|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 275 találat | lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-275 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Balázs Katalin 2016. augusztus 25.Román mise Magyarbékásban, egyetlen magyar DamukonMagyarbékás és Damuk a szórványok szórványa, a Szent Miklós egyházközség legtávolabbi fíliája. Ide tartozik Háromkút is, ott kéthetente van szentmise, a két messzebbre eső közösséghez havonta egyszer jár a lelkipásztor. Simó Ferenc kisegítő lelkész a szórványszolgálatos, hozzá csatlakoztunk. Ha Gyergyószentmiklósról nézzük, hátborzongató, hogy van két olyan, egyházilag hozzá tartozó település, ahová csak havonta jut el a pap. Rettenetesnek keresztelhető az a tény is, hogy a magyar emberek ott románul hallgatják Isten igéjét. De ha közelebb megy hozzájuk a szentmiklósi, rádöbben, a legkisebb jelentősége annak van, hogy a Mi Atyánk vagy a Tatăl nostru csendül-e fel a templomban. Vasárnap reggel kilenckor már ott álltunk a damuki templom előtt, miután a Gyilkostó és szoros kanyarjain túljutottunk, a főútról letértünk, majd autónkat elhagyva a hegytetői istenházához harántolva fellihegtünk. Igen, itt a templom közel van az éghez, kész zarándoklat egy-egy szentmisére menés, temetés. Mindössze pár hívőre várunk, megfogyatkoztak. Ide járnak a görög-katolikusok is egy páran, de még így is, pappal, sofőrrel alig érjük el a tizenegy fős létszámot. Csoda-e, ha a lelkipásztornak van ideje mise közben mindenkivel kezet fogni, béke veledet kívánni, mégsem húzódik többórásra a szertartás. Az egykori hívek közül sokan a másvilágra, sokan külföldre költöztek, olyan sem egy van, aki baptistának állt át. Úgy tudják a „mAradékok” azért, mert őket nem fenyegeti a halál. Akik ide jönnek, az élettel vannak elfoglalva. Egy család érkezik felfelé a hegyen. Idősebb házaspár három gyerekkel. Öt kilométerről jönnek. A férfi le-lemArad, benne van a korban, s a hamarabb odaérkező élete párja tudatja is velünk, megrendezte egészségét a sok kaszálás. Ő Bara Béla, az egyetlen magyar. „Én ott születtem Gyimesközéplokon, Farkaspallónál nőttem fel. Megnősültem, s még hét évet Pallónál laktunk, de amikor apósom itt Damukon elhalt, lejöttünk ide. 1975-ben. Azóta itt lakunk. Még van egy magyar a faluban, Rakottyásból jött, itt lent, a gödörben lakik, de más nincs. Én vagyok az egyetlen római katolikus. Egyedül nekem nem misézhet a pap magyarul, megszoktam a románt. Mit csináljunk, a többiek nem értenek magyarul.” Gyóntatással kezdődik a szertartás. A hét elsőáldozott hívő kivétel nélkül igényt tart erre. Simó Ferenc azt mondja, ez minden hónapban így történik. Az idősebb asszonyok a sekrestyei gyóntatószék felé igyekezve papírcetlit szorongatnak kezükbe. Az összetűrt füzetlapból kikandikálnak az egylejesek. Misét akarnak mondatni, annak árát viszik a papnak. Egészségért, gyógyulásért, a gazdaságért kérnek ilyenkor közbenjárást. Jó lelkek, más káráért „feketemisét” itt nem szoktak kérni. Bara Béla felesége is megy, meggyónik, majd mise közben el-elmorzsol egy-egy könnycseppet. Áldozás után nem bírja fékezni magát, hiába próbál tekintettel lenni az arcát simogató kislánykára, kitör belőle a zokogás. A kis templomban, ahol a jobboldali padsorokban a férfiak ülnek, balról pedig a fehérnépek, sűrűn hullanak a könnycseppek, nincs ember, ki könnyeivel ne küszködne, ne szipogna. Együttérzés jele ez. A házaspár két fiúgyermeknek adott életet. Mára mindkettő halott. Egyik betegségben, másik balesetben vesztette életét. Egyik fiú után egy unoka van, édesanyjával idegenbe költözött. A másikat felesége még éltében elhagyta, s hagyta a három gyermeket is. A két nagyobb fiút, és az akkor másfél éves kislányt. Aztán megtörtént a tragédia, a kicsik apa nélkül, a nagyszülőkre mAradtak. Bara Béla és felesége tisztességgel nevelte a gyerkőcöket, a kicsike nyugdíjt gazdálkodásból pótolva. Nemrég megérkezett az anya. Visszaköveteli a gyermekeit, vinné magával mind a hármat jelenlegi életébe, Spanyolországba. Bírósági ügy lett az igényből, és nem nyomott a latban, hogy az anya elhagyta egykor kicsinyeit, az sem, hogy a gyerekek a nagyszülőkhöz ragaszkodnak, hogy az egyik fiú olyan ügyes focista, hogy ingyen kapott kosztot, kvártélyt Piatra Neamțon. Döntés, fellebbezés, majd újabb döntés erősíti: az anya viheti gyermekeit. „Hogy vehetnék el őket tőlem? Erőszakkal? Nem adom. Ilyen nem létezhet” - mondja Bara Béla, és bízik Istenben-emberben, hogy megmAradhat kicsike családja egy fedél alatt. Továbbindulunk, Magyarbékás irányába. Hajdanán Damuk Magyarbékásnak volt a filiája, nagy plébánia is van ott, s bár régen nincs helyben lakó pap, nem áll üresen az ingatlan. Bérbe adta az egyház, kvártély fejében a lakók csinosítják az épületet. Hiba nincs az egyezségben – így tűnik kívülről, hisz új cserepek a tetőn, néhány nyílászárót is termopánra cseréltek már. Egy udvaron van a plébánia, templom és temető. Délben kezdődik a mise, a templom búcsúünnepe ez, Szent István napja. Hogy kevesen vagyunk-e vagy sokan, nézőpont kérdése. Szám szerint huszonnyolcan, görög- és római katolikusok együtt hallgatjuk: „Szfântul Ștefan, regele Ungariei...”, azaz Szent István, Magyarország királya. Simó Ferenc lelkipásztor prédikációjában a történelmi tények mellé fűzi a szentség fogalmának ismertetését is. A szent élet, mint mondja, nem egy történelem ködébe veszett, pár személy által birtokolható előjog, hanem a mai valóság része. Pisszenés nélkül hallgatták lelkipásztorukat a hívek, mint mondták, egymás között csak mosolygós papként emlegetik. Mert ugyan ritkán jön, de akkor kedélyesen szóba áll velük, leül asztalukhoz, meghallgatja bajaikat. Hozzám pártol egy asszony, és be is mutatkozik: csángó-féle vagyok. Nem gyimesi, nem is moldvai. Hargitában született, csak így jelöli meg világra jöttének helyét. Aztán olyan férjet kapott, aki az italt nála többre értékelte. RámAradt a bú s a sok kapálás. Elment Bukarestbe, „servitoare” lett. Férjet is kapott, mint mondja, olyant, amilyent ott kaphatott: románt. Harminc év együttélés feledtette a múltat és a magyar nyelvet. Annak is története van, miért él Magyarbékásban. Itt van a lányának egy lakása. „Leányom kiment Olaszországba. Hiúba aludt, most háza van. Az itthoni lakása üres, én kócsolom.” Megértik egymást? – kérdez ránk egy idős asszony tiszta magyarsággal. Ő itt az egyetlen személy, aki színtiszta magyar származásában és nyelvében egyaránt. Kilencven esztendős, s mint mondja, kicsit nehezére esik a menés újabban, eddig semmi baj nem volt a „szerkezettel”. Simon Rozália ő, aki a legtöbbet tud az egyházközségről, hiszen fél évszázadon át kántor és mindenes volt, nemrég adta át öccsének az orgonálást. „Itt születtem magyar családban. Kilencen voltunk testvérek. Háború előtt még olyan sokan voltunk itt magyarok, hogy a templompadok tele voltak. Akkoriban volt még helyben lakó lelkipásztor is, a katonapap, Ambrus Szaniszló” – sorolja a tényeket, mint akinek az idő nem kezdte ki a memóriáját. A háború romlást hozott. A katolikus templomot is kiürítették. Nagy szerencse, hogy egy román pap amit összeszedhetett, megőrizte, az ortodox templomban tartotta, tőle vehette át a javakat a '60-as években Dani Gergely plébános és Bodó Péter lelkipásztor. Bodó Péter segített a templom újra-berendezésében, ő járt vissza rendszeresen a magyarbékásiakhoz, damukiakhoz is. Három napba is beletelt az utazása az akkori közlekedési feltételek mellett, s ha megérkezett, a plébánián hált meg egy-két éjszakát. Ma már a görökkatolikusokkal együtt sem sikerül megtölteni a templomot, még a búcsús szentmisén sem. De ennek is van előnye, legalább mindenkit meg lehet hívni utána ebédre. Mert a plébániaudvarban hosszú, terített asztal várt mindannyiunkat. Rózsika néni csak mesélte a templom múltját, aztán rátért a sajátjára is. Gyereke neki nem született. De a szomszédban volt egy többgyerekes család, s köztük egy ügyes kislány, aki a többieknél is szívesebben volt Simonéknál. Tizenegy éves volt Lenuța, amikor Rózsika néni férjétől őt kapta születésnapi ajándékba: örökbe fogadták. „Olyan jól süt és főz, érzéke van hozzá. Azt mondják, én tanítottam, de nem kellett őt tanítani. Azt is mondják, hasonlít hozzám. Hát ezt a csodát” – lelkendezik a kilencven éves néni, és jön is fogadott lánya, nem másért, csak hogy az anya arcát megsimogassa, kívánságát kitudakolja. Lenuța nem beszél magyarul, azt mondja, hibásan ejtené a szót, s restellné miatta magát. Mint ahogy románul kínálja a csorbát Laci is, ő főzte nagy izgalommal, mert ekkora adagot még sosem készített. Jóllakatnak aztán töltött káposztával, többféle süteménnyel, és a kávé mellett annyira oldódik a hangulat, hogy még a cölibátus kérdését is megpendítik lelkipásztoruknak. Ragasztott nevéhez híven csak mosolyog Simó Ferenc, majd búcsúzáskor mindenkihez szól egy jó szót. Hogy meglátja, jobb lesz, bízzon Istenben, legyen lelkében béke, imádkozzon, mi is imádkozunk érte. És ha kicsi időre is, de az emberek mosolyra váltanak, törpül a bánat. Mert az örömnek és gyásznak, a léleknek, ha közelről nézzük, nincs nemzetisége. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. augusztus 29.Gyergyói értelmiségiek találkoztakKutatók, oktatók, művészek, Gyergyóhoz kötődő értelmiségiek számára teremtett találkozási lehetőséget a Gyergyói Szemle Egyesület. A szombati gyergyóremetei találkozón, az előadóteremmé átalakított csűrben az értékek és lehetőségek kerültek felszínre. Kiderült, a különböző területeken tevékenykedő, a térségért tenni akarók alig tudnak valamit egymás létéről. A Gyergyói szemle nyári találkozója nevet viselte a rendezvény, ahová kutatók, művészek, itthon élők, alkotók, illetve elszármazottak kaptak meghívást. Nagy József házigazdaként közölte, nem titkolt cél egy hálózat kiépítése, hogy az értelmiségiek tudjanak egymásról, és hogy különböző témakörökben tudjuk, kihez kell fordulni. Gyergyó nagy értelmiségi potenciállal bír, csak jó része nincs itthon. A cél, hogy párbeszéd alakuljon ki a távol élők és itthoniak között, hogy számítani lehessen mindenkire, akinek fontos e térség – hangzott el. „Mi jó szívvel adtunk helyet és állunk mögéje a kezdeményezésnek” – fogalmazott Laczkó-Albert Elemér, Remete polgármestere, célozva a Gyergyói Szemle Egyesület minden tevékenységére, beleértve a folyóirat megjelentetését, szakmai fórumokat, hálózatépítést, az ösztöndíjalapot és tudományos kutatások népszerűsítését. Meglátása szerint a szombati eseményre összegyűlt harminc ember kitűnő kovász, a rendezvény pedig érdemes a folytatásra. Gazdaság, kultúra, szociológia, segítő szakmák, oktatás, természettudományok és művészetek képviselői mutatkoztak be munkájukról beszélve, és egymás számára is meglepetés volt, hogy egyik-másik földink milyen témakörben kutat, milyen eredményeket oszt meg szívesen. Nagy József elmondta, amikor a különböző területeken kutatókat kezdték számba venni, fény derült arra is, melyik település iskoláinak milyen erősségeik vannak. Így a gazdasági profilúak többsége gyergyószentmiklósi, tizennégy közgazdászt jegyeztek fel, Remetéről történészek, művészettörténészek, színészek kerülnek ki leginkább, Alfaluból képzőművészek, Tekerőpatakról, Szárhegyről a természettudományok iránt érdeklődők. Szeretnék, ha minél többet közülük haza lehetne hívni találkozásra, felkérni együttműködésre. A jelenlévők körében a bemutatkozást követően azt firtatták, volt-e vagy terveznek-e olyan kutatást, amely a Gyergyói-medencéhez kötődik. A sorban elsőként két közgazdász, a csomafalvi születésű Balla (Szőcs) Emese és a gyergyószentmiklósi Lázár Ede mutatkozott be. Balla Emese e térségben is vizsgálta a klímaváltozás hatását a mezőgazdaságra, s bár meglepő volt, hogy a hőmérséklet-változással leáldozóban van a minőségi burgonyatermesztés, mégsem ez volt a legmeglepőbb. Egy másik kutatását idézve elmondta, az emberek kedve elment a pályázástól. Arra kereste a választ, hogy mi ennek az oka és a kiút lehetősége. A gazdák, vállalkozók nem annyira a pályázat megírásától félnek, mint a projektben leírtak kivitelezésétől, hogy megfelelő szakértelem híján nem tudják végigvinni a vállaltakat, emiatt pedig pénzvisszafizetésre kötelezik őket. Így akár anyagi áldozatot is hoznának szakemberek segítségéért cserében, akik a lebonyolításban partnerek lennének. Lázár Edének a marketingkutatás a fő szakterülete, összeállította, felajánlotta ingyenes használatra a kutatás módszertanát, mely interneten hozzáférhető. Elemezte a helyi termékek értékességét is, hogy pluszértéket jelent-e az a helybéli vásárlóknak, hajlandóak-e akár felárat is fizetni érte, illetve a termelő hogyan száll szembe a konkurenciával. Elmondta, a munkanélküliség gazdasági és társadalmi probléma komoly migrációs hatással. Kérdés, hogy a helyi termék előállítása, a turizmus és a fafeldolgozás képes-e fenntartani a Székelyföldet. A közgazdász szerint mindezek mellé a stabilitáshoz iparra is szükség van. Illetve arra a lehetőségre, amit a világháló biztosít: itthonról külföldnek dolgozni. A felvetett témák kapcsán szóba jött, hogy nem kellene kiadjuk kezünkből olcsón a nyersanyagot, például bagóért a szénát a moldvaiaknak, akiktől aztán a kész tejterméket vásároljuk meg borsos áron. De szó volt a tájvédelemről, a fafeldolgozásról és a jó minőségű faházról, illetve arról is, hogy érdemes lenne visszahozni a növényi és állati alapanyagból előállítható ruhaneműk készítését. Mi az, amit elvárnak az önkormányzattól? – tette fel a kérdést a község polgármestere, a két közgazdász pedig sorolta: biztosítsa az alap-infrastruktúrát, hogy ha egy beruházó idejön, legyen esélye mAradni, legyen nyitottság az újdonságokra, és teremtse meg annak esélyét, hogy a fiatalság itthon mAradhasson. Hogy hogyan, annak kitalálása legyen az önkormányzat feladata. Múltkutatók népes társasága A történészek, történelemtanárok, régészek, levéltárosok köre volt a legnagyobb a délelőtti előadások alatt. Laczkó-Szentmiklósi Endre remetei történelemtanárként, iskolaigazgatóként mutatkozott be, Szárhegyről Portik Zsolt érkezett régészként, Borszékről Farkas Aladár helytörténészként, Ősz Sándor Előd Kolozsvárról érkezett haza református lelkipásztorként, egyházi levéltárosként, Bernád Rita pedig a Gyulafehérvári érseki levéltár gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltára vezetőjeként. Népes volt a Tarisznyás Márton Múzeum képviselete: Csergő Tibor történész és intézményvezetőként érkezett, Demjén Andrea régészként, Ferencz-Mátéfi Kriszta művészettörténészként, jelenleg a városi könyvtár menedzsere is, illetve a délutáni előadók sorában volt néprajzosként Szőcs Levente, szintén múzeum-alkalmazott. Egymás kutatásairól, az intézményekben fellelhető kincsekről alig tudnak valamit – derült ki ismételten, és több javaslat is elhangzott egy-egy, az értékeket sorjázó katalógus szükségességéről, a kutatók számára a lehetőségek ismertetéséről. A jelenlegi iskolásokra is figyelmet kell fordítani – hangsúlyozták többen, így hazavonzó lehet számukra minden olyan helyszín, tárgyi emlék, amelyek diákkorukban lelkükbe vésődött. A hely szelleméről beszélt ennek kapcsán Laczkó-Szentmiklósi Endre, javasolva, minél több esemény helyszínét ismertessük meg a gyerekekkel. A történelmi emlékhelyek hazahívók lehetnek az idegenbe szakadtak számára is, ám az is feltétel, hogy a hazatérő lássa, az itthoniak ápolják az emléket, rendben tartják ezeket a helyszíneket, emlékműveket. E téren is van feladata Gyergyó térségének. A rendezvény délután még számos előadással folytatódott, este pedig kiértékeléssel, összegzéssel ért véget. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. szeptember 8.Adományozással kezdődtek az Ifi-napok GyergyószentmiklósonTöbb mint kétszáz fiatal vonult végig nagy csinnadrattával Gyergyószentmiklós központján. „Lássák, hogy vagyunk” – mondogatták, és nem csak létükről, szívükről is számot adtak, hiszen az első útjuk a Szeretetkonyhára vezetett. Eleséget vittek a rászorulóknak. Így rajtolt csütörtökön az egész hétvégére szóló Ifi-napok. Kilenc csapatban száznyolcvan fiatal nevezett be az ifinapos vetélkedőkre. A játékos versenyek lebonyolításán alig több mint harminc szervező osztozik, de közülük kerülnek ki azok is, akiknek az előadások zökkenőmentes lefolyására van gondjuk, vagy éppen a díszleteket rendezik át. A hétvégén, amint a program is mutatja lesz mód a szórakozásra. „Nagy öröm, nagy segítség, szép hagyomány” – így értékelték a Szeretetkonyha önkéntesei a fiatalság által vitt tartós élelmiszereket. A gyors összesítés után kiderült, 1568 lej értékű az adomány. A nagyobb tételeket is felsorolták: 68 kilogramm cukor, 52 kg száraz tészta, 130 kilogramm liszt, 11 kilogramm száraz paszuly, 44 kilogramm kukoricaliszt. De volt a bevásárlókosarakban hús- és zöldségkonzerv, olaj, 50 üveg házi befőtt és lekvár, 19 üveg zakuszka, télre eltett savanyúság is. Kis tételben ugyan, de a rászorulók kaptak kenyeret, szalonnát, szörpöt, valamint krumplit és káposztát is. Az Ifi-napok hagyományos, Tankold fel! elnevezésű adakozásából 110 rászoruló részesül. Ez a szám hétfőtől 175-re növekszik, a tanévkezdéstől ugyanis Böjte Csaba két délutáni foglalkoztatójába is innen szállítják a meleg ebédet. Csütörtök délutántól vasárnap estig áll a bál. A szórakozás mellett olyan előadók is érkeznek, mint Szabados Andrea és Kalóz János pszichológus. Ők A férfi a nő szemében, a nő a férfi szemében címmel tartottak előadást, pénteken 19 órától pedig a gyergyószentmiklósi mentőorvos, Ádám József a gyógyszerek csapdájáról beszél a művelődési ház nagytermében. Málnási Andrea, az Ifitéka vezetője elmondta, nem csak a benevezőknek szól az ünnep, bárki betekintést nyerhet a programokba. Különösen fontosnak tartja meghívni az érdeklődőket a Ninja Warrior nevet viselő, pénteken 9.30-tól a művelődési ház melletti parkban kezdődő eseményre, amelyen igazi kalandparkos élményt terveznek nyújtani. A főszervező egyébként a többi programot is mindenki figyelmébe ajánlja, kiemelve a kultúrkereket, a katasztrófavédelmet, a tőzsdét, Pandora-szelencéjét. Szombat estig a művelődési ház környékén, illetve a gimnázium tornatermeiben kell keresni az eseményeket, a vasárnapi helyszín a Gyilkostó üdülőtelep lesz, ahonnan 21 órára, a Your Living Room kertjébe térnek vissza a kiértékelőre. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. szeptember 8.Az 1944-ben elesettekre emlékeztek GyergyószentmiklósonAmikor a menekülésből visszatértek, a Szájvánon felül egy ház sem volt, mind leégett, csak a kémények csupaszon meredeztek az ég felé – emlékszik vissza 1944-re egy gyergyószentmiklósi. És azok voltak a szerencsésebbek, akik ezt láthatták. A felszegi tűzvészben ugyanis sokan vesztették életüket. Rájuk emlékeztek csütörtökön a felszegi csengettyűnél, Gyergyószentmiklóson. „Emlékeztető az 1944. szeptember 7-ét követő gyászos eseményekre, 384 család földönfutóvá válására, Felszeg II. és III. tízesének tűzvészben történt pusztulására, illetve azon ártatlan gyergyószentmiklósiakra, akik fegyvertelenül estek áldozatokká” – ez szerepel az emléktáblán, szemközt a felszegi csengettyűvel. A márványtáblán a következő nevek olvashatók: Blénesi Tamás, György Péter, Hideg Pál Péter, Hosszú István, Kémenes Gyuláné, Kolumbán Vencel, Kopacz Sándor, Kovács Péter, Madaras Anna, Nagy István, Sólyom Erzsébet, Szász Félix, Szóra István, Tamás László, Tamás Rozália Mária, Tamás Vencike 3 éves, …. János, Benedek József, György F. Balázs, Sólyom Ignác 6 éves. „Isten legyen irgalmas gyilkosaikhoz” – olvasható a legalsó sorban. A háború borzalmait gyerekként átélők ma idős emberként járnak vissza évről évre emlékezni. Csütörtökön a Munkás Szent József-templomban gyűltek össze az emlékezők. Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének ünnepén Simó Ferenc lelkipásztor szólt a hívekhez. A családi ünnepekhez hasonlította Szűz Mária születésnapját, amikor az ünnepelt is kérhet valami csekélységet. „Tegyétek meg, amit a fiam kér, mondta a kánai menyegzőn, és megtörtént a csoda. Ma is ezt kéri, tegyük meg, amit Jézus kér. Legyen szívünk és szemünk, hogy meglássuk, mit akar tőlünk Isten, és legyen erőnk, hogy azt véghezvigyük” – fogalmazott a lelkipásztor. A templomból az emlékhelyre mentek a felszegiek és vendégek. A közös ima után a gyergyószentmiklósi önkormányzat képviselői helyezték el a kegyelet koszorúját, fejet hajtva az ártatlan áldozatok, Felszeg nagy tragédiája emléke előtt. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. szeptember 12.Hagyományos, mégis modern a Székelyföldi építészetMecénásoknak tartja Köllő Miklós építész azon megrendelőket, akik nyitottak a tervezők kortárs megoldásjavaslataira, és akikkel együttműködve nemcsak szakmailag vállalható, hanem építészeti nívódíjra is érdemes épületek születhetnek. Ilyen értelemben kedvező időket él a Larix Stúdió: a csapat több elismerést is kapott az Arhitectura.6 megmérettetésén. Ez hat megye kétévenként megrendezett építészeti tárlata, több településen is bemutatandó vándorkiállítása. A kiállításra érdemes alkotások kiválasztása után a legjobbak díjazása szeptember másodikán történt meg. A Hargita, Brassó, Kovászna, Maros, Szeben és Vâlcea megyei építészek munkái között jeleskedtek a Hargita megyei tervezőirodák, kiemelten a gyergyószentmiklósi műhely. Egyébként az Arhitectura.6 kiállításának anyaga városnapokon Gyergyószentmiklóson is bemutatásra kerül. Az eredmények tükrében a régió építészeinek „háziversenyeként” is tekinthető megmérettetésen az utóbbi időszak legjobb tervei kerültek bemutatásra. Nyolcvankét tervből az előválogatás során ötvenhatot válogattak be a kiállítandók közé, ezekből kerültek ki a díjazottak is. A Larix Stúdió tíz munkával jelentkezett, mindegyik átment a rostán. Díjra jelölték a zetelaki buszmegállót, az ivói vízi fűrészt, restaurálás-épületfeljavítás kategóriában a gyergyószentmiklósi Benedek-kúriát és a remetei, magánkézben lévő, felújított malmot. A Larix Stúdió két díjat nyert, egyet a gyergyóújfalvi malom restaurálásáért és a zsűri különdíját. Ezt az elismerést általában egy kiváló minőségű terv kapja, olyan, amely valamiért mintaértékű. Ebben az évben másként döntött a zsűri: a Larix Stúdió és a megrendelői az általános tevékenységükért kaptak elismerést, azért a szemléletért, ahogyan a környezetbe beavatkoznak, ahogyan életet generálnak a térben. „Ilyen még nem volt, hogy nem tervért, hanem tevékenységért járjon a zsűri különdíja. Nekünk ez most nagyon jólesett. Bő termés volt az utóbbi két évben, és jól jött a szakmai elismerés is” – fogalmazott Köllő Miklós, a tervezőműhely szakmai vezetője. A zsűri a következőképpen motiválta a rendhagyó döntést: „A Larix Stúdió csapatának – és megrendelőiknek, akikkel ily módon dolgozhattak – egy olyan szakmai tevékenységért, amely tudatosan és koherensen a helyi értékek fennmAradásáért tesz, és amelyben a gesztusok finom eleganciáját mindig a sérülékeny épített örökségre való figyelés kíséri, nyilvánvalóvá téve hogy ennek elherdálása számukra megengedhetetlen." A tizenkét fős csapat munkájának értékelése mellett Köllő Miklós elmondta, a kiállított munkák megrendelőire is nagyon büszke. „Ezen beküldött munkák megrendelői szinte-szinte mecénásként viselkedtek. Nem bőkezűen szórták a pénzt, a költséghatékonyságot tartották szem előtt, de építészetileg ránk bízták a munkát, nagyvonalúan nyitottak voltak a szakmaiságra.” Hozzátette, fontos elfogadni, hogy van hagyományos és abból kinövő, ökoregionális kortárs építészet, s egy száz évvel ezelőtti világot nem szabad rákényszeríteni görcsösen a mára. Olyan ez, mintha a családtag műtét közben az orvos kezét akarná fogni – jött a hasonlattal az építész, állítva, ha jó az együttműködés a megrendelővel, úgy lehet tervezni, hogy „miközben fogod a ceruzát, muzsikálnak az angyalok.” Egy korábbi Arhitectura.6 alkalmával az egyik zsűritag fogalmazta meg, hogy az érintett megyék építészei nagy költségvetésű beruházásokon, általában izomból dolgoznak, terveznek, próbálván kézjegyüket hagyni az alkotáson. Ezzel szemben a Székelyföldiekre az jellemző, hogy nagyon kis költségvetésből, nagyon finom húzásokkal alkotnak, igazodva a tájhoz, a környezethez. Szintén jellemző a Hargita megyei szakemberek elitjére, hogy olyan terveket készítenek, amelyek nem szakadnak el a hagyományoktól, mégis a máról beszélnek. Mert a nosztalgiákon illene túllépni, s szembe kell nézni a lehetőségeinkkel – véli az építész. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. szeptember 16.Egy a közös idősben, újszülöttben: nincs otthonukNyolcnapos csecsemő a gyergyószentmiklósi anyaotthon egyik lakója. A szülészetről egyenesen idehozta édesanyja. Nem volt, ahová vinnie. Több anyának és gyerekének ez az egyetlen menedéke. A hajléktalanok is itt, az épület első részében kaphatnak helyet. Ha jön a hideg, ők is egyre többen jönnek, bebocsátást kérnek. A Kossuth Lajos utcai épületegyüttesben egy fedél alatt található a hajléktalanszállás és az anyaotthon. Előbbi húsz, utóbbi öt éve működik civil szervezet gondnokságában. Tizenkét hajléktalannak, öt kisgyerekes anyának ez most az otthona. Az épület földszintén jelenleg két szobában laknak a férfiak, egyben a nők, a negyedikben pedig egy házaspár él. Semmivel mAradtak, jó ideje itt tengetik napjaikat. Vannak, akik sok évet töltenek e hajlékon, a fenntartó Ora International segélyszervezet vezetője, Jeszenszky Teréz elmondja, tavasszal temették el azt a személyt, aki a szállás megnyitásától, a kezdet kezdetétől ott lakó volt. Nem mindenkinek stabil otthona ez, hisz a szabályszegők nem mAradhatnak. Ilyenek például az iszákosok. De vannak, akik a zártsággal nem tudnak megbarátkozni, vagy az egymással szembeni tolerancia nem erősségük. Mert itt el kell fogadni a másik embert hibájával, betegségével, rossz kedvével együtt. Alkalmazkodni kell. Aztán van, akinek az otthon a téli szállás fogalmát fedi. Nyáron pásztorkodik, ahogy a nyáj lejön a hegyről, érkezik ő is szállást kérni. Tavasszal, Szent György környékén pedig sokszor úgy megy el, mintha ott sem lett volna. A köszönet elmArad, csak a hiányára figyelnek fel társak és alkalmazottak. A hideg napok beköszönése itt egybeesik a létszámgyarapodással. Sokan érkeznek, erre készül fel most éppen a segélyszervezet. Törvény szerint az önkormányzat feladata lett volna a városban anyaotthont létesíteni. Az akkori polgármester kereste fel az Ora International vezetőit, hogy nekik úgyis van tapasztalatuk a segítésben, támogatásukkal létesítsenek a hajléktalanszálló mellé anyaotthont is. Az otthon meglett, a támogatottságról nem tudott örömódát zengeni Jeszenszky Teréz. Mint mondja, már az építkezésnél szinte beletörött a bicskájuk, nem volt elég a pénz. A külföldi támogatók mellé helyiek nemigen csatlakoztak, nagy kínnal-bajjal rendezték be, ma is szűkös az eklézsia. 2011-től hozzávetőleg hetven anyuka fordult itt meg gyerekével. Voltak egyéjszakás „vendégek” is. Mert ugye, általában olyanok jöttek, akiket férjük megvert, el kellett menekülniük otthonról. Másnapra, ha a ház ura kijózanodott, bocsánatot kért, szent volt a béke, hurcolkodtak haza. Volt, aki többször is megjárta a két otthon közötti utat, de olyan is, aki várandósan kért menedéket, szülés után is csak ide jöhetett. Pár napja szintén a szülészetről érkezett egy anyuka ötnapos kicsinyével. Anyósa kiutasította a terhes asszonyt, szülésig az utcán élt, most lakó lett. Az otthon vezetősége ez esetben is, mint mindig, ha új lakó érkezik, hosszas beszélgetést folytat a jövevénnyel. Tudakolják, hogy mi van a múltjában, ismertetik a szabályokat. Jeszenszky Teréz bevallja, bizony egy-egy sors könnyfakasztó, a kollégákkal egymást kell megvigasztalják, látva, milyen életre született a kicsi, és ők otthon mekkora kincsben tartják unokáikat. Az ilyen élményeket bizony fel kell dolgoznia a segélyszervezet munkatársának is, de így jobban megérti, mi az, amit otthonról hozott az új lakó. Legtöbbjüknek, akik idekerülnek, nem is volt otthona, árvaházban nőtt fel hetven százalékuk. Idegen a simogatás, nem ismert az egészséges kötődés, pedig ölükben ott a gyermek, akit szeretni, nevelni kellene. „Mindig elmondjuk, mi a gyereket az anyával együtt fogadtuk be azért, hogy a gyerekre ő vigyázzon. A gyermek s a két szeme” – mondja Jeszenszky Teréz, belátva, sok anya még gyerek, ő is rászorul a gyámolításra. Bizony volt lakó, aki a saját szobájában sem tudott rendet tartani, vagy agresszív volt a többi anyával, mások gyerekét bántalmazta. Mintha az ilyen esetekről nem akarnának tudomást venni az emberek. Ritkán kopognak a segélyszervezetnél, hogy adományt hoztak. Régebb még volt vállalkozó, aki egy-egy kocsi fát vitt, anyukák, akik gyerekeik kinőtt ruháival, játékaival lepték meg az otthonlakókat. A városvezetés támogatása is kimerül a törvény által előírt fejkvóta utalásával, ami korántsem elég az egy havi ellátásra. Ilyen bizonytalan ősz még nem volt – jelenti ki Teréz asszony, nem látva, miből lesz egész télre tüzelő, hisz a szükséges bükknek csak fele van a fásszínben. Az is nemrég került a portára. A gyermekvédelmi igazgatóságtól kaptak 13 500 lejes támogatást, melyből két kocsi bükkfát vásároltak, illetve az anyaotthon felszereltségét pótolták. Így lett a kicsiknek jó pár új játék, triciklik és homokozó az udvarra, képességfejlesztő társasjátékok, színes papír, olló, ragasztó, hiszen az óvodába indulókat is fel kell csomagolni, mintha családból indulnának. És vásároltak tejport, pelenkát – arra minden nap igény van. Amikor számba vettük az újdonságokat, a dobozokból színes, zsúrba illő papírtányérok is előkerültek. Igen, az otthonban mindenkinek megünneplik a születésnapját. Tortát is sütnek, díszes tányérokon szervírozzák. Sok minden hiányzik még az otthontalanok szállásáról. Örvendenének a fenntartók a kinőtt ruháknak, a könyveknek is. Nemcsak a kicsiknek való, mesés kötetekre gondolnak, hanem szépirodalomra is, mert a hajléktalanok között vannak, akik szeretnek olvasni. De leginkább az jelentene megnyugvást a segélyszervezetnek, ha a téli meleg forrását biztosítva látnák. Tüzelőt kell szerezniük. Igaz, szándékszanak bevezetni a gázt, találtak is egy német támogatót a munkálatok kifizetésére, de a szolgáltatóval még nem sikerült a kivitelezés fázisához érni. A hidegek pedig akármelyik pillanatban betoppanhatnak. Ilyenszerű itt az élet: bármikor betoppanhat a hideg, és bármikor bekopoghat egy új lakó. Minden hétvégére egy kenyérrel, egy margarinnal és egy lekvárral többet számolnak. Ha éhező jön, jusson neki is. Mert otthontalanok márpedig vannak. Pár naposak, kismamák, aggastyánok vagy éppen házaspárok. Akkor is, ha nem akarunk tudomást venni róluk. Balázs Katalin | Székelyhon.ro 2016. szeptember 22.Nem panaszkodik a kopjafafaragó, csak szóvá teszi azt, ami nyomjaAz ő kopjafái jelölik nagy személyiségek sírját, történelmi eseményeknek állított örök emléket. székely kapuk is az ő keze nyomát viselik, mégis kevesen tartják számon a gyergyószentmiklósi Orbán Bélát. Már csak nyaralni jár haza Orbán Béla. Az év nagyrészét Magyarországon tölti, gyergyószentmiklósi lakását viszont fenntartja. Többször jelezte, hangot adna fájdalmának, minap sikerült alkalmat teremteni a találkozásra. Sok-sok fényképpel érkezett, amelyeken alkotásai láthatók. Előkerül a Tarisznyás Márton sírhantja fölé készített kopjafa fényképe. A nyolcvanas évek elején faragta azt, hogy az 1980-ban elhunyt múzeumigazgató sírját jelölje. Amióta a család márvánnyal fedte a sírhelyet, e kopjafa a múzeum udvarán található, restaurálva. Fényképen van a Kiss Antal emlékét őrző alkotás is, korábban minden március 15-én megkoszorúzták. Kétágú kopjafa, mely korábban a gyergyószentmiklósi művelődési ház melletti parkban nagy becsben volt, most – mondja neheztelve – el van dugva egy fa alá. Mutatja az enyedi pap megrendelésére Karancsi Sándorral közösen készült faragott tévéasztalt, a szintén odaszánt címereket, majd újabb képsorok következnek, a gyergyószentmiklósi református templomba faragott szószék, az úrasztala, Erdély- és Gyergyó-címer. Budapesten is van székely kapuja, lányának portája előtt áll – igazolja egy fotográfia. Orbán Béla Kós Károly-díjas is. A Hét vezérért kapta, mely 3,5 méteres kopjafákból áll a Fradi-pályán, a centenárium alkalmával avatták. „Hét van felállítva, de nyolcat faragtunk társammal, az utolsó nem tudjuk, hová lett, ki sem fizették a munkadíját” – mondja az idős fafaragó, és hozzáteszi, nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor elmAradt a javadalmazás. „Összesen tíz kopjafát faragtam ingyen, csak a fa árát kaptam” – jelenti ki Orbán Béla, és egy papírlapon mutatja is a felsorolást: ugye, a Hét vezér-együttes nyolcadik kopjafája, a Kiskunmajsára faragott ötméteres, a kultúrháznál lévő kettős alkotás, két kopjafa a Gac-oldalban... De ez csak a kopjafák sora, hozzájuk társul a Gac-oldali tölgyfatábla, a városbejárathoz tervezett makett, amely talán ajándék lett valamelyik testvértelepülésnek. A Mária-szobrot keretező székely kapuért a megegyezett összegnek csak felét kapta, szűkös volt akkor az eklézsia. „Tehát összesen több mint tízezer lej értékben faragtam a városnak. Most pedig beadtam egy kérést, hogy a téli hónapokban, amikor amúgy is Pesten vagyok, csökkentsék le a lakásom fűtésköltségét, és azt mondják, nem lehet. Ennyit nem érdemeltem meg. Ezt akartam elmondani, ez nyom” – mondja a 84 éves ember. Orbán Béla Kibéden született 1932-ben, Székelykeresztúron, a tanítóképzőben tanulta a fafaragást. Haáz Sándor, a Filharmónia vezetőjének édesapja volt az osztályfőnöke, rajz- és kézimunkatanára. Később is tartotta vele a kapcsolatot, a népviseletes kötetéhez Orbán Béla adta a kibédi szőttest. A hadseregben műszaki főiskolát végzett, ami egyenértékű a géptervező üzemmérnöki végzettséggel. Egy évig volt tiszt, de nem szerette a hadsereget, Sófalvára ment tanárnak, majd volt szovátai kultúrház-igazgató, dolgozott Csíkszeredában. Mint mondja, nevéhez fűződne a Hargita együttes megalakulása, ha erről is meg nem feledkeztek volna. Miután Gyergyószentmiklósra kihelyezték, kezdett faragni. Első alkotása a szövödénél megrendelt élmunkástábla volt. Bár sokakat bevezetett a vésőforgatás tudományába, olyan tanítványa nincs, akire ráhagyná tudását. De azért üzen az ifjabb fafaragóknak: „a kopjafa motívumrendszerét lehet túlokoskodni, de csak kevés szabály van: a férfiak kopjafáját zárt, a nőkét nyitott motívummal kell befejezni, a köztes motívumok közé pedig megszakítás kell. Egyéb törvény nincs, Haáz Sanyi bácsi is megmondta, a többi csak belemagyarázás. Mert honnan ered a kopjafa? A kopjás meghalt, és fejfaként sírjára szúrták kopjáját. Aztán stilizálták, faragták, így lett a kopjafa.” Üzeni azt is, hogy csak tölgyfát használjanak, öleset, a közepét ki kell vágni, abból nem szabad faragni. Ha külsőbb rétegekből lesz az alapanyag, nem reped majd annyira. Orbán Béla tavalyig faragott itthon. Ma már csak a lánya pesti műhelyében veszi kézbe a szerszámokat, kisebb alkotásokat, képrámákat, gyertyatartót, falilámpát, kazettát készít csak. Azt mondja, betelt az idő. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. szeptember 26.Ösztöndíjprogram és diákkonferencia GyergyószentmiklósonÖsszekapcsolódott a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont két kezdeményezése: fiatalok számára szakmai gyakorlat biztosítása és a szombaton tartott diákkonferencia. Elérkezett a tapasztalatok összegzése, a további irányvonal megfogalmazása. Gyergyói egyetemistáknak szerveztek itthoni nyárigyakorlat-lehetőséget. Az erőforrásközpont kezdeményezésében látott fantáziát a grafit-studio.ro, így a pályázók közül egy dizájngrafikusként dolgozhatott egy hónapig, négyen pedig az erőforrásközpont tevékenységét és a diákkonferencia szervezését segítették – számolt be Dániel Botond szociológus, a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont vezetője, jelezve, 300-300 lejes ösztöndíjat is adtak a gyakorlatozóknak. Egy kommunikációs és három nemzetközi kapcsolatos diák jelentkezett az erőforrásközponthoz. Mindenkinek került feladat: „a kommunikációs a mi projektjeinket segítette, elsősorban a diákkonferencia előkészítését, de felfrissítette a szociális szervezetek adatbázisát. A nemzetközi kapcsolatokat tanulók olyan projektekben vállaltak részt, melyek Gyergyószentmiklós és testvérvárosai kapcsolatára világított rá. Így például az egyik gyakorlatozó kapcsolatot kellett teremtsen a testvérvárosok szociális irodáival, bátorítva, hogy a mi szociális szervezeteinkkel felvegyék a kapcsolatot. A munka kapcsán utánanézett annak is, milyen testvérvárosoknak szóló pályázati lehetőségek vannak. Volt gyakorlatozó, aki az utóbbi nyolc évben a gimnáziumban végzett fiatalokat próbálta elérni, az elvándorlást vizsgálandó. Bár még nem ért véget mindenki számára a gyakorlat, bizonyos összegzésekre sor kerülhetett. Így például a grafit-studio.ro vezetője, Lovász Árpád elmondta, nem csak a tanonc, ő is sokat tanult a nyár folyamán. „Azért vállaltuk a partnerséget, hogy ha már mi itthon rekedtünk, akkor tartsunk itthon másokat is. Valójában szándékom az, hogy felkutassam azokat a potenciális fiatalokat, akiknek itthon lehet munkát teremteni. Mert munka az lesz, és csapatban jobban lehet dolgozni. Most tapasztalatot szereztem arról, hogy egy alkalmazottal hogyan lehet majd együtt dolgozni” – mondja Lovász. Mint mondja, az önéletrajzok száma azt mutatja, van érdeklődés, a kiválasztott, képzőművészet-grafika szakos Nagy Katalint pedig szívesen látná hosszú távon is munkatársaként. Az egyetemista lány, bár a mindenhol hangoztatott tapasztalatszerzésre kapott lehetőséget, még nem kötelezi el magát, egyelőre két éves mesteribe kezd. De ajánlólevélre bármikor számíthat. Örömmel beszélt a gyakorlatról Kémenes Edina, aki a gyergyói szociális erőforrásokat összegző honlap adatbázisát frissítette, illetve felmérte a szociális szervezetek nemzetközi kapcsolatainak létét. Nagyon ritka a külföldi partner, derült ki munkájából, a testvérvárosok szociális szervezeteivel is csupán egynek van kapcsolata. Ennek a hálózatnak az építését kezdte el Fejér Emőke, aki a gyakorlat során testvérvárosokkal vette fel a kapcsolatot, ismertette az itteni szervezetek adatbázisát. Itt is született tapasztalat. A levélben történő megkeresésre nehezen reagálnak, személyes kapcsolatokra van szükség. Balázs Katalin | Székelyhon.ro 2016. október 3.Megnyitották a tanévet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem gyergyószentmiklósi tagozatánPartnerségre kéri fel a város és a megye a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Kihelyezett tagozatát, hogy tanárok és diákok adják szakértelmüket, kreativitásukat a Gyilkos-tó és Békás-szoros hírnevének növeléséhez – többek között ez hangzott el az egyetemi tanévnyitón. A tizenkilencedik egyetemi évfolyamot indították hétfőn a Csíky-kertben, jövőre lesz 20 éve a kihelyezett tagozat fennállásának. Dombay István, az intézmény vezetője elmondta, jelenleg 126 hallgató van alapképzésen és mesterin összesen. Alapképzésként román és magyar nyelvű oktatás keretében földrajz-idegenforgalom szakon tanulnak itt, a mesteri képzésen pedig ökoturizmus és fenntartható fejlődés szakból lehet diplomázni. „Egyre gyarapodnak a nemzetközi kapcsolataink, most október-november folyamán három tanár érkezik tanítani a pécsi tudományegyetemről az Erasmus-program keretében, hallgatóink közül heten voltak magyarországi szakgyakorlaton, és várjuk az ősz folyamán egy szintén magyarországi szállodalánc szakembereit szerződéskötésre gyakorlat-lehetőségek bővítéséért. Így diákjaink négycsillagos szállodákban ültethetik gyakorlatba a nálunk tanultakat” – számolt be az intézményvezető. Mint elhangzott, a Szent Anna-tói nemzeti park mellett a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkkal is szerződése van az egyetemnek, ahogy a gyilkostói vendéglátókkal is. Amint Dombay fogalmazott, a hallgatók közül sokan végezték eddig is ott a szakmai gyakorlatot. Dombay István elmondta, a beiskolázás során pontosan érezhető, hogy az utóbbi években egyre kevesebben tudnak sikeres érettségit tenni. Az idei év mégis kivételes, hiszen nagy volt az érdeklődés, az ingyenes helyek már a nyáron beteltek. „Úgy tűnik, az érettségizők továbbtanulási elképzelései is változnak, jó irányba, habár ahhoz képest hányan érettségiznek még mindig kicsi a továbbtanulók aránya. Lehet divatos az, hogy minél hamarabb elhagyom az iskolát, elmegyek külföldre dolgozni, de néhány év után rájönnek, érettségi nélkül nehéz a boldogulás, és sosem felesleges az egyetemi diploma sem.” A 129 hallgatóból 57-en érkeztek gólyaként a tanévnyitóra. Magyar nyelvű alapképzésen 19-en, román nyelvűn 9-en kezdik tanulmányaikat, az elsőéves mesterisek 29-en vannak. Őket köszöntötte a tanári kar, valamint a meghívott elöljárók és Dombay István, aki így fogalmazott: olyan intézmény ez, ahová ősszel, amikor a madarak mennek, a gólyák jönnek. Az októberi ünnepek között keresett összefüggést Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere is: az idősek napja és az egyetemi tanév kezdése között. Mint mondta, a most elvetett magvak gyümölcse idős korban szüretelhető. Partnerséget ajánlott az egyetemistáknak, hiszen a város jól felszerelt irodája csak akkor tud hatékony munkát végezni, ha szakemberek segítségére, tanulók lelkesedésére lel. Ezért nevezte a Csíky-kerti egyetemet a város szakmai műhelyének. Együttműködésre hívta a hallgatókat és az intézményt Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke is. Javasolta, kapcsolódjanak be abba a fejlesztési társulásba, melynek célja megmutatni a Gyilkos-tó és Békás-szoros igazi értékét. Mint mondta, míg a tanárok a tudást adják, a diákság a kreativitását kell hozzátegye a jó cél érdekében. A Csíky-kerti ingatlanokban belső felújítást követően kezdődött az új tanév, jövőre, a kerek évfordulóra tervezik a főépület külső felújítását. A húszéves ünnepséget példaértékűre tervezi az egyetem vezetősége, ahol vendégfogadásból jeleskedhetnek, hiszen meghívják a külföldi partnereket, visszahívják a tanárokat, egykori diákokat is. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. október 4.Nemzetközi elismeréssel tért haza a Gyergyószentmiklósi FúvószenekarNépdalfeldolgozásokat vitt, ezüst minősítéssel tért haza Mórból a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar. A Móri Bornapok keretében szervezett XI. Nemzetközi Fúvószenekari Fesztiválon mérettettek meg. Az elismerés öröme mellett a további tennivalók is jobban körvonalazódnak. Vannak olyan rendezvények, ahol zenekarok, előadók produkciójuk minősítését kérhetik. Ez jelent számukra visszajelzést, hogy szakmai szempontból milyen szinten állnak. De visszajelzést kapnak a többi fellépőt hallgatva, illetve a zsűritagok javaslatait megszívlelve is. Persze, minősítésre nem jelentkezhet be akárki, csak akit meghívnak. A Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar 75 tagú küldöttsége meghívóval kezében mehetett Mórba. „Negyvenöt perces előadásunk volt, délelőtt 10 órakor mi kezdtük a fellépések sorát, amely délután ötig tartott. A házigazda móriak ifjúsági fúvósai mellett képviseltette magát Zenta, Vecsés, Kalocsa, Oroszlány, de érkeztek fellépők Szlovákiából és Lengyelországból is” – fogalmazott Köllő Dávid, a fúvószenekar elnöke a hétvégi eseményről. A gyergyószentmiklósiak tizenegy darabos repertoárjában – melyet Mayer Róbert, a zenekar szakmai vezetője és karmestere állított össze – szerepelt több, Köllő Ferenc által hangszerelt erdélyi népdalfeldolgozás és egy népdalinduló is. Köllő Dávid úgy gondolja, az ezüst minősítést ennek is köszönheti a zenekar. „A zsűri tagjai az érdemeinkre világítottak rá, ezek egyike volt a dalválasztás, másoknál nem szerepeltek népdalszvittek. De dicsérettel illették a játszott darabok hangszerelését, a csapat összeforrottságát, felszereltségét és az összhangzást is.” Ez a zenekar első hivatalos minősítése. Hogy az elismerés után mi a teendő, arra az elnök így válaszolt: „Gyakorlás, gyakorlás, fellépés, gyakorlás...” Számos meghívást kap a zenekar, időnként úgy érzik, túl sokat is. Ezen is szeretnének változtatni. „Azt érezzük, reális veszélye van annak, hogy szétszedjenek, hogy annyi meghívást kapjunk, amennyit lehetetlen teljesíteni. Megalakulásunk után mindenhová elmentünk, ahová meghívtak, mert akartuk, hogy megismerjenek, de egyre inkább körvonalazódik, mit tudunk vállalni. Nem tudjuk vállalni például a szabadtéri zenélést hidegben, esőben. Igaz, hogy több mint százan vagyunk, de a száz embernek százféle dolga van. Az utolsó percen érkező meghívásokra sem tudunk mindig ugrani. Ha nem áll össze egy akkora csapat, hogy tisztességesen el tudjuk játszani a kért darabokat, akkor inkább nemet mondunk. Rendben van a színpadon játszás és a menetzene is, vállaljuk, csak találjuk meg az időpontját, helyét és módját” – közölte Köllő Dávid. Az ezüsttel birtokában aranyra és minősített aranyra is vágyik a zenekar. De hiányzik még néhány év próba. Hangszerek szempontjából nagyon jól állnak, most másfajta stabilitás megteremtésére törekszenek. Például, hogy legyen egy irodájuk, ahol a fúvószenekar ügyeit intézik, és ahová kitehetik a hétvégén szerzett oklevelet. Jövőre alapos tervet készítenek működési és fejlesztési költségek rögzítésével, amelyből kellene jusson új, egységes zenekari egyenruhára, de egyforma kottatartók beszerzésére is. „Úgy indult ez a zenekar, hogy legyen, aki fújjon, és legyen, amit fújjon. Most van, aki és amit fújjon, így a célkitűzések átrajzolódnak: amit és ahogyan fúj, az egyre jobb minőségű legyen” – összegzett az elnök. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2017. január 17.Meglátni a lehetőségeket AlfalubanKevés hírt vert nagydobra az elmúlt évben az alfalvi községvezetés. A polgármester úgy tartotta, nem kell kérkedni a megvalósítással. A tavalyról és idei kilátásokról adott számot a Gyergyói Hírlapnak Gáll Szabolcs polgármester. – Gáll Szabolcs polgármesteri tevékenységében változatosságot hozott a tavalyi választási időszak. Mennyire bolygatta meg ez a községlakókat, voltak-e klikkesedések, egymással szembefordulások? – Mi maximálisan arra törekedtünk, hogy a megosztás, mint fogalom, ne kerüljön be a kampányba, úgy próbáltuk megszervezni, hogy a nézőpontkülönbségek csak akkora sáncot képezzenek az emberek között, amelyet könnyedén át lehet lépni, ne legyen szükség később pallók lerakására, felszedésére. Tanulság volt a négy évvel ezelőtti időszak, akkor nagyon rossz közhangulat alakult ki, ezt akartuk elkerülni. Akár azzal is, hogy meghirdettük, bárki jelentkezhet tanácsosnak, és hogy előválasztást is tartottunk. Így senki sem maradt ki és a közösség dönthetett, kit, mennyire támogat szándékában. – Az embereknek újévi fogadalmaik szoktak lenni. A polgármesternek volt-e mandátumkezdeti fogadalma? – Igen, és az volt, hogy folytatom, amit elkezdtem. Amikor négy éve polgármesternek választottak, elmondtam, közép- és hosszú távú terveim vannak. Ezeknek a kivitelezését folytatom, és bízom benne, hogy sikerül. Persze, ez sok mindentől függ, mert a nagyobb terveket uniós pályázatokból lehet megvalósítani, és azok elég jól meg vannak késve. – Az új mandátumban történtek közül mire büszke Gáll Szabolcs Alfaluban, Borzonton? – Mi folyamatosan a pályázati lehetőségek kiaknázására koncentrálunk. Minden aláírt finanszírozási szerződés, ami az infrastruktúra fejlesztését szolgálja, egy sikertörténetként csapódik le bennem. Úgy néz ki, hogy aszfaltozáshoz láthatunk, a község még aszfaltozatlan utcáit is burkolni szeretnénk. Már a közbeszerzési eljárásnál tartunk. A szennyvízhálózat bővítésének kapcsán is lehetőség nyílik a régi vezetékek kicserélésére. Nagyon fontos ez, hiszen a kilencvenes években lefektetett vezetékeken nagy a beszivárgás, így esős időben feltelnek, a szennyvizet nem tudják befogadni, ami folyamatosan elárasztja a mezőt, a mellékvezetékekben pedig gyakoriak e miatt a dugulások. Most a csőcsere mellett mosatóautót is fogunk vásárolni a vissza nem térítendő támogatásból. Sikertörténet az is, hogy a központi óvodánkat hamarosan korszerűsíteni tudjuk, így meg fog felelni a közegészségügyi működési elvárásoknak. De szívesen említem azt is, hogy a művelődési ház egyik nagy hiányosságát sikerült pótolni korszerű illemhelyekkel. És van újabb letett pályázat is a kultúrházban előadóterem, színpad és nézőtér kialakítására is egyebek mellett. – Mi okozott bosszúságot önnek az elmúlt időszakban? – Nagy nehézség még mindig a birtokviszonyok rendezése. A földterületek kimérésével sehogy sem tudunk előre haladni, az utolsó tíz százaléknyi terület kérdése megoldatlan. Nem elég, hogy a tisztázás önmagában is bonyolult, még a törvénykezés sem ad neki lendületet. Szeretném, hogy a végére járjunk ennek, és a gazdák is elkezdhessék a fejlesztést, a területek tagosítását. Ennek is elengedhetetlen feltétele a telekkönyveztetés, mint ahogy a támogatásigénylés kapcsán is. Ez egy országos probléma, ember, pénz, idő és jóindulat kell hozzá fentről. – Mire céloz a jóindulatot említve? – Nem tapasztalok segítőkészséget ebben az állam részéről. Tavaly ősszel például megjelent a kormányprogram, azt ígérték, fedezik a telekkönyvezési költségeket azokra a területekre, amelyekre parcellázási terv van összeállítva. Olyan kicsi összeget szabtak meg ezekre a munkálatokra, ötven lejt hektáronként, hogy azt földmérő szakember nem vállalta. Tizenhat cégnek küldtünk felkérést, mindenki visszautasított. Gondoltunk arra, saját költségvetésből különítünk erre pénzt, de akkora összegekről van szó 15-16 ezer hektárnál, hogy megbénítaná az egyéb fejlesztéseket. – Az Általános Rendezési Terv elfogadásával is problémák adódtak... – Minden szakhatósági láttamozás megvan hozzá, a Transelectrica jóváhagyása hiányzik. Pert kellett indítsunk. A Bucsin-tetőn lévő meteorológiai állomás egy része az Electrica védelmi zónáján belül van. 25 méteres sávszélességben semmilyen építmény nem szabadna legyen, még kerítés sem. Az állomás viszont ott volt, és ma is ott van. Az Electrica azt mondja, el kell költöztetni, a meteorológiai állomás erre akkor hajlandó, ha az önkormányzat egy ugyanolyan feltételekkel ellátott épületet tud biztosítani. Így elakadt a község Általános Rendezési Tervének (PUG) a véglegesítése, és ez gátolja a villanyhálózat-fejlesztési elképzeléseinket is. Mert ott is változtak a szabályok, a kéréscsomagban benne kell legyen a PUG is. – A külső nehézségek ellensúlyozásaként belső, helyi kezdeményezés indult útjára ezelőtt három esztendővel. Mi van az önkormányzat feketeribiszke-ültetvényével? – Azt mondhatom, a legtöbb reményem a feketeribizliben van. Annak ellenére, hogy még nem sikerült szüretelnünk, a tavalyi termést elvitte a fagy, meggyámbászta az árvíz is, de nagy terveink vannak, újabb hektárokat szeretnénk beültetni, a kombájnt is megvásárolni a szüretig. Egyelőre még várjuk a lehetőséget, hogy pályázhassunk feldolgozóra, de addig is van, ahová fordulni feldolgozás érdekében. Utánanéztünk annak is, milyen feldolgozás lenne az igazi, kiderült, nem a pasztörizálás, mert a magas hőfok nem kedvez minden elemnek, hanem van egy újabb, az ultrahangos csírátlanítás. Ebben is, akárcsak a kombájn beszerzésében testvértelepülés nyújt segítséget. Én hiszem azt, hogy ez olyan beruházás tud lenni, amelyik tényleg megtermi gyümölcsét a jövőre nézve, és meghozza a fiatalok kedvét, hogy beruházzanak, gazdálkodjanak, inkább ezt az útját válasszák a jövőjüknek, mint az elvándorlást. Azt látom, türelemre van szükség, időre, amíg az elképzelésből megvalósítás lesz. Példa erre a Kultúrcentrum története is, amely az elején úgy működött, hogy a hivatal alkalmazottai ebédeltek ott, a széle hosszát alig ütötte. Mára annyi rendezvény van, hogy az elmúlt évet 60 ezer lejes nyereséggel zárta, és nyolc alkalmazottja van az önkormányzati cégnek. – Többféle gyümölcsöt is szüretelnek idén, amint a beszélgetésből kiderül. Mit kér a polgármester a lakosságtól, hogy miben „kalákázzanak”? – Arra vágyom, hogy lássák meg a lehetőségeket. És most a feketeribizli-termesztésre gondolok. Az önkormányzat visszahozta, igazolni akarjuk, hogy ezen a vidéken teremni tud, komoly jövedelmet adhat. Szeretném, ha az emberek ráhangolódnának arra, hogy ha megvan bennünk az akarat, és e mellé kitartás társul, akkor ennek meglesz a hozadéka. Nem kell egyszerre akarni mindent, csak higgyenek abban, hogy képesek rá, hogy érdemes célokat kitűzniük maguk elé. Ha ez a lendület meglesz a lakosságban, ez lehetne a község motorja. Mi megteremtjük azokat az infrastrukturális feltételeket, melyek szükségesek egy vállalkozás beindításához, működtetéséhez, de annak örvendenénk, ha hozzá vállalkozói kedv is társulna a lakosság részéről. Én nem vagyok annak híve, hogy munkahelyet teremtsek, inkább a megélhetési lehetőség alapját kell adjuk, és mindenki arra építse a kicsi, saját vállalkozását, ahol ő a saját főnöke és alkalmazottja is. Ebben látom a jövőt, itthon, az alfalvi fiatalság számára. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2017. január 20.Rangos elismerésben részesült Balázs Katalin, portálunk munkatársaGyergyói Hírlap munkatársa, Balázs Katalin vehette át elsőként a Külhoni Családbarát Médiáért díjat. A Képmás magazin és a Média a Családért Alapítvány által odaítélt elismerést Gyergyószék napilapjában megjelent Ahol hat szempár a fényforrás című cikkéért kapta meg. Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára a budapesti Várkert Bazárban csütörtökön rendezett díjátadón azt mondta, a családbarát média és gondolkodás hitet, erőt, megerősítést és visszaigazolást ad arról, hogy a család olyan erőforrás, amelyre hosszú távon is lehet támaszkodni. Köszönet jár a jelölteknek és minden „családbarát módon” írónak azért, hogy hangot adnak ennek a megközelítésnek – emelte ki. Szólt arról is, hogy az újságírók munkájára két okból van szükség: egyrészt tudósítanak a családoknak kínált lehetőségekről, másrészt közvetítik a családi értékeket, a családbarát gondolkodásmódot. „A családbarát ország nem egy generációt szólít meg, hanem a generációk közötti összefogásról szól” – fogalmazott az államtitkár. Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége úgy fogalmazott, a jelöltek felismerték, hogy a család nagyon fontos, az emberi társadalom alapegysége, erősítendő, gyarapítandó közösség, támogatásában pedig a sajtónak is nagy a felelőssége, mert aki a családokat támogatja, az a közjóért tesz. Az idén két új elismerést is kiosztottak: a Külhoni Családbarát Médiáért díjat Balázs Katalin vehette át a Gyergyói Hírlapban megjelent Ahol hat szempár a fényforrás című cikkéért, a Média a Nemzedékekért díjat pedig a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában elhangzott Nagyszülő kerestetik című adásáért Keresztes Ilona kapta. Utóbbi elismeréssel kapcsolatban Novák Katalin elmondta: a minisztérium által támogatott és az idősek médiamegjelenésére fókuszáló Média a Nemzedékekért díjjal kapcsolatban azt mondta, az idősek is sokat tájékozódnak a sajtóból, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában értesülnek az őket érintő kérdésekről. Fontos, hogy tudják, ők is erőforrást jelentenek, nem pedig terhet – hangsúlyozta. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának különdíját Polgár Patríciának ítélték oda Pár dolgot Ön is tehet, hogy ne fogyjon a magyar! című, a divany.hu-n megjelent írásáért. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) különdíját Kun Gabi vehette át az nlcafe.hu-n megjelent Három gyerekkel igazából könnyebb az élet, mint eggyel című cikkéért. Az elismerésekkel olyan nyomtatásban megjelenő cikkeket, rádió- és televízióműsorokat, valamint internetes írásokat jutalmaznak, amelyek információt, erőt, segítséget adnak a párválasztáshoz, az elköteleződéshez, családtervezéshez, a problémák megoldásához, és a család boldog életéhez. A szakmai díjak nyerteseit kategóriánként tizenkét jelölt közül választják ki, a díjazottak pénzjutalomban részesülnek – olvasható a sajtóanyagban. Internetes szavazás eredményeképp a Családbarát Médiáért díj közönségdíjasa Petrás Lilla lett, a she.hu-n megjelent Háziasszonyként töltött évem megaláztatásai című írásával, a Média Nemzedékekért díj közönségdíját pedig Stenszky Cecília kapta Óda a nagyiról címmel a drot.eu-n megjelent cikkéért. Őket családbarát üdüléssel jutalmazták. A Képmás magazin és a Média a Családért Alapítvány tizedik alkalommal átadott Családbarát Médiáért díját Kempf Zita nyerte el az nlcafe.hu-n megjelent, Sosem fértünk bele az űrlapok rubrikáiba című írásával. Gergely Imre Székelyhon.ro 2017. január 30.Emlékezés arra, akire Ditró büszke lehet„Volt nekem egy nagyapám, úgy hívták, Józsa Sándor” – így kezdődik Szőcs Elemér története. A folytatás pedig indokolttá teszi a megemlékezést. Az egykori ditrói személyiség életútját fontos felidézni most, amikor a ditrói iskolatörténethez gyűlnek az adatok. De más aktualitása is van: a Józsa családból mindössze ketten élnek már. A nagy ember legkisebb unokája nem hagyhatja veszendőbe az emlékét. Józsa Sándor az 1800-as években volt tanító, iskolaigazgató, egyházi főgondnok, közbirtokossági elnök, benne volt a megyei törvényhozó bizottságban, kiadták tizenvalahány könyvét. A gyümölcstermesztés és a méhészet volt a két hobbija, és a tudását a diáksággal is megosztotta. Tevékenysége elismeréseként Majláth Gusztáv Károly püspök felterjesztette, és XI. Piusz pápától kapott arany kitüntetést. Ilyen Bene Merenti-elismerést kevesen tudnak felmutatni. Hát ezért is indokolt, hogy megemlékezzünk róla. És okot adnak erre Szőcs Elemér szavai is: „Édesanyám a legkisebb gyerekük volt a tíz közül. Ketten kiskorukban meghaltak, a többiből mind tanító lett. Közülük Sándor az apa hobbiját is továbbvitte. Én a legkisebb unokája vagyok, a Józsa családból már csak ketten élünk bátyámmal, Andrással, aki 83 éves, orvos Miskolcon.” Kinyitni az emlékkönyvet Az egykori tanító műveit a budapesti levéltárban őrzik, múzeumban van a pápai oklevele. A Szőcs család gyergyói otthonában egy kötet van nagy becsben tartva, kézimunka-borítóval bevonva. Józsa Sándor testvére, Csíkszentgyörgyi Józsa János csíkszeredai főgimnáziumi tanár 1910-ben jelentette meg a család históriáját. A csíkszentgyörgyi, csíkmindszenti és csíkszentkirályi Józsa család története – ez áll a címlapon, alatta pedig kiegészítés a tartalomról: Az eredeti anyakönyvek, levéltári és családi oklevelek és más hiteles iratok alapján képekkel, leszármazási táblákkal és hasonmásokkal. Kicsik-nagyok tanítója Fellapozva a könyvet ez olvasható: Csíkszentgyörgyi Józsa I. Sándor született 1853. július 18-án N. Kadácsban, Udvarhely vármegyében. A székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumban tanult, onnan aztán 1872-ben a székelykeresztúri állami tanítóképzőbe ment, ahol tanulmányait 1875-ben kiváló sikerrel végezte. Okleveles elemi és polgári iskolai tanár 1875. október 14-e óta Gyergyóditróban. Az önképzést nagy feladatnak tartotta, az iskolai szünidőt is valamelyik városban, képzésen töltötte. 1883-tól iskolaigazgató lett, és mint a tanítói, valamint a méhész egyesület elnöke ösztönzést érzett tankönyvek, ismeretterjesztő cikkek megjelentetésére. Íme pár kötetének címe: Tornaiskola, vezérkönyv tanítók részére, Számtani vezérkönyv, Számoló koczkák, A gyümölcsfatenyésztés és ápolás rövid foglalatja, A gyergyóditrói r. kath. Elemi iskolák története, Méhészkönyv, Földrajz a népiskolák 4. és 5. osztályai számára, Csíkvármegye, Udvarhelyvármegye, Maros-Tordavármegye földrajza, Népies gazdasági tanfolyamok könyve. A sorozatot egészíti ki A beszéd és értelemgyakorlatok haszna és szükségessége lélektani alapon, de írt cikket például a Népünk uralkodó hibái és gyógyszerei, különös tekintettel az iszákosság, káromkodás, babona és erkölcstelenségre címmel. Széleskörű munkássága azonban nem jelentett anyagi elismertséget is. Szőcs Elemér édesanyjától tudja, hogy a tízgyerekes családot az apa a száz család méhből és a gyümölcsösből tartotta el a szerény tanári fizetést pótolandó. Pedig sokkal többet is kereshetett volna. Híre ment ugyanis a faiskolájának, illetve a méhészeti tudásának, így felkérés érkezett, hogy az állami méhészi és méhésztanári állást vállalja el. „4800 korona szép jövedelem volt kilátásba helyezve részére – tudjuk meg Józsa János könyvéből – s bárha érti a román nyelvet, mégsem vállalta el, mivel inkább ragaszkodott az ősi székely anyaföld sovány szikláihoz, mint a kecsegtető anyagi bő jövedelemhez.” A meghívás visszautasítását így indokolta: „Hát mit mondanának az én székely atyámfiai, kiket eddig a kivándorlásról igyekeztem lebeszélni, ha én most itt hagynám hazám földjét?” Ha csak ennyi lenne Józsa Sándor érdeme, akkor is megérdemelné a megemlékezést. Józsa Sándor létezett A katolikus egyház szolgálatában eltöltött 51 év munkája sem eredménytelen. Erre bizonyíték az 1926-ban elnyert pápai elismerés, melynek sokáig nem örvendhetett. Hamarosan búcsúztatót kellett írni Egy jó tanár halálára címmel. „Pusztulunk, veszünk” – így kezdődik az elköszönő, melyben szerzője azon kevesekről szól, akik a jónak kovászai, köztük id. Józsa Sándorról. „Isten szép tehetséggel, nagy lélekkel áldotta meg. S ő megértette, hogy értékes tálentumnak a birtokában van, amelyet a Jóisten azért bízott rá, hogy azt a lelkének javára, egyházának s hazájának hasznára, fajának, embertársainak érdekében, családjának a boldogítására kamatoztassa. A feladat nem volt könnyű neki, az egyszerű tanítónak. (…) Abban a körben, amelyikben élt, vezető egyéniség volt. Véleményét tanügyi dolgokban kikérték, meghallgatták és azt irányítónak tartották. Működésének hosszú ideje alatt tudott magának időt szakítani arra is, hogy – az iskolai kötelesség legkisebb elhanyagolása nélkül – közéleti tevékenységet is fejtsen ki. (…) A nép erkölcsi és gazdasági megerősödésének fáradhatatlan munkása volt. Magán- és családi életében példakép volt. Példaképe a meggyőződéses kath. férfiúnak, a családját forrón szerető, gondos apának. Érdemeit elismerték.” A szerző itt emlékezik meg a májusban elnyert pápai elismerésről, hozzátéve: „A nyarat kedves méheivel való foglalkozással töltötte el. Ősz elején aztán ágynak esett. Törékeny testét nem bírta hordozni. Ereje napról napra fogyott. Érezte, hogy közeledik a vég. A szentségeket ájtatosan, nyugodtan felvette, s örült, amikor Jézusát szívében fogadhatta. Aztán készült a halálra...” 1926. november 12-én hunyt el Józsa Sándor életének 74., boldog házasságának 45. évében. November 14-én temették el. Emlékét azonban ma élő unokái nem hagyják eltemetni. Szőcs Elemér így fogalmazott: „ Nem kérjük, hogy utcát nevezzenek el róla, de azt szeretnénk, ha nem felejtenék el Ditróban, hogy ő is létezett, a falu közösségéért tett valamit.” Balázs Katalin Székelyhon.ro 2017. február 28.Rafi Lajos nem merül feledésbeVan, aki holtával az emlékezetből is kitörlődik, Rafi Lajos immár sosem fog nyomtalanul eltűnni. Csatornái, üstjei, papírfecnire vagy szalvétára írt versei tartják életben az emléket: élt egyszer Szárhegyen egy cigány költő. Kirekesztettként és be nem fogadottként írta sorait negyvenkét éves koráig. Hogy ez ne menjen feledésbe, arról szárhegyiek gondoskodnak. Halottként él az Isten – e címet viseli az a verseskötet, mely pénteken kerül a nagyközönség elé. Nincs benne Rafi összes verse, mert sorait szétszórta, teljes életművét talán már soha sem lehet összegyűjteni a 2013-ban elhunyt tollforgatónak, de számos, eddig ismeretlen alkotása most közkézre kerül. Szárhegyi származású emberek fogtak össze ennek érdekében. Rafi távozása után ugyanis sokakban felmerült a vágy: összegyűjteni verseit. Volt, aki őrzött néhányat kéziratban, előkerültek a cigány nyelven írt költemények is. A jó lenne-álmodozás akkor vált reménnyé, amikor a szárhegyi származású Kozma Csaba, a kolozsvári Polis kiadó munkatársaként felvetette az ötletet: a Földhöz vert csoda és Az élet számlája után Rafi harmadik kötetének a Polis lehetne a gyámja. Danguly Ervin jelenlegi községvezető egyből támogatásáról biztosította a kezdeményezést, átadva az addig általa őrzött verseket, aztán Borsos Gyöngyi és Ferenczi Attila is gyűjtésbe kezdett, nyilvánosan is meghirdették a szándékot. Ferenczi Attila, a régi cimbora vállalta a kötet szerkesztését és az ajánlás megírását, a költemények sorrendjét is rá bízták. S ha már négy szárhegyi segítőtárs akadt, csatlakozott hozzájuk még Ferencz Zoltán és Siklódy Ferenc, alkotásaikkal illusztrálták Rafi rímes gondolatait. A hatgyermekes cigányköltő családja is az ügy mellé állt, Kozma Csaba az egyeztetésekre úgy emlékszik, szülők, feleség, hozzátartozók egyaránt örvendtek, hogy felkarolták Lajos hagyatékát. Másfél év kellett, hogy a terv formát öltsön, és Rafi tehetségéből újabb élményeket kapjunk. Olyan könyv van tehát készülőben, melynek borítójára nem kerülhetett volna más szimbólum, mint amit Siklódy választott: a fekete kalap. Alatta pedig egy történet lapul egy emberről, aki 1970-ben született Marosvásárhelyen. A nyárádmenti rokonságtól megválva Szárhegyen telepedtek meg, édesapját jó kezű csatorna- és rézüstkészítőként fogadták be. A történet egy olyan emberről szól, aki, bár ilyen családi hagyománynak nyoma sem volt, leérettségizett Gyergyószentmiklóson. Aki mert az 1987-es évi választásokra Béke-verset írni, tizenegyedikesként pedig Májusi ódát. Ez az ember amikor lediplomázott, már nős volt. Családja egyre népesebb lett, de szót kért magának a szerelem, rakoncátlan ösztöne és a sokszor keresztként cipelt kisebbségi léte. A fekete kalap alatt ott van a fehér ingbe öltözött ember, és ott a szanatóriumban sínylődő, Istenhez kiáltó és a vasúti síneken fekvő is. Az ember, aki sosem hagyta, hogy teljesen megismerhessük, és ezt a szokását, úgy tűnik, holtában is tartja. Úgy szétszórta verseit, hogy bármelyik nap alkalmas lehet arra, hogy még egy előkerüljön. A kötetbe gyűjtött alkotásai mégis kerekítik az életművet, a verssorok pedig bárkinek lehetnek a mindennapi kenyerek. Úgy tűnik, Rafi többet ad, mint amennyit néhanapján kapott. Könyvbemutató „Tudom, már csak az unokák / mondják rólunk az igazat. / Fiaink csak a fejünkhöz fogják / verni, a sóba mártott szavakat.” Rafi Lajos harmadik verseskötetének bemutatójára pénteken 18 órától Szárhegyen, a Cika teremben kerül sor. A könyvet bemutatja Ferenczi Attila irodalomtanár, a rendezvény szervezője a Láthatatlan oskola. A kötet ára: 35 lej. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2017. március 14.Kitűzik a kokárdákat GyergyószékenMa már lehetőség van arra, hogy nyíltan emlékezzünk az 1848–49-es eseményekre, a forradalomra és szabadságharcra. Nincsenek tilalmak, csak az szabhat határt az ünneplésnek, ha egy településen kevésbé tartják fontosnak a megemlékező eseményeket. A nemzeti ünnep megélése lehetőség, de nem kötelesség. Az alábbiakban összegyűjtöttük a gyergyószéki települések programjait, hol, hogyan és mikor emlékeznek a magyar nemzet nagy eseményére. Gyergyószentmiklós Több rendezvény is része a gyergyószentmiklósi megemlékezésnek. A Fogarasy Mihály Szakközépiskolából indul a diákság és az érdeklődők 11 órakor a városi temetőbe, Kiss Antal őrnagy sírjához. Beszédet mond Máthé Árpád Zoltán, szaval Györfi Andrea, zenés műveket ad elő Ferencz Levente és kórusa. A megemlékezést koszorúzás zárja a temetőben. Szintén 11 órától kezdődik a Salamon Ernő Gimnázium 1848-as megemlékező irodalmi és zenés műsora a díszteremben, ugyanekkor emlékeznek a Vaskertes iskolások is tanodájuk dísztermében. Déli 12 órától ünnepi szentmisét tartanak a Szent Miklós római katolikus templomban, 13 órától a templomtól indul a felvonulás a Petőfi Sándor-szoborhoz, ezt követi a történelmi eseményre való megemlékezés és koszorúzás. Jelen lesz a szervező gyergyószentmiklósi önkormányzat és a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ képviselete mellett közreműködőként a Figura Stúdió Színház, a Gránátalma Egyesület, a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar, a Domokos Pál Péter Dalkör Női Kórusa, a Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara, a Salamon Ernő Gimnázium diákkórusa és a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület. Alfalu A diákönkormányzat szervezésében idén is Történelmi sétával kezdődik a március 15-i megemlékezés Alfaluban. 10 órakor indul a diákság az 1948-as feltárt síroknál virágot helyezve el a helyi temetőben. 11 órakor kezdődik az ünnepi szentmise, melyet követően a templomkertben lesz zászlófelvonás, műsor és koszorúzás. A községhez tartozó Borzonton 14 órától veszi kezdetét a megemlékezés, melynek helyszíne a templom. Szentmisét követően a helyi diákság ünnepi műsorára kerül sor, majd zászlófelvonás és koszorúzás lesz a Szent István-szobornál. Csomafalva A nemzeti ünnep rendezvényei 9.40-kor zászlófelvonással kezdődnek a Borsos Miklós téren, tíz perc múlva, 9.50-kor a templomkertben is felvonják a zászlót, 10 órakor pedig az ünnepi szentmise kezdődik. 10.50-kor Tisztelet a hősöknek címmel lesz megemlékezés a Kossuth Lajos-szobornál méltató beszédekkel, diákok előadásával, majd koszorúznak a szobornál és a hősök emlékművénél. Szárhegy A községlakók 11 órakor találkoznak a plébániatemplomban, 12 órakor felvonulnak a hősök emlékművéhez, ahol az ünnep méltatásárára és koszorúzásra kerül sor. 12.30-kor a művelődési házban kezdődik az iskolások ünnepi műsora, 13.30-tól a Cika-terembe várják az érdeklődőket a Retrospektív grafikai kiállítás megtekintésére. Ditró Déli 12 órakor ünnepi szentmise kezdődik a kéttornyú templomban, majd a templommal szemközti háborús emlékműhöz vonulnak koszorúzni a ditróiak. A megemlékezés a művelődési házban folytatódik a Puskás Tivadar Szakközépiskola szervezésében. A színes program részét képezik az ünnepi beszédek is. Remete Reggel 8 órakor lovas toborzóval kezdődik a remetei megemlékezés, 11 órakor szentmise, majd utána koszorúzás lesz a hősök emlékművénél. A rendezvények kulturális műsorral folytatódnak a művelődési házban. Újfalu Az ünnepi szentmise 11 órától kezdődik, melyet a templomkerti emlékmű megkoszorúzása és a diákság ünnepi műsora követ. Kilyénfalván kedden emlékeztek az 1848-as eseményekre. Tekerőpatakon csak az iskolában emlékeznek a szabadságharc eseményeire. Tavaly is csupán az iskola szervezett ünnepséget, a korábbi esztendőkben az akkori önkormányzati képviselők gondoskodtak a méltó főhajtásról. A szervezésben részt vett a helyi RMDSZ és az önkéntes tűzoltók is. Az iskolában szavalatok és énekek hangzanak el, de többen is jelezték, hiányolják a nemzeti ünnepen a faluszintű megmozdulásokat. Balázs Katalin szekelyhon.ro 2017. április 3.Fellángoló bosszú? – Romák házát gyújtották fel GyergyószentmiklósonMinden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással. „Úgy tűnik, a csütörtöki nagy összegű pénzlopás következménye az eset. Gyújtogatás gyanúja áll fenn" – nyilatkozta érdeklődésünkre Filip Gheorghe, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője a péntek esti gyergyószentmiklósi tűzesetek kapcsán. A kora esti órákban lobbant lángra a cigányok lakta Malmoknál – Gyergyószentmiklós Alfalu felé vezető határában – egy szalmabála, illetve a Kaufland melletti ház és melléképülete. A tűzoltóság és rendőrség nagy erőkkel vonult mindkét helyszínre, a lángokat sikerült megfékezni. Az égő ház lakói menekülésre kényszerültek, a tűzeseteknek nincsenek áldozatai. Gyergyószentmiklós polgármestere higgadtságra inti a közösséget . Nagy Zoltán a pénteki tűzesetkor nem tartózkodott az országban, de telefonon tartotta a kapcsolatot késő éjszakáig a prefektúrával, illetve a rendfenntartó hatóságokkal. A Gyergyói Hírlapnak nyilatkozva kijelentette: meggyőződése, hogy a Kaufland mellett élő családok előidézői voltak a történteknek. „Rég izzik hamu alatt a parázs, ezek a családok sok bosszúságot okoznak" – jelentette ki a város első embere. Több eset volt, amikor a bevásárlóközpont parkolójában lopás történt, de mivel ezt kiskorúak követték el, a törvényes eszközök kevésnek bizonyultak a folyamat megállításához. „A kialakult helyzet sajnálatos. Ha a bűnmegelőző szerveknek több eszköz van a kezükben és hatékonyabban tudtak volna eljárni, nem jutunk el idáig" – vélekedett Nagy Zoltán. Olyan esetről is beszámolt, amikor valaki határozottan elutasított egy kiskorú kéregetőt, a gyermek felnőtt rokonai azonban megfenyegették az adakozást megtagadó személyt. Ugyancsak az említett család támadt rá egy rendőrautóra, amikor a megfékezésükre rendőrség szállt ki a helyszínre. Betörték a járőrautó szélvédőjét, a rendőrök erősítést kellett hívjanak. A polgármester szerint a kevés következménnyel járó tettek kelthették a szóban forgó családokban azt az érzetet, hogy nekik bármit szabad. Szerinte ennek eredménye a pénteki gyújtogatás. „A történtekből mindkét félnek le kell vonnia a következtetéseket. A lakosságot arra kérem, hogy bár megértem indulataikat, semmi olyat ne tegyenek felindulásból, aminek csak káros következményei lehetnek. Nem vezet jóra, ha családokat, illetve a teljes gyergyószentmiklósi lakosságot megbélyegzik" – összegzett a polgármester. Gyergyószentmiklóson továbbra is a hatóságok felügyelik a cigányok lakta övezeteket, hogy megelőzze a sérüléseket, újabb konfliktus kirobbanását. A kivizsgálást az ügyészség végzi a rendőrség jelentése alapján. Egyelőre csendháborítás és előre megfontolt szándékkal elkövetett rongálás tetteseit keresik. Közösségi oldalakon megjelent hozzászólásokban felmerült, hogy a gyújtogatáshoz köze lenne a csütörtöki lopás áldozata, L. E. családjának. Az érintettek érdeklődésünkre határozottan leszögezték: elhatárolódnak ettől az esettől, nem gyújtogattak és nem buzdítottak senkit erre. Az említett lopást a rendőrség szerint két 15 éves követte el, harmincezer lejnyi készpénzt emeltek el egy autóból. Balázs Katalin / Krónika (Kolozsvár) 2017. április 5.Tüntetni valamiért, nem valami ellenCsütörtök délután öt órára várnak tüntetésre minden olyan gyergyószentmiklósi személyt, aki úgy gondolja, vannak hiányosságok a város közbiztonsága terén, és ennek javítását jelenlétével kéri. A két, tüntetést kezdeményező szervezet, a Gyergyószentmiklósi Polgárőrség és az Arbor Vállalkozók Szövetsége nevében Bajkó László és Bajkó Tibor tartott szerdán sajtótájékoztatót. Közösen a közbiztonságért – ezt a címet viseli az engedélyezett tüntetés, amelynek időpontja csütörtök 17 óra, helyszíne a gyergyószentmiklósi művelődési ház előtti tér. A szervezők szerint a megmozdulás több felszólaló beszédével kezdődik, majd egy petíciót olvasnak fel, amit közfelkiáltással fogadnak el, majd átnyújtják Gyergyószentmiklós polgármesterének. Ezt a dokumentumot tájékoztatás céljával elküldik a rendőrségnek, a prefektúrának és a Hargita megyei tanácsnak is. Békés tüntetést terveznek, melyre nem alkoholmámorban úszó elemeket, hanem felelősen gondolkodó gyergyói polgárokat várunk, hogy a létszámmal nyomatékosítsuk: alkotmányos jogaink szerint a jelenleginél jobb közbiztonságot érdemelnénk. A tüntetés rendjét felügyelik a helybéli és környező településeken tevékenykedő polgárőrök, és bár a szervezők külön nem hívták, szívesen látják a Gyergyói-medence falvainak lakóit is. A közbiztonság terén tevékenykedő Gyergyószentmiklósi Polgárőrség közelről látva a problémákat és sok felkérésnek eleget téve vállalta a szervezés egy részét. „Kérnünk kell, hogy azon szervek és intézmények, amelyek felelősséget vállaltak a közösségért, a sokszor felületes munkájukon változtassanak. Funkciójukból adódóan is kutyakötelességük, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minden egyes gyergyószentmiklósi ember a közbiztonság terén azt kapja, ami neki jár” – fogalmazott a civil szervezet vezetője. Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással. A polgárőrség mellett a másik szervezője a tüntetésnek az Arbor Vállalkozók Szövetsége. Elöljárója, Bajkó Tibor kijelentette: „elképzelhetetlen, hogy valakinek tetszedjen az az áldatlan helyzet, ami Gyergyószentmiklóson van. Itt az idő, amikor ki kell mondani mindazt a hiányt, ami a jó élettér kialakítását gátolja. A közösségi akarat megnyilvánulása egy jelzés kell legyen egyrészt a hatóságok felé, másrészt azok irányába, akik nem tartják tiszteletben a törvényt. Hangsúlyozom: nem székely és cigány konfliktusról beszélünk, hanem arról, hogy az adófizető és az adófizetést messze elkerülő állampolgár együttléte, főleg ha ez az adófizető rovására történik, nem megengedhető, nem fenntartható, ennek véget kell vetni.” Bajkó László elmondta, múlt péntekig nem volt példa Szentmiklóson önbíráskodásra. Ez nem szabadna újra megtörténjen, mert nem az előidézők lesznek a károsultak, hanem azok, akiknek joggal vagy csak féljogosan nyakukba varrják ezt a cselekedetet. Nem a jól menő vállalkozóra, vagy annak fiaira kell bélyeget rásütni, az ok az, hogy a mindenkori városvezetés ezeket a problémákat túl felületesen kezelte. „Nekünk csak deklaratív szinten vannak roma problémára megoldásaink, roma stratégiánk is csak papíron van. Ez egy mérföldkő kell legyen, melytől kezdve áttérünk a problémák gyakorlati megoldására. Mert amíg nincs megoldva, hogyan jutnak fához, lopni fognak, és lovaik is lesznek, melyeket etetni fognak valamiből” – nyilatkozta a polgárőrség vezetője. A tüntetés legfőbb célja megoldási javaslatok megfogalmazása, semmiképp sem uszítás – szögezték le a tüntetésszervezők képviselői. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. április 6.Több mint ezren követeltek élhetőbb életteret GyergyószentmiklósonRendet, rendet, rendet – kiáltotta az a több mint ezer személy Gyergyószentmiklóson, akik a közbiztonságért szervezett tüntetésre gyűltek össze a művelődési ház előtt. A lakosság soraiban volt több kárvallott – köztük az a személy is, akitől múlt héten 30 ezer lejt loptak el –, illetve jelen voltak a rendőrség, tűzoltóság, mentőszolgálat képviselői és a Gyergyói-medence polgárőrei is. A Gyergyószentmiklósi Polgárőrség és az Arbor Vállalkozók Szövetsége által szervezett tüntetés békésen zajlott. A felszólalók kéréseiknek adtak hangot, elítélve az önbíráskodást. Az ő meglátásuk szerint a több mint ezer résztvevő bizonyíték arra, hogy Gyergyó népe képes együtt erőt felmutatni, kiállni követelése mellett, hogy joga van egy élhető élettérhez. Kiskorúak nagy zsákmánya Egy gyergyószentmiklósi útkereszteződésnél lévő autó jobb első üléséről emelt el harmincezer lejt egy kiskorú, míg társa elterelte a figyelmet. Bajkó Tibor az Arbor Vállalkozók Szövetsége nevében, illetve Bajkó László a Gyergyószentmiklósi Polgárőrség elöljárójaként vázolta a kialakult helyzetet. Többször hangsúlyozták: nem székely-roma konfliktus kerekedett ki a közrend hiányosságaiból, hanem az adófizető polgárok életének ellehetetlenítése azok által, akik sem Isten, sem ember törvényeit nem tartják szem előtt. A szervezők mellett mikrofonhoz lépett Keresztes Zoltán, a Szent István plébánia plébánosa, kijelentve: „A bűnnek törvényszerűsége és történelme van. Törvényszerűsége a lejtő törvénye. Talán még emlékezünk rá elemi iskolai tanulmányaikból, ha egy tárgyat lejtőre helyezünk, akkor az egyre sebesebben fog lefelé gördülni. Hasonló módon az, aki elindul a bűn útján, egyre növekvő sebességgel halad ezen a lejtőn. A bűn történelme pedig azt mondja, hogy a nagy bukásoknak is van előzménye, éspedig apró áthágások, törvényszegések jelzik a megtett utat. Ezek megtétele előtt kell megállítsuk, figyelmeztessük egymást, hogy ne essünk önbíráskodásba.” Csergő Tibor történelemtanár, a múzeum igazgatója elmondta, tősgyökeres gyergyószentmiklósiként ismeri a várost és lakóit, van tudása az évszázados múltjáról is, és protestál azért, hogy a csapnivaló közbiztonság tovább ne romoljon. Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással. Az Erdélyi Magyar Ifjak tagja, a 17 esztendős Nagy Áron tette a legnagyobb benyomást a tömegre, közölve: „Itt születtem, itt nőttem fel, itt tanulok, első lépésem is ehhez a városhoz köthető, mégis arrafelé lépdelek, hogy diplomázás után hová is kellene költöznöm. Pedig valójában a gondolat is megrémít, hogy máshol kell majd élnem, és egyedül lábra állnom.” A középiskolás városlakó leszögezte: Szeretem a szülővárosom. Felnőttek, győzzetek meg, hogy tudunk vigyázni egymásra! Egy petíciót olvastak fel a tüntetésszervezők, a város polgármesteréhez intézve azon kéréseket, melyekkel a jelenlévők közfelkiáltással egyetértettek. Tegyen meg mindent annak érdekében a város első embere, hogy az alkotmányos jogként járó közbiztonságot a legmagasabb szintre emelje a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel. A helyzet normalizálódásáért kérték, Nagy Zoltán tegyen lépéseket a békés együttélés szabályainak betartatására, a közbiztonság megerősítéséért hozzon létre egy bizottságot a hatóságok és civil szervezetek képviselőinek bevonásával. Haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a roma közösséggel a lopás, verekedés, fenyegetés és más félelmet gerjesztő tevékenységek felszámolása érdekében. Kérje fel ugyanakkor a város roma lakót, hogy határolódjanak el a problémákat okozó családok tettétől, és vállaljanak részt a törvénytelenségek visszaszorításában. A város közterületein, a kritikusnak ítélt gócpontokon mihamarabb történjen meg a kamerarendszer telepítése, kérje fel a kereskedelmi szereplőket, hogy a vállalkozásokhoz tartozó magánparkolókban gondoskodjanak a vásárlók biztonságáról. Szenteljen nagyobb figyelmet a lakosságtól beérkező panaszok, problémák megoldására. Kérje fel a parlamenti képviselőket, nyújtsanak be módosító javaslatot például a kiskorúakat bűnözésre kényszerítő szülők felelősségre vonásáért, a ki nem fizetett büntetések behajtásának segítésére, a koldulás felszámolására. A megoldás a lakosságon is áll Tisztán értettem a felkérést, és érzem a súlyát a feladatomnak. De ehhez az önök segítségére is szükség van – fogalmazott Nagy Zoltán polgármester, átvéve a petíció szövegét. Elmondta, a közrendi hatóságokkal éppen a csütörtöki napon is történt egyeztetés, és biztosította a jelenlévőket, hogy a rendfenntartó szervek eltökéltek abbeli szándékukban, hogy a városban mihamarabb visszaálljon a rend, a város minden egyes lakójának ne csak jogai, hanem kötelezettségei is legyenek. „Szükség van viszont arra, hogy a hatósági és önkormányzati intézkedések mellett önök is segítsenek. Számítunk önökre abban, hogy nem sarkalljuk aprópénzzel további kéregetésre az erre szakosodott lakókat, nem adunk el területeket, családi házakat bosszúból vagy más indulatoktól vezérelve olyan személyeknek, akik nem képesek a társadalmi együttélés minimális szabályait betartani. Nem vásárolunk olyan tárgyakat, amelyek tulajdonjoga nem tisztázott, nem veszünk ilyen fát, erdei gyümölcsöt, nem támogatjuk azokat a tevékenységeket, amelyek végül retorziókba és önbíráskodásba fulladnak.” A polgármester higgadtságot és felelős magatartást kért minden lakostól. A gyülekezés másfél óra után békésen ért véget. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. április 10.Gyergyói kézimunkákat állítottak ki a budapesti Hagyományok HázábanÉvtizedes munka áll a friss élmény mögött: a Gránátalma Egyesület úrihímző asszonyainak szorgoskodását nagy elismerés illette, a vezető, Kisné Portik Irén néprajzkutató neve határokon túl sem merülhet immár feledésbe. Budapesten is kiállították munkáikat. Az úrihímzések életre keltői, hasonmás munkák készítői már tavaly megtudhatták: a Hagyományok Háza igazgatója kiállításra szánja az alkotásokat, valamint Kisné Portik Irén Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte kötetét is bemutatják. A Gránátalma Egyesület munkáit többek közt magyarországi és hazai szakemberek megnézték. Több elismerő véleményezés után egyszer csak arról értesültünk, hogy munkáink a székely értéktár részét képezik, és felkérést is kaptam, hogy legyek a székelyföldi értéktár bizottságnak tagja. Így az a 80 kézimunkát, amit összeválogattunk, már a székely értéktár részeként mutatták be Budapesten – idézi az előzményeket Kisné Portik Irén. A kiállítást április 6-án 16 órára a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban nyitották meg. Szintén ezen a napon mutatták be a Hagyományok Házában a néprajzkutató kötetét. A meghívás bár Budapestre szólt, Kisné Portik Irén úgy tervezte meg az útvonalat, hogy az ne csak tudásuk megosztása legyen, hanem annak gyarapítása is. Szíve szerint valamennyi gránátalmás hímzőasszonyt magával vitte volna, ám néhányuk egészségi állapota ezt nem tette lehetővé, így tizennégyen indultak útnak. A néprajzkutató élménybeszámolója „Mi már rég áhítoztunk egy olyan kirándulásra, ahol eredetiben szemlélhetjük azokat a hímzéseket, amelyeket eddig csak mintakönyvekből ismertünk, de a pontos fotográfiák lehetővé tették elkészítésüket. Lehetőségeinkhez hozzáigazítva, igyekeztem a legfontosabb úrihímzés gyűjtemények közt úgy válogatni, hogy minél több tapasztalással, szakmai élménnyel térjünk haza. Ezért első megállónkat Sárospatakra terveztem, ahol felejthetetlen órákat töltöttünk Pocsainé Eperjesi Eszter és Rádainé Bodnár Katalin társaságában, több száz hajdani úrihímzés közelségében. Azt a barátságos fogadtatást és ezt a szakmai nyíltságot, hat terjedelmes kötetnyi ajándékukat soha sem tudjuk feledni, de talán megköszönni sem. Ők néhány évtizede hivatásos kutatói e szakterületnek, mi tizenéve szabadidőnket áldozzuk rá. Hitünk, vallási különbözőségeink ellenére közös a cél: ezeket a csodálatos magyar értékeket meg kell tartani utódainknak, a nagyvilágnak” – számolt be a néprajzkutató. „Meglátogattuk a Sárospataki Református Kollégium Múzeumának néhány elbűvölő gyűjteményét, csodálatos könyvtárát. Láthattunk néhány Lorántffy Zsuzsanna és asszonyai által hímzett úrasztali kendőt, a nagyasszony bibliáját, aláírását, valamint a nevével fémjelzett mai alkotóműhely pontos hímzéseit is – részletezte Kisné Portik Irén. „Innen Egerbe vezetett utunk, ahol néhány elnépiesedett úrihímzésről tájékoztattak érdeklődésemkor. Amikor az adatokat vettük fel, akkor derült ki, hogy kettő székelyföldi eredetű. Végigfutottunk a váron, és igyekeztünk Budapestre, mert 18 órakor zárt a Nemzeti Múzeum, és a koronázási palást megtekintését nem hagyhattuk ki, lévén Európa legrégebbi úrihímzés emléke. Ahogy nálunk mondják: zárás előtt »éppe’ csak bésurrantunk«, de amit akartunk, hála Istennek megláthattuk, mert ki tudhatja, mit érünk” – így a beszámoló. „Másnap reggel, hatalmas szélfújásban érkeztünk a Magyar Parlamenthez. Sajnos nem mehettünk be, de kárpótolt egy fölöttébb korszerű eszköztárú történelmi kiállítás, ahol végre úgy éreztük, hogy nagyszerű ajándék magyarnak lenni. Innen a könyvbemutatóra siettünk. Vetítéssel egybekötött előadással igyekeztem viseletünk sajátosságait bemutatni. Annak ellenére, hogy hét közepe volt, jólesett látni a fokozott érdeklődést. A kérdések lassan szakmai beszélgetéssé alakultak, ami a közös tanárok, professzorok felemlegetésével zárult, de csak azért, mert a kiállítás időpontjához értünk. Ez volt úrihímzést készítő tevékenységünk legünnepeltebb eseménye, ahol a kétkezi munkánk áldásától az igen meghitt pillanatok megéléséig, kézimunkáink megcsodálásában volt részünk – részletezte a történteket Kisné. „A következő napon hazaindultunk, de Kecskemétem megálltunk a Ráday Múzeumnál. Míg Sárospatakon a Tiszántúli-, itt a Dunamelléki Református Egyházkerület gyűjteményében tallóztunk. Itt volt szerencsénk több mint 300 éves valódi selyemre hímzett skófiummal találkozni. A többi patyolat, finom batiszt, finom gyolcsvászonra készült” – ecsetelte az élményeket a hímzések szakértője. Mentsük meg, hogy miénk maradjon A kiállítás május 18-ig tekinthető meg a Hagyományok Házában, hétfőtől szombatig 10–18 óra között, a gránátalmás asszonyok munkája pedig itthon folytatódik. „Ha rajtam múlna, én már rajzolnám is a következő kézimunkákat, hiszen ennél nagyobb bizonyosságot nyerni arról, hogy a lehető legjobb úton járunk értékmentő és újrateremtő munkánkkal, nem is lehet. Persze, most előbb a tojásírás, a népiskolai oktatás, és lassan mindenre sor kerül. Idénre remélem támogatást nyer az a táborunk, amelyben 60 új tagot veszünk fel a Gránátalma Egyesületbe. Ez évente legalább 120 újabb, pusztulásból, feledésből kiemelt hímzést jelent. Nem rejtjük véka alá, hogy jövőre, ha Isten éltet, mindenkinek hozni kell még egy személyt a hímzők sorába. Ennek a nagy értékű hungarikumnak meg kell maradnia. Ami rajtunk múlik, azt tegyük is meg. Nagy múltú, alkotó nép vagyunk, nagy értékű kultúra birtokosai, csak mi menthetjük meg mindezt a jövőnek, mert ha nem, mások mondják majd magukénak” – mondta el zárásként Kisné Portik Irén. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. április 20.Azon dolgoznak, hogy újból béke legyen GyergyószentmiklósonA közbiztonság megerősítéséért szervezett április 6-i tüntetésen Nagy Zoltán polgármester, miután a petíciót átvette, ígéretet tett arra, hogy a problémát prioritásként fogják kezelni, és a hatóságokkal közösen sürgősen lépéseket tesznek a közrend visszaállításáért. Az elmúlt időszak fejleményeiről kérdeztük. „Az egyeztetés időszaka zajlott az elmúlt napokban. Több emberjogi, érdekvédelmi szervezet képviselője látogatott a városunkba annak érdekében, hogy megbizonyosodjon a kirobbant incidens okáról, illetve véleményt kértek a helyi közösség képviselőitől is” – fogalmazott Nagy Zoltán. Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással. Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással. Ne csak akkor jöjjenek, ha baj van Ugyancsak az eltelt hetek során több egyeztetés zajlott a megyei rendőrséggel, prefektúrával. Gyergyószentmiklóson ülésezett Hargita Megye Közbiztonsági Bizottsága, és további érdekvédelmi szervezetek jelezték, hogy bekapcsolódnának a munkafolyamatba. Több mint ezren követeltek élhetőbb életteret Gyergyószentmiklóson Rendet, rendet, rendet – kiáltotta az a több mint ezer személy Gyergyószentmiklóson, akik a közbiztonságért szervezett tüntetésre gyűltek össze a művelődési ház előtt. A lakosság soraiban volt több kárvallott, illetve jelen voltak a rendőrök, tűzoltók, mentősök és a Gyergyói-medence polgárőrei is. „Fókuszba került Gyergyószentmiklós. Fokozott figyelemmel követik az itteni történéseket a hatóságok, emberjogi szervezetek. Mindenki eldöntheti, ez jó-e vagy rossz, de ha már fokozott a figyelem, akkor felkértük a hatóságokat és szervezeteket, ne csak figyeljék az eseményeket, hanem hathatósan avatkozzanak is be a problémamegoldásba. Ne csak akkor jelenjenek meg a városban, amikor baj van, hanem a megelőzésben segítsenek, akár anyagi források mellérendelésével, hogy ki tudjunk alakítani olyan programokat, amelyek közép- és hosszútávon kezelik a kialakult helyzetet – tájékoztatott Nagy Zoltán polgármester, hozzátéve, hogy a lakás tulajdonosai nem kértek segítséget az önkormányzattól a ház felújításához. Előzetes letartóztatásba került egy férfi a 30 ezer lejes lopás kapcsán Egy harminchat éves, több lopással és lopásban való bűnrészességgel gyanúsítható gyergyószentmiklósi férfit helyeztek előzetes letartóztatásba csütörtökön. Marad a 30 napos előzetes A szerdai, polgármesteri tájékoztató után derült ki, hogy G. I., Tölgymező utcai lakos megfellebbezte a 30 napos előzetes letartóztatásáról szóló döntést. A bíróság nem adott helyet kérésének, így május 12-ig előzetesben marad. G. I. egyébként a kiégett lakásban élt, és közeli rokoni kapcsolatban áll azzal a két 15 éves fiatallal, akik a tűzesetet megelőző napon 30 ezer lejt loptak el egy helyi vállalkozó autójából. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. június 11.Megmutatta értékeit AlfaluA négynaposra tervezett Gyergyóalfalvi Falunapok rendezvényét idén úgy állították össze, hogy minden korosztálynak élményt nyújtsanak. A sportrendezvények mellett képzőművészeti kiállítás, népdal- és néptánctalálkozó, hajfonatkészítés és táncház is volt műsoron, a téren pedig helyi termékekkel és koncertekre várták a helyieket, illetve vendégeiket. Ezúttal is volt főzőverseny, valamint a lelket is tápláló búcsús szentmise. Az idei falunapokon újdonságnak számított, hogy Alfalu testvértelepüléseinek találkozóját a hétvégi rendezvénysorozat keretében ejtették meg. A küldöttségek a tájegységek főzőversenyére is beneveztek, jellegzetes gasztronómiájukból adva ízelítőt. Kilenc csapat készült a szombati nagy főzőversenyre, de nemcsak a vendégek főztek, hanem a helyiek is, cégek, baráti társaságok, utcák fogtak össze, hogy ebéddel kínálják meg az érdeklődőket. Az idei rendezvényen a testvértelepülések igazi ínyencségekkel kínálták az alfalviakat, a hajdúböszörményiek – polgármesterük felügyeletével – kétféle ételt is főztek. Mangalicazsírban készítettek marhapörköltet, és szerepelt az étlapon a mifelénk újdonságnak számító slambuc is, a hagyományos, egyszerű pásztorétel. Száraz tészta, mangalicaszalonna és só – ez rotyogott a hajdúböszörményiek nagy üstjében. Vegyes pörkölt a balatonszárszói polgárőrök kedvence, így ezt főzték meg az alfalviaknak, mint mondták, minden van benne. A helyiek is próbálkoztak halászlével, a tavalyi ígéretet váltották valóra, de halászlevet főztek a faddiak is. A küldöttség fakanalát Fülöp János polgármester forgatta. „Halászhagyományokkal rendelkező településről érkeztünk, az 1800-as évek közepéig a folyó a falu szélén folyt, aztán a folyamszabályozást követően helyében egy holtág lett, ám a halászat mint foglalkozás és kenyérkereseti lehetőség megmaradt. Éppen ezért egy vegyes halászlevet főztünk pontyból, törpeharcsából és kárászból. A kisebbik bográcsot hoztuk, nem tudtuk, hogy fog-e ízleni a székely barátainknak.” A csapat főszakácsa elmondta, az általuk hozott hozzávalókból és az alfalvi vízből igazi finomság készült, olyannyira, hogy kiderült, a nagyobb üstöt kellett volna felpakolniuk. Az alfalvi napokat koncertekkel, népzenei előadással zárták, kikapcsolódási lehetőséget nyújtottak az idősebb korosztálynak ugyanúgy, mint a fiataloknak, gyerekeknek. Bővült az alfalvi képzőművészek képtára Bővült a látnivaló szombattól az Alfalvi Képzőművészek Galériájában. A művészetek otthonának avatásakor a Márton Árpád- és Sövér Elek-kiállítás anyaga volt túlsúlyban, mostanra azonban a huszonhárom alfalvi képzőművésztől kapott munkák is megtekinthetők. A Sövér Elek Alapítvány elnöke, Gál Mihály elmondta, számít arra, hogy hamarosan a még hiányzó alkotók is hazahozzák műveiket, ezzel is jelezve, büszkék alfalvi szülőhelyükre, életterükre. Balázs József festőművész, aki élő szóban biztatta, biztatja erre alkotótársait, a távolmaradás okát abban látja, hogy nem értékelik az alfalviak annyira magukat, mint amennyit érnek. A biztatást igyekszik pótolni, mint ahogy a kiállítást megtekintők is elismeréssel szóltak a tárlat nívójáról. A szombaton nyílt kiállítás a Pünkösd 450 nevet viseli, azt a közel fél évezredet jelenítve meg, amióta az alfalviak, az egykori István pap seregének leszármazottjai hálát adnak minden pünkösdkor Csíksomlyón. A búcsúba járást, a Szentlélek eljövetelének ünnepét jelölte meg mint gyakran megjelenő témát. Ezt igazolják a címek is, melyet a 33 kiállított munkának adtak alkotóik. Balázs Katalin , Baricz Tamás Imola Székelyhon.ro 2017. július 19.A mindig derűs, csupa szív Sövér ElekMa is köztünk élhetne, éppen nyolcvan éves lenne a gyergyóalfalvi festőművész, akinek sokan köszönhetik, hogy az ecsettel szoros barátságba kerültek. Sövér Elek tiszteletére szervezik Alfaluban a Művészetek Éjszakáját, de hogy ki is volt ő valójában, arról családtagjai, tanítványai tudnak a legtöbbet. Húgánál, Sövér Erzsébetnél jártunk. Erzsike néni Sövér Elek egyik alkotását, az édesanyjukról készült képet őrzi • Fotó: Balázs Katalin 1937-ben járunk. Öt év házasság után nagy öröm éri Sövéréket, július 25-én megszületik első gyermekük. A nagyapa nevére, Eleknek keresztelik. Aztán kétévente született testvér mellé, tíz évvel kisebb testvére, Erzsébet úgy fogalmaz, „nyolcan voltunk, akik éltünk.” Sövér Sándor családjának világába Erzsike néni enged be bennünket. Gazdálkodó család, nyolc gyermekkel, nehéz megélhetés közepette. Az édesapa erdei munkán dolgozott, az édesanya, Anna nevelte a cseperedőket, a kertben zöldséget termelt, ami a család szükséglete fölött volt, eladta. A gyermekek hamar megismerkedtek a mezei munkával, kaszálni, takarni kellett, a szántóföldbe krumpli, len, kender került. Ma is tudja Erzsike néni, hogy huszonöt kévéből lesz a kalongya, a kendert áztatni, vagdalni, tilolni kellett... s hosszú folyamat után lehetett fonni, szőni. Nem az ételt nézte... A szigorú édesapa céltudatosan állított minden gyermeket a munka mellé. Mégis, amikor azt látták, hogy Elek fiúk jó eszű és kezű diák, ötödik osztálytól Marosvásárhelyen iskoláztatták. Erzsike néni azt mondja, ő már arra emlékszik vissza, hogy Elek a vakációkban hazajött Vásárhelyről, hol „a kert sarkára felülve” festett, hol a patak partján, de nagyon szerette az erdőket is járni. „Amikor evett, akkor sem az ételt nézte, hanem a könyvet, olvasott egyfolytában.” Arra is emlékszik a húga, milyen volt, amikor egy nyáron a szülők „küssőföldre”, Vásárhely környékére mentek aratni. Elek volt a legnagyobb, a felügyelő, hagytak neki pénzt is, hogy kenyérre s amire kell, legyen. A nyolcgyermekes Sövér családban elsőként érkezett Elek „Öt fiú után én voltam a legnagyobb leány, én kellett főzzek ötödik, hatodik osztályosként. Ami volt a házban, abból főztem. Elfogyott a kenyér. Én nem tudtam, ő pedig elfelejtette, hogy édesanyánk a kredencben hagyott pénzt. Így amikor a szomszédasszony sütött, s adott, akkor ettünk kenyeret, máskor krumplilevest, laskalevest, amit tudtunk. Aztán, amikor két hét után szüleink hazaértek, s édesanyánk meglátta a pénzt a poharak között hiánytalanul, sírva fakadt” – emlékszik nevetve bátyja feledékenységére Erzsébet. Tanárainak nem parancsolhatott Amikor Marosvásárhelyen befejezte tanulmányait, a nagyváradi színházban dolgozott, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán tanult. Onnan Aradra helyezték ki rajztanárnak, majd hazakerült Alfaluba. Szerették a diákjai, egyvégbe vitte őket erdőre, mezőre festeni. „Balázs Jóska ma is elemlegeti: ha ne legyen Elek, én most nem lennék festőművész” – mondja Erzsike néni. Alfaluban azt akarták, legyen ő az iskolaigazgató. Szülőfalujába nem tudta ezt vállalni, nem tudott volna azoknak parancsolni, akik őt tanították. Pár év múlva barátai biztatására Csíkszeredába ment tanítani, képességeit fejleszteni. Ott lett a művészeti iskola igazgatója. Akkor már nős volt, egy egészségügyi asszisztensnőt vett feleségül, két gyereke született, Zsolt és Levente. „Csíkszeredában élnek, jövögetnek haza, főleg öcsémhez, a családi házba, az a hely összevonzza a rokonságot” – meséli Erzsike néni. Jó szíve lett a veszte Már gyermekkorában mindenkivel barátságos volt, és ez végigkísérte életét. Ha hazatért Alfaluba, mindig beköszönt az üzletekbe, megállt a falustársakkal is beszélgetni. „Mindig vígan, kacagva jött haza, akármilyen baja volt, soha nem keseredett el, ez maradt meg nekem. A családját nagyon szerette, és mindig fejlődni akart. Hogy nagyobb legyen... ne nézzék le őt, hogy egyszerű parasztcsalád sarja.” Akin lehetett, segített. „Jó szíve lett a veszte – mondja a húga. Csíkszeredai tanárként, ha alfalvi diák került a keze alá, úgy védte, mint saját gyermekét. Tízórait is vitt nekik, nehogy éhezzenek. Egyszer, amikor krumpliszedni vitték a diákságot az iskolából, eső kerekedett. Levetette kabátját, és az egyik tanonca hátára tette, meg ne fázzon. Ő fázott meg, tüdőgyulladás érte, és egyikből a másikba esett, sosem volt többé egészséges. Tudta azt is, hogy közeledik az élet vége, egyfolytában festett, képeit eladta, hogy a családja ne nélkülözzön. Marosvásárhelyen, Magyarországon is próbálták gyógyítani, meg is műtötték tüdejét. Azt mondták, ha nyolc hónapot meghaladja, életben marad. Amikor az idő letelt, újabb betegséggel súlyosbodott az állapota. Sövér Elek feleségével és két fiával Végig tudta, milyen gyógyszereket adnak neki, és az mire hat. Hallgatta a zenét, és készült elmenni. Az utolsó időszakban, a kórházban a kedvence, az Amott legel, amott legel ének egy másikra cserélődött: „Falu népe szépen sorban megindul a harangszóra / Sírdogál egy régi nóta, s halvány színű őszirózsa / Hulldogál a koporsóra.” 1982. május 7-én hunyt el Csíkszeredában, Alfaluban temették el. Harangszóra indult a falu népe szépen, sorban... Művészeteké a vasárnap éjszaka „Sövér Elek ezt megérdemli” – így fogalmaz Gál Mihály, a Sövér Elek Alapítvány elnöke, ismertetve a festőművész születésének 80. évfordulójára szervezett programot. Olyan eseménysorozat lesz vasárnap, amilyen még nem volt, ráadásul úgy, hogy nem mennek „kölcsön kovászért”, a délután öt órától éjjel kettőig tartó rendezvényen minden művészeti ág megjelenítője gyergyóalfalvi lesz. Művészetek Éjszakája az esemény neve, melynek alkalmával előadóművészek lépnek fel a templomban és a Szent István téren, a galériákban pedig több mint hetvenhat alkotó több mint háromszáz művét láthatja az érdeklődő, többek között Sövér Elek magángyűjteményekben lévő munkáit is. Az est folyamán látogatható lesz a Szárhegyi Képzőművészek Galériája, a Márton Árpád Képtár, Sövér Elek gyűjteményes kiállítása, a Pincegaléria, a művelődési ház épületében lévő galéria, benne a Vadárvácska tábor Zarándoklat kiállításával, a néhai Páll Zoltán emlékszobája. Az iskola dísztermében az amatőr képzőművészek alkotásai és Balázs József festőművész meglepetéssel várja a betérőket, Borzonton pedig az Alkotóházban (a volt posta épületében) várják szintén alfalviak munkáival a nagyérdeműt. Az eseménysorozaton a szombaton kezdődő Vadárvácska Nemzetközi Alkotótábor résztvevői, Sövér Elek tanítványai is részt vesznek, így alkalom adódik a velük való találkozásra is. Balázs Katalin / liget.ro 2017. július 27.Ahol a pap vendégeli meg a híveketAz idős ember érték a családban, érték az egyházban. Ha az öreget megbecsüljük, számíthatunk arra, hogy idős korunkban minket is tisztelni fognak a fiatalok – Szent Anna és Joachim, Jézus nagyszüleinek ünnepén erről szólt Bakó Antal remetei plébános. A ditrói Barlangnál tartott búcsús szentmise szeretetlakomával, a gyógynövények és autók megáldásával folytatódott. Negyedévszázados hagyománya van Ditróban a Szent Anna-napi búcsús szentmiséknek. Néhai Szilágyi Lőrinc plébános annak idején saját villájához hívta a híveket, ott tartották az ünnepi misét. Amikor az egyház visszakapta az 50 hektáros legelőjét azon a részen, ahol a kommunizmusban bánya volt, a területen lévő menedékhelyet kápolnává, a kantin épületét pedig vendégházzá alakították át. Így a 2000-es évek elejétől itt, az úgynevezett Barlangnál tartják a Szent Anna-búcsút. – idézte fel a múltat Baróti László Sándor, ditrói plébános. Ő az a személy, aki bevezette ezen ünnep alkalmával a gyógynövények megáldását, arra irányítva a figyelmet, hogy a természetben mennyi gyógyulást hozó kincs található, melyek a mi egészségünkért teremnek. A szerdai szentmise utáni áldásra több tíz kosár gyógynövényt vittek az oltár elé a hívek, jelezve, fogékonyak a felhívásra, és örömmel vették a plébánosuk azon kezdeményezését is, hogy járműveiket megáldja. Száznál is több autó részesült áldásban, több mint ötszáz személy vett rész a barlangi búcsús szentmisén. Kenyeret kaptak és adtak Szokás az is a Barlangnál, hogy a szentmise után közös bográcsozásra hívja a község plébánosa a zarándokokat. Idéntől szeretetlakomává alakította át a megvendégelést, amely attól több, hogy a hívek ajándékot kaptak és adtak is ugyanakkor. A bárányhúsos eledel ingyen volt, hozzá a kenyérre viszont egy lejt kellett áldozni. Az összegyűlt lejekből szintén kenyér lesz – jelentette be Baróti László Sándor – a községben lakó rászoruló családoknak vásárol belőle mindennapi betevőt. „A választott népnek mannát adott Isten, és ezt soha nem szabad elfelejteni, a jótékonykodás mindannyiunk feladata mindig, a világ végéig” – élt a példával a plébános. Honnan került bárány az üstbe? A lelkipásztor elmondta az eledelül szolgáló bárány históriáját. A ditrói egyházközségnek nyolcvan hektár birtoka van. Ennek egy része erdő, beerdősödött legelő, de van kaszáló is, több olyan parcellával, melyeket csak kézzel lehet megkaszálni. Ilyen a plébánia udvara, de a barlang körüli rész is. Erre a munkára napszámost nehezen lehet találni, ezért ezeket a területeket a plébános kaszálja meg kalákásokkal együtt, a füvet pedig megszárítják, és a plébánia csűrjébe kerül. Mivel a terménynek nincs jó ára a piacon, nem adja el, hanem juhokat tart. Húsz birka képezi jelenleg a plébániai állományt, ebből jut minden évben egy a Szent Anna-, egy a Szent Gellért-búcsúra eledelként. A Szent Anna-búcsút megelőző héten is kaláka volt, huszonegyen kaszáltak a Barlangnál, két kisebb szekér széna az eredmény. A jövő évi szeretetlakoma „alapanyagát”, a bárányt ezen nevelik-hizlalják. Mert jövőre is szeretne a plébános agapét szervezni, és a gazdálkodás folytatását is tervezi. Amit a plébános nem engedhet meg magának „Öt kisebb belsőség van, ami csak kézzel kaszálható. Ennyi fizikai munka szükséges, hogy az egészségemet megőrizzem, és mindig kerül segítség is” – fogalmaz, majd elmeséli azt a tavalyi történetet, amikor egy pannonhalmi bencés szerzetes-plébános éjszakai szállást kérni kopogott be hozzá. Látva, mennyi dolga van, két nappal meghosszabbította maradását, segített a szénacsinálásban. Az ilyen élmények adnak kedvet a gazdálkodás folytatásához a ditrói plébánosnak, de van más késztetése is: Ditróban is, mint más falvakban, egyre kevesebben kaszálnak, a fű sok helyen a lábán szárad meg. Kezdtek felhagyni a gazdálkodással, nincs ösztönzés, nem látják az értelmét. Egy ilyen helyzetben a ditrói plébános nem engedheti meg magának, hogy ne kaszáljon – mondja magáról, mintegy önösztönzésként Baróti László Sándor. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. augusztus 11.Kötetben Gyergyóholló története és névanyagaA Gergyóholló település iránt érdeklődőknek, kutatóknak, ott élőknek és elszármazottaknak ajánlja a borszéki Farkas Aladár újabb monográfia-kötetét. Több okból is fontosnak tartotta, hogy megjelenjen a Gyergyóholló története és névanyaga című könyv: Először is rátekintést szeretnék nyújtani e kis, szórvány magyar település múltjára, jelenére. E településre, amely a Székelyföld része, s ahol lassan, de biztosan fogy a magyarság, hiszen ma már a lakosság alig 10 százaléka magyar, és ők is zömében idősek. Élik megszokott életüket békés együttélésben a többségi románokkal. Igazából sosem voltak interetnikus konfliktusok – fogalmaz a szerző, vázolva a hollói románok és magyarok együttélésének körülményeit. „Templomaik egymás mellett vannak, ugyanabban a templomkertben. Csak temetőik vannak külön, de az ortodox temetőben is találtam magyar síremlékeket. Sajnos, a gyereklétszám is vészesen megcsappant, ezért magyar oktatás már nincsen. A gyerekek, kénytelenek román óvodába, iskolába járni. A magyar nyelv visszaszorult a családba, illetve a templomba. Még magyar fakultatív óra sincs, ahol megtanulhatnának helyesen írni, olvasni. A fogyó magyarság helyzetének ismertetésén túl még egy okot megemlít Farkas Aladár: „azért is fogtam e település tanulmányozásába, mert a Kis-Beszterce völgyében fekvő, szomszédos Gyergyótölgyes történetét megírtam évekkel ezelőtt, Borszékét úgyszintén. Miért maradna ki a két település közé beékelődött Gyergyóholló?” Kemény fának bizonyult Holló, nehézkes volt az adatgyűjtés, hiszen a település magyar múltjára kevés írott anyag lelhető fel. A Gyergyószentmiklósi Gyűjtő Levéltárban sem található Hollóval és Hollósarkával kapcsolatos levéltári anyag. Tudomásom szerint senki nem foglalkozott az itt élő magyarság tudatos kutatásával. Földes Zoltán egykori hollósarki tanító 1913-ban megírta és a ditrói Pannónia könyvnyomda kiadta A magyarságért című könyvét, ami megjelent reprint kiadásban a 2000-es évek elején. Ennek ellenére, a korabeli sajtót tanulmányozva, több mint 40 sajtóterméket sikerült kutatnom, betekintést nyerünk Gyergyóholló történetébe 1859-től napjainkig” – fogalmaz Farkas Aladár. Erőssége e monográfiának az is, hogy a temetőben található síremlékek leltára is a gyűjtőmunka részét képezték. Ez sem volt könnyű feladat, hiszen a szerző elmondja: „Egyeseken a név, vagy a személyi adatok olvashatatlanok, máshol hiányoznak, vagy csak a jeltelen sírhant sejteti, hogy ott is nyugszik valaki. Találtam olyan síremléket is, amelyiknek az egyik oldalán egy családnév van, a másik oldalon egy másik. Ismerős a jelenség, hiszen már olyat is láttam, hogy a régi nevet levésték, és egy másik volt rávésve. Hogy kinek szánja új kötetét, arról is szólt Farkas Aladár: „Remélem, örömmel forgatják mindazok, akik még Hollóban élnek, vagy innen elszármaztak, de érdekli a településük története. Nem utolsósorban a családfakutatóknak, vagy bárkinek, aki e település mélyrehatóbb tanulmányozására szánja magát, hasznos forrásanyagot nyújthat. A településtörténet bemutatása mellett ugyanis olyan családneveket, helyneveket is talál e könyvben az olvasó, amelyeket sikerült összegyűjteni. Ez ugyancsak töredéke a családnévanyagnak, ami a településen előfordult az évszázadok során, de bízom benne, hogy forrásanyagként, kiindulópontként hasznos lesz az olvasók számára.” Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. szeptember 24.Diákkonferencia kutatási eredményekkel, pályaválasztási tanácsokkalSzakmai bizottságok előtt ismertették kutatásaikat a gyergyószéki egyetemisták. Elismerésből és javaslatból nem volt hiány, ugyanakkor sikerült felkelteni középiskolások érdeklődését is egy-egy pálya iránt. A 3. Gyergyói Diákkonferenciát a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont szervezésében tartották szombaton a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánián. zakmai bizottságok előtt ismertették kutatásaikat a gyergyószéki egyetemisták. Elismerésből és javaslatból nem volt hiány, ugyanakkor sikerült felkelteni középiskolások érdeklődését is egy-egy pálya iránt. A 3. Gyergyói Diákkonferenciát a Gyergyói Közösségi és Szociális Erőforrásközpont szervezésében tartották szombaton a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánián. Dániel Botond, a diákkonferencia szervezője az elmúlt évekhez képest előrelépésnek tartja, hogy tizenkét előadó mutatta be minőségi dolgozatát a héttagú szakmai bizottságnak, akik útbaigazítással, biztatással szolgáltak az egyetemistáknak. Jónak bizonyult az az ötlet is, hogy a társadalom- és gazdaságtudomány, illetve segítő szakok szekcióját egy újabb, műszaki- és természettudományi szekcióval bővítették, így a különböző szakokon tanulóknak alkalmuk adódott egymás munkájába betekinteni. Noha a diákkonferenciára meghívást kaptak gyergyószéki szervezetek is, hogy ismeretséget kössenek a jelenleg egyetemista, de potenciális munkatárs fiatalokkal, erre kevesen válaszoltak pozitívan. Dániel Botond viszont úgy gondolja, nem jelent ez problémát, legalább tudja az egyesület, hogy a jövőben a szervezetek vonzása terén kell fejlődni. Annak viszont nagyon örvendett, hogy több középiskolás hallgatta végig az előadásokat, úgy gondolja, segítséget nyújthatnak abban, hogy a pályaválasztási nehézségeket leküzdjék. Mi több, konkrét javaslatokat is hallhattak Jánosi-Rekeczki Kata nevelési tanácsadótól. Nem csak ítészként jöttek a szakemberek Mint kiderült, a szakmai bizottságok tagjai sem csak a kutatások elemzése és javaslattevés szándékával érkeztek. A gyergyószentmiklósi születésű Szentes Erzsébet pszichológus, a Sapientia egyetem marosvásárhelyi karának tanára elmondta, bármennyi ideje kutasson is valaki, mindig érdekli, más mit, hogyan kutat, és mit talál. „Én is tanulok belőle, ezért jöttem egyrészt. Másrészt azért, mert lehet, hogy én is tudok egy-két jó ötletet adni a hallgatóimnak visszajelzésem által. Harmadrészt azért jöttem, mert én nagyon kötődök Gyergyóhoz. Egyik életszerepünk, hogy keresünk, kutatunk, tanulunk, tapasztalunk, és ha ennek itthon is valaki teret ad, nem vagyok annyira messze, hogy ne jöjjek el. Tapasztalatcsere és kapcsolódás, hogy szorosabb legyen köztünk a kötelék, ez nekem nagyon fontos.” Farkas Attila vadgazdamérnök az újonnan alakult Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület elnökeként, szakemberként és munkatárskerőséként vett részt a konferencián. „Tetszik a rendezvény célkitűzése, hogy kapcsolatok épüljenek szakemberek és bizonyos szakmákat tanuló egyetemisták között. Támogatjuk a hivatásuk legelején lévőket, és ugyanakkor itt tudjuk átlátni azt is, hogy a közeljövőben kikre alapozhatunk frissen végzett szakemberként munkánkban. Nagyon remélem, hogy az Ökoszisztéma Menedzsment Egyesület munkájának javára válnak a most születő kapcsolatok, és azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer egyesületünk a természettudományi szekció gondnoka legyen.” Magyari-Sáska Zsolt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem gyergyószentmiklósi kihelyezett tagozatának tanára a szakmai bizottság tagjaként, meghívásra érkezett. De személyes oka is volt jelenlétének. „Egyrészt a szakmai indíttatásra mondtam igent, másrészt nagyon érdekelt Jánosi-Rekeczki Kata pályaválasztásról szóló előadása. Apa vagyok, fiam pályaválasztás előtt áll, szeretnék neki ebben jól segíteni, és ehhez szükségem volt a szakember meglátására. Végighallgatva a nevelési tanácsadót, úgy gondolom, azt kell fölülvizsgálnom, hogy mennyire vagyok erőszakos a gyermekemmel, saját akaratomat mennyire próbálom rákényszeríteni. Úgy érzem, amikor fiam nyolcadikból kilencedik osztályba lép, kicsit nagyobb a szerepem, de eljön az a négy év, amikor lehet, én nem változom sokat, a fiam viszont igen. Tehát az az attitűd, amit nyolcadik végén képviseltem, tizenkettedik osztályos korában is hatékonyan alkalmazható.” Rábízni, de tükröt tartani A többször is emlegetett pályaválasztásról szóló előadás nemcsak a fiataloknak, hanem a szülőknek is szólt tehát. Jánosi-Rekeczki Kata arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai szülői hozzáállásnak, „a te döntöd el, mit választasz, csak szeresd”, megvan a hátulütője. A gyerek magára marad a döntés súlyával és azzal a félelemmel, hogy vajon jól választ-e. A felelős szülő, noha rábízza gyermekére hivatásának eldöntését, de a pályaválasztás küszöbén tükröt tart neki, ráirányítva figyelmét azokra a szakmákra, melyek iránt fogékonynak, tehetségesnek érzi csemetéjét. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. szeptember 25.Már csak egy család maradt – búcsú az elnéptelenedett tanyavilágonEgyetlen tanya, a Köllő családé maradt fenn Cengelléren. Abban a Gyergyóditróhoz tartozó tanyavilágban, ahol egykoron templom, iskola és 50–60 ház volt. A hajdan ott lakóknak jó lenne emléket állítani – vetette fel az ötletet Baróti László Sándor, a Szent Gellért-napi búcsús szentmisén. Szent Gellért ünnepén a ditrói egyházközség minden évben búcsús szentmisét tart Cengelléren. Autóbusszal és személygépkocsikkal, de még motorkerékpárral is sokan érkeznek ilyenkor a Ditrót Hágótővel összekötő út mentén lévő kápolnához. Az idősebbek ez alkalommal visszaemlékeznek azokra az időkre, az 1950–1960-as évekre, amikor ezt a helyet legalább százötven ember nevezte otthonának. A kommunizmus és államosítás vetett véget a település életének, és egyre kevesebben vannak életben, akik tudnak arról, hol voltak a házak, hogy a mirtuszbokrok alatt német katonák jeltelen sírjai vannak. Baróti Sándor László plébános javasolta, jó lenne valaki kezébe vegye a cengelléri történelmet, felkutassa, hogy az egykori kis településen hol állt az iskola, hol volt kovácsműhely és egyéb mesterek otthona, és legalább egy-egy kővel, márványtáblával jelöljék meg a helyüket. A javaslatot legalább kétszázan hallották, mint ahogy a tanácsot is: az ötletet adják tovább, hátha szándékkal és a kivitelezés lehetőségével találkozik. Nevelni önmagunkat is A szombati szentmisére érkezők Lőrincz Barnabás remetei segédlelkész prédikációját hallhatták Szent Gellértről, az első magyar keresztény tanítóról, aki Imre herceget tanította jóra, szépre, igazra és szentre. „Az a család, amelyik együtt imádkozik, a nehéz körülmények között is együtt fog maradni. A jó átadása a feladatunk gyermekeinkkel szemben, de magunk irányában is: csiszolnunk, nevelnünk kell önmagunkat. Ne tanítsuk meg a gyermeket aggódni és félni, sokkal inkább bízni Istenben, az embertársakban és önmagában” – javasolta a segédlelkész Szent Gellért szellemiségét idézve. A vértanú szentre énekkel emlékeztek a ditrói cserkészek is, akik Bardocz Erzsébet vezetésével minden esztendőben jelen vannak a cengelléri ünnepen. Amikor letérdelnek a motorosok Szentmiséken szokatlan öltözetű vendégei is vannak ennek a búcsúnak, immár kilenc esztendeje: a galgahévízi motorosok. Idén huszonhárman érkeztek, és Dallos Ferenc e szokás eredetéről is szólt. Kilenc éve annak, hogy a Ditró végében lévő panzió parkolójában az endurós csapat tagjai összetalálkoztak a plébánossal. Ők túrázni, a lelkipásztor a cengelléri búcsúra igyekezett. Viccesen megkérdezte: nem kerülne a poros-sáros öltözékű csapatból pár ember, mert ministránshiány van. Ő lepődött meg legjobban, amikor igent mondtak a meghívásra, szolgáltak, és azóta minden évben visszajárnak. „Mindig van közöttünk nyolc-tíz ministráns. Olyan életet élünk, hogy gyakoroljuk a vallásunkat, és amíg jöhetünk Erdélybe, addig nem kérdés, hogy az őszi endurózásnak ez az utolsó momentuma. Vannak a csapatban nem vallásos emberek is, de ez a búcsú mindenkit megérint. Szégyen, nem szégyen, negyvenévesek vagyunk, de egy-egy könnycsepp mindig kiugrik a szemünkből.” Ajándékot is hoztak a magyarországi motorosok: az egyikük édesanyja két cipős doboznyi zserbót küldött a búcsúsoknak. Ez volt a desszert, előtte pedig a plébános bárányainak egyikéből készült tokány háromszáz főre. Ingyen volt a tálétel, a kenyérért viszont egy lejt kellett fizetni. Abból a pénzből – szokás szerint – a ditrói rászorulóknak vásárol kenyeret Baróti László Sándor lelkipásztor. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. október 9.Lehet-e a hitvallás egy sok előítélettel körülvett hivatás mozgatórugója?Hogyan található meg az egyensúly szakma, közélet, magánélet és lelkiség között? A gyergyóremetei születésű színész, énekes, költő, Laczkó Vass Róbert a Belső iránytű elődássorozat soron következő meghívottja. Pénteken, október 13-án este 7 órától a gyergyószentmiklósi Szent István plébánia nagytermében beszél a művész hitéről, illetve arról, milyen fogódzói vannak neki a világot jelentő deszkákon. „Mondják: egy színész legfontosabb munkaeszköze a lelke, munkája pedig a nyilvánosságra tartozik. Adódik tehát a kérdés: okoz-e törést egy színész lelki életében, ha olyan figurák bőrébe kell bújnia, amelyek radikálisan másképp léteznek, cselekszenek és gondolkodnak, mint amit ő a világról gondol? Hogyan található meg az egyensúly szakma, közélet, magánélet és lelkiség között? Lehet-e a hitvallás egy sok előítélettel körülvett hivatás mozgatórugója? Ilyen és hasonló kérdéseket boncolgatunk Laczkó Vass Róbert gyergyóremetei színművésszel, aki Felix culpa című verseskötetéből is felolvas a beszélgetés során” – áll az esemény ajánlójában. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. október 16.Az Egyeskőre és az Öcsémre jártak Böjte Csaba csomafalvi neveltjeiTanulságos élmény lenne mindazoknak, akik a jóléttől kezdenek elfajulni – így összegzett az egyik kezdeményező, akinek része volt a hétvégi kiruccanásban: a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó Páli Szent Vince Napköziotthon csemetéit vitték el a Hagymás-hegységbe. Immár második alkalom, hogy a csomafalvi Páli Szent Vince Napköziotthonba járókat természetjárók hívják meg kirándulni. Két évvel ezelőtt a várfalvi EKE-várban tanyáztak, innen járták be a környéket, ismerték meg a Tordai-hasadékot. Idén a Hargita Trekking Club három tagja, Csibi Márti, Ambrus József és Fülöp László szervezte meg az Egyeskő-túrát. A tizenkilenc gyerek és nevelőjük mellett meghívót kaptak családtagok, barátok és azok gyerekei is. Aki nem tudott menni, az támogatta a jó szándékot, bepótolt a költségekbe, így szerencsére semmiben sem kellett hiányt szenvednie a társaságnak. Szombaton Csomafalváról indult a csapat, és a kirándulók között volt olyan is, aki legutóbb ezelőtt két évvel hagyta el szülőfaluja határát, de olyan is, aki gyalog megjárta azóta a csíksomlyói búcsút. A szervezők gyermekeinek volt amin csodálkozni az új cimborák körében: tisztázódott például, hogy teniszcipőben, kopottas, helyenként lyukas nadrágban is lehet hegyet mászni, és van, akinek csak pokróc jut takarózásra, de nem panaszkodik, hogy fázik, míg egyeseknek hűvös a pihehálózsák is. Azt is végignézhették, hogy ezek a gyerekek mindenért hálásak. Az evést imádság előzi meg, és az is fejezi be, hogy az eledellel nagy tisztelettel bánnak, és semmiben sem válogatnak. Más az érdeklődésük is, hiszen nem a terepjárókat, márkás autókat figyelik az út során, hanem a legelő állatok, tehenek, lovak képezik a megcsodálás és vita tárgyát: a miénk, Bátor szebb ezeknél. Ezek a gyerekek azt is tudják, senki nem kell unszolja őket, hogy az ételt és élményt meg kell köszönni, a férfiakkal, székely szokás szerint kezet szokás fogni. Balánbányáról a Szép-pataki úton közelítették meg az Egyeskőt, s mire felértek, már terülj, terülj asztalkám fogadta az energiában bővelkedő társaságot. Akinek mersze és kedve volt, felmehetett az Egyeskő csúcsára is, majd játék és meleg estebéd következett. A menedékházban egyetlen probléma adódott: valahogyan véget vetni a jókedvű párnacsatázásnak. Aztán vasárnap reggel a kolbászos rántotta után az Öcsém tetején álló kereszt tövében is készült csoportkép, majd ebédelés és hazaindulás következett. Vasárnap este volt, amiről az otthoniaknak mesélni. Fülöp László elmondta, további, hasonló kirándulásokat is terveznek. Neki, személy szerint többszörös erre az ösztönzés: jó látni, mennyire hálásak a Páli Szent Vince Napköziotthon gyerekei, mekkora élményt sikerül nekik két nap alatt szerezni, illetve erősítik ebben családtagjai, gyerekei is, akik kijelentették, ilyen eseményekből többet sosem szeretnének kimaradni. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. október 19.Laczkó Vass Róbert: nem hiába van a pásztornak botjaJó szívvel jött Gyergyószentmiklósra a gyergyóremetei származású Laczkó Vass Róbert a Belső Iránytű előadássorozat szervezőinek meghívására. Azt mondja: megverné őt az Isten, ha azt mondaná, nincs jól. Mert ő hisz a verés jó hatásában. Ha azt kérdezzük több embertől, mi jut eszébe Laczkó Vass Róbert nevét hallva, a remetei büszkén mondja: falumbeli, az egykori salamonosok arra emlékeznek, hogy ha kiállt fehér ingben a színpadra, verhetetlen volt az Őszi szavalóversenyeken. Van, aki arra a tanárára gondol, aki az iskolát diákjaival együtt kerülte, és van, aki arra, aki a színpadról adja le a leckéket. De a Paraliturgiában éneklőként, színészként, fotósként és világjáróként is sokan emlegetik. Nyitott szemmel jár, a Nyitott szemmel előadássorozatot vezeti. Ott ő az, aki kérdez, a Belső iránytű meghívottjaként viszont a válaszadó szerepét osztotta rá Keresztes Zoltán plébános. Vass ugyan, de nem Albert Laczkó Róbert néven szerepel a személyazonossági igazolványban, de van számára kiállított Vass Albert elismerő oklevél is. Ez esetben az Albert elírás, a Vass viszont családi hagyaték. A remetei iparos család nevét a negyvenes években egy buzgó hivatalnok „lekoptatva” írta be a regiszterbe, egy s-el. Róbert édesanyjától többször hallotta, trauma az számára, hogy egyszerű fémmé alacsonyodott a csodaszép családnév, így gyermeke az előadói pályán művésznév helyett az anyai örökséget vette vissza, remélve, elégtételül szolgál. Ezt a nevet ebben a formában a családból senki nem viszi tovább. Visszajelzés a hiábavalóság ellenszere Tanító volt, ma is tanít, katedra helyett immár a színpadról. A diákjaival együtt iskolát kerülő, didaktikai eszköznek a külvilágot használó egykori pedagógus azt mondja: „A tanítás az alapszakmám, nem tudok mást csinálni, mint foglalkozni ilyen-olyan formában az emberekkel.” „A legnagyobb haszon, ami tanítói, tanári pályámból született, hogy megtanultam tanulni a másik embertől. Hasznot húzni abból, ami meló, ami a napi szecskavágás volt. Sokat olvastam, hogy a fehér foltokat betöltsem. Ez a mai alapszakmámnak egyik mozgatórugója lett: a fehér foltokat ki kell színezni, hogy az ember közönség elé lépve olyasmit mondjon, és oly módon, hogy az újdonság legyen. Ez visszajelzés nélkül nem működik. Ha a közönség nem érzi azt, amit nyújtani akarok, akkor én teljesen hiábavaló vagyok azon a helyen és abban az időben. Énekkel csiszolódva Egyik színes foltja Laczkó Vass Róbertnek az írói vénája. A Felix culpa, a boldog vétek című verseskötet az ő nevével fémjelzett. A színész-énekes adottság hozhatja, hogy Róbert verseit, még mielőtt papírra vetné, saját magának „elénekeli”. „Az énekbeszélgetés miatt valahogy hamarébb van bennem meg a ritmusa annak, amit le szeretnék írni, aztán jönnek hozzá a szavak. A ritmikus szövegmondás motiválja az embert, babakortól hordozzuk magunkban. Van, aki aztán továbbfejlődik, én megrekedtem, bennem ez él. Lehet ez ódivatú, de olyan tartalmakat mozgat meg odabent, ami nagyon ősi. A formát megtölteni egyfajta plusz erőfeszítés, és ettől menekülni nem szabad, mert csiszolja az embert, élményt ad a közlőnek és befogadónak is. A hit olyan, mint a színház Bármilyen formát töltsön is meg tartalommal, abban benne van Laczkó Vass Róbert hite. „Hitem abból tevődik össze, amit megtapasztaltam. Remetei, becsületes székely parasztgyermek vagyok, belenőttem egy szertartásosságba. Édesanyám közvetlenül a templom tövében született, a temetőben nőtt fel. Ha gyerekkorunkban lepasszoltak nagyanyámékhoz, mi is ott tanyáztunk a templom tövében. Elmentünk a kicsi misére, utána reggeliztünk igazi tehéntejet, és becsületes székely szilvalekvárt, amit a kondérban főzött nagyanyám a nyárikonyhában. Megtaláltam ezt a szertartásosságban való gondolkodást. Éreztem, hogy ez jó, kötött forma, kezdődik és befejeződik valami. Ez az élet: megszülettünk, meghalunk. Bár attól a világtól eltávolodott, egy sokkal szabadabb közösség tagja, mégsem tud elszakadni. „Elgondolkodik az ember: a szertartásosságon túl mi az, ami megfog? Nem tudom megfogalmazni, csak azt tudom, hogy azok a formák, amelyeket én megszerettem, azt a valamit, a kisugárzást számomra közvetítik. Ebből adódik az a hitem, amit nem tudok elmagyarázni, de meg tudok fogalmazni egy szerepben, egy énekben, egy versben. A hit énszerintem nincsen önmagában. Az egy adok-kapok játék, mint a színház. A hit árad valahonnan, és éntőlem árad vissza. Kölcsönhatás ez köztem és a Jóisten között.” Megverné a Jóisten Laczkó Vass Róbert vallja: Isten mindenben jelen van, a tárgyaktól kezdve a genetika megfejthetetlenségében, benne van a napi rutinban, a reggeli elkészítésének módjában, a kapcsolatokban akkor is, ha azok néha kellemetlenek. Benne van a veszekedésekben, azok tanulságában, a szenvedésben, a kellemetlen igazságokban, melyek ellen lázad az ember, mert rossz szembenézni velük... „Engem megverne a Jóisten, ha azt mondanám, nem vagyok jól. Mindig van a még rosszabbnak is helye, és persze, lehetne az ember jobban is. Az Isten megver megfogalmazásomban sokszor belekötnek. De ez egy olyan formula, amivel az egyszerű, józan paraszti ész megfogta a tanulságadásnak a lényegét: olyasmivel szembesülsz, ami neked kellemetlen, de amiből tanulni fogsz. Az ember a verésből tanul. Ver, mert terelni akar. Más kérdés, hogy mi megyünk-e, vagy tovább kérjük a verést. Miért van a pásztornak botja? És a püspöknek? – tette fel a kérdést, hozzáfűzve, a pásztorbot vagy a tanító mogyorófavesszője egy etalon. Ahhoz mérjük az életünket, és azt, hogy mit szabad. Mert a szabadságunk nem mehet másnak a rovására, és ezt, állítom, a Jóisten terelgetése, verése nélkül nem lehet megérteni. Veréstől az ölelésig A jó hangulatú beszélgetésben az is elhangzott, hogy Isten verése finomítható arra is, hogy tükröt tart. A meghívott szerint abban a tükörben látja meg az ember, mekkora istenverése ő: „Fizikai értelemben a szakmám része, én nagyon szeretek tükörbe nézni. Amikor Isten tart tükröt, az nem egy kellemes élmény. Az ember azt is látja, amit nem szeretne. Megjelennek olyan vonások, amelyek árulkodnak arról, hogy belerokkant vagy meghízott egy történettől, éri az embert olyan trauma, hogy beleőszül, megráncosodik az arca. A lelki tükörben meglátod a rücskösséget, bogosságot, foltosságot, a hólyagos himlőt, amiről sokszor te tehetsz, mert olyasmibe ártottad magad, ahol rádragadtak a nyavalyák, és van, amiről nem te tehetsz, de befolyásolja az életedet. Hisz abban: felvértezett a természet, hogy ezeket kisimítsuk. „A Jóisten segít felejteni, és ez ahhoz járul hozzá, hogy az ember tudjon megbocsátani. Lehet a lelken javítani az éleslátás képességével is: ha van merszem a problémát meglátni, és a gyökerénél megragadni, felpiszkálni és megosztani. Nem hiába találták ki a gyónást.” Keresztes Zoltán beszélgetőtársként rákérdezett arra is, miért nevezte meg egy interjúban a legszebb magyar szóként az ölelést. „Mikor érzi az ember legjobban magát? Amikor oda tud bújni valakihez. Gyermek az anyjához, szerető, a szeretőhöz... amikor azt érzed, hogy a legbensőségesebb pillanatban valaki figyel rád, megvéd, melegséget ad. A párhuzamosan futó életekben az ember érzi, hogy ugyanott menni nem sikk, ő egy kicsit más, elcsángál az erdőben, és kiderül, hogy tévúton jár, és ekkor kell a segítség. Nekem a kedvenc imádságom a Most segíts meg Mária! Fogadj vissza, segíts rajtam, ölelj át. Mindenkinek megadatik, hogy a bajban valaki segítsen rajta, és minden történetben, én úgy gondolom, ott van az Isten. Mert az ember az ilyen helyzetek többségében bevallja: olyasmit követtem el, amiért nem járna bocsánat, és mégis mindig van ölelés, feltétel nélkül. Fogódzók az egyensúlyvesztésben „Számomra a legjobb kapaszkodó az, ha a szülésnek a nyavalyái után megszületik az eredmény. Lehet, hogy nem fiú, hanem leányka lett, de valami csoda jött létre. Elvégezted. Ez a tied. Ez az, amit te le tudtál tenni a közös asztalra, te ezt hoztad a kalákába. Hiszem azt, hogy az embernek felelőssége és feladata van azzal a közösséggel szemben, amely őt kitermelte. Mert ő egy elég drága produktum, és a közösség elterméketlenedik, ha nem forgat vissza abból, amit elszívott belőle. Ha a visszaforgatás örömét megleled, akkor az egy olyan fogódzó az életben, ami téged a helyes útra visszavezérel – mondja az előadóművész, akit egyre többször láthatunk templomi előadásokban is. Ennek okát is kifejtette az iránytűs közönség kérésére: „Eljön az a pillanat, amikor az alkotó érzi: haza kell menni. Vissza kell menni oda, ahonnan a profánt egykor kitessékelték az utcára. Nekem hamar eljött, és jól esik, hogy visszafogadnak.” Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. október 25.Történészkonferencia Szent László megidézésévelA Szent László emlékév tiszteletére szervezte idén a hagyományos Nemzetközi Történészkonferenciát az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyergyószentmiklósi fiókegyesülete és a Gyergyói Népfőiskola. Történészek, művészettörténészek, néprajzkutatók és egyházi író világítottak rá a szent király korára. „Aki nem tanul az elődök tapasztalatából, az óhatatlanul megismétli ugyanazokat az iránytévesztéseket” – üdvözölte a történészkonferenciát, és méltatta Garda Dezső történész szervezői munkáját Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere. A villongásokkal teli időszakban stabilitást teremtő, az országot függetlenné tevő Szent Lászlóról elmondta: a valláserkölcsi értéket nemcsak a magánéletében tartotta fontosnak, hanem a közigazgatásban, az ország építésében is érvényesítette, tartós békét teremtett egész Közép-Európa számára. A keresztény király ma is példakép, keresztény hite, erkölcsi szilárdsága iránymutatást ad. Szent László korának és életének felelevenítését szolgálták az előadók: Tringli István, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutató Központ tudományos főmunkatársa, Csukovits Enikő, az MTA Bölcsészettudományi Kutató Központ tudományos tanácsadója, Jánó Mihály, Kovászna megyei művészettörténész, valamint Garda Dezső történész, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) egyetemi docense. A rendezvényszervező történész nagy örömmel fogadta a középiskolásokat és tanárukat a hallgatóság körében, viszont sajnálatát fejezte ki, hogy a BBTE gyergyószentmiklósi tagozatának egyetemistái nem lehetnek jelen a kulturális turizmusban is jelentős előadásokon. Érték, erő, kereszténység Mi az a Szent László-i hagyaték, ami ma is érték a magyarság számára? – tettük fel a kérdést Pál Antal Sándor történésznek, a történészkonferenciák minden évben visszatérő előadójának. „Ez a kérdés elgondolkodtató a szakemberek és a hétköznapi halandók számára is. Ha visszagondolunk azokra az időkre, amikor Szent László uralkodott, mi történhetett akkor, hogy ilyen legendák maradtak fenn róla. Azt hiszem, hogy nem véletlen, hogy e konferencia az ő nevéhez fűződik. „Szükséges, hogy ne feledjük, mit köszönhetünk neki, mert nem csak a múltunk, a jövőnk is másképpen alakulna, ha ő nem létezik. Ma is üzen nekünk, akár a Szent László pénze legendával: ha valamiért igaz szívvel küzdünk, harcolunk, az úgynevezett pénzzé, azaz értékké válhat” – fejtette ki a történész. „A magyar népnek üzen ma is Szent László kultusza: elsősorban azt, hogy erő kell a megmaradáshoz. Nem feledjük el, hogy ő egy katona szent volt – válaszolta a kérdésre Tringli István történész. Az ő kultuszából ugyanakkor lényegesen kiemelkedik a kereszténység megőrzésének fontossága, és amikor a magyar kormány úgy döntött, Szent László emlékév lesz a 2017-es, akkor emögött nagyon komoly politikai szándék volt. Tehát erő és kereszténység, ez a kettő az emlékév üzenete székelynek, magyarnak egyaránt. Csukovits Enikő e témakör kapcsán egy másik részletre is rávilágított. Előadásában elmondta, a zarándoklat Magyarországon egyidős a kereszténységgel. A szent királyok sírjához is rendszeresen volt zarándoklat az 1000-es évek elején. Szent István és Imre székesfehérvári, Szent Margit margitszigeti, Szent Gellért csanádi sírhelyét viszont korántsem keresték fel annyian, mint ahányan Nagyváradra zarándokoltak. Az új királyoknak illett koronázásuk után Szent László sírjához zarándokolni. Ennek tükrében nekünk sem megengedett, hogy ne hajtsunk fejet a valláserkölcsi értékek fontosságáról máig üzenő király előtt. A konferencia folytatódik Csütörtökön további előadásokat hallgathatunk a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ Karancsi Sándor termében. Kutatásait ismerteti Kisné Portik Irén és Balázs Lajos néprajzkutató, Vetési László egyházi író, szórványkutató, Pál Antal Sándor, Rüsz Fogarasi Enikő és Garda Dezső történész. Balázs Katalin / Székelyhon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
