Szept. 19-én megkezdte munkálatait az újságírótábor Gyergyószárhegyen. Nagyváradtól Bukarestig, sőt Budapestről is érkeztek vendégek. Az első előadást Csép Sándor, a MÚRE elnöke tartotta. Az azt követő vitán kidomborodott az egységes erdélyi gondolkodás szükségessége, a kultúrtörténeti, politikai és gazdasági vonatkozású kérdések közötti határvonal meghúzása. Csép Sándor után Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács tagja tartott vitaindítót. Kövér Tamás, a MÚOSZ etikai bizottságának elnökhelyettese az együttműködő újságíró-szervezetekről; Makkai János a Lapkiadók Egyesületének létjogosultságáról; Szűcs László, az Ady Endre Sajtókollégium igazgatója az újságíróképzésről és -továbbképzésről tartott előadást. /Bajna György: MÚRE-tábor Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 20./
2003. szeptember 22.
Szept. 19-20-án Gyergyószárhegyen tartotta idei közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Csép Sándor, a MÚRE elnöke a transzszilvanizmusról szólt a sajtó tükrében, Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács tagja pedig vitával egybekötött előadásában a romániai magyar média "gyámoltalanságáról" fejtette ki véleményét, arra keresve a választ, hogy a romániai magyar újságíró mennyire van a helyzet magaslatán az úgynevezett kényes témák felgöngyölítése, feltárása terén. Számos hozzászólás az újságírók új etikai kódexének a kidolgozása kapcsán a sajtó emberének etikai, morális hozzáállását feszegette. Makkai János, a Népújság főszerkesztője bemutatta a Romániai Magyar Nyelvű Helyi és Regionális Lapok Egyesületét. Többen szóvá tették, hogy a Nagyváradon vagy Kolozsváron frissen végzett magyar újságírók román nyelvtudása gyenge, ami érvényesülési lehetőségüket kérdőjelezi meg az erdélyi lapoknál. Az idei nívódíjak kitüntetettjei: Gálfalvi Zsolt (Bukarest) életműdíj, Makkai János (Népújság, Marosvásárhely) írott sajtó nívódíj, Zilahi Csaba (Kolozsvári Rádió) rádiós nívódíj, Borbély Zoltán (Marosvásárhelyi Rádió) rádiós nívódíj, Koczka György (Bukarest) televíziós nívódíj. Tomcsányi Emlékdíjat kapott Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió munkatársa, és Sebesi Imre Emlékdíjjal tüntették ki Maksay Magdolnát, szintén a Kolozsvári Rádiótól. /(m. j.): Újságíróképzés, sajtóetika és nívódíjak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2003. szeptember 23.
Az alkotmánymódosítással kapcsolatos népszavazáson két politikai szerveződés híveiket NEM-re buzdítják. Az egyik a Nagy-Románia Párt, a másik pedig a Tőkés László nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete (EMNTKT). Makkai János főszerkesztő szerint csúsztatás, "amit Tőkés László szervilis sajtója és sajtósai sem sietnek észrevenni: úgy állítják be, hogy az elkövetkező népszavazáson az alkotmányra mondhat igent vagy nemet az állampolgár." Makkai is elismerte, hogy elfogadhatatlan kitételeket is tartalmaz az alkotmány. Azonban látványosan bővülnek az anyanyelvhasználattal kapcsolatos jogosítványok. Makkai szerint "Tőkés László és másfél száznyi társasága a JAVULÁS elleni szavazásra szólít fel!" /Makkai János: Csúsztatásos félrevezetés. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./
2003. október 23.
Makkai János, a Népújság főszerkesztője bátran kiállt a balliberális magyarországi hatalom mellett. Magyarország minta volt, de mostanában "valami megváltozott", mert vannak, akik kimondják, ki a nemzeti és ki a nemzetietlen. "Méltatlanul Magyarországhoz, és megszégyenítően számunkra." Mostanában "Magyarországról származó importként, a magyarságon belüli párhuzamos ünneplés divatja terjed." /Makkai János: Ünnep polgárháborúban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./Nagy összegű támogatást kap a Népújság...
2003. december 15.
Dec. 12-én megnyít Déván Makkai János kolozsvári képzőművész tárlata. Makkai János /sz. Dés, 1944/ gyermek- és ifjúkorát a zsil-völgyi Petrozsényban töltötte. A petrozsényi bányamérnöki főiskola elvégzése után Kolozsvárra került, ahol Györkös Mányi Albert biztatására elkezdett festeni. 1987-ben a Korunk Galériában volt az első tárlata, melyet számos erdélyi, majd 1993-ban budapesti kiállítása követett. Most először jelentekezett rajzaival. Makkai Jánosnak kialakultak a kedvenc motívumai: a boglya, a fa, az erdő és a templom. /Gáspár-Barra Réka: Makkai János kolozsvári képzőművész tárlata Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 15./
2004. január 6.
A szerbiai választások csattanós választ adtak azoknak, akik az erdélyi magyarság egységét amolyan RMDSZ-mítoszként próbálják beállítani, kezdte Markó Bélával a beszélgetést Makkai János, a Népújság főszerkesztője. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta, bízik abban, hogy nyilvánvaló lesz, a magyar közösségek egységesen lépnek fel, és ily módon kellő erőt tudnak képviselni. A legutóbbi szerbiai választások után a magyar közösségnek nem lesz parlamenti képviselete. Ennek a fő oka az egységes fellépés hiánya volt. Veszélyesnek tartja azokat a megosztási kísérleteket, amelyek most már Erdélyben is érzékelhetőek. /Makkai János: "Az egység az egész romániai magyarságé". = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./
2004. február 5.
Tőkés András Makkai Jánoshoz, a Népújság főszerkesztőjéhez írt nyílt levelében kifogásolta, hogy a Népújság előszeretettel nyilvánít újságírói véleményt nem közölt dokumentumokról, illetve elhallgatott eseményekről. Jan. 3-án, az Magyar Polgári Szövetség székházavató ünnepségén jelen volt a lap tudósítója, az MPSZ-kiáltvány hozzá is eljutott, mégsem jelent meg egy sor sem ebből a kiáltványból a lapban. Ezután számos rosszindulatú elemzés jelent meg. A február 3-i számban Bálint Zsombor- elmélkedés – Alternatíva: a senki földje című cikke már a becsületsértés kategóriáját is kimeríti. Tőkés András ezért kérte, hogy közöljék a Népújságban az MPSZ-kongresszuson elhangzott hozzászólásának részletét, amelyből az illető újságíró merített. Tőkés András hozzászólásában kifejtette, hogy a választási törvénytervezet nemzeti kisebbségekre vonatkozó része a neptunos vezető réteget akarja örökös hatalommá bebetonozni. A magyaroknak a választás joga helyett a szavazás lehetőségét akarja biztosítani. /Tőkés András: A Népújság főszerkesztőjének, Makkai János úrnak! = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./
2004. március 9.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készült beszélgetésben a Szabadság-szoborral kapcsolatban leszögezte „a mi múltunknak is helye van Erdélyben”. Amikor visszavonták az engedélyt, sokan azon voltak, hogy meg kell szakítani az együttműködést. Markó is napokig dilemmában volt. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy az előzmények feljogosítanak az együttműködés folytatására. Most láthatja, hogy jó döntés volt. Következetesnek, kitartónak kell lenni, összegezett. Medgyessy Péter miniszterelnök a múlt ősszel Bukarestben határozottan felvetette a szobor ügyét. Medgyessy Péter és Adrian Nastase között született is egyezség. Méltányolni kell az aradi RMDSZ-szervezet helytállását. Az egyetemen a magyar karok létrehozásáról kidolgozott terv az ottani oktatók teljes egyetértésével született. Most viszont az egyetemen a magyar értelmiség nem tud egyetértésre jutni. Markó az önálló karok létjogosultságát megkérdőjelező álláspontok mögött az önbizalom hiányát látja. Szerinte ez mutatja, hogy mit jelent a megosztottság. Ugyanaz történik, mint az RMDSZ esetében. Markó Béla az esszéjére /Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről/ történt reagálásokról kifejtette: néhányan azt keresték, hogy mibe akaszkodhatnak bele. Markó szerint a „magyarországi politikában folyamatosan központi téma a megegyezés, a nemzeti minimum kialakításának szükségessége, hogy be kell temetni az elhíresült árkokat.” Közös stratégia kell, szögezte le újból Markó Béla. Ostobaságnak tartja például azt, hogy Marosvásárhelyen polgármesterjelöltet indítanak az RMDSZ jelöltjével szemben. Markó az erkölcsi tartás fontosságát hangsúlyozta. Markó kijelentette: „a Fideszben jelenleg talán nincs meg a határon túli magyarsággal kapcsolatosan a kellő empátia, vagy pedig kellő távlatosság, hogy a pillanatnyi szimpátiákat tegyék félre. Ugyanis minden párt ösztönösen törekszik arra, hogy a hozzá hasonló ideológiát valló csoportot támogassa, vagy a saját arculatára próbáljon alakítani más politikai szervezeteket. A mi viszonyunk velük most azért nem felhőtlen, mert szerintem egyszerűen másként értelmezik azt, ahogyan a határon túli magyar közösségeknek viszonyulniuk kellene a magyarországi politikai élethez. Az az érzésem, hogy szerintük nekünk is különbséget kellene tennünk az ottani pártok között. Erre mi nem vagyunk hajlandók. Ennek persze rendszerint az a következménye, hogy egy kicsit mindenki neheztel reánk.” Arra a véleményre, hogy baloldalinak mondják az RMDSZ-t, Markó rámutatott: RMDSZ-ben az egyik legerősebb áramlat a kereszténydemokrácia. /Makkai János: Beszélgetés Markó Bélával. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./
2004. március 12.
Tőkés László mind mélyebbre süllyed tévedéseinek bozótjában – ítélkezett Makkai János, a Népújság főszerkesztője. Marosvásárhelyen, a Vártemplomban önkéntes hallgatósága és a „kirendelt bolyais diákok” előtt fejtette ki nézeteit. A püspök elfogultsága provokáló, írta Makkai, mert inkvizítori agresszivitással ostorozott mindenkit, aki nem tartozik a táborába. Makkai szerint Tőkés László leszerelő, a magyarságot tétlenségre kárhoztató üzenetet kínál. A főszerkesztő ajánlotta Tőkés Lászlónak: mutassa fel azokat, akik az elmúlt másfél évtizedben a bátorságukkal, rendíthetetlenségükkel, önfeláldozásukkal tűntek ki. /Makkai János: Ige helyett ítélethirdetés. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 12./
2004. március 23.
A Magyar Polgári Szövetség marosvásárhelyi szervezete együttműködési ajánlattal fordult az RMDSZ-hez. Makkai János újságíró ezt egy rosszul eltervezett csapdának tartja. /Makkai János: Kis magyar abszurd. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./
2004. július 1.
Makkai János, a Népújság főszerkesztője beszélgetett Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Makkai János emlékeztetett, mennyi gratuláció jött a helyhatósági választások eredményeiért az Európai Néppárt elnökétől, Dávid Ibolyától, a Magyar Demokrata Fórum elnökétől, Medgyessy Péter miniszterelnöktől, Kuncze Gábortól, az SZDSZ elnökétől, majd megkérdezte, Orbán Viktor is gratulált? Orbán Viktor még nem gratulált, felelte Markó, hozzátéve, reméli, rá fog jönni, hogy az erdélyi magyar politika más, mint a magyarországi. Erdélyben nagyon rossz lenne a magyar közösségnek a feldarabolódás. Makkai János megjegyezte, hadjárat folyik az RMDSZ ellen. „A Fidesz- politikusokban is ez a sértődöttség munkál”, állította Markó. Szerinte nevetséges, hogy a Fidesz az Európai Néppárton belül kezdeményez vizsgálatot. A főszerkesztő kijelentette, a Fidesz az építésben kevésbé, a bontásban viszont eredményesnek látszik. Markó leszögezte: „egyik-másik magyarországi politikus megpróbál beleszólni a mi dolgaink alakulásába”, ez nevetséges. 1990 óta az erdélyi magyar közéletben mindig volt egy erős többség, amely az együttműködés, a mérsékelt politizálás pártján állt, és mindig volt egy ideges, ultraradikális kisebbség. Markó szerint „butaság egyszerre autonómiáról és kettős állampolgárságról beszélni, hiszen a kettő egymásnak ellentmond.” Az autonómiát ő is vállalja. – Szász Jenő az idén kevesebb szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt. – Az előző években az egyházak felhívásai egyértelműbbek voltak, idén gyengébb volt ez az üzenet. – Az erdélyi magyarság, nem engedheti meg magának, hogy négy évig kormányon van, majd négy évig ellenzékben, és így tovább. Programokkal fognak együttműködni és nem feltétlenül az lesz a szempont, hogy ki a baloldali és ki a jobboldali. Markó kész a párbeszédre, de csak az RMDSZ-en belül. /Makkai János: A felszín alatt sok a gond. Beszélgetés Markó Bélával. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./
2004. augusztus 3.
A kormánypárt vereségként élte meg a helyhatósági választások eredményét, a liberális és demokrata szövetség pedig győzelemként. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint valójában annyi történt, hogy módosultak az erőviszonyok, nyíltabbá vált az őszi választási küzdelem. Az RMDSZ kiváló eredmény ért el, ez meglepte az RMDSZ ellenfeleit. Markó hangsúlyozta, hogy a mostani választási eredmények ellenére a kormánypárttal hosszú távon is folytatódhat az együttműködés, de el tud képzelni együttműködést a liberális-demokrata koalícióval is. Makkai János, a Népújság főszerkesztője elítélte Orbán Viktor megállapításait. Markó jelezte, nem kíván polémiába keveredni a Fidesszel, de kijelentette: a Fidesz ellenzékben másfajta retorikát próbál használni. Markó nem ért egyet azzal, hogy valaki kormányon másképpen beszéljen ezekről a kérdésekről, mint ellenzékben. Markó szerint a Fidesz rá fog jönni, hogy nem hoz hasznot számukra, ha megkérdőjelezik az RMDSZ politikáját. Tusnádon elhangzott, hogy az elkövetkező három évben ki kell vívni az autonómiát, és Romániát rá kell kényszeríteni arra, hogy ezt megadja. Markó szerint viszont az integráció fontos, az autonómiát „saját politikai bölcsességünkkel és erőnkkel kell kivívnunk.” Markó Béla úgy gondolja, „a Fidesz fölösen koncepciózus a szóban forgó kérdésekben, a kormányoldal pedig fölösen koncepciótlan. Tehát a Fidesznek van koncepciója, amely időnként valóban egyik vagy másik elemében változik, másrészt sokszor reánk akarják erőltetni a felfogásukat anélkül, hogy megkérdeznének minket.” Az újságíró hozzátette: „szívesen vezetnének bennünket pórázon”, továbbá idézte Csapody Miklóst /Magyar Demokrata Fórum/ az Erdélyi Riport hetilapból: "Hogy van az, hogy egy politikai erő Magyarországon a természetellenes politikai egybetömbösítés élharcosa, Erdélyben pedig a természetes, nemcsak politikai, hanem érdekképviseleti, szervezeti, közületi egység mesterséges szétdarabolója." Makai hozzátette: ebben egy platformon találja magát az RMDSZ és az MDF. Markó Béla helyeselt: „A Magyar Demokrata Fórumhoz érzelmi szálak is fűznek, amelyek még 1989 előttről származnak. Nehéz időkben járták Erdélyt, megkerestek minket, segítettek. Szellemi, lelki támaszt jelentettek sokunk számára. Csapody Miklós például ilyen ember…” Makai idézett Kövér Lászlónak a Krónikának adott interjújából: "Én büszke vagyok arra, hogy Szász Jenő a barátom és nem Verestóy Attila. Markó Béla pedig bizonyára arra büszke, hogy neki újabban Kovács László és Medgyessy Péter a barátja, nem pedig Orbán Viktor." Markó Béla erre megjegyezte: „A barátaimat nem politikai értékválasztás szerint válogatom. Vannak velem sokban egyet nem értő, meg velem egyetértő barátaim egyaránt. A barátságunk alapja az erkölcs.” /Makkai János: Beszélgetés Markó Bélával. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./ Ezt a beszélgetést, ismertették az RMDSZ Tájékoztatóban /RMDSZ Tájékoztató, aug. 3., 2783. sz./, továbbá a következő lapokban: Markó: Autonómia és integráció nem helyezhető szembe egymással. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4., „Ha sokáig lesz közöttünk határ, veszedelmesen megfogyatkozunk”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./, Markó Béla szerint Románia esetében nem állítható szembe egymással. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 5./
2004. augusztus 5.
A Pro Demokrácia Alapítvány, a Román Akadémiai Társaság és a Freedom House a Tiszta Parlamentért vezetői találkoztak egy hete Markó Bélával, aki az RMDSZ álláspontját fejtette ki. Hasznosnak gondolja a kezdeményezést, mert tudni kell a jelöltek múltjáról, a Szekuritátéval való esetleges kapcsolatukról, de a mai helyzetükről is. Az RMDSZ-nek határozott érdeke a tisztább közélet megteremtése. Markó együttműködést ajánlott, arra kérte őket, hogy a jelöltek átvilágítása kapcsán keletkezett információkat osszák meg az RMDSZ-szel. Markó nem hiszi azt, hogy az RMDSZ-ben meglepetésekre kell számítani. Közismert, hogy ezelőtt négy évvel, amikor szekuritátés kapcsolatokról kaptak információkat az egyik RMDSZ-képviselőről, akkor az illetőt nyomban lemondatták. Az újságíró felvetette: Vannak az RMDSZ-ben is, akiknek feltűnően jól megy, de terjednek nehezen ellenőrizhető pletykák is. Markó válasza: aki egy szegény, létbizonytalansággal küszködő világban meggazdagodott, az ne tartson igényt még rokonszenvre is. Persze nem lehet egyenlőségjelet tegyen azok között, akik leleménnyel, ésszel, hozzáértéssel, helyzetfelismeréssel érvényesültek, és azok között, akik korrupcióval szereztek vagyont. /Makkai János: Erkölcs és politika. Tisztának lenni és tisztának is látszani. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./
2004. augusztus 11.
Szentmargitán aug. 7-én tartották meg a II. Református Gyülekezeti Találkozót. Szabó Mihály az egyházközség elmúlt évszázadának demográfiai mutatóiról tartott előadást. Makkai János kolozsvári festőművész a szentmargitai református egyházközség elkészült címerét mutatta be. /Balogh Zoltán: Felavatták az egyházközség új címerét. Gyülekezeti ünnepség Szentmargitán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./
2004. október 29.
Makkai János, a Népújság főszerkesztője ismételten elítélte az MPSZ-t: a Fidesz- kreatúra, a Magyar Polgári Szövetség az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevű szerveződés segítségével átlátszó felelősség-áthárítási kísérletbe fogott. Az erdélyi magyarság esetleges választási kudarcáért az RMDSZ-t teszik felelőssé. Az MPSZ a hamisításokról hallgat, és azt állítja, hogy az RMDSZ küldte az ügyészséget. /Makkai János: A rombolás technikája. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./
2004. november 16.
A kolozsvári gyülekezetek presbitériumai nov. 5-én presbitertalálkozót rendeztek. A találkozó témája az új idők kihívásai, az egyház küldetése volt. Makkai János főszervező, az egyházmegye főgondnoka a belmisszió megreformálásának szükségességét ecsetelte. Vasárnaponként átlagosan 250-en járnak templomba, ami azt jelenti, hogy a 12 gyülekezet „hívő” tagsága nem haladja meg az ötezer főt. A többi tizenhatezer a gyülekezeten kívül van. Ha nem mennek utánuk, elmennek a neoprotestánsok, jehovisták vagy éppen a buddhisták. Az egyház egyre fogy. 1995-ben még 32 500 reformátust tartottak nyilván Kolozsváron, 2003-ra számuk 26 750 főre csökkent. Nyolc év alatt tehát a fogyás 5750 fős. Nehéz megszólítani a kolozsvári fiatalokat. Újabb kihívás az, hogy egyre több a román nyelvű református, akik román nyelvű istentiszteletet igényelnének. /Somogyi Botond: Missziós lelkészeket Kolozsvárra! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 16./
2005. február 5.
Első ízben rendezték meg Magyarpalatkán a vidéki presbiterek találkozóját, a Református Szabadegyetem keretében. Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke Kolozs megye fejlesztési stratégiáit ismertette, Balogh Márton, a Civitas Alapítvány programigazgatója az Európai Unió pályázati lehetőségekről beszélt, Varga Zoltán, az Areopagus Alapítvány programigazgatója a közösségfejlesztés és gazdasági fellendülés témakörét járta körül. Végül Vákár István, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének alelnöke aktuális mezőgazdasági kérdésekről tájékoztatta a mintegy negyven résztvevőt. Makkai János, a Kolozsvár-Külső Egyházmegye főgondnoka kifejtette: alapvető feladat az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek alapos ismerete. /F. I.: Az EU-csatlakozás kihívásai. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
2005. március 8.
Két tucat fiatal tüntetett és megakadályozta, hogy Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő előadást tartson. Maroknyi diák olyasmi ellen tüntetett, amiről meglehetősen hiányosak az ismereteik. Itt a szellemiségről van szó, intett Makkai János, a Népújság főszerkesztője, az egyetem a butaságból volt képes (le)vizsgázni. A diákok nem hallgatták meg a másfajta véleményt. Az újságíró elmarasztalta Pap Géza püspököt is, amiért nem biztosított teret az előadásra. /Makkai János: „Hőstett” a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./
2005. március 15.
Makkai János főszerkesztő „Hőstett” a Sapientián című cikkében (Népújság, márc. 8./ túllőtt a célon. Leírta véleményét kolozsvári Erdélyi Magyar Tudományegyetemen történt vagy két tucat fiatal tüntetéséről. Bántó hangnemben írt a Sapientiáról, mondván, a fiatalok tüntetése „a Sapientia hangzatosan tudományegyetemnek nevezett oktatási intézményben és környékén uralkodó szellemiségről” szólt. Makkai a Szilágyi Pál rektor által aláírt közleményt („sem az EMTE hallgatói, sem oktatói nem vettek részt az előadást megakadályozó tiltakozó akcióban, és annak megszervezésében”) nem fogadta el. Két tucat fiatal viselkedéséből nem lehet levonni egy egész „intézményben és környékén uralkodó szellemiségről” a következtetést. A hozzászóló a főszerkesztő további állításaival („sokak számára az egyetemi oktatás amolyan üzleti vállalkozás”; az egyetem „egyelőre a butaságból volt képes (le)vizsgázni”; „a diákok nem kíváncsiak a másfajta véleményre, mások érveire”) nem tud egyetérteni. /Sikó Szidónia: Ne bántsátok a Sapientiát! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./
2005. április 18.
A Szabadság napilapot először hívták meg a székely lapok találkozójára. Az eseménynek Szováta adott otthont április 16-án, a Maros megyei helyszín házigazdája a Népújság volt. Megnyitó beszédében Makkai János, a Maros megyei napilap főszerkesztője kiemelte, milyen fontosak ezek az időszakos találkozások, amelyen a Népújságon és Szabadságon kívül a Hargita Népe, a Háromszék és a Brassói Lapok képviseltette magát. Ezt követően, a lapok munkatársai, kötetlen szakmai megbeszélésen vettek részt. /P. J. A.: Székely lapok találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
2005. június 29.
Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke nem sok szót vesztegetett a Demokrata Párt történelminek mondható kongresszusán a szociáldemokratából jobbközepessé való szemléletváltás magyarázatára. Erre szükség lett volna, hogy a kongresszuson jelen lévő euronéppárti vezetőnek meggyőzőnek tűnjön az átváltozás. Makkai János, a Népújság főszerkesztője szerint a néppárti konglomerátum a vak tyúkot is „integrálná”, csak hogy az Európai Parlamentben növelhessék befolyásukat. Makkai kimondta, hogy ebben a pártcsaládban nem számítanak a szemléletbeli finomságok. Nem létező doktrínájukhoz magukra öltik a keresztény jelzőt (tisztelet azoknak, akik a konjunktúralovagokkal szemben ezt komolyan is gondolják) – állapította meg. /Makkai János: Átváltozás.= Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./
2005. július 5.
Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom /RMKDM/ elnöke indulatosan kiállt az RMKDM mellett. Visszautasította a Népújság június 29-i számában címoldalon közölt Átváltozás című cikket. /Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke: Kedves főszerkesztő úr. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./ Makkai János főszerkesztő jelezte, fenntartja állítását.
2005. augusztus 2.
A Gyurcsány-kormány lépett a határon túli magyarok hosszú ideje vajúdó állampolgársága ügyében. Makkai János, a Népújság főszerkesztője kiállt Gyurcsány mellett, elítélve azt, hogy korábban a MÁÉRT-okon „vendéglőben képzelve magukat – a legkülönbözőbb kívánságlistákkal álltak elő, amivel aztán egy kormányzat vagy kezdhetett valamit, vagy nem”. Ezzel elítélte az RMDSZ vezetését is. A magyar kormány pontosan fel kívánja mérni a helyzetet, magyarázta Makkai. Mindezt az ellenzék elítélte az „erdélyi, fel- és délvidéki segédcsapatok bevetésével”. „Emezek a már sokszor begyakorolt siránkozásba fognak, hogy hát őket, mármint a határon túli magyarság szószólóinak látszó politikusokat, kihagyták a meghívottak sorából, s a fejük felett folytatnak eszmecserét.” Makkai azt is leszögezte, hogy december 5-én tartott „népszavazási jelenetben” az ellenzék lelkes propagandát folytatott az IGEN mellett, miközben NEM-et gondolt. Makkai felszólította az RMDSZ-t, „a magyarság legitim vagy annak látszó vezetőit”, hogy „a tényleges megoldásokban legyenek érdekeltek, s ne a vazallusi szerepekben”. /Makkai János: Szokatlan normalitás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./
2005. augusztus 27.
A Szatmári házaspár kémügyével kapcsolatban a magyar titokügyesek a titokkal ügyeskednek, a román titkosszolgálatok az ügy komolytalanságára utaló vállvonogatást folytatnak, írta Makkai János, a Népújság főszerkesztője. Ez az ügy terjeszti a bizalmatlanságot a külhonból Magyarországon érvényesülni akarók iránt. Makkai szerint a testvérmítosz foszladozóban van, inkább a mostohatestvéri viszony kezd eluralkodni. A Magyar Nemzet újságírói ködösítenek és mossák a kezüket, írta Makkai. /Makkai János: A Szatmári-ügy. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 27./
2005. szeptember 23.
A Demokrata Párt az Európai Néppártban egyelőre megfigyelői státuszt kap, ezt lelkes RMDSZ-es támogatással nyerték el. A Demokrata Párt tavaly még szociáldemokrata meggyőződésével csapta be választóit, a hatalom birtokában azonban színt váltott. Makkai János, a Népújság főszerkesztője éreztette: nem örül annak, hogy az RMDSZ az Európai Néppárthoz csatlakozik. Mi lesz a liberálisokkal? – kérdezte, Makkai szerint Markó Béla elnök sajtótájékoztatóján kitérhetne az ideológiai hovatartozásra is, mert nem illő „nyersen faképnél hagyni a liberális és a szociáldemokrata észjárású magyarokat.” /Makkai János: Epépézünk. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./
2006. március 10.
Egyre erősebb a magyarellenes propaganda. Marosvásárhelyen a rendőrfelügyelő ködös magyarázkodásával, miszerint pusztán kíváncsiak voltak az Európai Időben megjelentetett egyik írásra, összeszedték a hetilap példányait, majd a begyűjtött példányokat visszaszolgáltatták, mondta a rendőrfelügyelő. Mellesleg nem történik hasonló azokkal a sajtótermékekkel szemben, amelyek uszító, a magyarságot gyalázó, írásokat közölnek, jegyezte meg Makkai János, a Népújság főszerkesztője. A rendőrfőnök nem közölte, kinek az utasítására jártak el. Ez a felhajtás a hisztériakeltő kampány része volt. A Székely Nagygyűlés szervezői ugyanis nem a Székelyföld autonómiáját kívánják kikiáltani, hanem az autonómia iránti igényüknek hangot adni. S ehhez joguk van, mint a jogállam szabad polgárainak. A mostani március 15-e a jogállamiság próbája lesz. /Makkai János: Őrizetbe vették a szólásszabadságot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./
2006. április 11.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei közgyűlésének apropóján egy szakmai tanácskozást is szerveztek Szatmárnémetiben, ahol a civil szervezetek és a sajtó viszonya került terítékre. Romániában kétezer körül mozog csak a magyar érdekeltségű civil szervezetek száma. A civil szervezetek szeretnének munkájukról tájékoztatást adni. Azonban a sajtó meghatározó része piaci szereplő, ennélfogva olyan témákkal kell foglalkoznia, amelyek minél többeket érdekelhetnek. Ezért kevés mód van a nonprofit civil szervezetek ismertetésére. A civil szféra képviselői között megjelent Fleisz János is, ezúttal nem csupán mint a Bihari és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke, hanem mint történész-publicista is, bemutatta Az erdélyi magyar sajtó története 1890-1940 című, nemrég megjelent könyvét. A tanácskozáson megjelent többek között Makkai János, a Népújság, Veres István, a Szatmári Magyar Hírlap és Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. /Civil szervezetek és a sajtó. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 11./
2006. április 27.
Szemérmes, vitakerülő, lojális az erdélyi magyar sajtó, mondja egy médiaszakértő hírügynökségi interjújában. A szakmában beszédtémává lett kijelentésről maguk az érintettek, erdélyi magyar főszerkesztők mondanak véleményt az Erdélyi Riport által rendezett ankéton. Néhány napja az MTI-nek adott interjújában Gáspárik Attila, a román Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke többek között úgy fogalmazott, hogy miközben „a román média sokszor illetéktelenül beavatkozik a politikai folyamatokba, a romániai magyar sajtó éppen ellenkezőleg, nem elég bátor, pedig lehetősége lenne, hogy kedvezően hasson a közéletre”. Gáspárik szerint a romániai magyar sajtó legfőbb erénye, hogy egyáltalán létezik, azonban túlságosan szemérmes. Ez vonatkozik mind az RMDSZ-hű, mind az annak politikájával szemben álló lapokra. Gáspárik szerint a „lojalitás” ma érvényesülő formája nem tesz jót a közéletnek. „Hiányolom a romániai magyar sajtó egészséges kritikai szellemét” „Nem jó az állandó bólogatás” – vélte. Szerinte „a romániai magyar sajtó sem esett át a rendszerváltás utáni megtisztuláson” „Ha ez a sajtó pluralizálódott volna, a romániai magyar közélet is pluralistább lenne” – fogalmazott Gáspárik. A témával kapcsolatban főszerkesztők fejtették ki véleményüket. Makkai János főszerkesztő, Népújság: Gáspárik tájékozatlan az írott sajtó ügyeiben, ezért megállapításaival félrevezeti az olvasót. A Népújság olvasó táborhoz hű, ez a közszolgálatiság alfája és ómegája. A Népújság rendszeresen foglalkozik a közvéleményt érdeklő állapotokkal, a fűtésszámláktól az egészségügyig. Naponta teszik le a garast” vezércikkben a közvéleményt foglalkoztató fontos kérdésekben. Az erdélyi megyei laphálózat sokszínű. „Mi igazi piaci versenyben élünk, s nem jól védett és fizetett kuckókból tesszük” – vallja Makkai. A megyei lapok a maguk erejével teremtik meg talpon maradásuk anyagi és egyéb feltételeit. A különböző tulajdonosi formákban működő lapoknál a tulajdonosi kör választja a vezetőket. Az pedig, hogy a magántulajdonban lévő lapok egyes vezetői szúrják G. A. szemét, kizárólag a szóban forgók magánügye. Ami a „bebetonozást”, mint a romániai magyar közéletet jellemző állítólagos mozdulatlanságot illeti, van benne valami. G. A. mindjárt a választott és a kinevezett státusban lévő „bebetonozottak” párttársai körében léphetne fel kezdeményezően, mert egyes figurákat tartja az érdekszférák szövevénye. Makkai szerint „értékén” kezelik az RMDSZ-t, de a magyarság más szervezeteit is. Mellesleg az RMDSZ-szel szembeni kritikátlanságban elkényelmesedhet a szervezet. Ágoston Hugó főszerkesztő, Új Magyar Szó: Gáspárik szövegében a fogalmazás általános. Gáspárik cikkében egyes „vádak” (a sajtó „nem elég bátor, pedig lehetne” stb.) olyan vélemények, amelyek éppúgy bizonyíthatók, mint az ellenkezőjük. A legnagyobb bátorság a tények tisztelete. A megmondások és kibeszélések túlfűtött, nyugtalan hangulatában ez nem divat. Az Új Magyar Szó napilap igyekszik hűnek lenni önmagához. Az érdemi vitákat támogatja. A sajtónak csak a szakmaiatlanságtól kell megtisztulnia. A sajtónak nem feladata „jóindulattal körbejárni az RMDSZ döntéseit”. De nem is lehet megakadályozni ebben, hiszen sajtószabadság van. A látszatkritika opportunistább magatartás, mint az egyszerű tárgyilagosságra törekvés, vagy például a liberális irónia. A „bebetonozás” nem jellemző a romániai magyar közéletre, legfeljebb egyesek úgy érzik. Balló Áron főszerkesztő, Szabadság: Gáspárik Attila nem először fogalmaz túlzottan általánosító módon. A romániai magyar sajtó valóban lehetne bátrabb, a jelenleginél. A Szabadságban megannyi politikai irányzat megszólalt és megszólal. A Szabadság 1995 óta a véleménynyilvánító műfajokat tudatosan külön rovatban tálalja. A Szabadságnál a szerkesztőség minden évben tisztújítást rendez a teljes öttagú vezetőség esetében. Benedek Ildikó felelős szerkesztő, Szatmári Magyar Hírlap: Az olvasóhoz való hűséget tartják szem előtt. Közérdekű témában szükségszerű a vitaindítás, ha azt szakmai szempontok szerint lehet irányítani. Nem célravezető a hergelés. A jóindulatú, de éber körbejárás nem jelent sem veszélyt, sem hajbókolást. Valóban hiányzik a romániai magyar sajtóból az egészséges kritikai szellem, nem jó az állandó bólogatás. Dénes László főszerkesztő, Reggeli Újság: kétli, hogy G. A. teljes mélységében ismeri a romániai magyar sajtót. Dénes szerint a sajtó egy része elég bátor, egy része meg nem eléggé. Gerjesztenének érdemi vitákat, de nem elég fogékony a honi magyar értelmiség. A sajtó tisztulásának belülről kell jönnie. Talán arra célozhatott Gáspárik, hogy ha idejében megszabadult volna a sajtó a régi bértollnokoktól, akkor azoknak nem lett volna idejük kinevelni az utánpótlást, vagyis azt a fiatal bértollnokat. A vita kapcsán az Erdélyi Riport Gáspárik Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökét is megkereste. Gáspárik elmondta, maga is megjárta, hogy felsőbb érdekek miatt, kivágták az egyik lapból a kommentárját. Megkérdezte: a múlt feldolgozása címén miért elégedtek meg Hajdú Győző egyedüli bűnösségével? Miért lehet pályázat nélkül közpénzeket elkölteni? Miért győzködik egyes egyháziak szószékről a híveket politikailag? Hová lett Réman Domokos? Gáspárik szerint amíg nem tudják, hogy a lapok hány példányban jelennek meg, nem ismerik a fenntartási forrásokat, úgy érzi, hogy a „tollat sok esetben más vezeti”. Például Hargita megyében a lap tulajdonosa a megyei önkormányzat, kétségbe vonható sok esetben a szókimondás. Van egy másik magyar lap, amelyet a Micula testvérek tartanak fenn. Az ő kötődésük bizonyos román pártokhoz evidens. Valóban üzleti alapon tartanak fenn egy újságot? A nagybányai önkormányzat egy vagon pénzt fizetett ki, különösen választási évben, egy magyar újságnak. Az újság nem is a városban jelenik meg. /Lapszemlesütve? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 27./
2006. május 6.
Makkai Jánosnak első próbálkozásra nem sikerült bejutnia a Képzőművészeti Főiskolára, a petrozsényi Bányamérnöki Főiskolát végezte el. Petrozsény termékeny közegnek bizonyult a művészhajlamú bányamérnök számára. Országos hírű művésztelepre csöppent, ott tevékenykedett többek között Mátyás József, Tellmann József, és a Szilágyi testvérpár. A kolozsvári főiskolán 1956-ban végzett képzőművészek saját kezdeményezésükre mentek a Zsil-völgyébe, választották a festői környezetet. Makkai János fémdomborító műhelyt alapított, művészhajlamait ilyen irányban is gyümölcsöztette. Nem mondott le a festésről. Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galériában immár másodszor állított ki képeit. Makkai János a realisztikus ábrázolásmód híve. Jelen kiállításának főszereplői a fák. /N. J.: Fától fáig Makkai János kalauzolásával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./
2006. május 23.
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) A külhoni magyar újságíróképzés jelene és jövője című, a Határon Túli Magyarok Hivatalának védnöksége alatt május 19-21. között Szegeden megtartott tanácskozására erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai magyar újságírók, magyarországi szakértők részvételével került sor. A rendezvényt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) valamint a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete szervezte meg. A KMÚEK zárónyilatkozatában szorgalmazza, hogy az anyaországban és a külhoni magyar közösségekben egyaránt nemzetstratégiai ügyként kezeljék a kisebbségi magyar újságíróképzést. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke megállapította, hogy e szövetségre már a magyar állam is odafigyel, szerepe van a magyar–magyar párbeszédben. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke alapvető és stratégiai fontosságú mozzanatnak nevezte, hogy a határon túli újságok, újságírók a legmagasabb szakmai szinten, a legjobb infrastrukturális ellátottsággal működjenek. Ötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a sajtószabadság határairól, kritériumairól, értekezett. A külhoni régiókban sajátosak a gondok, az újságíróképzést pedig közelebb kell vinni a szerkesztőségi igényekhez, nagyobb figyelmet kell fordítani az oktatás gyakorlati részére – fogalmazta meg Makkai János, a Népújság főszerkesztője. A KMÚEK zárónyilatkozatában hangsúlyozza, hogy elsőrendű fontosságú a külhoni magyar újságíró-iskolák illetve újságíró-műhelyek létrehozása, a már meglevő ilyen intézmények munkaterveit a fentebb megfogalmazott stratégiai céllal kell összehangolni. /Antalfi Imola: A kisebbségi magyar újságíróképzés mint nemzetstratégiai ügy. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 23./
