|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 75 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-75 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Árpád /magyar fejedelem/ 2008. szeptember 6.Attila király halálának 1555. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepség keretében szeptember 7-én, vasárnap Árpád fejedelem-díjjal tüntetik ki Kubik Anna színművésznőt Alpáron, ahol a legenda szerint hármas koporsóban a Tisza medrébe temették a hunok királyát. A díjat a Magyar Művészetért Alapítvány Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra alapította 2007-ben, Árpád vezér halálának 1100. évfordulóján. Az Árpád fejedelem-díj kuratóriuma úgy döntött, ebben az évben a díjat Kubik Annán kívül az Aracsi pusztatemplom és a bánsági püspökség, a Háromszék szerkesztősége, Győrfi Sándor, Dunaszerdahely városa, valamint posztumusz Illyés Gyula és Wass Albert kapja meg. A Háromszék szerkesztősége a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében október 23-án tartandó ünnepségen veszi át az Árpád fejedelem-díjat. Ugyanakkor adják át a Bartók Béla-emlékdíjat a csernátoni Haszmann Pál Múzeumnak, a Magyar Művészetért Díjat Ádám Gyula csíkszeredai fotóművésznek és Benedikty (Horváth) Tamás írónak, az 1956-os forradalomról szóló Szuvenír című regény szerzőjének. /Szekeres Attila: Árpád fejedelem-díj. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./2008. október 24.Október 23-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban rendezték meg a Magyar Művészetért díj XXII. díjátadó gáláját. A Magyar Művészetért díjat 1987-ben alapították, ,,akkor sem volt könnyű, most sokkal nehezebb” – mondotta bevezetőjében Gubcsi Lajos író, költő, a díj kuratóriumának elnöke. Magyar Művészetért Díjban részesültek az évek során művészek és mecénások egyaránt, mindazok, kiknek szívügye a magyar művészet éltetése. A mostani díjátadó gála egészét 1956 töltötte ki, a díjazottak méltatását és az előadóművészek műsorát egyaránt ’56 szellemisége szőtte át, legyen szó a Háromszék szerkesztőségéről, arról a ,,szellemi műhelyről, mely nemzeti megmaradást és jövőépítő szellemiséget sugall” (Árpád fejedelem-díj), a csángókat megörökítő Ádám Gyula csíkszeredai fotós művészetéről vagy Benedikty Horváth Tamás budapesi írónak a Szuvenír című ’56-os nagyregényéről (Magyar Művészetért Díj), a ,,megcselekedni haza nélkül is azt, amit megkövetelt a haza” eszméért alapított alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról (Bartók Béla-emlékdíj), illetve Kobzos Kiss Tamás alkalomhoz illesztett, sajátos előadásáról és Erdélyi Györgynek a Szuvenírből vett döbbenetes részletének előadásáról. Végezetül Gubcsi Lajos bejelentette, tárgyalni fog a Tamási Áron Színház vezetőségével, hogy a posztumusz Magyar Művészetért Díjat kapott, tragikus sorsú színművésznek, Visky Árpádnak szobrot, emlékművet állíthassanak a színházban, valamint, hogy Kós Károly posztumusz Árpád fejedelem-díját a Székely Nemzeti Múzeumban helyezhessék el. /Váry O. Péter: Magyar művészetért ’56 szellemében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./2008. október 25.Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke adta át a Háromszék szerkesztőségének az Árpád fejedelem díjat. Laudációjában hangsúlyozta, a Háromszék olyan magyar szellemi műhely, mely „romániai-erdélyi viszonylatban a legnagyobb példányszámban, legnépesebb olvasóközönség számára sugároz a Kárpát-medencéből világmagyarságig kihajló nemzeti megmaradást és jövőépítést célzó eszmeiséget anélkül, hogy bármely politikai vagy hatalmi szférával szembeni függetlenségét feladta volna. Ezért ma már nagyon sokan a Háromszéket a magyar nyelvterület hatalmi szféra által legbefolyásolhatatlanabb, legfüggetlenebb napilapjának tekintik. ”Történelmi nemzettudat-építését értékfelmutatás jellemzi. Népszerű összefoglalókat közölt a magyar nép történetéről (Nemeskürty Istvántól), s még tudományosabbat Székelyföld históriájáról (Egyed Ákostól) több mint ötven-nyolcvanezer olvasója ébresztésére. Rendszeresen megemlékezik nemzetünk történelmének, irodalmának, művészetének nagyjairól, figyeli a magyar diaszpóra szellemi világát is. A Háromszék a napilapok közül legkövetkezetesebb elkötelezettje az autonómia eszméjének. A lap újságírói: Sylvester Lajos, Kisgyörgy Zoltán, Bogdán László, B. Kovács András, Simó Erzsébet, Magyari Lajos, Ferencz Csaba, Fekete Réka, Áros Károly, Váry O. Péter, Farkas Réka, Farcádi Botond, Szekeres Attila, Mózes László. /Gubcsi Lajos: Árpád fejedelem-díj a Háromszék szerkesztőségének. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./2008. november 24.November 21-22-én a tehetséggondozás lehetőségei és kihívásai címmel tartottak szakmai konferenciát Temesváron a Bartók Béla Gimnáziumban, magyarországi, vajdasági és erdélyi oktatási szakemberek részvételével. A szakmai műhely útjára indította a Tálentum 2 internetes tehetséggondozó programot, amelynek célja a vidéki diákok továbbtanulási esélyeinek javítása, illetve egy virtuális iskolahálózat létrehozása Temes megyei és vajdasági oktatási intézmények részvételével. A tehetséggondozó program címe Valódi testvériskolai kapcsolatok. – Tehetséggondozás reál szakterületen e-tanulással. Virginás Tar Judit, a Bartók Béla Líceum igazgatója, projektfelelős megnyitó beszédében hangsúlyozta: az első Tálentum program sikerét bizonyítja, hogy 250 diák és 30 pedagógus részvételével beindulhat a második tehetséggondozó program, amely hazai viszonylatban úttörő tevékenységnek számít. A 8 éve működő sárospataki Arany János tehetséggondozó program tapasztalatait Tóth Tamás (Árpád Vezér Gimnázium, Sárospatak) osztotta meg a konferencia résztvevőivel. A Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében tanárokat részesítenek tehetséggondozó szakmai képzésben – a debreceni tehetségműhelyről dr. Dávid Imre tartott előadást. A találkozó során felmerült, hogy erdélyi pedagógusoknak is javára válna a tehetséggondozó szakértői képzésen való részvétel. A most induló, 2008 szeptemberétől 2009 szeptemberéig tartó Tálentum határon átnyúló e-tanulásos tehetséggondozó programot Erdei Ildikó pszichológus mutatta be. A program keretében technikai játszóház létesül a vajdasági Zentán. Az on-line képzés eredményességét a program befejező szakaszában szervezett vetélkedőkön mérik fel. /Pataki Zoltán: Tálentum 2 tehetséggondozó program. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/2009. március 21.A mamutra vadászó ősember, a hun vitéz, a kuruc és a labanc harcos, a fekete sereg katonája mellett jól elfér II. Rákóczi Ferenc, gróf Bercsényi Miklós főgenerális, Mária Terézia, Báthori István, Kinizsi Pál, Árpád fejedelem és Mátyás, az igazságos is Homoki Gyula Miniatűr történelem című kiállításán Baróton, az Erdővidék Múzeumában. A történelmi hitelességgel kifestett apró ólomfigurák a maketten elevennek hatnak. /(hecser): Miniatűr történelem Erdővidék Múzeumában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./2009. május 26.Árpád fejedelem-díjban részesült május 23-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és Erdély-Hegyalja magyarsága, többek között a 160 évvel ezelőtt a magyarság ellen végrehajtott kegyetlen mészárlás emlékére. A díjat a Bethlen-napok keretében Gubcsi Lajos író adta át a híres kollégiumban, ahol külön műsorral is fellépett az Árpád-díj kuratóriumi tagsági tisztségét is betöltő Kobzos Kiss Tamás énekes. A hétvégi Bethlen-napokon a vetélkedők mellett a diákok, tanárok képzőművészeti kiállítását nyitották meg. A meghajlás művészete címmel a Korunk fiatal szerzőinek antológiáját mutatta be Balázs Imre József főszerkesztő. Az ünnepségen a függetlenségi nyilatkozat 160 éves évfordulója alkalmából a Kossuth Lajos-emlékszobor átadása után ünnepi gálaműsor következett. /Tamás András: Árpád fejedelem-díjat kapott a Bethlen Gábor Kollégium. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./2009. október 3.Aradon a belvárosi református templomban lett volna Ujj János Séták az aradi temetőkben, emlékhelyeken című könyvének bemutatója. Dr. Pálfi Sándor, a könyvet kiadó Alma Mater Alapítvány elnöke elmondta, hogy a bemutató előtt közölte vele a nyomda vezetősége: nem készültek el a könyvvel, de az október 3-án tartandó jubileumi véndiák-találkozóra meglesz. A rendezvény nem veszített ünnepélyességéből, mert Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke Árpád fejedelem-díjat adott át a belvárosi református egyházközségnek, Ex Libris-díjjal tüntette ki az Alma Mater Alapítványt, majd a kisiratosi és a pécskai iskolának, valamint az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportnak az Üzenet Erdélyből c. fotóalbumot adományozta. /Pataky Lehel Zsolt: A meg nem jelent könyv bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./2010. június 11.Erdély-szerte késleltetik az önkormányzati lakások értékesítésétErdély nagyobb magyarlakta városaiban még egyetlen ANL-lakást sem értékesítettek, s olyan települések is vannak, ahol az önkormányzat egyelőre azt sem döntötte el, hogy áruba bocsátja-e az ingatlanokat. A Regionális Fejlesztési, Lakásügyi és Idegenforgalmi Minisztérium 9000 ANL-lakást szeretne idén eladni, hogy a befolyt pénzből finanszírozza a további lakásépítéseket. A terv irreálisnak tűnik, ugyanis a települések többségében még el sem kezdődött az Állami Lakásügynökség által építtetett ingatlanok értékesítése. Emiatt Elena Udrea miniszter a közelmúltban azzal vádolta meg a polgármestereket, hogy akadályozzák az ANL-lakások értékesítését. „Arra kértem a prefektusokat, hassanak oda, hogy a polgármesterek adják el a meglévő lakásokat, mivel szükséges, hogy új ANL-lakásokat építsünk” – nyilatkozta a politikus. A minisztériumnak és a prefektusoknak azonban semmiféle törvényes eszköz nem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy felgyorsítsák a folyamatot, az ingatlanok értékesítése ugyanis az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Az ANL vezetősége az év elején azt nyilatkozta, hogy idén 20 ezer lakás építését akarják elkezdeni, melyekből 3000-t az idei év folyamán át is fognak adni. Mi előnyösebb? Kolozsváron egyelőre egyetlen ANL-lakást sem adtak el, sőt az önkormányzat még arról sem döntött, hogy kívánja-e értékesíteni azokat. A városatyák a testület keddi ülésén foglalkoznak majd a témával, tájékoztatta a Krónikát László Attila alpolgármester. „Bár mi adtuk hozzájuk a telket, közművesítve, a kormány kötelez minket, hogy leltári áron adjuk el őket, az eladásból származó bevételnek pedig csupán 1 százaléka folyna be a város kasszájába. Gazdasági szempontból előnyösebb volna számunkra, ha megmaradnának bérleménynek” – nyilatkozta László Attila. Bár a közvetlen gazdasági érdek az eladás ellen szól, az alpolgármester szerint a közgyűlés valószínűleg jóvá fogja hagyni a lakások értékesítését, bízva abban, hogy a befolyt pénzt a minisztérium Kolozsváron fogja felhasználni további ANL-lakások építésére. A kincses városban jelenleg 170 ANL- lakás van, s május 31-éig 134 bérlő jelezte vásárlási szándékát. László Attila elmondása szerint további 68 ANL-lakás építése folyamatban van, s a hadseregtől megszerzett telkeket az önkormányzat szintén erre a célra akarja felhasználni. Sem döntés, sem vásárlók Marosvásárhely önkormányzati testületében szintén nem alakult még ki egységes álláspont az ANL-s lakások sorsát illetően. Dorin Florea polgármester többször is azt hangoztatta, hogy kár lenne azokat eladni. Helyettese, Csegzi Sándor szerint azonban a gyökeresen megváltozott gazdasági helyzet lényegesen átírhatja az elöljáró elképzeléseit. A tanács egyelőre nem döntött, még csak nem is tárgyalta a lakások sorsát. A bizonytalanság vezetett oda, hogy eddig mindöszsze négy család kérje azok megvásárlását. „Valószínűnek tartom, hogy áruba bocsátjuk ezeket a lakásokat, ugyanis a városházának pénzforrásokra van szüksége. Igaz, a központilag megszabott ár jóval kisebb az amúgy is alacsony piaci árnál” – vélekedett Csegzi. A jelenlegi öt tömbházban található 110 lakáson kívül – Marosvásárhelyen az idén további négy ANL-s tömbházat adnak át a cserealji erdő alatt kialakított Belvedere lakóparkban. Ez újabb 120 lakást jelent fiatalok számára. Négyzetméterenként 407 euró Sepsiszentgyörgyön két ANL-s tömbházban vannak eladó lakások, az egyikben 39, a másikban 24 lakrész vásárolható meg. Tankó Vilmos, a városháza népjóléti igazgatóságának vezetője a Krónika kérdésére elmondta, a fejlesztési minisztérium által kidolgozott irányelveknek megfelelően hozzávetőleg 407 eurót kérnek egy négyzetméterért, de az ár a lakás paramétereinek függvényében változhat. Egy kétszobás ANL-lakás mintegy 20 ezer euróba kerül, vagyis a viszonylag új, néhány éves lakásokat piaci áron lehet megvenni. Ennek ellenére nincs nagy érdeklődés, eddig még egyetlen lakásnak sem került új gazdája, és mindössze tizenegyen jelezték szándékukat, hogy esetleg megvásárolnák a bérleményként használt lakást. Tankó Vilmos elmondta, a fiatal házasok rendkívül kedvező feltételekkel kapták meg a lakrészeket, nagyon alacsony bért kell fizessenek. Azonban attól számítva, hogy a házastárs, akinek a nevére kiállították a szerződést, betölti a 35 évet, a kedvezmények megszűnnek. Ilyen esetben a lakás havi bére elérheti az 500 lejt. Már többen vannak ebben a helyzetben, ők azok, akik fontolgatják, hogy megvásárolják a lakást, hiszen a havi 500 lej körülbelül egy lakáshitel törlesztőrészletével egyenértékű. Információink szerint azonban olyan bérlők is vannak, akik azt tervezik, hogy a kedvezmény megszűnte után felmondják a szerződést, és kiköltöznek az ANL-s lakásból. A közeljövőben újabb 96 ANL-lakást adnak át Sepsiszentgyörgyön, melyekre négyszeres a túljelentkezés. Lennének vásárlók Szatmárnémetiben nyolcvanhat ANL-lakás vár eladásra – tudtuk meg Varga Pétertől, az Országos Lakásügynökség területi megbízottjától. Ezek kivétel nélkül a Cloşca sugárút 72–74. szám alatt, 2000-ben megépített kettős tömbházban találhatók. A két épületrészben negyven garzon és negyvenhat kétszobás lakást lehet értékesíteni, magyarázta Varga. Ami a lakások árát illeti, az 13 921 euró és 22 605 euró között változik. Egy negyven négyzetméteres garzonlakás 13 921 és 15 081 euró közötti összegekért vásárolható meg, ehhez még hozzáadódik az áfa. Akik kétszobás, hatvan négyzetméteres lakást szeretnének megvásárolni azok 20 866 és 22 605 euró közötti összegeket kell kifizessenek, plusz az áfát. A polgármesteri hivatal adatai szerint a jelenlegi bérl?k hetvenöt százaléka érdeklődik otthonuk megvásárlása iránt. Azonban, hogy ez megtehessék, meg kell felelniük néhány követelménynek. Az első és legfontosabb, hogy legalább három éven keresztül megszakítás nélkül kellett bérelniük az illető ingatlant. Ezenkívül a lakás teljes árát kell befizetniük, a kérelmező egyik családtagjának sem lehet a nevén más saját ingatlan, s vásárló családjának egy főre eső átlagjövedelme nem haladhatja meg az országos átlagbér kétszeresét. Az új lakástulajdonosok öt éven keresztül nem adhatják el a lakásukat. Nagyváradon két ANL-tömbház van, az egyik az Árpád vezér (Ştefan cel Mare), a másik pedig a Vitéz (Decebal) úton, tájékoztatta lapunkat a városi önkormányzat sajtóosztálya. Előbbiben 125, utóbbiban 78 lakás található, melyek közül tíz egyelőre nem eladó, mivel a bérlők kevesebb mint egy éve lakják az ingatlant. 83 lakó jelezte az önkormányzatnak vásárlási szándékát, de még egyetlen adásvételre sem került sor. Krónika (Kolozsvár) 2010. szeptember 25.A kisebbség, mint kuriózum?Kolozsvár – A Kolozsvári Professzionális Újságírók Szövetsége (APPC) második alkalommal rendezett műhelybeszélgetést, melynek fő célja azokat a szakmai fogalmakat minél alaposabban körbe járni, amelyek az újságírói életpálya velejárói. Ez alkalommal a meghívott Dan Cureana Román Televízió, Kolozsvári Területi Stúdió egyik fő operatőre volt. A meghívást annak köszönhette, hogy valódi riporterként a nézőknek egy olyan sorozatot készített el nem kis fáradsággal és következetes kitartással, mely mondanivalója következtében olyant tartalmazott, ami bizonyos fokig újdonságot jelentett. A sorozat címe: „Emberek Romániából”, egyenként három perces időtartamban állapotriportot készített hazánkban élő és még létező nemzeti kisebbségekről. A három perc nagy kihívás, próbára teszi a riportert. Ennek az elvárásnak Dan Curean maradéktalanul eleget is tesz. Ennek következtében nincsenek felesleges szövegek, képek. Mégis ennyi időben felvillant egy olyan állapotot, mely a nézőt elgondolkodtathatja. Mindenik rövid filmet szöveg vezet be, melyben Dan Curean megfogalmazza röviden mit is, tud azokról a kisebbségekről, kiket bemutat. A vetítés kronologikus sorrendjében felsővisói cipszerekről elmondja: 1798-ban Ausztriai Zipt községből 26 faipari munkás, egyesek családostól, érkezik Máramarosba. Rövid időre jönnek, de a Visó partján házakat építenek és végül is, letelepednek. 1942-ben a közösség 7000 lelket számlált, mára maradtak 1000-en. Közülük két személy beszéli a zipszer dialektust. A Kolozs megyei szamosújvári örmények 1670- ben Kaukázusból, Krím félszigetről és Moldáviából érkeznek Szamosújvár település területére. Az újonnan letelepültek felépítenek maguknak egy örmény várost, melyet Armenopolisnak neveznek el. Hosszú ideig senki idegen sem telepedhetett le. A város az örmények sajátos törvényei szerint fejlődött. 1850-ben a városnak 8000 örmény lakosa volt. Mára maradt 200 személy. Konstanca megyei Valu lui Traian településen élnek tatárok. A cári csapatok elől menekülve elhagyták a Krím félszigetet, és Dobrudzsába menekülnek. Vallásukat, szokásaikat és nyelvüket megőrizték. Ma több mint 300 család él itt, békés harmóniában az őslakossággal. Tulcea megyében Letean letelepedtek az ukrán származású haholik. 150 évvel ezelőtt állataikat áthajtva a Duna-delta Chilia ágán letelepedtek, a Leteai erdő mellé. A települést víz veszi körbe. Halászatból és földművelésből élnek. Maguk között csak ukrán nyelven beszélnek. Ma már a fiatalok elhagyják a települést, és a városba mennek munkát és megélhetést keresni. Csak az öregek emlékeznek azokra az időkre, mikor a faluban 15000 szarvasmarha volt és az énekeik messze szálltak. Erdélyi Gábor cigányok. A legenda szerint a mai Gábor cigányok ősei, mint fegyverkovácsok Árpád fejedelemmel érkeztek az ország területére és a Székelyföldön telepedtek le. Egyetlen történelmi adat sem tükrözi, mikor jelentek meg a Gábor cigányok Erdély területén. A Gáborokat felismerhetjük kalapjukról, jellegzetes bajuszukról és karakteres arcukról. Nagyon sok közülük szőke, kékszemű. Gáborok tisztelt mesteremberek. Eskü kötelezi hagyományaik őrzésére. A Cernai meglenorománok több száz évet éltek a mai Görögország északi részén. Ők egyedülálló dialektusát beszélik a román nyelvnek. Mivel nyelvhasználatuk miatt üldözték őket, 1926-ban elhagyják Görögországot és a mai Bulgária Kadrilater területén telepednek meg. 1940-ben lakosságcsere következtében Dobrudzsába kerülnek. 15 év alatt kétszer voltak kénytelen lakóhelyet cserélni. Ma már Tulcea megyében Cerna faluba vannak beszorítva. Ahol ma már 2000 meglenoromán él. A vetítés után közvetlen beszélgetés alakult ki Dan Curean és a jelenlevő kollegák között. Elmondta mit jelentett számára az a segítség, melyet a Román Televízió, Kolozsvári Területi Stúdió vezetőségétől kapott azért, hogy ezt az anyagot másfélév leforgása alatt elkészítse. Volt olyan hely, ahova többször is visszatért. Maga a rögzített anyag sokkal nagyobb, mint amit itt bemutatott. Nem egy részt szeretne kibővíteni olyan eseményekkel, melyek a három percbe nem fértek be. Meg tudtuk, a 89-es események előtt, bizonyos közösségek jobban összefogtak, összetartottak, jobban ügyelték, ápolták azokat a szokásokat, melyeket őseiktől örököltek, mint a mai állapotukban. Ma már nem egy kisebbségnek iskolája van, melyben, tanítják anyanyelvüket. Ennek dacára sok fiatal a nagyvilágot választja. Elmegy szülőföldjéről. Aki ott marad, hihetetlenül nyitottan fogadja az őket meglátogató idegent. Szívesen beszél sorsukról, problémáikról. Örved annak, van ki, rájuk is figyel. Szakmailag felvetődött, a riport azon kívül, hogy beszámol, azt is próbálja kutatni, hogy miért történt úgy, ahogy történt.A riporter, mivel, hogy felderít, ezért a személyes jelenléte nélkülözhetetlen. A riport pontos, konkrét információkat kell, hogy tartalmazzon. Rádióban, tv-ben hanghatás és a képek, látvány is szerepet játszik. Csendesen megfogalmazódott, az államnak még jobban oda kellene figyelnie azokra a nemzeti kisebbségekre, akik az ország különböző részeiben élnek. Számomra a szamosújvári örményekről készült részben sokat elárultak azok a képek, melyek a jelenlegi helyzetet tükrözték. A hajdani gyönyörű házak kariatidáikkal együtt, lerobbant állapota. Néptelen utca rész, melynek a végében meghúzódik az ősi örmény Salamon templom, melyet 1723-ban építettek. Gyönyörű szobabelső, faragott bútorokkal, értékes perzsákkal. Gazdag könyvtár. Esztegár János kulturáltan beszél arról az időről, amikor a város jelentős gazdasági életet élt, örmény szempontból. Ezzel szemben a Gáborok vidáman magabiztosan élik életük. Érezni rajtuk a markáns tudatosságot, ami lehetővé teszi azt a vitalitást, mellyel birtokukba, veszik azt a területet, melyen élni, akarnak. Érezni övék a jövő. Amit bizonyít a rengeteg gyermek. Csomafáy Ferenc. erdon.ro 2010. november 1.Farcádi Botond a Háromszék új főszerkesztőjeNyugdíjjogosult életkorára hivatkozva lemondott tisztségéről Farkas Árpád, a Háromszék főszerkesztője, Farcádi Botond kollégánkat javasolván utódjául. A pénteki szerkesztőségi közgyűlés, melyen Csinta Samu gazdasági rovatvezető is jelentkezett e funkcióra, titkos szavazással Farcádi Botondot választotta a lap főszerkesztőjévé. Farkas Árpád tizennyolc éve vezeti a Háromszéket – mely ezalatt a romániai magyar sajtópaletta legfüggetlenebb és egyben legnagyobb olvasótáborral rendelkező újságjává vált, s számos díjjal (Bocskai-, Bethlen Gábor-, Árpád Fejedelem-díj) tüntették ki olyan magyar civil szervezetek, melyek nem kapcsolódnak sem kormányokhoz, sem pártokhoz –, ígérte, hogy a továbbiakban is támogatja Farcádi Botond és a szerkesztőség munkáját. Farcádi Botond 1983-ban született Sepsiszentgyörgyön, a Babeş–Bolyai magyar–román szakos végzettje, öt éve gyakorolja az újságíró-szerkesztői szakmát. A lap nemzeti közösségünket szolgáló szellemi irányultságának továbbvitelét ígérve nyerte el a szerkesztőség többségi szavazatát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. november 4.Turulszárnyak az Érmelléken és az ezeréves határ felettMajd minden népnek van eredetmondája, eredettörténete. A mi népünké az egyik legszebb, amely ma is misztikus borzongással tölt el minden magyar érzületű embert az ezeréves határon belül. Eredetmondánk óriás turuljainak, kerecsensólymainak, torontáljainak vasszárnyai tekintélyt parancsolón ott terjeszkednek a Kárpát-medence felett mind e mai napig. Béla király névtelen jegyzője, Anonymus a Gesta Hungarorum című munkájában a következőképpen ír Álmos nagyfejedelem születésének történetéről a 13. század végén: „Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, ( ) Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Õnedbelia vezérnek Emese nevű lányát. Ettől fia születet, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy rászállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak.” A turulmadár így vált kapoccsá égi és földi hatalom között őshitünk, ősszellemiségünk szent madaraként, amely hírül adta Emesének, hogy fia, Álmos a magyarság elhivatott nagy fejedelme lesz. Õ foganatosítja vérszerződéssel a nemzetszövetséget, melynek eredményeként elfoglalják majd a Kárpát-medencét, és lerakják a magyar birodalom alapjait az elkövetkezendő hatszáz évre. Tudat és szimbólum A kommunista korszak Kelet-Európa legsivárabb, legtorzabb korszaka volt. Csupán sekélyes, hamis értékrendek ötvenéves fenntartásával tudta beírni magát a történelembe. Az 1945-ös „felszabadulásnak” titulált esemény nem volt más, mint Kelet-Európa nyíltszíni kifosztása. A gúzsba kötött magyarságtudatot a mai napig nehéz kiszabadítani a hazug bolsevista eszmékkel, eszményképekkel beszőtt kötelékekből. Nagy ellensége volt ennek a korszaknak ez a vasmadár, ugyanis a nemzet identitástudatának elsorvasztása volt a cél. A kommunista internacionálé nem tűrt meg nemzeteket megkülönböztető sajátosságokat, eredetmondákat, legendákat, hitet. Millenium Az országban 1896-ban a milleniumi ünnepségek alkalmával hét helyen állítottak emlékművet az akkori kormány megbízásából: Dévény, Nyitra, Munkács, Brassó, Pannonhalma, Zimony és Pusztaszer helységekben – ezekből csak Pusztaszer és Pannonhalma található a mai országhatárokon belül. Dévény, ahol a Duna hazánkba belép, az ország nyugati kapuja; Nyitra az északnyugati országrész püspökségi központja, (ezen a talapzaton négy turul is állott); a Székelyhídon is feszíti szárnyait Vereckéhez közeli Munkácson a legenda szerint Árpád és serege pihent meg; Brassó volt a délkeleti kapu; a zimonyi turul Nándorfehérvár (a mai Belgrád) felé tekint, a Hunyadi, Kinizsi, Dugovics védte falakra. A pusztaszeri madár a honfoglalásnak és az Árpád tartotta első országgyűlésnek állít emléket, míg Pannonhalmán ősrégi kultúránk jelképeként őrzi a múlt árnyait, mintegy határkőként az ázsiai és az európai kultúra között. A dévényi, a munkácsi, a zimonyi és a brassói emlékművek az ország négy kapuját szimbolizálták. Mindegyik „átnézett a határon”, azaz az országból kifelé fordult. Ausztriával, Oroszországgal, Szerbiával és Romániával szembefordulva jelezték a magyar államhatár integritását. A turulok drámája Trianon és a kommunista rezsim alatt Az első világháborút követően nem csak a magyarságtudatot irtották tűzzel-vassal, de mindent, ami a nemzet egykori nagyságára, múltjára, eredetére utalt. Az elszakított részeken elpusztították, tönkretették, a nemzet jelképeit, emlékműveit, műemléképületeit pedig lebontották, vagy átépítették. A magyarok óriás madarának széttárt szárnyai az ezeréves határon belüli területeken rossz ómen volt minden olyan nemzet részére, akik részesültek a turul birodalom területeiből, így azokat minden erejükkel igyekeztek eltüntetni. A munkácsi vár bástyáján őrködő turulszobrot is a trianoni békeszerződés után bontották le, majd a Vörös Hadsereg parancsára 1945-ben beolvasztották vörös csillagok alapanyagának. Ezt 2008. márciusában állították vissza eredeti helyére. Lengyel Zoltán, Munkács polgármestere a történelmi igazságtétel pillanatának nevezte a szobor visszaállítását. A zimonyi vártornyon álló óriás madarat, a dévényi várhegyen levőt és a brassói Cenk-hegyen állítottat 1918-ban a megszálló kisantant államok csapatai ugyancsak megsemmisítették. A Felvidék (a mai Szlovákiához tartozik) turulszobrait majdnem mind ellopták. A Tatabánya melletti Kő-hegy tetején lévő turul Európa legnagyobb madarat ábrázoló szobra: a kiterjesztett szárnyak fesztávolsága majdnem 15 méter. Kézai Simon krónikája szerint a honfoglaló Árpád vezér seregei a mai Tatabányánál győzték le Szvatopluk szláv fejedelem hadait. A millennium alkalmából helyi kezdeményezésre felállított turulszobor Donáth Gyula alkotása. 1992-ben felújították, és újra felavatták. Az ungvári, a munkácsi, a dolhai, a viski (Kárpátalja) a málnásfürdői (Székelyföld), a budai várban „fészkelő”, a szikszói (Magyarország) a legtekintélyesebbek talán az egész Kárpát-medencében, a közel 270 Torontál közül. Magyarországon mintegy 195 szobor áll 183 településen. A Felvidék szlovákiai részén 8, Kárpátalján 5, Erdélyben 32, Partiumban 16, Délvidéken 7 szobor áll. Az ausztriai Burgenland területén, Rábakeresztúron van az egyetlen turulszobor. Ezek a számok állandóan változnak, hisz a kerecsen sólymok most élik reneszánszukat az ezer éves határon belül. A történelem cinizmusa, hogy az egykoron róla elnevezett Torontál vármegyében (a Magyar Királyság délvidéki része) „fészkel” a legritkábban. Érmelléki szárnyak Ha megnézzük, hogyan repül egy sólyom, mennyire kecses és könnyed a röpte, mintha magát az emberi lelket jelképezné, amely időn és téren felül áll. Valamint olyan villámgyors irányváltoztatásokra képes, akár a fény. Ezért is nevezik a turulmadarakat a fény madarának. A fény pedig az isteni dolgok kifejezésére is szolgált az őseinknél. Ezen óriás madarak Napból való származtatása több ezer éves fénykultuszra tekint vissza. A mai érmelléki turultelepülésekre majd minden évben fészket rak egy-egy eredetőrző madár. Albison, Ottományban, Székelyhídon, Értarcsán már leszállt őrizni az ősálmot. Ma már nem olvasztja be őket a békeszerződések gyűlölete, a kommunista rezsimek hitet, legendákat nem tűrő átka. Kitaláltunk ezek helyett egy veszedelmesebb kohót, a globalizációt. Az is egyfajta egyenruha. Sütő Éva Reggeli Újság, Erdély.ma 2010. december 26.Gondolatok a befogadásról a kettős állampolgárság kapcsánÖrömmel és hálás szeretettel köszönöm a magam és a gyermekeim nevében a magyar kormány döntését, amellyel befogadó szeretettel utat nyit az országhatárain túl élő testvérek számára. Remélem, ez az integráló, a sokféleségben egységet kereső lelkület nem fog leállni a trianoni döntés által határon kívül maradt és továbbra is ott élni akaró magyarok befogadásával. A Kárpát-medence, de bármely más térség felvirágzása mindig is összeköthető a bizalomból fakadó befogadó, integráló, a másikban testvért látó lelkülettel. Árpád vezér nagysága, országalapító ereje éppen e bizalomból fakadó, az itt élő családokat egy asztalhoz ültető magatartásából ered. Amikor Olaszországban a városállamok egymás ellen háborúztak, amikor a német fejedelemségek egymást ostromolták, ő képes volt egy hatalmas, egységes nagy családot megálmodni. Annyira jó tudni, hogy a honfoglalás korából nem kerültek elő felégetett városok, tömegsírok – ez mind-mind azt bizonyítja, hogy a honfoglaló törzsek és a honfoglalás előtt itt élő emberek képesek voltak összefogni, békében élni, közösen jövőt álmodni. Az évtizedekig tartó nyugat-európai kalandozásokra is csak azért kerülhetett sor, mert otthon a hátországban béke volt, és a harcosok családjukat hosszabb időre magukra merték hagyni. Ha polgárháborús feszültségek lettek volna, mindenkinek otthon kellett volna maradnia, hogy egymást kölcsönösen sakkban tartsák. Az Árpád-házi királyok továbbvitték a befogadó lelkületet, ők minden embert ajándéknak, áldásnak tekintettek, még a legyőzött ellenséget is. Szent László – Erdély védőszentje – életében olvassuk, hogy a betörő kunokat legyőzte Beszterce környékén, és amikor a katonái elkezdték lemészárolni a legyőzött ellenséget, azonnal leállította őket, mert tudja, hogy az otthont, hazát kereső emberekkel több, gazdagabb lehet a Kárpát-medence. Éppen ezért papokat hív, hogy tanítsák, készítsék fel a közös otthon építésére a legyőzött ellenséget, majd befogadja, bizalommal és sikerrel letelepíti őket az ország belsejébe. Ez a lelkület, ez a szellemiség győzedelmeskedett nagyon sokszor a történelem folyamán, és nyomában mindig felvirágzás, gazdagság, erő költözött a Kárpát-medencébe. Nemcsak kisebb csoportokat, hanem nagyon népes közösségeket, a bajban lévő horvát népet is befogadta a magyar korona. Milyen sok mindent köszönhetünk egymásnak! Hány szálon kapcsolódott, kötődött össze az itt élő családok, népek története! Nándorfehérvárnál, akárcsak oly sok más csatatéren, az összefogás, a bizalom diadalmaskodott, hisz e térség fiai együtt álltak ki a Kárpát-medencét elpusztítani akaró erőkkel szemben. Maga az erdélyi fejedelemség is, nagyon nehéz történelmi időszakban, a horvát származású Szapolyai Jánosnak és az ugyancsak horvát eredetű Martinuzzi Györgynek köszönheti létrejöttét. A történészek szép feladata felsorolni az összefogás életet teremtő erejének megannyi bátorító eseményét. Együtt, közösen könnyebb és eredményesebb házat, hazát építeni. Ez a szép Árpád vezéri álom fakult meg és dőlt össze Trianonnal. Hiszem, hogy nem az itt élő népek érdeke volt egymást megtagadva a szülőföldet vérrel megtölteni testvéreink sírjaival. Biztos, hogy mindannyian kevesebbek, szegényebbek lettünk azáltal, hogy megtagadtuk a testvéri összetartozást. Egészen biztos, hogy a világ nagy családjai között, e térséget darabocskákra szabdalva, egymásnak feszülve nem képes a helyét, szerepét eredményesen felvállalni. Trianon sebére sajnos a kettős állampolgárságról szóló magyar törvény nem végleges gyógyír. Az ott felszakadt gondokra, kérdésekre az e térségben élő népek csak együtt adhatnak választ! Én szívből remélem, hogy amit a 20. század elvett a Kárpát-medencétől: a békés, testvéri együttgondolkodást, a bizalomból fakadó békét, azt a 21. század elhozza, visszaadja, és akkor az itt élő népek jókedvű munkával, közösen, mindnyájunk örömére tündérkertté tehetik a földnek ezt a részét is. Reménnyel telt szívvel Böjte Csaba testvér, Vasárnap (Kolozsvár) 2011. február 11.Kettős esemény a VárbanNagyvárad – Kettős esemény helyszíne volt péntek délelőtt a nagyváradi vár multifunkcionális terme az M.M. Pódium szervezésében. Kiállításmegnyitóra és bábszínházi bemutatóra egyaránt sor került. Farsangi maszk kiállítás és bábszínházi bemutató helyszíne volt tegnap délelőtt a nagyváradi vár multifunkcionális terme. Először Bányai Szabados Katalin, a Tibor Ernő Galéria vezetője által készített maszkokból nyílt kiállítás. Nagy EMIlia mutatta be a gyerekeknek valamint a kiállítás iránt érdeklődő felnőtteknek a sokoldalú képzőművész által készített maszkokat. Elmondta: „Szabados Katalin olyan ember, akit megihlet egy látvány, egy átélt élmény vagy hangulat. Így történt ez akkor is, amikor Budapesten megállt a Hősök terén és végigtekintett történelmi nagyjaink méltóságteljes kőszobrain. Úgy döntött lerója kegyeletét azok előtt, akik a magyarságnak hazát adtak, azt megvédték és dicső módon vezették. Különleges módját találta ki az emlékállításnak, maszkokat készített az uralkodók és hősök arcvonásaival, szellemüket megidézve. Játékos történelem ez.” Játékos történelem Többek között maszkjaival felidézte a Csodaszarvas legendát, Árpád vezért és a honfoglalást, ősmagyarjainkat, Géza fejedelmet, Dózsa Györgyöt, Mátyás királyt. Mivel a maszkokat ismerték és használták az ókori kínaiak, egyiptomiak, aztékok, illetve a pogány népek sámánjai is, ezekből is kaphattunk ízelítőt, például Konfuciust, Kleopátrát, vagy a kis Natut ábrázoló maszkok által. Nagy Emilia arra biztatta a jelen lévő gyerekeket, hogy most amikor az álarcos bálok ideje van készítsenek saját kezűleg jelmezeket, hiszen ez izgalmas családi szórakozást jelent. Meleg Attila, az M.M. Pódium vezetője azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy Bányai Szabados Katalin rendszeresen közreműködik a társulattal, így ő készítette A halász meg a felesége című bábjáték díszlet- és plakáttervét is. A kiállítást egyébként hétköznap 10 és 12, illetve 16 és 18 óra között lehet megtekinteni, körülbelül még két hétig. A halász meg a felesége A kiállításmegnyitó után A halász meg a felesége című jubileumi zenés bábjátékot adták elő a Matyi Műhely Bábszínház bábosai: Meleg Attila, Bocskai Tímea és Fodor Lénárt. A Grimm testvérek meséje alapján a darabot Meleg Attila rendezte. Az előadás keretében több zenei mű is felcsendült: Chopin, Smetana, valamint udvari zenék. A gyerekek, akik mellesleg a 16-os számú Általános Iskolából érkeztek tátott szájjal nézték végig, majd nagy tapssal jutalmazták az előadást. Mészáros Tímea erdon.ro 2011. május 12.Cserkészmúzeum nyílik SepsiszentgyörgyönElveszettnek hitt, foszló újságok, fényképek, tárgyak, a kommunista korszak gyermekszervezeteinek (sólymok, pionírok, KISZ-tagok) emlékei és színes, új kiadványok is helyet kapnak az Ifjúsági Mozgalmak Múzeumában, amelyet várhatóan szeptemberben nyitnak meg a cserkészmozgalomnak nemrég kiutalt Kórház utcai házban. Tegnap ebbõl az anyagból állított ki ízelítõt a 14-es számú Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában, és a kevés érdeklõdõnek Gaál Sándor, az idén Árpád Fejedelem-díjjal kitüntetett Romániai Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke elmondta: a mai fiatalok keveset tudnak elõdeikrõl, tevékenységükrõl, 1989 elõtt a könyvtárakból sok mindent kidobattak, magánszemélyektõl került elõ sok minden, amit végre méltó körülmények között tárhatnak a világ elé. Háromszéken jelenleg mintegy ötszáz cserkész dolgozik tizenegy csapatban - és bár országszinten hatvan csapatot, 2500 tagot számlál a magyar mozgalom, csak itt van saját táboruk (az elhagyott utászházat adta át nekik a megyei tanács, ezt nyáron száz férõhelyesre bõvítik), saját emlékoszlopuk (a Tanulók Palotája elõtt), és itt kaptak székházat is - igaz, még romos az épület, de bíznak a feljavításában. Állami támogatástól elesik a szervezet, mert nem hajlandó betagolódni az országos (román) cserkészszövetségbe. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. augusztus 8.Magyar őstörténeti ismertetőSzatmárnémetiben mutatta be hétvégén új könyvét Radics Géza Amerikában élő magyarságkutató, eleget téve a Szatmári Híd Egyesület meghívásának. Az Eredetünk és őshazánk című köteten kívül a szerző három, korábban megjelent könyvéből is hozott magával jó néhányat, és 100-100 darabot ajándékozott belőlük a város középiskoláinak. Partiumi előadás-sorozata alkalmával a szerző megfordult Máramarosszigeten, Nagybányán, Nagykárolyban és Zilahon is, ahol szintén megajándékozta a gimnáziumokat. Mint elmondta, eddig összesen 250 ezer kötetet adományozott magyarországi és határon túli iskoláknak, melynek költségeit amerikai magyar szervezetek illetve, magánszemélyek állták. „Az őstörténet a birtoklás tudatának a megalapozása” – vallja a kutató, aki szerint a magyarság zöme nem Ázsiából érkezett a Kárpát-medencébe Árpád vezérletével, hanem tulajdonképpen Mezopotámia északi részéről származik. A térségben körülbelül 10 ezer éve kezdődött népesedési robbanás következtében az emberek kirajzottak a szélrózsa minden irányába, állítja a kutató, aki úgy véli, ez az elmélet magyarázatot ad a sumér–magyar nyelvrokonságra is, valamint a magyarok feltételezett vándorlásaira. Radics szerint nem ugyanaz a népcsoport vonult végig Ázsián, hanem a leletek rokonnépektől származnak, akikkel együtt éltünk valamikor a Közel-Keleten. A kutató állítja: a magyar nép ősei az Észak-Mezopotámiából útnak indult úgynevezett ősparasztok, akik körülbelül 8 ezer éve élnek a Kárpát-medencében. Elmondta: genetikai vizsgálatokkal igazolták, hogy a magyarságnak csak igen kis hányada származik Árpád népétől, mely – a hunokkal együtt – őstörök nyelven beszélt. Árpád és a veleérkezettek lényegében megszervezték a Kárpát-medence népeit, és megalapozták a magyar nagyhatalmat, maga a magyar nép azonban már itt élt a bejövetelükkor. A kutató arról is beszélt, hogy az írásbeliség tulajdonképpen a Kárpát-medencében alakult ki, melyre bizonyíték a tatárlaki lelet, valamint a boszniai piramisok környékén talált írásos emlékek, melyeken a magyar rovásírás egyes jelei felismerhetők. „Történelmet úgy kell írni, hogy az ne csak az agynak mondjon valamit, hanem a szívnek is. Meg kell, hogy ragadja az embert már iskolásgyermek korában, hogy érdemes volt magyarnak születni.” – vallja Radics Géza. Póti Eduárd, a szatmárnémeti református gimnázium történelemtanára szerint a diákok és az oktatók egyaránt érdeklődnek a magyar őstörténet iránt, az internetes források, illetve az ismeretterjesztő kiadványok azonban nem mindig közvetítenek hiteles információkat. Ezért fontosnak tartja, hogy minden iskolában legyenek olyan könyvek, melyeket a múltunkra kíváncsi tanulók forgathatnak. Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár) 2011. szeptember 13.A második honfoglalás, avagy Szervátiusz Jenő Hét vezér szobra 2011. augusztus 16-án – a II. Kolozsvári Magyar Napok keretében – újabb műalkotással gyarapodott a Szent Mihály Plébánia udvari traktusában helyet kapott Szervátiusz Múzeum. Amint arról a híradások is beszámoltak, Szervátiusz Jenő mészkőből készült szobrát a Gaál György elnök képviselte Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság adományozta, és az Egyházközség nevében Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános vette át. A kompozíciót a Művész monográfusa, Banner Zoltán művészettörténész mutatta be. Két kérdés tisztázatlan maradt, pontosan mikor és hova készülhetett eredetileg a szobor? A kérdések megoldás-kísérletéhez térben és időben sétáljunk el az 1941-től 1945-ig újra a honfoglaló magyarok vezére nevét viselő Árpád, mai nevén a rossz emlékű Traian utcába. A 27. szám alatt a második bécsi döntés időszakáig egy be nem fejezett középiskola építőtelepe csúfította az utcát. Az oromzatos-oszloprendes tagozásaival a kései olasz reneszánsz hangulatát megidézni kívánt, félbe maradt épület befejezése a magyar Honvédelmi Minisztérium építési osztályának lett a feladata. A háromszintes épület áttervezésének 1941 márciusában látott neki Ormay János mérnök-főhadnagy, építészmérnök. Az utca felőli, eredetileg Cour d’Honneur (díszudvar) elrendezésnek, az U betűt formáló alaprajznak csak az egyik szára valósult meg, a felhúzott falak is vakolatlanok maradtak. A kolozsvári IX. Honvéd Hadtestparancsnokságnak otthont adó, részben átalakított épület a hun és ősmagyar eszmeiség művészileg megtervezett visszaálmodása lett, melyet a bejáratok díszei is visszatükröztek: a bácstoroki mészkőből faragott kopjapillérekkel és tojástagos ívkövekkel szegélyezett félköríves falnyílások, s abban dús faragású tölgyfa szárnyak. A főbejárat két oldalán „Hun” (Hunor) és „Magyar” (Magor) kopjapillérekkel szegélyezett, dunaharaszti mészkőbe vésett, több mint három méteres alakjai magasodtak. A homlokzat sárga homokkövét a Kolozs megyei Alsótök (Tiocu de Jos) helységben fejtették. A napfényt a modern Teschauer rendszerű (egyesített szárnyú) ablakok árasztották a helyiségekbe. A kődíszeket, a fa applikációkat, az épület külső részét ékítő falképeket, sgrafitókat a vakítóan fehér nemes vakolat hatásosan kiemelte. Az iparművészeti munkák is hasonlóan látványosak voltak: a főbejáratot kopjamintás kovácsoltvas rácsos kapu jelezte, a mennyezetekről ötlángú kovácsoltvas csillárok függtek, a szobákból faragott tölgyfaajtók nyíltak, az emeletekre tölgyfa burkolatú lépcsőkarok vezettek. A lépcsőkorlátok, a deszkamellvédek, a kopjacölöpök, a faburkolatok és a padlózat mind-mind fényezett tölgyfából készült. Az előcsarnok és a díszlépcső ólombetétes üvegablakain címerek, várképek, fejedelmi arcképek és az ősmagyar legendárium jelenetei pompáztak. A székely háziipart a rackagyapjú alapanyagú háziszőttes szőnyegek és terítők képviselték. A 10 hónap alatt megvalósított, Kolozsvár városrendezési tervének keretébe tagozott épületet 1942. január 18-án Bárdossy László miniszterelnök és báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter jelenlétében adták át rendeltetésének. A díszítő munkálatokba a korszak elismert művészeit is bevonták. Az iparművészetben is jeleskedő Haranghy Jenő(1894–1951) festőművész nevéhez kötődtek az elpusztult homlokzati és lépcsőházi falfestmények, sgrafitók, valamint az üvegablakok képei. Az üvegfestmények Palka József díszüveg festő kivitelezései voltak. Hat freskó a Corvin koszorúval akkor frissen kitüntetett csíkszeredai születésű Szopos Sándor (1881–1954) festőművész alkotásai közé tartozik. Az épület külső és belső szobrainak elkészítésére nem pályázatot írhattak ki, hihetőbb, hogy meghívásos alapon kérték fel a közreműködő művészeket és szakembereket. Ennek alátámasztásául Rátz Mihálynak, a kolozsvári római katolikus egyházközség képviselőtestületi tagjának, az építkezés ellenőrének egyik levelére hivatkozom. Kolozsvárt, 1941. november 4-én keltezett levelével Köpeczi Sebestyén József heraldikust, címerszakértőt és festőművészt kereste fel, arra kérve, hogy „szíveskedjék soraim vétele után Ormay mérnök-főhadnagy urat felkeresni, hogy a heraldikus feladat megoldásáról és megbízásáról tárgyaljanak”. Szervátiusz Jenő Hét vezér szobrát az építmény központi részében, a kapualjban szándékozhatott elhelyeztetni, de a korabeli fényképek tanúsága szerint az épületbe lépőket az ötszínű kopja és karikó mintás terrazzó padló szélén Árpád vezér mellalakja fogadta. Úgy alakult, hogy az épület külső részén (lásd Hunor és Magor) és belső terében elhelyezett kőszobrokat a Bihar megyei Gálospetriben (Galoşpetreu) – Érmihályfalvától 10 kilométernyire – született Borsodi Bindász Dezső (1903–1979) formázhatta meg. Bár egyidős volt Szervátiusz Jenővel, többet bizonyíthatta rátermettségét. Korábban készült köztéri szobrai tették ismertté nevét: az alsózsolcai első világháborús és az ónodi hősi emlékmű, a miskolci Szent István szobor, valamint Csengey Gusztáv evangélikus teológus, költő és Lévay József költő, Borsod megyei alispán mellszobra. A Honvédelmi Minisztérium igényt tartott Szervátiusz Jenő közreműködésére is. Az életelemét jelentő fa művészi megmunkálására kérték fel, alkotásaival a hadtestparancsnok fogadó- és dolgozószobáit díszítették, berendezései adták meg a hely szellemét kiemelő méltó külsőségeket. Az általa fába álmodott figurális bútorok a székely népi és katonai élet tárgysorozatából merítették témáikat. A népies ihletésű lócák és székek mellett komoly iparművészeti remekek várták a parancsnokot és vendégeit: a Marosvásárhelyen oly sok épületet tervező Thoroczkay Wigand Ede (1870–1945) műépítész bútorainak stílusára emlékeztető, figurális faragásban végződő karosszékek. Az épületben székelő Dálnoki Miklós Béla (1890–1948) hadtestparancsnok mindennap elhaladt az előtt a történelmi tablófestmény előtt, mely Horthy Miklós kormányzót ábrázolta, amint a Főtér északi során az 1940. szeptember 11-én Kolozsvárra bevonult magyar katonák díszelgését fogadta. Dolgozószobájában a Szervátiusz Jenő megálmodta, a székely népéletből vett jelenetekkel és alakokkal díszített, diófából faragott hatalmas dolgozóasztal várta, melynek lapját négy bajuszos, székely harisnyás favágó meggörnyedt szobra tartotta. Egyedi vésőkezelését, formáinak ritmikáját, a székely lelkületet fafaragásban kifejezett beleérző képességét nem lehetett összetéveszteni a tiszti íróasztalok díszítésére szolgáló kis alakú, székely népi tárgyú faszobrok sorozatával, melyet Romulus Ladea szobrászművész egyik tanítványa, a szászrégeni születésű Csorvássy István (1912–1986) szobrász, fafaragó művész készített. A témához kapcsolódik még egy érdekes adalék. A „kurta magyar világból”, 1941-ből származik Szervátiusz Jenőnek egy másik, ugyancsak a magyar honvédséghez kapcsolható, feledésbe merült munkája, a 21-es honvéd Bajtársi Szövetség emlékkelyhe. A kehely érdekessége, hogy a magyar heraldika legkiválóbb, korábban már említett mestere, Köpeczi Sebestyén József tervezte, melyet Szervátiusz Jenő a maga szakmájában ugyancsak művésznek tekinthető alkotótársával, Péterffy Lajos kolozsvári ékszerésszel formázott meg. A magyar királyi kolozsvári IX. Honvéd Hadtestparancsnokság egykori épületének „magyaros” díszítőelemeire csak a korabeli fényképek, képeslapok emlékeztetnek. Az épület második világháború utáni sorsában bizonyára a magyar katonasághoz fűződő előélete is szerepet játszhatott abban, hogy az eredeti, román elképzeléseknek megfelelően nem oktatási célt szolgált. 1948-tól egészen az 1989-es romániai politikai átrendeződésig a hírhedt Securitate helyi központja volt. Az épület nyomasztó emlékét enyhítse az a tudat, hogy abban egykoron Szervátiusz Jenőnek és művésztársainak alkotásai próbálták feledtetni a világháború szörnyűségeit, a katonai drill merevségeit úgy, hogy a székely művészet derűre késztető játékosságát lopták a komor falak közé. Szervátiusz Jenő Hét vezér szobra sokáig lappangott, a múlt rendszerben Kiss Jenő költő, egykori erdélyi helikonista kertjében, majd a Heltai Alapítványnak otthont nyújtó épület udvarában. Dési Károly és Venczel Attila szobrászoknak volt mit restaurálnia, főleg pótolnia, a szobor alakjai, a honfoglaló vezérek nem háborús sérüléseket szenvedtek, a károkat nem repeszgránátok, vagy eltévedt lövedékek okozták, a képzőművészet iránt fogékony vendégek célba dobással fejezték ki kritikájukat a nekik nem tetsző rész eltávolításának reményében. A szoborrongálások is a 20. századi erdélyi művészettörténet megíratlan fejezetei közé tartoznak. A kolozsvári IX. Honvéd Hadtestparancsnokság Szervátiusz Jenő faragta egykori berendezési tárgyai – főként a dolgozóasztal – kapcsán egy nagyon izgalmas kérdés merül fel. Mi lehetett a sorsuk? A bútorzat nem pusztult el, Kiss András nyugalmazott főlevéltáros visszaemlékezése szerint 1946-ban a Bolyai Tudományegyetem kapta meg. Utána kellene járnia – valakinek –, hogy a korabeli bútorok a Babeş-Bolyai Tudományegyetem használatában vannak-e még, vagy esetleg leselejtezték őket. S ha tűzre vetésükkel nem emelték néhány fokkal az akkori időszak minden évszakban hűvös levegőjét, akkor kinek a szalonjában vagy dolgozószobájában lappanghatnak? Eredetüket illetően mostani gazdájuk valószínűleg teljes tájékozatlanságban él. Megeshet, hogy egy kis utánajárással, egy kis elengedhetetlen szerencsével, újabb tétellel bővülhetne Szervátiusz Jenő munkáinak szakirodalma, és egy kis égi pártfogással, újabb műalkotással gyarapodhatna a Szervátiusz Múzeum. SAS PÉTER. Szabadság (Kolozsvár) 2011. szeptember 27.Szobrot kapott Potsa József főispán (Háromszék vármegye napja)Régi adósságát törlesztette az utókor: Potsa József, Háromszék vármegye főispánja mellszobrát, Vargha Mihály alkotását avatták tegnap, nem az egykori vármegyeházán, hanem a mai megyeháza előcsarnokában. A szobrot Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke és Markó Béla miniszterelnök-helyettes leplezte le, a 175 éve született hatolykai Potsa Józsefet Cserey Zoltán sepsiszentgyörgyi történész méltatta. Az avatóra az 1876-ban alakult Háromszék vármegye első közgyűlésének 135. évfordulóján került sor. Tamás Sándor ünnepi beszédében hangoztatta, időszerű volt szobrot állítani, hiszen Potsa József főispánsága idején (1877–1903) fejlődött leghatékonyabban a megye. Az elnök párhuzamot vont Székelyföld, Háromszék akkori és mostani helyzete között, s kiemelte azt a három fontos feladatot, mely ma is időszerű: a kivándorlás megfékezése végett a megye gazdasági fellendítése, a székely termékek számára piac teremtése, a fürdőkultúra felvirágoztatása. Erősödő, gyarapodó, fejlődő Székelyföldet akarunk, és annak kell lennie – zárta szavait a tanácselnök. Markó Béla először Vargha Mihály szobrászművésznek gratulált, utána mondotta el ünnepi beszédét. Kivételesnek nevezte a tegnapi eseményt, mivel királyoknak, fejedelmeknek, hadvezéreknek, íróknak, művészeknek állítunk szobrokat, de közigazgatási vezetőknek ritkán. Potsáról szólva kiemelte, ezt a földet, amely korábban megmutatta, hogy szembe tud szállni az elnyomókkal, a kiegyezés után fel tudta emelni, korszerűsíteni tudta, olyannyira, hogy Székelyföld legpolgárosodottabb térsége Háromszék volt. Cserey Zoltán arról szólt, hogy régi adósságát törleszti az utókor, mert Potsa Józsefet megbecsülték életében, de halála után alakja méltatlanul feledésbe merült. Életében a Székelyek atyjának is nevezték, a székely kérdést úgy igyekezett megoldani, hogy munkához jussanak a mezőgazdaságból, kisiparból kiszorult emberek, ekkor kezdődött a megye iparosítása. Az alkalomra megújult a megyeháza előcsarnoka. A földszinten Háromszék régi térképeinek másolata díszíti a falakat, a bordó bársonnyal burkolt emeleti részen a megyében levő közigazgatási egységek címereit állították ki. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának elnöke az emeleten adta át az egykori Székely Hadosztály emlékére szánt Árpád fejedelem-díjat, melyet a megyei tanács elnöke vett át. Az adományozó közölte, Hende Csaba magyar honvédelmi minisztert munkája máshová szólította, ám levelet intézett az egybegyűltekhez, s azt felolvasta. A tárcavezető a Székely Hadosztályról írta, akkor szolgált, amikor senki nem akart szolgálni, akkor védte a hazát, amikor már senki nem védte azt. Nem győzedelmeskedett, de megvédte a zászló becsületét. Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 19.Templom és Iskola SzórványegyesületSzeptember 25-én elhangzott ünnepélyes keretek között, hogy megalakult Resicabányán a Templom és Iskola Szórványegyesület, melynek egyik célkitűzése a gyerekek és fiatalok számára a magyar identitást fejlesztő és megőrző programokat szervezni. Október 15-én e cél érdekében szervezett programot az egyesület. A református templom épületében gyűltek össze a kíváncsi gyerekek és fiatalok. A helyi munkatársak Megyasszai Attila lelkipásztor és Benkő Réka óvónő mellett a Szegedről érkezett Oláhné dr. Szűcs Katalin magyartanár, Dóra Gabriella egészségügyi szakember és Kovács Attila önkéntes foglalkozott a csoporttal. Felejthetetlen élményt jelentett tanár és tanított számára a játékos foglalkozás, a magyaróra, vallásóra, történelemóra és az egészségügyi nevelés. Az eljátszott történet: Árpád fejedelemmé választása, a hét vezér nevének játékos formában való megtanulása csak apró mozzanat a nap történéseiből. A legnagyobb elégtételt a csillogó, figyelő gyerekszemek jelentették és az, hogy a többórás együttlét után is nehezen vált el a csapat. A szegedi önkéntesek havonta egyszer tartanak foglalkozást, legközelebb november 19-én. Addig is szombatonként 11 órától a helyi munkatársak végzik az oktató-nevelő munkát. Megyasszai Bíró Júlia Nyugati Jelen (Arad) 2012. május 2.Árpád-szobor-avató SzékelyberébenMájus 12-én 11 órától Székelyberében Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész Árpád fejedelemről készült köztéri alkotását avatják fel. Ünnepi köszöntőt mond Majláth Károly, Székelybere polgármestere, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Markó Béla volt miniszterelnök-helyettes, Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke és Nagy Miklós Kund művészeti író. Közreműködnek: Albert Orsolya és Barabási Tivadar, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói. A szobor az RMDSZ és a helyi önkormányzat támogatásával készült. Népújság (Marosvásárhely) 2012. május 14.Felavatták Árpád vezér szobrát SzékelyberébenOlyan korban élünk, amikor nem szabad elfelejtenünk Árpád vezér és az egységre szerződő honfoglaló magyarok bölcsességét: azt a bölcsességet, azt a tudást, hogy vannak célok, amelyekért el kell felejteni a csoportérdekeket, és alá kell rendelni magunkat egyetlen közös döntésnek, mert másképpen nem fogunk boldogulni – jelentette ki Markó Béla szombaton Székelyberében, Árpád fejedelem szobrának ünnepi felavatásán. Gyarmathy János alkotását szombaton avatták fel a Nyárád menti községben. A község felújított központjában mintegy kétszázan gyűltek össze a neves marosvásárhelyi képzőművész, Gyarmathy János Árpád fejedelemről készült köztéri alkotásának ünnepi felavatásán. A havadi huszárok felvonulása után Majláth Károly polgármester köszöntötte a vendégeket, az önkormányzati elöljárókat és a község lakóit. Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács elnöke úgy vélte, Árpád szobra nem véletlenül került a térre, hisz ő mutatta meg Európának először a magyarok erejét, mivoltát, nagyságát, most pedig kiáll a térre és a művész révén üzen nekünk: a munkát folytatni kell, meg kell maradni itt a Kárpát-medencében, a Nyárád mentén. Benedekfi Csaba RMDSZ-es polgármesterjelölt azt hangsúlyozta, hogy Árpád példaképe kell hogy legyen minden magyarnak ebben a széthúzó világban. A magyar szembeszáll ellenségeivel, de legtöbbször vagy árulás áldozata lesz, vagy saját soraiból kerül ki ellensége. „Ott ahol a legnagyobb egységet kellene hogy kovácsoljuk, ahol embereinket csatasorba kellene állítsuk, vannak akik kilépnek ebből a sorból és külön tömörülnek. Ha nem is egyeznek nézeteink, célunk akkor is egy kell hogy maradjon” – emelte ki Benedekfi. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 14.Ez legyen jelképe a magyar ember erejének!Árpád-szobrot avattak Székelyberében A nyárádszentlászlói Szent László szobor és a deményházi Krisztus-szobor után újabb alkotással gazdagodott Nyárádmente kulturális térképe. Székelyberében május 12-én, szombaton avatták fel a neves marosvásárhelyi szobrászművész, Gyarmathy János Árpád fejedelemről készült köztéri alkotását. A bronzból készült mellszobor az RMDSZ és a helyi önkormányzat támogatásával készült. Délelőtt, a ragyogó napsütésben ünneplőbe öltözött emberek gyűlekeztek Székelybere központjában, a leleplezésre váró Árpád-szobor körül. Az ünnepi rendezvényen Markó Béla szenátor, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Majláth Károly, Székelybere polgármestere, Benedekfi Csaba, az RMDSZ székelyberei polgármesterjelöltje és Nagy Miklós Kund művészeti író mondott beszédet. Felvonultak a havadi lovashuszárok, fellépett Albert Orsolya és Barabási Tivadar, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója. "Szerény lehetőségekkel is hatalmas megvalósításokra vagyunk képesek" Majláth Károly hangsúlyozta: "szerény lehetőségekkel is hatalmas megvalósításokra vagyunk képesek". Köszönte, hogy összefogással, bizalommal mellette és az RMDSZ mellett voltak, ennek az eredménye, hogy egy ilyen csodálatos esemény szervezői lehettek. "A ma leleplezett honfoglaló hadvezérünk Árpád fejedelmünk mellszobra szimbólum, neki köszönhetjük, hogy magyarrá lett a Kárpát-medence. Ez legyen jelképe a magyar ember erejének. Legyünk és maradjunk együtt, szükségünk van egymásra. Mindennapjainkban, ha csak egy pillanatra is erre a szoborra tekintünk, gondoljunk elődeink kitartó, erős, szándékától el nem téríthető egybetartó, hatalmas erejére. Ez adjon nekünk továbbra is erőt, kitartást, közös világunk megépítéséhez, céljaink megvalósításához, közérzetünk, magyarságtudatunk méltó megéléséhez. Isten áldjon bennünket!", zárta köszöntőjét a polgármester. Vigyázzanak erre a szoborra! Lokodi Edit meghatónak nevezte a pillanatot, hogy a gyönyörű szobor egy erdélyi község terét díszíti. "Árpád fejedelem hozott minket ide, a Kárpát-medencébe. Ő mutatta meg a magyarok erejét, ő mutatta meg, miként kell céljainkért kiállni. Árpád fejedelem "azt üzeni nekünk, hogy a munkát folytatni kell, meg kell maradni itt, a Kárpát-medencében, meg kell maradni a Nyárád mentén. Hiszen bizonyítottuk az elmúlt időben, hogy az a csapat, amely az RMDSZ köré tömörült, jól dolgozik. Itt vannak a polgármesterek, akik mandátumról mandátumra azt bizonyítják, hogy jól dolgoznak azért, hogy a közösségük fejlődjön". Legyünk minél erősebbek az elkövetkezendőkben Markó Béla mindenekelőtt azt a közös célt hangsúlyozta, hogy "minél erősebbek legyünk az elkövetkezendőkben". Gratulált a művésznek, aki egy szinte lehetetlen feladatnak tett eleget, mert Árpád fejedelemnek nem ismerjük semmiféle ábrázolását szemben más jeles eleinkkel, Szent Istvánnal, Szent Lászlóval, Mátyás királlyal. A szobrászművész "jól tudta milyen volt Árpád, az a magyar fejedelem, aki tulajdonképpen Magyarországot alapította" mondta hozzátéve, hogy bár nem maradtak képek, rajzok, de még vázlatok sem Árpád fejedelemről, "pontosan tudjuk, milyennek kellett lennie annak az embernek, aki a hatalmas történelmi művet végigvitte, és megalkotta Magyarországot. Véleménye szerint a honfoglalás korát nem tekinthetjük valamiféle romantikus kornak, "mert el kellett jönni Etelközből és kellett keresni egy új hazát". Ehhez nemcsak erőre volt szükség, de kiváló szervezőképességre, tudásra, taktikai és stratégiai, vezéri és hadvezéri képességekre is. "Ha ezeket így egymás mellé tesszük, akkor anélkül, hogy láttunk volna valamiféle rajzot, vázlatot arról, hogy Árpád fejedelem hogyan nézett ki, tudjuk, milyen embernek kellett lennie annak a vezetőnek, aki ezek nélkül a képességek nélkül nem tudott volna helyt állni és nem tudott volna egy két évtizedes életművet Etelköztől egészen haláláig létrehozni, megalkotni Magyarországot" "Ellenfeleink stratégiája az árulás" Benedekfi Csaba polgármesterjelölt arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ a mostani kampányban a román pártokon kívül még két magyar párttal is meg kell méretkezzen. "Ellenfeleink stratégiája ismét ugyanaz: az árulás, a hiszékeny emberek elvakítása", jelentette ki. Sajnálja, tette hozzá, mert "ha nem is egyeznek a vélemények, egy csapatban kellene játszanunk, főleg, hogy a pályán startból kevesebb játékossal indulunk. Kérdem én, így hogyan érvényesítsük érdekeinket, a magyar emberek érdekeit Romániában, ha ahányan vagyunk, annyifelé húzunk? Az RMDSZ bizonyított, rendezzük sorainkat és megfontoltan, felelősségtudattal, gyermekeink jövőjére gondolva döntsünk", mondta, majd arra kérte az erdélyi magyarokat Székelyberétől Nagyváradig, hogy szavazzanak az egységre, vagyis az RMDSZ-re. Ismét diadalt ülhet a művészet Nagy Miklós Kund művészeti író örült, hogy "ismét diadalt ülhet a művészet". Rámutatott: Árpád fejedelem az írók, költők, művészek számára mindig is ihlető erejű volt, majd emlékeztetett, hogy Árpád monumentális lovas szobrát pontosan ezelőtt 100 évvel állították fel Budapesten, a Hősök terén. "És Budapest után 100 évvel itt, Székelyberében, ebben a kis nyárádmenti községben ismét testet ölt. Ez a mellszobor tulajdonképpen mindent elmond a fejedelemről. Úgy hiszem, ez az esemény újra megerősíti az egész Nyárád mente felértékelődését". Örömmel állapította meg, hogy a térségben korábban nem voltak szobrok, ám az utóbbi években a köztereken legjobb szobrászaink – Hunyadi László, Bocskai Vince és Gyarmathy János – alkotásai ott vannak sokfelé a Felső-Nyárád mentétől az Alsó-Nyárád mentéig. A szoboravatási ünnepség végén Majláth Károly polgármester plaketteket adott át azoknak, akik hozzájárultak, hogy Árpád fejedelem mellszobrát felállíthassák Székelybere főterén. A rendezvény a himnusszal ért véget, majd a polgármester mindenkit meghívott egy gulyáspartira. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2012. június 23.Dr. Kiszely István antropológus csángók eredetéről –Mai világunkban valami megmagyarázhatatlan módon, egyre többen kíváncsiak őseikre. Dr. Kiszely István professzor, egyetemi tanár közel negyven éve tanítja „A magyarság őstörténete" és „A föld népei" című tárgyakat. Előadásait nem csak Magyarországon, vagy az erdélyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, hanem a világ számtalan országában érdeklődéssel hallgatják. Az országok, ahol előadásokat tartott: Ausztria, Németország, Franciaország, Svédország, Finnország, Anglia, Jugoszlávia, Olaszország, Egyiptom, Irak, Vietnám, India, Kína, USA, Kanada, Burjátia. A felsorolás legvégén lévő Burjátia Ázsiában van, még pedig meglehetősen messze, Kínától, Mongóliától északra, Szibéria távolabbi részén, a Bajkál-tó környékén. Ázsia távoli vidékei különösen érdeklik Kiszely István professzort, hiszen a magyarok ősei valamikor Belső-Ázsiában éltek. A mai székelyek és csángók hajdani elődjei, a moldvai magyarok vonatkozásában rendkívül érdekes megállapítás, hogy egy részüket még a keletről érkező Árpád vezér hagyta a Kárpátokon kívül. Természetesen, mint általában a népek eredetével kapcsolatban, itt is több elmélet létezik, de – ahogy Kiszely professzor egy kínai közmondásra hivatkozva mondja – önmagában az elmélet olyan, mint a maszat a szemüvegen: elhomályosítja a látást. Ma már a tudomány fejlődésével a különböző feltevéseken alapuló elméletek egyre inkább háttérbe szorulnak. A modern genetikai vizsgálatok egészen más megvilágításba helyezik a népek eredeteinek, vándorlásainak elméletét. A genetikában nincs tévedés, és nem a különböző feltevések, hanem konkrét tények döntenek. Nemzetközi kutatócsoport által végzett felmérések – belgák, lengyelek, németek – eredményei szerint Eurázsiában három népcsoport él: az indoeurópai, a mongolid és a türk (török). Mi a harmadikhoz tartozunk, ezt hoztuk be Európába. Dr. Kiszely István professzor érthetően és érdekesen tárja elénk a magyarság, és ezen belül a moldvai magyarok őstörténetét. csangoradio.ro. Erdély.ma 2012. december 15.A székelyekKik is Erdély székely lakói? A Kárpát-medence keleti és délkeleti területein, a magyar néptömbtől elszakadva, idegenekkel (főleg románokkal és szászokkal) körülvéve élnek. Nevük – a sicul – már a XI. században is előfordul; vagy homlokukon fehér lovaikra, vagy a széleken élő helyzetükre vonatkozhat az elnevezés. Nyelvük a magyar nyelv legrégibb vonásait őrzi, rovásírásuk sok ezer éves. Származásukról a kutatók sok hipotézist állítottak fel, de igaznak az bizonyult, amit maguk is közös emlékezetként őriznek: Csaba király népe Atilla hunjainak utóda. Történetük együtt indult Árpád népével, csak a nyugati hunok előbb váltak ki a hun – hsziungnú – törzsszövetségből, mint eleink. Egy ideig a közép-ázsiai Csu folyó mentén tartózkodtak, majd a Fekete-tenger északkeleti részére költöztek, ahonnan a római császár hívta be őket a Kárpát-medencébe a 360-as években, hogy a szarmatákat kordában tartsák. Atillának mintegy 35 000-nyi lovasíjásza volt, amivel Európában egyedülálló katonai erőt képviselt. Atilla halála (453) után – ezt többek között Thuróczy Jánosnál (1435–1490) és más krónikásunknál (mint Kézai Simonnál, 1285 körül) olvassuk – a hunok – mintegy 165 ezren – az erdélyi Mezőségre vonultak (a Csigle-mező, Csigledomb ma is őrzi első tartózkodási helyüket), és onnan népesítették be Erdély egy részét. „Csigle mezején már nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat. Ezek a székelyek a hunok maradványai… Amikor a magyarok újra birtokba vették Pannóniát, az ország felosztásánál a székelyek a magyarok beleegyezésével azt a vidéket kapták osztályrészül, amelyet már ezelőtt is lakóhelyül választottak maguknak.” (Thuróczy János) Anonymus egyértelműen írja, hogy „a székelyek régebben Atilla népei voltak”. „A székelyek az első honfoglalás népei voltak, akiket Árpád magyarjai már itt találtak, ők mentek Árpád népe elé, szövetséget ajánlva nekik. Nem meghódolt, hanem szövetséges nép volt. A XI–XII. században a gyepűk védelmét látták el. Mivel sokáig a hunok szabadságát élvezték, hagyományaik szerint Árpád vezér Országgyűlést hívott össze, amelyben a vezér kimondta, hogy mindannyian nemesek legyenek; jobbágy ne legyen köztük. Mai szálláshelyüket 1224-ben foglalták el. Mátyás király uralkodása idején főnemesekre, lófőnemesekre és gyalognemesekre tagozódtak.” „A székelyek kiváltképpen való nemesek, nekik mindenestől fogva külön törvények és szokások vagyon. Hadi dolgokban bölcsek, kik örökségeket és tisztségeket nemzetségre és nemzetségi ágazatára osztanak köztük” – olvassuk Werbőczy Tripartitumában, tehát még akkor jelen voltak Erdélyben, amikor a törzsi szervezet fennállt. Különállásukat a „székrendszer” segítette megőrizni, amelyek élén a királybíró, a székbíró és a kapitány állt. A XVI. századtól fokozatosan elszegényedtek, és sokuk jobbágysorba jutott. Egyes erdélyi fejedelmek összefogva a Habsburgokkal a székelyek kiváltságait kezdték eltörölni; az ellenálló székelyeket mindig szigorúan megtorolták. Legismertebb az 1764-es madéfalvai székely népgyűlés szétverése, ami után sokuk Moldvába és más területre menekült. Ma az Erdélyben élő magyarok lélekszáma reálisan több mint 2 millió, hivatalosan csak 1,2 millió; ennek jelentős részét a székelyek adják. A románoknak Székelyföldre való telepítése egyre erősödik. A székelység autonómiájának megadása erős nemzetközi nyomással feltehetően csak idő kérdése. Kiszely István Háromszék / Magyar Demokrata Erdély.ma 2013. június 10.Magyar Művészetért Díj Ütő GusztávnakÁtadták Budapesten a Magyar Művészetért Díjakat, Ütő Gusztáv sepsiszentgyörgyi képzőművész mellett Lendvay József hegedűművész, Nagy Ervin színművész, Schilling Árpád rendező, Szórádi Zsigmond szobrászművész vehette át a rangos kitüntetést. A Magyar Művészetért Posztumusz Díjat Jakobovits Miklós festőművésznek, a Petőfi Sándor-díjat a délvidéki Petőfi Sándor Kultúregyesületnek ítélte a kuratórium. Árpád fejedelem-díjat kapott Vizi E. Szilveszter a magyar tudományos életben elért világhírű eredményeiért. Ex Libris Díjban részesült a délvidéki Bogdán József pap költő, Dinnyés József előadóművész, az Eszéki Magyar Tanszék, a brünni Kazinczy Ferenc Diák Kör, a Krónikás Zenede, a Muzsikás együttes, a kárpátaljai Nagy Béla református főgondnok, a Prágai Tükör, Salamon Beja zeneművész, Sidi Péter sportlövő-világbajnok, a nagyváradi Szigligeti Színház és Meleg Vilmos színművész, Tar Károly író és Tokaj városa. (-kas) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. július 3.Visszatér a végekre a Kárpátok ŐreKözel száz esztendeje lerombolt emlékmű támad fel poraiból Csomortánban. A Kárpátok Őre nevű alkotással az egykori határvédő székelyek előtt szeretnének tisztelegni a helybéliek. Az eredeti szobrot még 1915-ben állították fel Kolozsváron, ám a háború után Erdélybe bevonuló román csapatok katonái elpusztították azt. Ennek hű másolata került most a csomortáni iskola udvarára. A végeken vagyunk. Az akkori Nagy-Magyarország legkeletibb pontjához esünk közel, alig 18 kilométerre van tőlünk Kóstelek – magyarázta az őrt álló honvédet ábrázoló szobor állításának apropóját Székely Csaba. A csomortáni fafaragó – az emlékmű egyik készítője – szerint valahol természetes, hogy a Kárpátok egykori őreinek emléket állító alkotás az említett településen kap helyet. Mint megtudtuk, a szóban forgó szobor története közel száz évre nyúlik vissza. Első ízben ugyanis 1915-ben Kolozsváron avatták fel Szeszák Ferenc Kárpátok Őre emlékművét. Általa azon székelyek előtt tisztelegtek, akik Árpád fejedelem által kialakított védelmi rendszerben szolgáltak, melynek rendeltetése az volt, hogy megvédje a Kárpátok hágóit, szorosai a külső támadások ellen. A rendszerváltás után Kolozsváron ismét fel szerették volna állítani ezt az emlékművet, de ez politikai okokból nem sikerült. Így került Horváth Béres János kaposvári születésű szobrász és Tóth Vásárhelyi József budapesti építész alkotása a magyarországi Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe, amit a 2000-es évek elején avattak fel – tájékoztatott Ferencz Csaba, Csíkpálfalva polgármestere. A községvezető elmondta, egy ottani megemlékezés alkalmával hangzott el, hogy a Kárpátok Őrének tulajdonképpen a végeken lenne a helye. „Egy magyarországi vállalkozói csoport fel is karolta az ötletet, így került az alkotás Csomortánba” – fogalmazott az elöljáró. Székely kapuk és a hont védő őr Az emlékmű központi eleme egy több mint két méter magas, tölgyfából készült, határőrt ábrázoló szobor. Ezt egy minden oldalról csíki székely kapura emlékeztető, cserefából készült torony veszi körül. A talapzattal együtt az alkotás magassága eléri a hat métert. A szobrot Horváth Béres János készítette, a tornyot Székely Csaba és Török Csaba csomortáni fafaragók készítették, míg a talapzatot Forró Attila csíkszeredai vállalkozó készítette. Az emlékmű terveit Tóth Vásárhelyi József rajzolta. Pénteken avatják a szobrot A csomortáni iskola udvarán felállított Kárpátok Őre emlékmű megáldását július 5-én, pénteken 18 órától tartják. A szervezők tájékoztatása szerint az eseményen a történelmi egyházak, civil szervezetek és politikai pártok (RMDSZ, EMNP, MPP), illetve a Székely Nemzeti Tanács képviselői egyaránt részt vesznek. Az ünnepség egyúttal tisztelgés a dicsőséges pozsonyi csata 1106. évfordulója előtt. Az első honvédháború A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehető időszakban zajlott, a mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a Luitpold bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett. A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be, egyben ez volt az első honvédő háború. Rédai Botond Székelyhon.ro 2013. október 26.Az autonómiaharc évtizedePont tíz évvel ezelőtt ezen a napon jött létre a Székely Nemzeti Tanács közképviseleti testületként egyetlen célkitűzéssel: a székelyföldi területi autonómia kivívásáért. Ez alatt az évtized alatt számos módon, eszközzel próbált eredményt elérni, ám kezdeményezései az egyre éleződő magyar–magyar politikai harcok miatt többnyire kudarcba fulladtak. E tíz esztendő krónikáját állítottuk össze, a teljesség igénye nélkül, nem ejtvén szót a nemzetközi fórumokon tett népszerűsítési, figyelemfelkeltési próbálkozásokról és a román hatalomhoz több ízben intézett nyílt levelekről, perekről. E kronológia jól tükrözi, miként sikerült előbb közbeszéd tárgyává, majd az erdélyi magyar pártok programjának részévé emelniük az autonómiaküzdelmet. Az SZNT végig próbált és többnyire sikerült felülemelkednie a pártpolitikán, tagjai, némely vezetői azonban csatlakoztak egyik vagy másik szervezethez (legtöbben az MPP-hez), így sok kezdeményezés az erdélyi magyarság belső politikai csatározásának áldozatául eset. Ez történt a helyi népszavazásokkal, a belső referendummal, több tüntetéssel, a székelyföldi önkormányzati nagygyűléssel. Az RMDSZ főként a politikai vetélytársat látta benne, túl radikálisnak találta kezdeményezéseiket, és nem volt hajlandó támogatni azokat. E számbavételben tisztán tetten érhetőek az RMDSZ válaszként megfogalmazott, soha be nem váltott ígéretei, de az is: 2012 után a szövetség székelyföldi képviselői végre nyitnak az SZNT irányába, és elkezdődhet a közös munka. Ennek köszönhetően jöhetett létre idén márciusban Marosvásárhelyen a minden eddiginél nagyobb autonómiatüntetés és az összefogásnak, együttműködésnek hála remélhetően sok tízezren, akár százezren vonulnak ki vasárnap a székelyek nagy menetelésére. Tanulságos ez az évtized, hűen tükrözi, mekkora szükség van arra, hogy politikum és civil kezdeményezés egyet akarjon, összehangoltan, egymást kiegészítve cselekedjék. Ha nekünk, erdélyi, székelyföldi magyarságnak sikerül saját hibánkból okulnunk, a következő tíz év sokkal eredményesebb lehet. Ez lenne az SZNT következetes kiállásának legnagyobb hozadéka. 2003. október 26. – Sepsiszentgyörgyön, a megyei könyvtár Gábor Áron Termében megalakul a Székely Nemzeti Tanács. Azért itt, mert mint megfogalmazták: „Ebben a teremben döntöttek másfél évszázada őseink az önvédelmi harc vállalásáról, a most megjelentek pedig ugyanezt vállalják”. A bejelentkezések alapján 211 személyt regisztrálnak, ám a nem hivatalos küldöttekkel, az érdeklődőkkel együtt közel négyszázan gyűlnek össze. Megválasztják a vezetőtestületet, melyben minden székely szék képviselője helyet kap, és az autonómiastatútum kidolgozóját, Csapó József lesz az SZNT elnöke. Négy határozatot és egy kiáltványt fogadnak el. A székely székek önigazgatásáról, a Székelyföld autonómiájáról hozott határozat leszögezi: „..a székely székek mai polgáraiként, Székelyföld lakóiként kinyilvánítjuk akaratunkat a székely székek önigazgatására, Székelyföld autonómiájára, Székelyföld autonómiastatútumának törvény általi jóváhagyására.” Ekkor döntenek arról, hogy véglegesítik az autonómiastatútumot és az SZNT jóváhagyása után Románia parlamentje elé terjesztik. 2003. december – összesítik a beérkezett módosító javaslatokat. 2004. január 17. – a testület szintén Sepsiszentgyörgyön ülésezik és egyöntetűen fogadja el a kiegészített statútumot. A 22 fejezetből és 131 szakaszból álló statútumtervezeten végrehajtott módosítások jelentős része formai, többnyire pontosító, lényeget kiemelő változtatások kerülnek a dokumentumba. A Székely Nemzeti Tanács Birtalan Ákos képviselőt kéri fel az autonómiastatútum törvénytervezetének román parlament elé terjesztésére, és Kovács Zoltán, Kónya Hamar Sándor, Szilágyi Zsolt, Vekov Károly, Pécsi Ferenc illetve Toró T. Tibor képviselőt bízza meg ennek támogatásával és fenntartásával. 2004. február 25. – a megbízott képviselők a román parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot. 2004. március 30. – a képviselőház elsöprő többséggel elutasítja az SZNT által kezdeményezett és hat RMDSZ-es honatya által benyújtott törvénytervezetet. A közigazgatási szakbizottság egy általános vita után elutasító jelentést állított össze a tervezetről, ebben megismétlik a törvényhozási tanács korábban már megfogalmazott ellenérveket. A kormány is hasonló érveket sorakoztatott fel, az alkotmányos renddel összeegyeztethetetlennek minősítette a javaslatot. A képviselőházi vitában az autonómiával kapcsolatos általános kérdések kerültek napirendre. A kezdeményezők nevében Szilágyi Zsolt mutatta be a tervezetet, kiemelte, hogy a területi autonómia pozitív megoldás az unió több országában, kifejtette: a kisebbségek helyzetének rendezésére ezt szorgalmazta az Európa Tanács is tavalyi határozatában. 2004. június 29. – a szenátus is elutasítja a statútumot, a szavazáson a tizenkét RMDSZ-szenátoron kívül mindenki egyöntetűen a tervezet ellen voksolt. 2004. augusztus – a magyar többségű megyei tanácsokhoz fordulnak az SZNT széki elnökei, kérik, írjanak ki népszavazást az autonómiáról. 2004. szeptember 28. – többszöri egyeztetés után Kovászna megye tanácsa elutasítja az SZNT kérését, érvelésük szerint jogászaik törvénytelennek ítélték a referendum kiírását, ezért úgy határoztak, az erre vonatkozó törvény módosításának kezdeményezésére kérik fel az RMDSZ parlamenti képviselőit oly módon, hogy helyi ügyekről helyi szinten, regionálisakról pedig regionális szinten lehessen dönteni. 2004. október – a megyei tanácsok elutasítása után az SZNT a helyi önkormányzatokat kéri fel, hogy írjanak ki helyi népszavazást, amely során a szavazópolgárok igennel vagy nemmel válaszolhatnak arra a kérdésre, akarják-e, hogy Székelyföld autonóm adminisztratív régióvá váljék, és hogy településük ehhez tartozzon. 2004. október 20. – az illyefalvi tanács megszavazza a népszavazás kiírását, ugyanezt teszik Nagybaconban és következő év elején Vargyason is, a prefektúra minden esetben közigazgatási bíróságon támadja meg a döntéseket 2005. február 12. – Gyergyószentmiklóson ülésezik az SZNT, ismét szorgalmazzák, a helyi önkormányzatok tűzzék ki az autonómia népszavazást. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Döntés születik arról is, hogy a frissen megválasztott parlament elé is beterjeszti statútumtervezetét. 2005. február 14. – az RMDSZ bejelenti, nem támogatja az SZNT autonómiastatútumának újbóli parlamenti előterjesztését, azt ígérik, az RMDSZ elkészíti saját törvénytervezetét, és azt terjeszti elő. 2005. május 13. – Csapó József az SZNT elnöke bejelenti, változatlan formában újra parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot, és kezdeményezik, hogy az Európai Parlamentben nyílt meghallgatásra kerüljön sor a székelyföldi autonómia ügyében. 2005. június – Csapó nyílt levélben kéri az RMDSZ segítségét a statútum parlamenti beterjesztéséhez, a szövetség ezt visszautasítja, arra hivatkoznak, amíg a kisebbségi törvényt nem sikerül elfogadtatni, az RMDSZ nem foglalkozik más törvénytervezetek beterjesztésével. 2005. június 30.– Sógor Csaba szenátor és Garda Becsek Dezső képviselő az RMDSZ elutasítása dacára vállalja az SZNT statútumának beterjesztését. 2005. szeptember 23. – a képviselőház közigazgatási bizottsága vita nélkül elutasítja az autonómiastatútumot. 2005. szeptember 29. – jogerős, végleges döntéssel utasította el a brassói táblabíróság a vargyasi helyi tanács autonómiáról szóló népszavazásra vonatkozó határozatát. 2005. október 12. – a képviselőház plénuma is nemet mondott az autonómia-törvénytervezetre 2005. december – elutasító választ ad Csapó József levelére Traian Băsescu államelnök, újságírók kérdésére alkotmányellenesnek nevezi a székelyföldi területi autonómiát. 2005. december 11. – Sepsiszentgyörgyön ülésezik az SZNT. A közakarat határozott kinyilvánítására szólítanak mindenkit, tüntetések megszervezésével kívánnak közösségi nyomást gyakorolni választottaikra. Döntöttek arról, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen Székely Nagygyűlést tartanak. 2006. március 15. – húszezren gyűlnek össze Székelyudvarhelyen a Székely Nagygyűlésen. „Autonómiát a Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek” – hangzott több ezer torokból azt követően, hogy Csapó József, az SZNT elnöke felolvasta a Székely Nagygyűlés kiáltványát. 2006. április – az SZNT Állandó Bizottsága felszólítja tagjait: válasszanak valamely pártban betöltött politikai tisztségük, illetve a közképviseletben vállalt vezetőszerepük között. Többen eleget tesznek a felkérésének, Szász Jenő azonban nem hajlandó erre. 2006. június 18. – Gyergyóditróban megtartják a Székely Nemzetgyűlést. A székelyföldi települések 4000–5000 küldötte kézfelemeléssel és háromszori „akarjuk” felkiáltással fogadják el a Csapó József által felolvasott határozatot, a széki elnökök az ezeréves, legendás, titkos helyen őrzött székely kehelyből kortyolt borral szentesítik fogadalmukat. Itt hangsúlyozta Csapó József, hogy a székely nép a történelem során mindig akkor hívta össze a Székely Nemzetgyűlést, amikor megelégelte a jogfosztottságot. 2006. október 7. – Sepsiszentgyörgyön ülésezik az SZNT, kezdeményezik, hogy még év vége előtt, Románia EU-csatlakozását megelőzően szervezzenek népszavazást Székelyföld autonómiájáról. Itt hangzik el, hogy mivel a hivatalos népszavazás kiírását megakadályozta a román hatalom – beperelték az erről határozatot elfogadó önkormányzatokat – belső, nem hivatalos népszavazással lehetne felmutatni az autonómiaigényt. 2006. október 15. – az SZNT is részt vesz az RMDSZ által szervezett agyagfalvi nagygyűlésen. Csapó ezt követően kezdeményez találkozót Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, kéri, a szövetség támogassa az SZNT autonómia-népszavazását. Markó kijelentette: ezzel egyetértene, ha lenne rá törvényes lehetőség. De nincs, és ezt azok is tudják, akik ezt a népszavazást követelik – tette hozzá. 2006. október 23. – Csapó József váratlanul lemond az SZNT elnöki tisztségéről. 2006. november 4. – az SZNT Fodor Imrét választja ideiglenes elnökéül. 2006. november 22. – a gidófalvi tanács is elfogadja az autonómia-népszavazásról szóló határozatot. 2006. december 16. – a székely székek közül elsőként Bardoc-Miklósvárszéken (Erdővidéken) kezdik el a belső népszavazást. Önkéntesek járnak mozgóurnával házról házra. 2007. február – számos székely széken megkezdődött a belső népszavazás. 2007. március 30. – az SZNT ÁB a belső népszavazás határidejének meghosszabbításáról dönt, június végéig összesíthetik a támogatókat azokon a településeken, ahol objektív okok miatt akadozott a szervezés. Addig az időpontig 150 ezer igen választ gyűjtöttek az önkéntesek. 2007. szeptember 19. – Árpád fejedelem -díjat kap az SZNT. 2008. február 20. – az SZNT kezdeményezésére Sepsiszentgyörgyön szolidarizáló tüntetést tartanak a néhány nappal korábban függetlenné vált Koszovóval. A jelenlevők kinyilvánítják autonómiaigényüket. 2008. február 23. – Izsák Balázst választja elnökévé az SZNT sepsiszentgyörgyi ülésén. Határozatokat fogadnak el, amelyek elsősorban az autonómiaigény nemzetközi tudatosítását, hitelesítését célozzák. Ekkor hozzák nyilvánosságra a belső népszavazás eredményét: 209 304 szavazatot sikerült összesíteniük. Az SZNT adatai szerint az elérhető szavazók 52,98 százaléka nyilatkozott, és 99,31 százalékuk igennel válaszolt arra a kérdésre, akarja-e Székelyföld területi autonómiáját. 2008. június 18. – Sólyom László magyar államfő fogadja az SZNT küldöttségét. Átadják neki az autonómia-népszavazás eredményét tartalmazó iratcsomókat. Sólyom László megerősítette korábbi kijelentéseit, miszerint a székelyföldi autonómiaigény jogos, fontos és európai. 2008. július 5. – az SZNT ÁB ülésén döntenek arról, hogy megpróbálják felvenni a kapcsolatot a frissen megválasztott megyei és helyi önkormányzatokkal, elsősorban a hivatalos autonómia-népszavazás kiírásáról, a székely jelképek használatáról, a székelyföldi autonómiastatútum támogatásáról kívánnak egyeztetni. 2008. augusztus – az SZNT vezetősége tárgyalásokat kezdeményez a székelyföldi megyék tanácselnökeivel, polgármestereivel, önkormányzati képviselőivel az autonómia kérdésében. A megbeszélések egyik pontja a hivatalos autonómia-népszavazások kiírása. 2008. augusztus 30. – az SZNT felkéri a székelyföldi önkormányzatokat, november 30-ra tűzzék ki a referendumot, amely során arról kérnék ki a régió lakóinak véleményét, akarják-e a megyehatárok megváltoztatását oly módon, hogy létrejöhessen az autonómiastatútumban szereplő régió. 2008. szeptember 11. – nyílt levélben kéri az SZNT Markó Béla RMDSZ- és Szász Jenő MPP-elnöktől, hogy támogassák az autonómia-népszavazás kiírására vonatkozó kezdeményezésüket. Az MPP már másnap igennel válaszol. Markó Bélával október elején találkozik Izsák Balázs, az RMDSZ elnöke akkor azt ígéri, szakértőikkel elemzik a kezdeményezés jogi és politikai vonatkozásait, később azonban az RMDSZ kihátrál, és arra hivatkozva, hogy nincs jogi lehetőség a népszavazások megszervezésére, nem támogatja az SZNT kezdeményezését. Több tanács mégis napirendjére tűzi a népszavazást, és számos helyen el is fogadják az erről szóló határozatot. 2008. október 25. – ötödik születésnapját ünnepli az SZNT, úgy döntenek, hogy állampolgári kezdeményezésként – 100 000 aláírás összegyűjtésével – vagy a parlamenti képviselők révén harmadszor is a román parlament elé terjesztik Székelyföld autonómiastatútumát. Napirendre kerül a népszavazások ügye, hogy minél több polgármestert, önkormányzati képviselőt meg kell nyerni ennek támogatására, kiderül, az ülés napjáig alig néhány településen született döntés, de a következő hetekben várhatóan megsokszorozódik ezek száma. A népszavazás kiírását elfogadták már Gyergyóditróban és Gyergyóalfaluban, Kézdivásárhelyen, Kőröspatakon, Újszékelyen elutasította az RMDSZ-es többségű tanács, Marosvásárhelyen, Kovásznán és Zágonban a polgármesterek nem hajlandóak napirendre tűzni; – az SZNT vezetői Sepsiszentgyörgyön találkoznak a hivatalos romániai látogatáson lévő Sólyom László magyar köztársasági elnökkel, aki megerősíti korábbi álláspontját: jogosnak, európainak tartja a magyar közösség autonómiatörekvéseit. 2008. december 15. – Izsák Balázs közleményben szólítja fel az RMDSZ-t, hogy vállaljon aktív szerepet a székelyföldi népszavazások kiírásában, Székelyföld autonómiastatútumának parlamenti elfogadtatásában, a nemzetközi támogatás megszerzésében. 2008. december – a sepsiszentgyörgyi városházára is kikerül a székely zászló, amely az SZNT jelképe, és amelyet a tanács egyik alapítója, sepsiszéki elnöke, a néhai Kónya Ádám tervezett. Egyre több községházán tűzik ki a székely lobogót. 2008 vége – 2009 eleje – a prefektúrák megtámadják a helyi tanácsok autonómia-népszavazás kiírásáról szóló határozatait, a közigazgatási bíróságok érvénytelenítik az önkormányzati döntéseket. 2009. január 28. – Izsák Balázs kezdeményezi a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását. 2009. március 3. – Izsák Balázs ismét az autonómia támogatására kéri az RMDSZ-t, nyílt levélben fordul Markó Béla szövetségi elnökhöz és az autonómia-népszavazások, illetve a statútum parlamenti beterjesztésének támogatása mellett azt kéri, pártok fölötti összefogással kezdeményezzék a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását. 2009. április 3. – az RMDSZ és az EMNT megállapodásának köszönhetően megalakul az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelynek feladata egyezségre jutni és megoldásokat találni az erdélyi magyar közösség jövőjét érintő stratégiai, politikai kérdésekben. Elhangzik, várhatóan már őszig közös törvénytervezeteket fogadnak el az autonómiáról. Az SZNT nem fogadja el a felkérést, nem delegál képviselőt az EMEF-be, mert politikai és kampánycéllal létrehozott testületnek tartja azt. Szerintük nincs szükség újabb tervezetek kidolgozására, az RMDSZ-szel közösen kellene képviselniük az EMNT által kidolgozott személyi elvű autonómiastatútumot, illetve az SZNT Székelyföld autonómiastatútumát. 2009. május 13.– az EP-választási kampányban levő RMDSZ és EMNT úgy dönt, felkarolja az SZNT által kezdeményezett székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását. Bejelentik, május 23-án Székelyudvarhelyen tartják meg a székely parlament előfutáraként emlegetett testület első ülését. Az SZNT elnapolja az e napra kitűzött ülését, és bejelenti, részt vesz a nagygyűlésen. 2009. május 17. A székelyföldi RMDSZ-es önkormányzati vezetők kérésére június második felére halasztják a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. 2009. május 18. – Izsák Balázs közleményben tudatja, hogy a szervezet kezdeményezésére az internetes doméniumnevek kiosztását és legfelső szintű felügyeletét ellátó szervezet, az ICANN jóváhagyta – a siculitas rövidítéseként – a .sic legmagasabb szintű doméniumnevet, így 2010 első negyedévétől ez lehet Székelyföld saját internetes tartományneve. 2009. június 11. – az SZNT világhálós aláírásgyűjtést kezdeményez, mert háromszázezer aláírásra van szükség ahhoz, hogy hivatalossá váljék – a siculitas – székelység rövidítéseként – elindított .sic doméniumnév. 2009. június 25. – ülésezik az EMEF, az RMDSZ és EMNT közös kezdeményezésére szeptember 5-re halasztják a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. 2009. július 10. – az SZNT könyv formájában, három nyelven jelenteti meg a Csapó József által kidolgozott autonómiastatútumot. A kiadványt a Székelyföldi termék védjegyet útnak indító első terméknek nevezik. 2009. július 13. – Négy háromszéki önkormányzat, a sepsiszentgyörgyi, a vargyasi, az illyefalvi, az uzoni által elfogadott, autonómia-népszavazás kiírására vonatkozó határozatot törölt június 30-i ítéletében a brassói táblabíróság. Az SZNT bejelenti, a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul. 2009. július–augusztus – folytatódik a vita a székelyföldi önkormányzati nagygyűlésről, az RMDSZ előbb halasztani akarja, majd augusztus közepén bejelentik, polgármestereik, önkormányzati képviselőik nem vesznek részt az SZNT által összehívott ülésen. Augusztus 20-án közlik: az RMDSZ és az EMNT szeptember 4-én Csíkszeredában tartja meg a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, de erre nem hívják meg az MPP-seket. Az SZNT-sek bejelentik, mindkét rendezvényen hajlandóak részt venni. 2009. szeptember 4. – a csíkszeredai székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen memorandumot fogadtak el Székelyföld sajátos közigazgatási és fejlesztési jogállásáért, a Kiáltvány a Székelyföldért című dokumentumban pedig Székelyföld területi autonómiáját követelték a választott önkormányzati képviselők. Izsák Balázs jelen van az ülésen, de beszédet nem mond, csak az RMDSZ és az EMNT képviselői kapnak szót. 2009. szeptember 5. – Székelyudvarhelyen az SZNT által összehívott nagygyűlésen kizárólag az MPP-s választott képviselők voltak jelen, intézményesítették a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést, a majdani székely parlament előfutárát, elfogadták Székelyföld címerét, zászlóját, himnuszát, döntöttek az autonómia támogatásáról, népszavazások kiírásáról. Az ülésen részt vett Tőkés László is, mint mondotta, a majdani valós összefogás megvalósításának reményében. 2009. szeptember 26. – vitáktól terhes ülést tart az SZNT Gyergyócsomafalván, végül csak két határozatot szavaz meg a testület: egyik az állampolgári kezdeményezésként benyújtandó autonómiastatútum hivatalos bizottságát jelölte ki, a másik az SZNT önállóságát, más szervezetektől való teljes függetlenségét erősítette meg. 2009. december 19. – Marosvásárhelyen ülésezik az SZNT, Izsák Balázs ismét az autonómia-népszavazás mellett száll síkra, kiemeli: a közelmúltban Katalóniában lezajlott voksolás igazolta az SZNT hazai kezdeményezésének indokoltságát, és segít abban, hogy a nem hivatalosként aposztrofált önrendelkezési népszavazás az uniós államokban általánosan elfogadott demokráciagyakorlattá válhasson. 2010. január 22. – bejelentik, március 12-re Sepsiszentgyörgyre hívják össze a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, felkérik a Székelyföldön tevékenykedő magyar és román pártokat, szervezeteket, delegáljanak képviselőket a szervezőbizottságba. A következő hetekben az RMDSZ előbb húzódozik, majd egyértelműen elutasítja a részvételt, a román pártok nem válaszolnak a meghívásra. 2010. március 12. – megtartják a második székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, de ez is félszárnyúra sikerül, a várt kétezer tag helyett alig több mint háromszázan jelennek meg, az RMDSZ-es választottak közül csak néhányan vettek részt a tanácskozáson. Elfogadták a magyar nyelv székelyföldi hivatalossá tételét, és azt, hogy március 15. legyen Székelyföld hivatalos nemzeti ünnepe. 2010. november 19. – Kövér László házelnök meghívásának eleget téve a budapesti Országházban tartja soros ülését az SZNT. 270 küldött újította meg 2003-ban tett fogadalmát, s kötelezte el magát az önrendelkezés megteremtése mellett. Az elfogadott egyik határozatban felkérik a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. 2011. február – felhívással fordul Székelyföld polgáraihoz az SZNT: levélben kérjék, hogy Traian Băsescu államelnök kezdeményezzen tárgyalásokat a térség képviselőivel az autonómia gyakorlati megvalósulása érdekében. 2011. május – Izsák Balázs bejelenti, hogy élve az európai polgári kezdeményezés lehetőségével, egymillió aláírást összegyűjtését kezdeményezik, és így bírják rá az Európai Parlamentet (EP), hogy szavatolja az európai őshonos kisebbségek önrendelkezési jogát. 2011. június 3. – az SZNT marosvásárhelyi ülésén döntés születik: élni kívánnak az uniós szintű polgári kezdeményezés lehetőségével. 2011. november 19. – az SZNT sepsiszentgyörgyi ülésén a testület megbízta az Állandó Bizottságot, hogy dolgozza ki azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi a kérdésben az európai aláírásgyűjtés-kezdeményezést. 2012. augusztus 19. – Izsák Balázs nyílt levélben ajánlotta José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság (EB) elnökének figyelmébe a székely autonómiatörekvéseket, arra kérte, fokozottan figyeljen a romániai demokrácia válságára, ezen belül pedig a székelység helyzetére. 2012. szeptember – az SZNT küldöttsége európai autonóm régiókat látogat meg, szeptember 11-én részt vesznek a másfél milliós barcelonai autonómiatüntetésen, és a piros-sárga katalán lobogók között feltűnik a székely zászló is. 2012. szeptember 25. – a román szenátus vita nélkül utasítja el a székelyföldi területi autonómiáról szóló törvénytervezetet, amelyet még 2005-ben terjesztett a törvényhozás elé az RMDSZ két politikusa, Sógor Csaba szenátor és Garda Becsek Dezső akkori parlamenti képviselő. Az RMDSZ öt jelenlevő szenátora igennel szavazott, de négyen távol maradtak. 2012. október 1.– az SZNT közleményben jelzi, a román hatóságok meghamisították, a törvényhozási eljárásban az eredeti céljaival és szellemével ellentétes módon használták fel az Európa Tanácsnak (ET) a területi autonómiára is kiterjedő 1993/1201-es ajánlását. Az SZNT szerint ez „kimeríti az okirat-hamisítás bűncselekményének tényálladékát”, és megkérdőjelezi az egész jogalkotási eljárás törvényességét az a mód, ahogy a román Törvényhozási Tanács – a parlament konzultatív szerve – véleményezte a székelyföldi területi autonómia statútumának törvényjavaslatát. Izsák Balázs elmondta: jogi lépéseket terveznek a Törvényhozási Tanács ellen. 2012. október 11. – Izsák Balázs bejelentette, feljelentést tesz a parlament Törvényhozási Tanácsának vezetője ellen. 2012. október 16. – Codrin Munteanu prefektus leváltását kéri a Székely Nemzeti Tanács a kormánytól, mert sértegeti és provokálja a helyi lakosságot, „célja az ország többségi lakóit a székelyek ellen uszítani, nemzeti feszültségeket kelteni a térségben”. 2012. november 24. – Izsák Balázs beszédet mond a sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetésen. Felszólítására a tömeg háromszoros igen kiáltással szavazta meg, hogy a decemberi választások után megalakuló új parlament elé is beterjesszék a székelyföldi autonómiastatútum tervezetét, és azt is, hogy a székelyföldi önkormányzatok ismét határozatban tegyenek hitet az autonómia mellett. 2012. december 1. – Marosvásárhelyen ülésezik az SZNT, elfogadták a székelyföldi külügyi szolgálat létrehozásáról szóló határozatot. 2013. január – az SZNT bejelenti, hogy március 10-én Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján autonómiatüntetést szerveznek. 2013. február – Nyílt levélben kéri az SZNT Thorbjorn Jaglandot, az Európa Tanács főtitkárát, hogy személyesen tájékoztathassák Székelyföld helyzetéről. A levélben megjegyzik: Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, egy sor olyan kötelezettséget vállalt, amelyek többségét máig sem teljesítette, sőt, meghamisították az Európa Tanács dokumentumát. 2013. március 10. – harmincezren vesznek részt Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napjára összehívott autonómiatüntetésen. A székelyföldi települések többségében mindhárom magyar párt támogatta a kezdeményezést. A tüntetésen elfogadott petíciót a következő hetekben több tízezren írták alá az interneten és sok ezren ellátták kézjegyükkel a papírra nyomtatott változatot is. A dokumentumot áprilisban továbbították a román kormánynak. 2013. május – Marosvásárhelyen megalakult az SZNT által javasolt európai polgári kezdeményezés bizottsága. 2013. június – iktatják az Európai Bizottságnál az SZNT polgári kezdeményezését, amely nemzeti és kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók védelméről szól. 2013. június 22. – marosvásárhelyi ülésén Izsák Balázst választja újra elnökének az SZNT. Itt határoznak arról, hogy az SZNT tiltakozó megmozdulásokat szervez itthon és a nagyvilágban, ha Románia kormánya nem tesz le arról, hogy Székelyföldet beolvassza egy román többségű közigazgatási régióba. 2013. július 26. – Az Európai Bizottság (EB) elutasítja az SZNT és partnerei által beterjesztett, az etnikai, kulturális, vallási sajátosságokkal rendelkező régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezés bejegyzését. 2013. augusztus 11. – Izsák Balázs bejelenti, az Európai Unió luxemburgi székhelyű bíróságánál támadják meg a nemzeti régiókról szóló kezdeményezésük brüsszeli elutasítását. 2013. augusztus 8. – az SZNT meghirdeti a székelyek nagy menetelését, és sikerül minden magyar pártot megnyernie az újszerű tiltakozási forma támogatására. Október 27-én legalább 100–150 ezer tüntető kivonulására számítanak a Kökös–Bereck útszakaszon. Farkas Réka Háromszék Erdély.ma 2013. december 25.Karácsonyi esti imaKarácsony van. Alázattal, szeretettel arra kérlek Istenem, hogy népem nagy Karácsonyfája alá ajándékként a Bátorság erényét tedd. Azt a bátorságot, mellyel kétezer évvel mint védtelen kis- gyerek közénk jöttél, s mellyel ránk mosolyogtál. Mint Isten tudtad, hogy mi lakik az emberek fiaiban, hogy mennyi háború, ke- gyetlenség, kapzsiság, önzés és gőg lakik a marék porból született ember szívében. Tudtad, és te mégis egyedül, üres kézzel eljöttél közénk, hogy egy új világot álmodjál velünk, a szeretet, a jóság, az irgalom világát. Mertél embereket megszólítani és hívni, hogy társaid legyenek e csodálatos új világ teremtésében. Csodálom ezt a hihetetlen bátorságot, mellyel szembe mentél minden gonddal, nyomorúsággal, emberi gyarlósággal. A kudarcok, árulások nem torpantottak meg, még a nagycsütörtök, nagypéntek sem törte meg bátorságodat, hisz húsvét hajnalán újból szeretettel szemünkbe mosolyogtál, és elkezdted bátran összegyűjteni nagycsaládodat, tovább építeni álmodat, a Te országodat köztünk. Uram Istenem, tudom, hogy egy bátortalan, félénk lélek nem tudja megfogni a Te teremtő kezedet, az előtte álló szép pályát nem meri befutni, a teáltalad neki felkínált csodálatos ajándékokat nem meri kibontani. Ezért is kérem tőled Istenem, a bátorság ajándékát. Ragyogtasd fel gyermekeid arcán a Te isteni arcod egyik legszebb vonását, a bátorságot! Szeretettel kérem a bátorság kegyelmét gyermekeinknek, hogy merjenek szembe menni az iskolában, de az élet minden percében a saját korlátaikkal, félelmeikkel. A nagyra nőtt fiataloknak is ugyanezt a bátorság erényét kérem, hogy merjenek otthont teremteni, családot alapítani, gyermeket vállalni, nevelni szeretettel. És magunk számára, a felnőtt korosztály számára is ugyancsak a mindennapok bátorságát kérem tőled Istenem. Azt az isteni bátorságot, mely felragyogott Árpád vezérben, mikor megálmodta itt a Kárpát-medencében a közös otthonunkat. Szent István bátorságát, mellyel hitet és hazát adott népünknek. Azt a bátorságodat, mely Szent László királynak erőt adott kiállni Erdély ostromlott népéért. Domokos Kázmérnak, 1661-ben a szörnyű törökdulás után te adtál bátorságot, hogy a romokon mindent újra kezdjen. Márton Áron szentéletű püspökünkben ugyancsak a te bátorságod lángolt fel, mikor egyedül is szembe mert menni a kommunizmus kegyetlen, mindent leőrlő gépezetével. Ragyogjon hát fel bennünk is, a huszonegyedik századi gyermekeidben, szép isteni tulajdonságod, a sötétséget legyőző Bátorság. Alázattal kérem a bátorság kegyelmét népemnek, az emberiségnek, ennek a csodálatos szép nagy világnak. Soha ilyen lehetőségek nem voltak a tovább tanulásra, önmagunk képzésére, kibontakoztatására, közös álmaink megfogalmazására, és azoknak hittel, kemény munkával való megvalósítására! Adj bátorságot Istenünk, hogy ne torpanjunk meg! Emberi kishitűségünk, a félelmeink, végtelenre nyitott szárnyalásunkat ne törje meg. Ne álljunk ijedezve, egy – egy árnyék, a gonosz lélek torz, csalóka fintorai miatt elbizonytalanodva, remegve a félelem vakvágányára. Mindaz a tudományos, technikai vívmány melyet oly sok elme az évezredek alatt fáradhatatlanul létrehozott, s mely ma a kezünkben van, s melyekkel alázattal élhetünk, szolgálhatunk, csak arra vár, hogy bátran megfogalmazzuk álmainkat, azokat bizalommal egyeztessük, és a világot tovább teremteni akaró Istennek bátorságával elinduljunk. Olyan lehetőségeink vannak, melyről a történelem nagyjai nem is álmodhattak. Az egyetlen kérdés: merünk-e élni velük? Istenünk, mi a te képedre és hasonlatosságodra születtünk, ragyogtasd fel a szeretet, a jóság, a világot tovább teremteni akaró szabad ember bátorságát gyermekeid arcán! Kisebb testvéri szeretettel, Csaba testvér Erdély.ma 2013. december 28.Állítsanak szobrot Attilának!Bár nem ez most a legfontosabb kérdés, amivel a tanácsnak foglalkoznia kellene, de ha Decebalnak szobrot akarnak állítani Marosvásárhelyen, akkor állíthatnának Árpád fejedelemnek, Szent Istvánnak, vagy akár Attilának, legyen mit megtekinteniük az idelátogató külföldieknek – nyilatkozta a december 19-i sajtótájékoztatón Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke. Áttörésnek nevezte, hogy "bár szerényen, kicsi helyen húzzuk meg magunkat a volt Deák Ferenc, jelenlegi Győzelem tér sarkán, a volt Honvéd, jelenleg Liviu Rebreanu utca találkozásánál egy néhány négyzetméteres ingatlanban, de végre a helyi önkormányzat által kiutalt helyiségbe került az MPP". Elmondta, hogy ebben a helyiségben működik a továbbiakban az MPP mellett működő állampolgársági iroda, amely a honosítási folyamatból kiveszi a részét, s csak a marosvásárhelyi irodában ötezer dossziét állítottak össze. Munkanapokon 9–17 óra között fogadják az ügyfeleket. Ugyanide térhetnek be segítségért azok, akik a regisztrációs folyamatban elakadnak, és segítségre van szükségük. A továbbiakban arról beszélt, hogy a szoborállítások kérdése újra meg újra felújuló vitát gerjeszt, és ha egy civil szervezet felajánl egy szobrot, a tanács összeül, és nagy örömmel elfogadja. Ezzel arra utalt, hogy valakik Decebal-szobrot szeretnének állítani. – Nem ez a járható út, Marosvásárhelyen nem ez a legfontosabb kérdés, amit ma a tanácsnak kezelnie kellene. 1992-től folyamatosan választott tisztségviselőink vannak, tanácsosaink, ennek ellenére a magyar emlékművek tekintetében – a paritásos elv hallgatólagos elfogadása mellett – az történik, hogy mi, magyarok a főtérről teljesen kiszorultunk. Bernády György városépítő polgármesternek sikerült a legjobban megközelíteni a főteret, de betörni neki sem sikerült ide. Ezzel szemben szaporodnak a román személyiségeknek állított szobrok Marosvásárhely főterén. Ha a Decebal-szoborra gondolok, akkor mi is elő tudunk állni az egy ide, egy oda alapon ötletekkel, azt mondom, miért ne állítanánk akkor Árpád fejedelemnek vagy Szent Istvánnak Marosvásárhelyen szobrot, de egy barátommal való beszélgetésen elhangzott Attila neve, és azt gondolom, nem lenne rossz, ha szobrot emelnének Attilának Marosvásárhelyen. Attilát ismeri a világ, Hollywoodban filmet forgattak róla, akkor hát legyen egy olyan szobrunk, amit az idelátogató külföldiek is megtekinthetnek – jelentette ki Bíró Zsolt. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2014. február 8.Többnyelvű magyar őstörténet (5.)A kavarok „Török nyelven beszélnek ma Kis-Ázsia lakosai, az azerbajdzsánok és a türkmének, az üzbégek, a kazahok, a kirgizek, a jakutok, a tatárok, a csuvasok, valamint Közép-Ázsia és Irán számos kisebb népe”– írja Burchard Brentjes. A türk népek ősi területe az Altajtól keletre elterülő régió. Innen nyomulnak az 5. századtól kezdve nyugat felé. E népek egy része, amelyek szorosabb kapcsolatba kerülnek a magyarokkal: a bolgárok, a kazárok és a baskírok. A bolgárok egyik csoportja 679-ben az Al-Duna vidékén telepszik le, és elszlávosodik. A bolgárok másik csoportja a Volga vidékén szervez saját államot, amely a tatár-mongol hódításig, 1236-ig áll fenn. A kazárok birodalma az Alsó-Volga mentén 600 és 1083 között virágzik. A kavar (kabar) törzsek a magyar törzsszövetséghez 850 táján csatlakoznak, őket a magyarok egyetlen törzsbe szervezik. A csatlakozás időpontját Györffy György 860-ra teszi. Úgy gondolja, hogy 894-ben a kavarok vezére Liüntiká (Levente), Árpád fejedelem fia volt. A szakirodalom a kavar megnevezést lázadó, felkelő jelentésben használja, újabban az összegyűjt értelmű török szóból származtatják. A kavarokat Gyóni Mátyás török nyelvű népnek tartja. A források vallomása szerint nem alkotnak egységes etnikai közösséget. Györffy György, Fehér Géza, Éry Kinga azt állítja, hogy a magyarokhoz a kavarokkal együtt besenyő néptöredékek is csatlakoznak. Györffy alán néptöredékek jelenlétét is valószínűsíti, de vannak olyan kutatók, akik feltételezik, hogy a kavarok közt horezmiek is élnek. Embertanilag a kavarok vegyes származásúak. Az iráni nyelvű horezmiek, az iráni alánok mellett bolgár-török eszkilek is éltek – olvashatjuk Szabó István Mihály A magyar nép eredete című könyvében. Többen feltételezik, hogy a magyarok által egyesített három kavar törzs egyike, a székely már korábban csatlakozik a magyar törzsekhez. Bíborbanszületett Konstantin császár 950 táján bemutatja a 9. század derekán zajló véres polgárháborút, amely a Kazár Birodalomban dúl. Ekkor a kavarok három törzsét leverik, legyőzik. A császár szavaival „az uralom kerekedett fölül (…) némelyeket közülük levágatott, a többi elmenekült, elment és a turkokkal (magyarokkal) együtt él”. A magyarok, akik korábban a kazárok katonai segédnépét alkotják, miután függetlenné válnak, befogadják a hozzájuk csatlakozó székelyeket, majd a kavarokat, ugyancsak katonai segédnépi jogállásban, ami nem jelent elnyomást. A pusztai népek szokásrendszerében a csatlakozó népek a hadban elöl járnak, visszavonuláskor utóvédszerepet töltenek be. A magyarok a kavarokat „nem tagolták be a maguk törzsszövetségi rendjébe – a Hétmagyar nem vált »Tízmagyar«-rá” – írja Zsoldos Attila. A könnyebb kapcsolattartás céljából, a „sztyeppei szokást követve közös fejedelmet helyeztek föléjük”, ez volt a gyla, míg a kisebb létszámú székely nemzetségek vezetője a karkhas lett. Bíborbanszületett Konstantin császár leírása szerint minden törzsnek saját fejedelme van. A kavarok „összebarátkoztak” a magyarokkal – írja Konstantin császár –, és „megtanították a turkokat (magyarokat) a kozár nyelvre, és a mai napig azt a nyelvjárást használják, de amellett bírják a turkok (magyarok) másik nyelvét is”. Száz év alatt az egy törzsbe szervezett kavar nép kétnyelvű lesz, de beszéli a saját kazár nyelvet és a magyart is. Muszlimok, kálizok Anonymus gesztájában olvasható, hogy Taksony nagyfejedelem idején „sok vendég” özönlik az országba. Ezek „különféle nemzetekből” származnak. Közülük sokan Billa és Baks vezetésével érkeznek Terra Bular területéről, a Volgai Bolgárországból. Mivel a volgai bolgárok 922 táján muzulmán hitre térnek, ezért a latin nyelvű forrásokban az izmaelitákat muszlimoknak, vagyis muzulmánoknak, a régi magyar nyelven böszörményeknek nevezik. Az iszlám jelentése: Isten akaratával való megbékélés. A muszlimok Allah követői, Mohamed pedig a vallásalapítójuk, prófétájuk. A korabeli magyar nyelvben az iszlám helyett a mohamedán, a muszlim, a muzulmán vallás kifejezés vált ismertté. A volgai bolgár-törökök mellett Magyarországra még más ázsiai török csoportok is letelepednek. Egy ilyen közösség Üzbegisztánból, Hvárezmből a horezmiek. Ők a kálizok, akik már a 700-as évek elején felveszik az iszlámot. Emléküket Magyarországon a Kálóz, a Kálózd, a Kalász helynevek őrzik. Róluk és más magyarországi muzulmán közösségekről Abu-Hámid tájékoztat. Ő azt állítja, hogy Magyarországon „megszámlálhatatlanul sok” horezmi él. Izmaeliták nemcsak a honfoglaláskor sodródnak a Kárpát-medencébe, hanem a 10–12. század folyamán is. II. Géza királyunk az említett Abu-Hámidot azzal bízza meg, hogy számára gyakorlott muzulmán íjászokat toborozzon. Egy 1220 tájáról fennmaradt forrás arról tudósít, hogy a Szerémségben mintegy harminc muszlim település alakul ki. E katonailag kiválóan szervezett közösséget azonban az 1241-es tatárjárás elsodorja. (folytatjuk) Kádár Gyula Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. február 28.Frigyre lépni a szülőfölddel – Háromszéki honfoglalásMi, erdélyi, különösen a székelyföldi magyarok 1990 után a találkozók évtizedeit éljük, nemrég szóltam arról, hogy ötévenként vagy évenként találkoznak az érettségi vizsgák izgalmait, a felnőtté válás kihívásait együtt átélők, találkoznak a főiskolák és egyetemek végzősei, van, amikor összejönnek az egy évjárathoz tartozó falubéliek, s tulajdonképpen a térségünket nyáron át behálózó falunapok is ezekre a találkozókra épülnek, ebből nőttek ki, ezekből halmozódtak össze. Két évvel ezelőtt egy, a kalandok elől sem kitérő, sőt ezeket gyakran kiprovokáló háromszéki vezető ember, dr. Demeter János megyei tanácselnök valahol a mondákkal beültetett Maksa és Eresztevény, a Besenyői tó fölötti Óriáspince-tetőn járt, s amint ezt több alkalommal is elmesélte és nyilatkozatokba foglalta, megtetszett vala neki erről a szakrális hegyről a pazar kilátás, és megfogalmazódott benne az ötlet, hogy valamiképp alkalmat kellene teremteni arra, hogy az itt élőkkel és az innen messzi földre származottakkal megosztathassa azt a látványélményt, amelyet az Óriáspince-tető a véle szövetségre lépő és a vállára kényelmes sétával felhágó kíváncsiaknak nyújt. A népmesék és mondák stiláris elemei a maguk természetességével épülnek be jegyzetembe. Maga a Pincetető is népmesei elem, pince szavunk a mélységek, a kút, a meder irányába mozdítják el az értelmezést és fantáziát, a pince szóval társított fogalom a magasságok felé emeli a látványt, a látomást. Észrevették ezt már évezredekkel ezelőtt is a Háromszéken élők, másképp nem erre a kenyér formájú hegyre hordták volna össze kunhalmaikat, amelyek közül egy, talán mutatóban, megmaradt. Tudtak erről a csodás kilátóról honfoglaló és hazát teremtő székely-magyar eleink is, akik mondákkal és mesékkel beültették ezt a hegyet, megrakták az Óriáspincét mindenféle kinccsel, s rálelt ennek a kenyér alakú hegynek a titokzatos varázsára Jókai Mór és Orbán Balázs is, aki közül az előbbi már egyféle székely mitológiát is teremtve ide helyezte a Bálványosvár című regényének színhelyét, a székely rabonbánok nemzetgyűlését, amelyen azt kellett eldönteni, hogy a kunok harcias nemzetségét beengedjék-e erre a földre, vagy harcba szálljanak vélük? Jókainak nem volt érzelmileg sem idegen ez a cipóalakú hegy, ennek a válláról, vagy a homlokáról be lehet látni Szentivánlaborfalvára, Laborfalvi Róza Benke névre hallgató családjának származás szerinti falujába. Olyan közel van ide ez alsó-háromszéki falu, hogy az az érzése a hegy hátára felsétáló gavallérnak, hogy innen a csokor virágot be lehetne dobni a hegy lábától egy kicsit arrébb egymásba fogózkodó falvakba. Orbán Balázs, a legnagyobb székely nemcsak megcsodálta, hanem meg is örökítette ezt a hegytetőt, mondáit szorgosan összegyűjtötte és monumentális művének díszítésére, a mindenkori magyarok épülésére használta fel. Nincs szándékomban a nagy megfigyelők sorába beállni, de Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla egyik háromszéki lírai fotóalbumának, a Felső-Háromszéknek előszavazása közben sejlett föl bennem, hogy Petőfi utolsó, Szendrey Júliához címzett levelét, amelyben Háromszék szépséges voltáról ír az a tájélmény is ihlethette, amely a medence laposára benyúló hegyek hátáról-homlokáról látható, s amely a Kárpát-kanyar koszorú hegyeivel kerített medencét, kisebb léptékben ugyan, de a Kárpát által körbeölelt lapály egészéhez teszi hasonlatossá. Háromszék medencealjának, ennek a síkságnak, rónának a pereme, a karéja kőből van rakva, akárcsak a Magyar Alföldé. Amit a Kézdiszentlélek feletti Perkőról látható panorámáról mondtam, azt a látványt most áttelepíthetem a Pincetetőre, ahonnan ez a Két Nemere és a Nagysándor csúcs felől alányúló hegy, a Perkő is látszik, de ha az Óriáspince-tetőről átnézek a Zágon és Papolc közti Láhó homlokára, ugyanez a látvány fogad: Háromszék a Kárpát-medence, a miniatürizált történelmi Magyarország kicsinyített mása. És ha mostani látomásainkat visszavetítjük régmúlt időkbe, amelyekről Jókai, Orbán Balázs és annyian mások írtak, akkor elképzelhetjük azt, amit augusztus 20-ra virradó éjszaka a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záró mozzanataként látni is fogunk. Láng- és füstjelzéssel, lármafa-híradással innen a Pincetetőről hírt adhatnak egymásnak a háromszéki emberek. Fényjelzés küldhető a tetőről a Bodoki hegyre, amely a Nagymurgó és a Nagycsomád déli homlokáról visszaverődik az Olt völgyébe, fénycsóva világít át majd a Baróti hegységre, amelyről Erdővidék falvai láthatják majd a lángot és értelmezhetik az üzenetet. És a falvak, városok mindenikéből égő gyertyaként lármafa tüzek fénye villan vissza majd a Pincetetőre. Háromszék egészét bevilágító lármafás jelzés lesz ez. Az augusztus 20-án meggyújtott lármafák nem ellenség érkezését üzenik, hanem a nagyvilágba szétszóródott magyarok hazaérkezését köszöntik, akik erre a háromnapos rendezvénysorozatra jönnek, s előbb az igazi vagy a választott szülőfalu, a város rendezvénykínálataiból részesülnek, és maguk is alkotói lesznek ezeknek. Mert az első nap, augusztus 17 Háromszék falvainak a napja. Egy nagy falutalálkozó-sorozat, amely átfogja az egész megyét, s amelyen helyet kapnak a Háromszéken vendégeskedő testvértelepülések is. Az én szülőhelyemen például szobrot avatunk a kommunizmus éveiben koncepciós perben kétszer is elítélt felsőcsernátoni Rákossy Árpád jogászdoktornak, Alsócsernátonban millenniumi zászlóavatásra és a két Csernátonban egész napot betöltő rendezvény kavalkádra kerül sor. A második nap, augusztus 18-án nagyobb tájegységek, nagyjából a régi székely székek központjának találkozóit és rendezvényeit ejtik meg Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna és Barót központtal. S a harmadik nap, augusztus 19-én következik a Háromszék hegy-mellkasához ölelt nagyrendezvény az Óriáspince-tetőn. Ahhoz hasonlatos ez, mint ami aratás, betakarítás alkalmával történik: előbb kévét kötnek a búzából, mereklyét raknak a sarjúból, majd felkalangyázzák a gabonát, buglyába rakják a szénafüvet, sarjút, s aztán asztagba, kazalba rakják a termést. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója a szervezőkkel és a résztvevőkkel egyeztetett szándékok szerint a szülőföldhöz tartozás érzésének erősítése, szétszóratásunk nem kívánatos következményeinek mérséklésére lesz alkalmas, a családi és baráti találkozások, a szakmai, kulturális, ifjúsági, női és mindenféle civilszervezet és szövetség, hitbéli gyülekezetek találkozólánca lesz ez, s annak a Bod Péter alkotta életelvnek a jegyében öleli át Székelyföld déli térségét, amely így hangzik: „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni nagy vétek”. A mi hazánk, s a mi belső anyaországunk, autonómiánk alapja és záloga a Székelyföld. Nem csak a nagyvilágba szétszóródott háromszéki kortársainkat szólítjuk haza, hanem a históriai idők feledésében ködlő eleink szellemét is ideidézzük. Ez alkalomra Háromszéki Olvasókönyv címmel antológia jelent meg. A háromnapos rendezvényt követően, augusztus 20-án a hazalátogatók és vendéglátóik a másik háromszéki látóhegyen, a Kézdiszentlélek fölötti Perkőn a Szent István napi búcsún vehetnek részt. Árpád fejedelem évében élünk, a háromszéki új honfoglalás is ennek a jegyében is zajlik. 2007. június 29. Sylvester Lajos Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből Erdély.ma, (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
