|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 461 találat | lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 451-461 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Szekeres Attila 2013. február 1.Marosvásárhely történetének kezd irodalma lenniA Mentor Könyvkiadó két frissen megjelent, történelmi tematikájú tanulmánykötetét mutatták be csütörtökön este Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A Marosvásárhely történetéből és A Maros megyei magyarság történetéből című könyvnek a harmadik kötete látott napvilágot, ezeket ismertette a szerkesztők és szerzők jelenlétében Spielmann Mihály történész, a kiadó megbízottja, maga is egyike a szerzőknek. Marosvásárhely történetének kezd irodalma lenni – hangzott el a bemutatón, hiszen olyan történészei vannak a városnak, mint Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltáros, Szabó Miklós történész, illetve az őket követő fiatal történész kutatók, régészek, akiket érdekel a város múltja, akik nem „kötelező" témákról írtak, olyasmiről, amiről eddig nem írt senki, vagy, ami „divatos", hanem ami érdekli őket, amit kutatnak. A Marosvásárhely történetéből című kötet szerzői közül Berekméri Árpád Róbert arról az ispotályról ír, amelynek iratai a református egyház levéltárában találhatók, Rüsz-Fogarasi Enikő a vagyon-örökítés témáját járta körül a Fejedelemség-kori Marosvásárhelyen, Simon Zsolt a Marosvásárhely késő középkori piackörzetéről végzett kutatásait teszi közzé, Takács Péter a régi Vásárhely piacszervező erőterét, Tamási Zsolt a felsővárosi állami elemi iskolák első évtizedeiről, Zepeczáner Jenő azokról a marosvásárhelyiekről közöl tanulmányt, akik a székely fürdőkön üdülnek. Szabó Miklós a marosvásárhelyiek külföldi egyetemjárásáról, Fodor János Bernády György második polgármesterségéről, Pál-Antal Sándor Marosvásárhely Bernády általi vízművesítéséről közöl tanulmányt, Sebestyén Mihály a marosvásárhelyi Bethlen Gábor Szabadkőműves Páholy Anyakönyvéről értekezik. A tanulmánykötet a sorozat harmadik darabja, a Mentor Kiadónál megjelent, várostörténeti írásokat tartalmazó gyűjtemények közül sorrendben a negyedik – ismertette Szőcs Katalin, a kiadó munkatársa. A szerzők, erdélyi és magyarországi kutatók, segítséget nyújtanak szakmabelieknek és laikusoknak egyaránt, hogy részleteiben is jobban megismerjék és megértsék a város múltját. A Maros megyei magyarság történetéből című kötet 17, az eredeti témához kapcsolódó tanulmányt tartalmaz. Néhány ezek közül az Erdély közép-és újkori történetében jelentős szerepet játszó családok történetét, illetve birtokviszonyait ismerteti. Úttörő kutatás a középkori erdélyi magyar nemesség életmódjára, birtokszerzésére vonatkozó, a gazdaságtörténeti vizsgálódások, piackörzetek megállapítása, vagy a főrdőkultúra kialakulása Maros és Udvarhely megyében. Ugyanakkor magyarázatot nyújt a magyar királyok székelyföldi kultuszára is, feltárja például a nyárádszeredai fejedelemválasztás körülményeit, helyet kap a kötetben a két világháború közötti oktatás-, egyháztörténeti-, szakrális múzeum-történeti, pestis-járvány történeti és az első világháborús sajtó által végzett tájékoztatást vizsgáló tanulmány is. A tanulmányok szerzői: Balázs Lajos, Boér Hunor, Csáki Árpád, Egyed Ákos, Garda Dezső, Gidó Csaba, Józsa András, Koszta István, László Márton, Nemes Gyula, Pál-Antal Sándor, Szekeres Attila István, Takács Péter, Tamási Zsolt, Weisz Szidónia, Zepeczáner Jenő. A két kötet szerkesztője Pál-Antal Sándor és Simon Zsolt, akik a szerzőkkel együtt dedikáltak a könyvbemutató után. Maszol.ro, 2013. február 5.Vásárhelyről, vármegyérőlKettős könyvbemutató a Bernády Házban A marosvásárhelyi Mentor Kiadó két új, hiánypótló és jelentős kötetét mutatták be csütörtök délután a Bernády Házban. Mindkét kiadvány városunkhoz köthető, hiszen a köteteket – A Marosvásárhely történetéből III., illetve A Maros megyei magyarság történetéből III. című könyveket – felkért történészek tanulmányai alkotják. A kiadó képviseletében Szőcs Katalin üdvözölte a telt házas közönséget, a két sorozat legújabb köteteit a társszerző Sebestyén Mihály méltatta a szerkesztők – Pál Antal Sándor és Simon Zsolt jelenlé-tében. – Marosvásárhelynek kezd irodalma lenni, az utóbbi 15 évben számos, a várossal foglalkozó kiadvány jelent meg, egyre több várostörténeti munkát láthatunk a könyvespolcokon. Pál Antal Sándor az utóbbi húsz évben aratja le több évtizedes levéltári munkásságának, kutatásának babérjait. És az utóbbi húsz évben felnőtt egy történésznemzedék, amelynek tagjai ugyancsak kutatják a város történelmét. A harmadik kiadvány elegáns kötet, amely nem muszájtémákról szól. Meglehetősen széles spektrumú, a tanulmányok terjedelmesebbek, minden történelmi kort magukba foglalnak. Berekméri Árpád Róbert például hadtörténész, de ezúttal Marosvásárhely első szociális intézményéről, az ispotály történetéről értekezik, Rusz Fogarasi Enikő pedig az örökösödési perekkel foglalkozik, ezekből a fejedelemségek korának mindennapjai bontakoznak ki. Simon Zsolt tanulmánya Vásárhely középkori piackörzetéről szól. Újabb történet a XX. század, amely egyre fontosabb lesz, hiszen most válik az anyag hozzáférhetővé. Pál Antal Sándor például a huszadik század eleji vízművesítésről ír, amelynek 1908-as elkészültével Vásárhely belépett a civilizált városok sorába. Fodor János Bernádyt dolgozta fel – nem a sikeres polgármestert, hanem azt, akinek a Trianon utáni Romániában kellett megállnia a helyét. Ismét a polgármesteri székbe került, de ezek nem voltak sikeres évek. A kudarctörténet oka a román rendszer idegenkedése a Bernády-féle gondolatoktól. Szabó Miklós a vásárhelyiek külföldi egyetemjárásával foglalkozik, Tamási Zsolt a vásárhelyi iskolákkal a Bernády-korszakban, míg Zepeczaner Jenő a XIX. század második felének fürdőéletével. A Maros megyei magyarság történetéből című kiadványban az előzőnél is több tanulmány (16, míg a Marosvásárhely történetéből című könyv esetében 10) szerepel. Balázs Lajos a szent királyok kultuszát és a székelyeket, illetve e kettő viszonyát kutatja, Weisz Szidónia középkort tanulmányozó történész Somkeréki Antalról, Luxemburgi Zsigmond egy közeli hűbéreséről értekezik karriertörténeti munkásságában, Egyed Ákos a nevezetes nyárádszeredai fejedelemválasztást taglalja – ahol mindenki ott volt, csak a fejedelem, Bocskai hiányzott. Garda Dezső a Lázár család marosszéki ágáról, Gidó Csaba a nyárádmenti kisvasútról szól, az utolsóról, ami a Monarchiában elkészült. Józsa András pedig arról értekezik, hogy az Anghelescu-féle törvénnyel hogyan sorvasztották el a sóvidéki oktatást. László Márton krimiszerűen ír a vadadi kulákgyilkosságról, Nemes Gyula nagyernyei helytörténész a marosszéki sírfeliratokkal foglalkozik, Pál Antal Sándor a legnagyobb székelyföldi pestisjárványt kutatta. Szekeres Attila István Radnótról és az ottani kastélyról ír, míg Tamási Zsolt a katolikus alsópapságnak az 1848-as forradalomban betöltött szerepét, törekvéseit vizsgálja. Zepeczaner Jenő tanulmányának második részét ebben a kötetben olvashatjuk, itt Maros-Torda vármegye fürdőéletéről van szó a dualizmus korában. E kötet is igen komplex, átfogó kiadvány, eltűnnek a fehér foltok, és helyettük ott vannak az újabb adatok – mondta részletes méltatásában Sebestyén Mihály, majd Pál Antal Sándor szólt a kötetek előéletéről, a két sorozatról és a 12 esztendő alatt megjelent három-három kiadványról. Az estet Simon Zsolt felszólalása zárta, a társszerző-szerkesztő történész a tanulmányok sokszínűségét, a választott témák gazdagságát emelte ki, és megemlítette: a mesterképzősöktől a nyolcvanéves akadémikusokig terjed a szerzői gárda, az írások legtöbbje eddig nem vizsgált kérdésekről szól. – A XV. századi nemességről alig van szó, ez esetben három tanulmány is foglalkozik a témával, és megemlítendő Spielmann Mihály munkája is: ő a marosvásárhelyi szabadkőművességgel, annak lajstromával foglalkozott – hallottuk az érdekes könyvbemutató végén, a szerzői dedikációk előtt. Knb. Népújság (Marosvásárhely), 2013. február 6.Közösen SzékelyföldértAz idei Székelyföld-szintű rendezvények menetrendjéről egyeztettek a Kovászna és Hargita megyei önkormányzat vezetői tegnap a megyehatáron, a tusnádfürdői tulajdonban, ám Sepsibükszádon levő Csíki Határ fogadóban. A megyeháza közleménye szerint egyeztettek a IV. Székelyföldi Napok rendezvénysorozatáról. Ennek nyitóeseménye az első alkalommal megtartandó Székelyföldi Fotóbiennále lesz május 10-én. Az Óriáspince-tető ismét helyet ad a Székely Vágtának, júniusban Csernátonban tartják az Aquarius borvízfesztivált. Közösen szervezik meg az Ezer Székely Leány találkozót Csíkszeredában és Csíksomlyón, a Székelyföldi Kerékpáros Körversenyt és a Székelyföldi Családok Napját. Hagyományteremtő szándékkal megszervezik az első Székelyföldi Önkéntes Tűzoltóversenyt. Az önkormányzatok közös tévéműsorok forgatását is tervbe vették, hogy szélesebb közönségnek mutassák be a régió vendégforgalmi látványosságait, szabadidős programkínálatait, gasztronómiai sajátosságait. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. február 9.A nap mindenkire ragyogSol omnibus lucet, azaz a nap mindenkire ragyog – szól a latin közmondás, amit már közöltünk e lap hasábjain – ugyanilyen témakörben, a székely jelképek elleni támadás ürügyén. Napjainkban ismét téma ez, s politikusok, a román sajtó – tisztelet a kivételnek – szapul bennünket szimbólumaink használatának okán. Mintha ez lenne a legnagyobb gond Romániában. De ha már az ország nevét említettük, nézzük csak meg annak hivatalos, 1992-ben a parlament két háza által elfogadott, törvénybe iktatott címerét! Hiszen ez a királyság jelképei nélkül ugyanaz, mint amit Keöpeczi Sebestyén József heraldikus, címerművész alkotott, s amit 1921-ben törvényesítettek. A negyedik mezőben Erdély címerét találjuk, ugyanabban az alakban, ahogyan megjelent abban az oklevélben, amellyel 1765-ben Mária Terézia nagyfejedelemségi rangra emelte Erdélyt, s címert adományozott neki. Milyen elemeket látunk a jelképben? Fent égszínkék mezőben kiterjesztett szárnyú, növekvő, fekete sast, aranynapot és ezüst holdsarlót, aranymezőben hét vörös bástyát. Mit is jelentenek ezek a jelképek? 1659-ben a május 24. és június 15. között Szászsebesen tartott erdélyi országgyűlésen szabályozták a rendeket jelképező pecséteket: a sas az erdélyi vármegyéé, a hét bástya a szász rendi nemzeté, s – idézünk az elfogadott törvény harmadik cikkelyéből – „a székelységnek légyen egy fél hold és nap, környülvaló irása: Sigillum nationis Siculicæ”. Az égitestek párosának mint székely jelképnek törvénybe iktatása több mint három és fél évszázaddal ezelőtt megtörtént, de székely jelképeket tartalmazó címeres emlékeink vannak már a 15. századból. Egyszóval: nem mai keletű szimbólum, hanem megvan a maga hagyománya, történelem által szentesített valódisága. Mint látjuk, a székely jelképet tartalmazza Románia mai államcímere. Akkor hol itt a gond? Az ország címerében megjelenő jelképekkel ékesített zászlónak nincs létjogosultsága? Különben semmiféle jogszabály nem tiltja például a székely zászló kitűzését, sem a jelképek használatát. Románia zászlajának és címerének használatát teszik kötelezővé, emellett megengedik a területi-közigazgatási egységek címerének kitételét. Tiltják más országok lobogójának használatát, kivéve azok nemzeti ünnepén vagy onnan érkező hivatalos küldöttség fogadásakor. Ezenkívül semmi sem tiltott. Különben, mint ahogyan a nap mindenkire egyformán ragyog, hagyják, hogy a mi napunk és holdunk is ragyogjon, mert nem árnyékol be senkit! Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. március 14.Székely jelképekrőlNemzeti ünnepünkhöz igazítva ma este fél hatkor székely címer-, pecsét- és zászlótörténeti kiállítás nyílik Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeumban. A székelyföldi múzeumok közös kiállításának része a Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport – tagjai Mihály János történész, Pál-Antal Sándor akadémikus, Szekeres Attila István heraldikus és Zepeczaner Jenő történész – által összeállított Címer és pecsét a Székelyföldön című vándortárlat, valamit a Székely Történelmi Zászlósor. Ugyanakkor bemutatják a frissen megjelent, Címer és pecsét a Székelyföldön című tanulmánykötetet, melynek szerzői Bernád Rita Magdolna levéltáros, Bicsok Zoltán levéltáros, Pál-Antal Sándor, Szekeres Attila István és Zepeczaner Jenő, szerkesztője Mihály János. (m. i.) Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. március 26.LapszemleMűvelődés/március Ha március, akkor ’48-as forradalom – egyebek mellett ezt sem téveszti szem elől legfrissebb számában a Művelődés c. közművelődési folyóirat. Lett ágyú! című írásában Benkő Levente az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc, ezen belül Háromszék önvédelmi harca első ágyúinak a születési helyére, az erdővidéki Bodvaj vaskohójához kalauzolja az olvasókat, bemutatva Gábor Áron mester sikeres ágyúöntő próbálkozásának vázlatát. Benkő Judit a Magyar Kultúra Napjának kolozsvári, nagybányai és máramarosszigeti ünnepségeiről számol be, Bodor Pál (Diurnus) pedig a nemrég elhunyt kiváló erdélyi televíziós szakemberre, Csép Sándorra emlékezik. Galéria rovatában Szabó Zsolt, Bátori Gábor és Szekeres Attila István Makrai Zsuzsa nyírbátori tűzzománc-művésznek a nemrég Kolozsváron, a Minerva-házban is kiállított Báthory-címereiről ír, az Enciklopédia rovatban pedig Kónya-Hamar Sándor Vita Sándor közgazdasági szakíró, szerkesztő életpályáját foglalja össze. Édes iskola címmel Csávossy György a bor szépségeiről ír, Egy életmű feltámadása címmel pedig Bakó Botond Elekes Károly nagyenyedi múzeumőr, professzor életművébe nyújt betekintést. A folyóirat Kuti Márta szerkesztésében folytatja a Híres erdélyi magyarok című sorozatát. Szabadság (Kolozsvár), 2013. május 15.Elítélték a verekedő csendőröketA bukaresti katonai táblabíróság végleges ítéletet hozott abban az ügyben, amelyet két gidófalvi fiatalember kezdeményezett 2010-ben öt csendőr ellen, akik a Szent György Napok alkalmával megverték őket. Korábban a kolozsvári katonai törvényszék elmarasztaló ítéletet hozott, ám ezt megfellebbezték. Az ítélet büntetőjogi része maradt, a csendőröket egyenként másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, a polgári részen enyhítettek: Kolozsváron 20–20 ezer lej erkölcsi kártérítést ítéltek a szenvedő alanyoknak, Bukarestben az összeget megfelezték. Csendőrök vertek ifjakat címmel lapunk 2010. április 28-i számában tájékoztattunk az esetről: péntekről szombatra virradó éjjel a megyeszékhelyi Szent György téren kissé spicces társaság távozott az egyik lacikonyhából. Egy parkolóból kiálló személygépkocsi fellökte a 22 éves Csulak Csongort, aki elesett, majd mérgében az autó szélvédőjére loccsantotta poharából a sört. A kocsi vezetője éles szóváltásba keveredett a sörös fiatalemberrel, amire felfigyelt a közelben tartózkodó csendőrjárőr, és közbelépett. Csulakot leütötték, földre teperték, majd a járőrkocsi felé tuszkolták, hogy bevigyék a székhelyre. Ezt látva, a 27 éves Fazakas Vincze Lajos közbelépett, Csulak és a csendőrök közé állt. Erre ketten őt is lefogták, az egyik karhatalmi gyomorszájon rúgta annyira, hogy nem kapott levegőt, majd mindkettejüket elszállították. Fazakas lapunknak elmondta: elvették tárcáikat, telefonjaikat elkobozták és kikapcsolták, a nyakából letéptek két ezüstláncot, amelyek el is vesztek. A kocsiban tovább folyt az ütlegelés. A csendőrség székhelyén egy nagy terembe vezették a két szabálytalanul őrizetbe vett fiatalembert. Ott már öten estek nekik, elsősorban Fazakasnak. Leütötték, hajánál fogva felemelték, és tovább verték. „Kikezdesz-e még a csendőrséggel?” — kérdezgették verés közben. Negyedórás ütlegelés után mindenféle jegyzőkönyvfelvétel nélkül szélnek eresztették őket, az elveszett láncokon kívül értékeiket visszaszolgáltatták. A pórul járt fiatalok a megyei kórház sürgősségi osztályára mentek. Florián Zsuzsanna ügyeletes orvos megállapította, hogy mindketten erőszak áldozatai, Fazakas esetében a sérülések egész lajstromát sorolta fel, és átvilágításra küldte. A röntgenfelvétel alapján Florentina Moroiu szakorvos megállapította, hogy megrepedt egyik bordája, és a tüdeje is megsérült. Az áldozatok hétfőn a törvényszéki orvosnál jelentkeztek, a Carmen Barbu tisztiorvos által kiállított bizonylatban Csulak Csongor esetében hat sérülés szerepel, amelyek 2–3 napi orvosi kezelést igényelnek, Fazakas Vincze Lajos esetében tíz 7–8 nap alatt gyógyuló sérülést állapítottak meg. Az ifjak feljelentést tettek a brassói katonai ügyészségen. Az ügyet alapfokon a kolozsvári katonai törvényszék tárgyalta, s tavaly március 6-án meghozta ítéletét: az öt vádlott mindenikét másfél év feltételesen felfüggesztett börtönre ítélte. Fellebbezés után a bukaresti katonai táblabíróságra került az ügy. Kilenc halasztást követően május 8-án megszületett a végzés. Részlegesen helyt adtak a fellebbezésnek. Az öt vádlottnak a megyei csendőrséggel közösen 10 000 lej erkölcsi kártérítést kell kifizetnie a két megvert fiatalembernek. Ugyanakkor fejenként 236 lej perköltséget is meg kell téríteniük. A végzésben szerepel: Gal Ioan-Radu és Sinkler Adolf főtörzsőrmesterre, Orbán Gábor, Gheorghe Prodan, valamint a tartalékállományban levő Ionică Soare őrmesterre egyenként másfél éves felfüggesztett börtönbüntetést róttak ki. Az általunk megkérdezett Fazakas Vincze Lajos és a fiatalemberek ügyvédje, Ilyés Eszter elégedett az ítélettel. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. május 22.Székely címerek, pecsétek SzovátánA IV. Székelyföldi Napok gazdag és változatos rendezvénysorozata a Fülöp Judit vezette Intermezzo Kamarakórus szervezésében megrendezett Szovátai Tavaszi Kórusfesztivállal indult és a Böjte Csaba ferences szerzetes védnöksége alatt rendezett jótékonysági koncerttel zárult. A gazdag programból jutott a Székelyföld múltja, történelme iránt érdeklődőknek is. Szovátán került sor a Hargita Megye Tanácsának támogatásával megjelenő, a székely szimbólumok történetével foglalkozó tanulmánykötet-sorozat harmadik kötetének marosszéki bemutatójára. A kötetet Pál-Antal Sándor akadémikus és Mihály János székelyudvarhelyi történész, a 2009-ben létrehozott Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport tagjai mutatták be. A szovátai Városháza nagytermében Kiss Jánosnak, a Bernády Közművelődési Egylet titkárának megnyitója után Pál-Antal Sándor, az egyetlen Székelyföldön élő és tevékenykedő, akadémikus történészünk a könyvsorozat múltjáról, megjelenésük előzményeiről beszélt. A Hargita Megye Tanácsának égisze alatt négy éve létrejött munkacsoport a székely történelmi szimbólumok feltárásával foglalkozik. Tagjai címer-, pecsét- és zászlótörténeti kérdésekkel foglalkozó szakemberek. A munkacsoportot eredetileg a székely zászló körüli viták lezárása érdekében hozták létre, amely azonban már indulásból a zászlótörténeti kérdések kutatásán kívül egyéb szimbólumok kutatását is felkarolta. A ma már közismertté lett és nagy népszerűségnek örvendő székely nemzeti zászlót a Székely Nemzeti Tanács saját zászlójaként 2004-ben fogadta el. De mire az e téren végzett kutatások befejeződtek, a SZNT zászlója általánosan elfogadottá vált. A kutatás ezen túl általában a székelység történelmi szimbólumainak a feltárására és közzétételére összpontosult, és folyik ma is. A többéves kutatómunka eredménye egy nagymérvű vándorkiállítás és az a tanulmánykötet-sorozat, amelyből eddig három kötet jelent meg. A kiállítás két év alatt bejárta nemcsak Erdély, hanem az anyaország számos városát is. Jelenleg Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban látható, ahol a pannókra helyezett reprodukciók mellett gazdag tárgyi jelképgyűjteményt is bemutatnak. Köztük legnevezetesebb a székely nemzet 1659-ben ezüstből készült címeres pecsétje. Az akadémikus nyilvánosan kifejezte reményét, hogy a kiállítás Szovátán is megtekinthető lesz. A első tanulmánykötet sikerén felbuzdulva, amely azóta könyvritkasággá is vált, 2011-ben a kutatók egy újabb kötettel jelentkeztek, amely 11 címer, pecsét és zászlótörténeti kérdéseket taglaló tanulmányt tartalmaz. A harmadik, a most bemutatott "zöld könyvben" igen gazdag a képanyag. Mihály János előszava mellett hét tanulmányt olvashatunk: Bernád Rita Magdolna a Gyergyói Főesperesi Kerület egyházközségeinek pecsétjeit és védőszentjeit, Bicsok Zoltán az egykori Csíkszék területéről fennmaradt római katolikus papi magánpecséteket ismerteti. Pál-Antal Sándor két tanulmánnyal is jelentkezik. Az első a kötet borítóján is látható Csík- Gyergyó-Kászonszék, a második Marosszék címeres pecsétjének a történetét ismerteti. Szekeres Attila István írása a háromszéki közigazgatási címerekben lévő székely jelképekkel foglalkozik. A tanulmánykötet a szovátai kötődésű Zepeczaner Jenő két dolgozatával zárul. Az első a székelyföldi céhek jelképeit, a második Udvarhelyszék fejedelemség kori címereit ismerteti. A történeti jelképkutatás ismertetése után Mihály János a tervekről, a sorozat jövőjéről beszélt. A közelmúltban egy Csíkszeredában megtartott összejövetelen székely történészek, román újságírók és tévériporterek előtt a székelyek történetére vonatkozó tankönyvet és a zászló történetét ismertették, válaszoltak vendégeik kérdéseire, meghallgatva észrevételeiket. A pozitív tapasztalatok nyomán határozták el az addig megjelent tanulmányok szintéziseinek román nyelvű kiadását. Ugyanakkor mindaddig folytatják a kutatómunkát, míg a székely történelmi szimbólumok kérdését feltártnak és feldolgozottnak nyilváníthatják. Nagy szükség van ezekre a biztos történelmi források alapján írt szimbólumtörténetekre. Mindeddig csak legendákat ismertünk szimbólumainkról. Előadásában röviden össze is foglalta mindazokat a biztos adatokat, amelyek a nemzeti zászlóval, címerünkkel kapcsolatosak. A végig izgalmas, a hallgatóság érdeklődését mindvégig fenntartó előadások után csak úgy záporoztak a kérdések, legtöbben egyszerre két-három kérdést is feltettek. A székely szimbólumok mellett olyan távoli témákig is elkalandoztak a kérdezők, mint pl. a szlovák vagy a román címer története. Mihály János (szerk.): Címer és pecsét a Székelyföldön Tanulmányok Székelyudvarhely, 2012. Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Udvarhelyszék Kulturális Egyesület. A szöveget gondozta: P. Buzogány Árpád, nyomdai munkálatok: csíkszeredai Alutus Rt. (józsa) Népújság (Marosvásárhely), 2013. május 27.Sepsiszentgyörgynek, Székelyföldnek is fontos (Ballagás az egyetemen)Kicsinek bizonyult a megye legnagyobb épülete, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozata székházának előcsarnoka szombaton, a végzősök ballagási ünnepségén. Ezúttal együtt búcsúztak az összes szak és a magiszteri képzés végzősei. Nagy Attila, a BBTE kihelyezett tagozatának főigazgatója elmondta: tudja, hogy ilyenkor mindenki meg szeretné váltani a világot, de Albert Camus Nobel-díjas francia író ma is érvényes megállapításával bocsátotta útra a 202 végzőst – világot most már nem megváltani kell, hanem az intelligens emberek segítségével a jézusi szeretet jegyében összetartani. Dumitru Marinescu prefektus beszédében kiemelte, mérlegkészítés ideje ez, hisz a diákok három év alatt megértek, új ismereteket szereztek, és szakemberekké váltak, így az új kezdet ideje is. Laura Olteanu adjunktus, az egyetem szenátusának tagja, az oktatók szakszervezetének elnöke a BBTE vezetőségének jókívánságait tolmácsolta. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének üzenetét Czimbalmos-Kozma Csaba városmenedzser olvasta fel. A polgármester hangsúlyozta, mennyire fontos a mai világban a tudás, és nemcsak a fiatalok számára fontos, hogy tovább tanuljanak, hanem a szülőföldnek, Sepsiszentgyörgynek, a Székelyföldnek is. Minél jobban szeretjük munkánkat, annál inkább megváltjuk szülőföldünket – üzente, és kívánta, a végzősök bízzanak önmagukban, ne feledjék, honnan indultak, mindig tudják, hova tartoznak, őrizzék szívükben Sepsiszentgyörgyöt és a Székelyföldet, mert szülőföld csak egy van. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. június 5.Erőt merítsünk az emlékezésbőlHárom éve, a trianoni diktátum 90. évfordulójára nyilvánította a magyar országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává június 4-ét. A budapesti parlament törvénybe foglalta, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. A magyar Országgyűlés nemzeti emléknappá nyilvánította tehát június 4-ét. Mivel tragikus eseményt idézünk fel, nemzeti gyásznapként élt és él tudatunkban. Hiszen az első világháborút lezáró, Párizs környéki békeszerződések közül a Magyarországot sújtó trianoni valóságos büntetés volt. A Magyar Királyság elveszítette területének kétharmadát, a magyarság egyharmada hirtelen más országok fennhatósága alatt találta magát anélkül, hogy helyet változtatott volna. De mit is teszünk június 4-én? Miként tegnap is, mindenképpen megemlékezünk a nemzetet ért tragédiáról, de fontos lenne, hogy a nemzeti összetartozásra is összpontosítsunk – ha gyakran nem éppen a széthúzás jellemezné társadalmunkat, magyar közösségünket. A régi traumát feldolgozva, abból újjáépítkezve legfőbb feladatunk az lenne, hogy ne csak a kinyilvánítás szintjén jelenítsük meg az összetartozást, hanem a közösségünkért való cselekvésben is tükröződjék, hisz jelenlegi helyzetünkben erre igen nagy a szükség. Amikor fejünk fölött kívánnak dönteni sorsunkról – lásd az alkotmánymódosító tervezetet, mely egy tegnap elfogadott módosítás szerint a fejlesztési régiókat immár közigazgatási hatáskörrel ruházná fel, s számbeli kisebbségbe sodornának a szülőföldünket beolvasztó, immár adminisztratív jogkörökkel rendelkező térségben –, de egyéb, a nemzeti közösségünket érintő kérdésekben is, jelképeink védelmétől az autonómiaküzdelmünkig, csak együttesen felemelt szónak lehet hatása, mert széthúzó közösséget könnyebb megosztani. Június 4-e mai üzenete, hogy ne csak sebeinket nyalogassuk, ne csak emlékezzünk, hanem fogjunk össze, és a nemzeti összetartozás napjából erőt merítsünk küzdelmeinkhez. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. június 7.Hol marad a méltányos elosztás? (Nyílt levél a Communitas Alapítvány Kuratóriumának)Alulírott, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) írott sajtóért felelő alelnöke ismét arra kényszerültem, hogy nyilvánosan forduljak a Communitas Alapítvány Kuratóriumához, hiszen, a múlt évhez hasonlóan, idén is azt tapasztaltam, a sajtótámogatást önkényesen osztotta el a Communitas Alapítvány Sajtó Szaktestülete. Tavaly Méltányos elosztást! címmel közöltem figyelemfelkeltő levelet, most már kérdezek: hol marad a méltányos elosztás?, hisz az eredményekből ismét az világlik ki, mint egy évvel korábban, az elosztásnál érvényesített főkritérium: az RMDSZ-szel ápolt viszony. A magát „független szervezetként” meghatározó Communitas Alapítványról nem lehet elmondani, hogy szimpátiáktól és ellenérzésektől mentesen döntött. Egy évvel korábban Borboly Csaba, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke is felvetette – s magam is helyeseltem –, ossza el a pénzt maga az RMDSZ, s játsszon nyílt kártyákkal, az elosztás átláthatóságáért vállalja a felelősséget. Ám akkor is azt kívánná a becsület, hogy az adólejeinkből a magyar nemzeti közösségnek visszaosztott összeget méltányosan osszák el. Ha pedig továbbra is a Communitas Alapítvány rendelkezik a juttatás egy része fölött, nem a pályázókat, hanem a pályázatokat kellene figyelembe venni. Tavalyi levelemben javasoltam, a sajtótámogatás elosztásával bízzák meg a legilletékesebbet, a MÚRE Igazgatótanácsát. Annál is inkább, hogy erre van példa: néhány éve még egy, a sajtóhoz értő küldöttel kiegészülve, a MÚRE igazgatótanácsa bírálta el a pályázatok egy részét. Az, hogy idén néhány volt vagy jelenlegi MÚRE-tisztségviselőt is meghívtak a szaktestületbe, melynek feje egy politikus, nem egyenlő ugyanazzal. Az RMDSZ által is hirdetett törekvések, a központosítás lebontásának szellemében megerősítem korábbi javaslatomat: a pályázatok elbírálásával bízzák meg a MÚRE igazgatótanácsát. Sepsiszentgyörgy, 2013. június 6. SZEKERES ATTILA, a MÚRE alelnöke Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. június 8.Rekviem a Történelmi MagazinértTizennyolcadik évfolyamába lépve megszűnt a Sepsiszentgyörgyön szerkesztett, kiadott Történelmi Magazin című folyóirat. Ezt Kádár Gyula, a lap ötletgazdája, szerkesztője – egyszemélyes „szerkesztősége” –, kiadója jelentette be a Székely Akadémia évadzáró rendezvényén, melyen legutóbbi könyvét mutatta be. A folyóirat utolsó lapszámában Búcsú a Történelmi Magazintól című, az olvasókhoz intézett levelében írta: „nehéz szívvel mondom el, jelentem be, hogy az erdélyi magyarság kultúrája szegényebb lett, mert anyagi háttér hiányában megszűnt az általam szerkesztett és kiadott Történelmi Magazin”. A lap Történelmünk címmel indult 1996-ban, s független kulturális-történelmi folyóiratként határozta meg magát. A nemsokára Történelmi Magazinra keresztelt lap kinyilvánított célja ,,a helyes magyarságtudat erősítése”. Kádár Gyula sikertörténetnek nevezi a lap pályafutását, s értékelését azzal indokolja, hogy „ennyi időn keresztül eljutott az olvasóhoz egy olyan kulturális folyóirat, amelynek sem székháza, sem szerkesztősége, és semmilyen hivatalos támogatottsága nem volt”. Sok iskolában köri tevékenységeken, történelmi vetélkedők során több ezer gyermek tanult a Történelmi Magazinban közölt anyagokból, számos pedagógus érezte magáénak a lapot. A folyóiratot nemcsak Székelyföldön, Erdélyben, hanem az anyaországban, Nyugat-Európában, a tengeren túl is olvasták és igényelték. A Történelmi Magazin 2007–2008-ban érte el fénykorát. Akkor ötezer példányban kelt el. Ám a gazdasági válság megjelentével a szám egyre csökkent, míg az utolsó lap már csak ötszáz példányban jelent meg. Ezenkívül a világháló térhódítása és a lapot megrendelő, de ki nem fizető olvasók vagy terjesztők hanyagsága is hozzájárult a megszűnéshez. Kádár Gyula vallja: egy cél vezérelte, az erdélyi magyar és székely közösség szolgálata. Igyekezett olvasóit rádöbbenteni arra, hogy a csak saját gyökereit ismerő közösség képes az őt megillető kollektív jogokat kiharcolni. A lap mindvégig hirdette, hogy nem szabad lemondanunk a minket megillető közösségi jogokról, a helyi, a kulturális és a területi autonómiáról, szabad teret biztosított a székely önkormányzati hagyományok, az évszázadokon át tartó székely önrendelkezés bemutatásának. Kádár Gyula, fájó szívvel bár, de lemondott a lapról, a küzdelemről viszont nem. A továbbiakban könyvei révén igyekszik a lap által kitűzött célt megvalósítani. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. június 11.Kifogásolja a Communitas sajtópályázatainak elbírálását a MÚRE-alelnökÖnkényesen osztotta el a romániai magyar sajtónak szánt támogatásokat az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány – állítja nyílt levelében Szekeres Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) alelnöke. Az újságírói érdekvédelmi szervezet alelnöke szerint az elmúlt évhez hasonlóan az alapítvány sajtós szaktestülete által odaítélt támogatások elosztásából „ismét az világlik ki, mint egy évvel korábban, az elosztásnál érvényesített főkritérium: az RMDSZ-szel ápolt viszony". „A magát független szervezetként meghatározó Communitas Alapítványról nem lehet elmondani, hogy szimpátiáktól és ellenérzésektől mentesen döntött" – írja Szekeres, emlékeztetve, hogy egy évvel korábban Borboly Csaba, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke is felvetette, hogy az RMDSZ „játsszon nyílt kártyákkal, és az elosztás átláthatóságáért vállalja a felelősséget", azaz ossza ki maga a pénzt. „Ám akkor is azt kívánná a becsület, hogy az adólejeinkből a magyar nemzeti közösségnek visszaosztott összeget méltányosan osszák el" – jelenti ki Szekeres Attila, aki szerint az elbírálás során „nem a pályázókat, hanem a pályázatokat kellene figyelembe venni". A MÚRE alelnöke emlékeztet tavalyi, hasonló okokból közzétett nyílt levelére, melyben azt javasolta, hogy a sajtótámogatás elosztásával a MÚRE igazgatótanácsát kellene megbízni. „Az, hogy idén néhány volt vagy jelenlegi MÚRE-tisztségviselőt is meghívtak a szaktestületbe, melynek feje egy politikus, nem egyenlő ugyanazzal" – hangsúlyozza levelében a szervezet alelnöke. A Communitas Alapítvány honlapján közzétett, a sajtós szaktestülethez benyújtott pályázatok eredményeiből kiderül, hogy a napilapok által benyújtott 15 pályázat közül 10-et ítélt támogatásra méltónak a Kovács Péter RMDSZ-főtitkár által elnökölt zsűri. A legnagyobb támogatást a csíkszeredai Hargita Népe, a kolozsvári Szabadság és a marosvásárhelyi Népújság kapta irodalmi és gyermekmellékleteire, egyenként 30 ezer lejt, de ugyanekkora támogatásban részesült az aradi Nyugati Jelen irodalmi melléklete, az Irodalmi Jelen is. A kézdivásárhelyi Székely Hírmondó 25 ezer lejes, a MÚRE 23 ezres támogatást mondhat magáénak. A más sajtótermékek kategóriában a 111 pályázat közül 69-et ítélt támogatásra érdemesnek a testület, a Brassói Lapok 40 ezer, az Erdélyi Riport 30 ezer lejben részesült, de jelentős összegekkel támogatták a szépirodalmi folyóiratokat (Látó, Korunk, Helikon, Székelyföld, Várad) és a Napsugár gyermekirodalmi folyóiratot is. Az on-line sajtó szekcióban a legnagyobb támogatást a Transindex hírportál kapta (23 ezer lej). Mint arról beszámoltunk, Szekeres Attila tavaly is nyílt levélben hívta fel a figyelmet arra, hogy a Communitas Alapítvány pártszimpátia alapján osztotta ki a romániai magyar sajtónak szánt támogatásokat, és kérte, hogy a legilletékesebb szervezetként a MÚRE igazgatótanácsát bízzák meg az elbírálással. Kovács Péter RMDSZ-főtitkár elutasította a vádakat. Rámutatott: a szaktestületben újságírók vesznek részt, sok pályázatot forráshiány miatt utasítanak el. A Communitas-pénzek odaítélése évek óta vita tárgyát képezi, tavaly Borboly Csaba, az RMDSZ Csík területi elnöke kijelentette, a szövetségnek magának kellene elosztania a román államtól a magyar kisebbség számára kiutalt pénzt, vállalva a felelősséget az elosztás átláthatóságáért. Krónika (Kolozsvár) 2013. június 14.Tamás Sándor: nem kérünk ilyen régiót!Házigazdai köszöntője után az országos regionalizációs terv hibáira hívta fel a figyelmet Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke tegnap a megyeháza dísztermében, ahol a Brassó, Hargita, Fehér, Maros, Kovászna és Szeben megyét tömörítő Központi Fejlesztési Régió Tanács tartotta soros ülését. Leszögezte: mi, székelyföldiek, háromszékiek nem akarjuk ezt, s törvény szerint kötelező népszavazáson kikérni az érintett lakosság véleményét. Az elnök előbb a jelenlegi fejlesztési régiók aránytalanságait ecsetelte. A délkeleti régióban Vrancea és Konstanca megyének semmi köze egymáshoz, ugyanúgy nálunk, a középrégióban, azon kívül, hogy barátok vagyunk, semmi nem köt össze Fehér megyével. Semmiféle földrajzi, történelmi, társadalmi, kulturális, környezetvédelmi kötődésünk nincs, pedig az Európai Unió által megállapított kritériumrendszer szerint a régiónak ez az alapfeltétele. Továbbá az EU által felállított, NUTS-2 népességi előírásoknak sem felelnek meg a romániai régiók. A bukaresti kormányzók ráadásul még közigazgatási hatáskörrel is fel akarják ruházni a régiókat, figyelmeztetett, hozzátéve: elsődleges az állampolgárok érdeke, a központosítás lebontása. Ezzel szemben erős központosítási törekvéseknek vagyunk tanúi, épp tegnap jelent meg a Hivatalos Közlönyben az a sürgősségi kormányrendelet, amely a közpénzügyi hivatalok központosítását célozza. Az egészségügyi miniszter szintén központosítani akar. Tamás Sándor statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy Bukarest elszívja a pénzt, ugyanakkor azt javasolja, kisebb és működőképesebb régiókat kell kialakítani. Ezek után rátért a közigazgatási régiók kérdésére. Miből fognak működni ezek? Vagy újabb adónemet vetnek ki, vagy elvonják a helyi adók bizonyos százalékát – mondotta. Szerinte titokban a megyék felszámolására törekednek. Mi, székelyföldiek és ezen belül Kovászna megyeiek ezt nem akarjuk – szögezte le. A referendumtörvény első cikkelye kimondja, a szuverenitás a népé, amely képviseleti intézményein keresztül és népszavazás által gyakorolja azt. Nem vagy-vagy, hanem és – hívta fel a figyelmet. Továbbá a második szakasz szerint a népszavazást országos érdekű kérdésekben gyakorolják, márpedig a régiós felosztás országos jelentőségű ügy. A közigazgatási határok megváltoztatása előtt a lakosságot népszavazáson meg kell kérdezni, előzetes népszavazást akarunk a régiós felosztásról – szögezte le az elnök. Szekeres Attila Háromszék Erdély.ma 2013. június 15.Száz éve mentik a székely kapukat (Székely Nemzeti Múzeum)A Székely Nemzeti Múzeum jelenlegi székhelyének megépítésétől, 1913-tól kezdte el gyűjteni a székely kapukat. Akkor állították fel a múzeum kerítésébe illesztett két nagy kaput Kós Károly tervei szerint. A legutóbbi szerzeményt, a futásfalvi Tusa-telek 1833-ban készült kapuját nemrég állította helyre Demeter István székelykeresztúri restaurátor munkatársaival. Szőcsné Gazda Enikő, a néprajzi részleg vezetője úgy véli, a székely kapukat eredeti helyeiken kellene megőriznünk. A futásfalvi kaput Tusa Csaba adományozta a múzeumnak 2011-ben. Ugyanis Tusa Elek telektulajdonos elhunytával a kapu végveszélybe került, korhadó ráklábai miatt dőlni kezdett, kaputükre károsodott, nyílói elkorhadtak. Az idén májusban indított helyreállítás után a kaput a múzeumkert skanzenrészén, sorban a csíkmenasági (1761), szemerjai (1828) és kézdimartonfalvi (1778) után állították fel. A futásfalvi székely kapu Kézdiszék puritánabb kaputípusaihoz tartozik. Lábai faragatlanok, díszét a tornácmellvédekhez hasonló deszkakivágásos kaputükör, az egyedi ívű nyílók, valamint a szép, arányos szerkezet adja. Ez a hatodik, a múzeum tulajdonában levő székely kapu, melyet az utóbbi két évben restauráltak. A kerítésbe illesztett, Szemerja felőli kapu Dálnokról való 1733-ból, a belváros felőli 1875-ból származik, Zetelakáról került 1913-ban a múzeum tulajdonába. Utóbbi a híres Dávid Mózes kapufaragó mester munkája. Ugyanabban az időszakban került a múzeumba egy székelykeresztúri nagy kapu, amelynek csak darabjai maradtak fenn, az első világháború alatt kapulábai megsemmisültek. Jelenleg a csíki ház hátsó eresze védi az esőtől. Az 1930-as években, az első magyar skanzenalapítási kísérlet részeként a Pottyondról származó csíki ház elé 1761-es kaput állítottak. Az 1970-es években fokozottan kezdtek figyelni a Háromszéken rettenetesen megtizedelődött kapukra, ekkor sikerült a múzeumba menteni a csíki ház mögött látható szemerjai Vajna-kúria 1829-es kapuját, a kézdimartonfalvi 1778-as, dúsan faragott kaput, amely az egyetlen fennmaradt emberábrázolásos székely kapu, és ekkor került a múzeum gyűjteményébe egy 1751-es dálnoki kapu, amely jelenleg még szétbontott állapotban várja faanyaga megerősítését – meséli Szőcsné Gazda Enikő, aki sajnálattal állapította meg, hogy napjainkra drasztikusan eltűntek Háromszékről a régi székely kapuk. A muzeológus néprajzosként úgy érzi, legfontosabb feladatunk nem a székely kapuk múzeumba mentése lenne, hanem falvainkban, eredeti helyeiken fennmaradt kapuk helyszínen való megőrzését kellene valahogyan megoldanunk. Csupán néhány 19. századi faragott nagy kapunk maradt még eredeti helyén, ezekre és a kissé mindenki által mellőzött gyalogkapukra fokozottan kell vigyáznunk – mindannyiunknak, teszi hozzá, és leszögezi: a székely kapu a falukép része, amely az ereszes vagy tornácos házakkal, kopjafás vagy faragott sírköves temetőinkkel együtt nagyon jelentős eleme kulturális örökségünknek. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. június 20.Elutasított megyezászló – Ítéletet hirdetett a brassói táblabíróságA brassói táblabíróság helyt adott a prefektúra fellebbezésének, s ezáltal megsemmisítette azt a tanácshatározatot, amellyel a háromszéki önkormányzat elfogadta Kovászna megye zászlaját és jelzőzászlóját. A pert Codrin Munteanu volt prefektus kezdeményezte tavaly a kormányváltás után. Megtámadta a megyei tanács több mint négy évvel korábban született határozatát, s bár alapfokon, a Kovászna megyei törvényszéken pert vesztett, rögtön fellebbezett. A kormány 2002-ben rendeletben szabályozta a közigazgatási egységek keretstatútumát. Kimondta: a statútumban közigazgatási egységek saját jelképeket fogadnak el, és megállapítják azok használati módját. Kovászna megye tanácsa 2003-ban elfogadta saját statútumát, 2007-ben pedig a kormány jóváhagyta a megye címerét. 2008-ban a megyei tanács módosította statútuma mellékletét oly módon, hogy belefoglalta a jelképeket: a címert és az általa meghatározott zászlót és jelzőzászlót. Codrin Munteanu prefektus 2012. június 7-én kezdeményezett perében kérte a tanácshatározat vonatkozó részének megsemmisítését. Fő kifogása, hogy Romániában nem rendelkezik jogszabály a zászló elfogadásáról, ezért szerinte a megyei tanács nem hozhat határozatot ez ügyben. A Kovászna megyei törvényszék korábban megállapította, hogy a statútumról rendelkező kerettörvény felhatalmazta a területi-közigazgatási egységeket – jelen esetben a megyei tanácsot – saját szimbólumok elfogadására. A törvényszék jelzi: egyetlen jogszabály sem rendelkezik arról, melyek azok a jellegzetes szimbólumok, amelyekről a megyei tanács dönthet, de hangsúlyozza, a törvényhozó nem tiltja meg a zászlónak és jelzőzászlónak a jellegzetes szimbólumok közé sorolását. Az alkotmány 12. cikkelyében sorolja fel Románia nemzeti jelképeit: zászló, nemzeti ünnepnap, himnusz, címer és pecsét. A törvényszék analógiára hivatkozva leszögezi: a rendelkezés többes számot használ, amikor a helyi közigazgatási egységek hatáskörébe utalja a saját jelképek elfogadását, ám a címerét a kormányéba. Levonva a következtetést: a címeren kívül más jelképeket elfogadhat a megyei tanács. Mivel a zászló szimbólumként szerepel a törvénytárban, így olyan jelképnek minősül, amit a helyi közigazgatás használhat. A törvényszék leszögezi: a megyei tanács, mint a helyi közigazgatás törvényes képviselője, a közigazgatási autonómia jegyében – melyet a romániai közigazgatási törvény és az ország által ratifikált európai charta szavatol –, Fehér, Brassó, Ialomiţa, Máramaros, Temes megye mintájára elfogadhat saját zászlót és jelzőzászlót. A törvényszék kimondja, a felperes keresete alaptalan, ezért visszautasítja azt. A prefektus fellebbezése nyomán a táblabíróság idén június 6-án tárgyalta az ügyet, de az ítélethirdetést kétszer elhalasztotta. Az intézmény honlapján tegnap délután szűkszavú értesítés jelent meg: a táblabíróság elfogadja a fellebbezést. Az ügy folytatásáról tegnap este Tamás Sándort, a megyei tanács elnökét is szerettük volna megkérdezni, ám lapzártánkig nem sikerült elérnünk. Szekeres Attila Háromszék Erdély.ma 2013. július 9.SzórványkörútonEgész Erdély példát vehetne arról, ahogyan Abrudbánya népe ünnepelt nemrég – mondotta lapunknak Demeter László, a Kovászna Megyei Tanács szórványprogram-felelőse, aki június végén negyedmagával szórványkörúton vett részt. Csütörtöktől vasárnapig meglátogatták Erzsébetváros, Nagyszeben, Déva, Vajdahunyad, Hátszeg, Őraljaboldogfalva, Abrudbánya, Gyulafehérvár, Csombord, Tür, Kőhalom magyar közösségeit. Az Összetartozunk Székelyföld–szórvány partnerségi program részeként zajlott látogatásokon elbeszélgettek a helybeliekkel mindennapjaikról, a szórványsors nehézségeiről, a gondok megoldási lehetőségéről, a magyarságtudat erősítésének módozatairól – számolt be Kiss Csilla, a megyeháza programfelelőse. Gudor Kund Botond lelkésszel, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperesével az őszi Bethlen Gábor-programról, háromszéki előadók fellépéséről tárgyaltak. Szombaton az abrudbányai magyar közösség napján vett részt a küldöttség. A rendezvényen népdalokkal, néptáncokkal felléptek a kovásznai kisiskolások is. Az ünnepi istentiszteleten Demeter László üdvözlő szavaiban kiemelte, hogy a helyiek egymás iránti kölcsönös tisztelete, történelmi fájdalmakat felülmúló toleranciája a székelyföldiek számára is példaértékű. Tolmácsolta Tamás Sándor megyeitanács-elnök üdvözletét, kiemelve, míg Abrudbányán gond nélkül befogadják Kovászna megye zászlaját, addig Háromszéken küzdenünk kell értékeinkért, jelképeinkért, hagyományainkért. A csombordi Rózsafesztivál után a Fehér megyei Tür településre látogattak, számba vették a Magyar Ház új tetőszerkezetét, Kémenes Lóránt plébános a további munkálatokról, tervekről számolt be. A település első írásos említésének 700. évfordulóját októberben ünneplik, a programban több háromszéki előadó is szerepel. Demeter László lapunk érdeklődésére elmondta: a legmeghatóbb az volt, ahogyan Abrudbányán ünnepeltek. Ott, ahol valamivel több mint félszáz magyar él hatezer román között, a központ tele volt a magyar napokon, a románok is ott voltak. Az, ahogyan elfogadták, tiszteletben tartják a másságot, egész Erdélyre példa lehet – tette hozzá. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. július 12.Külön utakon vagy összefogással (Politikai vita a tanácsban)Politikai vita kerekedett a Székelyföld beolvasztása elleni küzdelem formáit illetően a megyei tanács tegnapi ülésén a három magyar párt képviselői között. Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnöke felelevenítette: tavaly szeptember 1-jén közösen zajlott az Igazság napja tüntetés a Székely Mikó Kollégium védelmében, idén március 10-én az autonómiáért tüntettek Marosvásárhelyen, előzőleg közös sajtótájékoztatón a három párt háromszéki szervezete egyetértett a közös fellépés szükségességében. Ezek után pedig nem érti, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselői miért nyilatkozzák azt, hogy az MPP nem ment el az egyeztetésre, amikor semmiféle meghívót nem kapott. Hangsúlyozta: közösen kell megbeszélni a tennivalókat, nemzeti ügyek esetében mindig egységesen kell fellépni. Egyeztettek az RMDSZ-szel és a Székely Nemzeti Tanáccsal, az EMNP-vel is készek tárgyalni – fűzte hozzá. Tamás Sándor, a megyei tanács és az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke megerősítette: több hete, talán már egy hónapja is tárgyalnak az MPP-vel, és országos szinten is folyik az egyeztetés. Bedő Zoltán EMNP-s tanácstag erre kifakadt: évek óta helyben topogunk, nincs egyeztetés, nincs összefogás. Nemzeti kérdésben legyen vége annak, hogy mindenki a saját szalonnáját süti, s nem állnak a másik mellé csak azért, mert nem az ő ötletükről van szó – emelte fel a szavát. Részt kell venni minden megmozduláson – szögezte le. Benedek Erika, az EMNP megbízott megyei elnöke közölte, pártja tiltakozássorozatot indít, ennek első állomása július 20-a, amikor utcára vonulnak. Igenis, utcára kell vonulni tiltakozásul az ellen, hogy Székelyföldet beolvasztják – mondotta, majd hozzáfűzte: mind az RMDSZ-t, mind az MPP-t egyeztetésre hívták, de nem jelentek meg. Tamás Sándor válaszként elmondta: Toró T. Tibor, az EMNP országos elnöke valóban megkereste Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, ám a fél hatkor villámpostán küldött felkérésében hatra várta volna el a tárgyalás megkezdését. Ez akkor nem jöhetett össze, s hatkor Toró bejelentette a július 20-i megmozdulást – magyarázta. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. szeptember 24.Éljünk nyelvi jogainkkal (Magyar minősítéseket az elemi iskolában)Magyarul jegyezzék be a minősítést az ellenőrző könyvbe az elemi iskolák magyar tannyelvű osztályaiban – ezzel a felhívással fordul a sepsiszentgyörgyi székhelyű Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége az oktatókhoz, ugyanakkor a szülőket is megszólítják, követeljék jogaik tiszteletben tartását. Bereczki Kinga, a CIVEK elnöke elmondta: nyelvi kampányuk első lépéséről van szó. Felhívást intéznek a pedagógusokhoz, hogy oktatói munkájuk során fokozottan figyeljenek az ifjúság öntudatra való nevelésére, az új iskolai év kezdete legyen egyúttal nemzeti önazonosságunk erősítésének kezdete jogaink, anyanyelvi jogaink gyakorlásában. Ennek egyik megnyilvánulása a minősítések magyar nyelven való bejegyzése az ellenőrző könyvbe: nagyon jó, jó, elégséges, illetve elégtelen. Ismételten felkérik erre a tanítókat, hogy gyermekeink ne kényszerüljenek idegen szavak, kifejezések használatára, ne rontsák anyanyelvünket, egyben öntudatukat rombolva. A szülőket arra kérik, segítsék ebben a pedagógusokat, igényeljék az iskolák vezetőitől a magyar nyelvű kommunikációt: értesítéseket, közleményeket, ezek hiányában jelezzék észrevételeiket az igazgatóságon. Kérik továbbá a tanfelügyelőség közreműködését: bátorítsa, biztassa az oktatókat ebben. Bereczki Kinga hozzátette, a minősítés anyanyelven való bejegyzése nem törvénytelen. Kiss Imre, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) alelnöke teljes mértékben támogatja a tavalyi kezdeményezés megismétlését. Felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, amit Daniel Funeriu volt oktatási miniszter rendeletei jelentenek. Míg egyik rendeletben nem nevezi hivatalos iratnak az ellenőrző könyvet, két hónappal később már oda sorolja. Bereczki Kinga hangsúlyozta, a tanügyi törvény szavatolja az anyanyelvű oktatást, ehhez képest Funeriu második rendelete korlátozást jelent. Miként lehet komolyan venni olyan törvénykezést, amely két hónap alatt egymásnak ellentmondó rendeleteket bocsát ki, ráadásul nemzetközi egyezményekkel ellentétes rendeleteket?! A Románia által is aláírt európai nyelvi charta garantálja a nyelvhasználatot, ezért arra buzdítják a tanítókat, magyarul minősítsenek, mert az nem törvénytelen. Az áttörés a szülőkön és a tanítónőkön múlik – tette hozzá Kiss Imre. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. október 12.Még ragyoghat Tőkés csillagaIsmét halasztott a Románia Csillaga Érdemrend becsületbírósága a Tőkés László európai parlamenti képviselő kitüntetését illetően. A testület elnöke több tag hiányzásával indokolta döntését, mint mondotta, esélyt kíván adni, hogy mindenki fejthesse ki véleményét. Korábban, az alakuló ülésen Tőkés nem jelenhetett meg, éppen Brüsszelben akadt dolga, s ügyvédjét, Kincses Elődöt bízta meg képviseletével. Akkor azért napoltak, mert személyesen akarták meghallgatni a „vádlottak padjára” állított magyar politikust. Tőkés Lászlót a romániai forradalom huszadik évfordulóján tüntette ki Traian Băsescu államfő az eseményekben játszott szerepe elismeréseként a Románia Csillaga Érdemrend lovagkeresztjével. Téves információ, miszerint a becsületbíróságot azért alakították volna, hogy a Tőkés-ügyet megtárgyalja. Minden rendnek van becsületbírósága, csupán a Románia Csillagáénak lejárt a mandátuma, mire az ügyet kézbe vehette volna. Ezt akkor vették észre, s hívták össze tisztújítás céljából a rend közgyűlését. A kitüntetést a román államnak tett kiváló szolgálatért szokás odaítélni. Tőkés László, akárhogyan is ragozzuk, szolgálatot tett az országnak, s ez így marad, annak dacára, hogy az elismerést későn ítélték meg számára. Bárhogy csűrheti-csavarhatja a testület, a tettet nem lehet semmissé nyilvánítani. Nem elítélt bűnöző, erkölcsileg nem lehetne tőle megvonni a keresztet, de a törvény erre lehetőséget ad, amennyiben a becsületbíróság ajánlja ezt az államfőnek. Érdekes, a börtönbüntetését letöltött Adrian Năstasétól nem vonják meg az érdemrend nagykeresztjét, pedig az elítéltek esetében ezt jogszabály is kötelezné. Úgy véljük, Tőkésnek nem kell önként visszaadnia a kitüntetést, mint ahogyan némelyek javasolták, sőt, kérték, és nem kell megjelennie az inkvizíciós testület előtt, még jogi képviselője révén sem, nincs amiért mosakodnia. Ha akarják, vegyék el a keresztjét. Az ügyből Tőkés úgy is győztesen, a román állam vesztesen kerül ki. Romániában jól bevált módszer: kineveznek egy bizottságot a kényes kérdések kezelésére, s aztán sok kéz között a megoldás elsikkad. Amennyiben meggondolják magukat, s nem mernek valamiért felelősséget vállalni, akkor halasztgatnak. Belátták volna tévedésüket a hatalmon lévők, vagy csupán félnek, hogy nevetségessé válnak a világ előtt? Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. október 29.Bethlen-napok Nagyenyeden, Gyulafehérváron, AlvincenFehér megyei szórványmagyarságnak két felemelő ünnepnapja volt Bethlen Gábor fejedelemmé választásának négyszáz éves évfordulója alkalmából. A pénteki rendezvényeknek Nagyenyed adott otthont, a szombatra időzített eseményeket pedig Gyulafehérváron, és Alvincen tartották. „Fejedelem, a fundamentum áll!” Az enyedi pincegalériában került sor arra a képzőművészeti kiállításra, amelyet a nagyenyedi Inter-Art Alapítvány és a Bethlen Gábor Kollégium közösen szervezett. Huszonkét alkotó munkáit csodálhattuk meg, köztük Barabás Miklós, a kollégium egykori neves diákjának festményeit, Bethlen Gábor fejedelem és gróf Mikó Imre kollégiumi főgondnok portréit. A megnyitón többek között jelen volt M. Horaţiu Josan polgármester, Balog István az Inter-Art Alapítvány elnöke, Ioan Hădărig, a Liviu Rebreanu Művelődési Központ igazgatója. A kiállítást Tóth Tibor református lelkész mutatta be. „Rajtunk a sor, kései rendek, ünneplőbe öltözve jövünk jelentést tenni négyszer száz év tartalmával a szívünkben (…) és jelentjük a Fejedelemnek, igen, Fejedelem, a fundamentum áll!”, hangzott el beszédében. Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója mutatta be azt a kiadványt, amelyben a szerkesztők a fejedelem által alapított iskola néhány egykori diákjának és tanárának munkáit gyűjtötték össze, így kívánták emlékeztetni az olvasót arra, hogy a Bethlen Gábor alapította 391 esztendős kollégium milyen neves képzőművészeket adott az egyetemes magyar kultúrának. Bethlen Gábor nevét viselő iskolák találkozója A kiállításmegnyitót követően került sor a Bethlen-iskolák találkozójára, amelynek ötlete tizenegy évvel ezelőtt született meg. A díszterem zsúfolásig megtelt. Szőcs Ildikó igazgató felolvasta a volt enyedi diák, Brendus Réka, a magyar kormány nemzetpolitikában felelős államtitkársága főosztályvezető helyettesének a kormány nevében küldött üzenetét. Az eseményen jelen volt Szőcs Gyula, a kollégiumi keresztszülőprogram nagy támogatója, Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök, Király Melinda, az EMNP alelnöke, Lőrincz Helga nemzetiségügyi tanfelügyelő, Lászlóffy Pál, az Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) tiszteletbeli elnöke, a kollégium régi támogatója. Sorban bemutatkoztak a Bethlen Gábor nevét viselő iskolák. Elsőnek Debrecen, majd Gyomaendrőd, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, végül pedig Székelyudvarhely képviselői szólaltak fel. Valamennyien elmondták, miért is választották az illető iskolák a fejedelem nevét. Két magyarországi testvériskolából érkező diákcsoport is vendégeskedett a hétvégén a kollégiumban a budapesti Baár Madas református gimnáziumból Wrábelné Hatházi Judit vezetésével és a Lévay József Református Gimnázium diákjai, a találkozó alkalmával a vendégek is beszéltek iskolájukról, a nagyenyedi kapcsolatokról. Gazdag gyulafehérvári program A gyulafehérvári ünnepségek a református parókia udvarán kezdődtek, ahol felavatták az új haranglábat. Gudor Botond református esperes házigazdaként köszöntötte a vendégeket. Elmondta: a Háromszékről származó harangláb megalkotásában sokat segített a vargyasi Sütő család. A baróti Demeter László ismertette a harangláb történetét, majd egy adománylevelet és egy díszzászlót adott át az esperesnek, amit Szekeres Attila István mezőmadarasi származású sepsiszentgyörgyi heraldikus, a címertudomány doktora, valamint Puskás Bajkó Gábor hímző grafikus adományozott a gyulafehérvári egyházközségnek. A harang a Fehér megyei Marosszentimre gyülekezet nélkül maradt templomából származik – tudtuk meg. Az eseményen jelen voltak a Bethlen Gergely Hagyományőrző Egyesület tagjai is. A rendezvényt a Kovásznai Megyei Tanács, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, a Bethlen Kollégium és a Bod Péter Alapítvány támogatta. Emelte az ünnepi hangulatot Szilágyi Győri Hunor és Gligor Daria elemista tanulók szép hegedűjátéka. Ezt követően az Egyesülés Múzeumban Gy. Szabó Béla metszeteiből és festményeiből nyílt kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. A múzeum részéről Gabriel Rustoiu igazgató mondott beszédet, ebben az alkotót az egyik legnagyobb „román” művésznek nevezte. Ferenczy Miklós esperes, Gy. Szabó Béla nevelt fia magyarul és románul mutatta be a művész életét és munkásságát. A második kiállítás a Római Katolikus Egyházművészeti Múzeumban tudományos értékű. A bemutatót Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros tartotta. A tárlókban eredeti dokumentumokat láthattunk pl. Bethlen Gábor levelét az erdélyi református lelkipásztorok gyermekei számára.(1629. július 13.) vagy a partiumi református román papokat magyar kiváltságokban részesítő egykori másolatot (1614. február 14.) Egy másik iratban a református vallású szászoknak istentiszteleti hely gyanánt odaadja az óvári iskola (ma: ferences kolostor) végében levő „palatiumot.” (1629. május 14). A délelőtti ökumenikus istentiszteleten zsúfolásig megtelt a gyulafehérvári székesegyház. Jakubinyi György római katolikus érsek szólt az egybegyűltekhez Bethlen Gábor személyének jelentőségéről beszélve, majd Kató Béla református püspök Bethlen Gáborról, mint a magyarok Gedeonjáról emlékezett meg. Az ökumenikus istentisztelet zárómozzanata a székesegyházban található emléktábla megkoszorúzása volt. Fellépett a nagyenyedi egyházközség, valamint a kollégium leánykórusa Fórika Éva zenetanár-karnagy vezetésével. A kórustagok Erdély szinte valamennyi népviseletében pompáztak. Az istentiszteletet kulturális műsor és vásár követte a Vártéren. Itt különösen fontossá vált Turzai Melán kollégiumi aligazgató és Kónya Tibor iskolalelkész moderátori tevékenysége. A Vártéren felállított színpadon Kováts Krisztián Fehér megyei RMDSZ-elnök köszöntötték az ünneplő közönséget. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a nagy fejedelem tizenhat éves uralkodása alatt megerősödött a transzszilvanizmus jelensége. Tudott csatába menni, de tudott szövetséget is kötni, ha arra szükség volt. Felszólalt többek között Sógor Csaba parlamenti képviselő és Hegedűs Csilla, az RMDSZ főtitkár-helyettese, a Communitas Alapítvány képviselője, az eseményen jelen volt Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is. Fellépett a Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes Tomai Gyöngyi és Kónya Mária vezetésével. Táncműsorukban a két fejedelem (Bethlen, és Báthori) párharcát elevenítették fel. Láthattuk, halhattuk a sepsiszentgyörgyi Codex és a budapesti Tabulatura együttesek műsorát is. A sok népi tánc (magyarlapádi, felvinci, miriszlói, csombordi, bethlenszentmiklósi, illetve a torockói citerazenekar) igazolták a szórvány érdeklődését a népi kultúra iránt. A Fehér megyei RMDSZ éppen ezeknek a kis közösségeknek a támogatásával – pl. a néptánccsoportok szervezésével és utaztatásával – vállalt fontos szerepet az ünnepen. Eközben a Vártéren kirakodóvásár zajlott sok szép magyar termékkel, a Böjte-ház udvarán pedig „huszárgulyás” főtt sajátos recept szerint. A műsort Antal Timi nagy sikerű, sok fiatalt odavonzó könnyűzene-koncertje zárta. Istentisztelet Alvincen Délután hálaadó istentiszteletre került sor a Gyulafehérvártól 11 km-re levő Alvinc nemrég felújított XIII. századi református templomában. Az istentiszteletet Ft. Kató Béla református püspök tartotta. A mindössze tíz református hívőből álló gyülekezetet Gudor Botond esperes látja el lelki szolgálattal. Népes közönség vett részt az istentiszteleten, jelen voltak a helyi ortodox és görögkeleti papok, valamint a polgármester. A vendégek között voltak azok az anyaországiak is, akik segítségével a felújítási munkálatok megvalósulhattak. Minderről Dioszegi László, a Teleki László Alapítvány képviselője beszélt. Fellépett a Tabulatura együttes és a nagyenyedi egyházközség református kórusa Fórika Éva vezetésével. Boros Erzsébet buzásbocsárdi énekes népdalokat adott elő. Szabadság (Kolozsvár) 2013. november 1.Népszavazásra készülnek (Székelyföld mint fejlesztési régió)Antal Árpád és Tamás Sándor mint állampolgárok regionális népszavazási indítványt kezdeményeztek – jelentette be utóbbi elnöki minőségében Kovászna Megye Tanácsának tegnapi soros ülésén, napirend előtt. Kifejtette, 33 594 támogató szavazatot sikerült összegyűjteniük, s mutatta maga előtt az asztalon tornyosuló dossziékat. A helyi referendumon azt a kérdést kívánják feltenni: akarja-e, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye külön fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely központtal? Az elnök elmondta, az aláírásokat az RMDSZ a Magyar Polgári Párt, a Székely Nemzeti Tanács, ifjúsági szervezetek és a magyar történelmi egyházak segítségével gyűjtötte össze, több mit 110 településen. A népszavazási kérelmet a támogató aláírásokkal a megye főjegyzőjénél iktatták. Az igényt kifüggesztették, s a rendelkezésre álló tíz napon belül senki nem fűzött ahhoz megjegyzést. Így, az előírt harminc nap elteltével, november 14-én soros tanácsülést tartanak, s napirenden szerepel majd a népszavazás kiírásáról szóló határozattervezet. Érdemi vitára akkor kerül sor, most csak tájékoztatta a testületet – tette hozzá az elnök. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 5.Ne feledjünk, ne hallgassunk (Megemlékezés Barcaföldváron)Napsütéses idő fogadta a nemzeti gyásznapon, tegnap délután a mintegy százharminc megemlékezőt az egykori barcaföldvári fogolytábor helyén kialakított emlékkertben. Ott, ahol 1944–1945-ben több mint hatezer ember sínylődött, közülük mintegy ezren odavesztek. Hetven év után a helyszínre visszatért a ma 88. születésnapját ünneplő Nagy Imre egykori fogoly, aki emlékeiből osztott meg. A rendezvényen közreműködött az ürmösi unitárius dalárda. Az emlékezőket Nagy János hidvégi református lelkész köszöntötte, majd az emlékmű ötletgazdája, az emlékhely kialakításának szorgalmazója, Ungvári Barna András korábbi hidvégi, jelenleg uzoni református lelkipásztor mondott beszédet, jelezve: már 14. alkalommal emlékeznek itt. Jeremiás próféta könyvéből a babiloni fogságot leíró részből választott igét magyarázott, majd, mint minden évben, most is egy túlélőre összpontosított. A köpeci id. Sebestyén Mózes Benkő Levente által lejegyzett emlékezéséből olvasott fel részleteket. Ötvenedmagával vitték el Köpecről, a táborban sanyarú körülmények között tengődtek, rengetegen meghaltak. Az emlékezés három brassói lelkész igéjével folytatódott: Koszta István evangélikus, Kassay Géza belvárosi református és Szász Ferenc unitárius lelkipásztor osztotta meg gondolatait. András Pál, Magyarország bukaresti nagykövetségének első titkára szerint a fogolytáborban szenvedő embereknek egyetlen bűnük volt: az, hogy magyarok voltak. Ha meg is bocsátunk, de soha ne feledjünk, és ne hallgassunk – mondotta. Nagy Imre túlélő elmondta: Szárazajtán született 1925-ben. Sepsiszentgyörgyön tette le az esküt, s a parancsot katonaként soha meg nem tagadta, amíg őfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós le nem tette a fegyvert, mert Magyarország elveszett. Ez 1944. október 16-án történt, s október 20-án szovjet fogságba estek tizenegyen, négyen szárazajtaiak, heten bélafalviak. Ki akarták végezni őket, ingre-gatyára vetkőztették, s egy gödör szélére állították. Amíg a katona a fegyverét töltötte, megléptek. Szamosbethlentől 385 kilométert gyalogoltak étlen, az első 26 kilométert akkor éjjel mezítláb Szeretfalváig. Amikor hazaért, szülei nem ismertek rá. De alig ért haza, egyszer csak szólt a fazék egy román ember nyakában, aki három csendőrrel jött. Kérték az iratait, nem voltak, kezét hátrakötötték, s vitték. 1944. október 24-én este úgy elvitték, hogy 1945 március 26-án este ért haza. Akiket vele együtt elhurcoltak Szárazajtáról, azok közül nyolcan Oroszország valamely részén nyugszanak, senki nem tudja, hol. 156 napot töltött fogságban, abból hármat Sepsiszentgyörgyön börtönben, aztán úgy került Földvárra, mint a tyúk, amelyet megfogott a róka, s nem tudta, hová viszik. Akkor ijedtek meg igazán, amikor megérkeztek, s a kapura ki volt írva románul: Jó, hogy jöttetek magyarországi foglyok. Mintegy 1500-an voltak háromszékiek. Borzasztó volt az az élet, 25 centi széles területen aludt, oldalra feküdve, kopasz föld volt a párnája és a derékalja. A mocskos tóból ittak úgy, hogy félrehajtották a faleveleket, a habot. Abban is mosakodtak. Azért haltak meg sokan, mert nem volt tisztálkodási lehetőség, nem volt étel, főleg ivóvíz. Volt, hogy egy talált cukorrépa mentette meg az életét. Kétszer szökött meg. A szászveresmarti téglagyárnál kapták el, úgy elverték, hogy alig maradt meg, s visszavitték. Egy hónapon keresztül minden nap huszonötöt kapott derékszíjjal a lábára a szökésért. Aztán másodszor sikerült. 1957-ben a magyarságáért ismét megkapta a feketelevest – mondotta Nagy Imre, aki kedvenc énekét is elfújta: Felmegyek a doberdói nagy hegyre. Az emlékezés koszorúzással, himnuszaink eléneklésével zárult a helyszínen, majd a hidvégi református gyülekezeti házban kialakított emlékszobában szeretetvendégséggel folytatódott. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 12.A székely címer európai környezetbenIsten dicsőségére és személyes büszkeségből – címeres emlékek és művészetpártolás a késő középkorban címmel szervezett nemzetközi értekezletet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tudomány és művészet kara Kolozsváron a múlt hét végén. Németországból, Ausztriából, Magyarországról, Szerbiából és a Moldovai Köztársaságból érkezett heraldikusok, művészettörténészek és hazai szakemberek tartottak előadást és beszélték meg a felmerülő kérdéseket. A középkorban keletkezett és fennmaradt erdélyi címerek kérdéskörét többen érintették. A főszervező, Radu Lupescu művészettörténész, a házigazda egyetem tanszékvezetője az Erdélyben fennmaradt királyi címereket mutatta be, Ciprian Firea kolozsvári művészettörténész az újabban feltárt és a más értelmezésű késő középkori címereket ismertette, Ioan Albu történész, egyetemi oktató a nagyszebeni sírkövek címereiről tartott előadást. Szekeres Attila István sepsiszentgyörgyi heraldikus a székelydályai református templom középkori címeregyüttesét bemutató előadásában többek között a régi székely címerre helyezte a hangsúlyt, bemutatva középkori megfelelőit, melyek a csíkcsobotfalvi szárnyasoltár lábazatán, a bögözi református és a székelyderzsi unitárius erődített templom egy-egy gyámkövén maradtak fenn. Az új székely címer bemutatásához épp kapóra jött a konferencia helyszíne, a Bocskai-ház Óváry Terme, melynek falán Bocskai István kőbe faragott címerében elkülönülten jelenik meg a nap és növekvő holdsarló. A konferencián látható volt, hogy késő középkori címerek Németországtól Erdélyig, sőt, Moldváig egyazon európai heraldika alkotóelemei. Az értekezlet méltó záróakkordjaként a résztvevők megtekintették a középkori címereknek otthont adó gyulafehérvári római katolikus székesegyházat és a vajdahunyadi várkastélyt. Utóbbi alagsorában Radu Lupescu megnyitotta az épületből származó kőfaragványokból – címeres gyámkövek, oszlopfők, boltzárókövek, ablakkeret-részletek – álló kiállítást. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 15.Népszavazást írnak ki (Székelyföld mint fejlesztési régió)December 8-ára térségi népszavazást ír ki Kovászna Megye Tanácsa – döntött tegnap a közgyűlés. Azt kérdezik a lakosságtól: „Egyetért azzal, hogy Kovászna megye része legyen egy Maros, Hargita és Kovászna megyét magában foglaló fejlesztési régiónak Marosvásárhely székhellyel?” A határozatot 26:4 arányban fogadták el, a magyar pártok képviselői támogatták azt, a Szociál-Liberális Szövetség frakciója nemmel voksolt. Tamás Sándor megyeitanács-elnök felvezetőjében elmondta: Romániában ez az első, megyénél nagyobb kiterjedésű térségben szervezendő regionális népszavazási kezdeményezés. Felemlítette, Antal Árpáddal közösen indítványozták a három megye egy fejlesztési régióba való sorolását célzó népszavazást. Ennek támogatására a helyi RMDSZ-szervezetek a Magyar Polgári Párt (MPP), ifjúsági szervezetek és a történelmi egyházak segítéségével több mint 120 000 aláírást gyűjtöttek Székelyföldön. Az ülésen meghívottként részt vevő Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elsősorban a román nemzetiségű tanácstagokat igyekezett meggyőzni arról, hogy a kezdeményezés minden, Háromszéken, Székelyföldön élő ember előnyét szolgálja, nemzetiségre való tekintet nélkül. Kimutatta: azáltal, hogy a nagy régióhoz tartozunk, 180 millió eurót veszít a térség, ebből mintegy 40–50 millió euró a megye vesztesége. Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök hangsúlyozta: ha a bukaresti kormány nem veszi figyelembe a népakaratot, azt jelenti, kiszorít bennünket; akár az országhatáron kívülre is – fűzte hozzá. Kulcsár-Terza felemlítette az október 27-i sikeres nagy menetelést, melyen közösen vettek részt a magyar szervezetek, s nemtetszését fejezte ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnökének nyilatkozata kapcsán, miszerint a népszavazás pótcselekvés lenne. Bedő Zoltán, az EMNP vezérszónoka úgy fogalmazott: egyik szeme sír, a másik nevet. Magyarázatként elmondta, pártja elsősorban Székelyföld autonómiájáért harcol, s hangsúlyozta, ezúttal nem a székelyek autonómiájáról van szó. Ezért nem tartja célravezetőnek a csupán fejlesztési régióról szóló népszavazást, de nemzeti kérdésről lévén szó, mégis támogatják a kezdeményezést. Cziprián Kovács Loránd liberális képviselő közölte, szeretett volna igennel szavazni, de fenntartásai vannak, egyrészt a régió gazdasági életképességét kérdőjelezi meg, másrészt pártgyűlésen nagy ellenállást tapasztalt, kollegái úgy látják, ez a megoldás csupán a székelyeket célozza, az itt élő románokat nem. Feltette a kérdést, milyen lépéseket tettek az erdélyi magyar pártok, hogy megnyugtassák az itt élő román közösséget: ha megszületne a kívánt régió, nem úgy bánnának az itteni románokkal, mint ahogyan kifogásolják Bukarest viszonyulását magukkal szemben. A románok egyáltalán nincsenek meggyőződve a különbözőségről, ezért kénytelen a javaslat ellen szavazni – zárta szavait Cziprián. Tamás Sándor jogosnak nevezte a felvetést, s igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy a saját bőrön tapasztalt rosszat nem kívánják a maguk részéről éltetni. Antal Árpád azzal érvelt: mindenki elismeri, hogy a mostani régiós felosztás életképtelen. Az a hazugság, amely azt volt hivatott bizonygatni, egységesen fejlődő ország vagyunk, s eszerint hozták létre a mostani fejlesztési régiókat, oda vezetett, hogy nem fejlődünk. Ugyanis az európai uniós pénzeket az egy főre eső országos bruttó össztermék (GDP) alapján osztják el. Maros, Hargita és Kovászna megye egy szinten áll, a nagyon fejlett Brassóval és Szebennel nincs, mit egy régióban keresnünk. Az ő átlagukat rontjuk, hozzánk meg nem jön a fejlettségi szintünk függvényében kijáró támogatás. A nemzetiségi kérdésre térve felemlítette, hogy Sepsiszentgyörgy városa két színházat tart fenn, egy magyart és egy románt. Sabin Calinic szociáldemokrata tanácstag az „utca emberének” észrevételét tolmácsolta: huszonnégy éve lassan, de biztosan elássa magát a megye. Az emberek egyre rosszabbul élnek. Ellenpéldaként Brassót hozta fel: igaz, hogy a nagy szocialista üzemek bebuktak, de helyettük száz meg száz cég jött létre, s munkahelyeket teremtettek. Ha azt nézzük, hogy itt huszonhárom éven át gyakorlatilag egy politikai szervezet vezette a megyét, valójában ellenzék nélkül, ráadásul más térségekhez képest több pénzt is kapott, ez azt jelenti, hogy a közigazgatással valami baj van. Tamás Sándor replikázott: nem beszélhetünk huszonhárom, hanem csak az utóbbi három-négy évről, s ekkor látszik fejlődés. Calinic elismerte, Sepsiszentgyörgyön fejlődés tapasztalható az utóbbi négy évben, de az alapkérdés marad – szögezte le. Antal Árpád azt mondta, Sepsiszentgyörgyöt Brassóval összehasonlítani olyan, mint Brassót Béccsel, hozzá mérhető várossal vessék össze. Sepsiszentgyörgyön három százalék alatti a munkanélküliség, s ezzel három év alatt országos negyvenedikről huszonkettedik helyre lépett elő. Ami a béreket illeti, az országos csúcsnak számító 2008-hoz képest a gazdasági válság ellenére a városban másfélszeresére nőtt a befizetett személyi jövedelemadó. Cziprián-Kovács Loránd megjegyezte, ehhez képest a megye a 35. helyen szerepel az országos rangsorban. Klárik László szenátor szerint európai szinten bebizonyosodott: a nagy városok gazdasági elsivatagosodást idéznek elő környezetükben, körülöttük minden elsorvad, éppen ezért nem jó Brassóval egy régióban lenni. A fejlesztési régió nem a nemzetiségek közötti viszonyról szól – szögezte le. Hozzátette, évek óta igyekszünk bebizonyítani, nem a románok ellen vagyunk, de kisebbségben lévén, különleges igényeink vannak. Bejelentette: a megyében gyűjtött 35 000 aláírás feljogosítja, hogy törvénymódosítást kezdeményezzen a regionális felosztásról, mégpedig azt, hogy Maros, Hargita és Kovászna megye külön fejlesztési régiót alkosson. Ezt nemes feladatnak tekinti, és teljes felelősséggel dolgozik ezen. A liberális Ioan Moroianu nem lát semmiféle megoldást a jelenlegi rossz helyzetből való kilábalásra, elmennek a gyerekeink, szétszakadnak a családok, a tervezetre nemmel szavaz. Klárik Attila RMDSZ-es tanácstag ironikusan megjegyezte, népszavazást kellene kezdeményezni arról, hogy tartsunk-e referendumot a külön fejlesztési régióba való tartozásról, mivel látja, mindenki ugyanúgy megy ki a teremből, mint ahogyan bejött, nem érdeklik az érvek. Végül az elnök szavazásra bocsátotta a tervezetet, az RMDSZ, az EMNP és az MPP tagjai megszavazták, a Szociáldemokrata Párt és Nemzeti Liberális Párt képviselői ellene voksoltak. Maros megye elutasította Elutasította a Maros Megyei Tanács a régióátszervezés ügyében kezdeményezett helyi népszavazás kiírását. A rendkívüli tanácsülésen 19-en voksoltak a referendum kiírása ellen, 14-en mellette, egy képviselő tartózkodott. A román pártok képviselői ellenezték a népszavazást. Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök bejelentette: a következő tanácsülésen ismét indítványozni fogják a tervezet elfogadását, hiszen 55 137-en írták alá. Hargita megyében november 27-én döntenek a népszavazásról. (demeter) Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 19.Keresztbe tett a prefektus (Egyelőre nem lesz népszavazás)A kormánymegbízott tegnap megtámadta a Kovászna megyei tanács múlt csütörtökön hozott 174-es határozatát, melyben népszavazás kiírásáról döntött, s azt a kérdést szándékozott a választópolgárok elé terjeszteni: Egyért-e azzal, hogy Kovászna megye része legyen egy Maros, Hargita és Kovászna megyét magában foglaló fejlesztési régiónak, Marosvásárhely székhellyel? Ezennel a határozat érvényét felfüggesztették. A megyeháza nem vár karba tett kézzel. A prefektus kabinetje közölte: a Kovászna megyei törvényszék közigazgatási osztályán kerestet nyújtottak be a határozat megsemmisítésére, s mindaddig, amíg végleges ítélet nem születik, a határozat érvényét törvény alapján felfüggesztik. Dumitru Marinescu kormánymegbízott a megyeházának, valamint a helyi önkormányzatoknak körlevelet küldött, s felszólította, vessenek véget bármely, a határozat életbeléptetését célzó cselekedetnek. A prefektúra közleménye hangsúlyozza: Románia törvénykezésének nagyon fontos tényezője az ilyen „nyilvánvalóan törvénytelen”, visszafordíthatatlan következményekkel járó közigazgatási eljárás felfüggeszthetősége, amelynek „beszédes bizonyítéka” Kovászna megye tanácsának szóban forgó határozata. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke lapunk érdeklődésére elmondta: nem lepődtek meg a prefektus tettén, mert 95 éves tapasztalatuk van a román államigazgatás működéséről. Éppen ezért a határozat 3. cikkelyében leszögezték: amennyiben a népszavazási eljárást felfüggesztik, azt a végleges bírósági határozattól számított húsz nap utáni első vasárnapon tartják meg. Addig sem állnak le, hisz meggyőződésük, hogy 120 ezer ember véleményét (ennyien írták alá a támogató íveket Maros, Kovászna és Hargita megyében – szerk. megj.) figyelembe kell venni. De úgy látszik, a prefektus és a román kormány inkább mellőzné ezt, annak ellenére, hogy Romániában 2003 óta érvényben van a referendumtörvény. Az országnak az Európai Unióhoz való csatlakozása előtt többek között el kellett fogadnia egy ilyen, a demokráciát garantáló jogszabályt, amely biztosítja a helyi és regionális népszavazás lehetőségét. De ezt nem akarják alkalmazni, az alkotmánymódosítást célzó népszavazáson kívül nem volt Romániában helyi, regionális népszavazás. Az alkotmány, törvény, az európai jogrend ezt a lehetőséget garantálja, de Romániában nem engedik, hogy éljünk ezzel – fejtette ki a megyei önkormányzat elnöke. Hozzáfűzte: a népszavazás akadályoztatásáról képviselőjükön keresztül tájékoztatják az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusát, amely az Európa Tanács – melynek Románia is tagja – tanácsadó szervezete. A testület 2013–2016-ra megfogalmazott prioritásai közé tartozik a helyi és regionális demokrácia érvényesülésének figyelemmel kísérése, az emberi jogok érvényesülésének támogatása helyi és regionális szinten, az állampolgári részvétel erősítése. Szekeres Attila Erdély.ma 2013. december 7.Megjelent: Prés alatt a magyarságÚj könyvvel jelentkezik Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi történész, a Háromszék külső munkatársa: Prés alatt a magyarság (Nemzeti elnyomás Romániában). /Scribae Kádár Lap- és Könyvkiadó. Csíkszereda, 2013./ A szerző az utóbbi években rendszeresen év végén jelentkezett friss munkáival. 2009-ben a Székelyföld határán című könyvét az autonómiaharc bibliájaként méltattuk, s a szentírási párhuzamnál maradva, a következő esztendőben kiadott, Székely hazát akarunk címűt az autonómiaharc újszövetségeként jellemeztük. A sorozat harmadik kötete, a 2011-ben megjelent Múltunk kötelez az államalapítás korába kalauzol, Szent István királyunkat és művét mutatja be. Ugyanakkor a címben nem jelölt második részben az erdélyi gyógyítástörténetbe nyerhettünk betekintést. A tavaly megjelent, Sepsiszentgyörgy korai története és népessége. Székely vértanúk című, két dolgozatot magában foglaló könyv első részéről a cím beszél, a másodikban az 1854-es Makk-féle összeesküvés történetét és következményeit tárja fel. Most megjelent könyve is két részből áll. Az első, mely mintegy ötödét teszi ki a munkának, a történelmi publicisztika eszközeivel igyekszik rávilágítani a mai székelyföldi valóságra, román–magyar, hatalom–Székelyföld viszonyra, de visszamegy a nemzeti közösségeknek tett 1918-as román ígéretekig, sőt, a Basarabok eredetét boncolgató rész a történelemhamisításra is rámutat. Ennek címe Mondvacsinált Székelyföld? Így, kérdőjellel, hisz a szerző a Székelyföld-tagadók, az egységes román nemzetállam mítoszát táplálók álláspontjából kiindulva a történelmi valóságra, Székelyföld és a székelyek létére igyekszik rámutatni. Íme néhány cím: A Nemzeti Összetartozás Napja, Ünnepelhetünk-e december 1-jén?, Román nyelvi tolerancia, Székelyföld létezik! A második, testesebb rész, melynek címe Nemzeti elnyomás Romániában, már jegyzetekkel ellátott tanulmányokat tartalmaz. Az elmúlt másfél évszázad nacionalista politikáját ismerteti, egy-egy korszakot vagy eseményt alaposabban körüljárva. Így elidőzik az ippi, ördögkúti, szárazajtai mészárlásoknál, a két világháborút követő román ígéreteknél, az illúziókat felváltó csalódásoknál, a beolvasztó politikát, a Securitate nemzetiségellenes működését boncolgatja. A fejezet tulajdonképpen a román nemzetállam megteremtésére törekvő államnacionalizmus bemutatása. Csak határozott küzdelemmel megvalósított területi, kulturális és helyi autonómia lehet a magyar és székely megmaradás kerete. A román nacionalizmus másfél évszázados története egyértelműen rádöbbent arra, hogy ha nem küzdünk következetesen a minket megillető közösségi jogokért, akkor csak elnyomott, beolvasztásra ítélt másodrangú állampolgárok lehetünk – vonja le a következtetést Kádár Gyula. Kádár Gyula legújabb könyve megvásárolható a H–Press lapterjesztő standjain, Sepsiszentgyörgyön az Olt utcai Ex libris könyvesboltban és a Diákboltban. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. december 21.Emberek, életek, történések (Mentor-est Sepsiszentgyörgyön)Erdély – emberek, életek, történések címmel szervezett kiadói, szerzői estet a Bod Péter Megyei Könyvtár. Szonda Szabolcs igazgató köszöntője után Káli Király István mutatta be az általa vezetett marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadót, legújabb köteteit és a jelen lévő szerzőket. A rendezvény címét magyarázva azt mondta: az valamennyi kötethez talál. Pál-Antal Sándor nyugalmazott főlevéltáros, pecsétszakértő, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja A székelyek földje és népe című tanulmánykötetét ismertette. A közölt tanulmányok közül némelyet kiadtak már Magyarországon vagy itthon, mások most láttak először nyomdafestéket. A válogatás összetartó fonala az, hogy mindenik a székelységről szól, és nem haladja túl Székelyföld területét, mondotta a szerző. Könyvét a középkorral kezdte, mégpedig a legnagyobb időszakot felölelő székely önkormányzat-történettel, melyhez harminc éven át gyűjtötte az anyagot, amíg 2002-ben kiadta az átfogó munkát. Ebben az összegzésben végigvezet azon a folyamaton, mely során létrejött a székely autonómia. Az önkormányzatiság kialakulása mintegy 200 év alatt teljesedett ki, Mátyás király uralkodása idején tetőzött. A kötetben a székely székek, városok, köztük a négy háromszéki mezőváros történetével is foglalkozott, továbbá azzal az időszakkal, amikor Erdély népe a török faigából a Habsburg-vasigába kényszerült, bemutatja, milyen változásokon ment át a székely társadalom. Kitért a székelyföldi pestisjárványra is, s az 1956-os magyarországi forradalom itteni hatásaival zárta a kötetet. Szilágyi Sándor Hanyatló Erdély című tanulmánykötetéről a szerkesztő, Sebestyén Mihály szólt. A szerzőről elmondta, ő szerkesztette A magyar nemzet története című, tízkötetes sorozatot, az Erdélyi országgyűlési emlékek című forráskiadvány-sorozatot. Kolozsváriként megküzdött, hogy Magyarország első számú történésze, a Magyar Tudományos Akadémia tagja legyen. Az idén megjelent kötet anyagát a szerző Vértanúk a magyar történelemből című, 1867-ben megjelent kötetéből válogatta. A mostani könyv címének magyarázata, hogy Bethlen Gábor után az erdélyi szerencse csillaga leáldozott. A tanulmányok Bethlen Gábor fejedelmi trónfoglalásáról, Kemény János fejedelem végnapjairól, Haller Gábor megöletéséről (mely Apafi lelkén szárad, tette hozzá az előadó), Bánffy Dénes kivégzéséről (az első erdélyi koncepciós perek egyikeként említette a szerkesztő), Szász János szász királybíró haláláról (amit igencsak véres kriminek nevezett Sebestyén), a nevére méltatlan Rákóczi József, II. Rákóczi Ferenc fiának pályafutásáról, Mikes Kelemenről és Cserey Mihály történészről szólnak. Sebestyén Mihály Midway-szigetek című novelláskötetéről szólva Káli Király István elmondta, mindenben ott vibrál a történelem. A szerzőről pedig, hogy a történelem pimasz módon nem elég neki, s hétköznapjaink történeteit novellistaként igyekszik feldolgozni. A Midway-szigetek valahol félúton a semmi és a minden között vannak. A szerző alattomos műfajt művel, mert az ember kénytelen egyfolytában derülni, hova visz el az író fantáziája, nem lehet megállapítani, álom vagy valóság, fantázia vagy tényleges történet, amit leír. Sebestyén Mihály felolvasta Albert bácsi játékai című novelláját. Szerzőavatásra is sor került. A Mentor Kiadó házi szerzőjének számító B. Kovács András újságíró, közíró bemutatta a sepsikőröspataki származású, jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő Bedő Bélát, akit évekkel ezelőtt riporterként fedezett fel, és ösztönzött arra, hogy írja meg emlékiratait. Így született a Magyar tiszt a román hadseregben című könyve, melyet ő mutatott be a Háromszék hasábjain (Egy magyar ezredes könyve – november 2.). Bedő Béla mesélt sepsikőröspataki gyermekkoráról, s arról, hogy akarata ellenére magyarként román katonák oktatójává vált, de megállta helyét. Káli Király István még egy könyvről szólt: Méliusz Anna: Nem hősökről beszélek. Méliusz József második felesége írja meg az első feleség, Klári Securitate általi meggyilkolását és a közös gyermek, Péter őrültségbe kergetését. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. január 10.Lassul a népfogyatkozás? (Többen kötöttek házasságot)A házasságkötések számának elmúlt években tapasztalt csökkenése megfordulni látszik: tavaly több pár fogadott örök hűséget Háromszék városaiban, mint egy évvel korábban. S bár a gyermekvállalási kedv nem mutat egyértelmű növekedést, úgy tűnik, a mélyponton túlléptünk – Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Barót és Kovászna anyakönyvi hivatalainak adataiból nagyjából ezeket a következtetéseket vonhatjuk le. Többen kötnek házasságot, de többen is válnak, a születési és az elhalálozási számok az elmúlt években viszonylag állandóak – derül ki a sepsiszentgyörgyi önkormányzat anyakönyvi hivatalának nyilvántartásából. A megyeszékhelyen ötödével kevesebb kisbaba születését jegyezték 2013-ban, mint tíz esztendővel ezelőtt, de ez nem jelenti feltétlenül a helyi és a környékbeli kismamák által világra hozott gyermekek számának csökkenését az adott időszakban, mivel az újszülöttet annak a községnek, városnak a polgármesteri hivatalánál veszik nyilvántartásba, amelynek területén működik az adott szülészet. A háromszéki megyeközpontban 2003-ban 1347 újszülöttnek állítottak ki születési bizonyítványt, 2013-ban pedig 1088-nak, 27-tel kevesebbnek, mint egy esztendővel azelőtt. A Sepsiszentgyörggyel szomszédos sepsiszentkirályi Semper Sanitas magánkórházban tavaly hatvannyolc kisbaba született, akiket Sepsiillyefalván anyakönyveztek. Az elhalálozások száma viszonylag állandó az elmúlt évtizedben, 2003-ban 763 halotti bizonyítványt állítottak ki Sepsiszentgyörgyön, 2013-ban pedig 755-öt. A házasságkötések gyakorisága 2012-ben érte el a mélypontot, akkor a tíz évvel ezelőtti 440-hez képest csupán 260-an mondták ki a boldogító igent Sepsiszentgyörgyön, tavaly 325 esketés történt a városházán. Megnövekedett az egyszerűsített, bíróságinál rövidebb lefutású válást igény-lők száma, egy évvel korábban 11 házasságot bontottak fel a felek kérésére a helyi polgármesteri hivatalban, 2013-ban 17-et. Ennek feltétele, hogy a házastársak közötti megegyezéssel történjék, ne legyen kiskorú a családban és az igénylők fizessék ki az 500 lejes válási illetéket. A válások száma ellenben ennél sokkal több, kevesen veszik igénybe az önkormányzati, illetve a közjegyzői irodák ilyen jellegű fizetős szolgáltatásait, legtöbben az olcsó bírósági utat választják. Országosan évente átlagban százezer házasságot kötnek és harmincezret bontanak fel. Nőtt a születések száma A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal anyakönyvi irodájában az elmúlt esztendőben 553 újszülöttet, 234 elhalálozást és 96 házasságkötést vettek nyilvántartásba – tájékoztatott Kovács Mária irodavezető, akitől azt is megtudtuk, hogy az előző évhez viszonyítva, ha nem is látványosan, de nőtt az újszülöttek száma: 2012-ben ugyanis 502-en születtek. Az elhalálozások száma majdnem változatlan, tavalyelőtt 239-en hunytak el. 2012-ben százegy pár mondta ki a boldogító igent, tavaly 96. Hogy hányan váltak el, arról az anyakönyvi hivatalban nincs pontos kimutatás. A születések száma egyébként azért ilyen magas, mert a Felső-Háromszéken világra jött babákat a céhes városban veszik nyilvántartásba. Pozitív mutatók Baróton Az elmúlt évekhez képest igen pozitív értékeket mutat a baróti anyakönyvi nyilvántartás. A polgármesteri hivatalban tavaly jóval több születést jegyeztek, mint korábban, a házasságkötések száma szintén nőtt, a haláleseteteké csökkent, s egyszerűsített válás nem történt – tudtuk meg Toma Éva anyakönyvvezetőtől. Az utóbbi öt év statisztikájából kiderül: 2009-ben 93-an, 2010-ben 67-en, 2011-ben 98-an, 2012-ben 121-en, tavaly 143-an születtek. Az elhalálozások száma: 109, 102, 109, 100, illetve tavaly 94, a házasságkötéseké 54, 38, 29, ismét 29, s tavaly 44. Az elmúlt esztendőben nem bontottak házasságot a baróti városházán. Mióta az egyszerűsített válást lehetővé tették, két esetben éltek ezzel Baróton, még 2012-ben. Negatív mérleg Kovásznán Fordult a kerék Kovásznán, míg 2012-ben 197 születést és ennél kevesebb, csupán 117 halálesetet jegyeztek, a tavalyi mérleg negatív: 95 személy hunyt el, és 56 születést iktattak (az újonnan világra érkezettek nemcsak kovásznaiak, egész Orbaiszékről jöttek a fürdővárosba a szülő nők). Közülük 12-en külföldön jöttek világra, de szüleik fontosnak tartották, hogy a kovásznai anyakönyvi hivatalnál is beírják – tudtuk meg Dancs Ibolya anyakönyvvezetőtől. Összehasonlításként egy másik adattal is szolgálunk: 2011-ben 250-en születtek a kovásznai szülészeten. Növekedett viszont a házasságkötések száma: tavaly 51 pár esküdött a kovásznai anyakönyvi hivatalnál – egy évvel korábban 45-en fogadtak örök hűséget. Igaz, a 2012-es esztendő mélypontnak számított, 2010-ben ugyanis 57 fiatal pár kötött házasságot . Tavaly négy házaspár kérte a válást – tudtuk meg Dancs Ibolyától. Összeállításunk szerzői: BOKOR GÁBOR, FEKETE RÉKA, IOCHOM ISTVÁN, SZEKERES ATTILA Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. január 16.Tamás Sándor: a tiltakozás politikai akció (Rétyi faipari beruházás)Milyen álláspontot képviselt a megyei környezetvédelmi szakbizottságban a megyeháza, milyen alapon bocsátott ki építkezési engedélyt a Holzindustrie Schweighofer számára, és hogyan viszonyul a rétyi fűrészüzem létesítése elleni civil tüntetésekhez? – kérdezte Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki elnöke Kovászna Megye Tanácsának tegnapi rendkívüli ülésén. Tamás Sándor tanácselnök válaszában közölte, egyáltalán nem civil tiltakozásról van szó, hanem politikai akcióról, az EMNP civil bőrbe bújtatott aktivistái szervezkednek. A megyeháza a szakmai kérdésekben nem illetékes, de minden esetben kikéri a szakintézmények véleményét. Most is megjelölte azokat a hatóságokat, amelyeknek jóváhagyását indokoltnak látta. Több mint negyven állami szakintézmény kedvező láttamozását szerezte be a beruházó. Kimutatták, az üzem nem káros a környezetre, egészségre, közúti forgalomra stb. A beruházás szakmai része erős lábon áll – mondotta az elnök. Hozzátette: nem tiltakoztak a megyei erdőtulajdonosok, kitermelők, szállítók, közbirtokosságok. A beruházó eleget tett az államigazgatási eljárás követelményeinek. A megyeháza egyeztető ülésre hívta az összes engedélyező szervet, nyolcvan százalékban megjelentek, s egyöntetűen a beruházás törvényessége mellett foglaltak állást. Ezek után a megyei tanács, nem látva semmiféle ellenérvet, kibocsátotta az építkezési engedélyt. A közvetlen érdekelt, Réty község is támogatta a beruházást. A cég szászsebesi telephelyén és a Fehér megyei környezetvédelmi hivatalban tájékozódtak, majd közmeghallgatást tartottak, azon az aktív lakosság 75 százaléka vett részt, s 90 százalékuk támogatta a beruházást. Egyetlen kérdésük volt: mikor lehet jelentkezni alkalmazásra, ugyanis több mint 600 munkahely létesítését ígérte a beruházó. A megyeháza törvényesen és tisztességesen járt el – hangsúlyozta az elnök. Tamás Sándor még megjegyezte, a tiltakozásnak politikai színt ad az is, hogy Johann Taierling, az EMNP kézdivásárhelyi tanácstagja tiltakozik. „Mindenki azt csinál a családi örökségével, amit jónak lát, de az, aki tavaly 250 hektár erdőt adott el idegeneknek, ne prédikáljon a szülőföld megtartásáról” – tette hozzá. Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy), (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
