|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 281 találat | lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 | 271-281 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Chirmiciu András 2013. december 10.KülmagyarokDéva híressége, Böjte Csaba atya lett az ötszázezredik határon túli magyar, aki a 2011-ben érvénybe lépett egyszerűsített honosítási törvény révén szerezte meg a magyar állampolgárságot. Az ünnepség jelképes időpontban történt, a határon túl rekedt magyarságnak oly nagy lelki sérelmet okozó 2004-es népszavazás kilencedik évfordulóján, mondhatni az akkori sebek begyógyulásának szimbólumaként. Közel három évvel a törvény hatálybalépése után – a világ 90 országából – félmillió külmagyar vette fel a magyar állampolgárságot. Többségük nyilván a trianoni határokon túl rekedt magyar kisebbségek köréből származik, ezen belül is főleg Erdélyből, de a történelem viharai által a kerek nagyvilágba szétszórt magyarok utódai is szép számban vették fel őseik állampolgárságát. Más nemzetiségűek is kérvényezték és meg is kapták a magyar állampolgárságot, olyanok, akiknek felmenőik 1920 előtt magyar állampolgárok voltak. Erdélyi szemszögből a magyar állampolgárság mindenekelőtt lelki elégtételt jelent, a nemzet határokon átnyúló jelképes egyesülését. Kevés konkrét előnnyel jár, hiszen Románia EU- és NATO-tag. Az egyszerűsített hónosítás felvidéki nemzettársainknál is inkább a szellemi-lelki kötődést domborítja ki. Gyökeresen eltérő a helyzet a mostohább sorsú délvidéki és kárpátaljai testvéreknél, számukra a magyar állampolgárság akár az anyaországhoz és Európához való tartozás egyetlen kapcsa is lehet. Szerbia és különösképpen Ukrajna európai jövője bizonytalan, s noha újabb vasfüggöny szerencsére nem túl valószínű, az Európától való elkülönülés korántsem kizárt. Ami éppenséggel a leggyengébb és legsebezhetőbb határon túli magyar közösségeket fenyegeti – Délvidéken és Kárpátalján együttvéve annyi magyar él (közel félmillió), mint Felvidéken és felénél kevesebben, mint Erdélyben. Számukra a kettős állampolgárság a tényleges biztosíték: újabb történelmi viharok sem szakíthatják el a nemzettársaktól, európai sorsuk nem foroghat kockán. Hatalmas megvalósítás, jelentős támpont a sors viszontagságaiban. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2013. december 13.ImmunitásIsmét megbotránkoztatta az USL a civilizált világot, miután kedden, éppen a korrupcióellenes közdelem világnapját követően, sutyiban úgy módosította a büntetőtörvénykönyvet, hogy a honatyák, polgármesterek, megyei tanácselnökök nem számítanak többé köztisztviselőknek, s ezáltal csúszópénz elfogadása, hatalommal való visszaélés vagy érdekkonfliktus esetén kikerülnek a büntetőjogi felelősség alól. Mindez lényegében törvényerőre emeli a politikusbűnözést és szabad kezet ad az érintetteknek a közpénz kifosztására, anélkül, hogy büntetőjogi következményektől kellene tartaniuk. A szicíliai maffiát elfogja a sárga irigység ilyen nagyvonalúan elnéző „jogszabályok” láttán! Mintha az USL-s honatyák – akikhez az RMDSZ képviselői is csatlakoztak – azon munkálkodnának, hogy bebizonyítsák, mennyire igaza volt egyik exminiszter kollégájuknak, amikor bizalmas belső körökben „szervezett bűncsoportosulásnak” nevezte a kormányzó alakulatot. A lépés nem meglepő, hiszen minisztereket, parlamenti képviselőket, polgármestereket egymás után ítélnek el korrupcióért, s e veszély számos más, korábban érinthetetlen politikai és gazdasági nagyágyúnak okoz álmatlan éjszakákat. A konzekvenciát sem lehet megkérdőjelezni, hiszen az USL politikai üldözést reklamál valahányszor az igazságügy politikusai viselt dolgait vizsgálja, a korrupcióval vádoltak köré pedig rendszeresen védőfalat emel. Lépésükre rögtön reagáltak a nyugati partnerek, akik kemény hangon bírálták a jogállamisággal és európai szemlélettel ellentétes keddi eseményeket. Akárcsak tavaly nyáron, az európai szocialisták ismét lekentek egy nyaklevest romániai „kollégáiknak”. A gyűrűződő botrány és a kilátásba helyezett következmények és szankciók nyomán Crin Antonescu és Victor Ponta a módosítások felülvizsgálatát szorgalmazzák. A visszakozás viszont nem törli el az ország csorbult tekintélyére mért újabb pofont – Nyugaton egyre nyomatékosabban vetődik fel a kérdés, hogy Románia balkanizmusa kompatibilis-e egyáltalán az európai értékrenddel. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2014. január 7.KilátásokMire számíthat 2014-ben az erdélyi magyarság? A hatalomváltás óta eltelt közel két évben, az ország etnikai viszonyai terén – akárcsak szinte minden területen – súlyos visszaesés tapasztalható a hatalmilag, fölülről szított feszültségek révén. 2012-ben az USL a MOGYE- és a Nyirő-ügyekkel zaklatta a magyarságot, tavaly pedig zászlóüggyel üldözte a székelyföldi polgármestereket, illetve Tőkés Lászlót az érdemrend kapcsán. Az év végén pedig, habnak a tortán, a román ortodox egyháznak adományozott egy székelyföldi szállodát. Ami Kelemen Hunor szerint arcátlan diszkrimináció, hiszen a magyar történelmi egyházak nem részesülnek ilyen típusú ajándékokban. Sőt, az egyházak közel negyedszázaddal a rendszerváltás után sem kapták vissza a kommunisták által elkobzott összes jogos tulajdonukat, Pontáék mégis a visszaszolgáltatások felülvizsgálását helyezték kilátásba. A Székelyföldön történelmileg és demográfiailag is fölöttébb idegen ortodox egyház mégis igen szép ajándékot kapott az USL-s kormánytól. Talán köszönetként, mert az RMDSZ olyan „harcias” volt „ellenzékben”, hogy testületileg szavazta meg a politikusbűnözést és a korrupciót törvényerőre emelő decemberi büntetőtörvénykönyv-módosítást, illetve titkos együttműködési paktumot kötött? Mit hozhat 2014, amely Markó Béla szerint döntő lesz kisebbségpolitikai szempontból? Javulásra kétségtelenül bőven volna hely, hiszen a helyzet a kilencvenes évek elejének fűtött nacionalista korszakához hasonlít, legalábbis Kelemen szerint. Csakhogy Bukarestben a magyar kártya kijátszása mindig is jól jött egyéb súlyos problémák leplezésére. Kormányzási inkompetencia okozta komoly gondokból pedig most sincs hiány. A gazdaság problémáiról, az újabb sarcokról, vagy az Európát felháborító jogállamiság elleni lépésekről el kell valahogy terelni a közfigyelmet, nehogy már a nép a politikai és üzleti nagyhalak korrupciós ügyeivel, illetve az azok megmentésére tett és teendő hatalmi lépésekkel foglalkozzon. A magyar kártya kijátszásának kísértése tehát alighanem továbbra is jelentős marad, Markó Béla aligha tévedett, amikor döntőnek nevezte az idei évet. Kérdés azonban, az RMDSZ hogyan viszonyul az USL kirívó magyarellenes lépéseihez. Ugyanolyan „kőkeményen” küzd ellenük, mint az utóbbi másfél évben? Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad), 2014. január 29..Későn ébredtek? Lakótársulat ellenzi az ortodox terjeszkedést Vajdahunyadon Megállíthatatlannak tűnik az ortodox terjeszkedés Vajdahunyadon. Holott egy lakótársulat írásbeli panaszt nyújtott be az önkormányzatnál egy iskola udvarán, a sportpálya helyén épülő ortodox templom ellen. Dorel Brândușa, a 33-as lakótársulat nevében nyújtotta be a tiltakozó levelet a tavalyi év végén. A környékbeli lakók által aláírt petíció szerint a tömbházaik tőszomszédságában épülő ortodox templom harangjai megzavarják a lakók nyugalmát. A városvezetés azonban nem hajlandó figyelembe venni a lakossági panaszlevelet, mivel azt túl későn adták le. A helyi tanács még 2013 áprilisában fogadta el a részletes urbanisztikai tervet, mely szerint a Micro 3-as lakónegyedben, a 8-as számú általános iskola egykori sportpályája helyén ortodox templom épülhet. Akkor semmilyen panasz sem érkezett a lakosság részéről. Sőt, az önkormányzat 2012. február 6. és 20. között közvitát is szervezett 6 új ortodox templom építéséről, s akkor sem érkezett semmilyen lakossági panasz, ismertette a helyzetet Geanina Mantarangiu, az önkormányzat kommunikációs osztályának munkatársa. 2012 májusának végén, még a régi városvezetés idején a vajdahunyadi helyi tanács határozatot fogadott el a 6 ortodox templom építéséről, melyek számára az önkormányzat ingyenes jelleggel biztosít 800 és 1500 négyzetméter közötti telket a dévai és vajdahunyadi ortodox püspökségnek. Valamennyi templomnak elvileg 2014-ig kellett volna felépülnie az eredeti elképzelés szerint, azonban eddig csupán egynél indult be az építkezés, éppen a Micro 3-asnál. Egyelőre Vajdahunyad a jelenleg is működő 5 ortodox templommal marad. Az ortodox terjeszkedést azonban megkérdőjelezik a kohászváros demográfiai adatai. Kétségtelen, amikor a szocializmus idején keletkeztek, a tömbháznegyedekbe nem épültek templomok, hiszen a vallás nem fért be a kommunisták tervébe, akik ateista, agymosott „új embereket” akartak. Csakhogy a kohászváros lakossága folyamatosan csökken: a rendszerváltás idején 89 000 volt, a 2002-es népszámlálásnál már csak 71 000, a 2011-es népszámlálás viszont már csak 60 000 lakost regisztrált, s a csökkenő tendencia minden bizonnyal folytatódik. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad), 2014. február 17.Átértelmezett történelemAranykor, barátok és ellenségek „Inkább jöjjenek vissza a lengyelek! Jobban járnánk, ha nemzeti kisebbség lennénk az EU- és NATO-tag Lengyelországban, mintsem névlegesen függetlenül évtizedekre ismét az orosz csizma alá kerüljünk” – hallani a hónapok óta gyűrűződő politikai válság kapcsán egyes erős nemzeti elkötelezettségű ukrántól. Azoktól, kiknek felmenői 1919-ben és 1943–45-ben még fegyverrel küzdöttek a lengyelek ellen! Véleményük nyilván periférikus a mai Nyugat-Ukrajnában, mégis nagyszerűen tükrözi azt a gyökeres és széleskörű társadalmi szemléletváltozást, amit a keserű történelmi tapasztalat váltott ki. A mai Nyugat-Ukrajna (Galícia történelmi tartomány) évszázadokig Lengyelország része volt, majd közel 150 évig a Habsburg Monarchia része, a két világháború között ismét Lengyelországhoz tartozott, s csupán a második világégés idején került Moszkva uralma alá. Mivel korábban semmilyen közvetlen kapcsolatuk nem volt az oroszokkal, ellenszenv sem alakulhatott ki a görög katolikus nyugati ukránok között velük szembe. A térséget politikailag, gazdaságilag és kulturálisan uraló lengyeleket viszont egyértelműen ellenségnek tekintették. Olyannyira, hogy kétszer is fegyverrel küzdöttek ellenük. 1945 gyökeres változást hozott. A lengyelek kb. 90%-t etnikai tisztogatás során elűzték a mai Nyugat-Ukrajnából, a nyugati ukránok (régi elnevezés szerint rutének) pedig kelet-ukrán testvéreikkel egyesülhettek a Szovjetunióban. És első alkalommal ismerkedhettek meg közvetlenül a moszkvai uralommal. Nyomban át is értékelték sorsukat. Azóta hajthatatlan oroszellenesekké váltak, a lengyelek pedig átminősültek barátokká. Olyannyira, hogy 60 évvel az etnikai tisztogatás után a galíciai fiatal ukrán értelmiségiek szinte kivétel nélkül beszélnek lengyelül, holott iskolában nem tanították őket! Elképesztő, mintha a kolozsvári románok 60 évvel Trianon után tanultak volna meg tömegesen magyarul, úgy, hogy környékükön alig maradt volna magyar ember! Kétségtelen, az ukrán nyelv közel áll a lengyelhez, közelebb, mint az oroszhoz, de a változás mégis meglepő, hiszen annak idején lengyel fennhatóság alatt, felmenőik nem lelkesedtek a lengyel nyelv megtanulásáért, noha akkoriban kötelező volt minden iskolában, a közigazgatásban pedig kizárólagos volt, még a Habsburg-időkben is. Milyen változásokra képesek a keserű történelmi tapasztalatok! Főleg, hogy az egykori rutének példája nem egyedülálló Közép-Európában. 1945 előtt a cseh volt az egyetlen katolikus szláv nép, amely a panszlavizmusnak hódolt, az oroszokat pedig felszabadító testvérnek tekintette, a többi szláv nép nagy értetlenségére és csalódására. Távolról idealizált kép alakult ki a csehekben az oroszokról, amolyan egyetlen reményként az erős, évszázados német szorításban. 1945-ben és különösen 1968-ban a csehek közvetlenül megismerték az orosz medve szorítását – ki is gyógyultak a korábbi heves orosz-barátságból. Délebbi rokonaiknál hasonló átértelmezést hozott a történelem. 1918 előtt a horvátok nehezen nyelték le Magyarországon belüli autonóm státusokat, a magyaroknak alárendelt szerepüket, kb. úgy, ahogy a magyarság viszonyult az Ausztriához fűződő viszonyhoz. A szerbekért ugyan akkor sem lelkesedtek, de nem is tekintették ellenségnek, mindenesetre rokonszenvesebbek voltak, mint a magyarok, vagy osztrákok. Jugoszlávia keserű tapasztalata viszont már az 1970–80-as években a Monarchia egykori népei között elsőként a horvátok körében eredményezett Habsburg-nosztalgiát. Az 1991–95 közötti függetlenségi háborúban szerbek részéről elszenvedett gyötrelmek nyomán a történelem még inkább átértelmeződött, a Monarchia iránti nosztalgia felerősödött, s manapság a horvátok a magyarokat és osztrákokat tekintik legjobb barátaiknak, míg a szerbek toronymagasan az első számú ellenség. A szomszédok ugyanazok, a hozzájuk fűződő viszony viszont változott. Saját portánkon sem különb a helyzet. Trianon előtt évszázadokon keresztül az osztrákok, mindenekelőtt a Habsburg uralkodó család volt a magyarság nagy ellensége. Bármely Trianon előtti kiadvány fellapozásából nyilvánvaló, hogy a dualizmus-kori magyarság meglehetősen elégedetlen volt az Ausztriához fűződő, alárendeltnek tekintett viszonnyal, és osztrákellenes érzelmeket táplált. A szlovákságra viszont egyáltalán nem tekintett ellenségként, a románokra és szerbekre pedig legfeljebb azért pikkeltek, mert a bécsi udvar magyarellenes manipulációinak eszközei voltak. Trianon után gyökeresen megváltozott a szemlélet, az osztrákokat manapság barátnak tekintjük, sőt, mondhatni legjobb barátnak, az akkoriban annyira szidott dualizmust pedig valóságos aranykornak. Ellenben a szlovákok, románok vagy szerbek nem kimondottan barátok. Remélhetőleg újabb 100 év múlva a szomszédok közötti viszonyok jobbak lesznek. De kölcsönös megértés eredményeként és nem újabb traumák nyomán. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad), 2014. február 18.MozgósításHárom képviselőt küld az erdélyi magyarság május végén az Európai Parlamentbe, vagy csak kettőt? Netán egyet sem? Egyik változat sem zárható ki, annak függvényében, hogy Tőkés László és az RMDSZ hogyan mozgósítja szavazóbázisát. Közös listára nincs túl nagy esély, legalábbis a jelenlegi puhatolózások szerint. Az RMDSZ nem mutat hajlandóságot a Tőkéssel való közösködésre, ami reálpolitikai megközelítésből aligha meglepő, hiszen magyar kihívói nem tudták sarokba szorítani a legutóbbi helyhatósági és parlamenti választásokon. Miért tenne most engedményt, amikor a választópolgárok nem kényszerítik rá? Főleg, hogy a temesvári forradalom hősének tettei és megnyilvánulásai gyakran nem voltak az RMDSZ szájíze szerintiek. Hát az erdélyi magyarságnak mi lenne előnyösebb, az együttműködés vagy a verseny? Bármennyire is meglepő, az eddigi tapasztalat inkább az utóbbi mellett szól. 2007-ben, az első EP-választásokon jelentős volt a kockázat, hogy a magyarság két szék közé esik, s nem jut be az EP-be. A kudarc Damoklesz kardjával a feje felett mindkét tábor mozgósította híveit, s Tőkés László és az RMDSZ jelöltjei is sikert értek el a választáson. Nagy volt a tét. 2009-ben közös listával egy pillanatig sem volt kérdéses a magyar képviselet. Ami a mozgósításnál egyértelműen meglátszott, noha az összefogás eufóriájában akkoriban egyik fél sem hangoztatta: közös listán az RMDSZ és Tőkés László híveitől 30 000-rel kevesebb szavazat gyűlt össze, mint másfél évvel korábban külön-külön. Veszély esetén az erdélyi magyarság mozgósítja magát, nyilván mindenki saját politikai preferenciái szerint. 90 év kisemmizése kialakította az immunrendszert az erdélyi magyar társadalomban, nyomban beindulnak a védekezési mechanizmusok. Bonyolultabb viszont a veszély nélküli építkezés, a valamiért és nem a valami ellen való összefogás. Megismétlődik-e májusban a 2007-es tapasztalat? Főleg, ha a románság rendkívül alacsony részvételi arányát is figyelembe vesszük. Vagy mégsem, hiszen a fokozott mozgósítás egymagában még nem jelenti a siker garanciáját, az nagy mértékben függ a két tábor nagyságától is. E téren egyértelmű az RMDSZ előnye. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad), 2014. március 5.KormányszerepNem egészen két év után ismét kormányszerephez jut az RMDSZ, ezúttal a PSD-ből, PC-ből, és UNPR-ből létrejött USD oldalán. Hétfőn megkötötték a kormányzási paktumot, mely szerint Kelemenék sajátjuknak tekintik az USL 2012-es kormányzási programját, Pontáék, pedig a kisebbségi helyzetet javító intézkedésekre kötelezték el magukat. A kormányszerep nyilván előnyökkel és hátrányokkal is jár, ezzel RMDSZ-es berkekben is tisztában vannak, noha a szombati marosvásárhelyi SZKT szinte egyöntetű döntése nyomán úgy néz ki, hogy előbbiek többszörösen meghaladják utóbbiakat a tulipános mérlegen. Javulás várható a kisebbségi jelképek használata terén, a Ponta-kormány prefektusai nem zaklatják többé a székelyföldi önkormányzatokat zászlóügyben, s a tanügyi törvényt sem módosítják a magyarság kárára. Remélhetőleg a MOGYE ügye is megoldódik önálló magyar tagozat létrehozásával. Az eleve lefaragott állami fejlesztések egy része alighanem Erdélybe irányul, miután az utóbbi közel két évben az USL majdnem kizárólag a Regátba irányította azokat. A kormányzási paktumban szereplő további kitételek (alkotmánymódosítás, kölcsönösen előnyös régiós átszervezés, kisebbségi státusztörvény stb.) inkább szándéknyilatkozat jellegűek, mintsem konkrétan megoldandó feladatok, hiszen tüskés kérdések, melyeket még a mostaninál nagyobb parlamenti többség sem volt képes megoldani. Hátrány oldalon szintén jelentős a bagázs az RMDSZ számára. Mindenekelőtt a hitelesség és a saját szavazótáborához való viszony terén. A bármely hatalmi kombinációban dzsóker-szerep (finoman fogalmazva) aligha tükrözi hűségesen az erdélyi magyarság elvek melletti kitartását. Főleg, hogy maga az RMDSZ határozta meg politikai párválasztási kritériumait: a nacionalizmus mellőzése, illetve a demokratikus elkötelezettség. Nos, folyamatos magyarellenes kirohanásaival, illetve az Európát sokkoló jogállamiság elleni támadásaival az USD egyiknek sem felel meg. Ráadásul az erdélyi magyarság számára a PSD soha sem volt szalonképes, bármennyire is erőltette ezt korábban az RMDSZ. Arról se feledkezzünk meg, hogy az USD szürke eminenciása az a Dan Voiculescu, akit Kelemen a román politika rákos daganatának nevezett. Hatalmi vonzalma mégis ellenállhatatlan a tulipán számára! Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad), 2014. március 14.StruccpolitikaNemzetállam a globalizmus korszakában? Már a kérdésfelvetés is nevetségesnek tűnne, amikor az EU-ban a határok egyre jelképesebbé válnak. A román–magyar viszonyban a nemzetállami szemlélet mégis erős, legalábbis a politikusok fejében. S nemcsak román oldalon. A hétfői Székely Szabadság-napi marosvásárhelyi események nagyszerű példa erre. A román politikai osztály – élen Băsescu elnökkel – a Jobbik Romániából való kitiltásáért szállt síkra a – fölöttébb tisztázatlan eredetű – csetepatéra hivatkozva. Az RMDSZ is elhatárolta magát a Jobbiktól, Kelemen Hunor arra szólította fel őket, hogy otthon tüntessenek. Nyilván nem kell feltétlenül egyetérteni minden magyarországi politikai alakulattal, de attól még EU-s állampolgárok szabadon vonulhatnak fel, nyilváníthatnak véleményt bármely más EU-s tagországban. Romániában is. Akár tetszik ez a romániai – román és magyar – politikusoknak, akár nem. Végül is Marosvásárhelyen katalán és baszk politikusok is együtt léptek fel a székelységgel az autonómiáért. Román oldalon alighanem ez a legérzékenyebb pont. Az európai példák egyre szélesebb körű megismerése, a különböző nemzetiségű európai politikusok együttes fellépése nyomán egyre nehezebb lesz jogi-ideológiai alapon megvédeni a régóta elavult nemzetállam fogalmát. Könnyebb tisztázatlan csetepatékra hivatkozva ellehetetleníteni a nemzeti autonómia hirdetőit. Bezzeg, ha valamelyik nyugati ország fontolóra veszi a kapuk bezárását a román bevándorlók előtt, a román politikai osztály felháborodottan reagál, diszkriminációt, európai szemlélettel ellentétes viselkedést reklamálva. Arról nem is beszélve, hogy több ezren – románok és magyarok – vettek házat a határ másik oldalán. Az RMDSZ sem igazán kedveli a politikai globalizációt, ingerülten reagál, amikor anyaországiak szólnak bele az erdélyi magyar politikai levesbe. Noha a hivatalos szólamok terén évek óta a jelképessé váló határokon átnyúló, EU-n belüli nemzeti összefogásról/összeborulásról hallani. Inkább felkészülne az anyaországi konkurenciára, amely már a májusi EP-választáson jelentkezik, amikor a kettős állampolgárok – főleg a határhoz közel élő partiumi magyarok – szabadon választhatnak az erdélyi magyar és az anyaországi politikai kínálatból. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad), 2014. április 3.Magyarországi támogatás a Téglás-iskolánakKétmillió forintot nyert el a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum a Bethlen Gábor Alaptól meghívásos pályázaton. A meghívásos pályázat kiemelt fontosságú intézményeknek szól, ismertette a helyzetet Kocsis Attila iskolaigazgató. A tavalyi pályázaton elnyert összeget két célra használják fel. 1,4 millió forintból (közel 21 000 lej) 70 ülőhelyet alakítottak ki az iskola aulájában, ami már régóta esedékes volt, hiszen az aula nemcsak az iskolai rendezvények színhelye, hanem számos egyéb magyar közösségi eseményt is szerveznek, melyeken gyakran több száz ember vesz részt. Eddig csak improvizált ülések fogadták a közösséget, a megnyert pályázat nyomán viszont kényelmes ülőhelyeket alakítottak ki. Újratöltötték a lépcsőket, új csempéket tettek le, valamint fából készült padokat, a lépcsőn pedig korlátot szereltek fel, szemléltette Kocsis Attila. A maradék 600 000 forintot (közel 9000 lej) a bentlakásos diákok támogatására költik. Ez már a második alkalom, hogy a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum, Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű középiskolája anyagi támogatásban részesül a budapesti Bethlen Gábor Alaptól, hiszen 2012-ben is nyertek már pályázatot, s remélhetőleg idén is nyernek, véli az iskolaigazgató. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. április 8.GyőzelemElsöprő győzelmet aratott a Fidesz a vasárnapi országgyűlési választáson. Nemcsak hogy óhatatlan kormányzási erodálása ellenére megtartotta elsőségét, de ismét a kétharmados többség küszöbét súrolja. Orbán Viktor alakulata európai csúcsot állított be ezáltal, egymás után kétszeri abszolút többséget senkinek sem sikerült szereznie demokratikus választáson. Baloldali kihívóik nemhogy legyőzni nem tudták, de meg se szorították a Fideszt. Társadalmi érdeklődés hiányában elmaradt a kormányváltás. Ebbe besegíthettek a korrupciós botrányaik, illetve ugyanazok a régi arcok, melyek a 2010 előtti kormányzási inkompetenciát elevenítették fel. Így hát a Fideszből kiábrándultak inkább otthon maradtak, mintsem alternatívának fogták volna fel a megújulni, saját hibáiból okulni nem tudó baloldalt, miközben a Jobbik továbbra is túl radikális sokak számára. Amúgy a politikai paletta alig változott 2010-hez képest, Magyarország tartósan bizalmat szavaz a meghatározó, toronymagasan kiemelkedő Fideszbe. Mellette két egymással szögesen ellentétes értékeket hirdető, majdnem egyforma támogatottságú közepes tömörülés maradt, na meg a bejutási küszöböt épp, hogy meghaladó nagyvárosi értelmiségi párt, az LMP. Orbán Viktor egyértelműen a rendszerváltás utáni idők legjelentősebb magyar politikusa, aki kétszer 4 éves kormányzás után újabb 4 évig kézben tartja Magyarország kormánygyeplőjét. Ez is csúcs, egyetlen miniszterelnök sem irányította ilyen sokáig az országot, arról nem is beszélve, hogy Orbán még 1989-ben dühöngő ifjúként fontos szerepet játszott a rendszerváltásban, akkor, amikor későbbi kihívói még teljesen ismeretlenek voltak. Szintén a volt és leendő miniszterelnök nevéhez fűződik a több mint egy évszázad utáni első összmagyar választás, melyen nemcsak az anyaország lakossága, hanem az állampolgárságot megszerző határon túli magyarok is szavazhattak. A magyar nemzet – határon innen és határon túl – hatalmas lehetőséget adott elismert politikusának. Ami azonban ugyanolyan hatalmas felelősséggel is jár. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. április 11.NemzetegyesítésBrüsszelben és Strassburgban egyesül jelképesen a magyar nemzet, az anyaország és a határon túli magyarság politikai képviselete? Csupán a felvidéki magyarságtól függ. Csütörtökön ugyanis a magyarországi választáson nemrég diadalmas győzelmet arató Fidesz ismertette jelöltlistáját. Melyen nemcsak anyaországiak szerepelnek befutóhelyeken, hanem külhoniak is. Tőkés László, például, a lista harmadik helyén található, a kilencedik, illetve tizedik helyen pedig a délvidéki, illetve kárpátaljai magyarság képviselői. Tekintettel az anyaországi politikai erőviszonyokra, a Fidesz legalább 10 helyre számíthat a Magyarországnak járó 21-ből, de akár 12-re is. Amennyiben a május végi arányos-listás EP-választások nem hoznak jelentős változást a vasárnapi helyzethez képest, s a Fidesz az országos listán szerzett 45% körüli eredményt hozza, akkor 10 EP-képviselői mandátumot szerez meg. A kilátások azonban valamivel jobbak Orbánék számára, mivel a lendületben lévő győztes gyakran számíthat bizonyos bonuszra a választók részéről. Májusban a levitézlett baloldali koalíció tagpártjai külön indulnak az EP-választáson, s kérdéses, hogy közülük a kisebbek önállóan képesek-e átlépni az 5%-os küszöböt. A vereség megemésztésének képtelensége, a felelősségvállalás alóli kibúvás, a bűnbakkeresés, a csalás-reklamálás, s a kudarc másra való kenése még szimpatizánsaik számára is visszatetsző, s alighanem tovább rontja a baloldal esélyeit. Ami azt jelenti, hogy közel száz évvel a nemzet önkényes feldarabolása után május végén Kárpát-medence magyarságának képviselői ismét együtt lesznek ugyanazon a politikai porondon. Immár nem a budapesti országgyűlésben, mint egy évszázaddal ezelőtt, hanem az Európai Parlamentben. Az anyaországiak és a felvidékiek képviselői már 2004 óta ott vannak, 2007-től az erdélyi magyarság képviselői is csatlakoztak hozzájuk. A Fidesz által bevezetett könnyített kettős-állampolgárság révén idén a kárpátaljai és délvidéki magyarok képviselői is bekerülnek az uniós politikai fórumba, jelképesen egyesítve ezáltal a szétszakított nemzetet. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. április 17.HadüzenetErőteljes korrupció-ellenes fellépést szorgalmaz az USA a közép-európai és balkáni országokban, szögezte le Victoria Nuland, a washingtoni külügyminisztérium második embere. Az elterjedt korrupció a kelet-európai és balkáni országok rákfenéje, mely révén a fölöttébb gyanúsan meggazdagodott oligarchák kisemmizik saját népeiket, vagyonukkal túszul ejtve a politikai osztályt, illetve propagandaeszközükké degradálva a sajtót. Washington hadat üzen a bukaresti kormánynak? Hiszen Ponta és politikai holdudvarának sajtóbirodalma nem győz politikai üldözést kiáltani, amikor az igazságügy felgöngyölíti politikai klientúrájának viselt dolgait. Az utóbbi napokban számos PSD-s helyi kiskirálynak gyűlt meg a baja az igazságüggyel korrupciós ügyek nyomán, akik a Regátban valós középkori hűbérrendszert alakítottak ki, miután korábban jó néhány országos politikai és üzleti „nagyhal” került rácsok mögé végleges bírósági ítélettel. Hiábavaló a korrupciógyanús politikusok körüli folyamatos védőfal-építés a parlamentben, amit Pontáék rendszeresen műveltek? Hiábavalók a jogállamiság rombolására tett kísérletek? Hiábavaló az igazságügy – főleg a DNA – állandó pocskondiázása és ellehetetlenítése? Olyannyira, hogy már Ion Iliescunál is kicsapta a biztosítékot – a vén bolsevik is nehezményezte pártja igazságügy-ellenességét! Hiába inti türelemre Ponta pártja helyi kiskirályait, hogy Băsescu mandátumának lejárta után kiszabadulnak a törvény kutyaszorítójából? Mindezek hiábavalók lennének, a korrupció-ellenes fellépés nem szűnik meg, sőt, felerősödik, ha már az USA is prioritásnak nevezte meg NATO- és EU-s tag szövetségeseinél. A tengerentúliak elszántsága aligha meglepő, hiszen a szomszédos Ukrajna drámája a legjobb példa arra, hogy mekkora károkat okozhat a politikát, üzleti életet és sajtót behálózó magas szintű korrupció. Sőt, magának a NATO-nak is veszélyt jelent, korrupt hatóságokra aligha lehet rábízni bizalmas információkat, amelyek égi manna lennének Oroszország, Kína vagy muszlim terroristák számára. Washington globális geopolitikai megfontolásokból üzen hadat a kelet-európai korrupciónak. Ami hatalmas csapás a bukaresti politikai osztály „kormányzási” szemléletére és klientúrájának „üzleti” kilátásaira. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. április 25.KisebbségekHa Putyin néhányszor még bal lábbal kell fel és ráförmed Európára, az EU-t alkotó „nemzetállamok” egymás után adják meg az autonómiát nemzeti kisebbségeiknek? Cinikus és nyílván sarkított megjegyzés, valóságalapja viszont megkérdőjelezhetetlen. Az ukrajnai válság nyomán ugyanis múlt héten az Európai Tanács olyan határozatot fogadott el, melyben a nemzeti kisebbségek kollektív jogait – beleértve a területi autonómiát – karolja fel. Nem kötelező érvényű dokumentum, csupán ajánlat. Mégis jelentős fordulat a kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogainak biztosítására alapuló eddigi gyakorlathoz képest. Bukarestben, Poszonyban és egyéb jelentős kisebbségekkel rendelkező merev „nemzetállamok” fővárosaiban komoly ingerültséget okozott. Ilyen jelentős fordulat több, mint 20 éve nem történt, amikor 1992-ben szintén az Európa Tanács elfogadta a Koppenhágai Nyilatkozatot, amely azóta kötelezővé vált minden tagországban, s előírja a kisebbségi nyelvhasználat jogát, ott, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a 20%-t. A koppenhágai fordulatot az akkoriban dúló jugoszláv háború váltotta ki, két évtized helyben toporgása után a kollektív jogokat felkaroló minapi határozat szintén súlyos nemzetközi politikai válság, az ukrajnai puskaporos helyzet idézte elő. Amelynek megoldása egyre inkább a kollektív jogokra épülő föderalizáció az ország ukrán-, illetve orosz nyelvű részei között. Ha Putyin tovább feszíti a húrt, Európa kénytelen lesz szembenézni azzal a kérdéssel, amit két világégés óta úgy kerül, mint a forró kását. Mert probléma bőven van az EU-ban is, a gazdag Katalónia például elszakadni szándékszik a malomkőnek tekintett Spanyolországtól. Hasonlóképpen a Velence fővárosú Veneto tartomány elszakadna Olaszországtól, szintén gazdasági megfontolásokból. Skóciában szeptemberben függetlenségi népszavazást tartanak London jóváhagyásával. Számos egyéb nemzeti kisebbség – köztük a magyar a legnépesebbek közé tartozik – kollektív jogokért küzd, immár évtizedek óta. Mindezekre Európának megoldást kell találnia. Lejárt a struccpolitika ideje. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. április 26.Hunyad 2020 fejlesztési tanulmányVitaindító ötletdoboz Tartós fejlődéshez hosszút távú fejlesztési stratégia szükséges, olyan, amely túltekint a legközelebbi választáson, hangsúlyozta csütörtökön Déván Winkler Gyula EP-képviselő, amikor a sajtó előtt mutatta be a Hunyad 2020 című tanulmányt. Romániában sajnos túl sok vezető pozícióba kerülő politikus gondolja úgy, hogy a világ az ő hatalomra kerülésével kezdődik, azaz rá se hederít az elődei által elindított projektekre, nem folyatja azokat, hanem sajátjaival rukkol elő. Mivel ingatag talajra nem lehet – nem szabad – építeni, a Hunyad 2020 tanulmány éppen ezért a 2007–2013-as megyefejlesztési stratégiából indul ki, arra épül, a további fejlesztéshez szolgál ötleteket. „Tulajdonképpen ötlet-doboz”, szögezte le Grün György, a megyei kereskedelmi kamara volt igazgatója, a tanulmány fő szerzője. Hunyad 2020 tulajdonképpen az RMDSZ által már 2012-ben elkészített Erdély 2020 stratégiai terv Hunyad megyére leszűkített változata. Noha csak egy megyéről van szó, annak igen eltérő részei külön fejlesztési célok felvázolását teszi szükségessé. Szászváros térsége és a Zsil-völgye más-más adottságokkal rendelkezik, hangsúlyozta Winkler a tanulmány társszerzőjeként. Részletes, számos területre lebontott tanulmányról van szó, melyet eljuttattak a megyei és helyi hatóságoknak, s társadalmi párbeszéd indítójának tekintenek, melybe a civil szférát és szakembereket is bevonnák. Tartós fejlesztéshez összehangolt, pontos célkitűzésekre lenne szükség, illetve széleskörű együttműködésre a helyi hatóságok, üzleti szféra és a lakosság részéről. Igen, a lakosság jelentős része meg kell hogy változtassa mentalitását, árvíz esetén például nem várhatja ölbe tett kezekkel, hogy kizárólag a hatóságok tegyenek rendet portáikon, ahogy oly sokszor láttuk az utóbbi években, hanem az érintetteknek is részt kell venniük a károk eltakarításában, hangsúlyozta az EP-képviselő. Vagy azok, akik tele szemetelik a környezetüket, aztán panaszkodnak, hogy miért nem jönnek a turisták? Mit lássanak, szeméthegyeket a folyók és tavak partján? Grün György is hasonlóan vélekedett, szerinte a társadalmi hozzáállás megváltoztatásához az iskoláknak is jelentős szerepet kellene juttatni. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. május 5.Hunyad megyei magyar napokKözösségi majális és véndiák-találkozó Nagyszerű hangulat uralkodott a Hunyad megyei magyarság körében május elsején. A hagyományos majálist ezúttal a magyar napok keretében töltötték együtt Déván és Vajdahunyadon egyaránt. Petrozsényban, pedig a Zsil-völgye történetéről szóló tervezett könyv vázlatát mutatták be a szerzők, András József professzor és Wersánszki Eduárd a Caritas felekezeti központban szervezett kulturális összejövetelen. Elvárásokat felülmúló népszerűség Szép tömeg gyűlt össze a dévai magyar ház udvarán a majálisra. Többen, mint ahányra a szervezők számítottak. Idősek és fiatalok, belvárosiak és csángótelepiek, mindenki jól érezte magát a magyar napok nyitórendezvényén. A gyerekek számára a szombathelyi Bogikezek hagyományőrző csoport szervezett érdekes kézműves-foglalkozásokat, az ifjak, pedig jót fociztak. Eközben a szervezők három üstben főzték a finom gulyást, hiszen az nélkülözhetetlen kelléke bármilyen szabadtéri magyar szórakozásnak. Az egybegyűltek kíváncsian fogadkoztak, vajon melyik lesz a legfinomabb: a Pogocsán Ferdinánd dévai RMDSZ-elnök által készített, a Lengyel családé, vagy netán a viccesen protestánsnak nevezett gulyás, azaz a bármilyen külső beleszólás ellen protestáló unitárius, református és katolikus szakácsmesterek babgulyása. Közben a közönség felszabadultan beszélgetett, sörözgetett, hallgatta a jó magyar zenét, vagy Winkler Gyula EP-képviselővel és a többi RMDSZ-es vezetővel beszélgetett. Mire a finom falatok elkészültek, megérkezett Petru Mărginean, Déva polgármestere. Semmiképpen sem akart lemaradni a magyar ízekről, noha azzal egy időben éppen a városvezetés által szervezett dévai napok zajlottak a főtéren, s ott is sok mindent főztek. A polgármester személyes magyar kötődése miatt vett részt a magyarság ünnepségén, anyai ági felmenői között budapesti magyar és bukovinai székely is akad, gyermekkora nagy részét Csernakeresztúron töltötte. Elmondta: mindig öröm számára részt venni a magyarok rendezvényein, nélkülük Déva egyszerűen elképzelhetetlen lenne. Isten áldja meg a magyarokat, fejezte be magyarul a polgármester. Pogocsán Ferdinánd az együttlét örömét és az összefogásba rejlő erőt említette rövid köszöntőjében, míg a kampányban lévő Winkler Gyula kitartást, erőt és egészséget kívánt az egybegyűlteknek, emlékeztetve őket, hogy összefogásra nemcsak szórakozáskor, hanem jövőbeli céljaink eléréséhez, azok politikai támogatottságához is szükség van. Mindhárom gulyás nagyszerűnek bizonyult, olyannyira, hogy repetára is sor került, a nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők később negyedszer főztek gulyást, s az is elfogyott. Hasonlóképpen történt a Téglás iskola által készített miccsel, ott is dupla adagot kellett süssenek. A mulatozás tovább tartott, mint ahogy tervezték, s nem csupán a csernakeresztúri hagyományőrző néptáncegyüttes vagy a dévai Trio Forte koncertjének kiemelkedő sikere miatt. A szomszédos Vajdahunyadon is jól alakultak a dolgok, a szórakozás ott is nagyszerű volt, a gulyás finom, a szórakozás és a jókedv általános, a hangulatot pedig a csernátoni (Háromszék) néptáncegyüttes és Ábrahám Attila zenéje fokozta. Generációkat összekötő lánc Pénteken más jellegű volt a program, Vajdahunyadon a 6-os iskola magyar tagozatának 50. évfordulóját ünnepelték, felemelő hangulatú véndiák-találkozóval. Közel 300-an gyűltek össze a városi színházban helybéliek, de Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Magyarországra vagy Kanadába került egykori diákok is hazajöttek az ünnepségre. Nem bánták meg, boldogan és meghatódva vettek részt az ünnepségen. Egykori tanítóikat, tanáraikat fölállva, vastapssal díjazták, amikor a szervezők elismerő oklevéllel és virágcsokorral várták a színpadon. 1964-es megalakulása óta a vajdahunyadi magyar tagozaton közel 1600 diák végzett több mint 50 pedagógus áldozatos munkája következtében. Olyan lánc, amely összetartja a magyarságot, amelynek első szemét 1964-ben fonták, s azóta évről évre újabb láncszemmel gazdagodott. Ne hagyják elszakadni, a szülőktől kapott ajándékot, a magyar nyelvet adják tovább gyermekeiknek, üzente az ünneplő közönségnek Kiss Mihály, a magyar tagozatnak helyt adó Matei Corvin iskola – ahova jelenleg tartozik az egykori 6-os iskola – aligazgatója. Utánpótlás nélkül hiába erősödtek meg a szórványmagyarság intézményei, az 1989-es változás elhozta ugyan a szabadságot, de megcsappant a diáklétszám. Kezdetben az élet nagyon nehéz volt, a szülők mégis mindent megtettek, hogy anyanyelvű iskolába járassák gyermekeiket, hangsúlyozta ünnepi köszöntőjében az 1968-ban Brassóból Vajdahunyadra került Fazakas Tibor művész, aki több mint 40 évig volt az iskola rajztanára, számos nemzedék osztályfőnöke. Meg is köszönte a vajdahunyadiaknak szeretetüket és befogadó-készségüket, emiatt eresztett gyökereket a kohászvárosban, noha eleinte még a Cenk alatti városba való visszatérést fontolgatta. Scheibert Irén nyugalmazott tanítónő örömmel köszöntötte egykori tanítványait, a magyarság melletti kitartásra buzdítva a fiatalabb nemzedékeket. „Nem az az erős, aki sosem esik el, hanem az, aki mindig feláll”, jegyezte meg diákjai vastapsa közepette a tanítónő. Kofity Magda több szerepben köszöntötte az ünneplőket: a rendezvény házigazdájaként, az RMPSZ Hunyad megyei elnökeként, az 1964-es becsengetés első osztályos diákja- és jelenlegi tanáraként, valamint két volt diák édesanyjaként. Balogh-Botár Csaba, a dévai Téglás líceum aligazgatója a vajdahunyadiak hozzájárulását köszönte meg a dévai középiskola eddigi haladásához, illetve folytatásának reményét fejezte ki, miközben a vajdahunyadi magyar tagozat 7.-es és 8.-os diákja két színdarabbal jellemezték a magyar iskolát: a komikus jelenet az iskolai barátságokat, csínytevéseket, a Gherghina Rozália tanárnő által betanított Március 15. darabbal pedig a nemzet iránti elkötelezettséget. Olyan elkötelezettséget, mely nemcsak az együttlét örömét bizonyítja, hanem azt is, hogy bár számban a Hunyad megyei magyarság szórvány, lélekben viszont nem, ahogy a magyar napok megyei főszervezője, Takács Aranka – az iskola egykori diákja és tanára – megjegyezte. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. május 6.Hunyad Megyei Magyar NapokSzékelyek, erdélyiek és magyarországiak közös ünnepe Nagyszerű közösségi rendezvényekkel folytatódtak szombaton és vasárnap a Hunyad Megyei Magyar Napok. A hétvégén Vajdahunyad vitte a prímet, ott került sor szombaton az ünnepségsorozat hivatalos megnyitójára, a Barcsay Ákos-díj átadásával, és az azt megelőző egész napos szabadtéri fesztivállal, majd jövő hétvégén Déván hasonló ünnepségekkel zárul. Az együttlét öröme Vajdahunyadon Vajdahunyadon sokan ellátogattak a színház előtti főtérre, a szabadtéri rendezvénysorozat színhelyére. Nem is bánták meg, hiszen a szervezők gazdag programmal várták az érdeklődőket. Végül is az idei magyar napok az együttlét öröme jelszó alatt zajlanak. A szombathelyi Bogikezek hagyományőrző csoport kézműves-foglalkozásokra tanították a gyerekeket, miközben a felnőttek a Hunyad megyei és székelyföldi termelők vásárát tekintették meg, illetve vásároltak különböző kézi készítésű népművészeti tárgyakat. Délután a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptáncegyüttes aratott nagy sikert őseik bukovinai székely táncaival. Vendégeik, a Csernátoni Pántlicska Néptánccsoport (Háromszék) is hasonló fogadtatásba részesültek, a vajdahunyadi közönség nagyon élvezte előadásukat. Szinten nagy sikert aratott a másik Kovászna megyei vendégegyüttes, a Baróti Syncron Táncegyüttes, amely azonban nem néptánccal, hanem bécsi- és angolkeringővel, tangóval, rumbával, charlestonnal, salsával és jazzbalettel lépett fel. Közben a hat üstben készített gulyások is elfogytak, a román látogatók jelentős része éppenséggel a finom magyar falatokért választotta a Magyar Napok rendezvényeit, miközben a kohászvárosban is az önkormányzat által szervezett városi napok zajlottak. A gulyások roppant ízletesek voltak, a helyi magyarság által készítettek ugyanúgy, mint a dabasi honvédtüzér alapítvány (Magyarország) mondhatni profi szakácsainak főztje. A szabadtéri programok után a szépszámú közönség a színházba vonult, ahol a Barcsay Ákos-díjak átadási ünnepsége után a magyarországi 3+2 együttes koncertjét élvezte. Nagy sikert aratott programok a szórványban Lupényban a helyileg évek óta népszerű férfinapi mulatozásra került sor, amikor a hölgyek csak felszolgálóként vesznek részt a férfiak összejövetelén. Sztrígyszentgyörgyöt, Hunyad megye legkisebb bukovinai székely közösséget a „nagytestvér”, azaz a megye legnépesebb bukovinai székely falu, Csernakeresztúr küldöttsége látogatta meg, a még nagyobb testvérek társaságában. A csernakeresztúri hagyományőrző néptáncegyüttes ide is csernátoni vendégeik társaságában jött el, itt is fellépett mindkét együttes. Sajnos, az eső miatt nem szabadtéren, hanem a kicsiny kultúrotthonban. Korábban a keresztúriak és csernátoni vendégeik Pestesen léptek fel, vasárnap délután Petrillán viszont már csak a bukovinai székelyek népszerű együttese, a háromszékiek ugyanis hazautaztak Sztrigyszentgyörgyről. Nyilván, miután jóízűen elfogyasztották a helyiek által bográcson elkészített finom gulyást, ami egyértelmű bizonyíték, hogy még a szórvány szórványában is erősek a magyar gasztronómiai hagyományok. Eközben a baróti Syncron ifjúsági együttes egy másik szórványfaluban, a Vajdahunyad melletti Rákosdon lépett fel a kohászvárosban is nagy sikert aratott társasági táncaival. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. május 7.Hunyad Megyei Magyar NapokElőtérben Erdély épített öröksége Műemlékeink, gazdag történelmi hagyatékunk és általában Erdély épített öröksége volt a fő témája a Hunyad Megyei Magyar Napok hétfői rendezvényeinek, Déván és Vajdahunyadon egyaránt. Magyar örökségünk ifjú őrei Déván a Téglás Gábor elméleti líceum aulája ismét gyermekzsivajjal és nyüzsgéssel telt meg a Fogadj örökbe egy műemléket program döntőjének újrajátszásán. Az izgalom hiánya semmivel sem csorbította az eseményt, a diákok ismét kitettek magukért, színvonalas előadásokon mutatták be az örökbefogadott műemlékeket, noha a győztes sorsa már a március elsejei döntőn eldőlt. Az RMDSZ kulturális főosztálya által kezdeményezett projektbe bekapcsolódott 4 csapat fiatalos lelkesedéssel mutatta be műemlékőrző tevékenységét. Akárcsak tavaly, vagy az idei márciusi döntőn, a hétfői újrajátszás fő jellemzője a kreativitás volt: pezsgett az élet az örökségvédők világhálós közösségi oldalain, készültek a szórólapok, naptárak, golyóstollak. A Fáy Béla-kastély őrei többek közt madáretető-készítő versenyt hirdettek, a szászvárosi vártemplomot örökbefogadók saját készítésű süteménnyel és adventi műsorral lepték meg védencük gyülekezetét, a vármegyeház őrei háromnyelvű ismertető CD és szórólap kiadásán dolgoztak, a szászvárosi Szent Erzsébet-zárdatemplom őrei édességet gyűjtöttek az itt működő gyermekotthon számára, derült ki a bemutatók során. Az örökbefogadást bemutató előadások is látványosak voltak, a diákok ötletes makettekkel, korabeli öltözékkel, zenével, tánccal, színpadi mozgással idézték fel az általuk örökbefogadott műemléképület történetét, majd hosszan és jogos büszkeséggel sorolták sokrétű tevékenységüket. Nemcsak a nyertes piskii Fáy Béla-kastély őrei, azaz a IX. matematika–informatika osztály, vagy az idén második helyre került tavalyi győztesek, a Vármegyeháza őrei produkciója nyerte el a szép számú közösség tetszését, hiszen ők már tavaly is bizonyították rátermettségüket, hanem a harmadik helyezést nyerő legifjabb csapat, a szászvárosi református templom hetedik osztályos őrei, vagy a szintén komolyan előkészített történelmi bemutatóval fellépő szászvárosi Szent Erzsébet-otthon őrei is. A győztes csapat idén is pár napig Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő vendége volt/lesz Brüsszelben. Erődtemplomok, avagy Erdély másik arca Vajdahunyadon a Corvin-Savaria magyar házban Kun Árpád nyugalmazott református lelkipásztor az erdélyi szász templomokat, gazdag történelmüket mutatta be fényképkiállítás révén. Erdélyi utazásai során Kun Árpád nem ment el egyszerűen mellettük, mint a Szászföldön áthaladó utasok nagy többsége, hanem felkereste, kívülről-belülről lefényképezte a templomokat, megörökítve ezáltal Erdély történelmi és kulturális örökségének egyik fontos elemét. Sajnos a történelem viszontagságai elsöpörték az egykor oly virágzó erdélyi szászságot, a gyönyörűséges régi templomok nagy része omladozik, elhanyagolt állapotban van, kevés az, ahol még istentiszteletet tartanak. A falvakban egy-két idős német maradt már csak, ők őrzik a templom kulcsait. Éppen ezért fontos Erdély épített örökségének felkarolása, hiszen 800 éven keresztül a szászok jelentősen hozzájárultak Erdély fejlődéséhez, ők is ugyanúgy Erdély gyermekei, ahogy a magyarok és a románok. Autonómiájuknak köszönhetően évszázadokig virágzó népközösséget alkottak, annak elvesztése, viszont jóformán az erdélyi németség elvesztéséhez vezetett. Éppen emiatt fontos az autonómia minden kisebbségi népcsoportnak, a magyarságnak is. Kun Árpád több mint 110 szász templomot fényképezett le, közülük körülbelül 50-t mutattak be a vajdahunyadi magyar házban rendezett kiállításon. Alapos dokumentációt is készített hozzájuk, arról, hogy mikor épültek, milyen stílusban, kik voltak a lelkipásztorok, akik ott szolgáltak, vagyis 6-700 éves történelmükről. Végül is a templomok – többségük erődtemplom – a szász múlt és Erdély egyik jellegzetes arcának tükrei. Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad) 2014. május 8.Hunyad Megyei Magyar NapokTáncház és szórványápolás Szűknek bizonyult a vajdahunyadi Corvin-Savaria magyar ház kedden délután, amikor az Erdély-szerte oly erős hagyományokkal rendelkező táncházra került sor. Nemcsak a kohászváros magyarjai vettek részt nagy számban a rendezvényen, hanem a szomszédos Déváról és Csernakeresztúrról is szép számmal jöttek el. Aligha bánták meg, a hangulat nagyszerű volt. Felemelő érzés volt, amikor az egybegyűltek közismert magyar népdalokat énekeltek. Kiss Mihály, a vajdahunyadi magyar iskola aligazgatója, illetve Lengyel Izabella tanítónő, a dévai Szivárvány nyugdíjas-kórus vezetője nem kevesebb, mint 10 népdalt tanítottak meg az egybegyűlteknek, szebbnél szebb, lélekhez szóló igazi magyar népdalokat. Később a Fölszállott a páva népzenei vetélkedő nyertese, a kolozsvári Tokos zenekar is megérkezett, amely további népdalokat adott elő, immár profi módon. Sőt, a kolozsvári fiatalok kalotaszegi és mezőségi néptáncokra is megtanították az egybegyűlteket, amire főleg a néptáncban amúgy is jártas csernakeresztúri ifjak voltak fogékonyak. A felemelő hangulatú ünnepség estig húzódott el, mivel sikere jócskán fölülmúlta a szervezők várakozásait. Örvendetes, hogy a táncház hagyománya olyan erős a szórványban is, hogy annyian lelkesednek a magyar folklór iránt, jegyezte megy Lengyel Izabella. A felnőttek bevonása nagyszerű öltetnek bizonyult, hangsúlyozta a rendezvény sikere alapján Kiss Mihály, aki minden nyáron a Kallós Zoltán Alapítvány által szervezett néptánc- és népdaltáborba viszi a vajdahunyadi iskola diákjait. Eközben Petrozsényban, a Jézus Szíve iskolaközpont diákjai rajzkiállítást szerveztek A bányászat gyermekszemmel címmel, mely során ötletesebbnél ötletesebb rajzok révén mutatták be, hogyan tekintenek a gyerekek a felnőttek foglalkozására. A demográfia a legnagyobb ellenség Déván az unitárius parókián kerekasztal-beszélgetésre került sor a szórvány helyzetével és kilátásával kapcsolatosan. A kérdés tüskés, a folyamatok egyáltalán nem bíztatóak, a Hunyad megyei magyar egyházak szinte kivétel nélkül többet temetnek, mint ahányat keresztelnek, sőt, sajnos az sem ritka, hogy a temetések száma többszörösen meghaladja az esküvők és keresztelők együttes számát, hangsúlyozta a házigazda-főszervező Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius lelkész. A kedvezőtlen folyamatokat a statisztikák is megerősítik, a magyarság száma népszámlálásról népszámlálásra csökken, tömbvidéken lassan, vegyes vidéken gyorsabban, a szórványban pedig hatványozottan, derült ki Chirmiciu András előadásából. Hunyad megyében, például, megfeleződött az utóbbi 20 év alatt. Ennek megfelelően az erdélyi városok etnikai arculata is jelentősen megváltozott a magyarság kárára. A résztvevők érdekes és tartalmas hozzászólásai nyomán valós kerekasztal-beszélgetés alakult ki, noha az asztal nem kerek, jegyezte meg humorosan a házigazda lelkipásztor. A végvárakat semmi képen sem szabad feladni, egyeztek meg az egybegyűltek, gazdag történelmi hagyatékunk erre kötelez bennünket. Noha évszázadok óta szórványnak számít, Hunyad megye magyar történelmi öröksége jelentős, ismertette a helyzetet Dézsi Attila volt prefektus és kormányfőtitkár Gáspár-Barra Réka színvonalas munkája alapján. A Nyugati Jelen újságírója ugyanis nagyszerű összeállítást készített a megye magyar műemlékeiről, fényképekkel és adatokkal, melyet Dézsi Attila mutatott be az egybegyűlteknek, néhol újabb információkkal kiegészítve. Köztiszteletnek örvendő főispánként Dézsi sokat tett a magyar történelem ápolásáért, főleg olyan műemlékek felkarolásáért, amelyek a helyi magyar közösség hiánya miatt elvésztek volna. Az előadásból egyértelműen kiderült, hogy azokon a helyeken, ahol megmaradt a magyar közösség, a történelmi örökséget ápolják, felújítják, gondozzák, ott viszont, ahol már nincs magyar közösség, műemlékeink, történelmünk jelképeink sorsa sokkal mostohább. A Barcsay Ákos-műemlékét Déva főterén felállíttató volt prefektus további konkrét elképzeléseket vázolt fel a megyeszerte szétszórt, omladozó magyar műemlékek megmentésére. Hogyan lehetne megállítani a demográfiai mélyrepülést? A kérdés nehéz, hiszen nemcsak a szórványmagyarságot érinti, hanem szinte egész Európára jellemző folyamatról van szó. Bíztató azonban, hogy számbelileg megfogyatkozva is, a Hunyad megyei magyarság intézményei jelentősen bővültek, illetve megszilárdultak az utóbbi években. Nyugati Jelen (Arad) 2014. július 12.Vajdahunyadi városnapokMagyar történelem románoknak Idén is Hunyadi János híres nándorfehérvári győzelem emlékét idézve, július 13. és 20. között rendezik meg a vajdahunyadi városnapokat. Akárcsak tavaly, az önkormányzat által szervezett ünnepségsorozatban magyar vonatkozású eseményre kerül sor. Tavaly Nagy István-Gáspárik Attila kabaré előadása örvendett nagy közönségsikernek, idén viszont a magyarság történelme című könyv bemutatójára kerül sor. A vasárnap este hét órakor kezdődő városi felvonulással kezdődnek a városnapok, amikor a középkori öltözék parádéjára kerül sor. Hétfőn délután 5 órától a művészeti galériában mutatják be a magyarok történelme című, román nyelvű könyvet. A kötet 4 magyar és egy román történész közös munkájaként született, melyben Páll Szabo Ferenc koordinálása alatt Wellman László, Pocsai Sándor, Varadi Éva és Ciprian Rad a megszokott román mítoszoktól eltérő magyar történelmet mutatnak be a román olvasóközönségnek. Néhány kényesebb ügynél mindkét – magyar és román – álláspontot ismertetik, hogy a románság a történelem más megközelítését is megismerhesse. A könyvbemutató után hétfő este 7 órától szabadtéri vígjátékra kerül sor a színház előtti téren. Kedden este 7 órától gyermekelőadás lesz az Ifjúsági parkban, szerdán pedig reggeltől estig sportvetélkedők zajlanak számos helyszínen (uszoda, stadion, sportcsarnok). Csütörtökön este fél nyolctól újabb színházi előadásra kerül sor, pénteken pedig egész nap ingyenes belépést biztosítanak a vajdahunyadi vár látogatóinak, ahol délelőtt 10 órától lovagi bemutatóra is sor kerül. Délután 6 órától klasszikus zenei koncert szerepel a programban, este pedig az Opera Nights fesztivál keretében az operabálra, szintén a várkastélyban. Szombaton a Michael Klein nevét viselő stadionban nemzetközi kutyakiállításra kerül sor, a város főterén, pedig hat órától zene- és táncelőadások lesznek. Vasárnap este a szabadtéri színpadon fellépő tánc- és könnyűzene-együttesek koncertjeivel zárulnak az idei városnapok. Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad) 2014. szeptember 5.Szórványstratégia az erdélyi református egyházbanLelki gondozás és nemzeti megmaradás Hogyan lehetne leghatékonyabban szolgálni az erdélyi református szórványmagyarságot? A kérdés bonyolult, hiszen az erdélyi magyarság egyre nagyobb hányada szórványosodik el, itt a legjelentősebb a népességfogyás – minden felekezetnél –, s ebből kifolyólag ráadásul a beolvadás is számottevő. Hogyan lehet leghatékonyabban megbirkózni a szórvány kihívásaival, mindenekelőtt a lelki gondozás és a nemzeti megmaradás ötvözésével? Erről folytattak háromnapos eszme- és tapasztalatcserét az erdélyi református egyházkerület vezetői és szórványban szolgáló lelkészei szeptember elején az algyógyi szórványközpontban. Kötéltánc a hit és nyelv határán A nyelv a szolgálat eszköze, nem fegyver, kapu, melyen betérve az ember Isten útjára lép, nem gát, amely elválasztja a szent Igétől, jegyezte meg dr. Tunyogi Lehel magyarfodorházi (Kolozs megye) lelkipásztor. A szórványban, sajnos, az sem ritka, hogy a gyülekezet egy része csak töri, vagy már egyáltalán nem érti a magyar nyelvet, derült ki a lelkészek beszámolóiból. Az Igét azonban hozzájuk is el kell juttatni, az Ige hirdetése a lelkész elsődleges feladata, szögezte le dr. Kató Béla püspök. Ugyanakkor a református egyház magyar nemzeti egyház, nemzeti megmaradásunk egyik tartópillére. Az Igét románul is el lehet juttatni, de ezzel gyengül a nemzeti jellege, felhígul a gyülekezet. A magyar nyelv kizárólagos használatára való ragaszkodással viszont az a veszély áll fenn, hogy egyes hívek elpártolnak az egyháztól, olyanok is, akiket rugalmasabb hozzáállással meg lehetne nyerni, derült ki a lelkészek beszámolóiból. Sok fiatal – főleg a vegyes házasságokból származók – nem ismeri eléggé az anyanyelvét, román nyelvű kisegítés nélkül, csak magyarul aligha lenne képes felkészülni a konfirmálásra. Velük mi legyen?, hiszen amúgy is egyre kevesebb a fiatal, a lelkész hajthatatlan magyarkodása viszont lehet, hogy a román szülő ortodox vallása karjába (vagy az ateizmus felé) taszítja a kamaszt. A nyelvhasználat roppant érzékeny kérdés. A református egyház mindenképpen kitart a magyar nyelv mellett, a templomi liturgia csakis magyarul zajlik, máskor viszont a helyzettől függően, óvatosan, a román nyelvet is használni lehet, javasolta Vetési László, a kolozsvári püspökség szórványfelelőse. Holland, svájci vagy amerikai testvérgyülekezetek látogatásain bevett szokás, hogy a szertartás egy részét lefordítják hollandra, németre vagy angolra. A magyar–román kétnyelvűség viszont kényesebb kérdés. Ennek bevezetése visszatetsző a gyülekezet azon részének, amely megmaradt magyarnak és az egyházban látja nemzeti megmaradása egyik alapelemét. Ezért a kétnyelvűség bevezetése kizárt, szögezte le Vetési László. Amikor viszont temetésen a halott hozzátartozói sem értenek magyarul, akkor tiszteletből illik románul is megszólalni a szertartáson a magyar mellett. Ilyen esetekre jó előre fel kell készülni a kellemetlen román nyelvfordulatok elkerülése végett, ajánlotta dr. Szegedi László, az egyházmegye generális direktora. Olyan esetek is előfordultak az erdélyi szórványban, hogy a magyar gondnok román felesége áttért a református hitre, 30 éve minden vasárnap rendszeresen eljár a templomba, buzgóan részt vesz minden egyházi rendezvényen, önkéntes munkával is, csak éppen magyarul nem tud. Illetlenség lenne, ha ilyenkor kitartanának az egynyelvűség mellett. Óvatos rugalmasság A rugalmasság nem tiltott, de nem is ajánlott. Szórványban, tekintettel a gyülekezetek etnikai-nyelvi állapotára óvatosan, a helyi lelkész tapasztalata szerint kivételesen elfogadható kisegítőként, míg Kolozsvárott vagy Marosvásárhelyen szigorúan tilos, az egyszerűen nemzeti árulás lenne, szögezte le Vetési László. Roppant érzékeny, annyira érzékeny, hogy néha már vérzékeny, derült ki dr. Tunyogi lelkipásztor felszólalásából. A zsidóság például az egyház révén tartotta meg évezredeken keresztül eredeti héber nyelvét, noha azt már Jézus születése előtt évszázadokkal feladta. A Megváltó idején a zsidóság már az arámi nyelvet beszélte, később a görög, ladinó és jiddis vette át a mindennap használatos nyelv szerepét. A vallásnak köszönhetően a rég óta elfelejtett héber mégsem hallt ki. Ez példaértékű kell hogy legyen, főleg, hogy a zsidóság majdnem kétezer évig szétszórtan élt a világban, miközben a magyar szórvány még nem egészen 100 éves, hangsúlyozta előadásában dr. Kozma Zsolt teológiai professzor. Nyelvi rugalmasság nélkül azonban aligha lehet visszanyerni, vagy megtartani a beolvadó híveket. Főleg a vegyes házasságokból származókat, szórványban ugyanis egyre ritkább a tiszta magyar család, annál gyakoribb viszont a vegyes házasság. Célpont a vegyes házasságokból származók Úgyis is befellegzett a szórványnak. Vagy inkább mindenáron meg kell menteni? Mindkét szemlélettel találkozni az utóbbi években, noha kétségtelenül az utóbbi a helyes, vélekedett Takács Péter, Magyarország kolozsvári konzulja. Mindenekelőtt a vegyes házasságokból származó gyermekeket kell megszerezni a magyarság számára, tömeges elvesztésük jelentős érvágás lenne a szórvány és a nemzet számára. A református egyház – akárcsak a többi erdélyi magyar történelmi egyház – számára ez a fő cél, s ebben Magyarország támogatására számíthatnak. Nemzeti megmaradásunk tartópillérei a templom és az iskola, kulcsa pedig a magyar nyelv. Ne hagyjuk elveszni, az elvesztett területet sokkal nehezebb visszahódítani, mint megvédeni, hogy el ne essen, hangsúlyozta az erdélyi származású Barabás János, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Arra kérve az egybegyűlt lelkészeket, hogy népszerűsítsék gyülekezeteik körében a kettős állampolgárságot. A magyar–román vegyes házasságokból született gyerekek meghódítása nem könnyű dolog kisebbségként, főleg a szórványban, de nem is lehetetlen. Számos példa van erre, még az algyógyi háromnapos eszmecserén résztvevő református lelkészek között is. Végvárak megerősítése Dr. Kató Béla püspök szerint a végvárak megerősítése kiemelt cél az erdélyi református egyházkerület – és a nemzet – számára, jóllehet korántsem egyszerű kérdés. A szórványba olyan lelkészeket kell kiküldeni, akik vállalják a kihívással járó nehézségeket és hosszú távra terveznek. Gyakori váltakozásuk nem megoldás, azáltal nem lehet tartósan építeni, hangsúlyozta Kántor Csaba püspök-helyettes. A szórványban sokkal nagyobbak a kihívások, mint tömbvidéken, itt az Igehirdetésen kívül iskolát kell menteni, közösséget összetartani, kulturális programokat szervezni stb., vagyis olyan nemzetmentő feladatok vannak, melyeket tömbvidéken a civilszervezetek és a helyi hatóságok végeznek el. Ennek ellenére a szórványba nem mindig a legjobb lelkipásztorokat helyezték ki, ismerte el Vetési László. Ezen azonban jelentősen javítottak az utóbbi években, Magyarország támogatásának köszönhetően az önfenntartásra képtelen kis szórványgyülekezetek lelkészei számára az anyagi megélhetés problémái megoldódtak, s az egyház is egyre inkább olyan lelkészeket küld a szórványba, akik küldetésnek tekintik szolgálatukat. A jelképes „vérátömlesztéssel” nemcsak a szórvány ügye halad tömbvidéki lelkészek kihelyezésével, hanem a tömbvidék is tudomást szerez a szórvány gondjairól, s ezáltal megerősödnek az erdélyi magyar–magyar kapcsolatok. E téren az egyház is tanulhat a politikumtól, a Szórvány–Székelyföld program példaértékű, jegyezte meg Szegedi László generális direktor. Noha kétségtelenül nehéz, a szórvány helyzete nem reménytelen. Néha onnan is jön segítség, ahonnan nem gondolták volna: a gazdasági válságtól. A szocialista ipar hanyatlása nyomán sokan – főleg idősebbek – visszaköltöztek szülőfalvaikba, az utóbbi évek kivándorlása pedig jóformán megszűnt. Sőt, olyan is van, hogy a rendkívül erős gazdasági hanyatlás nyomán hazatérnek Spanyolországból a 10-15 évvel korábban kivándoroltak, amint több szórványtelepülés lelkésze jelezte. Ott született gyerekeik legjobb esetben csak törik a magyart, idehaza viszont magyar iskolába járnak, hiszen románul egyáltalán nem tudnak, spanyol oktatás pedig nincs. Sok, nagyon sok a borús jel, mégis van reménykeltő fejlemény is. Az Algyógyon összegyűlt számos – főleg fiatal – lelkipásztor és lelkész asszony körében nemcsak pesszimizmussal, hanem optimizmussal is találkozni. Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad) 2014. szeptember 11.Kétnyelvű könyv a bányavidék fénykorárólA Zsil völgye a XX. század elején A Zsil völgye mondhatni a kőszénbányászat szülöttje, az azelőtt gyér pásztorlakosságú vidék a „fekete arany” révén népesedett be, neki köszönheti fejlődését. A huszadik század elején már jelentős és virágzó vidék volt, Magyarország egyik legjelentősebb ipari központja. Olyannyira, hogy 1903 szeptemberében Petrozsényban tartották meg a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület közgyűlését, amelyen a bányavállalatok vezetői 4 részletes tanulmányt mutattak be a Zsil völgye és bányászata akkori helyzetéről. Ezen tanulmányok megjelentek a „Bányászati és kohászati lapok” című tekintélyes kiadványban, s ezek alapján született meg Mircea Baron, Wersánski Eduárd és András József professzor gondozásában a kétnyelvű könyv. Melyek címe egyszerűen Zsil völgye a XX. század elején. Magyar kapcsolatok A könyv ötlete Mircea Barontól származik, Wersánski Eduárd, a petrozsényi RMDSZ jelenlegi elnöke a 4 magyar nyelvű tanulmány fordítását vállalta, András József professzor, a petrozsényi RMDSZ korábbi elnöke pedig a műszaki leírások ellenőrzését végezte. Utóbbi nem volt kimondottan könnyű feladat, hiszen nemcsak a magyar–román szakmai nyelvezetre kellett figyelni, hanem arra is, hogy 110 év alatt a magyar szakmai terminológia is változott, ismertette a helyzetet András professzor. A könyv megjelenése mögött az előbbi két szerző 3 éves munkája húzódik meg, András professzor csupán az utolsó évben kapcsolódott be. A korabeli fényképeket a miskolci egyetem segítségével dolgozták fel, dr. Patkó Gyula rektor szívélyes együttműködése réven. 1918 után Miskolcra került az 1735-ben alapított híres felvidéki Selmecbánya (manapság Banska Štiavnica) bányászati akadémiájának archívuma, amely Trianon előtt Magyarország legjelentősebb szakegyeteme volt, ott tanult a Zsil-völgyi bányák szinte valamennyi vezetője, ismertette a helyzetet András József. Végül is a Monarchia idején a legjelentősebb bányatársaság a Salgótarjáni kőszénbánya-részvénytársaság volt, az üzemeltette a legtöbb Zsil-völgyi bányát. Világszintű bányászat A huszadik század elején a Zsil völgye adta Magyarország kőszéntermelésének közel 20%-t, a magyar királyi államkincstár bányáit pedig a már említett Salgótarjáni részvénytársaság mellett az Urikány–Zsilvölgyi magyar kőszénbánya részvénytársaság, illetve a Felső-Zsilvölgyi kőszénbánya társulat üzemeltette. A magyar állam támogatása már akkor is jelentős volt, már a bányászat 1860–70-es évekbeli kezdete is gróf Lónyai Menyhért, Magyarország miniszterelnöke támogatását élvezte, az ő tiszteletére nevezték el a Petrilla melletti települést Lónyai-telepnek, manapság egyszerűen Lónya (románul Lonea). A bányákat mégis a 3 részvénytársaság magántőkéje működtette, világszínvonalú technológiával: szöges ellentétben a mai helyzettel, 1918 előtt a Zsil-völgyi bányákban használt technológia a világ legkorszerűbbje volt, szemléltette András professzor. Az is hozzátartozik a történelmi igazsághoz, hogy a nyereségorientált részvénytársaságok csak annyi munkaerőt alkalmaztak, amennyi gazdaságilag indokolt volt, mesterségesen felfújt személyzetről szó sem lehetett, a szociális érzékenység pedig abban öltött testet, hogy a bányavállalatok külön kórházakat és egészségügyi biztosítókat működtettek alkalmazottaik számára. Miniatűr Osztrák–Magyar Monarchia Éppen az eredeti tanulmányok magyar nyelve, illetve a Zsil völgye többnemzetiségű mivolta iránti tiszteletből döntöttek kétnyelvű könyv megjelenése mellett: a petrozsényi önkormányzat által 3500 lejjel támogatott könyvben az oldal egyik felén románul, a másik felén magyarul olvasható a szöveg. A bányavidék mindig is többnemzetiségű vidék volt, ahol a történelem nem 1918-ban kezdődött el, hangsúlyozta a kétnyelvű könyv bemutatóján Tiberiu Iacob-Ridzi, Petrozsény polgármestere. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a virágzó Zsil völgye összlakossága 50 015 fő volt (kb. harmada a mainak), közülük 22 378-an (44,74%) románok, 20 994-en (41,94%) magyarok, 3309-en (6,61%) németek, 703-an (1,40%) szlovákok, 518-an (1,03%) ukránok, 2113-an (4,2%), pedig egyéb Monarchia-béli nemzetiség (cseh, lengyel, horvát, olasz, szerb stb.). Felekezeti szinten hasonló sokszínűség volt jellemző: 15 155 római katolikus mellett 11 185 görög katolikus, 13 073 ortodox, 5819 református, 1509 lutheránus, 1090 unitárius és 2189 izraelita lakosa volt a bányavidéknek. Maguk az 1903-as tanulmányokat elkészítő bányaigazgatók is a vidék többnemzetiségű jellegét erősítik meg. Kantner János, a Felső Zsilvölgyi Bányatársaság vezető bányamérnöke valószínűleg német volt, Blaschek Aladár (salgótarjáni részvénytársaság) magyar, Andreics János (szintén salgótarjáni részvénytársaság) a mai Vajdaság területén született, Krizko Bohus (Urikány–Zsilvölgyi részvénytársaság), pedig szlovák volt. 1914-ben utóbbi volt Hunyad vármegye legnagyobb jövedelemadó-fizetője, 1918-ban pedig visszatért felvidéki szülőföldjére, ahol Bohuslav Križko néven a szlovák bányászat szervezője és a szlovák szaknyelvezet kialakítójaként írta be nevét a szaktörténelembe. Mind a négy szerző a selmecbányai főiskolán szerezte bányamérnöki oklevelét. Krizko ezenkívül a berlini egyetemen villamosmérnöki diplomát is szerzett. Végül is Tiberiu Iacob-Ridzi nem tévedett, amikor megjegyezte, hogy „a Zsil völgye már akkor európai vidék volt, jóval az Európai Unió megjelenése előtt”. Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad), 2014. szeptember 16.RMDSZ-es kormányszerepNézeteltérések a koalícióban Éles vitáink vannak PSD-s koalíciós partnerünkkel, ahogy korábban is voltak a PNL-vel, vagy a PDL-vel, szögezte le Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hétfői dévai sajtóértekezletén. Az egyik ilyen vitatott téma a politikai vándorlást lehetővé tévő sürgősségi kormányrendelet, amelyet az RMDSZ nem támogat elvi megfontolásokból. „A vándorlás a román politika gyógyíthatatlan betegsége”, vélekedett Kelemen koalíciós partnere „zseniális húzásáról”. Holott figyelmezették őket, hogy ne ássanak másnak vermet, mert könnyen beleeshetnek saját maguk, e jelenség ugyanis kétélű fegyver, most a PSD-nek kedvez, máskor viszont lehet, hogy a szocdemeknek okoz vérveszteséget. Az RMDSZ-t nem érinti a kormányrendelet, a magyar politikai alakulat az egyetlen, amely konzekvensen kiállt a politikai vándorlás ellen. Az érettségi nélküli egyetemmel sem értenek egyet, ez „valós katasztrófa lenne”, vélekedett az RMDSZ elnöke, aki szerint most nem erről van szó, s a riadalom fölösleges. Ellenben a pénzügyi amnesztiával egyetértenek, mivel az érintett magánszemélyek nem hibásak az állami hatóságok melléfogásaiért. Tüskés kérdés az autonómia Ami a székely autonómiát illeti, az RMDSZ–MPP erről szóló tervezete nem az erős skót vagy a katalán függetlenségi törekvésekből merít (inkább az olaszországi Dél-Tirol példájából), nincs közöttük közvetlen összefüggés, legfeljebb annyi, hogy az etnikai béke, a kisebbségi kérdés megoldása mindenütt megerősíti az adott országot, ennek hiánya viszont destabilizáló tényező. Bárhol a világon, bármely konfliktusban, túl a gazdasági és politikai ellentéteken, mindig ott húzódik a háttérben a megoldatlan kisebbségi kérdés. Kelemen Déván is határozottan elítélte a CSM részéről érkezett autonómia-bírálatokat, szerinte ezzel a magisztratúra legfelsőbb tanácsa meghaladta hatáskörét, és átlépett a törvényhozás területére. Éppen a hatalmi hatáskörök átlépése veszélyezteti a jogállamiságot, a CSM feladata az igazságügy szabályozása, véleményt fogalmazhat meg a parlament által elfogadott jogszabályokról, de a sajtóban megjelent tervezetekről nem. Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad) 2014. október 31.Tizedik évforduló a Téglás Gábor iskolánálTiszteljük a múltat, örüljünk a jelennek, vigyázzunk a jövőre Tizedik évébe lépett a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum, szeptemberben tizedszer csengettek be, tizedik alkalommal szerveznek gólyabált, téglaporos napokat, mindennek a tizedik évfordulóját ünneplik, jegyezte meg Kocsis Atilla iskolaigazgató az ünnepi megemlékezésen. „Érjen meg minél több ünnepi szónoklatot”, kívánta Markó Béla, aki annak idején RMDSZ-elnökként elsőként húzta meg a becsengetési harangot 2005 szeptemberében. Erdélyben sajnos gyakori a kishitűség és a reménytelenség, a Hunyad megyei szórvány önálló iskolája a legjobb ellenpélda erre, jegyezte meg a költő-politikus, aki szerint a Téglás iskola számára is bíztatást jelent. Amúgy jelenleg Erdélyben 65 önálló magyar középiskola működik, noha 1989-ben egy sem volt! Malteros ládák között indult sikersztori Önálló magyar iskola létrehozása Déván hatalmas kihívás volt. Széll Zoltán tanár és Varga Karoly kezdeményezésére már 1990-ben megkapták a minisztériumi engedélyt a magyar iskolára, épület hiányában azonban létesítése kudarcba fulladt. Déva patinás régi magyar iskoláit nem tudták visszaszerezni, hiszen 1919 óta azokban román elitiskolák működnek, új tanintézmény építésére pedig nem kaptak megfelelő anyagi és politikai támogatást, noha a kezdeményezők éveken keresztül mindent megmozgattak. Nem is adták fel, a lelkes dévai magyarok által 2003-ban alapított Geszthy Ferenc Társaság ugyanazt a célt tűzte ki: az önálló dévai magyar iskola létrehozását. Sokan járultak hozzá az iskola létesítéséhez, négynek közülük azonban kiemelt elismerés jár: Varga Károly, a Geszthy társaság elnöke, Széll Zoltán tanár, Böjte Csaba atya és a néhai ifj. Hauer Erich, aki korai halála miatt nem érhette meg álma beteljesülését. Előbbi kettő kiemelkedő szerepe közismert a dévai magyarok körében, személyesen részt is vettek a mostani ünnepségen, utóbbi kettő szerepét Winkler Gyula EP-képviselő méltatta. A második nekifutás sikerrel járt, 2005-ben malteros zsákok között beindult a Téglás Gábor iskola. Komoly nehézségek akkor is voltak, szinte ugyanazok, mint az előző évtizedben: az anyagi és politikai támogatás hiánya. 2004 novemberében, választási kampányban Markó Béla RMDSZ-elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök nyilvánosan támogatásukról biztosították Déván a Geszthy társaság képviselőit, hogy 2005 szeptemberében beindulhasson az iskola. Holott a megvásárolt ingatlan – megkezdett, de félbehagyott épület – látványa alig adott okot optimizmusra. „Elszörnyedtem, amikor megláttam”, emlékezett vissza Markó Béla. A magas szintű ígéretek ellenére az építés lassan haladt. „2005. szeptember elején az iskola beindulása nagyon kétséges volt. Kétségbeesett voltam”, emlékezett vissza Varga Károly az akkori helyzetre. Az iskola építőtelep volt, csupán néhány tantermet sikerül kialakítani, a folyosókon a diákok és az építő munkások malteros zsákok között mászkáltak. Rengeteg munka volt még hátra, miközben az épülettulajdonos Geszthy társaság 12 milliárd lejjel tartozott az építőcégnek. Varga Károlynak számtalan álmatlan éjszakája lehetett akkoriban, a megígért támogatás késett, a pénz csak azután kezdett érkezni, miután egy vajdahunyadi összejövetelen az asztalra csapott Markó és Takács előtt, idézte fel Varga a nem túl kellemes emlékeket az RMDSZ akkori vezetője jelenlétében. Annak idején a Nyugati Jelen dévai szerkesztői is keményen kritizálták az RMDSZ legfelsőbb vezetőségét emiatt. Minőségi iskola rövid idő alatt Az akkori nyomások révén végre a politikum is felzárkózott a lelkes dévai kezdeményezők szintjére, kieszközölték a beígért támogatást, 2007-re elkészült az iskolaépület. Sikeresen átvészelték az első két tanévet, amikor csodával határos módon a félig építőtelep-iskolában egyetlen baleset sem történt. Azóta az iskola minőségi tanintézménnyé nőtte ki magát. Diákjai számos megyei, országos és Kárpát-medencei tantárgyversenyen szereztek kiemelkedő eredményeket, a tanulmányi eredmények pedig rendszeresen jobbak a megyei átlagnál, büszkélkedett Kocsis Attila igazgató. A tanári gárda is fiatal, a 2005-ös indulásnál az átlagéletkor 39 év volt, azóta nyilván növekedett valamelyest, noha időközben több fiatal tanárral bővült, egyesek nyugdíjba vonultak. Rövid idő alatt minőségi iskolává vált, gratulált Markó Béla. Végül is az első 10 év meghatározó, hangsúlyozta Lakatos András, az RMDSZ volt oktatási elnöke, jelenleg kalotaszentkirályi iskolaigazgató. „Dagad a mellem, amikor a Téglásról beszélhetek, Erdélyben és Brüsszelben egyaránt”, fűzte hozzá Winkler Gyula. A Téglás alighanem a Hunyad megyei szórvány legjelentősebb megvalósítása az utóbbi 25 évben. Jövő stratégia A minőségi oktatás az iskola első számú célkitűzése, szögezte le Kocsis Attila. A másik pedig az, hogy a dévai és Hunyad megyei magyar szülők – sőt, lehetőleg a vegyes családok is – a Téglásba írassák gyerekeiket, mert sajnos még mindig előfordul, hogy román iskolába járatják, fűzte hozzá Máté Márta, Hunyad megye főntanfelügyelő-helyettese. E célokra az iskola vezetősége, a tanfelügyelőség magyar illetékesei, a pedagógus-szövetség és az RMDSZ 4–5 évre terjedő közös oktatási stratégiát dolgoz ki. Nemcsak a Téglás megerősítése fontos, hanem a diákok kis létszáma miatt veszélyeztetett tagozatok megmentésére is megoldást keresnek, ismertette a teendőket Winkler Gyula. A Medgyesen és Nagyszebenben szervezendő novemberi szórványnapok fő témája is a szórványoktatás lesz. A múlt szelleméről sem szabad megfeledkezni, az egykori pedagógusok áldozatos munkája (akik mostoha körülmények között, évtizedeken keresztül magasan tartották a magyar oktatás zászlaját) erőt és bizalmat kölcsönöznek a jövőnek, jegyezte meg Széll Zoltán. A szülők és a civil szféra aktívabb bevonása is szükséges, hangsúlyozta Varga Károly, keserűen megjegyezve, hogy az iskolát létrehozó – s az épület egyharmadát birtokló – Geszthy Ferenc Társaság jóformán megszűnt, már csak papíron létezik, a mór megtette kötelességét, a mór mehet mintára. Holott továbbra is szükség lenne rá. Újabb politikai akadályok A minőségi oktatás legnagyobb akadálya a politikum, amely 25 éve szinte állandón kísérleti terepnek tekinti a tanügyet, állandóan módosítván a jogszabályokat. Kétségtelen, a 2011-es Funeriu-féle tanügyi törvény jelentős előrelépés, még európai viszonylatban is kiemelkedő, hiszen a decentralizációra és a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, szögezte le Lakatos András, csakhogy az új bukaresti hatalom azt is tönkre tette. Hasonlóan vélekedett Markó Béla is, a magyarság számára kifejezetten kedvezőnek nevezte a 2011-es jogszabályt, annak gyakorlatba ültetése nehezebb feladat, az azóta történt módosítások komoly visszaesést eredményeznek, visszaállították a mennyiség orientált, agyoncentralizált iskolarendszert. Gondok azonban az RMDSZ bukaresti oktatás-felelőseivel is vannak, méghozzá bőven, derült ki a felszólalók szinte általános tapasztalatából. A régiek jobbak voltak, mint az újak, néhány évvel ezelőtt a tanügyi minisztériumba került RMDSZ-esek segítséget, támogatást nyújtottak a Téglásnak (és a többi erdélyi magyar iskolának), most viszont olyan is előfordul, hogy a levelekre sem válaszolnak, a konkrét problémák megoldása pedig egyre körülményesebb. Utóbbi megoldható feladat, amennyiben az RMDSZ rendezi sorait, és fölülvizsgálja szelekciós mechanizmusát, a bukaresti hatalom kísérletezéseinek káros hatásait viszont nehezebb lesz kiküszöbölni. Eddig a Téglás iskola megbirkózott minden kihívással, folyamatosan megerősödött. Tízéves tapasztalatára támaszkodva, alighanem bizakodva tekint a jövőbe. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2014. november 11.Unitárius zarándoklat Déva várábaA szabad akarat ünnepsége az erdélyi békeszigeten Mint minden novemberben, szombaton újból élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg magas Déva vára, amikor több mint ezer unitárius zarándok jött el Erdély minden részéről leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál. A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból és Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezet út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára. Szabad akaratukból érkeztek, hogy a dévai várban feltöltődjenek a nagy reformátor szellemiségével, hogy életpéldájából erőt merítsenek hitük megerősítéséhez. Dávid Ferenc hagyatéka Erdély a békesség szigete, nagymértékben Dávid Ferenc munkásságának köszönhetően itt fogadták el a világon elsőként 1568-ban a lelkiismeret szabadságát, amikor Európában vallási okokból véres háborúk zajlottak, jegyezte meg ünnepi igehirdetésében Nagy-Mátéfi Tímea énlaki lelkipásztor. Mindannyian Erdélyben ennek az örökségnek a részesei vagyunk, mögöttünk ott van mindig az arctalan Isteni gondviselés. Dávid Ferenc reformista gondolataiból tiszta hit született. Hagyatékának egyik legfontosabb eleme a szabad akarat, noha ez felelősséggel jár, hangsúlyozta Lőrinczi Levente kissolymosi lelkész. Dávid Ferenc nem hátrált meg a nehézségek elől, kitartott hite mellett olyan időkben, amikor az emberi szabad akarat érvényesítése távolról sem volt elfogadott tény. Példáját követve a mai unitárius magyaroknak is élni kell a szabad akarattal, még ha az göröngyös, akadályokkal teli útra vezet is. Mert a szabad akarat az öncsiszolás, az Isteni tökéletességhez vezet út. Minden ember jogosult lelkiismereti szabadságra: az Erdélyből indult alapelv az egész világra kiterjedt, Dávid Ferenc öröksége számos külföldi nagyságot is megihletett az utóbbi 450 év alatt, mert a bölcsesség az élet záloga, fűzte hozzá Molnár Imola nagyváradi lelkész. Néha a köd is jó, fölszállása után az ember tisztábban látja a világot, jobban értékeli a fényt. Dávid Ferenc mindig igyekezett feloszlatni a ködöt, hogy az Isteni fény könnyebben eljuthasson az emberhez. Nem hagyott híveinek birtokokat, földi kincseket, templomokat sem. Csupán hitet, ami sokkal nagyobb ajándék, fejezte be az ünnepi prédikációt Major László datki lelkész. Idén ugyanis első alkalommal négy ifjú lelkész tartotta közösen az ünnepi istentiszteletet. Erdély megtestesült szellemisége Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte ki a 4 fiatal lelkész színvonalas, szívhez szóló igehirdetése és a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyháza életképes, bizakodó, jövőbe tekint egyház, tömbvidéken és szórványban egyaránt. Kőműves Kelemen magas Déva vára időben és szellemben is elmozdulást jelent, a zarándoklat a lelkiismeret szabadságán alapuló erdélyi jellegzetesség megerősítése, olyan időkben, amikor a többnemzetiségű és több felekezetű, mégis egymást tisztel és összetartó Erdély szellemisége más téren is felelevenedik. Dávid Ferenc bizonyára ránk mosolyog onnan fentről, jegyezte meg Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkipásztor, majd rövid, de velős román nyelvű köszöntjében a szabad akaratot méltatta, mint Erdély népeit összetartó közös értéket. Csulák Péter, Magyarország kolozsvári főkonzulja Dávid Ferenc életpályája előtt hajtott fejet, a zarándoklatot a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolásának nevezve. Magyaroknak, unitáriusoknak, erdélyieknek és a nagyvilágnak szóló üzenet Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ-szervezet elnöke üdvözölte az Erdély minden részéről érkezett vendégeket. Dávid Ferenc öröksége nemcsak Erdélynek, hanem az egész világnak szól, 1910-ben, amikor az első emléktáblát avatták fel várbeli börtöncelláján amerikai hívek is részt vettek az ünnepségen. Most sem volt másképp, az USA-béli Concord város unitárius gyülekezetéből, Székelykeresztúr testvérgyülekezetéből 20 zarándok jött el. Déva vára nem szakította el Dávid Ferencet híveitől, noha abból a célból börtönözték be a kolozsvári reformátort éppen Erdély ezen távoli vidékére. Éppen ellenkezőleg, évente ide gyűjti az unitáriusokat, megerősítve őket. Olyannyira, hogy októbertől Déva, történelme során először, önálló unitárius egyházközséggel rendelkezik, jegyezte meg Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda, dévai lelkész. Eddig ugyanis Déva a lupényi egyházközség leányegyházközsége volt, az évről évre népszerűbb zarándoklat, azonban a szórványra is pozitívan hat. Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak el, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervez Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél. Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a nagyajtai unitárius egyházközség Áfonya nevű ifjúsági zenekara, pedig citera eladással kényeztette el a távolról érkezett zarándokokat. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták. Az idei zarándoklat nemcsak nagyobb részvételnek örvendett, sajtóvisszhangja is jelentősebb, mint korábban. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig jövő vasárnap, november 16-án sugározza a dévai várban készített felvételt. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2014. december 16.Átszervezést hirdet az RMDSZAlapos átszervezés előtt áll az RMDSZ, döntötte el szombaton az SZKT: Ennek célja az erdélyi magyar választók és a politikai szervezet közötti szorosabb kapcsolat kialakítása. Hogy ez konkrétan hogyan történik, az még rejtély, hangsúlyozta hétfőn, dévai sajtóértekezletén Winkler Gyula EP-képviselő. Szerinte ugyanis a kihívás nemcsak az RMDSZ-nek szól, sőt, nem is a csak a romániai politikának, hanem összeurópai jelenségről van szó. A bankok mohóságára visszavezethető, 2008-ban kirobbant gazdasági világválság lényegesen megrendítette a bankrendszerbe vetett bizalmat. 2009–10-ben a kormányok közpénz-infúziókkal mentették meg a bankrendszert az összeomlástól, ami a politikai rendszerbe vetett lakossági bizalom elvesztéséhez vezetett. Európa-szerte a rendszerellenes pártok folyamatosan megerősödnek, a hagyományos pártok, viszont elveszítik támogatottságukat, ez a májusi EP-választáson világosan látható volt. Winkler szerint november 16-án ugyanilyen rendszerellenes hangulat uralkodott Romániában, illetve a külföldön élő román állampolgárok körében. Pontát egyértelműen a rendszerrel azonosították, ezért szenvedett akkora megalázó vereséget az urnáknál. Akárcsak Nyugaton, Romániában is elindult a válságkezelés, vagy az annak vélt kiútkeresés. A PSD-ben balkáni cirkusszal, fejszével egymásnak feszülve, az új nagy PNL-ben visszafogottabban, főleg a kulisszákban. Senki sem tudja, hogy mi a megoldás, mindenki tapogatózik, s nyílván az RMDSZ sem képez kivételt. Fontos azonban az egység megtartása, a területi egyensúly megtartása, hogy sem a székelyföldi tömb, sem a partiumi és észak-erdélyi vegyes vidék, sem a szórvány ne maradjon az őt megillető politikai képviselet nélkül. A Hunyad megyei szórvány, például, jól érvényesülhetett az RMDSZ-en belül, hangját meghallgatják. Az RMDSZ-nek 16 minisztere (15 tárcavezetője, plusz egy miniszteri rangú kormányfőtitkára) volt az utóbbi években, amelyből 3 a Hunyad megyei szórvány képviselője volt (Borbély Károly, Winkler Gyula, illetve Dézsi Attila kormányfőtitkár). Ami egyértelműen jelzi, hogy a magyar közösség kicsi és aggasztóan csökkenő létszáma ellenére, a Hunyad megyei RMDSZ-ben jó munkát végeztek az évek során. Az általános európai átszervezés azonban a szórványt sem kerülheti el. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2015. március 16.Ünnepi megemlékezések a Zsil-VölgyébenVálasszuk ismét a jót Szász János plébános imájával, Szabadságharcot méltató verssel és koszorúzással kezdődött Petrozsényban a március 15-i megemlékezés, melyre idén a református templomban került sor. A bányavidéken a magyar egyházak közös ökumenikus istentiszteleten hajtanak fejet a szabadságharc hősei emléke előtt, évről évre más templomban. Házigazdaként Márton Zoltán református lelkipásztor a helyi és magyarországi vendégeket köszöntötte, majd áldás után átadta a szót unitárius kollégájának. Március 15. a megemlékezés, a magyar összetartás és a tenni akarás napja, jegyezte meg ünnepi igehirdetésében Kardos József unitárius lelkész. Március 15-én azonban ne csak a dicső múltat elevenítsük fel, hanem abból erőt és ihletet merítve, a jelen feladataira és a jövő kihívásaira is figyeljünk. A magyar holnapot mindannyian építjük, nemcsak elöljáróink. Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg, a gonosztól tartózkodjatok. 167 évvel ezelőtt a magyarság nemzet és forradalmár vezetői alaposan átvizsgáltak mindent, s kiválasztották a jót: a szabadság fényét és a társadalmi felemelkedést. Manapság ugyanaz a kihívás áll előttünk. A bányavidéken a magyarság kisebbségbe került, de ettől nem kisebbrendű. Tartsuk meg továbbra is egyenes gerincünket, méltóságunkat és nemzeti önazonosságunkat. Tiszteljük a velünk élő népeket, de ne adjuk fel anyanyelvűnket. Dicső őseink példáját tartsuk továbbra is szem előtt, Istentől kapott tehetségünket ne csak saját boldogulásunkra használjuk fel, hanem a nemzet javára is fordítsuk annak egy részét. Múltunkból, kultúránkból, templomainkból, iskoláinkból erőt meríthetünk, hogy közösségi összefogással a márciusi ifjak útján haladva a jövőben is tartsuk meg a jót, és utasítsuk el a gonoszt, üzente felemelő beszédében Kardos József. Wersánszki Eduárd helyi RMDSZ-elnök arra emlékezett, hogy 25 éve a petrozsényi szórványmagyarság méltóan ünnepel március 15-én. Tiberiu Iacob-Ridzi polgármester ismét együtt ünnepelt a magyarsággal, s nemcsak azért, mert édesapja magyar, hanem azért is, mert a Zsil-völgye és Petrozsény nagyon sokat köszönhet a magyaroknak, a bányavidék egyszerűen elképzelhetetlen lenne a magyarság nélkül. Manapság szerencsére nem fegyverrel kell küzdeni a nemzeti jogokért, hanem békés, törvényes eszközökkel. Mégis felvetődik a kérdés, eleget segítünk-e Magyarországról a Zsil-völgyi szórványnak, jegyezte meg ünnepi beszédében Talabér Márta, Petrozsény Veszprém megyei testvérvárosának, Várpalotának a polgármester asszonya, aki immár sokadik alkalommal ünnepli március 15-t a dél-erdélyi bányavidéken. Dr. Stelecz György, Magyarország kolozsvári konzulátusának munkatársa Orbán Viktor ünnepi üzenetét olvasta fel. Széll Lőrincz, a Déván, Piskin és Vajdahunyadon ünneplő Winkler Gyula és Dézsi Attila nevében is köszöntötte az egybegyűlteket, majd megjegyezte, hogy 1848–49-ben a magyar név megint szép lett, a hősi elődök tették azzá. Tartsuk meg annak! A szomszédos Petrilán is megünnepelték március 15-ét, szintén a református templomban, ahol Kovács-Szabadi Levente lelkipásztor a nemzeti önazonosság fontosságát a hazaszeretet aktualitását, valamint az áldozatkészség felemelő példáját említve. Mindkét helyen az ünnepség végén diákok adtak elő 48-as verseket és dalokat. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2015. május 4.Hunyad Megyei Magyar NapokKözösségi majális Nagyszerű hangulat uralkodott a Hunyad megyei magyarság körében május elsején. A hagyományos majálist ezúttal a Magyar Napok keretében töltötték együtt Déván, Lozsádon és Vajdahunyadon egyaránt. Déván a Magyar Ház udvarán került sor a majálisra, melyre a helyiek szép számban jöttek el, többen, mint ahányra a szervezők számítottak. Idősek és fiatalok, belvárosiak és csángótelepiek, mindenki jól érezte magát a magyar napok nyitórendezvényén. A gyerekek kézműves-foglalkozásokkal szórakoztak, az ifjak pedig jót fociztak. Eközben a szervezők (RMDSZ, a nőszervezet és a Téglás Gábor Iskola) két üstben főzték a finom gulyást, hiszen az nélkülözhetetlen kelléke bármilyen szabadtéri magyar szórakozásnak. Közben a közönség felszabadultan beszélgetett, sörözgetett, hallgatta a jó magyar zenét, vagy Winkler Gyula EP-képviselővel és a többi RMDSZ-es vezetővel beszélgetett, viccelődött. Mire elkészültek a finom falatok, a hangulat már nagyszerű volt, melyet a Szent Ferenc Alapítvány Margaréta néptánccsoportja csak fokozott mezőségi, székelyföldi és szilágysági néptáncaival. A dévai Trio Forte pedig örökzöld magyar dalokkal kényeztette el a közönséget, s később már miccssütésre is sor került. Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke az elmúlt 25 év megvalósításai hangsúlyozásával és az előttünk álló teendők felvázolásával köszöntötte az egybegyűlteket, köszönetet nyilvánítva mindazoknak, akik tetteikkel hozzájárultak a szórványmagyarság sorsának javulásához – az idei Magyar Napok ugyanis 25 év a 25 évesekért mottó alatt zajlanak. Ugyanakkor bejelentette, hogy Csatlós Zsófia tanítónő és Koppándi-Benczédi Ildikó unitárius tiszteletes asszony javaslatára gyűjtési akció indul a hányatott sorsú magyar történelmi örökség rendbetételére. Idén a lozsádi református templom renoválására gyűjtenek. Lózsádon, Hunyad megye talán legkisebb szórványfalujában is együtt majálisozott a maroknyi magyarság. Az istentisztelet után az iskola udvarán gyűltek össze a helybéliek, ahol a község polgármestere is köszöntötte őket. Ott is finom gulyás, illetve a csernakeresztúri hagyományőrző együttes fellépése fokozta a hangulatot. Nem az volt a hagyományőrző együttes fiataljainak egyetlen fellépése, este otthon, saját falujukban is felléptek, amikor egy másik bukovinai székely hagyományra, a májusfaavatásra került sor. Művészet, testvérkapcsolat és gasztronómia Szombaton Vajdahunyadon a Corvin-Savaria Magyar Házban került sor hasonló majális ünnepségre, melynek átütő sikerét még az egész napos eső sem tudta beárnyékolni: a magyarok nagy számban jöttek el, a 4 üstben főzött gulyás elfogyott, sőt, a lelkes helyi asszonyok által készített finomabbnál finomabb palacsinták is. Jóllehet az egybegyűltek a sátorok alatt húzódtak meg az eső elől, a mulatság mégis estig elhúzódott, kellemes meglepetést szerezve ezáltal a szervezőknek, akiket korábban az időjárási viszonyok igencsak elkeserítettek. A kohászvárosban azonban a majálisnak művészi vetülete is volt, a helybéli magyarság művészei saját alkotásaikat állították ki. Balázs Tibor festményeket és szobrokat, Takács Ibolya, Kofity Magdolna és Demeter Annamária gobelineket, hímzéseket és egyéb hagyományőrző kézimunkákat, Kún Árpád nyugalmazott református lelkész pedig az erdélyi szász erődtemplomokról szóló fényképeit. Ugyancsak ekkor emlékeztek meg a Vajdahunyad és Szombathely testvérvárosi kapcsolatának 25. évfordulójáról, ez volt az első (ha nem éppen a legelső) ilyen jellegű kapcsolat erdélyi és anyaországi település között. 25 év alatt a szombathelyiek sokat segítettek a vajdahunyadi szórványmagyarságnak, a testvérkapcsolat nevét viselő Corvin-Savaria Magyar Ház létrehozásához is jelentős támogatást nyújtottak, s számos gyereket táboroztattak a Balatonon – mérlegelte a negyed évszázadot Györfi Jenő egykori vajdahunyadi RMDSZ-elnök. Kofity Zoltán, a kohászvárosi RMDSZ jelenlegi elnöke köszönetet mondott a Vas megyeieknek az elmúlt 25 évért, és reményét fejezte ki, hogy a kapcsolat a jövőben is ugyanilyan gyümölcsöző marad. Márton Ferenc, a szombathelyiek képviselője pedig megtisztelőnek nevezte a testvérvárosi kapcsolatot, melynek elmélyítését főleg a civil szféra terén látja megvalósíthatónak. Winkler Gyula amolyan jelképes szombathelyi nagykövetségnek nevezte a közös összefogással létrehozott Magyar Házat, a szórványt és a nyugat-dunántúli magyarságot összekötő hidat. Amúgy a Magyar Ház régi épületében, két szobában helytörténeti jellegű múzeumot szándékoznak létesíteni, ismertette a helyzetet Takács Aranka helyi tanácsos. A dévai magyarházban ugyanis van már egy bukovinai székely szoba, Vajdahunyadon is hasonlót terveznek, ezért felkérik azokat, akik tehetik, adományaikkal segítsenek: régi tárgyakat, régi bútorokat, népművészeti anyagokat, mindent, ami a vajdahunyadi magyarság múltjáról tanúskodik, szívesen fogadnak. Művészet másféleképpen Míg Vajdahunyadon majálisra gyűlt össze a magyarság, Petrozsényban és Lupényban néptánc-előadással kezdődtek a Magyar Napok. A várpalotai testvérváros Cserregő néptáncosai nagy sikert arattak a Petrozsényi Városháza márványtermében, ahol erdélyi, moldvai csángó, alföldi és dunántúli táncokkal örvendeztették meg a bányavidéki magyarokat, majd az előadás végén fel is kérték táncra a közönséget. Wersánszki Eduárd petrozsényi RMDSZ-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dezméri István, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke hangsúlyozta a Zsil völgyében amúgy is jelentős hagyományokra visszatekintő multikulturalizmus fontosságát. Bács Erzsébet nyugalmazott petrillai tanárnő megköszönte a várpalotai néptáncosoknak, hogy a mai modern világban a nemzeti hagyományok ápolását választották, a közönség pedig vastapssal díjazta a vendégeket. Eközben Déván az unitárius parókián a petrozsényi Kuron-Békési Wilhelmina képzőművésznő vegyes technikával készített, ötletes alkotásait mutatta be. Vasárnap délelőtt is a művészet volt a Magyar Napok témája, ezúttal anyák napja alkalmával a Téglás-iskola diákjai versekkel, dalokkal és táncokkal fejezték ki hálájukat. A legnagyobb tapsot nyílván a legkisebbek, az aranyos apró óvodások kapták, de a többiek színvonalas előadásai is nagy sikert arattak. A Magyar Házban végül is egy tűt sem lehetett volna elejteni, annyian gyűltek össze a Kun-Gazda Kinga tanárnő, RMDSZ-es nőszervezeti elnök által szervezett ünnepségre, melyet a dévai Szivárvány Nyugdíjasklub bukovinai székely dalai zártak. Lengyel Izabella tanítónő ezúttal is kitett magáért, roppant színvonalas előadással kényeztette el a közönséget, ő készítette fel ugyanis a legtöbb diákot, és a nyugdíjasklub kórusát is ő vezényelte. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2015. május 9.Magyar Napok a Zsil völgyébenMaderspach Viktor nyomdokain Egyedinek számító helytörténeti túra is szerepelt a Hunyad megyei magyar napok programjában. Benedekfi Dávid, a lupényi RMDSZ elnöke Maderspach Viktor menekülésének nyomdokain szervezett kirándulást, melyen lelkes lupényi magyarok vettek részt. Aligha bánták meg, a hangulat nagyszerű volt, a természetben tett félnapos túra kellemes, s a bányavidéki magyarság egyik kiemelkedő történelmi személyiségét is megismerhették Bodó József tanár előadása révén. Erdélyt védelmező magyar hazafi A Zsil-völgyi Iszkornyban született Maderspach Viktor (1875–1941) érdekes személyiség volt. Jóllehet a tizennyolcadik században Ausztriából Erdélybe került nemesi családja német eredetű volt, a Maderspachok erősen magyar érzelmű hazafiak voltak, már az 1848–49-es szabadságharc idején is áldozatot vállaltak Magyarországért és a magyarságért. Noha a boldog békeidőkben mérnökként tevékenykedett és szenvedélyes vadász volt, híres felmenőihez hasonlóan ízig-vérig magyar hazafi Maderspach Viktor 1916-ban kommandószerű önkéntes csapatot létesített saját költségén a Zsil völgyébe betörő román hadsereg visszaszorítására, illetve a civil lakosság megvédésére a megszállóktól. 1916 augusztusában ugyanis Románia hátba támadta az Osztrák–Magyar Monarchiát, hadserege több helyen betört Erdélybe (ideértve a Zsil völgyét is), mielőtt német segítséggel az osztrák–magyar csapatok kiűzték őket. Magyar hazafias tevékenysége miatt az impériumváltás után Maderspach Viktor kényelmetlen lett az új román hatóságoknak, akik 1921-ben csapdába akarták ejteni: a román titkosszolgálat emberei magyar tiszteknek adták ki magukat és románellenes összeesküvésbe akarták keverni a Zsil-völgyi magyar arisztokratát. Csakhogy Maderspach felismerte a provokációt, a Siguranţă tisztjeit modoruk és viselkedésük elárulta – ismertette a történteket Bodó tanár úr. Maderspach Viktor jól tudta, hogy a Monarchia tisztjei, akik úriemberek voltak, tudták használni a kést és a villát, nem úgy, mint a román titkosrendőrök. Mivel utóbbiak körülzárták a nemesi villát, Maderspach Viktor menekülni kényszerült. Gyalog, a hegyeken keresztül, hiszen vadászként kitűnően ismerte azokat. Végül sikerült Magyarországra jutnia, ahol a két háború között mérnökként és íróként tevékenykedett. Szeretett Erdélyébe csak 1941-ben térhetett vissza, amikor annak északi része visszakerült az anyaországhoz. Túra a menekülés nyomdokain Kereken 94 évvel Maderspach Viktor kalandos menekülése után, a helyi magyarság kirándulva tette meg ugyanazt az utat. A kirándulás az iszkronyi tulipánfától indult, melyet a – Jules Verne-vel is levelező – Maderspach család egyik női tagja hozatott Párizsból 1880-ban, és most is látható az egykori Maderspach-kúria mellett. Hasonló természeti műemlék Erdélyben csak 4 van még (3 Resicabányán, 1 pedig a Vajdahunyad melletti Gyaláron), amint kiderült a Zsil-völgye történelmét jól ismerő Martonossy Imola információiból. Amúgy a petrozsényi nyugdíjas hölgy Maderspach-szakértő, ő tartja a kapcsolatot a nemesi család leszármazottaival. A menekülés nyomdokain a túrázó csapat Aninószán is megállt, ahol Benekedfi Dávid megszerezte a helyi polgármester támogatását egy Maderspach-emlékház létesítésére a még megmaradt asszonyházban. Vagyis abban a kisebb épületben, ahová Maderspach Viktor édesanyja költözött miután fia megnősült, és családjával a nagy kúriában maradt. Aninószáról a Vulkán melletti hegyekbe vitt az út, festői tájakon, ahol egy pohárka kisüstivel leöblített szalonnás-vöröshagymás kellemes piknikezés mellett a csoport további érdekes információkat kapott Bodó tanár úrtól. A túra a lupényi RMDSZ-székházban ért véget, ahol Antal Amália, a Barcsay Ákos-díjjal frissen kitüntetett nőszervezeti vezető finom kolozsvári káposztával várta a délutánt együtt tölteni kívánó Zsil-völgyi magyarokat. Nemcsak az elfáradt és megéhező túrázókat, hanem olyanokat is, akik Urikányból, Vulkánból, Petrozsényból és természetesen Lupényból eljöttek a Magyar Napok ezen eseményére. A szomszédos Petrozsényban is összegyűjt a közösség a Magyar Napok alkalmával, kedden délután verses zenés teadélutánra, csütörtökön pedig Márton Áronról szóló előadásra. Chirmiciu András Az 1916-os eseményekről megírta emlékeit A románok nyomában /Stádium, Budapest, 1940/ címmel. Nyugati Jelen (Arad) 2015. május 11.Hunyad Megyei Magyar NapokCsáky Pál a szórványnak mutatta be a felvidéki magyarságot Csáky Pál EP-képviselőt, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja egykori elnökét látta vendégül pénteken a Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával a dévai magyarság. A szlovákiai magyar író-politikus, aki két alkalommal volt Szlovákia kormányfő-helyettese, EP-s kollégája, Winkler Gyula meghívására érkezett Hunyad megyébe, ahol meglátogatta a vajdahunyadi várat, majd a dévai Téglás iskolában kerekasztal-beszélgetésen ismertette meg a felvidéki magyar kisebbséget. Közvetlen vonal Pozsony és Kolozsvár között A határon túli magyar nemzettestek naponta dilemmákkal szembesülnek, sőt, a legmostohább, a kárpátaljai egzisztenciális dilemmákkal. Valamennyi külmagyar közösség odafigyel Budapestre, egymásra viszont nemigen. Pozsony és Kolozsvár között nincs közvetlen vonal, állapította meg bevezetőjében Winkler Gyula, a kapcsolat Budapest közvetítésére szorul. Felvidéki EP-képviselő kollégájának Dévára való meghívása ezen közvetlen kapcsolat létrehozását célozza. Igenis szükséges a közvetlen kapcsolat, erősítette meg Csáky Pál, mivel kisebbségi helyzetükből kifolyólag a felvidéki és az erdélyi magyarság hasonló sorskérdésekkel szembesülnek, olyanokkal, amelyekkel az anyaországiak viszont nem, ott a nemzeti önazonosság megőrzéséért nem kell napi harcot vívni. Az autonómia olyan intézményi gerinc lenne, amelyre fel lehetne építeni a hosszú távú megmaradás elemeit. Felvidéki paradoxon Viszonylagos jóléte ellenére érzelmileg-szellemileg a felvidéki magyarság a leggyengébb a határon túl rekedt magyar nemzetrészek közül, ami Csáky Pál szerint az önálló történelmi hagyomány hiányára és a (cseh)szlovák államnacionalizmus elnyomására vezethető vissza. Míg Erdély például sokáig önálló fejedelemség volt, ahol a magyarság megtanult önállóan boldogulni, Trianonig a Felvidék mindig is Magyarország része volt, a felvidéki magyarság mindig is az összmagyarság részeként, azzal szoros kapcsolatban élt. Másrészt 1945 és 1948 között a felvidéki magyarság óriási elnyomást élt át, amikor a Beneš dekrétumok alapján a csehszlovák állam egyszerűen megfosztotta állampolgárságuktól, elkobozta vagyonukat és teljes méretű kiűzését célozta etnikai tisztogatás keretében. Vagyonukat csak azok tarthatták meg, akik „reszlovakizáltak”, vagyis elismerték, hogy még őseik sem voltak magyarok, hanem elmagyarosított szlovákok, s akik visszatérnek a szláv nemzet keblére. Akik nem voltak hajlandók „reszlovakizálni”, azokat elűzték szülőföldjükről, vagyis olyan 110 ezret az akkori mintegy 700 ezres felvidéki magyarságból, mindenekelőtt a szellemi elitet, mielőtt külső nyomásra a prágai hatalom leállította az etnikai tisztogatást. Mintha mindez nem lett volna elég, Csehszlovákia 1968-as szovjet lerohanása újabb elit-lefejezéssel járt, a Prágai Tavaszként ismert reformirányzatot támogató számos értelmiségit kirúgták állásából és kétkezi fizikai munkára kényszerítették, ismertette a szomorú múltat Csáky Pál. Noha ekkora csapások – melyeket az író-politikus több kiadványban dolgozott fel – nyilván megviselték, a szellemileg-erkölcsileg erősebb (ámde anyagilag szegényebb) erdélyi magyarsághoz hasonlóan a felvidéki magyarság is élni akar. Lelkileg egészséges népet lehetetlen összetörni Nincs mit kendőzni, a magyarság elvesztette a huszadik századot, ami súlyos lelki sebeket ejtett a nemzetben, az anyaországban és a határon túl egyaránt. Ha nem tudjuk kezelni a leesés okait, akkor a folyamatot is nehéz lesz visszafordítani. Az emberi lélek megbecsüli az igazságot, a hazugságra és hatalmi kényszerre épülő rendszerek mind összeomlottak a kényszer megszűnése után, lásd Jugoszlávia vagy a hatalmas Szovjetunió esetét. Lelkileg egészséges nemzet azonban mindig képes felemelkedni, a lengyel a legjobb példa erre: Trianonnál jóval súlyosabb csapás érte, 1795-ben teljesen felszámolták Lengyelországot és csak 1918-ban alakult újjá, a fasizmusnak és kommunizmusnak is példásan ellenállt, rendszerváltás utáni felemelkedése pedig valós mintapélda, hangsúlyozta Csáky. EU: önazonossági problémák és jelentős előnyök Sajnos, Európa súlyos önazonossági problémával szembesül, utalt keserű brüsszeli tapasztalataira a felvidéki magyar politikus. Magyarán Európa lelkileg beteg, szembefordul saját hagyományaival, keresztény gyökereivel, évszázados értékeivel, demográfiai katasztrófát él át, nem igazán tudja, mit is akar. Eközben a bevándorlók egyre nagyobb tömege tisztában van értékeivel: számos nyugati repülőtéren keresztény és muszlim imatermet alakítottak ki, előbbiek azonban kongnak az ürességtől, miközben utóbbiak mindig tele vannak! Németországban például az őshonos lakosság körében 0,9 az egy nőre jutó gyermekek átlagszáma, jóval a szintentartás száma, 2,1 alatt, míg a muzulmán bevándorlók körében 4,2, Brüsszelben pedig néhány éve Mohammed tartósan a leggyakoribb név az újszülött fiúk körében! Az EU mégis óriási megvalósításnak tekinthető, hiszen létrejötte óta a korábban 20-25 évenkénti pusztító fegyveres összecsapások megszűntek. Nemzeti ellentétek most is vannak, keményen egymásnak is mennek, de nem a csatatéren, hanem Brüsszelben a diplomáciai asztalnál, jegyezte meg Csáky Pál és Winkler Gyula egyaránt. Az EU-s konstrukció eleve olyan mechanizmus, amely a többiek érdekeit is figyelembe veszi, közös – gyakran nehézkes és bürokratikus – megoldásokat keres a korábbi nemzeti önzés helyére, amely akkora pusztítást és keserűséget eredményezett. Hátrányai ellenére az EU érdemei vitathatatlanok, Európa egyszerűen pusztulna, ha valamelyik erősebb nemzet úthengerszerűen igyekezne érvényesíteni saját önző érdekeit a többiek kárára. Az orosz agressziónak kitett Ukrajna drámája bizonyíték, mekkora szükség van ilyen mechanizmusra. A tervezettnél sokkal hosszabbra húzódó, geopolitikai kitérőkkel is megspékelt eszmecsere után Csáky Pál könyveit dedikálta, miközben a jelenlévők a nőszervezet által készített süteményeket fogyasztották. A könyvek hamar elfogytak, egyeseknek nem is jutott, a felvidéki politikus pedig a lozsádi református templom felújítására létesített alapnak adta át a könyvek értékesítéséből befolyt teljes összeget. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2015. május 23.Erdély-romantika Felvidéken – Beszélgetés Csáky Pál szlovákiai magyar politikussalPozsony és Kolozsvár között nincs közvetlen vonal, a határon túli magyar nemzetrészek keveset foglalkoznak egymással, a ritka kapcsolat többnyire Budapest közvetítésére szorul, állapította meg keserűen dévai látogatása alkalmával Csáky Pál szlovákiai EP-képviselő, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja (MKP) egykori (2007–2010) elnöke. A felvidéki író-politikus – aki 1998 és 2006 között Szlovákia kormányfő-helyettese volt – a Hunyad Megyei Magyar Napokra jött el a dél-erdélyi szórványba, Winkler Gyula kollégája meghívására. Ez alkalommal beszélgettünk el vele. Erős magyarság, gyenge magyarság – Azon állítása, miszerint a hátáron túl rekedt nemzetrészek közül a felvidéki magyarság szellemileg és lelkileg a leggyengébb, igen meglepőnek tűnhet, tekintettel arra, hogy az életszínvonal éppenséggel ott a legmagasabb, jobb, mint Magyarországon, Erdélyről nem is beszélve. – Éppen ez a paradoxon, hogy a viszonylagos jólét nem párosul a nemzeti öntudat erősségével. Nemzeti kötődés szempontjából az erdélyi magyarság erősebb, mint a felvidéki. Szerintem ez két tényezőre vezethető vissza, a történelmi hagyományokra és az elnyomásra. Míg Erdély sokáig önálló fejedelemség volt, ahol a magyarság megtanult önállóan boldogulni, Trianonig a Felvidék mindig is Magyarország része volt, a felvidéki magyarság mindig is az összmagyarság részeként, azzal szoros kapcsolatban élt, tekintetünk mindig is Budapestre figyelt. Az erdélyi magyar írók is gyakran jellegzetesen erdélyi témákat dolgoztak fel, miközben a felvidékiek inkább általános magyar ügyekre figyeltek fel. Másrészt 1945 és 1948 között a felvidéki magyarságot óriási üldözés érte, amikor a Beneš-dekrétumok alapján a csehszlovák állam egyszerűen megfosztotta a magyarokat állampolgárságuktól, és körülbelül 110 000 magyart (az akkori 700 000-ből) akaratuk ellenére kitelepítették szülőföldjükről etnikai tisztogatás keretében, mindenekelőtt az elitet. Épp, hogy kiheverte ezen csapást, s jött a következő Csehszlovákia 1968-as szovjet lerohanásánál, amikor újabb elit-lefejezés történt, a Prágai Tavaszként ismert reformirányzatot támogató számos értelmiségit kirúgták állásából és kétkezi munkára kényszeríttették. – Mégis átvészelte a történelmi viharokat és megmaradt, sőt a hatvanas évektől gyarapodott, népszámlálásról népszámlálásra többen voltak. A rendszerváltás után alábbhagyott a szlovák állami nacionalizmus nyomása, a gazdasági és politikai körülmények is javultak, a 600 000-es magyarság mégis félmillióra apadt. A tendencia sajnos nemcsak a felvidékiekre vonatkozik, a román államnacionalizmus erőteljes üldözése idején, gazdasági nyomorban az erdélyi magyarság is erős maradt, gyarapodott is 89 előtt, miközben a széleskörű nemzeti jogoknak örvendő és irigylésre méltó anyagi jólétben élő vajdasági magyarság már akkor is apadt. Átok lenne a jólét és a szabadság a határon túli magyarság számára? Az elnyomás nem tudott megtörni, sőt, megerősített, viszont a jobb körülmények igencsak kikezdtek. – Nehéz kérdés, már Adyt is foglalkoztatta, egyik versében a nyomás és a kényszer szükségességét említi, az emelné fel a magyarságot. A kényszer kétségtelenül összefogást eredményez, ostromlott várban az összetartás nyilvánvaló. A határon túli magyarság azonban nem élhet állandóan ostrom alatt, a nemzeti öntudatot anélkül is meg kell tartani. Szlovákiában ez, sajnos, gyengült az utóbbi 25 évben. – A hivatalos statisztikák szerint a felvidéki magyarság már elveszítette Pozsonyt és Kassát, onnan már jóformán eltűntek a magyarok. Valós-e a helyzet, vagy inkább a számok politikai manipulációjáról volna szó? – Attól tartok, hogy a valós helyzet sem jobb, a 410 000-es lakosú Pozsonyban 16 000 magyar él, a 240 000-es Kassán pedig már csak olyan 5000. Ez utóbbi esetben viszont meg kell jegyezni, hogy a szlovák és magyar identitás nem különül el annyira, sok a vegyes család, s a legutóbbi népszámláláson a város lakosságának 15%-a nemzetiségnél egyszerűen azt nyilatkozta, hogy „kassai”. – Erdélyben azért a nagyvárosok esetében sokkal jobb a magyarság helyzete, Kolozsváron és Nagyváradon olyan 50 000, Marosvásárhelyen, pedig közel 60 000 magyar él. Még ha számbelileg ott is kisebbségbe került, nagyvárosaink megmaradtak magyar központoknak, továbbra is vonzzák az erdélyi magyar elitet, intézményeink (egyetem, iskolák, színházak, sajtó, könyvkiadók stb.) kisugárzó hatása most is erős. Pozsony és Kassa esetében beszélhetünk-e még az egész felvidéki magyarságot szolgáló szellemi-kulturális kisugárzásról? – Pozsony és Kassa már nem tudják ellátni a szellemi központ feladatát, Pozsonyban nincs is állandó magyar színház, csupán Kassán. Miközben az erdélyi és a vajdasági magyarság megtartotta nagyvárosait – Szabadka ugyanolyan magyar központ maradt a Vajdaságban, mint Kolozsvár és Marosvásárhely Erdélyben –, a szlovákiai magyarság elvesztette a nagyvárosokat, központja áttevődött a magyar többségű Komáromba (35 000 lakos, szerk. megj.) és Dunaszerdahelyre (23 000 lakos). – Nálunk ekkora kisvárosok – mint például Székelyudvarhely vagy Kézdivásárhely – legfeljebb másodrangú regionális központokként jöhetnek szóba, nem összerdélyi nemzeti központokként. – Többek között ezért is mondom, hogy szellemileg-lelkileg a felvidéki magyarság a leggyengébb a határon túli nemzetrészek közül. – Mi a helyzet a szórvánnyal? Erdélyben is vannak román tömbvidékek, Hunyad megye is ide sorolható, ahol a magyarság Trianon előtt is szórványban élt, most is. Trianon előtt még a szlovák tömbvidéken is éltek magyarok, főleg a városokban jelentős magyar polgárság volt. Vannak-e még magyarok például Turóc, Trencsén, Zólyom, Liptó, Sáros vagy Szepes vármegyékben, vagy az ottani magyarság teljes eltűnését kimutató szlovák statisztika e téren sem téved? – Arrafelé már alig akad magyar, az MKP-nak is csak elvétve vannak szervezetei, noha minden választásnál onnan is kapunk néhány szavazatot. A Beneš-dekrétumok kiűzték a magyarokat – és a szintén évszázados múlttal rendelkező tekintélyes szepességi németeket – onnan, jelenleg a szlovákiai magyarság már csak az ország déli részén, a magyar határ mentén él, kisebb-nagyobb tömbökben. – Álszerénység nélkül, mindezek alapján Erdélyt példaképnek lehetne tekinteni a Felvidéken, noha jóléti szempontból éppenséggel a fordítottja helytálló. – A mostohább történelmi fordulatok vezettek ide, másrészt viszont Csehszlovákia gazdasági helyzete mindig is jobb volt, mint Romániáé, s annak öröksége az önálló Szlovákiában is megmaradt. Magyar–magyar konkurencia – Erdélyben nemigen tudjuk kezelni a magyar–magyar konkurenciát. A magyar iskoláknak az a célja, hogy minél több – lehetőleg az összes – magyar gyereket oda írassák, nemhogy elszívnák a környező magyar iskoláktól. Mégis gyakran ez történik, Kolozsváron például a 3 patinás belvárosi magyar gimnázium elszívja a gyerekeket a lakótelepi iskoláktól, a Nagyenyed környéki falvakban pedig számos magyar iskola szembesül létszámgondokkal a híres Bethlen-kollégium vonzása miatt. Mi a helyzet a Felvidéken? – A jelenség nálunk is létezik, kezelése számunkra is kihívás, főleg, hogy gyakran személyi kérdéssé fajul. Igyekszünk meggyőzni a szülőket, erőfeszítéseink nem hiábavalók, az anyanyelvű iskolák látogatottsága terén enyhe javulás tapasztalható, jelenleg a magyar diákok 17%-a jár szlovák tannyelvű iskolába, míg 5 évvel ezelőtt az arány 20% volt. – Politikai téren is hasonló a helyzet, legalábbis Erdélyben. Az MPP, majd az EMNP azzal a céllal jött létre, hogy megszólítsa az RMDSZ-ből kiábrándult magyarokat. Nem sikerül, noha az elképzelés nem rossz, elvileg erősebb magyar politikai képviseletet eredményezhetett volna. Felvidéken is kialakult a konkurencia az MKP és annak korábbi elnöke, Bugár Béla által alapított Híd–Most között. – Roppant károsnak tartom a megosztást, tovább gyengíti a magyarság pozícióit. Az MKP magyar párt, míg a szintén magyar szavazatokra épülő Híd–Most elvileg magyar–szlovák politikai alakulat. A valóságban kevésbé, noha a tagság többsége ott is magyar, gyűléseik szlovák nyelven zajlanak a kevés szlovák miatt. Azt is erősen kétlem, hogy a magyar nemzeti érdek háttérbe szorítása és a „csak azt mondjuk a szlovákoknak, amit hallani szeretnek” stratégia, amit a Híd–Most alkalmaz, eredményes lehet. A problémákat néven kell nevezni, a mosolypolitika nem mindig alkalmazható, semmiképpen sem a nemzeti értékek kárára. A politikai konkurencia ráadásul jelentősen megnehezíti a magyarság helyzetét, mivel ezáltal elveszítette azt a politikai potenciált, amely engedményekre kényszeríthette a szlovák politikumot. A megosztottság révén a politikai frontvonal áttevődött szlovák–magyar síkról magyar–magyar szintre. Szintén a megosztottság számlájára írható, hogy a szlovák pozíciók még a dél-szlovákiai tömbmagyar vidéken is megerősödtek, a magyarok pedig gyengültek. Olyan vidékeken, melyeket korábban az MKP magabiztosan uralt, a megosztottság nyomán nevető harmadikként a Smer (Fico kormányfő baloldali pártja, szerk. megj.) is pozíciókhoz jutott. – Szomorú, hogy Európa nemigen hajlandó tudomást venni a nemzeti kisebbségekről, ugyanakkor mi magunk sem igazán ismerjük egymást, mármint a határon túl rekedt magyar közösségeket. Az erdélyi és a felvidéki magyarság kapcsolatai minimálisak. – E téren javul a helyzet, legalábbis részünkről. A szlovákiai magyarság körében amolyan Erdély-romantika alakul ki, egyre többen fedezik fel Erdélyt Wass Albert vagy Tamási Áron művei révén, évről évre egyre többen látogatnak el Erdélybe, a csíksomlyói búcsúra már rendszeresen járnak, Szováta is népszerű üdülőhellyé kezd válni. Valószínűleg a tendencia folytatódik, s közvetlen kapcsolatok megerősödnek. – Köszönöm szépen a beszélgetést. – Én is köszönöm. Chirmiciu András nyugatijelen.com Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
