|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 33 találat | lapozás: 1-30 | 31-33 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Morvai Krisztina 2017. április 27.Vita Magyarországról az EP-benÁllásfoglalást készül elfogadni májusban az Európai Parlament plenáris ülése a jogállamiság magyarországi helyzetéről – szavazták meg a képviselők a szociáldemokrata frakció javaslatát a tegnapi összejövetel megnyitásakor. Ezt követően az alapjogok magyarországi helyzetéről vitatkoztak az EP-képviselők, az eseményen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is részt vett. Az EU nem Brüsszel Frans Timmermans, a brüsszeli testület első alelnöke azzal kezdte felszólalását, hogy a magyar kormány Állítsuk meg Brüsszelt! kampányában számos olyan állítás szerepel, amely nem felel meg a tényeknek, illetve rendkívül megtévesztő, az Európai Bizottság ezért „szilárd tények alapján” kívánja tisztázni a szóban forgó kérdéseket. Timmermans felszólalásával egy időben a bizottság közzétette honlapján a magyar nemzeti konzultációra adott válaszát. A holland politikus kiemelte, az Európai Unió nem „Brüsszelről” szól, ez egy olyan közös projekt, amelyet a tagállamok terveztek meg és irányítanak demokratikus döntések alapján. Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője a bizottság által javasolt módosítások megfontolására kérte a felsőoktatási törvény kapcsán Orbán Viktor miniszterelnököt, szerinte ugyanis a bizonytalan helyzetbe került Közép-európai Egyetem (CEU) csak a munkáját akarja végezni. Weber Európa elleni „hangulatkeltésnek” nevezte a magyar nemzeti konzultációt, és rámutatott: az erős Magyarországhoz erős EU kell. Hozzátette ugyanakkor: nem érti, a zöld frakció miért bírálja, hogy a magyar kormány tudni akarja, ki támogatja az országban működő civil szervezeteket, hiszen éppen a zöldek szoktak átláthatóságot követelni Brüsszelben. Kiemelte továbbá, hogy Orbán mindig részt vett a vitában, mindig reagált, és sokszor változtatásokat eszközölt, míg például a romániai korrupcióról szóló vitára a szocialista miniszterelnök nem jött el. A szociáldemokrata képviselőcsoportot vezető Gianni Pittella kijelentette, a magyar kormányfő nem mond igazat, amikor azt állítja, hogy egy amerikai pénzügyi spekuláns érdekeit képviseli az Európai Parlament. Véleménye szerint nem csupán a CEU-ról, hanem a tudomány, a kutatás, a kultúra védelméről van szó, amelyek a demokrácia alapját jelentik. Pittella szerint azzal, hogy Magyarország visszautasította a menekültek áthelyezését, úgy viselkedik, mintha az Európai Unión kívül állna. A liberálisokat vezető Guy Verhofstadt azt hangoztatta, hogy a magyar kormány megsérti az uniós alapelveket, „zaklatja a civil szervezeteket, elüldözi a kritikus sajtót, falakat épít, vissza akarja állítani a halálbüntetést, és most úgy döntött, hogy bezár egy egyetemet”. „Milyen messzire fog még elmenni Orbán, könyveket fognak égetni a Kossuth téren?” – tette fel a kérdést a volt belga miniszterelnök, aki szerint Orbán mindenhol, mindenkiben ellenségeket lát: az energiaágazatban, a sajtóban, a civil szervezetekben és most az egyetemi világban. A liberális politikus kijelentette: nem egy büszke konzervatívot lát Orbán Viktor kormányfőben, hanem „a régi kommunista Magyarország megtestesülését”, amelyet a gazdasági protekcionizmus, a túlzott nacionalizmus, az illiberális állam építése és az ellenségkeresés jellemez. Magyarok magyarok ellen Ujhelyi István, az MSZP képviselője Orbán Viktorra utalva kijelentette: szégyen és árulás, hogy az egykori Soros-ösztöndíjas elárulta a demokráciát és mindazokat az értékeket, amelyeket korábban képviselt. A politikus mindazonáltal arra kérte az Európai Uniót, hogy ne Magyarországot büntessék, ugyanis nem a magyar nép, hanem Orbán érdemli meg a büntetést. Niedermüller Péter, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője szerint Orbán mindenütt ellenségeket lát, ezért „félelmében nemcsak szisztematikusan leépíti a szabadságjogokat, hanem elárulja, semmibe veszi a magyar társadalom legalapvetőbb érdekeit”. Jávor Benedek zöldpárti képviselő azon véleményének adott hangot, hogy Orbán Viktor újabb határokat lépett át a felsőoktatási törvénnyel, a civil szervezetekre vonatkozó tervezettel és a Brüsszel-ellenes kampánnyal. Balczó Zoltán jobbikos politikus hangsúlyozta, pártja szemben áll Soros Györggyel, elutasítja a nyílt társadalom ideológiáját, azonban a CEU működésének ellehetetlenítését a kormány olyan hatalmi önkénnyel akarja elérni, ami elfogadhatatlan precedenst teremtene. Morvai Krisztina a függetlenek soraiból arra hívta fel a figyelmet, hogy a szabadság hívó szavával akarják rákényszeríteni Magyarországra a tömeges migrációt, amelyből a magyarok legtöbbje nem kért. Lengyel szolidaritás Az Európai Konzervatívok és Reformerek frakció részéről a lengyel Zdzislaw Krasnodebski szólt hozzá először a vitához, aki úgy fogalmazott, hogy nem kell a közép-európaiakat szabadságra és demokráciára oktatni. A magyarok már akkor a szabadság hősei voltak – ugyanúgy, ahogy a lengyelek, a csehek és a szlovákok –, amikor a Nyugat megalkudott a Szovjetunióval – mondotta. „Évekig együtt dolgoztam a Közép-európai Egyetemmel. Nagyon komoly tudós emberek dolgoznak ott, de az egyetemnek egyértelmű ideológiai profilja van, és alapítója (Soros György) politikai ambíciókkal rendelkezik” – mondta a képviselő, aki szerint ilyen feltételekkel számos helyen, Franciaországban, Olaszországban, Németországban nem is alapíthattak volna egyetemet. Hangsúlyozta: frakciója ellenez minden olyan vitát, amelynek során egy országot próbálnak meg pellengérre állítani. Matteo Salvini, az olasz Északi Liga politikusa, a Nemzetek és Szabadság Európája képviselőcsoport tagja a vitában kifogásolta, hogy amíg ötszázmillió embert Európában „marionettbábuk” kormányoznak, amíg a terroristák vért ontanak Európában, addig azzal foglalkozik az EP, hogy Magyarország ellen eljárást kezdjen. Szerinte ahelyett, hogy Magyarország és Lengyelország ellen indítanának eljárást, inkább a 20 millió európai munkanélkülin kellene segíteni, és a határokat kellene megvédeni. Felvetette, hogy Soros György üzletember nemcsak „álmenekülteket” pénzel, hanem egyes képviselőket akár az EP-ben vagy a bizottság tagjai közül is. Gál Kinga fideszes EP-képviselő úgy vélekedett, hogy a „mai újabb támadás” a migrációs válságban megfogalmazott markáns magyar álláspontra vezethető vissza, illetve szomorúnak és szégyenletesnek nevezte, hogy a Verhofstadt-féle „ocsmánykodást és kioktatást” egyes kollégák még meg is tapsolják az ülésteremben. CEU, CEU, de mi lesz a MOGYE-val? Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügyét vetette fel a vitában, arra kérve a képviselőket, ne alkalmazzanak kettős mércét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tanszékeit évek óta nem nyitja meg az intézmény, annak ellenére, hogy törvényi kötelessége lenne. Az Európai Uniónak ebben az ügyben is nyomást kellene kifejtenie – hívta fel a figyelmet. Bírálat helyett elismerést Felszólalása során Orbán Viktor kiemelte: az elmúlt években számos vitás kérdést sikerült lezárniuk az Európai Unióval, például a médiaszabályozás, a bíróságok függetlensége, az új alkotmány vagy a paksi bővítés ügyében. Alaptalannak nevezte a budapesti Közép-európai Egyetem bezárásáról szóló vádakat, hozzátéve, hogy a törvény nem tesz mást, mint egységesíti a magyarországi felsőoktatási intézményekre vonatkozó szabályozást. A szabályozás bezárja a spekulációk és visszaélések lehetőségét, átláthatóságot követel, és felszámolja az európai egyetemekkel szemben eddig élvezett privilegizált helyzetet. Kijelentette: egy uniós tagország vezetőjeként kötelessége biztosítani, hogy az európai és a magyar egyetemek ne legyenek hátrányos helyzetben versenytársaikkal szemben. A civil szervezetekre vonatkozó jogszabályok tervezett szigorításával kapcsolatban elmondta, az EU több tagországában is foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy miként lehet mindenki számára átláthatóvá tenni a demokratikus döntéshozatalt befolyásolni próbáló szervezetek működését, a magyar kormány sem akar mást, mint hogy a nem kormányzati szervezetekről tudni lehessen, milyen pénz és érdek áll mögöttük. A miniszterelnök a vitát követő viszontválaszában először a migrációs válság kérdéséről beszélt, és rámutatott, hogy Magyarország betartja a dublini rendeletben foglaltakat, ami miatt elismerést érdemelne, nem pedig bírálatot. A hozzászólásokra válaszolva hangsúlyozta, a kormány ezen nemzetközi kötelezettségek betartásával elsősorban Németországot, Ausztriát és Svédországot védi, mivel a migránsok Magyarországon csak áthaladni kívánnak. A magyar álláspont migrációs kérdésben világos: az illegális bevándorlást meg kell állítani, az Európai Unió területén kívül kell különválasztani a menekülteket a gazdasági migránsoktól, a bajba jutott emberek számára oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van. A kötelező kvóták alapján történő áthelyezések politikája megbukott, hiszen azt azok az államok sem hajtják végre, amelyek nem szegülnek szembe az uniós politikával. Nem könyöradomány Leszögezte továbbá: nem könyöradomány, amit Magyarország kap az Európai Uniótól, „a kohéziós politikával minden tagország jól jár, így nem kérhetik tőlünk, hogy fogjuk be a szánkat”. A nettó befizető tagállamok is haszonélvezői a kohéziós politikának. „Mi lebontottuk a vámokat, a piacainkat megnyitottuk, és lehetővé tettük a tőke szabad áramlását, miközben olyan szegények voltunk a kommunizmus után, olyan tőkehiányosak, mint a templom egere” – mondta. A magyar kormánnyal szemben megfogalmazott vádakról szólva úgy fogalmazott: „nem méltányos és nem fair autoriter országokat emlegetni velünk kapcsolatban, ránk vonatkozóan”. Sérelmezte, hogy Európában úgy gondolják, ha a liberálisok nem nyernek vagy nem részei a kormánynak, akkor nincs demokrácia egy országban. Ő úgy gondolja, ettől még lehet demokrácia. „Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek” – fogalmazott. A vitát lezáró felszólalásában Frans Timmermans leszögezte: nem fogják „jogi lépésekkel megoldani” a problémákat, ilyent csak akkor tesznek, ha valaki megszegi az alapszerződéseket. Az eseményt követő sajtótájékoztatón Orbán Viktor úgy értékelte, a vita középpontjában a bevándorlás állt, és a többi kérdés ehhez kapcsolódott. Soros Györgyöt kiemelkedő nemzetközi pénzügyi spekulánsnak nevezte, aki tönkretette emberek tízmillióinak életét, amikor bedöntötte az angol fontot és megtámadott más valutákat. „Milliók szegényedtek el azért, hogy neki profitja legyen.” Magyarországon nem is olyan régen azért büntették meg több száz millió forintra, mert spekulált a legnagyobb magyar pénzintézet ellen, és „csak egészen kicsin múlott, hogy nem járt sikerrel” – hangsúlyozta. Szerinte nem szerencsés, hogy a szociális piacgazdaság talaján álló Európai Unió legfelsőbb vezetői úgy fogadnak egy ilyen spekulánst, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Azt is elmondta: Magyarországnak, mint minden tagállamnak, ragaszkodnia kell az európai joghoz. Magyarország számára elfogadható az Európai Bizottság álláspontja, és a vitás kérdések rendezése érdekében ki fogja használni a Frans Timmermans által a vita alkalmával felajánlott lehetőségeket. Magyarország jogi kérdésként fogja kezelni és jogi úton fogja végigvinni az Európai Bizottsággal szemben a felsőoktatási törvénymódosítással kapcsolatban fennálló vitáját. Egy olyan méretű ország, mint Magyarország, nem engedheti meg, hogy a politikai szempontok a jogi szempontok fölé kerüljenek, mert akkor az erősebbek kerekednek felül. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. május 2.Észak dél mellett!Avagy délvidéki látlelet a Felvidéknek Eredj csak, – mondta egy barátom, amikor megtudta, hogy kísérőként dr. Morvai Krisztina egyetemi docens, büntetőjogász, független európai parlamenti képviselő délvidéki monitorozó körútjára készülök – ha a felvidéki magyarság helyzeténél rosszabbat akarsz megismerni, ott megtalálod! Bár tudomásom volt a korábban sokszor hallott magyarellenes atrocitásokról, a temerini fiúk meghurcoltatásáról, mégis hittem is, meg nem is az intelmeket, hiszen Martoson a VMSz vezetőjétől egészen mást hallottam; megvalósult teljes körű területi és személyi elvű autonómiát, és számunkra vágyálomként ecsetelt jogokat. Induláskor, mintegy felkészülésként megkaptuk a mai Szerbia területén hatályos jogszabályokat. Gyönyörű dolgokat olvastam. Például azt, hogy ha a magyarok százalékaránya eléri a 15%-ot, akkor a helyi önkormányzati egységeknél, a közigazgatási és a bírósági eljárásban, vagy a közhatalmi szervek előtt a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának egyenrangú és kötelező a használata. Ugyanakkor „abban a helyi önkormányzati egységben, amelyben a törvény meghozatalának idején a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van, e nyelv hivatalos használatban marad”, vagyis függetlenül a százalékaránytól használni kell. Magyar nyomtatványok, ügyintézések, magyarul kiadott jogszabályok, oktatás, médiatér, nemzeti szimbólumok használata, stb. Ami mégis a legjobban megragadott az volt, hogy „a közszolgálatban való munkaviszony-létesítéskor, beleértve a rendőrséget is, figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a megfelelő képviseleti arányt és a szerv vagy szolgálati működési területén beszélt nyelv ismeretét”. Magyarán; arányos foglalkoztatás és nyelvismeret. Óbecsére érve örömmel nyugtáztam a városházán lobogó címeres magyar zászló jelenlétét, melyet a délvidéki magyarság saját nemzeti szimbólumaként határozott meg. Bent a városházán azonban kezdtem magam otthon érezni. Magyarul beszélő hivatalnokra nem akadtunk, ahogyan magyar nyelvű nyomtatványt sem tudtak rendelkezésünkre bocsátani. Az életmentő készülék használatát, vagy a menekülési útvonalakat illetve egyéb veszélyt jelző vagy tiltást feltüntető feliratok sem tájékoztattak magyar nyelven. Kísérőnk tolmácsolásában a titkárságot vezető hölgytől megtudtuk, hogy éppen testületi ülés van. A szerb polgármester mégis talált ránk időt és lelt maga mellé tolmácsot is. Mosolyogva ígérte meg minden tapasztalt hiányosság felszámolását. Útban a bíróságra a felvidéki keverékpárt óriásplakátjairól ismerős magyartalanság köszönt rám az „SNS” jelöltjét propagáló VMSz plakátról, imígyen megszólítva: „Aleksandar Vučič a mi jelöltünk Szerbia össz lakosának elnöke lesz”. Magyar nyomtatványokat, arányos foglalkoztatást, nyelvismeretet, csupán nyomokban találtunk Óbecsén, Zentán, Szabadkán; bíróságon, ügyészségen, a földhivatalban és a rendőrségen is. Címeres magyar zászlót viszont már nem volt szerencsém sehol sem látni, pedig javarészt a VMSz territóriumán haladtunk keresztül. (Lehet, hogy ezt a jelképet csupán a szerb polgármesterek teszik ki? Talán a felvidéki zászlóval is valamely magyar település szlovák polgármesterénél kellene próbálkoznunk?) Ott délen jól érzékelhető a „kisemberek” lappangó, suttogó félelme a hatalomtól. Folyik a lakosság számarányának célirányos megváltoztatása is, részben koszovói, gyakran írástudatlan romák és mohamedánok bevándoroltatásával, letelepítésével kizárólag a nemzeti „kisebbségek” által lakott területeken. Szabadkán például 2008-ban a mohamedánok szent könyvének, a koránnak átnyújtásával és a déli imával nyitották meg az első iszlám vallási létesítményt a Délvidéken; a Muhádzsír dzsámit. Mindemellett pedig a magyar állampolgárságot felvevők tömeges kivándorlása is veszélyezteti a délvidéki magyar közösség megmaradását, felépülését, gyarapodását. Ugyanakkor az ellenzékbe szorult délvidéki magyar pártok és mozgalmak vezetői és tagjai, – hol több, hol kevesebb sikerrel, – szinte minden elérhető fórumon számon kérik az immár ott is érvényes, a lakosság összetételének megváltoztathatatlanságára vonatkozó EU-s jogszabályt. Teszik ezt az olyan látszólagos fejlesztések esetén is, amikor a lakosság igényeinek kielégítése helyett a bevándoroltatott népeknek készülnek új lakóhelyet kialakítani, s ezzel a lakosság összetételének számarányát megváltoztatni. Minderről, és egyebekről is részletesebben számol be Bozók Antal délvidéki jogász és jogvédő nemrég megjelent A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYAROK HELYZETE ÉS JOGAI (Árnyék)jelentés 2017 című könyvében. Alaposan dokumentált „jelentésében” megemlíti a 3 délvidéki közösség magyarjainak kollektív bűnösségét deklaráló törvények hatályon kívül helyezését. Ez a jogi aktus a kollektív bűnösséget csak a „jövőre nézve” szünteti meg, de „jogi értelemben a jogszabály a hatályon kívül helyezése által nem szűnik meg, sőt, továbbra is érvényes marad, csak éppen már nem vált ki joghatásokat”, viszont „az annak alapján létrejött jogviszonyt érintetlenül hagyja”, ezáltal ellehetetlenítve a rehabilitációt, restitúciót és kárpótlást. (Honnan olyan ismerős ez a módszer?) Az esti fórumokon tenni akaró lelkes emberek jöttek össze, mondták el keserveiket, sikereiket, próbálkozásaikat, kértek tanácsot és fogadták dr. Morvai Krisztina, dr. Gaudi-Nagy Tamás és Mgr. Bozók Antal jogérvényesíthetőségi tapasztalatait, tanácsait, és magyarázatát. Említést érdemel még a zentai önkormányzat „kórképet tükröző” döntése, mely az arrogáns hatalmi önkény iskolapéldáját írásos határozatban is kiadta. Ebben egy – a kifizetéssel jogszerűen létrejött – bérleti szerződést a közbiztonság, béke és közrend, valamint a közerkölcs megzavarására hivatkozva közigazgatási határozattal szüntette meg, de ennek megnyilvánulását semmilyen eszközzel alá nem támasztotta, megnyilvánulásának mibenlétét nem indokolta. Apropó, hazaérkezvén az SzK kormányhivatalának egyetlen válaszlevele is megérkezett. Pedig mi az eredeti beadványunkban feltett (481 település törvénysértésére vonatkozó) öt kérdésünk ügyében megvalósított lépéseket, öt különálló levélben tudakoltuk információ kérelmeinkkel. Az SzK magyar nemzetiségű állampolgárai törvényekben garantált jogai korlátozásának és megsértésének a bejelentése és felülvizsgálatának kezdeményezése ügyében egyetlen kérdésünkre sem kaptunk választ, sőt az eddig megtett lépések és a várható eredmény iránti érdeklődésünket elintézték annyival, hogy „az SzK Kormányhivatala foglalkozik beadványukkal, miközben jelenleg az intézési stádiumban van. Lám, a Kárpát-hazában így kerül jogállásában párhuzamba észak és dél, jogérvényesíthetőségben Felvidék Délvidék mellé. Azt ígérem mégis, és azt üzenem, hogy nem maradunk restek! Már készülnek az egykori levéltárakban majdan kutatható fellebbezések, levelek, nyomok, melyekkel következetesen továbbvisszük jogérvényesítő kezdeményezéseinket emberi és nemzeti méltóságunk helyreállásának szolgálatában itt is, ott is. Mi lehetne számunkra a délvidéki tapasztalataim tanulsága itt, a Felvidéken? Talán elsősorban az, hogy isten óvjon meg minket a jelenlegi délvidéki autonómiától! Összességében pedig arra jutottam, hogy nekünk, „túsz” magyaroknak, egymásról tudva és egymást segítve, a tudásból származó bátorság eszközeivel kell tovább folytatnunk küzdelmeinket jogérvényesítésért, önrendelkezésért, emberi méltóságunk megőrzéséért, és gyarapodásunk érdekében. Elhunyt nemzeti jogvédőnk, dr. Grespik László 2016.11.30-án elhangzott szavaival élve: „Arra kérek mindenkit, hogy tudatosan tudja, hogy igazunk van, és ne bizonytalankodjon! Attól, hogy egy, száz, vagy ezer ember mond egy igazságot, attól az még nem gyengébb igazság! Az igazság nem megszavazható kérdés! Az nem attól függ, hogy hányan mondják, hanem az igazság mibenlététől függ! És igazunk van, és köszönöm!“ Polgár Hajnalka / Felvidék.ma 2017. július 4.Milyen ma erdélyi magyarként élni?A Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2017. tavaszi erdélyi jogvédő, monitorozó útján beszélgettek dr. Menyhárt Gabriella ügyvéddel (az NJSZ elnökségi tagja), nemzeti jogvédővel arról, hogy milyen is ma erdélyi magyarként élni, hogyan élik meg a hétköznapokban emberi méltóságuk és más emberi jogaik rendszeres megsértését, mit jelent és miért fontos a nemzeti jogvédelem. A két helyi program közötti nagyváradi beszélgetés résztvevői: dr. Menyhárt Gabriella, dr. Novozánszky Ilona ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke, Bodnárné dr. Szabó Zsuzsanna ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökségi tagja, dr. Jánossy Mária ügyvéd (Kalifornia, Egyesült Államok), dr. Morvai Krisztina jogász, európai parlamenti képviselő, dr. Bene Gábor jogász és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvivője. https://itthon.ma/karpatmedence lapozás: 1-30 | 31-33
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
