|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 396 találat | lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 391-396 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Enache, Smaranda 2012. május 23.Smaranda Enache támogatását ajánlotta pár hónapja Frunda GyörgyFél évvel ezelőtt még azt a Smaranda Enachét nevezte meg elfogadható marosvásárhelyi polgármesterjelöltként Frunda György szenátor, aki ellen áprilisban, az RMDSZ színeiben versenybe szállt a polgármesteri székért. Az RMDSZ jelöltje egy múlt év novemberi rádiós beszélgetésben kifejtette: az emberjogi aktivistaként ismert Enachénak sokkal több magyar támogatója van, mint román, az RMDSZ-nek őt kellene támogatnia. A szövetség jelenlegi polgármesterjelöltje ma már úgy látja: Smaranda Enache nem tekinthető független jelöltnek, és – a Magyar Polgári Párt színeiben induló Benedek Imrével együtt – az a célja, hogy „minél nagyobbat üssön az RMDSZ-en”. A politikus ugyanakkor azt állítja: támogatottsága többszöröse az emberjogi aktivistáénál. „Egy olyan polgármesterjelöltre van szükségem, akit a vásárhelyiek elfogadjanak. Magyarok is, románok is. És ez Smaranda Enache” – ezt nyilatkozta 2011 novemberében a marosvásárhelyi Gaga Rádióban Frunda György szenátor, aki az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjeként indul a június 10-i helyhatósági választásokon. A rádióműsor felvételét a Tulipédia oknyomozó portál tette közzé kedden. A szövetség jelöltje az adásban azt is leszögezte: „Én azt hiszem, hogy Smaranda Enachénak sokkal több a magyar támogatója, szavazója, mint a román ebben a pillanatban.” Úgy fogalmazott: a Pro Europa Liga társelnöke a románok szavazatainak legkevesebb tíz százalékát tudná begyűjteni. Frunda úgy vélte: Vass Leventének elméleti esélyei sincsenek a polgármesteri tisztség elnyerésére. „Még nem késő: gondoljuk át, döntsük el hogy jó-e Vass Leventét indítani, vagy pedig van annyi bölcsességünk, hogy felülbíráljuk döntésünket és támogassuk Smaranda Enachét.” Mint mondta: kilencven százaléka azoknak, akik betelefonáltak a rádióhoz, azt mondták, hogy Enachéra fognak szavazni, tíz százaléka azt, hogy ilyen esetben nem megy el szavazni. Ezért nem tartja bölcs döntésnek Vass Levente indítását, amit az RMDSZ-nek felül kellene bírálni. Frunda a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben induló Benedek Imréről is szót ejt, szerinte a vásárhelyi orvosprofesszor hibázik a választásokon való indulásával. „Vásárhelyen nem indulnék RMDSZ-jelölt ellen – még akkor sem, ha meg vagyok győződve arról, hogy nem tud nyerni –, pont azért, hogy ne vádolhassanak azzal, hogy a saját érdekeimet a közösség érdekei fölé helyezem. Nem hiszem, hogy Benedek Imre Marosvásárhely polgármestere tudna lenni” – mondta. A Smaranda Enachét támogató korábbi kijelentéseiről Frunda György kedden úgy nyilatkozott a Krónikának: az akkori elképzelései szerint a szövetség jelöltje fiatal politikus kellett volna, hogy legyen, aki összegyűjti a magyarságot, üzenni tud a magyar és román szavazóknak is, és megmutatja, hogy meg tudja nyerni a választásokat. A Vass Leventével szembeni fenntartásait jelezte is a RMDSZ-en belül, a fiatal orvost ennek ellenére így is megválasztották polgármester-jelöltnek. „Ez év márciusában a közvélemény-kutatások azonban azt mutatták, hogy az RMDSZ-szel gond van, Vass Levente nem tudja hozni az elvárt eredményt, sőt megosztotta a vásárhelyi magyarságot. Ekkor kértek fel, és mivel jól álltam az ismertség és bizalom tekintetében, elvállaltam a jelölést” – magyarázta Frunda. A politikus úgy látja: Smaranda Enache és az MPP színeiben induló Benedek Imre csak az RMDSZ-ellenes magyar szavazatokat gyűjtik össze, nem a polgármesteri szék elnyerése a céljuk, hanem az, hogy minél nagyobbat üssenek az RMDSZ-en. „Smaranda Enache rég egyértelművé tette, hogy már nem független jelölt, az EMNP jelentősen segítette kampányában, az ő céljaikért harcol” – mondta. Utalva arra a korábbi kijelentésére, hogy szavazók jelentős része Enachét támogatja, Frunda leszögezte: „amióta én vagyok az RMDSZ jelöltje, a magyar szavazók nagy része engem támogat”. Hangsúlyozta: a felméréseik azt mutatják, hogy háromszor-négyszer nagyobb a támogatottsága az Enachéénál. Frunda György ugyanakkor arra számít, hogy nagyon kemény harcot kell majd vívnia Dorin Floreával, azonban úgy látja, hogy így is esélye van legyőzni a jelenlegi városvezetőt. „De ha veszítek, a különbség kisebb lesz mint Smaranda Enache és Benedek Imre szavazatai összesen” – szögezte le. Mint ismeretes, Vass Leventét először az EMNP helyi szervezete javasolta jelöltnek, majd az RMDSZ bejelentette: a szövetség hivatalos jelöltjének nevezte ki az orvos-politikust. A három magyar politikai szervezet közötti viták miatt idén áprilisban Vass bejelentette: csak abban az esetben vállalja a megmérettetést, ha a magyar politikai szervezetek közösen támogatják indulását, a vásárhelyi politikai megosztottság miatt ugyanis nem remélheti, hogy valós esélyei lennének a helyhatósági választáson. Vass visszalépése után az RMDSZ április közepén bejelentette: Frunda Györgyöt indítja polgármester-jelöltként a június 10-i önkormányzati választásokon. Smaranda Enache korábban többször hangsúlyozta, az a célja, hogy a marosvásárhelyi polgárokkal összefogva leváltsa a regnáló polgármestert, Dorin Floreát, illetve az „agresszív, korrupt, populista” városvezetést, amire véleménye szerint csak egy független, értékelvű politizálást felmutató jelölt lehet képes. A Krónikának a független jelölt korábban azt nyilatkozta: megtiszteltetés lenne számára, ha a város magyar és román demokratikus pártjai és civil szervezetei mellé állnának, és együtt próbálnának véget vetni a jelenlegi polgármester uralmának. „Ez egy értékekre épülő, példaszerű összefogás lenne” – nyilatkozta Smaranda Enache. Lázár Lehel. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 24.Toró: Frunda György paktumot kötött Dorin FloreávalÉrthetetlen, ám egyáltalán nem meglepő az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetői számára, hogy a polgármesteri székért folytatott harcban négy hónap alatt Frunda György, az RMDSZ jelöltje miért alakult át Smaranda Enache támogatójából vetélytársává. Toró T. Tibor, az alakulat elnöke szerdai marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján utalt arra az interjúra, amit az RMDSZ szenátora a tulajdonában levő Gaga Rádiónak adott az elmúlt év novemberében. Portik Vilmos, az EMNP Maros megyei elnöke szerint Marosvásárhelynek következetes polgármesterre van szüksége, nem olyanra, aki novemberben egyet mond, és négy hónap múlva, áprilisban mást tesz. „A következetességet Smaranda Enache jelenti, aki több mint húsz éve ugyanazokat az értékeket képviseli” – vélekedett szerdai sajtótájékoztatóján a néppárt megyei vezetője. Az alakulat országos elnöke, Toró T. Tibor sokkal keményebben fogalmazott. „Aknamunkájával Frunda félreállított egy fiatal jelöltet, aki az összes marosvásárhelyi magyart tudta volna képviselni, és aki egy jó kampánnyal Dorin Florea regnáló polgármester komoly kihívója vagy akár legyőzője lehetett volna. De nincs miért csodálkoznunk Frundán és a következetlenségén, hiszen többször is becsapta választóit” – jelentette ki Toró T. Tibor. Példaként a 2007-es EP-választásokat említette, amikor a kampányban brüsszeli terveiről beszélt, majd miután listavezetőként bejutott az uniós parlamentbe, visszalépett Winkler Gyula javára. Toró szerint Frunda ezúttal Dorin Floreával kötött paktumot. Az EMNP vezetői szerdán első ízben beszéltek arról, hogy ők már akkoriban „Smaranda Enachéban gondolkodtak”, amikor Vass Leventét javasolták közös jelöltnek. „Mivel az RMDSZ hallani sem akart Enache asszonyról, az A-tervből B-terv lett, és így került előtérbe a fiatal orvos-politikus Vass Levente” – magyarázta Toró. Nyirő József újratemetése kapcsán az EMNP elnöke kifejtette, egyetért az író földi maradványainak hazaszállításával, de – mint mondta – nem természetes, hogy ez politikai üggyé váljon, és talán nem kellett volna választási kampány idejére tenni az újratemetés időpontját. Toró szerint „a szélsőségesség felé mutat” az a törvénytervezet, amely román nyelvvizsgát ír elő a köztisztviselők számára. Hozzátette: reméli, hogy a képviselőház nem szavazza meg a szenátusban hallgatólagosan elfogadott tervezetet. Az EMNP elnöke úgy véli, az új választási törvény „mélységesen antidemokratikus”, szerinte az etnikai arányosság elvét kellene alkalmazni a jogszabályban. Toró szerint ugyanakkor szükség van az erdélyi magyar politikai erők és a civil társadalom együttműködésére, hogy közös álláspontot alakítsanak ki válaszképpen a kormány és a parlament „magyarellenes és antidemokratikus” lépéseire. Példaként említette a magyar prefektusok, alprefektusok és intézményvezetők menesztését. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 25.Autókat kutatnak át a hatóságok a Székelyföldön Nyirő hamvait keresveNyirő József hamvait keresve több autót is megállítottak a román hatóságok Székelyföldön csütörtökön – közölte Lukács Csaba, az erdélyi író újratemetéséért felelős kommunikációs vezető. Lukács szerint Korond közelében megállították a Nyirő-újratemetés országgyűlési hivatali megbízottjának Fráter Olivérnek az autóját, és fél órán keresztül vizsgálták civil ruhás rendőrök, akik konkrétan rá is kérdeztek, hogy ő szállítja-e Nyirő József hamvait az újratemetésre. Hozzá hasonlóan Marosvásárhely előtt Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökének gépjárművét is átvizsgálták. Az Országgyűlés hivatala főszervezőként az előkészítés során különös figyelmet fordít a román és a magyar törvények maradéktalan betartására – nyilatkozta Lukács Csaba. A székelyudvarhelyi szervezők nevében Szász Jenő, a Székelyudvarhelyért Alapítvány elnöke csütörtökön bejelentette: adottak Nyirő József újratemetésének kegyeleti feltételei és a pünkösd vasárnapra tervezett szertartásra sor fog kerülni. „Olyan megoldás született, amely nem sérti sem román, sem a magyar jogrendet” – közölte Szász csütörtökön délben tartott sajtótájékoztatóján, de elhárította azokat a kérdéseket, amelyek azt firtatták, milyen módon szállítják Székelyudvarhelyre az emigrációban elhunyt erdélyi író földi maradványait. Mint kifejtette, a román féllel az Országgyűlés Hivatala tartja a kapcsolatot. Mint ismeretes, a hét elején a román vasúti társaság közölte a szervezőkkel, hogy nem csatolhatják a csíksomlyói búcsúra érkező Boldogasszony-zarándokvonathoz azt a kegyeleti kocsit, amelyen az író hamvait akarták szállítani. „Nyirő József földi maradványainak kegyeleti gondnokságát a magyar Országgyűlés Hivatala végzi, ennek megfelelően minden technikai kérdésre ők tudnak választ adni, amire legkésőbb vasárnap délelőtt sort is fognak keríteni. De az újratemetés kegyeleti feltételei adottak, és Kövér László házelnök védnökségével és jelenlétében vasárnap sor kerül az újratemetésre” – közölte Szász Jenő, hozzátéve, hogy a gyászszertartást a Duna Televízió élőben közvetíti. A székelyudvarhelyi szervezőbizottság vezetője azt mondta: vasárnap 10 óra 30 perckor lesz a Papkertnél a kapunyitás, ahol 12 órakor kezdődik a szertartás. „A fontos az, hogy minden fajta kétséget eloszlassunk, és mindenki, aki azzal számolt, hogy el szeretne jönni Székelyudvarhelyre, az legyen itt, mert Nyirő József újratemetésére sor kerül” – mondta Szász Jenő. Kövér László: Szét kell választani Nyirő József politikai és írói munkásságát Marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján Kövér László, az Országgyűlés elnöke célszerűnek tartotta Nyirő József politikai és írói munkásságának a szétválasztását. Kövér László örvendetesnek és a normalitás jelének tartotta, hogy a román állam is tekintettel volt erre, hiszen – mint megemlítette – több iskola is viseli az író nevét. „Az én könyvespolcomon is ott vannak magyar fordításban Mircea Eliade román filozófus munkái. Én sem dobtam a szemétbe azokat, csak azért, mert a szerző valamikor a Vasgárda tagja volt” – jelentette ki Kövér László, utalván a két világháború közötti Románia antiszemita, náci mozgalmára. Kövér László hangsúlyozta, a Magyar Polgári Párt (MPP) tiszteletbeli elnökeként érkezett Erdélybe, és akárcsak négy évvel ezelőtt, most is segíteni kívánja a hozzá hasonló értékrendet képviselő erdélyi magyar pártot a választási kampányban. Az európai normalitás jelének tartotta, hogy az azonos értékrendet valló politikusok támogassák egymást a választási kampányban. Kövér azt is megjegyezte, két másik oka is van az erdélyi látogatásának. Pünkösd szombatján részt vesz a csíksomlyói búcsún, pünkösd vasárnapján pedig Székelyudvarhelyen Nyirő József hamvainak az újratemetésén. Hangsúlyozta, amikor a pünkösdi programot előkészítették, még nem lehetett tudni, hogy ebben az időszakban zajlik a romániai önkormányzati választások kampánya. Akkor az önkormányzati és a parlamenti választásokat is őszre tervezték. „Az lenne a helyes, ha nem is keveredne össze a politikai kampány és a kegyeleti esemény. Én ezt kívánom elősegíteni” – jelentette ki az Országgyűlés elnöke. Smaranda Enache: választási célzattal „kisajátították” Nyirő újratemetését Nyirő József újratemetése egy privát, családi esemény, kampánycélzattal történő „kisajátítása” pedig nem öregbíti az író emlékét, annál is inkább, hogy olyan személyről van szó, akinek közéleti tevékenysége a náci korszak Magyarországának szélsőjobb értékeihez kötődik – jelentette ki csütörtöki közleményében Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, független marosvásárhelyi polgármesterjelölt. Ez a kisajátítás nemkívánatos diplomáciai feszültséget teremtett Románia és Magyarország között – tette hozzá. Krónika (Kolozsvár) 2012. június 6.Védjük megszerzett jogainkat!Felháborító, ahogy a nacionalista, még halott nagyságainktól is rettegő román politika beleszólt Nyirő József hamvainak hazaszállításába, újratemetését megakadályozva. De még fájóbb, ahogy némely magyar RMDSZ-vezetők viszonyultak ehhez a székelymagyar ember számára felemelő eseményhez. Frunda György szenátor hozzáállása, megnyilvánulása egyenesen sértő, érthetetlen a „székely írófejedelem” megalázása, elárulása. Hát ilyen ember Marosvásárhely RMDSZ-es polgármesterjelöltje? Akkor százszor inkább Smaranda Enache asszony, aki mindig kiállt mellettünk a legtűrhetetlenebb helyzetekben is, védve magyar embertársait honfitársai megalázó tettei, kijelentései ellenében. Május 27-én este az egyik román tévécsatornán hallottam a bemondónő gúnyos megjegyzését, hogy a székelyudvarhelyi Pap-kertben összegyűltek közt sok olyan magyar ember volt, akinek fogalma sincs Nyirő József munkásságáról. Lehet, hogy sok magyar ember önhibáján kívül nem ismeri az író könyveit, nem is ismerheti, hisz az elmúlt, kommunista rendszerben tiltottak voltak művei. Az én fiatal koromban, a 60-as, 70-es években beszélni sem lehetett Róla, nem hogy taníthatták volna. Nekem szerencsém volt: édesapám, aki a dimbes-dombos erdővidéki kis falu, Középajta református lelkésze volt a 40-es években, az úgynevezett kis magyar világban megvásárolhatta Nyirő József, Wass Albert, Márai Sándor műveit, és a tiltott időszakban a padláson elrejtve egy láda mélyén őrizte őket. Amikor értelmes emberekké cseperedtünk kishúgommal együtt, és már titkot is tudtunk tartani, elérkezettnek látta az időt, hogy bevezessen tiltott nagyjaink életébe, munkásságának megismertetésébe. Esténként lekerült egy-egy nagyra becsült, féltve őrzött kincs a padlásról, és mi valósággal faltuk a szívszorító történeteket. Óriási öröm számomra, hogy habár már őszülő halántékkal, de megérhettem azt az időt, amikor szabadon, félelem nélkül lehet olvasni, terjeszteni, megbeszélni, megosztani a felhalmozott, már-már fojtogató, kitörni készülő tudást eleinte csak közelebbi barátainkkal, később mind több ismerősünkkel, odaadni olvasásra féltett, a sok tudásra szomjas baráti kéztől megrongyolódott kincseinket. Ezért fáj, hogy még most is, szabadnak hitt világunkban megtörténhetnek ilyen szégyenteljes dolgok némely RMDSZ-es vezetők hallgatólagos, talán tudatos beleegyezésével. Megalkuvó politikájuk oda vezetett, hogy maholnap azt is elveszíthetjük, amit kínkeservesen sikerült kiharcolni (lásd: magyar tagozat megszüntetése a marosvásárhelyi orvosi-gyógyszerészeti tanszéken, a Mikó-kollégium, szeretett alma materem visszaszolgáltatásának pere, melyet szégyenszemre magyar ember kezdeményezett telhetetlen kapzsiságában). Ha nem vigyázunk, újra elveszíthetjük megszerzett jogainkat is. Vigyázzatok, kérlek, honfitársaim! Nemsokára választunk, nagyon gondoljátok meg, hová ütitek a pecsétet! Tudom, vannak kivételek is, és gondolom, megérjük azt is, amikor a polgár nem a pártot nézi, hanem az embert magát. Nekem is van kiválasztottam, aki nagyon sokat tett városunk szebbé, lakhatóbbá, szerethetőbbé tételéért, és emberséges, szavatartó, az egyszerű ember szavára is figyelő vezető. RMDSZ-es színekben indul, de tiszta szívvel fogom támogatni! Bíró Miklósné Tompa Enikő, Sepsiszentgyörgy. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. június 11.Megosztó kampány – kevesebb szavazatUrnazárás után, az exit poll marosvásárhelyi eredményei tükrében úgy tűnik, Dorin Florea jelenlegi polgármester 54,04%-kal újabb mandátumot nyert, Frunda György 30,76%-ot ért el, Cornel Briscaru 10,11%-ot, Smaranda Enache 3,12, Benedek Imre 1,67%-ot kapott. A megyei tanácselnökjelöltek közül Ciprian Dobre az első 35,04%-kal, Lokodi Emőke a második 32,99%-kal, Marius Pascan 30,075, Bíró Zsolt 1,90%-ot kapott. Az eredményhirdetést követően az RMDSZ megyei elnöke és a két jelölt nyilatkozott a sajtónak. "A két versenypárt elérte a célját" Kelemen Atilla: – Lezajlott ez a nehéz nap. Egy nagyon hektikus és nagyon rosszízű kampány után vagyunk. Úgy érzem, elsősorban a két magyar versenypárt, melyeket Magyarországról irányítottak, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt ártalmasan avatkozott közbe. A Maros megyei magyarságnak ártottak elsősorban, hiszen az a néhány százalék, amelyet mi előre láttunk, és fel is hívtuk rá a figyelmet, semmiképpen nem oldotta meg az ő problémájukat, viszont az RMDSZ dolgát megnehezítette. Marosvásárhellyel kapcsolatosan bennem is van néhány kérdőjel: úgy néz ki, hogy Dorin Florea nyert, de az, hogy a román és magyar választási kedv között majdnem 20% különbség legyen, az számomra furcsa. Ez ugyan csak egy exit poll-jelentés, akkor ismerjük meg az igazi számokat, amikor a jegyzőkönyvek elkészülnek. A megyei tanács elnökének esetében a két versenypárt, illetve Bíró Zsolt esetében az MPP jelöltje elérte a célját. Éppen azt az egy és fél, két százalékot valósította meg Marosvásárhelyen, ami jelen pillanatban Lokodi Editet a második helyre rangsorolja. Ez a községek eredményeiben még változhat. Óvatos becslések szerint úgy néz ki, hogy 38 helyett 40, de az is előfordulhat, hogy 42 polgármesterünk lesz a megyében. A tanácsosok számáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, hiszen az a konkrét eredmények után fog kiderülni. Ám az RMDSZ mindeneképpen megmaradt a magyarság fő képviselőjének, és remélem, történelmi tanulságként szolgál majd az, hogy külföldről, az anyaországból irányított kampány csak árthat az itteni magyarságnak. Fontos, hogy megfelelő helyismerettel avatkozzanak be azok, akik esetleg be akarnak avatkozni, de a legjobb az, ha ezt az erdélyi magyarságra bízzák. Az RMDSZ megtartotta elsöprő többségét a magyar közösségen belül Frunda György megköszönte az RMDSZ csapatának, a tanácsosoknak, a sajtónak, a családjának a támogatást. Őszinte, emberi, mély csalódásnak értékelte, ami történt, mert ha két vagy öt százalékon veszít, megértette volna, jelentette ki. – Az exit poll viszont azt jelentette, hogy két erős irányzat van. Van az RMDSZ-nek egy erős támogató rétege, amely az RMDSZ listáira és jelöltjeire szavazott, és van kb. 2-3%, amely a Néppártra, a Polgári Pártra szavazott. – Ilyen szempontból örvendek, hogy az RMDSZ megtartotta elsöprő többségét a magyar közösségen belül, de keserű szájízzel kell tapasztalnom, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak nagyon nagy része nem ment el szavazni. Ez valóban annak az eredménye, hogy az emberek nem tudták, kinek higgyenek: Lokodi Editnek és Frunda Györgynek, vagy Kövér Lászlónak, Németh Zsoltnak és azoknak, akik mellettük futottak. Ilyen szempontból a Fidesz részleges sikert könyvelhet el: megosztotta az erdélyi magyarságot. Ezt próbáltuk végig sugallni, s ettől próbáltuk megóvni az embereket. Remélem, reggelre a különbség kisebb lesz, de nem tudtuk megnyerni ezt a harcot. Nagyon sajnálom azokat a marosvásárhelyieket, akik becsületesebb életet képzeltek el maguknak, sajnálom, hogy azokból a fejlesztési tervekből, amelyeket alkalmazni akartam és tényleg hittem abban, hogy polgármester leszek, nem tudunk életbe ültetni. Mindettől függetlenül arra kérem az állam intézményeit, hogy ellenőrizzék az elmúlt öt évben kötött szerződéseket, nézzék meg, melyek azok a cégek, amelyek mindig nyertek, nézzék meg, kik ezeknek az igazi tulajdonosai, és miért volt Vásárhelyen minden munkálat drágább, mint máshol. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig sem a polgármesternek, sem a csapatának nincs erkölcsi és jogi alapja, amire építsen. Várjuk meg a holnapi eredményeket! Lokodi Edit Emőke: – Mivel ez a mostani exit poll eredmény csak Marosvásárhelyre vonatkozik, és a marosvásárhelyi eredmények általában a megye szempontjából egyharmadot jelentenek, ezért úgy gondolom, ez az eredmény még változhat. Természetesen szeretném a jegyzőkönyvet a kezemben tartani, s hurrázni, vagy elkönyvelni, hogy más győzött, és utána megnézni, hogy az elkövetkező négy évben mit kell tenni. Én mindent megtettem az elmúlt négy évben. Dobre azt nyilatkozta, hogy lopás és csalás történt, de akkor az ő alelnöke is velem együtt elkövette a hibákat, ugyanis minden beruházásért az alelnök felel, aki a Liberális Párt képviselője. Nem szeretem az ilyen populista vádaskodást, de azt mondom, várjuk meg a holnapi eredményeket, s utána objektíven tudunk nyilatkozni. Én is köszönöm a csapatomnak, az RMDSZ munkatársainak, a megye polgármestereinek, a tanácsosoknak, akikkel közösen dolgoztunk a kampányban. Úgy éreztem, erős kampány volt, az emberek megtévesztése a magyarországi tisztségviselők által eredményezte ezt a helyzetet: a vidéki emberek nem tudták, mit kell ebben az esetben tenniük. xxx Ugyancsak a marosvásárhelyi exit poll szerint az RMDSZ mind a marosvásárhelyi, mind a megyei tanácsban a legtöbb szavazatot kapta. Az eredmények nem véglegesek, a marosvásárhelyi exit poll eredményeket tükrözik 19 óráig. Végleges eredmények hétfő estére várhatók. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2012. június 12.A marosvásárhelyi önkormányzati választás eredményeiA Frunda Györgyre leadott szavazatok száma (28.837) mindössze 5-tel kevesebb, mint volt 2008-ban a szenátusi választáson (28.842). A tanácsosi választáson az RMDSZ szerezte meg a legtöbb szavazatot. Három politikai alakulat jutott be a marosvásárhelyi képviselőtestületbe: az RMDSZ- nek 10 tanácsosa lesz a közgyűlésben, a PDL-nek 7, az USL-nek pedig 6. A marosvásárhelyi polgármester-választás hivatalos eredménye: Frunda György: 28.837 (37,26%), Dorin Florea: 38.757 (50,07%) Cornel Briscaru: 6463 (8,35%), Benedek Imre: 1298 (1,68%), Smaranda Enache: 2038 (2,63%) A marosvásárhelyi tanácsosválasztás eredménye: RMDSZ: 28.382 (37,07%) PDL: 22.239 (29,05%),USL: 17.594 (22,98%), MPP: 1804 (2,36%), EMNP: 1867 (2,44%) Népújság (Marosvásárhely) 2012. június 14.Nagyot csalódott Frunda Györgyben Smaranda EnacheEnache fenntartja a választások előtti véleményét, miszerint Dorin Floreát csak egy pártérdekektől független jelölt tudta volna legyőzni. Nagyot csalódott Frunda Györgyben Smaranda Enache, aki a vasárnapi polgármester-választáson az RMDSZ-es politikus ellenfele volt. A függetlenként induló és mindössze 2038 szavazatot szerző emberjogvédő szerint egy 21. századbeli európai államban elképzelhetetlennek tartja azt a módot, ahogy egyik vetélytársa mindegyre a visszalépésre próbálta őt sarkallni. A visszalépését követelő nyomásról szólva elmondta, hogy őt semmilyen módszerrel nem tudták megtörni, ám el tudja képzeli, hogy mi zajlott le azoknak a lelkében, akik rá szavaztak volna, de pártutasításra mégsem merték megtenni. Smaranda Enache ugyanakkor gusztustalannak tartja azt a lejárató és vádaskodó kampányt, amit Frunda és az RMDSZ folytatott ellene. „Eddig csak egyes románok tartottak nemzetárulónak, most már egyes magyarok számára is azzá váltam” – mondta. Enache fenntartja a választások előtti véleményét, miszerint Dorin Floreát csak egy pártérdekektől független jelölt tudta volna legyőzni. „Ha megszületett volna az általam mind a román, mind a magyar pártoknak javasolt összefogás, minden esély megadatott volna az eddigi városvezető leváltására. És ez a független lehetett volna bárki, nem feltétlenül én” – szögezte le Enache, aki a felmérésekben 12–16 százalék között mozgott, ám a szavazatok polarizációja miatt végül be kellett érnie a voksok 2,63 százalékával. Elmondta, sok potenciális támogatója a szavazófülkében a hasznos voks mellett döntött, az esélyesebb jelöltet támogatva. Újságírói kérdésre, miszerint a vasárnap esti vereség után próbálkozna-e újból ősszel, Smaranda Enache nem adott egyértelmű választ. Úgy vélte, ha komoly civil összefogás alakul ki mögötte, esetleg megpróbálná, de pártszínekben semmi esetre sem. Ugyanakkor azt is belátta, hogy egy függetlennek szinte semmi esélye a pártkatonákkal szemben. Tisztában van azzal, hogy nem kerül be a parlamentbe, de ősszel próbálkozna a másik legyőzött, Benedek Imre is. A Magyar Polgári Párt 1298 szavazatot szerző jelöltje a honlapján bejelentette, annak ellenére, hogy esélytelennek tartja magát, nekivág a parlamenti választásoknak is. A magyarság három jelöltje közül a legnagyobb esélye ősszel is Frunda Györgynek lesz. A szenátor nem nyilatkozott, de RMDSZ-es körökből kiszivárgott, hogy a polgármester-jelöltség fejében a politikusnak felkínálták egy újabb, hetedik országgyűlési mandátum megszerzésének lehetőségét. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2012. június 14.A többnyelvűség törvényes keretéről és előnyeiről tájékoztatná a marosvásárhelyi intézményeket a Pro Európa LigaA marosvásárhelyi Pro Európa Liga programot indít, amelynek célja a marosvásárhelyi intézmények tájékoztatása a többnyelvűség törvényes kereteiről és előnyeiről. Mint a Krónika című erdélyi magyar napilap az emberi jogi szervezet társelnökét, Smaranda Enachét idézve közölte, a Bátorkodjon többnyelvű lenni! elnevezésű program keretében az elkövetkező időszakban több kerekasztal-beszélgetést szerveznek a városban működő egyetemek, iskolák és intézmények képviselőivel. Ismertetik a nyelvhasználatra vonatkozó romániai és nemzetközi jogszabályokat, és azt próbálják megértetni a résztvevőkkel, hogy a többnyelvűség mindenki számára előnyt jelent. Smaranda Enache elmondta, hogy a program megszervezéséhez a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a kétnyelvűség kapcsán kitört botrány szolgáltatta az ötletet. "Sajnos nálunk a legtöbb oktatási és közintézményben az illetékesek nincsenek tisztában a magyar nyelv használatát előíró hazai és nemzetközi jogszabályokkal. Rendezvényeinken nem akarunk megdorgálni senkit, csupán ismertetni szeretnénk a többnyelvűséget szavatoló rendelkezéseket" - jelentette ki Smaranda Enache. A Pro Európa Liga társelnöke hozzátette: reményei szerint nyitott fülekre találnak. "Az említett intézmények illetékeseinek tisztában kellene lenniük azzal, hogy ők egy olyan szolgáltatást végeznek, amelyért mind a románok, mind a magyarok adójából kapják a fizetést" - szögezte le az emberjogi harcos. A programot a román kormány fennhatósága alatt működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala is támogatja. MTI 2012. június 15.Bátorkodjon többnyelvű lenni! – program indul VásárhelyenBátorkodjon többnyelvű lenni! címmel kezdeményez hét hónapos programot Marosvásárhelyen a Pro Europa Liga. Amint az emberjogvédő szervezet társelnöke, Smaranda Enache elmondta, terveik szerint a kormány fennhatósága alá tartozó etnikumközi kapcsolatok osztálya által támogatott program keretében az elkövetkező időszakban több kerekasztal-beszélgetést szerveznek a városban működő egyetemek, iskolák és intézmények képviselőivel. „Az ötletet az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen a kétnyelvűség kapcsán kitört botrány szolgáltatta. Sajnos nálunk a legtöbb oktatási és közintézményben az illetékesek nincsenek tisztában a magyar nyelv használatát előíró hazai és nemzetközi jogszabályokkal. Rendezvényeinken nem akarunk megdorgálni senkit, csupán ismertetni szeretnénk a többnyelvűséget szavatoló rendelkezéseket” – fejtette ki Smaranda Enache. Szerinte a többséggel azt is meg kell értetni, hogy a törvény tiszteletben tartása mellett a két- vagy többnyelvűség jelentős előnyként szolgál beszélője számára, másrészt az interkulturalitás számos feszültséget és konfliktust képes megelőzni. Kérdésünkre, hogy milyen reményekkel vágnak bele a kezdeményezésbe, mivel az eddigi, számos hasonló rendezvényen szinte teljesen egyoldalú volt a részvétel, Smaranda Enache derűlátónak bizonyult. „Nagyon remélem, hogy nyitott fülekre találunk, elvégre az említett intézmények illetékeseinek tisztában kellene lenniük azzal, hogy ők egy olyan szolgáltatást végeznek, amiért mind a románok, mind a magyarok adójából kapják a fizetést” – szögezte le. A többnyelvűség hirdetésének első akciójára jövő szerdán, a Continental Szállodában kerül sor. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2012. június 16.Győzött az RMDSZ, önkormányzati tényező a NéppártA Szociálliberális Unió (USL) országosan elsöprő győzelmét hozták a június 10-én megtartott önkormányzati választások. Magyarlakta vidékeken – főleg Székelyföldön – az RMDSZ aratott látványos győzelmet, interetnikus környezetben azonban helyenként jelentős veszteségeket könyvelhet el a magyarság. A Magyar Polgári Párt több polgármesteri széket és számos önkormányzati képviselői helyet veszített el, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig első választási megmérettetésén felkerült Erdély önkormányzati térképére. A helyhatósági választások részlegesen feldolgozott, kedd délutáni eredményei szerint a Szociálliberális Unió (USL) Románia több mint harminc megyéjében és Bukarestben aratott elsöprő győzelmet. A balliberális szövetség szerezte meg a megyék többségének az elnöki székét, és közel 42 százaléknyi szavazatot söpört be a polgármesteri tisztségekért folyó küzdelemben. Jóval mögötte – 20 százalék alatti eredménnyel – szerepel a Demokrata Liberális Párt (PDL), 8 százalék körüli eredményt ért el a Dan Diaconescu-féle populista Néppárt, és ezt követi 5,5 százalék körüli eredményével az RMDSZ. A helyhatósági választások legnagyobb vesztese a volt kormánypárt, a PDL, amely szavazóbázisának több mint felét vesztette el. Románia legfontosabb 10 városából mindössze hármat tudott megtartani, azt is Erdélyben: Kolozsváron, Brassóban és Aradon maradt demokrata-liberális polgármester és jelentősebb önkormányzati képviselet. A kolozsvári polgármesteri székért folyó küzdelem országos eseménnyé vált: a választások napján készült, az USL győzelmét jósló exit-pollos eredmények ellenére Emil Boc kevesebb mint 1500 szavazat előnnyel nyert. Politológusok véleménye szerint a négy évvel ezelőtti szavazási részvételt meghaladó érdeklődés annak tulajdonítható, hogy a választók többsége büntetni akarta az elmúlt évek megszorító intézkedéseiért felelős Demokrata Liberális Pártot. Erre vezethető vissza az USL mindent elsöprő győzelme, ami előrevetíti az ősszel sorra kerülő parlamenti választások kimenetelét is. A magát „túlnyerő” RMDSZ A kisebbik kormánypártot, az RMDSZ-t elkerülte a magyar protesztszavazás, és valamivel jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt. 95 százalékos feldolgozottság mellett a 410 ezer szavazatnak országosan 5,50 százalék az értéke: ez 2219 önkormányzati képviselőt, 57 megyei tanácsost és 199 polgármestert, valamint két megyei tanácselnököt jelent. A két székely megyében az RMDSZ többséget szerzett olyan településeken is, ahol négy évvel ezelőtt még az MPP-nek termett babér. A Hargita és Kovászna megyében elkönyvelt elsöprő sikere ellenére a Szövetséget jelentős veszteségek érték vegyes lakosságú településeken: immár nem csak Marosvásárhely polgármesteri széke veszett el harmadszorra, hanem a megyei tanácselnöki tisztség is elúszott. De elveszett Szatmárnémeti polgármesteri és a megye tanácselnöki széke is. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt eredményeihez viszonyítva az RMDSZ sikert aratott. Kelemen Hunor pártelnök szerint Székelyföldön az RMDSZ mindenhol javította önkormányzati pozícióit, ugyanakkor a vegyes lakosságú településeken – a magyar–magyar verseny miatt – helyeket is veszített. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, az EMNP nem mozgósította a választókat, és sok helyen kárt okozott a magyar közösségnek. Kelemen azt tanácsolta a két párt vezetőjének, hogy politizálás helyett keressenek maguknak más munkát. EMNP és MPP Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor kolozsvári sajtóértekezletén úgy vélte, elért eredményeik – a várható 250 helyi és megyei önkormányzati képviselői hely, valamint a néhány általuk támogatott polgármesteri tisztség – nem értékelhetőek kedvezőtlennek. Toró elismerte, hogy az RMDSZ a helyhatósági választások magyar győztese. Ez az eredmény a PDL büntetése mellett is bejött, az RMDSZ vezetőinek ugyanis sikerült a kormányzás felelősségét áthárítaniuk a koalíciós partnerre, fogalmazott a pártelnök. Toró számottevő megvalósításnak tartja, hogy az MPP-vel szemben a Néppártnak sikerült kitörnie Székelyföldről, és interetnikus környezetben is eredményeket elérnie. Néhány vegyes lakosságú községben – az EMNP kampányának köszönhetően – az eddiginél több magyar önkormányzati képviselő jutott be a helyi képviselő-testületbe. Toró a hiányosságok közt említette, hogy a vegyes lakosságú megyék és nagyvárosok önkormányzatába – Kolozsvár, Nagyvárad, Zilah, Szatmárnémeti és Marosvásárhely – nem sikerült képviselőt bejuttatni, amit az RMDSZ riogató kampánya is jelentősen befolyásolt. Az Erdélyi Napló kérdésére, hogy a Néppárt és az MPP szélesebb körű összefogása nem lett volna-e eredményesebb, Toró azt válaszolta: ez nem a Néppárton múlott. Az EMNP több helyen szorgalmazta az összefogást, ezt azonban Szász Jenő országos protokollumtól tette függővé. E mögött az állt, hogy a Néppárt Szászt támogassa a székelyudvarhelyi polgármesteri megmérettetésben, amit viszont az EMNP nem tudott vállalni. A kedd délutánig összesített adatok szerint az EMNP helyi tanácsosi listájára Erdélyben 36232-en voksoltak, ez 207 helyi önkormányzati képviselőt, négy megyei önkormányzati képviselőt és két polgármestert igazol vissza. Szász Jenő szerint a Néppárt és az MPP együttvéve nem érik el az MPP 2008-as eredményeit. A pártelnök ezt a jobboldali összefogás elmaradásával magyarázza, amiért a Néppártot tette felelőssé. Szász továbbra is az MPP-t tartja az erdélyi magyar jobboldal vezető pártjának. Újságírói kérdésre úgy fogalmazott: „az EMNP részéről történt megosztás gyakorlatilag meggyilkolta a jobboldalt, megnehezítette a jobboldali szavazók helyzetét”. A választási eredmények 95 százalékos feldogozottsága mellett az MPP helyi önkormányzati képviselői listájára 31 996 személy szavazott: ez 259 helyi önkormányzati képviselőt, 3 megyei képviselőt valamint 7 polgármesteri széket jelent. Az MPP lényegesen gyengébb teljesítményt könyvelhet el, mint négy évvel korábban. Több polgármesteri széket veszített, és jelentős vereséget szenvedett számos székelyföldi város és a két tömbmagyar megye önkormányzati testületeiben is. Az önkormányzati választások második helyét mindkét párt magáénak tulajdonítja, a Néppárt azért, mert Erdély viszonylatában több listát állított, mint az MPP. Tény, hogy a négy évvel ezelőtti, hozzávetőleg 80 ezres MPP-szavazótábor köszönt vissza 2012-ben, immár két pártra leadott voksok formájában. Székelyföldi körkép Háromszéken, Csíkban, Udvarhelyszéken, Gyergyóban és a marosszéki falvakban egyértelműen az RMDSZ tarolt. Nagy többséggel nyerte meg Hargita és Kovászna megye elnöki székét – Borboly Csaba és Tamás Sándor megyei tanácselnökök maradtak –, ugyanakkor mindkét megyei önkormányzatban többséget szerzett a Szövetség. A két megyében az MPP és az EMNP is szerzett mandátumokat a megyei közgyűlésben, illetve a székelyföldi városok többségében. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád az EMNP támogatásának is köszönheti elsöprő győzelmét, a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, baróti és kézdivásárhelyi hármas küzdelemben azonban magabiztosan nyert az RMDSZ jelöltje. Székelyudvarhelyen Bunta Levente a szavazatok 54 százalékát söpörte be, míg Szász Jenő pártelnök 27,6 százalékot. A Néppárt jelöltje, Tankó László ennek valamivel több mint felét érte el. Az MPP mind Udvarhelyen, mind Sepsiszentgyörgyön elveszítette önkormányzati mandátumainak többségét. A polgáriaknak három székelyföldi városa maradt: Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő és Szováta. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármestert az EMNP is támogatta, noha az EMNP itt nem jutott be a városi önkormányzati testületbe. A székelyföldi magyarságot legérzékenyebben Marosvásárhely polgármesteri székének és a megyei önkormányzat elnöki tisztségének az elvesztése érinti. Amint az várható volt, Dorin Florea PDL-s polgármester nyert 50 százalék fölötti eredménnyel, Frunda György – ettől messze elmaradva – 37,26 százalékot szerzett, míg az MPP jelöltjére, Benedek Imrére a szavazatok mindössze 1,68 százaléka jutott. Az EMNP által is támogatott Smaranda Enache 2,63 százaléknyi szavazatot kapott. A Maros megyei magyarság számarányánál kevesebb képviselői mandátumot ért el: 13 helyet a 31 tagú önkormányzatban. Hasonlóan rossz az arány a megyeszékhely városi közgyűlésében is. Az adatok ismeretében egyértelmű: Maros megyében 5 százalék fölötti hozama lett volna egy közös EMNP–MPP-listának. Kedd délelőtt derült ki az is, hogy Lokodi Emőke szintén elveszítette megyei testületi elnöki mandátumát, helyét a liberális Ciprian Dobre veszi át. Jó kampány, apró veszteségek Közép-Erdélyben Kolozs, Fehér és Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ megőrizte polgármesteri székeit, a kemény néppárti kampánynak köszönhetően azonban több községben nőtt a magyar önkormányzati képviselők száma. A Néppárt több községben is önkormányzati mandátumhoz jutott. A Beszterce-Naszód megyei Árpástón hosszú idő óta most van először magyar polgármester, ami egyértelműen a két párt közötti verseny mozgósító hatásának köszönhető. Vegyes lakosságú környezetben Kolozsváron zajlott az egyik legjobban felépített RMDSZ- és EMNP-kampány, Eckstein-Kovács Péter és Gergely Balázs polgármesterjelöltek azonban számottevően nem tudták befolyásolni saját pártjaik önkormányzati listáit sem. Kolozsváron és a megyében a szokásosnál egy-két mandátummal kevesebb lesz, ami megkérdőjelezi a kolozsvári magyar alpolgármester, illetve a megyei magyar tanácselnök-helyettes kilátását is. Etnikai szavazás a Partiumban Marosvásárhely mellett Szatmárnémeti és Szatmár megye a magyarság legnagyobb „vérvesztesége”. Itt az RMDSZ elveszítette a megye mindkét vezető tisztségét: megbukott Illyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, illetve a megyei önkormányzat eddigi magyar elnöke, Csehi Árpád is. Az MPP szatmárnémeti polgármesterjelöltje, Zazula Béla mindössze 467 voksot kapott, ami lényegesen nem befolyásolta az RMDSZ-es polgármester eredményét. A Néppárt szerint a szatmári vereség egyértelműen az RMDSZ-polgármester megosztó személyiségnek tudható be. Amint az várható volt, Nagyváradon fölényesen nyert Ilie Bolojan USL-s polgármester. A magyarság valós részaránya azonban itt sem mutatkozik meg az elnyert 6 önkormányzati mandátumban. A következő négy évben aligha lesz magyar alpolgármestere Nagyváradnak. Az RMDSZ szerint a szokatlanul magas részvétel okolható a gyengébb eredményekért, ugyanis jelöltjeik valamivel több szavazatot kaptak, mint négy évvel ezelőtt. A szilágysági magyarság 14 településen nyerte meg a polgármesteri széket. A három legjelentősebb partiumi megyében – az RMDSZ-dominancia mellett – a községekben főleg a Néppárt, szerzett mandátumokat, a városi, illetve megyei közgyűlések listáin azonban nem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt. Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. június 23.Megalakult a marosvásárhelyi tanácsAlpolgármesterek: Ionela Ciotlaus és Józsa Tibor A marosvásárhelyi tanács tegnapi alakuló ülésén a testület 15 igen, 7 ellenszavazattal választotta Ionela Ciotlaust (USL), illetve 14 igen és 8 ellenszavazattal Józsa Tibort (RMDSZ) alpolgármesternek. Az ülést Kikeli Pál korelnök nyitotta meg, aki elmondta, életében egyszer tett esküt, 44 évvel ezelőtt az orvosi esküjét, amelyhez azóta is hű maradt, ez a második esküje. Ehhez is hű akar maradni, s mindent meg fog tenni a város testi-lelki, szellemi és szociális egészségéért. Ugyanakkor egy Mindent az egészségért feliratú pólót ajándékozott a polgármesternek és a két alpolgármesternek. A mandátumok igazolását követően a tanácsosok letették a hivatali esküt, majd Törzsök Sándor vette át az ülésvezetést. Dorin Florea polgármester mandátumát a marosvásárhelyi bíróság alelnöke, Lupascu Florin igazolta: a polgármester a június 10-i választásokon a 77.393 érvényes szavazatból 38.757 szavazatot kapott, Frunda György 28.837, Cornel Briscaru 6.463, Benedek Imre 1298, Smaranda Enache 2038 szavazatot szerzett. Dorin Florea székfoglaló beszédében sikert kívánt az új tanácsnak, és arra kérte őket, hogy a pártérdekeket hagyják a polgármesteri hivatal ajtajánál. A 23 tagú marosvásárhelyi tanács összetétele ábécésorrendben: Bakos Levente (RMDSZ), dr. Benedek István (RMDSZ), Briscaru Cornel (USL), Ciotlaus Ionela (USL), Farcas Ioan (APMS), Gombos Csaba Géza (RMDSZ), Gujan Lucian (APMS), Haller Béla (RMDSZ), Józsa Tibor (RMDSZ), Karácsony Etel (RMDSZ), Kikeli Pál (RMDSZ), Loghin Lucian (USL), Maior Claudiu (APMS), Matei Dumitru (APMS), Peti András (RMDSZ), Pui Sebastian (USL), Puiac Claudiu (APMS), Roman Ioana (APMS), Sabau Pop Aurelian (USL), Sîmpalean Dan (USL), Soós Zoltán (RMDSZ), Todoran Radu (APMS), Törzsök Sándor (RMDSZ). Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2012. június 26.Kató Béla püspökhelyettes kapta az Európai Polgári Díjat2012-től módosult az Európai Parlament által 2008-ban alapított Európai Polgári Díj odaítélését meghatározó szabályzat. Az új szabályok értelmében a díjat mostantól évente egyszer adják át, és az eljárást januárban kezdik el. Minden tagállamban felállítanak egy nemzeti bírálóbizottságot, amely az adott tagállamból öt lehetséges díjazottat választ ki. A díjazó hatóságként eljáró Kancellária ezt követően a 27 tagállamból összesen legfeljebb 50 jelöltet választhat ki, figyelembe véve a földrajzi eloszlás és a nemek közötti egyensúly elveit. Mint ismeretes, a díjat minden évben olyan kivételes teljesítményt nyújtó személyeknek ítélik oda, akik munkájukkal hozzájárultak a közös megértés, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb integráció előmozdításához, vagy az EU értékeinek képviseletére hivatott programok kialakításához. A tavaly Tőkés László erdélyi EP-képviselő kezdeményezésére Smaranda Enache emberjogi harcos, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke részesült Európai Polgári Díjban. Idén Tőkés László Kató Béla református lelkipásztort, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettesét és főjegyzőjét jelölte a magas rangú kitüntetésre, aki 2012-ben egyedüli díjazott Erdélyből, illetve Romániából. Az sepsiillyefavai lelkipásztor az első nyugati segélyszállítmány dömping után a svájci HEKS-szel és más nyugati segélyszervezetekkel karöltve Illyefalván két alapítványt hozott létre: a KIDA-t (Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány) és a LAM-ot (Landwirtschaft-Agricultura-Mezőgazdaság). Felépíttetett egy Nemzetközi Ifjúsági Konferencia Központot, ugyanakkor a LAM alapítványon keresztül több mint 600 fiatalt küldött ki Nyugat-Európába képzésekre, melyek elvégzése után a fiatalok visszatértek szülőföldjükre, és vállalkozásokat indítottak alapítványi támogatással. Ezek a fiatalok ma már képesek arra, hogy az Unió által nyújtott alapokat felhasználják és a falvakban a gazdaság és a társadalmi élet motorjaivá váljanak. Kató Béla ugyanakkor a Diakónia Alapítvány országos hálózatát építi, amely az idősek, betegek, fogyatékosok gondozásával foglalkozik, oly módon, hogy a gondozottakat és családjaikat az önsegítés útjára rávezesse. A díjazott továbbá hatékonyan részt vett és vesz a mai napig az önálló anyanyelvű egyetemi oktatás megszervezésében is a 2000-ben alapított Sapientia Egyetem kuratóriumának elnökeként. A nemzeti díjátadó ünnepségre 2012 novemberében kerül majd sor. Erdély.ma 2012. július 25.Semjén Zsolt is részt vesz a bálványosi szabadegyetem mai megnyitójánTusványos a világ közepe mottóval ma tartják a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitóját. A tusnádfürdői kempingbe már tegnap megérkeztek az első táborozók, akik a tervek szerint este a Heaven Street Seven és a Quimby zenekar koncertjén melegíthettek be az ötnapos rendezvényre. Benépesült a „világ közepe”. Az első táborozók már tegnap megérkeztek a tusnádfürdői kempingbe Ma 10 órától Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Jakab Attila főszervező és Albert Tibor tusnáfürdői polgármester köszönti a szabadegyetem résztvevőit, akik a nap folyamán több, aktuális közéleti témában hallgathatnak panelbeszélgetéseket. Jogállam és népszavazás Romániában címmel Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Toró T. Tibor EMNP-elnök és Borbély László, az RMDSZ alelnöke beszélget a hétvégi referendumról, majd Felelős magyar állampolgár – választójog, választási törvény címmel a magyarországi választási törvényről tájékoztatják az érdeklődőket az illetékesek. Külön panelbeszélgetés lesz a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás jövőjéről, de a délután folyamán szó esik az egyházi javak helyzetéről, a szórvány gondjairól, és az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői is ismertetik terveiket a hallgatósággal. Este az Ismerős Arcok, Deák Bill Gyula és a Role zenekar szórakoztatja a táborlakókat. Krónika (Kolozsvár) 2012. július 25.Az RMDSZ-hadműveletAz erdélyi magyar érdekérvényesítés következetes akadályozására, késleltetésére magyarázat lehet, hogy kiderült, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget a román hadsereg tisztjei irányítják. Nem mindennapi szenzációval rukkolt elő nemrég az Eventimentul Zilei. A román napilap kiderítette, hogy számos más párt politikusai mellett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) emblematikus vezetői egy ideje magas rangot viselnek a román hadseregben. A szövetség elnöke, Kelemen Hunor tavaly óta például ezredesi rendfokozattal büszkélkedhet, ugyanilyen váll-lapot tudhat magáénak két esztendeje a szenátori (román felsőházi parlamenti) székből kirobbanthatatlan Verestóy Attila, akivel egyébként az 1989-es temesvári sortűz elrendeléséért a jilavai fegyintézetben büntetését töltő Victor Stanculescu tábornok egy, a világhálón ma is látható-hallható börtöninterjúban elhangzott állítása szerint véletlenül összefutott a Román Nemzeti Nagypáholy egyik szabadkőműves összejövetelén, s aki a bukaresti amerikai nagykövetség egy 2007-es, később a WikiLeaks portál által kiszivárogtatott, Pénz és politika – valójában kié Románia? című távirata szerint a legjelentősebb romániai kiskirályok közé tartozik. Mihai Razvan Ungureanu áprilisban megbukott kormányának volt egészségügyi minisztere, Cseke Attila szenátor négy éve alezredes, a frontvonalból hátrébb húzódott Markó Béla és az ugyancsak örökös szenátornak tűnő Frunda György (róla később még lesz szó) pedig hadnagyi rangig vitte. Mint kiderült, voltaképp a romániai politikai osztály, valamint az állam egész első vonala tele van tiszti rendfokozatot viselő személyekkel, akiknek rendkívüli helyzetben, mozgósítás esetén kötelességük villámgyorsan bevonulni és Románia érdekében fegyvert fogni. Ez a román közszereplők esetében akár példaértékűnek is nevezhető, a nemzeti kisebbségek kirakat-politikusai viszont feloldhatatlan ellentmondásba kerülnek ezáltal mindazzal, amit – legalábbis a nyilvánosság előtt – képviselnek, avagy képviselniük kellene. A Trianonban elszakított országrészek magyar érdekvédelmi és politikai szerveződéseinek ugyanis szükségszerűen azzal kell szembenézniük, hogy az utódállamok evidens érdeke kimondva-kimondatlanul az adott terület magyarságának eltüntetése. Lehet, de fölösleges ezt szépíteni, az utódállamok életérdeke ezt diktálja. Ha pedig így van, akkor csakis azon szerveződés tudja hitelesen és valóban eredményesen képviselni a magyar érdeket, mely az ellenérdekelt félnek semmilyen formában sem lekötelezettje. Ez természetesen a mindenkori utódállami kormányokban történő szerepvállalásra is vonatkozik, hiszen egy miniszter szükségképpen esküt tesz az államérdek képviseletére, ekkor viszont azonnal törvényszerűen szembekerül a magyar érdekkel. Ha tehát nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, akkor tényszerűen kijelenthetjük, hogy az RMDSZ első embere a román hadsereg ezredese, s több vezetőtársa ugyancsak az utódállami ármádia tisztje. Ez pedig nyilvánvalóan homlokegyenest ellentmond bármiféle erdélyi magyar nemzetstratégiának. Pontosan látja ezt az ismert magyar televíziós személyiség, Boros Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is, aki az ügy kipattanása után nyílt levélben az alábbiakat írta az RMDSZ elnökének: „Tisztelt Kelemen Hunor ezredes úr, Stimate domnule colonel Hunor Chelemen! Ezt a rosszízű, abszurd, transzközép avagy balkánközép játékot, a te kinevezésedet valamely eddig nem bevallott román fegyveres testület ezredesévé, csak akkor lehetne tisztán látni, ha nyilvánosságra hozod legalább a következőket: 1. Milyen különleges katonai cselekedetekkel érdemelted ki ezt a több rangfokozatot átugró rendkívüli előléptetést? Az Afganisztánban meggyilkolt katonák post mortem egyetlen fokozatot kapnak. Ők az életüket áldozták. Te, kedves Kelemen Hunor, mit áldoztál, ami többet ér egy ember életénél? Csak azt ne mondd, hogy semmit se tettél, semmit se ígértél, s csak hozott egy levelet a posta, hogy ezredes lett belőled. 2. Milyen meggondolásból fogadtad el azt a helyzetet, hogy az RMDSZ elnöke egy román fegyveres testület tartalékos ezredese legyen, aki a honvédelmi miniszternek vagy ki tudja melyik parancsnokságnak van békében és háborúban alárendelve és esetleges vétségeiért akár a katonai törvényszék elé is kerülhet? 3. (…) Valaki kiszámította, hogy az utóbbi 20 évben minden napra 7 katonatiszt elbocsátása vagy tartalékba helyezése jutott. Miért volt mégis a ti szolgálatotokra (tartalékosként a készenlétetekre) akkora szükség, hogy különleges előléptetésekben részesülhettetek és növelhettétek a tisztek számát? 4. Ki javasolta, hogy az RMDSZ-ből kit léptessenek elő? Markó Béla? Történhetett- e volna ez az ő tudta és beleegyezése nélkül? Ha érdekel az erdélyi magyar közélet tisztasága, ha szeretnéd, hogy a valódi tevékenységed alapján ítéljenek meg az emberek, ezeket a kérdéseket tisztáznod kell.” Nos, a tisztázás azóta is várat magára, az erdélyi magyar közösség nem tudja, milyen hőstettekkel érdemelte ki Kelemen és a többi RMDSZ-vezér a román tiszti rangot. A párt csúcsvezetésének közel huszonhárom esztendős politikájára azonban töretlenül jellemző a stratégiai fontosságú magyar érdekek érvényesítésének szabotálása, késleltetése, akadályozása, adott esetben hiteltelenítése nemzetközi színtéren. Ebben sajnálatosan következetes a szervezet, melyet egyébként már létrejöttekor eltérítettek akkori vezetői. Az RMDSZ az őszinte népfelkelést legitimációs díszletnek használó 1989-es katonai államcsíny napjaiban született meg, életre hívója Ion Iliescu közeli személyes barátja, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, a Kriterion Könyvkiadó élén egyébként a kommunista diktatúrában fontos nemzeti érdemeket szerzett Domokos Géza író volt. A szervezet elnevezése magában hordozta, hogy a szövetség elfogadja a román nemzetállami gondolatot, s attól nem kíván elszakadni az erdélyiség hangsúlyozásával. Ez azt is jelentette, hogy Domokos az első perctől ellenezte az autonómia gondolatát, s ezzel mindjárt a kezdetekkor kialakult egy máig létező, áthidalhatatlan törésvonal az RMDSZ-en belül. További probléma, hogy a szövetség eredendően minden jelentkező politikai, világnézeti áramlatot magában foglaló érdekvédelmi közösségnek, voltaképp az erdélyi magyarság belső parlamentjének indult, ám végül a román politikai élet versenypárti logika alapján működő alakulata lett, semmibe véve az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatot és az azt megerősítő Szent Mihály-templom-béli esküt, melybe a szövetség akkor még erős és befolyásos nemzeti szárnyának sikerült beerőltetni stratégiai célként az autonómiát. Mindmáig teljesítetlen az erdélyi magyar nemzeti kataszter megalkotása is, melyet pedig 1993-ban szabott a Domokos Gézát váltó akkori új elnök, Markó Béla feladatául az RMDSZ küldöttgyűlése. A magyar belső választásokból sem lett semmi, sőt, ezt a szövetség mindmáig nem csekély arroganciával elutasítja, pedig a Magyar Polgári Párt, majd az Erdélyi Magyar Néppárt későbbi színre lépése minimális nemzeti felelősség esetén élettörvénnyé teszi az előzetes magyar–magyar megmérettetést. A nemzeti érdek követése helyett tehát az RMDSZ következetesen megkerülte azt, mi több, leginkább szembement vele. A jeles politológus-közíró, az autonomista mozgalomban is tevékeny szerepet vállaló Borbély Zsolt Attila által az erdélyi közbeszédben meghonosított kifejezéssel élve jól kiszámíthatóan a Neptun-logika érvényesül az RMDSZ politikájában. E fogalom 1993-ban született meg, midőn a hasonló nevű Fekete-tengeri üdülőhelyen a párt három tisztségviselője, Borbély László, Tokay György és Frunda György 1993 júniusában bármiféle felhatalmazás nélkül tárgyalásba bocsátkozott a román államhatalommal és beleegyeztek abba, hogy semmiféle akadályt nem gördítenek Románia Európa Tanácsba történő felvétele elé, vagyis a magyar érdek szempontjából tudatosan kihasználatlanul hagytak egy fontos külpolitikai lehetőséget. A találkozót egyébként formálisan egy amerikai civil szervezet kezdeményezte. A résztvevők személye nem épp érdektelen: Borbély László az a személy, akinek az 1990 márciusában Marosvásárhelyen lezajlott, végül a román támadók elkergetésével végződő magyarellenes pogrom után az atrocitásokat szervező Vatra Romaneasca szervezet lefoglalt dokumentumait helyi magyar fiatalok átadták. Az igazság feltárásához, az esetleges büntetőjogi felelősségre vonáshoz szükséges iratokat Borbély kiszolgáltatta a román hatóságoknak, s mindmáig egyetlen románt sem vontak felelősségre a több ember halálát követelő durva magyarellenes provokációért. Borbély később egészen a környezetvédelmi miniszterségig vitte, ám ez év áprilisában lemondott, miután az Országos Korrupció-ellenes Ügyosztály befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata többrendbeli meghamisításával gyanúsította meg, mely vádakat az érintett visszautasította. Tokay György a Vörös Lobogó című aradi magyar nyelvű kommunista pártlap publicistája volt 1968 és 1975 között, cikkeiben többek között Pol Pot kambodzsai terrorját magasztalta a korabeli irányelveknek megfelelően. Frunda György pedig az RMDSZ afféle szürke eminenciása, kezdetektől tagja a vezetésnek, noha a román parlamentbe először azon Független Magyar Párt színeiben került be, melyet sokan Securitate-kreatúrának tartottak, s amelyből később a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt létrejött (e pártról is ejtünk még szót a későbbiekben.) Kincses Előd, Tőkés László 1989-es ügyvédje, az 1990-es marosvásárhelyi konfliktus egyik becsületesen helytálló és ezért később a román hatalom által meghurcolt, az RMDSZ-vezetés által pedig ellehetetlenített magyar szereplője a 2006-ban róla készült Balkán-bajnok című portréfilmben egyenesen azt állította, hogy a kommunista diktatúra idején Frunda György volt ráállítva megfigyelőként. A szenátor tagadta a vádat, kijelentve, hogy hajlandó alávetni magát „egy kompetens személy” vizsgálatának, kiderítendő, létezik-e bármely dossziéban ilyen jelentés. E vizsgálatból aztán nem lett semmi, Frunda pedig azóta is az RMDSZ egyik legbefolyásosabb politikusa, és Székelyföld területi autonómiájának következetes aláaknázója. Jellemző, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében a román küldöttség vezetőjeként harcosan képviselte a román nemzetállami érdekeket a Székely Nemzeti Tanács kétszázezernél is több támogató aláírással hitelesített törekvésével szemben, később pedig állást foglalt a magyar állampolgárság intézményének kiterjesztése ellen. Vagyis elmondható, hogy Frunda György is következetesen szemben áll mindennel, ami a magyarság újraegyesítését és az elszakított országrészekben közösségként való megmaradását célozza. Az RMDSZ romlottságának, csúcsvezetősége nemzetáruló magatartásának legfelháborítóbb példája Marosvásárhely feladása. A valaha Székelyföld fővárosának tekintett városban az ezredfordulón került minimális többségbe a románság, nem kis részben az 1990-es pogrom utáni jelentős magyar kivándorlás miatt, ám mivel a polgármesteri székért hagyományosan több román jelölt indult egy magyar aspiránssal szemben, Marosvásárhely első embere egészen 2000-ig magyar volt. Ezen esztendőben azonban (miután a parlamenti választási kampány hajrájában a később, mint említettük, hadnaggyá kinevezett Markó Béla az RMDSZ alapszabályát felrúgva önkényesen leváltotta Kincses Elődöt a párt Maros megyei elnöki tisztségéből, mert a pártvezetés által összeállított választási lista helyett a korábbi előválasztáson sok ezer választó által legitimált lajstromot adta le a román választási hatóságoknak) még egy magyar induló, az említett Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt elnöke, Kiss Kálmán is ringbe szállt a városvezetői tisztségért, aminek eredményeként Fodor Imre, az addigi elöljáró néhány száz szavazattal alulmaradt a Marosvásárhelyt azóta irányító Dorin Floreával szemben. Kiss Kálmán 2004-ben megalapította a Romániai Székelyek Szövetségét, harsányan ellenezve az autonómia-törekvéseket, azt állítva, hogy a székelyek nem magyarok, hanem teljesen más nemzetiségűek. E szervezet 2004 őszén együttműködési megállapodást írt alá a Nagy Románia Párttal, s így Kiss az éppen időszerű választásokon a soviniszta, magyarellenes alakulat Maros megyei szenátori listájának második helyén indulhatott. Hogy milyen indíttatásból cselekedett Kiss Kálmán, azt ki-ki végiggondolhatja. Annyi bizonyos, hogy Marosvásárhely elvesztése nyomán nem eresztették túlzottan búnak a fejüket az RMDSZ csúcsvezetői, s az sem szegte kedvüket, hogy ezután minden helyhatósági választáson újra és újra elbuktak a szövetség jelöltjei. 2004-ben például a hírhedtté vált Kempinski-béli 2002. december 1-jei koccintás egyik résztvevőjét, Kelemen Attilát indították polgármesterjelöltként, s a Marosvásárhelyen rendkívül népszerűtlen politikus veszített. 2008-ban a Magyar Polgári Párt kezdeményezte, hogy a város világhírű szülötte, a Steaua Bukarest csapatával 1986-ban Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert és így román szavazatokra is alappal számító Bölöni László induljon pártok fölötti közös magyar jelöltként. A korábbi labdarúgó azzal a feltétellel vállalta volna a felkérést, hogy az MPP és az RMDSZ egyaránt támogassa, utóbbi párt azonban újfent fittyet hányt a nyilvánvaló magyar érdekre, és az emblematikus neptunistát, a már említett Borbély Lászlót indította, aki ugyancsak elbukott Dorin Floreával szemben. Ugyanígy járt el az RMDSZ az idei helyhatósági választáson, ahol az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt is közös jelölt állítását szorgalmazta. E személy Vass Levente lett volna, ám az RMDSZ ragaszkodott hozzá, hogy a marosvásárhelyi fogorvos a párt tulipános jelképe alatt, ne pedig koalíciós jelöltként szálljon versenybe, így az MPP kihátrált mögüle, az egységes támogatás híján pedig maga Vass Levente lépett vissza. Az új helyzetben pedig az RMDSZ Frunda Györgyöt indította el, aki minden idők legkevesebb magyar szavazatát szerezte csak meg, még úgy is, hogy az MPP színeiben versenybe szálló Benedek Imre és az Erdélyi Magyar Néppárt által támogatott Smaranda Enache együtt is csak a voksok 4,3 százalékát gyűjtötte be, így Dorin Florea immár negyedik polgármesteri ciklusába vághatott bele. Marosvásárhely etnikai szempontból frontváros, ezért a gyakorlati szempontokon túl erőteljes jelképi, lélektani jelentősége is van annak, hogy ki a város elöljárója. Az RMDSZ ide vonatkozó politikája az elmúlt három választás során egyértelműen Dorin Floreának kedvezett – hogy a szövetség stratégái „csupán” ostobák, vagy ennél is nagyobb a baj, azt megint csak döntse el az Olvasó! Egy biztos: a Román Kommunista Pártba visszanyúló gyökerekből sarjadt a Neptun-logika, aminek pedig már-már természetes következménye a román hadseregben viselt tiszti rang. Mindezek következtében az erdélyi magyarság lélekszáma mintegy negyedmillióval csökkent az elmúlt huszonhárom évben. Ez háborús nagyságrendű emberveszteség. A román hadsereg fegyverrel sem lehetett volna eredményesebb… Ágoston Balázs Magyar Demokrata (Budapest) 2012. július 27.TUSVÁNYOSI HÍRADÓAZ ERDÉLYI EGYEZTETŐ FÓRUM FELÉLESZTÉSÉT SÜRGETIK • Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint van keret egy esetleges választási együttműködésre a magyar politikai pártok között, csak „életet kellene lehelni” az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumba (EMEF) – erről Toró T. Tibor, az EMNP elnöke nyilatkozott az MTI-nek a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, ahol a tavaly bejegyzett párt első évének mérlegéről rendeztek fórumot. „A június 10-ei választási eredmény a néppárt számára, ha nem is katasztrofális, de semmiképp nem mondható nagy sikernek. Hiába népszerűek és hitelesek a jelöltek, ha a közösség képtelen elhinni róluk, hogy ők ebben a balkáni környezetben jó vezetőkké válhatnának” – mondta. Arra a kérdésre, hogy részt akar-e venni az EMNP az őszi parlamenti választáson, a pártelnök azt válaszolta, magukban kell még tisztázniuk az EMNP stratégiáját, mert egyelőre a választási törvényt sem ismerik, és több lehetőségben gondolkodnak. Szász Jenő MPP-elnök javaslatáról, aki a Romániai Magyarok Szövetsége megalakítását indítványozta, Toró azt mondta: ez technikailag elképzelhető, de politikailag aligha megvalósítható. LEVÉLBEN SZAVAZNAK MAJD A HATÁRON TÚLI MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK? • Várhatóan levélben adhatják le szavazatukat a határon túli magyar állampolgárok a 2014-es magyarországi parlamenti választásokon – hangzott el Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem választójogról szóló pódiumbeszélgetésén. Gulyás Gergely, a Fidesz parlamenti képviselője elmondta, ősszel fogadja el az Országgyűlés a választási eljárást szabályozó törvényt, ám még a Fideszen belül is viták vannak arról, hogy melyik megoldás lenne a legkedvezőbb. Azzal mindenki egyetért, hogy Magyarország külképviseletein a választójoggal rendelkező határon túli magyar állampolgároknak csak a töredéke szavazna. Gulyás Gergely szerint a határon túliak levélben szavazása tűnik a legjobb megoldásnak, de az elektronikus szavazás lehetőségét is vizsgálják. Székely István, az RMDSZ társadalomszervezési főtitkárhelyettese elmondta, Romániából nézve nehezen volt érthető a választójoggal kapcsolatos magyarországi vita. Egy 2011 decemberében készített erdélyi felmérés adatai szerint a magyar állampolgárságot megszerezni kívánó erdélyiek 45 százaléka válaszolta, hogy részt venne a választásokon. Ezek 85 százaléka a Fideszre, hat százaléka az MSZP-re, négy százaléka a Jobbikra szavazna. PARLAMENTÁRIS KIRÁLYSÁGOT JAVASOL SMARANDA ENACHE • A Jogállam és népszavazás Romániában címmel megrendezett fórumon Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke borúlátó helyzetképet festett a romániai politikai viszonyokról, ahol véleménye szerint kisebbségben vannak azok, akiknek fontosak a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok. Az ismert emberi jogi aktivista szerint Traian Băsescu felfüggesztett államfő megosztó személyiség, aki mandátuma idején többször megsértette az alkotmányt: ezért mennie kell. De le kell mondania a plagizáló Victor Ponta miniszterelnöknek is, mert egy ilyen ember nem képviselheti Európában Romániát – vélekedett Smaranda Enache. Kifejtette: a legjobb megoldás az lenne Románia számára, ha bevezetnék a parlamentáris királyságot. Smaranda Enache szerint erről kellene inkább népszavazást rendezni, mert egy ilyen referendum sikere megszabadíthatná Romániát az örökös politikai háborúktól. ORBÁN VIKTOR ÉS SZÁSZ JENŐ A ROMÁN ÁLLAMFŐ MELLETT KAMPÁNYOL • Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtökön hivatalában fogadta Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke. A megbeszélésen áttekintették a romániai belpolitikai fejleményeket, a Romániában élő magyarság helyzetét és a hétvégén esedékes Traian Băsescu elnök elleni népszavazás kérdését. Havasi Bertalan közlése szerint Szász Jenő leszögezte: az erdélyi magyarság és Románia érdeke, hogy a Băsescu elnök ellen szervezett puccs sikertelen legyen, ezért a hétvégi népszavazástól való távolmaradásra szólított föl. Orbán Viktor megerősítette, hogy az Európai Néppárt egységesen, elkötelezetten és határozottan áll Băsescu elnök mögött, akit teljes befolyásával támogat – tudatta a miniszterelnök sajtófőnöke. A 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a népszavazásról rendezett politikai vitán az RMDSZ részvételre, az EMNP pedig távolmaradásra szólította fel az erdélyi magyarokat a Traian Băsescu felfüggesztett államfő leváltásáról tartandó vasárnapi népszavazáson. A MAGYARSÁG MEGFÉLEMLÍTÉSÉT SZOLGÁLJA A MIKÓ-ÜGY • Az erdélyi magyarság megfélemlítését szolgálja az a bírósági döntés, amely visszaállamosítja a református egyház sepsiszentgyörgyi kollégiumát, a restitúciós bizottság tagjait pedig börtönbüntetéssel sújtja – állapították meg csütörtökön a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban rendezett pódiumbeszélgetés előadói. Markó Attila, a restitúciós bizottság három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt tagja elmondta: nemcsak a közösségi emlékezet, hanem a dokumentumok is igazolják, hogy a kollégium az egyház tulajdona. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője szerint koncepciós perről van szó, amelynek kimenetele az egész visszaszolgáltatásra kihatással lesz. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere leszögezte: az erdélyi magyarság közösségi vagyona a történelmi egyházaknál van biztonságban. A kormány ugyanis bármikor elveheti az iskolaépületeket az önkormányzatoktól. Szabadság (Kolozsvár) 2012. szeptember 27.Kirakatjogszabály magyar támogatás nélkülA kisebbségi törvénytervezet hétéves kálváriája A magyarok számára elfogadhatatlan formában szavaztatná meg az új parlamenti többséggel Victor Ponta kormányfő a kisebbségi törvénytervezetet. Az RMDSZ indítványa 2005 tavaszán jelent meg, és a Tãriceanu-kormány jogszabály-tervezeteként került a törvényhozás elé. Azóta több mint hét esztendő telt el anélkül, hogy a román parlament érdemben tárgyalta volna, elfogadására soha nem volt politikai akarat. Sokat vitatott tervezetet terjesztettek a közvélemény elé 2005 márciusában a kisebbségi törvény szövegének megalkotói, Markó Attila és Márton Árpád RMDSZ-es politikusok. A kormány honlapján fellelhető szöveget a Tãriceanu-kabinet kormányülésein már 2005-ben módosították annak érdekében, hogy a kabinet saját törvénykezdeményezésként fogadja el. „Az RMDSZ mindennel megpróbálkozott. Kérésünkre abba is beleegyeztek a demokrata-liberális vezetők, hogy három szakbizottság helyett egy – a kisebbségi és emberjogi – véleményezze a törvénytervezetet, de ez sem hozott sikert. A párt vezetőinek és az államfőnek a látszólagos támogatása ellenére nem volt politikai akarat a törvény elfogadására” – fogalmazott Márton Árpád. A képviselő a jogszabály több éven át tartó parlamenti és szenátusi kényszerpihenőjét vázolva elmondta: a szenátus és a képviselőház szakbizottságaiban rendszerint nem jött össze a fele plusz egy tagból álló kvórum, ami az érdemi munka feltétele lett volna. A 2004-2008 közötti időszakban, majd 2010-ben, a demokrata-liberális kormányzás idején az RMDSZ és a román kormánypártok között írásos egyezség is született a törvény elfogadásáról, illetve a jogszabály-tervezet tételesen szerepelt a kormányprogramban is, a román politikusok azonban ezt nem tartották tiszteletben. Autonómia, mint tabu A román politikusokat elsősorban a kulturális autonómia körülírása zavarta. Márton Árpád szerint, ha az RMDSZ belement volna a kulturális autonómia fogalmának kiiktatásába, a jogszabály valószínűleg már 2006-ban átmegy a parlamenti szűrőn. Hasonlóan „nehezen emészthető” rész volt az is, hogy a kisebbségek vétójogot kaphassanak saját oktatási és kulturális intézményeik ügyeiben. A háromszéki képviselő konkrét példaként említi a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriáját: ha működne a kisebbségi törvény, a román többség nem dönthetett volna önkényesen a magyar kar felszámolásáról. Vegyes lakosságú vidékeken a kisebbségi törvény széles körű garanciát jelentene a magyar oktatási és kulturális intézmények autonómiájára. A képviselő szerint a tanügyi törvény már tartalmaz olyan kisebbségvédelmi előírásokat, amelyek a kisebbségi törvénytervezet szakbizottsági vitáin komoly ellenállást váltottak ki. A magyarországi és szerbiai törvénykezéssel ellentétben a román politikum azonban nem hajlandó elismerni a nemzeti kisebbségek közösségi jogait, de a kisebbségi törvénytervezet kényszerpihenője azzal is magyarázható, hogy a romániai magyarságon kívül a többi kisebbség nem igényli a kulturális autonómiatanácsot, a közösségi jogok intézményes elismerését –állítja a képviselő. Egypártrendszeri törekvések A kisebbségi törvénytervezet az erdélyi magyar politikusokat is megosztotta, hiszen soha nem volt róla érdemi vita, előírásait a szövetség vezetői kész tényként tálalták az RMDSZ parlamenti és szenátusi frakciójában. A 2008-ig Temes megyei RMDSZ-képviselőként politizáló Toró T. Tibor az RMDSZ vezetőinek tiltakozása ellenére módosító indítványokat terjesztett be. A ma az Erdélyi Magyar Néppárt elnökeként tevékenykedő politikus azokkal ellentétben, akik a területi autonómia kodifikációjának hiánya miatt a teljes kezdeményezést elvetésre javasolták, parlamenti képviselőként is a tervezet jó irányba való módosítására törekedett. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, illetve Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azonban – attól tartva, hogy a kisebbségi törvénytervezet elfogadása útját állhatja a székelyföldi autonómiatörekvéseknek – nem támogatta ezt. Toró ma is úgy véli, hogy a rendszerváltás óta ez volt az első jogalkotási kísérlet, amely – ha hiányos és tökéletlen formában is, de – a román kormány kezdeményezéseként került a parlament elé, ezáltal pedig nagyobb eséllyel lehetett volna törvény belőle, mint az egyéni képviselői indítványokból. A Néppárt elnöke szerint, ha „az RMDSZ vezetői – obskúrus háttér-megállapodásokkal – nem arra koncentráltak volna, hogy a tervezetbe kódolják az egypártrendszeri képviseleti monopóliumot, hanem minél szélesebb magyar társadalmi konszenzus megteremtésére törekednek, könnyebb lett volna külpolitikai nyomást gyakorolni a román döntéshozókra. Megakadályozható lett volna az, ami végül megtörtént: a törvénytervezet eltévedt a bizottságok közötti ügyrendi útvesztőben, és hét év sem volt elegendő ahhoz, hogy eljusson a döntéshozó plenáris ülésig.” Ellentmondások Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár szerint a törvénytervezet első része az eddig már de facto gyakorolható kisebbségi jogokat foglalja össze, vajmi keveset ad hozzá, másik része pedig a kulturális autonómia intézményesítéséről szól. „Ez utóbbival szemben a legfőbb kifogás az, hogy a tervezet felemás módon szabályozza a kulturális autonómiatanácsok megalakítását. A kisebbség hegemón szervezete, az RMDSZ belső döntésévé alacsonyítja a tanács megválasztását, tehát kétségessé teszi a ténylegesen plurális és korrekt megmérettetés lebonyolítását” – jelezte Bakk Miklós, aki úgy véli, hogy ha az RMDSZ nem kíván választási alapon kulturális autonómiát, akkor is megkapja az autonómiatanácsok hatáskörének legjavát. „Noha az állami hatóságokkal szemben az autonómiatanács több esetben is csupán javaslattételi, illetve vétójoggal rendelkezik, elfogadhatatlan módon hatósági kinevezési jogkört kap a kisebbségi civil társadalom által létrehozott kulturális és oktatási intézmények vezetősége fölött. Ezeket a kitételeket román szakértők és civil társadalmi aktivisták is bírálták, például Gabriel Andreescu és Smaranda Enache. A rövid ideig működő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) autonómiabizottságában szó volt ugyan ezek kijavításáról – sőt olyan híresztelések is lábra kaptak, miszerint az eredeti változatot a parlamenti bizottságok már módosították – erről azonban semmilyen nyilvános és biztos információnk nincs” – világított rá a politológus a törvénytervezet legkirívóbb ellentmondásaira. Ütköző autonómiatörekvések? A három autonómiaforma – a személyi, a területi és a sajátos státusú önkormányzati – kodifikációjáról a kilencvenes években kialakult egységes koncepciót az élet meghaladta, túllépett ezen. „Akkoriban az autonómiaformákat még egy globális kerettörvényben képzelték el, amely egyaránt szabályozta a regionalizmust és a személyi elvű autonómiát. Ma az tűnik célszerűnek, hogy az autonómiakérdést ültessük a regionalizmus hordozóhullámára. Azaz: a kulturális autonómiára nézve csupán egy szűk kerettörvényt javasolnék, amely átengedné a kulturális autonómia intézményesítését a régióknak, és azt a regionális társadalom adottságainak, valamint a konkrét etnikai térszerkezetnek megfelelően végeznék el. Az országos szintre csak nagyon kevés kérdés kerülhetne. A mostani tervezetben megjelenő kulturális autonómia, illetve Székelyföld regionális autonómiája tulajdonképpen ütköző koncepciók, hiszen egy erős kompetenciákkal rendelkező Székelyföldnek nincs szüksége a belőle kiemelt és Bukaresthez kötött autonómiatanácsra” – állítja a politológus. Toró inkább a lépésről lépésre történő építkezést tartja járható útnak. „A kisebbségi törvénytervezetet az áttörés lehetőségeként értékeltem, mert – ha bölcsen használjuk ki a kedvező politikai konjunktúrákat – a létrehozott intézmény fokozatosan újabb és újabb hatáskörökkel ruházható fel” – állítja a pártelnök, jelezve, hogy a kulturális autonómiáról szóló fejezet cikkelyeinek jelentős korrekciójára lenne szükség. Az eredeti törvénytervezetben a kulturális autonómia döntéshozó testülete csak központi szinten létezik, márpedig meg kell teremteni a területi rendszerét is, és nem a prefektúrákhoz hasonló dekoncentrált módon, hanem az önkormányzatokkal rokonítható decentralizált formában. Toró szerint a fő problémát azonban a működtetéshez szükséges pénzügyi források elkülönítése és előteremtése jelentette, márpedig enélkül az autonómia csak formális, működésképtelen jogi keret marad. Mint ahogy az is ellentmondásos, hogy a tervezet nem rendelkezett az autonómiatanács megválasztásához szükséges választói névjegyzék létrehozásának kötelezettségéről, vagyis a közösségi regisztráció folyamatáról, illetve az általános, közvetlen választások lebonyolításának garanciáiról, ami a kisebbségi társadalom belső demokráciájának fontos eszköze. A néppárti politikus szerint mindez orvosolható lehetett volna szövegszerű módosításokkal, ha van rá politikai akarat. De, mint fogalmazott, erre soha nem volt törekvés az RMDSZ-vezetők részéről. Kirakattörvény készül Márton Árpád szerint Victor Ponta kormányfő kisebbségi törvény iránti „elkötelezettsége” azzal hozható összefüggésbe, hogy a szociálliberális kormánytöbbség legalább négy kisebbségi szavazatnak köszönheti megalakulását. Cserébe a miniszterelnök a kisebbségek számára olyan törvényt ígért, javasolt, amely a romániai magyarság számára ugyan elfogadhatatlan, ám több kisebbségi vezető felismeri benne pénzügyi és egyéb számításait. Bakk Miklós szerint egy ilyen törvénynek nincs értelme. „Nem lehet kizárólagos érv az egyéb romániai kisebbségekkel való szolidaritás: világossá kell tenni, hogy a magyar kérdés Romániában több és más, mint kisebbségi probléma” – fogalmazott a kolozsvári egyetemi tanár. Toró T. Tibor úgy véli, ami most zajlik, az csupán színjáték, ami mögött újabb elvtelen paktum körvonalazódik a jelenlegi szocialista-liberális kormánytöbbség és az RMDSZ egyes, baloldallal szimpatizáló vezetői között. „Megmutatják nekünk a »mumust« – egy teljesen ivartalanított jogszabály elfogadásának lehetőségét –, aztán az RMDSZ »kiharcolja«, hogy ez mégse történjen meg. Az őszi választási kampányban az lesz a nagy siker, hogy megvédtük eredményeinket: ugyan még mindig nincs jogszabály a kisebbségek jogállásáról, ám érvénybe léphetett volna egy működésképtelen, ha mi nem vagyunk” – mondta a politikus. Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. október 12.Kétnyelvűség a felsőoktatásbanEz volt a címe annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyre a Pro Európa Liga szervezésében tegnap került sor a Continental Szálló Tonitza termében. Meghívott előadó dr. Salat Levente, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára volt, aki a vitafórumon átfogó előadást tartott arról, hogy a világ különböző egyetemein hogyan valósul meg a két- vagy többnyelvűség, európai, észak- és dél-amerikai, indiai és kínai példákat bemutatva. A rendezvényen jelen voltak a marosvásárhelyi egyetemek képviselői, a politikum, illetve az önkormányzat részéről Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke és Csegzi Sándor, a polgármester tanácsadója vett részt. A kerekasztal-beszélgetésen a marosvásárhelyi orvosi egyetem jelenéről, jövőjéről is beszélt Buicu Florin szenátusi kancellár, illetve Ádám Valérián a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület képviseletében. A tanácskozás végén Smaranda Enache, a PEL társelnöke a Népújság kérdésére elmondta: – Azt hiszem, hogy nagy jelentősége van ennek a kerekasztalnak. Nyilvánvalóan még nagyobb jelentősége lehetne, ha eljönnének azok a politikai személyiségek is, akiktől függ, és akik sokszor befolyásolják a kétnyelvűség sorsát városunkban, térségünkben és az egyetemi szférában is. Ezt azért mondom, mert sajnálatos módon Marosvásárhely volt az a város, ahol összecsapások voltak azért, mert egy líceum vissza szerette volna kapni a magyar nyelvű jellegét, és megbuktattunk egy kormányt, nem mi, hanem azok, akik orvosi egyetem kérdését nem tudták megfelelő módon adminisztrálni. Ez a mai modern világban eléggé rendhagyó, mert mindenütt a világban az egyetemek arra törekednek, hogy minél több diákot, minél több előadót tudjanak megnyerni, és ehhez az is hozzátartozik, hogy a nyelvi specifikumot is próbálják tiszteletben tartani. Kolozsvárról egy olyan egyetemi személyiséget hívtunk meg, aki évek óta foglalkozik a világ kisebbségi egyetemeinek struktúrájával, profiljával, és meghívtunk olyan egyetemi vezetőket, politikusokat, a civil társadalom olyan személyiségeit, akiknek beleszólása lehet a mostani helyzetbe. Tíz évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy ez a kérdés sokkal gyorsabban megoldódik, hogy lesz párbeszéd, hogy megszületnek azok a megoldások, amelyek a kommunista diktatúra hagyományait felszámolják. Ez még mindig nem történik meg, úgyhogy türelmesen kell tovább dolgozni, bár az ember sokszor úgy érzi, fölösleges. De az ilyen kerekasztal is felmutatja, hogy vannak olyan közösségi kérdések, olyan intellektuális kérdések, amelyeket nem oldottunk meg, azért sem, mert elfogadtuk ezekben a kérdésekben a politikum szerepét. Igazi egyetemi autonómia nem jött létre, mert olyan mentalitású emberek vezetik még az egyetemeinket, akik nagyon kötődnek a vertikális diktatúrához hasonló gondolkodásmódhoz, és akik még nem szabadultak fel, nem jöttek rá, hogy egy szabad világban élnek, és hogy egy globális világban olyan embereket kell nekünk itt felkészítenünk, anyanyelven is, akik a világon bárhol megállják a helyüket. – Ezeken a tanácskozásokon többnyire azok vesznek részt, akik egyetértenek ezekkel az elvekkel, viszont azok a politikusok vagy közéleti személyiségek, akik hatással lehetnének a dolgokra, általában hiányoznak. – Szinte restellem, hogy sokszor úgy van, hogy elküldjük a meghívókat olyan személyiségeknek, akik az adott témában nyilatkoztak, döntöttek, és valahogy bebetonozták a témát a rossz ötleteikkel, és nincs szerencsénk őket itt látni. Nagyon sokszor úgy történik, hogy ezeken a kerekasztal-beszélgetéseken olyan emberek vesznek részt, akik a változást, a jövőt szeretnék elfogadtatni közösségükben. És nem igazán tudunk hatni a törvényhozókra. Csak azt említeném meg, hogy a mostani megyei tanácselnök volt az, aki a parlamentben egy olyan beszédet tartott az orvosi magyar fakultásának létrehozásáról, amely részben hozzájárult ahhoz, hogy az Ungureanu-kormány megbukjon. Szerettem volna itt látni Salat Leventével dialógusban, és próbálta volna meggyőzni Salat Leventét, hogy miért kell Románia kivétel legyen. Miért nem követhetjük mi is a modern világ gondolkodását? Ezek az emberek vigyáznak arra, hogy ne kerüljenek ilyen helyzetbe, és általában nagyon foglaltak, amikor ilyen rendezvényre kerül sor. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2012. október 12.Kétnyelvűség – csak elméletben?A kétnyelvűség gyakorlata a felsőoktatásban címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Pro Európa Liga (PEL) Marosvásárhelyen a Continental Szállóban csütörtökön. A kormány Etnikumközi Kapcsolatokért Felelős Osztálya által támogatott rendezvényen jelen volt az összes marosvásárhelyi egyetem képviselője. A konferencia célja a kétnyelvűség népszerűsítése volt, ugyanis nem csak a felsőoktatásban, de a legtöbb hivatalos intézményben is ez csupán elméletben létezik. Románia legtöbb vegyes lakosságú településén a kisebbségi nyelvek használata akadályokba ütközik – világított rá a kétnyelvűség népszerűsítéséért szervezett konferencia lényegére Smaranda Enache, a PEL társelnöke. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létrehozása körül kialakult etnikai feszültségek világítottak rá a kezdeményezés szükségességére, amelynek része volt a csütörtöki konferencia is. Katalónia, a követendő példa Salat Levente, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem dékánhelyettese Kisebbségeknek fenntartott egyetemek a világ különböző részein című előadásában európai, észak- és dél-amerikai, kanadai, kínai, ausztráliai, illetve új-zélandi példákkal támasztotta alá, hogy a nagyvilágban számos helyen léteznek és zavartalanul működnek a nemzeti kisebbségek számára fenntartott egyetemek. Talán a legjobb, és földrajzilag is hozzánk a legközelebb álló spanyolországi példával kezdte vetítéssel egybekötött előadását. Katalóniában – Spanyolország északkeleti részén található autonóm közösség – 12 olyan egyetem van, ahol katalán nyelven zajlik az oktatás, ebből nyolc állami, négy magán. Galíciában – Spanyolország másik történelmi régiója – három galíciai nyelvű, Baszkföldön pedig egy baszk nyelvű felsőoktatási intézmény van, három kirendeltséggel – mutatta be a kerekasztal résztvevőinek a spanyolországi kisebbségek helyzetét Salat Levente. Ahol meg lehetett valósítani 1960-tól az egyetemi oktatás tömegoktatássá vált, ugyanis addig keveseknek adatott meg, hogy egyetemre járhassanak – mondta el a kolozsvári dékánhelyettes, majd olyan európai országokkal folytatta előadását, ahol akárcsak Katalóniában, Galíciában és Baszkföldön, szintén meg lehetett valósítani a kétnyelvű oktatást. Az Olaszországhoz tartozó Dél-Tirolban található Bolzanónak háromnyelvű egyeteme van, itt német, olasz és angol nyelven zajlik az oktatás. Finnország lakosságának 5,5 százaléka svéd nemzetiségű, itt két állami egyetem is létezik, ahol kizárólag svéd nyelven zajlik az oktatás, négy kétnyelvű felsőoktatási intézménye van, illetve a Helsinki Egyetem egyik karán is svéd nyelven zajlik az oktatás. Földrajzilag távoli példákkal is alátámasztotta mondandóját Salat Levente: az új-zélandi őslakosok, a maorik számára három felsőoktatási intézményt tartanak fenn a parányi kontinensen. Az őslakosok nyelvén wanangának nevezett intézményekben összesen hetvenezer maori egyetemista tanul. „Eltűnt” a magyar nyelv, mert megengedték A csütörtöki kerekasztal-beszélgetésen az összes marosvásárhelyi egyetem képviselője megjelent, a politikusok közül azonban csak Lokodi Edit Emőke és Csegzi Sándor tett eleget a meghívásnak. Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács alelnöke bevallotta: az elmúlt években a megyei tanács RMDSZ-es frakciója megengedte, hogy kizárólag román nyelven tanácskozzanak a testület tagjai, jóllehet a magyar nemzetiségűeknek jogukban áll anyanyelvükön felszólalni. „Hiba volt, bevallom. Erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a román kollégák megszokják: kétnyelvű is lehet egy ilyen ülés” – mondta a megyei tanács alelnöke, aki aggasztónak tartja, hogy kezdenek eltűnni a kétnyelvű feliratok a megyei tanács épületében, és a magyar nyelvű leveleket is rossz szemmel nézik egyesek. Hajnal Csilla Székelyhon.ro 2012. október 27.Az erdélyi önrendelkezési küzdelem állomásai (Autonómiát!) – dokumentum1989. december 25. A december 25-i Kiáltvány „egy új nemzetiségi Statútum” kidolgozását szorgalmazta, ugyanakkor megfogalmazódik benne a „kollektív jogok” alkotmányos szavatolása iránti igény, valamint az, hogy az RMDSZ „az önrendelkezési jog elvi alapján” áll, vagyis a dokumentum tartalmaz az autonómiatervezetek irányába mutató megfogalmazásokat. 1990. április 21–22. Az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusán elfogadott program általános utalást tartalmaz az önrendelkezésre nézve, azaz célként olyan jogi keretek kialakítását jelöli meg, „amelyek szavatolják nemzetiségi viszonyaink rendezését az európai demokráciában megvalósult legjobb modellek szerint, biztosítják az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok szabad érvényesítését, az önrendelkezést”. A program ezen elvi kijelentését a 13. pont konkretizálja: „különféle személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelőbb biztosítéka a helyi önkormányzati rendszer kialakítása.” 1991. május 24–26. Az RMDSZ II. (marosvásárhelyi) kongresszusán Szőcs Géza bemutatja Nemzetiségi törvénytervezet-csomagját, amely definiálja az autonómiaformákat is. A tervezet nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. 1992. október 25. Az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén elfogadják a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, amely az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatként lett ismert. A határozat a „belső önrendelkezés” koncepciójára alapozó autonómiastratégia felülkerekedését jelentette a kisebbségjogi és a helyi önkormányzatokra alapozó felfogással szemben. 1992. december 31. December 31-i dátummal teszi közzé Csapó József a Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezéséről című tervezetét, amely bár a Kolozsvári Nyilatkozatra alapoz, még nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. E tervezet a „belső önrendelkezés” koncepciójának első megalapozási kísérleteként megpróbálta összefoglalni és hasznosítani a legfontosabb nemzetközi dokumentumokat. 1993. november 14. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elfogadta a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet, amelyet a román parlamentben törvényjavaslatként iktattak. A tervezet mind a kisebbségi jogokat, mind a közösségi autonómia három formáját (személyi elvű autonómia, a sajátos státusú önkormányzatok autonómiája és a regionális autonómia) megjelöli, azonban – kerettörvényként – nem kodifikálja azt. 1994. március Szilágyi N. Sándor a Korunkban közzéteszi Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről című törvényjavaslatát. A tervezet inkább nyelvi rezsimet szabályoz, de bevezeti „az önadminisztráló nemzeti közösségek” fogalmát is. 1994. május 13–14. Román–magyar szakmai tanácskozás a közösségi jogokról és az autonómiáról Tusnádfürdőn. Résztvevői: Gabriel Andreescu, Renate Weber, Valentin Stan, Smaranda Enache, Biró Annamária, Kolumbán Gábor, Bakk Miklós, Bodó Barna, Fábián Ernő, Varga Attila, Balázs Sándor, Horváth István, Eckstein-Kovács Péter és Nagy György. 1994. szeptember 28. Csapó József az Erdélyi Naplóban közzéteszi javaslatát a három autonómiaforma kodifikálásáról. Ezek címei: A sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma; A Romániai magyar nemzeti közösség személyi autonómiájának statútuma és A sajátos státusú helyi önkormányzatok regionális társulásának autonómia-statútuma. 1994. november Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának határozata alapján szakbizottság jön létre az autonómiastatútumok véglegesítésére. Tagjai: Csapó József, Tokay György, Varga Attila, Béres András, Bodó Barna, Balázs Sándor, Bakk Miklós, Papp Előd, Hajdú Gábor, Katona Ádám, Madaras Lázár, Markó Attila, Szabó István, Szilágyi N. Sándor. A bizottság Csapó József tervezeteit vette alapul. 1995. április Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Főosztálya két tervezetet bocsát belső vitára: A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma (kidolgozói: Bodó Barna, Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán); Törvénytervezet a személyi elvű önkormányzatokról (kidolgozója: Bakk Miklós). 1995. április 7–8. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése a szakbizottság javaslatai alapján megvitatta az alternatív tervezeteket, de nem hozott döntést róluk. Csupán az a határozat született, hogy az autonómiavita eredményeit bele kell foglalni a közelgő kongresszus programtervezetébe. 1995. május 26–28. Az RMDSZ negyedik, kolozsvári kongresszusa programba foglalt néhány elvi tézist az autonómiáról (ezek szerint az autonómia egyaránt jelent elvet a jogállam kiépítésében, a nemzeti közösség jogát, melyet identitása megőrzése érdekében gyakorol, eszközt a romániai magyarság gazdasági és kulturális fennmaradásának megalapozásához és stratégiai célt, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében és a civil társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ), és rögzítette azt a három autonómia-formát, amelynek jogi megfogalmazására és a törvényhozás útján való érvényesítésére az RMDSZ törekedni fog. E három autonómia-forma: a személyi elvű autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a területi autonómia, mely „a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre”. 1995. szeptember Csapó József közzéteszi a Magyar Kisebbségben (1995/2. szám) Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetét, mely Székelyföld autonómiájának megfogalmazására irányul, a belső önrendelkezés elvére alapozva. Ez a koncepció később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tervezetének alapjául szolgált. 2003. április 23. Megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete, amely az RMDSZ programjában is szereplő autonómiaformák megvalósítását tűzi ki célul. A Tőkés László püspök és Fejes Anzelm premontrei főapát elnökletével megalakult testületnek 31 tagja volt, köztük parlamenti és önkormányzati képviselők, polgármesterek, RMDSZ-tisztségviselők, vállalkozók, civil társadalmi szervezetek vezetői. 2003. július 7. Gyergyócsomafalván megalakul az EMNT KT székelyföldi tagjainak részvételével, önálló testületként a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete azzal a céllal, hogy Székelyföld autonómiaigényének közképviseletére, illetve megvalósítására létrehozza a Székely Nemzeti Tanácsot. A kezdeményező testület tagjai nyilatkozatban üdvözlik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334-es számú, Andreas Gross jelentése alapján elfogadott határozatát. 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön, a Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében megalakul a Székely Nemzeti Tanács. Elnökké egyhangúlag dr. Csapó Józsefet választják. Alakulásakor meghirdetett célja, hogy a Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével vívja ki, alkalmazva a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket. 2003. október 29-én a román parlament felsőházának jogi bizottságában Antonie Iorgovan kormánypárti szenátor Románia alkotmánya elleni támadásnak nevezi a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, kérve, hogy a testület forduljon az ország legfőbb ügyészéhez „a Székely Nemzeti Tanács akcióival kapcsolatban”. A szenátus ülésén megjelent Ilie Botos, Románia legfőbb ügyésze, és biztosította a testület tagjait, hogy az általa vezetett intézmény az ügyben „már teljesíti kötelességét” – közölte a román közszolgálati rádió. 2003. november 13-án a Székely Nemzeti Tanács elnöke, dr. Csapó József közzétette a Székely Nemzeti Tanács által közvitára bocsátott Székelyföld-statútum román nyelvű változatát, és kijelentette, hogy a román változat alapján konszenzusra szeretnének jutni a székelyföldi románsággal. 2003. november Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által felkért szakértői csoport (koordinátora: Bakk Miklós, tagjai: Bodó Barna, Borbély Imre, Biró Gáspár, Komlóssy József, Kovács Péter) elkészíti az ún. Autonómia-csomagtervet (mely három összefüggő tervezetet tartalmaz a regionális autonómiára vonatkozóan: Kerettörvény a régiókról, Törvénytervezet Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról, Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma). Később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vitatta e tervezet legitimitását, ezért nem vált az EMNT hivatalos dokumentumává. 2003. december 10. Miután az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága a román és a magyar parlamenti pártok frakcióvezetőitől személyes találkozót kért, hogy tájékoztassa őket a Székely Nemzeti Tanács célkitűzéseiről, Ioan Solcanu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt szenátusi frakcióvezetője fogadta az SZNT küldöttségét. A találkozó után Solcanu újságíróknak kijelentette: elfogadhatatlannak tartja a székelyföldi autonómiatervét. 2004. január 17. Sepsiszentgyörgyön ülésezett a Székely Nemzeti Tanács, véglegesítette és elfogadta a Csapó József tervezetén alapuló Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. A tanács arról is döntött, hogy a statútumtervezettel Románia parlamentjéhez fordul. 2004. február 25. Birtalan Ákos, valamint az RMDSZ-frakció polgári szárnyának képviselői, Kovács Zoltán és Szilágyi Zsolt Bihar, Pécsi Ferenc Szatmár, Toró T. Tibor Temes és Vekov Károly Kolozs megyei képviselő Románia parlamentje elé terjesztette Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. március 30. A Képviselőház elutasítja Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. június 18. Négy magyar képviselő és egy szenátor aláírásával iktatták a képviselőház állandó bizottságában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kidolgozott személyi elvű autonómia kerettörvényét, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet Bakk Miklós és Toró T. Tibor dolgozott ki. 2004. június 29. A szenátus elutasítja Székelyföld autonómiájának statútumát. 2004. szeptember 9. Alkotmányellenességre hivatkozva a képviselőház közigazgatási bizottsága elutasította a romániai nemzeti kisebbségek személyi elvű autonómiáját szabályozó kerettörvényt, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet június 18-án nyújtott be négy magyar képviselő és egy szenátor. 2004. december 23. Az új kormány megalakításáról szóló parlamenti megbeszéléseken az RMDSZ a kisebbségek jogait magában foglaló és biztosító törvény megalkotását javasolta. 2005. január 18. A Magyar Rádiónak adott interjúban Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök megállapította: a határon túl már van kulturális autonómia. 2005. február 8. Az RMDSZ sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a többi kisebbség képviselőivel közösen dolgoznak a kisebbségi törvényen, mely kerettörvény jellegű lesz, és azt közvitára bocsátják. 2005. február 18. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint a kisebbségi törvény megalkotása aláássa az autonómiát. 2005. március 17. Toró T. Tibor Temes megyei képviselő bírálta a tervezetet, mert az a kisebbségi szervezetek létrehozására vonatkozóan ugyanazokat a diszkriminatív kritériumokat tartalmazza, amelyeket a romániai választási törvényben több nemzetközi szervezet is kifogásolt. 2005. március 18. Nyilvánosságra hozták az RMDSZ által kezdeményezett kisebbségi törvény tervezetének szövegét. 2005. március 21. A Magyar Polgári Szövetség háromszéki egyeztető tanácsa bírálta a nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezetét, és széleskörű konzultációsorozat beindítását kezdeményezte az autonómiáról. 2005. március 22–25. Toró T. Tibor képviselő benyújtotta a kisebbségi törvény tervezetéhez készített módosító csomagot, mely 15 indítványt tartalmaz, és az EMNT 2004-ben iktatott személyi elvű kerettörvény-tervezetéből indul ki. 2005. március 30. Az erdélyi protestáns egyházfők Markó Bélához intézett nyílt levelükben kifejtik: nem célszerű jelen formájában a parlament elé terjeszteni a tervezetet, mert azt nem előzte meg széles körű szakmai és társadalmi vita. 2005. április 9. A Székely Nemzeti Tanács ismét az igazságügyi minisztériumhoz fordult a népszavazásról szóló törvény módosításáért annak érdekében, hogy a székelyföldi helyi önkormányzatok által az autonómia kérdésében kiírt népszavazások ne legyenek megtámadhatóak a közigazgatási bíróságon. 2005. április 15. Puskás Bálint szenátor bejelentette: az RMDSZ háromszéki törvényhozói népszavazási törvényt módosító tervezetet nyújtottak be a parlamentben annak érdekében, hogy váljon lehetővé a Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírása. 2005. április 21. A kormány úgy döntött, a kisebbségi törvény tervezetéről kéri a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségi főbiztosának véleményét. 2005. április 23. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös nyilatkozatban bírálja a kisebbségi törvényt, mely „a magyar autonómia kijátszására és letörésére szolgál”. 2005. május 19. Többszöri halasztást követően a kormány elfogadta az RMDSZ kisebbségitörvény-javaslatát. 2005. június 2. A kisebbségi törvény tervezete eljutott a szenátus emberjogi, illetve közigazgatási bizottságának asztalára. 2005. június 3. A kisebbségi törvénytervezet támogatását kérte az Európai Néppárttól Markó Béla. 2005. június 8. Az RMDSZ frakciói úgy döntöttek, nem támogatják a Székely Nemzeti Tanács parlament elé terjesztett autonómiastatútumát. 2005. június 9. Negatívan véleményezte a szenátus kulturális bizottsága a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. június 30. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét másodszor is a parlament elé terjesztik; ezúttal a beterjesztők: Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő. A tervezet a 2004. március 1-jén benyújtott változathoz képest módosításokat tartalmaz, többek között a parlament törvényhozási bizottságának észrevételei alapján. A tervezetet a képviselőház 2005. október 12-én elutasította. 2005. július 7. A szenátus közigazgatási és területrendezési bizottsága kedvezően véleményezte a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet. 2005. október 8. A Székely Nemzeti Tanács összegzése szerint a tanács felkérésére 11 helyi önkormányzat határozott a helyi népszavazás megszervezéséről Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásának tárgyában. A közigazgatási bíróságokon megsemmisítették a tanácsi határozatokat. 2005. október 12. A képviselőház 188–16 arányban elutasítja a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó, másodszor is a parlament elé terjesztett törvénytervezetét. 2005. október 14. A Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma felvállalhatatlan – jelentette ki sajtótájékoztatón Márton Árpád parlamenti képviselő. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ha az RMDSZ felvállalhatatlannak tartja az SZNT tervezetét, akkor miért nem nyújtotta eddig be saját javaslatát, Márton Árpád azt válaszolta: az RMDSZ nem tartja jónak a mostani időpontot. 2005. október 21. A Velencei Bizottság soros ülésén úgy értékelte a kisebbségi törvénytervezetet, hogy az lehetőséget teremt majd Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Ugyanakkor a jelentés bírálta a tervezet kisebbségi szervezetek bejegyzésére és választási részvételére vonatkozó, korlátozó előírásait. 2005. október 24. A szenátus elutasította a kisebbségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot. 2005. október 26. A képviselőház házbizottságában leszavazták a kormánykoalíció azon kérését, hogy az alsóház sürgősségi eljárással tárgyalja meg a kisebbségi törvényjavaslatot. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) közleményben kérte az RMDSZ csúcsvezetőinek lemondását, a kisebbségi törvénytervezet visszavonását és egy másik, az autonómiáról szóló tervezet előkészítését. 2005. november 2. A székelyföldi román civil szervezetek memorandumot tettek közzé, amelyben az európai követelményekkel ellentétesnek nevezik a kisebbségi törvényt. 2005. november 30. Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi törvénytervezet „nem tartalmaz túlzásokat”. Mint mondta, nem hiszi, hogy félni kellene a kulturális autonómiától vagy a kisebbségeknek biztosított jogoktól. 2005. december 4. Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke kijelentette: pártja jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi törvényt. 2005. december 7. A képviselőház szakbizottságaiban megkezdődött a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitája. 2005. december 12. Eugen Nicolăescu, az NLP–DP (D. A.) pártszövetség szóvivője bejelentette, hogy a két párt vezetői megállapodtak, kiiktatják a kisebbségi törvényből a kulturális autonómia-tanácsokra vonatkozó cikkelyeket. Az autonómiatanácsok hatáskörét, javaslatuk szerint, a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) venné át. Markó Béla RMDSZ-elnök szószegőknek nevezte a román kormánypártok azon politikusait, akik nem támogatják, vagy ki akarják üresíteni a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. december 13. Az RMDSZ frakciója megszavazta, hogy Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő vonja vissza módosító indítványait. Toró a szavazás után is megerősítette a Szabadságnak, hogy ennek a kérésnek nem fog eleget tenni. 2005. december 15.Az EP megszavazta a Romániáról szóló jelentést. A Pierre Moscovici francia EP-képviselő által készített dokumentumban az áll, hogy az EP „elégedetlenségét fejezi ki a kisebbségi törvény folyamatos késése miatt”. 2006. január 12. A Ziua című lap révén ismertté vált Valeriu Tabără kisebbségi törvénytervezete. 2006. március 21. A képviselőház jogi, emberjogi és tanügyi szakbizottsága folytatta a kisebbségi törvénytervezet vitáját; a vita a harmadik cikkelyig jutott. 2006. április 20. Tabajdi Csaba (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ) EP-képviselő közös levélben hívta fel Olli Rehn figyelmét, hogy Románia többszöri ígérete ellenére a mai napig nem fogadta el a kisebbségekről szóló törvényt. 2006. május 17. A kisebbségek jogállásáról és a pártfinanszírozásról szóló törvények elfogadását szorgalmazta Bukarestben José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Olli Rehn bővítési biztos. 2006. június 7. Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke kijelentette: fontosnak tartja, hogy a román parlament elfogadja a kisebbségi törvényt, és hogy a romániai pártok támogassák ezt az ügyet. 2006. július 5. A képviselőház plénuma elutasította az RMDSZ javaslatát, hogy tűzzék napirendre a kisebbségi törvénytervezetet. 2006. augusztus 2. Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ-képviselő a Háromszék című lapnak nyilatkozva kifejtette, jobb lett volna, ha egy évvel korábban az RMDSZ azt kéri a kormánytól, vállaljon felelősséget a jogszabályért. Akkor frakció-kollégái nem támogatták ötletét. Meglátása szerint azért is kedvezőbb lett volna a másik utat választani, mert elutasítás vagy siker esetén az RMDSZ más fontos célkitűzésekre – például az önálló magyar egyetem létrehozására – összpontosíthatott volna. 2006. augusztus 31. Frunda György Maros megyei szenátor kifejtette, nem hiszi, hogy a parlament a kormány által benyújtott formában elfogadja a kisebbségi törvénytervezetet. Emiatt viszont a magyar érdekvédelmi szervezetnek nem kell kilépnie a kormányból. 2006. november 3. Az erdélyi magyar egyházak vezetői közös nyilatkozatban álltak ki az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, kinyilvánítva, hogy támogatják az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét, beleértve „Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét” is. 2006. november 23. Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, a román csatlakozás helyzetéről készült állásfoglalásában a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazta. 2006. december 10. A Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) fel kívánja gyorsítani a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását. Markó Béla RMDSZ-elnök szkeptikusan fogadta ezt, kijelentvén: „Cinikusan úgy is lehetne fogalmazni, hogy miután kisebbségbe került a kormány a parlamentben, az RMDSZ partnerei megkönnyebbülten eldöntötték, hogy támogatják a kisebbségi törvényt.” 2006. december–2007. március Az SZNT kezdeményezésére Székelyföld számos településén nemhivatalos népszavazást szerveztek Székelyföld autonómiájáról. A nemhivatalos népszavazást annak nyomán szervezték meg, hogy a helyi népszavazási határozatokat a hatóságok (prefektúrák) jogi úton érvénytelenítették. 2008. február 21. Klaus Johannis, Nagyszeben polgármestere, a Német Demokrata Fórum elnöke kijelentette, hogy az erdélyi szászok nem kérnek autonómiát. 2009. június–2010. január A 2009 áprilisában megalakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében 2009 júniusában létrejött az EMEF autonómia-munkacsoportja (két társelnöke Márton Árpád képviselő és Bakk Miklós politológus). A munkacsoport 2009 júniusa és 2010 januárja között háromszor ülésezett, azonban határozatai nem valósultak meg. 2009. július 18. Traian Băsescu román államfő megismételte a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor közönsége, Tőkés László és Orbán Viktor előtt korábbi, számtalanszor már hangoztatott álláspontját, miszerint az autonómia minden közösséget egyformán megillet Romániában, és ugyanolyan mértékű önrendelkezés képzelhető el Székelyudvarhelyen, mint például Caracalban vagy Tulceában. 2012. szeptember 25. A román szenátus elutasította a székelyföldi területi autonómiáról szóló törvénytervezetet, amelyet még 2005-ben terjesztett a törvényhozás elé Sógor Csaba és Garda Dezső. Az SZNT által megfogalmazott, Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetet 2005. október 12-én a román képviselőházban 188–16 arányban leszavazták. A szenátusban érdemi vitát nem tartottak, 54 szenátor a jogszabály ellen szavazott, öten mellette, ketten tartózkodtak. Az RMDSZ-esek közül jelen volt, és igennel szavazott Albert Álmos, Cseke Attila, Fekete Szabó András, Günthner Tibor, de egyikük sem szólalt fel a tervezet mellett, ugyanakkor igennel szavazott Marcu Gheorghe SZDP-s honatya is. Hiányzott: Markó Béla, Frunda György, Verestóy Attila. (Bakk Miklós politológus összeállítása alapján) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. november 7.Strasbourgban keres vigaszt Csegzi SándorA strasbourgi emberjogi bírósághoz készül fordulni Csegzi Sándor, miután a román igazságszolgáltatás elgáncsolta abban a szándékában, hogy függetlenként pályázza meg a parlamenti képviselői tisztséget. Mint ismeretes, a Maros megyei törvényszék, majd a táblabíróság azzal a formai kifogással utasította el az RMDSZ-ben betöltött tisztségeiről lemondott volt alpolgármestert, hogy az általa leadott támogató aláírások nem felelnek meg a törvény előírásainak. Csegzi egy eredeti példányt és három, közjegyző által hitelesített fénymásolatot mutatott be a választási irodában. A nyáron Smaranda Enache független polgármesterjelölttől még csak az ívek hitelesítését sem kérték. Négy évvel korábban azonban egy másik Maros megyei független jelöltet, Kincses Elődöt is a volt alpolgármester ívei ellen felhozott kifogással próbálták elutasítani. Akkor a bíróság az ügyvéd-politikusnak adott igazat. „Ezúttal nem számított a jogprecedens, a bírók ellenem döntöttek. A tárgyalás után azonban sajnálatukat fejezték ki, mondván, hogy azért ilyen kíméletlen a törvény a függetlenekkel szemben, mert így alkották meg a pártpolitikusok” – fejtette ki Csegzi Sándor. Szerinte, ha az igazságszolgáltató szervek méltányosan is ítélkeztek, érveik sántítanak, ugyanis a közjegyzők törvénye tisztán leszögezi, hogy az általuk hitelesített okiratok egyenértékűek az eredeti dokumentumokkal. Csegzi, aki a kialakult helyzet miatt a továbbiakban is Dorin Florea polgármester tanácsosa marad, a jövőben a választási törvény módosítása mellett fog lobbizni. A négy példányban gyűjtendő aláírásokon kívül teljesen logikátlannak tartja, hogy a független jelöltek csak akkor juthatnak be a törvényhozásba, ha körzetükben úgy nyerik el az első helyet, hogy a szavazatok felét plusz egyet szereznek. Ezzel szemben a pártpolitikusok esetében teljesen mindegy, hogy az első helyezett milyen arányban diadalmaskodott. Csegzi azt is méltánytalannak tartja, hogy míg a szavazóíveken a pártok sorsolás alapján eldöntött sorrendben jelennek meg, a függetlenek csakis utolsó helyen szerepelhetnek. A választási jelvényhez való jog is csak a politikai alakulatokat vagy szövetségeket illeti meg. A matematikus és fizikus Csegzi kiszámította, a támogató aláírások beszerzéséhez, ha egy kéttagú családnál tíz percet tölt, egy független jelöltnek napi 34 órára lenne szüksége. Még nehezebb helyzetbe kerül az, aki a parlament felsőházába szeretne bekerülni, az ő esetében ugyanis kétszer annyi aláírásra van szükség. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. november 30.”László György: „a választók rájöttek, hová vezet az RMDSZ”[INTERJÚ] Az Erdélyi Magyar Néppártot képviselő László György az RMDSZ politikai alelnökével, Borbély Lászlóval méretkezik meg a nyárád- és küküllőmenti választói kerületben. László György úgy látja, az anyanyelvű óvodai és elemi oktatás kérdésétől a munkahelyteremtésig számos feladat megoldásra vár Maros megyében. „A választók rájöttek, hogy gazdaságilag hova vetette vissza a Székelyföldet a 22 év RMDSZ-es politizálás” – véli a néppárt jelöltje. –Miért éppen a Maros megyei RMDSZ legerősebb jelöltje ellen indul? – Tudatosan vállaltam a Nyárád- és a Küküllőmente körzetét. Nem azért, mert az RMDSZ itt indítja a legesélyesebb jelöltjét, hanem azért, mert a Székely Nemzeti Tanács jegyzőjeként a marosszéki régiót kell képviselnem. Meggyőződésem, hogy megrögzött autonomistaként ezt meg is tehetem. Nem úgy, mint egyesek, akik nemrég meglógtak az autonómiastatútum végső szavazásáról. – Ha tegyük fel megnyeri a Borbély Lászlóval szembeni magyar–magyar versenyt, és az EMNP bejut a parlamentbe, miként tudná hatékonyabban képviselni a magyarságot, mint az RMDSZ politikai alelnöke? – A jót, amit eddig tett Borbély, kétségtelenül folytatni kell. De én amondója vagyok, hogy a jónál van jobb is. Számos kis, aprónak tűnő, de rendkívül fontos hiányosság van, amit pótolni kell. Elképesztő, hogy milyen életkörülmények vannak a Nyárád- és a Küküllőmentén. Az anyanyelvű óvodai és elemi oktatás kérdésétől a munkahelyteremtésig számos feladat vár ránk. Tovább nem halogathatjuk ezek megoldását, hisz a marosszéki magyarság létkérdéséről van szó. Az imént az autonómiával kapcsolatos szemléletemről beszéltem, nos, úgy érzem, ez is egy olyan pluszhozadék az én esetemben, ami eddig kimaradt Borbély László pályafutásából. Másrészt meggyőződésem, hogy a 2016-es képviselői mandátumom végére én nem rendelkeznék DNA-s dossziékkal. – Hisz abban, hogy megéri a képviselői mandátuma végét? A papírforma azt mutatja, hogy még a kezdetéig sem jut el. – Persze, hogy hiszek abban, hogy bejutok én is, a párt is. Utána meg remélem, hogy 2016 nem talál a román parlamentben, mert addig egy föderális Romániánk lesz önálló Erdéllyel és autonóm Székelyfölddel. – Mint az MPP-ből már kilépett vagy kiléptetett, de az EMNP-be még alig belépett politikus, kitől vár támogatást december 9-én? – Az, hogy a polgári pártban lemondtam mindkét tisztségemről – a megyei elnöki, illetve a Megyei Szervezetek Egyeztető Fórumának a vezetői funkciójáról –, és beléptem a néppártba, a lehető legjobban bizonyítja, hogy nem vagyok karrierista. Én nem a hatalomra vadászok, de bízom abban, hogy mind az MPP, mind az EMNP, sőt a Székely Nemzeti Tanács marosszéki alapszervezetei támogatni fognak. No meg mindazon lakosok, akik hisznek az autonómiában és a szövetségi Romániában. Azt hiszem, a választópolgárok rájöttek, hogy gazdaságilag hova vetette vissza a Székelyföldet a huszonkét év RMDSZ-es politizálás. –Ha a Székelyföld egy gazdaságilag elmaradt régió, miért fontos az autonómiája? – Azért, mert Európa-szerte az önálló közösségek bebizonyították, hogy autonómiájuk megszerzése által talpra tudtak állni. Elég, ha most is kitekintünk Dél-Tirol, Katalónia vagy Baszkföld felé; mindhárom régió könnyebben átvészelte a gazdasági válságot, mint azok az országok, melynek részei. Nekünk miért ne lenne jó, ha adónk nagy részét nem Bukarestbe küldenénk, hanem helyben maradna? Miért nem lenne jó, ha nem a Bukarestben lévő román politikusok döntenének a mi sorsunkról, hanem mi, magunk? – Visszatérve az ön MPP-s gyökereire és az EMNP-be való hirtelen átigazolására, megkérdezném, hogy a nyáron miért vágtak oly sok mindent egymás fejéhez? – Nem hinném, hogy tőlem kéne számon kérni mindazt, ami a nyáron történt a marosvásárhelyi helyhatósági választások alkalmával. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült szövetséget alkotni már akkor, nem is beszélve a hármas koalícióról. Az MPP tagsága jóval a választások előtt megfogalmazta, hogy Erdélyben nem létezhet két külön nemzeti jobboldal. Mi több, a párt megyei vezetősége elsöprő, 12–3-as aránynyal az EMNP által támogatott független jelölt, Smaranda Enache felvállalása mellett döntött. Ezek után jött az országos vezetőség, és felülbírálta a határozatunkat. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. december 7.A szabadság valóban terhekkel járSokadmagammal együtt állítom: magyar részről a március 16–21-ei események elsősorban a marosvásárhelyi és nem marosvásárhelyi magyar közösségről, a „kisemberekről” szólnak, és csak másodsorban a magyar (csúcs)politikusokról, akik többnyire nem tartózkodtak a városban, vagy nem vettek részt az eseményekben. László Márton és Novák Csaba Zoltán marosvásárhelyi fiatal történészek azt a fáradságos és elismerésre méltó feladatot vállalták, hogy a „fekete márciusként” elhíresült, 1990. március 16–21. közötti marosvásárhelyi eseményeket, a pogromszerű etnikai konfliktus előzményeit, kiváltó okait, lefolyását és következményeit kutatták, és egy nemrég megjelent, Marosvásárhelyen is bemutatott kötetbe foglalták. A szerzők – az előszóban tett vallomásuk alapján – az eddigi források alapján összegzés végzésére, az események történeti kontextusba helyezésére, az ok-okozati összefüggések feltárására törekedtek. Munkájukat elsősorban történeti rekonstrukciónak és értelmezésnek szánták. A kutatók számára elérhető, nem zárolt forrásokat használták fel. A már meglevőket (korábban megjelent publicisztikai jellegű művek, az egykori résztvevők visszaemlékezései, Fehér könyv) újakkal egészítették ki: sajtóban, főleg a helyi napilapokban megjelent írások, a Nemzeti Megmentési Front megyei jegyzőkönyvei, magyarországi külügyminisztériumi iratok. Gazdag „alternatív” forrásanyagnak bizonyult a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány irattárában található iratanyag: az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének iratai (már ami megmaradt, mert a köztudat szerint egyeseket úgy adtak át az államhatóságnak, hogy nem kapták vissza őket), a márciusi eseményeket vizsgáló bizottság dokumentumai, korabeli filmfelvételek, Miholcsa Gyula maratoni dokumentumfilmje. Az ún. oral history interjúanyaga elsősorban a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkájára épült. A könyv érdeme, hogy még időben megjelentetett, alapos dokumentálódásra alapozó történészi szakmunka. Nem kizárólagos, hiszen az 1990. márciusi események tárgyalásán kívül jelentős teret szentel a kommunizmus alatt tapasztalt kisebbségi megkülönböztetéseknek, az 1989-es rendszerváltás helyi lefolyásának, az átmenet problémáinak és etnicizálódásának (vezetőcserék, Vatra Româneasca, iskolaügy, MOGYE kérdése stb.), a sajtó konfliktusnövelő szerepének, a magyar–román viszony és a nemzetiségi kérdés alapos tanulmányozásának. Miközben az összegzés és a következtetések levonása során részletesen feltárja az etnikai konfliktusok jellemzőit, és nem hallgatja el az eseményeket generáló valós okokat: a Szekuritáte létjogosultságának az igazolása, ezért a hadsereg tudatos cselekedete az egymással szemben álló felek időben történő szét nem választása és az összecsapás kialakulása érdekében, a marosvásárhelyi román elit kompenzáló politikája a térvesztés ellensúlyozására, a sajtó gyűlöletkeltő szerepe, kommunikációs problémák – akár a magyarság félreértelmezhető türelmetlensége, naiv hite a gyors és valós változásokban. A marosvásárhelyi könyvbemutatón a szerzők szerényen bevallották, hogy a hasonló történészi munkák korántsem lehetnek tökéletesek, és a kiegészítések szükségességére buzdítottak. Sajnos a könyvbemutatót levezető politikus, aki egy személyben alapítványi elnök is, nem adott lehetőséget a hozzászólásoknak. Ezáltal bebizonyítva, hogy az 1990. márciusi marosvásárhelyi események megítélése túlpolitizált (magyar részről is), és sok esetben nem felel meg az egykori átélők, mai visszaemlékezők által tapasztalt valóságnak. A szerzők mentségére szolgál, hogy a magyar és a román politikusok által „kiszélesített csapáson” jártak, és fiatal koruknál fogva meghatározó saját élményekkel nem rendelkeznek. Sokadmagammal együtt állítom: magyar részről a március 16–21-ei események elsősorban a marosvásárhelyi és nem marosvásárhelyi magyar közösségről, a „kisemberekről” szólnak, és csak másodsorban a magyar (csúcs)politikusokról, akik többnyire nem tartózkodtak a városban, vagy nem vettek részt az eseményekben. Íme néhány fontosabb példa arra, ami kimaradt a könyvből és az eddigi történetírásból. Meg sem említtetik az RMDSZ-székház védelmét irányító Mihály József neve, egyáltalán nincs szó a kitartóan filmező fekete dobozos fiúkról, sőt még a korábbi megveretése miatt bekötött szemű, tízezrek által látott filmesről, az utóbb állítólag Svédországba menekült Farkasról sem. Egyetlen utalás sincs arra, hogy 1990. március 17–18-án sajátos hangulatban éppen Marosvásárhelyen került sor közel négyszáz résztvevővel a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége kongresszusára, amely az újkori erdélyi magyar politikatörténet első kongresszusa volt. Itt olvasták fel Sütő András talán utolsó, még két ép szemmel írt szövegét; itt szólalt fel Kincses Előd, miközben az ifjúsági ház falán „Halál Kincsesre!” felirat éktelenkedett; szerepelt Smaranda Enache és Szőcs Géza, állásfoglalás született a Vatra Româneasca sovén tevékenysége ellen, valamint az ülősztrájkot folytató orvostanhallgatók jogai mellett. A magyar ifjúságot tömörítő MADISZ-ról alig olvasunk a könyvben, nemcsak emberi történetek és átélések szintjén, hanem még politikai vonatkozásban sem: nem említtetik meg a székhely feldúlása, sőt az sem, hogy a három meghatározó ifjúsági szervezet (MADISZ, ODT, OTV) előremutató közös nyilatkozatot fogalmazott meg, melyben elítélte a márciusi eseményeket. Vajon hol élnek most azok az akkori merész fiatalemberek, Marcel Bolboacă és Traian Marcu, akik merték vállalni a véleményüket? Személyes átéléseim, a közemlékezet mintha helyenként párhuzamosan zajlana a többnyire politikailag megvilágított leírásokkal. A kötetet forgatva nem élem át újra 1990. március 19-én a zsúfolásig telt Vártemplomban a méltóságteljes tiltakozást, utána pedig a megyeháza előtt Kincses Előd lemondatását követelő román tömeg mögött éljenzésbe kezdő néhány tucatnyi magyar ember bátorságát. (A szinte egymásnak feszülő csoportokat fényképeztem egy harmadik emeleti lakás függönye mögül, amikor lefüleltek, és csupán lélekjelenlétemen múlott, hogy nem vertek meg.) Nem cseng fülemben az alaposan félrevezetett Görgény-völgyiek „Halál Bolyaira!” kurjantása, nem látom magam előtt az RMDSZ-székház emeleti ajtaját elzáró vasszekrény fölé célzott fejszecsapásokat. Nem idézem fel a március huszadikán este, éjjel a megyeházán uralkodó hangulatot, ráadásul a téren meggyújtott tüzeknél melegedő nyárádmentiek, máshonnan érkezettek és helyiek himnuszéneklésének a katarzisára gondolva, csak saját és mások emlékeire alapozhatok. Most vagy soha? Siker vagy kudarc? Katarzis vagy frusztráltság érzése? – az erdélyi magyarság közel 23 éves újkori történelmének ma is időszerű kérdései. Ki-ki ítélje meg saját maga, miből kaptunk többet. Köszönet a szerzőknek, hogy az 1989-es rendszerváltást követő, kezdetben eufóriában, később kisebbségi félelemben eltöltött hónapok történetét leírták, és új – korántsem teljes – adatokkal szolgálnak a történetírás számára. Miközben közösen valljuk: a szabadság valóban terhekkel jár. dr. Ábrám Zoltán (László Márton, Novák Csaba: A szabadság terhe, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012, 286 oldal) Krónika (Kolozsvár) 2013. március 6.Nevezzük akár Székelyföldnek akár Mureşul Superiornak, szükség van ráCsakis a történelmi régióknak és azon belül egy különleges státust élvező Székelyföldnek van létjogosultsága Romániában – szögezte le kedden Smaranda Enache, a marosvásárhelyi székhelyű Pro Európa Liga (PEL) társelnöke. Mint mondta, egyetlen európai ország sincs, ahol a hatalom olyan semmitmondóan elnevezett, mesterséges régiókat kreált volna, mint például a közép-romániai, eszaknyugati vagy délkeleti övezetek. „Ha az utca emberét arról kérdezett, hogy kik alkotják a délnyugati vagy északkeleti fejlesztési régiót, és melyik város a székhelye, szinte senki nem tudja. De ha Erdélyről, Bánságról, Olténiáról, Havasalföldről, Dobrudzsáról vagy Moldváról beszélsz, mindenki tudja, miről van szó. Ezen azoknak is el kellene gondolkozniuk, akik az ország új közigazgatási felosztásán fáradoznak” – fejtette ki az emberjogvédelmi liga vezetője. Szerinte a történelmi régiók újjáalakításának az lenne a nagy előnye, hogy valamennyi térség földrajzilag is, történelmileg is jól behatárolható, gazdaságilag és az infrastruktúra szempontjából egységes, és nem utolsósorban lakói erős identitástudattal rendelkeznek. Enache hozzátette: a történelmi régiók keretében fel lehetne számolni az 1968-ban létesített megyéket. Helyüket a kisrégiók vennék át, mint például Bukovina Moldva keretében vagy a Székelyföld, a történelmi Máramaros vagy a Mócvidék az erdélyi övezet határain belül. Dél-tiroli mintára a Székelyföldnek sajátos státust kellene biztosítani. Ha a térség román lakóinak nem tetszik az elnevezés, saját nyelvükön akár Mureşul Superiornak is hívhatnák; ugyanez a gyakorlat Dél-Tirolban is, amelyet az olaszok egészen másként, a térség legnagyobb folyóvizéről neveznek Alto Adigénak. „A Székelyföld feldarabolásával vagy beolvasztásával egy nagyobb, román többségű régióba, a kormány legalább három, a kisebbségeket és nyelvüket védő nemzetközi egyezséget sértene meg” – figyelmeztetett Smaranda Enache. Közülük az egyik tételesen is kimondja, hogy az Európai Unió országaiban tilos a kisebbségek által hagyományosan és jelentős számban lakott területek határait az érintett lakosság beleegyezése nélkül módosítani. A PEL társelnöke álproblémának véli a három székely megye gazdasági erejének megkérdőjelezését. Szintén dél-tiroli példával élve, Smaranda Enache emlékeztetett, hogy az ’50-es években az Olaszországhoz csatolt volt Osztrák-Magyar Monarchia területe az egyik legszegényebb térségnek számított. Önállósulásának kiharcolása után viszont az ország és egyben Európa egyik leggazdagabb vidékévé nőtte ki magát. Március 10.: jogos, de nem hasznos Törvényes, jogos, de nem feltétlenül hasznos és időszerű a március 10-re meghirdetett marosvásárhelyi autonómiatüntetés – vélekedett a rendezvényről Smaranda Enache. A Pro Európa Liga társelnöke szerint a szervezők nem a legszerencsésebb alkalmat választották a székelység követeléseinek kifejezésére. „A tüntetés okot ad különböző spekulációkra és feszültséggerjesztésre. Főként olyanok részéről, akik a Kárpátokon túl élnek, és nem ismerik az erdélyi realitást” – fejtette ki Smaranda Enache. Szucher Ervin Székelyhon.ro, 2013. március 10.Izsák Balázs: az autonómiatüntetés nem bal- vagy jobboldaliFontos Székelyföld területi autonómiája, és a Marosvásárhelyen megrendezendő tüntetésnek nincs ideológiai behatárolódása – mondta el az MNO-nak Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Beszélt arról is, Szanyi Tibor tájékozatlan, jobb lenne, ha nem nyilatkozna többet a határon túli magyarokról. – Békés autonómiatüntetést tartanak vasárnap Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére. A cél, hogy az erdélyi–partiumi magyarság Románia vezetésének és a nemzetközi közösségnek egyaránt jelezze igényét az autonómia különböző formáira. A Románia föderalizálását ellenző csoport ellentüntetését a hatóságok nem engedélyezték. Hány embert várnak? – Sokan leszünk, nagy számban el fognak jönni az emberek, hiszen megértik: fontos megmutatnunk a világnak, hogy a közösség igényli Székelyföld területi autonómiáját. Elégedetlenek azzal a közigazgatási átalakítási tervvel, amelyet Victor Ponta kormánya készül kétharmados többség birtokában végrehajtani. – Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint az erdélyi magyar politikai elit egyik nagy hibája, hogy az elmúlt húsz évben leszoktatta a közösséget arról, hogy tömegmegmozdulásokon nyilvánuljon meg és részt vegyen saját sorsának alakításában. – A közvetlen demokrácia – az állampolgárok közvetlen megnyilvánulása – pont annyira fontos, mint a közvetett avagy képviseleti. A jól működő demokrácia kettős pilléren áll. Valóban volt nálunk egy olyan szándék, hogy tudatosítsuk az emberekben, hogy a parlamenti képviselet önmagában és egyedül mindent meg tud oldani. Már látjuk, hogy ez nem így van. Rendkívül fontos és szükséges az emberek véleménynyilvánítása, akaratnyilvánítása, ami nem ellentétes a képviseleti demokráciával, sokkal inkább annak kiegészítője, ha úgy tetszik: segítője. – Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára nemrég egy rádióinterjúban azt mondta, a magyar kormány kötelessége, hogy támogassa az olyan célokat, mint amit a határon túli magyarok kitűztek maguk elé: a területi, kulturális autonómiát. Megfogalmazása szerint jelenleg Romániában 42 megyéből kettő és félben gyakorolhatja a közigazgatási funkciókat a határon túli magyarság. Elegendő ez annak fényében, hogy készülőben a Ponta-féle közigazgatási reform? – Mi Székelyföld területi autonómiáját tűztük ki célul, ez a terület jelenleg három megye között van megosztva. Ebből kettőben viszonylag jó a helyzet, Hargita megyében 85 százalékos, Kovászna megyében 75 százalékos többséget alkotnak a magyarok. Victor Ponta közigazgatási reformnak nevezett kísérlete éppen arra vonatkozik, hogy ezeket a magyar többségű megyéket beolvassza egy-egy román többségű régióba. Fontosnak tartom, hogy az anyaország támogassa a törekvéseinket, és tökéletesen egyetértek Németh Zsolt kijelentésével. Tavaly tartottunk az államtitkárral közös sajtótájékoztatót, ahol a nyilvánosság előtt mondta el, hogy Magyarország kormánya támogatja Székelyföld területi autonómiatörekvését. Emlékeztetnék arra is, hogy az osztrák külügyminiszter tavaly nyáron bejelentette: szükséges Dél-Tirol autonómiájának bővítése. Ezt Európában mindenki természetesnek tartja, hiszen olyan kérdésekről van szó, amelyek nem tekinthetők már valamelyik uniós tagállam belügyének, hanem nemzetközi együttműködés tárgyát képzik. – A marosvásárhelyi Pro Európa Liga történelmi régiók alapján alakítaná át Romániát, szerintük a magyar közösség különleges státusát úgy lehetne garantálni, ha egy Marosvásárhely központú Székelyföld–Felső-Maros régiót hoznának létre. – Székelyföld 13 500 négyzetkilométeren fekszik, ahol 75 százalékos többséget alkot a magyar közösség – ennek történelmileg és hagyományilag is Marosvásárhely a központja. Ha erre gondol Smaranda Enache (A Pro Európa Liga elnöke – a szerk.), akkor azt gondolom, egy dologról beszélünk. – „Készségesen költözünk át az örök nyilatkozatháborúk, a kölcsönös erőfitogtatások színteréről a szóvirágok lagymatag világába, amely nem vonzza a kiszipolyozó szájhősöket” – ezt Martonyi János külügyminiszter bukaresti látogatásával kapcsolatban írta Páva Adorján, az erdélyi Krónika publicistája. A magyar politikus szenzációmentes, ám a közhangulatnak kedvező találkozásról számolt be. Mit éreznek ebből a határon túli magyarok? – Martonyi János megnyilvánulása korrekt, én inkább a Krónika újságírójáról gondolom úgy, hogy szóvirágokat gyárt. A magyar diplomácia kiállása mellettünk fontos és szükséges dolog. Bízom benne, hogy ez meg fog mutatkozni a székelyföldi autonómiatüntetésen is. – A magyar külügyér Titus Corlatean romániai külügyminiszterrel egyetért abban, hogy a szócsaták helyett diplomáciai útra kell terelni az ellentéteket, ugyanakkor Corlatean egy tévéinterjúban ezt kiegészítette azzal: a tüntetések sem jelentenek megoldást. – Nyilvánvaló, hogy a tüntetések nem jelentenek megoldást, a Székely Nemzeti Tanács nem is a tüntetést tekinti a fő tevékenységi területének. Van egy törvénytervezetünk, amely kirajzolt egy világos jövőképet Székelyföld számára, ami Romániának is jó, és demokratikus. Összhangban van továbbá azzal a közigazgatási átalakítástervezettel, amelyet egy szakértői bizottság készített. Szó sincsen tehát arról, hogy mi pusztán tüntetéssel akarnánk megoldani bármit is. A hétvégén megrendezendő esemény annak a koncepciónak a támogatására indult, amelyet Székelyföld autonómia-statútuma kifejez, és amelyet eddig kétszer terjesztettünk be Románia parlamentje elé. Nemcsak az utcai tüntetés az eszközünk, hanem egy pontos, világos jövőkép, amellyel szemben alternatívát máig nem állított senki. – Miután Szanyi Tibor MSZP-s politikus Gyulán lerománozta a határon túli magyarokat, a Facebookon a borsodi cigányokat hozta fel példának a székelyföldi autonómia kapcsán. Úgy látja, Románia helyesen teszi, ha nem ad területi autonómiát egy olyan „lakossági csoportnak”, amelynek tagjai szerinte egyre nagyobb számban más állam polgárai is. – Szanyi úr tájékozatlan, ami a mi helyzetünket, akaratunkat és a nemzetünkhöz való viszonyunkat illeti. Aki nem ismeri, hogy mi hogy élünk, mit akarunk, jobban teszi, ha nem nyilatkozik. A magyar állampolgárság az egyes egyének és Magyarország viszonyára vonatkozik, ami nem érinti az itt élő közösség életét. Az autonómiát pedig azért akarjuk, hogy a székelység mint közösség fenn tudjon maradni szülőföldjén. Nem releváns, hogy a közösség egyes tagjainak milyen a viszonya Magyarországhoz. Ha úgy akarja valaki, hogy Magyarország polgára is legyen – hiszen a magyar nemzet része –, akkor erre legyen lehetősége, joga megtenni, de ennek semmi köze az autonómia igényéhez. A szocialista politikusok jobban tennék, hogy ha nem kavarnák össze az össze nem tartozó dolgokat – erről illene leszokni. Ugyancsak Szanyi Tibortól hallottam azt, hogy szélsőjobboldali tüntetésekre nincsen szükség. Akkor is elmondtam azt, hogy az autonómiatüntetésnek nincs ideológiai behatárolódása, nem jobb- vagy baloldali. Az autonómia annak az intézményi garanciáját jelenti, hogy egy adott területen élő közösség demokráciában élhet, a helyi közigazgatás szerveiben pedig megválaszthatja saját soraiból a vezetőit, akik bármilyen ideológiai kötődésűek lehetnek. Egy autonómiában egy regionális kormányzat lehet baloldali is, jó lenne, ha ezt is megtanulnák a magyar szocialisták. Németh Tamás mno.hu Erdély.ma, 2013. március 22.Marosvásárhely fekete márciusáról (Dokumentumfilm)A felejtés ellen született Miholcsa Gyula tizenegy órás dokumentumfilmje Marosvásárhely fekete márciusáról, a rendszerváltás utáni kegyetlen magyarellenes pogromról. A román közszolgálati televízió magyar műsorának szerkesztője a Bernády György Közművelődési Alapítvány által gyűjtött írott és filmes hagyatékot dolgozta fel, s dacára annak, hogy mai napig zároltak a hivatalos dokumentumok, tehát a korabeli hatalom gépezetének működését még mindig homály fedi, az elmúlt több mint két évtized alatt készített filmeket és visszaemlékezéseket feldolgozó megrendítő filmsorozat újra rádöbbentett, előre kitervelt, pontosan kidolgozott manipuláció révén, aljas politikai célból sikerült egymásnak ugrasztani a város és a környék magyar és román lakosságát. A március 19-i eseményeket feldolgozó rész Kincses Előd lemondatását, az RMDSZ székházának ostromát és a Sütő András elleni rettenetes, előre kitervelt gyilkossági kísérletet elevenítette fel. S azt a katonai és rendőri passzivitást, illetve felbujtó szerepet, melynek születési körülményeit csak sejtjük, de pontosan dokumentálni máig nem lehet. Homály fedi, kinek-kiknek a parancsát teljesítette Ioan Judea ezredes és társai, de tény, a Görgény-völgyi leitatott és félrevezetett románok beszállításában kiemelt szerepet játszottak. Az is már akkoriban kitetszett, hogy az Iliescu–Petre Roman-féle hatalom a magyarok megfélemlítésére játszott, s a hírhedett, azóta kimúlt, de szellemében minden román pártban tovább élő Vatra Românească, a helyi rendőrség, a fel nem oszlatott Securitate Erdély elszakításával riogatta a románságot, s nem kevesebbet, mint a magyarság szellemi vezetői: Sütő András, Kincses Előd, Király Károly, Smaranda Enache és Tőkés László megöletését tervezte. Az már a dolgok tragikomikus alakulása, hogy a capinákat és fejszéket igen jól forgató, leitatott hodákiak és ibánfalviak Bolyait is felakasztották volna. A lényeg: a román hatalom katonai és titkosszolgálati segédlettel móresre akarta tanítani a néhány nappal korábban mozgolódó szatmáriakat is, s március idusa után a néma könyves tüntetésen méltósággal felvonuló magyarságot. Mindeközben Marosvásárhelyen tartózkodott a román parlament két tagja, N. S. Dumitru és Verestóy Attila, előbbi jó ideje elhunyt, utóbbi mai napig Székelyudvarhely szenátora. A dokumentumokból kiderül: a köztudottan tragikus események idején este kocsiba ült, visszahajtott Bukarestbe. Miközben a 2500 román ostromolta RMDSZ-székházban a padlásra szorult hetvenkét embert csak a csoda mentette meg a tűzhaláltól, Verestóy, pisztollyal az oldalán, Isten a megmondhatója, merre járt, kivel tárgyalt, de személyes jelenlétével az égadta világon semmit megakadályozni nem akart vagy nem tudott. És Király Károly sem, aki akkoriban a Nemzeti Megmentési Front első alelnöke volt, s akit óránként hívtak az RMDSZ padlásán rekedtek, személy szerint Káli Király István, s aki csak annyit tudott tanácsolni nekik, forduljanak a helyi katonasághoz, illetve rendőrséghez. Kértek ők segítséget, de süket fülekre találtak mind a helyi, mind a bukaresti hatóságok részéről, mi több, Judea ezredes szabályosan a felbőszült tömeg közé vezette Sütő Andrást és társait. Öt halottja, háromszáz sebesültje volt a pogromnak. A román hatalom mai napig „sajnálatos marosvásárhelyi eseményként” emlegeti, s csak Mihăiţă Cofariut, a hodáki parasztembert siratja, aki a „barbár magyarok” áldozatává vált. Az ő sebesüléséért Cseresznyés Gyula börtönbüntetést szenvedett, s rács mögé került jó pár magyar cigány is, aki Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok! kiáltással – egy nappal később, még a katonaság közbeavatkozása előtt – eldöntötte a főtéri csata sorsát. A román karhatalom és hadsereg csak akkor avatkozott a véres küzdelembe, amikor a felbujtott román támadókat már félig kiverték a főtérről. Most Marosvásárhely szoborállítással kíván elégtételt szolgáltatni Sütő Andrásnak, aki hosszas külföldi kezelés után talpra állt ugyan, folytatta a küzdelmét is, de az 1990. március 19-i gyilkossági kísérlet nyomait haláláig viselte. Miholcsa kitűnő munkát végzett, filmje bennünk ama napok szorongásait eleveníti fel, s hozzásegít néhány új igazság felismeréséhez. És ha akadna olyan román – országos szórásban – közvetítő televízió, mely az Erdély Televízión kívül vállalná bemutatását, talán a román politikusok, szélsőségesek vagy kevésbé azok is rájönnének: ma is veszélyes a nemzeti nacionalizmus, sovinizmus tüzével játszani. Simó Erzsébet Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2013. április 25.Magyarellenes „alkotmányozók”Demokrácia- és kisebbségellenesre sikeredett az az alkotmányozó fórum, amelyet a fővárosi Pro Democraţia Egyesület (APD) szervezett szerdán a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Míg a szervezők megfeledkeztek a civil társadalom magyar képviselőit meghívni a nyilvános vitára, a nacionalista hangnemről a helyi Petru Maior Egyetem mintegy húsz tanára és diákja gondoskodott. Az európai szemléletéről ismert Cristian Pîrvulescu, a Pro Democraţia Egyesület elnöke főszervezőként ugyan hasznosnak és termékenynek nevezte az elhangzottakat, azonban ő sem gondolhatta komolyan, hogy a Petru Maior Egyetem képviselőinek javaslatai maradéktalanul bekerülhetnek egy 21. századi európai állam alaptörvényébe. A felsőoktatási intézet tanárai és joghallgatói a román nyelvtudás kötelezővé tételétől a kettős állampolgárok választhatósági jogának megvonásáig számos olyan tételt fogalmaztak meg, amelyet viszont szeretnének látni a készülő alkotmányban. Ioan Sabău-Pop ügyvéd, az egyetem tanára, aki a '90-es évek elején a Vatra Românească alapító tagjaként szerzett magának hírnevet, kijelentette: Románia nem Dél-Tirol és nem Katalónia, az országban nem szabad semmiféle régiósítási tervet véghezvinni, hisz az az általa szomorú emlékűnek nevezett Magyar Autónom Tartományra vagy éppenséggel a Szovjetunióra emlékeztetne. Sabău-Pop megítélése szerint ugyanakkor csak azok lehetnek államalkotók, akik mindig is itt éltek, ez pedig csakis a román nemzet. „Hogy legyenek az új alkotmány szerint államalkotó közösség az, amely tagadja Trianont, és nem ismeri el a gyulafehérvári egyesülést?" – tette fel a költői kérdést az egyetemi tanár, mintegy zárójelben említve meg, hogy 1920-ban Magyarország mintegy 200 ezer, az ország területén élő románt nemzettelenített. A szélsőséges nézetei miatt hírhedt jogász-pedagógus ugyanakkor Ciprian Dobre megyei tanácselnöknek, a konferencia házigazdájának sűrű bólogatásai közepette azt is javasolta, hogy csakis olyan személy legyen választható az alkotmány szerint, aki egyetlen állampolgársággal rendelkezik. Börtön az 1. cikkely vitatóinak Sabău-Pop javaslatait a felszólaló diákok közül párnak sikerült fölülmúlnia. Egy másodéves hallgató azt javasolta a konzultatív jelleggel létrehozott testületnek, hogy foglaltassa alkotmányba, hogy a román nyelvtudás minden egyes állampolgár számára kötelező. „Természetesen a nemzeti kisebbségek is használhatnák a saját anyanyelvüket, de csak magánbeszélgetések alkalmával" – kerekítette ki saját ötletét a lány. Egy fiatalember köntörfalazás nélkül kijelentette: Romániában senki ne találjon ki regionális nyelveket, mert azok nem léteznek. Ugyanakkor börtönbüntetést szorgalmazott mindazok számára, akik „egyáltalán szóba hozzák az alkotmány 1. cikkelyét". „Nem érthetünk egyet azzal, hogy egy öt százalékon aluli kisebbség diktáljon az országban, és keltse a feszültséget!" – érvelt a hozzászóló. Az egyetemisták között olyan is volt, aki a kisebbségi jogok korlátozása helyett az eutanázia bevezetését, a NATO-tagság eltörlését, a monarchia visszaállítását tartja fontosnak. Évfolyamvezetőjük, Lucian Chireac ügyvéd az alkotmánybíróság felszámolását javasolta. 152. cikkely: bezárt doboz lenyelt kulccsal A rendezvényen a fórumról az utolsó pillanatban teljesen véletlenül értesülő Smaranda Enache emberjogi harcos volt az egyetlen, aki kiállt a regionális nyelvek, illetve a történelmi kisebbségek államalkotói státuszának elismerése mellett. Szokoly Elek, a Provincia Csoport tagja – aki szintén nem meghívó útján szerzett tudomást a fórumról, az alkotmány 1-es cikkelyének sérthetetlenségét leszögező paragrafus eltörlése mellett emelt szót. „Túlhaladott és kellemetlen ez a bizonyos 152. cikkely. Olyan, mint, amikor valaki egy dobozba szeretne zárni valamit, és lenyeli a kulcsot" – fogalmazott Szokoly. A szervezési gondok miatt restelkedő Cristian Pîrvulescu – aki minden egyes észrevételt szorgalmasan jegyzetelt, majd írásban is kikérte a jelenlévők véleményét – azt üzente mindazoknak, akik nem tudtak az eseményről, de javaslataikkal hozzá szeretnének járulni az új alkotmány megszövegezéséhez, hogy megszerkesztett kezdeményezéseiket elküldhetik a Pro Democraţia címére. „Az már a politikai osztály vizsgája lesz, hogy milyen mértékben veszi figyelembe a civil társadalom javaslatait" – fogalmazta meg fenntartásszerű álláspontját Koreck Mária, a Divers Egyesület képviselője. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2013. május 16.Arany János-díj dr. Weszely Tibornak"A Bolyai-kutatásban elért forrásértékű eredményeiért, geometriai kutatásaiért, valamint... kiemelkedően eredményes oktatói tevékenységéért" a Magyar Tudományos Akadémia Arany János- életműdíjával kitüntetett dr. Weszely Tibor nyugalmazott egyetemi tanárt köszöntötték hétfőn este a Bolyai Tudomány és Technika Házában tartott baráti összejövetelen. Csegzi Sándor jelképes ajándékot, egy Bolyai- kéziratok alapján készült grafikát adott át az ünnepeltnek. Bár arra kérte Weszely Tibort, hogy életéről beszéljen, a téma a Bolyaiak által képviselt emberi értékek fontossága volt. Úgy élt, mint a pisztráng, az örvénnyel szemben úszva próbálta az újat keresni – mondta Bolyai Jánosról többek között Weszely tanár úr, az akadémia köztestületi tagja. Amit a saját életéről nem mondott el, azt megtették helyette volt osztálytársai, barátai, egykori tanítványai. Nemcsak a matematikát tudta és szerette, sportban is kiváló volt. 1954-ben az iskola négyszer százas stafétacsapatával országos döntőt nyert Bukarestben. A kutatómunka mellett sokat kirándult és utazott, osztálytársaival bejárta az erdélyi havasokat – derült ki többek között Balás Árpád hozzászólásából. Buksa Éva-Mária a volt tanítvány nevében olvasta fel a Bolyaiak és Weszely Tibor méltatásáról szóló, idézetekben gazdag szövegét. Kirsch Attila, a Református Kollégium Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Körét képviselve a közösségi életben és munkában mindig részt vevő társat köszöntötte. Sebestyén Júlia tanárnő arra az érdemére hívta fel a figyelmet, hogy akkor kezdte kutatni a Bolyai-hagyatékot, amikor az veszélyes vállalkozásnak számított. Ma Vályi Gyuláról, a vásárhelyi születésű kiváló matematikusról sem emléktábla, sem szobor nem állna, ha Weszely Tibor nem írja meg az életéről szóló könyvet – tette hozzá. 1990-ben a Bolyai Farkas középiskola önállóságáért a Nemzeti Megmentési Front városi szervezetében politikai szerepet vállaló tanár kitartását emelte ki hozzászólásában Smaranda Enache. Spielmann Mihály történész, aki negyven éven át követte Weszely Tibor munkáját, a kutató szorgalmát méltatta: évtizedeken át reggel 8-kor az első olvasója volt a Teleki Tékában őrzött Bolyai-kéziratoknak. Az ünnepségről szóló beszámolót a Weszely Tiborral készült beszélgetéssel folytatjuk. – Milyen útravalót adott az Érchegységben levő szülőhely, Brád? – Az első-második elemit román iskolában jártam, mert a magyart akkorra már megszüntették. Brádon Közép-Európa talán egyetlen aranymúzeuma látható. Édesapám építészként a gurabazai MICA részvénytársaság aranybányáinál dolgozott. Szép kicsi magyar közösség élt akkoriban ott, de a római katolikus templomban, ahol valamikor Márton Áron püspök bérmált meg, ma két nyelven tartják a misét. Családunk 1945-ben költözött Marosvásárhelyre, a magyar világ reményében. – Az iskolai évekről már beszélgettünk; hogyan tudott Weszely Tibor a bukaresti tudományegyetem légkörébe beilleszkedni? – A tiszta matematika szakot végeztem el 1959-ben, s kiváló professzoraim voltak. Mivel rendszeresen írtam cikkeket és példákat a Kolozsváron szerkesztett Matematikai és Fizikai Lapokba, ígéretet kaptam, hogy felvesznek a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem geometriai tanszékére gyakornoknak. Csakhogy 1959 februárjában bekövetkezett az egyesítés, amely a magyar tannyelvű egyetem megszűnését jelentette. Mivel kitűnő eredménnyel végeztem, a bukaresti egyetem geometria és topológia tanszékén ajánlottak gyakornoki állást. Két hónapot töltöttem ott, de úgy éreztem, nem tudok a fővárosban maradni. Ötévi távollét után már nagyon vágytam haza, s örömmel fogadtam el Kozma Béla igazgató, volt magyartanárom ajánlatát, hogy a Bolyai Farkas középiskolában tanítsak. Három év múlva megalakult a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola, s 1963- tól a matematika tanszéken alkalmaztak, s ott kezdtem el a tudományos kutatómunkát is. 1971-ben a bukaresti egyetemen védtem meg doktori dolgozatom, amit Vektormezők zárt differenciálható tereken címmel a globális differenciálgeometriából írtam. A doktori cím megszerzése nyomán kezdtem el a Bolyaiak munkásságának a tanulmányozását. – A főiskolán sem maradt sokáig, hisz közbejött a marokkói kitérő. Miért vállalkozott a vendégtanárságra? – Nagyon szerettem utazni, s mivel kérésemet a tanügyminisztériumban jóváhagyták, a rabati Al- Laymoune líceumba kerültem, ami nagyon elit iskolának számított. Oda járt II. Hasszán fia, Marokkó jelenlegi királya, akinek az igazgató minden alkalommal kezet csókolt. Kétévi ottlétem alatt bejártam egész Marokkót, s hazatéréseimkor két alkalommal összejártam Európát. Életem legszebb évei voltak. Amikor hazatértem Marokkóból, elhatároztam, hogy Farkas után János matematikai munkásságát is meg kell írnom. Másfél éven át naponta nyolc órát dolgoztam a könyvön. Bolyai János matematikai munkásságának a feldolgozása mellett az is foglalkoztatott, hogy kézirataiban nagyon sok a filozófiai rész, s a nyelvészetet is kedvelte. Célja a magyar nyelv megreformálása, egyszerűbbé tétele volt. Szándéka szerint a tökélyes munkához tökélyes nyelv szükségeltetik, s ennek megalkotásával is próbálkozott. – Mindez a Vince Kiadónál megjelent Bolyai János. Az első 200 év című könyvben olvasható, amelyben Bolyai János egész pályafutása megelevenedik. Miért nem adták ki ezt az összefoglaló, olvasmányos könyvet Erdélyben is? – Nem volt annyi pénzem, hogy az itthoni kiadását finanszírozzam. Nagy örömmel tölt el viszont, hogy Manfred Stern német matematikus lefordította német nyelvre, ahogy a beszélgetés első részében megemlítettük, s a világ legtekintélyesebb tudományos kiadója, a Birkhäuser Verlag adta ki. Azért örülök, hogy német nyelven is megjelent, mert tárgyilagos módon sikerült tisztáznom a prioritási vonatkozásokat Bolyai János felfedezése kapcsán. A nem-euklideszi geometria megteremtőjeként a tudomány Carl Friedlich Gauss, az orosz Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij és Bolyai János nevét említi. Többen a két utóbbit, az orosz és volt szovjet írások azonban csak a Lobacsevszkij nevét. Az emberi jóérzés megköveteli a tények pontos számbavételét. Alaposan átolvasva és elemezve a három tudós erre vonatkozó írásait, arra a következtetésre jutottam, hogy Bolyai János korábban volt birtokában a párhuzamossági kérdés helyes megoldásának, az új geometria kidolgozásának. Lobacsevszkij egy évvel hamarabb közölte munkáját, mint Bolyai János, így a közlés prioritása az övé, a feltalálás elsőbbsége viszont a Bolyai Jánosé, ezért mindkettőjüket ugyanolyan hely illeti meg a párhuzamossági probléma végleges megoldásából eredő új geometria történetében. – Mi volt a legérdekesebb tény, amire a Bolyai- kutatás során rájött? – Amikor Farkas megszerezte Lobacsevszkij művét és elküldte fiának, Jánosnak, aki akkor írta meg nagyon komoly kéziratát, az Észrevételeket, magyar nyelven, s elismerte Lobacsevszkijről, hogy zseni, de ugyanakkor megjegyezte, hogy művének 27. paragrafusában szarvashibát követett el. Paul Stäcker, aki 1913-ban az első monográfiát írta a két Bolyai munkásságáról, azt állította, hogy János igazságtalanul támadta az orosz matematikust. Benkő Samu könyvének negyedik kiadásában (Bolyai János vallomásai) hasonlót állít, pontosabban, hogy a 27. paragrafussal kapcsolatos bírálatokban nem volt igaza. Elolvastam Lobacsevszkij művét, Bolyai bírálatát, Stäcker és Kagan állításait, s arra a következtetésre jutottam, hogy Bolyai János kifogása jogos, Lobacsevszkij hibásan mérte a lapszöget. Topológiailag hibás, ugyanis ívmértékkel és nem gömbfelületmértékkel kell mérni. Könyvének negyedik kiadásában, ami a Mundusnál jelent meg nagyon szép kivitelezésben, Benkő Samu mindezt csak az előszóban tüntette fel. Ha matematikusként nem győződtem volna meg Bolyai János igazáról, a mellette szóló sorokat nem írtam volna le. – Kutatóként valóban az volt Weszely Tibor törekvése, hogy pótolni próbálja azt az elismerést, elismertetést, amit a kiváló matematikus élete során nem kapott meg. – Marosvásárhely polgárai nem is sejtették, hogy azon a hideg januári napon kit temettek el a város református sírkertjében. A temetésén csak két (egyesek szerint három) civil kísérte el utolsó útjára a kötelezően kirendelt katonai kíséreten és a papon kívül. 33 évvel halála után a teljesen jeltelen sírhelyet akkor fedezték fel, amikor már kezdett világhírűvé válni, és Schmidt Ferenc eljött Budapestről, hogy a sírját megkeresse. Ezer szerencse, hogy még élt Szőcs Júlia, a munkában megöregedett cseléd, aki meg tudta mutatni a helyet, ahol Jánost eltemették, s ahol már csak a gyom nőtt. 1911. június 7-én, Bolyai Farkas és János holttestének az exhumálása idején még élt fia, Bolyai Dénes, aki elmondta, hogy édesapját katonai egyenruhában temették el, s amikor felbontották a sírt, ez beigazolódott. 1894-ben helyezték el az emlékkövet a Matematikai és Fizikai Társaság gyűjtése alapján. Egy évvel később érkezett Marosvásárhelyre az Egyesült Államokból George Bruce Halsted, aki angolra fordította az Appendixet, s milyen szégyen lett volna, ha a sírhelyet nem találja meg. Ahogy említettem, 1911-ben a két sírt felnyitották, a két holttestet exhumálták, elkészítettek két érckoporsót, az egyikbe János, a másikba Farkas maradványait helyezték, a koponyacsontokat kivéve. Ezeket Hints Elek akkori kórházi főorvos vette át, kezelési és tanulmányozási célzattal, aki távoli rokona volt a Bolyaiaknak. Ünnepélyes temetés keretében 1911. június 7-én délután 5 órakor Bolyai Farkas régi sírhelyét kiszélesítve temették közös sírba őket. – Bolyai Farkas felesége, János édesanyja Domáldon nyugszik. Miért? – A kolozsvári Farkas utcai templomban tartott házasságkötésük után kiköltöztek Farkas domáldi birtokára, ott töltötték a mézesheteket, s gazdálkodtak, amíg Farkast meghívták a református kollégiumba tanítani. Halála előtt, 1821 augusztusában Benkő Zsuzsanna, aki sokat betegeskedett, arra kérte Farkast, hogy vigye el oda, ahol életében a legboldogabb volt. – Weszely Tibor nagy megvalósításának tartjuk, hogy Domáldon áll a kopjafa, amely Bolyai Farkas feleségének az örök nyughelyét jelzi. Talán nem érdektelen emlékeztetni arra, hogy Bolyai János szülőanyjának milyen nehézségek közepette sikerült síremléket állítani. – A székelykeresztúri diákok faragták, de a felállítását nem engedélyezték a hatóságok, mert a sír nem a temetőben van. Mivel abban az időben az Országos Matematikai Társaság központi vezetőségének a tagja voltam, s a megyei titkára is egyben, Székelyudvarhelyen a segítségemet kérték, hogy a négy éve elkészült kopjafát felállítsák. Bukarestben beleegyeztek, de a megyei szocialista nevelési tanács jóváhagyására is szükség volt. Az elutasítás szövegére most is emlékszem, az állt benne, hogy Árkosi Benkő Zsuzsanna nem érdemelte ki, hogy "obeliszket" állítsanak az emlékére Domáldon. A Metalotehnica vállalat vezérigazgatója, Kiss Bici, aki osztálytársam volt, a tartományi pártbizottság vezetőségi tagjaként, azt tanácsolta, hogy állítsam fel. Én is úgy gondoltam, hogy két lehetőség van: ha megengedik, felállítjuk, s ha nem, akkor is. Domáldon a néptanács titkárával tudtam szóba állni, akinek bemutatkoztam, hogy a Pedagógiai Főiskola tanára és a Matematikai Tudományok Országos Társasága központi vezetőségének a tagja vagyok. Talán úgy értette, hogy a központi bizottságtól érkeztem, s teljesítette a kérésemet, hogy biztosítsanak egy hernyótalpas traktort, ami a másfél tonna betonanyagot felviszi a domboldalra. Másnapra egy Gál nevezetű traktoros állt rendelkezésünkre, s a költségeket a saját zsebemből álltam. Hívtam Illyés Ferenc fizikatanárt, aki a kopjafát kifaragtatta a diákokkal. Bár egyesek szerint a tetőn volt a sír, Ágoston Albert, akinek a fia állatorvos volt Domáldon, tudta, hogy pontosan hol található. Mivel semmi jel nem volt, végül Illyés Ferenc egyik diákja segített ki, aki régésznek készült. Egy lapátot kért, s mindkét helyen leásott, majd kijelentette, hogy egészen biztos azon a helyen van a sír, ahol én mondtam, mert ott a geológiai rétegek fel vannak bolygatva. Amikor az alapot ástuk, már jelentek meg fadarabok, de nem akartunk kegyeletet sérteni. Az előre kiöntött betondarabokból összeállítottuk az alapot, s egy Orbán nevű fiatal mérnök vezetésével heten segítettek az alap és a kopjafa felállításában, amelyre rákerült Benkő Árkosi Zsuzsanna neve és az 1778–1821-es évszámok. Édesapámmal készítettem egy bádogtáblát, amire feketével románul is ráírta, hogy ki nyugszik a sírban. 1994-ben a tábla le volt szakítva. – Milyen tervei vannak még Weszely Tibornak? – Nem tudom, sokat dolgoztam, szeretnék egy kicsit élni is még – mondja a kertben, ahova a fák lombjain átszűrve hallatszik fel a város zaja, de a későbbi napok kavargásából kiderül, hogy számos teendői és vállalásai mellett még korántsem fogja abbahagyni, amit tulajdonképpen nem is lehet. Ahogy a vele folytatott beszélgetést is csak megszakítani sikerült, de befejezni nem. Nem csoda, hogy Kiss Sándor Szatmárnémetiben élő matematikus könyvet írt az életéről és munkásságáról. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2013. május 27.Régióvita magyarellenes felhangokkalSzükség van az ország új adminisztratív felosztására, de csakis a történelmi régiók visszaállításával; közöttük azonban semmi keresnivalója az önálló Székelyföldnek – nagyjából ez volt a két leginkább hangoztatott tétel, ami felmerült a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem hét végi, regionalizációról szóló konferenciáján. Végigfutva a Románia régionalizációja – hagyomány és európai modell között címmel rendezett konferencia szervezőinek és felszólalóinak a névsorát, már a rendezvény előtt borítékolható volt, hogy a felkért előadók közül egyetlen személy sem teszi le a garast az önálló székelyföldi övezet létrehozása mellett. Noha a rendezvény fővédnökeiként bekonferált miniszterek, Liviu Dragnea kormányfőhelyettes és Mircea Duşa, a védelmi tárca vezetője, az utolsó pillanatban lemondták részvételüket, a prezídiumban és a Petru Maior Egyetem aulájában helyet foglalók eddigi közmegnyilvánulásai garanciát jelentetettek a magyarellenes hangulat megteremtésére. Burkolt magyarellenesség Nem hiába választotta ketté köszöntőjében a megjelenteket „drága jó emberekbe" és „tisztelt ellenfelekbe" Ioan Sabău-Pop főszervező, hisz a résztvevők zömével az elmúlt két évtized során leginkább a Vatra românească hajdani gyűlésein lehetett találkozni. A Marosvásárhely 1990-es fekete márciusában aktív szerepet vállaló személyek, egykori katonatisztek, a Hargita és Kovászna megyéből érkező hivatásos feljelentők vagy a beszélgetést irányító Ioan Selejan ortodox püspök közül mindenik hozzátette a maga, tudományos burokba bújtatott magyarellenes részét. Ebben a környezetben a mérsékeltnek nevezhető Cornel Sigmirean egyetemi tanárnak sem tűnt meglepőnek a véleménye, miszerint a sztálini ihletésűnek nevezett Magyar Autonóm Tartományhoz hasonló régiót semmiként nem lenne szabad létrehozni. Ezt erősítette meg Ioan Lăcătuşu, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának alelnöke, hangsúlyozván, hogy a hazai akadémikusok sem támogatják a magyar pártok elképzelését. Lăcătuşu különböző számadatokat mutatott be, melyek segítségével ki lehetne egyensúlyozni az etnikai arányokat, ha a három megye egybemarad. Lehetséges megoldásként Brassó vagy Beszterce-Naszód a Székelyföldhöz való csatolását javasolta. „Szinte egyetlen román sem akar önálló Székelyföldet. Ennek mindössze két támogatója van: Smaranda Enache és Dorin Florea" – nevezte meg az emberjogi harcost és Marosvásárhely polgármesterét a felszólaló. Az etnikai szeparáció ellen emelte hangját Ecaterina Andronescu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora is, mondván, hogy a Székelyföld önállósodása komoly károkat okozna az ország számára. „Perverz a székelyföldi társulás" Radu Baltasiu, a Román Akadémia tagja, aki egyenesen „perverz kísérletnek" tartja Maros, Hargita és Kovászna megye társulását, pótcselekvésnek, Lucian Chiriac ügyvéd átláthatatlan folyamatnak nevezte a regionalizációt, melynek során az ország szuveranítása foroghat kockán. „Mi lesz az egységes román nemzeti államból, amiért őseink harcoltak?" – tette fel a költői kérdést az utóbbi. A választ videoüzenetben Dinu C. Giurescu akadémikus adta meg, mondván, hogy a régiók létesítése az ország föderalizálásához vagy egyenesen annak széteséséhez vezet majd. Az előadók még egy dologban megegyeztek: a leendő régiókat semmiként nem számokkal vagy fantázianevekkel, hanem a történelmi elnevezéseikkel kell majd megjelölni. Annak dacára, hogy a felvezetőben házigazdaként Cornel Sigmirean még a színes véleménynyilvánítás fórumának nevezte a rendezvényt, a konferencia egyoldalúsága miatt az a négy-öt meghívott, akiről köztudott, hogy más véleményt képvisel, a szünet után már nem tért vissza a széksorokba. SZNT-tiltakozás az átszervezés ellen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke egyébként pénteken jelentette be a téma kapcsán: a kormány által tervezett közigazgatási átalakítás megvalósítását jelen formájában nem szabad megengedni, ez ellen a szervezet utcai tiltakozásokat helyez kilátásba. Kifejtette: a román kormány kettős játékot űz, bár Victor Ponta miniszterelnök korábban megígérte, hogy minden nemzetközi kötelezettségvállalást tiszteletben tartanak, és szakmai kritériumokat helyeznek előtérbe az átalakításkor, a tervezet nem ezt mutatja. Közölte: az elképzelések megvalósulásával sérülne a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája is. Látszatkonzultáció ugyan folyik a témában, de egyértelmű, hogy amit a kormányfő ezzel kapcsolatban Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén ígért, nem kívánja betartani – mutatott rá. Izsák Balázs szerint nem szabad megengedni, hogy a Székelyföldet olyan közigazgatási régióba sorolják, ahol a magyarság aránya 30 százalék alatt van. Ezt minden demokratikus, erőszakmentes eszközzel meg kell akadályozni, jelentette ki. Az elnök ilyen lehetséges eszközként említette többi között a félpályás útlezárásokat. Izsák Balázs közölte: az általuk indított európai polgári kezdeményezés olyan szakaszába érkezett, hogy hamarosan az Európai Bizottság elé kerülhet. Tervezetük kész van, ismert, most jöhet a következő lépés – ha a bejegyzés megtörténik –, az egymillió aláírás összegyűjtése. Az SZNT azt javasolja, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Jelezte, felajánlotta az együttműködést az RMDSZ, és arra jutottak a megbeszéléseken, hogy kölcsönösen támogatják egymás európai polgári kezdeményezéseit. Az RMDSZ az európai polgári kezdeményezés eszközével arra kívánja rávenni az Európai Uniót, hogy alkosson jogszabályt az EU kisebbségeinek védelméről. Izsák Balázs szerint az Uniónak alapvető értéke a kulturális sokszínűség, és az Unió kohéziós politikájának úgy kell megvalósulnia, hogy közben a regionális szempontok és Európa sokszínűsége ne sérüljön. Az európai polgári kezdeményezés lényege, hogy az Európai Unió polgárai – egymillió támogató aláírás összegyűjtésével – közvetlenül is kezdeményezhetik uniós jogszabályok megalkotását vagy módosítását. Az aláírásgyűjtést azt követően lehet elindítani, hogy az Európai Bizottság megállapítja: az Unió jogkörébe tartozik a jogalkotás az adott kérdésben. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2013. június 6.Európai Polgári Díjat kapott Nyisztor IlonaMost kaptuk az értesítést, hogy Tőkés László erdélyi EP-képviselő felterjesztésére Európai Polgári Díjat kapott Nyisztor Ilona csángó népdalénekes. A díjat minden évben olyan kivételes teljesítményt nyújtó személyeknek ítélik oda, akik munkájukkal hozzájárultak a közös megértés, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb integráció előmozdításához, vagy az EU értékeinek képviseletére hivatott programok kialakításához. A tavaly Tőkés László kezdeményezésére Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület jelenlegi püspöke, tavalyelőtt pedig Smaranda Enache emberjogi harcos, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke részesült Európai Polgári Díjban. Erdélyi magyarként egyébként 2011-ben Böjte Csaba atya is megkapta a díjat Gál Kinga kolozsvári származású EP-képviselő felterjesztésére. Erdély.ma 2013. június 28.Tájhaza és vasketrecNeve a múlt rendszerben a Limes-körrel, a rendszerváltás után pedig többek között a Provinciával forrt egybe. Molnár Gusztáv filozófus-politológussal sajátos és saját „tájhazájáról”, a 20. század eleji Magyarország perspektíváiról és a tovatűnt lehetőségekről beszélgettünk. – A Limes-kör találkozóin született anyagok máig forrásértékűek, miközben a vállalkozás első percétől fogva veszélyesnek számított. Milyen jövőt jósoltak munkájuknak önök, erdélyi magyar ellenzéki értelmiségiek? – A Limes-kör megalapítása tudatos, átgondolt lépés volt részemről. Nagyjából 1985-ben vált világossá, hogy az ugyan erősen korlátozott, de mégiscsak rendelkezésre álló nyilvánosság keretei a korábbi évekhez viszonyítva rendkívüli módon beszűkültek. Nyilvánvalóvá vált: egy párhuzamos belső nyilvánosságot kell megteremtenünk, amelynek egyértelmű hátránya, hogy illegalitásba kényszerül, előnye viszont, hogy nem érinti a cenzúra. Hogy mi lesz a vége, nem tudtuk, nem is tudhattuk – a terv az volt, hogy az anyagokat Magyarországra juttatjuk, mivel egy része annak, amiről beszéltünk és írtunk az akkor sokkal komplexebb és toleránsabb magyarországi nyilvánosságba már belefért. Döntő része viszont abba sem, hiszen mi a kommunizmus utáni korszakra készültünk, arra, hogy a demokrácia helyreállításával vagy megteremtésével milyen új lehetőségek adódnak a számunkra. Ezért az anyagok nagy részét a magyarországi párhuzamos nyilvánosságban publikálhatták volna. Ez volt a stratégia, ami azért nem sikerült, mert minden mozdulatunkat figyelték, és mielőtt az átküldendő anyag összegyűlt volna, lecsaptak ránk. – Mi lett az elkobzott írásokkal? – Az anyagok jelentős részéből volt egy tartalék példányom, ezeket áttelepülésemkor sikerült Magyarországra vinnem. Másrészt, amikor a Szekuritáté levéltárában saját dossziém iránt érdeklődtem, azt nem kaptam meg, egy négykötetes Limes-összeállítást viszont igen. Ebben benne vannak a lefoglalt írások, olyanok is, amelyekről nem volt másolatom. Az akkor legfrissebb tanulmányomnak például még a piszkozatát is elvitték, így viszont előkerült… Mostanában egyébként épp olyan téma foglalkoztat, ami a Limes-találkozók során merült fel. Bíró Béla egyszer azt mondta: gondolkodjunk el azon, hogy a liberális demokrácia többségi demokráciát jelent, vagyis az alávetett helyzet a rendszer megváltozásának ellenére is változatlan maradhat például egy Kolozsvár típusú településen, ahol bár demokratikus körülmények között, de továbbra is kisebbségben, azaz alávetett helyzetben leszünk. Minket ez a gondolatmenet akkor nagyon megdöbbentett, de látnoki megérzés volt: a román nemzeti hegemónia és a nemzetállam adott. Ez a brutális valóság: nem mintha korbáccsal üldöznék a magyarokat, de nap, mint nap tapasztaljuk, hogy a magyarság egyre fogy és marginalizálódik, csak foltokban marad meg. S már nem csak Kolozsváron, hanem Nagyváradon is érezhető ez. – Soha nem gondolt a Romániába való visszaköltözésre? – Mivel Szalárdon születtem, nekem Nagyvárad a város. Már a múlt század hatvanas éveiben vegyes lakosságú volt, azt valahogy fel tudtam dolgozni, de az a Nagyvárad, amely 2006-ban fogadott, amikor a Partiumi Keresztény Egyetemen főállásban kezdtem el tanítani, már teljesen más volt. Látnom kellett, hogy mit jelent húszszázaléknyi magyar lakosság egy több százezres városban egy amúgy jobbára pozitívnak mondható helyzetben. A visszaköltözésem nem volt teljes, mert bár Magyarországon sem tudtam teljes mértékben szocializálódni – így a szó teljes értelmében sohasem váltam „magyarországivá” –, be kellett látnom, hogy a visszatelepülésnek is korlátokat kell szabnom, mert elhagytam egy közeget 1988-ban, és 2006-ban – Hérakleitosz szavaival élve – már nem léphetek ugyanabba a folyóba. A senki földjén létezem, ami alapvetően nem rossz. Lelkileg nem könnyű ezt feldolgozni, de elviselésében, sőt, pozitív oldalának élvezésében óriási segítségemre van, hogy nekem voltaképpen egyfajta „mikrohazám” van. Ezt a németek a Heimat kifejezéssel írják le, és magyarul nagyjából „tájhazát” jelent. Keleti csücske a Nagyváradhoz közeli Hegyközszentimre, ahol családi szőlősünkben egy öreg pince fölé építettem egy kis házat. A másik csücske ennek a speciális tájhazának – a szintén í-ző – Mezőtúr, ahol a Hortobágy-Berettyó és a Hármas-Körös folyik. Az utóbbi egyik csendes holtága, a Peres mellett van a másik „birtokom”, egy kis faház. Amúgy Budapest mellett, Csömörön lakom, ahol az „őslakók” – „tótok” és „svábok”, jó magyarok, persze – lassan kisebbségbe kerülnek az olyan be-, illetve a városból kitelepülőkkel szemben, mint amilyen a mi családunk is. Csömör és Nagyvárad, tavasztól későőszig pedig Mezőtúr és Szentimre között ingázva empirikus értelemben folyton beleütközöm az országhatárba, amit persze tulajdonképpen nem veszek figyelembe. Nem érdekel, mint ahogy a két ország aktuálpolitikája sem foglalkoztat különösebben. Két témával foglalkozom: az egyik a globális geopolitika, amely mindig a kedvenc szórakozásom volt, a másik egy tavaly elkezdett kutatás a 20. század eleji magyar nemzeti hegemónia dilemmáiról. – Mi érdekli a lassan több mint száz évvel ezelőtti Magyarországgal kapcsolatban? – Ami engem most foglalkoztat, az természetesen összefügg az utóbbi évek említett alapélményével. 1910-ben a Horvátország nélküli Magyarország 56 százaléka volt magyar anyanyelvű, s ha a történelem nem szól közbe, ez az arány 60–65 százalékig emelkedhetett volna. Ez már elég lett volna a fokozatosan demokratizálódó körülmények között is a magyar nemzet hegemón pozíciójának a megőrzéséhez, amit nem szabad összekeverni a szupremáciával. Egyik kedvenc szerzőm, az úgynevezett revizionista-cionista Vladimir Jabotinsky mondja, hogy az országokkal kapcsolatos legfontosabb tény nem a jogokkal, hanem a számokkal áll összefüggésben. Azzal, hogy ki van többségben, és hogy ez a többség mekkora. – Ennek függvényében lényeges tehát a század eleji Magyarország? – Igen, mert döntő jelentőségű, hogy akkor (egészen pontosan 1900-ban) billent át az 50 százalékon az arány. A magyarság számarányának a jelentős növekedése egyrészt a magas születési arányszámnak, másrészt a nagyarányú asszimilációnak volt köszönhető. Ennek a perspektívának 1918-ban vége szakadt, és egy másik logika kezdődött, amelynek már csak passzív tárgyai lehettünk. A Magyarországgal szomszédos területeken olyan mértékben marginalizálódtunk, hogy – kis túlzással – lassan már maximális jogokat is adhatnának, nem lenne különösebb jelentősége. Az egyetlen kivétel a két székely megye, ahol még megmaradt a lokális többségünk. Ezért akarják beolvasztani őket egy helyileg is román többségű régióba. – Nagy visszhangot kiváltott tanulmánya, Az erdélyi kérdés szerint a kilencvenes évek végén Románia előtt két út állt: vagy sikeres lesz, és egyfajta föderalizációt megvalósítva sikerül Erdély szintjére emelkednie, vagy a sikertelen országok sorsára jut. Hogyan gondolkodik minderről ma? – Több szempontból is releváns a kérdés, hisz ez a tanulmányom – amelyben az volt a revelációszerű, hogy Erdély választási térképe mennyire eltér az ókirályságitól – volt tulajdonképpen a Provincia című, 2000 és 2003 között működő folyóirat elindítója is. Megismerkedtem olyan erdélyi románokkal – többek között Alexandru Cistelecannal, Traian Steffel és Daniel Vighivel –, akik érezték Erdély potenciális előnyhelyzetét a Regáttal szemben, és elindítottuk a kétnyelvű kiadványt. Az általunk képviselt alternatíva akkor megoldást jelenthetett volna arra, hogy egyfajta társnemzeti státust érjünk el – Erdélyen belül! Egy kisebbség nem kerülhet hatalomra, vagy ha igen, szövetségesekre van szüksége, hogy ki tudjon törni a determináltságból, a számok vasketrecéből, amire az alárendeltség ítél. Ezért úgy gondoltam, ha össze tudunk fogni az erdélyi románokkal, és Erdélyen belül létre tudunk hozni egy regionalista, transzszilvanista alapon álló többséget, az megoldást hozhat. – Mégsem jelentett megoldást ez az elképzelés. Miért? – 2003 körül eljutottunk arra a pontra, ahol az értelmiségi elképzelés már nem volt elegendő arra, hogy mobilizáljuk a potenciális „transzszilvanista” többséget a nem erdélyi, hanem sokkal inkább összromán mentalitású populációval szemben. Ezért felmerült egy valóban transzetnikus párt létrehozásának a gondolata (annál is inkább, mert egy nyilvánvalóan diverziós céllal, a mi törekvéseink diszkreditálására létrehívott ilyen párt, a Sabin Gherman-féle már létezett), amellyel kapcsolatban viszont a Provincia-csoport megosztott volt. Egy része kész volt a politika mezejére lépni, más része ódzkodott ettől. Döntő jelentőségűvé végül az egyik nagyváradi megbeszélésünk vált, amelyen részt vett Smaranda Enache is. Nekiszegeztük a kérdést: vállalja a párt vezetését vagy sem? Úgy gondoltuk ugyanis, hogy tökéletesen kétnyelvűként a magyarok számára is elfogadható volna. Smaranda ott és akkor viszont nem vállalta a tisztséget, ami azért is lényeges, mert csak az a pillanat jöhetett számításba. Közzétettünk ugyanis egy memorandumot, amelynek a mintegy ezer aláírójára akkor lehetett volna támaszkodni. – A Limes kevésbé bír kétértelmű jelentéssel, mint a Provincia. Miért épp ezt a nevet kapta a kiadvány, s majd a csoport is? – Az első javaslatom a „Diéta” volt. Ám ennek is van egy köznapi, kevésbé szerencsés jelentése, ráadásul román barátaink kissé erősnek érezték az erdélyi országgyűlésre való egyértelmű utalást… Ezért döntöttünk végül a „Provincia” mellett, amelynek az én fülemben egyáltalán nem a pejoratív jelentéstartalma dominál, hanem az, amit egy római provincia asszociál. Ami persze nem Róma, de nem Bukarest és nem is Budapest. Molnár Gusztáv Filozófus, politológus, 1948. november 20-án született a Bihar megyei Szalárdon. Nagyváradon érettségizett, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem-filozófia szakos diplomát. Pályáját a Kriterion Könyvkiadó bukaresti szerkesztőjeként kezdte. 1988 tavaszán Magyarországra költözött. A rendszerváltás után a Teleki László Alapítvány Dunatáj Intézetének, majd geopolitikai kutatócsoportjának vezetője. A 2000 és 2003 között megjelent Provincia című politikai és kulturális havilap kezdeményezője és Alexandru Cistelecannal együtt társszerkesztője volt. 2006 óta a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem docense. 2009-től geopolitikai blogot vezet az interneten (vilagnaplo.hvg.hu). Kötetei: Az elmélet küszöbén (tanulmányok, 1976), Ó, Anglia, Anglia... (esszé, 1984), Alternatívák könyve I-II (tanulmánykötet, 2007), Beszélgetések Méliusz Józseffel – 1930-1939 (2012) Dénes Ida (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
