„A mindenkori aradi magyar oktatás elhunyt pedagógusainak emlékére” állíttatott kopjafát nyugdíjazása alkalmából a Matekovits házaspár: Mária, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport aligazgatója és biológiatanára, illetve férje, Mihály matematikatanár, aki a Tanügyminisztérium kisebbségi osztályának vezérigazgató-helyettesi tisztségéből vonul nyugdíjba. A leleplezett kopjafa /Brittich Erzsébet képzőművész alkotása. /Pataky Lehel Zsolt: Kopjafát állíttatott nyugdíjazásán a Matekovits pedagógus házaspár. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./
2009. június 17.
Az országhatár rendszerváltás utáni megnyitásával százezrével (vagy inkább milliónyian) mentek külföldre dolgozni Romániából. A munkaerő-kivándorlás a 2006–2008 közötti időszakban a nyugati és délnyugati határ menti helységekben telephelyet nyitott vállalatok nem találtak elég (főleg szakképzett) munkaerőt. Magyarországi munkaerőt foglalkoztattak. Mára a világgazdasági recesszió miatt a cégvezetők inkább leépítenek, semmint bővítenek. Néhányan mégis belekóstoltak a romániai vendégmunkáséletbe. Egyesek azért jöttek, mert nem volt más választásuk, nem volt munkájuk. /Pataky Lehel Zsolt: Magyar vendégmunkások élete – nálunk. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 17./
2009. június 20.
Az aradi magyar végzős középiskolások bankettjén néhány „vén diák”, az iskola előző évfolyamainak végzősei (a szakmunkásképzőt végzettek) megzavarták, végül ki kellett hívni a rendőrséget. Volt, aki hallotta, hogy az egyik megbírságolt randalírozó kijelentette: „neki megér 400 lejt, hogy minden évben tönkretegye a bankettet”. A legilletékesebb pedagógus azt mondta, hogy ez „nem téma”, meg, hogy „nem kell a szenzációt keresni”. Szó sincs ilyesmiről. Ha nem beszélnek a negatívumokról a nagynyilvánosság előtt, azzal nem tudják meg nem történtté tenni. Nem szégyellni kell ezt, hanem szemmel tartani őket, megírni azt újságban, /Pataky Lehel Zsolt: Mert a mi kutyánk kölyke? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./
2009. július 8.
Dr. Egyed Pétert filozófus, filozófiatörténész, író, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára aktív részvevője, építője volt annak a társadalompolitikai folyamatnak, amit a Bálványosi Nyári Szabadegyetem jelképez. Ennek a 20. rendezvénye július 14-én kezdődik Tusnádfürdőn. Egyed Péter elmondta, először arra koncentráltak, hogy megteremtsék egy újfajta társadalmi és politikai gondolkodás uralkodó tematikáját, ami azt jelentette, hogy előadások hangzottak el a romániai, a magyarországi, a kelet-közép-európai helyzetről, a közép-európai gondolatiságról. Az egyik prominens személyisége a bálványosi táboroknak Gabriel Andreescu volt, aki mindig következetesen képviselte a demokratizmus ideáljait. A bálványosi szabadegyetem 1996-ig inkább előadássorozat volt, az intenzíven részt vevők száma nem haladta meg a kétszázat. Később Tusnádfürdőn kezdődött a lazább, koncertekkel megfejelt megarendezvény. De ennek a közéletisége fontos az erdélyi társadalomban, és a magyarországi társadalom is odafigyel rá. Tusványosnak megvan a maga közéleti szerepe, presztízse. Sokat tettek a román–magyar viszony oldásáért. Tusványoson sikerült megvalósítani a „normális” viszonyt a román–magyar kapcsolatokban, de ezt a társadalom nem vette át. Nagy probléma, hogy a román sajtóban a kisebbség helyzete továbbra sem a természetes együttélés kérdéseként, hanem a román államiságnak és a többség politikai szerepvállalásának a függvényében vetődik fel. A kezdeti nagy rendezők között elsősorban Németh Zsolt nevét kell említeni, és a MISZSZ-t. 2002-ig megőrizték a szabadegyetem formáját, majd megjelent benne a nyílt politikai szerepvállalás, főként a Markó–Tőkés találkozók és „nem találkozók”, vagy Orbán Viktor megszólalásai nyomán. Attól kezdve a nyílt politikai szerepvállalásnak egy második formája is kialakult: politizálni csak morális lényként lehet. /Pataky Lehel Zsolt: A bálványosi folyamat. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./
2009. július 21.
A VIII. Kisiratosi Napok kulturális és hagyományőrző rendezvénysorozat alkalmával a község díszpolgárává avatták Sarusi Mihály magyarországi írót és újságírót, valamint– post mortem – az idén májusban elhunyt dr. Almási Béla orvost, a település és Arad megye magyarságának jeles közszereplőjét. Amíg a Jó Isten engedi, segítek ennek a falunak, mert nagyon sokat jelent nekem – mondta. Békéscsabán született, Balatonalmádiban él, de élhet akárhol, akkor is millió szál köti ehhez a világhoz az ősei, az élményei miatt, hiszen itt nőtt fel a környéken. Sarusi Mihály a kisiratosi szálakat az 1970-es évek derekán kezdte gyűjteni. Édesapja 1940-ben jött át Magyarországra, de az ‘50-es évek óta hazalátogatott. Sarusi több könyvet írt Kisiratos faluról. Kisiratos falurajzának eddig hét kötete jelent meg, a nyolcadikon dolgozik, a kilencediket is tervezi, a tizediknek meg azt szeretné, hogy egy albumot adjanak ki a falu száz évéről, a megmaradt fényképekből. /Pataky Lehel Zsolt: „Élhetek akárhol, millió szál köt Kisiratoshoz. ” = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./
2009. július 27.
A 2009–2010-es tanévben új struktúrában folyik majd a szakmunkásképzés a közoktatásban, tájékoztatott Pellegrini Miklós, Arad megye főtanfelügyelő-helyettes: a szakmunkásképzés nem szűnik meg, mert megmaradnak például az élelmiszeripari, távközlési, vagy gazdasági líceumok, de megváltozik a formájuk és az elnevezésük azoknak az osztályoknak, amelyekben az elméleti középiskolában folyt valamilyen szakoktatás. Amit eddig művészeti és mesteriskolának neveztek, technikum lesz. Egyenrangú a líceumi osztállyal, de szakirányú oktatással. Változik az időtartam, hiszen négyéves lesz a képzés, és a diák a végén érettségire jelentkezhet. Ez az első lesz a kísérleti év. /Pataky Lehel Zsolt: Kísérletezés a szakmunkásképzéssel. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./
2009. július 31.
A közel egyéves adatgyűjtés eredményeinek bemutatására gyűltek össze július 30-án az Arad Megyei Múzeumban a közgyűjtemény és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának muzeológusai, történészei, etnográfusai. Tavaly augusztusban kezdődött az a PHARE-támogatású határon átívelő projekt, amely A román és a magyar falu az európai uniós integráció tükrében címet viselte és amely a falusi élet és háztáji gazdálkodás kutatását, megőrzését tűzte ki célul. Több mint egy tucat romániai és magyarországi határ közeli településen gyűjtöttek adatot. „Nagyon sok a hasonlóság a falusi szokások között, ami nem véletlen, hiszen egykoron ennek a térségnek, Békés megyének is Arad volt a központja – tette hozzá Ando György. A rendezvényen az adatgyűjtés során készített fotókat is kiállították. A projekt zárásaként megjelentettek egy román és magyar nyelvű könyvet is, amely a kutatómunkát foglalja össze helyszíni kisriportokkal, leírásokkal és képekkel. /Pataky Lehel Zsolt: Aradi és békéscsabai múzeumok adatgyűjtése. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 31./
2009. augusztus 4.
Több mint két és fél évtizedes kutatómunka eredményeként ősszel megjelenik Ujj János legújabb könyve, amely az aradi temetők történetét foglalja össze, és egyben a bennük nyugvó jeles aradi magyar személyiségek sírjainak gyűjteménye. Előző munkája: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Ujj János elmondta, hogy az aradi Alsótemetőben a magyar hősök sírját, százvalahány sírt felszámoltak. Az 1980-as években buldózerrel kiforgatták a csontokat. 1999-ben a váradi Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadott egy könyvet, a Partiumi temetőket, amelyben Pávay Gyula tanulmányt tett közzé az Aradi Panteon címmel, a Felsőtemető sírjaira hívta fel a figyelmet. Ujj János döbbenten látta, hogy annyi idő alatt, amíg megírta, az alatt is tűntek el a sírok közül. Könyvének mottójában szerepel Reményik Sándor két sora: „Itt áll a temető tanúnak / Fejfáin magyar még a szó”. Eltűnnek a sírok, felszámolják őket. Eldugják a sírokat, aztán amikor eladják a helyeket, a sírkövekről a régi feliratokat lecsiszoltatják. Salacz Gyula 1875 és 1901 között volt Arad polgármestere, már nem tudják, hol a sírja. Elsősorban Salacz idejében alakult ki a modern városkép. Az úgynevezett törzskönyvek eltűntek a temetőkből. Amikor Bognár Levente jelenlegi alpolgármestert kinevezték alprefektusnak, elmentek a Felsőtemetőbe, Az akkori gondnokkal megjelöltek 26 sírt. Négy hónap múlva az egyik megjelölt sírra rátemettek. Sokan már nem tudják, hogy 1948-ig Aradon magyar színház létezett. Valamennyi jeles színész sírja eltűnt. 2008-ban is eltűnt két jelentős sír. Szőllőssy István harmincvalahány éven keresztül volt a Kölcsey Egyesület titkára, jeles aradi pedagógus. Egyetlen sikeres mentőakció volt: az 1990-ben alakult Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Barabás Péternek – a legnagyobb aradi magyarnak tartott, a magyar, majd román országgyűlési képviselőnek tizenhétszer megválasztott Barabás Béla apjának – az emlékművét megtalálta kidobva, és felállíttatta a fia síremléke mellé. /Pataky Lehel Zsolt: Megjelenés előtt Ujj János Aradi temetők című könyve. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./
2009. augusztus 5.
Felhívással fordult a közvéleményhez Bognár Levente aradi alpolgármester, támogatást kérve az iskola nevében az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport új épületszárnyának berendezéséhez, hogy a szeptember 14-én kezdődő tanévben már folyhasson az oktatás a hat új tanteremben. A városi költségvetésben nincs keret bútorzatra. /Pataky Lehel Zsolt: A Csiky új tantermeinek bebútorozására gyűjtenek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./
2009. augusztus 31.
Augusztus 30-án, vasárnap Szegeden a Fogadalmi Nagytemplomban (a Dómban) tartották meg Pünkösdváró Európa címmel a Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozót, amivel – egyebek mellett – a szlovákiai államnyelvtörvény ellen tiltakoztak a szervezők és a résztvevők. Tőkés László európai parlamenti képviselő a Nyugati Jelennek elmondta: „Oly mértékben provokálják a felvidéki magyarságot, hogy az már elképzelhetetlen. A szlovákiai államnyelvtörvény minden képzeletet felülmúl, és teljesen elképesztő, hogy húsz évvel a rendszerváltozás kezdete, és öt évvel Magyarország és Szlovákia európai uniós csatlakozása után ugyanabban a szövetségi rendszerben ezt meg merik tenni. Úgy éreztük Kis Rigó László szeged-csanádi megyéspüspökkel, hogy ez az a pont, amikor már nem maradhatunk veszteg, és nem ülhetünk csendben, ezért kezdeményeztük a Kárpát-medencei ökumenikus nagytalálkozót, kifejezve azt az összetartozást, ami határoktól függetlenül összekapcsol bennünket. ” /Pataky Lehel Zsolt: Pünkösdváró Európa. Magyar összefogás a határok felett. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./
2009. szeptember 2.
Hat romániai magyar közéleti személyiség, illetve a Román Tudományos Akadémia elnöke kapott magyar állami kitüntetést augusztus 20-a alkalmából. A kitüntetettek között van Matekovits Mihály, a tanügyminisztériumi kisebbségi főosztály aradi illetőségű vezérigazgató-helyettese. Örömmel vette át a kitüntetést, mondta, nem hiába tevékenykedett negyvenegy évig az oktatásban, főleg az aradi, a partiumi és erdélyi tanügyben, munkája az utóbbi négy évben, a minisztériumi tisztsége miatt az egész romániai tanügyre kiterjedt. Egy hónap múlva vonul nyugdíjba. Elmesélte, hogy egy erdélyi kisvárosban, ahol katolikus líceum működik, az igazgató bevitte őt az egyik osztályba, s azt mondta: „Látjátok, gyerekek, ez az a bácsi, akiért imádkozni szoktunk. ” Ez igazán nagy elismerés. Legnagyobb megvalósításának azt tartja, hogy részese volt annak a csapatnak, amelyik Aradon visszaállította az önálló magyar iskolát mint intézményt, később önálló iskolaépületet is. Legalább ilyen fontos, hogy a múlt tanévnyitóra Tordán és Gyulafehérváron is önálló magyar iskolát állítottak vissza, vagy hogy Gyimesfelsőlokon megfelelő körülményeket teremtettek az iskolában. /Pataky Lehel Zsolt: Imába foglalták a nevét. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./
2009. szeptember 4.
Szeptember elsejétől Király András Arad megyei RMDSZ elnöke, volt parlamenti képviselő, történelemtanár személyében új igazgatója van az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportnak. A Csiky az aradi magyarság egyik fontos szellemi intézménye, az egyetlen olyan önálló iskola a megyében, amelyikben első osztálytól az érettségiig magyarul tanulhatnak a magyar gyerekek. Király András elmondta, minisztériumi döntés alapján Arad megyében körülbelül hétszáz állást kell megszűntetni. Az iskoláknak le kell faragniuk az állományukból bizonyos normaszámot, ez a Csiky esetében kilenc normát jelent. Nincs meghatározva, hogy pedagógus, tanügyi kisegítő, vagy nem tanítói személyzet. Közben az órákat meg kell tartani, és ki kell fizetni. Király András szeretné, ha a Csiky módszertani központja lenne az Arad megyei magyar oktatásnak. Királynak szememre vetették, hogy politikusként érte ezt el az igazgatói tisztséget, de ő azzal érvelt, hogy szívügye a Csiky. Arra a kérdésre, RMDSZ-elnökként hogy fog dönteni, ha életbe lép a tanügyi törvény reformja, mely szerint az iskolaigazgatók és -aligazgatók nem lehetnek párttagok, Király kitérően felelt: „Látta valaki a tervezetet? Ha életbe lép, akkor majd meglátjuk. Különben az RMDSZ nem párt. ” /Pataky Lehel Zsolt: Interjú Király Andrással. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./
2009. szeptember 7.
Szeptember 11-én zárul a kilencedik kisiratosi nemzetközi alkotótábor. Ezúttal is a Máltai Ház ad otthont a művésznek. Először fordul elő, hogy nem a tábor létrehozója és lelkes támogatója, dr. Almási Béla fogadja és köszönti a vendégeket. A művészet pártolóját idén tavasszal ragadta magával a gyógyíthatatlan kór. Követte barátját, néhai Alaszu Pált, akivel egykor kitalálták a jótékony célú kiállítást, amiből aztán a művésztelep kinőtte magát (az itt készült alkotások azóta is a Máltai Ház javát szolgálják). Az idei tábor bővült más művészeti ágazatokkal: zene és színjátszás is bekerült a kiegészítő programok közé. „A kisiratosi művésztábornak nincs hagyománya a tematikában – mondta Tasi József – művésznevén Tajó – temesvári szobrász, az idei tábor művészeti vezetője. /Pataky Lehel Zsolt: IX. Kisiratosi Alkotótábor. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./
2009. szeptember 8.
A romániai magyar tanfelügyelők, módszertani szakfelügyelők országos tanácskozása kezdődött meg szeptember 7-én Aradon, a Csiky Gergely Iskolacsoportban. Az iskolakezdés előtt az érintettek számba veszik az anyanyelvű oktatás helyzetét, kitérve a diáklétszám, a kinevezések, a tanszerek és az infrastrukturális beruházások körüli problémákra. A több mint ötven részvevőt Matekovits Mihály, a Tanügyminisztérium kisebbségi főosztályának (nyugdíjazás előtt álló) vezérigazgató-helyettese köszöntötte, majd Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes vázolta fel a megye magyar oktatásának – főleg a diák- és tanárhiány miatt nem túl rózsás – helyzetét, végül a házigazda Király András, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója beszélt az aradi magyar oktatás, közelebbről a mostani magyar iskola történetéről. Pásztor Gabriella, az Oktatási Minisztérium kisebbségi főosztályának vezérigazgatója elismerően szólt az aradi magyar pedagógustársadalom és a magyar közösség vezetőiről. Néhány jelenlévő elpanaszolta, hogy sok helyütt a román főtanfelügyelők, iskolaigazgatók még mindig próbálják akadályozni a magyar oktatást. /Pataky Lehel Zsolt: Magyar pedagógusok országos tanácskozása Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 8./
2009. szeptember 14.
A falu nagy szülöttének, Godó Mihály néhai jezsuita szerzetesnek /Kisiratos, 1913. szept. 25. – Kisiratos, 1996. szept. 22./ állítottak szobrot szeptember 13-án Kisiratoson. Páter Godó három ízben több mint 16 évet töltött a Ceauescu-diktatúra legsötétebb börtöneiben, ebből nyolc évet magánzárkába, de hitében és elszántságában ez sem törte meg. „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy percig is szomorú lettem volna – idézte önéletrajzában tett vallomását Szilvágyi Zsolt, a Temesvári Római Katolikus Megyéspüspökség általános helynöke. – Börtöntársainak vitte el Krisztus fényét, és amikor harmadszor is bezárták, azt kérte, maradhasson élete végéig börtönlelkész. ” „Áldozatok révén születnek a nagy dolgok” – mondta Godó Mihály. A szobrot megszentelő András Imre jezsuita szerzetes, a bécsi Egyházszociológiai Intézet igazgatója hangsúlyozta, hogy Godó atya egyáltalán nem várt elismerést, főleg szobrot nem. „Azt mondta: egy jezsuita akkor boldog, hogyha az út szélén, összeesve a szolgálatban, személytelenül, névtelenül adja a lelkét Istennek. Ami őt gazán foglalkoztatta: a magyar egyház, egyházának a sorsa. Sikerült neki megakadályoznia azt, hogy Erdélyben, Romániában ugyanaz a békepapi mozgalom elinduljon, mint ami Magyarországon elindult” – mondta. A személyes élményekről, a 61 éves ismeretségről mesélő gyergyószárhegyi Ferencz Ervin ferences szerzetes kiemelte, hogy „nem hódolni kell a szobra előtt, mert ez az alkotás egy figyelmeztető jel, hogy Godó atya él és élni fog!”. A szobornál megemlékező beszédet mondott Balczó András magyar olimpiai bajnok veterán öttusázó, köszönetet mondott a jezsuita szerzetes még élő testvére, Godó András. A bronzszobor Kocsis Rudolf aradi művész alkotása. Hogy mi volt Godó Mihály „bűne” a hatalom szemében? „Az, hogy megakadályozta Erdélyben, Romániában a katolikus egyház behódolását a kommunista diktatúrának és az államnak – fejtette ki Szilvágyi Zsolt. – Márton Áron püspök egyik munkatársa volt, és a békepapság ellen küzdők egyik fő vezéralakja. Neki köszönhetjük, hogy az egyház Erdély-szerte megőrizte függetlenségét. Rendkívüli jellem, nagyon gerinces ember volt, amit mindannyian megtanulhatunk a mai világban is, amikor vallásunkat és nemzetünket sokfelé húzzák-szakítják. Godó üzenete az, hogy elsősorban a lelkiismeretünkben megszólaló Jóistenre hallgassunk, hűségesek maradjunk az egyházhoz, népünkhöz, értékeinkhez, és nem utolsó sorban önmagunkhoz. Hogyha Godó atya munkásságát és életpályáját jellemezni szeretnénk egy szóban, azt mondatnánk: hűség. ” /Pataky Lehel Zsolt: Szobrot avattak Godó Mihálynak Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./ Emlékeztető: Godó Mihály volt a legtovább börtönben az erdélyi magyar papok közül, 18 évet. Emlékezését kiadták: Godó Mihály SJ: Önéletrajz – Testamentum /Gloria, Kolozsvár. 2002/
2009. szeptember 18.
A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Püspöki Hivatala szeptember 10-én kelt értesítőjében hozta az aradi gyülekezet tudomására, hogy Tótpál Béla aradi lelkészt hivatalvesztésre ítélte többek között az egyház békéjének és egységének megzavarása és veszélyeztetése, az egyházi törvények és testületek megtagadása, és hivatali visszaélés miatt. Közölték, hogy immár „Tótpál Béla nem lelkésze az Aradi Evangélikus-Lutheránus egyházközségnek, többé nem tagjai a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház lelkészi karának, és Egyházunkban semmiféle lelkipásztori szolgálatot nem végezhet”. Még aznap Kovács Zsombort, a temesvári evangélikus-lutheránus egyházközség parókus lelkészét nevezték ki aradi helyettes lelkipásztornak. Tótpál Béla minderről elmondta, egy 2003-as statútum-tervezet része az a fegyelmi szabályzat, ami alapján lefolytatták ellene az eljárást, azonban a Vallásügyi Minisztériumnak ezt a tervezet nem fogadta el, ezért az ítéletet ő nem tekinti törvényesnek. /Pataky Lehel Zsolt: Belső ellentétek az evangélikus egyházban. Kirúgták Tótpál Bélát. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 18./
2009. szeptember 19.
A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület Püspöki Hivatala értesítette az aradi gyülekezetet, hogy a Tóthpál Béla lelkipásztor elleni fegyelmi eljárást befejezték, és őt hivatalvesztésre ítélték. Tóthpál Béla a cégbíróságon bejegyeztette az önálló jogi személyiségű Szent Háromság Evangélikus Esperességet. A szóbeszéd szerint Tóthpál Béla az egyház pénzén négy (mások szerint hat) házat vásárolt a közeli magyarországi településen, és azokat a saját nevére telekkönyveztette. Tóthpál szerint ez hazugság, rágalom. – A püspökség Kovács Zsombor lelkészt nevezte ki aradi helyettes lelkésznek, de őt nem engedték be a templomba. Az aradi evangélikus-lutheránus gyülekezet lélekszáma 560 körüli. Tóthpál Béla elismerte, hogy nem mindenki támogatja. Kétszáz személy által aláírt petíciót küldtek a püspökségre Tóthpál Béla védelmében. Gyurkócza Aranka szerint azonban csak húszan (és azok családtagjai) lehetnek, akik pártolják a lelkészt. Tóthpál tudja, hogy az aradi öregedő gyülekezet nagy vagyonnal rendelkezik, és ő teljhatalmat akar fölötte, tette hozzá. /Pataky Lehel Zsolt: Viszály feszíti az aradi evangélikus egyházközséget. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./
2009. szeptember 30.
Szeptember 13-án a templombúcsú alkalmával szobrot avattak Godó Mihálynak Kisiratoson a római katolikus templom kertjében, októberben pedig a helyi általános iskola veszi fel a néhai jezsuita szerzetes nevét. Hadnagy Dénes iskolaigazgató elmondta, példaértékű Godó Mihály kiállása az igazságért. A szerzetes Kisiratoson végezte az elemi és általános iskolát. A kommunista rendszerben kiállt a magyar katolikus papság mellett, és egyenessége, határozottsága irányadó a jövő nemzedéknek. Október 23-ára tűzték ki a névadó ünnepséget, ez találó az egybeesés az 1956-os forradalom évfordulójával. Kisiratos Arad megye egyik legmagyarabb települése. Az iskolában megvan a szükséges létszám, nincsenek összevont osztályok. Ebben nagy segítségükre van a Szent Ferenc Alapítvány és az Ír Ház is. Összesen 137 gyerek van az iskolában, az óvodában pedig 48./Pataky Lehel Zsolt: Iskolanévadó ünnepségre készülnek Kisiratoson. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./ Godó Mihály /Kisiratos, 1913. szept. 25. -Kisiratos, 1996. szept. 22./
2009. október 3.
Az Aradi Magyar Napok keretében zajlott az I. Aradi Magyar Néptánctalálkozó, az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet szervezésében. A sort a majláthfalvi Százszorszép együttes nyitotta, amely – alakulását tekintve– a legfiatalabb csapat. A pécskai Búzavirág, a 25 éves néptáncegyüttes nagy sikert aratott. A simonyifalvi Leveles szintén rutinos csapat, tíz éve táncolnak. A néptánctalálkozót követően koncertet adott a magyarországi Zanzibar. /Pataky Lehel Zsolt: Néptánctalálkozó és Zanzibar-koncert az ifjúsági napon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./
2009. október 3.
Aradon a belvárosi református templomban lett volna Ujj János Séták az aradi temetőkben, emlékhelyeken című könyvének bemutatója. Dr. Pálfi Sándor, a könyvet kiadó Alma Mater Alapítvány elnöke elmondta, hogy a bemutató előtt közölte vele a nyomda vezetősége: nem készültek el a könyvvel, de az október 3-án tartandó jubileumi véndiák-találkozóra meglesz. A rendezvény nem veszített ünnepélyességéből, mert Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke Árpád fejedelem-díjat adott át a belvárosi református egyházközségnek, Ex Libris-díjjal tüntette ki az Alma Mater Alapítványt, majd a kisiratosi és a pécskai iskolának, valamint az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportnak az Üzenet Erdélyből c. fotóalbumot adományozta. /Pataky Lehel Zsolt: A meg nem jelent könyv bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./
2009. október 6.
Október 3-án végre megjelent Ujj János Séták aradi temetőkben, emlékhelyeken /Alma Mater Alapítvány, Arad, 2009/ című könyve. Almási Gábor kisiratosi történelemtanár ismertette a munkát: „Kisebbfajta lexikon, Arad híres személyiségeiről, akiknek síremléke van, vagy volt itt, egy-egy szócikk található benne, a második részében pedig a világháborús katonasírokat és emlékműveket veszi számba”. /Pataky Lehel Zsolt: Megjelent Ujj János temetőkalauza. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./
2009. október 24.
Az 1956-os magyar forradalom kitörésének évfordulóján, október 23-án vette fel a kisiratosi általános iskola Godó Mihály néhai jezsuita szerzetes (1913–1996) nevét. Hadnagy Dénes iskolaigazgató elmondta, október 23-án kezdődött Godó atya pere, 1953-ban. Túry László atya elmondta, ő volt az első katolikus pap, akivel Godó Mihály találkozott, miután kijött a börtönből. Utána évekig együtt voltak papok Kisiratoson. Godó páter hű volt egyházához, a pápához, Rómához. A kommunista diktatúra szemében az volt a bűne, hogy figyelmeztette a papokat, ne írják alá azt a békenyilatkozatot, amit akkoriban küldtek, mert a hatalom célja az volt, hogy elszakadjanak Rómától. Sok pap hallgatott rá. De ez áldozatba került neki: 16 évig volt romániai börtönökben. Leleplezték az iskola folyosóján a Godó-domborművet, Kocsis Rudolf aradi művész alkotását /ő készítette a szeptember felállított Godó-mellszobrot is/. A művelődési otthonban alkalmi kiállítást is berendeztek a páter személyes tárgyaiból. /Pataky Lehel Zsolt: Iskolanévadó-ünnepség Kisiratoson. Páter Godó Mihály „hazatérése” = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./
2009. október 25.
Harmadik alkalommal rendezték meg az iskolanapokat a hétvégén a gáji Neuman Fivérek Általános Iskolában, megtartották az Őrizzük meg folklórkincsünket! elnevezésű fesztivált, amelynek keretében több nemzetiség néptáncait mutatták be a megye különböző iskoláiból érkezett diákok. Szerepeltek a pécskaiak és a gáji magyar tagozat is. A társszervező Pro Gáj Egyesület elnöke, Viszhányó Aranka tanítónő hozzátette, hogy a felsorolt iskolákkal korábban már megtörtént a partnerkapcsolat kialakítása. A Neuman Fivérek Általános Iskola magyartagozat-vezetője, Nagy Gizella magyartanár elmondta, hogy a magyar tanulók gyűjtéséből egy kiadványt is megjelentett Hagyományok, népszokások Arad megyében címmel. /Pataky Lehel Zsolt: Iskolanapok Gájban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./
2009. október 27.
A múlt héten két színháztörténeti könyv is megjelent: az egyikben Lizica Mihut, az Aurel Vlaicu Állami Egyetem rektora foglalta össze az aradi román színjátszás történetét (a román megszállástól napjainkig), a másikban, a Színjátszó személyek Erdélyben (1919–1940). Közhasznú esmeretek tára című kötetben Kötő József színháztörténész a két világháború közötti romániai magyar színjátszásáról írt. A két könyvben közös, hogy Puskel Péter helytörténész mindkettőben közreműködött, s az aradi magyar színjátszás és jeles személyiségeinek összefoglalása őrá hárult. Puskel Péter elmondta, hogy a Kárpát-medence legrégibb létező magyar kőszínháza 1817–18-ban Aradon nyílt meg. Ez volt a vándorszínészek korszaka, és Aradon sok neves színjátszó csoport megfordult. Állandó évadok voltak, prózai és operettszínház, sőt operai tagozat is működött. 1874-től a városhoz illő kőszínháza volt Aradnak, és 1948-ig folyamatos volt a magyar színjátszás. Arad jelentőségét mutatja, hogy 1896-ban, amikor Budapesten felépült a Vígszínház, Erdélyből a kolozsvári és az aradi társulat nagyon sok színészét szerződtette le az új fővárosi teátrum. A két világháború között magyar színjátszással foglalkozik Kötő József könyve, mert ez volt az erdélyi színjátszás egyik legválságosabb időszaka. 1920 után a kisebbségbe került magyarság kemény harcot vívott a színházáért. Bukarestben a Kormányzó Tanács döntötte el, hogy melyik igazgató kap koncessziót, hogy egy, legfeljebb két évadon keresztül működtesse a színházat. Nemhogy az önkormányzat nem adott támogatást, hanem még az igazgatónak kellett befizetni a városkasszába a koncessziós díjat. 1948 után majdnem 60 évig nem volt magyar színháza Aradnak, ez nagy törést jelentett. Az 1950-es évek elején megindult egy erőteljes amatőr mozgalom, amelyet a szakszervezetek színjátszói képviseltek. Aradon először az Artex szakszervezetnek volt színjátszó csoportja, amely évente három-négy előadást tartott. Öt-hat évig működött, majd miután feloszlott, pár év szünet után átvette a helyét egy teljesen amatőr társulat, amit Znorovszky Attila volt újságíró irányított, méghozzá olyan sikerrel, hogy egy adott pillanatban a népszínházi rangot is kivívta. Negyedszázadon át majdnem mindig teljes évadot biztosítottak. A két éve megalakult Kamaraszínház csodálatos dolog, mert 1948 óta Arad magyarsága számbelileg nagyon megcsappant. /Pataky Lehel Zsolt: Arad szerepe az egyetemes magyar színjátszásban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./
2009. október 30.
Rodolf Sirera kortárs spanyolországi drámaíró színművét, a Színház és méreg című darabot mutatták be október 28-án az Aradi Kamaraszínházban Tapasztó Ernő rendezésében. /Pataky Lehel Zsolt: Színházi „méregkeverők”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./
2009. november 3.
November 14. és 18. között Déván, Nagyszebenben, Aradon és Temesváron koncertezik Tamás Gábor erdélyi származású könnyűzenész. Több mint három évtizede telepedett le Svédországban, és ezalatt a világ szinte minden pontján koncertezett, 1989 óta rendszeresen járja az erdélyi településeket is. Az említett négy városban még sosem koncertezett, a magyar szórványvidékeken koncertezni küldetést jelent a számára. Tamás Gábor 1976-ban döntötte el, hogy elhagyja szülőföldjét. Első gyermekkori traumája volt, hogy a kolozsvári zeneiskola Chisu Leontin nevű – soviniszta és magyargyűlölő – igazgatója kirúgta őt az intézetből, pedig a tehetsége alapján jogosult lett volna ott tanulni. Később bekerült a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumba. Következtek a sikeres évek, amikor 1968 és 1975 között minden könnyűzenei fesztivált, amelyen részt vett, megnyert, majd a bukaresti tévé és rádió magyar adásának lett a zenei szerkesztője. Megtagadta a Ceausescu-rendszert éltető hazafias dalok tolmácsolását, ezért eltiltották a szerepléstől. Lehetősége adódott, hogy külföldre távozzon mint énekes. 1994-ben visszatérte Erdélybe egy 16 várost magába foglaló koncertturnéra, és olyan fogadtatásban volt része, amelyet soha nem fog elfeledni! Teltházak, vastaps, éljenzés. Azóta kétévente jön, a siker egyre nagyobb. Sepsiszentgyörgyön tavalyelőtt 34 ezer ember énekelte a dalait a téren. Ez a fogadtatás szülte az olyan szerzeményeit, mint a Gyere velem a Hargitára, vagy az Ó, Erdély, szép hazám. Megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. Tamás Gábor koncertet koncert után szervez, Erdőszentgyörgytől Amerikáig, Ausztráliáig. Legfontosabb feladatának tartja az utóbbi években ellátogatni olyan helyekre, ahol a magyarság már „alig létezik”, hiszen bennük kell tartani igazán a lelket. Ezért adta mostani koncertturnéjának az Együtt címet. Tamás Gábor /sz. Kolozsvár, 1948. máj. 31./ klasszikus zenét tanult, énekelt a magyar és a román opera gyermekkórusában, 1970-től csak könnyűzenei énekes, a romániai magyar könnyűzenei műfaj egyik megteremtője. /Pataky Lehel Zsolt: Meghálálni a közönség szeretetét. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./
2009. november 13.
Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban megnyílt a Temesvári Integratio Alapítvány Forradalmi Mozgó Múzeuma. A vándorkiállítást az 1989-es temesvári forradalom kitörésének 20. évfordulójára készítette az alapítvány a Temesvári Forradalom Emlékháza és a Hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum segítségével, s Aradra Kolozsvár után, Nagyvárad érintésével érkezett meg. Bemutattak néhány korabeli tárgyat, így egy eredi ÁVH-s (az 1940-es és 1950-es évek magyar politikai rendőrsége, az Államvédelmi Hatóság) bőrkabátot is. /Pataky Lehel Zsolt: A forradalom mozgó múzeuma. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./
2009. november 27.
Könyvbemutatóval egybekötött szimpóziumot tartottak az Arad Megyei Múzeum történelmi részlegén a Romániában élő nemzeti kisebbségek problémáiról. Elena Rodica Colta aradi etnográfus beszélt az 1999 óta rendszeresen megszervezett tanácskozásokról és a kisebbségekről megjelentett tanulmánykötetekről, majd Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet elnöke mutatta be a hivatal tevékenységét. A Folyamatok és léthelyzetek – kisebbségek Romániában című román és magyar nyelvű kötetről a szerkesztők, Jakab Albert Zsolt és Peti Lehel beszéltek, Fosztó Lászlónak a romániai cigányokról írt román tanulmánykötetét és Kiss Tamásnak a magyarság demográfiát taglaló (szintén román nyelvű) könyvét Horváth István mutatta be. /Pataky Lehel Zsolt: Szimpózium a kisebbségekről. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./
2009. december 17.
Zala György (Lendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) születésének 150. évfordulója alkalmából tavaly Zala-emlékévet tartottak, amely konferenciasorozatot foglalt magába Lendvától Aradig, de a híres szobrászművész szellemi hagyatékát ápolók nem szakították meg a kapcsolatot. A jövő évi tervek megbeszélésére Aradra látogatott a szülőváros, a most Szlovéniához tartozó Lendva képviseletében Horváth Ferenc, a lendvai magyar önkormányzat elnöke. Bognár Levente aradi alpolgármesterrel – a tavalyi emlékév egyik kezdeményezőjével – megkoszorúzták Zala György egyik legmonumentálisabb alkotását, az aradi 13 vértanúnak emléket állító Szabadság-szobrot. Horváth Ferenc látogatást tett a Jelen Házban, majd levetítették azt a dokumentumfilmet, amit a lendvai magyar tévéstúdió készített, és amelynek a címét Zala György hitvallása ihletett: Én hittel dolgozom. A szervezők megemlékeztek az idén nyáron váratlanul elhunyt Borbás Györgyről, a Zala Emlékbizottság titkáráról, a szobrászművész munkásságának nagy tudású ismerőjéről is. /Pataky Lehel Zsolt: Csendes főhajtás Zala György emléke előtt. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./
2009. december 23.
Az 1989-re emlékező, Tőkés László nevéhez fűződő temesvári rendezvénysorozat Aradon ért véget, december 21-én. A néhai Tóth Sándornak (az 1989. december 23-án Aradon lelőtt hódmezővásárhelyi kamionsofőrnek) emléket állító kopjafa megkoszorúzása után a belvárosi református templomban istentiszteletet tartottak, Tőkés László európai parlamenti képviselő hirdette az igét. Ezután beszélgetés következett nemzetstratégiai kérdésekről, illetve a romániai (és általában a kelet-közép-európai) rendszerváltás óta eltelt két évtized megvalósításairól, mulasztásairól. A Remény és valóság – visszatekintés húsz év távlatából címmel szervezett fórumon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke úgy vélte, hogy nem jól sáfárkodtak a rendszerváltás óta eltelt húsz évvel, és 1989. decemberének „eufórikus, ölelkezős” hangulata mára egymással való szembenállásra mérgesedett, mind a magyar–magyar, mind a magyar–román kapcsolatokban. „Azt elértük a most befejeződött rendezvénysorozattal, hogy Temesvárt visszahelyeztük az európai forradalmak térképére. A Tőkés Lászlónak odaítélt Reagan- és Schuman-díj, a Románia Csillaga-kitüntetés azt mutatja, hogy Amerikától Strasbourgon és Brüsszelen át Bukarestig elismerik Tőkésnek és a temesvári református gyülekezetnek a kommunista diktatúra megdöntésében játszott szerepét” – fejtette ki Toró T. Tőkés László is jelentős előrelépésnek nevezte ezeket a kitüntetéseket, de nem értékelte túl; mint mondta: tovább kell haladni ezen a megkezdett úton. Vincze Gábor magyarországi történész szerint 1989-ben nem rendszer-, hanem modellváltás történ Romániában és Magyarországon is, ezzel a többi meghívott vitázott. A rendszer megváltozott, csak „a nomenklatúra és a nemzetellenes bűnszövetkezett kezébe került” – mondták. Abban egyetértettek, hogy a magyar kormányoknak nem volt, és az RMDSZ-nek sincs nemzetstratégiája. „Rengeteg történelmi lehetőséget elvesztegettünk az elmúlt húsz évben, de még vannak kitörési pontok. Minden jelenlévő, kimondva, vagy kimondatlanul egyetért abban, hogy ha nemzeti kormánya lesz jövőre Magyarországnak, akkor ez biztosíthat olyan hátszelet a határon túl is, hogy javulhatnak a pozícióink” – vont konklúziót a Nyugati Jelen kérésére Borbély Zsolt Attila aradi politológus. Tőkés László szerint azonban mielőtt nemzetstratégiát dolgoznának ki, népességstratégián kellene gondolkozni, mert vészesen fogy, beolvad, vagy elvándorol a magyar. Bírálta az RMDSZ-t, amelyről azt mondta, hogy „kicsúszott alóla a szavazóbázis”, és hogy a csúcsvezetőség érdekei szerint csapódik hol az egyik, hol a másik román hatalmi erőhöz. /Pataky Lehel Zsolt: Hogy sáfárkodtunk az elmúlt húsz évvel? Nemzetstratégia előtt népességstratégia kellene. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./
