Jún. 12-én volt a díjkiosztó gála Kisvárdán, hat teátrumnak ítélte oda a zsűri a Határon Túli Magyar Színházak XI. Fesztiváljának négy nagydíját. A házigazda, Kisvárda város által felajánlott nagydíjat megosztva kapta a Kassai Thália Színház és az Újvidéki Magyar Színház. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat nagydíját a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kapta. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által felajánlott nagydíjat a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészei vehették át. Az Illyés Közalapítvány nagydíját szintén megosztva adták ki: a Beregszászi Illyés Gyula Színháznak és a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak. A közönségdíjat és a Magyarok Világszövetsége által felajánlott Páskándi-díjat a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Tanszékének I.-III. éves hallgatói érdemelték ki. A színészek közül különdíjat kapott Bogdán Zsolt és Borbáth Júlia kolozsvári, Czintos József szatmárnémeti, Kovács Ágnes Anna és Szélyes Ferenc marosvásárhelyi, Szabó Tibor gyergyószentmiklósi, Szorcsik Kriszta szabadkai, Váta Lóránd és Sebestyén Rita sepsiszentgyörgyi művész. A legtehetségesebb színművészeti főiskolai hallgatónak felajánlott díjat Török Illyés Orsolya (Kolozsvár) kapta. /Határon túli színházak fesztiválja: díjkiosztó gála. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./
1999. augusztus 28.
Aug. 28-án, születésének 90. évfordulója közelében a költő és író Horváth Istvánra, Magyarózd szülöttjére emlékeztek a szülőfaluban. Az emlékező gyülekezet állta körül a sziklatömböt, melybe Jékely Zoltán verssorait véste a kőfaragó: "Kire ficánkoló autó tiport,/ Nyugtasson a falud,/ Szegény Költő-Tiborc!" A református templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Dr. Bustya Dezső, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese és Czirják Árpád kanonok, érseki helynök. Horváth Istvánra a Budapestről érkezett Pálfy G. István és Fábián Gyula író emlékezett. A költő lánya, Horváth Arany felolvasta a Horváth István Alapítvány szándéknyilatkozatát. Az ünnepség a Horváth István emlékháznál folytatódott, ahol Sütő András beszédében hangsúlyozta: "Látszólagosan az elmúlt esztendőkben a magyar irodalomnak egy egész hatalmas nagy szellemi vonulata hallgatott el, hallgattatták el, vagy hallgatnak róla, mintha nem lett volna. Ezek közé tartozik többek között Illyés Gyula, ide tartoznak mindazok, beleértve Veres Pétert, Sinka Istvánt, akik Horváth István szellemi családját, szellemi fénykörét alkották. Ez viszont csak átmeneti csöndesség és érdeklődés annak a világnak a részéről, amely fázik, hogyha népiséget hall, amely fél, ha nemzetről beszélnek, amely retteg, hogyha az kerül szóba, hogy a költőnek nem mindenekelőtt való feladata a lepkefogás a virágos mezőkön, hanem az, hogy a nemzete a lelkéből szakadt gondolatokat, vágyakat öntsön örök formába(...) Úgy halt meg Horváth István, valójában meggyilkoltan, mint nem egy magyar költő, gondoljunk Szabédi Lászlóra, a költő barátjára, aki ugyanolyan csalódottan halt meg vonatkerekek alatt, viszont a kéz, amely őt oda taszította, a parancs, amely belőle a lelket kikergette, az éppen ugyanannak a diktatúrának volt az ereje, amely Horváth Istvánt is üldözöttként találta élete utolsó esztendeiben. Az a Horváth István halhatatlan, aki az Én vándorlásomon indult, és akinél ennek a falunak, de talán Erdély falvainak is az ő könyvénél - A Magyarózdi toronyaljára gondolok - gyönyörűbb szellemi katedrálist senki nem állított. Ilyen gyönyörű szellemi katedrális építője előtt hajtom meg itt most fejemet magam is...". /Lokodi Imre: Átmeneti csöndességben. Magyarózdon, Horváth István tornácán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30., (M.J.): Horváth István emlékünnepség Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Horváth István /Magyarózd, 1909. okt. 9. - Kolozsvár, 1977. jan. 5./ emlékezetes munkája a Magyarózdi toronyalja /1971/ című falurajza. Rendőrautó gázolta halálra.
1999. szeptember 15.
Szept. 12-én, halálának tizedik évfordulóján Újvárossy Ernőre, a temesvári ellenállás hősi halottjára emlékezett a helybeli református gyülekezet. A zsúfolásig telt templomban Tőkés László püspök hirdetett igét. Az istentisztelet után az Újvárossy Ernőről elnevezett gyülekezeti teremben emlékeztek a hősi halált halt építőmesterre. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Újvárossy Erzsébet, a gyülekezet vértanújának 84 éves, Kolozsváron élő édesanyja is. Tőkés László, a száműzött lelkész és Újvárossy Ernő szinte egyszerre kerültek a vegetáló temesvári gyülekezetbe, amely Tőkés László hívására új életre kelt. A harc kezdetét 1988 őszén a falurombolás elleni állásfoglalás jelentette, majd 89 áprilisában kiéleződött a küzdelem: Tőkés László felfüggesztése elleni tiltakozásul a gyülekezet több mint 700 aláírást gyűjtött össze. Újvárossy Ernő többedmagával Nagyváradra utazott, hogy a püspökségen Tőkés László igazáért kiálljon. 1989 nyarán, miközben Tőkést, Újvárossyt és társait meghurcolták, kihallgatásokra hívták be, Tőkés László megjelent a Panoráma műsorában. Újvárossy Ernő ekkor már tudta, hogy az életével játszik, de nem futamodott meg, a végsőkig kitartott. Tőkés László kijelentette: meg van róla győződve, hogy Újvárossy Ernőt meggyilkolták. Ez alkalommal Gazda Árpád újságíró, a tíz évvel ezelőtti események egyik résztvevője javasolta, hogy a gyilkossági ügyben ismeretlen tettes ellen tegyenek feljelentést a rendőrségen. Tíz évvel ezelőtt Kovács Miklósnak, a budapesti Keresztény Ökumenikus Társaság egykori elnökségi tagjának köszönhetően , - aki annak idején Tőkés László ügyét is felvállalta - Újvárossy Ernő halálhíre egészen Amerikáig eljutott. Kovács Miklós a Mikes Kelemen Kör hollandiai rendezvényéről üzent a temesváriaknak: "Újvárossy Ernő halála bizonyult a döntő fordulatnak." "1989. szeptember 15-ig hallgathatott a zsarnok állam, mondhatták zsoldosai, kérem, semmi közünk ehhez a kálvinista belviszályhoz, csak Temesvár egyik kis gyülekezete civódik püspökével. De mert ellenállása kiszabadult, szellemét már nem voltak képesek palackba másképp visszagyúrni, elvették Újvárossy Ernő életét." "Az Országgyűlés akkori elnöke, Szűrös Mátyás azokban a napokban Amerikába tartott. A telefaxon utána küldött dokumentumokat a világ elé tárhatta. Ha voltak még illúziók a zsarnokot és rendszerét illetően, ezek most szertefoszlottak." 1989. szeptember 15-én érkezett meg a püspöki körlevél: Tőkés Lászlónak el kell hagynia temesvári állását és szolgálati lakását. A temesvári református gyülekezet hősiesen ellenállt. - A mostani emlékezésen Péterffy Lajos nagyváradi színművész szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének egy részletét és Reményik Sándor Ahogy lehet című versét. Kudor István fafaragó művész /Bánffyhunyad/, a monumentális kopjafa alkotója is beszélt. /Ez Temesvár titka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
1999. szeptember 23.
Vendégségben Budapesten címmel második alkalommal rendeznek határon túli magyar színházi esteket a magyar fővárosban. A kulturális seregszemlét, amely a Fővárosi Önkormányzat, a Kapocs Alapítvány és a Thália Színház közös szervezésében indult útjára, ezúttal a vajdasági magyar színházi napokkal vette kezdetét. A szept. 25-ig tartó vajdasági napok keretében a három hivatásos délvidéki magyar teátrum társulata lép fel. Októberben, novemberben és decemberben további előadásokat tartanak a határainkon túli magyar társulatok. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Tanszékének növendékei vizsgaelőadásként Moliére-től a Képzelt beteg című darabot mutatják be október 27-én. A nagyváradi Kiss Stúdió november 9-én Matei Visniec: Bohóc kerestetik című színjátékával mutatkozik be. A beregszászi Illyés Gyula Állami Magyar Színház Anton Csehov: Vidám egyfelvonásosok-jával lép fel december 11-én a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában. /Határon túli magyar színházi estek Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./
2000. január 20.
A magyarság megmaradásáról, ittmaradásáról szólt az Aradon, az Állami Színházban megrendezett Most és mindörökké című zenés műsor. Összeállítói, kigondolói évek óta lelkes közönségszervezők, nevezetesen Khell Levente és Jolán tanító házaspár, Homolka Ervin sportedző és Kovács Ildikó tanár. A 119 szereplőt felvonultató előadáson Arad és Arad megye magyar közművelődési egyesületei léptek fel: a Bóbita gyermektáncház, a Harmónia modern tánccsoport, a pécskai Búzavirág néptánc együttes, a Kölcsey Stúdió szavalói, a Vox Juventutis gyermekkórus, a Vox Angelicus vonósnégyes, a Gyertyaláng drámajáték csoport, a Csíky Gergely Líceum egykori és mostani tanítványai. A Magyar Mise és István, a király zenei motívumai mellett a műsorban felvillantak a magyar történelem századai. /Matekovitsné Kórodi Mária, az EMKE Arad megyei elnöke, Arad: Most és mindörökké: "A múltat is teremteni kell" (Illyés Gyula) = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2000. január folyamán
A Látó villám-körkérdése: lesz-e a következő évezredben magyar Nobel-díjas? A válaszadók egysíkúak, a mai Élet és Irodalom felfogását tükrözik. Berszán István irodalomkritikus, egyetemi tanár Kolozsvár: figyelembe véve a friss "kanonizációt valószínűleg a Péterek pályázhatnának." Ő Nádas Péterre saccol. Kőbányai János a Múlt és Jövő főszerkesztője, Budapest: Nádas Péter és Konrád György. Balázs Imre költő, a Korunk szerkesztője, Kolozsvár: tippjei Orbán János Dénes és Esterházy Péter körül vannak. Kántor Lajos Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert gondolja, de nem tiltakozna Nádas Péter ellen sem. Két évtizeddel ezelőtt még nehezen döntött volna Németh László, Déry Tibor és Illyés Gyula között. Visky András költő /Kolozsvár/ négy nevet említett: Esterházy Péter, Kertész Imre, Krasznahorkai László és Nádas Péter. /A Látó villám-körkérdése. Látó (Marosvásárhely), január/
2000. február 17.
A Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar színházi estek idei sorozata febr. 26-án kezdődik a Thália Színházban, a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című Csokonai-vígeposszal, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészeinek előadásában. Az immár hagyománnyá vált kulturális seregszemlét a Fővárosi Önkormányzat, a Kapocs Alapítvány és a Thália Színház szervezi a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A következő vendégszereplések: a sepsiszentgyörgyi Háromszék Állami Népi Együttes az Ábel című egyfelvonásossal /márc. 9./, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház négy darabot is játszik Budapesten, a komáromi Jókai Színház Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés játékkal, ápr. 5-én jelentkezik. /Határon túli magyar színházak vendégszereplése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
2000. március 3.
Egy éve, február 20-án hunyt el az erdélyi képzőművészet jeles napszámosa, Plugor Sándor, barátoknak, művészetek kedvelőinek Pösö. A sepsiszentgyörgyi Képtárban márc. 4-én nyitják meg emlékkiállítását. /Plugor Sándor emlékkiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./ Márc. 4-én megnyílt Sepsiszentgyörgyön Plugor Sándor emlékkiállítása. A művésznek életében ilyen méretű kiállítása Sepsiszentgyörgyön sohasem volt: 154 grafika, olajfestmény, metszet sorakozik a falakon. A tárlatmegnyitó befejezéseként Mátrai László színművész Csíki László Vázlatrajz P. S haláláról, Váta Lóránd pedig Plugor Magor Az írnok panasza című versét szavalta el. /Váry O. Péter: Plugor Sándor-emlékkiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./ Plugor Sándor /Kökös, 1940. márc. 4. Sepsiszentgyörgy, 1999. febr. 20./ Kolozsváron végzett, a Képzőművészeti Akadémián. Festményeiben és rajzaiban mindvégig a háromszéki ember örömét, bánatát jelenítette meg. Kiállított erdélyi városokban és Budapesten, Bukarestben, Arlingtonban, Dortmundban és máshol is. Karcokat készített Illyés Gyula, Ady Endre, József Attila, Szilágyi Domokos és Farkas Árpád versei ürügyén. /Miklóssy Mária: Háromszék művésze, Plugor Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./ Az emlékkiállításra elkészült a Plugor Sándor munkáit, a munkásságát elemző írásokat tartalmazó Egy rajzoló az írók között alcímet viselő album, szerkesztője Jánó Mihály és P. Miklóssy Mária festőművész, Plugor Sándor özvegye. /Szatmári László: Egy rajzoló az írók között. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./
2000. március 24.
Marosvásárhelyen, a Vártemplomban rendezték meg Csoóri Sándor estjét. Nagy Pál a népi kultúra ismerőjének nevezte a költőt, aki főleg a Nappali hold című esszékötetében, de általában mindenkor az összmagyarság gondjairól szólt és kifogásolta, hogy Csoórit mostanában azok támadták, akik a "törzsi gondolkodás begyepesedett képviselőjének" kiáltották ki a költőt. Szerinte Csoórinak manapság "a hibrid világpolgár-viszketegség zűrzavarában" kell helyt állnia a maga nemzetcentrikus szemléletével. Sütő András egy emlékét elevenítette fel, amikor 1982-ben az ő jelenlétében Illyés Gyula Csoórira testálta a magyarság ügyét. Csoóri Sándor főként a haldokló, mellőzött magyar irodalomról értekezett. Szerinte az írók Magyarországon háttérbe szorultak, helyüket átvették a politikusok, bankárok, közgazdászok, az irodalomét az újságok. El kell jönnie az időnek, mikor a magyar honban újra az irodalom lesz a legfontosabb, hiszen "amíg nem kapja vissza az irodalom az őt megillető szerepét, helyét, addig nem lesz rendes kormány sem, mert nem alakulnak ki az igazán fontos, központi gondolatok". Csoóri a gazdasági összeomlásnál sokkal súlyosabbnak tartja a szellemi összeomlást, amit nehezebb kiheverni. Elmondta, hogy az MVSZ-ben, akárcsak a magyar politikai életben a "vaddemokrácia" érvényesül, amit ő nem tud elfogadni. Az összmagyarság egységet az MVSZ nem tudja megvalósítani. Az MVSZ ma inkább szakszervezethez, mint missziós szervezethez hasonlít. Belefáradt a szervező munkába, írni szeretne, olyan mondanivalói vannak az 1944 óta eltelt időszakról, amit más nem tud elmondani, leírni, hiszen gyakorlatilag minden jelentős magyar személyiséggel, politikussal baráti vagy drámai kapcsolatba került. /(Máthé Éva): Csoóri Sándor - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./
2000. május 17.
Véglegesítették a Határon Túli Magyar Színházak XII. Fesztiválja programját, a május 26. és június 4. közötti seregszemlén 25 társulat 42 előadását láthatják az érdeklődők. Az Újvidéki Színház produkciójával indul a rendezvénysorozat. Fellépnek a Kassai Thália Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Szabadkai Népszínház /közös produkcióban a Szabadkai Kosztolányi Színházzal/, a Kolozsvári Magyar Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, az Újvidéki Tanyaszínház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a révkomáromi Jókai Színház, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a csíkszeredai Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a temesvári Csiky Gergely Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a budapesti Új Színház, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Tanszékének társulata, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata, a nagyváradi Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház, a Matyi Műhely Magánbábszínház, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, a Kolozsvári Puck Bábszínház, és a Brighella Báb-Gyermekszínház /Szatmárnémeti/ társulata. /A kisvárdai színházi fesztivál programja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./
2000. augusztus 16.
Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./
2000. november 16.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület millenniumi közgyűlése keretében, nov. 19-én Nagyváradon megnyitják az Illyés Gyula Református Könyvesboltot. Az üzlet a volt Teleki és a Kálvin utca sarkán levő ingatlanban található. A könyvüzletben elsősorban teológiai könyveket lehet majd vásárolni, de nem hiányoznak a szépirodalmi munkák sem. Gondolnak a Partiumi Keresztény Egyetem diákjaira is, megrendelésre szakkönyveket is forgalmaznak ugyanott. /Péter I. Zoltán: Könyvüzlet lesz a Teleki utcán. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 16./
2000. november 20.
A királyhágómelléki reformátusok háromnapos /nov. 17-19/ millenniumi közgyűlését gazdag program jellemezte. Nov. 18-án húsz ifjú református lelkipásztor fogadalomtételével kezdődött közgyűlés. A lelkészavatást Tőkés László püspök végezte, aki megáldotta az ifjakat. Időközben megérkezett Németh Zsolt budapesti külügyi államtitkár, aki a magyar millenniumról tartott előadást. Kijelentette, hogy Magyarország EU-csatlakozását szomszédaikra és a határon túli magyarokra való tekintettel akarják megtenni. "A státustörvény mindenkit személyében köt Magyarországhoz" - mondta. Délután az Amerikai és az Ír Presbiteriánus Egyház, a Szlovákiai Református Egyház, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület testvéregyházi szerződést kötött. Ezután kiosztották a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Pro Ecclesia és Pro Partium Díjait. Többek között az Illyés Közalapítvány, Hegedűs Lóránt püspök, a Pro Professione Alapítvány, Németh Zsolt államtitkár, Erdélyi Géza püspök, Berkesi Sándor tanár és karnagy, Eszenyeiné dr. Széles Mária, dr. Csapó I. József szenátor, Nemeskürty István professzor, Balogh Sándor esperes részesült elismerésben. A díjkiosztáson Tőkés László beszámolt a millenniumi közgyűlés döntéséről. kérdésessé vált, hogy az egyházkerület támogatja-e az elkövetkezőkben az RMDSZ-t. Két esetre utalt: az egyik egy Szilágy megyei iskolával kapcsolatos, ahol a magyar illetékesek nem az egyház, hanem a hatalom oldalára álltak; a másik a krassó-szörényi szenátorlista ügye, a névsort ugyanis az a lelkipásztor vezeti /Makay Botond/, aki 1989-ben a Securitatéval karöltve munkálkodott. Zárásként nov. 19-én előbb Millenniumi emékoszlopot avattak Nagyváradon, a hajdan Ezredévi emléktérként nevezett városrész egyik legszebb helyén. Az emlékoszlopot három székelyföldi művész készítette /Gergely István, Dóczi András és Bocskai Vince szobrászművészek/. A három méter magas andezittömb két részből áll, a Szent Korona körvonalait körbefogva, felső részén a Vörösmarty Szózatából kölcsönzött idézettel: "Él nemzet e hazán." Ezután a Teleki utcán Illyés Gyuláról elnevezett magyar könyvesboltot avattak. Nagy taps köszöntötte az édesapja nevét viselő könyvesbolt felavatására Váradra érkezett Illyés Máriát, aki az Illyés Közalapítvány elnökének, Halzl Józsefnek a társaságában vágta el a bolt piros-fehér-zöld avatószalagját. /Emlékoszlop és könyvesbolt a váradiaknak. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 20./
2001. január 26.
Szerencsen tartották meg a Dialógusok 2001, régiók, kultúra, kapcsolatok című konferenciát, melyen anyaországi és a határon túli magyarok, köztük ismert közéleti személyiségek, a kulturális élet vezetői, polgármesterek, civil szervezetek képviselői, újságírók és mások találkoztak. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia és az Írószövetség elnöke azzal kezdte, hogy az állam túl sok mindenbe beavatkozik, és elvárja, hogy az értelmiségiek elkötelezzék magukat a hatalomnak. Úgy vélte: ha az állam mind jobban leadja a kulturális kapcsolatok építését a civil szervezeteknek, akkor az jobban segíti majd a határon túli magyarságot is. Dr. Halzl József, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint: ″A határon túli magyarság csak lassan követi az európai változásokat.″ Vannak régiók, jelentős magyarlakta vidékek, ahonnan még nem kértek vagy alig kértek támogatást az Illyés Alapítványtól. Ez az alapítvány sok területen segített, a szovátai Teleki Oktatási Központtól a felvidéki Magyar Házak létrehozásáig, a beregszászi tanárképző főiskolától a Nagyváradon ősszel átadott Illyés Gyula nevét viselő könyvüzletig. C. Tóth János /Határon Túli Magyarok Hivatala/ kifejtette, hogy az anyaországnak és ezen belül az általa képviselt hivatalnak a jövőben méginkább elsődleges feladata lesz az oktatás támogatása, hisz a határon túli magyarságnak még a rendszerváltás után tíz évvel is csak fele annyi értelmisége van (számarányosan), mint a többségi lakosságnak. Köles Sándor, a Kárpátok Alapítvány igazgatója beszámolt sokrétű működésükről, ebben szerepel a határ menti gazdasági együttműködéstől a kulturális értékek megőrzésén át az etnikai problémák kezelése is. A Kárpátok Alapítványnak négy országban, köztük Romániában van kirendeltsége, tevékenységi területe mintegy 15 milliós lakosságot érinthet. Évi költségvetése 400-500 millió forint, mégsem tolakodnak a pályázók. /Sike Lajos: Dialógusok 2001 - Szerencs. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./
2001. március 15.
Márc. 2-án került sor Tasnádon a helyi RMDSZ közgyűlésére, melyen megjelent Illyés Gyula megyei RMDSZ-elnök, valamint Erdei D. István parlamenti képviselő. Csizek Tibor távozó elnök ismertette a szövetség kétéves tevékenységét, melynek során a kisváros magyarságának a szövetségbe való felzárkózását hiányolta. Voltak, akik más pártok színeiben megfosztották az RMDSZ-t néhány tanácsosi poszttól. Eredményként említette a Bíró Lajos szoboravatást, valamint a MADISZ megalakulását és a Tasnádi Újság folyóiratot. Illyés Gyula köszönetet mondott a leköszönő elnöknek, aki tizenegy évig volt a szervezet élén. Az új elnököt egy későbbi időpontban fogják megválasztani. /Tisztújító közgyűlés Tasnádon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2001. május 16.
Ha a magyarság számára kellene egy nemzetstratégiai programot készítenem, akkor Németh László könyveit venném elő - mondta Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke a Székelyudvarhelyen tartott, Németh László üzenete a XXI. századnak című előadásában. Az írószövetség elnöke kifejtette, hogy a nemzeti stratégiai gondolkodás a magyarságon belül nem annyira a politikusokat, mint inkább az írókat, költőket, gondolkodóinkat jellemezte. A magyar társadalomban változást, reformot sürgető Ady Endre, az európai normákat felmutató Babits után sorjáznak Illyés Gyula, Bibó István, Németh László nemzeti stratégiái. /Üzenet a XXI. Századnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./ Pomogáts Béla emlékeztetett: Németh László A minőség forradalma tanulmányban vázolta fel a harmadik út gondolatát. Az író elképzelése nem érvényesült 1989 után. A harmadik út mondhatni gyanússá vált, a bartóki modell sem valósult meg, a magyar kultúra kettészakadt posztmodern és hagyományos, népi áramlatra. /Pomogáts Béla Udvarhelyen. A magyaroknak a szabadság társadalmát kell választaniuk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 17./
2001. május 31.
Harminc előadást láthat a közönség a határon túli magyar színházak május 31-én Kisvárdán kezdődő, kilenc napos, XIII. Fesztiválján. A fesztiválon huszonnégy határon túli társulat és három magyarországi teátrum vesz részt. A romániai magyar színházak közül a fesztiválra várják a csíkszeredai, a gyergyószentmiklósi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi, a szatmárnémeti, a székelyudvarhelyi és a temesvári társulatot. Bemutatkoznak továbbá a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színművészeti tanszéke és a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem növendékei is. Erdély négy városából - Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti - hat gyermek- és ifjúsági színház lép fel a fesztiválon. Jugoszláviából a szabadkai Népszínház mellett a szabadkai Kosztolányi Színház, a szabadkai Gyermekszínház és az újvidéki Színház a kisvárdai vendégszereplő. Szlovákiából a kassai Thália Színház és a révkomáromi Jókai Színház, míg Ukrajnából a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei lépnek fel. A Buda Stage mellett az anyaországi társulatokat a budapesti Várszínház és a szegedi Nemzeti Színház képviseli a fesztiválon. /Határon túli magyar színházak fesztiválja Kisvárdán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./
2001. június 2.
Harminc előadást láthat a közönség a Határon Túli Magyar Színházak jún. 1-jén Kisvárdán kezdődött, kilencnapos, XIII. fesztiválján, melyen huszonnégy határon túli társulat és három magyarországi teátrum vesz részt. A romániai magyar színházak közül a fesztiválra várják a csíkszeredai, a gyergyószentmiklósi, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi, a szatmárnémeti, a székelyudvarhelyi és a temesvári társulatot. Bemutatkoznak továbbá a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem színművészeti tanszékének és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem növendékei is. Erdély négy városából - Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti - hat gyermek- és ifjúsági színház lép fel a fesztiválon. Jugoszláviából a Szabadkai Népszínház mellett a Szabadkai Kosztolányi Színház, a Szabadkai Gyermekszínház és az Újvidéki Színház a kisvárdai vendégszereplő. Szlovákiából a Kassai Thália Színház és a Révkomáromi Jókai Színház, míg Ukrajnából a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei lépnek fel. A Buda Stage mellett az anyaországi társulatokat a Budapesti Várszínház és a Szegedi Nemzeti Színház képviseli a fesztiválon. /Határon túli magyar színházak fesztiválja. Tizenharmadszor Kisvárdán. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./
2001. június 4.
Jún. 2-án Csíksomlyón több százezer zarándok gyűlt össze a hagyományos pünkösdszombati búcsún. Az érkező zarándokokat a kegyhely őrzői, a helyi ferences szerzetesek üdvözölték. "Jogunk van ahhoz, hogy keresztény hitünket nemzeti színekben, anyanyelvünkön ünnepeljük meg" - hangsúlyozta Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a hagyományos csíksomlyói búcsúra érkezett több százezernyi zarándokot köszöntő beszédében. A Szent István által alapított erdélyi főegyházmegye érseke Krisztus példájára hivatkozott, aki anyanyelvén, nem a liturgia nyelvén imádkozta a zsoltárt. Mint mondta, ha valaki vállalja a kereszténységet, akkor a kereszténység beletestesül abba a népbe, nemzetbe és kultúrába, amelybe Isten teremtette. - Ezért mi büszkén valljuk magunkat egyszerre kereszténynek és magyarnak, s anyanyelven dicsőítjük Istent, adunk hálát a boldogságos Szűzanyának. Mindezt megtehetjük, mert ez keresztény szent hitünknek is a tanítása - mondta az érsek. - A kegytemplomhoz hajnaltól érkeztek a zarándokcsoportok, a "keresztaljak", majd az ünnepi szentmise helyszínére a két Somlyó hegye közötti Nyeregbe mentek. Az egyházi személyiségeket a körmenetben a szerzetesrendek, lovagrendek képviselői követték, majd a világi méltóságok. A körmenetet a gyergyóalfalui keresztalja vezette, annak emlékére, hogy 1567-ben a Csíkszereda melletti nagyerdei ütközetben a gyergyóalfalui katolikusok vonultak először harcba a térítő szándékkal érkező protestáns fejedelem csapatai ellen. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Bíró László kalocsai segédpüspök, a központi szeminárium rektora volt. Prédikációjában kiemelte: az igaz értékek iránti szüntelen vágy hozta a csíksomlyói kegyhelyre, a nyugati kereszténység legkeletibb búcsújáró helyére a zarándokokat. - Keressük a gyökereket, félünk, hogy asszimilálódik nyelvünk, felszívódik kultúránk, és kihűl a hitünk - mondta. Illyés Gyulát idézve hangsúlyozta: a szél kihívására a fa gyökereivel válaszol, a kegyhely pedig e gyökerekhez visz vissza. A jégeső, majd a hullámokban ismétlődő zivatar dacára a több százezernyi zarándok áhítattal követte végig az ünnepi szentmisét. A zarándokok között volt Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, az MDF elnöke, Semlyén Zsolt vallásügyi államtitkár, Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete, Habsburg Ottó családja kíséretében, valamint az erdélyi magyar közélet számos szereplője. Zarándokcsoportok érkeztek a Székelyföld minden részéről, de sokan voltak Erdély más vidékeiről, Magyarországról, az utódállamokból, Nyugat-Európából és a tengeren túlról. Délután a csángók számára csángómisét tartottak a somlyói plébániatemplomban, este pedig passiójátékot mutatott be a Csíksomlyói Passiójátékok Testülete. /Több százezer zarándok Csíksomlyón. Jégesőben is keresztények és magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./ "Öröm látni azt, hogy e széttöredezett világban ennyien vállalkoztak arra, hogy a zarándokok fárasztó útján eljöjjenek a csíksomlyói segítő Szűz Máriához" - kezdte prédikációját Bíró László kalocsai-kecskeméti segédpüspök. "Mi vonzott minket ide? Keressük a forrást, keressük a gyökereket, keressük az igaz értékeket" - folytatta. A másság ténye önmagában még nem pozitívum: "Az anyagyilkos, a nemzetpusztító másságát is tisztelnem kell, csak azért mert más? - kérdezte. - "Érdemes elgondolkodnunk a kortárs elmélkedő szavain, aki azt mondja: a XVI. század hitt az Istenben, a XVII., XVIII. század hitt az Istenben és az emberben, a XIX. század hitt az emberben. A XX. század nem hitt sem Istenben, sem emberben. A XXI. század vagy nem hisz és elpusztul, vagy újra hisz Istenben, és akkor remélhet jövőt" - szólt a prédikáció legemlékezetesebb gondolata. /Rédai Attila: "...A fák gyökerükkel válaszolnak" = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./
2001. június 12.
12 különdíj, 2 életműdíj, 9 társulati díj. Ez a Határon Túli Magyar Színházak XIII. fesztiváljának /Kisvárdán/ idei mérlege. Kolozsvári sikerek: Kisvárda város díját Molière Mizantróp című előadása nyerte el. A darab színpadra állítója, Tompa Gábor a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza rendezői különdíját vehette át. A címszerepet alakító Bogdán Zsolt is különdíjat kapott. Egyéni díjban részesült Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Színház színművésze a Gyermekszemmel című monodrámában nyújtott alakításáért. Különdíjas lett András Lóránt, a Vérkötelék című koreográfiai munkájáért, amelyet a csíki Játékszín valósított meg. A nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának Zárt ajtók mögött című előadásában szereplő Csíky Ibolya és Dobos Imre ugyancsak különdíjban részesült. Mende Gaby színművésznőt, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagját a Színésznők című "színház a színházban" jellegű bemutatkozásáért díjazták két különdíjjal - ugyanaz az előadás elnyerte a város közönségdíját is. Életműdíjat Németh Ica, a komáromi Jókai Színház színművésznője és a 62 éves Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron társulat színészigazgatója kapott. A társulatnak a Kazimir és Karoline című előadását, a közönség másodszor láthatta Kisvárdán. Ez a produkció a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházzal megosztva az Illyés Közalapítvány díját nyerte el. /S. Muzsnay Magda: Erdélyi díjazottak Kisvárdán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./ Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Színház művésze a Gyermekszemmel című monodrámában nyújtott alakításáért kapott egyéni díjat, A mizantróp-beli szerepéért pedig Bogdán Zsolt a legjobb férfi alakításért járó elismerést kapta. Az MVSZ által alapított Páskándi-díjat a szabadkai népszínház kapta a Holdbéli csónakos című Weöres-mű színpadra viteléért. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulatát Teplánszky-díjban részesítették a Macbeth kísérleti előadás létrehozásáért. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nagydíja a komáromi Jókai Színházé lett Peeter Shaffer Amadeus című, Czajlik József által rendezett előadásáért. /Kisvárdán is tarolt A mizantróp. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./
2001. augusztus 4.
A nyolcvanéves Izsák Józsefet köszöntötte a Népújság irodalmi melléklete, a Múzsák. Bölöni Farkas Sándor, a történetíró. Asztalos István, Tamási Áron, Bartalis János, Kacsó Sándor, Kiss Jenő, Molter Károly, Szabédi László. Erdélyi írók. Nemzethalál-félelem a régi magyar költészetben. Magyar irodalom a XX. században. Illyés Gyula költői világképe. Modernség és magyarság. Magyarságunk korszerűsége. Ezek foglalkoztatták pályáján Izsák József irodalomtörténészt. /B. D. "Az nem lehet..." = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./
2001. augusztus 14.
Unitárius világtalálkozót tartottak aug. 11-én Szejkefürdőn. Az ünnepség nyitányaként a homoródalmási fúvószenekar kíséretében díszlovasok vonultak fel a millenniumi zászlóval. A megjelentek népes táborát köszöntötte Kedei Mózes esperes. Ünnepi egyházi beszédet Szabó Árpád püspök mondott. A külföldi testvéregyházak képviselői is szóltak az egybegyűltekhez. Az ünnepi műsorban fellépett a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc vegyes kórus, Szalay Zsuzsánna és Takács Enikő egy-egy Tompa László- és Illyés Gyula-verset szavalt, Pál Rózsika és Bodor Kinga népdalokat énekelt, színpadra léptek továbbá a szentgericei és az ürmösi népi táncosok is. /Sz. L.: Szejkefürdő. Egyetemes Unitárius Találkozó - harmadszor Szejkefürdő. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14./
2001. szeptember 15.
Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2001. november 12.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének meghívására nov. 10-én Nagyváradra látogattak az RMDSZ Szatmár és Arad megyei vezetői. A találkozó célja: a tevékenység összehangolása, az eddigieknél hatékonyabb együttműködés, a rendszeres információ- és tapasztalatcsere megvalósítása. Az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének részéről megjelent Illyés Gyula elnök, Szatmárnémeti alpolgármestere, Kereskényi Sándor szenátor, Erdei István képviselő, az Arad megyei RMDSZ-t Király András elnök, Toóth László, Búza Gábor és Kocsik József ügyvezető alelnökök képviselték. A vendéglátók között szerepelt Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, Kiss Sándor, a választmány elnöke, Pete István szenátor és Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere. Lakatos Péter röviden bemutatta a Bihar megyei szervezet struktúráját és működését. Bihar megyében 20.000 nyilvántartott tagja van az RMDSZ-nek. - Illyés Gyula, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke kifejtette, hogy jelenleg az állam ellehetetleníti az önkormányzatok munkáját. /Rais W. István: Erősítenék az együttműködést. RMDSZ-es megyei vezetők megbeszélése. = Bihari Napló (Nagyvárad), nov. 12./
2001. december 15.
Idén is tető alá hozták Kolozsváron a magyar újságíró hallgatók tudományos konferenciáját. A rendezvény lehetőséget nyújtott az utolsó éves hallgatók államvizsga-dolgozatainak bemutatására. A harmadévesek körében Balázs Ferenc bizonyult a legkedveltebb témának, de írtak Szabó Dezsőről, Illyés Gyuláról, Tamásiról, a média és agresszivitás viszonyának kérdéséről is. /Mészely Réka: Az újságírók is tudnak írni. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
2001. december 18.
A kolozsvári magyar színházbarátok dec. 8-án vitafórumot rendeztek a színház áldatlan helyzetének ügyében. Meghívásuk ellenére, az intézmény vezetősége nem jelent meg. A vitafórum állásfoglalást adott ki. Eszerint a kolozsvári Állami Magyar Színház nem magántulajdonban lévő intézmény; műsorpolitikája nem lehetnek egyetlen személy ízlése szerinti. Ez a színház a magyar nyelv temploma, a magyar és egyetemes színiirodalom anyanyelvű tolmácsolója kell hogy legyen ismét. Nem fogadható el, hogy a színháznak sincs semmi köze a közönség elvárásaihoz, az sem, hogy kizárólag Tompa Gábor főrendező művészi felfogása érvényesüljön minden másfajta művészi koncepció ellenében. Tiltakoznak az önkényes, diktatórikus vezetői "stílus" ellen. Ez az önteltség sajnos, együtt jár az előző korszakok művészi (színészi, rendezői) teljesítményei többségének a becsmérlésével, lefitymálásával. Így válik - a jelenlegi vezetés unosuntalan hangoztatott, terjesztett megítélésében - Jókai Mór, Csíky Gergely, Madách Imre, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Herczegh Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Zilahy Lajos, Máray Sándor, Sütő András, Páskándi Géza stb., stb. híg magyarkodóvá, vitézkötéses-pitykés bokacsattogtatóvá, s így válnak (utólag!) a Pirandello-, Beckett-, a Thornton Wilder-, Anouilh-, Max Frisch-, Arthur Miller-, Pavel Kohut-, Dürenmatt-, Brecht-előadások ósdi, elavult, vásári csepűrágássá - hacsak nem az egyetlen boldogítóvá, korszerűvé kanonizáló Tompa Gábor-féle felfogás, kísérletezés, rendezői koncepció árnyékában kerülnek színre. Kolozsvár egyetlen magyar színháza nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra. A fórum részvevői azt kérik az RMDSZ-től, hogy segítsenek az áldatalan kolozsvári állapotok felszámolásában. Az első lépés: Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. Az aláírók között van dr. Csetri Elek történész, akadémikus, Csomafáy Ferenc, újságíró, Dr. Józsa Nagy Mária egyetemi docens, Koós Ferenc egyetemi tanár, dr. Kozma Dezső egyetemi tanár, Máté Árpád tanár, Zenelíceum aligazgatója, Molnos Lajos író, városi tanácsos, Pillich László újságíró, városi tanácsos, Simon Gábor igazgató, Állami Magyar Opera; Solymosi Zsolt lelkész, Szőcs István író, színikritikus; Szőcs Judit RMPSZ-alelnök, dr. Vekov Károly történész, parlamenti képviselő. Az állásfoglaláshoz csatlakozott többek között Dáné Tibor Kálmán, Csép Sándor újságíró, Ferenczy Miklós lelkész, Bálint Tibor író; Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, dr. Kása Zoltán, egyetemi tanár, a BBTE rektor-helyettese, Fodor Sándor, író, Wolf Rudolf igazgató, Apáczai Cs. J. Líceum; Szilágyi T. Júlia igazgató, Római Katolikus Líceum; Tőkés Elek igazgató, Báthory István Líceum; Kósa Mária igazgató, Brassai S. Líceum; Popa Márta igazgató, Unitárius Kollégium; Bálint Kelemen Attila tanár; Mózes Árpád evangélikus püspök; Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök; Dr. Wanek Ferenc docens; Dr. Horák József egyetemi tanár. /Állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2002. január 25.
A 104 beérkezett listát összesítve az eredmény: első helyen végzett Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verse, ezt követte Pilinszky Jánostól az Apokrif, majd József Attilától az Eszmélet. A negyedik helyet Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse szerezte meg, majd ismét József Attila következik az Ódával. Őt követi Kassák Lajostól A ló meghal, a madarak kirepülnek, majd Babitstól az Esti kérdés, Füst Milántól az Öregség, ismét Babitstól a Jónás könyve, a tizedik helyen pedig Dsida Jenő végzett a Psalmus Hungaricussal. A költők összesített listáján legtöbbször József Attila szerepel, őt követi Ady Endre, Babits, Weöres Sándor, Pilinszky. - Balassa Péter számára Kassák versének jelenléte volt a legmeglepőbb, Kántor Lajos nem hitte volna, hogy Babits ennyire benne él a magyar irodalmi köztudatban, Orbán János Dénes szerint a teljes lista némiképp tankönyv-jellegű, Demény Péter a nyertes költeményre csodálkozott rá leginkább. Demény Péter nehezményezte, hogy Ady Endrének egyetlen verse sem került fel a tízes listára. Balassa Péter Kosztolányi versein tűnődött a legtöbbet. A versekből a tervek szerint kötet is készül, amelyet április 11-re, a költészet napjára jelentetnek meg, és a legszebb tíz vers mellett további huszonegy költemény kap helyet. /Sándor Boglárka Ágnes: Szép versek délutánja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2002. január 26.
Jan. 23-án Kolozsváron a Korunk folyóirat ankétján a versekről volt szó. A Korunk hirdette meg a 20. század tíz legszebb magyar versének rangsorolására vonatkozó pályázatát, amelynek keretében a teljes magyar nyelvterület mintegy 150 irodalmárának (költőknek, kritikusoknak, esztétáknak) tették fel a kérdést: melyik a 20. század tíz legszebb, legjelentékenyebb magyar költeménye. A beérkezett "szavazatok", listák alapján kialakult sorrendet vitatták meg. Jelen volt Balassa Péter budapesti esztéta, a Babes-Bolyai Tudományegyetem vendégtanára, Demény Péter költő és Orbán János Dénes költő is. A 104 beérkezett listát összesítve az eredmény: első helyen végzett Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verse, ezt követte Pilinszky Jánostól az Apokrif, majd József Attilától az Eszmélet. A negyedik helyet Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse szerezte meg, majd ismét József Attila következik az Ódával. Őt követi Kassák Lajostól A ló meghal, a madarak kirepülnek, majd Babitstól az Esti kérdés, Füst Milántól az Öregség, ismét Babitstól a Jónás könyve, a tizedik helyen pedig Dsida Jenő végzett a Psalmus Hungaricussal. A költők összesített listáján legtöbbször József Attila szerepel, őt követi Ady Endre, Babits, Weöres Sándor, Pilinszky. - Balassa Péter számára Kassák versének jelenléte volt a legmeglepőbb, Kántor Lajos nem hitte volna, hogy Babits ennyire benne él a magyar irodalmi köztudatban, Orbán János Dénes szerint a teljes lista némiképp tankönyv-jellegű, Demény Péter a nyertes költeményre csodálkozott rá leginkább. Demény Péter nehezményezte, hogy Ady Endrének egyetlen verse sem került fel a tízes listára. Balassa Péter Kosztolányi versein tűnődött a legtöbbet. A versekből a tervek szerint kötet is készül, amelyet április 11-re, a költészet napjára jelentetnek meg, és a legszebb tíz vers mellett további huszonegy költemény kap helyet. /Sándor Boglárka Ágnes: Szép versek délutánja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2002. január 26.
Budapesten a Bethlen Gábor Alapítvány Tamási Áron-díjban részesítette tavaly nov. 5-én Nagy Pál irodalomtörténészt. A laudációt Sütő András mondta, most olvashatjuk a szövegét. Nagy Pál egyetemi hallgatóként 1946-ban Gálfy Zoltán teológussal együtt feltámasztotta az 1944-ben megszűnt Ifjú Erdély című folyóiratot. Sütő Andrástól is kértek lapjukba írást. A jórészt betiltott, üldözött magyar szellemóriások mellé szegődött Nagy Pál is. A népi- nemzeti vonulat nagyjaitól semmilyen marxista kurzus el nem tántoríthatta. Illyés Gyula, Veres Péter, Kodolányi vonzáskörében írta cikkeit, tanulmányait. Nagy Pálnak az lett egyik bűne, hogy György Lajos tanárának emberi becsületét, szakmai kiválóságát vette védelmébe. Az Úr a Lenin-fiúknak szabad rablást engedélyezett Erdélyben. Elrabolták és börtönbe zárták Márton Áron püspököt, becsület- és szellemirtást végeztek a magyar egyetemen. Nagy Pált a eltávolították az egyetemről, a magyar tanszékről. Később magyartanár lett, szerkesztői munkát vállalt Marosvásárhelyt, bukaresti folyóiratnál s végül, nyugdíjaztatásáig Sütő lapjánál. Nagy Pál irodalmi tanulmánykötetei értékesek. Tamási Áronnak az a két posztumusz esszégyűjteményét szerkesztett és ellátt a jegyzetekkel. /Sütő András: Örök szolgálatban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./
2002. február 14.
Febr. 8-án mutatta be Dr. Indig Ottó irodalomtörténész Nagyváradon, az Illyés Gyula Református Könyvesboltban Barabás Zoltán nagyváradi költő Balkáni szürkület a című verseskötetét. A szerzőnek ez a negyedik kötete. /Könyvbemutató a váradi református könyvesboltban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./
