A pünkösdi búcsún Csíksomlyón több mint 300 ezer résztvevő megfordul. Már IV. Jenő pápa 1444-ben kelt bullája szerint Csíksomlyón évről évre "megszámlálhatatlan sokaság", "immens multitudo" szokott ezen a kegyhelyen "ősidők óta" összegyűlni. Idén a pünkösdi búcsú ünnepi szónoka Erdő Péter lesz, a Krisztus Világossága című erdélyi katolikus folyóirat szerint "a katolikus összmagyarság bíborosa". A búcsút, a szentmisét közvetíti élő adásban a Duna Televízió. /Barlay Tamás: A csíksomlyói pünkösdi búcsú. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2004. június 7.
Jún. 6-án, vasárnap az épülő arad-gáji református templomban Tőkés László püspök tartott hálaadó istentiszteletet. A püspök a magyarság apadására figyelmeztetett. A püspök elmondta, miért nem vett részt a Szabadság-szobor avatásán: “az RMDSZ beleesett a megalkuvás zsákutcájába, ha 80 évet vártunk, még várhattunk volna egy keveset. Nem lehet Krisztusnak és Pilátusnak egyazon téren szobrot állítani”. A püspök álláspontja: ha már áll a szobor, arra kérni a román hatalmat, ne állítsák fel a román emlékművet. /(nagyálmos): “Áldás volt munkánkon”. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./
2004. június 21.
Szatmárnémetiben a katolikusok legnagyobb helyi ünnepe a székesegyházhoz kötődő Jézus szíve búcsú. A mostani zarándoklatnak külön hangsúlyt adott az a tény, hogy az egyházmegye az idén ünnepli alapításának 200. évfordulóját. Először Ion Robu bukaresti érsek románul, majd Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek német nyelven celebrált misét. Aztán a város régi főterén álló kéttornyú székesegyház előtt kezdetét vette a magyar nyelvű mise, melyen Seregély István egri érsek hirdetett igét, beszélt többek között a hit, a kultúra, a nyelv megtartó erejéről, a magyarság összetartásának szükségességéről. A szentmisére és az azt követő főtéri körmenetre mintegy 8-10 ezer hívő jött el Máramarosszigettől Béltekig, Nagykárolytól Felsőbányáig. Ott voltak a máramarosi és avasi katolikus románok, szlovákok, ukránok, s a közös hitben együtt örvendtek a magyarokkal. /(Sike Lajos): Három nyelven miséztek. Tízezer hívő a Jézus szíve búcsún. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./
2004. szeptember 4.
Az 1998-ban alakult resicabányai Katolikus Orvosok Egyesülete /jelenleg 40 tagja van/, létrehozta a Jézus Gyermekei elnevezésű napközi otthont, ahol húsz, 6–15 év közötti szegény sorsú és utcagyerek szociális és orvosi ellátását biztosítják. A napközi otthont szept. 11-én szenteli fel Böcskei László általános helynök. /Gyermekek napközi otthona Resicabányán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./
2004. december 9.
Magyarországon a népszavazás során a lakosság tekintélyes része olyan gyalázatosan viselkedett, hogy arra nincs mentség, írta Hering József budapesti újságíró. Ő a kampány időszakában 54 éves fejjel társaival együtt plakátokat ragasztott és leszakította a nemzetárulók NEM-re buzdító fölhívásait. Mélyen megrendítette a szavazás eredménye. „Krisztussal szólva kérlek benneteket: bocsássatok meg az elbutított nemzetárulóknak, mert aznap nem tudták, hogy mit cselekszenek. De ne bocsássatok meg az elbutítóinknak, a nemzet elveszejtőinek. Utóbbiak ugyanis azt akarták, hogy ismét magyar helyezze a magyar nyakára a hóhérkötelet.” – olvasható Hering József írásában. /Hering József budapesti újságíró: Kitűzőt készíttetek, feketét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./
2004. december 23.
Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő megszidta a pápát. Számon kérte a Szentatyától, valamint Angelo Sodano bíborostól, vatikáni kormányfőtől azt, hogy a történelmi egyházak vezetői, köztük a magyar katolikus püspökök is a kettős állampolgárságra vonatkozó december 5-i népszavazás kapcsán az igen szavazatok mellett foglaltak állást, no meg azt, hogy az egyházi oktatás mellett tüntettek december 14-én. Gyurcsány és kíséretének kijelentései politikai vihart kavartak Magyarországon, ami állásfoglalásra kényszerítette a vatikáni kormányzatot is. „A magyar püspökök jó állampolgárokként csak aggodalmuknak adtak hangot a közjóért, és a Szentszék kiáll mellettük, mert csak azt kérik, ami a megállapodás szerint jár" – idézte Angelo Sodano bíborosnak a magyar miniszterelnökkel folytatott hét végi vatikáni megbeszélésén elmondott szavait a magyarországi Apostoli Nunciatúra közleményében. E pontosításra azért volt szükség, mert a magyarországi sajtó csak a magyar kormányküldöttség által mondottakat ismertette, a Vatikán álláspontja nem hozta nyilvánosságra. December 14-én az Oktatási Minisztérium előtt az egyházi iskolák finanszírozásának megváltoztatása ellen tüntettek. E tüntetésen való részvétellel kapcsolatban Sodano bíboros „következetesen aláhúzta a párbeszéd fontosságát, megdöbbenését fejezvén ki az a tény fölött, hogy a kormány nem tartja tiszteletben a Horn Gyula miniszterelnök és Angelo Sodano bíboros által 1997-ben aláírt, Szentszékkel kötött megállapodást" – áll a közleményben. „Itt egy rosszízű politikai játszma folyik: a szóban forgó urak végtelenül meg vannak sértődve, hogy valaki el merte mondani, hogy az egyházaknak a Jézushoz vezető út és az üdvösség keresése útjának megtalálása mellett, helyett nem biztos, hogy úgy és akként kell foglalkozni a napi közélet politikai dolgaival, ahogy teszik. Ez egy helyénvaló kijelentés" – mondta a Kossuth Rádióban Gyurcsány, aki a jobboldali pártok reagálását „bőszült arroganciának" nevezte. Semjén Zsolt fideszes képviselő kijelentette: „ha a lengyel egyház és benne az akkori krakkói érsek, a későbbi lengyel pápa bizonyos értelemben nem politizált volna, akkor önök (mármint a szocialista politikusok) még mindig az MSZMP-ben ülnének, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben". Dr. Jakubinyi György érsek a tavalyi csíksomlyói búcsún kifejtette: „Azt mondják, hogy az egyház nem politizál. De ez nem jelenti azt, hogy az egyház népének jövőjét avatatlan kezekbe adja." Az érsek hangsúlyozta: az egyház mi vagyunk, mindannyian, és minden kereszténynek kötelessége részt venni a politikában, olyanok mellett szavazni, akik népünk mellett állnak, akik az evangélium tanítását akarják megvalósítani a közéletben. Hozzáfűzte: az egyháznak így kötelessége politizálni. /Sarány István: Gyurcsány esete a pápával. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 23./
2004. december 26.
Dr. Scheffler János /Kálmánd, 1887. okt. 29. –Jilava, 1952. dec. 6./ Rómában tanult, egyházjogbó1 és teológiábó1 doktorált. A nagyváradi és a kolozsvári egyetemen teológiát tanított. 1942-ben nevezte ki a pápa a szatmári római katolikus egyházmegye püspökévé és a nagyváradi egyházmegye apostoli kormányzójává. Kormányzása idején 14 új plébániát alapított. Az egyházüldözés idején 1948-ban egy kormányrendelet megszüntette főpásztori működését. Két évvel később Kőrösbányára internálták, 1952 márciusában pedig a Bukarest melletti Jilavára vitték. Az ottani börtönben halt vértanúhalált. Reizer PáI püspök 1995-ben kezdeményezte Scheffler János püspök boldoggá avatását. Szülőfalujában, Kálmándon most szobrot állíttattak a tiszteletére. Az életnagyságú szobrot Vida Zoltán budapesti szobrászművész készítette. A püspök szoboralakja magához öleli a keresztre feszített Jézus szobrát, jobb kezét áldásra emeli. Schönberger Jenő püspök szentelte meg a szobrot december 5-én. Ez alkalommal dr. Bura László bemutatta Köztünk élt – Scheffler János Szatmár vértanú püspöke című új könyvét. /Nagy Karolina: Szatmár mártír főpásztorára emlékeztek. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 26./
2005. január 26.
A rendszerváltás után Kolozsváron, a Szent Mihály Plébánián megalakultak a jótékonysági szervezetek. Elsők között alakult meg a Nőszövetség Szent Rafael köre, melynek mostani vezetője Balogh Gizella nyugalmazott tanár. Az evangelizáción kívül feladatuknak tekintik a karitatív szociális gondozást. Szakosztályaik: hitéleti szakosztály, szociális szakosztály és kulturális szakosztály. Az utóbbinak néhány összejövetelét vázolta fel a tudósítás. Találkozás Jókai Anna műveivel volt a témája egyik emlékezetes összejövetelüknek. Babák népviseletben címmel előadást tartott dr. Szentimrei Judit néprajzkutató. Woth Imre Szentkorona-kutató A Szent Korona a legújabb ötvöskutatások tükrében címmel beszélt. Bemutatták Jakab Gábor Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma című könyvét. Boér Ferenc színművész lebilincselte közönségét Babits Jónás könyvének részleteivel. Nevezetes előadás volt Éljük meg újra a Krisztus-várás örömét, melynek előadói Balogh Gizella és Schuller Hajnal voltak. /Csomafáy Ferenc: Cselekvő felebaráti szeretet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./
2005. február 22.
Visky Ferenc református lelkész megírta emlékezését a hétévi szamosújvári börtönbüntetésről Fogoly vagyok című könyvében. Testvéreit is letartóztatták, feleségét deportálták a hét gyerekkel. Visky Ferenc együtt volt sógorával, Papp Antallal, aki nagyon sokat segített a maga paraszti bölcsességével. Imáiban családját átadta Istennek. Úgy látta, hogy parókiája a szamosújvári börtön lett. Rengeteg szerencsétlen és kétségbeesett fogoly volt itt, akikhez el kellett vinni az evangéliumot. Visky Andrásnak a letartóztatás és a deportálás történetét megjelenítő Júlia című alkotásában elhangzik az a kérdés, hogy „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” És a válasz az, hogy „Mindenki.” Visky Ferenc hozzátette, a látható körülmények azt sugallják, hogy mindennek vége. Jézus az, aki meghaladja a kőfalat. /Csóg Szidónia: Fogoly vagyok… = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 22./
2005. március 4.
A nagyváradi Körösvidéki Múzeumban, a hajdani katolikus püspöki palotában a mai napig az egyház számít az első számú közellenségnek. A nagyváradi katolikus püspökség minden szinten megnyerte a palota restitúciójáért folytatott pert, s Tempfli József megyés püspök hét szobát már birtokba is vehetett. A többi száz – egyelőre – másé. Az épület udvarán panteonszerűen állnak egymás mellett a román történelem nagy alakjai, a Krisztus előtti IV. században élt Dromichaitész géta-dák királytól Avram Iancu negyvennyolcas móc vezérig. Furcsák a feliratok. „Hunyadi János nem annyira a magyarok, mint inkább a románok hírnevét öregbítette, mivel közülük származott” – áll a tábla az erdélyi vajda büsztjének talapzatán. Ugyanez a felirat szerepel a múzeum történelmi részlegén a megfelelő helyen, s itt már az is kiderül, hogy az idézet 1501-ből, II. Piusz pápától származik. Igaz, hogy II. Piusz 1464-ben meghalt… A Körösvidéki Múzeum ma is a módszeres történelemhamisítások, magyarság- és egyházellenes indulatok gerjesztésének melegágya. Az 1437-es bábolnai parasztfelkelés például azért robbant ki – állítják –, mert túl nagyok voltak az egyházi dézsmák. A századforduló „elmagyarosító akcióinak” illusztrálására a tanárok járandóságát megállapító, magyar nyelvű törvénycikkely másolatát helyezték az üveg mögé; a román és magyar szövegek közti nyilvánvaló különbséget viszont csak a magyarul is tudók észlelhetik. Az épületből 1948-ban kellett kiköltöznie az egyháznak. A beköltöző görög menekült tönkretették az épületet. Eltüzelték az intarziás parkettát, a stílbútorok lábához kecskéket és juhokat kötöttek. Most az eltűnt tárgyak pótlására nincs esély, és kárpótlásban nem reménykedek. /Lukács János: Lépésenként veszik birtokba a palotát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 18.
Bokor Ferenc /Székelyudvarhely/ 63 éves, szívesen emlékszik életének népszínházas időszakára, amikor lelkes csapatukkal nagy sikereket arattak sok térségbeli településen, de még magyarországi, bukaresti színpadokon is, olyan körülmények között, hogy sokszor ők gyűjtötték össze az autóbusznak a gázolajat az útra. Bokor Ferenc 1967-ben szerepelt először a színjátszó csoportban, egy Balázs Imre által rendezett irodalmi montázsban. Ezzel az előadással elmentek Bukarestbe, az országos fesztiválra, és második díjat nyertek. Székely népviseletben Tomcsát, Tompát, Kányádit szavaltak. 1968-ban átment a Népszínházhoz – dr. Balogh József törvényszéki elnök rendezte általában a darabokat – és a Svejkben lépett fel először. Aztán 25 évig, 1993-ig szinte megszakítás nélkül a Népszínháznál tevékenykedett. A diktatúrában el tudott jönni egy temesvári, nagyváradi, szatmári színház egy-egy hetes turnéra Székelyudvarhelyre és vidékére. Ez már a múlté, a pénzhiány nem teszi lehetővé ezeket a turnékat. Annak idején, amikor ők kiszállásra mentek, otthonról vittek élelmet. A jéghideg kultúrházban próbáltak. Az ötvenes években a Csárdáskirálynő, a Víg özvegy, a Három a kislány, a Jézusfaragó ember mind színre kerültek. Bokor Ferenc nemcsak szerepelt, írt is kisebb jeleneteket. Azt először be kellett vinni Csíkszeredába, ott az elvtársak megnézték. Olyan is volt, hogy átjöttek Csíkból, és abba is belekötöttek, hogy véletlenül piros-fehér-zöld villanykörték égtek. Bokor Ferencet nagyon bántja, hogy nincs már műkedvelőkből álló Népszínház. /Kiss Edit: Azok a csodálatos népszínházas évek! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./
2005. március 21.
A zsúfolásig megtelt arad-belvárosi katolikus templomban március 16-án Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke által celebrált szentmise után megtartott előadása a krisztusi szeretetről szólt. Bevezetőjében elmondta: a teológiára való jelentkezését egyetlen aggodalma árnyékolta be, hogy nem lehetnek gyermekei. Ez a tudat alatti apaösztön, no meg az Erdély-szerte tapasztalt szomorú tény ötvözetéből – nagyon sok magyar gyermeket dobnak el maguktól a szüleik vagy a szegénység miatt elkallódnak, a társadalom perifériájára kerülnek –hajtott ki a gyermekotthonok létrehozásának az ötlete. Sok történetet mondott el, például azt, amikor a züllött szülők a gyermekük sanyarú sorsa miatti fájdalmuk, továbbá az Istenhez vezető út meglelése folytán megjavultak, újra összetartó, megtartó erővé vált a családi kötelék. Két évvel ezelőtt levelet kapott egy kilátástalan nyomorban élő kisleánytól, aki végső elkeseredésében így fejezte be sorait: “Pap bácsi, vigyen el engem innen, mert meghalok!” Azóta Kovács Helénke a gyermekotthon nagy családjában él, Aradra is elkísérte az atyát, szavalt is. Az egyik hallgató megkérdezte az atyát, mit érez azok iránt, akik a múlt rezsimben az apját eltették láb alól? Meghökkentő választ kapott: előbb gyűlöletet, majd bosszúvágyat. Aminek a levezetésére nincs hatékonyabb a krisztusi szeretetnél: a butaság, a rosszindulat fölött csakis szeretettel, jótettel lehet úrrá lenni. /Balta János: Bosszú, szeretettel. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./
2005. április 30.
Április 28-án Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség és a Református Nőszövetség közös szervezésében Jókai Anna Kossuth-díjas író tartott előadást. Kifejtette, hogy Magyarországában le akarják nullázni a családot, az emberi életet. Eluralkodóban a szemlélet, mely szerint ebben a században csak az egyéni szabadság számít. A magyarság számbeli fogyása Isten-ügy és nemzet-ügy. Politikát és erkölcsöt egymástól teljesen elszakítani nem lehet. Jókai Anna számára fontos hazája és nemzete. „Nyitottnak kell lenni!” – harsogják a globalizáció bajnokai. Az írónő szerint azonban előbb nézzük meg, kit engedünk be lakásunkba. A december 5-i népszavazás ősbűn volt, Krisztus arcát ütötték meg vele. Az Európai Unió eléggé baljós geopolitikai szülemény, a képből kimaradt, hogy a kontinens keresztény gyökerű. Jobbá senki sem akar lenni benne, csak – elamerikanizálódva – jobban élni. /Ö. I. B.: Keresztény szellemiséggel, megmaradásunkért. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./
2005. június 6.
Június 5-én tartották Szatmárnémetiben a szatmári római katolikus egyházmegye legnagyobb ünnepét, a Jézus Szíve búcsút. Schönberger Jenő megyepüspök üdvözölte a megjelent vendégeket, élükön Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári püspökkel, majd három nyelven – magyarul, németül és románul – köszöntötte a teret megöltő mintegy hat-nyolcezer főnyi hívőt. Takács Nándor püspök szentbeszédében először Székesfehérvárnak az egész magyarság történelmében betöltött szerepét elevenítette fel, majd a búcsú névadója kapcsán a szeretett és az összetartás fontosságát helyezte beszéde központjába. Külön színfoltja volt az ünnepségnek a kaplonyi fúvószenekar játéka. Végül a körmenet következett, a hívek keresztaljak (plébániák szerint felsorakozva) papjaival az élen, énekelve körbe járták a város történelmi főterét. /(Sike Lajos): Jézus Szíve búcsú Szatmárnémetiben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./
2005. június 13.
Budapesti mintára május 11-én első alkalommal szerveztek evangelizációs, koncerttel egybekötött Jézust dicsőítő napot Marosvásárhelyen. A rendezvényt, melyre körülbelül ezer ember érkezett, a Bereczki Béla által elnökölt Regnum Christi Alapítvány kezdeményezte. A szervezésben közreműködtek a marosvásárhelyi római katolikus, a református, az evangélikus egyház, a baptista, a pünkösdista gyülekezet, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Magvető és az Ichtys közösség. Ez az a nap, mit az Úr szerzett címmel hirdették a plakátok. Itt mindenki együtt imádkozott a szervezőkkel, vezetőkkel. Énekeikkel, transzparenseikkel tanúságot tettek a feltámadt Jézus Krisztusról. Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános szerint Jézus által már „megérintett” emberek érkeztek az ő dicsőítésére. – Természetes dolog kivinni Jézust a világba, s szabadon vállalni őt. Még nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a templomon kívül Jézusról beszéljünk, mert a kommunizmus kiölte belőlünk ezt a készséget – mondta a plébános. /(mezey): Ez volt az a nap. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./
2005. június 15.
2000-től hagyománnyá vált, hogy a Ditrói Falunapok háromnapos rendezvénysorozat minden évben a Jézus Szent Szíve nagytemplom búcsújához kapcsolódik, melyet az idén június harmadikán ünnepelt Gyergyóditró egyházközsége. A helybeli fúvósok toborzójával és a lovasok felvonulásával kezdődött a Ditróiak Világtalálkozója. Az érdeklődők idén is megcsodálhatták a Ditróban élő és az innen elszármazott mesterek, kézművesek munkáit. A Takó János cserkészcsapat által szervezett ügyességi vetélkedőre 14 csapat nevezett be, 3-3 játékossal. Sportvetélkedők zajlottak, majd a Fabatka és a csíkszeredai Role együttes fellépett. /Bajkó Róbert, Ditró: V. Ditrói Falunapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15/
2005. július 2.
Daczó Árpád ferences pap, rendi nevén P. Lukács 60 éves papi jubileumát ünnepelte. Fiatal papként internálták rendtársaival együtt, majd kényszerlakhelyen élt, végül a Gondviselés Csíksomlyóra vezérelte. Itt a Boldogságos Szűz bűvöletébe került. Korát, a II. Vatikáni Zsinat döntéseit megelőlegezve székely varrottasokkal és szőttesekkel díszítette a templomot. Csíksomlyó után Kóstelek volt Lukács atya állomáshelye. Mint írta Népünk hitvilága című tanulmányában, e zárt világ lakói maguk voltak az „eleven hagyomány”, „hiszik szentírásként, amit az Egyház – papjai által – tanít, de hiszik rendületlenül azt is, amit hagyományosan az ősöktől örököltek, nemzedékről nemzedékre”. Úgy hiszik, hogy a „tudó ember” addig nem tud meghalni, amíg át nem adja tudományát valakinek, akiről azt reméli, hogy az tovább viszi. Lukács atya vallja: „Amit tud a népünk, az évezredes tudás, és amit hisz a népünk, az ugyancsak oda nyúlik vissza, ahol az ősi kinyilatkoztatás forrásai csörgedezni kezdtek. Csak éppen le kell hántani róla az útközben rárakódott sokféle hatás rétegeit. Erre aztán ráépíthetjük a krisztusi életszentség hitvilágát!” Ezen munkálkodott hatvanéves papsága során Lukács atya. /Sarány István: Az eleven hagyomány papja. Daczó Árpád P. Lukács OFM 60 éves papi jubileuma. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 2./
2005. július 10.
Léstyán Ferenc tollából Az oltáriszentség csodáival közöttünk élő Urunk Jézus Krisztus /Gloria Nyomda, Kolozsvár/ címen jelent meg egy, az Oltáriszentség évét köszöntő kiadvány. A könyv tartalmazza a történelem folyamán különböző korokban az oltáriszentséggel kapcsolatos csodákat. /Könyv az eukarisztia éve tiszteletére. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 10./
2005. július 26.
A Kézdivásárhelyhez tartozó kis településen, Kézdisárfalván Balázs Barna kezdeményezésére az iskolával szemben emlékkeresztet állítottak. Az életfával díszített, töviskoronát viselő Jézust ábrázoló keresztet a sárfalvi születésű, Magyarországon, Százhalombattán élő Szabó Ottó faragta, Szabó Gyula helybeli nyugdíjas tervező közreműködésével. /Iochom István: Emlékkeresztet avattak (Kézdisárfalva). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./
2005. augusztus 1.
Újra kiadták Nyírő József: Jézusfaragó ember /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Nyírő József Művei, 7/ című elbeszéléskötetét. A könyv először 1924-ben jelent meg. Jancsó Béla akkori értékelése szerint e novelláskötettel új fejezet kezdődött az erdélyi irodalomban, „benne és által érkezett el az erdélyi irodalom legsajátosabb színéhez...: a székely psziché kifejezéséhez.” /Jézusfaragó ember. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./
2005. augusztus 3.
Kolozsváron a Jézus Társaság (jezsuiták) Hajnal negyedi Manréza lelkigyakorlatos központjában P. Olivo Bosa provinciális és P. Szőcs László, a lelkigyakorlatos központ magyar részlegének vezetője előtt egy román jezsuita tett örök fogadalmat. A romániai jezsuita rendtartománynak jelenleg 28 tagja van. /Fodor György: Erősödik a jezsuita rend. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
2005. augusztus 4.
Aradon a Mosóczy-telepi református gyülekezet ifjúsági csoportja Kladován szervezte a gyermekek és a fiatalok nyári táborozását. Tíz évvel ezelőtt Józsa Ferenc lelkipásztor kezdeményezésére az egyházközség telket vásárolt Kladova falu belterületén. Elhatározták, hogy a gyermekeket, fiatalokat nyári táborba hívják. Idén elkészült a táborhely épülete. A munkálatok költségeinek nagyobb hányadát a holland testvérgyülekezet biztosította. A program fő témája: Jézus hívott – mi eljöttünk. Az ifjúsági tábor most ért véget, mintegy hetven fiatal részvételével. /Komádi Sándor: Táborozás Kladován. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./
2005. augusztus 19.
Csíktaplocán a temető kápolnájában áldotta meg Tamás József püspök a Xantus Géza által készített monumentális munkát. A kápolnának a bejárattal szembeni falán nedves vakolatra készítette el Xantus Géza alkotását. Egyetlen nagy kép, amely nincs felaprózva. A kompozíció középpontjában Jézus Krisztus áll. A nagyméretű, 16 négyzetméteres freskó szervesen illeszkedik a kápolna belső terének szerkezetéhez. /Sarány István: A születéstől az örök világosságig. Xantus Géza monumentális freskója Csíktaplocán. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./
2005. szeptember 19.
Petrozsényi magyarok ünnepeltek szeptember 18-án, vasárnap: a hosszas hanyatlás után Petrozsényban ismét van magyar iskola, Böjte Csaba atya áldozatos munkája nyomán. Tavaly összesen 12 gyermek tanult magyar nyelven Petrozsényban, Zsil völgye “fővárosában”, jelenleg 118 gyermek tanul a Jézus Szíve Iskolában. Mindezt csakis szeretettel lehetett elérni, hangsúlyozta a ferences szerzetes a római katolikus templomban. Maga az iskola állami intézmény, felújítását és a színvonalas bentlakás berendezését a dévai Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. Az épületet 2003-ban kapta vissza a római katolikus egyház. Két év leforgása alatt Böjte Csaba atya és munkatársai belülről teljesen felújították s nemrég 25 ezer eurós adományt kaptak a külső tatarozáshoz. Hunyad megyében két új iskola létesült az idén, mindkettő magyar nyelvű. Méghozzá olyan súlyos problémákkal küzdő vidéken, ahol még a többségi oktatás is sorvad. /Chirmiciu András: Magyar iskola Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./
2005. szeptember 20.
Inkább ingáznak Petrozsénybe a Zsil-völgyi magyar gyerekek, csakhogy a Böjte Csaba ferences szerzetes által indított Jézus Szíve Iskolában tanulhassanak. A városban az új tanévtől újraindult a magyar iskola, így egy év alatt több mint tízszeresére nőtt a magyarul tanuló diákok száma. „Ez a szám még nem végleges, hiszen a vasárnapi iskolaszentelést követően naponta két-három újabb gyermeket hoznak a szülők, azzal a kéréssel: vennénk fel az iskolánkba, hogy magyarul tanulhasson” – újságolta Böjte Csaba. Előrelépés, hogy Petrozsényben a Jézus Szíve Iskola újraindításával az óvodától a nyolcadik osztályig immár adott a magyar nyelvű tanulás lehetősége. A Hunyad megyei magyarságnak ugyanis több mint a fele, mintegy 16 ezer lélek él a Zsil völgyében, s míg Petrozsényben 1997-ben még volt egy érettségiző magyar osztály, az elmúlt tanévre már csak egyetlen magyar pedagógus és 12 elemista gyermek maradt hírmondónak. „Most egy ötvenfős óvodai csoport, valamint a hat nevelőcsalád gondozta gyermekek mellett az egész vidékről ingáznak ide a magyar diákok, sőt egy részüknek még bentlakást is tudunk biztosítani” – részletezte Böjte Csaba. /Lukács János: Könyvekre és segédeszközökre van szüksége a petrozsényi magyar iskolának. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./
2005. október 7.
Az aradi minorita plébániatemplomban hagyományos október 6-i gyászmisét celebráltak az aradi vértanúk emlékére. Helybeli és temesvári római katolikus papok, minorita testvérek, református és evangélikus-lutheránus tiszteletesek vettek részt az istentiszteleten, amelyen jelen volt többek között, Cristian Stragea Arad megyei prefektus, Búza Gábor Arad megyei tanácsi alelnök, Bognár Levente aradi alpolgármester, Király András RMDSZ-es parlamenti képviselő, Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke, Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter, dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul, Szabó Béla, a HTMH megbízott elnöke. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes szentbeszédében Krisztus személyes példamutatásával szólított fel arra, hogy ne térjünk le a szeretet útjáról. A gyűlölet mindenkit vesztessé tesz, így 1849. október 6-án senki sem volt győztes! Krisztus nem legyőzte ellenfeleit, hanem társult velük. Fényt kell gyújtani magunkban és az emberek szívében a gyűlölet, a fegyverek, a gyilkosság ellen. /(Kiss): Gyászmise a vértanúk emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./
2005. november 8.
November 6-án, vasárnap Tordán az IKE Galériában megnyílt Suba László akvarelljeinek, kerámiáinak, márvány- és bronz-kompozícióinak kiállítása. A tárlatot dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár és Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke nyitotta meg. Suba László kiállításán két sorozat, a Jézus szenvedései és az Ótestamentumra utaló dombormű-láncolat tekinthető meg. A tárlat a Petőfi Társaság által szervezett Népfőiskola nyitányának tekinthető. /(lek): Suba László tárlata Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2005. november 10.
Rangos szimpóziummal nyitotta meg a Jézus Társaság (Jezsuiták) Romániai Rendtartománya a napokban Kolozsváron a rend jubileumi évét. Erre a szent rendalapító, Loyolai Ignác halálának 450., valamint első két követője és társa születésének 500. évfordulója – Xavéri Szent Ferenc Boldog Favre Péter– adott alkalmat. Dr. Marton József, a Babes–Bolyai Tudományegyetem keretében működő Római Katolikus Teológiai Fakultás dékánja előadásában ismertette a jezsuiták XVI. századi erdélyi letelepedését, munkásságát, majd kiűzetésük körülményeit. Dr. Ovidiu Ghitta egyetemi tanár ismertette a jezsuiták hozzájárulását a román görög katolikus egyház születéséhez. A Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztője, Bodó Márta doktorandusz előadásának tárgya: az iskolai színjátszás szerepe a jezsuita pedagógiában. Olivo Bosa rendtartományfőnök román nyelven, Dr. Jakubinyi György magyarul celebrált ünnepi, jubileumi évnyitó szentmisét a kolozsvári piarista templomban. /Fodor György: Jezsuita jubileumi esztendőnyitó rendezvények. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2005. november 16.
Ráduly Béla /sz. Kézdiszentlélek, 1919/ tíz évvel ezelőtt írta meg a hadifogságát felidéző emlékiratát. 1945 és 1950 között volt szovjet hadifogolytáborban. Emlékiratát az Ambrózia Kiadó fogja megjelentetni a közeljövőben. Részlet az emlékezésből. Hazaérkezésekor a Szekuritáté titoktartásra kötelezte őt is – sorstársaihoz hasonlóan-, mielőtt a Ploiesti városához közeli börtönből 1951. április 6-án végleg szabadon bocsátotta volna. Ráduly Béla 1940. decemberében bevonult katonának a kézdivásárhelyi 24. önálló határvadász zászlóalj első századába, Bereckbe. 1943-ban a csendőrséghez mert, elméleti kiképzésben részesült. Az iskolát nem tudták elvégezni, századát felrendelték Budapestre, karhatalmi szolgálatteljesítésre. 1945. február 5-én hadnagyuk főbe lőtte magát, már lőszerük sem volt. Lőszer híján kitűzték a fehér lobogót. A szovjet katonák összeterelték a százhúsz csendőrt, ütlegelés és káromkodás közepette. Első dolguk az volt, hogy kifosszák őket. Elvették az órákat, a zsebkéseket, borotvafelszereléseket, még a jó csizmákat is lehúzatták. Egy hétig voltak Foksányban, a táborban, majd elindították őket a Szovjetunió felé. Az utazás rettenetes volt. Naponta megszámlálták őket, akkor verés következett. Megérkeztek Krematorszkba, egy lebombázott településre. 1946 aszály sújtotta esztendő volt, éheztek, ő már az öngyilkosságra gondolt. Azután arra gondolt, hogy Jézus értünk szenvedett, akkor nem szabad az életet eldobni magunktól. Harkovban a láger foglyaiként egy téglagyárba jártak dolgozni. A gyárban az orosz, brigádvezető megállás nélkül hajtotta őket. Állandóan a sarkukban volt, ütött-vágott azzal, ami a keze ügyébe került. Egy szép napon egy orosz mester kérdezte, van-e közöttük bádogos. Ráduly azonnal jelentkezett, hogy megszabaduljon a magyargyűlölő szörnyeteg brigádvezetőtől. Szerencséjére nem derült ki, hogy nem ért a bádogossághoz. Egyszer kihirdették, hogy a magyarok szabadulnak, felsorakoztatták a magyar foglyokat. Boldogan elindultak a lágerből, majd az úton hirtelen katonák vették körül őket, futniuk kellett, aki nem bírta, azt ütötték-verték. Így terelgették őket egyik lágerből a másikba. Végül marhavagonokba zárták őket, elindult velük a vonat. Három nap múlva megérkeztek Voronyezsbe, az itteni lágerbe. Az ottaniaknak elmondták, hogy a most érkezők vad emberek, kulturálatlanok, gyilkosok. Az egyik nap újra közölték velük, hogy most már hazamehetnek. Nem akarták elhinni, de ezúttal valóban elindulhattak haza, 1950 november végén. A román hatóságok átvették őket, majd egy másik szerelvényen vagonokba zárták őket, mint a foglyokat. Nagyon elkeseredtek. Ploiestibe vitték őket a szekustisztek. /Ráduly Béla: Hadifogoly voltam a Szovjetunióban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15., folyt,: nov. 16./
2005. november 20.
A Krisztus Világossága /Csíkszereda/ folyóirat novemberi számában az ezeréves nagyváradi egyházmegyét és főpásztorát, Tempfli Józsefet köszöntötte. /Testvérlapunk, a Krisztus Világossága. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 20./
