Emil Constantinescu elnök ápr. 28-án Székesfehérváron részt vesz a közép-európai országok államfőinek tanácskozásán. Az összejövetel alkalmat nyújt arra, hogy a közép-európai térség sajátos kérdései mellett Ausztria, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna államfői megvitassák a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás vetületeit is. Az idei, sorrendben immár hetedik közép-európai államfői találkozó végén a résztvevők előreláthatóan elfogadják az Együttélésünk alapjai a III. évezredben című politikai nyilatkozatot, amelyet Göncz Árpád kezdeményezett és javasolt. /Emil Constantinescu Székesfehérváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./
2000. május 3.
A revizionista eszméket valló Göncz Árpádnak adományozta Románia legmagasabb állami kitüntetését Emil Constantinescu államfő" - írta máj. 2-i számában a Jurnalul National bukaresti napilap. A magyarellenes lap a magyar köztársasági elnök "revizionista" magatartását abban látta, hogy Göncz Árpád 1990-ben részt vett Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944-ben írt Erdély - jelen és jövő című tanulmányának újrakiadásában. A magyar államfő "revizionista vétkei" között tartja számon a Jurnalul National azt az egyik német lapban megjelent interjút is, amelyben Göncz Árpád "azt kérte, hogy ismerjék el a romániai magyar kisebbség alapvető emberi jogait". /Constantinescu "magyar revizionistákat" tüntet ki? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./
2000. május 17.
Dr. Aszalós János (1901-1939) erdélyi születésű orvos emlékére gyermekei alapítványt hoztak létre, amely harmadik éve támogatja a legsikeresebb hazai egészségügyi, szociális és kulturális kezdeményezéseket. Az idei díjkiosztást a hagyományoknak megfelelően Marosvásárhelyen, a Szabadi utcai református egyház gyülekezeti termében tartották. A házigazda, Szász Zoltán református lelkész köszöntője, majd Göncz Árpádné köszöntő táviratának felolvasása után a laudációk, a díjazottak beszédei, a díjátadás, valamint az elmúlt években elismerésben részesítettek rövid beszámolói következtek. Idén a Dr. Aszalós János Emlékalapítvány díjában részesültek: dr. Ábrám Zoltán (Marosvásárhely) adjunktus, a Dr. Aszalós János Emlékalapítvány elnöke, Bíró Emőke (Székelyudvarhely), a Spes Alapítvány irányítója, Kacsó Csaba (Székelykeresztúr), a Gyermekszív Alapítvány mindenese, Kissné Portik Irén (Gyergyószentmiklós) néprajzkutató, Tarnai Melinda (Nagyszalonta) hitoktató és Vizi Ildikó (Kolozsvár) gyógypedagógus. /A dr. Aszalós János Emlékalapítvány díjkiosztása. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./
2000. október 2.
A Nagykároly és Vidéke regionális hetilap a szűkebb pátria életére helyezi a hangsúlyt: betekintést nyújt a Nagykároly Napok 2000, a Kölcsey-ünnepség, avagy a Mezőpetri Napok eseményforgatagába. A Besztercei Híradó (közéleti havilap, júniusi és júliusi szám) a helyi és összmagyar hagyományok ápolása vonalán halad tartalma összeállításakor. Hírt adott például a magyarnemegyeiek világtalálkozójáról és a cegőtelkei Cserhalom Művelődési Egyesület tevékenységéről. A Civil Fórum (civil társadalmi havilap, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kiadványa, július- augusztusi szám) foglalkozott a civil szféra finanszírozásának lehetőségeivel, a Székelyföldi Civil Fórummal és a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal programjával. Az Önkormányzati Hírlevél (RMDSZ-kiadvány, szeptember 1-jei és 18-i szám) aktuális pályázati kiírásokat is tartalmaz, továbbá Pete István mezőgazdasági államtitkár tájékoztatott a SAPARD-programról. A Kis Tükör (református missziói lap, a romániai CE Szövetség kiadványa, szeptemberi szám) az oroszországi evangélikusokról adott beszámolót. A Barátság-Prietenie (a pécsi alapítású Magyar-Román Baráti Társaság lapja, augusztusi szám) Göncz Árpád volt köztársasági elnök életútját ismertette. /Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./
2000. december 6.
Dec. 4-én Bukarestben a román kulturális központ román-magyar értelmiségi csúcsot rendezett, melyen olyan személyiségek vettek részt, mint Andrei Plesu, Sorin Antohi, Horia Radu Patapievici és Mircea Cartarescu (román részről), illetve Göncz Árpád, Konrád György, Hankiss Elemér és Molnár Gusztáv (magyar részről). Az Értelmiségi elitek Kelet és Nyugat között című vitát Sorin Antohi vezette. Jelen volt Petru Cordos, Románia budapesti nagykövete is. A vita befejeztével bemutatták Andrei Plesu magyar nyelven nemrég megjelent könyveit: a Madarak nyelve (Limba pasarilor, ford. Horváth Andor - Jelenkor, Pécs, 2000) és a Tescáni napló (Jurnalul de la Tescani - Koinónia, Kolozsvár, 2000) címűeket, amelyekből Mircea Cartarescu és Esterházy Péter írók olvastak föl egy-egy részletet. A rendezvény támogatói a bukaresti művelődési, illetve külügyi tárcák voltak. /(Anamaria Pop, Budapest): Értelmiségi csúcs Románia bukaresti Kulturális Központjában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./
2001. március 16.
Eddig nem bizonyosodott be egyértelműen, hogy a Nastase-kabinet nem tartja tiszteletben a kisebbségek jogait. Sőt, bizonyára a bukaresti vezetésben is egyre inkább tudatosul, hogy ilyen téren is EU-konformmá kell válnia, ha integrációra törekszik" - nyilatkozta a Bihari Naplónak Göncz Árpád. A volt magyar államfő a márc. 15-e alkalmából a magyarországi Biharkeresztesen tartott rendezvény díszmeghívottja volt. A megemlékezésen Bihar megye is képviseltette magát, jelen volt a Bihar megyei polgármesterek küldöttsége is. Ezt az alkalmat megragadva, a vendégek folytatták tárgyalásaikat a magyar féllel az úgynevezett Bihar-Bihor Euro-régió létrehozásáról. - Göncz Árpád beszédében kiemelte, hogy "Trianon sokkjával végzetesen megzavarta a maradék ország európai tájékozódását", 1956-ban pedig kétségbeesett erőfeszítéssel próbálta meg visszaszerezni mindazt, amit elveszített. Leszögezte: egymás szabadságáért felelősek a polgárok. "Mert csak így vagyunk képesek kiszellőztetni közös otthonunk, Magyarország áporodott levegőjét, kitakarítani azt a tömérdek eszmei szemetet, ami itt másfél évszázad alatt fölhalmozódott, és ma minden gyűlölség táptalaja." A koszorúzáson megjelentek az SZDSZ, az FKGP, az MSZP küldöttei is. - Göncz Árpád az RMDSZ múlt parlamenti ciklusbeli kormányzati szerepvállalását és a mostani időszakos együttműködést a kormánypárttal szükségesnek ítélte. Az euro-régióra vonatkozó szándéknyilatkozatot április végén tervezik aláírni. /Alakul a Bihar-Bihor Euro-régió. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 16./
2001. május 10.
Máj. 8-án marosvásárhelyi olvasóival találkozott az Egyesült Államokban illetve Magyarországon élő Bitó László professzor, aki szépíróként jött erdélyi körútra. Marosvásárhelyen Nagy Miklós Kund szerkesztő mutatta be a professzort, a szépírót, az Ábrahám és Izsák című híres könyvét. Bitó Lászlót /sz. Budapest, 1934/ az ötvenes években családjával kitelepítették, munkaszolgálatos volt a komlói szénbányában, 1956 őszén Ausztriába, onnan az Egyesült Államokba menekült. 1964-ben élettanból a Columbia Egyetemen doktorált, később a szemfiziológia professzora. A kutatómunkásságából származó szemcseppet, a glaukómás vakság megelőzésére hivatott Xalatant világszerte forgalmazzák. Az 1994-es budapesti Könyvhétre megjelent Istenjárás c. regénye, angolból Göncz Árpád kezdte fordítani. Rá két évre jött Az ötödik lovas című regénye, majd a Magyar Könyvklubnál megjelent és két utánnyomást ér meg az Ábrahám és Izsák c. bibliai metafora-regénye az emberi kegyetlenség természetéről és genéziséről. "E regényben - írja a szerző - azt igyekeztem kipuhatolni, mi késztette Ábrahámot Ismáel elűzésére, Izsák feláldozására, és hogyan határozta meg Izsák életét, prófétaságát apja (Isten sugallta?) kegyetlensége." Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát szerint a könyv mondhatni: kalandos bűnügyi családregény. "Az egész regény egy intellektuális kaland. A regény csodálatos, lebilincselő, olvasmányos, mégsem könnyű." Bitó László szerint a katolikus egyház és általában a keresztény egyházak elfogadják, hogy a teremtéstörténet egy metafora, a kiűzetés metaforájának modern, újszerű értelmezése is csak idő kérdése. Bitó professzor könyvét már lefordították orosz, német, szlovák, spanyol nyelvre, készül a román átültetés is, Anamaria Pop fordításában. Az eredetileg angol nyelven megjelent könyvet Rakovszky Zsuzsa fordította magyarra. /Bitó László Marosvásárhelyen. Ábrahám és Izsák - intellektuális kaland. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 10/
2001. június 1.
A nyújtódi iskola másfél hete viseli a Kőrösi Csoma Sándor nyomdokaiba lépett Jakabos Ödön nevét. Kézdiszárazpatakon, az általános iskola máj. 26-tól a falu nagy szülötte, Ópra Benedek nevét viseli. Ópra Benedek /1907-1978/ Csíkszeredában, majd Brassóban tanított. Részt vett egy kommunista ellenes szervezkedésben, ezért 1958-ban Bukarestbe letartóztatták, majd 25 év kényszermunkára ítélték. A börtönből 1964-ben, közkegyelem révén szabadult. 1991. október 23-án Göncz Árpád akkori magyar államfő 1956-os emlékérmet ajándékozott az 56-os forradalom alatti példás helytállásáért. - A mostani névadó ünnepség szentmisével kezdődött. Az ünnepségen Ópra Benedek rokonai, egykori tanítványai és fogolytársai vettek részt. Leleplezték a Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész által készített bronz domborművet. Az Ópra Benedeket ábrázoló alkotást Harai Pál medgyesi esperes (Ó. B. egykori sorstársa) és Bartalos Zoltán zabolai plébános áldotta meg. Lay Imre, Ópra Benedek volt tanítványa és fogolytársa a volt politikai foglyok részéről mondott beszédet: "Hogy mennyire igaz ember volt, azt a börtönben is bebizonyította. Az ilyen emberek után a magyarságnak, a fiatalságnak is nagyobb esélye van az életre, nagyobb esélye van magyarnak megmaradni. Elmondhatom, hogy nincs szebb dolog e világon, mint magyar embernek lenni." Lay Imre után Kacsó Tibor (egykori fogolytársa) és Bogdán Antal (volt diákja) emlékezett Szárazpatak nagy szülöttéről. Az iskola épületében Harai Pál esperes megáldotta a Kosztándi Jenő festőművész által készített Ópra Benedek-portrét. /Iskolakeresztelő Szárazpatakon. Ópra Benedekre emlékeztek. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jún. 1./
2001. december 12.
Dec. 11-én egyhetes magyarországi turnéra indult a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A Pesti Vigadóban, a Magyar Kultúra Alapítvány székhelyén tartanak előadásokat, 17-én Szolnokon lépnek fel. A Pesti Vigadóban az együttes egy összetett, önálló műsort mutat be. Dec. 13-án a Budai Várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében jelenlétükkel tisztelik meg az együttest a politikai és kulturális élet főméltóságai. A meghívottak között van Orbán Viktor miniszterelnök, Göncz Árpád volt köztársasági elnök és Mádl Ferenc jelenlegi elnök. /(Daczó Dénes): Az anyaországban turnézik a Hargita Együttes. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2002. január 16.
Bodor Ádám: A börtön szaga - válaszok Balla Zsófia kérdéseire című könyvéért kapta megosztva a Magyar Irodalmi Díj 2001. évi jutalmat jan. 14-én Budapesten; a másik díjazott munka a Hollóidő című regény lett, ám szerzője, Szilágyi István nem jelent meg és nem vette át a Magyarország Európában Alapítvány elismerését. Göncz Árpád, a Magyarország Európában Alapítvány elnöke közölte: a testület a múlt héten a Népszabadság cikkéből értesült arról, hogy a Kolozsvárott élő író, Szilágyi István nem fogadja el a díjat. Göncz Árpád elmondta: a testület úgy határozott: tíz legméltóbbnak tartott fiatal erdélyi írónak teremt lehetőséget arra, hogy Magyarországon tanulmányúton vehessen részt, találkozhasson többek között anyaországi írókkal és kiadók képviselőivel is. Az erre vonatkozó levelet az ünnepségen adta át Göncz Árpád Péntek János professzornak, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Erdélyi Tagozata elnökének. A Magyarország Európában Alapítványt 2000-ben tíz piacvezető cég hozta létre. /Átadták az idei Magyar Irodalmi Díjat. Szilágyi István nem vette át az elismerést. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./ Szilágyi István elmondta, nem a díj ellen tiltakozik, hanem az eljárást, azaz az odaítélés módját kifogásolja. "Nincs szó sértődöttségről vagy megbántottságról, csupán arról, hogy a Kossuth-díj után ezt a megosztott díjat méltánytalannak éreztem." /Botházi Mária: Szilágyinak nem kellett a díj. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2002. március 27.
Mádl Ferenc magyar államfő a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetéseket első alkalommal márc. 26-án adta át a parlamentben. Az elismerést tavaly novemberben alapította az államfő. A köztársasági elnök elsőként a volt államfő feleségének, Göncz Árpádnénak, Mikes Lilla színművésznek, Baross Gábor karnagynak, Korzenszky Richárd bencés perjelnek, Pethes György természettudós professzornak, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbinak, Stéhli Ferenc gimnáziumi tanárnak és Tonk Sándor történésznek, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megbízott rektorának adományozta a kitüntetést. Tonk Sándor történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megbízott rektora, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka az erdélyi magyarság szellemi felemelkedéséért végzett áldozatos munkájával érdemelte ki az elismerést. /Magyar államfői kitüntetés Tonk Sándor professzornak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./
2002. április 8.
A magyar nemzethez tartozást a megnyilatkozás alapján döntik el, szögezte le Y. Szabó Gyula. Magyarnak lenni ugyanakkor egy állapot, így emiatt nem működhet a kollektív bűnösség elve egy nemzetre vonatkoztatva. Kirekesztők lennénk? Lehetett Petőfi "legmagyarabb költőnk" (ha van ilyen), lehetett Göncz Árpád köztársasági elnök. Lehet Mádl Ferenc köztársasági elnök (német származású vérségileg, ha valaki nem látta a portréfilmet), lehetett? Ugyanakkor magyarság kérdésében nem elég a hiszem, kell a vallom is! /Y. Szabó Gyula: Magyarnak lenni. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2002. szeptember 28.
Mádl Ferenc köztársasági elnök okt. 2. és 5. között hivatalos látogatást tesz Romániában Ion Iliescu román államfő meghívására. Fontos politikai eseménynek tekinti Mádl Ferenc hivatalos romániai látogatását, nyilatkozta Ion Iliescu elnök az MTI-nek. Ez a látogatás a román-magyar kapcsolatok nyitottságának, a kölcsönös bizalomnak és a jószomszédi viszonynak a kifejeződése lesz majd, -jelentette ki a román államfő. Szerinte a két ország tervezett stratégiai partnersége az elmúlt években elért eredmények megszilárdítása mellett új dimenziót nyit majd a politikai és gazdasági kapcsolatok, a nemzetközi téren megvalósuló együttműködés számára. - A stratégiai jelentőségű vállalatok privatizációjával járó fokozottabb körültekintés nem azt jelenti, hogy bárkivel szemben is fenntartásunk lenne - tette hozzá. A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban Iliescu hangsúlyozta, hogy Románia elsősorban az általános európai normákhoz kíván igazodni. A román államfő szerint a két ország közös érdeke az, hogy megossza a kisebbségi kérdésben szerzett tapasztalatait. - Vitáink voltak a magyar kedvezménytörvény miatt, mivel úgy láttuk, hogy nem megfelelően közelítették meg ezt a kérdést, és a törvény egyes hátrányos megkülönböztetést tartalmazó elemei nem feleltek meg az európai szellemnek. Ezeket az ügyeket nyíltan, az új történelmi realitásokat figyelembe véve és európai integrációnk távlatában kell vizsgálni, akkor megtaláljuk a legbölcsebb, legmegfelelőbb és legrealistább megoldást - hangsúlyozta. Külön kitért arra, hogy Mádl Ferenc lesz az első magyar államfő, aki hivatalos látogatást tesz Romániában. (Göncz Árpád 1997-ben tett romániai látogatása nem hivatalos állami jellegű volt.) /Mádl Ferenc romániai látogatása. Ion Iliescu nyilatkozata az MTI-nek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 28./
2002. október 8.
Aradon a Continental Szálló konferenciaterme szűknek bizonyult annak a nagy számú érdeklődőnek a befogadására, akik Dávid Ibolya könyvének aradi bemutatójára érkeztek. Az MDF elnökének tavaly jelent meg a Miért éppen én? (Kráter Műhely Egyesület, Budapest) című kötete. A Szövétnek irodalmi szemle meghívta Dávid Ibolyát, az Országgyűlés alelnökét, exminisztert író-olvasó találkozóra. A Szabadság-szobor kiszabadítója megkülönböztetett tiszteletnek és szeretetnek örvend az aradi magyarság körében. Dr. Pálfi Sándor, a folyóirat egyik szerkesztője köszöntötte az illusztris vendéget, aki Kálmán Zsuzsa újságíróval, íróval érkezett. Dávid Ibolya erdélyi, nevezetesen barcasági gyökereiről, a Szabadság-szoborhoz fűződő gyermekkori élményeiről beszélt, pedig a kötete egészen másról, a magyar közélet ismert személyiségeiről szól. Meggyőződéssel vallotta, hogy sikerül egyszer felállítani Zala György gyönyörű alkotását, a Szabadság-szobrot. Könyvében Dávid Ibolya olyan személyiségekkel beszélgetett, mint Antall Józsefné, Boros Péter volt kormányfő, Göncz Árpád, volt köztársasági elnök, Pitti Katalin operaénekes, Kovács István (Kokó), olimpia-bajnok ökölvívó, Müller Péter író stb. /(Puskel): Dávid Ibolya beszélgetései. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 8./
2002. december 5.
Dec. 1-jén Budapesten a Kempinski Hotelben a román és magyar kormányfő népes kíséretével találkozott. Elsősorban az alkalom és a tét miatt sokkolta a magyar ellenzéki pártokat és a magyarság tetemes részét, írta Sylvester Lajos, így folytatva: "Ezen nincs, mit csodálkozni, Hungária történetében hasonló, a nemzet egészét sértő kormányzati bárdolatlanságra még nem került sor. A találkozó félig titkos és sietős összehozására azért volt szükség, hogy a felháborodás ne ölthessen tüntetésekben testet, hogy a tiltakozások kezdeményezőinek ne legyen idejük és módjuk engedélyekért folyamodni a hatóságokhoz. Gondos megtervezettségre vall az is, hogy egyrészt a Nastase-kíséretbe bevonták az RMDSZ képviselőit, a túlságosan nagy népszerűséggel nem övezett Verestóy szenátort, a jobb sorsra érdemesebb Kelemen Attilát is", másrészt Göncz Árpádot. Közben "a magyarokat úgy szerette, majd megette alapon" Iliescu elnök átnyújtott magas állami kitüntetéseket Tokay Györgynek, Varga Attilának. A "magyar sajtó lakájgyakorlatokban edzett publicistái" a magyar kormányfő jeles cselekedetét magasztalták. Mindez "részét képezi annak az identitászavarban lévő párt politikai kurzusának, amely már a puszta magyar szó hallatán is nacionalizmust, irredentizmust, antiszemitizmust okád, Orbán Viktort kiált, akárcsak internacionalista elődeik". A határokon túli nacionalista gyűrűben fő gondjuk, nehogy a jó szomszédok nemzeti érzékenységét megsértsék. Ezért ők védik meg, akár a szlovákok ellenében is a magyarság tömegeit földönfutóvá tevő Benes-dekrétumokat, széles körben följelentik saját országukat, keltenek belpolitikai pánikot 23 millió román képzeletbeli bevonulásával Magyarországra. "Az RMDSZ csúcsvezetőségének bizonyos emberei ezekben a nemes akciókban partnerek" /Sylvester Lajos: Vérzékeny érzékenység. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./ Dec. 1-jén Budapesten Adrian Nastase fogadást adott a Kempinski Szállodában a román nemzeti ünnep tiszteletére. A rendezvényen részt vett Medgyessy Péter is, ami azt jelenti, hogy a két miniszterelnök közösen ünnepelte Erdély elszakítását Magyarországtól, állapította meg Károlyi L. Mihály. A magyar miniszterelnök jelenléte felrúg minden jó ízlést, erkölcsöt és tisztességes magatartási formát. Ez a lépés közfelháborodást váltott ki Magyarországon. A Kempinski Szálloda előtt többszáz fős tömeg tüntetett a fogadás alatt, s a sors iróniája, hogy a tiltakozókat éppen a magyar rendőrség oszlatta szét erőszakkal. Előzően Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász, a Nemzetközi Erdély Bizottság részéről levélben hívta fel Adrian Nastase figyelmét a tervezett ünneplés káros voltára, emlékeztetve a román kormányfőt arra, hogy a gyulafehérvári ígéreteket nem tartották be. "Ez a nap az erdélyi magyarságnak 84 év elnyomást, megaláztatást és az önrendelkezés megtagadását jelenti. Provokációk nem segítik elő a népek egyetértését és a problémák megoldását." Ugyanakkor a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nyílt levelében Medgyessy Pétert igyekezett visszatartani az esztelen gesztustól: "(...) Mivel Miniszterelnök Úr gyakran emlegeti erdélyi származását, bizonyára tudomása van arról, hogy a Román Köztársaság nemzeti ünnepe mely történelmi eseményhez köthető: 1918. dec. 1. napján került sor Gyulafehérvárott arra a román nagygyűlésre, amelyen a jelenlévők kikiáltották Erdély Romániához történő csatlakozását. E napon vette kezdetét az a történelmi léptékű vesszőfutás, amelyet a közel kétmilliós magyar nemzetrész immár több mint nyolc évtizede elszenvedni kénytelen. A román államhatalom a mai napig hallani sem akar társnemzetként való elfogadásukról, jogfosztottságban tartja és származása miatt hátrányosan megkülönbözteti. E változatos eszközökkel történő, csendes, de szívós etnikai tisztogatás eredményeképpen csak az elmúlt évtizedben közel kétszázezer fővel csökkent a romániai magyarság lélekszáma. A dec. 1-jei dátum erdélyi nemzettársaink számára tehát gyásznap, amely tényt a román kormányzat tudatosan semmibe vesz, sőt, az olyan öntelt és nyilvánvalóan provokatív ünneplésekkel, mint már a tavalyi csíkszeredai, de még inkább az idei budapesti, a békés egymás mellett élés távlati esélyeit is rombolja. Tudjuk, hogy Ön tízmillió magyar miniszterelnökének tartja magát, így kénytelenek vagyunk azt is tudomásul venni, hogy a fenti szempontokat kellőképpen nem mérlegeli. Fel kívánjuk hívni azonban a figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak - akiknek képviseletére Ön és kormánya felesküdött - jelentős része az erdélyi magyarokat éppúgy nemzettársának tekinti: sorsáért aggódik, megmaradását és gyarapodását óhajtja, a közös magyar jövőképet velük és általuk tartja valóra váltandónak. Így a román kormány részéről tanúsított arcátlan és dölyfös, a diplomáciai és az általános emberi jóízlést egyaránt semmibe vevő magatartás nem csak a Romániában élő magyar közösséget, hanem magyar állampolgárok millióit is súlyosan sérti, nemzeti önbecsülésében megalázza. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom - mely létezésével is a magyar egység kifejezője - ezért a leghatározottabban kéri, hogy teljességgel indokolatlan és védhetetlen részvételével ne keltse azt a látszatot, hogy a jelenlegi magyar kormány érzékenysége az erdélyi magyarság irányában egyenértékű az európai normák iránti elkötelezettséget csak szavakban hangsúlyozó, de gyakorlatában balkáni arroganciát tanúsító román kormányzatéval." - Medgyessy mindezek ellenére közösen ünnepelt román kollégájával. /Károlyi L. Mihály: Medgyessy mindannyiunkat megalázott! = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 6./
2002. december 16.
Tüntetést rendezett a Magyarok Világszövetsége, a Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Budapesten, dec. 15-én, vasárnap; a demonstráció résztvevői a kormány határon túli magyarokat érintő nemzetiségpolitikája ellen tiltakoztak. A Károlyi Mihály-szobor elől a tömeg az Erzsébet térre, a Kempinski Hotel elé vonult, ahol a szomszédos országokban élő magyarok leveleit olvasták fel. A külföldön élő magyarok megdöbbenésüknek adtak hangot amiatt, hogy dec. 1-jén, Románia nemzeti ünnepén Medgyessy Péter kormányfő a Kempinski Hotelben fogadáson vett részt Adrian Nastase román miniszterelnökkel. A rendezvényen elhangzó beszédeket a megjelentek magyar zászlókat és határon túli magyarlakta települések tábláit lengetve "Vesszen a kormány, vesszen Trianon!" bekiabálásokkal szakították meg. A felszólalók követelték Medgyessy Péter kormányfő lemondását, valamint a "nemzeti önérzetükben megsértett" magyarok megkövetését. A felszólalók bírálták a magyar kormányt az uniós csatlakozási tárgyalásokon elért "gyenge eredményéért". A demonstráción megjelent Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Grespik László, a szövetség elnökségi tagja, Lányi Zsolt volt kisgazda országgyűlési képviselő és Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke. Patrubány Miklós szerint az Erzsébet téren mintegy negyvenezren gyűlhettek össze. /"Vesszen Trianon!" MVSZ-tüntetés a kormány politikája ellen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./ Az a magyar kormányfő, aki Erdély elcsatolására koccint, vagy elmebeteg, vagy hazaáruló, de valószínűleg nem az előbbi állítás igaz Medgyessy Péterre - mondta Horváth Tibor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom szóvivője a dec. 15-i tüntetésen, amit a magyar miniszterelnök dec. 1-jei, Kempinski szállóbeli megjelenése ellen szerveztek Budapesten. Az ellen tüntettek, hogy Medgyessy Péter kormányfő - Kovács László külügyminiszter és Göncz Árpád volt köztársasági elnök társaságában - Adrian Nastase román miniszterelnökkel együtt ünnepelt. Kovács Dávid, a JMM elnöke azt hangsúlyozta, hogy emlékezni kell a marhavagonokban elhurcolt, kitelepített magyarokra, a Tito partizánjai által lemészárolt vajdasági honfitársakra, az 1990-es marosvásárhelyi harcokra és a Don-kanyarra is. Ez a magyar sorstalanság. Ezek nem hálás témák, ezekért nem jár Nobel-díj, mint ahogy Wass Albert nemhogy ezt a rangos elismerést nem kapta meg, de még magyar állampolgárságban sem részesült többszöri kérése ellenére. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnöke, Balogh Norbert az 1918-as vörös terror szervezői és a mostani kormányzat közötti hasonlóságokra hívta fel a figyelmet. (A rendőrség a tüntetést megelőző napokban még a rendezvényt törvényesen népszerűsítők ellen is fellépett.) A fáklyás tüntetés végén a részvevők kiáltványt fogadta el, a több tízezres tömeg annak minden pontját közfelkiáltással erősítette meg. - Ma is vállalom azt, hogy elfogadtam a román miniszterelnök meghívását a román nemzeti ünnepre - mondta Medgyessy Péter miniszterelnök. Hozzátette: a történelmi sérelmek felhánytorgatása nem vezet sehová. Kovács László külügyminiszter dec. 16-i nyilatkozatában történelmi fejtegetések és terminológiai tisztázások közepette próbált meg fölényesen rendreutasítani mindenkit, aki a történteket ellenzi. /Szakács Árpád: Tüntetés nemzeti önérzetért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./ Kiáltvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./ A dec. 15-i tüntetés résztvevői kiáltványt fogadtak el. Ebben leszögezték, hogy a december elsejei Kempinski-beli ünnepség magyar részvevői hasonlítnak az országvesztő Károlyi Mihály, Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond és társaik tevékenységére, akik amikor Magyarország kétharmad részére idegenek tették rá kezüket, a Károlyi-Jászi együttes a "végre elért nemzeti szabadságról" és a "függetlenségről" beszélt. A kiáltványban emlékeztettek az 1918-as gyulafehérvári gyűlést három héttel követő kolozsvári népgyűlésre. A korbeli Népszava tudósítása szerint "A hatalmas méretű gyűlésen mintegy százezer ember vett részt, sokkal többen, mint ama gyulafehérvári gyűlésen, ahol a huszonhat vármegye elszakadását mondták ki - a román imperialisták. A kolozsvári gyűlés határozata a wilsoni elvek alapján áll, a népek önrendelkező jogának érvényesülését kívánja és ezen az alapon jelenti ki (...), hogy a Magyar Népköztársaság állami közösségében akar maradni". A lap a felszólalásokból is idézett: "A magyarországi román szocialisták nevében Strengar Demian Szava elvtárs (...) kijelentette, hogy a román szocialisták nem azonosítják magukat a gyulafehérvári határozattal, nem akarnak a román imperialista elnyomás alá kerülni. A román szociáldemokraták küldöttje, Avramescu György elvtárs beszélt ezután. Óriási hatás mellett fejtette ki tiltakozását a gyulafehérvári határozat ellen. 1914-ben - mondotta - összegyűltek az urak, és csináltak a világból egy mészárszéket. (...) Gyulafehérváron ismét összegyűltek az urak, és másik mészárszéket akarnak csinálni a világból. (...) A mai helyzet megoldása az, hogy Erdély független köztársaság legyen a svájci kantonok mintájára". A december elsejei gyulafehérvári nagygyűlés határozatai még az erdélyi románságon belül sem arattak osztatlan elismerést. A kiáltvány szerint a tüntetők követelték, hogy a Kempinskiben fogadáson megjelentek kövessék meg az erdélyi magyarságot, a "méltóságában vérig sértett magyar nemzetet", határolódjanak el Károlyi Mihály, Jászi Oszkár és társaik magyarság-gyalázó, országvesztő politikájától, a szomszédos államokkal folytatott tárgyalások során az elcsatolt nemzetrészek iránti felelősségérzettel járjanak el, a szomszédok EU-csatlakozásra irányuló törekvéseinek támogatását az ott élő magyar nemzeti közösség jogainak maradéktalan biztosításától tegyék függővé. Az Erzsébet téri tiltakozó nagygyűlés részvevői és támogatói, Magyarok Világszövetsége, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Erdélyi Körök Országos Szövetsége, Honfoglalás 2000 Egyesület, Magyar Földvédő Mozgalom, Százak Tanácsa, Bocskai Szövetség, Lelkiismeret 88 Csoport, Széchenyi Casino. /Kiáltvány. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./
2003. március 3.
Ismét Kuncze Gábort választotta elnökké a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) tisztújító küldöttgyűlése márc. 1-jén, Az SZDSZ küldöttgyűlésén az RMDSZ részéről részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, Eckstein-Kovács Péter, a Szabadelvű Kör elnöke és Kerekes Gábor ügyvezető alelnök, a Szabadelvű Kör alelnöke. Az RMDSZ vezetői rövid megbeszélést folytattak az SZDSZ elnökével és ügyvivőivel, valamint a kongresszuson jelen lévő Medgyessy Péter miniszterelnökkel és Göncz Árpád volt köztársasági elnökkel. Üdvözlő beszédében Markó Béla értékelte, hogy az SZDSZ kezdettől fogva megértette: az RMDSZ-nek alapvető érdeke minél közelebbi viszonyban lenni minden, az erdélyi magyarságot segíteni akaró magyarországi párttal. /RMDSZ-delegáció az SZDSZ küldöttgyűlésén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2003. május 28.
Göncz Árpád volt magyar köztársasági elnök és Méray Tibor, a párizsi Irodalmi Újság főszerkesztője voltak a védnökei annak a kerekasztal-megbeszélésnek, amelyet a múlt hét végén Budapesten, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Média-nacionalizmus, kisebbségek és az EU-integráció címmel rendezett. Gáspárik Attila, a bukaresti Audiovizuális Tanács elnökhelyettese az OTV televízió-csatorna betiltásának körülményeiről számolt be. Cora Motoc, a bukaresti Academia Catavencu mellett működő Sajtóelemző Ügynökség munkatársa arról a képről beszélt, amely 1997 és 2002 között a román sajtóban a kisebbségekről alakult ki. Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke az oroszhegyi és a zetelaki elítélt magyarok ügyének a magyar médiában történt reflektálásáról, Jósfay György, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének főtitkára pedig Újságírói magatartás a keresztény etika tükrében címmel tartott előadást. Szilvássy József, a pozsonyi Új Szó napilap főszerkesztője a szlovákiai média és a nacionalizmus viszonyát, Lovász Attila, a pozsonyi Vasárnap főszerkesztője a nacionalista sajtó és a csúsztatások kérdéskörét, a Szabadság főmunkatársa, Tibori Szabó Zoltán pedig a kisebbségi sajtóban tetten érhető nacionalizmust és sztereotípiákat vizsgálta. Az eddigi EU-tapasztalat azt bizonyítja, hogy az integrációs folyamat során nem egyszerre oldódnak meg a társadalmi és gazdasági problémák. Az elzárkózó nemzeti politika híveinek ez lehetőséget nyújt arra, hogy a nehézségekre hivatkozzanak, amikor más nemzetek ellen uszító, a kisebbségeket, idegeneket kirekesztő politikai követeléseiket megfogalmazzák - mutatott rá Törzsök Erika, a konferenciát szervező közalapítvány kuratóriumának elnöke. Szerinte a kirekesztő tendenciák hosszabb távon hatnak, ezért a csatlakozásra váró országok politikusainak fel kell készülniük az EU-csatlakozás pillanata után továbbra is ható, illetve megjelenő nemzeti-kizárólagos ideológiai formák valóságtartalmának elemzésére, a politikai döntéshozók és a közvélemény reális tájékoztatására. /Média, nacionalizmus, kisebbségek és integráció. Nemzetközi tudományos konferencia Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./
2005. február 9.
Február 9-én a bukaresti Antena 1 kereskedelmi tévéadó bemutatja a Trianon című magyar filmet, utána meghívottak mondanak véleményt a látottakról. Gheorghe Funar, a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt főtitkára február 1-jén a szenátus ülésén a magyar irredentizmus fasiszta megnyilvánulásaként emlegette a filmet, majd február 4-én a Flacara lui Adrian Paunescu hetilapban kifejtette, jó, hogy a televízió bemutatja a Trianont, mert ennek hatására a románok felébrednek fásultságukból, és tisztán látják majd, hogy tizenöt éve „ördögi akció folyik azzal a céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz csatolja.” A magyargyűlölő Raoul Sorban századik életéve küszöbén még mindig hazudik, hamisít. Sorban a Flacara 4-es számában azt állította, hogy Göncz Árpád „körülbelül tíz évvel ezelőtt” közzétette: a magyar nemzet bármely pillanatban kész fegyvert ragadni történelmi jogaiért, a harcban akár életét is feláldozza, mert Erdély nélkül nem létezhet magyar állam, magyar küldetés, magyar élet. Hogy hol mikor jelentek meg ezek a sorok, nem derül ki. Sorban az RMDSZ-t és Markó Bélát is támadta, mert a választási kampányban jelképnek használta az aradi Szabadság-szobrot és „Matia Corvinul” király kolozsvári emlékművét. /Barabás István: A TRIANON házhoz jön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
2005. február 19.
Nagy veszteség lenne, ha magyar liturgikus könyveket használva magyar nyelven miséznének a csángó közösségekben, mert elveszne a csángó dialektus – nyilatkozta sajtófelelőse révén Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek. Robu a hét elején egy budapesti egyházfői találkozót követően arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, néhány moldvai faluban magyarul misézhet, aki azt igényli. A négy nap eltéréssel adott, két különböző tartalmú választ Francisc Ungureanu sajtófelelős úgy kommentálta, az érsek budapesti nyilatkozatát tévesen értelmezte a hírt közlő MTI. A Kelet- és Közép-Európa bíborosai és katolikus püspöki karai elnökeinek budapesti találkozójáról tájékoztatva az MTI írta: ,,Ioan Robu bukaresti érsek, a román püspöki kar elnöke (...) rámutatott arra, keresik a megoldást a csángók kérésére. Az egyik iránynak nevezte a csángó, a másiknak a magyar nyelv használatát a hitéletben, megjegyezve, hogy pillanatnyilag nincs liturgikus könyv csángó nyelven. Szólt ugyanakkor arról, hogy – biztosan nem végleges megoldásként – néhány moldovai faluban magyarul misézhet, aki ezt igényli.” A moldvai csángómagyarok 1990 óta folyamatosan kérik a magyar mise bevezetését falvaikban. Nyisztor Tinka kezdeményezésére és vezetésével a pusztinaiak több rendben jártak Petru Ghergheli jászvásári római katolikus püspöknél és Jean-Claude Perisset bukaresti pápai nunciusnál; 1991-ben Budapesten a magyar misére vonatkozó kérést nyújtottak át II. János Pál pápának; kérvényt juttattak el dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekhez; a vonatkozó dokumentációt átadták Gabriel Andreescunak, 1999 nyarán pedig a Budapesten adták át Göncz Árpád köztársasági elnöknek; 2001-ben Pusztinán vette át a kérelmezett magyar mise iratcsomóját Tytti Isohookana-Asunmaa finnországi Európa tanácsi képviselő, a moldvai csángók anyanyelvű misézéséért az Európa Tanács is fellépett a 2001/15021-es ajánlásában. 2004 decemberében szintén a pusztinaiak vitték az egyházmegyei zsinat elé ebbéli kérésüket. /(fekete): Csángó mise igen, magyar mise nem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./
2005. május 25.
Kézdiszárazpatak iskolája 2001. május 26-a óta viseli egykori tanára, Ópra Benedek nevét, azóta áll falán Vetró B. András domborműve. Ópra Benedek /Kézdiszárazpatak, 1907. ápr. 12. – Csíkszereda, 1978. nov. 25./ Kolozsvárott francia, magyar és román szakos tanári oklevelet szerzett. Előbb a csíkszeredai római katolikus főgimnáziumban, majd Brassóban, a fémipari líceumban tanított. 1956-ban tanítványai arra kérték, vegyen részt szervezkedésükben. Ópra Benedek óva intette a fiatalokat a rájuk leselkedő veszedelemtől. 1958-ban váratlanul letartóztatták, és huszonöt év kényszermunkára ítélték. 1964-ben közkegyelemben részesült. A tanügybe többé nem vették vissza, ezért szakképzetlen munkásként dolgozott. 1948-ban végzett diákjai vitték vállukon a koporsóját, aki tehette az egykori tanítványok közül, Erdélyből és Magyarországról, mind megjelent a harmincöt pap által celebrált temetésen. 1996-ban az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 40. évfordulóján Göncz Árpád köztársasági elnök posztumusz kitüntetésben részesítette. Szülőháza siralmas állapotban van, a tető is beszakadt. /Iochom István: Romokban Ópra Benedek szülőháza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./
2005. június 6.
Zajos tetszésnyilvánítása kísérte Mircea Dinescu Szentségekből bukásra című szatírakötetének Budapesten, a Kossuth Klubban történt bemutatóját. A szatírákat és pamfleteket először maga a szerző olvasta fel románul, majd a közönség a fordító, Váli Éva magyarításában élvezhette a rövid írásokat. A szerzőről és kötetéről Göncz Árpád volt köztársasági elnök mondott laudációt. /Vincze Ferenc, Budapest: Szentségekből bukásra – Budapesten is. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./
2005. június 11.
Az Ünnepi Könyvhét idején Budapesten az Írók Boltjában Kovács András Ferencnek ítélték oda az Üveggolyó Díjat. Tizenharmadszor történt a díjátadás és ő az első erdélyi, aki ezt megkapta. 1993 óta a bolt munkatársai egy-egy kortárs irodalmi személyiségnek adományozzák az Üveggolyót munkássága, irodalmi tevékenysége elismeréseként. Eddig Mándy Iván, Mészöly Miklós, Balassa Péter, Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Petri György, Györe Balázs, Szilágyi Ákos, Göncz Árpád, Keresztury Tibor, Balla Zsófia és Esterházy Péter került a kiválasztottak közé. Kovács András Ferencnek most jelent meg Víg Toportyán /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ című gyermekverskötete. /(nk): Üveggolyó Díj Kovács András Ferencnek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./
2005. június 24.
Elhunyt Bandi Dezső /Magyarsáros, 1919. okt. 7. – Békéscsaba, 2005. jún. 23./ képzőművész, népművelő, művészeti író, aki 1957 és 2004 között több ezer népi alkotó munkáját serkentette, irányította. 1963-ban a Magyar Autonóm Tartományban 170 népi alkotási kört vezetett, a hagyományos szövés, fonás, kötés és varrástechnikákat tanította, neki köszönhető a mezőfelei gyékényszövés, a kendi szedettes és más helyi hagyomány felélesztése. Új alapokra helyezte az öntevékeny műkedvelő-alkotó mozgalmakat. Szobrászként indult, a budapesti képzőművészeti főiskola végzettje volt. Az abásfalvi és a ravai háborús emlékművek az első jelentős alkotásai, még 1943-44-ben. Később művészi kerámiával foglalkozott, majd saját művészi karrierjéről lemondott, hogy a pusztulóban lévő erdélyi magyar népművészet továbbélését segítse. Világhírűvé váltak az irányításával készített szalma- és rongyszőnyegek is. Számos cikket, monografikus igényű összeállítást közölt egy-egy község népi kultúrájáról. A népi faragások motívumfejlődése, szimbolikájának alakulása és formavilága egyaránt foglalkoztatta. Évente faragótáborba vitte Marosvásárhely tehetséges gyermekeit. 80. születésnapja alkalmából Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmével tüntette ki életműve elismeréseképpen. 2004-ben költözött kisebbik lányához Békéscsabára, ahol 2005. június 23-án reggel váratlanul elhunyt. /Elhunyt Bandi Dezső. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./
2005. október 25.
Veszélyes kór ütötte fel fejét Budapesten, a turulmadár-influenza. Annyi bizonyos, madárról emberre terjed, a médiumok máris jeleztek néhány megbetegedést. A vírusgazdák között némely SZDSZ-es politikust találunk, köztük országgyűlési képviselőjelöltet és posztján lévő kerületi tanácsost is, akik mindent elkövetnek, hogy a Böszörményi út és az Istenhegyi út sarkán október 22-én felállított, csaknem ötméteres szárnytávolságú turulmadaras emlékművet eltávolíttassák. Ungár Klára és Kecskés Márton, a két SZDSZ-es politikus attól fél, hogy a neonácik beállnak majd a turulmadár szárnya alá. Kecskés Márton szerint ,,ízléstelen és gyalázatos” az, hogy ,,turulmadár szobra alá akarják bevésni a második világháborúban meghaltaknak a nevét”. Újabban Demszky Gábor főpolgármestert is zavarja a turulmadár. A turulinfluenza azért is veszélyes, mert Erdély címerében is őrködik ez a madár. Félő, hogy ha a maradék Magyarországon a turulmadarak ellen bevezetik a statáriális állapotot, és lebontatják az összes turulos emlékművet meg szobrot, a címermezőkből kikapartatják, a zászlókról letépetik ezeknek a madaraknak a festett-rajzolt képét, s a történelemből, a mítoszokból és mondákból is kitakaríttatják őket, a magyarországi után Erdély turultalanítására is sor kerül. Akkor viszont jaj például a pávai pincében negyven évig rejtegetett s ma újra a zabola-pávai emlékmű csúcsán ülő madárnak, öntödébe kerül a sepsisbükszádi emlékmű turulmadara is, a lemhényivel együtt. – ,,Megújulva és Magyarországot védelmezve tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyait Árpád fejedelem törzsének madara. A hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma” – idézték 1992-ben Göncz Árpádot a tatabányai turulszobor újraavatásán. Ugyanő 1992. december 12-én a Magyar Rádióban elhangzott élő műsorban azt mondta: ,,…egy ország nem irthatja saját hagyományaiból ősi mítoszait”. – Egyébként a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal szimbólummadara a turul. /Sylvester Lajos: Turulinfluenza, papagáj- és kergemarhakór. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./
2006. február 20.
A bukaresti Ziua napilap Sorin Rosca Stanescu irányítása alatt magyarellenes kampányba kezdett. Február 15-én az Erdélyben évekkel ezelőtt felállított Wass Albert-emlékműveket tüntette ki figyelmével. Nehezményezte, hogy amíg Ion Antonescu marsallnak tilos szobrot emelni, ez nem vonatkozik Wass Albertre is, noha 1946-ban mint háborús bűnöst halálra ítélték. A lap szerint Frunda György RMDSZ-szenátor 2002-ben kezdeményezte az író rehabilitálását. Február 18-án a Ziua hasábjain Göncz Árpád, és Orbán Viktor mellett tűnt fel Frunda György és az RMDSZ réme. Az öles cím önmagáért beszél: Budapest nem mond le Nagy-Magyarország álmáról: a Kárpát-medence magyar hegemóniájának visszaszerzését tervezi. Az olvasó megtudhatja, milyen messzire nyúlnak a gyökerek: 1992. június 13-án Horvát Attila diplomata Ulmban felvázolta Magyarország politikai stratégiáját, utalva arra, hogy Trianon területrablást szentesített. Mindaz, amit a diplomata akkor elmondott, ma is érvényes Magyarország külpolitikájára, csak ezzel magyarázható az RMDSZ-nek az utóbbi időben tanúsított, rendkívüli agresszivitása. Nagy-Magyarország visszaállításának stratégiájába illeszkedik két közismert politikus megnyilatkozása is. Göncz Árpád volt államelnök kijelentette (a Ziua természetesen nem jelzi, mikor, hol, kinek): „A magyar nemzet ragaszkodik jogához, hogy Erdély az övé legyen, ezért bármely pillanatban készen áll, hogy akár fegyvert is ragadjon”. Orbán Viktor volt kormányfő 1999. június 18-án utasította Kövér Lászlót, a titkosszolgálatok főnökét, hogy indítsa be a Duna fedőnevű akciót azzal a céllal, hogy az Egyesült Államok mintájára megalakuljon a Dél-keleti Magyar Régió, vagyis az új Nagy-Magyarország, benne Erdéllyel, majd Kárpátalja és a Felvidék bekebelezésével, de a román kémelhárítás idejében értesült a tervről, és sikerült ellenlépéseket tennie. Ugyanebben a lapszámban a Ziua betekintést nyújtott a magyar sovinizmus előzményeibe. Hivatkozott Petőfi Sándor 1848-as verseire és Dücső Csabára, aki Erdély minden románjának kiirtására buzdított. A történelemhamisításokat leleplezték olyan kiváló román hazafiak, mint Raoul Sorban és Petre Turlea. – Evenimentul Zilei című lap, február 16.: Sorin Rosca Stanescut a főügyészség vád alá helyezte a Rompetrol-ügyben. Miután az ügyészek beidézték kihallgatásra, a nyomozati anyag alapján közölték vele a vádat: szövetkezés szervezett bűnözői csoporttal. Erdélyi Riport /Nagyvárad/, február 16.: A kérdésre, hogy miben látja okát a személye ellen indított támadásoknak, Frunda György szenátor többek között így válaszolt: „El akarták terelni az emberek figyelmét a látványos korrupcióellenes harc sajtóvisszhangjáról. Nem véletlen, hogy ellenem a Ziua napilapban indult meg a támadás, abban az újságban, amelynek igazgatóját, Sorin Rosca Stanescut másnapra idézték be a korrupcióellenes igazgatóságra, pénzmosás és megvesztegetés vádjával.” /Barabás István: Magyar rémek Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2006. március 9.
Csapó I. József nyílt levelében védőhatalmi státust kért Székelyföld felett – Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöktől. Kuszálik Péter ebből kiindulva nyílt levelet írt az olvasóknak. Először Katona Ádám kért védőhatalmi kötelezettséget az utódállamok magyarsága számára. (Új Magyarország, 1993. nov. 3.) Két évvel később szintén Katona Ádám kérte a védőhatalmi státust – ugyancsak nyílt levélben (Szabadság, 1995. aug. 22.), a címzett a magyar kormányfő és Göncz Árpád államfő. Válasz nem érkezett Budapestről. Kuszálik kiemelte, hogy Csapó József kukoricatermesztésből doktorált, nem veszi figyelembe a szakember véleményét. Kuszálik elmagyarázta, Magyarország majd Románia belépett a NATO-ba. Ez kizárja, hogy a két szomszédos állam között védőhatalmi „ez meg az jöhessen létre.” A cikkíró emlékeztetett, Tőkés László 1996 őszén azt javasolta, hogy az alapszerződést ne Temesvárott, hanem Világoson írják alá (RMSZ, 1996. szept. 9.). Ehhez Kuszálik Gabriel Andreescut idézte, aki szerint Tőkés különös élvezettel törekszik a mártíromságra. A baj ott kezdődik, írta Kuszálik, hogy a román hatalom úgy kezeli az ügyet, „mintha a fölvetett kérdéseket az egész erdélyi magyarság fogalmazná meg, a Szász Jenő vagy Csapó doktor által meghirdetett balgatag dolgokat máson kéri számon.” Valójában Katona Ádám mögött áll a nyolctagú Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Csapó doktor a Székely Nemzeti Tanács nevében és elnökeként írta alá nyílt levelét, „de ez az alakulat csak elméletben – ha úgy tetszik: a mesékben – létezik.” Kuszálik ítélkezett: „az egész nemzeti-polgári-nemzetpolgári mozgalom (Reform Tömörülés, Polgári Szövetség, Fórum-mozgalom, EMNT, SZNT stb.) nem több lelkes amatőrök gyülekezeténél”. /Kuszálik Péter: Nyílt levél. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./
2006. április 27.
Ágoston Hugó, a lap munkatársa, az Új Magyar Szó főszerkesztője a magyarországi választásokon a kormánykoalíciónak szurkolt. Idézett a baloldali lapokból, a magyar jobboldal belemenekülhet a mítoszaiba, a választási csalások képzetébe vagy az MDF árulásának hitébe. Az erdélyi magyarság csalódott volt. Ágoston Hugó azonban reméli, az erdélyi megtévesztettek hamar rájönnek, mi is történt az utóbbi években. Rájönnek, nem igaz, hogy Magyarország lakosságának az a része, amelyik nemet mond a kettős állampolgárságra, és amelyik igent mond a balliberális kormányra ostoba, aljas, hazaáruló. „És hogy az Orbán Viktort nagyon nem akaró európaiak is mind megveszekedett magyarellenesek.” Ágoston Hugó megnézte Budapesten a könyvfesztivált. Az egyik teremben megjelent Göncz Árpád és Jancsó Miklós, akivel üdvözölték egymást. Jancsó Miklós egy olyan könyvet konferál fel, amely magyar prioritásokról, „magyar elsőkről” szól. Elkezdett félreérthetetlen célzásokat tenni egy bizonyos etnikumra-felekezetre, a zsidókra. Ágoston Hugó szégyellte magát. /Ágoston Hugó: Egyfelől és másfelől. Más mélységek tárulnak fel. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./
2006. június 10.
A Teleki László Alapítvány Bákóban és Pusztinán szervezett csángókonferenciát. Az a tény is sokatmondó, hogy ilyen szervezésben és ott, a helyszínen kerülhetett sor erre a konferenciára. A külső szemlélő számára meglepetésszerűen hatott a fiatal csángómagyar értelmiségiek és a vélük társuló erdélyi, magyarhoni fiatalok tudományos felkészültsége. A résztvevők a konferencia idején és utána a közvélemény ítélőszéke elé vitték a moldvai magyarok román eredetével kapcsolatos tévhiteket, a Ceausescu-rezsim alatt megrendelésre gyártott ,,elméleteket”. Ezek közül a legismertebb Dumitru Martinas hírhedt, szekuritátés megrendelésre újra kiadott könyve, amelyet egy magyar- és csángóellenes mozgalom ideológiai alapjává emeltek. Azonban a bákói értekezletre azok a fiatal román kutatók sem mentek el, akik más alkalmakkor kritikával illették Martinas könyvét. A félelem, a tudományos életből való kiközösítés veszélye tartja távol őket, hisz Martinas ,,elméletének” tagadása ahhoz hasonlatos, mintha valaki a dákoromán kontinuitás elméletét kérdőjelezné meg. A Martinas-féle elméletre egész mozgalom épült. Ennek lényege az, hogy ,,a csángó néven ismert lakosság székely környezetben elmagyarosított és katolizált románokból áll, akiknek többsége a 18. században emigrált Moldvába, és ott a magyarok által kirendelt papok folytatták elmagyarosításukat”. A könyvet, mint annyi más áltudományos fércművet, nyugati nyelveken is megjelentették, diplomáciai úton is terjesztették. A ,,tudósok” egész serege munkálkodott azon, hogy Martinas könyvének állításait aládúcolják. Jellemző, hogy az egyik ilyen tartalmú, háromezer példányban kiadott brosúrát 1998-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök jelenlétében mutatták be. A kutatók – elsősorban Varga Andrea történész – kiderítették és levéltári okmányokkal bizonyították, hogy Martinas könyvének újrakiadása körül a Szekuritáté szorgoskodott, olyan illusztris személyiségekkel egyetemben, mint Constantin Dragan, Ion Coja és az állambiztonságiakkal kapcsolatot tartó társaik. Moldvában minden negyedik pap együttműködött a Szekuritátéval. /Sylvester Lajos: Hamis mítoszok sárkányfeje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./
2006. július 28.
Tizenöt év a címe annak az emlékkönyvnek, amelyben Vinczeffy Zsolt áttekintést ad a külhoni magyarok oktatásában vállalt anyaországi támogatásról. „Tizenöt évvel ezelőtt nagy nyomás nehezedett a honi felsőoktatásra. Az újból felfedezett Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék egyszerre nyújtotta be igényét, hogy valamilyen módon, magyar nyelven tanulhassanak lányai, fiai, magyar nemzetiségű polgárai.” – olvasható a könyv bevezetőjében. A Gödöllői Agrártudományi (később Szent István) Egyetemen hozták létre a Pro Agricultura Hungariae Alapítványt, amely „küldetése” teljesítése után most már megszűnőben, viszont a megvalósításokat az utókornak meg kell őriznie. A könyvben elsősorban a Hargita megyére vonatkozó fejezeteket nézte át az újságíró, a „csíkszeredai tizenhármak” elindulását 1990-ben, két nappal március 15. előtt. 1991 áprilisában már arról tudósított a Hargita Népe, hogy Pro Agricultura Hargitae névvel alapítvány létesült, amelyet bejegyeztettek, kuratóriumának elnöke dr. György Antal, a köztiszteletben álló nyugdíjas mezőgazdasági szakember. 1991 januárjában együttműködés született László Pál, Csíkszereda akkori polgármestere és dr. Kocsis Károly egyetemi tanár, a külhoni magyarság oktatásának elnöke között. Számos fórum, tanácskozás és sok-sok jeles személyiség szerepel az emlékkönyvben – Tőkés Lászlótól Göncz Árpádig, Soros Györgytől Habsburg Ottóig. A tizenöt év statisztikájában sok érdekes adat található. Az évfolyamtablók sem hiányoznak az emlékkönyvből: gazdasági agrármérnök évfolyam, gépészmérnök évfolyam, kertész üzemmérnök évfolyam, tanítóképző évfolyam, erdőmérnöki kar végzettjei, vadgazdamérnöki kar végzettjei stb. Az emlékkönyv megjelenésére egy korszak végén, a Pro Agricultura Hungariae megszűnésének évében került sor. A Pro Agricultura Hargitae szerepe sem maradhat a régi, tájékoztatott dr. János Zsuzsa, az alapítvány jelenlegi elnöke. Módosították az alapszabályzatot. A Sapientia Egyetem végzi az alapképzést, – az alapítványnak főleg az utánképzés lesz a feladata, az uniós csatlakozás segítése, a szakemberek továbbképzése stb. A Pro Agricultura Hargitae Alapítvány épületegyüttesében felavatták a Dr. Flórisné Sipos Ida- és a Dr. György Antal-emléktermet is. Mindketten az eltelt tizenöt esztendőben meghatározó szerepet játszottak a szakmai oktatásban. /Ferencz Imre: Tizenöt év. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./
