|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 81 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-81 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kovács Ferenc 2003. március 22.Az öt RMDSZ-képviselő - Kovács Ferenc, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly - azt kérte a szövetségi elnöktől, hogy a március 14-én Kolozsváron megrendezett Márciusi Fórum résztvevői által elfogadott alkotmánymódosító javaslatok érvényesítéséért tegye meg a szükséges lépéseket. A levélírók úgy vélik, a javasolt alkotmánymódosítások "elengedhetetlenül szükségesek nemzeti identitásunk megőrzéséhez és a romániai magyar nemzeti közösség esélyegyenlőségének biztosításához, egyszóval itthon- és megmaradásunkhoz", és azok az európai normákon alapulnak. A képviselők szerint az alkotmánymódosítás elfogadása az RMDSZ és a kormánypárt politikai kapcsolatának "helyességét és őszinteségét" is jelezné. Az aláírók hangsúlyozták: mivel több képviselő és platform javaslata nem került bele az RMDSZ-SZDP protokollumba, s mivel az alkotmánymódosítást előkészítő parlamenti bizottság javaslatai egyelőre nem kerültek a plénum elé, a levélben tartalmazott javaslatnak nem késő érvényt szerezni. /A Márciusi Fórum javaslatainak érvényesítését kérik. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2003. április 23.Huszonegy méter magas lesz a tervek szerint az a torony, amelyet imaháza mellé épít Erdőd református egyházközsége. /A harang jelenleg egy, a nyolcvanas évek közepén épített haranglábban van./ A toronynak mintegy a fele készült el. Az egyházközségnek 88 tagja van. A híveknek körülbelül a fele idős, a fiatalság körében pedig a divatos elvándorlási hullám mellett a más gyülekezetekbe való beolvadás - vagyis a vegyes házasság - jelenti a legfőbb eltávolodási pontot a felekezettől. Kovács Ferenc tiszteletes havonta egyszer jár istentiszteletet tartani az erdődi imaházba. Kelemen Imola 8 gyereknek tart rendszeresen vallásórát, ő foglalkozik a konfirmálandók felkészítésével is. Az idén hárman konfirmálnak. /Fodor István: Erdőd: Tornyot épít imaháza mellé a maroknyi reformátusság. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 23./2003. július 15.Nyárádremetén bemutatták a nyolcvanöt éves dr. Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című munkáját. A monográfia ötlete dr. Kakucs Lajostól származik. A Németországban élő történész szintén Nyárádremete szülötte, ő kérte meg a falubelieket az adatgyűjtésre. A könyvet Bíró János szerkesztette. Háromszáz darabot nyomtak belőle, ebből több mint százötven még a bemutató előtt elkelt. /Nagy Botond: Remete az iskolában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./2003. augusztus 4.Aug. 2-án Mája faluban ünnepelték a 135 éve épült református templom felújítását. Fekete János nyugalmazott esperes tíz és fél éven át gondozta a gyülekezetet. Máját fél évszázada még félezer lélek lakta, ma alig vannak százhetvenen. A falunapon a templom előtt kopjafát lepleztek le, Sikó P. József munkáját. Bemutatták a most megjelentetett falukönyvet /szerzői:- Albert Zoltán, ifjú Kovács Ferenc, Kovács Erika és Albert Edit/. /Bölöni Domokos: Mája mennyei mannája. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./2003. október 3.Kovács Ferenc színházi rendező három éve elköltözött Szatmárnémetiből Marosvásárhelyre. Annak idején a legendás hírű nagybányai magyar társulattal együtt érkezett ide, és hosszú évtizedeken át a helybeli színjátszás egyik meghatározó személyiségeként tartották számon. Kovács Ferenc elmondta, hogy felesége, Elekes Emma színinövendék volt. 1953-ban végeztek, és az évfolyam együtt Nagybányára ment, színházat alapítani. Kovács Ferenc velük tartott, Nagybányára költöztek. Kovács Ferenc irodalmi titkár volt. A színtársulat átment Szatmárnémetibe, 1956-ban már itt kezdték az évadot, a Nagybányai Állami Színház Szatmári Magyar Tagozata néven. Harag György lett az első igazgató. Kovács Ferenc 1988-ban nyugdíjba ment. /Báthory Éva: Ötven éve elindultunk színházat csinálni. Beszélgetés Kovács Ferenc színházi rendezővel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 3./2003. október 11.Ötvenedik születésnapját ünnepli a szatmári magyar színtársulat. Soós Angéla színésznő emlékezett legszebb éveire. Az első években valóságos társadalmi esemény volt egy-egy agyar előadás, találkozások, megbeszélések színtere. Az előadás pedig nem ért véget a színpadon, a színészeket a vendéglőben várták. Egy-egy darabból száz-százötven előadást is tartottak, persze a turnékkal együtt, mégis gyakran került ki a pénztár ablakára a "minden jegy elkelt" felirat. Pedig akkor hétszáz férőhely volt, több mint most. Kiváló rendezők dolgoztak itt, Harag György, Kovács Ferenc, Taub János, Tompa Miklós, Szabó József vagy Farkas István. Csodálatos díszletek, kosztümök, színpadképek születtek, volt, hogy a közönség külön megtapsolt egy-egy, különlegesen jól sikerült díszletet. Az akkori színtársulatból Szatmárnémetiben már csak ő és Diószeghy Iván van jelen. Kolozsváron Elekes Emma, Csíky András, Boér Ferenc, Krasznay Paula. Vándor András Magyarországra települt ki. Manapság általános jelenség, hogy a kiemelkedő tehetségek többsége már a pálya első néhány évében elmegy. /Báthory Éva: Ötvenéves a szatmári magyar színtársulat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 11./2003. október 18.Okt. 17-én Szatmárnémetiben, a színház Szivárvány termében bemutatták Csirák Csaba 50 év krónikája az 1953-ban alakult együttestől a Harag György Társulatig című kötetét. A Szent-Györgyi Albert Társaság kiadásában, az Otthonom, Szatmár Megye helytörténeti sorozat 19. köteteként megjelent könyvet Kovács Ferenc, a társulat egykori rendezője lektorálta . /B. É.: Könyvbemutató a Szivárvány teremben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 18./2003. október 20.Okt. 18-án a szatmárnémeti temetőkben nyugvó pályatársaik sírjához zarándokoltak el a fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő szatmári magyar színtársulat egykori és jelenlegi tagjai. A Mátyás király utcai temetőben Nyiredi Piroska és Ács Alajos, a katolikus temetőben Török István, az Amaci úti köztemetőben Tompa Attila, a református temetőben Tarnói Emilia, Nagy Iza, Deésy Jenő és Kovács Ádám földi maradványainál helyezték el a kegyelet koszorúit. A más városokból vagy külföldről érkezettek (Elekes Emma, Kovács Ferenc, Boér Ferenc, Kiss Imre, Balogh András, Kilyén László, Krasznai Paula, Krizsovánszky Szidónia, Miklós Tamara, Bartis Ildikó, Papp Éva, Szélyes Ferenc, Gyöngyösi Gábor, Fülöp Zoltán, László Zsuzsa, Moldvay Katalin, Szabó Ágnes és mások) számára az egymással való találkozás külön élményt jelentett. Délután a társulat tagjai Tasnádon, Harag György sírjánál rótták le kegyeletüket. /B. É.: 50 éves színtársulat. Elhunyt pályatársaikra emlékeztek szombaton a szatmári színtársulat tagjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 20./2004. július 10.A közúti fuvarozás kérdéseiről tárgyalt Romániában Kovács Ferenc, a magyar gazdasági és közlekedési tárca helyettes államtitkára Traian Panaittal, a román szaktárca államtitkárával. Kovács Ferenc tárgyalásairól elmondta: a tervezett észak-erdélyi autópálya és a Debrecentől a román határig tervezett magyarországi gyorsforgalmi út Ártándtól mintegy öt kilométerre északra fog találkozni, az előzetes tervek szerint 2008 és 2010 között. Az Európai Unió által preferált dél-erdélyi autópálya építését Románia Nagyszebentől Brassón keresztül Bukarest felé kezdi el. Ez a szakasz párhuzamosan épül majd az észak-erdélyi sztrádával. A két korszerű útvonalnak Brassó lesz a metszéspontja. A dél-erdélyi autósztráda Nagylak felé irányuló szakaszának munkálataihoz csak néhány év múlva látnak hozzá a románok. /Román–magyar együttműködés közút- és kikötőfejlesztésben, közúti fuvarozásban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./2004. július 24.Hárman is áttelepültek Kolozsvárról Izraelbe a Ceausescu-diktatúra idején: Rappaport Ottó rendező, Szinberger Sándor operaigazgató és Junger Ervin zeneszerző. Szinberger öt könyvet írt Izraelben, melyeket Kolozsváron jelentetett meg. Junger Ervin két könyvet adott ki. Junger Ervin /sz. Temesvár. 1931. máj. 28./ Kolozsváron elvégezte a Zenekonzervatóriumot zeneszerzés, zongora és karmesteri szakon. Itt működött mint tanársegéd, gyakornok, majd előadótanár 1977-ig, Izraelbe való távozásáig, ahol különböző zeneiskolai tisztségeket töltött be. Jelenleg nyugdíjas. Junger Ervin Csendes számadás című könyvében 1965 és 1974 között az Utunkban, a Korunkban, az Igaz Szóban, az Előrében és A Hétben megjelent zenei cikkeit gyűjtötte össze. 1978-tól az izraeli Új Keletben publikál rendszeresen. Az Új Keletben publikált írásaiból válogatta a Szentföld zenéje című kötetét. /Kovács Ferenc: Emlékképek letűnt időkről. Junger Ervin könyvei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./2005. február 9.Megjelent Tatár Zoltán második kötete a Kincses Külváros folytatásaként, Pillantás a Fellegvárról, amelynek felelős kiadója Makkay József. A szerző visszapillantott a város múltjára. /Kovács Ferenc: Pillantás a Fellegvárról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./2005. február 23.A nagy KilometriK lesz a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat Serény Múmia című mellékletének utóda – jelentette be Karácsonyi Zsolt, a melléklet szerkesztője a Bretter György Irodalmi Körön, Kolozsváron. A nagy KilometriK az eddig búvópatakként létező goliárd (más szóval vágáns, kóbor) irodalmat hivatott feleleveníteni, fogalmazta meg a szerkesztő. A goliárd műfaj képviselői, akik közül Francois Villon a legismertebb, Karácsonyi szerint „írtak, ittak és daloltak – és mai képviselői sem tesznek egyebet”. A bemutatón a melléklet első számában megjelent írások szerzői tartottak felolvasást: Muszka Sándor, Kovács Ferenc, Bréda Ferenc, Burus János Botond és Karácsonyi Zsolt művei hangzottak el. /Röviden. Új irodalmi kilométerkő. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./2005. március 19.Az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE), majd az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet (EMGE), illetve ezek későbbi jogutódja, az 1990-ben alakult Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) története elevenedik meg a nemrég megjelent könyv /Az EGE, EMGE, RMGE 150 éves története/ hasábjain, amely az erdélyi (magyar) gazdatársadalom elmúlt 150 évét tekinti át. A 2004-ben megjelent könyvet Farkas Zoltán szerkesztette. Kós Károly, Venczel József, Kacsó Sándor, Pap István, illetve a ma is aktív szerzők, Veress István, Takács Csaba, Benkő Samu, Csávossy György, Cseke Péter, Makkay József, Tibori Szabó Zoltán, és Farkas Zoltán írásai az erdélyi magyar gazdák történetének alapos elemzései. Tibori Szabó Zoltán írásában gróf Teleki Bélát mutatta be, Makkay József Pap Istvánra, a hazai magyar agrár szakírás egyik legnagyobb egyéniségére emlékezett. /Kovács Ferenc: Könyv az erdélyi magyar gazdatársadalom 150 éves történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./2005. november 10.Magyarország idegen fegyverekkel hatalomra segített pártállami kormánya sok mindent ígért, míg végül a demokratikus szocializmust a nyílt megtorlással váltotta fel. Kádárék bosszúhadjáratot viseltek a nemzet ellen. Ezek a perek is koncepciós perek voltak, Kádáréknak a gyerek is ellenség volt, ha ellene fegyvert fogott. Kádár János november 21-én – Haynauhoz foghatóan – úgy fogalmazott, hogy ,,Most semmiféle demokráciáról nem lehet beszélni; most kemények leszünk!” Később a Szovjetunió felajánlotta csapatai kivonását, Kádár János ezt visszautasította. A szovjet hadsereg mellett a nemzetellenes karhatalom lett a Kádár-kormány legfőbb támasza. A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom 1. ezrede a fővárosban november 8-án alakult meg, ÁVH-s tisztek alkották az állomány kétharmadát. November 21-re már 18 század szerveződött; 8 kizárólag volt belügyesből; vattakabátjukról csak pufajkásoknak nevezték őket. November 11-e után őket vetették be az ellenállók helyi csoportjai ellen. A honvéd karhatalom létrehozása november 30-ra fejeződött be. Budapesten 5500, vidéken 5000 főt számlált (75 százalékuk korábban is hivatásos katona, 5 százalék rendőr volt, míg 20 százalék a civilek soraiból jött). A karhatalmisták és a szovjet hadsereg együttes fellépése iszonyatosnak bizonyult: ők lőttek a tüntetők közé 1956 végén, illetve még 1957 elején is; Budapesten, Salgótarjánban, Miskolcon, Veszprémben, Zalaegerszegen, Kecskeméten és Pásztón. Az ÁVH feloszlatását hiába hagyta jóvá Kádár kormánya, decemberre a politikai rendőrség 80 százaléka az egykori ÁVH állományából került ki. November első napjaitól nem csak a Szovjetunióba történő deportálások voltak folyamatosak, de az őrizetbe vételek és letartóztatások is. 13-án az újpesti munkástanács és forradalmi bizottság tagjait, 33 személyt tartóztattak le, fogtak perbe, amelyben 10 halálos ítéletet mondtak ki. Decembertől jöttek a nagy letartóztatások, letartóztatták Gimes Miklóst, Bali Sándort, Rácz Sándort, a hódmezővásárhelyi sztrájkok szervezőit, Vaskó Andrást és Máté Istvánt. December 11-én törvényerejű rendelet jelent meg a halálos ítélettel járó statáriumról; másnap visszahozták az internálás intézményét és bevezették a gyülekezési tilalmat. December közepétől a kormány akasztatott is, mégpedig csupa kisembert. Miskolcon és Budapesten fegyverrejtegetés címén végezték ki Soltész Józsefet, illetve Minczér Józsefet. Ekkor ítélték el a Békés megyei Gyulavári községben szervezett megmozdulás résztvevőit: tizenkét személyt börtönbüntetésre, két személyt, egy fiatal lányt és egy katonatisztet halálra, az ítéletet 1957 februárjában hajtották végre. 1957. áprilisban 16, illetve 12 évi börtönbüntetésre ítélték az ÁVH vezetőit, Farkas Mihályt és Farkas Vladimírt, akkor, amikor egy munkás büntetése fegyverrejtegetés miatt halál volt. Fegyverrejtegetés címén többségükben munkásokat ítéltek el; áprilisban Kardos Lászlót, májusban Bibó Istvánt és Tildy Zoltánt tartóztatták le. A május 6-án kezdődő perben Eörsi István írót 8 évre, Angyal Istvánt halálra ítélték. Ebben a hónapban ítélték el a Rádió ostromában részt vevőket; júniusban a miskolci forradalmárokat. Egerben a Katonai Tanács 14 tagját ítélték el. Augusztusban az edelényi munkástanács tagjainak ügyét tárgyalták, és hét inácsi parasztembert végeztek ki, a nemzeti bizottság vezetőit. A forradalmi eseményekben való részvételük miatt a tiszti igazolóbizottság májusi jelentését követően 21 tisztet végeztek ki. 1957 januárjában újabb letartóztatások voltak (Háy Gyula, Zelk Zoltán, Lengyel Balázs, Tardos Tibor, Novobáczky Sándor, Lőcsei Pál, Gyurkó László); a Magyar Írók Szövetségét, a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, a művészeti szövetségeket pedig betiltották. Röpcédula, illegális sajtótermék, fegyver rejtegetése elég volt a halálos ítélethez. (Február elején emiatt végezték ki a Batonai testvéreket.) Január 19-én végezték ki Dudás Józsefet s Szabó Jánost. Február 18-án a Fővárosi Bíróságon kezdték meg a megtorlás egyik hírhedt perét. Gyilkosság és illegális sajtótermék megjelentetése volt a vád Tóth Ilona orvostanhallgató és társai, a Péterffy Sándor utcai kórházban berendezkedett ellenállók (Gáli József, Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc, Bagó Gyula, Lukács József, Kéri Sándor, Kovács Ferenc, Mátéffy Csaba János, Obersovszky Gyula és Pribelszki István) ügyében. A halálos ítéletet Tóth Ilonán, Gönczi Ferencen, Kovács Ferencen, Gyöngyösi Miklóson június végén hajtották végre. Gáli 15 évet, Obersovszky életfogytiglant kapott. (Azóta több szakértő is megerősítette, nem bizonyított, hogy Tóth Ilona orvostanhallgatónő meggyilkolt volna egy sebesült ávóst.) Kádár szerint legalább 400–500 ellenforradalmár-gyanús személyt kell összeszedni, Földes László még többet: néhány ezret szeretett volna lefogva látni. A statisztikák szerint január és február közepe között 559 személyt internáltak, február 16.–március 16. között 2652 személyt. Miskolcon Mikulás Gábor és társai tárgyalása volt – az ítélet rendkívül súlyos, öt személyen végrehajtották a halálos ítéletet, a többiek életfogytiglanit, 5, 15, 10, 7, 3, illetve 1 év börtönbüntetést kaptak, 400-an kerültek börtönbe és 10 000-től vették vissza a rendfokozatot. Tizennyolc író – többségében a népi írók – levélben fordult Kállai Gyulához a letartóztatott írók: Varga Domokos, Molnár Zoltán, Fekete Gyula, Tóbiás Áron, Déry Tibor, Háy Gyula és Zelk Zoltán érdekében, ennek ellenére az íróperekben évekre szóló börtönbüntetéseket szabtak ki. Kivégezték Prezsmayer Ágostont, aki Maléter összekötője volt a Kilián laktanyában. A kommunista pártok november 12–19-i moszkvai tanácskozása idején ítélték el Déryéket, letartóztatták Ádám Györgyöt és Kosáry Domokost, utóbbit a katonai bíróság 1958. június 18-án 4 évi börtönre ítélte. November–decemberben kivégezték a Széna téri és a Corvin-közi felkelők vezetőinek egy részét: Ekrem Kemalt, Bán Róbertet, Iván Kovács Lászlót, Pálinkás őrnagyot, aki kiszabadította Mindszentyt. Ítélet született Földes Gábor és 12 társa ügyében (Földes színész-rendező, Gulyás Lajos lelkész, Tihanyi Árpád tanító győri ávéhásokat mentettek meg!); súlyos börtönbüntetéssel zárult a Központi Munkástanács vezetőinek pere, és tisztázatlan körülmények között december 21-én a Gyorskocsi utcai vizsgálati fogságban meghalt Losonczy Géza. 1958. január 18-án megtörtént a vádemelés Nagy Imre és társai ellen. Röviddel előtte végezték ki Brusznyay Árpád tanárt, aki a veszprémi Nemzeti Bizottságnak volt az elnöke. A hatalom továbbra sem válogatott. Február elején halálra ítélték majd kivégezték Renner Pétert. A Nagy Imréék perében hozott júniusi ítéletig halálra ítélték a Csepeli Nemzetőrség parancsnokát és társait, két tisztet, egy honvédet, egy mérnököt, egy bányászt és egy csapost: a nagytétényi Nemzeti Bizottság és Nemzetőrség vezetőit, egy csepeli munkás két gyilkosát, Balogh Lászlót és társait; az óbudai katonai ellenállás három tisztjét; április 24-én kivégezték a Nagy Imre-per vádlottját, Szilágyi Józsefet. Emellett számtalan súlyos ítélet született Sándor András, Lőcsei Pál, az esztergomi Nemzeti Tanács és munkástanácsok tagjai, a Honvéd Kórház vezetői, Kéri József, Győr-Sopron megye főügyészének ügyében. (…)(részlet) /Lipcsey Ildikó: Ötvenhat után: Megtorló szervezetek, koncepciós perek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./2006. március 27.A héten távozó Lukács László helyett az április végére összehívandó közgyűlésig a cég felügyelő-bizottságának korábbi tagját, Deák Attilát bízta meg az igazgatótanács az anyagi gondokkal küszködő Krónika ideiglenes vezetésével. „Lemondásom óta inkább csak két programmal: a múlt heti marosvásárhelyi üzleti konferencia megszervezésével és az előfizetés-szervezési projektünkkel foglalkoztam. Az operatív vezetést a tulajdonosi kör képviseletében Kovács Ferenc kolozsvári vállalkozó látta el” – nyilatkozta Lukács László, a kiadóvállalat március 31-ig hivatalban levő vezérigazgatója. Lukács nem kívánt reagálni azon információnkra, miszerint a kiadóvállalat ellen a Krónika egyik hitelezője csődeljárási keresetet nyújtott volna be a napokban, amelyet a bíróság még nem tárgyalt meg. Az átmeneti időszak kérdéseiről döntő igazgatótanácsi ülésen az ÚMSZ információi szerint szóba került a Krónika védjegyének értékesítése, amelyről csak a részvénytársaság közgyűlése dönthet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy eladják a lapot, ugyanis a védjegy birtokosa rendelkezik a lap kiadási jogával is. „A Krónika nem eladó” – ezekkel a szavakkal cáfolta la kiadó eladásáról szóló híreszteléseket egy hónappal ezelőtt Werner Péter, a kiadó többségi részvényeit birtokló, Budapesten bejegyzett Hungarom Média Kft. képviselője. A korábban a Krónika vezérigazgatói és felelős szerkesztői tisztségét betöltő Werner akkor nem zárta ki azt, hogy szóba jöhet magánál a Hungarom Médiánál a tulajdonviszony-átrendezés. /Králik Lóránd: Mégiscsak eladó a Krónika? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. május 30.Egyre több külföldi befektető jelenik meg nemcsak a központi, bukaresti napilapok, hanem a vidéki, főleg erdélyi kiadványok piacán is. A Vorarlsbergben székelő Eugen Rus tulajdonában levő Inform Media-csoport jogelődjei révén már majdnem másfél évtizede van jelen Romániában, öt évvel ezelőtt vásárolta első romániai napilapjait: a nagyváradi Bihari Naplót és Jurnal Bihoreant. A három nagy példányszámú kelet-magyarországi napilapot (Hajdú-Bihari Napló, Kelet-Magyarország, Észak-Magyarország) kiadó sajtóvállalat fokozatosan terjeszkedve mostanra elérte, hogy hat napilapot birtokoljon, amelyek együttesen auditált terjesztett példányszáma meghaladja a 84 ezret. A két nagyváradi napilapon kívül az Inform Media egy magyar nyelvű (Szatmári Friss Újság) és három román napilapot jelentet meg. A Krónika napilapnál is megváltozott a tulajdonosi szerkezet, a Krónika Kiadóvállalat többségi részvényeit birtokló magyarországi Hungarom Médiában lépett színre új tulajdonos. A Krónika az Épszer-Vegyépszer-birodalmat irányító kolozsvári származású magyarországi üzletember, Nagy Elek – Méhes György író fia – érdekeltségévé vált. A Krónika egyelőre nem adott felvilágosítást, a kiadóvállalat vezetését elvállaló Kovács Ferenc azt közölte: amint a folyamatban levő átalakulások lezárulnak, sajtóértekezleten válaszolnak majd a kérdésekre. /Átalakulóban az erdélyi napilappiac. A kolozsvári Krónika tulajdonosi szerkezetében is változás ment végbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./2006. június 9.Kolozsváron a jeles színi rendező, műfordító születésének évfordulója közeledtével (1925. június 4.) már évente megrendezik a Harag György napokat. Nagybánya kiesik ebből az emlékezésből, pedig Harag György rendkívüli pálya innen indult. 1953 augusztusában ugyanis az akkor még Kolozsváron működő Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet 18 végzős diákja, s a velük végzett rendező, Farkas István Nagybányára érkezett, azzal a szándékkal, hogy továbbra is együtt maradnak, új színházat alapítanak. Élükön a fiatal intézeti tanársegéd, Harag György állt, aki egy évvel korábban nyert rendezői szakképesítést. Ma már nehezen tisztázható, hogy mi állt ennek a hátterében, a hiteles tanúk „elmentek”. Az akkori városvezetőség nagyrészt haláltáborokból, börtönökből, munkaszolgálatból hazatértekből állt. A kommunista világ hatalomra jutását célzó akcióik – államosítás, választási csalások, ártatlan emberek megkínzása, elpusztítása – mellett jó szándékú cselekedeteik is voltak. Megpróbálták újraéleszteni, feltámasztani az egykori festőtelep hírnevét, s abban is reménykedtek, hogy a Harag Györgyék nagybányai kirajzása a Hollósy Simonéhoz hasonló hírnevet hoz. Ezért épült fel a Virághegy alatti nyári színház is. A fiatal színészek kirajzása, a „hőskorszak” kálvária is volt – ahogyan Kovács Ferenc a „Színjádzó századok”-ban leírta. Hogy a kényelmetlen szálláskörülményeket, étkezési gondokat, nélkülözést ki lehessen bírni, olyan meghatározó személyiségre, vezetőre volt szükség, mint Harag György. /Klacsmányi Sándor: A HARAG GYÖRGY emléknapok margójára. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 9./2006. június 24.Júniusban lesz tíz éve, hogy elhunyt Balogh Edgár. Nagyon sokat írt: lapokba, folyóiratokba, különböző kötetekbe. Beszélt egyetemi katedrán, a Kolozsvári Rádió mikrofonja előtt. Írásainak egy részét a Korunk belső munkatársa (ma főszerkesztője), Kántor Lajos állította össze 1974-ben, és az megjelent a Kriterion kiadásában Mesterek és kortársak címmel. Tanulmányokat, jegyzeteket, emlékezéseket tartalmaz. A kötetet összeállító Kántor Lajos szerint: „Balogh Edgár majdani életrajzírója, aki egyúttal egész életművének felmérésére fog vállalkozni, zavarban lesz, legalábbis a tekintetben, hogy az ő felmérő munkája tulajdonképpen kinek és minek a hatáskörébe tartozik. Mást ne mondjunk, vitatkozhat rajta a politikatörténet, a szociológia, a történelemtudomány, az irodalomtörténet, a stilisztika, sőt az etnográfia is, s a komparatistáknak egy-egy tudományágon belül ugyancsak érdekes anyagot kínál ez a szabálytalan, mégis a korra és megszületésének helyére annyira jellemző, oly sokféle »konkordanciába« illeszkedő életmű.” Balogh Edgár Temesváron született, Pozsonyban végezte el középiskoláit, majd a prágai német egyetemre iratokozott be. Publicisztikai munkásságát a Prágai Magyar Hírlapban kezdte, és kommunistának vallotta magát. 1935-ben kiutasították Csehszlovákiából, és visszatért szülőföldjére. Előbb Kolozsváron, majd Brassóban telepedett le, és a Brassói Lapokba, meg a Korunkba írt. Mikó Imre, a kortárs írta: „Kevés embernek adatott meg, hogy neve már életében fogalommá váljék. Ilyen fogalom romániai magyar közéletünk rezervátumában a Balogh Edgár neve.” Munkáját népszolgálatnak nevezte. Neve bebörtönzése után vált fogalommá. Börtönbe került Kurkó Gyárfással, Jordáky Lajossal, Lakatos Istvánnal, Márton Áron püspökkel és másokkal együtt. /Kovács Ferenc: Balogh Edgár ma is velünk van! = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./2007. szeptember 7.Szeptember 8-án Aradon, másnap Kisiratoson dedikálja legújabb könyveit Sarusi Mihály. Sarusi Mihály /sz. Békéscsaba, 1944. ápr. 7./ író, költő, újságíró tudatosan ápolja romániai magyar (és román) gyökereit, helytörténeti tanulmányban (Kisiratos helynevei, Kisiratos ragadványnevei), igaz történetben (Fekete-Zaránd), vagy akár magánkiadású versben (Ugatoló). Évekig az MTI békéscsabai tudósítója volt, jelenleg Balatonalmádiban él. „Dunántúlon élő erdélyi gyökerű alföldi vagyok” – szokta mondani. Szalbek-Iratos /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című munkájában megírta: az a szeretet köti ehhez a földhöz – ahhoz, amelyen Arad és Kisiratos is fekszik –, amelyet családjától kapott. Kisiratosi falurajzának a most megjelenő már a hatodik kötete, s kiadásra kész a hetedik is. Sarusi Mihály feladatának tartja fölmutatni a mai mindennapi társadalmi embertelenség elviselhetetlenségét. Sarusi Mihály számára Simonyi Imre az elmúlt század második felének egyik legfontosabb költője. Ezért is segítette a gyűjteményes Simonyi Imre-kötet kiadását. Sarusi Mihály legújabb könyve: Fő, hogy mögvagyunk, alcíme Öten Iratosról. Az öt szereplő: Hodács Ágoston műfordító plébános, Kovács Ferenc tanár, író, népköltési gyűjtő, Godó Mihály jezsuita atya (aki összesen 18 évet ült börtönben), Kurtucz István parasztkántor (a bátyja), és dr. Almási Béla Máltai-ház-építő körorvos. /Hevesi Mónár József: Égbekiáltó gondolatok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./2007. október 15.Az Arad megyei Vadászon három évvel ezelőtt lendült fel a közművelődési élet, amikor Kovács Ferenc községi tanácsost kultúrigazgatóvá nevezték ki. Azóta rendszeresen farsangi, szüreti bálokat, műkedvelő színházi előadásokat szerveznek. Az október 13-án tartott szüreti mulatság is jól sikerült. Fellépett a simonyifalvi Leveles néptánc együttes, majd a Roller zenekar. Többen vettek részt a mulatságon, mint a vadászi magyarság lélekszáma. Ekkora sikerrel kevés magyar közösség büszkélkedhet. /(balta): Vadászon újra kitettek magukért. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./2008. március 31.Szentkatolnán Boros Bélát választották MPP-elnöknek, az alelnök pedig Vass Imre, Bereckben Kovács Ferenc az MPP elnöke, alelnöke pedig Bara Németh Levente. Kézdiszéken már csak Esztelneken nem alakult meg az MPP helyi szervezete. Az MPP kézdiszéki szervezetei elnökeinek és alelnökeinek egyeztetésén az a közös döntés született, hogy április 15-ig véglegesítik a polgármester- és tanácstagjelöltek listáját. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 31./2008. november 7.Kakucs Lajos Németországban élő történész úgy kutatja új hazája egy-egy régiójának múltját, hogy közben szülőföldje történetének feltárásán is dolgozik. A bánsági sváb céhek adatainak feldolgozása közben a régió magyarságának múltját is napvilágra hozza. Kakucs Lajos Nyárádremetéről indult, majd Szováta, Kolozsvár, Temesvár után 1985-ben Németországban telepedett le. Számos tanulmánykötet, tudományos kiadvány szerzője. Szülőfaluja iránti tiszteletből megírta Nyárádremete monográfiáját. A temesvári Bánsági Múzeumban tíz évet dolgozott, közben kijegyzetelte, összegyűjtötte mindazt, ami Bánság gazdasági történetét illeti és az ott élő magyarság kulturális történetére vonatkozik. Abban az időben írta meg a doktori dolgozatát Bánsági kapitalista mezőgazdaság a 19. század folyamán címmel, ami később, 1998-ban látott napvilágot román nyelven, egy magyar nyelvű változata pedig előkészületben van. Kakucsnak nagy előnye volt, hogy a régi temesvári múzeum, az első világháború után nem rendelkezett magyar nyelvű munkatárssal, a raktárakban felhalmozódott kincsekhez a román kollégák nem nyúltak hozzá. Kakucs azokból az elfekvő értékekből szervezett kiállítássorozatot, amelyek közül néhány, a bánsági falupecsétek és a bánsági céhek történetére vonatkozó, valóságos nemzetközi hírnevet szerzett. A bánsági céhtörténet kutatását folytatta, ennek eredménye a Mesterségek, céhek és iparfejlődés a Bánságban 1717-1918 között /Szeged, 2008/ című könyve, ez most románul is megjelenik Temesváron. Kakucs megírta Szent Jakab történetét Európában és a magyaroknak a Santiago de Compostella, tehát a spanyolországi Szent Jakab templomhoz történő zarándoklatának könyvét, amely német és magyar változatban is megjelent. A német nyelvű változat szemináriumanyag lett a müncheni tudományegyetemen, a magyar pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan gyűjtötte az anyagot szülőfalujára vonatkozóan. Dr. Birtók Ferenccel eleinte úgy tervezték, közösen írják meg, később ő egy részét, saját kutatásait nyilvánosságra hozta. /Dr. Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ Kakucs folytatta a kutatást, idén ő is kiadta Nyárádremete monográfiáját /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/. Dr. Kakucs Lajos (sz. Nyárádremete, 1944) történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Magyar, román és német nyelven közölt kulturális és gazdasági tárgyú tanulmányokat. /Antal Erika: Nyugaton – kelet vonzásában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./2009. március 18.Számos kávéház várja azokat a kolozsvári fiatalokat, akik kulturális rendezvények kínálta kikapcsolódásra is vágynak. A Bulgakov Café nevű irodalmi kávéház 2002. júniusában indult, Orbán János Dénes író, költő és üzlettársa, Kovács Ferenc változtatták kis kulturális fellegvárrá. Évek óta hetente itt ülésezik a Bretter György Irodalmi Kör, ugyanakkor havonta különböző kiállításoknak, koncerteknek és író-olvasó találkozóknak ad otthont a kávézó. A Bulgakov a magyar egyetemisták legkedveltebb helye. 2007. november 24-én nyílt meg Corvinus kávézó, ahol azóta számos erdélyi humorista lépett fel, és több koncertnek adott otthont. A tulajdonos, Mátéi Lénárd elmondása szerint a hely bármilyen kulturális rendezvényre kapható. Márkos Tünde és Lőrincz Gyula képzőművész vezetésével tizenkét évvel ezelőtt nyitották meg az Insomniát, amely Kolozsvár szívében várja vendégeit. Havonta nyolc-tíz előadást tartanak, gyakran vannak felolvasások, könyvbemutatók, koncertek. Mátyás szülőháza és a Karolina tér közelében nyílt meg 2004 decemberében a kolozsvári egyetemisták másik kedvelt találkozóhelye, a Krajczár. Finta Csaba Gábor és Vincze László tulajdonosok olyan helynek képzelték el a Krajczárt, ahol a kolozsvári magyar diákok jól érzik magukat. A lokál ideiglenes kiállításoknak ad otthont, fotók és más képzőművészeti alkotások díszítik a falakat. /Dima Krisztina, Tőrös-Szőke Enikő, Vakarcs Melinda: Kultúrkocsmatúra Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./2010. március 20.Egy történet kikerekedikKossuth-díj Kovács András Ferencnek A magyarországi média hét eleji rohama után most már itthon, a Látó főszerkesztői irodájában gratulálhatunk Kovács András Ferenc költőnek frissen átvett Kossuth-díjához. – Sok budapesti újságíró, rádió- és tévészerkesztő szólított meg a kitüntetés alkalmából. Mi volt az a legfontosabb gondolat, ami e magyar viszonylatban legrangosabb elismerés kapcsán megfogalmazódott benned? – Az ember életében minden díj fontos mérföldkő, olyan biztos pont az életúton, ahonnan el lehet rugaszkodni valamerre. Ez a díj minden eddigi elismerésemnél jelentősebb, de a Kossuth- díjtól sem lesz az ember jobb vagy rosszabb író vagy költő, legfennebb – egy bonmot-i fordulattal – romlékonyabb vagy javulékonyabb lehet. De azt is elmondtam, hogy a díjakhoz többnyire kedvező pillanat, szerencse is kell, színházi hasonlattal élve olyan ez, mint amikor a színészeket megtalálja a megfelelő szerep, és van úgy is, hogy egész életükben elmegy mellettük. A találkozáshoz szerencse is szükséges, de sok munka is. Az ilyen visszajelzés különben megerősítheti a díjazottat, hogy jó, amit csinál, a Kossuth-díj pedig különösen alkalmas erre. – Egy olyan üzenete is lehet ennek a díjnak, hogy miközben napjainkban az emberek nagy hányada inkább a talmi értékekre, színvonaltalan dolgokra figyel, azért a versnek ma is van becsülete. – Úgy érzem én is, hogy Közép-Kelet- Európában általában még olvasnak verseket az emberek, lehetséges, hogy Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon már kevésbé. A díj tényleg ezt is jelezheti. De meg kell említenem, azt is majdnem mindenki megkérdezte tőlem, hogy ezt a díjat magyar költőként kaptam, vagy kimondottan egy erdélyi magyar költőnek szól. – Én ilyet nem kérdeztem volna. – Ott óhatatlanul elhangzott. Nem veszélyes. Könnyű kitalálni, hogy mit feleltem minden esetben: én magyar költőnek tartom magam, és valami olyasmit próbáltam írni az eddig eltelt fél életem során, ami ezt a vonalat erősítheti. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennék egy sajátosan erdélyi magyar költő. Sorsszerűségeimet, életemet tekintve persze, hogy az vagyok. Ebben a mivoltomban soha nem éreztem semmiféle beszűkítést, sőt ettől valamiféle többletet is kaptam. – A díjazásod tömör indoklásában az áll, hogy a magyar költészetet alapvetően gazdagító életművedért részesültél a magas kitüntetésben. Akik ismerik a verseidet, egyaránt dicsérik újító kedvedet és ragaszkodásodat a klasszikus értékekhez, kiemelik sokarcúságodat, szerepjátszó kedvedet, megannyi költői leleményedet, csalhatatlan egyéni hangodat a lírai sokszínűségben. Tavaly az 50. születésnapodra jelent meg fajsúlyos köteted Sötét tus, néma tinta címmel a Magvető Kiadónál, most újrakiadásban vehetjük kézbe a rendkívüli sikert megért, könnyedebb Jack Cole daloskönyvet. – Ez is a Magvetőnél jelent meg, március 16- án került könyvárusi forgalomba. Változatlan kiadás, nem tartottam szükségesnek, hogy bármit is hozzáírjak. Ez is egy vállalt alteregó, a magam neve szerepel a Jack Cole fölött. Egyrészt játékból, másrészt egy vidám elvágyódásból született 1988 nyarán. Látszólag messzire visz, de bizonyos olvasatban ez is erdélyi könyv, illetve reményeim szerint egy jó magyar verseskötet. – Az sem volt könnyű korszak, mégis vidámabb költő voltál talán, mint manapság. Vagy az csak téves benyomás, hogy mára valamelyest elkomorult a hangod? – Összetett dolog ez. Még mindig megvan a vidámabb hangom is. De tényleg érzékelhető némi változás az általad említett irányban, amit javarészt a társadalom alakulása hozott magával, azon túl meg az embert a magánszféra is befolyásolja. Azt hiszem, hogy ma sem vagyok bölcsebb, mint húszéves koromban, és rezignált se vagyok igazán, de az emberben akaratán kívül is felgyűl a keserű méz. Így aztán hol a melankolikus, hol meg a kolerikus én jön elő a verseimben. Néha szeretnék nagyon lezser, piknikus és nyugodt lenni, de nem mindig sikerül. Az eltelt ötven évem érzésem szerint még mozgásban van, a versek nem apadtak el, ezt az ötvenévnyi periódust remélhetőleg kötetekben le tudom zárni, de még szerkesztésre vár a Lázáry René Sándor oeuvre, a Caius Licinius Calvus minden verse és még sok dolog, amit nagyon régen kezdtem meg, és nyilván új elképzeléseim, terveim is volnának. Bizalom, erő és lendület kell hozzá. Szabad íróként, szabad költőként mindez valahogy más volt, még ha húsz éve szerkesztem is a Látó versrovatát, de jóval bonyolultabb egy ilyen folyóirat főszerkesztőjének lenni. Bármilyen kiváló lap a Látó, és bármilyen megtisztelő ezt vezetni, a feladat költőként, szabad íróként egy kissé visszafog. Kötelességtudatból, a körülmények hatására elvállaltam, de a belső habitusomhoz ez a munka nem talál. Én elsősorban írni szeretnék. De ne így zárjuk a beszélgetést, hiszen ez most az öröm pillanata, és valóban örömöt is szerzett nekem a díj. Gyermekkoromban egyszer talán jártam az Országgyűlés kupolatermében, ahol most a Kossuth- díjat vehettem át, igaz, nem vagyok benne egészen biztos, lehetséges, hogy először jutottam el oda. Meglehetősen szépnek és otthonosnak tűnt. A legmegindítóbb számomra mégis az volt, hogy a Himnusz után elhangzott a Szózat is, és eszembe jutott, hogy a marossárpataki Kovács családban, személyesen apai nagyapámnak, Kovács Ferencnek és édesapámnak a Szózat volt a legfontosabb éneke. Rájuk gondoltam akkor, a frissen megjelenő könyvem kapcsán is, hiszen abban is a haldokló Kálmáncsehi József / John Coleman a fiának, Andrew Colemannak egyszer még elszavalja a Szózatot. Ez még szebbé, kerekebbé tette a saját történetemet. Meg a Jack Cole daloskönyve történetét is. Nagy Miklós Kund. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. május 31.A teremtő hatalom megtapasztalásaSzatmár megye – A Hiripi Református Egyházközség tagjai templomuk kétszáz éves évfordulóját és a Hazatárés Napját ünnepelték május 30–án. Az eseményen a faluból elszármazottak is szép számban részt vettek. Nyolcadik alkalommal rendeztek május 30-án Hazatérés ünnepét a Hiripi Református Egyházközség hívei. Az eddigi alkalmaktól eltérően nem nyáron találkoztak azegyházközség lakói és a faluból elszármazottak, ennek magyarázata az, hogy kétszáz éve, a pünkösdöt követő vasárnap, Szentháromság vasárnapján szentelték fel a hiripi református templomot. Az eseményen az egykor itt szolgáló lelkipásztorok, Szilágyi Balázs és Kovács Ferenc is részt vettek — hallhatták az egybegyűltek Bartha Sándor vendéglátó lelkipásztortól. Gyermekek Az eseményen Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperese hirdetett igét, aki maga is szolgált a gyülekezetben, s mint ismerős köszöntötte annak tagjait. Az igehirdető fontosnak tartotta megjegyezni azt, hogy a padokban a fehér hajú, becsületben megőszült hívek között az ifjabb generáció képviselőit édesanyákként és édesapákként, gyermekekkel a karjukon látja viszont. S a csöppségek biztosítékai annak, hogy a 200 esztendővel ezelőtt felszentelt templomot továbbra is lesz ki látogassa, lesz ki Isten igéjét hallgassa a gyülekezetben. Meggyógyult Az Apostolok cselekedetei 3. részének, 1–10. szakaszai alapján megfogalmazott prédikációjában az esperes Isten teremtő hatalmának a megtapasztalásáról beszélt az ünneplőknek. Az ismerős szakaszok szerint Péter és János apostol az imádkozás órájára igyekeztek a templomba, melynek kapujában mindennap egy koldust láthattak. A kéregető, Isten embereihez fordulva alamizsára várt. Péter rátekintett, s a következőket mondta: „aranyam és ezüstöm nincsen, de amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj”. S a születésétől béna ember meggyógyult. Ez az ige ránk, ma élő emberekre is vonatkozik, mert sokszor imáinkban mindig csak kérünk valamit, egy kis alamizsnát, s nehezen jutunk el arra a felismerésre, hogy Isten többet, Valakit ajálott fel számunkra: egyszülött fiában önmagát, azért, hogy újjáteremtsen bennünket. S így a régiek elmúlnak, s újjászületett ember az, aki Istennek tetsző életmódot tud élni, s a Tőle kapott erővel és hittel gyümölcsöt teremni. Ezért kell imádkozni, ezért kell megtanulni igényesnek lenni, ezért kell újjászületni, hogy Isten dicsőségére, a mások javára tudjunk élni — hangsúlyozta az esperes. erdon.ro 2010. december 23.Új testület jött létre Nemzeti összetartozás bizottság névenNemzeti összetartozás bizottság néven új testület jött létre. A bizottságnak tizenkét tagja lesz. Kövér László házelnök nyújtotta be csütörtökön a határozati javaslatot, melyet az Országgyűlés 314 igen 46 nem 3 tartózkodással fogadott el. A határozati javaslat szerint 2011-ben, az állampolgársági törvény kiterjesztésével, a Magyarország határain kívül élő magyar emberek és a magyar állam között közjogi kapcsolat létesítésének a lehetősége nyílik meg, amely az elmúlt kilencven, illetve elmúlt húsz esztendőhöz képest alapvetően új helyzetet és lehetőségeket teremt, valamint új feladatokat ró a magyar-magyar kapcsolatok területén a kormányzatra, illetve a kormány feletti ellenőrzést gyakorló Országgyűlésre egyaránt. A javaslat indoklása szerint a 2010-es választásokat követően kialakított új kormányszerkezet kifejezésre juttatta azt a politikai szemléletváltást, mely szerint a határon túlinak mondott magyarok ügye nem külügyi kérdés, ezen ügyek vitele kormányzati szinten nem a Külügyminisztérium, hanem egy tárca nélküli miniszter (miniszterelnök-helyettes), valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata. A javaslat szerint a képviselőcsoportok között egyetértés van abban, hogy az Országgyűlés bizottsági rendszere is tükrözze ezt a szemléletet. Ennek kifejezéseként az országgyűlési határozat létrehozza a Nemzeti összetartozás bizottságát, illetve a megváltozott feladatkörnek megfelelően módosítja a Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottsága nevét. A határozat 2011. január 1-jén lép hatályba. A testület elnöke Potápi Árpád János (Fidesz), alelnöke, Kovács Ferenc (Fidesz) és Szili Katalin (független). Tagjai, Ékes Ilona (Fidesz) Hoppál Péter, (Fidesz), Kőszegi Zoltán (Fidesz), Révész Máriusz (Fidesz), Kalmár Ferenc András (KDNP) és Stágel Bence (KDNP) valamint Szávay István (Jobbik). Az LMP frakciója az Országgyűlés első tavaszi ülésnapján tesz javaslatot a bizottság tagjára. Tóbiás József, az MTI-nek úgy nyilatkozott: az MSZP nem jelöl tagot a bizottságba. Indoklásképpen azt mondta: pártja a házbizottság csütörtöki ülésén azt kérte, ne most döntsön a határozati javaslatról a parlament. Véleménye szerint nehéz olyan bizottságról dönteni, melynek nincsenek meghatározva a céljai, a feladatai. MTI 2011. október 19.Az OGY Nemzeti összetartozás bizottságának ülése NagyszalontánA romániai magyar pártok összefogását sürgette a magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának (NÖB) elnöke szerdán a testület nagyszalontai (Salonta) kihelyezett ülésén. Potápi Árpád János (Fidesz) a bizottság üzenetét megfogalmazva kijelentette: a 24. órában vannak az erdélyi magyar pártok, hogy összefogjanak a jövő évi romániai választásokon való eredményes szereplésük érdekében. A bizottság elnöke a labdarúgó nemzeti tizenegy példáját említette, mondván: tagjai különböző csapatokban év közben egymás ellen játszanak, de a fontos, nemzetközi mérkőzéseken csak együtt lehetnek sikeresek. A bizottság az első erdélyi kihelyezett ülésén a romániai magyar politikai pártok partiumi vonatkozású beszámolóit, a történelmi egyházak, helyi önkormányzatok és helyi civil szervezetek tájékoztatóit hallgatta meg. Török László, Nagyszalonta polgármestere elmondta, hogy városukban egy hónapja adtak át önálló intézményként magyar állami iskolát, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul pedig a zökkenőmentes honosítási folyamatról tájékoztatta a képviselőket. Szabó Ödön, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke előzőleg kijelentette: aki a Partiumban megosztja a magyarságot, az a románokat támogatja. A politikus adatokat ismertetett, melyek szerint a legutóbbi önkormányzati választásokon azért veszített fontos képviselői helyeket az erdélyi magyarság, mert pártjai egymás ellen indítottak jelölteket. Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi szervezetének megbízott elnöke szerint ők csak a nemzetben gondolkodókkal tudnak együttműködni, "besúgókkal, nemzetárulókkal (...) nem". A politikus szerint ki kell vívni az autonómiát. Kozma Csaba, a Magyar Polgári Párt (MPP) Bihar megyei elnöke felszólította a magyar pártokat, tegyék félre "vélt és valós sérelmeiket", nyújtsanak békejobbot egymásnak, s küzdjenek a magyarság jogaiért, megmaradásáért. "Erdélyben eddig nem az összefogásra volt példa" - jegyezte meg. Az egyházak jelen levő képviselői "az emberi gyarlóság határain való túllépésre" szólítottak fel, megállapítva: "egy út van: vagy közösen megmaradunk, vagy egyenként pusztulunk el". "Nem mindig az a nemzetben gondolkodó, aki harsogja a nemzetben gondolkodás elvét" - fogalmazott Csűry István Királyhágómelléki református püspök, aki integrációra szólította fel a helyi politikai erőket. A jelen levő önkormányzati vezetők településeik magyarságának helyzetéről, az oktatási fejlesztésekről tájékoztatták a képviselőket. Kalmár Ferenc András (Fidesz) felszólalásában hiányolta az erdélyi magyar pártok alázatát egymás és a nemzet iránt. Javasolta, hogy a nemzet érdekében egymás között mihamarabb oldják fel az ellentéteket. Hoppál Péter (Fidesz) kijelentette: az anyaországnak ide kell jönnie tanulni, ugyanakkor nem jó metodika, hogy idejöjjön és ítéletet mondjon a belső problémák fölött. "Meg kell találniuk a konszenzus módját és az együttműködés kereteit" - tette hozzá. Révész Máriusz (Fidesz) elhibázott hozzáállásnak nevezte a bizottság előtt elhangzottakat, megítélése szerint a Nemzeti Összetartozás Bizottsága előtt "ami összeköt bennünket, azt kellett volna hangsúlyozni". Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke viszont a bizalom jeleként értékelte, hogy erdélyi magyar pártok képviselői őszintén beszéltek. "A nemzet egy nagy család, ahol megosztjuk a problémáinkat" - mondta, hozzátéve: bizottságuknak is az a feladata, hogy az összetartozást segítse elő. Kovács Ferenc (Fidesz), a bizottság alelnöke munkaértekezletnek nevezte a találkozót, ahol feltérképezik "hogyan állunk, s mit tudunk tenni". Szávay István (Jobbik) a közös felelősségre hívta fel a figyelmet, s a szerbiai kárpótlással kapcsolatos hétfői parlamenti szavazásra utalva megjegyezte: "a nemzeti kormány és a nemzeti ellenzék a nemzeti célok többségében egyetért". Kőszegi Zoltán (Fidesz) fontosnak nevezte az erdélyi pártok felvetéseit, mert szerinte nekik is tudniuk kell az ottani konfliktusokról. A képviselő - mint mondta - erős Magyarországot szeretne látni Európa térképén. A magyar képviselők után ismét szót kért Szabó Ödön, az RMDSZ bihari ügyvezető elnöke, s kijelentette: elvárják, hogy az anyaország "gyerekeiként" kezelje a határon túli magyarokat. Ezzel összefüggésben megjegyezte: "ha a határon túl nem a szeretetet erősítik, hanem az egyiknek zsebpénzt adnak, hogy az a másikkal harcoljon, az nem segítség". A politikus szerint nem minden jó Romániában, ami Magyarországon jó. Magyarázatként hozzátette: ha a román kormány olyan intézkedéseket hozna, mint a magyar, s erősítené a prefektúrákat, vagy államosítaná az iskolákat, "mi ki kellene vonuljunk az utcára". "A magyar receptek nem mindig érvényesek a határon túl" - tette hozzá Szabó Ödön. Potápi Árpád János erre megjegyezte, hogy "a magyar receptet nem kívánják exportálni". A NÖB fideszes elnöke szerint az erdélyi magyar pártok már úgy széthúznak, hogy azt ők exportálják Magyarországra és nem fordítva. A 2012-es romániai választásokra utalva megismételte: az utolsó pillanatban vannak a magyar pártok, hogy összefogjanak. Ha ez nem valósul meg, a magyar pártoknak esélyük sincs a választásokon - tette hozzá a politikus. A kihelyezett bizottsági ülés résztvevői a tanácskozást követően megkoszorúzták Arany János és Kossuth Lajos nagyszalontai szobrát, majd Nagyváradon találkoztak Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyés püspökkel. MTI 2011. november 24.Kecskeméten ülésezett a Nemzeti Összetartozás BizottságaAz Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága kedden Kecskeméten, a Városháza Dísztermében tartotta meg egész napos kihelyezett ülését. Az ülésen részt vettek az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagjai: Potápi Árpád János elnök, Dr. Kovács Ferenc alelnök, Dr. Szili Katalin alelnök, Ékes Ilona, Dr. Hoppál Péter, Kalmár Ferenc András, Kőszegi Zoltán, Dr. Stágel Bence, Dr. Dorosz Dávid, Szávay István, Szabó Vilmos bizottsági tagok. A Határon Túli Magyar Szervezetekkel Együttműködő Munkacsoport: Leviczky Cirill, az Oktatási, Kulturális és Egyházügyi Bizottság elnöke, a munkacsoport vezetője, Bogdándy Ferenc, a Rákóczi Szövetség alelnöke, Engert Jakabné képviselő asszony, a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület elnöke, Farkas Gábor, az Európa Jövője Egyesület elnöke, Józsa Katalin, a Kecskeméti Ifjúsági Otthon igazgatója, Kerényi György, a Kecskemét - Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület elnöke, Németh Ernő, a Gong Rádió főszerkesztője; Palotás József, a Türr István Képző és Kutató Intézet Kecskeméti Igazgatóság igazgatója; valamint Papp Zsolt, a Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola igazgatója. Fazakas Géza színművész - aki a Marosvásárhelyi Színiakadémián végzett, és 10 éve a kecskeméti Katona József Színház tagja – versmondásával kezdődött meg az ülés. A megjelenteket Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának nevében dr. Zombor Gábor polgármester köszöntötte, és mutatatta be a város kapcsolatait a határon túli kisebbségekkel. Majd Mák Kornél alpolgármester beszélt a város és a határon túli magyar közösségek összefogásának eredményeiről. A kihelyezett ülésen ahatáron túli kapcsolatokat ápoló szervezetek és intézmények közül bemutatkozott az Európa Jövője Egyesület, előadó Farkas Gábor elnök; a Katolikus Egyház és Szent Imre Általános Iskola, előadó Papp Zsolt igazgató; a Kecskeméti Főiskola, előadó Dr. Boza Pál főiskolai tanár; a Kecskeméti Ifjúsági Otthon, előadó Józsa Katalin igazgatónő; a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület, előadó Sipos Zsolt elnökhelyettes; a Kecskeméti Műszaki Szakképző Iskola, Speciális Szakiskola és Kollégium, előadó Leviczky Cirill igazgató; a Kecskeméti Református Egyházközség, előadó Varga Nándor elnöklelkész; a Kecskemét – Széchenyi városi Közösségépítő Egyesület, előadó Hortobágyi Tibor; valamint a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület, előadó Engert Jakabné elnök. A Nemzeti Összetartozás Bizottsága 2010. december 23-án az Országgyűlés 2010. évi utolsó döntésével jött létre, 2011. január 1-jei hatállyal. A létrehozásról szóló határozat indoklása szerint a 2010. évi választásokat követően kialakított új kormányszerkezet kifejezésre juttatta azon politikai szemléletváltást, amely szerint a határon túlinak mondott magyarok ügye nem külügyi kérdés, kormányzati szinten nem a Külügyminisztérium, hanem egy tárca nélküli miniszter (miniszterelnök-helyettes), valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata. A határozat szerint a képviselőcsoportok között egyetértés van abban, hogy az Országgyűlés bizottsági rendszere is tükrözze ezt a szemléletet. Ennek kifejezéseként az országgyűlési határozat létrehozta a Nemzeti Összetartozás Bizottságát, amelynek tevékenysége: élő kapcsolatot tartanak a határon túli politikai és társadalmi szervezetekkel, figyelemmel kísérik a határon túli magyarság támogatását. Először fordult elő, hogy Kecskeméten tartotta kihelyezett ülését az Országgyűlés egyik bizottsága. Egyben ez volt az első alkalom, hogy a Nemzeti Összetartozás Bizottsága valamely anyaországi városban tartott kihelyezett ülést - korábban üléseztek Beregszászon, Lendván és legutóbb Nagyszalontán. E megtiszteltetés azért érhette Kecskemétet, mert városunk felkarolta a határon túli magyarság ügyeinek támogatását, követendő példát mutatva a magyar településeknek. Kecskemét közgyűlése egyhangúan – a magyarországi városok sorában elsőként – rendeleteiben, szabályzataiban, költségvetésében deklarálta a határon túli magyarság ügyének támogatását. A Közgyűlés Oktatási, Kulturális és Egyházügyi Bizottsága ugyancsak országos egyetlenként határozatban döntött egy tanácsadó, véleményező, indítvány- és javaslattevő testület, a Határon Túli Magyar Szervezetekkel Együttműködő Munkacsoport létrehozásáról. Kecskemét testvérvárosi kapcsolatai legintenzívebben a határon túli magyarlakta városokkal működnek: Marosvásárhellyel, Sepsiszentgyörggyel, Beregszásszal, Galántával, Újvidékkel. 2009 decemberében Kecskemét belépett a Hét Határ Határon Átnyúló Önkormányzati Szövetség a Kárpát-medencében Egyesületbe. A Szövetség elsődleges célja a határokon túli településekkel való szorosabb együttműködés elősegítése, ezáltal az EU elvárásainak is megfelelő régiófejlődés, az esélyegyenlőség, a versenyképesség növelése, az EU-tagállamokkal való hatékony együttműködés előmozdítása. Kecskemét büszke lehet a városban tevékenykedő civil szervezetekre, a magánszemélyektől induló kezdeményezésekre, az önkéntes vállalásokra is. Ugyancsak az országban elsőként civil kezdeményezésre Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója ez év október 1-jén, a Városháza Díszudvarán – az általa megálmodott és megfogalmazott – Szent István-tervet mutatta be. Hende Csaba honvédelmi miniszter, aki magánszemélyként vett részt a rendezvényen, a terv alapján A mi ügyünk címmel íródott könyvet mutatta be. Kettejük közös előadása óta városunkban további civil kezdeményezések láttak napvilágot, valamint intézmények, szervezetek, magánszemélyek kapcsolódtak be a kecskeméti Szent István-terv megvalósításába. Az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága kecskeméti kihelyezett ülésének résztvevői egy kiadványt vehettek át, amely átfogó képet nyújt a városi civil mozgalmakról, az egyházak, valamint az oktatási és kulturális intézmények szerteágazó, széleskörű tevékenységéről. A csaknem 50 szervezet fáradságos munkájának köszönhető a városunkra jellemző, nemzeti összetartozás tudat formálása és fenntartása. Kecskemét.hu 2012. március 12.Idén többen igényelnek oktatási támogatástAggodalom az előkészítő osztályért Közgyűlést tartott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Kolozs megyei szervezete szombaton az Apáczai-líceumban. A gyűlésen kiemelt fontosságot kapott a magyar államtól idén is megpályázható oktató-nevelő támogatás kérdéskörének megtárgyalása. A magyarországi Bethlen Gábor Alap tavaly nem az RMDSZ által e célból (is) létrehozott Iskola Alapítványt, hanem az RMPSZ-t bízta meg a pályázatok lebonyolításával, és az eddigi elgondolások szerint ez idén sem változik. Áttekintették a Kolozs megyei szervezet 2010/2011-es tanévben kifejtett tevékenységét is. Szó esett még a szövetség által évente megszervezett pedagógusképző Bolyai Nyári Akadémiáról (BoNyA), az áprilisi országos küldöttgyűlés Kolozs megyei résztvevőinek jelöléséről. Nem hallgatták el az előkészítő osztállyal kapcsolatos aggályaikat sem. Tárkányi Erika, az RMPSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke először beszámolt a szervezet 2010. márciusi közgyűlése óta eltelt tevékenységről. Kevés tag – kevés tagdíj A Kolozs megyei szervezet több mint 300 tagot számlál ugyan, de ebből csak valamivel több, mint a fele rendszeres tagdíjfizető – ez a tény pedig nagymértékben megnehezíti a szervezet munkáját. Demeter Ilona és Kovács Ferenc, a tordai, illetve a bánffyhunyadi körzet felelőse megfogalmazta azt a kérést: a megyei elnökség látogasson el a vidéki körzetekbe, hogy ily módon is népszerűsítsék a szövetséget, hátha ezáltal új tagok toborzása is lehetővé válna. Nagy Vilma, a megyei szervezet pénztárosának beszámolójából kiderült: a kevés és rendszertelen tagdíjfizetés (havi 2 lej/fő) miatt egyre fogy a megyei szövetség pénzalapja. Míg 2010-ben közel 4000 lejes pénzalappal bírtak, a 2012-es évre áthozott összeg alig haladta meg az 1900 lejt. A pénztáros részletesen beszámolt a tagdíjak felhasználásáról: konferenciákat szerveztek, tantárgyversenyek dobogós helyezettjeit és tehetséges iskolásokat részesítettek könyvjutalomban, utazási költségek fedezésére használták fel a pénzt. Az országos szaktestület által minden nyáron megszervezett pedagógus-továbbképző, a Bolyai Nyári Akadémia (BoNyA) kis mértékben ugyan, de évről-évre veszít népszerűségéből, mivel a képzést a tanügyminisztérium nem akkreditálta. Bár a gyűlésen jelen levő pedagógusok pozitívan nyilatkoztak a BoNyÁ-ról, és értékelték az ott megszerzett tudást, ám jelezték a megyei elnökségnek, hogy a képzés minisztériumi akkreditálása jótékony hatással bírna. Tárkányi Erika megyei elnök szerint az akkreditálás elsősorban az anyagiaktól függ, hiszen egy-egy képzés miniszteri elismerése 5000 lej, és további szervezési akadályokba ütközik: csak egyféle képzés akkreditálásához az is szükséges, hogy ugyanazt a programot négy éven át ugyanazon előadókkal bonyolítsák le, ez pedig nagyon nehezen kivitelezhető. Készen állnak a Szülőföldön magyarul pályázatra Tárkányi Erika megyei elnök beszámolt a magyar kormány által a határon túli magyar nyelvű oktatásban részesülő gyermekek támogatási programjáról. – A Bethlen Gábor Alap (BGA) 2011-ben a pedagógusszövetséget bízta meg a Szülőföldön magyarulel nevezésű pályázat lebonyolításával. A szövetség feladatai közé tartozott a pályázati űrlapok kiosztása és összegyűjtése, illetve az anyaországba való továbbítás. A pénzügyi lebonyolítás azonban nem tartozott a hatáskörünkbe. A pályázati űrlapon ugyanis szerepelt egy olyan záradék, miszerint a kifizetési módról a BGA dönt. Kolozs megyében 9996 pályázati űrlapot osztottunk ki három nap – május 11-e és 13-a között – alatt. Ezért köszönet jár a pedagógusoknak, akik operatívan végezték ezt a munkát. Az adatlapokat 90 Kolozs megyei tanintézménybe (iskolába és óvodába) juttatták el a kollégák. Kolozs megyében csak négy esetben utasította el a magyar fél a támogatás megadását: bölcsődébe, illetve román tannyelvű szakiskolába járó gyermekekről volt szó. Ez utóbbiak nem részesültek fakultatív magyarnyelvoktatásban – hangsúlyozta a megyei elnök. A megyei elnök arról is tájékoztatta a jelenlevőket, hogy a BGA közleményt küldött az RMPSZ-hez, amelyben kifejtette: 2012. február végéig minden igénylő bankszámlájára átutalták a tavalyi évre megpályázott összeget. Amennyiben idén is a pedagógusszövetséget bízzák meg a pályázat lebonyolításával, a megyei tanfelügyelőség adatai szerint ebben az évben 10 123 gyermek igényelheti a magyar állam támogatását. A pedagógusszövetség áprilisi országos szovátai közgyűlésén Kolozs megye hat taggal képviselteti magát. A közgyűlésen még nem sikerült véglegesíteni a küldöttek nevét, ám az biztos, hogy a kolozsvári tagok mellett a vidéki körzetek is képviseltetik magukat. Tanteremhiány az előkészítő osztály miatt? A gyűlésen felmerült az országszerte tanácstalanságot kiváltó előkészítő osztályok kérdésköre is. A résztvevő pedagógusok jelezték, hogy az előkészítő osztályokkal bővülő iskolák közül több esetében komoly tanteremgondok merülhetnek fel. Bár az önkormányzatok biztosítják az osztályok indításához szükséges eszközöket, a tantermek hiánya miatt előfordulhat, hogy esetenként a tanintézetek át kell térjenek a délutáni oktatás bevezetésére, ez pedig hátrányosan érinti a gyerekeket. Aggodalomra adhat okot az is, hogy az előkészítő osztály nemrég közzétett kerettanterve nem tartja szem előtt az előkészítő év tervezett tevékenységeit. Vidéki iskolák esetében, ahol összevont oktatás zajlik, hova kerül az előkészítő osztályos diák? A jelenlevő kollégák úgy vélték: ezek valós gondok, amelyeket az intézkedés bevezetése előtt nem gondoltak át azok, akik elrendelték az előkészítő év bevezetését, s most az iskolák a beiratkozások során szembesülnek a felmerülő problémákkal – nyilatkozta lapunknak Tárkányi Erika Kolozs megyei RMPSZ-elnök Szabadság (Kolozsvár) 2012. március 29.Zaklatják a vármegyéseket – Államellenes a rovásírás-oktatás?!Felkeltette a román titkosszolgálat érdeklődését a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagszervezete által útjára indított rovásírás-tanfolyam. Az első kurzus után Szőcs Zoltánt, a mozgalom helyi elnökét telefonon vonták kérdőre, illetve a helyi rendőrség is ellátogatott a tanfolyamnak helyet biztosító tanintézménybe. A HVIM kézdivásárhelyi szervezete szombaton tartotta első rovásírás-tanfolyamát a céhes városban. A négy hétvégére tervezett, ingyenes rendezvény első felvonásának a Turóczi Mózes 1–8. Osztályos Iskola adott otthont, amelyen húsz résztvevő – különböző korosztályt képviselve – kapcsolódott be a rovásírás és -olvasás alapjainak elsajátításába. Szőcs Zoltán HVIM-elnöknél akkor telt be a pohár, amikor a rendezvényt követően, hétfőn egy telefonhívást kapott a román titkos-szolgálattól. – Az illető magyarul beszélt, kissé udvarhelyies akcentussal, és Kovács Ferencként mutatkozott be, a román titkosszolgálattól – részletezte Szőcs. – Elmondta, bukaresti parancsra érdeklődik, és arra kíváncsi, hogy mit tanítottunk a rovásírás-tanfolyamon, ki tartott órát, hányan voltak, és ezekhez hasonló kérdésekkel bombázott. Meglepődtem, egyrészt mert titkosított számról hívtak, de hát azért titkosszolgálat, aztán azt válaszoltam, ha ennyire érdekli, akkor jöjjön el a következő kurzusunkra, mert mindenkit szívesen látunk. Szőcs elmondta, tudja, hogy a vármegyések tevékenysége szálka a hatóságok szemében, pedig soha semmi törvény- vagy államelleneset nem tettek, rendezvényeket, segélyakciókat, koncerteket hoznak tető alá, ennek ellenére állandóan megfigyelés alatt állnak. – Ez utóbbi eset felháborító, hiszen a rovásírás-oktatás tudtommal nem államellenes cselekedet – fakadt ki Szőcs. – A telefonhívás pedig értelmezhető fenyegetésnek, ugyanis mivel nem adtam kielégítő választ a titkosrendőrnek, az illető félreérthetetlen hangnemben jelentette ki, hogy majd találkozunk. A rendezvényen nem történt rendbontás, a szervezet az iskola vezetőségétől kért és kapott engedélyt a tanfolyam megtartására. Ennek ellenére a rákövetkező napokban valaki vagy valakik a helyi rendőrség munkatársait is kiküldték az eseménynek otthont adó tanintézménybe. A HVIM-elnök szerint az egész akció célja az, hogy megfélemlítsék a tagokat, illetve azokat az embereket, intézményeket, akikkel együtt dolgoznak. – El akarják lehetetleníteni az egész mozgalmat. Azt, hogy minden egyes rendezvényünkön megjelennek, filmeznek, jegyzetelnek, megszoktuk, de ez az utólagos kikérdezés, túlzott érdeklődés aggasztó – fogalmazott Szőcs. – Hangsúlyozom, a tanfolyamon bárki részt vehet, jöjjenek el a rendőrök is, civilben vagy egyenruhában mindegy, úgyis felismerjük őket, legalább látni fogják, hogy milyen ártalmatlan dolgot fújtak így fel. A vármegyések panasza kapcsán a megyei rendőrség szóvivőjétől, Buzsi Andreától érdeklődtünk, aki elmondta, nem ismeri a titkosszolgálat módszereit, azt viszont megjegyezte, a rejtett számú hívás lehet egy egyszerű tréfa is, vagy netán provokáció. Nagy Sz. Attila Székely Hírmondó Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
