Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 84 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-84
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Katona Zoltán

2006. január 17.

2006-ban a magyarság több jelentős évfordulót ünnepel, ezek közül kiemelkedik az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója. Ugyanakkor három jelentős személyiségnek lesz kerek évfordulója: ebben az évben van Hunyadi János halálának 550. évfordulója, szintén Bartók Béla születésének 125. évfordulója és Bolyai Farkas halálának 150. évfordulója. Idén Székelyudvarhelyen is több jeles helytörténeti személyiségnek van évfordulója – Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatójának gyűjtése nyomán. A Székelyudvarhelyen 1620-ban született Lakatos István halálának 300. évfordulója van (Csíkkozmáson halt meg 1706. március 14-én). Lakatos István 1674-től haláláig csíkkozmási plébános volt. Jelentős nagyságú telek adományozásával tette lehetővé a Ferenc-rendi szerzetesek székelyudvarhelyi letelepedését. Történetíró, Székelyföld első leírója volt, és az első székely, aki elkészítette Székelyföld térképét, valamint közölte a székely rovásírás 33 betűjét. Latin nyelven írt munkája a Siculia delineata et descripta accuratius quam hactemus nunc ad lucem data dedicataque (Az eddiginél nagyobb pontossággal lerajzolt és leírt Székelyföld). Nyomtatott példánya nem maradt fenn, kéziratban több példányt őriznek. Székelyudvarhelyre vonatkozó részét Jaklovszky Dénes (1884– 1968) tanár fordította és adta ki Kolozsváron, 1942-ben (Székelyudvarhely legrégebbi leírása). /Katona Zoltán: Helytörténeti évfordulók 2006-ban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 17./

2006. január 18.

Székelyudvarhelyen egy csendőralakulat főleg a középiskolák közelében lévő bárokat, vendéglőket ellenőrizte délelőtt, ahonnan az ott tartózkodó iskolásokat az igazoltatás után a csendőrautókba terelték, majd azokba az iskolákba szállították őket, ahol abban az órában lenniük kellett volna. Mintegy negyven középiskolás diákot találtak a vendéglőkben. A csendőrök nem büntették meg a diákokat, az már az iskolaigazgatók, osztályfőnökök feladata lesz. Megbírságoltak viszont egy bárt, mivel a csendőrök belépésének pillanatában két diákot azon kaptak, hogy sört fogyasztottak. /Katona Zoltán: Csendőrök szállították vissza az iskolába a diákokat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 18./ Romániát a rendőrállam kísértete járja be. Normális helyeken nem tartozik az iskolai fegyelmezés bevett eszközei közé a csendőrség mozgósítása, a lógós diákok karhatalmi erővel történő összefogdosása, és az sem éppen megszokott helyzetkép, ha egy osztályfőnöki órán a nebulók között egyenruhás csendőr üldögél. A közállapotok romlása, a diák-diák és diák-tanár viszonyok drasztikus átalakulása valóban aggasztó jelenség. Kérdés azonban, hogy ezt mennyiben lehet iskolarendszeren kívüli jelenségként megoldani. Megdöbbentő az egyik gimnázium igazgatóhelyettesének kijelentése, miszerint a pedagógus vagy a szülő (!) nem mászkálhat állandóan a gyerek után, más megoldást kell találni a problémára. /Papp Attila Zsolt: Iskola, túl a határon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

2006. január 26.

Székelyudvarhelyen a Budvár utcai hajléktalan-szálló már így is tele van, újabb hajléktalanokat nem tudnak fogadni. A Budvár Szociális Központban 11 hajléktalant tudnak fogadni, tájékoztatott Vormair Szilárd irodavezető. A támogatók jóvoltából néha egy kevés élelmet is tudnak adni nekik. Székelyudvarhelyen 1998 karácsonyán volt az utolsó olyan eset, amikor egy hajléktalan férfit megfagyva találtak. A városi kórház sürgősségi osztályán is jelentkeznek hajléktalanok. /Katona Zoltán: Megtelt a hajléktalan-szálló. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 26./

2006. február 2.

Az elmúlt évtizedben nemcsak Székelyudvarhely, hanem a környező települések többsége is ízléses, szép helységnévtáblát állított fel a bejáratoknál. Ezek leginkább kopjafás vagy székely kapus kis építmények, egyfajta vendégüdvözlők, ugyanakkor néhány helyen a testvértelepülések névsorát is tartalmazzák. A nagyobb városokban, illetve a megyehatároknál olyan táblákkal is lehet találkozni, amelyek az adott város vagy megye címerét is tartalmazzák. A vegyes lakosságú településeken még mindig megfigyelhető, hogy vagy a magyar feliratot bemázolták. Ezeken 15 év elteltével már rég túl kellett volna jutni. Az új helységnévtáblák legelterjedtebb formája a kopjafa: a legtöbb helységben kopjafa vagy kopjafák tartják a feliratot. /Katona Zoltán: Településjelző kopjafák, székely kapuk az utakon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 2./

2006. április 5.

Sikerült beazonosítani az egykori Szentimrefalva templomának helyét, és néhány napja a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régészei nekifogtak a templomfalak feltárásához. Sófalvi András régész kollégájával, Nyárádi Zsolttal együtt végzi a munkálatokat. A templom helyét egy nem szakmabeli, de lelkes gyűjtő udvarhelyi lakosnak, Szász Viktornak köszönhetően sikerült azonosítani. /Katona Zoltán: Elkezdődtek az ásatások Szentimrefalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 5./

2006. augusztus 4.

Két napja új házfőnökük van a székelyudvarhelyi Ferenc-rendi szerzeteseknek. A 44 éves, balánbányai születésű Mihály testvér a Csíksomlyóra távozott Anaklét testvért váltotta fel a házfőnöki teendők terén. Mihály testvér elmondta, hogy Gyulafehérváron végezte a teológiát, majd Esztergomban volt novícius, tehát a szerzetesi életbe való bevezetés egy része ott történt. Erdélyben, Magyarországon barátnak tekintik a szerzetest. Ez különösen a török elnyomás idején terjedt el, mert kolduló rendként fennmaradhatott a szerzetesrend. /Katona Zoltán: Hivatás a hivatáson belül. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 4./

2006. augusztus 16.

Orbán Balázs síremlékének elkorhadt kopjafáit újakra cserélték ki, ugyanakkor az 1969-ben emelt síremlék közvetlen környékét is rendbe szedték. Az új kopjafákat Tóásó Béla faragó készítette. A síremléken a legnagyobb székely képmását ábrázoló dombormű Orbán Áron képzőművész alkotása, 1969-ben készült. /Katona Zoltán: Kicserélték a kopjafát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 16./

2006. augusztus 24.

Augusztus 23-án felavatták az árvíz által megrongált bikafalvi református templomot. Az avatóünnepségen Tőkés László királyhágómelléki református püspök hirdetett igét. A bikafalvi református templomot egy év alatt újították fel teljesen, nagyrészt segélyadományokból, előtte vadonatúj székely kapu áll. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd a reformátusok világtalálkozója alkalmából évfordulókra, fontos történelmi eseményekre emlékeztetett – nehéz időkre, amikor a magyarság mindig talpra tudott állni. Tőkés az árvíz utáni újjáépítésről mondta, nekünk kell beépülnünk ezekbe az új épületekbe, ahogy ez a falu és támogatói láthatatlanul beleépültek ebbe a templomba. Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének levelét küldötte olvasta fel. A püspök a református világtalálkozó miatt nem tudott eljönni. /Katona Zoltán: Templomot avattak Bikafalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./

2006. szeptember 7.

Tenger minden címmel jelent meg Fábián Kornélia televíziós szerkesztő könyve az egy évvel ezelőtti árvízről a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas és a kobátfalvi központú Árvízi Segélyező Bizottság kiadásában. Fájdalmas, keserves történetek, megrázó fényképfelvételek. /Katona Zoltán: Nincsen két egyforma megélés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 7./

2006. december 14.

A következő tanévtől oktatási komplexum lesz a székelyudvarhelyi Kós Károly Szakközépiskola: a minisztérium országszerte több olyan központot hoznak létre, ahol a tanítás mellett más tevékenységekre is lehetőség nyílik. Hargita megyében összesen 11 ilyen intézmény lesz, mondta el Pálhegyi Pál igazgató. /Katona Zoltán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 14./

2006. december 19.

Diavetítéses előadást tartott Vofkori György helytörténész Székelyudvarhelyen, a Kalapos Kávézóban. Az előadás barangolás volt a régi, évtizedekkel ezelőtti Székelyudvarhelyen. Vofkori György, a Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című könyv szerzője rengeteg fotót mutatott be. /Katona Zoltán: Séta a régi Udvarhelyen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 19./

2007. május 8.

A székelyudvarhelyi ifjúsági szervezetek 1990-ben alakultak meg: először volt a RISZ (Rockkedvelő Ifjak Szervezete), majd a SZISZ (Székelyudvarhelyi Ifjak Szervezete), ebből alakult a Polisz – ebből pedig az UFF (Udvarhelyi Fiatal Fórum), amely megalakulása (1991) után két évvel rendezte meg először a Székelyudvarhelyi Diáknapokat, 1993 májusában. Nagyjából minden évben nyitókoncerttel kezdődik, a záróakkord pedig a város diákpolgármesterének megválasztása – Nagy Pál UFF-elnök és csapata évről évre, ötletes programmal állt elő. Az első években még több száz, illetve több ezer diák gyűlt össze egy-egy szabadtéri koncertre. 2000 után csökkent a diáknapok népszerűsége, aztán 2003-tól ötletesebbek lettek. A diákpolgármester-vetélkedők mindig az egyik legnépszerűbb műsorszámnak számítanak a diáknapokon. A volt diák-városvezetők közül többen az írott, illetve elektronikus sajtóban helyezkedtek el, de voltak, akik később a zene, a tudomány, illetve az irodalom területén alkottak. A helyi televízió (1996-ig mind a kettő) és rádió (1999-től mind a kettő), illetve az Udvarhelyi Híradó is állandó partnere volt a diáknapoknak. /Katona Zoltán: A Székelyudvarhelyi Diáknapok rövid története. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 8./

2007. május 23.

Dr. Szabó Árpád püspök jelenlétében ünnepelt május 22-én a székelykeresztúri unitárus gimnázium: a hetven évvel ezelőtt elhunyt Balázs Ferenc unitárius lelkész, író, költő, világjáró emléke előtt tisztelegtek a helyi unitárus templomban. Az iskola díszterme mostantól Balázs Ferenc nevét viseli, a fiatalon elhunyt lelkész 1928 és 1930 között nevelőként dolgozott a keresztúri iskolában. Balázs Ferenc tevékenysége A rög alatt című önéletrajzából ismerhető meg. Kolumbán Gábor egyházi főgondnok – utalva Balázs Ferenc életvitelére (két-két évnyi angliai és amerikai tanulmányút után bejárta Ázsiát, majd egy kétéves keresztúri nevelői munka után a Torda melletti Mészkő faluban lett lelkész) – a falun való élés előnyeire hívta fel a jelenlevők figyelmét. Az iskolában ünnepélyesen leleplezték a díszterem ajtajára készített emléktáblát. /Katona Zoltán: Balázs Ferenc-emlékünnepséget tartottak Székelykeresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 23./

2007. július 6.

Ha július, akkor Rockmaraton Szejkefürdőn – idén a hatodik folyik gőzerővel, és bár a legelső augusztusban volt, 2002 nyarán, az udvarhelyi júliusokhoz már négy éve hozzátartozik Erdély legrangosabb rockfesztiválja. Általában naponta 2–3 ismertebb magyarországi rockzenekar lép fel, előttük és utánuk pedig egyrészt erdélyi magyar, másrészt szintén magyarországi együttes koncertezik. Az elsőt 2002. augusztus 21–24-e között rendezték Szejkén. A másodikat 2003. július 10–13-a között, akkor nagy esőzés volt. Ekkor került képbe Jére Ágoston, aki azóta is Orosz Pál Leventével szervezi a rockmaratont. Megalapították a Zeneudvar Egyesületet, azzal a céllal, hogy elősegítsék az erdélyi magyar rock-pop élet fejlődését. A harmadikra 2004. július 9–11-e között került sor. A negyediken (2005. július 13–17.) több ismert együttes lépett fel. Deák Bill Gyula együttesével érkezett a Szejkére, nézőszám ekkor volt a legnagyobb. Az ötödiken (2006. július 11–16.) a Kalapács tért vissza, utánuk pedig a Lord adta első erdélyi koncertjét. Érdemes emlékezni arra, hogy az első, még diáktalálkozónak nevezett rendezvény szintén a Szejkén volt 1990 nyarán, a következő évben pedig a strandon. 1992 és 1995 között összesen négy Erdélyi Magyar Diáktalálkozót tartottak Homoródfürdőn, koncertekkel, szervezett programokkal. A bálványosi-tusnádfürdői diáktábor az ezredfordulón kezdett fesztiváljelleget ölteni. 2001-ben és 2002-ben két erdélyi diáktalálkozót tartottak a Szejkén, felvállalva a „homoródi örökséget”, utóbbi évben indult el a Székelyföldi Rockmaraton is. A szejkei diáktalálkozóból lett 2003-ra a marosvásárhelyi Félsziget Fesztivál. /Katona Zoltán: A Székelyföldi Rockmaraton története. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 6./

2007. október 12.

Október 12-én avatják fel Székelyudvarhelyen a Móra Ferenc Általános Iskola mellett az iskola névadójának szobrát. Móra Ferenc mellszobra a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter munkája, a szobrászművésznek ez lesz a hatodik köztéri alkotása. A bronzszobrot Zavaczki saját műhelyében öntötte ki, ez az első olyan munkája, aminek az öntését is ő végezte el. Az avatóünnepségen beszédet mond Nagy József iskolaigazgató, Szász Jenő polgármester és Asztalos Ferenc képviselő. /Katona Zoltán: Ma leplezik le Móra Ferenc szobrát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 12./

2007. november 13.

A zsűri különdíját nyerte a székelyudvarhelyi Bálint Arthur Kisvárosi mozi című alkotása a Marosvásárhelyen november 11-én véget ért 15. Alternative Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon. Több, román, magyar és horvát nagyjátékfilmet, illetve dokumentumfilmet is bemutattak a fesztiválon. Színvonalas rövidfilm-áradatot lehetett végignézni a versenyprogramban, melyben szerepelt a szintén székelyudvarhelyi Jakab Ervin Költözés című (a csángó Csűri családról készített) alkotása is. /Katona Zoltán: Bálint Arthur különdíjat nyert. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 13./

2008. január 3.

Székelyudvarhelyen az év első kisbabája elhagyott gyerek. A szülészeten elmondták, hogy a gyereküket a szülészeten hagyó kismamák később sem szoktak jelentkezni. Évente általában húsz esetben hagynak gyereket a szülészeten, az elhagyott gyerekek a polgármesteri hivatal gyámhatósági osztályának gondozásába kerülnek. /Katona Zoltán: Elhagyott gyerek az év első újszülöttje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 3./

2008. január 22.

Az országos mutatókhoz képest a Székelyudvarhelyen végzett abortuszok száma évről évre csökken. Azonban ha korcsoportokra bontják az adatokat, a húszas-harmincas, illetve a tizenéves nők esetében még mindig növekedést tapasztalható. Romániában 1989 decemberének végéig tiltott volt a művi vetélés, 1966-ban vezették be az abortusztilalmat. A felvilágosítás hiánya az egyik legnagyobb baj, mondta dr. Pap Enikő, a családtervező kabinet vezetője. Dr. Szabó Sándor nőgyógyász főorvos szerint Magyarországon 100 szülésre 60–70 abortusz esik, míg a Benelux államokban vagy Svédországban 25–30. Romániában öt évvel ezelőtt 100 szülésre 300 művi vetélés esett, azóta egyre jobban csökken, 100-ra 100 jut. A statisztika nagyjából három évvel ezelőtt fordult át. A székelyudvarhelyi kórház statisztikái szerint 2006-ban 1530 gyerek született, tavaly pedig 1491 – ezen egy tágabb kört kell érteni, nem csak Udvarhelyszéket, a reális udvarhelyi szám 800 és 900 között van. A spontán abortuszok száma évek óta nagyjából ugyanaz (2006: 255, 2007: 266), a kórházban és a magánrendelőkben elvégzett terhességmegszakítások száma 2006-ban 959, míg tavaly 871 volt. A városi kórházban több éve működik már a családtervező kabinet, elsősorban fiatal házasoknak, házasulandóknak adnak tanácsot. Ilyen jellegű tanácsadással a Mamo Egyesületnél is szolgálnak, ahol nem csak a kismamákkal foglalkoznak. /Katona Zoltán: Kevesebb abortusz. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 22./

2008. január 29.

Az újra összeállt Siculus együttes tartott koncertet január 27-én Székelyudvarhelyen, a Művelődési Házban. A több mint harminc év kihagyás után ismét együtt játszó zenészek nagy lelkesedéssel játszottak. A koncert előtt egy negyedórás összeállítást mutattak be a Siculus együttes történetéből, a Szabó Károly által szerkesztett film, egykori fényképek és archív filmfelvételek adták meg a hangulatot a koncerthez. Csomor József énekelte az 1973-as Siculus Fesztivál egyik nyertes dalát, a billentyűs-zenekarvezető Gyarmati Pál Keresd meg című szerzeményét. A hatvanas éveikben járó zenészek lelkesek voltak. Az együttesből azóta az élők sorából eltávozottak emlékére szólt az Egy dal azokért, akik nincsenek itt (a Locomotiv GT-től), majd a szervezők olyan embereket díjaztak, akik szintén a Siculus együtteshez tartoztak – Bán Miklós és Poldner Gyula alapítótagok, Csiszár Antal (emlékdíját özvegye vette át), valamint az egykori Siculus Fesztiválok megszervezésében oroszlánrészt vállaló Pakot József – ő nem tudott jelen lenni. /Katona Zoltán: Koncert a nosztalgia jegyében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 29./

2008. március 28.

Jóllehet Homoródalmás elsősorban a barlangról híres, a településen található Udvarhelyszék legrégebbi lakóháza: a gerendába vésett dátum 1645, a ma is álló lakóház igazi népi építészeti emlék. A település vezetősége elhatározta, hogy a tulajdonos Bencző családtól megvásárolja az épületet, és abban falumúzeumot hoz létre, ebben külön emlékszobát rendeznek be a község legnagyobb szülöttjének, a 2004-ben elhunyt Szabó Gyula írónak. /Katona Zoltán: Homoródalmás – Falumúzeum lesz Udvarhelyszék legrégebbi házából. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 28./

2008. június 6.

Ismeretlen tettes betört a Szent Miklós-hegyi római katolikus plébániatemplomba, ahonnan ellopott egy kelyhet, és károkat okozott. Xavéri Szent Ferenc faszobrának bal kezét is letörte. A vasajtó zárát is feltörte, a főbejárati ajtót megrongálta. Az elmúlt napokban a szombatfalvi ortodox templomból is betört valaki, ellopott két gyertyatartót, kis kereszteket, valamint némi aprópénzt. /Katona Zoltán: Templomgyalázás a Szent Miklós-hegyen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./

2008. augusztus 8.

Tordátfalván, az udvarhelyszéki településen van a legrégebbi, ma is álló és használatban lévő székely kapu. 1800-ban állították fel, ma már csak főbb elemei a régiek. A kapu nincs festve és faragva. A székely kapuk legjelesebb kutatója, a máréfalvi Kovács Piroska adatai (Elődeink hagyatéka – udvarhelyszéki öreg székely kapuk katasztere című, 2006-ban kiadott CD-jén az összes székelyföldi kapu adatai megvannak) szerint ez a tordátfalvi kapu a legrégebbi Udvarhelyszéken. A legrégebbi faragott kapu Oklándon található, azt 1809-ben állították. A közigazgatásilag Siménfalva községhez tartozó Tordátfalván jelenleg körülbelül százan élnek, többségükben idős emberek. Itt született Boros György, aki 1928 és 1938 között unitárius püspök volt. /Katona Zoltán: Tordátfalván áll a legrégebbi székely kapu. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 8./

2011. március 24.

A 20. század erdélyi Bemje - életrajzi kötet Kratochvil Károlyról
A Székely Hadosztály parancsnokáról szóló könyvet mutattak be a szerdán délután a Hagyományőrzési Forrásközpontban.
Domonkos László szegedi származású, de Budapesten élő újságíró, közíró, a Duna Televízió munkatársa tavaly jelentette meg a Püski Masszi Könyvesház kiadásában a Székely Hadosztály parancsnokának, Kratochvil Károlynak az életrajzát Az elfelejtett parancsnok címmel. Egy évvel korábban Az elárult hadosztály címmel történelmi esszét jelentetett meg a Székely Hadosztály történetéről, szintén az említett kiadónál.
Az udvarhelyi könyvbemutatón a forrásközpont munkatársa, Mihály János tartott rövid bevezetőt, majd Erdei Katalin, a könyvkiadó igazgatója beszélt a Püski Masszi Könyvesházról, annak kiadványairól.
Domonkos László hosszú ideje kutatja az 1869-ben a monarchiabeli Brünnben (a mai csehországi Brno városa) született, de Brassóban gyerekeskedett, később pedig katonai karriert befutó Kratochvil Károly életét, aki harmincéves korában már a Ludovika katonai akadémia tanára volt. Az első világháborút követő igen zűrzavaros időben Kratochvil volt az, aki néhány ezernyi, főleg székely katonákból álló hadereje révén megálljt parancsolt az előrenyomuló román hadseregnek Erdély nyugati részén.
Az eseménysor, illetve Kratochvil Károly személye méltatlanul kevéssé ismert – hangsúlyozta Domonkos László, hozzátéve, hogy Magyarország történetírásában az utóbbi néhány évtizedben olyan mulasztások és bűnök történtek, amit ma is „nyög" az utókor – ezt szerinte jól jelzi, hogy ha megkérdeznénk, hogy hányan hallottak a Székely Hadosztályról, tíz emberből talán egy tudna valamit mondani róla.
Az első világháborút és az ún. „őszirózsás forradalmat" (ami egyes kutatók szerint sem őszirózsás, sem pedig forradalom nem volt) követően 1918 novemberében, Gyergyóholló térségében megjelentek az első román katonák Erdély földjén, majd fokozatosan megszállták Székelyföldet. Kolozsvárra, ahol jelentős magyar haderő tartózkodott, jelzett év karácsonyán vonultak be, mert a magyar kormány a nemzetközi megállapodás értelmében az ún. demarkációs vonalak mögé rendelte vissza a hadsereget. 1919. január 5-én a kolozsvári helyőrség parancsnokává még novemberben kinevezett Kratochvil Károly – miután az általa irányított hadtesteket teljes felszereléssel hazahozta az olasz frontról – a román betörés hírére főleg székelyekből álló haderőt toborzott.
A Székely Hadosztálynak nevezett haderő Kratochvil január 13-án kiadott hadparancsa nyomán a Máramarosszigettől (a Király-hágón át) a Belényesi-medencéig tartó, mintegy 170 kilométeres szakaszon gyakorlatilag lezárta a román hadsereg Magyarország felé nyomulását. Frontszakasz alakult ki, amit a hiányosan felszerelt magyar katonák egészen április 16-ig tartottak – e néhány hónap alatt állandó összecsapások voltak a két fél között.
„Eddig és ne tovább!" – ezt az elvet tartották szem előtt a magyar katonák, akik a Tanácsköztársaság, tehát a kommunisták hatalomátvétele (1919. március 21.) után egy hónappal, április 16-án kénytelenek voltak feladni állásaikat és a mai Magyarország észak-keleti részére visszavonulni. A történethez az is hozzátartozik, hogy a Károlyi-kormány egy francia ultimátum, az ún. Vix-jegyzék miatt mondott le márciusban: francia követelésre a magyar hadsereg a Tisza vonaláig kellett visszavonuljon, a kelet-magyarországi területekre a román közigazgatás terjedt volna ki.
Domonkos László elmondása szerint a Székely Hadosztály gyakorlatilag két tűz közé szorult – keletről a román hadsereg, nyugatról pedig a budapesti hatalmat kiszolgáló „szedett-vedett" vöröskatonák közé kerültek, utóbbiaktól nemhogy támogatást, de inkább támadásokat kaptak. Április 26-án Demecser községnél Kratochvil Károly kiadja utolsó hadparancsát, amiben – látva a reménytelenséget – katonáira bízza a további cselekedeteket. A katonákat hazaengedik, a parancsnokot internálják a románok: Brassóban házi őrizetben tölt majd két évet (itt ismeri meg feleségét, Izay Borbálát) – ahol eljárás folyik ellene, amiben a halálbüntetés is „benne van", de végül elengedik, 1922-ben pedig ismét katona lehet.
Aztán rövid időn belül, 1924-ben érthetetlen okokból mellőzik, nyugdíjazzák – a két világháború között igen aktív civil életet él (cikkeket, könyveket ír, egyesületeket hoz létre, előadásokat tart), kapcsolatban van Magyarország vezetőivel. A második világháború idején (ekkor már 71 éves) az akkori Magyar hadügyminisztérium kétszer is elutasítja azt az elképzelését, hogy székely katonákból szervezzen különleges haderőt – a háború végkimenetele, az orosz megszállás megtöri, 1946-ban meghal. A 20. század Bemjének is nevezett katonatiszt sírja a rákoskeresztúri temetőben van.
Domonkos a könyvbemutatón elmondta, hogy a Kratochvil-életrajz alapja a veszprémi levéltárban fellelhető 19 óriási doboznyi hagyaték, aminek feldolgozásában segítségére volt Nagy Szabolcs történész. A parancsnok halála után felesége, Borbála balatonszepezdi villájukban élt – a házba az új hatalom egy felvidéki családot telepített, akik összebarátkoztak vele, leszármazottaik mai napig ott élnek. Kratochvil Károly felesége 1982-ben hunyt el – gyerekük nem volt, fogadott fiuk az 1956-os eseményeket követően disszidált, fia ENSZ-katona lett, 1974-ben Cipruson békefenntartóként szolgált, ott érte a halál.
Domonkos László szerint Kratochvil Károly (akinek első erdélyi szobrát Kövér László avatta fel Kézdivásárhelyen 2009-ben) parancsnokságának és a Székely Hadosztály többhónapos harcának jelentősége abban állt, hogy a román hadsereg annyira megijedt az ellenállástól és a székelyek, magyarok haderejétől, hogy az eseményeket követően nem került sor Erdélyben etnikai tisztogatásra, illetve vérfürdőkre, mint 1848-ban.
A könyv kapható a Corvina könyvesboltban és a Hagyományőrzési Forrásközpontban.
Dokumentumfilm a Székely Hadosztályról
Kratochvil Károly életéről, illetve a Székely Hadosztályról idén dokumentumfilm készül – a film szerkesztője és a könyv szerzője, Domonkos László arra kéri azokat az erdélyi, székelyföldi személyeket, akiknek pl. apjuk, nagyapjuk a Székely Hadosztályban harcolt, visszaemlékezésekből, írásos emlékekből információi vannak a hadosztályról vagy annak parancsnokáról, jelezzék ezt saját e-mail-címén ([email protected]), illetve a könyvkiadó elérhetőségén (1097, Budapest, Tóth Kálmán u. 33.,www.puskimasszikonyveshaz.com)
Katona Zoltán. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2011. május 13.

Czegõ Zoltán: Emigráltam Magyarországról Romániába
Húsz érdeklõdõ, versek, emlékezés, részletek a regénybõl - Czegõ Zoltán Katonabogár címû regényét mutatták be a könyvtárban.
Konok ember: sem a régi itteni rendszer, sem az utána jövõ rendszer - már Magyarországon - nem tudta megtörni - így jellemezte Lõrincz György író a csütörtök késõ délutáni könyvbemutatón Czegõ Zoltánt, aki 73 évesen, 22 év magyarországi tartózkodás után idén hazaköltözött Erdélybe. Hozzátette, hogy Czegõ néhány évtizeddel korábban költõként is különutasnak számított az akkori erdélyi magyar lírában. Czegõ erre kijelentette, hogy tulajdonképpen emigrált Magyarországról Romániába: már évek óta nem érezte jól magát abban a környezetben, ahol csupán a disszidálás utáni években, 1988 és 1994 között volt jó számára. Ottani lapoknál dolgozott, de a kilencvenes évek közepétõl kevés írása jelenhetett meg. Közben írt öt regényt is, ebbõl három megjelent - Idõrianás címû regénye az Irodalmi Jelen jeligés pályázatán különdíjat nyert több mint kétszáz pályamunka közül.
A most megjelent, Katonabogár címû, kétszáz oldalas regénye az eltûnt gondolkodásmódú, hagyománytisztelõ székely falu pusztulását mutatja be. Czegõ felolvasta a mû elsõ néhány oldalát - ezekbõl kafkai, illetve camusi képek bontakoznak ki - a katonabogarak megjelenése (akárcsak a patkányok Albert Camus A pestis címû regényében) valami nagyon nagy bajt sejtet. A bemutatón Czegõ több versét is felolvasta, a rendezvény köteteinek dedikálásával zárult.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2011. július 23.

Megrongálta a vihar a szoborparkot
Kárt tett az Emlékezés parkjában a szerda esti vihar: a szoborpark faszerkezete kitörött, szerencsére a műalkotások nem rongálódtak meg.
A szerda esti vihar megrongálta a Székelyudvarhely központjában levő Emlékezés parkját. A szálloda felőli bejáratnál a - mint utólag megállapították - korhadt fenyőfaszerkezet kitört és a szobrok közötti részre zuhant.
A szobrokban, valamint a park más részeiben szerencsére nem esett kár, a pusztítás nyomait a polgármesteri hivatal munkatársai csütörtökön reggel takarították el
Katona Zoltán. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2011. augusztus 26.

Az élhető város: a pezsgő múzeum
Grandiózus kiállítást nem rendez, de kicsiben nagy: a Haáz Rezső Múzeumot az utóbbi egy évben sokkal többen látogatják, mint előbb. Lepkék, kőzetek, pecsétek, pénzek. Pezsgés.
Az udvarhelyi múzeum története több évszázados, kétrészes képtárának (Korunk Galéria, Barabás Miklós terem) gyűjteménye pedig igen jelentős. Mindkét épület a 19. század végén, a 20. század fordulóján épült, a jellegzetes székelyudvarhelyi polgári lakóházak stílusában. Az államosítást követően mindkét épület különböző hivataloknak adott otthont - a képtárban volt például az Urbana Rt. elődjének székhelye, a múzeum mostani főépületében pedig a városi rendőrség székelt, illetve román nyelvű iskola és pionírház volt, a pince pedig borlerakatként szolgált. Volt olyan időszak is, amikor a felső szinten lakók voltak, a múzeum a földszinten, a pincében pedig a borok álltak. A rendszerváltás után jelentősen átalakult, nevet kapott, névadója pedig szobrot az udvaron.
Az utóbbi években kétségtelen, hogy valami megpezsdült a Haáz Rezső Múzeum életében: főleg idén egymást érték az olyan kiállítások, amik nemcsak szakmailag arattak nagy sikert, hanem a látogatók körében is igen kedveltek voltak. Mindez az épület közismert gondjai ellenére valósult meg: habár olyan grandiózus kiállításokat nem tud tető alá hozni, mint a Csíki Székely Múzeum, amely aránylag rövid idő alatt Erdély leglátogatottabb múzeumává nőtte ki magát (fűzzük hozzá, hogy az ottani igazgató is udvarhelyi...), az udvarhelyi intézmény olyan érdekességekkel rukkolt elő, mind a Trópusi Lepkeház, aminek - ahogy mondani szokták - hetedhét országon csodájára jártak, hiszen a múzeum talán egyetlen kiállítása sem vonzott ennyi gyereklátogatót.
Még előtte szintén nagy sikert aratott (ez már főleg a felnőttek körében) a kávétörténeti kiállítás a maga különlegességével és a kiállítás idejére megnyitott hangulatos kávézójával.
Habár nem a múzeum épületében van, Tompa László emlékszobája az intézmény jóvoltából újult meg és kapott méltó helyet, akárcsak egy másik nagy helytörténeti alak: Bányai János ásvány- és kőzettani gyűjteményét szintén előbb a múzeum földszintjén időszakos kiállításon tárták a nagyközönség elé, majd állandó kiállítássá vált a Szejkefürdői Borvízmúzeumban.
nyár sem maradt tétlenül, hiszen a címer és pecsétkiállítás után legújabban a légifelvételek kiállítása, illetve a pénztörténeti, numizmatikai kiállítás is megnyílt.
A lendület valószínűleg folytatódik, s a múzeum az élhető Székelyudvarhely egyik iskolapéldája lesz.
Katona Zoltán. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2012. május 21.

Backamadarasra szállították Kis Gergely szobrát Székelyudvarhelyről
A Maros megyei Backamadarasra szállították hétfőn Kis Gergely szobrát a róla elnevezett iskola épületének kapujából.
Talapzatától elválasztva tették teherautóra és szállították Backamadarasra Kis Gergely szobrát – a róla elnevezett intézmény, a Református Kollégium épületének boltíves kapujában 2004 óta álló szobrot az iskola vezetősége az 1737 és 1787 között élt rektor-professzor szülőfalujának adományozta.
Május 21-én délelőtt Koncz László, Backamadaras református lelkipásztora és öt segítője teherautóra tette és elszállította a szobrot, ami az ottani református templom kertjében fog állni. Az avatóünnepséget hétfőn, május 28-án, pünkösdhétfőn tartják.
Kis Gergely új szobrot fog kapni, illetve szobrot emelnek Gönczy Lajosnak is – utóbbi nevéhez fűződik a kollégium új épületének létrehozása száz évvel ezelőtt. Tőkés Zsolt igazgatótól megtudtuk, hogy az iskola homlokzatának és udvarának felújítása június elején kezdődik és szeptemberre fejeződik be.
Katona Zoltán
uh.ro. Erdély.ma

2013. május 14.

Leástak az évszázadok mélyére
Egy hete zajlik a régészek kutatómunkája a Patkóban. Először dokumentálhatták a település Árpád-kori nyomait.
A Tamási Áron Gimnázium bentlakásának bejárata előtt kiásott, néhány négyzetméteres kutatószelvényben Nyárádi Zsolt régész és két segédje guggol – spaklival kapargatják a földet, kis műanyag-dobozokba pedig kerámiatöredéket gyűjtenek. Még egy hét áll rendelkezésükre: a Haáz Rezső Múzeum régészei (a munkába besegít Sófalvi András is) ennyi időre kapott ásatási engedélyt a polgármesteri hivataltól.
Azért kezdtek itt ásni, mert az ásatást megelőzően régészeti felügyeletet végeztek egy vízvezeték cseréjénél, és már akkor előtűnt egy 16. századi fal maradványa.
Élet a rómaiak korában
Mint Nyárádi portálunknak a helyszínen elmondta, a bentlakás előtt húzódó járdába ásott vízvezeték árkában rendkívül gazdag római leletanyagot találtak, ráadásul ezek a rétegek még nem voltak bolygatva – mint ismert, Székelyudvarhely területén már a római korban volt élet, erről maga Nyárádi írt egy korábbi tanulmányában. Egy megrongálódott búbos kemence maradványai is jól kivehetők voltak, tehát intenzív élet lehetett már akkor a mai tér területén.
Az említett 16. századi épületet eléggé „felszabdalták" a gáz-, a villany- és a vízvezetékek, ettől függetlenül az a régész szerint jól látszik, hogy egy módosabb lakóház állhatott itt, ugyanakkor egy késő Árpád-kori (kb. 13 század vége és a 14. század eleje) kövezett, kavicsozott út nyomai is kivehetők. A leletek között kerámiatöredékek, állatcsont-maradványok, vasszegek, illetve egy pénzérme is van – ezt jelenleg áztatják, letisztítása után sokat segíthet a régészeknek.
Már az Árpád-korban lakott volt
Jelenleg egyértelműen Árpád-kori rétegeket bontanak: történelmileg ilyen „mélyre" a város területén még nem ástak, de ez azt is bizonyítja ez, hogy akkor már létezett egy település itt, igaz, sokkal kisebb területen lehetett, s ez a része már a széle, a pereme lehetett a régész feltételezése szerint. „A kérdés az, hogy az Árpád-koron belül mennyire régiek a leletek és egyéb maradványok és hogy azok hozzánk, magyarokhoz, illetve a megtelepedésünkhöz köthetőek-e?" – fejtette ki a régész.
Mint Nyárádi elmondta, tevékenységükkel nem zavarják a felújítási munkát, s ezen a héten vagy a jövő hét elején be is fejezik ezt a feltárást – ezután a zöldövezetben (az éjjel-nappali üzlettel szemben) nyitnak egy újabb kutatószelvényt. „Lesz egy viszonylagos képünk a különböző korszakokról, akár az őskortól egészen az elmúlt évszázadokig." – közölte zárásképpen a régész.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

2013. május 18.

Kolozsváron mutatkozik be a Szolnoki Művésztelep
Kiállításmegnyitó a Minerva-házban
A 111 éves múltra visszatekintő Szolnoki Művésztelep első alkalommal mutatkozik be Erdélyben, történelmi és kortárs anyagából összeállított kiállításon, amelynek megnyitójára május 23-án, csütörtökön délután 5 órakor a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület székházában (Jókai/Napoca utca 16. szám) kerül sor. Köszöntőbeszédet mondanak: Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke; Dr. Kállai Mária Jász–Nagykun–Szolnok megyei kormánymegbízott. A kiállítást megnyitja: Murádin Jenő művészettörténész. A megnyitón elhangzik Beethoven G-dúr vonóstriójának 1. tétele Dénes Anna (hegedű), Király Erzsébet (brácsa) és Ortenszky Gyula (cselló) előadásában.
Verebes György művészeti vezető így fogalmaz a Szolnoki Művésztelepről: „Jelenlegi működését a folyamatos megújulás jellemzi, a múlt és a hagyomány iránti elkötelezettség és tisztelet jegyében. A 2002. évi újraalakulás óta eltelt időszakban számos neves képzőművész élt a lehetőséggel, hogy a rendelkezésre álló műteremlakásokban hosszabb–rövidebb ideig dolgozhasson. A művésztelep Kert Galériája időszakos tárlatok keretében mutatja be az itt folyó alkotómunka eredményeit, valamint a mai magyar és külföldi képzőművészet jeles alkotóinak munkáit, elhozva ezzel Szolnokra a jelen művészetének keresztmetszetét. A képzőművészeti események mellett zenei és irodalmi előadóestek, tánc- és mozgásszínház, filmvetítések, művészeti és egyéb kulturális témájú előadások, nemzetközi alkotótáborok, szakkörök és fiatal, pályakezdő képzőművészek felkarolása teszik teljessé a szellemi légkört. A Szolnoki Művésztelep történeti és kortárs képzőművészeti anyaga számos alkalommal kerül bemutatásra magyarországi és külföldi tárlatokon, öregbítve a város hírnevét és lehetőséget teremtve aktív kulturális kapcsolatok megteremtésére és fenntartására. Az elmúlt tizenegy esztendő időszakát az azóta sajnos elhunyt Meggyes László és Berényi Ferenc, továbbá Fazekas Magdolna, Hangay Szabó Lászó, Simon Ferenc mint állandó lakók, valamint Kiss Zoltán László, Dömény Boriska, Palkó Tibor, Katona Zoltán, Szalai Kata, Nagy Kriszta, Soós György Georgius, Varga Patrícia Minerva, Zsemlye Ildikó, Szabó György, Király György, Ágotha Margit, Rékassy Eszter, Heinrich Schorno, Meggyes László Vendel, Verebes György, Gránicz Tamás, Pogány Gábor Benő, Révi Norbert, László Dániel, Balogh Zsófia, Ulrike Franz, Benjamin Thaler, Uta Krauss, Anahita Razmi, Dóka Zoltán, Dóró Sándor, Barát Fábián, Szente-Szabó Ákos, Bullás József, Kerekes Elek, Kovács Jenő neve fémjelzi. A folyamatos alkotómunka mellett az egyre szélesebb körű kapcsolatok is biztosítékai a telep változatos, gazdag kulturális életének, amely méltó módon kötődik a nagy elődök által képviselt értékekhez, egyúttal korszerű arculattal jelenik meg a mai magyar és nemzetközi művészeti színtéren. Mindezek eredményeként két éve megalakult a Szolnoki Képzőművészeti Társaság, amelynek közel száz főt számláló tagsága tömöríti mindazon művészeket, akik szakmai, szellemi kapcsolatot ápolnak a teleppel, Szolnok várossal és térségével. A Kert Galéria igényes kiállítási programjával méltán tett szert országos hírnévre, az eseménydús, inspiratív, baráti légkör, a nyugalmat biztosító közeg pedig vonzóvá teszi a Szolnoki Művésztelepet az alkotók és művészet iránt érdeklődők számára egyaránt”.
Szabadság (Kolozsvár)

2013. május 31.

Az egykori város: ledöntött emlékműveink és szobraink emlékezete
Nemcsak az országzászlós emlékmű sínylette meg az elmúlt száz év viharait. Dőltek itt is szobrok, eltűntek emlékművek. Nem mind nyomtalanul.
Székelyudvarhelyen a Márton Áron tér felújítása kapcsán az elmúlt néhány hétben többször is hallhattunk az ún. országzászlós emlékmű címereiről, illetve a Patkóról, mint kegyeleti helyről. 1940-41-ben létesült a mostani építmény – azonban nem ez volt az egyetlen emlékmű, ami megsínylette a történelem viharait, a hatalom- és rendszerváltásokat.
„Mi csak a ledöntött szobrainkat állítjuk fel újra!" – mondta Orbán Balázs szobrának avatási ünnepségén Sütő András író 1995-ben, utalva arra, hogy az utóbbi egy évszázadban a politikai rendszerek jöttek és mentek, s ezek a jövés-menések nem egy szobor vagy emlékmű életébe is kerültek.
A legnagyobb szoborállítási hullám a néha viccesen Soborheiu Secuiescnek, vagy Szoborhelynek is nevezett Székelyudvarhelyen kétségtelenül az elmúlt húsz évben volt. Azonban a múlt században nemcsak emeltek, hanem döntöttek is le szobrokat, emlékműveket.
Dőlnek a szobrok
A kommunizmusban emelt két híres udvarhelyi mellszobor két iskolához kapcsolódik, ezek dőltek a leghamarabb 1989-1990 fordulóján, amikor a mese, ha csak látszólag is, véget ért.
Józsa Béla mellszobra a tanítóképző (ma a Református Kollégium), Petru Grozáé a gimnázium előtt állt 1990. januárjáig. A kommunista, mártírhalált halt (Kolozsváron agyonverték 1943-ban), hodgyai születésű Józsa szobrát, amelyet 1961. tavaszán avattak fel, Orbán Áron szobrász készítette, az iskola elől eltávolított alkotás jelenleg a múzeum udvarán van.
A gimnázium 1958-ban vette fel dr. Petru Groza nevét, Románia első kommunista miniszterelnöke (1945. március-1952. június) halálának évében. Groza tökéletesen tudott magyarul, Budapesten tanult, és igen népszerű volt azokban az években a romániai magyarság körében.
Szobrát 1974-ben avatták fel a gimnáziumhoz vezető út mentén, alkotóját nem ismerjük, a márványszobrot Bukarestből, az akkori Alkotók Házából hozták. 1990. januárjában, Józsa Béla szobrához hasonlóan, a mellszobrot levették a talapzatról.
Ugyanabban az évben a Tamási Áron nevét felvevő iskola egyik hátsó raktárába tették, azóta is ott van. A szobor talapzata ma is ott áll a gazzal benőtt, rendezetlen környéken.
A levésett emlékművek
A dualizmus korában, illetve az első világháború idején két jelentős emlékművet állítottak a város közterein. Az egyik az 1896-ban emelt millenniumi emlékmű a Megyeháza előtti téren, a másik az 1917. december 8-án, az akkori Deák téren felavatott Vasszékely.
Mindkettőt lerombolták az első világháború után: a bevonuló román katonák 1919. januárjában először megcsonkították a Vasszékelyt, majd lerombolták - egy megmaradt darabját ma a múzeumban őrzik. 2000-ben újraállították a Vasszékelyt – az eredeti helyéhez képest körülbelül harminc-negyven méterrel hátrább.
A millenniumi emlékmű is ugyanarra a sorsra jutott, mint a Vasszékely, 1919-ben lebontották, két darabját szintén a Haáz Rezső Múzeum őrzi. 2008-ban újra felállították, nagyjából az eredeti helyére.
Az első világháborúhoz kapcsolódik egy másik emlékmű, aminek már nincsenek nyomai. 1915-ben a Kuvar-szikla oldalára két dombormű került a német–magyar barátság „örökkévalóságának" bizonyosságául, Ferenc József osztrák-magyar és II. Vilmos német császár portréival.
Ezeket is leverték, de a helyük, illetve a később kiegészített emlékmű elszórt darabjai egészen addig fellelhetők voltak a Kuvaron, amíg a töltőállomás melletti támfalat néhány éve meg nem építették.
Címerek a Patkóban
A Patkó, illetve az országzászlós emlékmű 1941-ben épült meg, avatását szeptember 5-én tartották, pontosan egy évre rá, hogy a magyar honvédek átlépték a trianoni határt. A bécsi döntés után Székelyudvarhely két országzászlót kapott: az egyiket a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségétől – ezt a Kuvar oldalában állították fel, az említett első világháborús emlékműnél –, a másikat a testvérváros Pestszentlőrinctől.
Ez utóbbit helyezték el egy emlékművel együtt a Felső piactéren, amit akkoriban Batthyány-térnek neveztek. Az emlékművet Gidó Csaba történész kutatásai szerint egy helyi mérnök, Asztalos Kálmán tervezte.
A zászlórudat, illetve az öt címert (balról jobbra: Erdély, Udvarhely vármegye, Magyarország, Pestszentlőrinc és Székelyudvarhely) a háború utáni hatalomváltáskor tüntették el.
S ha már a szobortörténelmet Sütővel kezdtük, vele is végezzük: a tervek szerint idén felavatják a néhai író mellszobrát Székelyudvarhelyen, ez lesz a város legújabb ilyen jellegű alkotása.
A szobrok, emlékművek az örökkévalóságnak készülnek, de Kelet-Európának ebben a szegletében a politikai rendszerek, illetve a hatalomra került emberek meggyőződései, akarata és véleményei határozzák meg sorsukat: dőlnek vagy újra visszaállnak.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-84




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998