|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 395 találat | lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 391-395 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Diaconescu, Zorin 2013. április 2.Basescu egy alapítvány köré próbálja gyűjteni a jobboldali szavazókatMarian Predát, a Bukaresti Tudományegyetem szociológia karának dékánját kérték fel a kezdeményezők annak a Népi Mozgalom elnevezésű alapítványnak a vezetésére, amellyel Traian Basescu román államfő próbálja mozgósítani a jobbközép szavazókat – közölte Cristian Diaconsecu elnöki tanácsadó. Az alapítvány létrehozását egy hete jelentették be a román elnöki hivatal tanácsadói, miután a Demokrata Liberális Párt (PDL) nem a Basescu által nyíltan támogatott Elena Udreanak, hanem Vasile Blaga eddigi pártelnöknek szavazott bizalmat a párt tisztújító értekezletén. A látványos kudarc után Basescu videóüzenetben közölte, hogy végleg szakít egykori pártjával, és egy „másik jobboldali megoldásnak" szenteli energiáit. Néhány napja Basescu egy tévéinterjúban elismerte, hogy ő áll a tanácsadói által kezdeményezett alapítvány mögött, amellyel a választásoktól korábban távol maradt, jobbközép szemléletű választópolgárokat akarja megszólítani. Az elnök nem zárta ki, hogy a Népi Mozgalom párttá alakulhat, ugyanakkor leszögezte, hogy semmilyen tisztséget nem vállal a szervezetben. A Népi Mozgalom megalakítását bejelentő Cristian Diaconescu elnöki tanácsadót, volt külügyminisztert azzal kezdték ki ellenfelei, hogy egykori baloldali (volt szociáldemokrata) politikusként nem a legalkalmasabb egy „alternatív" jobboldali politika irányítására. Hétfőn Diaconescu internetes blogján megerősítette azt a sajtóértesülést, hogy Marian Preda szociológust kérték fel a Népi Mozgalom vezetésére, aki korábban az elnöki hivatal társadalmi és demográfiai kockázatokat elemző szakértői bizottságát irányította. A Preda-féle bizottság egyebek mellett a könnyűdrogok fogyasztásának (de nem terjesztésének) engedélyezését és a prostitúció legalizálását javasolta, a fertőzések terjedésének könnyebb megakadályozására hivatkozva. A 49 éves, gépészmérnöki és szociológusi oklevéllel is rendelkező Marian Preda korábban az ENSZ és a Világbank szakértőjeként dolgozott. MTI Erdély.ma. 2013. május 11.Titkos ügynökök hálózzák be a román sajtótA román média sosem látott mértékben átpolitizált, de a sajtószabadságra leselkedő legnagyobb veszély a titkosszolgálatok ügynökeinek beszivárgása a szerkesztőségekbe – állapították meg az ActiveWatch Médiafigyelő Ügynökség képviselői legújabb jelentésük bemutatásakor. Mircea Toma, a szervezet elnöke szerint Romániában régóta mindennapos az újságírók telefonbeszélgetéseinek a lehallgatása, és ha a szakma eddig csak sejtette, hogy a szolgálatok beültették ügynökeiket a szerkesztőségekbe, ez ma már bizonyosság. A nol.hu által idézett jelentés szerint a Cotidianul.ro internetes portál birtokába jutott egy hírszerzési dokumentum, amely megerősíti, hogy a hírszerzés tagja Sofia Teodorescu fedőnéven beépült a Jurnalul National napilap szerkesztőségébe. A titkos ügynök készülő cikkekről, a dokumentálás folyamatáról, újságírók profiljáról és a szerkesztőségi hangulatról tájékoztatta feletteseit. Az irat valódiságát maga a SRI erősítette meg a szerkesztőségi „téglát” tagadni hivatott közleményében. „A nyilvánosságra hozott információk belső használatra szánt dokumentumok engedélyezetlen másolatai” – közölte a hírszerzés. Néhány nappal később a Jurnalul National bejelentette, hogy megválik Valentin Zaschievici főszerkesztőtől. Az elbocsátás hírét közlő kommüniké nem vádolja közvetlenül Zaschievici-et, de leszögezi, hogy a titkos ügynökök beépülése a szerkesztőségekbe súlyosan sérti a sajtószabadságot. Egyúttal felszólítja a sajtóbeli titkos ügynököket, hogy mondjanak le, ellenkező esetben polgári úton követelnek tőlük anyagi kártérítést. Már ha valaha leleplezik őket. – Mircea Toma hangsúlyozta: a sajtóba beépült ügynökök elsősorban azért veszélyesek, mert felfedik az újságírók forrásait, akik ezután nem tudnak további információkat kiszivárogtatni, vagy nem vállalják az ezzel járó kockázatot. A jelentés rámutat: a sajtóbeli „téglák” jelenleg nem sértenek törvényt. Az ActiveWatch abban bízik, hogy a helyzet hamarosan megváltozik, ha az Európai Parlament elfogadja a liberális Renate Weber kezdeményezését. Tomáék javasolták a tervezet kiegészítését azzal, hogy a titkosszolgálatoknak tilos beépülniük a sajtóba – A sajtószabadságról szóló jelentés vitáján jelen volt a SRI két képviselője is, akik közvetve cáfolták a hírszerzést érintő negatív megállapításokat. – A modern titkosszolgálatok az információik kilencven százalékát nyilvános forrásokból szerzik. Mi értelme volna ügynököket küldeniük a szerkesztőségekbe? – érvelt Dumitru Dumbrava, a hírszerzés jogi osztályának vezetője. Hangsúlyozta, hogy a szolgálat „milliméternyi pontossággal” betartja a törvényt, amit a parlamenti ellenőrző bizottság is szavatol. A cél: a sajtó leigázása Az ActiveWatch jelentéséből az is kiderül: a román sajtót 2012-ben mindennél nagyobb mértékben átszőtte a politika, a médiát kihasználják az állami hatóságok, a sugárzott és nyomtatott sajtó pedig nagyrészt saját tulajdonosaik érdekeit szolgálja. A médiapiac elpolitizálásáról szólva a jelentés szerzői kiemelik, hogy mindkét hatalmi pólus, a jelenleg hatalmon és ellenzékben lévő erők is hasonlóképpen viszonyultak a közszolgálati sajtóhoz – elsősorban a televízióhoz és a rádióhoz –, és igyekeztek hatalmuk alá vonni a sajtó ellenőrzésével foglalkozó testületeket, így például az Országos Audiovizuális Tanácsot. A rádiót és a televíziót szigorú politikai ellenőrzés alatt tartották, ideértve a televízió ellentmondásos „újjászervezését” is. Ugyanakkor azon voltak, hogy politikai propagandaeszközükké tegyék a magántulajdonban lévő sajtószerveket is. A dokumentum mindennek kapcsán az államot az „állampolgár ellenségeként” tünteti fel, arra hivatkozva, hogy az elmúlt esztendőben a rendfenntartó szervek számos visszaélést követtek el az utcai tüntetők, illetve a sportrendezvényeken résztvevők ellen. Újságírók „médialincselése” Mircea Tomáék szerint a sajtót komolyan veszélyeztette az is, hogy Traian Băsescu ismét felvetett a gondolatot, miszerint a média veszélyt jelentene a nemzetbiztonsági nézve, az államfő valóságos háborút folytatott a sajtó ellen. Tavaly nyáron ráadásul a Szociál-Liberális Szövetség és annak társelnöke, Crin Antonescu felszólította a titkosszolgálatok és az ügyészség munkatársait arra, hogy azonosítsák és megbüntessék a „nép ellenségeit”. Ideiglenes államfőként a Nemzeti Liberális Párt elnöke a sajtót tette felelőssé Románia negatív megítéléséért. Számos romániai és külföldi újságírónak valóságos „médialincselést” kellett elszenvednie a referendum által kiváltott helyzetben, valamint Victor Ponta plágiumának vádja miatt. Magas rangú tisztségviselők a titkosszolgálatok valamint az ügyészség segítségével a kritikus hangok megfogalmazói ellen uszítottak – olvasható a jelentésben. Politikussá lett sajtósok A sajtó ellen azonban nem csak az állam és a politikusok léptek fel. Tavaly, a helyhatósági és a parlamenti választások, valamint az államfő lemondásáról döntő népszavazás évében teljesen világossá vált, hogy a média több tulajdonosa is politikai eszközként használja fel a sajtót. A közérdekű témák helyét átvette a meddő politizálás, a médiában eluralkodott a nacionalista hangvétel, az újságírók a médiatulajdonosok kiszolgáltatottjaivá váltak, akik nem egy alkalommal korlátozták a fizetéseket, különféle visszaéléseket követtek el a sajtó munkatársai ellen. A sajtó képviselők közül többen is politikai szerepet vállaltak fel, ami sérülékennyé és hiteltelenné tette a sajtót. A jelenség olyannyira általánossá vált, hogy már senki nem lep meg az újságíróból lett politikus. A titkosszolgálatok nem egy alkalommal lehallgatták az újságírók telefonját, bizonyítékok hiányában is megfigyelés alatt tartották őket. A jelentés egyebek között ilyen vonatkozásban említést tesz a Ziua egykori igazgatójáról és részvényeséről, Sorin Roşca Stănescuról, aki a Nemzeti Liberális Párt szenátora lett; a román közszolgálati televízió, majd az Antena 1 és az Antena 3 műsorvezetőjéről, Gabriela-Vrânceanu Fireáról, aki tavaly óta a Konzervatív Párt szenátora; az OTV volt újságírójáról, a Dan Diaconescu Néppárt képviselőjéről, Tudor Barburól; a Romania TV tulajdonosáról, Sebastian Ghiţáról, a szociáldemokraták képviselőjéről; Dan Voiculescuról, a Konzervatív Párt szenátoráról, aki családja révén az Intact sajtótröszt tulajdonosa. Fordított esetről, amikor politikusból lett újságíró a jelentés csak egyetlen egyről tudott beszámolni: Lavina Şandru, aki korábban a demokrata liberálisokat képviselte a parlamentben, majd a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának vezetője lett, jelenleg beszélgető műsort vezet egy tévében. Az ActiveWatch felhívja a figyelmet arra is, hogy Romániában jelenleg olyan párt is létezik, amely egy újságíró, Dan Diaconescu nevét viseli. A gazdasági-pénzügyi válság körülményei között a sajtó komoly anyagi gondokkal küzdött, így a szerkesztősége nem egy esetben a nézettség-olvasott növelése tekintetében megengedhetetlen módszerekhez folyamodtak: kitalált híreket közöltek, hajszolták a szenzációt, a „piszkos ügyeket”. Nem hiányzott a revolverezés, azaz a zsarolás sem a sajtó esetében. Maszol.ro 2013. június 5.Bekerülnek az alkotmányba a régiókBekerülnek a régiók, mint közigazgatási egységek a román alkotmányba, miután az alaptörvény módosításait kidolgozó, Crin Antonescu szenátusi elnök vezette parlamenti bizottság tegnap elfogadta az erre vonatkozó módosítást. A Szociáldemokrata Párt (PSD) által kidolgozott, de a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a kisebbségek frakciójának képviselői által is támogatott javaslat értelmében az alkotmány 3. cikkelye így hangzik majd: az ország területe közigazgatási szempontból községekből városokból, megyékből és régiókból áll, valamint egyes városokat megyei jogú várossá nyilváníthatnak. A populista Dan Diaconescu Néppárt módosító javaslattal élt, amely megtiltotta volna, hogy a régiók nem jöhetnek régi etnikai, nemzetiségi vagy nyelvi alapon, ezt azonban a testület elvetette. A szintén ellenzéki Demokrata-Liberális Párt (PDL) azt szerette volna beiktatni az alaptörvénybe, hogy a régiókat külön törvény alapján, történelmi, földrajzi, társadalmi és kulturális, gazdasági, környezeti és népességi szempontján hozzák létre. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a régiók alkotmányba foglalása csak a bürokráciát növeli, mivel létrehoz egy új közigazgatási szintet a kormány és a megyék között, így több pénzbe kerül, közép- és hosszú távon pedig kudarcra van ítélve. Módosult a határon túli románok és Románia kapcsolatáról szóló cikkely is, ennek értelmében a román állam támogatja a határon túli románokkal fenntartott kapcsolatok erősítését, nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzése érdekében, a lakhelyükül szolgáló ország törvényeinek és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával. A jövőben az alkotmány az életkor vagy a szexuális irányultság alapján történő diszkriminációt is tiltja. Az indítványt Tudor Chiuariu, a bizottság liberális alelnöke terjesztette elő, és azt a cikkelyt egészítik ki vele, amely szerint Románia közös és oszthatatlan hazája polgárainak, és amely tiltja a faji, nemzetiségi, etnikai, nyelvi, vallási, nemi, vélemény, politikai nézet, vagyoni helyzet vagy társadalmi származás alapján történő különbségtételt az állampolgárok között. A PNL szerette volna május 10-ét, a királyság napját is újra beiktatni Románia nemzeti ünnepei sorába, de ezt a testület elvetette, így december 1. marad az egyetlen nemzeti ünnep. Emellett arról is szavaztak, hogy Románia zászlajára fölkerül az ország címere is. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2013. június 17.Nem kapnak különleges státust a hagyományos térségekA román alkotmánymódosítást előkészítő parlamenti bizottság hétfőn elvetette azt az indítványt, amely lehetővé tette volna egyes hagyományos térségek különleges státusának elismerését – tájékoztatta az MTI-t Máté András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) frakcióvezetője, a bizottság tagja. Elmondta: a bizottság azzal indokolta az RMDSZ javaslatának elutasítását, hogy ezt a kérdést nem szükséges alkotmányban szabályozni. Máté András hozzátette: az RMDSZ azért szorgalmazza a különleges státusú térségek fogalmának beiktatását az alaptörvénybe, mert az hivatkozási alapot jelentene egyebek közt Székelyföld területi autonómiájának a törvénybe iktatására. Ugyanakkor elképzelhetőnek nevezte akár a Duna-delta speciális helyzetének sarkalatos törvényben való szabályozását is, hiszen az alkotmány nem szűkítené le a speciális státust az etnikai kritériumokra: történelmi, vagy környezetvédelmi szempontok alapján is biztosíthatnának sajátos jogállást egy-egy térségnek. Rámutatott: az alkotmány jelenlegi formájában sem tiltja a speciális státusú térségek létrehozását, de így már az alkotmánybíróság jogértelmezésén múlik, hogy mi lesz a sorsa egy erre vonatkozó törvénytervezetnek. Hétfőn az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) bejelentette, hogy nem vesz többé részt az alkotmányszövegező bizottság munkájában, és a parlament plenáris üléseit is bojkottálja, amikor az alaptörvény módosítása szerepel a napirenden. Múlt héten a populista Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) is visszahívta képviselőit az alkotmányozó testületből. A PDL azt kifogásolta, hogy a kétharmaddal kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) nem építette be az alkotmánytervezetbe az egykamarás parlamentre való áttérést, a 2009-es népszavazáson kifejezésre jutott népakaratnak megfelelően. A parlamenti különbizottság által előkészített alkotmánymódosítás akkor lép hatályba, ha azt a román parlament kétharmados többséggel elfogadja, és népszavazás is megerősíti. MTI Erdély.ma 2013. augusztus 21.Milo Băsescu Minderbinderés mindenki elégedett, mindenki jól jár! Mint a 22-es csapdájában a Milo Minderbinder vezette szindikátusban. Az amerikai légierő beszerzéssel megbízott kapzsi tisztje feketepiaci csencseléssel kezdi, majd eszeveszett üzleti machinációkba bonyolódik a nyereség érdekében, például náci repülőgépeket bérel saját katonai bázisának bombázására. Az eredmény tetemes kár, több halott – és óriási profit, amiből természetesen mindenki, aki élve maradt, ilyen vagy olyan formában részesül, mind az amerikai, mind az ellenséges német haderő megtalálja számítását. Hazaárulásról szó sincs, csak üzletről. Így van most (megint) ezzel a cinikus román politika is. A végeredmény: Tőkés László érdemrendjének visszavonása, legalábbis ennek kilátásba helyezése. A végkifejlet tehát még függőben, de a népszerűségi százalékokban mért profiton egyesek máris osztoznak. A román politika Minderbindere, Traian Băsescu machinációiról van szó, aki vásárra visz mindent, hazaszeretetet, nemzetféltést, becsületet. Ha politikai érdekei úgy kívánják, nem számít, hány tetemet hagy maga után. Felmérések szerint komoly szavazóbázisra a Jobbik nem számíthat Erdélyben, legalábbis a jövő tavaszi magyarországi parlamenti választások tekintetében. Nem kimondottan kampányolni jöttek tehát, de ha már itt voltak … Az EMI-táborban tett látogatásuk, tudjuk, nem maradt visszhang nélkül, a szélsőséges párt hetek óta vezető hír a pangó politikai rovatokban, itthon és Magyarországon egyaránt. (Ha pedig mégis történik egy s más kormányszinten, sumák, drágítás, egyéb népátverés, az ilyen botrányok direkt arra jók, hogy eltereljék ezekről a figyelmet.) Szerencséjük volt: Băsescu túlméretezett reakciója Vonáék borzonti kijelentésére nemhogy elásná a nacionalista nézeteiről ismert pártot, épp ellenkezőleg, sokakban a félreértett, meghurcolt vendég imázsát erősíti. Az államfő hetek óta Románia és Moldova egyesülésére való hergeléssel próbálja a szunnyadó vágyat a határon túli románokban felpiszkálni, ennek fényében bármilyen határrevízióval kapcsolatos kijelentés akár legitimnek is tűnhet. „Csak kérni kell az egyesülést, és meglesz!”, hangoztatta az államfő – büntetlenül. Világosan felmérte: a határon túli románság az a teknő, ahonnan még új, biztos szavazatokat meríthet. (Ez egyre kevésbé érvényes a korábban Băsescu párti, de az államfő és egykori kormánypártjának teljesítményében szintén csalódott diaszpórára.) A Jobbik-ügy kapcsán a Fidesz beinkasszált jó néhány meg nem érdemelt pofont, a magyar külügy azonban úgy döntött: óvatos lesz. A stratégia bevált: Orbán Viktor pártja megerősíthette pozícióját otthon és határon túl azok körében, akik nem konfrontatív, ugyanakkor kompromisszumot – fontos ügyekben legalábbis – nem ismerő magatartást várnak el határon túli ügyekben a budapesti kormánytól. Itthon javában áll a bál. Băsescu egy személyben akarja megszerezni a monopóliumot a határon túli románok, Cioabă király gyászoló romái, a Nagy-Románia Párt szétszéledt szélsőségesei fölött. Szintén „líderre” vár Dan Diaconescu oszlásnak indult pártja, amely a perifériára szorultakat szólította meg nagy sikerrel és populizmussal. Így próbálja politikai tőkéjét visszaszerezni Băsescu, amivel majd a nemistudomhogyhívják új pártjának élére áll, mihelyt kikerül a Cotroceni-ből. Dupla vagy semmi játék, eszközökben ilyenkor nem válogat az ember. Tekintettel arra, hogy többé nincs szó államfői mandátumának megőrzéséről/megújításáról, Băsescunak érthetően nincs szüksége többé az erdélyi magyarok támogatására, akiknek szavazata saját pártjaik között oszlik meg. Ha az „uszítsunk csak egy kicsit” játék jól sikerül neki, nem kell attól tartania, hogy a csipkerózsika-álmából ébredező PRM malmára hajtja a vizet. Mert ez is kockázati tényező. (Nem tudom, ha másnak is feltűnt, hogy a sokak által már csak megmosolygott Gheorghe Funarnak Kolozs megye prefektusához intézett felszólítása, miszerint azonnal távolítsa el a Kolozsvári Magyar Napok magyar feliratait, egészen másként, veszélyesebben rezonál most, hogy Băsescu nacionalista húrokat penget.) Az államfő magyarellenes kampánya nagyon jól jöhet a sunyi liberálisoknak is: az Európai Néppártba való felvétele egyre sürgősebb a PNL-nek, a májusi EP-választások előtt kéne végrehajtani a tervezett jobbra fordulást. Ezért ne csodálkozzunk, ha Crin Antonescu egyszer csak baráti gesztusokat tesz majd a Băsescutól elhidegülő Fidesz irányába. Antonescu, akinek álmát egyre inkább megzavarják az olyan híresztelések, miszerint a PSD mégiscsak saját elnökjelöltet akar, csak erő felmutatásával tudja arra kényszeríteni a PSD-t, hogy tartsa ígéretét. Kiadó szavazatok pedig a jobboldalon vannak, az ideológiai családok közti versenyről szóló EP-választások pedig tökéletes alkalom ennek megjelenítésére, becserkészésére. „Mindenki nyer!” alapon mondom, hogy a Băsescu-féle ámokfutás sokat hoz(hat) az erdélyi magyar pártok konyhájára is. Vész idején megnő a szolidaritás, az erdélyi magyarok zárják soraikat, a közös ellenség mozgósít, ugyanakkor növeli az összefogásra való hajlamot. Hogy ezt a helyzetet az RMDSZ, az EMNP és az MPP mennyire tudja kamatoztatni – együtt és/vagy külön-külön –, az viszont nem Băsescun múlik. Az államfő máris megtett minden tőle telhetőt, hogy az erdélyi magyarokat rádöbbentse: abszurd, ha saját repülőgépeikkel bombázzák saját tankjaikat. A nyereséget ugyanis más fölözi le, nekünk csak a tetemek maradnak. SZÉKELY KRISZTA Szabadság (Kolozsvár) 2013. szeptember 12.Jogállamban élünk?A verespataki aranybánya kérdése alaposan kiborította a román politika éjjeliedényét s most ömlik szanaszét a szagos tartalom. A hetven százalékos öntudattal s annak megfelelő fenegyereki magabiztossággal rendelkező szociálliberális szövetség egyenletes lépésekkel haladt volna tovább kedvenc elképzelése – azaz a bányaprojekt valamilyen módon történő megvalósítása – felé amikor az utca hangja a koalíció több tagját hirtelen rádöbbentette: jókora tömeget háborítottak fel a dologgal. Az valahogyan benne volt a pakliban, hogy tiltakozás, megmozdulás az lesz, de az nem, hogy ilyen és ekkora. Mert a tüntetések eléggé komolyra sikeredtek, és szinte látom, amint néhány kormánynábob, parlamenti kiskirály lelki szemei előtt felsejlett a következő választások rémképe: ez nem az a típusú vita, amit két éven belül a tiltakozók el fognak felejteni. S akkor – mentsük, ami menthető alapon – kezdetét vette az a szomorú előadás, aminek a képernyőkről tanúi lehettünk: a vackát megugató kutya mintájára egyből mindenki, aki eddig a „legjobbat akarta” s ez alatt a térség ipari fejlesztését, munkahelyek teremtését értette, egyből felfedezte a kockázatokat s a mellékhatásokat s most a tervezet ellen szónokol. Az egészből az államfő nyer, aki a tőle megszokott cinikus módon elhatárolódott az egész ügytől, visszadobva azt a kormány térfelére. No meg a Dan Diaconescu überpopulista zsebpártja, amely ügyesen kihasználta az alkalmat egy kis hatásos hangoskodásra. A bányát tervező vállalat az elmúlt évek során hihetetlen mennyiségű pénzt fektetett be. Egyrészt házakat épített azoknak, akik hajlandók voltak verespataki ingatlanaikat a vállalatnak eladni, másrészt annyi éven keresztül minden elképzelhető módon hevesen kampányolt a bányaterv érdekében. Ez nem kis összeget emésztett fel s én sohasem értettem miért, milyen perspektíva tudatában hajlandók ezt tovább csinálni, hiszen – ha Románia jogállam – akkor a terv kimenetele enyhén szólva mindig is kétséges volt: ha csak egy, egyetlenegy verespataki lakos is kerek perec megtagadja a kiköltözést, egész egyszerűen nem tehetnek semmit. Ezért nekem kezdettől fogva az volt a gyanúm, hogy a bányavállalat és a kormány közötti egyezségnek kellett hogy legyen egy ilyen része is, ami nem jogállamba való, s amit ezért nem is ismerünk: hogy a lakossági ellenállást valamilyen módon megkerülik, a kiköltözést törvény által, erővel, vagy másképpen, de kikényszerítik. Nem akarom elhinni, hogy az 1989 utáni Romániában egy demokratikus hatalom ilyen ígéretet tett volna, de semmilyen más magyarázatnak nincs értelme. Most pedig újabb jel mutat ebbe az irányba: a bányavállalat perrel fenyegetőzik. Perrel csak azt kérheti számon, amit valamilyen módon a felek korábban rögzítettek. Ha a népakarat s a legitim parlamenti döntés ellenében való cselekvés nem volt része az egyezségnek, ha kezdettől világos volt az, hogy Románia s a térség lakossága esetleg majd nem kér a ciántechnológiás bányából, nem látom, mi lehet a per tétje. A kormányfő tud valamit, mert elég bután kijelentette: fizetni fogunk. Amint erre már rávilágítottak, ez a megfontolatlan kijelentés felhasználható a per során az állam ellen. Na de itt van egy bökkenő, s ismét fel kell vetnem a kérdést: jogállamban élünk-e? Mert ha igen, akkor nem mi, nem az adófizetők kellene kifizessük azt a kárt, amit esetleg majd megítélnek. Ha jogállamban élünk, akkor valamennyi szerződés és egyezség tartalmát haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni. Ha jogállamban élünk, akkor sürgősen ki kell deríteni: kik tettek olyan szerződésbeli ígéretet, amely egy demokratikus jogállamban nem teljesíthető? Kik hozták az országot abba a helyzetbe, hogy egy vállalat kénye-kedve szerint zsarolhassa azt? Milyen körülmények között és milyen feltételekkel jött létre a szerződés, kik milyen részesedést, illetve részesedési ígéretet kaptak? Ha jogállamban élünk, ezeket az embereket sürgősen felelősségre kell vonni, s vagyonukat elkobozva abból fizetni ki a kártérítést! Kérdés persze, hogy jogállamban élünk-e? Szabadság (Kolozsvár) 2013. november 4.Nem lesz december 8-án egyszerre hat megyében referendumKovászna, Hargita, Maros és Szilágy megyében várhatóan még novemberben napirendre tűzi a megyei önkormányzat az RMDSZ határozattervezetét a fejlesztési régiók átalakítására vonatkozóan. Bihar és Szatmár megyében azonban a vonatkozó javaslatot még be sem nyújtották az illetékesek, így az RMDSZ által korábban felvázolt menetrend – mely szerint december 8-án hat megyében egyszerre tartanának referendumot – minden bizonnyal újratervezésre szorul. A székelyföldi megyékben a szavazólapon egyetlen kérdés szerepel majd: “Egyetért azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal?”. A partiumi Bihar Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad-központú régióra vonatkozna. A terv kivitelezését tovább nehezíti , hogy a vonatkozó tervezetek elfogadása esetén a prefektusok megakadályozhatják a népszavazás megszervezését azáltal, hogy megtámadják a testületek döntését. Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Krónika érdeklődésére elmondta, a referendum-terv kivitelezése egyelőre jól halad, és arra számítanak, hogy sikerre vihetik az elképzelést. “Sok minden történhet: a közgyűlések elfogadják a tervezetet, és nyilván előfordulhat az is, hogy a prefektusok megtámadják a határozatokat. De ne adjunk ötleteket. A Partiumban zajlanak a tárgyalások, abban bízunk, hogy sikerül román partnereket az ügy mellé állítani” – mondta Borbély László. Az RMDSZ alelnöke hangsúlyozta: a különböző megyékben tervezett népszavazások nem függnek egymástól: ha az egyik megyében valamilyen módon megakadályozzák a referendum kiírását, a másik megyében még megtartják a voksolást. “Nem tehetünk többet: ahol hagyják, megszervezzük a népszavazást a fejlesztési régiók kialakításáról” – szögezte le Borbély László. “Nem kizárólag magyar ügyről döntünk” A Kovászna megyei önkormányzat várhatóan november 14-én napirendre tűzi a referendum kezdeményezéséről szóló határozattervezetet. Háromszéken a regionális népszavazást Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád polgármester kezdeményezték, a kérést a támogató aláírásokkal együtt a megyeháza főjegyzőjénél iktatták, majd a törvény előírása szerint tíz napos közmeghallgatásra bocsátották. Tamás Sándor elmondta, Háromszéken összesen 33 594 aláírást gyűjtöttek össze a referendum kiírása érdekében. “A lakosság számára is nyilvánvaló, hogy egy régiót közös gazdasági érdekek, kulturális értékek, és az emberek összefogási szándékának megfelelően kell kialakítani: ennek elérésében pedig a népszavazás lehet a legmegfelelőbb eszköz” – szögezte le a megyei tanács elnöke. Kovászna megyében egyébként a többségében románok által lakott településeken is gyűjtöttek kézjegyeket, sok román is aláírta az íveket. Ez Tamás Sándor szerint azt mutatja, hogy ez nem kizárólag magyar ügy, hanem a nyíltan gondolkodó román emberek is egyetértenek azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal – vélekedett. Az érdekérvényesítés minden bizonnyal nem ütközik nehézségekbe november 14-én, a megyei önkormányzati képviselőtestületben ugyanis 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, egy független, 3 MPP-s és 5 USL-s tanácsos foglal helyet. A tervek szerint Hargita megyében szintén november 14-én tűzik a megyei tanács napirendjére a népszavazásról szóló határozattervezetet. Borboly Csaba tanácselnök szerint erről még egyeztetnek, de valószínű akkor is megtartják a referendumot, ha a határozatot a prefektus megtámadja, bár ez esetben nem lesz hivatalos, de “felmutatja a térségben lakók akaratát és erejét”. A határozattervezetről Hargita megyében 20 RMDSZ-es 4 MPP-s, 3 EMNP-s és 3 USL-s tanácsos hivatott dönteni. Még több támogatót gyűjtenek a bihariak Bihar megyében – ahol az RMDSZ épp a kormánypárti szociál-liberális koalíció támogatásával és segítségével gyűjtötte a szignókat – még nem iktatták a tervezetet a fejlesztési régiókra vonatkozó népszavazás kiírására érdekében. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke lapunknak elmondta, bár ők később kezdték a gyűjtést, a bejegyzéshez szükséges aláírás-mennyiség már megvan, román partnereikkel mégis úgy döntöttek, hogy ezen a héten is folytatják a támogatók felkutatását. “Csupán a mi részünkről már több mint 38 ezer aláírás gyűlt össze, de továbi támogatókat keresünk, hogy az indítvány minél hangsúlyosabb legyen” – magyarázta a politikus. Érdeklődésünkre, hogy a tervezetet végül polgári kezdeményezésként vagy tanácsosi indítványként terjesztik-e a megyei tanács elé, Szabó Ödön még nem tudott választ adni. Mint mondta, lehetőség mindkettőre van, a döntést később hozzák meg. “Bízom benne, hogy a novemberi közgyűlésen már napirendre kerül a határozattervezet” – tette hozzá az RMDSZ-es politikus. A bihar megyei képviselőtestület 18 szociálliberális, 7 RMDSZ-es, 7 PDL-s és 2 Dan Diaconescu-párti (PPDD) tanácsosból áll. Az RMDSZ nem nyújtott be népszavazás kiírására vonatkozó kérvényt Szatmár megyében sem, bár a szükséges számú aláírást sikerült összegyűjteniük. A szövetség helyi szervezetének vezetői szerint szeretnék megszerezni a román pártok támogatását is a kezdeményezésükhöz, ezért nem léptek. Amint arról korábban írtunk, Szatmár megye liberális tanácselnöke, Adrian Ştef sem idegenkedik a kisebb fejlesztési régiók ötletétől. Lapunknak úgy nyilatkozott: a szomszédos megyei önkormányzatok elnökeivel korábban tárgyalásokat is folytatott egy esetleges közös fellépés ügyében. A Szatmár megyei tanácsban az USL 13, az RMDSZ 12, a PDL 5 és a PPDD 2 tanácsosi hellyel rendelkezik. Akadékoskodó jegyzők Maros megyében a jegyző formai okokra hivatkoztva negatívan véleményezte az RMDSZ által összegyűjtött aláírásokat, ezért a szövetségi frakció új határazattervezetet nyújt be a népszavazás kiírásáról. Kelemen Márton, Maros megyei önkormányzati képviselő rámutatott: a referendumtörvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a megyei tanácsosok legkevesebb egyharmada megyei szintű népszavazást kezdeményezzen. A Maros megyei tanácsot 13 RMDSZ-es, 13 USL-s, 6 PDL-s és 2 PPDD-s képviselő alkotja. A tanácsos megjegyezte továbbá: a gondot a román pártok álláspontja képezi, hisz egyikük sem meri nyíltan felvállalni az RMDSZ kezdeményezését. “Nem a Székelyföld autonómiájáról akarunk most szavazni, hanem a három megye által létrehozott fejlesztési régióról. Ezzel a román politikusok is tisztában vannak és nincs is mit felhozniuk ellenében, csak hát egyelőre egyetlen alakulatot sem sikerült magunk mellé állítani” – mondta el Kelemen. Ennek dacára az RMDSZ az elkövetkezendő két hét alatt is megpróbálja párbeszédre hívni a román pártokat és többek között azzal a mintegy hatvanezer aláírással igyekszik érvelni, ami a kezdeményezés támogatására összegyűlt. Maros megyéhez hasonlóan a Szilágy megyei önkormányzat jegyzője is formai kifogások miatt dobta vissza az RMDSZ által összegyűjtött aláírásokat– tájékoztatott Szilágyi Róbert István, az RMDSZ Szilágy megyei ügyvezető elnöke. Lapunknak elmondta: a titkár megjegyzései konzultatív jellegűek, kezdeményezésük azonban törvényes, így azt a november végi megyei önkormányzati ülésen bocsátják szavazásra. “Egyeztetéseket folytatunk a román pártokkal, de nyilván nehéz lesz elfogadtatni a tervezetet, mert elég nagy nyomást gyakorolnak a román tanácsosokra a pártközpontokból. A helyzetet tovább nehezíti, hogy zavaros a helyzet a koalíción belül is” – magyarázta a megyei tanácsos. A referendum kiírásához Szilágy megyében 16 támogató szavazatra van szükség, miközben a közgyűlésben 7 RMDSZ-es, 14 USL-s, 6 PDL-s és 3 PPDD-s tanácsos foglal helyet. Szilágyi jelezte, liberális vonalon hozzájuk hasonló elképzelések vannak a fejlesztési régiókról, de a szociáldemokrata-párti politikusokat nyilvánosan még nem hallotta, hogy ebben a kérdésben melléjük álltak volna. Összeállításunk szerzői: Babos Krisztina, Bíró Blanka, Szucher Ervin, Vásárhelyi Nyemec-Réka Krónika (Kolozsvár) 2013. november 18.Román ébredés? Nem jól van az úgy a törikönyvekbenMarius Diaconescu, a Bukaresti Egyetem tanára szerint meg kell tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele van hazugságokkal. Nem igaz például, hogy a középkorban a Magyar Királyságban elnyomták volna a románokat, a török elleni küzdelem nagy része is a magyarokra hárult. Diaconescu Mátyás királyt román felmenőkkel bíró, nagy magyar királynak tartja – olvasható a Mandiner.hun megjelent korábbi rádióinterjúban. Még mindig a kommunista-nacionalista történetírás foglyai vagyunk – állapítja meg a professzor két évtizeddel a romániai rendszerváltoztatás után egy rádióinterjúban, írja a Mandiner.hu. Hozzáteszi, „a történelemkönyvek amolyan idealizált, standard, tabu képeket festenek a román uralkodókról. A felnőtté váló gyerekek tudatában ezek az idealizált szereplők rögzülnek”, ezért aztán evidens, hogy torz szemléletű diákok jelentkeznek történelemszakra. Tipikus tévedésnek nevezi Diaconescu, hogy Erdély a közvélekedés szerint román állam volt a középkorban. Ott vannak még szerinte az olyan mítoszok, hogy a románokat elnyomták Erdélyben a középkorban. A bajok forrását abban látja, hogy a jelen történetírása a mostani ember szemével tekint a középkor történelmére, miközben a korábbi korok történelmét a korábbi korok emberének szemével kell néznünk. Természetesen hozzájárulhatott a hamis önkép gyártásához a történész szerint, hogy a románokat a nyugati források vagy sehogyan sem említik, vagy igen-igen negatív színben tüntetik fel, és a megítélés „a 14-15. századtól kezdődően egészen napjainkig szinte semmit se változott. Nem a külföldiek hibások, hanem mi sajnos.” Mit szól a kibeszéléshez a román történészszakma? Arra a kérdésre, hogy nem fogják-e őt emiatt Romániában hazafiatlannak tartani, úgy válaszolt, „a hazaszeretet nem jelentheti azt, hogy hazudunk”. Viszont úgy látja, egyre több történész él Romániában, aki hiteles történelmet szeretne írni, és nagy vita van a különböző történészi szemléletek között emiatt. „Mi mindig csak azt akarjuk látni, ami tetszetős, és nem a maguk teljességében szemléljük az eseményeket. A románok történetét az egyetemes történelembe ágyazottan kellene hogy értelmezzük. Hisz megvan a helyünk, és nem egészen jelentéktelen. De nem azokat a szereplőket és nem azokat a világtörténelmi jelentőségű mozzanatokat választjuk, amelyek valóban felhívhatnák ránk a figyelmet” – értékel Marius Diaconescu, példaként említve Hunyadi Jánost vagy Mátyás királyt. „Hunyadi Jánost mi román hősnek tartjuk, a magyarok pedig magyar hősnek tekintik. Mátyás királyt mi megtagadjuk, a magyarok pedig nagy magyar királyként tisztelik. Holott már akkor, a korszakban világosan megfogalmazódott, hogy Mátyásnak román felmenői voltak, és ez senki számára nem jelentett szégyent. A középkorban sok román nemes futott be jelentős pályát a Magyar Királyság hierarchiájában. És ezek közül a legmagasabbra Hunyadi Mátyás, valamint az ő apja, Hunyadi János jutott. Büszkék kellene hogy legyünk erre.” A magyarok voltak a törökverés kulcsai Diaconescu nem népszerű vele otthon, de amondó, a törökök útját nem a románok állták el Európa felé, hanem a magyarok. Az ebben való tisztán látást azonban nehezíti, hogy a „nemzeti eposzról” készített filmek Ceausescu tézisei alapján nyugodnak. „Történelmi filmjeink döntő többsége számos mítoszt, hazugságot tartalmaz”, állítja a történész. Szerinte rendezőket, színészeket „csinált meg” ez a sok alkotás, melyeket sokaknak kényelmetlen lenne revízió alá venni. Nem lehet például olyan hazugságra filmet építeni, hogy a románok a Habsburgok ellen harcoltak Pintea Viteazul idején a 18. században, miközben az említett személyiség közönséges rablóvezér volt. Ha Diaconescunak kellene filmet rendeznie, a román származású Jósika István kancellárról forgatna, aki „kidolgozta az egység tervét”, és kiemelné mások mellett Báthory Zsigmond szerepét. Szerinte a román történészi szakma nemzetközi elismertsége is múlik azon, hogy például egy hazugság miatt jelentős uralkodónak olyan oldalát meg tudják-e mutatni, amely szerint valóban lehetett jelentős. (Közös törikönyv helyett? Készült egy monografikus könyv egyebek közt abból a nem titkolt célból, hogy felülírassék néhány túl mélyen rögzült szlovák és magyar klisé a két nemzet közös történelmének egy százhatvan évvel ezelőtti motívumáról. Demmel József történész A szlovák nemzet keletkezése figyelemfelkeltő címet választotta terjedelmes, olykor detektívregény-szerű munkájának.) MNO 2013. december 1.Az erdélyi románokat senki sem kérdezte megAz első világháború idején, 1916-ban, Románia azért írt alá szerződést az Antant-hatalmakkal, hogy oldalukon belép a háborúba, Erdélyért cserében. Az alku megkötésénél, de Erdély elcsatolásánál sem kérdezték meg az erdélyi románokat arról, hogy mi a véleményük minderről – írja egy bukaresti történész. Erdélyben nem volt unionista mozgalom „A román nacionalisták, a román történelem azt a hamis képet igyekezett mindeddig beállítani, hogy Erdélyben, már jóval 1918 előtt erő unionista mozgalom alakult ki. Csakhogy az első világháború előtti időkben az erdélyi románok gazdasági szempontból sokkal jobban éltek, mint a Román Regátban élő testvéreik” – fogalmaz Marius Diaconescu az Adevărul pénteki számában megjelent írásában. A történész felidézi, hogy sok erdélyi román parasztnak földje volt, amiről regáti testvéreik még álmodni sem mertek. Számos román költözött be a városokba, többen közülük az 1867-es követő iparosítási folyamat során megnyílt gyárakban dolgoztak, mások egyenesen kisvállalkozásba kezdtek. Ekkor már jelentős számú román tisztségviselő dolgozott a magyarországi közigazgatás minden szintjén. Megnőtt a felsőoktatást végző románok száma. A románok lemondtak politikai passzivitásukról, cselekvően szorgalmazták a románság érdekeit a budapesti parlamentben. „Az erdélyi románok nemzetiségi harca az asszimilációra törekvő magyar közigazgatás részéről érkező fenyegetések és nyomás közepette nehéz volt. Ám egyetlen erdélyi román politikus sem fogalmazta meg soha nyilvánosan azt, hogy az erdélyi románok politikai célja a Romániával való egyesülés” – írja Diaconescu. A Regát – az más ország A történész szerint az erdélyi románok számára Románia „más ország” volt. Igaz, olyan ország, amelyben románul beszéltek, románul tanulhattak az iskolában, de amely legfeljebb csak az álmodozók számára volt vonzó. Gazdaságilag a Román Regátban élő román nyomorult helyzetben volt, így Románia nem volt vonzó számukra. Diaconescu emlékeztet: 1914 előtt nehéz volt elképzelni azt, hogy az Európát uraló nagyhatalmak eltűnnek, és nemzeti államok születnek majd. Az Osztrák-Magyar Monarchiában élő nemzetiségi politikusok tervei a Monarchia szövetségi állammá történő átszervezését tűzték ki célul, amelyben minden nemzet autonómiát kap. A nemzeti államra gondoló álmodozók csak kevesen voltak, hangjuk is jelentéktelen volt. Cserében azonban a Román Regát sajtója, parlamentje már évtizedek óta nacionalista szövegekben szállt síkra Erdély és a többi, románok lakta terület Romániával való egyesüléséért. Az 1859-ben megalakult fiatal román állam 1877-ben vívta ki függetlenségét, a következő nemzeti terv pedig valamennyi román minél nagyobb államban történő egyesítése volt. „Az egyesülés vágya valós volt a Román Regátban, a Kárpátokon túl azonban csakis az álmodozók mertek ilyen messze tekinteni” – összegez a történész. A háború – mint katalizátor Szerinte a háború azonban valóban arra késztette az erdélyi románokat, tisztázzák érzéseiket a regáti románok iránt. Létezett a félelem bennük, hogy ne kelljen majd ellenük harcolniuk. Az osztrák katonai hatóságokban tudatosult a román katonák félelme, és – mert nem akarták kockáztatni hűségüket a kettős korona iránt – óvakodtak attól, hogy a Románia elleni frontra vigyék őket. „A háború gyakorlatilag katalizátorként hatott a nemzeti érzésre” – fogalmaz Diaconescu, aki szerint az 1916-os román katonai hadjárat Erdélyben katonai szempontból katasztrofálisan végződött. A nemzeti ügy szempontjából azonban nagy nyereséget jelentett, mivel hozzájárult az erdélyi románok egyesülést szorgalmazó nemzeti érzésének fokozódásához. Jóllehet Románia katonai kudarca véget vetett a reményeknek, az egyesülés azonban megmaradt opciónak. Csupán 1918 őszén, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása idején vált az erdélyi románok elsődleges céljává a Romániával való egyesülés. A magyar veszély katalizátora volt az erdélyi románok unionista érzelmeinek – véli a szerző. Felidézi azt is, hogy az erdélyi román politikusok kezdetben az Osztrák-Magyar Monarchia helyén konföderációra gondoltak. Amikor azonban megértették, hogy a magyarok nem egyeznek bele a konföderációban élő románok politikai törekvéseibe, csupán akkor hangoztatták az egyesülést. Az erdélyi románok számára Bécs garanciát jelentett a román nemzeti szellem megmaradására a magyar asszimilációval szemben. „Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának körülményei között a nemzetek a nemzeti tervek eufóriáját élték át. A hadsereg kedvező körülményeket nyújtott a gondolatok megvitatásához, de az elégedetlenség, a frusztráció kirobbanásához is. A leszerelt katonák alkották az egyesülés kritikus tömegét, főként, hogy tisztjeik, szintén románok, az elsők között kapcsolódtak be a politikai vitákba” – állapítja meg a történész. Băsescu: jó, vagy rossz játékos? Diaconescu emlékeztet rá, hogy 1918 novemberében az egész monarchiát átfogták a nemzeti tervek és a bolsevik eszmék, amelyek gyorsan terjedtek. A románok számára a nemzeti eszme volt a döntő, amely néhány hét alatt eltöltötte őket. A románok fantasztikus lelkesedéssel küldték el képviselőiket Gyulafehévárra, hogy megszavazzák az egyesülést. A bukaresti tervek ellenére, nem Románia döntött az Erdéllyel való egyesülésről, hanem az erdélyi románok választották azt – szögezi le. „E rövid elemzést azért tartottam szükségesnek, mert Traian Băsescu bejelentette, Románia és Besszarábia egyesülésének kiemelt nemzeti céllá kell változnia. Nem vagyok hivatott arra, hogy eldöntsem, mennyire volt időszerű a nyilatkozat a vilniusi csúcstalálkozó előtt. Traian Băsescu ismét bebizonyította, hogy játékos. Hogy jó játékos-e vagy rossz, azt majd az utókor dönti el, nem az iránta érzett rokonszenv vagy ellenszenv” – zárja írását a szerző. maszol.ro 2013. december 27.Elhalkul a magyar szó a RegátbanA református egyház és az RMDSZ tartja össze a Gorj megyei magyarokat, akiknek száma az utóbbi húsz évben félezerről 134-re csökkent. Az olténiai magyarok évente egyszer közös rendezvény keretében imádkozhatnak, énekelhetnek anyanyelvükön. Lgtöbben közülük jövevények, az iparosítás idején, harminc-negyven évvel ezelőtt az olténiai megyében kaptak állást. A Regátban ragadt tősgyökeres székelyek gyerekei már nem beszélik az anyanyelvüket, nemzetiségüket azonban büszkén vállalják még akkor is, ha választási kampányokban emiatt gyakran sértegetik őket. Mint vallják, „békés időkben” senki nem érezteti velük, hogy az ország vagy az észak-olténiai térség másodrendű polgárai lennének. A népszámlálási adatok szerint 1992-ben még 502-en vallották magyarnak magukat Gorj megyében, de minden bizonnyal ’89 előtt még ezernél is többen élhettek és dolgozhattak az észak-olténiai megyében. A rendszerváltás után, amikor megszűnt a munkahelyi kötöttség, aki csak tehette, hazatért Erdélybe. Jobbára csak azok maradtak, akik itteniekkel kötöttek vegyes házasságot és családjukkal nem akartak elköltözni. Háromszáz kilométerről irányított szervezet Nagyjából így járt Şerbănoaică Ilyés Klára is, aki három évtizedes olténiai kitérő után, férjével együtt a tavaly úgy döntött, gyermeke mellé, Brassóba költözik. A nyugalmazott informatikus és közgazdász asszony egy ideje távirányítással, mintegy háromszáz kilométerről vezeti a Gorj megyei RMDSZ-t. Mint mondja, ez sem neki, sem a tagságnak nem jelent gondot. „Ezelőtt bő két hónappal jártam utoljára Zsilvásárhelyen. Fölöslegesnek tartom, hogy őrizzem a székházat, az élet megy tovább nélkülem is, az ott maradottak ügyesen végzik a dolgukat. Ráadásul ott a telefon, az internet, tudjuk tartani a kapcsolatot. Az RMDSZ működik, nemrég hoztuk létre a női szervezetet, most meg a karácsonyi ünnepekre készülünk” – sorolja az egy éve ismét Erdélyben lakó, zetelaki születésű asszony. Azon olténiai magyarok közé tartozik, akik határozattan állítják, soha, semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érte őket Olténiában. Az egyetem elvégzése óta, 1977-től 2012-ig szinte mindvégig vezető beosztásban dolgozott a megyei turisztikai hivatalban, majd a gyermekjog-védelemi hivatalban. „A gyerekek miatt áttértünk a román nyelvre…” A Kiss családnak már nem adatott meg a hazatérés lehetősége, noha a Şerbănoaică–Ilyés házaspártól eltérően itt a férj is, a feleség is a Székelyföldről került a magyarok által Zsilvásárhelynek is nevezett Târgu Jiura. Julianna néni idestova több mint négy évtizede él abban a színromán Zsil-parti városban, amely hajdanán egy bolgár bojár tulajdonát képezte. Ő a Székelykeresztúr mellőli Kissolymosról, megboldogult férje, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Laci bácsi a Maros megyei Csöbből került előbb Dévára, majd a Gorj megyei településre. „Férjemmel magyarul beszéltünk, de gyermekeink, bár büszkén vállalják származásukat, csak az állam nyelvét ismerik. Hiába, lakást kaptunk s itt ragadtunk, a kicsik meg itt kezdték az iskolát. Hétköznaponként mi későn értünk haza, a leckéket románul kellett megtanulni, így a gyermekek kedvéért áttértünk a román nyelvre” – érvelt az idős özvegyasszony. Rendszerváltás után, amikor hazatérhettek volna a Székelyföldre, azon vették észre magukat, hogy már nem nagyon van, ahová hazatérni. Már látogatóba sincs hova menniük, hisz a testvérek meghaltak, házukat pedig eladták. Bár tudja, hogy az időközben felnőtt gyermekei közül egyik sem lesz már színmagyar, Kiss néni büszke rájuk, hisz a Zsilvásárhelyen maradt fiai, Levente és Károly a 2012-es parlamenti választásokon az RMDSZ színeiben képviselték a helyi magyar közösséget. Előbbi Victor Ponta miniszterelnök és a populista Dan Diaconescu ellenében indult, míg testvére egy másik körzetben próbálkozott. Mindketten az esélytelenek nyugalmával próbálták összegyűjteni a Gorjba rekedt magyarok szavazatait, ami nagyrészt sikerült is. Mi több, a többségiek egy része is az ő nevükre és egyúttal a tulipánra nyomta a bélyegzőt. A román pártok és a helyi sajtó képviselői mindezt nem nézték jó szemmel, ezért is a betegnyugdíjas Kiss Leventét haszonlesőnek, ingyenélőknek titulálták. „Nem tehetek arról, hogy három és fél éves korom óta testi fogyatékkal élek, és csak mankókkal vagyok képes járni – magyarázza a fiatalember. – Együtt kell élnem azzal, amit a sors nekem szánt, a választási kampányban elhangzott sértéseket leszámítva azonban sosem éreztem azt, hogy a helyi románság elítélne amiatt, hogy magyar vagyok.” „Kihez szóljak anyanyelvemen?” A jóval fiatalabb Csolti István nem sokkal a diktatúra bukása előtt került Olténiába. Előbb a feleségét helyezték Brâncuşi városába, majd őt egy nyolcvan kilométerre fekvő községbe, Stoinára helyezték ki, ám végül Craiován kötött ki. A ’89-es rendszerváltás után a misztótfalusi fiatalember hazatérhetett volna, de nem tette. „Fiatalság, bolondság!” – jegyezte meg mosolyogva, amikor erről kérdeztük. „Nem volt nehéz megszokni a román környezetet, hisz a feleségem Craiova mellől származik, az egyetemet meg Bukarestben végeztem. Azt láttam, hogy itt jobb, mint a fővárosban, ráadásul lakást kaptam, előbb egy kis garzont, majd egy kétszobás lakrészt. Fiatalok voltunk, jól kerestünk, szép életet éltünk” – pergeti vissza a huszonöt évvel ezelőtt történteket a középkorú mérnök. – Nekem sem ’90 előtt, sem azután semmi bajom nem volt a románokkal, és nekik sem velem. Sokan, akik először hallják a nevemet, azt sem tudják, hogy milyen nemzetiségű vagyok, csak azt érzékelik, hogy hozzájuk képest valami másfajta lehetek.” Csoltinak inkább az okozott gondot, hogy a több mint 80 ezer lakosú megyeszékhelyen nem volt kivel gyakorolja az anyanyelvét. Később Zsilvásárhelyre költözött, de ott senkit nem ismert, s fogalma sem volt, hol lelhet magyar barátokra. Mint meséli, az elején évekig nem volt kivel egy szót váltson, aztán megismert egy hölgyet, akivel minden negyedik vasárnap együtt ingázott a petrozsényi református templomba, de az asszony már annyira rosszul beszélte anyanyelvét, hogy a közös utazások alatt is inkább románra váltottak. A bő félszáz kilométerre lévő Petrozsény után a valamivel közelebbi Motrun is próbálkozott, ahol a lelkipásztoron kívül három-négy ott ragadt öreg nénivel találkozott. Körülbelül ugyanennyien hallgatják végig az istentiszteletet Zsilvásárhelyen is, ahova a Râmnicu Vâlcean élő Szántó János egy hónapban egyszer látogat el. „Miután megtudtam, hogy a pap eljön a mi városunkba is, már nem utaztam se Petrozsényba, se Motrura. Itt, az RMDSZ-nél vagy Zsigmond Anna néninél családias hangulatban zajlanak az istentiszteletek, amire még az egyik társunk, Kiss néni román barátnője is szívesen eljön” – mondja. Nem az idős hölgy az egyedüli helyi román, aki református szertartásra jár. A házigazda is az, hisz csak a küküllőmenti férje után lett Zsigmond. Amúgy egy környékbeli színromán család Anaként anyakönyvezett leszármazottja, aki a férje révén megtanult magyarul és magyarosította a keresztnevét is. Csolti István megörvendett, amikor megtudta, hogy a városban van katolikus templom, de reményei szertefoszlottak, amint meghallotta, hogy a bukaresti püspökséghez tartózó moldvai csángó pap románul prédikál. A református férfi így jobbára csak az édesanyjával kommunikál magyar nyelven, vele is csak telefonon tartja a kapcsolatot. Az évi találkozó, a nagy ünnep „A lányaim, akik kiskorukban sok időt töltöttek a közelben élő anyósomnál, és mindössze nyaranta egy-egy hónapot voltak édesanyámnál, alig tudnak magyarul. De tény, hogy a magyar eseményekre az egész család szívesen eljár” – fejtegeti. Az utóbbi néhány évben elszaporodtak a regáti magyar rendezvények: az olténiai magyarok évi találkozóján túl ma már közös kirándulásokat, majálisokat, bálokat is szerveznek. Az „összerázódás” kezdeményezője, Csorbai Lóránd református lelkész volt, aki Râmnicu Vâlcea-i szolgálata alatt, 2006-ban szervezte meg az olténiai magyarok első találkozóját. Mint mondta, olyanok jöttek el a rendezvényre, akik jóformán nem is tudták, hogy szűk családi és baráti körükön kívül még több magyar is él Olténiában. Volt, aki évtizedek után szerzett tudomást arról, hogy a románnak hitt távoli ismerőse, vagy éppenséggel a néhány tömbházzal odébb lakó szomszédja Erdélyből származó magyar. „Ez még a jobbik eset, amikor valakiről előbb-utóbb kiderül, hogy magyar. Sajnos sok olyan vegyes család is van, ahol a román férj tiltására a magyar feleség a vallását sem gyakorolhatja, a nemzetiségét sem vállalhatja” – állítja az időközben Marosvásárhely közelébe áthelyezett lelkipásztor. Utódja, Szántó Sándor ma is hat-hét reformátussal számol a városban. Bár nem rajta múlott, szinte személyes kudarcként élte meg, hogy az anyagiak hiánya miatt az idén sem a regáti magyarok nyári találkozóját, sem a szüreti bált nem tudta megszervezni. Pedig tavaly a Horezu közelében fekvő Costeşti-re csaknem hetvenöten jöttek el magyar igét, magyar énekeket hallani. Egy évekkel ezelőtt, Vâlceán szervezett nyári összejövetelen az egyik idős résztvevő meghatódva, könnyes szemekkel újságolta, hogy ünneplő ruháját már húsvét tájékán kimosta és kivasalta, és lelkileg ő maga is hónapok óta készül erre a nagy napra, amikor magyar véreivel és anyanyelvével találkozhat. A 2013-as összejövetel elmaradt, a szekrénybe visszakerült ünneplő ruha talán nem gyűrődik össze jövő nyárig, de az elnémított anyanyelv talán veszíteni fog ékességéből. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2014. január 11.Marius Diaconescu: Románia a kommunista-nacionalista történetírás foglya (1.)Marius Diaconescu, a bukaresti egyetem tanára szerint meg kell tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele van hazugságokkal. Nem igaz például, hogy a középkorban a Magyar Királyságban elnyomták volna a románokat, a török elleni küzdelem nagy része is a magyarokra hárult. Diaconescu Mátyás királyt román felmenőkkel bíró, nagy magyar királynak tartja. Miért él hamis történelemtudattal a román ember? – keresi a választ OVIDIU NAHOI kérdéseire a Historia folyóirat interjújában. – Sajnos, a tankönyvek egyre felületesebbek, mert mind kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a középiskolai történelemoktatásnak. Másfelől még mindig a kommunista-nacionalista történetírás foglyai vagyunk. – Húsznál is több év eltelte után? – Igen, még mindig ez az uralkodó szemlélet a középkorról és az újkorról. A jelenkor vonatkozásában nem. Sajnos, a történelemkönyvek amolyan idealizált, standard, tabu képet festenek a román uralkodókról. A felnőtté váló gyerekek tudatában ezek az idealizált szereplők rögzülnek. – Az egyetemre beiratkozó diákoknál is efféle bevésődött elképzelésekkel találkozik? – Igen, persze. Főleg az elsőéveseket tanítom, és gyakran találkozom ilyen tévképzetekkel, amelyeket a gimnáziumban sajátítottak el. – Mint például? – Például az, hogy Erdély román állam volt a középkorban. Vagy az, hogy Erdély vajdáját az Erdély területén élő román földesurak választották. Ostobaság! Mivelhogy Erdély a Magyar Királyság része volt a középkorban. Egyáltalán nem volt „román ország”. Erdély vajdája magas rangú tisztviselő volt, a harmadik méltóság a magyarországi hierarchiában. Közvetlenül Magyarország királya nevezte ki a király helytartója gyanánt. Az Erdély területén élő román nemesek ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint bármely más nemes a Magyar Királyságban. És semmi esetre sem voltak többségben. – És természetesen nem ők döntötték el, hogy ki legyen Erdély vajdája. Aztán ott vannak az olyan mítoszok, hogy a „románokat elnyomták Erdélyben”. – Ez nem igaz? – Nem. A középkorban nem. A középkorban a román parasztnak ugyanaz volt a státusa, mint a magyar parasztnak. Sajnos, mi a jelenkori vagy az újkori ember szemével tekintünk a középkor történelmére. Vagyis a XVIII., XIX. vagy a XX. századi valóságokat (amikor valóban jelentős román–magyar ellenségeskedések történtek) rávetítjük a középkorra. Ez óriási tévedés. Egy francia történész, ha nem tévedek, Jacques Le Goff mondott valami ilyesmit: a középkort a középkori ember szemével kell néznünk, az ókort az ókori ember szemével, az újkort pedig az újkori ember szemével. Tehát bele kellene helyezkednünk a vizsgált időszak szellemiségébe, hogy az adott korszak mentalitásának és standardjainak megfelelően lássuk az eseményeket. Sajnos, nem ezt tesszük. A középkor folyamán az Erdély területén élő románok azt mondták: éljen a király, vagyis a mi királyunk – függetlenül attól, hogy Mátyás, Zsigmond, vagy valaki más uralkodott Magyarországon. Egyáltalán nem gondoltak Havasalföld vagy Moldva fejedelmeire. Ez természetesnek számított, a király állt az ország élén. Ha jogi problémák adódtak, különféle helyszíneken pereskedtek, a nemesi ítélőszéktől kezdve a királyi ítélőszékig, társadalmi helyzetüknek megfelelően, pontosan ugyanúgy, mint a Magyar Királyság bármely más tagja. Ez változatlan maradt a XVIII. század végéig, amikor – az osztrák asszimilációs intézkedésekre adott válaszként – kialakult a magyar nacionalizmus, és teret hódított Magyarországon, Erdélyben. A hangsúly lassan áthelyeződött a román–magyar konfliktusra, nyilvánvaló politikai célzattal. A középkorban nem létezett ilyesmi. Egyáltalán nem. A román történetírás egy másik hamis mítosza: „a románok egységének középkori érzülete”. Ilyen sem létezett! – Hát a történelemkönyvekből ismert „közös törökellenes harcvonal”? – Semmi sem igaz belőle! A románok jól meghatározott körülmények következményeként harcoltak a törökkel. Nem mi kezdeményeztük a háborúkat a törökkel, hogy „megmentsük Európát”, hogy visszakergessük őket a Balkán térségéből Kis-Ázsiába. Akkor harcoltunk a törökkel, amikor rákényszerítettek a körülmények, és olyankor valóban sok háborús hőstettet hajtottak végre a románok, amelyekről kevesen tudnak. De sajnálatos módon középpontba helyeztünk egy hamis elméletet a „három román ország közös törökellenes arcvonaláról”. Soha nem létezett ilyesmi. Mindenki a saját trónját védte, erősítette. Az uralkodók és a körülöttük lévő nagyurak saját érdekeiket követték. Senki sem gondolt valamiféle közös törökellenes arcvonalra. Legfeljebb akkor beszélhetünk egységes politikáról, amikor Nagy István (Ștefan cel Mare) moldvai fejedelem 1775-ben Mátyás király hűbéresévé vált, mert nem csak ő vált Mátyás király hűbéresévé, de Havasalföldön is egy vazallust akart fejedelemmé emelni. Mivelhogy Baszaráb elárulta, Karóbahúzó Vladot (Vlad Ţepest) emelte fejedelemmé, aki vagy hat hetet uralkodott még, mígnem megölték az alattvalói. Akkor valóban egységes volt a politika. Miért? Szükség volt egy hűséges fejedelemre Havasalföldön (amely egyféle ütközőállam a Magyar Királyság és a Török Birodalom között). Ennyi. Egyébként mindenki a saját útját követte. (folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. január 18.Marius Diaconescu: Románia a kommunista-nacionalista történetírás foglya – (2.)Marius Diaconescu, a bukaresti egyetem tanára szerint meg kell tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele van hazugságokkal. Miért él hamis történelemtudattal a romániai ember? – keresi a választ Ovidiu Nahoi kérdéseire a Historia című folyóiratban. – Ön tanulmányokat, könyveket írt, miután ausztriai, lengyelországi, magyarországi, vatikáni levéltárakban kutatott. Hogyan látják onnan...? – A dokumentumok a valóságot mutatják. A külföldiek nem tulajdonítottak nagy jelentőséget népünknek. Nem igazán vettek észre bennünket a világban. Akkor sem, most sem, sajnos. Inkább a negatívumaink révén váltunk ismertté. Ami feltűnt a dokumentumokban, hogy amikor általánosan jellemzik a románokat, a kép mindig negatív. A 90-es évek elején Bécs és Budapest levéltáraiban kutattam. A dokumentumok – melyeket nem magyarok írtak; hisz tegyük fel, hogy a magyarok elfogultak lennének; tehát vegyük az osztrákok, olaszok, franciák által írt dokumentumokat... Bár ez végső soron nem számít. Az erdélyi románokról, a havasalföldi vagy a szlovákiai hegyekben élő románokról (akikről sajnos alig tudunk valamit) a dokumentumok mindig sötét képet festenek. A románok gyújtogatnak, lopnak, hazudnak, nem szorgalmasak. Sajnos, ez a megítélés a XIV–XV. századtól kezdődően egészen napjainkig szinte semmit sem változott. Nem a külföldiek hibásak, hanem mi. Sajnos. – Ez a válasz sokakban indulatokat szíthat. Ismét azzal vádolhatnak bennünket – mint némely olvasók a História folyóirat weboldalán, minekutána megjelent az ön tanulmánya Karóbahúzó Vladról (Vlad Ţepeș) –, hogy hazafiatlanok vagyunk, amikor ilyeneket mondunk. – A hazafiasságot nem hazugsággal mérik. Annyit mondhatok önnek, hogy egyre több olyan történész él Romániában, aki hiteles történelmet szeretne írni, és aki sokkal jobban szereti hazáját, mint azok, akik nagy hazafinak tartják magukat, és kitüntetéseket szereznek a sajtó ilyen-olyan ütközeteiben vagy máshol. – Ez érdekes. Azt akarja mondani, hogy konfliktus zajlik különféle történésznemzedékek, irányzatok között? – Igen. A 90-es évek utáni fiatalabb nemzedék mítoszok nélkül, hitelesen próbálja bemutatni a történelmet, de ez nem jelentheti, hogy a mítoszok lebontása után nem méltatnánk a hősöket. – Ön például mit válaszol arra a kérdésre, hogy győzött-e Vitéz Mihály a călugăreni-i csatában? – Nem győzött. Egy háborúban több csatát is vívnak, és nem mindegy, milyen szempontból vizsgáljuk az eseményeket. – Számunkra Călugăreni egy hatalmas győzelem helyszíne. – Hát igen, egy bizonyos pontig. De ha viccesen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy amikor Szinán pasa feltápászkodott a mocsárból, és kezét szeme fölé tartva Vitéz Mihály seregét kereste, akkor azt látta, hogy Vitéz Mihály nincs ott. Vagyis – ahogy az ütközet tanúi is mondják – hatalmas volt a călugăreni-i csata, rengeteg török harcos meghalt, és nagyon sok román megsebesült, de az ütközet helyszínét elhagyva Vitéz Mihály visszavonult az erdőkbe, a Kárpátokba az erdélyi fejedelem, Báthory Zsigmond hadseregére várakozva. Mivelhogy nagyon jól tudta: esélytelen vállalkozás lett volna folyamatosan Szinánnal, a török hadsereggel harcolnia. Ne feledjük, hogy a călugăreni-i csatát követően Szinán hadserege megszállta Târgoviștét és Bukarestet, erődítményeket épített a városokban, kormányzókat helyezett az élükre, megkezdte az ország átszervezését pasalikká. Hogyan beszéljünk călugăreni-i győzelemről, ha azt követően a török uralta az országot, nem pedig Vitéz Mihály? – Igen, de végül mégis kiűztük a törököt. – Kiűztük, mert segítségünkre sietett Erdély fejedelme a hadseregével. Vitéz Mihály akkoriban Báthory Zsigmond vazallusa volt. Végül is nem ez a fontos, hanem hogy a călugăreni-i ütközetet valós perspektívából, hitelesen lássuk. Pillanatszerű esemény volt, egyféle thermopülai csata, egy gyors rajtaütés, amelyben nagyon rövid időre Vitéz Mihály kerekedett felül, de semmi több. Egy másik példa az események hamis láttatására, ha kétszáz évvel megyünk vissza az időben, a rovinéi csata bemutatására. „Öreg Mircea (Mircea cel Bătrân) legyőzte Bajazidot”. Ugye, ezt tanultuk az iskolában... Mihai Eminescu híres költeménye is ezt mondja, miközben ebből semmi sem igaz! Mivelhogy a rovinéi ütközet után Öreg Mircea majdnem két és fél évet Erdélybe menekülve él. Ha valóban megnyerte a csatát, mit keresett 1395 márciusában Brassóban Luxemburgi Zsigmondnak, Magyarország királyának hódolva? Miért próbálta a magyar hadsereg négy ízben is Öreg Mirceát visszahelyezni a havasalföldi trónra – egyik alkalommal maga a magyar király vezette a magyar hadsereget –, de mindhiába, mert a törökök minden alkalommal elűzték? Nyilvánvaló, hogy Mircea nem nyerte meg azt a csatát, hisz elmenekült az országból. De mi mindig csak azt akarjuk látni, ami tetszetős, és nem a maguk teljességében szemléljük az eseményeket. A román történetírás nagy hiányossága az átfogó távlatok hiánya. A románok történetét nekünk az egyetemes történelembe ágyazottan kellene értelmeznünk. Hisz megvan a helyünk. És nem egészen jelentéktelen. Nem. Fontos helyünk van. De nem azokat a szereplőket és nem azokat a világtörténelmi jelentőségű mozzanatokat választjuk, amelyek valóban felhívhatnák ránk a figyelmet. – Mondjon egy példát! – Hunyadi János. Vagy Mátyás király. (folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. január 25.Marius Diaconescu: Románia a kommunista-nacionalista történetírás foglya – (3.)Marius Diaconescu, a bukaresti egyetem tanára szerint meg kell tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele van hazugságokkal. Miért él hamis történelemtudattal a romániai ember? – keresi a választ Ovidiu Nahoi kérdéseire a Historia című folyóiratban. – Hunyadi Jánost nagyobb mértékben vállaljuk. Mátyás királyt azonban már kevésbé. – Igen, mert Hunyadi Jánost mi román hősnek tartjuk, a magyarok pedig magyar hősnek tekintik. Mátyás királyt mi megtagadjuk, a magyarok pedig nagy magyar királyként tisztelik. Holott már akkor, a korszakban világosan megfogalmazódott, hogy Mátyásnak román felmenői is voltak, és ez senki számára nem jelentett szégyent. A középkorban sok román nemes futott be jelentős pályát a Magyar Királyság hierarchiájában... ...És ezek közül a legmagasabbra Hunyadi Mátyás, valamint az ő apja, Hunyadi János jutott. Büszkéknek kellene lennünk erre. A nagy világtörténeti munkák, amelyek Cambridge-ben vagy máshol a nagyvilágban születnek, Hunyadi Jánosról és Mátyás királyról beszélnek. De mi olyan témákat választunk, amelyek révén többé-kevésbé csak siránkozunk, ahelyett, hogy előállnánk azzal, ami valóban történt. – Még mindig azt a mítoszt tápláljuk, hogy mi Európa kapuinál álltunk, másokat védtünk, miközben azok katedrálisokat építettek? – Sajnos, igen. Holott ne feledjük: mi önvédelemből harcoltunk a törökkel. Rövid távú csatákat vívtunk. – És nem voltunk ezzel egyedül. – Pontosan. És nem mi álltuk el a törökök legfőbb útját Európa felé. A középkorban és főleg a XV. században a legtöbb és a legnehezebb harcot Magyarország vívta el egészen Mohácsig. Ezt el kell ismernünk! Leszámítva a ’70-es éveket Nagy István (Ștefan cel Mare) idejéből, a legtöbb harc a magyarok és a törökök között folyt. Az erőarányok és az ütközetek száma tekintetében egyaránt. – Nagyon érdekes. Keveset beszélünk Erdély történelméről, és arról, miként befolyásolta ezt a térséget. Íme, a román fejedelmek Erdélyben kerestek menedéket, kapcsolatokat létesítettek, vagy hűbéresekké váltak. A középkori hűbéri hierarchia egy másik olyan kérdés, amiről komplexusokkal beszélünk, mintha legalábbis egyet jelentett volna a teljes megadással. – A középkorban megszokott eseménynek számított, hogy egy uralkodó, herceg, nagyherceg, vagy – hogy úgy mondjam – alacsonyabb rangú király a vazallusává váljék valamely magasabb rangú, erősebb uralkodónak. Ez természetes volt. Ahogy ma politikai klienteizmusról beszélünk, amikor egyes „bárók” „kliensként” futtatnak képviselőket vagy szenátorokat, ehhez hasonlóan a középkor idejében a hercegek, nagyhercegek, őrgrófok egy náluk hatalmasabb király vagy császár hűbéresei voltak. Nem szégyellték. Nyilván, a vazallus igyekezett kibújni a kötelességek alól, amelyek egyébként nem voltak nagyok. Megpróbált előnyt kovácsolni a helyzetéből. Volt egy előnyünk: Havasalföld a Magyar Királyság és a Török Birodalom között helyezkedett el. Ebből adódóan a havasalföldi uralkodók gyakran hintapolitikát folytattak. A helyzet kettősségéből adódóan hol az egyikkel, hol a másikkal működtek együtt. Túl sokat kért a török? Mentek a magyarokhoz. Vagy fordítva. – Védelmet találhattak az egyiknél a másikkal szemben, és fordítva? – A XV. században, amikor épp béke volt a két hatalom, a Magyar Királyság és a Török Birodalom között, Havasalföld és Szerbia kettős fennhatóság rendszerének volt alárendelve. Miben állt ez? Amikor békeszerződéseket kötöttek, leírták, hogy Havasalföld fejedelme fizet egy bizonyos adót a töröknek, és Magyarország királyára hallgat, vagyis a magyar királynak is vazallusa. De miért van az, hogy a román történetírásban soha nem tagadjuk, ha a moldvai fejedelmek a lengyel király hűbéresei voltak, de minduntalan elhallgatjuk, ha Magyarország vazallusai voltak. Miért? Mert nacionalista komplexusaink vannak. Mert a mai ember szemével tekintünk a középkori valóságra. Ez a baj forrása. (folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 1.Marius Diaconescu: Románia a kommunista-nacionalista történetírás foglya – (4.)Marius Diaconescu, a bukaresti egyetem tanára szerint meg kell tisztítani a román történelmi tudatot, mert tele van hazugságokkal. Miért él hamis történelemtudattal a romániai ember? – keresi a választ Ovidiu Nahoi kérdéseire a Historia című folyóiratban. – Ne feledjük, hogy a mai románok elsősorban a televízióból és a filmekből szerzik történelmi ismereteiket. – A filmek, az úgynevezett „nemzeti eposz”, melyet jól meghatározott céllal alkottak a kommunizmus idejében, a 70-es évek elején, körülbelül 1971 után (Ceaușescu híres téziseit követően) keletkeztek, leszámítva két-három korábbi alkotást, akkor készítettek filmet Nagy Istvánról (Ștefan cel Mare). Történelmi filmjeink döntő többsége számos mítoszt, hazugságot tartalmaz. Sajnos. – De ezeket ma is újra meg újra vetítik. – Hát e filmek alapján jöttek létre bizonyos személyiségek: rendezők, színészek. Elsősorban Sergiu Nicolaescura gondolok. Minden tiszteletem az övé történelmi ismeretei és főleg filmes teljesítménye miatt. De sajnos, nyíltan ki kell mondanom, hogy nagy mennyiségben hamisította a történelmet, valótlan képet festve a hősökről. De ne foglalkozzunk most Sergiu Nicolaescuval. Általában a történelmi filmjeinkkel baj van. Jut eszembe egy kevésbé ismert film egy kevésbé fontos szereplőről, Pintea Viteazuról. Lássunk néhány hazugságot. Nagyon nagy hazugságot! A románokat elnyomták a Habsburgok, és a Habsburgok ellen harcoltak. Ez a film üzenete. Nem igaz. Pintea Viteazu egy útonálló rablóvezér volt. S mivelhogy 1703 és 1711 között a kuruc szabadságharcban a magyar nemesek fellázadtak az osztrákok ellen, polgárháborús, zűrzavaros helyzet alakult ki, amelyből a rablók mindenképpen hasznot húztak. Mások is voltak, nem csak Pintea Viteazu. Közönséges rablókból verbuválódott csapataik voltak, amelyeket mind az osztrákok, mind a magyarok megpróbáltak a saját oldalukra állítani néhány nagyobb konfliktusban. Így vonult be Pintea Viteazu a történelembe. Jó, pénzt osztott a szegényeknek... Hát persze, így tudta megvenni a hallgatásukat... De még csak nem is ez a baj, hanem az a kép, hogy a románok a Habsburgok ellen harcoltak. Ez egyszerűen nem igaz! – Eszembe jut egy másik film Karóbahúzó Vladról (Vlad Ţepeș). A ’80-as évek végén készült. Karóbahúzó Vlad havasalföldi és Nagy István moldvai fejedelem úgy beszélgetnek, mintha legalábbis barátok lettek volna. Azt mondja Vlad Istvánnak: „úgy teszel, mintha megtámadnál, hogy megtévesszük a törököt”. – Ismét egy hazugság, melyet a történelemkönyvekben is megtalálunk. Sok történész a következőképpen próbálja megmagyarázni, miért támadta meg Nagy István Chilia városát és Havasalföldet, amikor a törökök lerohanták Karóbahúzó Vladékat: „hogy megmentse Chilia városát a töröktől”. Nem igaz, mert a török a tengerről támadt, Nagy István pedig a szárazföldről indított rohamot. Együttműködött a moldvai és a török hadsereg, mégpedig a havasalföldiek ellen. Hamis tehát az elmélet. A film is hamisan mutatja be. Amikor csak tehették, a havasalföldiek és a moldvaiak egymás fejét vették. Vagyis nem voltak barátok. Mindig ellenségeskedés dúlt a két ország uralkodói, hadserege és népe között. A nemzeti érzület modern képződmény. Csak a XVIII–XIX. századtól beszélhetünk nemzeti érzületről, román nacionalizmusról. De előtte nem. A középkorban havasalföldiek és moldvaiak voltak. – Ön például miként készítene filmet Vitéz Mihályról? – Előtérbe helyezném Jósika István román származású kancellár szerepét, aki kidolgozta az egység tervét. A valóságnak megfelelően kiemelném Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem szerepét. Az egység tervét, az egész folyamatot, Vitéz Mihály történetét a 15 éves háború európai kontextusába helyezném. Vagyis bemutatnám, hogy mi történt valójában, a forrásoknak, dokumentumoknak megfelelően, a mi valódi szerepünket Európában és abban a háborúban. Vitéz Mihály jelentős uralkodó volt. Tudja miért? Rövid ideig, néhány hónapig, picivel több, mint egy évig ő vezette a legfontosabb harcokat a török ellen, az osztrákok által pénzelve. Miért? Egy Duna menti ütközőzóna megteremtésével próbálták gyengíteni a török jelenlétét Magyarország központi és északi térségében. Mi egy másik szempontot követve eltúlozzuk Mihály jelentőségét, és ezzel bajt okozunk. Vagyis nem vagyunk hitelesek. Mi magunk játsszuk el a hitelünket. Sajnos. Ha elfogulatlan történetírást művelnénk, akkor lehet, hogy nemzetközileg is elismernének. – Tehát végül mégiscsak fontos volt az a rövidke ideig tartó egyesülés, amelynek inkább katonai-stratégiai okai voltak, nem pedig nemzeti megfontolások. – Pontosan. Az egyesítés indoka csakis stratégiai természetű volt. A valódi indok? 1526-ban, a mohácsi vészkor Európa közepén eltűnik a Magyar Királyság mint jelentős politikai és katonai hatalom. Merthogy egészen addig Magyarország verte vissza az Európa felé terjeszkedő Török Birodalmat. Gyakorlatilag összeomlott a térségben az erőegyensúly. Az osztrákok nem voltak elég erősek ahhoz, hogy azt fenntartsák. Aztán 1600 környékén, Vitéz Mihály idejében, a 15 éves háború európai kontextusában Erdély fejedelme Jósika István kancellár tanácsa alapján arra jutott, hogy a három fejedelemség egyesítésével jelentős katonai erőt alkothatnának. A călugăreni-i ütközet utáni helyzet volt a minta. Vitéz Mihály visszavonult, és ezt követően megérkezett az erdélyi hadsereg. Báthory Zsigmond parancsnoksága alatt állt Erdély, Havasalföld és Moldva hadserege. A három ország egyesített hadereje a Duna túloldalára verte vissza a törököt. Báthory Zsigmond nem foglalkozott többet ezzel a gondolattal, de átvette tőle Vitéz Mihály, mivel tudta, hogy a három fejedelemség jelentős erőt alkot együttvéve. Így született meg az egyesülés gondolata, amelyet aztán két évszázadon át elfelejtettek. Csak a ’48-asok fedezik fel újra. Tudta-e ön, hogy a XIX. századi történelemkönyvekben alig-alig említik Vitéz Mihályt? Nyilván Bălcescu írását leszámítva, amelynek azonban szinte semmi jelentősége nem volt akkoriban. – De mi úgy tanultuk, hogy Bălcescu írása megváltoztatta a szemléletet... – Dehogy! Nem volt jelentősége akkoriban. Majd csak 1920 után nyomtatták ki több kiadásban. S csak 1920 után népszerűsítették Bălcescut, főleg a kommunizmus idejében. Miért? A XIX. században Bălcescu politikai eszméivel vált ismertté, nem pedig történészként. Ha már úgyis Vitéz Mihályról beszélünk, lássuk egy másik arcát: miként foglalta el a trónt? Hogyan gyűjtötte össze a pénzt, hogy megvásárolja a trónt? Juhokkal kereskedett. Juhokat árult a Török Birodalomnak. Így gyűjtötte össze a vagyont. És ezenkívül kölcsönökhöz folyamodott! – Íme, mennyi szép története van a középkori történelmünknek! – Összevetve a mai történelemmel: Vitéz Mihály legelső törökellenes tette az volt, hogy összegyűjtötte a hitelezőket egy mulatságra, és mindannyiukat megölte. Ezt az eseményt a mi történetírásunk dicsőséges hőstettnek tekinti. Tehát elfogulatlanul szemlélve az eseményeket azt látjuk, hogy nemcsak hőstetteink voltak. Ovidiu Nahoi Háromszék / Historia Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 8.Avram Iancu és az erdélyi román (ellen)forradalom 1848–49-benAvram Iancu jelkép az erdélyi románok számára. Horeával és Ioan Inocenţiu Micu-Klein görög katolikus püspökkel együtt Avram Iancu az erdélyi románok politikai jogaiért történő áldozathozatalt képviseli. A mócok között az 1848–49-es események alkalmával hőssé, a románok politikai jogaiért való harcának már életében jelképévé vált Avram Iancu emléke ma is erős érzéseket és szenvedélyeket kelt bármely erdélyi románban. Ám az érzelmeknek mégsem kellene elhomályosítaniuk a történelmi igazságot. Avram Iancu és az erdélyi 1848–49-es események kapcsán pedig a történészek nem átallottak mítoszokat építeni. Román forradalom vagy ellenforradalom Erdélyben? A meghatározások többsége szerint a forradalom a kormányzati rendszer népi megmozdulással, gyakran erőszakkal történő radikális megváltoztatása. A magyarok forradalmat hajtottak végre 1848–49-ben. Az abszolutista osztrák kormányzati rendszert demokratikus és liberális magyarral váltották fel. A változtatást erőszak segítségével hajtották végre ott, ahol az szükséges volt. A forradalmi hadsereg végig a forradalom védelméért harcolt. Mit tettek az erdélyi románok? A románok ellenálltak a magyar forradalomnak, mert a forradalmi kormány Erdély Magyarországgal való egyesüléséről döntött, és főleg azért, mert nem alkalmazott demokratikus politikát a kisebbségekkel szemben. Egy koherens politika hiánya az új Magyarországon belüli nemzeti kisebbségek elismerésére kiváltotta a románok reakcióját. Román szemszögből nézve a románok forradalmat hajtottak végre Erdélyben. A román politikai vezetők úgy vélték, hogy megmozdulásuk része az Európa legnagyobb részét magával ragadó forradalomnak. A vezetők politikai diskurzusa a radikális változás gondolatát ültette el a tömegekben, főleg a jobbágyoknak történő földosztási és a jobbágyság felszámolására vonatkozó tervek képviseletével. 1848 őszén, ahol az lehetséges volt, a románok a magyar forradalmi rezsimet románnal váltották fel. Nem engedték meg a magyaroknak, hogy magyar közigazgatást állítsanak fel az Erdélyi Szigethegységben, Erdély egyetlen régiójában, mely ellenállt a magyar katonai nyomásnak. A románok az önkormányzás elvei szerint szervezték meg magukat, felfegyverezték saját hadseregüket, vagyis részben az általános forradalmi eszköztárhoz folyamodtak. A történelmi elemzésben az eseményeket összességükben, globálisan kell nézni, nem szabad csak helyi szintre korlátozni. A helyi eseményeket szélesebb kontextusba kell beépíteni, melynek legalábbis magában kell foglalnia más eseményeket vagy történelmi folyamatokat, melyekkel kapcsolatban állt. Globális, átfogó szemszögből nézve a románok ellenforradalmat hajtottak végre, mert a régi osztrák abszolutista kormányzat eszközeivel fordultak a magyar forradalom ellen. Az osztrákok, kihasználva a románok és magyarok közötti ellenséges érzéseket, miután Erdélyben a magyarok javára elvesztették a hatalmat, manipulálták a románokat, és gerillahadseregként használták fel őket a magyarok ellen. Mivel csábították az osztrákok magukhoz a románokat? Azt ígérték nekik, amit a magyarok megtagadtak tőlük: a román nemzet politikai nemzetként való elismerését. Sőt, azzal a gondolattal kokettáltak, hogy a Habsburg Birodalmat amerikai vagy svájci mintára konföderációvá változtatják, amiben a románok által adminisztrált Erdély képezte volna egy osztrák korona alatti dák királyság magját. A románok a magyar forradalmi hadsereggel szemben az Erdélyi Szigethegységben tartottak ki Avram Iancu vezetésével. Avram Iancu módos román családból származott Avram Iancu uradalmi bíró, vagyis adókezelő fia volt, ami helyi szinten fontos tisztségnek számított akkoriban. A románok többségéét jóval meghaladó anyagi helyzete lehetővé tette számára, hogy Abrudbányára és Kolozsvárra járjon iskolába. Miután Kolozsváron elvégezte a jogot, írnok, vagyis a protonotáriusnak alárendelt tisztviselő lett a Marosvásárhelyi Királyi Táblabíróságon, mely magasabb rangú ítélkezési szint volt Erdélyben. Az írnok valójában gyakorlati időt töltött az igazságügyi rendszerben, amire az ügyvédi vizsga előkészítéséhez volt szükség. 24 évesen, 1848 tavaszán már le is tette az ügyvédi vizsgát. A magyar forradalom március 15-i kirobbanása még Marosvásárhelyen érte, valószínűleg éppen az ügyvédi vizsgája alatt. A Királyi Ítélőtáblán több román írnok is forradalmi kijelentéseket tett magyar, székely és szász kollégáikhoz hasonlóan. Avram Iancu március vége felé több más román írnokkal együtt az országot járta, és a Habsburg-hatóságok lehetséges forradalmi agitátorként tartották megfigyelés alatt. Iancu, legalábbis 1848 tavaszán, lázító beszédekkel nem vállal szerepet a románok gyűlésein. Bár más írnokkollégáihoz képest még inaktív megfigyelő, a hatóságok lehetséges veszélynek tartották, valószínűleg jogi képzettsége és a többi román vezetővel fenntartott kapcsolatai miatt. Egy biztos: a hatóságoknak nem tetszett Iancu jelenléte az erdélyi szigethegységi románok között. Némely tisztviselők kitartóan azt kérték, hogy Iancut valamilyen hivatalos feladat ürügyével hívják vissza a Marosvásárhelyi Királyi Ítélőtáblára. De már ügyvéd lett, és nem állt az ítélőtábla joghatósága alatt. Marius Diaconescu (Historia) (folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 14.Bukarest a példa?Megtorpanások, be nem váltott ígéretek, pártérdekek előtérbe kerülése, kiszorítósdi, árulások – rosszul indul az idei év az erdélyi magyar közéletben. Mintha Bukarest volna a követendő példa, ahonnan csak véget nem érő marakodásról, koncért folyó ádáz csatáról, opportunizmusról, árulásról érkeznek hírek. Hogy ismét, ki tudja, hányadszor, a szakadás küszöbére sodródott a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség. Hogy a tegnap még partnerségük megerősítéséről egymás oldalán nyilatkozó vezetők ma már csak a sajtón keresztül fenyegetik, zsarolják egymást. Hogy Pontáék kilóra megvásárolták a Dan Diaconescu-féle párt honatyáit, és immár a liberálisok nélkül is megvan a parlamenti többségük. Hogy partnereik kiszorítása végett afféle koalíción belüli koalíciót hoztak létre, melynek neve – Szociáldemokrata Szövetség – már-már a megtévesztésig hasonlít arra, amivel elsöprő győzelmet arattak a 2012-es választásokon. De hiába fordulunk el csömörrel a fővárosban zajló ingyencirkusztól – hasonló kép tárul elénk a Kolozsvár–Marosvásárhely–Sepsiszentgyörgy tengelyen az erdélyi magyar közéletben is. Esztendő fordultával elillant az RMDSZ határozott kiállása, az autonómiatörvény bemutatását hónapról hónapra halogatják, a szövetségi elnök szerint most éppen az alkotmány módosítása miatt „taktikáznak”. S hiába reménykedtünk abban, hogy a székelyek nagy menetelésén kialakult akcióegység tartós lesz, legalább az autonómia ügyében – lám, az RMDSZ viszonyulása a székely szabadság napjához idén sem egyértelmű. Mindeközben pedig teljes a káosz az RMDSZ ellenzéke berkeiben is: a súlyos identitászavarban sínylődő MPP maradék híveinek eltávolodását kockáztatva az RMDSZ-hez közeledik, de Nagy István volt baróti polgármester kizárása is érzékenyen érintheti az alakulatot. Nem sokkal rózsásabb a helyzet az Erdélyi Magyar Néppárt háza táján sem: Nemes Előd átigazolása, majd az alakulatra zúdított vádsorozata nem csak a fiatal politikust minősíti, és volt pártja vagy az őt befogadni látszó RMDSZ megítélésének árt – elriaszthatja azokat is, akik még valamelyes érdeklődést mutattak közügyeink iránt. Öntelt, határozott cselekvésre mégis képtelen hatalom, megosztott és erőtlen ellenzék – a magyar viszonyok mindenben kísértetiesen hasonlítanak a bukarestiekre. És ezért igazán nem okolhatjuk a román államhatalmat vagy zászlóüldöző helytartóit. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 15.Avram Iancu és az erdélyi román (ellen)forradalom 1848–49-ben (Mindennapi történelemhamisítások - 2.)Avram Iancu a románok első, 1848. április 30-án Balázsfalván tartott gyűlésének megszervezésekor tűnt ki. Beszéde mérsékelt volt, arra biztatta a románokat, hogy pontosan teljesítsék jobbágyi kötelezettségeiket, amíg az erdélyi diéta (a modern parlamentnek megfelelő törvényhozó fórum) döntést nem hoz a parasztok helyzetének javításáról. Míg a forradalom által szorgalmazott társadalmi változások esetében visszafogottabb volt, Iancu határozottan lépett fel a románok politikai jogainak ügyében. Egy kis történelemhamisítás Az erdélyi románok „forradalma” egyáltalán nem úszta meg, hogy ne hamisítsák meg a Román Akadémia égisze alatt kiadott Románok Történelmében. A módszer már klasszikus: egy dokumentumrészlet kiemelése a kontextusból. A Román Akadémia hivatalos történésze, Liviu Maior volt oktatási miniszter azt állítja, hogy Avram Iancu a következő szavakkal „fordult a – felsővidrai – parasztokhoz”: „A román nem koldulja a szabadságot a magyaroktól; a román nemzet elég erős, hogy harcban vívja ki a szabadságát.” (Academia Română, Istoria Românilor, VII/1., Bukarest, 2003, 270. o.) Valójában a történész által idézett dokumentum, a kamarai biztos (az eredetiben „comite cameral”) egyik 1848. május 9-i jelentése felettesének a május 5-i felsővidrai gyűlésről, ahol a vásár miatt sokan voltak, és világosan kimondja, hogy Avram Iancu ennek a tisztviselőnek az apja, Alexandru Iancu uradalmi bíró (vagyis közvetlenül az illető biztosnak alárendelt tisztviselő) házában felolvasott egy román nyelven írt, a pap által terjesztett kiáltványt, mely a románokat harcra buzdítja a szabadságért. Miután felolvasta a kiáltvány szövegét, vagyis a biztosnak lefordította magyarra, Iancu állítólag maga tette hozzá a Román Akadémia történésze által fentebb idézett mondatot. A biztos világosan mondja: „Ezen kívül az uradalmi bíró fia, Avram Iancu hozzátette: »a román nem koldulja…«”. Szó sincs arról, hogy Avram Iancu azt a mondatot a falujabeli parasztok előtt mondta volna! A kérdéses levelet egy topánfalvi jobbágy hozta, és a pap olvasta fel hívei előtt. Sőt, Iancu apjának kísérlete, hogy elkobozza a levelet, veszélybe sodorta a családját, a parasztok ugyanis megfenyegették. Vajon Iancu apja azt tervezte volna, hogy egész vagyonával együtt elmenekül a faluból, ha fia már akkor a parasztok élén állt volna? De ezek olyan részletkérdések, melyek nem számítanak, amikor a Román Akadémia egy hivatalos történelmet akar kikényszeríteni. A hazugság történelemmé válik. Ha pedig a Román Akadémia írja, akkor igazságnak kell lennie!? Iancu fegyvere a puska, nem a diplomácia 1848 nyarán, tekintettel arra, hogy a románok által a május 15–17-i balázsfalvi nemzetgyűlés alkalmával megfogalmazott kéréseket nem fogadta el sem az erdélyi diéta, sem a császár, a románok álláspontja radikalizálódott. Az orláti és naszódi két román katonai központban a csapatok, a Bécsből érkezett parancsok ellenére, megtagadták az engedelmességet a magyar közigazgatásnak. A katonai helyzet nyomására a császár elfogadta Erdély egyesülését Magyarországgal, és az egész erdélyi hadsereget, a román regimenteket beleértve, az új hatóságok alá rendelte. Az Erdélyi-Szigethegységben a mócok katonailag megszervezték magukat Avram Iancu vezetésével, ezzel a harmadik román hatalmi központtá válva Erdélyben (...) 1848. szeptember 15–28-án zajlott Balázsfalán az erdélyi románok harmadik nemzetgyűlése. Addig a román politikai vezetők politikai nyilatkozatokkal és a magyarokkal, illetve az osztrákokkal folytatott tárgyalásokkal tűntek ki. Balázsfalván szeptemberben a hangulat túl forró volt, hogy a diplomácia és a tárgyalások szellemében tartott biztatásokat és beszédeket hallgassanak. Ahogy azt Simion Bărnuţiu, az erdélyi románok egyik nagyon aktív radikális vezetője megjegyezte, nehezen élte volna túl bármelyik román szónok, ha pacifista beszédet mond. Ilyen körülmények között a fegyveres harcot támogatók kerültek előtérbe. Avram Iancu mintegy hatezer felfegyverzett móccal érkezett Balázsfalvára. Ez Iancu dicsőségének kezdete. Ausztriával a forradalmár magyarok ellen A románok 1848 szeptemberében Balázsfalván úgy döntöttek, Ausztriával szövetkeznek, és a magyarok ellen harcolnak a Habsburg fennhatóság visszaállításáért. (...) A magyarok ellen Ausztriával való szövetkezés okát világosan megmagyarázzák a román vezetők, éppen maga Avram Iancu: a magyarok megtagadták a románoktól a politikai jogokat, míg az osztrák császári udvar a románokat politikai nemzetként ismerte el. A románok elítélték Erdély egyesülését Magyarországgal, és az osztrák hatóságok visszaállítása mellett szálltak síkra. A császáriak arra használták fel a románokat, hogy félreállítsák a forradalmi magyar hatóságokat. A románok által Balázsfalván megválasztott Nemzeti Komité koordinálta a románok prefektúrákba és légiókba történő politikai és katonai megszervezését, az ókori rómaiak mintájára, szimbolikusan utalva a román nép római eredetére. (folytatjuk) Marius Diaconescu Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 24.Kiszorítósdi szociálliberális módraA Szociál-Liberális Szövetség bomlásának eredményeként a liberálisok kiszorultak a hatalomból, Victor Ponta szociáldemokratái nélkülük is kormányozni tudnak. Boda József elemző szerint legalább az ellenzék erős lesz. Cseke Péter Tamás arról írt, mi vezetett ide. A sajtósoknak lassan meg kell tanulniuk, hogy USL helyett USD-kormányt írjanak a Ponta-kabinet szinonimájaként. Az egyetlen betű cseréje azonban nagy váltást, a liberálisok ellenzékbe vonulását jelenti. Bár erről az Erdélyi Riport lapzártájáig nem született hivatalos döntés, az államfő eltávolítására 2012-ben létrejött, majd a választásokon hetven százalékos támogatottságú Szociál-Liberális Szövetség (USL) gyakorlatilag felbomlott. Helyette a fele plusz egy mandátumos többséggel rendelkező Szociáldemokrata Szövetség (USD) maradt hatalmon Romániában. Ez utóbbi koalíció az USL eddigi alakulataiból áll, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nélkül. Antonescu végig gyanakvó volt Az USL felbomlása hosszú folyamat eredménye. 2013 nyarán kezdődött, amikor a PNL elnöke, Crin Antonescu rájöhetett arra, hogy nem ő lesz a pártszövetség államfőjelöltje az idei novemberi elnökválasztáson, annak ellenére, hogy ezt a pártszövetség alapító okiratában is rögzítették. Bár Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő ezt folyamatosan tagadta, az USL legerősebb pártjában erősödtek azok a hangok, amelyek szerint Traian Băsescu mandátuma után a PSD-nek saját emberét kell költöztetnie a Cotroceni-palotába. Erre az igényre ráerősítettek a felmérések, amelyek szerint Ponta népszerűségben konstans módon megelőzi Antonescut. A PNL elnöke gyanakvóvá, idegessé vált, s megindultak részéről azok a támadások, amelyek belülről feszíteni kezdték az USL-t. Belekötött a kormányfő és az államfő „békés egymás mellett élési szerződésébe”, a Ponta és Băsescu közötti alkuba a főügyészek kinevezésével kapcsolatban, ellenezte a szociáldemokraták által javasolt Verespatak-törvényt, kifogásolta a decentralizációs tervezet előírásait, végül az ellenzék mellé állt az amnesztiatörvény és a Btk. módosítása kérdésében. Közben fokozatosan eltávolodott, majd megszabadult az első fokon börtönre ítélt Dan Voiculescu üzletember-médiamágnás Konzervatív Pártjától, amely a PNL szövetségese volt az USL megalakulásakor. Az RMDSZ már nem támogatja az alkotmánymódosítást Az alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénybe ütközőnek minősítette a parlamenti különbizottság által kidolgozott alkotmánymódosító tervezet 26 pontját, közöttük a magyarságnak fontos változtatásokat, amelyeket az RMDSZ javasolt. A normakontroll során a testület megállapította, hogy a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződésére vonatkozó módosítási javaslatok túlmutatnak az alkotmánymódosítás határain, ezért elfogadásukkal a parlament sértené az alaptörvényt. A döntést azzal indokolták, hogy a javaslatok ellentmondanak az alaptörvény első cikkelyével, mely szerint Románia egységes nemzetállam. A döntést kommentálva Kelemen Hunor szövetségi elnök közölte, az RMDSZ ilyen körülmények között nem támogatja az alaptörvény módosítását. Fenntartja: 2014-ben sem lesz alkotmánymódosítás. „Nem látom, hogyan lehetne olyan kérdéseket ma a parlamenti bizottságban rendezni, amelyeket az alkotmánybíróság kifogásolt” – jelentette ki. Új szövetség A szakítást az a döntés gyorsíthatta fel, hogy a PSD és a PNL külön induljon a közelgő EP-választásokon. Pedig ez már nem ígért újabb feszültséget, hiszen a döntést konszenzussal hozták meg a felek, s Victor Ponta ígéretet tett Antonescunak arra, hogy az USL ismét meg fogja őt erősíteni az államfőjelölti minőségében. Ez azonban már nem történt meg. A PNL elnöke váratlan húzással megvonta a bizalmat a fontosabb minisztereitől. Előbb Radu Stroe belügyminisztert mondatta le, majd Daniel Chiţoiu pénzügyminiszter és Andrei Gerea gazdasági tárcavezetőnek kellett leköszönnie. Mindannyiukat azzal vádolta, hogy jó ideje nem a liberálisokat, hanem a szociáldemokratákat képviselik a kabinetben. „Szeretnénk végre igazán kormányon lenni” – indokolta a döntését. Ezzel egy időben a PSD az USL két kis pártjával, a Konzervatív Párttal (PC) és Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR) közösen létrehozta a Szociáldemokrata Szövetséget (USD). Victor Ponta közölte, hogy az USD az EP-választásokon közös jelölteket indít, s döntöttek is a sorrendjükről. Johannis, a válóok A valódi törést az USL-ben a PNL miniszterjelöltjeinek bejelentése hozta. Crin Antonescu ugyanis váratlanul Klaus Johannist javasolta belügyminiszternek Radu Stroe helyére, és közölte pártjának azon igényét, hogy a nagyszebeni polgármester kormányfőhelyettes is legyen. Ezt a posztot a liberálisok részéről korábban Daniel Chiţoiu töltötte be a Ponta-kabinetben. A PNL igényével csak az volt a bökkenő, hogy jogi értelemben kormányátalakítást is jelent, azaz a parlamentnek is bele kell egyeznie, hogy ezentúl ne a pénzügyi tárca vezetője, hanem a belügyminiszter legyen a kormányfő egyik helyettese. Még ez sem lett volna gond, azonban Ponta váratlanul közölte: ha már úgyis a parlamenthez kell fordulni Klaus Johannis miatt, ejtsenek meg egy szélesebb kormányátalakítást, és a PC is kapjon egy miniszterelnök-helyettesi posztot. Ez az elképzelés a PNL ellenkezésén megbukott. Crin Antonescu kimondta: nem tűri, hogy „egy zsebpártot” a liberálisokkal egy szintre emeljenek a kormányban. Ráadásul az USD feloszlatását és teljesíthetetlen gazdasági intézkedéseket kért Pontától, amire nemleges választ kapott. Ultimátum ultimátumot követett, legutóbb Crin Antonescu a miniszterelnöknek azt üzente: döntse el, hogy USD-kormányt vagy USL-kormány akar. Február 24-ig adott határidőt Victor Pontának arra, hogy egyezzen bele a PNL által javasolt kormányátalakításba. „Ha Ponta az illegitim USD-kormány mellett döntött, követelni fogjuk a lemondását” – jelentette ki Antonescu. A választ még a határidő lejárta előtt megkapta: a kormányfő nem mond le, az USD-t nem oszlatják fel, s a liberálisok által üresen hagyott miniszteri posztokra kinevezett ideiglenes tárcavezetők a törvény által előírt 45 napig tisztségben maradnak. „Hátha addig a liberálisok meggondolják magukat” – mondta Victor Ponta, aki szerint nyilvánvaló, hogy Antonescu ellenzékből szeretne államfői mandátumhoz jutni. Kelemen: Nem tárgyalunk kormányra lépésről A RMDSZ nem tárgyalt az esetleges kormányra lépésről Victor Pontával – jelentette ki Kelemen Hunor kolozsvári sajtótájékoztatóján. A politikus újságírói kérdésre elmondta, fel sem vetődött a szövetség kormányra lépésének a kérdése, ez a Szövetségi Állandó Tanács szombati ülésén sem volt napirenden. Az elnök cáfolta a román sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint a kormányra lépésről tárgyalnak. Kelemen Hunor hangsúlyozta, Romániában a Szociálliberális Szövetség (USL) kormányoz, még ha a szövetséget alkotó pártok „veszekednek is egymással”. A koalíciót alkotó pártok „családi viszályaiba” az RMDSZ nem kíván beleszólni. „Jót tesz az erős ellenzék”Boda József politikai elemző is úgy látja, hogy a szociáldemokratákat és a liberálisokat elsősorban a közelgő elnökválasztás távolította el egymástól. Szerinte mindkét félnek érdeke az USL szakadása, miután az alkotmánybírósági normakontroll során kiderült (lásd keretes írásunkat), hogy lehetetlen az alaptörvény módosítása. Emiatt a következő államfő hatásköre sem változik – megőrzi például döntő szerepét a kormányfő kinevezésében – és ez jelentősen megnöveli a novemberi elnökválasztás tétjét. „Az új államfőnek ugyanakkora hatalma lesz, mint most Băsescunak. Most már a PSD tényleg nem engedheti meg magának, hogy az ország legerősebb pártjaként átengedje másnak az elnöki széket” – mondta az elemző, utalva arra, hogy az USL államfőjelöltje hivatalosan még mindig Antonescu. Az új helyzetben a liberális pártelnök a jobboldal jelöltje lesz Boda szerint novemberben, és a második fordulóba kerülve begyűjtheti a többi jobboldali jelölt – Cătălin Predoiu és Mihai Răzvan Ungureanu – szavazóinak támogatását is. „Tehát erős ellenfele lesz a baloldal jelöltjének” – magyarázta Boda. Az elemző meglátása: az USL szakadásával a pártszövetség összes eddigi nagy célkitűzése megbukik, az alkotmány módosítása mellett a decentralizáció és a választójogi reform is. Pontának azonban az lesz a legnagyobb gondja, hogyan fogja a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget biztosítani? „Ez a többség most nagyon törékeny lesz, ha az RMDSZ nem lép kormányra. Márpedig Kelemen Hunorék nem fognak kormányra lépni, legfeljebb egyes kérdésekben a parlamentből támogatják majd Pontáékat, és nem írnak alá bizalmatlansági indítványt” – jósolja Boda. Az elemző örvendetes fejleménynek nevezte, hogy a hetven százalékos támogatottságú pártszövetség felbomlásával végre erős ellenzéke lesz a kormánynak. Emlékeztetett arra, hogy az USL hatalmával visszaélve Európa szélére sodorta az országot, feszegetve a jogállamiság határait. „Jól fog most egy erős fék az országban. Pontának ugyanis néha elképesztő totalitárius hajlamai vannak” – fogalmazott Boda József. A liberálisok nélküli kormánynak valóban erős ellenzéke lesz. Az USD-nek a Képviselőházban a kisebbségek frakciójával együtt 206 szavazata van, az ellenzéknek (PNL, Demokrata Liberális Párt, Dan Diaconescu Néppárt és RMDSZ) 198. A szenátusban az USD már kisebbségben van: 84 szavazat 86 ellenében. Ez azt jelenti, hogy az immár harmadik Ponta-kormányt bizalmatlansági indítvánnyal nem lehet megbuktatni. Erdélyi Riport (Nagyvárad), 2014. március 4.A koalíciós tárgyalások során fölmerült viták ellenére az RMDSZ részvételével alakul meg az új bukaresti kormány, miután a szövetség hétfő délután elfogadta a Szociáldemokrata Párt (PSD) koalíciós feltételeit.Az RMDSZ egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget kap a koalícióban, emellett a szövetségé a művelődési és a környezetvédelmi tárca. Előbbit miniszterelnök-helyettesi minőségben Kelemen Hunor elnök, utóbbit Korodi Attila irányítja majd. Mint ismert, mindkét tárca volt már RMDSZ-es irányítás alatt, és mindkét miniszter vezette már a szóban forgó minisztériumot. A koalíciós egyeztetések során nézeteltérések merültek fel a PSD és az RMDSZ között, mivel a szövetség nagy tétben próbált játszani, és a felajánlott kormányfő-helyettesi, művelődési és távközlési tárca mellett az egészségügyi minisztériumot is szerette volna magának. A PSD azonban ragaszkodott az egészségügyi minisztériumhoz, így a szövetség végül beérte két tárcával. A kormányban, amelyet az RMDSZ mellett három párt – a Szociáldemokrata Párt (PSD), az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) alkotta Szociáldemokrata Unió (USD) – képez, a miniszterelnök továbbra is Victor Ponta PSD-elnök marad, és mind a négy részt vevő alakulat kap egy-egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget. (A helyzet pikantériája, hogy a Központi Választási Iroda épp hétfőn utasította el az USD megnevezést, mert az túlságosan hasonlít a liberálisok kilépése nyomán felbomlott USL koalíció nevének rövidítéséhez.) A stabilitást biztosítaná az RMDSZ Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt követően, hogy az RMDSZ vezetése megszavazta a kormányra lépést, elmondta: a PSD ajánlatait kielemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az országnak stabil kormányra van szüksége, közreműködésük pedig ebben rendkívül fontos, tekintve a hazai és külföldi helyzetet. Közölte, elfogadták, hogy a 2012-es kormányprogramot vigyék tovább, a mostani megállapodás ennek egyik fejezetéhez sem tesz hozzá semmit. Kifejtette, nagyon jó eredménynek tartja a koalíciós alku eredményét, amely révén a miniszteri tisztségek mellett tizennégy államtitkári posztot is kapnak. Azt is elmondta, hogy a székely zászlót kitűző polgármesterek elleni perekről nem esett szó a koalíciós alku során, mivel igazságszolgáltatási ügyről van szó. Úgy vélte, az RMDSZ egyensúlyt hoz a kormányba, és kormányon tudja hatékonyan képviselni a romániai magyarok érdekeit. Kelemen Hunor délután fél négykor koalíciós megállapodást írt alá Victor Pontával, majd az USD tagpártjainak elnökeivel is aláírtak egy dokumentumot, amelyben a szövetség igényeit rögzítették. Victor Ponta kormányfő a nap folyamán együttműködési megállapodást írt alá a nemzeti kisebbségek frakciójával is. A kisebbségek nem kapnak kormánytisztséget, Varujan Pambuccian frakcióvezető ugyanakkor jelezte: az RMDSZ-szel együtt jelenlegi formájában támogatják a parlamentben évek óta megrekedt kisebbségi törvény elfogadását. Ponta korábban a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) vezetőivel is tárgyalt, ennek nyomán az ellenzéki párt támogatásáról biztosította a kormányt. A kormányfő hétfő délután ismertette a kormány tervezett névsorát, a parlament várhatóan kedd délután szavaz bizalmat a harmadik Ponta-kabinetnek. Băsescu: Ponta mondjon le! A kormány beiktatását ugyanakkor hátráltathatja Traian Băsescu államfő ellenkezése, aki közölte: álláspontja szerint Victor Ponta mandátuma az előző koalíció, a Szociáldemokrata Unió (USL) nyomán megszűnt. Az elnök vasárnap késő este a B1 televíziós csatornának nyilatkozva leszögezte: kitart azon álláspontja mellett, hogy Ponta nem állhat egyszerűen bizalmi szavazást kérve a parlament elé az RMDSZ-szel, mivel az eredeti kormányprogram a Szociálliberális Unióé (USL) volt, ami azonban a PNL kilépésével megszűnt, ezért a kormányfőnek vissza kellene adnia mandátumát. Mint arról beszámoltunk, az elnök vasárnap reggel azt mondta: ebben a helyzetben új kormányról és kormányprogramról van szó, ezért a kormányfőnek ismét kormányalakítási megbízatást kell kérnie tőle. Leszögezte ugyanakkor, hogy soha többé nem kéri fel Pontát a kormányalakításra, mivel velejéig korruptnak tartja. Azt is közölte, hogy ha a parlament megszavazza az új kormányt, alkotmánybíróságon támadja meg a szavazás eredményét. Az államfő magyarellenes kirohanása Az államfő emellett magyarellenes kirohanásra ragadtatta magát, miközben bíráló hangnemben szólt a PSD és az RMDSZ esetleges koalíciójáról. Közölte, attól tart, hogy újabb titkos megállapodás született az RMDSZ és Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök között. Hozzátette: a kormányfő szakértőnek tűnik ebben a műfajban, hiszen mint később kiderült, már a 2012-es parlamenti választások előtt is született egy – végül be nem tartott – titkos megállapodás közte és a szövetség között arról, hogy az RMDSZ-t is bevonják a kormányba. Kitért arra is, hogy a napokban derült ki: a kormányból múlt héten kilépett Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC) között is titkos megállapodás volt arról, hogy amennyiben a PNL-s szenátusi elnököt, Crin Antonescut államfővé választják, a felsőház elnöki tisztségét a konzervatívok kapják meg. Az államfő elfogadhatatlannak nevezte a szerinte a koalíciós megállapodásba bevezetni kívánt magyar követeléseket az anyanyelv egészségügyi intézményekben való használatáról és „az olyan jelképekről, amelyeknek semmi közük a román államhoz." „Nem gyűlölheti valaki annyira az államot, hogy ne akarja kitűzni annak jelképeit a közintézményekre, egy városházára. A megvető magatartás minden határt túllép, ami még elfogadható egy civilizált államban. Felkérném azokat, akik nem hajlandóak a román állam jelképeit tisztelni, az RMDSZ-t, hogy menjenek el Franciaországba, tegyenek egy próbát, és nézzék meg, ott hány percen belül tartóztatnák le őket. Vegyék le a zászlót a párizsi városházáról. Tűrhetetlen túlzásokba estek" – hangoztatta az államfő. Hozzátette: attól tart, hogy a kormánytöbbség biztosítása érdekében Ponta beadja a derekát, és mindenféle titkos egyezmények születnek. Megjegyezte: azt üzeni az RMDSZ-nek, hogy „az ország törvényei a kisebbségekre is vonatkoznak". Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke ugyanakkor úgy nyilatkozott: a PSD-vel aláírandó megállapodás „nem lesz titkos". Kulturális jogok, kisebbségi törvény és autópálya Az USD és az RMDSZ közötti politikai megállapodás rögzíti, hogy az RMDSZ milyen feltételek teljesülése esetén támogatja a kormányt. A szövetség feltételül szabta, hogy csak közös megegyezéssel módosítható az alkotmány, az ország közigazgatási átszervezését pedig a különböző vidékek hagyományainak, kultúrájának és történelmének figyelembevételével hajtják végre. Külön jogszabályban rögzítik a kisebbségek kulturális jogait, és megyei, illetve helyi szinten arányosan biztosítják a kisebbségek részvételét a közintézmények működtetésében. Az RMDSZ azt is kikötötte, hogy hozzák létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) önálló magyar oktatási vonalát. Emellett az USD vállalja, hogy minden olyan kérdésben egyeztet az RMDSZ-szel, amely a magyar közösség kulturális, nyelvi vagy oktatási identitásához kapcsolódik. Az oktatási törvényt is csak közös beleegyezéssel módosítják, az USD pedig támogatja a kisebbségek szerzett jogainak tiszteletben tartását. A kormány lépéseket tesz a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálása és a kisebbségi törvény elfogadása érdekében, és felgyorsítják az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. Emellett megállapodtak a közigazgatási decentralizációs folyamat folytatásában is. A kormánypártok a megállapodás szerint együttműködnek egy olyan törvény kidolgozásában, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzatok számára a település vagy a megye zászlajának használatát, és az észak-erdélyi autópálya építésének folytatásában is megállapodtak. Krónika (Kolozsvár), 2014. május 6.Egy helybenHa a korábbi RMDSZ-vezetés apró lépéseknek nevezett politikája keltett idegességet, illetve elégedetlenséget a magyar közösségben, a Kelemen-féle szövetség – legalábbis jó ideje – mintha egy helyben topogna. A szocialista kormánynak valójában kevés szüksége van a magyarokra, ha szimatunk nem csal, főképp azért hozta össze a koalíciót a kormányfő, hogy még választások előtt kötött titkos paktumuknak eleget tegyen. De a szocdemek valójában igen vegyes társaság, időközben felszippantotta a Dan Diaconescu-féle és a parlamentből kihullott Nagy-Románia Pártból a legszélsőségesebb embereket, s ha a csúcsvezetés maga nyíltan nem magyarellenes, a második, harmadik vonal már az, ezt is nyíltan felvállalja, s ott tart be az RMDSZ halovány kéréseinek, ahol éppen tud. Marosvásárhelyen elbaltázták az orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatának megalapítását, s ebben nem kis szerepe volt a tanügyminisztérium felsőfokú oktatásért felelős államtitkárának, aki feledve a tanügyi törvény vonatkozó szakaszát, mely előírja a főtanszék megalapítását, arról szónokolt, hogy a politikum beavatkozása rontotta el a dolgok alakulását, de szabályos állóháború alakult ki a magyar nyelvű tankönyvek ügyében is, és az oktatási miniszter inkább hátráltatta a helyzet rendezését. Király András államtitkárként – akit még a szövetkezés előtt is megtartottak a tárcánál – elég nehezen tudja érvényesíteni a kisebbségi tankönyvek nyomtatásával kapcsolatos elképzeléseit, a miniszter meg, mintha bárki is a román állam ellen kívánna lázítani az ábécéskönyvekben, a költségekkel nem törődve s természetesen a bizalmatlanságot serkentve tankönyvfordításokat követel. Az elhíresült észak-erdélyi autópálya sem a tervek szerint épül, Bukarestben soknak találják annak költségeit, s Dan Şova, a miniszterelnök egyik bizalmasa képes volt kijelenteni, elég, ha gyorsforgalmi utat építenek Brassó és Marosvásárhely között, minek a drága pénzt autópályára költeni. Az már csak megkoronázza a be nem váltott ígéreteket, hogy az egykori maroshévízi pártaktivistából lett honvédelmi miniszter azzal nyugtatgatja híveit: esze ágában sincs a kormánynak magyar prefektusokat kinevezni. Pedig Maros megyére ugyancsak ráférne egy olyan ember, aki ha nem is tudná megállítani Marosvásárhely szórványosodását, de legalább a létező törvények betartására kötelezné a román vezetőket. Kelemenék – a jelek szerint – jól tűrik a szocdemek magyarellenes kijelentéseit és cselekedeteit, abban reménykedve: a választások után változik a hangulat. Eddigi tapasztalataink ennek ellenkezőjét bizonyítják. Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. május 14.Bizalmatlansági indítványt terjesztett be az ellenzékBizalmatlansági indítványt terjesztettek be az ellenzéki pártok kedden Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök kormánya ellen, amelyben az RMDSZ is részt vesz. A több mint két éve tisztségben lévő, harmadik kabinetjét vezető Victor Ponta először szembesül bizalmatlansági indítvánnyal, mivel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) év eleji kormányból való kilépése előtt az ellenzéknek nem volt meg a bizalmi indítványok beterjesztéséhez szükséges 25 százalékos parlamenti súlya. A Ponta-kabinet kényelmes többséggel rendelkezik a törvényhozásban, így nem kell tartania attól, hogy megbuktatják. Az ellenzék rendszerint nem a kormányváltás reményében, hanem a nagy médiaérdeklődés közepette megrendezendő parlamenti vita kiprovokálása érdekében terjeszt be bizalmatlansági indítványt. A PNL által kezdeményezett indítványt a parlament két házának 573 tagjából 225 képviselő és szenátor írta alá, köztük a Demokrata Liberális Párt (PDL), az újonnan alakult Népi Mozgalom Párt (PMP), a Polgári Erő (FC) és a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) törvényhozói. Az "Állítsátok meg a korrupt, demagóg és hazug Ponta-3 kormányt" címmel megszövegezett kezdeményezés főleg amiatt bírálja a kormányt, hogy nem léptette életbe a választási kampányában ígért gazdaságserkentő intézkedéseket: nem csökkentette öt százalékkal a munkáltató által befizetendő tb-járulékot és nem tette adómentessé a cégek visszaforgatott nyereségét. A PNL úgy időzítette régóta beharangozott bizalmatlanági indítványát, hogy megvitatására az európai parlamenti és időközi parlamenti választási kampány célegyenesében, jövő héten kerüljön sor. A honatyák azonban vakációt szavaztak meg maguknak, hogy választókerületeikben vehessenek részt a kampányban, így a média arra számít, hogy a házbizottság a május 25-i választások utánra halasztja a bizalmatlansági indítvány vitáját és szavazását. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 27.Győzött a román baloldal, lemondott a PNL vezetőségeFölényes baloldali győzelmet hozott Romániában a vasárnapi európai parlamenti (EP) választás: 99,99 százalékos feldolgozottság mellett a kormányzó Szociáldemokrata Párt – Románia Fejlődéséért Országos Szövetség – Konzervatív Párt (PSD-UNPR-PC) szövetség 2 093 132 vokssal, a szavazatok 37,60 százalékát beseperve a legtöbb – szám szerint 16 – képviselőt küldheti az Európai Parlamentbe. Az RMDSZ 6,3 százalékos eredményt ért el. Korábbi feldolgozottságnál egy ideig úgy tűnt, esély lehet arra, hogy három képviselőt delegáljon az európai törvényhozásba, így a Fidesz–KDNP-listáról bejutott Tőkés Lászlóval együtt összesen négyen képviselhették volna az erdélyi magyar közösséget az EP-ben. A délutáni feldolgozottsági adatok alapján azonban bizonyosnak tűnik, végül két mandátuma marad. A második helyen a kormányból márciusban kilépett Nemzeti Liberális Párt (PNL) végzett 835.453 szavazattal, 15 százalékkal, ami 6 mandátumot jelent, a harmadik a Demokrata-Liberális Párt (680 759 voks, 12,23 százalék, 5 mandátum), mandátumhoz jut a Traian Băsescuhoz közeli erők által nemrég létrehozott Népi Mozgalom Párt (PMP) is (345 908 voks, 6,21 százalék, 2 mandátum), sikeres volt az RMDSZ is, amely 6,30 százalékot ért el, és egyetlen független jelöltként a PNL-ből összeférhetetlenségi ügyei miatt kilépett volt művelődési miniszter, Mircea Diaconu is bejutott az EP-be, 379.528 szavazattal, 6,81 százalékkal. Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke már vasárnap este, az exit-poll eredmények közzé tételét követően ajánlatot tett a PNL-nek a liberálisok márciusi kilépésével megszűnt Szociálliberális Unió (USL) helyreállítására, Emellett az ország ügyeiről szóló egyeztetésre hívta a PDL-t és a Dan Diaconescu Néppártot (PPDD) is. Lemondott a PNL vezetősége, a párt átlép az EPP-be Crin Antonescu PNL-elnök viszont leszögezte: a PNL-t nem lehet megszelídíteni langyos kormányzati pozíciókkal, és a párt nem hagyja, hogy az ország a „vörös bárók” kezébe kerüljön, ezért az ország PSD-sítésének legfőbb ellenfele kíván lenni. Közölte: vállalja a felelősséget kudarc miatt, ugyanakkor a PNL mégiscsak a legjobb eredményt elérő jobbközép párt. A felelősségvállalás azt jelenti, hogy vele együtt hétfőn a párt teljes vezetősége felajánlotta lemondását, ám mivel nem akadt olyan politikus, aki vállalta volna a PNL ideiglenes irányítását, Antonescu tovább vezeti a pártot a következő kongresszusig. Antonescu leszögezte: egyesíteni kell a jobboldali erőket, és elmondta: a PNL a liberálisoktól átigazol a jobbközép erőket tömörítő Európai Néppártba (EPP). Erről hétfőn döntött is a pártelnökség. Egyes források szerint ezzel a PDL-vel való fúziót készítenék elő, amit azonban még egyik párt vezetői sem erősítettek meg. A kudarc nyomán amúgy Klaus Johannis, a PNL első alelnöke jelentette be először: távozik tisztségéből. Közben a pártvezetés döntött a Szatmár megyei szervezet feloszlatásáról, amiért az felajánlotta a visszafogadást Călin Popescu Tăriceanu volt pártelnök-kormányfő számára, aki azt követően lépett ki a pártból, hogy az felrúgta a koalíciót. Tăriceanut ki is küldték az ülésről, mondván: visszalépése, így párttagsága is szabályellenes. Marasztalná a PNL-t az ALDE Antonescu bejelentésére egyébként közleményben reagáltak az európai liberálisok (ALDE) vezetői, Guy Verhofstadt EP-frakcióvezető és Graham Watson elnök. Megfogalmazásuk szerint a „szerencsétlen” döntés figyelmen kívül hagyja, hogy a PNL még így is az egyik legerősebb párt lenne az ALDE-n belül, ami jelentős vezető tisztségeket hozna magával. A közlemény szerint az átállással a PNL a gyenge oldalát domborítaná ki az erősségei helyett, és Traian Băsescu oldalára állna. Vasile Blaga PDL-elnök szerint elfogadható a pártja által elért eredmény, de lehetett volna jobb. Közölte: a jobboldal egyesítéséről szóló tárgyalásokkal megvárják a végeredményt. Az egykori PDL-s Elena Udrea, aki nemrég állt át a PMP-be, úgy fogalmazott, a párt számára győzelem az eredmény, hiszen sikeresen teljesítette első választási megmérettetését. Felkérte a többi jobbközép pártot, hogy tárgyaljanak, és lépjenek fel közösen a novemberi államfőválasztáson. Nagyobb választási részvétel A részvételi arány 32,44 százalék volt, ami lényegesen jobb, mint öt évvel ezelőtt, amikor csupán a választók 27,2 százalékos volt a részvétel. Vasárnap városon 28,69, vidéken átlag fölötti, 36,88 százalékos volt a részvételi arány. A legnagyobb arányban a PSD felségterületének számító dél-romániai megyékben járultak urnához, Olt megyében 46,57 százalékos volt a részvétel. A további éllovasok: Ilfov (42,26), Mehedinți 840,17), Teleorman (39,84) és Giurgiu (39,12). A legalacsonyabb Máramaros megyében volt a részvételi arány (25,31). További sereghajtók: Tulcea (27,12), Ialomița (27,66), Temes (27,94) és Vaslui (28,22). Balogh Levente. Székelyhon.ro 2014. május 27.Baloldali siker az időközi választásokon isHét újabb parlamenti képviselői mandátumot sikerült megszereznie a baloldali pártszövetségnek (PSD–UNPR–PC) a vasárnapi EP-választásokkal egyidőben rendezett időközi parlamenti választásokon. rendezett időközi parlamenti választásokon. Victor Ponta elmondta, jelöltjeik közül csupán Gabriela Szabónak nem sikerült mandátumot szereznie Ilfovban, a másik sportikon, Ilie Năstase ellenben bukaresti kerületben győzött. A polgármesteri mandátumokért folyó versenyből is a baloldali pártszövetség került ki győztesen: a 17 önkormányzatból 13-nak a vezetését sikerült megszereznie, közölte Ponta, az erdélyi megyékben elért jó eredményt hangsúlyozva. A baloldali pártszövetség jelöltje, Ovidiu Sliaghi volt közlekedési miniszter győzött a Szatmár megyei 2-es választókerületben, ahol az érvényes voksok közel 36 százalékát szerezte meg. Az RMDSZ jelöltje, Nagy Szabolcs mindössze a szavazatok 28 százalékát tudhatta magáénak. „Nyerhettünk volna, ha a magyarság nagyobb arányban vesz részt a választáson” – fejtette ki Pataki Csaba megyei RMDSZ-elnök, aki szerint a szövetség táborának kishitűsége vezetett ehhez az eredményhez. Úgy vélte, ha minden második magyar megjelenik az urnáknál, és az RMDSZ jelöltjére szavaz, első helyen végezhetett volna jelöltjük. A kettes körzet a közel 30 százalékos magyar lakossággal hagyományosan az úgynevezett billegő körzetek közé tartozik, ahol az első körben általában egyik jelölt sem lépi át az 50 százalékot, így országos visszaosztással dől el a képviselői tisztség sorsa. A 2008-as voksoláson az RMDSZ-es színekben induló Kovács Máté végzett az első helyen 30 százalék körüli eredménnyel, azonban akkor külön jelöltet állított a Szociáldemokrata Párt (PSD), illetve a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Az elhagyott körzetében újfent induló Ovidiu Silaghi most a PSD–UNPR–PC jelöltjeként szállt ringbe, jelölt nélkül hagyva a PNL-t. A riválisok között egyébként felbukkant Dan Diaconescu, a PPDD elnöke is, aki mindössze paraszthajszállal (11,8%) maradt le a 12 százalékkal végzett demokrata-liberális párti induló, Ileana Blidar mögött. A kettes körzetben a Polgári Erő (FC) jelöltje 7, míg a Népi Mozgalom Pártja (PMP) közel 5 százalékot szerzett. Bár Szatmár megyében nem, a Brassó megyei Apácán sikerült nyernie az RMDSZ-nek, ahol Bölöni Lászlót választották polgármesternek. A hírt Kovács Péter adta hírül Facebook bejegyzésében. „A Brassó megyei Apáca községben megnyertük az időközi polgármester-választásokat. Bölöni László, az RMDSZ jelöltje a szavazatok 53%-át szerezte meg egy olyan településen, ahol a magyarok aránya csupán 36,8%” – fogalmazott a szövetség főtitkára. Apácán azért kellett kiírni időközi választásokat, mert tavaly áprilisban, 53 évesen elhunyt Bölöni Gyula polgármester. Az elöljáró három mandátumot szerzett az RMDSZ színeiben, 2000 óta állt a település élén. A tisztséget utána ideiglenes jelleggel Bölöni László töltötte be. Apáca jelenlegi polgármestere korábban alpolgármesterként és településmenedzserként dolgozott. A vasárnapi időközi választáson rajta kívül még hárman indultak: Corneliu Morar, a Polgári Erő (FC) színeiben méretkezett meg, Gheorghe Dorin Ganeát a szociáldemokraták, míg Gheorghe Drăgant a demokrata-liberálisok indították. Babos Krisztina, Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár) 2014. június 8.Elena Udrea a Népi Mozgalom Párt új elnökeA Népi Mozgalom Párt szombati kongresszusán Elene Udrea 742, vetélytársa, Daniel Funeriu 209 voksot kapott a küldöttektől. Elena Udrea nem sokkal megválasztása után bejelentette: Cristian Diaconescu lesz a Népi Mozgalom Párt elnökjelöltje. Cristian Diaconescu elfogadta a jelölést. marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma 2014. június 10.Az RMDSZ ellenzi a populista PPDD kormányba emelésétA Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzi a populista Dan Diaconescu-féle Néppárt (PPDD) kormányba emelését – derült ki kedden Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egy nyilatkozatából. A szövetség elnöke a román parlament folyosóján nyilatkozott erről újságíróknak, miután Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök a PPDD koalícióba való bevonásának szükségességéről beszélt. Kelemen Hunor kijelentette, hogy ez a lépés a kormánykoalíció megítélése szempontjából „katasztrófával" érne fel. Véleménye szerint a jelenlegi koalíciónak elegendő támogatottsága van a törvényhozásban, ezért nem indokolt a PPDD-vel való koalícióra lépés. Hozzátette: a megyei önkormányzatokban a PSD szövetkezhet Diaconescu pártjával, de ez nem teszi szükségessé, hogy együtt is kormányozzanak. Az RMDSZ elnöke szerint Ponta a keddi találkozójukon nem akart alapos tárgyalásba bocsátkozni erről, ami szerinte azt jelenti, hogy a PPDD koalícióba való bevonása nem tartozik az aktuális kérdések közé. Kelemen szerint Ponta azért sem kérte ki az RMDSZ véleményét, mert a szociáldemokratáknak a Diaconescu pártjával folytatott tárgyalásai többnyire a helyi önkormányzatokban való együttműködésről szólnak. Ponta korábban egy televíziós műsorban még amellett érvelt, hogy a kormánynak szüksége van nagyobb stabilitásra, és ezért célszerű bevonni a PPDD-t is a kormányba. Kedden délután a koalíciós partnerekkel folytatott tárgyalást követően azonban már kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy továbbra is szükségesnek tartja-e a populista politikai erővel a kormányzati megállapodást. A román média megállapította, hogy az RMDSZ ellenkezése mellett a PSD és a PPDD közötti viszony sem felhőtlen, mert Brassóban például Diaconescu pártja leváltotta az ottani szociáldemokrata alpolgármestert, az ellenzéki liberálisokat és a demokrata-liberálisokat támogatva. A múlt héten Ponta úgy nyilatkozott, hogy szerdán írhatja alá a PSD a PPDD-vel való megállapodást, de most a román média szerint ez késedelmet szenvedhet, vagy akár el is maradhat. A PPDD a 2012-es parlamenti választásokon került be először a bukaresti törvényhozásba. Sikeres választási szereplését annak köszönheti, hogy Dan Diaconescu alapító elnök a bulvármédiában műsorvezetőként és üzletemberként kétes népszerűséget szerzett. A választási kampányban Dan Diaconescu egyebek mellett a gazdagok vagyonának lefoglalását és szétosztását, és ingyen lakást ígért. MTI. Erdély.ma 2014. június 12.Fenyegetőzik Dan Diaconescu Kelemen Hunor nyilatkozatáraFenyegetőzéssel reagált Dan Diaconescu arra, hogy az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor közölte: ellenzi a Dan Diaconescu Néppártnak a kormányba való bevonását. Az üzletember az egyik hírcsatornának nyilatkozva azt mondta: előfordulhat, hogy pártja kormányra lépéséhez az RMDSZ ellenzékbe taszítását szabja feltételül. Szerinte a magyar alakulat azért ellenzi pártja kormányra lépését, mert néhány hónappal ezelőtt azt mondta: a Dan Diaconescu féle Néppárt csak abban az esetben lép be a kormányba, ha az RMDSZ ellenzékbe kerül. A másik ok az, hogy pártja kötelezővé tenné a választásokon való részvételt, ebben az esetben pedig az RMDSZ nem érné el az 5 százalékos parlamenti küszöböt. marosvasarhelyiradio.ro / szekelyhon.ro. Erdély.ma 2014. június 13.Miért háborog az RMDSZ?Hangos szóval tiltakozott az RMDSZ az ellen, hogy Victor Ponta bevonja a kormányzásba Dan Diaconescu zsebpártját, a román hírközlésekből már-már azt lehetett érteni, hogy választás elé állították a szociáldemokratákat: vagy ők maradnak, vagy Diaconescuék jönnek, ilyen párttal nem hajlandóak közösködni. Finnyásságuk érthető, kifogásaik helytállóak, ám az elmúlt napok, hetek, hónapok történéseinek tükrében mégis különös, hogy miért éppen ez a mozzanat késztette karakán kiállásra a szövetség vezetőit. Talán mert tudták, nem sokat kockáztatnak, igaz, más érdekek mentén, de társaik is akadtak a nagy felháborodásban, így Ponta kénytelen visszatáncolni. Érdekes azonban, hogy más, magyar szempontból fontos ügyek még csak megszólalásra is alig késztették az RMDSZ korifeusait. Jó másfél hetes késéssel kikelt Bogdan Diaconescu magyarellenes törvénykezdeményezései ellen Kovács Péter főtitkár, de senki nem ejtett szót az SZNT petíciójára adott kormányválaszról, és nem hallottunk felháborodott nyilatkozatokat a székely zászlók levetetése miatt sem. Nem hangzott el tiltakozás – a művelődési miniszter Kelemen Hunor részéről sem –, amiért Wass Albert könyveit begyűjtötte (minden jel szerint törvénytelenül) a csíksomlyói búcsún a rendőrség, nem emelt szót senki Bethlen Gábor nagyváradi szobrának meggyalázása miatt vagy a vasárnap felállított szovátai Wass Albert-szobor szintén rendőrségi eltávolításáért. A lista hosszú lenne, ha számba vennénk, hogy a kormányra kerülésük óta eltelt pár hónapban hány, a magyarságot, magyarokat ért igazságtalanság esetében hallgattak. Nem győzik hangsúlyozni, a magyarok küldték őket Bukarestbe, a hatalomban is e közösség érdekeit képviselik, ám a valóságban igen keveset látunk mindebből. Egy tapodtat sem lépett elébb az autonómia ügye, sőt, inkább hátrafelé araszolgatunk, egyre távolodva a céltól. Fura, hogy a Dan Diaconescu-féle párt kormányra hívása az RMDSZ ellenállásába ütközött, de nem emeltek szót az üzemanyag jövedéki adójának növelése, az oszlopadó kivetése ellen, pedig polgárok – köztük magyarok – millióinak zsebét terhelik ezen intézkedések. Az idő tájt éppen azzal voltak elfoglalva, hogy hűséges embereikkel feltöltsék a számukra kiutalt, jól fizetett minisztériumi, kormányhivatali helyeket. Legalább néhányuknak legyen jó dolga, ha már mindenkinek nem lehet – gondolhatták. Háttérbe húzódva, a Dâmboviţa-parti politizálásba belesimulva igyekszik helytállni az RMDSZ a hatalomban. Bólogatnak, ha kész tények elé állítják, hallgatnak, ha nem értenek egyet. Hűséges és kényelmes társak, kik talán előre bejelentik a mostanihoz hasonló lázadásaikat is. Jó ez így Pontáéknak, jó Kelemenéknek, de vajon mi hasznunk belőle nekünk? Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. június 18.Rágalmazott az RMDSZ az EMNP szerintRágalmazásnak minősítette az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) érő vádakat Csomortányi István, amelyek az RMDSZ Bihar megyei szervezetének múlt hétvégi választmányi ülésén elhangzottak. A néppárt megyei vezetője kedden pontról pontra reagált Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön képviselő szavaira, akik a május végi európai parlamenti választások kiértékelésekor a néppártosok szerepvállalását támadták hétvégi felszólalásukban. Csomortányi újfent leszögezte: hamis az az állítás, miszerint ők a román Polgári Erő (FC) pártját támogatták. „Mi soha nem kampányoltunk román pártnak, nem úgy, mint az RMDSZ, amely már két államelnök-választáson is a PSD-t támogatta, és most úgy tűnik, ismét meg fogja tenni” – fogalmazta meg. Bevallása szerint nem is érti pontosan, hogy Szabó Ödön mire gondolhatott, amikor úgy fogalmazott, hogy a néppártosokkal ellentétben az RMDSZ-sek sohasem jelentenének fel magyarokat, hisz kiderült: épp volt RMDSZ-es minisztériumi tisztségviselők feljelentése miatt zaklatta a rendőrség a néppárt három évvel ezelőtti bejegyzési listáját aláíró több száz Beszterce-Naszód megyei szimpatizánsukat. „Felelőtlen politizálással vádoltak, miközben a néppárt volt az, amely az általuk elutasított koalíció hiányában nem indult az EP-választásokon, hogy teret engedjen az RMDSZ biztos bejutásának” – emlékeztetett Csomortányi. „Teljes tévúton járnak, ha a magyar–magyar összefogás helyett a magyarellenes PSD-vel és a Dan Diaconescu-féle botránypárttal működnek együtt. Kérést intézünk az RMDSZ szervezetének tagságához és vezérkarához, hogy ha már a tisztújítás nem is lehetséges, de próbálják meg a vezetőiket rávenni arra, hogy ne a néppártban keressék az ellenséget, hiszen közösek az érdekeink” – szögezte le. Krónika (Kolozsvár) 2014. június 27.Ismét volt egy „fekete kedd” a parlamentbenTavaly decemberben 10-én, kedden próbálták biztosítani büntetlenségüket a honatyák a büntető törvénykönyv módosításával. Most pedig, június 24-én, az újabb „fekete kedden”, megszavazták azt a törvényt, amelynek értelmében a megyei tanácselnökök és a polgármesterek mentesülnének az érdekkonfliktusoktól. A sajtó „bekavart” A törvénynek látszólag nincs semmiféle köze az érdekkonfliktusokhoz. A jogszabály értelmében a megyei tanácselnökök és polgármesterek jog szerinti tagjaivá válnak a községi, városi, municípiumi és megyei közüzemi szolgáltatások és helyi közhasznú társaságok igazgató tanácsainak. Ha pedig ha másvalakit jelölnének ki e tisztségre, akkor ők maguk határozhatják meg helyettesük személyét. A jelenlegi törvény szerint erről a helyi vagy a megyei tanács dönt. A most megszavazott jogszabály a közüzemi szolgáltatásokat szabályozó, 2006-ban elfogadott törvényt módosítja. A módosításokat azonban a szenátus 2013 novemberében elutasította. A tervezetet ezt követően a szociáldemokrata honatyák még az európai parlamenti választások előtt készítették elő a képviselőházi végső szavazásra. A május 27-i ülésen azonban a szociáldemokrata képviselő, Iulian Iancu minden külön magyarázat nélkül a jogszabálytervezet visszaküldését kérte az általa elnökölt ipari szakbizottságba. Ennek feltehetőleg az lehetett az oka, hogy a bukaresti sajtó már május közepén felhívta a figyelmet: a módosítások kidolgozásánál a szociáldemokrata honatyák nem konzultáltak az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel (ANI), jóllehet a módosítások megváltoztatják az összeférhetetlenség kritériumait. 1200 „büntetlen” A tervezetet hat szociáldemokrata képviselő nyújtotta be a képviselőházba. Kidolgozói között van Florin Iordache, aki a tavalyi, decemberi „fekete kedd” alkalmával egyik fő hangadója volt az amnesztiáról és kegyelemről szóló törvénytervezet, illetve a Büntető Törvénykönyv módosításai elfogadásának. De a tervezethez nevét adta a szociáldemokraták képviselőházi frakciójának vezetője, Marian Neacşu is. A jogszabályt a hatalom képviselői – a Szociáldemokrata Párt, az Országos Szövetség Románia Haladásáért, az RMDSZ, a Konzervatív Párt, és a Victor Ponta kormányfővel újabban lepaktáló Dan Diaconescu Néppárt – szavazták meg. Ha a képviselőházi szavazást követően Traian Băsescu államfő kihirdeti a törvényt, akkor a legfelsőbb bíróság elé terjesztett több száz ügycsomót érvényteleníthetnek. Az Országos Összeférhetetlenségi Ügynökség elnöke, Horia Georgescu szerint az összeférhetetlenséggel gyanúsított helyi választottak ellen leállnának a kivizsgálások, több mint 1200 helyi választott mentesülhetne az összeférhetetlenség vádjától. Közéjük tartoznak olyan nevek is, mint Nagyszeben polgármestere, Klaus Iohannis, a Brassó megyei tanács elnöke, Aristotel Câncescu, Konstanca polgármestere, Radu Mazăre, a Konstanca megyei tanács elnöke, Nicuşor Constantinescu, a Hunyad megyei tanács elnöke, Mircea Moloţ. A legtöbben azonban kisvárosok és községek polgármesterei, elsősorban a szociáldemokraták részéről, akik egyébként – mindenekelőtt a választási kampány során – igen nagy nyomást gyakoroltak a párt központi vezetésére a törvény elfogadása érdekében. Victor Ponta kormánya egyébként tavaly sürgősségi kormányrendelettel kívánta keresztülvinni a parlamenten a jogszabályt, ám Brüsszel negatív véleményezése kapcsán felhagyott a kísérlettel. Liviu Dragnea kormányfő-helyettes utoljára idén áprilisban tett ígéretet pártja kiskirályainak, egy brassói összejövetel alkalmával a törvénymódosítások mielőbbi elfogadására. A módosítások rövid története A Szociáldemokrata Párt már régebben igyekszik megszabadítani helyi választottjait az összeférhetetlenség vádjától. A próbálkozások már 2008-ban megindultak, amikor az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség elkezdte kivizsgálni az összeférhetetlenséggel gyanúsított megyei tanácselnökök és polgármesterek helyzetét. A kivizsgálások számának szaporodásával egyenes arányban nőtt a megyei kiskirályok tiltakozása is. Liviu Dragnea 2013 júliusában megígérte a Szociál-Liberális Szövetség (USL) helyi választottjainak, hogy a kormány megváltoztatja majd az ügynökség működését szabályozó törvényt, pontosabban világosabbá teszi az összeférhetetlenség ismérveit. Brüsszel – korábban már említett – fejcsóválása miatt azonban az Igazságügyi Minisztérium nem hagyta jóvá a módosításokat. Tavaly októberben, a polgármesterek nyomására, a Szociál-Liberális Szövetség a helyi közigazgatási törvény esetében három, nagyjából azonos tartalmú módosítással kívánta kielégíteni a pártszövetség választottjainak igényét. A módosítások közül az egyiket a kormányhoz, a másik kettőt pedig a törvényhozás két házához nyújtották be. Idén márciusban furcsa dolog történt: az Európai Bizottság közigazgatási hatáskörökkel foglalkozó bizottságának igazgatója, Vittora Alliata de Villafranca egymás után két levéllel fordult Bukaresthez. Március 11-i levelében azon a véleményen volt, hogy kulcsfontosságú lehet bizonyos helyi választottak részvétele az igazgatótanácsokban, abban tehát nincsen semmi rendkívüli, ha közüzemi szolgáltatások vezető tanácsának tagjai. Március 21-i levelében viszont már az összeférhetetlenséget szabályozó törvénykezés szigorú alkalmazását követelte. Úgy tűnik, hogy Bukarest végül is a brüsszeli tisztségviselő első levelét vette komolyan, és a képviselőház most elfogadott törvénymódosításokkal lehetővé tette a vezetőtanácsi részvételt, vagyis a büntetlenséget a helyi választottak számára. Bogdán Tibor. maszol.ro 2014. július 4.Mégis beléptek! – Dan Diaconescu a kormánybanHogyan kell besétálni a kormányba? Erről tartott leckét Victor Ponta miniszterelnök, aki a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) és a Călin Popescu Tăriceanu volt kormányfő alapította új liberális párt embereit vette maga mellé. Liviu Neagu, a PPDD főtitkára a kormány főtitkár-helyettesi posztját kapta meg, a Tăriceanuhoz közel álló Ioana Lambru pedig államtitkár lett a kormány főtitkárságán. Victor Ponta miniszterelnök igazi bukaresti „humorral” hárította el azt az újságírói kérdést, hogy mivel érdemelte ki tisztségét a két politikus. „Énekhangjukkal és tehetségükkel” – jelentette ki. Korábban az RMDSZ hevesen bírálta a PPDD esetleges bevonását a kormányba, mi több, Borbély László politikai alelnök korábban azt mondta: ellenkezésükön bukott meg a miniszterelnöknek az az elképzelése, hogy Dan Diaconescuék miniszteri posztot kapjanak. (Az ördög, mint mindig, a részletekben rejlik: eszerint alsóbb szintű állásokat kaphatnak – szerk.) Márton Árpád képviselőházi frakcióvezető-helyettes a mostani kinevezéseket a gandul.info-nak úgy kommentálta: az RMDSZ vezetői elemzik Victor Ponta döntését, majd közlik álláspontjukat. Székely Hírmondó (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
