Máj. 2-án, vasárnap – Erdélyben először – a kisborosnyói millenniumi parkban emlékjelet állítottak a magyar nőknek. A lelkész kifejtette: a Lorántffy Zsuzsannák, Bornemissza Annák és mások nemzetünk őrző angyalai voltak azáltal, hogy iskolákat építtettek, könyvtárakat hoztak létre, ösztöndíjakkal támogatták a szegény sorsú diákokat, árvákról gondoskodtak. Szabó Judit kézdivásárhelyi néprajzkutató szólt a hagyományos család nemzetmegtartó szerepéről. A millenniumi emlékparkban Szőcs László esperes megáldotta a magyar nők és anyanyelvünk emlékére állított kőtömbös kopjafát. A gránitba foglalt réztáblára vésett nyolc erdélyi nagyasszonyról (közülük hat háromszéki kötődésű) a művelődési házban Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató tartott előadást. Az emlékműn olvasható szöveg: Lorántffy Zsuzsánna (1600–1660) bibliás őrálló nagyasszony, Zrínyi Ilona (1643–1703) a Munkácsi-vár hősnője, Árva Bethlen Kata (1700-1759) a protestáns hűség nagyasszonya, Vajna Terézia (1805–1884) a székelyföldi fiatal negyvennyolcasok őrangyala, gróf Teleki Blanka (1806–1869) a magyar nőnevelés asszonya, gróf Mikó Róza (1824–1891) a nemzeti ellenállás nagyasszonya, Zathureczki Emília (1824–1905) Háromszék nagyasszonya, báró Szentkereszty Stefánia (1842–1906) a kegyes lelkű nagyasszony. /Fekete Réka: Főhajtás magyar asszonyok előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./
2004. május 22.
Gyergyó vendége volt Balázs Géza budapesti nyelvész, akit néhai Panek Zoltán illetett a nyelvőrgróf címmel. Balázs Géza meggyőződése, hogy előbb-utóbb szükség lesz az Európai Unióban egy összekötő nyelvre. Az Európai Uniót például nem látja egyértelműen globalizációs törekvésnek. Nyugat-Európában a helyi kultúrák és a helyi nyelvek, a helyi nyelvjárások reneszánsza figyelhető meg. /Bajna György: Gyergyóban járt a nyelvőrgróf. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 22./
2004. május 28.
Szalagvágással, leleplezéssel, alapkőletétellel kampányolnak a politikusok. Máj. 28-án Markó Béla RMDSZ-elnök és hivatalának igazgatója Szepessy László jelenlétében avatják fel Máramarosszigeten az RMDSZ új székházát. Szándékosan időzítették a kampány időszakára a nemrég tatarozott székház átadását. Markó Béla Kolozsváron Kelemen Hunorral, az Iskola Alapítvány elnökével együtt megtették az „első kapavágást” a 21 fiatal egyetemi oktatót befogadó majdani tanárlakás építőtelepén. Háromszéken átadták ünnepélyesen a nemrég önálló községgé vált Nagypatak új polgármesteri hivatalát. Az RMDSZ ünnepelt Sepsiszentgyörgyön, az Európai Információs Iroda avatóünnepségén. Kovásznán a felújított képtár avatóünnepsége illeszkedhet a sorba. Kézdivásárhelyen máj. 31-én avatják Márton Áron szobrát. A legnagyobb szabású avatóünnepséget Szász Jenő MPSZ-elnöknek sikerült a kampányra időzíteni. Több ezer ember jelenlétében avatta fel az Emlékezés Parkját, melyben a magyar történelem és kultúra 13 kiemelkedő alakjának a szobrát leplezte le. Megjelent Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke, aki beszédében kijelentette, Szász Jenőt munkatársának tekinti a nemzet egyesítésében. A vele szemben induló Ladányi László Zsolt, az RMDSZ jelöltje egy fogyatékos feljárót és egy útlevélosztályt avatott. Máj. 23-án, vasárnap Szovátán Domokos Mihály Kázmér szobrát avatták fel – amint a talapzaton áll – a püspök „születésének 400. évfordulója alkalmából”. Marosvásárhelyen a jövő héten avatják a volt politikai foglyok emlékművét. Nagy Zsolt, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetője, Seres Dénes a szövetség megyei elnöke, és az újabb mandátumra pályázó Pop Imre polgármester Szászvárosban gróf Kun Kocsárd és Kuun Géza 1910-ben felállított, majd a kommunizmus ideje alatt templomba menekített szobrait avatták újra. /Avatások dömpingje. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./
2004. május 28.
Nagy népszerűségnek örvend az erdélyi fiatalok körében Gyulafehérváron, Erdély legrégebbi tanintézetében a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium, ahova csak fiúk és csak római katolikusok jelentkezhetnek. Baróti László-Sándor pap-igazgató tájékoztatott, az iskola bentlakással működik. A nap reggel hatkor kezdődik, félórás áhítattal. Azt követi a reggeli, majd félórás „szilencium”, vagyis az aznapi tananyag ismétlése. A tanítás nyolctól kettőig tart. Délután kettő és négy óra között ki lehet menni a városba. Négykor kezdődik a szilencium, a tanulás egészen estig. A nap vacsorával és esti áhítattal ér véget. Az iskola tanulóinak 85 százaléka Kovászna, Hargita és Maros megyéből érkezik, de jönnek még Bákó megyéből is. Jelenleg 105 diák tanul az amerikai katolikus egyház segítségével épített iskola falai között. A régi gimnázium épületét ugyanis nem sikerült visszaszerezni az államtól. Elsősorban azok jelentkezésére számítanak, akik papok vagy kántorok szeretnének lenni. /Antal Erika: Csak fiúk, csak katolikusok, csak bentlakók. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./
2004. május 31.
Háromszéken első ízben avattak a jelenlegi jogszabályok által elfogadott címert. Máj. 30-án Sepsibodokon a község címerét avatták fel, az első alkalommal megszervezett Bodoki Napok keretében. A Szekeres Attila által tervezett címer ezüstpajzsának felső mezejében zöld hármas halom utal a Bodoki-havasokra, annak középső, legmagasabbikán ezüst szökőkút jelképezi a község területén található borvizeket, a három medvefej a községért oly sokat tett gróf Mikó család címerére utal. Az uzoni Atlantisz Művelődési Egyesület fúvószenekara is fellépett. /Szekeres Attila: Címerében is él egy közösség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./
2004. június 2.
Nagyvárad magyarsága június 1-én újra ünnepelt a külsőleg felújított Rhédey kápolna átadása alkalmából. A rendszerváltás előtt szándékosan hagyták szinte teljesen tönkremenni az épületet. Utána nem sikerült pénzt szerezni a gróf Rhédey Lajos által építtetett kápolna felújítására. Lelkes emberek azonban változtattak ezen, hangsúlyozta beszédében Tempfli József római katolikus megyés püspök. Ismét van egy olyan épületünk, ahol összegyűlhetünk, hogy fejet hajtsunk múltunk egyik jeles személyisége előtt, nyilatkozta Bíró Rozália polgármester-jelölt. Végül bemutatták S. Németh Katalin Rhédey, ki szárnyat fűz a jó szándéknak című emlékkönyvét. /Főhajtás őseink emléke előtt. = RMDSZ Tájékoztató, jún. 2., 2736. sz./
2004. június 5.
Jún. 4-én volt nyolcvannégy esztendeje annak, hogy a versailles-i kis Trianon-kastélyban Apponyi Albert grófnak, a magyar delegáció vezetőjének a lemondása után két magyar politikus aláírta a békeszerződést. Magyarországnak területének 72 százalékát, lakosságának pedig 64 százalékát veszítette el. Nyolcvannégy éve erről szól Magyarország és a magyarság története: fennmaradni, megmaradni. Ma már ott tartunk, hogy Trianonról szólni, írni egyre inkább a "szélsőségesek" kiváltsága lesz. /Makkay József: Nyolcvannégy év után. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./
2004. augusztus 27.
Lakatos István /Sárvásár, 1904. szeptember 14. –Kolozsvár, 1993. szeptember 3./ a romániai magyarság jelentős közéleti személyisége, politikusa volt. 1950. febr. 17-én letartóztatták, 25 év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult tizenöt év börtön letöltése után. A demokráciáról, a nemzetiségi jogok maradéktalan megvalósításáról – bár tettek neki ajánlatokat – a legsúlyosabb börtönkörülmények között sem alkudozott. Ő volt az elsőrendű vádlottja annak a pernek, amelyben Márton Áron püspököt, akihez személyes barátság is fűzte, Kurkó Gyárfást, Venczel József professzort és másokat elítéltek. Az volt a bűnük, hogy védelmezték a romániai magyarság saját gazdasági alapjait jelentő szövetkezeti hálózatot, a közbirtokossági javakat, az egyházi iskolákat és egyházi javakat, teljes magyar állami egyetemi és főiskolai hálózatot követeltek. Lakatos István, Márton Áron, Venczel József professzor és mások az 1946 évi párizsi béketárgyalások előtt alapos dokumentációt készítettek a romániai magyarság demográfiai, iskoláztatási, vallási és gazdasági állapotáról és intézményeiről, és ennek megfelelő javaslatokat tettek a határok méltányos megállapításáért. Lakatos István a kolozsvári Lepage nyomdába szegődött nyomdásztanulónak, és elvégezte a nyomdaipari szakiskolát. 1933-ban megírta a nyomdász szakszervezet történetét. 1934-től az Előre című hetilap főszerkesztője és ugyancsak főszerkesztője a három nyelven (románul, magyarul és németül) megjelenő Tipograph című hetilapnak. A Romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának országos titkára, majd elnöke. 1938-tól a gróf Bánffy Miklós vezetésével létrehozott Magyar Népközösség alelnöke. A bécsi döntés után – 1940 őszén – Bukarestből hazaköltözött Kolozsvárra, a Minerva nyomda mestere lett és a budapesti Népszava munkatársa. Később a református egyházi részvénytöbbségű Minerva nyomda igazgatója. 1946-tól országgyűlési képviselő. A romániai magyar szövetkezeti mozgalom vezetője közel egy évtizeden át. Alapítója és irányítója a Kolozsváron szerkesztett Erdély című szociáldemokrata országos napilapnak és elnöke a Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának. Következetes ellenzője a kommunista és a szociáldemokrata pártok egyesítésének. Börtönéveinek megrázó történetét egy hatalmas, több száz oldalas emlékiratban, a Szekuritáté elől rejtegetve megírta és sikerrel külföldre juttatta. Az emlékirat nyomdakész állapotban van. /Dáné Tibor: Egy igazi demokrata emlékezete. Lakatos István (Sárvásár 1904. szeptember 14–Kolozsvár 1993. szeptember 3.). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2004. augusztus 31.
Szapáryfalván három napig állt a bál, a vidámság a 120 éves telepes faluban. Az első nap a sporté volt, a második napon az ízletes gulyás volt a főszereplő Délután a lugosi Gyöngyvirág és a pécskai Búzavirág ropta a táncot. Vasárnap pedig népi mondókákból, énekekből, néphagyományból és meseelemekből összeállított lakodalmast játszottak. A 2002 májusában alakult Gróf Szapáry Péter Társaskör tagjai először léptek színpadra egy bohózattal. A három nap rendezvényeinek szervezői a Gróf Szapáry Péter Társaskör fiataljai – vezetőjükkel, Erdődi Endrével – közösségszervezésből is jelesre vizsgáztak. /Szekernyés Irén: VI. Szapáryfalvi Napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./
2004. szeptember 10.
Áll két palota a kolozsvári Főtér és a Jókai utca sarkán. Az egyiket Rhédey-házként emlegetik. A másikat az idősebbek ma is New York Szállónak hívják, a széles közönség számára pedig csak egyszerűen "a Continental". Mindkettőt a kisrédei Rhédey grófok építették. A kolozsvári Rhédey-házat a családhoz tartozó utolsó tulajdonos, báró Horváth-Inczédy Ödönné gróf Rhédey Johanna az egykori New York szálló épületével együtt a Debreceni Református Kollégiumra testálta. A Rhédey-palota telekkönyvileg mindvégig a debreceniek birtokában maradt. A Rhédey-házba költözött be az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Gaal György, Kolozsvár közismert helytörténésze Ház a Főtér sarkán. A kolozsvári Rhédey-palota /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004/ című könyve sok évi levéltári és könyvtári búvárkodásra enged következtetni. /Tibori Szabó Zoltán: Míves könyv a Rhédeyek főtéri palotájáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./
2004. szeptember 27.
Szept. 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát Bartha László és felesége, Stróbl Zsófia ajándékozta az Erdélyi Református Egyházkerületnek, a leleplezést Pap Géza püspökkel együtt a gróf lánya, Bánffy Katalin végezte. Pap Géza Bánffy Miklósra, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori főgondnokára emlékezett. Gróf Bánffy Miklós érzékelte a közeledő tragédiát, és fájlalta, hogy a nép vezetői nem ismerték fel a bűnöket, amelyek az összeomláshoz vezettek. Bánffy Miklós üzenete a mai vezetőknek is szól, figyelmeztetett a püspök: megszámláltatunk, egység nélkül híjával találtatunk, és ha egymást marjuk, darabokra szaggattatunk. Bánffy egész életét, irodalmi és közéleti munkásságát áthatotta a népe iránti féltő szeretet. Az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsának nevében Tonk István főgondnok méltatta egykori elődjét, aki Trianon után Magyarország külügyminisztereként tevékenykedett, majd 1926-ban visszatért Erdélybe, ahol egyházi-közéleti szerepet vállalt. Pap Géza püspök felolvasta Bánffy Miklós végrendeletét. Az okirat szerint a Király utca 14-es szám alatti, Toldalagi-Korda palota néven közismert ingatlant a gróf a református egyházkerületre hagyományozta, ennek udvarán kívánják majd elhelyezni szobrát, amint az épület visszakerül jogos tulajdonosához. /Sándor Boglárka Ágnes: Hazatért gróf Bánffy Miklós mellszobra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2004. október 6.
A kolozsvári tanács április 29-én kelt határozatával hat magyar utcanevet /Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, Dsida Jenő költő, Kós Károly építész, író, politikus, Mikó Imre politikus, történész, mecénás, Móricz Zsigmond író, II. Rákóczi Ferenc fejedelem/ hagyott jóvá. A névjelző táblák kifüggesztésére a napokban kerül sor. Ezeket az új magyar utcaneveket mind a város peremén, új, nyúlfarknyi utcák kapták. Bethlen Gábornak 1964-ig a várfal mellett volt, a róla elnevezett bástyától kiinduló utcája. Ugyancsak addig a Mikó-kerthez vezető utca viselte – még a két világháború között is! – az Erdélyi Múzeum-Egyesületet alapító Mikó Imre gróf nevét. Aránylag fontos utca jutott Móricz Zsigmondnak is. A Rákóczi utat a legtöbb kolozsvári még ma is e néven ismeri. Móricz Zsigmond a Monostor negyed egyik csücskében, Bethlen Gábor a bácsi út mellékén, Dsida Jenő a Hajnal negyed déli nyúlványában, Rákóczi Ferenc, Mikó Imre és Kós Károly a Tordai út vonzáskörében lesz új utcák névadója. /Gaal György: Hat magyar utcanév. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6/
2004. október 8.
Hazádnak rendületlenül légy híve, óh, magyar volt a mottója az aradi vértanúkról való megemlékezésnek a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szemináriumban. Történelmi visszatekintések, versek, esszék, énekek, forradalmi dalok tették ünnepélyessé az okt. 6-án történt emlékezést. /Mihálcz Márta: Hazádnak rendületlenül. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 8./
2004. november 3.
Nemrég ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Teodidaktos Humanitárius Alapítvány, amelynek célkitűzése megfelelő tanulási és életkörülményt, valamint vallásos, erkölcsi nevelést biztosítani azoknak a vidéki diákoknak, akik Kolozsváron magyar tannyelvű gimnáziumi osztályba járnak. Az egy évtized alatt harmincegy férőhelyes lánybennlakást és huszonhét férőhelyes fiúbennlakást építtettek, a bennlakók pedig ösztöndíjban részesültek. Legfőbb támogatójuk a bécsi Szent István Egylet. A Kárpát-medencében évente összesen kétszázötven, fejenként 208 eurós ösztöndíjat nyújtanak. Az egylet elnöke Ternovai báró Stipsicz Károlyné (szül. Bethleheni gróf Bethlen Katalin). A titkár pedig Stipsicz Péter, aki részt vett az október 16-i kolozsvári emlékünnepségen. A Teodidaktos Humanitárius Alapítvány elnöke Vizi Imre, a Báthory-líceum nyugdíjas aligazgatója. Az évfordulós ünnepségre jelent meg a Teodidaktos Humanitárius Alapítvány Emlékkönyve, amelynek felcímeként ezt választották: Legyen itthon az otthonunk! A kiadvány felöleli a 1994 és 2004 között lezajlott alapítványi eseményeket. /Ördög I. Béla: "Legyen itthon az otthonunk!" Tízéves a Teodidaktos Humanitárius Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./
2004. november 12.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület oktatási főtanácsosa, Tolnay István is úgy látja: a felekezeti oktatást és annak állami finanszírozását nem a felekezeti törvényben, hanem külön jogszabályban, illetőleg az oktatási törvény külön fejezetében kell rögzíteni. Asztalos Ferenc, a képviselőház oktatási bizottsága tagjának szerint az RMDSZ és a történelmi magyar egyházak által közösen kidolgozott oktatási törvénytervezet 26 cikkelyéből az oktatási tárca 20-at már elfogadott, és saját törvénytervezetébe foglalt. Iskola (oszt. száma/ összlétszám): Segítő Mária Róm. Kat. Teológiai Gimnázium, Csíkszereda 13/356; Árpádházi Szt. Erzsébet Róm. Kat. Teol. Gimn., Gyimesfelsőlok 15/370; Gróf Majláth Gusztáv Kollégium, Gyulafehérvár 4/100; Nagy Mózes Gimnázium, Kézdivásárhely 1/16; Hám János Róm. Kat. Gimnázium, Szatmárnémeti 12/339; Szt. László Róm. Katolikus Gimnázium, Nagyvárad 8/254; Bolyai Farkas Gimnázium, Marosvásárhely 1/19; Római Katolikus Teológiai Gimnázium, Kolozsvár 5/130; Gerhardinum Róm. Kat. Líceum, Temesvár, román tannyelvű 4/112; Gerhardinum Róm. Kat. Gimn., Temesvár, magyar tannyelvű 4/53; Lóránffy Zsuzsanna Református Gimnázium, Nagyvárad 13/345. Óvodák a Királyhágómelléki Ref. Egyházkerületben 9/192; Református Gimnázium, Szatmárnémeti 19/497; Wesselényi Miklós Kollégium, Zilah 12/319; Református Kollégium Kézdivásárhely 8/211; Református Kollégium, Kolozsvár 10/268; Református Kollégium, Marosvásárhely 8/234; Református Kollégium, Nagyenyed 3/64; Református Kollégium, Sepsiszentgyörgy 8/217; Baczkamadarasi Kis Gergely Ref. Koll., Székelyudvarhely 8/225; Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr 6/136; János Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár 8/200 /Benkő Levente: Konszenzus a felekezeti oktatás ügyében? = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./
2004. december 6.
Dec. 4-én tartotta Mikulás-váró hangversenyét a Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsváron, a Báthory István Líceum dísztermében. A hangversenyt Guttmann Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. Kilenc énekkar lépett fel: a Báthory István Líceum gyermek- és vegyeskara, a magyarlónai református gyermekkar, a zilahi Református Kollégium énekkara, a székelyudvarhelyi Tompa László és a farkaslaki Tamási Áron iskolák összevont énekkara, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium leánykara, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum vegyeskara, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceum Szeminárium fiúkórusa, a kolozsvári Református Kollégium énekkara és a kolozsvári Zenelíceum kórusa. /Hintós Diana: Mikulást várni jó – énekelni még jobb. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./
2004. december 13.
Dec. 11-én Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban tartotta meg a VI. Honismereti Napot a Kőváry László Honismereti Kör. Murádin Jenő, Asztalos Lajos és Starmüller Géza előadását hallgatták meg a Kárpát-medencében történt emlékmű állításokról. Bemutatták Kolozsvár régi köztéri szobrait és emlékműveit. A lista hosszú: Mária-szobor fogadalmi oszlop, Fogadalmi kapu, Karolina-oszlop (Státua), Donát-szobor, Gróf Mikó Imre mellszobra, szamosfalvi honvédvértanú emlékmű, Sétatéri szökőkút, Erzsébet királyné szobra a Fellegvár oldalában, Mátyás-szobor, Szent György-szobor, Kárpátok Őre, Széchenyi mellszobra, Rákóczi emlékoszlop, Fellegvári szoborcsoport, Szent Mihály-dombormű és Báthory István mellszobra. /Ö. I. B.: VI. Honismereti Nap. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
2004. december 14.
Negyven esztendős diktatúra után két elem harcol egymással. A régi: a diktatórikus, a materialista, az internacionalista, a másik a tradicionális, a keresztény-nemzeti irányzat, az erkölcsi normákat valló politikai törekvés. A mostani kormányerők újsütetű bálványa, a vörös gróf Károlyi Mihály. Ez a kormány megint a saját nemzete ellen cselekedett, állapította meg dr. Pungur József. Most aztán ígérgeti, hogy 15 millióért felelős, meg hogy lesz körültekintő megoldás. A csatavesztés a nemzeti jobboldalnak nem jelenti a demokratikus eszközökkel vívott harc végét. /Dr. Pungur József: A népszavazás néhány tanulsága. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 14./
2004. december 20.
Gyulafehérváron a Gróf Majláth Károly Római Katolikus Líceum Dsida Jenő Irodalmi Köre szavalóversenyt rendezett. /Mihálcz Márta: Szavalóverseny Gyulafehérváron. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./
2004. december 29.
Valer Marian Szatmár megyei prefektus nyílt levelet nyújtott át Szabó István tanácselnöknek, a tanácsosoknak és a sajtó képviselőinek dec. 28-án tartott rendkívüli tanácsülésen. Az abban megfogalmazottak szerint nem sikerült rendezni a Vatra Romanesca Kulturális Egyesület, a megyei könyvtár, valamint a szatmári táblabíróság székhelyproblémáját, ezzel szemben „meglepően gyorsan” központi székhelyet biztosítottak a Megyei Turisztikai Információs Központnak, melyet a megyei, illetve a helyi tanács és az Erdélyi Kárpát-Egyesület működtet. „Ez olyan egyesület, mely magyar nemzeti kritériumokon alapul, melynek egyöntetű célja, hogy magyarországi cégeket vonzzon” – nehezményezte a prefektus. Valer Marian a „szatmári gróf”-nak nevezett Szabónak magyarországi kapcsolatait, többek közt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának elnökéhez fűződő barátságát is felrótta. /Magyarországi kapcsolataiért vonta kérdőre Szabó Istvánt a leköszönő szatmári prefektus. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2005. január 5.
Miközben Szatmárnémeti egyik legnagyobb általános iskolájának, a 10-es számmal jelölt tanintézete három évi próbálkozás után sem vehette fel Szilágyi Domokos nevét, a kis avasi magyar falu, Kőszegremete iskolájának homlokzatára felkerülhet gróf Széchenyi István neve. A községi tanács még a múlt év elején jóváhagyta a helybeliek kérését, az óév utolsó napjaiban a tanfelügyelőség is aláírta. /Gróf Széchenyi István nevét viselheti a kőszegremetei iskola! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2005. február 3.
Wass Albert igazsága – A gróf emigrált, az író otthon maradt című könyv jelent meg a Szabad Tér Kiadó és a Czegei Wass Foundation közös kiadásában. A könyv Wass Albert öt fia megbízásából íródott, akik felkérték a magyarországi Raffay Ernő történészt és Takaró Mihály irodalomtörténészt, hogy tisztázzák Wass Albert háborús bűnösségének, illetve antiszemitizmusának vádját. A kötet harmadik szerzője Vekov Károly, aki az elmúlt ciklusban romániai parlamenti képviselőként hozzájuthatott a Securitate archívumában lévő Wass-anyagokhoz, az 1946-os úgynevezett népbírósági per kihallgatási jegyzőkönyveihez és több más fontos dokumentumhoz. Ezek alapján bebizonyította, hogy a Wass Albert és édesapja elleni kolozsvári per a kormány tudtával meghozott koncepciós intézkedés volt. Mit sem törődve a tényekkel, a főügyészség nemrégiben visszautasította a család nevében benyújtott perújrafelvételi kérelmet. /Bizonyíték Wass Albert ártatlanságáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
2005. február 15.
Február 11-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban együttműködési megállapodást írt alá dr. Monok István főigazgató és dr. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke a két szervezet közötti hosszú távú együttműködésről. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület saját kiadványai mellett az egyik legnagyobb könyv-, folyóirat-, kéziratgyűjteménnyel is rendelkezik, amely Erdély történelmi kulturális örökségének szerves része. Az EME fontosnak tartja, hogy dokumentumai digitális formában a világhálón minél szélesebb körben elérhetőek legyenek. Az EME digitalizálási programjának megvalósításában vállal szerepet az OSZK, azon belül is a Magyar Elektronikus Könyvtár. A szerződés aláírásánál jelen volt dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke, Moldován István, a Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület ügyvezető elnöke valamint Kicsi György, a Gróf Mikó Imre Alapítvány titkára. /EME: digitalizálják a magyar kulturális örökséget. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./
2005. február 15.
Erdélyben az első cserkészcsapat 1911-ben alakult meg Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban. A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket. A csapatok újjászervezésére csak 1922–23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után. Az 1922–23-as tanévben a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Római Katolikus Főgimnáziumban indult újra az erdélyi magyar cserkészet. 1929 a teljes megújulás éve, megtartják a háború utáni első országos kongresszust, sor kerül Bukarestben a második országos nagytáborra. 1940–44 között az észak-erdélyi cserkészet a Magyar Cserkészszövetség keretei között tevékenykedett, de erdélyi sajátosságait megőrizte. A második világháború befejezése után a megszilárduló egyeduralmi rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel. Cserkészvezetők tízei és százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunkatelepeket. 1990 februárjában két nap eltéréssel Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar cserkészcsapat, létrejönnek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok próbaőrsei. Csíkszeredában országos szervezet létrehozását határozta el a lelkes csoport. Gyergyószárhegyen 1990. május 15–24. között tartották a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, megfogalmazták a működési szabályzatot, megválasztották a RMCSSZ első országos elnökségét, majd megtartották első vezetőképzőjüket. 1992-ben Kommandón, később Sepsibesenyőn szervezte meg a szövetség saját vezetőképző táborait. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint ezer cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen, az RMCSSZ megalakulásának 5 éves évfordulóján. Ebből az alkalomból kerül sor a szárhegyi parkban egy kopjafa felállítására. Ekkor a szövetség 4000 cserkészből, öregcserkészből, roverből, kiscserkészből és csaknem 200 felnőtt vezetőből és segédvezetőből állt. Egymás után alakultak meg a csapatok Erdély különböző részeiben. Több cserkész-rendezvényből hagyományt teremtettek, ilyenek például a szamosújvári rovásírásverseny, illetve a nagybányai regős napok. 2002 februárjától a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagszervezetét alkotják a cserkészek. A 2004-es év folyamán alapító tagjai lettek a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének. /Salló Emőke cserkészvezető, az RMCSSZ külügyi bizottságának médiareferense: 15 év az ifjúság nevelésében. A Romániai Magyar Cserkészszövetség rövid története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./
2005. február 28.
Az Argumentum és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó legújabb könyve: Marosi Ildikó: Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal (interjú). Teleki Mihály 1986-ban települt ki Erdélyből, Marosi Ildikó az ezt megelőző hónapokban kereste őt fel, hogy életéről kérdezze. /Megjelent. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./
2005. március 3.
Szászváros kis város Dél Erdélyben, a történelmi Hunyad megyében, a város magyarsága rendre apadt s jelenleg már a szórványok szórványának tartjuk számon magunkat, írta a városról hírt adó olvasói levél. 1989 után sikerült újra indítani a magyar óvodát és iskolát, ezeknek benépesítésében az oroszlánrészt Böjte Csaba ferences atya vállalta. A templomokban emlékünnepségeket rendeztek gróf Kún Kocsárdra és gróf Kuun Gézára emlékezve, az egyháznak és a nemzetnek szentelt munkásságuk ismertetésével. Bíró Antal ferences szerzetes előadását hallgatták meg az egyetemes imahét alkalmával, aki verseiből is felolvasott. /Bíró J. Antal: Szászvárosi hírek. Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 7.
Március 5-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében zajlott le az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendes évi közgyűlése. Elnöki beszámolójában Egyed Ákos több tavalyi pozitív eredményt mutathatott fel. Sikerült megteremteniük az anyagi feltételeket az egyesületi munka folytatására (pályázatok lebonyolítása, infrastruktúra biztosítása a csoportos kutatómunkára stb.). Sikeres volt az ősszel harmadszor megrendezett Tudomány napja Erdélyben című konferencia, amelyet a Mindentudás Egyetemének első erdélyi előadása előzött meg. Szorosabbá fűzték a kapcsolatokat a Magyar Tudományos Akadémiával. Az EME Rhédey-házi központja egyre látogatottabbá vált, sok rendezvénynek adott otthont. A közgyűlésen Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója átnyújtotta az ő kezdeményezésére tavaly alapított Gróf Mikó Imre-díjakat. A kitüntetés olyan fiatalokat részesít erkölcsi és anyagi elismerésben, akik monográfiát közöltek Erdély múltjával kapcsolatban. A díjat Fejér Tamás Gábor, Rácz Etelka és Szász Anikó kapta meg közös munkájukért, melynek címe: Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei (I.), és amelyet az EME jelentetett meg. Az EME jóváhagyta az EME-n belül a Matematika–Informatika és az Agrártudományi Szakosztályok, valamint a zenetudományi csoport létrehozását. Kezdeti szakaszában tart az Akadémiai Testület megalapítása. Régi törekvés a saját kutatóintézet létrehozása, amelynek érdekében első lépésként tudományos tanácsot fognak életre hívni. A közgyűlés tiszteletbeli tagokat választott. A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály javaslatára Magyari András és Kiss András, a Természettudományi Szakosztályéra Ajtay Ferenc és Nagy Tóth Ferenc, az Orvostudományi és Gyógyszertudományi Szakosztályéra László József, a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályéra Szakács József részesült ebben a kitüntető címben. Az egyesület működési szabályzata értelmében szavazást rendeztek a választmány egyharmad részének felfrissítésére. Ennek eredményeként az új választmányi tagok a következők: Wolf Rudolf, Silye Lóránd, Feszt György, Prezenszky István és Talpas János. /Ördög I. Béla: EME – Útkeresés anyaországi segédlettel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2005. március 7.
Március 4-én Kolozsváron, az E-MIL és az EME közös szervezésében ismertették Bajor Andor: Az ezermester; A Valdemár-kódex, a Hargita Kiadó gondozásában megjelent regényeit. Dr. Egyed Ákos az EME képviseletében elmondta: szerencsésnek tartja a közös szervezést, hiszen már az EME alapítója, gróf Mikó Imre is nagy teret szánt az irodalomnak a szervezeten belül. /F. I.: Bajor Andorra emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2005. március 15.
A román falvakkal körülzárt kis avasi magyar faluban, Kőszegremetén alig egy esztendővel halála után, 1861-ban emlékművet állítottak Széchenyi Istvánnak, a történelmi Magyarország viszonylatában is ez az egyik első Széchenyi emlékmű. A hat méter magas gránit oszlop (s pár éve immár Széchenyi bronz-arcképével is ékesítve) ma is ott áll a falu fölötti Domokos-dombon, ma ez Erdély egyedüli szabadtéri Széchenyi emlékműve. A kőszegremetei iskola harcolta ki és vette fel elsőnek Erdélyben Széchenyi István nevét. A név és táblaavató ünnepséget március 13-án tartották. Eljött Varga Attila és Erdei D. István parlamenti képviselő, Kónya László tanár, főtanfelügyelő-helyettes, Hargitai István tanár, a nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója is, szép számmal hazalátogattak azok a remeteiek, akik az utóbbi évtizedekben elszármaztak innen. Varga Attila képviselő tartott ünnepi beszédet. Az iskolai névadás alkalmából Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes kiemelte, mennyire fontos üzenete van annak, különösen a szórványban, hogy az iskola ilyen neveket kap, mint Kőszegremetén. A nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója átadta az iskolának azt a 300 könyvet, amelyeket a nyíregyházi iskola diákjai gyűjtöttek és adományoztak remetei testvéreiknek, s bejelentette, hogy tanintézetük még ezen a tavaszon öt korszerű számítógépet ajándékoz a kőszegremetei Széchenyi Iskolának. /Március 15-re emlékezve, Erdélyben elsőnek: Gróf Széchenyi István nevét vette fel a kőszegremetei iskola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2005. március 19.
Az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE), majd az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet (EMGE), illetve ezek későbbi jogutódja, az 1990-ben alakult Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) története elevenedik meg a nemrég megjelent könyv /Az EGE, EMGE, RMGE 150 éves története/ hasábjain, amely az erdélyi (magyar) gazdatársadalom elmúlt 150 évét tekinti át. A 2004-ben megjelent könyvet Farkas Zoltán szerkesztette. Kós Károly, Venczel József, Kacsó Sándor, Pap István, illetve a ma is aktív szerzők, Veress István, Takács Csaba, Benkő Samu, Csávossy György, Cseke Péter, Makkay József, Tibori Szabó Zoltán, és Farkas Zoltán írásai az erdélyi magyar gazdák történetének alapos elemzései. Tibori Szabó Zoltán írásában gróf Teleki Bélát mutatta be, Makkay József Pap Istvánra, a hazai magyar agrár szakírás egyik legnagyobb egyéniségére emlékezett. /Kovács Ferenc: Könyv az erdélyi magyar gazdatársadalom 150 éves történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./
