|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 611 találat | lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-330 ... 601-611 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Bod Péter 2011. május 7.(Erdélyi) magyar történetírókKorunk, 2011. május A nemzeti ábrándokat történetírásunkból zárjuk ki. (.) komoly küldetésû nemzetnek fõként a valóra kell törekednie, tudományban és mûveltségben szintúgy, mint a politikai és társadalmi életben. (.) míg történeteinek mesés hajdanán és mitológiai képeken kapkod valamely nemzet, nem illeti meg a férfiasultság díszes címe - hangzik gróf Mikó Imrének, a Magyar Történelmi Társulat elsõ elnökének a szervezet megalakulásakor, 1867-ben elhangzott intése, amely a 21. századra sem vesztett idõszerûségébõl. A Korunk legfrissebb lapszámának súlypontját az (erdélyi) magyar történetírás képezi; az összeállítás megkísérli összegezni az erdélyi historiográfia évszázadait, a kezdetektõl a 20. századi történészek munkásságáig. A felvezetõ tanulmányban Romsics Ignác a magyar - és ezen belül az erdélyi - historiográfia történeti elemzését adja, ezt követõen hazai és magyarországi szerzõk jóvoltából Szamosközy István, Cserei Mihály, Bod Péter, Mikó Imre, Kõváry László, Jakab Elek, Márki Sándor, Szádeczky Lajos, I. Tóth Zoltán, Makkai László, Pósta Béla és a Kolozsváron kialakult régészeti iskola, valamint Jakó Zsigmond történetírói tevékenységébe kapnak betekintést az olvasók. Twitteratúra: klasszikusok 140 karakterben Sokak számára a világirodalom egyet jelent vastag kötetekkel, emelkedett nyelvezettel és nagy szerzõkkel, most viszont már a Twitter közösségi portálon is olvashatók lesznek 140 karakteres bejegyzésekben a legjelentõsebb mûvek. Minderre két chicagói diák vállalkozik. �?k nemcsak Szophoklész Oedipus király, Goethe Az ifjú Werther szenvedései, Shakespeare Hamlet címû klasszikusait, hanem modern kori slágereket, többek közt a Harry Potter-köteteket is feldolgozzák. Az Alíz csodaországban például így kezdõdik: Oh! Egy fehér nyuszi, mint a Mátrixban. Menõ film, ha az ember drogokon él. Dosztojevszkij Bûn és bûnhõdése a Twitteren így indul: A fene ebbe a diákéletbe. Töméntelen munka, ócska szállás, és nekem van a legrondább kalapom az Urálnak ezen az oldalán. Ízelítõ 2010. november 20-án a Kosztándi házaspár - Katalin és Jenõ - képeinek bemutatására, Hegedûs Ferenc vállalkozó kezdeményezésére állandó galéria nyílt Kézdivásárhelyen. A megnyitóra aktualizált közös album jelent meg az �?let-Jelek Pallas- Akadémia sorozatban, Vécsi Nagy Zoltán mûvészettörténész gondozásában. (Deák Ferenc) * �?rök igazság, hogy egy mûvészrõl teljes képet csak egy gyûjteményes kiállítás képes nyújtani. Még akkor is, ha az ott bemutatott munkák szinte mindegyike ismerõs. Egységükben azonban másként hatnak, mondhatni új minõséget képeznek. (...) A múzeum birtokában lévõ 80 metszet mellett Feszt László év elején, nagylelkû gesztussal, újabb 151 alkotását adományozta az intézménynek. (Németh Júlia) * Családi házuk közelében, a Szamos menti dombsághoz tartozó Csicsókeresztúron pár éve szobrot emeltek Torma Károlynak, a régésznek, a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjának, Aquincum föltárójának. (Murádin János Kristóf) * Miklóssy Gábor (1912-1999) festõmûvész Pogány �?. Gábor mûvészettörténésznek, a Magyar Nemzeti Galéria ny. igazgatójának írott levelét Zwikl András mûvészettörténész találta meg Budán, meglehetõsen különös, lomtalanítási körülményekben. (...) Keserû és õszinte látlelet, jeremiáda a levél. A késõi Ceausescu-korszak egy megmerevített pillanata, a valóság szinte szürreálisnak tûnõ elemekkel történõ átvilágítása, állapotrajza. (Sümegi György) * Tanárként távolságtartó volt, katonás, szigorú, de nem merev. Diákjai észrevétlenül szerették meg. Huszárkapitány volt - ahogyan Ioan Horváth Bugnariu emlegette, a szó legnemesebb értelmében. (Andrásy Zoltánról - Szuszámi Zsuzsa) * Goethe azt kérdezte, hogy melyik az a mûalkotás, amely van olyan fontos, mint egy fa. Valovits László erõteljes vonalaival, kompozícióival az ember és mûvének útját, az alkotás folyamatát tanulmányozza, az alkotó emberi jelenlét drámáját képszerûsíti. (Józsa István) * Az erdélyi kastélyok életében a vigasságnak nagy becsülete volt. Igen sok nagyúr tartott a XVI-XVIII. században udvari bolondot, markalfit, mint aminõt Bánffy György produkáltatott a gyalui menyegzõn. Báthory Zsigmondot az olasz léhûtõk, mimusok, udvari bolondok, tréfacsinálók, mágusok, szellemidézõk egész serege vette körül; Bethlen Gábor bolondját Mihály bírónak hívták, ki a fejedelem lakodalmán Balassi Ferenc cserkesz nevû bohócával tört kelevézt. (Biró József) * Erdélyi Mûvészet, 2011/1. b.d. Népújság (Marosvásárhely) 2011. május 27.Egyre kevesebben tanulnak magyarul a Fehér megyei KüküllõváronNemcsak a vegyesházasságban élõ szülõk körében szokás, hogy a gyereket román osztályba íratják gyermeküket. A szórványban a magyar szülõk sem tesznek meg mindent azért, hogy a magyar tannyelvû iskolák ne szûnjenek meg. A gyulafehérvári Bod Péter alapítvány által kezdeményezett, magyar iskolát minden magyar gyermeknek elnevezésû elõadássorozat erre az égetõ problémára irányítja a szórványban élõk figyelmét. azt mondják, ha ez így folytatódik, sokan már nem tudnak szótérteni az unokájukkal. Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát! - figyelmeztetett Reményik Sándor, és félõ, hogy a szórványban megállíthatatlanul elterjed az a divat, miszerint a szülõk elkényelmesedtek, és nem tartják túlságosan fontosnak, hogy a magyar gyerekük magyar osztályban tanuljon. Ha a községben csak román osztály indul, akkor oda iratják a gyereket. Ezenkívül azonban több ok is van, amellyel fel kell venni a gyulafehérvári Bod Péter alapítványnak, A magyar iskolát minden magyar gyermeknek elnevezésû elõadássorozatában. A Maros és Fehér megye határán fekvõ Küküllõváron a többség román anyanyelvû, õket a romák követik és a községben mára már a magyarok vannak a legkevesebben. Gáspár Botond Duna tv, Térkép Erdély,ma 2011. június 21.Egy irodalomtörténész mûhelyébenMély meggyõzõdésem, hogy egy magyar irodalom volt és maradt, mint ahogy egy magyar nemzet van - hangsúlyozta Pomogáts Béla irodalomtörténész tegnap délután a Magyar irodalom Erdélyben címû munkájának legújabb, 1968-1989 közötti idõszakát bemutató, ötödik kötetének sepsiszentgyörgyi bemutatóján, melyen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is. A Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott találkozón Kozma Mária, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó fõszerkesztõje úgy vélekedett, a szóban forgó többkötetes munka Pomogáts fõ mûve, a szerzõ jelenléte a magyar köz- és irodalmi életben folytonos, és ennek súlya van. Pomogáts Béla elmondta, 1969 óta folyamatosan foglalkozik erdélyi írókkal, mûveikkel, a mostani a százegyedik saját könyve, mintegy harmincban errõl a témáról írt. Erdély veszélyeztetett területe a magyar kultúrának, ám ennek ellenére Erdélyben sokkal komolyabban veszik a magyar kultúra ügyét, mint Magyarországon - vélekedett. Szólt továbbá a két Forrás-nemzedékrõl, az irodalomtörténész csoportosítási kényszerérõl, noha Nagy László és Kányádi Sándor azért a mélyben rokonok. S bár létezik tájnyelv, székely mentalitás és irodalmi hagyomány, székely nyelv nincs, csak magyar nyelv - tette hozzá Pomogáts Béla. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 21.Darabnyi Magyarország...Két-három hete aggódva kaptuk fel fejünket a hírre: lakat kerül a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja sepsiszentgyörgyi irodájának ajtajára. Nem véglegesen, csak mintegy fél évnyire. Az ok Magyarország nem épp rózsás államháztartási állapota lett volna, hiszen néhány hónapnyi fizetés, lakbér is spórlás. De aztán megnyugtatott a mandátumát e hónap végén kitöltõ intézetvezetõ, Hadnagy Miklós: legújabb információi szerint nem szakad meg az intézet mûködése, legfennebb egy hónapnyi kényszerszünet áll be tevékenységében. Utódjáról korai még beszélni - az elmúlt öt-hét évet azonban nem árt felidézni. Mert onnan nézvést sikertörténet az iroda tevékenysége, amennyiben a Székelyföld számos kiemelkedõ kulturális rendezvényt fogadhatott az intézet mûködésének köszönhetõen, de hogy ide elérhessen, rögös utat kellett bejárnia. A zászló maradt Magyarországi kulturális intézet Székelyföldre telepítésének ötlete nem Budapesten fogalmazódott meg, és ugyanvalóst sok tárgyalást, lobbizást igényelt, míg 2004 õszén bekövetkezett a hivatalos megnyitó - hogy majd két évre lakat kerüljön a Bod Péter Megyei Könyvtár épületében helyet kapó iroda ajtajára. A hivatalos megnyitó idõpontjában ugyanis még nem volt Magyarország és Románia által ratifikált egyezmény, amely alapján mûködhetett volna az intézet, rá másfél évre, 2006 májusában bólintott rá a román parlament a kétoldalú egyezményre. Az év áprilisában már megérkezett Sepsiszentgyörgyre a kétfõs intézet Hadnagy Miklós az Illyés Közalapítványt, felesége, Portik Piroska a kulturális tárcát váltotta fel e küldetésre. Fél év elõkészítés után végül 2006. november 29-én elkezdhette mûködését a központ - bár ezt megelõzõen is volt még egy mélypont, a második Gyurcsány-kormány alakításakor olyan emberek kerültek pozícióba, akik nem igazán tudták, hová tenni ezt az intézményt. Terényi János akkori bukaresti magyar nagykövet magyarázta el a nemzetközi államtitkárnak, Bogyay Katalinnak, miért lényeges egy Erdélyben mûködõ magyar kulturális intézet, amelynek szimbolikáját aztán az államtitkár az irodaavatáson értette meg igazán, ahol Markó Béla arról beszélt, az erkélyen van egy darab Magyarország, és ez az ország nekünk, erdélyi magyaroknak mennyire fontos. Az akkor kitûzött piros-fehér-zöld lobogó persze téma lett a romániai nacionalista közbeszédben, aztán ez is lecsengett, a zászló maradt (azóta a Gábor Áron utca sokak, fõként idõsebbek kedvelt sétálóhelyévé vált), az iroda megkezdhette mûködését. Közel négyszáz rendezvény �?rdemes számokban is felidézni ez utóbbi öt évet: 390 program Erdély harmincegy településén, 117 helyszínen. Túlnyomóan a Székelyföldön, de juttattak a szórványba is kisebb jellegû rendezvényeket, többnyire kiállítást. A nagyobb lélegzetûeket pedig értelemszerûen Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen - és persze Sepsiszentgyörgyön szervezték. Ami a programok szórását illeti: képzõmûvészeti és zenei rendezvény a legtöbb, mindkettõbõl 110-120, irodalmi 50-60, közmûvelõdési nagyjából ugyanannyi - a mûfaji megosztás, nyilván, tükrözi a programszervezõk érdeklõdési körét, de partnereikét is. Hadnagy Miklósék ugyanis az iroda mûködésének elsõ pillanatától a helyi mûvelõdési intézményekkel kialakított kapcsolatukat az egyenrangúságra alapozták, azaz ha felmerült egy ötlet, hogy kit, milyen rendezvényt hívjanak meg, arról kikérték a helyiek véleményét is - no meg anyagi támogatásukat. Így érhették el, hogy minden esztendõben költségvetésükhöz még kétszer annyit hozzá tudtak tenni, ami természetesen a rendezvények számát is jócskán megemelte. Mert azt is tudni kell, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja számára a bõségszaru szádát Budapesten mindig is szûkösen nyitogatták. A világszerte Magyarország által mûködtetett tizenkilenc kulturális intézetbõl öt Collegium Hungaricum, ezek mindig is kiemelt helyet foglaltak el a rangsorban, a Balassi Intézet - a kulturális intézetek felügyeleti szerve - ezekre figyel elsõként, másodsorban a nagyobb európai országokban mûködõ központokra, a harmadik kategóriába tartozik a sepsiszentgyörgyi iroda, olyan intézetek társaságában, mint amelyek Tallinban, Helsinkiben, Delhiben találhatóak. Egyértelmû tehát: rivalizálni nem is tudott volna e nagytestvérekkel a szentgyörgyi iroda - de nem is akart. Már az elején, néhány hónap után rájöttek munkatársai: nem Budapestnek, a Balassi Intézetnek kell megfelelniük, hanem a helyi közönségnek. �?s, nyilván, a helyi mûvelõdési intézmények szintúgy felismerték az iroda létében rejlõ lehetõségeket, ez a magyarázata annak, hogy jól mûködõ, nem csupán szervezési nehézségeket megosztó, de anyagi terheket is átvállaló partneri kapcsolatok alakultak ki. Mindezekért, vagy mindenek ellenére az intézetek 2009-es évértékelésekor a Balassi fõigazgatója a szentgyörgyi iroda nevét legaláb annyiszor említette, mint a nagy intézetekét - ekkortól mondható, hogy kivívta létjogosultságát. Egy korszak vége �?pp ezért hatott oly lesújtóan a hír, hogy anyagi meggondolásból jegelnék az iroda mûködését. Hadnagy Miklós azonban megkeresésünkre elmondta, legfrissebb értesülése szerint csupán adminisztratív akadálya van a folytonosságnak, utódja, Lakatos Mihály kettõs - román és magyar - állampolgár, diplomáciai feladatkört csak akkor vállalhat, ha a románról lemond. Hogy mi lesz a jövõje a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának? Hadnagy Miklós szerint mindig is politikai döntés kérdése, hogy határon túli területen is mûködjék ilyen iroda, még ha nem is illeszkedik a klasszikus intézeti struktúrába. Bár - teszi hozzá - soha nem fog a klasszikus intézeti hálózaton belül kiemelkedõ szerepet betölteni. De nem is ez a feladata. Idén, a második negyedévre, a sepsiszentgyörgyi kulturális intézet költségvetését rendkívül szûkösre szabták. Jószerint csupán egyetlen kiadvány megjelentetésére futotta belõle. Ez az Egy darab Magyarország Erdély szívében címet kapta, nyolcvan oldalon bõséges képillusztrációval a kulturális központ öt évét mutatja be. A könyv Hadnagy Miklós hattyúdala egyféle köszönet is annak az Erdély-szerte mintegy száz partnernek, kikkel/melyekkel az elmúlt öt év során együtt dolgoztak. �?s ezzel le is zárult a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja létének elsõ korszaka. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. július 4.Tömeges bukás az érettséginMinden eddiginél gyengébb eredményt értek el a háromszéki diákok, a tegnapi előzetes kihirdetés szerint az érettségizők 55 százaléka megbukott a vizsgákon. Az átjutási átlag tíz százalékponttal kisebb az országosnál, az iskolák teljesítménye közötti különbség is hatalmas, a sikerességi arány 0,99–91,59 százalék között mozog. A vizsgákon megjelent 1978 érettségizőből 876-on érték el a hatos általánost, a legnagyobb átjutási arányt (91,59 százalék) a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceumban jegyezték. Második a sorban a Székely Mikó Kollégium (89,91), a harmadik a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium (88,62). Még egyetlen iskolában, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Szakközépiskolában volt 80 százalék fölötti a siker (81,55), és csak két iskola (a bodzafordulói Mircea Eliade és a kézdivásárhelyi Református Kollégium) diákjai jutottak át 70–80 százalék közötti arányban. A megyeközponti Gámán János- és a Puskás Tivadar-iskolát egy-egy sikeres érettségizővel jegyzik, a Constantin Brăncuşi-iskolában kilencvenhétből ketten mentek át. Idén a legnagyobb meglepetést a Bod Péter Tanítóképző okozta csupán 58,18 százalékos átjutási arányával, de a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium sem érte el a 60 százalékot. Nem csak a bukottak száma nagy, alacsony jegyekből is csúcsot döntöttek az idei érettségizők, a megyében csupán hatvanhaton érték el a kilences általánost. A fellebbezéseket ma délig (12 óráig) lehet benyújtani, lapzártáig még nem derült ki, itthon vagy más megyében javítják újra a megóvott dolgozatokat. A végleges eredményeket pénteken függesztik ki. Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. július 5.Leváltani kényszerülnek a könyvtárigazgatót (Pert nyert a prefektúra)Végleges és visszavonhatatlan ítéletben érvénytelenítette a brassói ítélőtábla a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatói székére 2008-ban kiírt versenyvizsgát. A döntés a hét végén született, vasárnap hajnalban e-mailben küldte szét a hírt a Spanyolországban élő Dan Tănasă. Hivatalos értesítés még nem érkezett. 2008 végén Dan Tănasă az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult, kifogásolva, hogy a sepsiszentgyörgyi könyvtár igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsgánál feltételként szabták meg a magyar nyelv ismeretét. A diszkriminációs ügyekkel foglalkozó testület 2008. december 16-án határozatban fogalmazta meg: hátrányos megkülönböztetés történt, korlátozták valamely román állampolgár jogát ahhoz, hogy egy közintézményben munkát vállaljon. Tamás Sándor megyeitanács-elnök bíróságon támadta meg a testület döntését, érvelése szerint ugyanis jogos elvárás a megyei könyvtár igazgatójával szemben, hogy beszéljen magyarul, hiszen Háromszék lakosságának háromnegyede magyar. A választások után, 2009 elején Codrin Munteanut nevezték ki Kovászna megye prefektusának, Dan Tănasă áprilisban hívta fel a figyelmét az általa diszkriminatívnak ítélt könyvtárigazgatói versenyvizsgára. Az új kormánymegbízott a Kovászna megyei törvényszéken kérte a vizsga és összes következményének érvénytelenítését. A megyei törvényszék elutasította a prefektúra kérését, de a brassói ítélőtábla elfogadta a kormányhivatal fellebbezését, és július elsején, pénteken meghozta az ítéletet: érvénytelenítette a versenyvizsgát. Dan Tanasă szerint a megyei önkormányzat kénytelen lesz felbontani Szonda Szabolcs könyvtárigazgató szerződését, és új versenyvizsgát kell kiírni. Tănasă azt is tudni véli, hogy Szondának vissza kell fizetnie az elmúlt majd három évben "jogtalanul" kapott bérét. György Ervin prefektus (aki "örökölte" a pert) elmondta: még nem kaptak értesítést a bírósági döntésről, furcsállta azonban, hogy a Spanyolországban élő Tănasănak hamarabb tudomására jutott az ítélet, mint a felperes intézménynek. Nem ismeri a bírói indoklást, így nem nyilatkozhat, de nem tartja elképzelhetőnek, hogy Szonda fizetését visszakérjék, hiszen megdolgozott azért a pénzért, a törvény védi őt – mondotta. Szonda Szabolcs sem akart nyilatkozni, hivatalos értesítést még ő sem kapott, így nincs, amit kommentálnia. Elismerte, rosszul érinti, ha felbontják szerződését, hosszú távú terveket készített, elindított egy munkát, melyet kár lenne megszakítani – vélte. A megyei tanács vezetői közül tegnap senkit nem sikerült utolérnünk. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. július 12.Túlkínálat – felsőfokonMegkezdődött tegnap az érettségizett diákok beiratkozása a hazai egyetemekre Családias hangulatban zajlott az egyetemi beiratkozás első napja a marosvásárhelyi Sapientia EMTE koronkai épületében: az intézmény munkatársai tegnap délelőtt két irodában is várták a hallgatójelölteket, de csak egy jelentkezőt sikerült „rajtakapnunk” a beiratkozási ívek kitöltésén. Családias hangulatban zajlott az egyetemi beiratkozás első napja a marosvásárhelyi Sapientia EMTE koronkai épületében: az intézmény munkatársai tegnap délelőtt két irodában is várták a hallgatójelölteket, de csak egy jelentkezőt sikerült „rajtakapnunk” a beiratkozási ívek kitöltésén. „Ma inkább csak érdeklődők jönnek, betelefonálnak a fiatalok. Abban bízunk, hogy a következő napokban megnő a beiratkozók száma” – magyarázta a felvételi adminisztrációt végzők egyike. Ott jártunkkor a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum frissen érettségizett végzőse, Fehér Áron mutatta be a jelentkezéshez szükséges iratait. Mint elmondta, ismerősként tér vissza az egyetemhez, középiskolásként már az itt szervezett szakkör tagjaként barátkozott a légkörrel, ez az élmény tette vonzóvá számára a koronkai központot. „Többen érdeklődnek a középiskolából a Sapientia iránt, nagyon jó itt a hangulat” – magyarázta a fiatalember, akit édesanyja is elkísért. Kollégium: a be nem váltott ígéret „Sokat számít, hogy nem kell sokat utazni otthonról az intézményig, bár gondot jelent, hogy az egyetemnek nincs kollégiuma, albérletet fogunk keresni” – magyarázta a szülő, miért támogatta a család a fiú intézményválasztását. Palkó Réka, a marosvásárhelyi Sapientia PR-menedzsere kérdésünkre megerősítette, valóban gondot okoz továbbra is az egyetemi bentlakás hiánya. „Tavaly októberben ugyan, marosvásárhelyi látogatása alkalmával Schmitt Pál köztársasági elnök úr letette a tervezett kollégium alapkövét, de pénzhiány miatt idén az ígéretekkel ellentétben mégsem kezdték el az építkezést” – magyarázta a közkapcsolatokért felelős szakember, aki bízik benne, hogy a jövőben sor kerül a sokak számára fontos beruházásra. Bár a kollégium építése még el sem kezdődött, az egyetem igyekszik gondoskodni diákjairól: a hallgatók elszállásolásáról szerződést kötöttek a katolikus és a református egyház több intézményével, így a Deus Providebit házzal és a Bod Péter diakóniai központtal is. Palkó Rékától megtudtuk: a hallgatók fele-fele arányban érkeznek a Székelyföldről és Marosvásárhely vonzáskörzetéből. Kolozsváron 71 szakon tanulhatnak magyarul a diákok Nagyobb állami támogatás A közkapcsolati referens tájékoztatása szerint az elmúlt években a humán szakok számítottak divatszakoknak, de félő, hogy az idei érettségi eredményei miatt ezeken is csökken idén a beiratkozók száma. Újdonság azonban, hogy a következő tanévben a fordító-tolmács szakon meghirdetett ötven helyből húsz államilag támogatott. Ennek azért van jelentősége, mert itt a Sapientia többi szakán érvényes évi 400 eurós tandíj helyett 750 eurós „iskolapénzt” számítanak fel, tehát jelentős kiadás alól mentesül az, aki az államilag támogatott helyekre nyer felvételt. További újdonság, hogy az itt folyó pedagógiai képzés megszűnik, helyét az egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások szak váltja fel. Az egyetemi beiratkozás július 17-ig tart, az eredményeket július 19-én teszik közzé. PKE: a bőség zavara A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem július 20-ig várja a beiratkozókat. Az immár akkreditált PKE az idei évben 16 alapszakra hirdet felvételit, 620 helyből 259 tandíjmentes. A PKE-n a humán tudományok kedvelői magyar, angol, román és német nyelvet tanulhatnak. „Személyre szóló” foglalkozást, szakkollégiumi ellátást, külföldi ösztöndíjakat ígérnek az intézmény működtetői a filozófia szakra jelentkezőknek, a felvételi ismertetőben pedig arra is kitérnek, hogy ezen a szakon lehetőség nyílik a „szövegértési képességek” fejlesztésére. Ugyancsak a PKE-n lehet szociális munkás szakra jelentkezni, továbbá „gyakorlati munkatapasztalatot” ígérő szociológia is indul ugyanitt. A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-tudományi karának kihelyezett tagozataként – levelező rendszerben – agrármérnöki diplomát is ígér a sikeres hallgatóknak a határ menti felsőoktatási intézmény, a közgazdaság-tudományi karon belül pedig több pénzügyi szakirány is megcélozható. Ugyanitt immár jelentős hagyományokkal működik a művészeti kar, amelyen zenepedagógiai és képzőművészeti képzés folyik. Kolozsvár: magyarul szinte minden Az egyetemi beiratkozás első napján Kolozsváron is csupán érdeklődtek a diákok a lehetőségek iránt, a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépületében található felvételi központokban néhány fiatallal találkoztunk. „Az a tapasztalatunk, hogy a jelentkezők zöme az utolsó pillanatokra halogatja a beiratkozást, és a határidő lejártakor mozdulni se lehet a tömegtől” – tudtuk meg tegnap az Európai Tanulmányok Karán szolgálatot teljesítő adatrögzítőtől. „Már eldöntöttem, hogy hova szeretnék felvételizni, de most beiratkozás előtt még egyszer a helyszínen is körülnézek. Az biztos, hogy mindenképpen itt, Kolozsváron és az állami egyetemen szeretnék továbbtanulni, ezt látom a legbiztosabb intézménynek” – nyilatkozta lapunknak egy csíkszeredai érettségiző. Idén a BBTE valamivel több, mint száz román nyelvű és hetvenegy magyar nyelvű szakra hirdet felvételit. Magyari Tivadar rektorhelyettestől megtudtuk, mindenhol biztosítják az anyanyelvű képzést, ahol erre igény mutatkozott, és ahol ez megfelelő módon működtethető. Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karának dékánja lapunknak úgy nyilatkozott: reméli, hogy betelnek a meghirdetett egyetemi férőhelyek. Itt négy szakra, többek között a tavaly elindított jogra várják a jelentkezőket, államilag támogatott és költségtérítéses szakok is megpályázhatóak. Januárra ígérik a Sapientia akkreditálását Egy éve várat magára a Sapientia akkreditációja, noha az ehhez szükséges szakmai támogatást a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) már egy évvel ezelőtt megadta. Király András oktatásügyi államtitkár lapunk megkeresésére elmondta: „ha minden jól megy” 2012 januárjáig befejeződhet a rendkívül bonyolult, több minisztérium engedélyéhez, parlamenti szavazáshoz kötött akkreditációs folyamat. Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. július 29.Strasbourgba viszik a könyvtárügyetA brassói táblabíróságnak a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatói tisztségére 2008-ban kiírt versenyvizsgát megsemmisítő végzésével nem értenek egyet, de tiszteletben tartják azt, mondotta Tamás Sándor a megyei tanács tegnapi soros ülésén. Az elnök hozzátette, az ügyet a strasbourgi emberi jogi bíróságra viszik. A román igazságszolgáltatás követelményeinek eleget téve, a testület többségi szavazattal tudomásul vette a Szonda Szabolcs igazgatói tisztségbe való kinevezését semmissé nyilvánító határozatot, ugyanakkor megbízta Hollanda Andrea osztályvezetőt az igazgatói teendők időleges ellátásával. Az intézményfenntartó önkormányzat új versenyvizsgát hirdet a tisztség betöltésére. A téma kapcsán mindhárom frakció képviselői kifejtették nézeteiket. Az elnök ismertette a történteket, hogy Dan Tănasă és Codrin Munteanu volt prefektus megtámadta a tanácshatározatot, mert feltételként szerepelt a magyar nyelv ismerete. Hangsúlyozta, nem magyar nemzetiséget kértek, csupán azt, hogy egy 75 százalékban magyarok lakta megyében, egy 85 százalékban magyarok által látogatott, többségében magyar könyvállománnyal rendelkező könyvtár igazgatója ismerje a helyi többség nyelvét. Bosszantja, de nem lepi meg az állapot, hogy Románia mai napig nem érte el a demokrácia megfelelő szintjét. Említette, Románia 1995-ben aláírta a kisebbségi nyelvek európai chartáját, s a hazai könyvtárügyi törvény is megengedő. Eltévesztették a címezettet, ha azt gondolják, hogy meg fogunk hátrálni – hangoztatta Tamás Sándor. Kulcsár-Terza József, az MPP-frakció vezetője elfogadhatatlannak nevezte a táblabírósági döntést, jelesül azt, hogy Székelyföldön egy könyvtárigazgatónak nem lehet feltételül szabni, ismerje a magyar nyelvet. Párttársa, Fazakas Tibor egyenesen úgy fogalmazott, hogy durva támadás érte a székelyföldi, háromszéki magyarságot, s kíváncsi volt a román kollégák véleményére. Sabin Calinic szerint az igazságszolgáltatás helyesen döntött. Ő is úgy véli, a kitéttel diszkriminálták a magyar nyelvet nem ismerőket, mert ők eleve ki voltak zárva a vizsgáról. Ioan Solomon tanácstag furcsállta: hogy nem értik meg, ha az igazságszolgáltatás összes foka úgy vélte, hogy diszkrimináció történt, akkor ez a valóság. Értsék meg, ez a könyvtár romániai megyében van, és román állampolgárok látogatják! A tanácselnök ekkor jelentette be, hogy Strasbourgba viszik az ügyet. Baka Mátyás RMDSZ-es képviselő a román kollégáknak célozva mondta, a hazai igazságszolgáltatás minőségét mutatja az a rengeteg ügy, amely az európai bíróságra került. Új versenyvizsga kiírásáról is döntött a testület. Az igazgatójelöltnek feltételül szabták, hogy egyetemi végzettsége, mesteri fokozata vagy egyetem utáni szakképesítése legyen, a művelődési minisztérium által elismert kulturális menedzseri képesítéssel rendelkezzék, legyen szakmai múltja, s ismerjen uniós nyelveket. Utóbbi kitét vitát váltott ki. Az előterjesztés szerint az Európai Unióban hivatalos három nyelv ismeretét követelték volna meg. Tamás Sándor azt javasolta, a követelményt a román és még két, EU-ban hivatalos nyelvre módosítsák, hogy ne adjanak felületet újabb támadásra. Pró és kontra vélemények hangzottak el. Többen említették, ha már diszkriminációról van szó, ez a kitét is diszkriminál, hiszen a versenyvizsgán az EU polgárai vehetnek részt, s jókora hányaduk nem ismeri a magyar nyelvet. Baka Mátyás azzal érvelt, hogy Craiován minden bizonnyal nem kérnék a román nyelv ismeretét, mert aki Romániában érettségizett, értelemszerűen vizsgázott az állam nyelvéből. Végül tizenegy tartózkodás mellett többségi szavazattal a román és két EU-s nyelv ismerete lesz kötelező. Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. augusztus 1.Nem nyugszik bele Szonda Szabolcs leváltásába Tamás SándorKénytelen volt elmozdítani a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatói tisztségéből Szonda Szabolcsot a Kovászna Megyei Tanács. Év végéig a testület a strasbourgi bírósághoz fordul az ügyben. Tegnap a Kovászna Megyei Tanács semmisnek nyilvánította azt a határozatot, amely révén Szonda Szabolcsot a Bod Péter Megyei Könyvtár élére helyezték ki. Az intézkedésre azért volt szükség, mert a brassói Táblabíróság július elején jogerős ítéletben helyt adott a Dan Tănasă magyarellenes megnyilvánulásairól ismert sepsiszentgyörgyi lakos és Codrin Munteanu volt prefektus által a könyvtárigazgatói tisztség betöltésére vonatkozó kiírás kapcsán megfogalmazott kifogásoknak. Szonda Szabolcs a bírósági határozat miatt távozott a könyvtár éléről, a tegnapi tanácsülésen Hollanda Andrea osztályvezetőt bízták meg a megyei könyvtár ideiglenes vezetésével. A tanácsülésen a könyvtári igazgatói tisztség kapcsán egy újabb pályázat kiírásáról döntött a testület. A pályázóktól ezúttal nem kérik expliciten a magyar nyelv ismeretét, a kiírás szerint a román nyelv és két, uniós szinten hivatalos nyelv ismerete szükséges. Emellett egyetemi és magiszteri végzettséget, illetve kulturális menedzseri képesítést tanúsító, a szakminisztérium által elismert okleveleket is fel kell mutatniuk a pályázóknak, illetve szakmai régiséggel is kell rendelkezniük. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a tanácsülésen elmondta, elfogadják, ám nem értenek egyet a brassói Táblabíróság döntésével. Kijelentette, nem hagyják annyiban az ügyet, jogorvoslatot a strasbourgi emberjogi bíróságon keresnek. A két feljelentő egyébként diszkriminációra hivatkozva azt kifogásolta, hogy 2008-ban, a könyvtári vezetőségi tisztség betöltésére vonatkozó kiírásakor kritériumként jelölték meg a magyar nyelv ismeretét. A tanácsülésen Tamás Sándor továbbá kijelentette, a könyvtár egy kulturális intézmény, amelynek tevékenysége nem a könyvek kikölcsönzésében merül ki: Szonda Szabolcs igazgató mandátuma alatt számos kulturális eseményt szerveztek, rengeteg projekt vette kezdetét. Emellett hangsúlyozta, a kiírás világos volt: nem magyar nemzetiségű személyek jelentkezését várták, hanem olyanokét, akik ismerik a magyar nyelvet. Tamás a Transindexnek elmondta, a magyar nyelv ismerete elengedhetetlen egy olyan megyében, ahol a magyar lakosok aránya 75%-os, a könyvtár látogatói 85%-a magyar, és a 220 ezer példányt számláló könyvállomány zöme is magyar nyelvű. Megkeresésünkre Szonda kijelentette, ismét megpályázza a tisztséget, hiszen mandátuma alatt megkezdett, jelen pillanatban befejezetlen vagy jelenleg zajló projektet kell lebonyolítania az intézménynek, ebben a munkában pedig részt szeretne vállalni. Elmondta, a versenyvizsgára benyújtandó menedzseri terve ezekre a projektekre is kitér: továbbra is folytatná a különböző életkorú és érdeklődési körű könyvtárlátogatóknak szánt differenciált foglalkozások szervezését. Hozzátette, a mozgókönyvtár is egy fontos projekt, hiszen már nemcsak mozgássérültekhez, hanem iskolásokhoz és óvodásokhoz is könyveket juttatnak el. Folytatná ugyanakkor a könyvkelengye programot is, amely révén az újszülöttek szüleinek ajándékoznak könyvcsomagot, a köteteket három éves korú gyerekeknek szánják, így próbálják már a legkisebbeknek és szüleiknek jelezni a könyvtár fontosságát. Emellett digitalizálási munkába kezdtek, zajlik a Biblionet program is, aminek második fordulójában újabb pályázatot nyertek. „Ezek a programok szerves részét képezik annak a folyamatnak, amely útján fel tudunk zárkózni a tendenciákhoz. A ritmust tartani kell, bár most úgy látom, hogy a táblabírósági döntéssel ez a ritmus megtört” - mondta el megkeresésünkre Szonda. Kertész Melinda. Transindex.ro 2011. augusztus 6.Miből lehetne magyar tanszék?Molnár Szabolcs Zsigmond Mária és Zsigmond Győző társaságában Dr. Molnár Szabolcs a Bihar megyei Mezőtelegden született (1943), apja református lelkész volt, ennek következményeit súlyában viselték gyermekei. Aradon tanult. Ahhoz, hogy a szocialista diktatúrában egyetemre mehessen, nagybátyja vette örökbe a papi családból. A kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakon oklevelet (1966). Három éven át tanított a nagyiratosi általános iskolában. A bukaresti egyetemen tanársegéd, majd adjunktus, előadó tanár, professzor, katedrafőnök. Ő hozta létre a hungarológia tanszéket a bukaresti egyetemen. A lexikális adatok mellett szólaljon dr. Molnár Szabolcs professzorról dr. Szonda Szabolcs, aki tanítványa volt, és nála doktorált. Jelenleg a Kovászna Megyei Bod Péter Könyvtár igazgatója. Óhatatlanul hozzá kell tennünk, hogy jelenleg, ugyanis a prefektúra megvétózta a versenyvizsgát és dr. Szonda Szabolcs igazgatói állását. Hogy mi végre, az világosnak látszik: miért nem román az igazgató? Szonda Szabolcs: Egyrészt szakmai mentorom volt dr. Molnár Szabolcs, nála írtam a magiszteri dolgozatomat, más jelentősebb munkáimat. Egyetemi tanulmányaim után a tanszéken marasztaltak, munkatársak is voltunk. Aztán mintegy tíz évig innen ingáztam az egyetemi tanszékre. Érdekes jelenség, hogy innen, magyar közösségből ingáznak többen, most már kevesebben Bukarestbe a hungarológiai tanszékre. Szerintem természetes lenne, hogy a Sepsiszentgyörgyön meglévő katedrák mellett működne magyar környezetben a magyar oktatás, mint Bukarestben. Volt is erről szó, ám ezt a változatot Bukarestben nem hagyták jóvá. Kezdetben a bukaresti egyetem zárkózott el mereven az átköltöztetéstől. Ma talán könnyebb lenne, ha a megye, a város is vállalná anyagilag az új tanszéket. Molnár Szabolcs irányította a figyelmem a régi magyar irodalomra és a verstanra. Lényegében minden dolgozatomat verstanról írtam. Molnár Szabolcs román környezetben is minden elismerést megkapott emberileg is. Ez az, ami megragadott mindenkit, és joggal, hiszen tartásában és tudásában nem mindennapi ember. Mindezzel nem mondottunk sok rendkívülit, ha nem tesszük hozzá, hogy írónemzedékeket tanított, nála doktoráltak jeles emberek, valamint azt, hogy megpróbálta a lehetetlent is (mellesleg: miért volt lehetetlen?): áthozni a Kárpátokon a hungarológiai intézetet Sepsiszentgyörgyre, Székelyföldre, ahol számos kiváló és katedrán illetékes tanítványa állt volna méltó nemzeti szolgálatba. Nem sikerült végbevinnie ezt a tervét, noha városunk törekvéseivel egybeesik. – Csíkszereda megelőzött, hamarább indult el ott a tárgyalás. Jelzem, akkor még nem volt ott Sapientia, ám készülőben voltak nagyon is. A mostani sepsiszentgyörgyi polgármester egyetemi város(-ká-)ban gondolkodik, ebben csak támogatni lehetne, kellene őt. Építkeznek, terveznek. Neked, mint egykori katedrafőnöknek, milyen elképzeléseid voltak, illetve vannak? Molnár Szabolcs: Ott van a Bodok Szálloda lepusztult, elhanyagolt épülete, ott kellett volna szállást adni a Sapientiának, de elakadt ez is, talán pénz híján, talán a gáncsoskodó bukarestiek miatt. Megvolt az akarat, a szándék, pénz is volt hozzá magyarországi áldozatkészségből. De szerintem nem volt meg az az elszántság, a ha törik ha szakad merészség. – Vajon végleg kútba esett ez az elképzelés? Hiszen magunkon akarunk segíteni. – Nem kell lemondanunk az egyetemről, hiszen vannak itt jól képzett tanítványaink, nem is kellene akkreditálni, itt élnek karnyújtásnyira azok, akik a bukaresti egyetemen tanítottak és tanítanak. A mostani tanügyi törvény is lehetővé teszi hungarológiai tanszék létesítését, viszont anyagiak híján ez valahogy nem sikerült még. De nem szabad lemondani róla, szerintem. Bukarestben a magyar tanszéket átminősítették magyar, cigány és zsidó tanulmányok tanszékévé. Ez így van. – Érdekes összeállítás katedrán belül, a hungarológiai tanszék helyében. – Most Zsigmond Győző a tanszékvezető, neki adtam át a tanszéket, működik, élnek. Mondok egy példát az "áttűnésre". Teleormanból jött föl egy fiatalember, elvégezte az orosz–magyar szakot. Nagyon rendes hallgató volt, és olyan tanár is lett belőle. Szatmárra került, ott átvette a szatmári magyar tájnyelvet, a hanglejtést. Igen ám, de valahogy megtanulta a cigány nyelvet, rengeteget dolgozott, visszakerült Szatmárnémetiből Bukarestbe, megcsinálta a cigány ábécét, cigány nyelvészetből doktorált. Hogy kik előtt? A szanszkrit, a hindi, az általános nyelvészet no meg a román nyelv tudorai előtt védte meg disszertációját és kapta meg doktori címét. Nos, ő is ott van a közös tanszéken, nagyon ügyes egyébként, mert ő hívja le az európai uniós cigány támogatási pénzeket. – Ezek a pénzek becsurognak-e a közös tanszék kasszájába? – Hát ez az, hogy nem csurognak be. Azokat a pénzeket a cigányokra költik. Van cigány adjunktus is a katedrán, egy hölgy, vehemensen védi a maga ügyét, cigány öltözékben jár. És természetes módon védik és terjesztik, amennyire lehet, a cigány kultúrát, végzetteket helyeznek ki rendszeresen megyékbe, akik vállalják a saját feladataikat. Hatvankilencben létesítették a bukaresti egyetemen a magyar katedrát. – Mindenképpen áldásos munka lehet. És hát bővül a tanszék, gondolom. – Épp az a gond, hogy szűkülnek a keretek. Tizenkilenc oktató tanár volt kezdetben, ma heten vannak. – Nem mellékes kérdés, Aradon végezted az iskoláidat, majd Kolozsvárt szereztél diplomát, negyven bukaresti év után miért nem Arad felé irányultál, miért a Székelyföldre? – Helyzet volt, apám esperes, négyen voltunk testvérek, nővérem úgymond szerencsés volt, mert úgynevezett vörös diplomával érettségizett, azzal felvételi nélkül jutott az orvosi egyetemre. A bátyám többször felvételizett, mindig a legjobb eredménnyel, mindig kiírták, hogy sajnos, hely híján nem vehetik fel. Hogy kinek jutott hely olyankor? Az elképzelhető. Ám az esperes fiának nem... Nyolcadszor aztán elfogadták a műegyetemen, fölvették. Engem már érettségi előtt örökbe vett a munkás nagybátyám, ne legyen gond a származásommal. Érettségi után tanítónak mentem, akkor adtak nekem is 25 ár földet, mint szokás volt az akkoriban falun. Ám a községi jegyző a termést egyszerűen elvitte haza magának. Aztán már az egyetemen meggyűlt a bajom azzal, hogy földbirtokosként jutottam be az egyetemre. Megadóztak, meg minden. Arad megyébe mentem vissza a diplomával, írásaim készültek vagy jelentek meg, ’69-ben megalakult a magyar tanszék Bukarestben, oda hívtak engem is. – Nem is titok, nem is valami érdekesség, hogy a román papok gyermekeit minden további hercehurca nélkül vették föl még az ötvenes években is az egyetemekre. Magam is láttam ezt annak idején Kolozsváron. – Megállapították egyszerűen, hogy az ortodox román egyház haladó, nemzetépítő, és a többi nem. Punktum. Szabó Zoltán hívott meg a tanszékre. Ingáztak sokan Bukarestbe Erdélyből, nagyszerű emberekkel dolgoztunk. Volt az úgynevezett A szak, azaz főszak, aztán a B. Lehetett választani angol, latin, kínai, arab szakok közt. És valóban gazdagabb volt a nyelvválaszték, mint a Babeş–Bolyain. Aztán egyre folyt a beolvasztás, végül már magyar és keleti nyelveket tanítottak, a szuahélitől kezdve... Szóval sorvadt mindaz, ami egykor sudár volt. – Hadd kérdezzem meg: ha már ilyen szépen fölfejlődött a tanszék egykor, milyen könyvtárhálózat állott a rendelkezésre? – A Scânteia Ház pincéjében fedeztem föl egy könyvhalmazt. Az csodálatos volt, számtalan olyan könyvvel, amelyeket egyszerűen kitiltott, kiiktatott használatból a kommunista rendszer. Könyvritkaságokat találtam, nagyon értékes, több száz éves kiadványokat. Nos, ha nem is nyíltan, de hasznosítani tudtam azt a pincekönyvtárat a hallgatók meg a magam számára. A 68 éves egyetemi tanárnak még az elmúlt tanévben is voltak órái Bukarestben, doktorandusokat vizsgáztatni is be kellett járnia a fővárosba Sepsiszentgyörgyről. Ahol Molnár Szabolcs megtelepedett. Véle együtt nekünk is megfordul a fejünkben, milyen jó lenne errefelé hozni, át a Kárpátokon a magyar tanszék maradványait! Czegő Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. augusztus 21.Megalakult a Magyar Állampolgárok KlubjaMíg Magyarországon több százan tettek állampolgársági esküt augusztus 20-án, Marosvásárhelyen az ünnep alkalmából találkozóra hívták a jelenlegi és leendő magyar állampolgárokat, hogy megalakítsák a Magyar Állampolgárok Klubját. Az EMNT Maros megyei szervezete augusztus 20-án a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központba hívta össze az érdeklődőket, hogy közösen ünnepeljenek, és megalakítsák a Magyar Állampolgárok Klubját. Mivel a rendezvény bográcsgulyásfőzésnek volt meghirdetve, az emberek különböző időközökben érkeztek, s bár a főzésről mégis a diakóniai központ szakácsai gondoskodtak, a felszolgált gulyáshoz már vagy 40 ember ült oda. A beszélgetéseknek közösségformáló ereje is van Még a közös étkezés előtt a résztvevők megünnepelték Magyarország nemzeti és állami ünnepét is, államalapító István királyunk szentté avatásának ünnepét, mégpedig egy Hunyadi László szobrászművész által készített falra akasztott Szent István dombormű alatt. „Ezt a domborművet a szobrászmestertől kértük kölcsön, s itt ünneplünk, mert még nincs olyan köztéri emlékművünk, ahol méltón lehetne ünnepelni Szent István ünnepét. De még lehet” – hangoztatta az ünnepen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács helyi elnöke, Jakab István. Elmondta azt is, hogy ez az ünnep tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy összehívják a Magyar Állampolgárok Klubjának első találkozóját. „Az állampolgárság megszerzésével közösség is alakul, ezért mi a marosvásárhelyi, Maros megyei magyar állampolgárokat fognánk össze, ezért hoztuk létre a klubot, ahol terveink szerint havonta egyszer találkoznánk. A beszélgetéseknek ugyanis közösségformáló ereje is van” – tette hozzá Jakab István, majd Sebestyén Aba színművész felolvasta a Szózatot, az EMNT elnökségi tagja, Portik Vilmos pedig Szent István király Imre herceghez intézett intelmeiből olvasott fel a résztvevőknek. A Magyar Állampolgárok Klubjának következő találkozója szeptemberben lesz, amelyen a tervek szerint a külügyminisztérium helyettes államtitkára is jelen lesz. Január 3-ától zajlik az egyszerűsített honosítás A magyar állampolgárságot január 3-tól lehet kérelmezni egyszerűsített honosítási eljárásban, amelyet a Magyar Országgyűlés az elmúlt év május 26-án hozott döntése tett lehetővé. A törvény értelmében magyar állampolgárságot azok az emberek vagy leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgárok voltak, beszélnek magyarul. A törvény az eddigitől eltérően a határokon túl élő magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet, a magyarországi lakhatás és megélhetés igazolását és az alkotmányos alapismeretek vizsgát. Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro 2011. szeptember 14.Oltország fővárosában (Jövőképünk)Jövőképünket láthatjuk Fogaras, Szeben, Vízakna magyar és szász népének sorsában. Amikor szóban és írásban mondjuk a magunkét, mint Cato a római szenátusban, amikor figyelmeztünk arra, hogy Erdély színmagyar nagyvárosait, magyar többségű régióit alig egy emberöltő alatt elrománosították, tulajdonképpen ébreszteni akarjuk Székelyföld őshonos népét, hogy kötelességünk megtartani szülőföldünket, szülőhazánkat utódainknak. Évszázadokon át ezt tették elődeink is. Nekünk sincs jogunk arra, hogy a pénzhajsza miatt, valamint történelmünk, kultúránk ismeretének hiányában karba tett kézzel, ütődött gyermek módjára, bambán bámuljuk, amint nap mint nap szorítják vissza nyelvi és közösségi jogainkat. Hogyan nyomulnak a tőlünk idegen kultúra és nyelv bajnokai azon a földön, amely a miénk is! Nemrég néhány dél-erdélyi településen jártamban tapasztaltam, hogy a magyarság és a szászok felszámolása gyors, teljes beolvasztásuk, eltűnésük még néhány év, esetleg néhány évtized kérdése. Az említett városok rövid története, demográfiai változása arra int, hogy a székely megmaradás eszköze a határozott, következetes és nyílt küzdelem az autonómiáért. Fogaras középkori toleranciája Brassótól 67 km-re fekszik Fogaras. Besenyő nyelven Fagar šu, azaz kőris (fás) víz jelentésű, amelynek átvétele a magyar Fogaras név. Ez utóbbiból származik a német Fugerschmarkt és a román Făgăraş településnév is. Hajdanán a türk eredetű blakok (nem románok) és besenyők lakták a vöröstoronyi szorostól a tömösi szorosig húzódó határvidéket, ahol határvédő feladatkört töltöttek be. Fogaras várát 1310-ben Apor László vajda parancsára kezdték építeni, majd évszázadokon át állandóan bővíteni. A legjelentősebb várépítő Majláth István (XVI. sz.) erdélyi vajda volt. A fogarasi váruradalom központja Fogaras mezőváros. A váruradalmat 1368-tól kezdve Mátyás király uralkodásáig a havaselvi román vajdák hűbérbirtokként, vazallusi hűségükért kapták. Ez idő alatt Havaselvéről nagyszámú román telepedett ide. A középkori Fogarason a tolerancia szellemében oldották meg a különböző vallású, nyelvű közösségek részvételét a város vezetésében. A fogarasi varga céh Bethlen Gábor fejedelem által 1622-ben kiadott privilégiuma (is) előírja: a "céhben lévő mesterek kölön-kölön nemzetségekből léjendenek, tehát mindenik nemzetség között ebben az céhben az céhmesterség és atyaság renddel jártassék, minden esztendőről esztendőre". A céhszabályzat egyértelműen arra utal, hogy a tisztségek betöltésében a nemzetiségek évről évre cserélődve képviseltetik magukat. De még az egyik legkorábban alapított román tannyelvű iskola felállítása is Fogarashoz kötődik. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony – I. Rákóczi György fejedelem felesége – alapította 1657-ben. A váruradalom a fejedelemség korában az erdélyi fejedelmek és fejedelemasszonyok birtoka lett. Így került az osztrák megbízásból Erdélyt (néhány hónapig) kormányzó Mihály vajda tulajdonába is, aki feleségének adományozta. 1661-ben a törökök foglalták el. I. Apafi Mihály uralkodása idején Fogaras vált az erdélyi fejedelemség fővárosává. Itt kötötték meg 1688-ban az osztrákokkal azt a híres fogarasi szerződést, amely alapján Apafi fejedelem halála után Erdély visszakerült a magyar koronához. A várban 1689-től császári őrség vert tanyát, 1715-től 1960-ig börtönként használták. 1892 és 1910 között Mikszáth Kálmán képviselte Fogarast a magyar parlamentben. Fogarason tanított 1908 és 1911 között Babits Mihály. Itt nyugszik Árva Bethlen Kata, a XVIII. század nagy erdélyi mecénása, akinek támogatásával a csernátoni Bod Péter nemcsak külföldön tanulhatott, de nagyszámú könyve is megjelenhetett. Az ő támogatásával építették Fogaras (1715–1740) mai református templomát. Románosítás mindenáron A kovásznai születésű írónő, Ignácz Rózsa gyermekként került Fogarasra. Az Ignácz család épp a hatalomváltás idején költözött a városba. Erre így emlékszik: "Mielőtt a románok bejöttek, még végiglátogatták a notabilitásokat, de a város előkelői már búcsúlátogatásként adják vissza a tisztelgő első vizitet". Jött a menekülés, megszüntették az állami magyar iskolát. Ennek helyébe Ignácz Rózsa édesapja, Ignácz László református lelkész a fogarasi magyarok anyagi áldozatvállalásával református gimnáziumot alapít. Azonban a magyarság lélekszáma a trianoni békediktátum utáni években rohamosan csökkent, így a református magyar gimnázium 1926-ban megszűnt. A hajdan magyar többségű városban a – huszonegyedik század első évtizedében – már az általános magyar iskola is bezárta kapuit! A magyarság gyors fogyását a népszámlálások adatai tükrözik a legjobban. Amíg 1910-ben a magyarok (3359) és a szászok (1000) a népesség kétharmadát alkotják, és a románság alig egyharmad (2174), addig a 2002-es népszámlás már 1643 magyart és 332 szász nemzetiségűt vett nyilvántartásba, ami az összlakosság alig 4,5 százaléka. Oltország fővárosában, Fogarason a hatalomváltás pillanatától beindult a románosítás. A húszas évek egyik nevezetes fogarasi élményét, amely nyíltan mutatja a helyi hatóságok románosításhoz kötődő gondolkodását, Ignácz Rózsa így meséli el: "A fogarasi nagypiacon beroskadt a föld. Barlang van a fogarasi nagypiac alatt. Barlang? Az is lehet, hogy temető." A hatóság azonnal kivonult. "Két napszámos ember csonka pléhvederrel meregette a sír tartalmát. Az archeológus ott állt a sír szélén, mellette a prefekt, a szigurancafőnök, a rendőrkapitány. Az archeológus azt az utasítást kapta a hivatali uraktól, hogy minden kétséget kizáróan állapítsa meg: ősrégi román temető volt e helyen, román temető, mit századok óta lezártak, s ami éppen ezért örökre eldönti a vitát, kié hát csakugyan Oltország fővárosa. Ki volt Fogarason a városalapító, az őslakó, kié, mely nemzeté a múlt." A sírgödörből azonban a hatóságok nagy csalódására egy XVI. századi magyar sírbolt maradványai kerültek elő. Semmi dák, semmi románságra utaló anyag. A csontok mellett aranyos, piros bársonymellény maradványa, görbe kard és több nyaklánc került a felszínre. A román prefektus és a román archeológus már beérte volna fogarasi szász őslakóval is, de az ásatás csak a magyarok ittlétét bizonyította. Természetesen, így sem volt eredménytelen, mert az ékszerek a prefektus házába kerültek, míg a csontok, a ruhadarabok a református temetőbe, Bethlen Kata ma is álló síremléke mögé. A három magyar egyház még működik, de már a fiatalok, ahogy Beder Tibor írta, az apadó fájdalom eredményeképp, egyre inkább "felekké" válnak, azaz vegyes házasság révén elrománosodnak. E város és e régió néhány, még magyarok által lakott települése megérdemelné, hogy bekerüljenek a szórványprogramba. Jó lenne, ha a két székely megye, Hargita és Kovászna kiterjesztené kapcsolatait Fogarasföld magyar településeire is. Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 5.Képzést szervez a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei középiskolásoknakIsmét megszervezi Kárpát-medencei középiskolásoknak szóló, ifjúsági találkozóval egybekötött képzését október 7-9. között a Rákóczi Szövetség. A szervezet MTI-hez eljuttatott tájékoztatása szerint a nyolcadik alkalommal, a fővárosban megtartandó rendezvény központi témája az érték és az ifjúság. A rendezvény célja a résztvevők kapcsolatépítésének, a diákvezetők képzésének és a szervezetek munkájának, hatékonyságának segítése. A vezetőképzőre 40 Kárpát-medencei magyar középiskolából 120 diákot várnak. A program szerint a rendezvényen előadást tart mások mellett Surján László néppárti európai parlamenti képviselő, Bod Péter Ákos közgazdász, Tőkéczki László és Szarka László történészek és Halzl József, a szövetség elnöke. A programot táncház, komolyzenei koncert és lovagi bemutató színesíti. A Rákóczi Szövetség honlapja szerint a határon túl élő magyar közösségek nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési tevékenységét segíti, és részt vállal identitástudatuk megőrzésében, elsősorban az ifjúság megszólításával. MTI 2011. október 6.Ismét Szonda Szabolcs a könyvtárigazgatóA Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatói tisztségére meghirdetett versenyvizsga lezárult, az egyetlen jelölt kitűnő eredményt ért el, tegnaptól ismét Szonda Szabolcs az intézményvezető – jelentette be tegnap Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke, megismételve korábbi nyilatkozatait: egy 75 százalékban magyar lakosságú megyében, egy 85 százalékban magyarul olvasó közönség számára olyan igazgatóra van szükség, aki alaposan ismeri a magyar nyelvet és kultúrát. Szonda Szabolcsot egy feljelentés nyomán indult hároméves pereskedés után kellett leváltani, a bíróság ugyanis igazat adott a külföldön főként nemzetféltéssel foglalkozó Dan Tănasă érvelésének, aki szerint diszkriminatív a magyarnyelv-ismeret megkövetelése Romániában. A könyvtárat a döntés után három hónapig ideiglenes megbízott ügyvezető irányította, a fenntartó megyei tanács pedig új versenyvizsgát írt ki, amelyre egyedül Szonda Szabolcs jelentkezett. Ezúttal a feltételeket úgy fogalmazták meg, hogy a románon kívül két, az Európai Unióban hivatalosan használt nyelvet is ismernie kell a pályázónak, Szonda pedig a magyar és az angol tudását igazolta oklevelekkel. Ezenkívül ötéves menedzseri tervet nyújtott be, amire 9,96-os értékelést kapott, a tegnap délelőtti szóbelin pedig 10-est, így újbóli kinevezése már támadhatatlannak látszik. Terveiről a tegnapi sajtótájékoztatón csak annyit mondott, hogy a könyvtár közösségi tér, és a közösség szolgálatában nem zárkóznak el semmilyen kulturális kezdeményezéstől. Eddigi munkáját – 2008 ősze óta áll az intézmény élén – Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester is méltatta, sok közös programot indítottak el, és további terveik is vannak, nem kell törődni a kutyák ugatásával, a karaván halad. A románoknak saját jelöltjük sem volt, egyszerűen csak meg akarták nehezíteni a magyar közösség helyzetét, mérgezni akarták a román–magyar viszonyt, és talán az sem tudatosult bennük, hogy a legtöbbet Romániának ártanak az ilyen mondvacsinált ügyekkel: csak azt bizonyítják, hogy a kisebbségi jogok nem biztosítottak, a másfél milliós magyarság még mindig másodrendű állampolgár – vélekedett. Sajnos, a kétnyelvűség errefelé még nem természetes, még messze vagyunk attól, hogy az állam a központi költségvetésből támogassa a kisebbségek nyelvhasználatát, mint Dél-Tirolban vagy Finnországban, de olyan megyében, régióban élünk, ahol saját elképzelésünk szerint alakíthatjuk a közéletet, és mi szeretnénk a magyar nyelvet minél szélesebb körben hivatalosítani Székelyföldön – tette hozzá Tamás Sándor, aki azt is elmondta, hogy az ügynek koránt sincs vége: Dan Tănasă és Dan Suciu (utóbbi a baróti polgármester tanácsadója) ellene is büntetőeljárást kezdeményezett, mert állításuk szerint Szonda háromévi fizetésével megkárosította az államot. A kivizsgálás folyamatban, de meghátrálni nem fognak – szögezte le. Kár, hogy a volt prefektus a provokátorok mellé szegődik, kár, hogy a román igazságszolgáltatás semmibe veszi a nemzetközi és hazai jogszabályokat – többek között az Európai Unió kisebbségi jogokra vonatkozó keretegyezményét, de a román könyvtári törvényt is –, és kár, hogy alkotó energiák vesznek el ilyen hadakozásokban, de mindez hiábavaló volt, nem ért célt az ijesztgetés – mondta végül. Szonda Szabolcs költő, író, műfordító 1974-ben született Sepsiszentgyörgyön, a bukaresti hungarológia tanszéken diplomázott, később ott is tanított. Több kötete jelent meg, kulturális lapok, mellékletek szerkesztőjeként is dolgozott. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 7.Kopjafák az aradi vértanúknakÚjabb kegyhellyel gazdagodott Sepsiszentgyörgy. A Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti téren állították fel tegnap az aradi vértanúk emlékét idéző tizenhárom kopjafát, Balázs Antal nyugalmazott tanító ajándék alkotását. Több százan vettek részt az aradi vértanúk emléke előtt tisztelgő sepsiszentgyörgyi rendezvénysorozaton. Kezdetként az Erzsébet parkbeli ’48-as emlékműnél a rétyi Kováts András Fúvószenekar ünnepélyes zenéjére koszorút helyeztek el a megye és a város elöljárói, politikai pártok és civil szervezetek képviselői. Ezt követően a tömeg felvonult a könyvtár mögötti térre, ahol Antal Árpád polgármester a kivégzett honvédtábornokok életének és áldozatának értelméről beszélt. Rab Sándor, a Székely Mikó Kollégium történelemtanárának kort idéző előadását követően az alkotó, Balázs Antal mesélt a kopjafák elkészítésének ötletéről, a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkezett nyersanyag eredetéről. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a kopjafákon nem csak a mártírhalált halt honvédtábornokok neve olvasható, hanem az alapanyagul szolgáló fa neve is magyarul és latinul. Köszönetet mondott az adományozóknak és segítőknek, majd aradi földdel töltött, nemzetiszín szalaggal díszített diókat osztottak szét a résztvevők között. A kopjafák lelkészi megáldását követően mikós diákok idézték fel a mártírok kivégzés előtti utolsó mondatait, majd a Himnusz eléneklése zárta a tartalmas megemlékező rendezvényt. Csinta Samu Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 29.Fiatal művészettörténészek fórumaA gyulafehérvári székesegyház, a kolozsvári egykori Domonkos-rendi kolostor, a csíkszeredai Mikó-vár építéstörténetéről, az őraljaboldogfalvi falképeken megörökített női viseletekről, Kós Károly 1909-es művésztelep-programjáról, zsögödi Nagy Imre és id. Pieter Brueghel szülőföld iránti szeretetéről és még számos érdekfeszítő, erdélyi vonatkozású témáról értekeztek tegnap és ma a frissen diplomázott, mesterképzős, illetve doktorandus művészettörténészek a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központban. A szakma fiatal képviselőinek tapasztalatcseréjére kétévente kerül sor, a konferenciát 2007-ben szervezte meg először a – Babes-Bolyai Tudományegyetem művészettörténész szakos magyar hallgatóinak háttérintézményeként működő – kolozsvári Entz Géza Alapítvány. 2009-ben a budapesti CentrArt Egyesület is csatlakozott a rendezvényhez, melynek második színhelye így az ELTE lett. Ekkor született meg az elhatározás, hogy az elkövetkező esztendőkben váltakozva szervezik meg Erdélyben és az anyaországban az ülésszakot. Idén a Maros Megyei Múzeum adott otthont a lassan hagyományossá váló eseménynek. – A konferencia célja bemutatkozási lehetőséget adni, fórumot teremteni a fiatal művészettörténészeknek. Az ülésszakon mintegy negyven előadás hangzik el, a meghívottak a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemről, magyarországi felsőoktatási tanintézményekből – többek között a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, a Pécsi Tudományegyetemről, a Gödöllői Református Líceumból –, erdélyi és anyaországi kulturális intézményekből, múzeumokból érkeztek, ugyanakkor vannak közöttük művészettörténeti tanulmányaikat Rómában, Svédországban folytató fiatalok is. Új kutatási eredmények kerülnek itt bemutatásra, amelyek reményeink szerint a továbbiakban egy kiadványban is megőrződnek – összegezte az előadások szünetében a konferencia lényegét Orbán János művészettörténész, a Maros Megyei Múzeum munkatársa. Nagy Székely Ildikó Népújság (Marosvásárhely) 2011. november 8.Háromszéki EMKE-díjazottakAz Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) háromszéki díjazottjainak, István Ildikónak és Tóth-Birtan Tinkának adta át az elismerő oklevelet tegnap a Bod Péter Megyei Könyvtárban Kiss Jenő, az EMKE háromszéki alelnöke. Méltatásában elmondta, István Ildikó nemzedékeket ismertet meg a magyar népdallal és tánccal, elindítva azon a biztos alappal rendelkező úton, amelyen eljuthatnak a művelődés magas fokára. Külön kiemelte közszolgálatot teljesítő, nemzeti és egyházi ünnepeken való fellépéseit. "Tudatosan vállalja és viszi tovább azt a népi kultúrát, amit otthonról hozott, s amelynek értékeitől sem a divat, sem a fogyasztói társadalom nem tudta eltávolítani" – mondta Kiss Jenő. Tóth-Birtan Tinka a Míves Házban kifejtett szervezői tevékenységével, a gyermektáncház, a fazekasság, a nemezelés oktatásának megszervezésével ugyancsak a népi kultúra éltetését szolgálja, az EMKE díját ennek okán érdemelte ki. Mindketten a háromszéki közművelődési élet sajátos, példamutató személyiségei, akik munkájukat úgy tudták megszervezni, hogy jelentős részben az államtól függetlenül is meg tudnak élni, ezzel is sok fiatal számára járható utat mutatva – zárta beszédét Kiss Jenő. István Ildikó és férje, Mihály Pál tevékenységét méltatta Szilágyi Zsolt is, elmondva, olyan munkára vállalkoztak, mely nem tartozik a nagy érdeklődésnek örvendő foglalkozások közé, de melyre annál nagyobb a szükség a mindent taroló komputervilágban. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. november 14.Élhető magyar élet, szórványbanNem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján. Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: fordulatra van szükség a kisebbségi képviseletben. „Itt kell megvetnünk a lábunkat annak érdekében, hogy a szórvány ne tűnjön el, hogy a tömb megerősödjön, és ne szórványosodjon el” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton Déván, a Magyar Szórvány Napjának megnyitóján. Az RMDSZ 10. kongresszusán november 15-ét, Bethlen Gábor születésnapját az összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította az érdekképviselet: ennek megfelelően szerveztek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében. „Új tervek kellenek” „A többnemzetiségű környezetben élő magyar emberek sorsa továbbra is kiemelten fontos számunkra, ezért is fogadtuk el a nagyváradi kongresszuson a szórvány napjának megünneplésére vonatkozó javaslatot” – emlékeztetett Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke párhuzamba állította az 1989 óta eltelt 22 évet a két világháború közötti 22 évvel, amelyről Mikó Imre készített felmérést. „A mi 22 évünk nagyon gyorsan eltelt, számvetésre, új tervekre, célkitűzésekre van szükségünk. Az erdélyi magyar közösségen belüli kapcsolatok megerősödtek, ilyen szempontból példamutató a székelyföldi és a szórványmegyék közötti együttműködés. Az összefogás újabb ékes bizonyítéka ez a kapcsolat, amellyel ismét megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a kishitűséget. Nemzeti értékeink mellett közösségünk számára a legfontosabb a bizalom” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki hangsúlyozta: a népszámlálási kampány jelszava, a „Minden magyar számít” továbbra is érvényben marad, és ennek a szemléletnek különösen a szórványban nagy jelentősége van. „Pozitív diszkriminációt!” Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy a szövetség tisztségviselői számára az egyik legnagyobb kihívás a szórványban élő magyar emberek sorsának, jövőjének mindenki által elfogadott rendezése. Winkler házigazdaként vett részt a rendezvénysorozat megnyitóján, ahol Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke is köszöntötte a résztvevőket. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus végvári katonáknak nevezte a Hunyad megyei magyarokat. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök figyelmeztetett arra, hogy a szórvány „pozitív diszkriminációt” érdemel, a székelyföldi pályázóknak a jövőben le kell mondaniuk a Communitas Alapítvány támogatásáról az ezeken a vidékeken élők javára. „Nem kell kongatni a vészharangot” Böjte Csaba ferences szerzetes felszólalásában elmondta: húsz éve él Déván, és megtapasztalhatta, hogy a nehézségekkel együtt is élhető itt az élet. „Összesen 2300 gyereket nevelünk itt, Dél-Erdélyben, és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk. Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Nem a vészharangokat kell kongatni, hiszen élhető itt az élet magyarként. Közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal” – osztotta meg gondolatait Csaba atya. A múlt kötelez A dévai prefektúra épülete előtt a résztvevők felavatták Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopát – ez Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. „Sokszor vádolnak minket, erdélyi magyarokat azzal, hogy a múlt felé fordulunk. Ám ahhoz, hogy tudjuk, mire építjük jövőnket, ismernünk és vigyáznunk kell múltunk értékeire” – mondta Kelemen Hunor az RMDSZ és Communitas Alapítvány által támogatott eseményen. Háromszék is felvállalja a szórványt Együttműködési szerződést írt alá a hét végén a nagyenyedi vártemplomban Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület és a magyarigeni református Bod Péter Alapítvány vezetőivel a szórványmagyarok kulturális értékeinek támogatásáról. „Belső egységünk erősítésére, pozitív jövőkép kialakítására kell törekednünk, ezért Hargita megyéhez hasonlóan, Kovászna megye is kiveszi részét e belső építkezésből” – mondta beszédében Tamás Sándor. Az ünnepségen felszólalt Krecsák Sz. Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere, illetve Demeter László, a Kovászna Megyei Tanács kulturális bizottságának vezetője. (Tamás András) Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. november 16.Együttműködik Fehér és Kovászna megyeÜnnepélyesen szerződést kötöttek egymással Fehér és Kovászna megye képviselői november 13-án, vasárnap az enyedi református templomban, istentisztelet után. Előzőleg prédikációjában Pópa Tibor lelkipásztor is arra intett az igével és Pál apostol szavaival: Egymás terhét hordozzátok (Galatabeliekhez írott levél, 6, 2.). Szórvány terhet hordozni nem könnyű feladat, sem azoknak, akik élik ezt, sem azoknak, akik nem restek átvállalni a gondok egy részét. A kapcsolatok Háromszékkel igen régiek, hiszen hajdanában sok diák jött Enyedre a kollégiumba tanulni, és tanárok is érkeztek tanítani. Ma is nemes feladat iskolát segíteni, de itt most szélesebb körű megállapodás körvonalai bontakoztak ki. Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke üdvözölte a vendégeket: Tamás Sándort, a Kovászna Megyei Tanács elnökét, valamint Demeter Lászlót, a tanács RMDSZ-es frakciójának vezetőjét és a szórványügyek felelősét. Részt vett az aláírási ceremónián Székely István, az RMDSZ ügyvezető elnökhelyettese is. Kováts Krisztián történelmi időnek, benne jelentős pillanatnak nevezte ezt az alkalmat, hiszen közeledik Bethlen Gábor fejedelem születésnapja, és tavaly a székesegyházban felavatták a Bethlen Gábor emléktáblát is. Tamás Sándor tanácselnök válaszbeszédében elmondta: bárhol is járnak, Bukarestben, Budapesten vagy éppen Brüsszelben, mindig akadnak ennél fontosabb ügyek. Ezért úgy döntöttek, hogy az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokat fogják erősíteni. Ennek szellemében született meg a Hunyad megyei kötődés, ahol már eddig is szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Enyeden pedig olyan új szerződés született, amelyet a kovásznai önkormányzat 20 százalékos román kisebbsége is támogatott. Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Kulturális Egyesület elnöke megköszönte a háromszékieknek a lehetőséget, ami ezzel a szerződéssel jár. Mint elmondta, az egyik leghíresebb székely, aki hajdanában Fehér megyébe jött, Mikó Imre volt, aki a kollégium főgondnoki tisztségét is betöltötte. – Ebben a szerződésben a tömb és a szórvány találkozik. Jó adag optimizmus kell ahhoz, hogy mi itt pozitívan gondolkodjunk, de reménykedhetünk, hogy az új kapcsolat gyümölcsöző lesz – fejtette ki. Gudor Botond, a Bod Péter Alapítvány elnöke a névadó gondolatát idézte: a hazának ártani nem szabad, de aki nem használ, az nagy vétket követ el. Véleménye szerint a szerződés egy kezdet, amelyből sokat lehet majd profitálni, a két közösség érdekében. Tamás Sándor a megye kék-sárga zászlaját hozta ajándékba, amelynek szimbólumait ismertette az enyediekkel. Ezután a felek ünnepélyesen aláírták a Székelyföld–Szórvány partnerség elnevezésű együttműködési megállapodást, amelynek szövege szerint „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért. Tudnunk kell, hogy van segítség a bajban, és van, akivel osztozzunk az örömben. Összetartozunk, felelősséget kell egymásért vállalnunk. BAKÓ BOTOND Szabadság (Kolozsvár) 2011. december 2.Tisztújító közgyűlést tartott a Maros megyei EMNTAz Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete 2011. november 29-én tisztújító közgyűlést tartott. Az EMNT szabályzata értelmében az elnökséget egy éves mandátummal ruházza fel a közgyűlés. A Bod Péter Diakóniai Központban tartott eseményen Jakab István elnök beszámolt az elmúlt egy év tevékenységéről, majd a szavazásra jogosult résztvevők 2012. november végéig szóló mandátummal ruházták fel: Jakab Istvánt (elnök), Portik Vilmost (politikai alelnök), Kali Istvánt (közigazgatási alelnök), valamint Szakács Júlia, Sütő Ágota, Tőkés András, Hegedűs Tivadar elnökségi tagokat. A közgyűlés 25 Maros megyei küldöttet választott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országos tisztújító küldöttgyűlésére, amelyet december 10-én Marosvásárhelyen tartanak. marosvasarhelyi.info Erdély.ma 2011. december 10.Pálfi Géza megfigyelt életeA "múlt tükrébe" pillanthattak azok, akik csütörtökön este a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott dokumentumfilm- és könyvbemutatón vettek részt: Pálfi Géza néhai római katolikus pap története nemcsak a Securitate módszereire, a besúgók világára villant rá, hanem a hetvenes, nyolcvanas évek társadalomképe. Az elnémult harang – egy megfigyelés története, Pálfi Géza élete a Securitate irataiban című könyv sepsiszentgyörgyi bemutatója rendhagyó, figyelemre méltó esemény. Nemcsak azért, mert a kötet fiatal történész szerzői – a bukaresti Denisa Bodeanu és a marosvásárhelyi Novák Csaba Zoltán – által vizsgált és publikált dokumentumokból egy tartásos, nemzete iránt elkötelezett római katolikus pap sorsa körvonalazódik, hanem mert mintegy illusztrálva a leírtakat, a könyv mellé "vizuális mellékletként" egy dokumentumfilmet is pászítottak (a szó szoros értelmében is, hiszen a kiadvány mellé DVD is jár), Maksay Ágnes Filip-dosszié című alkotását. A könyvbemutatón előbb a filmet vetítették le, majd Novák Csaba Zoltán beszélt a munkáról. A filmből kiderül, a hatvannál több besúgó által megfigyelt, fiatalon és sokak számára gyanús betegségben elhunyt Pálfi Géza (1941–1984), miként sógora, Csergő Lajos megfogalmazta, "nagyon egyenes, rendes ember volt, szókimondó, ez lett a veszte". Tanított a gyulafehérvári teológián, könyvtára rendkívül gazdag, a diákok rajongtak érte, miközben Márton Áron püspök támogatását is élvezte, élete utolsó állomásaként pedig Székelyudvarhelyen szolgált. Csató Béla csíkszentkirályi pápai káplán úgy emlékezett rá, népét nála jobban szerető papot nem talált. A kötet megjelent magyar és román nyelven is. Novák Csaba Zoltán kijelentette, szerencsés a filmesek és történészek efféle együttműködése, mert nem elég a történésznek megírnia munkáját, jó, ha azt más szinten is el lehet juttatni a közönséghez. Ugyanakkor fontosnak nevezte a román szakma és közvélemény felé is hozzáférhetővé tenni Pálfi történetét, ez a fajta együttműködés szerinte egy lépés abba az irányba, hogy magunkat román nyelven is megjelenítsük. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. december 14.Kultúrával a szórványértHáromszéki művelődési intézmények decemberben véglegesítik azt a jövő évi kulturális ajánlatot, szórványvidéknek szánt közművelődési, művészeti programot, amit itteni alkotók visznek innen oda abban a reményben, hogy ezáltal is sikerül lassítani a magyarok fogyását. Olyan rendezvényeket szeretnének, amelyeket Hunyad, Szeben és Fehér megyei településekre juttatnak el, oda, ahol olykor egy-egy magyar szó is ünnepnek számít. A háromszéki Összetartozunk szórványprogram mozgatói így jó néven vesznek minden ajánlatot. Mert mindenféle kultúra nélkül valók a Piskin élő emberek, nagyon tragikus a helyzet, alig szólalnak meg magyarul – vázolt komor helyzetképet Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a legutóbbi szórványtanácskozáson, amikor a megye művészeti, közművelődési intézményeinek képviselői arról beszéltek, milyen programokat szervezhetnek a háromszékiek erdélyi szórványvidékeken 2012–ben. Pályája elején maga Vargha Mihály is érzékelte a szórványgondokat, hiszen két évet élt Piskin, de azóta a helyzet csak súlyosbodott, a Hunyad megyei vasúti csomóponton élő magyar ajkúak fogyása még hangsúlyosabbá vált, akárcsak más, hasonló településeken (a Piskire vonatkozó, drámai apadás mértékét alátámasztandó érdemes rápillantani a népszámlálási adatokra: míg 1910-ben a település 3099 lakosából 2810 vallotta magát magyarnak, 2002-ben a 11 354 lakosból már csupán 395 magyar). Így nagyobb súlyt kapnak Vargha Mihály szavai: egyrészt, szerinte fontos lenne „magyarságtábort" szervezni azoknak, akik nem tudnak vagy szégyellnek magyarul beszélni, másrészt, Piskire vonatkoztatva, nemcsak a híres csata helyszínét kellene megjelölni, hanem figyelmet érdemelne a város pusztuló dendrológiai parkja, ahol egykor Kazinczynak is asztala volt, de más magyar emlékeket is fel lehetne eleveníteni. A szórványvidéken élők csak úgy maradhatnak meg magyarnak, ha elmegyünk az ottani emberekhez – nyomatékosított Dénes Csaba, a Sepsi Református Egyházmegye esperese. El kell tehát indulni, előadásokkal, kiállításokkal, alkotó emberekkel. Magyar kultúrát, magyar szót kellene vinni nekik, ebben (is) rejlik a tömbben élők felelőssége, feladata. Színházi előadást ugyan körülményes például Dévára vinni, de a sepsiszentgyörgyi Cimborák bábtagozat többször játszott már szórványbéli gyermekeknek, s felmerült, hogy „könnyebb" előadásokkal a kézdivásárhelyi és a csíkszeredai színházak társulatai is beszállhatnának. A Háromszék Táncegyüttes az elmúlt huszonegy esztendőben erején felül teljesített ezen a téren, „nincs olyan társulat, amely annyiszor lett volna a szórványban, mint mi" – magyarázta Deák Gyula. Szilágyi Zsolt a Vox Humana karnagyaként, illetve a művészeti népiskola igazgatójaként lelkileg számos szállal kötődik Magyarigenhez, Gyulafehérvárhoz, Dévához, Vajdahunyadhoz. Magyarigenben egyébként mindössze hét magyar maradt, s a jövő esztendei Bod Péter-év kapcsán (is) nagyobb figyelmet szánnak neki. Ha ott összegyűl az a hét ember, oda is el tudunk menni, hangversennyel, előadással – hangoztatta Szilágyi Zsolt, hozzátéve: messzemenő támogatást próbálunk nyújtani a szórványvidéknek, művészi produkciókkal karoljuk fel. Felmerült még a Cimbora gyermeklap eljuttatása, diákfelolvasás szervezése, fotó- és más táborok szervezése, enyedi művészek szentgyörgyi bemutatkozása. Szükségesek a kulturális ajánlatok, s eredmény vélhetően akkor remélhető, ha – miként Balla Barna málnási református lelkész is hangoztatta – nemcsak pénzforrásokat szerzünk és rendezvényeket szervezünk, hanem az itt élő magyarsághoz is megpróbálunk eljutni a szórványkérdéssel, bevonva, érdekeltté téve a székely embereket az erdélyi magyar ügy felkarolásában. Mózes László Háromszék Erdély.ma 2011. december 19.Családtámogatásról és a szórvány erősítéséről határozott az RMDSZA népességfogyás megállítását célozza a két cselekvési terv Díjesővel kezdődött az RMDSZ Sepsiszentgyörgyön megrendezett Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülése, amely egyfajta „kihelyezett” SZKT-nak minősült, hiszen előző nap az RMDSZ kormányzati tisztségviselői székelyföldi pedagógusokkal, egyházi- és önkormányzati vezetőkkel tanácskoztak. A Bod Péter Megyei Könyvtárban megtartott ülés résztvevői két cselekvési tervet fogadtak el, amelyek egyrészt a családok támogatásáról és a gyermekvállalás ösztönzéséről, másrészt a szórvány erősítéséről szólnak. Elhangzott: az idei népszámlálás előzetes, nem hivatalos eredményei szerint Székelyföldön sikerült megállítani – arányait tekintve – a magyarság fogyását, de a szórványban és az interetnikus környezetben továbbra is rosszak az adatok. A tanácskozás egyik vezérmotívuma a jövő évi önkormányzati és parlamenti választásokra való felkészülés volt, és szóba került a magyar szervezetek közötti együttműködés kérdése is. A tanácskozás kezdetén Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke átadta 29 személynek az Ezüstfenyő-díjat (a díjazottak listáját a december 17. lapszámban közöltük – a szerk.), amellyel a szövetség minden év végén a romániai magyar közösségért cselekvő politikai, önkormányzati, tudományos és közéleti személyiségeket díjazza. A tanácskozáson Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke is díjat vett át a dévai Téglás Gábor iskola megépítéséért, amelyben – mint Markó elmondta – Takács Csaba volt ügyvezető elnöknek is jelentős érdeme van. Kelemen Hunor politikai beszámolójában kijelentette: az RMDSZ-nek már most el kell kezdenie a felkészülést a jövő évi választásokra, mert az erdélyi magyar versenypártok megmérettetésre készülnek. „Álszentnek” nevezte az újonnan alakult Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetői részéről az együttműködés szorgalmazására vonatkozó nyilatkozatokat. Mint mondta, a pártalapítás logikája azt mutatja, hogy aki pártot alapít és épít, versenyre készül. Kelemen rossz döntésnek nevezte az új párt megalapítását. Az RMDSZ elnöke beszédében kitért arra a konzultációsorozatra, amely során az RMDSZ több mint százezer ember véleményét kérte ki a szövetségről és a vele szemben támasztott elvárásaikról. Az eredmények azt mutatják – mondta Kelemen –, hogy a romániai magyarok a gazdasági válság hatására újraértékelték a prioritásokat, így leginkább a szociális kérdések, a munkahelyek és a jövedelmek foglalkoztatják őket. A felmérés szerint a magyarok értéknek tekintik a parlamenti és az önkormányzati képviseletet, és azt is támogatják, hogy a szövetség kormányzati szerepet vállaljon megfelelő feltételek mellett. Hozzátette: a romániai magyarság érdeke, hogy az RMDSZ kormányon maradjon a jövő őszi választásokig. Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke elsietettnek és rossznak tarja azt, hogy a szövetség egyik-másik megyei szervezete máris feladta az RMDSZ arcát és identitását „egy képzelt koalíció kedvéért”. Szerinte az erdélyi magyarságnak ma egyetlen hiteles érdekvédelmi szervezete van, az RMDSZ, és „ezen kívül még van két pártocska”. Leszögezte: nem hisz a választás szabadságában, csak az egység parancsában, és az RMDSZ-nek minden feltétele megvan, hogy maga mellé állítsa az egész erdélyi magyarságot. Egy későbbi felszólalásában Kelemen Hunor leszögezte, hogy nem fognak választási pártot létrehozni. A felszólalók közül többen bírálták Tőkés László európai parlamenti képviselőt. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerint Tőkés mindent megtett azért, hogy az Európai Parlament alelnöke maradjon, de ebben a törekvésében sem a német, sem a román, sem a magyar delegáció nem támogatta. Ennek megfelelően tudta, hogy alulmaradna a szavazáson, ezért lépett vissza a jelöltségtől. Az SZKT elfogadott két cselekvési tervet is, amelyek a családtámogatás és a gyermekvállalás ösztönzéséről, valamint a szórvány megerősítéséről szólnak. A családpolitika támogatásáról szóló terv szerint a szövetség politikusai egyrészt önkormányzati, másrészt kormányzati eszközök révén hoznak intézkedéseket a családok támogatása érdekében. Az RMDSZ az önkormányzatok bevonásával indítja el 2012-ben a családtámogatást és gyermekvállalást ösztönző programokat, így egyebek között a Családbarát közösségek nevűt. E szerint a szövetség színeiben mandátumot nyert önkormányzati tisztségviselőknek érvényesíteniük kell a településfejlesztésben a program kritériumrendszerét, a helyi költségvetésekben pedig önálló tételként kell finanszírozniuk a családtámogató- és gyermekvállalást ösztönző programokat. Ezzel párhuzamosan a szövetség családtámogatást és gyermekvállalást ösztönző kormányzati intézkedéscsomagot is kidolgoz, amelyet a román pártok elé terjeszt elfogadás végett. A csomag egyebek között a nők munkába való visszatérésének elősegítését és a gyermeket nevelő családok számára fenntartott szociális háló erősítését célozza. A másik cselekvési terv a szórvány támogatásáról szól. A dokumentum kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó területeken fogalmaz meg feladatokat. A dokumentum egyebek között a Magyar Napok rendezvénysorozat fontosságát hangsúlyozza. A Fogadj örökbe egy műemléket nevű program a műemlékek védelmét, a magyar kulturális örökség fontosságát kívánja tudatosítani. A cselekvési tervben prioritásként jelenik meg a Magyar Házak szövetségbe való szervezése. Székelyföld és a szórványtelepülések közötti testvérkapcsolatok feltérképezése és erősítése is a kiemelt célok közé tartozik. • Az Erdélyi Magyar Néppárt tegnap közleményt adott ki, amelyben hazugsággal vádolta meg Kovács Pétert Tőkés Lászlóról tett kijelentése miatt. Leszögezték: egyfelől megértik, az RMDSZ fél attól, hogy Tőkés László a továbbiakban EP-képviselői munkája mellett többletfeladatot vállal itthon, másfelől alapos a gyanú, hogy „ez a méltatlan fúrás-faragás” politikai füstbomba: figyelemelterelés arról, hogy Borbély László környezetvédelmi miniszter – Kelemen Hunor kulturális minisztert követve – zöld utat készül adni a cianidos aranybányászatnak Verespatakon. B. T. Szabadság (Kolozsvár) 2011. december 19.SZKT: tájkép csata előttSzövetségi Képviselők Tanácsát és civil konzultációt tartottak Sepsiszentgyörgyön Ezüstfenyő-, illetve a Téglás Gábor-díjakat adtak át az RMDSZ „miniparlamentjeként” működő Szövetségi Képviselők Tanácsának szombaton, Sepsiszentgyörgyön tartott ülésén. A tizenhat év után Háromszékre visszatért SZKT-n elfogadták az RMDSZ szórványstratégiáját és a szövetség családpolitikájának gyakorlatba ültetését célzó cselekvési tervet. Szűknek bizonyult a sepsiszentgyörgyi Bod Péter megyei könyvtár a hétvégén a háromszéki városba érkezett SZKT-küldöttek számára: az RMDSZ „miniparlamentjeként” működő Szövetségi Képviselők Tanácsa szombat reggeli nyitómomentumaira még Kovács Péter főtitkár sem fért be a Gábor Áron terembe, így többedmagával a könyvtár keskeny folyosóin hallgatta végig a magyar és székely himnuszt. Házigazdaként Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ elnöke köszöntötte a hosszú úttól elnyűtt partiumi és közép-erdélyi küldötteket, illetve a rövid távolság ellenére zömmel késéssel érkező székelyföldi társaikat. Tamás Sándor beszédében kifejtette: az erdélyi magyar nemzet talpra akar állni, ehhez mindenkire szükség van. „A népszámlálás eredményei azt mutatják, hogy Székelyföldön megfordult a száz éves trend: nőtt a magyarok, csökkent a románok aránya. Az idei cenzus visszaigazolja: ahol a feltételek adottak ahhoz, hogy sorsunkat kezünkbe vegyük, a jól elvégzett munkának megvan az eredménye” – fogalmazott az RMDSZ háromszéki elnöke. „Nem vagyunk rabszolgák a gyarmaton!” Kelemen Hunor RMDSZ-elnök évzáró politikai beszámolójában leszögezte, a szövetségnek készülnie kell a jövő évi választásokra, ami nagy kihívás, hiszen a magyar versenypártok is készülnek megméretkezni. „A pártalapítás logikája az, hogy aki pártot épít, az versenyre készül, nem együttműködésre” – fogalmazott Kelemen, aki szerint az RMDSZ területi szervezeteinek el kell kezdeniük a felkészülést a választásokra. A román pártokkal kapcsolatosan a szövetségi elnök kifejtette: ha mindkét oldalon – a kormányban és az ellenzékben is – megharagszanak az RMDSZ-re, az azt jelenti, hogy a jó úton haladnak, mert az erdélyi magyar közösség érdekeit tartják szem előtt. „Nem rabszolgák vagyunk a gyarmaton, nekünk nem lehet parancsolni” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, aki szerint a gazdasági válság nehéz döntések meghozatalára kényszerítette a kormányt. Hogyan lesz plüssmaci a kárpáti medvéből? Az elnöki beszédet követő felszólalások során több bírálat is érte Tőkés Lászlót az Európai Parlament alelnökeként kifejtett tevékenységéért, illetve pártalapítási szerepéért. A vitát Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nyitotta meg, aki kifejtette: „Tőkés László mindent megtett azért, hogy az EP alelnöke maradjon. Tőkés Lászlónak tudtára adta a magyar, a német és a román EP-delegáció, hogy ebben a törekvésében nem támogatja. Tőkés László azért nem ’vállalt’ újabb mandátumot, mert tudta, hogy alulmaradna a szavazáson” – fogalmazott Kovács. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke védelmébe vette Tőkést, és azzal vádolta az RMDSZ fiatal politikusait, hogy „a távol lévő temesvári harcos gyalázásával” próbálnak karriert építeni. Markó Béla volt szövetségi elnök kifejtette: éppen azok „oktatják ki” a szövetség politikusait, akik „az elmúlt húsz évben az erdélyi magyar közösség szolidaritásának szétverésén dolgoztak”. „Ez a távollét húsz esztendős” – fogalmazott Markó, aki bírálta az RMDSZ azon területi szervezeteit, amelyek hajlandóságot mutatnak választási párt bejegyzése révén közös listát indítani a szövetséggel konkurens magyar politikai alakulatokkal. „ A szövetség egyik-másik szervezete máris feladná az RMDSZ arcát és identitását egy képzelt koalíció kedvéért. Én nem értek egyet ezzel. Ma egyetlen hiteles érdekvédelmi szervezetünk az RMDSZ, és ezenkívül még van két pártocska. Tessék ezt így szemlélni, tessék önbizalommal gondolni nem elsősorban az összefogásra, hanem az egységre” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes, aki Tőkés Lászlóra utalva úgy fogalmazott: „a kárpáti medvéből plüssmaci lett”. Az „egység versus összefogás” dilemmát járta körül Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke is, aki kifejtette: nem szabad az erdélyi magyar közösségeket kitenni annak a veszélynek, hogy képviseletük felaprózódjon. „Ha nem vagyunk egységesek, a döntéseket mások fogják meghozni helyettünk” – fogalmazott Borbély. Szórvány- és családbarát RMDSZ Az SZKT-küldöttek két dokumentumot is elfogadtak: „a leszakadóban lévő részek sajátos problémáira és az asszimiláció megállítására” megoldásokat ajánló szórványstratégiát, illetve az „Együttműködés a magyar jövőért” című, családtámogató és gyermekvállalást ösztönző cselekvési tervet. Winkler Gyula EP-képviselő a Szórvány frakció nevében kifejtette: „szimbolikus helyszín Sepsiszentgyörgy, mert az itteni vezetők felismerték, hogy Székelyföld is erősebb lesz, ha a szórvány megerősödik”. Winkler szerint a népszámlálás a magyar szórványban nem hozott ugyan jó eredményt, de az RMDSZ kiemelten odafigyel ezekre a közösségekre. Kovács Péter főtitkára hangsúlyozta: konkrét, megvalósítható cselekvési tervet dolgoztak ki, amely a kultúra, a társadalomszervezés, az oktatáspolitika, az ifjúság és a sajtó területeire összpontosít. Ami a családtámogató és gyermekvállalást ösztönző cselekvési tervet illeti, Kovács elmondta: jövő évtől az RMDSZ-es önkormányzatainak bevonásávalgyermekvállalást ösztönző kormányzati intézkedés-csomagot dolgoz ki. Átadták az Ezüstfenyő- és a Téglás Gábor-díjakat „A magyarság szülőföldön való megmaradásáért és az RMDSZ programjának megvalósításáért” odaítélt Ezüstfenyő Díjakat adott át Kelemen Hunor a szentgyörgyi SZKT-ülésen. A díjazottak névsora: Bacsó László, Balázsi Dénes, Nagy Márton és Molnár József polgármesterek, Bálint Olga, Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok, Bogdán Zsolt-Miklós esperes, Bors Béla csíki RMDSZ-alelnök, Boros János építkezési tanácsadó, Dezméri István, az RMDSZ Hunyad megyei ügyvezető elnöke, Dénes Irénke, a Maros megyei pénzügyi igazgatóság vezetője, Egyed Péter egyetemi tanár, Gellért Gyula volt református esperes, Hegyeli Attila néprajzkutató, Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, Jakab Károly nyugdíjas agrármérnök, Kresz Béla szervezési referens, Kónya László nyugdíjas pedagógus, Márton Pál Árpád nyugdíjas sebész, Nagy Péter, az RMDSZ Krassó-Szörény megyei alelnöke, Pataki Enikő iskolaigazgató, Pálosy János mérnök, Rácz Éva miniszteri tanácsos, Sándor Kálmán közbirtokossági elnök, Szabó Á. Rudolf, a gyergyói területi RMDSZ ügyvezető elnöke, Szabó István-Károly főtanfelügyelő-helyettes, Szegedi László Tamás esperes, Tóth Ferenc, a RomGaz vezérigazgató-helyettese. A RMDSZ elnöke Téglás Gábor Díjat adott át Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, Takács Csaba volt ügyvezető elnöknek és Varga Károlynak a dévai magyar szórványoktatás megteremtése érdekében végzett munkájukért. Kovács Zsolt Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. január 20.Erdélyi Himnusz-napKölcsey Ferenc kéziratának tanúsága szerint 1823 január 22-én fejezte be a Himnusz megírását a költő. 1989 óta ezen a dátumon ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A jeles ünnepre ma már minden magyarlakta településen szerveznek kulturális eseményeket. Ezekből nyújtunk ízelítőt. Sepsiszentgyörgy: kiadóbemutatkozás Szombaton Sepsiszentgyörgyön 17 órától a Bod Péter megyei könyvtárban kezdődik a rendezvénysorozat a Magyar Könyvkiadás – Értékteremtő hivatás előadással, amelynek keretében a szegedi Lazi Könyvkiadó mutatkozik be. Az esten fellép Fekete Vince költő. A Tamási Áron színházban szombaton délután öt órától Ránézek az életemre címmel, Kovács Levente marosvásárhelyi színházi rendező élettörténetét összefoglaló interjúkötet bemutatójára kerül sor. Kovács Leventével Bogdán László író beszélget, és színészek részleteket olvasnak fel a kötetből. Szintén szombaton 19 órától a sepsiszentgyörgyi színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar ad hangversenyt. Kézdivásárhely: fotótárlat nyílik Vasárnap 12.15-kor a Vigadóban nyitják meg Kézdivásárhelyen a Varázsképek, Székelyföld című fotókiállítást, amit Csire Gabriella könyveinek bemutatója követ, 14.30-kor felolvasnak Fülöp István verseiből. A Vigadóban vasárnap 18 órakor az Osonó színházműhely mutatja be az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című darabot, nó színházműhely lép színpadra. Nagyvárad: a színészeké a szerep A színtársulat Színház az iskolában, iskola a színházban nevű, középiskolásoknak szóló program adja az ünnepi rendezvények fénypontját a partiumi városban. A projekt lényege a fiatalok közelebb vonása a színházhoz és a magyar drámairodalom meghatározó műveihez – fogalmazott Szabó K. István, a Szigligeti Színház művészeti igazgatója. Ebben az évadban Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című költeményét dolgozzák fel a különböző iskolákban szerveződött diákcsoportok. A produkciót vasárnap, a Magyar Kultúra Gálaestjén mutatják be a diákok, amely során a Magyar Kultúráért díjak is átadásra kerülnek. Szatmárnémeti: versmaraton Szatmárnémetiben 24 órás versmondó-maratont szervez az RMDSZ Szatmár megyei szervezete. A helyi versbarátokat várják, hogy elszavalják-olvassák kedvenc verseiket. Szombat déltől vasárnap délig bárki betérhet a székházba, hogy pár percig a nagy nyilvánosság előtt hódoljon a magyar költészetnek, miközben egy csésze meleg teát vagy kávét, egy friss szendvicset is elfogyaszthat. Semmi megkötés nincs, csupán annyi, hogy az utolsó órában csak szatmári költő versét lehet szavalni. Székelyudvarhely: kamarazene A székelyudvarhelyi program Sas Péter: A heraldikus Köpeczy Sebestyén József élete és munkássága című kötet bemutatásával kezdődik a Haáz Rezső Múzeumban. A Művelődési Házban ugyanakkor a székelyudvarhelyi Cimbora Tanulók Házába járó gyermekek munkáiból nyílik kiállítás. Késő délután magyar kamarazene-koncertnek ad otthont a polgármesteri hivatal Szent István-terme. Szombaton az udvarhelyszéki fúvószenekar koncertjére várják az érdeklődőket, repertoárjukon Kodály Zoltán művei szerepelnek. A napot az Udvarhely Táncműhely előadása, a Varázsének című folklórműsor zárja. Vasárnap délelőtt Egy évtized fényképlenyomatai címmel gyűjteményes kiállítás nyílik az Orbán Balázs szemével Udvarhelyszéken dokumentációs fotótábor anyagából. Az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjak kiosztására vasárnap délután kerül sor. Marosvásárhely: felolvasások Irodalmi felolvasó-maratonnal és marosvásárhelyi írókkal ünnepel a Studium Alapítvány. A rendezvény szombat éjfélkor kezdődik és vasárnap éjfélig tart, a Gh. Avramescu (volt Rigó) utca 11. szám alatti Orvosi Szakkönyvtárban. A felolvasás a marosvásárhelyi szerzőkre összpontosít, bárki jelentkezhet rá, a felolvasnivalót pedig a szervezők biztosítják. A Vártemplomban szombaton 18 órától Hűvösvölgyi Ildikó bemutatja Reményik Sándor: Csendes csodák című estjét. A Művészeti Egyetem Stúdió Színháza szintén szombaton új bemutatóval lép közönség elé: Pintér Béla és Darvas Benedek szerzőpáros Parasztopera című darabját, amelyet Porogi Dorka vitt színre. A Tompa Miklós Társulat Székely János Hugenották című drámájával tiszteleg a Magyar Kultúra Napja előtt. Kolozsvár: ökumenikus istentisztelet A kolozsovári ünnepi rendezvény ökumenikus istentisztelettel kezdődik a lutheránus templomban szombaton 17 órától, majd Egyed Péter egyetemi tanár előadását hallgathatják meg Böhm Károly filozófusról. A kolozsvári színművészeti hallgatók előadásában Heltai Gáspár: Egy nemes emberről és az ördögről című darabot nézhetik meg. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. január 23.Monográfiasorozat készül a SzékelyföldrőlA Székelyföld településeit mutatja be egységes sorozatban a Kovászna megyei önkormányzat. Az idei költségvetés-tervezetben 140 ezer lejt különítettek el a célra. Partnerséget szeretnének a helyi önkormányzatokkal is, hiszen minden településnek érdeke, hogy elkészüljön a szakszerű monográfiája, amely minden helybeli könyvespolcán ott lehet, ugyanakkor ajándéknak is kitűnő. Miután megjelent egy-két kötet, azt referenciaként használva, pályázati forrásokat kutatnak fel, ugyanakkor remélik, hogy Hargita és Maros megye önkormányzata is csatlakozik a projekthez. Nagy Balázs projektvezető elmondta, az év első felében a kutatásra fektetnek hangsúlyt, majd 2012 végéig kiadják az első két-három falu monográfiáját. Zsigmond Győző néprajzkutatónak már van egy kötetnyi anyaga Dálnokról, erre építve szerkesztik meg valószínű elsőként a település monográfiáját. A kéthasábos tördelésű kiadványt fekete-fehér fotókkal illusztrálják, a közepére a település színes panorámafotója kerül. Egyébként a Kovászna megyei önkormányzat támogatásával jelenik meg a Nagyjaink – Háromszék jeles szülöttei című kiadványsorozat is, melynek immár a negyedik kötete látott napvilágot. A megyében immár negyedik éve következetesen gyűjtik a térség jeles szülötteinek évfordulóit, hogy évről-évre több megemlékezést és emlékünnepséget generáljanak, az anyagot a Háromszék Vármegye Kiadó, a Kovászna Megyei Művelődési Központ adja ki a megyei tanáccsal közösen. Az évfordulós életrajzi adatgyűjtemény az ötös és tízes születési vagy elhalálozási évfordulók szerint veszi számba Háromszék nagyjait. Az idei „nagyok” között van többek között író, költő, tanár, lelkész, főpap, jogász, orvos, gyógyszerész, polgármester, udvari tanácsos, közgazdász, festőművész, színművész és lepkegyűjtő, összesen 99 szócikk. Tamás Sándor elmondta, jövőben az eddig megjelent négy kiadványt egy kötetben adják ki, kibővítve. Idén Bod Péterre emlékeznek egész éves rendezvénysorozattal születésének 300. évfordulója alkalmából. Szonda Szabolcs, az ünnepségeket koordináló megyei könyvtár igazgatója elmondta, több háromszéki településen, de Gyulafehérváron, Magyarigenben, Marosvásárhelyen és Budapesten is szerveznek programokat. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2012. január 28.Történész honfoglalás kori harci díszbenNépes sepsiszentgyörgyi érdeklődő sereg előtt tartott harcművészeti bemutatóval színezett rendhagyó történelemórát a magyar honfoglalásról dr. Hidán Csaba László magyarországi egyetemi tanár a Bod Péter Megyei Könyvtárban csütörtök este. Ez volt a magyar nemzet történetét ismertető rendezvénysorozat első előadása. Lakatos Mihály, Magyarország Kulturális Koordinációs Központjának vezetője mutatta be a harcművész történészt, és ismertette új rendezvénysorozatukat. Az elképzelés forgatókönyvébe Hidán Csaba László és két apródja tökéletesen beilleszkedett, mert a Károli Gáspár Egyetem adjunktusa nemcsak érdekes és színes előadást tartott a honfoglalás koráról, mondandóját hitelesítendő maga is korabeli viseletbe öltözött, övére a bemutatott korszakban használatos fegyvereket csatolta. A magyar honfoglalás, Álmos és Árpád népének honfoglalása tágabb értelmezésben egy 2800–3000 éves folyamat eredménye, szűkebb értelmezésben pedig a IX., illetve X. századbeli történéseket jelenti – mondotta az előadó, hozzátéve: a Kárpát-medencébe való beköltözést tudatos, mély előkészítés előzte meg, ezt tények igazolják, a honfoglalás nem pusztulással járó menekülés volt. Fő eseménye 895-höz kötődik, erős kultúrájú nép költözött be a Kárpát-medencébe, majd következtek a magyarok európai lovas csatái, hetven-hetvenöt év alatt 47 hadjáraton vettek részt, ebből 41–42 győzelemmel, öt-hat pedig vereséggel végződött, ez “nagyon pozitív” mérleg; nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogy a “keresztény Európa” ellen fordultak a “pogány magyarok”; az akkori magyar haderő mellett a viking volt a legerősebb sereg, a magyarok számára az egy emberöltő alatt Európáról szerzett információ és tudás volt a legfontosabb; a 895-ös honfoglalás István megkoronázásával, a magyar állam megalakulásával fejeződik be. Talán a tizedik az egyik legsikeresebb magyar évszázad – vélekedett Hidán Csaba László, mint mondta, maga is László Gyula kettős honfoglalás elméletének híve, így a székelyeket a Kárpát-medencébe korábban beköltözött magyar népcsoportnak tartja, akik testvérként, nem ellenségként fogadták a honfoglalókat. Kérdésre válaszolva, hogy mi az akkori magyarok sikerének titka, Hidán Csaba László úgy fogalmazott, valószínűleg a fegyelem és az összetartás, nincs tudomásuk X. századi belső viszályokról. Előadása után részletesen szólt a honfoglalók katonai viseletéről, bemutatta fegyvereiket – legfontosabbként az íjat és a szablyát –, végül harcművészeti ízelítővel tette látványosabbá előadását. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. február 18.Megalakult az EMNP Maros megyei szervezetePortik Vilmos a megyei elnök Szerdán este a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai Központban tartotta alakuló ülését az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezete. Az ülésen jelen volt Toró T. Tibor megbízott elnök, Papp Előd, a Székelyföldi Régió elnöke, illetve a már megalakított nyolc helyi szervezet – Ádámos, Nyárádgálfalva, Székelybere, Marosszentgyörgy, Csíkfalva, Mezőbánd, Szováta, Marosvásárhely – elnökei és küldöttei. Marosvásárhely erdélyi ügy Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke a Népújság kérdésére kijelentette: – Ez az alakuló ülés egy természetes folyamat szerves része, hiszen Maros megye nélkül nem is lenne teljes a Néppárt szervezeti kerete. Maros megye és Marosvásárhely szimbolikus jelentőségű mind az EMNP, mind az egész erdélyi magyarság számára, hiszen az előttünk álló helyhatósági választásokon itt kellene olyan eredményt elérni, amely erőt adhatna másoknak is. Konkrétan: itt kellene visszaszerezni a 12 éve elveszített polgármesteri tisztséget. – Az utóbbi időben nézeteltérések voltak az RMDSZ-szel közösen indítandó polgármesterjelölt körül. Történt azóta előrelépés? Meg tudnak ön szerint egyezni? – Abban az esetben, ha az RMDSZ nem tart ki álláspontja mellett, hogy a fonnyadó tulipán jelével Marosvásárhelyen nyerni lehet, azt hiszem, minden esély megvan a megegyezésre. Számomra teljesen világos, hogy 2000 óta az RMDSZ háromszor próbálta meg visszaszerezni az elvesztett tisztséget, és hogy ez a tulipán jele alatt nem lehetséges. Erre három választás volt a bizonyíték. Félre kell tenni a pártérdekeket, be kell állni a sorba, és a közösen megtalált jelöltet segíteni. Ezt pártszínekben nem lehet, legyen az RMDSZ, MPP vagy akár EMNP. Kizárólag egy olyan egységes csapat kialakításával lehetséges, ahol a pártérdekeknek nincsen helyük. Ezért javasoltuk, hogy az lenne a legtisztább, ha formailag független jelöltként indulna a már megtalált Vass Levente, és a különböző politikai szereplők mellé állnának. Ha valaki a pártérdeket erőlteti, akkor tulajdonképpen azt akarja, hogy ne sikerüljön, és akkor alapos a gyanú, hogy esetleg más érdekek vagy más egyezségek vannak emögött. Ajánlom mindenkinek, így gondolja végig, mert az embereknek egyértelmű üzeneteket kell adni. Nem lesz könnyű így sem, tekintve a vásárhelyi etnikai arányokat, de azt hiszem, hogy együttműködéssel és akarással csodákra is képesek vagyunk. – Egyes RMDSZ-politikusok szerint az összefogás csak szólam az önök részéről, mert ha valaki pártot alakít, azért teszi, hogy az RMDSZ erejét gyengítse. – Az RMDSZ számára az együttműködés és összefogás azt jelenti, hogy feltétel nélkül támogatjuk az RMDSZ jelöltjeit, még akkor is, ha azok korruptak, tehetségtelenek és alkalmatlanok a tisztségre. Az EMNP nem azért alakult meg, hogy az elhasznált és korrupciógyanús embereket támogassa, hanem azért, hogy megkeresse azokat a tiszta embereket, akik képesek közfeladatra és azt képesek alázattal végezni. Ezért ad az EMNP ezeknek az embereknek szervezeti és jogi keretet. Az RMDSZ által hangoztatott egység, ismétlem, arról szól, hogy az ő jelöltjeiket kell támogatni. Ez tíz évvel ezelőtt talán érvényes is volt, amikor még az RMDSZ valóban ernyőszervezet volt, amely majdnem a teljes erdélyi magyarságot és annak minden szerveződéseit tömörítette, tiszteletben tartva a politikai pluralizmus elvét. Sajnos, már elmúlt, aki ma egységről beszél, az demagóg. Egység helyett én az összefogásról beszélnék, amikor egy magyar ügyet kell a többségi nemzetállami szemlélettel szemben érvényesíteni. Marosvásárhely ennek nagyon jó példája, együttműködésről kell itt beszélni, a közös cél, a marosvásárhelyi polgármesteri szék visszaszerzése érdekében. Marosvásárhely erdélyi ügy, zászlóshajó a helyhatósági választásban. Saját tanácsosi listákkal indulnak Portik Vilmos megyei elnök legközelebbi tervei között említette, hogy megtalálják azokat a tisztességes embereket, akik eddig nem foglalkoztak politikával, vagy ha foglalkoztak is, nem szennyeződtek be ezáltal. Ezekre építkezve igyekeznek további szervezeteket létrehozni és minden lehetséges helyen olyan listát állítani, amelyre az emberek jó szívvel tudnak majd szavazni. – Marosvásárhelyen is saját listát kívánnak állítani? – Alapvetően az a célunk, hogy külön tanácsosi listát állítsunk mindenhol. Marosvásárhelyen sem látjuk ezt kizártnak. Ugyanakkor továbbra is keressük annak a lehetőségét, hogy valóban egységes magyar fellépést tudjunk felmutatni a polgármester-választáson. – Mit jelent az önök számára, hogy Maros megyében is megalakult az EMNP? – kérdeztük Kali István alelnököt. – Előrelépésnek tartom, mert növünk, ahogy gyarapodik a Néppárt. A megyei szervezet megalakulása után teljes gőzzel folytatjuk az eddigi nyolc szervezet mellett helyi szervezetek megalakítását a február 25-i alakuló kongresszusig. A választásokig legalább tíz szervezetet szeretnénk megalakítani. A testület Portik Vilmost választotta megyei elnöknek. Alelnökök: Kali István és Benedek Zsolt, elnökségi tagok: Cseh Gábor, Borka Levente, Molnár Endre, Szakács Király István, Szakács Júlia, Hajdu Márk Christián. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2012. március 24.Amiről lehet – és amiről nem (Vendégeink Bartis Attila és Kemény István)A Bod Péter Megyei Könyvtár meghívottja a 2012. március 27-én, kedden 17 órakor kezdődő közönségtalálkozón a kortárs magyar irodalom két, igen sajátos alkotója, Bartis Attila író, fotográfus (1968, Marosvásárhely) és Kemény István költő, író (1961, Budapest). A rendezvény vendégei nem csupán ismert és elismert, markáns egyéni alkotói világot hoztak létre, hanem – két évtizedes személyes, baráti kapcsolatuk révén – közösen írt vagy egymásra reagáló műveket is, amelyek közül kiemelkedik az Amiről lehet című beszélgetőkönyv (Magvető, 2010), a Litera.hu irodalmi portál alapján ebből közlünk életes részleteket. Továbbá közreadjuk Kemény István Holmiban megjelent, nagy port felvert költeményét, melyet többen a múlt év magyar politikai verseként jelöltek meg, talán jellemzőjeként a kortárs magyar költészet állapotának. Bartis Attila: Volt olyan év ’89 óta, amikor nem voltál Erdélyben? Kemény István: Nem. És asszem, olyan se, hogy csak egyszer... Így alakult. Soha nem volt pénzem. És kezdeményező készségem. Külföldön huszonnégy éves koromban voltam először – Pozsonyban, fél napra. Prágában huszonöt évesen. Vártam, hogy egyszer valami csoda folytán eljutok valahova. Valaki majd ellökdös. Így is történt: ’89 áprilisában Kun Árpád hívott, hogy megyünk Erdélybe, és ehhez kell vásárolnom egy segesvári vonatjegyet – én akkor szembesültem azzal, hogy bizony Segesvárra megyek, és ilyen nevű város ezek szerint tényleg létezik. Igaz, hogy Sighişoara, de mindegy. B. A.: Tőlem kérdezik, mit jelent számomra Erdély, szinte nem is értem a kérdést. Amit jelent, az olyan evidencia, amiről nem igazán lehet beszélni. A te esetedben viszont egészen más a helyzet, évek óta mégis úgy ülsz fel a Nyugatiban a Koronára, mint én. K. I.: Pillanatok alatt otthonos lett, elkezdtem valamennyire ismerni a helyszíneket... Hogy mit is jelent nekem? Ahogy ’89-ben találtam, az az állapot arra a Magyarországra emlékeztetett, amit a gyerekkoromban láttam. Az utcán jóformán csak lovaskocsik, az emberekben figyelem egymás iránt. Beszélgetnek. Valahogy másképp, mint itthon. B. A.: Átszaladni a szomszédba sóért. Ilyet ma már itt elképzelni nem tudsz. K. I.: Nagyon nehezen. Bár azért érik kellemes meglepetések az embert itthon is, de tény: Erdélyben azt láttam, hogy ott az én korosztályom él úgy, olyan körülmények közt, ahogy a szüleim élhettek itthon, annak idején. Úgy is küszködnek. Amikor először kimentünk Szászrégenbe, a harmadik napon mesélte a szomszéd fiú, hogy már megint meghalt egy srác a bikaistállóban. Ilyen olcsó volt az élet. Belekeveredik az ember az archaikusba... Aztán meg balgán azt hittem, hogy tíz év múlva ott sem lesz egyetlen lovaskocsi se. És onnantól minden ugyanolyan lesz, mint nemrég még Magyarországon, és Magyarországon is minden olyan, mint nemrég még nyugaton. És hogy vége a régi világnak. És a gyerekeim nem fogják azt az Erdélyt látni, amit én még láttam. De ez mégse lett egészen így. A gyerekeim hatodik éve minden nyáron látják a csordát hazajönni esténként, és a csorda létszáma változatlannak tűnik. Én ennek örülök, de tudom, hogy nem kívánhatom az ottaniaknak az örök nyomort. Mindenesetre otthon érzem magam Erdélyben. Mintha ott közelebb lennék a dolgok belső lényegéhez. Erdély elgondolkodtatott például a névelőkről. Azelőtt meg voltam győződve, hogy a személynevek elé névelőt kell írni. Aztán hallottam, hogy az erdélyiek milyen jól megvannak névelő nélkül, sőt, mintha jobban meg is becsülnék egymást, amikor így beszélnek: mi van Levivel? Jó, odaát eltűnik a csorda, a lovaskocsi meg a kézi kasza, aztán a gépi is. De itthon például eltűnhetne a névelő a személynevek előttről. (...) B. A.: Miért akarsz prózát írni, amikor sokan azt mondják, hogy nem tudsz? Valódi pótkérdés, nekem a Család, gyerekek, autó óta eszembe nem jutna, hogy nem tudsz prózát írni. K. I.: Az a bajom (az egyik a sok közül) a prózaírással, hogy nekem a prózaírás is szöszölés. Mondatonként vagy bekezdésenként akarom tökéletesre csiszolni a prózát, (hogy ugye megfeleljen a saját szabályainak...), de ez nem így megy. Nem vagyok képes szürke, megbízható átlagpróza-szöveget írni – ez a prózaírók egyik fő tudása: hogy a kezükben van egy magas szintű írni tudás, és azt ékesítik fel a maguk tehetsége szerint: stílusbravúrokkal, indulattal, érzelmekkel, tudással, tényekkel. De a szürke átlagot álmukból felverve is produkálják. Én meg darabokból próbálok összerakosgatni prózát. És így egy regényre persze nem elég egy emberélet. B. A.: Élmény az, amiből vers lesz? Hogyan kezdesz hozzá egy vershez? K. I.: Élmény van, meg egy-két sorok is vannak szép számmal, amiket valahol lefirkáltam egy cetlire, aztán nem kezdtem velük semmit. Néha hetekkel később a kezembe kerül egy ilyen cetli, és arra se emlékszem, mit akartam vele. Van olyan is, hogy a kezembe kerül, és nagy nehezen rájövök, mit akartam vele, de rossz. És van néha, hogy megcsillan valami benne. Hű, hogy felejthettem ezt el?! De ebből se biztos, hogy lesz vers. Van, hogy tíz évig lappang egy-egy cetli, és különféle takarításokkor meglepő helyeken találom meg. Mindig tetszik, és megint eldugom valahova. De azért van a versírásnak egy pontja, amikor már biztos, hogy ebben ott a vers, és muszáj megírni. (...) * K. I.: Három helyet szoktál említeni, érinteni úgy, hogy itthon vagy otthon. Vásárhely (Marosvásárhely), Budapest és Szárhegy. A sorrend: valószínűleg Vásárhely az első. B. A.: Igen. K. I.: Van-e több is, vagy már ennyi sincs? B. A.: Gyakorlatilag ennyi sincs... érzelmileg ennyi van, és valószínűleg mindig is ennyi lesz. De Vásárhely mint otthon, valóságosan már nem létezik. Ettiék háza, kertje a Trébelyben az egyetlen olyan hely, ami valamennyire otthonnak nevezhető, de közben semmilyen alapom nincs annak tekinteni. Maradjunk annyiban, hogy egyszerűen az a hely volt az utolsó otthonom Vásárhelyen, onnan jöttem el nyolcvannégy őszén, Ettiéktől, és ha hazamegyek, akkor oda megyek minden alkalommal, máshova nem is nagyon mehetnék, de hát közben én ott már rég vendég vagyok, nekem ott nincs otthonom. Szárhegyen Apám szülőháza pedig a forradalom után vált otthonná. Kilencven óta sokkal több időt töltöttem ott, mint gyerekként a nagyszüleimnél, nyolcvannégy előtt. Nincs honnan tudnom, miként alakult volna, ha Vásárhelyen marad egy házunk, ahova vissza lehet térni bármikor, így viszont Szárhegyből lett amolyan erdélyi főhadiszállás. Szóval érzelmileg három otthonom van, de gyakorlatilag csak kettő. Mert szidhatom Pestet bármennyit, ez is az otthonom. Még ha ki is költözöm vidékre, kizárt, hogy Budapesttel megszakadjon minden kapcsolatom. Vagy ha igen, akkor azzal együtt megszakadna Szárheggyel és Vásárhellyel, sőt, Európával is. (...) K. I.: Nem tudtál olyan helyre kerülni ugye, ami ne lett volna átitatva művészettel. (Családi háttered, a marosvásárhelyi színház közelsége, sőt, Szárhegynek, nagyapád falujának is híres művésztelepe van.) Mondhatjuk-e, hogy te művésznek nevelődtél? B. A.: Első ránézésre kétségtelenül mondhatjuk... ha művésznek lehetne nevelni valakit, akkor művésznek nevelődtem, de én ebben különben nem vagyok biztos. Ez azért nem olyan, mint a főorvos apának főorvos a fia. A puszta nevelésből még nem következik a tehetség. K. I.: Azért a géneknek is volt szerepük mindkét oldalról: tehetséget örököltél mindkét oldalról. Az előző nemzedék megteremtette számodra az inspiráló környezetet és légkört. Te már abba születtél bele. B. A.: A genetika valószínűleg jelentős szerepet játszik az ilyesmiben, talán jelentősebbet, mint a nevelés, nem tudom. Apám író volt, költő, újságíró. Anyai nagyapám szintén. Én őt nem ismertem, negyvenötben meghalt, de a három verseskötete mellett a kiadatlan kéziratai ott kísértenek ma is, ahányszor pakolok a lakásban. Anyám hegedült. Azt mondják, nagyon jól. És el is hiszem, mert még a születésem előtt úgy tette le a hangszert, hogy én már soha nem hallottam játszani. Anyám öccse szintén költő volt, műfordító, újságíró. Mindez természetesen befolyásolja az embert. Mint ahogy az is, hogy könyvek közelében nő fel, és még elemi előtt, írógépről tanulja meg a betűket. Ezek a dolgok mindenképpen közrejátszanak. De mondom, ez még nem jelent garanciát arra, hogy valakiből zenész, festő vagy író lesz. Valószínűnek tartom, hogy ezen kívül még más is kell. Ráadásul, amikor ilyen erős a családi háttér, akkor az önállósodás idején megnő az emberben az ellenállás. Megpróbál leszakadni. Nem a családi háttérre támaszkodni, még akkor sem, ha valami hasonlót visz tovább. (...) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. május 4.Bod Péter köztünk van„A tudomány hogy hasznos? Ha mással közlöd: ha titkolod, nem sokat ér!” – ez a Bod Pétertől származó idézet volt a mottója annak a háromnapos konferenciának, amelyet a Magyar Athenás szerzője születésének 300. évfordulóján tartottak Nagyenyeden és Magyarigenben. Bod Péter egykori iskolájában, a nagyenyedi kollégium dísztermében Bárócz Huba esperes konferenciakezdő áhítattal nyitotta meg az előadás sorozatot. Szőcs Ildikó igazgató a kollégium fennállásának 390. évfordulójára utalt mondván, ez az örökség kötelez. A tudomány hogy hasznos? Ha mással közlöd: ha titkolod, nem sokat ér!” – ez a Bod Pétertől származó idézet volt a mottója annak a háromnapos konferenciának, amelyet a Magyar Athenás szerzője születésének 300. évfordulóján tartottak Nagyenyeden és Magyarigenben. Bod Péter egykori iskolájában, a nagyenyedi kollégium dísztermében Bárócz Huba esperes konferenciakezdő áhítattal nyitotta meg az előadás sorozatot. Szőcs Ildikó igazgató a kollégium fennállásának 390. évfordulójára utalt mondván, ez az örökség kötelez. Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár igazgatója szerint hajdani és jelen problémák hasonlósága alapján bátran kijelenthetjük, hogy Bod Péter köztünk van. Koszorúzás Bod Péter sírjánál a magyarigeni templomkertben – 1749-től szolgálta a közösséget A vendégeket Krecsák Sz. Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere is üdvözölte, majd Gudor Botond gyulafehérvári, volt magyarigeni református lelkipásztor az Iskola, tudomány és nevelés a barokk korban, azaz hogyan lett Bod Péterből tudós lelkész című értekezéssel nyitotta meg az előadások sorát. Bellágh Rózsa tudományos kutató Bod Pétert a historia litteraria megalapozójának nevezte, kiemelve: az utókorra hagyott írói lexikon, a Magyar Athenás Bod fáradságos gyűjtőmunkájának a koronája. A 16–17. században élt írók életét és műveit kívánta a jelenkor elé idézni, betűrendi sorrendben mintegy 528 író (szépíró és tudós) életéről és munkásságáról számolva be. Irodalmi munkássága Bethlen Kata könyvtárának feldolgozásával kezdődött, lexikonába mindazok bekerültek, akik valamilyen írásos emléket hagytak maguk után. A budapesti Csoma Zsigmond beszédében arra tért ki, hogy Erdély történetírói sohasem felejtkeztek el a mindennapi életet meghatározó természeti csapások, a politikai-katonai helyzet, a járványok említéséről. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem irodalomtörténeti tanszékéről Egyed Emese gróf Gyulai Lajosról beszélt, aki kéziratos kiegészítésekkel látta el Bod Péter Hungarus Tymbaulesének birtokában lévő példányát, amely 1677-ben Bod munkájának folytatásaként jelent meg. Érdekes előadás volt az oxfordi Gróf Lászlóé, aki Bod Péter kartográfiai tevékenységéről beszélt. Négy világrészt illusztráló térképe az első magyar nyelven megjelent kontinenstérkép; oktatási segédletként való használata jelentős mind a magyar, mind a 18. századi egyetemes térképtörténelemben. Györfi Dénes könyvtáros a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban bemutatott anyaggal kápráztatta el a vendégeket Bod Péter csaknem valamennyi kiadványa, könyvtárának 14, saját kézjegyével ellátott kötetével és kézirataival. Ugyancsak itt mutatták be Gudor Botond disszertációját, aki román nyelven szándékozik ismertetni a többségi nemzettel Bod Péter munkásságát, hisz ő írta meg elsőként a románság történetét, Historia valachorum címmel. Az előadások végén a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium reneszánsz táncegyüttesének, leánykórusának műsora, a sepsiszentgyörgyi Codex régizene-koncertje szórakoztatta a vendégeket. A kétnapos rendezvényt a magyarigeni barokk templomkertben Bod Péter sírjának megkoszorúzása zárta. Tamás András. Új Magyar Szó (Bukarest) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
