Lord Russel-Johnston, az Európa Tanács Parlamentjének új elnöke olyan határozati javaslatot terjesztett a testület elé, amelyben a szélsőséges politikai pártok törvényen kívül helyezését kezdeményezte. Továbbá azt is indítványozta, hogy e pártok vezetői ne tölthessenek be köztisztségeket, és felszólította a demokratikus pártokat, hogy ne kössenek szövetséget a szélsőséges politikai alakulatokkal. Lord Russel-Johnston javaslata elsősorban Jean-Marie Le Pen vezette franciaországi, a németországi újnáci, a spanyolországi baszk, az ír és olasz szélsőséges politikai pártokat érinti. - Romániára nem a nemzeti kisebbségek, hanem a homoszexuálisok miatt leselkedik az újabb monitorizálás veszélye. - Az Európa Parlament romániai küldöttsége támogatja az Európa Parlament elnökének javaslatát. Frunda György szenátor kijelentette, hogy Romániában egyes pártok számára igenis megfelel a szélsőséges pártok létezése (lásd a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártját, amely a Nagy-Románia Párthoz képest valóban "centrumpárt"). Andrei Chiliman liberális képviselő azt nyilatkozta, hogy a román parlament elemezni fogja a politikai pártokra vonatkozó törvényt, amelynek egyes szakaszai módosítást igényelnek. A román küldöttség képviselői a Mediafaxnak ugyanakkor azt is elmondták, hogy szerintük minimális az esélye annak, hogy az Európa Parlament Románia monitorizálását kezdeményezze a nemzeti kisebbségek ügyében. Cristian Dumitrescu demokrata szenátor nem támogatja Frunda Györgynek az ad hoc bizottság létrehozására vonatkozó javaslatát, mert szerinte az Európa Parlament monitorizálási és jogi bizottsága bőségesen ellátja ezt a feladatot. Bogdan Niculescu Duvaz képviselő (DP) rámutatott: Románia "sokkal jobban áll" a kisebbségi jogok fejezetével, mint a régió összes szomszédos országa. /Nemzetközi összefogás a szélsőséges pártok ellen? Le Pennek, C. V. Tudornak és az újnáciknak nincs mit keresniük Európában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./
1999. február 3.
A szenátus jogi bizottsága febr. 3-án tárgyalta C. V. Tudor mentelmi jogának felfüggesztését, melyen Tudor nem jelent meg. Két héttel elhalasztották a döntést azzal, hogy majd az érintett jelenlétében tárgyalnak erről. /Elhalasztották C. V. Tudor mentelmi jogának vitáját. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
1999. február 5.
Febr. 3-án a szenátus védelmi bizottsága megkezdte a Bukarest elleni bányászmenetelés körülményeinek vizsgálatát. A Zsil-völgyi bányászok januári akciója valóságos zendülés volt - jelentette ki Nicolae Alexandru, védelmi bizottsága elnöke. A bizottság Gheorghe Lupu tábornokot, a biztonsági erők leváltott parancsnokát és Theodor Zaharia tábornokot, a belügyminisztérium felmentett államtitkárát hallgatta meg. Mindketten tagadták, hogy felelősek lennének a rendfenntartó erők csúfos kudarcáért, mondván: a helyszínen lévő csapatok irányítása nem az ő hatáskörükbe tartozott. Nicolae Alexandru szerint a történtekben a Nagy-Románia Párt komoly szerepet játszott. A bányászok a pártvezér Corneliu Vadim Tudor portréit vitték magukkal, a pártot és a pártvezért éltető jelszavakat kiáltoztak. A szenátus a meghallgatásokkal párhuzamosan dönt egy külön parlamenti vizsgáló bizottság felállításáról. /Parlamenti vizsgálat a Zsil-völgyi eseményekről. Külföldi erők is érintettek voltak? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./ A bíróság törvénytelennek ítélte a bányászok általános sztrájkját. Miron Cozma bányászvezér kijelentette, hogy nem hajlandó megjelenni a bíróság előtt. Cozma ellen jelenleg négy per folyik. A bányászvezér azzal fenyegetőzött, hogyha egyetlen bányászvezető ellen eljárás indul, akkor emberei élén bevonul Bukarestbe. /Cozma dacol az igazságszolgáltatással. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
1999. március 23.
Márc. 23-án a szenátus megvonta Corneliu Vadim Tudor /Nagy-Románia Párt elnöke/ mentelmi jogát. A mentelmi jog felfüggesztését Valeriu Stoica igazságügyminiszter kezdeményezte. /Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 24./
1999. március 24.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke márc. 24-én tartott sajtótájékoztatóján beszámolt az előző napi, márc. 23-i találkozóról, amikor Emil Constantinescu államfő, a koalíciós pártok vezetői és Radu Vasile kormányfő találkoztak. A résztvevők egyetértettek abban, hogy nincs szükség előrehozott választásokra, ugyanakkor készségüket fejezték ki ellenzékkel, a szakszervezetekkel való dialógus megkezdésére. Megegyeztek abban, hogy kéthetente fognak egyeztetni a koalíciós vezetők. Markó Béla hangsúlyozta, hogy egyetért Emil Constantinescu koszovói helyzetértékelésével, egyben úgy látja, hogy C. V. Tudor mentelmi jogának megvonása jelzés arra, hogy a hatalom, a román társadalom gátat kíván állítani a szélsőséges megnyilvánulásoknak. /A szokásos "szerdain" hangzott el. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./
1999. március 25.
Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a szenátus március 23-i döntése, Corneliu Vadim Tudor /Nagy-Románia Párt elnöke/ mentelmi jogának megvonása "pozitív és rendkívül fontos jele annak, hogy a többség eltökélt szándéka a sovén, nacionalista és szélsőséges megnyilvánulások megszüntetése". /Az RMDSZ értékeli C. V. Tudor mentelmi jogának megvonását. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
1999. május 25.
Az RMDSZ stratégiája elfogadhatatlan, Románia nem lehet a magyar kísérletek gyakorlóterepe - jelentette ki Adrian Nastase, a PDSR első alelnöke Temesváron. Szerinte az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán "nem európai, Amerika ellenes megfogalmazások hangzottak el". Toró T. Tibort - mint mondta - "azért küldtek éppen ide Temesvárra, hogy megbontsa a városban és a megyében a toleranciát, az etnikumok közti harmóniát". - Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy Románia Párt elnöke párthívei brassói tanácskozásán kijelentette: "Ha az RMDSZ megszerzi az autonómiát Hargita és Kovászna megyékben, már másnap megszakítjuk az áram- és vízszolgáltatást, elvesszük még a levegőt is, hogy megfulladjanak". /RMDSZ-ellenes kirohanások. Még a levegőt is elvennék a magyaroktól. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./
1999. május 28.
A szenátus jogi bizottsága újabb hét peres ügyben függesztette fel Corneliu Vadim Tudor parlamenti mentelmi jogát, adta hírül a Romania Libera. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./
1999. június 1.
A legnagyobb román ellenzéki politikai alakulat, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) magába olvasztotta a Román Egység Szövetségének Pártját (PAUR). Miután tavaly az addig pártelnök Gheorghe Funart kizárták a Román Nemzeti Egységpártból (PUNR), a szélsőségesen nacionalista kolozsvári polgármester létrehozta a PAUR nevű saját pártját. Mivel tömörülését nem sikerült pártként hivatalosan bejegyeztetnie, Funar belépett Corneliu Vadim Tudor Nagy Románia Pártjába (PRM), amelynek főtitkára lett. Híveinek többsége azonban nem követte őt. Az ily módon vezér nélkül maradt párttagokat magába olvasztotta az erdélyi bázisának megszilárdítására törekvő PDSR. Az egyesülésről szóló megállapodást Kolozsváron írta alá Ion Iliescu volt államfő, a PDSR elnöke és a PAUR vezetője, Victor Romulus Constantinescu, aki a Kolozs megyei tanácsnak is elnöke. A 26 ezernyi taggal rendelkező PAUR bekebelezésével a PDSR magáénak mondhatja a Kolozs megyei tanács képviselőinek ötven százalékát és a kolozsvári városi tanács szavazatainak egyharmadát. Iliescu körútja során a hétvégén felkereste Marosvásárhelyt, Kolozsvárt és Nagybányát. /Az egyformák összegyűlnek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./
1999. június 7.
Jún. 5-én Bukarestben román-magyar labdarúgó-mérkőzés volt, a románok győztek. A mérkőzés előtt a román lapok egy része a nacionalista indulatokat szított: a Sportul Romanesc napok óta a "Magyarország elleni háborúról" írt, a Gazeta Sporturilor pedig kiemelt helyen szólaltatta meg Gheorghe Funart, aki szerint "a magyarok a génjeikben hordják a gyávaságot", illetve Corneliu Vadim Tudor szenátort, a Nagy Románia Párt elnökét, aki úgy vélekedett, hogy "végre eljött az ideje annak, amikor a magyarok megbánják, hogy eljöttek Ázsiából". Az ehhez hasonló kijelentésektől különben a politikai napilapok által közölt összeállításokban megszólaltatott ellenzéki és kormánypárti politikusok sem maradtak le. - A sajtókampánynak nem is maradt el a hatása. Kolozsváron - az ország valamennyi nagyvárosához hasonlóan - szintén hajnalig tartott az "örömünnep", amelynek fő színhelye a Bocskai (Avram Iancu) tér volt. Ide igyekeztek azok is, akik a Fő téren elhelyezett 12 méter átmérőjű képernyő előtt drukkolták végig a játszmát. A szurkolók mintegy ezer fős csoportja a meccs utáni rivalgás közepette magyarellenes jelszavakat üvöltözött, és kövekkel dobálták Kolozsváron a magyar főkonzulátus épületét, amelynek több ablaka is betört. A randalírozók egy csoportja ugyanakkor felhasította egy, a polgármesteri hivatal előtt parkoló Hargita megyei rendszámú autóbusz kerekeit. A hírügynökség szerint a Kolozs megyei rendőrség vizsgálja az ügyet, azokat pedig, akik a főkonzulátus épületének megtámadói között voltak, csendháborításért megbírságolják. Bitay Károly magyar főkonzul nem volt hajlandó kommentálni az incidenst. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálata arról értesítette az MTI bukaresti irodáját, hogy a találkozót követően ismeretlen személyek bezúzták Nagyváradon az egyházkerület püspöki épületének néhány ablakát. /Országszerte hajnalig ünnepelték a román válogatott győzelmét. Kolozsváron betörték a magyar főkonzulátus ablakait. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./
1999. június 8.
A képviselőház jún. 8-i ülésén felszólalt három magyar képviselő. Székely Ervin a szombati román-magyar válogatott labdarúgó mérkőzést követő incidensekre tért ki. Megengedhetetlennek minősítette, hogy a szurkolók lelkes ünneplését egyesek az idegengyűlölet demonstrációjává alakíthatták át. Rámutatott arra, hogy az olyan magyarellenes, kisebbségellenes, fasisztoid jelszavak ordítozásáért, mint "Kifelé, kifelé a magyarokkal az országból!", nemcsak a tetteseket kell felelősségre vonni, hanem azokat a politikai erőket is, amelyek jóelőre, szántszándékkal uszították őket. Elítélőleg szólt ilyen vonatkozásban a Gazeta Sporturilor és a Sportul Romanesc című sportlapokról, melyek "Magyarország elleni háborút" emlegettek és interjúk ürügyén nagy terjedelmet biztosítottak Corneliu Vadim Tudor szenátor és Funar kolozsvári polgármester idegengyűlölettől fűtött szónoklatai számára. A rendőrség alakulatai az estek többségében a vandalizmus lehetséges megelőzését és kezelését tekintve határozatlanságról és szakmai felkészületlenségről tettek tanúságot. - Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozatában Emil Constantinescu elnöknek Marosvásárhelyen elhangzott nyilatkozatára reagált, melyben az államelnök a szeparatizmus, a román állam federalizálásának a veszélyét ecsetelte. Ezeket a megállapításokat Kerekes képviselő úr meglepőeknek minősítette. Az elnöki látogatás emiatt csalódást okozott. - Dr. Garda Dezső rámutatott arra, hogy egyesek azok közül, akik manapság a leghevesebben ellenzik az erdőterületek visszajuttatását a jogos tulajdonosoknak, az elmúlt években maguk rendelték el a legnagyobb erdőirtásokat. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 8. - 1490. sz./
1999. június 9.
A jún. 5-i román-magyar meccs Temesváron sem múlt el súlyos következmények nélkül. A "szurkolók", elsősorban a Temesváron tanuló egyetemisták mérkőzés utáni felvonulása tettlegességgé fajult. Az áldozat egy magyar rendszámú Ford Sierra személygépkocsi volt, de azt alaposan helybenhagyták a felhevült diákok. A Ford tulajdonosa tízéves érettségi találkozón vett részt. Éjfél tájban érkeztek az étterem elé a magyarellenes jelszavakat kiáltozó diákok, akik az útjukba kerülő első magyar rendszámú gépkocsin töltötték ki bosszújukat, mindent összetörtek rajta, sőt, le is vizelték? Az esetnek számos szemtanúja van, videofelvétel is készült róla. Szemtanúk szerint a vandál akciót egy VW Vento rendőrkocsiból végignézte az a járőr is, amelynek éppen az lett volna a feladata, hogy a hasonló jeleneteknek elejét vegye. A kárvallott temesvári származású magyar állampolgár, S.A. természetesen feljelentést tett a közeli rendőrőrsön, ahol megígérték, hogy vizsgálatot indítanak az ügyben. Az autó tulajdonosa 120 000 forintra becsüli a vandálok okozta károkat. Utóbbiak balszerencséjére a videofelvétel megörökítette az akciót. Ami ezután a temesvári Opera téren, az 1989-es forradalom fő helyszínén történt, arról így ír a Timisoara napilap hétfői számának kommentátora, Petru David: "El sem tudtam képzelni, hogy Temesváron - az etnikumközi tolerancia román fellegvárában - valaha is ilyen szélsőségesen nacionalista, magyarellenes jelszavakat fogok hallani az utcán, ráadásul azok szájából, akik az ország jövőjét jelentik: az egyetemistákéból!" A magyar-román meccs után Temesváron sorra került "diadalmenet" elképzelhetetlenül durva magyarellenes kirohanássá fajult: "Mars ki a magyarokkal az országból!", és más, nyomdafestéket nem tűrő jelszavakat kiáltoztak a magyarellenes tüntetés részvevői: "Sajnálatos, hogy az évszázad végén éppen Temesvár győzött meg bennünket arról, hogy a román-magyar együttélés kérdését nem Vadim Tudor találta ki (?) Erről csak annyit mondhatok: SZÉGYEN". - Temesváron, Kolozsváron, sőt Iasi-ban is ezt kiáltozták a futballhuligánok: "Kifelé a magyarokkal az országból!" /Pataki Zoltán: Magyar kocsit törtek össze a futballhuligánok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./
1999. augusztus 9.
A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
1999. augusztus 24.
A Dragan Alapítvány közleménye után, amely a Kolozsvári nyilatkozat állítólagos aláírói elleni támadás, a temesvári Renasterea Banateana augusztus 19-i számában megjelent a Lugosi nyilatkozat, amely részben elismételte a közlemény vádjait, majd név szerint támadta Bakk Miklós lugosi városi tanácsost. Bakk Miklós RMDSZ tanácsos reagált a vádaskodásra. Számtalan támadás érte a helyi sajtóban, majd nyilatkozatban ítélte el nyolc helyi képviselőtársa. Azt állítják, hogy a Bánság a tolerancia földje, akkor viszont elvárható lett volna, hogy e toleranciát gyakorolják is a másfajta gondolkodás irányában. Dialógust kellett volna keresniük, s nem az ügyészségi eljárás megindítását. Bakk Miklós emlékeztetett: több kérdésben egyedül fogalmazott meg markáns különvélemény a lugosi városi képviselőtestület előtt, ezek közül a Iosif Constantin Dragan díszpolgársága elleni vált közismertté.- Az Antonescu-szoborállítás tervét a Nagy Románia Párt tűzte napirendre, Bakk Miklós tiltakozott a szoborállítás ellen. /Pataki Zoltán: Antonescu szoborállítás - a "bánsági tolerancia" nevében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ Megjegyzés: 1993. okt. 22-én avatták Románia első Antonescu-szobrát Slobozia kisvárosban, egy belügyi államtitkár és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnökének avató beszédével. /Vasárnapi Hírek, okt. 24, Népszabadság, 1993. okt. 25./ 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot, emlékeztetett Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995.aug. 30./
1999. október 4.
Okt. 3-án, vasárnap mintegy két-háromszáz ember gyűlt össze Arad főterén az ellenzéki pártok és nacionalista szervezetek felhívására, hogy tiltakozzon a városban tervezett román-magyar megbékélés emlékparkja ellen. A szerény méretűre sikeredett "hatalmas tömegtüntetés" szónokai rendkívül keményen bírálták a román kormányt, hogy hozzájárult a négy évtizede az aradi vár katonai raktárában őrzött Szabadság-emlékmű kiadásához, és határozatot hozott az emlékpark kialakítására. A gyűlés végén elfogadott kiáltvány az erről szóló határozat visszavonására szólította fel a kormányt. A tiltakozók a kormány mellett az RMDSZ-t bírálták, és lelkesen éljenezték Ion Iliescut, és Corneliu Vadim Tudort. - Az emlékmű szobrai az 1950-es évek végén kerültek be az aradi várba, s azóta a világ elől gyakorlatilag elzárták azokat. - A szobrok egyelőre itt maradnak a rendház udvarán, mondta Csergő Ervin, a minorita rendház vezetője. A szobrokon csak kis sérülések vannak, de úgy tűnik, hogy a mostani kiadás előtt egyes darabjai - így a központi nőalak kezében lévő koszorú, a kard, a fejen lévő korona, az egyik mellékszobor kezében lévő buzogány, a fáklya - eltűntek. Talán rá lehet venni a hadsereget arra, hogy ezeket is visszaadják, ha még nem olvasztották be. A restaurálást a rendház udvarán, az ott kialakított műhelyben fogják majd elvégezni. /Ellenzéki tüntetés Aradon. Incidensekre nem került sor - a jelenlevők Iliescut éltették. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./
1999. október 7.
Megállapítható, hogy gondosan megszervezték a sovinizmus erősítését a közvéleményben. Ion Iliescu október 5-én telefonált Radu Vasile kormányfőnek, tiltakozva Vasile részvétele ellen az aradi rendezvényeken. A kampány hamarabb kezdődött: az Antena 1 csatornáján Ion Cristoiu nekitámadt Eckstein Kovács Péter kisebbségi miniszternek, amiért Arad népe a magyar igazságügyminisztertől tudta meg az itteni román-magyar emlékpark tervét, és hogy újra felállítják a Szabadság-szobrot. Október 3-án a Tele 7 ABC-ben Corneliu Vadim Tudor, a Nagy- Románia Párt elnöke támadta Radu Vasile kormányfőt az aradi park terve, a Szabadság-szobor újraállítása miatt, és bejelentette, hogy pártja október 6-án ellentüntetést szervez. Október 4-én a Román Televízió, a Tele 7 ABC és az Antena 1 híradóiban Ion Cristoiu rohamosztagos lajbiban Arad népét és egyben a román nemzeti méltóságérzést védelmezte az aradi ünnepségek tervével szemben. Adrian Nastase kijelentette: mielőtt az aradi tizenhárom tábornokot "lelőtték" az osztrákok, a magyar hadsereg élén végigpusztították az erdélyi román falvakat, templomokat, kolostorokat. Valeriu Tabara, a Nemzeti Egységpárt elnöke követelte, hogy Magyarország kérjen bocsánatot Romániától, addig nem lesz béke se Aradon, se másutt. Corneliu Vadim Tudor politikai nyilatkozata a Szenátusban: magyar bűnök, gyilkosok, ártatlan román vér, tizenhárom hóhér Aradon. Este elhangzott tévényilatkozata: ha visszaállítják Aradon a Szabadság-szobrot, rövidesen felrobbantják. És újra Ion Cristoiu: Aradon a román nemzeti méltóságérzet ellen szerveznek merényletet. - Az újságíró, Barabás István feltette a kérdést: az Országos Audiovizuális Tanácsban az RMDSZ-t képviselő Magyari Lajos próbál-e választ keresni ezekre a tendenciózus tévés szereplésekre? /Barabás István: Furcsa "véletlenek" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./
1999. október 9.
Okt. 8-i sajtókonferenciájukon a temesvári nagy-romániások mégegyszer visszatértek az október hatodikai aradi eseményekre. Szerintük "13 magyar hóhér emlékművének" aradi felállításának tervéről van szó, "akik az 1848-as forradalomban 40.000 románt gyilkoltak meg és 200 falut töröltek el a föld színéről". Javasolták, hogy a szobrokat szállítsák Magyarországra. A temesi nagy-romániások állnák a költségeket, sőt, ha kell, "hátizsákban is elhordják a szoborcsoport darabjait". Egyetértenek Corneliu Vadim Tudor pártvezérrel: akkor állítják föl Aradon a tábornokok emlékművét, amikor Tel Avivban beleegyeznek egy Hitler-szobor felállításába a városközpontban. /(Pataki Zoltán): Hátizsákban akarják elhordani az aradi emlékművet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./
1999. október 11.
Barabás István azt erősítette meg, hogy hiába hangzik el a tévében az RMDSZ vezetőinek bármilyen nyilatkozata, a román nacionalisták semmit sem fogadnak el. Hiába jelentette ki például Markó Béla az október 5-i sajtóértekezletén: az Aradon kivégzett tizenhárom tábornok közül egy sem harcolt Erdélyben románok ellen. Ugyanis 39 román szenátor jegyzékében, amelyben tiltakoztak az aradi Szabadság-szobor felállítását kimondó kormányhatározat ellen, az állt, hogy "A 13 tábornokot terheli a felelősség az Avram Iancu hadseregébe toborzott tíz- meg tízezer román lemészárlásáért, száz meg száz román falu és templom elpusztításáért." Hasonló értelemben nyilatkozott Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt elnöke is a 13 tábornokról, megtetézve az ígérettel, hogy a szobor robbanás áldozata lesz, továbbá az Adevarul október 6-i vezércikkében Dumitru Tinu igazgató, aki egyúttal Horthy, Hitler, az SS, Franco szellemalakjaival fokozta az aradi szobor keltette rémületérzést. - Ennyi volt tehát a haszna annak, hogy az RMDSZ vezetői tisztázták: a tizenhárom tábornok sosem harcolt románok ellen. Október 5-én az Antena 1 műsorában Ion Cristoiu megkérdezte Demeter Jánost és Kelemen Hunor államtitkárt: Tudnak maguk a szárazajtai emlékműről, amit az RMDSZ emelt? Tudják, kik végezték ki a szárazajtaiakat? A legionáriusok? És tudják, miért? Mert román katonákat öltek. - Ilyen stílusban megy a tévéharc, nem lehet tisztázni félreértéseket. - Barabás szerint az RMDSZ önmagát alázza meg, ha kultúráról, történelemről, művészetről akar vitába szállni az extrémizmus tévésztárjaival. A hazugság sem hiányzik, Dumitru Tinu említett vezércikkében leírta: "az RMDSZ megkapta az állami magyar egyetemet, és akkor még mit akar?" /BARABÁS ISTVÁN: Kedves RMDSZ, úgy is, mint tévésztár! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./
1999. október 14.
Nistor Badiceanu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szenátora okt. 13-án indítványozta, hogy szenátus tárgyalja meg azt az előterjesztést, amelynek értelmében ismét megvonnák a parlamenti mentelmi jogot Corneliu Vadim Tudortól, a Nagy-Románia Párt elnökétől. Egyébként már létezik egy ilyen jellegű döntés: május végén Valeriu Stoica igazságügy-miniszter folyamodványára a szenátus jogi bizottsága megszavazta Vadim mentelmi jogának felfüggesztését, azonban az még mindig nem vált hatályossá. A nagy-romániás vezér ügyében már létezik egy hasonló jellegű határozat, amely 11 peres ügy tárgyalását teszi lehetővé. /Szeghalmi Örs: Ismét mentelmi jogi huzavona? = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 14./
1999. november 19.
A Nyílt Társadalomért Alapítvány nyilvánosságra hozta a felmérés eredményét. Amennyiben most lennének a választások, a szavazók 46%-a szavazna a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjára (RTDP), 17%-a a Román Demokrata Konvencióra (RDK), 13%-a Szövetség Romániáért Pártra (SZRP), 8 %-a a Nagy-Románia Pártra (NRP), 6 %-a a Demokrata Pártra, 5 %-a az RMDSZ-re, más pártokra pedig 5%-uk szavazna. A bizonytalanok vagy nem mennének szavazni/ aránya 46 %. - Az elnökválasztásokat illetően látványosan növekszik Ion Iliescu népszerűsége, jelenleg a szavazók 44%-a voksolna rá (22% ?98 november, 35% ?99 május). Növekedett Teodor Melescanu szavazóbázisa is, ez jelenleg 18%. A választópolgárok 17%-a Constantinescura, 9%-a Corneliu Vadim Tudorra, 5%-a Petre Romanra, míg 7%-a más személyre szavazna. Itt is jelentős a határozatlanok/nem szavazók tábora (42%). /Erdei Róbert: Ha jövő vasárnap lennének a választások? Egy év alatt kétszeresére növekedett Iliescu népszerűsége. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./
1999. november 30.
A Nagy-Románia Párt Országos Tanácsának ülésén a volt államfő, Ion Iliescu, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja elnöke "üzenetét" közvetítő Ovidiu Musetescu kijelentette: "egyformán gondolkoznak, és egyazon cél vezeti őket". A két ellenzéki pártnak félre kell tennie mindazt, ami még elválasztja őket, hiszen bevallottan egyformán gondolkoznak, ideológiájuk csaknem azonos. Musetescu nem tért ki arra, hogy mit kell félretenni. Nem ártana, ha Vadim szenátor hangfogót tenne szájára, kevésbé vehemensen támadná a nyugati hatalmakat. Iliescu Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Pártjával 1992 és 1996 között ült már közös csónakban. - Nemrég Ion Iliescu még azon fáradozott, hogy egy csapatba terelje a Nemzetmentési Front utódpártjait, megnyerje magának az időközben hozzá és csapatához hűtlenné vált Petre Romant és Teodor Melescanut. Azonban sem az egyik, sem a másik nem állt kötélnek. Maradt a másik változat, a nacionalista (de inkább nacionálkommunista) szárny megteremtése, összehozása. /Gyarmath János: Iliescu üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2000. január 27.
Funar, Kolozsvár polgármestere továbbra is meg kívánja tartani azt a népgyűlést, amelyet a Nagy-Románia Párt (NRP) helyi szervezete jelentett be. Az eredetileg Funar felmentésének felfüggesztését követelő tüntetés így egyfajta "szimpátia-megmozdulássá" válik. Az NRP jan. 29-én az Avram Iancu térre, délután három órára százezres tömeget ígért, akik Funar felfüggesztése ellen tüntettek volna az NRP elnöke, Corneliu Vadim Tudor vezetésével. Mivel a polgármester visszakerült tisztségébe, a tüntetés tárgytalanná vált. Ennek ellenére Funar mégis meg szeretné ezt rendezni, hogy a mellette tüntető tömeg bizonyítsa, mennyire igazságtalanok és törvénytelenek az ellene felhozott vádak. A megmozdulásra meghívta Vlad Roscát, a közigazgatási minisztert, illetve Vasile Salcudean prefektust, hogy az összegyült polgárok előtt ismertessék az ellene felhozott vádakat. /"Szimpátia-megmozdulást" rendez szombaton az NRP. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./
2000. február 29.
Február 29-én Kerekes Károly Maros megyei képviselő politikai nyilatkozatban ítélte el a Vatra Romaneasca marosvásárhelyi évfordulós ünnepségén elhangzott sovén-nacionalista, magyarellenes megnyilvánulásokat, amelyek semmiben sem különböznek a tíz évvel ezelőtti márciusi eseményekhez vezető magyarellenes uszítástól. Hangsúlyozta, hogy ezekkel az ország euroatlanti integrációját gátoló, nemzeti gyűlöletet szító megnyilvánulásokkal szemben a romániai politikai elit nem maradhat közömbös. /Kerekes Károly politikai nyilatkozata a Képviselőházban. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 29. - 1669. sz./ Előzmény:A legnagyobb ellenzéki párt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR) bízik abban, hogy szoros együttműködés alakul ki a párt és a Vatra Romaneasca nevű szervezet között - állt abban az üzenetben, amellyel Ion Iliescu volt államfő, a PDSR elnöke üdvözölte a szélsőségesen nacionalista szervezet alapításának 10. évfordulóját. A magyarellenes Vatra Romaneasca febr. 26-án ünnepelte Marosvásárhelyen alapításának 10. évfordulóját. Az ünnepség díszvendége és vezérszónoka Corneliu Vadim Tudor, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke volt. A magyarok már ezer éve ciánnal mérgezik a románok lelkét és ezért vajon ki fizet kártérítést - ez volt Tudor beszédének egyik központi gondolata. A PRM elnöke a mintegy 3 ezer fős tomboló hallgatóság előtt kijelentette, hogy amennyiben hamarosan ő lesz Románia elnöke, néhány óra alatt rendet teremt a románok hazájában: elkobozzák a törvénytelenül szerzett vagyonokat, feloszlatják az RMDSZ-t és bevezetik "a törvényesség diktatúráját". /C. V. Tudor a Vatra 10. évfordulóján. A magyarok ezer éve ciánnal mérgezik a románok lelkét. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 29./
2000. március 1.
A National bukaresti napilap febr. 16-i száma közölte Virgil Magureanu, a Román Nemzeti Párt elnöke cikkét magyar papok és magyarországi cinkosaik próbálkozásairól, hogy Erdélyt elveszejtsék. Az oldalt Tőkés László fényképe uralta. Ugyancsak február 16-án a Curierul National is közölte Tőkés László portréját, mellette bőven idézte Bodor Pálnak a budapesti 168 Óra című hetilapban megjelent cikkét: a püspökség Partiumi Közlöny című, saját lapjának egyik számában nyolcszor szerepel Tőkés László, lehetne szerényebb és bölcsebb, továbbá sejtelmes utalás történik holmi pesti származású alapítványi forintmilliókra is. - A Tőkés László elleni, máig tartó támadások sorát C. V. Tudor indította el tíz évvel ezelőtt Romania Mare című újsütetű extremista hetilapjának 1990/7-es számában: már akkor azzal vádolta a püspököt, hogy az ország megcsonkítására tör. Virgil Magureanu most a Nationalban Tőkés László "hazaárulását" az egész romániai magyar klérus úgymond irredenta propagandájában próbálta beágyazni. Magureanu vádaskodását hirdette már tíz évvel ezelőtt, 1990-ben az akkor indult Romania Mare hetilap minden száma. Eugen Florescu, a Ceausecu-féle propagandagépezet egykori sajtófőnökének Demokratia című, rövid életű hetilapjának 1990. szeptember 3-i számában Radu Theodoru tartalékos ezredes Riadókészültség című cikkében ez állt: "A hungarizmus offenzívája olyan méreteket öltött, hogy türelmünk végére jutottunk. A készülő genocídium közömbösen hagyja a kormányt, nem talál megoldást a magyar revizionizmusra és Erdély létkérdéseire. A magyarság fegyverkezik Erdélyben, a magyar hadsereg rohamosztagokat készít föl külföldön" stb. Virgil Magureanu ezek szerint még akkor sem mondott újat, amikor pártjának 1999. júliusi konferenciája alkalmából azt nyilatkozta Kolozsváron, hogy "a 90-es évek elején létezett egy forgatókönyv, amelynek alapján a román államot meg kellett volna csonkítani". A most február 16-án közzétett Magureanu-féle Erdély-védő manifesztum összes vádpontjai fellelhetők az általa hat éven át vezetett Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ parlamenti jelentéseiben. - Magureanu azt állította a Nationalban, hogy a magyar cserkészeket románellenes szellemben nevelik, arra biztatva őket, állítsák vissza Szent István Nagy-Magyarországát, e célból papok katonai jellegű kiképzésben is részesítik őket. - Magureanu leleplezőnek szánt adata szerint Tőkés László püspök fennhatósága alatt Nagyváradon nyomda működik, itt készül a Partiumi Közlöny - ez utóbbit a budapesti 168 Óra is támadta, a közlöny Bodor Pál szerint Tőkés László szerénytelenségének megnyilvánulása. Barabás István megjegyezte: "tetszik bizonyos pesti és bukaresti köröknek vagy nem tetszik, tény: a nagyváradi püspökségi közlöny jó szolgálatokat is tesz kiadójának. 1998. június 22-én az Adevarulban Dobrin Suciu, az Iliescu-rendszer budapesti tudósítója cikket közölt a következő szenzációs címmel: Tőkés-Orbán titkos egyezség: a püspök a Romániával való kapcsolatok megmérgezésére kérte a magyar miniszterelnököt. Tőkés László másnap már nyilatkozott a súlyos vád ellen, ezt azonban az Adevarul nem közölte, hanem a Partiumi Közlönyben látott napvilágot, hogy pontról pontra cáfolja Dorin Suciu rendelésre írott koholmányát." Tőkés Lászlót támadni hazafias virtusnak számít: Iosif Veverca exmilicista főtiszt 1998. február 13-án azt nyilatkozta a román sajtónak, szívesen emlékszik vissza arra, hogy 1989. decemberében megütötte Tőkés Lászlót. /Barabás István: A választási hisztéria nyitánya. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./
2000. március 2.
Március elsején reggel két legionárius szórólapot lehetett látni a Kolozs megyei RMDSZ Fürdő utcai székházának kapuján. A Kolozsvári Keresztény-Nacionalista Klub fejlécét viselő falragaszon a legionárius mozgalom alapítójának, Corneliu Zelea Codreanunak a képe alatt, ez állt: "Nemet a kolozsvári magyar egyetemnek!" A legionarizmus nyílt színrelépése, magyarellenes megnyilvánulása kapcsán Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ elnök hangsúlyozta, hogy jól időzített akcióról van szó. Funar polgármester a múlt héten a városi tanáccsal akarta betiltatni a magyar egyetemet, Marosvásárhelyen a tízéves Vatra megünneplésén C. Vadim Tudor magyarellenes beszédével szinte delíriumba próbálta kergetni az ötezer főnyi tömeget. A választási kampány sosem tapasztalt mértékben fog eldurvulni. Kónya figyelmeztetett, hogy meg kell őrizni a higgadtságot, emlékeztetett arra, hogy Kolozsváron a két világháború közötti "revizionista Magyarországról" könyvet író Fényes Samu lebukott szociáldemokratának kívánnak szobrot állítani épp a magyar színház előtt, ahova a városi tanács már jóváhagyta a pénzügyi keretet Janovics Jenő szobrára. Kónya-Hamar Sándor elmondta, hogy az RMDSZ a történtekről, a provokációról értesítette a megfelelő állami intézményeket, kisebbségügyi, államvédelmi, belügyi minisztériumokat, ügyészséget, rendőrséget, prefektúrát. - Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter elmondta, hogy a legionárius, fasiszta jellegű szervezetek monitorizálását már tavaly megkezdték. Információt kértek az igazságügyi minisztériumtól azokról a szervezetekről, amelyek működéséről tudnak és kértük az összes bejegyzett legionárius szerveződések jegyzékét. Azonban nem kapták meg a szükséges adatokat. Arra hivatkoztak, hogy ez a bíróságok hatásköre. Arról viszont kaptak tájékoztatást, hogy a Legionárius Mozgalom bejegyzési folyamata most folyik a bíróságon. Döntés március 16-ára várható. - Emil Constantinescu elnök januári izraeli látogatása során elismerte a különböző legionárius szervezetek létezését, és ígéretet tett megfékezésükre. /Gál Mária, Ördög I. Béla: Legionárius provokáció Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./
2000. március 2.
Febr. 26-án ünnepelte Marosvásárhelyen a Vatra Romanesca alapításának tizedik évfordulóját. A mintegy 3000 megjelent tömeg előtt először Ion Iliescu RTDP-elnök üzenetét olvasták fel, amelyben a volt államfő pártja és a VR által aláírt választási együttműködés fontosságát emelte ki. Ezután Lazar Ladariu PNEP-es képviselő emelkedett szólásra: "Marosvásárhely a románok szenvedésének fővárosa, ahova, ha nem létezett volna a Vatra, ma már csak útlevéllel jöhetnénk" - mondta. A jelenlegi "veszélyeket" sem hagyta ki a RNEP-es honatya, felemlegetve Kolumbán Gábor "közismert szemtelenségét", valamint Szász Jenő "szégyenletes utcanévváltoztatásait". C. V. Tudor szenátor, a Nagy Románia Párt elnöke beszédében kijelentette, hogy a "a VR a Maros román vérrel szennyezett vizéből született". Ezután a nemlétező "márciusi magyar kegyetlenkedések" kerültek sorra, majd így folytatta: "az általunk törvény által feloszlatott RMDSZ tagjainak nagy része az RNP-be fog majd iratkozni". Ennek ellenére meg kell szabadulni az országot fenyegető "krónikus hungaritisz"-től. A ciánszennyeződésről is beszélt: "Sajnálatos, ami történt - mondta -, de azt senki sem veszi figyelembe, hogy az RMDSZ imposztor főnökei által vezetett vérengző természetű magyarok több mint ezer éve ciánnal szennyezik lelkünk kútjait". Markó Bélát "Lenin múmiájának" nevezte, s kitért az RMDSZ-elnök "egy sepsiszentgyörgyi borpincében" tartott esküvőjére is. "Minden jót kívánok neki, s azt, hogy csináljon még tíz kicsi Lenint, de maradjon ott a pincében, amíg én a beszélőbe nem hivatom" - dübörögte. Ezek után a hatalmon levő román pártok vezetői kerültek sorra. Valeriu Stoica igazságügy-minisztert "gyerekkereskedőnek és ingatlanüzérnek" nevezte, majd rátért Emil Constantinescu államelnök jellemzésére: "Az elnök szégyenletes besúgást folytat az NRP és az RTDP ellen, de sebaj, nem kell figyelembe venni, mert jócskán elment az esze" stb. /Réman Tibor: Vadim azt kívánta Markónak, hogy csináljon még tíz kicsi Lenint. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 2./
2000. április 21.
Az RMDSZ felkérésére az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja (CCRIT) március folyamán felmérést készített a romániai magyarság közérzetéről, hekyzetéről. A közvélemény-kutatás egyik szervezője, Horváth István szociológusként értelmezte azokat a jelenségeket, amelyekre a felmérésből lehet következtetni. Fokozódik az elszegényedés, egyre számottevőbb a létminimumon tengődők (30%) aránya, a jó anyagi körülmények közt élők aránya 10%-os. A rendszerváltozás vesztesei a kisnyugdíjasok, a falusiak, különösen szórványtelepülésen, akik nemcsak etnikailag, hanem szociálisan is marginalizálódnak. A nyertesek többnyire magas iskolázottságúak, főleg a nagyvárosban lakó műszaki értelmiségiek. Az elégedetlenséggel arányosan növekszik a kivándorlási szándék. A városi fiatalok kivándorlási szándéka nagyobb mint falusi ifjaké. - Az RMDSZ iránti bizalom (88,2%) már-már nagyobb, mint az egyházak iránt (87,4%). Az adatok szerint a romániai magyarok számára egyetlen román párt se alternatívája az RMDSZ-nek. - Az egyetem, a magyar nyelvű felsőoktatás kérdését többségben megoldatlannak tartják. A vélekedések szerint milyen mértékben felelős az RMDSZ ezért a helyzetért? Megközelítőleg 10%-kal azoknak aza aránya, akik szerint javult a román-magyar viszony. - Megdöbbentő, hogy vannak olyanok, akik a közismerten nacionalista Corneliu Vadim Tudort választanák államfőnek (0,7%), illetve a Nagy-Románia Pártban bíznak (2%). Ez megközelítőleg 15 000 személy. Ezek elsősorban idős emberek, volt magyar pártaktivisták, szekusok, akik még mindig "tagjai" a Vadim körüli érdekhálónak. Az elmúlt évhez viszonyítva 7%-kal növekedett azok aránya, akik nem találják elegendőnek azt a támogatást, amelyet a magyar állam a határon túli magyarságnak nyújt. A közember nem olyan típusú információkból építi fel vélekedését, mint például az újságírók. A megkérdezettek zöme a visszatoloncolásokból, a kishatárforgalom, a bevásárlóturizmus, a munkavállalás megnehezedéséből, a sértő "lerománozások" miatt vélekedhet így. /Székely Kriszta: Romániai magyarok 2000. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./
2000. április 26.
A legionárius Vasgárda-mozgalom újjászerveződése rendkívül veszélyes politikai jelenség - hívta fel a figyelmet a romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének (FCE) ápr. 25-én nyilvánosságra hozott állásfoglalása. Az államfőhöz, a kormányhoz, valamint a törvényhozás két kamarájához intézett levelében az FCE "hatékony intézkedéseket" sürgetett annak megakadályozására, hogy újjászerveződjék a legionárius mozgalom. A legionárius mozgalom Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke honlapján jelent meg az interneten és ott terjeszti nézeteit, ápolja terrorista hagyományait, népszerűsíti akcióit. /Zsidó hitközségek a vasgárdista mozgalom ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./
2000. augusztus 11.
A Nagy-Románia Párt elnökének államfői jelölése érdekében már 180 000 aláírás összegyűlt, közölte a sajtóval C. V. Tudor pártja. Iliescu pártja 250 000 aláírásnál tart a szükséges 300 ezerből. /Nyugati Jelen (Arad), aug. 11./
2000. szeptember 7.
Petru Caraman parasztpárti szenátor szept. 6-án bejelentette, hogy Ion Iliescu és Petre Roman kivételével minden szenátort felkért, írják alá azt a nyilatkozatot, melyben kijelentik: nem működtek együtt a Szekuritátéval. A szenátorok közül 22-en elutasították a felkérést, különböző okokra hivatkozva. Ezek között vannak a liberális Mircea Ionescu-Quintus és Alexandru Paleologu, Victor Apostolache, Liviu Maior, Gheorghe Dumitrascu, Oliviu Gherman, Doru Ioan Taracila RTDP-s szenátorok, Dumitru Badea nagyrománia-párti honatya, valamint Szabó Károly az RMDSZ, Marcian Bleahu a környezetvédők részéről, és más demokrata, egységpárti vagy független szenátorok. Corneliu Vadim Tudor aláírta a fenti nyilatkozatot. /A 22-es csapdájába esett huszonkét honatya. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./
