Június végéig ki kell költöznie Kolozsvár központjában lévő székhelyéről a kolozs-szamosújvári görög-katolikus püspökségnek, mivel az épületet visszaszolgáltatták a volt tulajdonosoknak, a Bánffy grófok utódainak. Daniel Avram, a püspökség szóvivője elmondta, a kilakoltatás 170 személyt érint. Több irodát, a líceum osztálytermeit, és a görög-katolikus kollégium bentlakásának szobáit is ki kell üríteni június 30-áig. A püspökség szóvivője szerint a helyzet „botrányos”, mivel a restitúciós törvényt kétféleképpen ültetik gyakorlatba, és a görög-katolikus egyház a vesztes. A püspökség 1991 óta működik az említett székhelyen. /Költöznie kell a püspökségnek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2007. június 28.
Június 28-án többéves huzavona után újra birtokba veheti a nagymúltú Bethlen család a XVI. században épített keresdi – Erdély talán legszebb reneszánsz kori – várkastélyát. A kastélyt 1949-ben fosztották ki. Ezt követően a kastély az állami mezőgazdasági vállalat székhelye lett, majd sokáig gazdátlanul állt. 1998-ban minisztériumi megrendelésére hozzáfogtak az állagmegőrzési munkálatokhoz, majd kormányváltás után abbahagyták az újjáépítést. A jogos örökös, a Marosvásárhelyen élő gróf Bethlen Anikó a teljes restitúciós törvény alapján igényelte vissza a kastélyt. 2005. november 22-én végleges törvényszéki határozat alapján jogilag vissza is kapták az épületet, az Országos Műemlékvédő Bizottság hivatalosan azonban csak most adja át az ingatlant a családnak. Gróf Bethlen Anikó elmondta, 1949-ben a kommunisták négy nap és négy éjjel hordták el a berendezést több tehergépkocsin. Minderről részletes jegyzőkönyv készült, amit nagyon nehezen, levéltári kutatások után a család előkerített. A jegyzékben bútorok, ruhák, műtárgyak, szőnyegek, egyéb igen ritka berendezési tárgyak hosszú sora áll. Mindemellett az utcára került több mint 3000 könyv, köztük számos felbecsülhetetlen értékű kódex. Néhány tárgy a segesvári, a medgyesi múzeumba került, de nagy részüknek nyoma veszett. Nemrég sikerült egy 1926-ban összeállított családi albumot előkeríteni, amelyben a családi fotók mellett a keresdi kastély pompáját is megörökítő fényképek láthatók. A várkastély építészeti remekmű, írta a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében Keresztes Gyula műépítész. Buscu Dan, az Országos Műemlékvédő Bizottság vezérigazgatója elmondta, azért kellett két évig várnia a családnak a végleges törvényszéki végzést követően, mert kevesen dolgoznak a hivatalban, nem értek rá Keresdre utazni. A kastély berendezéséről, az elhordott vagyontárgyakról Antihi Adriana segesvári múzeumigazgató elmondta, nincsenek a segesvári múzeumban bútorok, a kastélyból származó más berendezési tárgyak, csak néhány családi portré. Gróf Bethlen Anikó múzeumot is tervez a kastély néhány helyiségében. Több száz régisége, bokálya, kerámiatárgya, szőttese van, amiből gazdag kiállítás állna össze. Emellett tervezi, hogy a keresdi kastélyban panziót rendeznek be. A visszaszerzett vagyonból és a Bethlen Alapítványon keresztül benyújtott pályázatok alapján próbálják meg előteremteni azt a pénzösszeget, hogy folytassák a renoválást. /Vajda György: Visszaszolgáltatják a keresdi kastélyt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./
2007. június 29.
Marosvásárhelyen, a Bod Péter Diakóniai Központban a bonyhai Bethlen család Angliában élő leszármazottja, Bethlen Fruzsina megbeszélést folytatott Pap Géza református püspökkel arról, hogy a család tulajdonába visszakerült bonyhai kastélyt az Erdélyi Református Egyháznak adományozza. Kérése az volt, hogy az egyház közösségi célt szolgáló intézményt rendezzen be a kastélyban. Az adományozó óhaja továbbá, hogy a patrónus család emlékét megőrizzék, hisz közismert, hogy a gótikus-román stílusban az 1500-as években épített kastélyban látta meg a napvilágot 1700. november 25-én Árva Bethlen Kata, akinek tragikus sorsáról önéletírásában számolt be. A megbeszélésen jelen volt Benczédi Albert nyugalmazott református lelkész, aki több mint 40 éven át szolgált a bonyhai gyülekezetben, s aki vállalta azt a rengeteg utánajárást, küzdelmet, amelynek eredményeképpen a kastélyt Bethlen Fruzsina, az államosításkor kiköltöztetett tulajdonosok egyikének, gróf Bethlen Ádámnak az unokája visszakapta. A kastély épületének háromnegyed része hiányzik, a többi romos állapotban van, az elmúlt évben a tetőzet egy részét elvitte a vihar. A kastélyt a Bethlen Ádám Alapítvány fogja kezelni, s rendeltetését a felújítási munkálatok után öntik el. /(bodolai): Az Erdélyi Református Egyházé lesz a bonyhai Bethlen-kastély. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./
2007. június 29.
Felvinc 1747-ben épült római katolikus templomának védőszentje Szent László király. Az egyházközség 84 lelket számláló kis közössége a június 27-én megtartott templombúcsúval adózott szent királyunk emlékezete előtt. Az idei szentmisét dr. Marton József, a Babes–Bolyai Tudományegyetem teológiai fakultásának tanára celebrálta. Az ismert történész Szent László király érdemeit méltatta. Horváth István, a felvinci templom plébánosa hívei körében köszöntötte dr. Csucsuja István egyetemi tanárt, Gál Lászlót, a gyulafehérvári Gróf Majláth Guszáv Károly Római Katolikus Főgimnázium igazgatóját és másokat. /Takács Ildikó: Szent László-búcsú Felvincen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./
2007. július 6.
Megható, hogy ismét a gróf Mikes család közreműködésével kerül sor rendezvényre a Székely Nemzeti Múzeumban – mondotta az intézmény nyugalmazott igazgatója, Kónya Ádám művelődéstörténész július 5-én. A múzeum ‘56-os termében két kiállítás látható, mindkettő a budapesti Corvinus Egyetem tájépítészeti karának közreműködésével jött létre. Az egyik a sepsibükszádi Mikes-fürdők tájépítészeti és rehabilitációs programja keretében a Mikes család által meghirdetett pályázatra beérkezett hét tervet tartalmazza, a másik Erdély kastélykertjeinek 2003-ban indult felmérési programja keretében készült. Gregor Roy-Chowdhury, gróf Mikes Katalin fia reméli, hogy a fürdők felújításában tapasztalt közösségi együttműködés példaként szolgál és követőkre talál. A kastélykert-programban eddig 45 műemléket sikerült felmérni a több mint 300-ból. Rengeteg kastély van itt, nemhiába nevezték Erdélyt tündérkertnek – tette hozzá. /Mi volt, mi van és mi lesz? (Fürdőink, kastélyaink). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./
2007. július 11.
Közzétették a végleges érettségi eredményeket. A közel kétszázezer érettségiző tanulóból a sikeresen vizsgázók aránya meghaladja a 80 százalékot. Kolozs megyében is a legtöbb fellebbezés a román nyelv és irodalomból kapott osztályzatokat érinti, a sikeresen érettségizők aránya meghaladja a 78 százalékot. Désen 149-en érettségiztek, ebből 28-an magyarok. A 9 megbukott tanuló közül 7-en magyarok voltak. Tordán 197-en érettségiztek, ebből 32-en magyarok. A vizsgázók közül 18-nak nem sikerült az érettségije, 17-en magyar tagozaton tanultak, ők matematikából és románból nem érték el az átmenő jegyet. Bánffyhunyadon 30 magyar diák közül 6-an megbuktak, Szamosújváron 29 magyar közül 3-nak nem sikerült a vizsgája. Kolozsváron a Református Kollégiumban 58-ból 9-et elvágtak, a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumban 30-ból 6-ot, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban 59-ből 13-at, az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban 87-ből 13-at, a Báthory István Elméleti Líceumban 84-ből egyet, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumból 160-ból 17-en nem jelentek meg az érettségi vizsgán. A megjelentek közül 75 diáknak volt sikertelen a vizsgája, a bukottakból 56-an az esti tagozaton tanultak. Beszterce-Naszód megyében 54 magyar diák érettségizett, közülük 11 bukott meg. Szilágy megyében 88 magyar diák érettségizett, közülük 8-at elvágtak. Fehér megyében a magyar líceumok közül Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Szemináriumban 27-en vizsgáztak, 8-an sikertelenül. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban 97-en iratkoztak be vizsgázni, 20 főt elvágtak, románból. /Nyolcvan százalék feletti a sikeresen érettségizők aránya. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./
2007. július 23.
A keresztyén család mint érték volt a központi témája annak a nemzetközi konferenciának, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezett Hadadon a Dégenfeld–kastélyban. Tusványosról érkezett július 22-én Tőkés László püspök Hadadra, a háromnapos családügyi konferenciát záróünnepségére. A tanácskozáson bemutatták Szabadi István „Nagy Atyáinknak is Attyaik szerezték” című könyvét, amely a Szatmári Református Egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyveiről szól. Kurta–Tőtös Beáta, a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Molnár Kálmán, esperes az „Áldás, népesség” mozgalomról szólt, Hermann Jánosné az Európai Néppárt családpolitikai programjáról beszélt, Soltész Miklós országgyűlési képviselő a magyar családpolitikáról, dr. Juhász Tamás kolozsvári teológiai professzor a gyülekezet családért való felelősségéről. Tőkés László püspök hirdetett igét. Hangsúlyozta: sok esetben példázatos módon a magyarságra, kisebbségre szakadt nemzetünkre jellemző az, hogy úgy érezzük, kiszolgáltatottak, kicsik vagyunk: hajlamosak vagyunk a lemondásra, az elbizonytalanodásra, a kicsinyhitűségre. Jó volna az önismeret útját járnunk, egyáltalán nem vagyunk kicsi nép: a középmezőnybe tartoztunk, a népek rangsorában a 40. hely körül tartanak számon bennünket. Siránkozó, sopánkodó népünk, ahelyett, hogy megfogná a munka végét, állandóan panaszkodik: ezért tudta a Medgyessy–kormány is megijeszteni azzal a magyarországiakat, hogy a huszonhárommillió „román” eleszi tőlük a kenyeret. A főpásztor bírálta a hadadi református templom megmentési munkálatainak a menetét, a kezdeti lelkesedést tanácstalanság váltotta fel, megroppant a hit, nincs elég lelki és anyagi erő. Ez az alapjaiban megromlott építmény valójában az egész hadadi nép, az egész magyarság szimbóluma is egyben. A történelmi földcsuszamlások nyomán reánk omlik ez a hatalmas, ezeregyszáz éves épület, hitetlenség és kicsinyhitűség miatt. Reméli, ez a kastély, amely a Dégenfeld Egyházi, Oktatási és Művelődési Központ nevet viseli majd, a magyar élet központjává fog válni. Gróf Dégenfeld Pál a visszakapott kastélyt a református egyháznak adományozta. A 85 éves gr. Dégenfeld Pál levélben köszönte meg a hadadi népnek azt, hogy más kastélyokhoz képest elég jó állapotban megőrizte a család egykori épületét. Az adományozás célja az volt – írta -, hogy Hadad hírnevét tovább öregbítse. /Fodor István: Felavatták a Dégenfeld Központot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 23./
2007. augusztus 11.
Az Országos Széchenyi Kör Budapesti Csoportja tisztelgő emlékútjának állomása a zabolai vártemplom castellumának tövében 1991-ben állított gróf Mikó Imre-szobornál volt, ahol Pásztori Tibor Endre a Basa Tamás Gazdasági-Művelődési Egyesület, dr. Szőts Dániel a református Székely Mikó Kollégium nevében helyezte el a tisztelet koszorúját. Jövetelük célja – mely egyben kapcsolatfelvétel is – gr. Mikó Imre és gr. Széchenyi István szellemi hagyatékának közös ápolása. Az országos Széchenyi Kör Budapesti Csoportja meghívta a Basa Tamás Gazdasági-Művelődési Egyesületet a 2007. szeptember 21-i ünnepi rendezvényre Budapestre a Széchenyi-szoborhoz. /(Pásztori): A Széchenyi-kör Zabolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./
2007. augusztus 15.
Visszakerült az Urmánczy-család tulajdonába az azonos nevű maroshévízi fürdő. Az Urmánczy-fürdőt 1870 körül vásárolták az Urmánczy-bárók a szárhegyi Lázár- grófoktól. A meleg ásványvizet ivókúrára javasolták bélbántalmak gyógyítására, fürdőként pedig vérkeringési zavarok és magas vérnyomás enyhítésére használták. A strandot és környékét 1948-ban államosították. A fürdő 1950–1989 között sok turistát vonzott, ebben az időszakban lebontották a régi épületet, helyére szintén fából öltözőket építettek, míg a 70-es évek végén az addig fedett kis medencét nyitott medencévé alakították. A rendszerváltás után az Urmánczy-család leszármazottai visszaigényelték az olimpiai méretű strandot, de több mint 15 évnek kellett eltelnie, hogy ezt visszakapják. Állapota közben nagyon leromlott, az utóbbi két évben a fenntartó – a városi önkormányzat – már nem üzemeltette. Közben minden mozdíthatót elloptak, a medence pedig valóságos szemétgödör lett. A visszakapott strand tulajdonosainak képviselője, Szabó Kálmán elmondta, jövőre nekilátnak a strand és környéke rehabilitációjához, hogy mielőbb újból üzemképes lehessen. /Czirják Károly: Visszaszolgáltatták az Urmánczy-fürdőt. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./
2007. augusztus 25.
A néhány napja Kolozsváron elhunyt gróf Béldi Miklósra /sz. Dicsőszentmárton, 1925. ápr. 9. – Kolozsvár. 2007. aug. / természettudományi szakíróra emlékezett Fodor Sándor, akit a Bolyai Tudományegyetemen még hallgató korában gyakornokká nevezte ki professzora. Béldi Miklós Szucságon tanított, onnan ment nyugdíjba. A madártannal foglalkozott és még diktatúra éveiben három könyve jelent meg: a 60-as évek elején az Ismerjük meg a madarakat című, tudománynépszerűsítő könyve az Ifjúsági Kiadónál (Dáné Tibor szerkesztői jóvoltából), a Madarász szemmel a Kárpátokban, amelyet 1970-ben adott ki a kolozsvári Dacia Kiadó. Ezt tíz év múlva, 1980-ban követte szintén a Dacia gondozásában a Madárhatározó, majd pedig 1989-ben a Kriterionnál az Élet az erdőben című kötet. 1995-ben a kolozsvári Studium Kiadó jóvoltából megjelent az Egy esztendő a madarak világában című könyve, majd pedig a Kriterion kiadásában, 1999-ben az Európa vízimadarai, végül az ugyancsak kolozsvári Tinivár Kiadó gondozásában Az erdélyi havasok ösvényein című munkája 2005-ben. Összesen tehát nyolc könyvet írt Béldi Miklós. A román kommunista rezsim a magyar nyelvű tudományos jellegű könyvek kiadását rossz szemmel nézte, mert hangoztatta, hogy a tudomány nyelve ebben az országban nem a magyar. Így Béldi Miklós könyvei is csak egyes szerkesztők ügyes politizálása nyomán láthattak napvilágot. Béldi Miklós származása miatt az egyetemen nem folytathatta kutatói munkáját, doktorálni se hagyták. Nemcsak egyetemi állásából távolították el, de az elemi iskolában sem dolgozhatott: Szucságról is eltávolították mintegy négy-öt évre, hogy üzemi munkásként dolgozzon. Béldi nem panaszkodott az őt ért méltatlanságok miatt. /Fodor Sándor: Tiszteletadás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2007. augusztus 25.
Két évvel ezelőtt jelent meg Egyed Ákos Mikó Imréről, Erdély Széchenyijéről írott monográfiája a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában Magyarországon kis példányszámban, s emiatt Erdélybe csak kevés jutott. Ismernie kellene minden erdélyi és legfőképp minden háromszéki magyarnak a reformkor legkitűnőbb erdélyi politikusa, az Erdélyi Múzeum Egyesület és Háromszék kollégiuma alapítója hitelesen megírt életrajzát. A könyv most végre hozzáférhető – köszönhetően elsősorban Domokos Gézának, aki már a kötet magyarországi megjelenését követően dr. Szőts Dániellel együtt szorgalmazta az itteni kiadást. Domokos Géza kijárta, hogy a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó jelentesse meg a munkát. Így születhetett meg Egyed Ákos Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije című könyvének második kiadása. /Váry O. Péter: Megjelent a Mikó-könyv (Domokos Géza hagyatkozása). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./
2007. augusztus 29.
A határon túli magyar felsőoktatást támogató, annak visszaállítását szorgalmazó közéleti személyiségeket, politikusokat tüntetett ki augusztus 28-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára a Báthory-díjat Baldauf Lászlónak, Csányi Sándornak, gróf Degenfeld Sándornak, Göran Lindbladnak, Nagy Eleknek, Vizi E. Szilveszternek, Németh Zsoltnak, Schöpflin Györgynek, Komlóssy Józsefnek, Széles Gábornak, Kónya-Hamar Sándornak, Kozma Józsefnek, Almássy Kornélnak és Balázs Sándornak nyújtotta Tőkés László EMNT-elnök és Hantz Péter, a BKB alelnöke. /Báthory-díjgála. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./
2007. augusztus 30.
Az önálló erdélyi magyar felsőoktatás érdekében kifejtett tevékenység elismeréseként Báthory-díjakat adtak át a Magyar Tudományos Akadémia budapesti székházában. „Vannak vidékek, ahol a tudományok szabadon fejlődnek. De olyan vidékek is vannak, ahol akadályokat gördítenek ezek fejlődésének útjába“ – hangsúlyozta Szabó T. Attila, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesületének főtitkára nyitóbeszédében. „Ilyen nehézségekkel kell szembesülniük mindazoknak, akik Erdélyben magyar iskolát, egyetemet szeretnének létrehozni, és ilyen akadályok lebontásában segítettek azok a személyiségek, akiket itt köszöntünk” – mondta a főtitkár. Az elismeréseket, amelyeket – a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács adományoz, Tőkés László püspök és Hantz Péter, a BKB alelnöke adta át. A díjazottak: Almássy Kornél parlamenti képviselő, Baldauf László, üzletember; Balázs Sándor egyetemi tanár; Csányi Sándor, Közép-kelet-Európa meghatározó bankcsoportjának elnök-vezérigazgatója; Gróf Degenfeld Sándor üzletember; Komlóssy József kisebbségi szakértő; Kónya-Hamar Sándor EP-képviselő; Kozma József, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke; Göran Lindblad svéd EP-képviselő; Nagy Elek üzletember; Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke; Schöpflin György politológus; Széles Gábor, a munkaadók szövetségének elnöke, valamint Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. /Kánya Gyöngyvér: „Akadálybontó” Báthory. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
2007. augusztus 30.
A köteles példányokat a kiadó, nyomda, terjesztő (a könyv előállítója) ellenszolgáltatás nélkül juttatja el a törvény által kijelölt általános gyűjtőkörrel működő központi könyvtárakhoz. Már 1531-ben I. Ferenc francia király parancsot adott, hogy valamennyi francia nyomdász kötelessége a király könyvtára számára minden általuk kiadott könyvből beküldeni egy példányt. Romániában a nemzeti könyvtárat csak 1948-ban hozta létre a kommunista művelődéspolitika, addig az akadémiai könyvtárat (Sf. Sava) tekintették az ország írott emlékezetének. Bár 1800 körül már születtek próbálkozások a köteles példány kikényszerítésére, csak 1840-ben sikerült az akkor már öt éve működő iasi-i egyetemi könyvtárnak megszerveznie, hogy a moldvai szerzők többé-kevésbé rendszeresen beküldjék műveiket. Törvénybe ezt csak 1883-ban iktatta a bukaresti parlament. -1780-ban Mária Terézia reformjainak szerves részeként a budai Egyetemi Könyvtárat jelölte meg Magyarországon elsőként, mint a nemzeti nyomtatványtárat, minden, az országban nyomtatott könyvre vonatkozott a törvényi felhatalmazás. Utóbb, 1808-tól a gróf Széchényi Ferenc gyűjteményéből kinövő Nemzeti Könyvtár (OSZK) és a Telekiek gyűjteményéből kialakuló Akadémiai Könyvtár (1826) is rendelkezett ezzel az „előjoggal”. (A külföldön megjelent magyar és magyar vonatkozásúakat, a hungarikákat is gyűjtik.) A kiadók nyűgnek érezték ezt, igyekeztek kibújni alóla, pontatlanul küldözgettek. Nem mindent gyűjtöttek – ritkán kerültek be halotti jelentések, névjegyek, kicsengetési kártyák, apróhirdetmények, képes levelezőlapok, menetrendek, programfüzetek, falragaszok, holott ezek ma már mind pótolhatatlanok. 1990 után a rendszerváltás például azzal járt, hogy erősen fellazult a kiadványok eljuttatásának fegyelme. Még csak 17-18 esztendő telt el, de máris olyan hiányok tátongnak mind a magyar, mind a román köteles példánysorban, melyek kiegészítésére újabb 18 esztendő sem elegendő. /Sebestyén Mihály: Kötelespéldány. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./
2007. szeptember 1.
A ‘90-es évek közepén – a szülők kérésére – szükségből vállalta fel a Caritas egy óvoda létrehozását és működtetését Gyulafehérváron. Napjainkban, a nemrég történt felújítás következtében, a magyar anyanyelvű kisgyerekek már korszerű óvodába járhatnak. Ettől a tanévtől kezdve az óvoda a líceumhoz fog tartozni – mondta Gál László, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója. /Kerekes Enikő: Új óvoda, új élet. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./
2007. szeptember 8.
Az idei tanév rendhagyó lesz Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceumban, ugyanis először fordul elő az iskola történetében, hogy óvodai tagozatot is indít. Gál László igazgató szerint ezzel megerősödött az iskola humán erőforrása, sikerült a 12 éve katolikus Caritas óvodaként működő intézményt a líceumhoz csatolni. Egyelőre két csoporttal és két óvónővel, Fari P. Ilonával és Comaneci Tímeával indul a tevékenység. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. Óvodai tagozattal bővült a Teológiai Líceum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./
2007. szeptember 11.
A Kolozsvári Magyar Opera új évadjának programját Simon Gábor igazgató és Szép Gyula aligazgató ismertette. Az évadnyitó előadás szeptember 23-án lesz Kálmán Imre Csárdáskirálynő c. művével, vezényel Incze G. Katalin. Szeptember 27-én Verdi Rigolettóját tűzték műsorra, Horváth József vezényletével. Október 7-én lesz a tavalyi Bartók-napok elmaradt „adóssága”, A csodálatos mandarin bemutatója, vezényel Jankó Zsolt. A táncjátékesten A fából faragott királyfival együtt mutatják be a darabot. Október 11-én G. Puccini Bohémélet c. darabját láthatja a közönség, a budapesti Operaház vendégművészeinek fellépésével, vezényel Selmeczi György. Októberben még a Marica grófnő, A bajadér és a Csárdáskirálynő kerül műsorra, továbbá Operettgálára várják a közönséget, valamint tudományos ülésszak lesz. /F. I. : Készen áll az új évadra a Kolozsvári Magyar Opera. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
2007. szeptember 15.
Egyed Ákos Gróf Mikó Imre ― Erdély Széchenyije című könyve az első, debreceni kiadást követően most már a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadónál is megjelent. A könyvet szeptember 13-án Sepsiszentgyörgyön bemutatták. /Váry O. Péter: Mikó Imre ismét hazajött. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 15./
2007. szeptember 18.
Romániában szeptember 17-én elkezdődött a 2007-2008-as tanév. Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kézdivásárhelyen ünnepelte a tanévkezdést. Az idei tanévkezdés több kolozsvári iskolában kettős ünnepet jelent, hiszen egyben fennállásuk 450. évfordulóját is ünneplik. A Báthory István Líceumban Tőkés Elek igazgató üdvözlete után Kovács Sándor főesperes köszöntője hangzott el, majd Schuller Hajnal, a Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium igazgatója a keresztény értékek követésére buzdított. Az Apáczai Csere János Líceum megnyitóján a Farkas utcai református templomban Fazekas Zsolt hirdetett igét. Wolf Rudolf igazgató megköszönte, hogy itt tarthatták meg az évnyitói ünnepséget. A Sigismund Toduta Zeneiskolában az új magyar aligazgató, Kállay-Miklós Tünde kétnyelvű beszédet tartott. A Református Kollégium 18. tanévét, fennállásának 450. évfordulóját ünnepli, emlékeztetett Székely Árpád iskolaigazgató. Elmondta, hogy idén 11 osztályban 274 tanuló kezdi a tanévet a kollégiumban. Kató Levente egyházkerületi tanácsos a Kárpát Medencei Iskolák 12. találkozóján elhangzott gondolatokat osztotta meg a megnyitó ünnepség résztvevőivel. A másik két, 450 éves évfordulóját ünneplő iskola, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium. A Brassaiban Kósa Mária igazgató szólt a tanulókhoz, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tanévnyitóján pedig Popa Márta igazgató. Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum idei tanévnyitó ünnepségét a székesegyházban tartották. Gál László igazgató az iskola udvarán mondott beszédet. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban Szőcs Ildikó igazgató beszéde nemcsak a diákokhoz, hanem a kollegákhoz is szólt. A kollégium közel 800 tanulójából és óvodásából idén 25 elsőosztályos, 33 ötödikes és 100 kilencedik osztályos kezdte a tanévet. Lupényban ökumenikus évnyitóra került sor a református templomban, a múlt héten zajlott gyermek-bibliahét záróünnepségeként. A Zsil-völgyének minden zugából összesereglett gyermekek és tanítóik jelenlétében Gall Sándor református lelkész, esperes nyitotta meg a tanévet. Bemutatták Kun Kriza Ilona vajdahunyadi óvónő Pitypang című, gyermekek számára írott verseskötetét. /Vége a nyári vakációnak, megkezdődött az új tanév. Idén több kolozsvári magyar iskola ünnepli fennállásának 450. évfordulóját. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./
2007. szeptember 22.
Nagyenyeden szeptember 25-én leplezik le Kő Pál szobrászművész alkotását, Thököly Imre domborművét, melyre Tőkés László püspök ötletgazdaként hívja az együttgondolkodókat. A 350 éve született Thököly Imre (Késmárk. 1657. szept. 25. – Nikomédeia, 1705. szept. 13.), 1682–85 között Felső-Magyarország és 1690-től Erdély fejedelmének egész Erdélyben nincs egyetlen emlékműve. Az avatáson Dinnyés József dalszerző, előadóművész saját szerzeményét szólaltatja meg. Thököly Imrének a kollégium homlokzatára helyezendő féldomborművén Czegő Zoltán író-költő gondolata olvasható: ,,Akkor küszködött mindenekkel, amikor rengett a föld a nemzet alatt. ”Innen, Háromszékről a Nemzeti önazonosságunk védelmezője elismerést visszük az ünnepszerzőknek. /Pásztor Tibor Endre: Dombormű gróf Thököly Imrének Nagyenyeden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./
2007. október 1.
Gróf Batthyány Lajos GTP Ifjúsági Klub nyílt Sepsiszentgyörgyön az Amőba Eurocenter Oktatási Központ Csíki utcai épületében. Romániában ez az első, GTP- (General Teenager Project) program keretében megvalósult klub. Az avatószalagot a díszvendég, az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan vágta el. Az Amőba-központ már hét éve részese a nemzetközi GTP-programnak. Mostani megvalósítása első az országban, iskolai tevékenységen kívüli ifjúsági klubot hozott létre az Amőba Alapítvány. Szeptember 28-án, az avatóünnepségen Bereczki Kinga, az Amőba Alapítvány elnöke, az oktatási központ vezetője mondott beszédet. Kónya Ádám művelődéstörténész Batthyány Lajos emlékét idézte fel. /Szekeres Attila: / Batthyány-klub nyílt Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 1./
2007. október 2.
„Tele van a szívem dallal/, a lelkem is énekkel/ Egy része marad a földön/ a többi száll – égre fel” – Baricz Lajos plébános-költő verssorait választva mottóul, negyedik alkalommal tartották meg a Dalos pacsirta országos cserkész-dalversenyt Marosszentgyörgyön. Az elmúlt hét végén Erdély számos településéről több mint 110 cserkész nevezett be az eseményre, amelynek házigazdája a helybéli Gróf Petki Dávid cserkészcsapat volt. Erre az alkalomra a Gróf Petki Dávid csapat válogatott dalokból álló kötetet is kiadott, a tavaly megjelent cserkész-daloskönyv folytatásaként, hogy a versenyzőknek könnyebb legyen a felkészülés. A kétnapos rendezvény keretében szeptember 29-én délelőtt az ifjúsági és vallásos énekek kategóriában háromfős csapatok mérték össze tudásukat, majd délután népdalok és cserkészdalok csendültek fel az egyéni versenyszámban. /Berekméri Ildikó: Dallal „cserkészték be” a zsűrit. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./
2007. október 4.
Október 3-án Aradon tartott előadást dr. Bóna Gábor magyarországi hadtörténész „Batthyány, a honvédelem szervezője (1848–1849)” címmel, az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatának keretében. /(Kiss): Batthyány, a vértanú gróf. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./
2007. október 18.
A kolozsvári Magyar Opera Kálmán Imre 125 éves születésnapjára ünnepi operett-előadásokat rendez: 18-án Marica grófnő, 20-án A bajadér, 21-én Csárdáskirálynő. /Turánitz J. Lajos: Kálmán Imre-napok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./
2007. október 19.
A Diaszpóra Alapítvány díjazta a románok lakta vidéken élő magyarokért fáradozókat. Amikor három éve megkezdte működését, még csak három-négy magyar gyermeket hoztak ide a szülők, azóta már közel harmincan járnak a gyulafehérvári szórványközpontban működő magyar napközibe. A szórványközpont létrehozását kezdeményező és hívei segítségével kivitelező Gudor András gyulafehérvári református lelkész reméli, hogy nem kell majd győzködni a szülőket: írassák magyar tannyelvű osztályba a gyermekeket. A közel 80 ezres Gyulafehérváron és közvetlen körzetében mindössze 1500 magyar él, közülük közel 700 római katolikus és valamivel több mint 400 református. Meghaladja a százat azoknak a száma, akik már alig tartoznak valamelyik felekezethez. A lemorzsolódást és a lassú beolvadást szeretnék fékezni az amerikai és holland segítséggel 2001 és 2004 között felépült szórványközpont révén. Ezt az igyekezetet segíti a római katolikus felekezetű, magyar tannyelvű Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium is, amelyben magyar tannyelvű óvoda is működik. A kicsik innen minden délben átjárnak a szórványközpontba, és pajtásaikhoz csatlakozva a közel harminc apróság napközis rendszerben tölti el a délutánt. Gyulafehérváron pillanatnyilag a Gróf Majláth Gusztáv Károly-Líceum mellett a Vasile Goldis Iskolában működnek magyar tannyelvű osztályok. Utóbbiban összevont osztályok vannak, mind az 1–4., mind az 5–8. -os tagozatonA gyulafehérvári szórványközpontban működik a Bod Péter Alapítvány és egy kisebb könyvtár is. Gudor András örömmel vette át az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa 15. évfordulóján, a Brassó megyei Kőhalomban megtartott ünnepségen a Czelder Márton-díjat. Hozzá hasonlóan az ünnepségen Földes Károly-díjjal jutalmazták a Fehér megyei Kiskapusról származó Szabó Endre ploiesti-i református egyházgondnokot. „Nagyon meglepett a díj, hiszen én csak azt tettem és teszem, amit magyar reformátusként tennem kell a Ploiesti-en élő magyarokért. Az ajtóm mindenkor minden magyar előtt nyitva áll, nálam a magyar szóért soha nem kellett sorba állni, és az nem került semmibe” – nyilatkozta a nyugalmazott egészségügyi asszisztens. Az alig ötvenfős ploiesti-i református gyülekezet az egyetlen a városban, ahol még magyarul imádkoznak, és magyarul szól a zsoltár. A gyülekezet 99 százaléka 70 év feletti. Czelder Márton a 19. század második felében tíz évig dolgozott Ó-Romániában református misszionárius lelkészként. Ő szervezte meg, és alapította a pitesti-i, a ploiesti-i, a galaci, a brailai, a calarasi-i, a focsani-i, a craiovai, a szászkúti és a konstancai református, illetve protestáns gyülekezeteket, amelyekben templomokat és iskolákat építtetett. A mezőújlaki születésű Földes Károly az 1900-as évek első felében több tanulmányában dokumentálta, és hívta fel a figyelmet a mezőségi szórványban élő magyarok beolvadására. /Benkő Levente: Szolgálat a szórvány szórványában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./
2007. október 20.
Az 1978-ban Temesváron elhunyt neves magyar költő első versei 1906-ban jelentek meg, barátja volt Ady Endrének, megjárta az első világháború tűzvonalait, levelezett a magyar és világirodalom élő klasszikusaival, egyéb nagy emberekkel. Család híján egyedül élt otthonában. Temetésén váratlanul mégis megjelent egy müncheni fiatalember; németül közölte, hogy ő az egyedüli vér szerinti leszármazott. A lényeg azonban csak ezután következett: bejelentette, hogy igényt tart a megboldogult rokon házára és minden ingóságára. Kiderült, hogy a „nagybácsi” egyetlen sorát sem olvasta. Megkapta a házkulcsot. Jött a váratlan fordulat: a szomszédok kétségbeesetten telefonáltak szerkesztőségekbe, hogy napszámosok zsákokban hordják szemétre a dolgozószoba polcainak, fiókjainak tartalmát, főképpen testes papírkötegeket. Irodalmi mentőosztag az utolsó pillanatban érkezett a helyszínre, hogy megtudja: a német örökös egy betűt sem ért a kéziratokból, levelekből, a szobát fel akarja szabadítani, hogy az egész lakással együtt eladja. Szerencsére örömmel egyezett bele, hogy a kihordott „szemetet” írókból szervezett bizottság biztonságba helyezze. Így menekült meg a pusztulástól a romániai magyar irodalom számára felbecsülhetetlen értékű dokumentumanyag. A cikkben nem szerepel a neve, Franyó Zoltánról van szó. Pintér Lajos /Arad, 1910. jan. 18. – Bukarest, 2005. ápr. 20./ újságíró, a magyar és román zenetörténet kutatója, több monográfia szerzője két évvel ezelőtt, 95 éves korában hunyt el bukaresti lakásán. Magányosan élt. Egyetlen rokona, a szintén Bukarestben élő unokahúga, Szabóné Pintér Diána és férje látogatta rendszeresen, segítette élelemmel, anyagiakkal. Halála után ők örökölték minden ingóságát, beleértve megsárgult aradi újságokat, folyóiratokat, nagy zeneszerzők leveleit, dedikált fényképeit, háborús emlékeket, a családi irattárat stb. Szabóék meggazdagodhattak volna, ha mindezt régiséggyűjtőknek, antikváriumoknak eladják. Értelmiségiek lévén, tisztában voltak a hagyaték felbecsülhetetlen eszmei értékével, ezért szokatlan nagylelkűségről tettek tanúbizonyságot: az anyagot a bukaresti magyar közösségnek ajándékozzák. A Pintér Lajos-hagyaték így került a Viilor úti református egyházközség dokumentációs részlegének tulajdonába, ahol azóta is bárki számára hozzáférhető. Régi, úri hagyomány folytatói, például gróf Kemény József és gróf Kemény Sámuel 1841-ben aranyosgerendi birtokuk kézirat- és ásványgyűjteményét a Kolozsváron szerveződő erdélyi múzeumnak ajándékozták, mire példájukat követték Csík-, Udvarhely- és Marosszék közismert személyiségei is. A szép hagyomány folytatódott 1862-ben, amikor gróf Mikó Imre, Erdély főembere 800 régi könyvet ajándékozott egykori iskolájának, a nagyenyedi Bethlen Kollégiumnak. Úgyszintén, gróf Teleki Sámuel önzetlen gesztusának köszönhető a ma is nevét viselő marosvásárhelyi Téka, Batthyány Ignác püspöknek a gyulafehérvári csillagvizsgáló és érseki könyvtár. A legfrissebb példa: Molnár Attila dokumentumfilmes, Tekerőpatak szülöttje (1975), édesapjával, Molnár Jánossal és Ádám Gyula csíkszeredai fotóművésszel együtt tervezi az Erdélyi Fotográfiai Múzeum megalapítását. Céljuk összegyűjteni a családok birtokában lappangó régi fényképeket. /Barabás István: Mentsük múltunkat! = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./
2007. október 26.
Október 23-án Kolozsváron, immár többéves hagyományként, ismételten a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székháza volt a színhelye az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány közös szervezésében megtartott megemlékező összejövetelnek, amelyen részt vettek olyan erdélyi, még élő ‘56-sok, hozzátartozóikkal. András Imre, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke szólt szót az 1956-os forradalom eseményeiről. Szekeresi Nagy Józsefről Dobai István írásaiból hallhatott az érdeklődő közönség, Bazsó Dombi Attila görög–katolikus lelkész felolvasásában. A résztvevők megtekintették a Gróf Mikó Imre Könyvtár által szervezett könyv- és dokumentumkiállítást, mely az ‘56-os forradalomról szóló köteteket, valamint a forradalom erdélyi jeles mártírjainak dokumentum-másolatait tartalmazta. A könyvkiállítás része volt 33 olyan kötet is, melyek az erdélyi ‘56-sok egyik kiemelkedő személyiségének, Gagyi-Balla Istvánnak, a tulajdonát képezték, és amelyeket özvegye adományozott a könyvtárnak. /’56-os ünnepség a Heltainál. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./
2007. november 24.
Tudomány és Társadalom címmel rendezték meg november 22-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Társaság (KAB) közös szervezésében az erdélyi magyar tudományos világ hatodik ünnepi seregszemléjét. A konferencián a hazai és anyaországi tudományos élet jelentős képviselői tartottak előadást. Az előadók kiemelten foglalkoztak az anyanyelvnek a globalizáció feltételei közötti jelentőségével. Egyed Ákos, az EME elnöke arra emlékeztetett, hogy napjaink megváltozott viszonyai közepette „nem maradhat közömbös a társadalom a tudomány iránt”. A kis és fejletlen országoknak szembe kell nézniük a globalizáció negatív következményeivel is, például mulandóban a földtulajdon közösségalakító, népességmegtartó ereje. Egyre nehezebb történelmi örökségünk megőrzése, amelyben szerepet kap az EME és a nemrég megalakult KAB közötti együttműködés. Lipták András, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke kifejtette, Magyarországon általános káosz uralkodik a kilátásba helyezett egészségügyi reform, sőt a tanügyi problémák miatt is. Erdélyben a látványos fejlődést ki kell használni arra, hogy a fiatalok számára megteremtődjenek a szülőföldön való maradás feltételei. Görömbei András (az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke) előadásában az anyanyelvről, mint az egyén és a nemzet létezésének legfőbb mutatójáról, Gyenge Csaba egyetemi tanár a műszaki kutatásoknak a társadalom fejlődésére gyakorolt hatásáról beszélt. Péntek János KAB-elnök szerint annak ellenére, hogy a magyar nyelv teret vesztett a környező nyelvekkel szemben, a Kárpát-medencében még mindig 39,2%-os vezető pozícióban található. Nálunk az utóbbi időben javult az anyanyelv használata, de a hozzávaló intézményhálózat nagyon hiányos. Átnyújtották a 2007-es évi Gróf Mikó Imre Emléklapokat. A díjazottak: Gyenge Csaba, Kása Zoltán és Kovács Kiss Gyöngy. A fórum november 24-én az EME szakosztályi üléseivel zárul. /Ördög I. Béla: „Nem maradhat közömbös a társadalom a tudomány iránt”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./
2007. november 26.
Ifjúsági vetélkedőt és koncertet szerveztek Marosvásárhelyen november 24-én Kálmán Imre emlékére. A Bob herceg, Cigányszerelem, Marica grófnő, János vitéz, Csárdáskirálynő és számos más közkedvelt operett dalai csendültek fel a Kultúrpalota zsúfolásig telt kistermében. 2002 óta november 24-én tartják a magyar operett napját, Szekeres Erzsébet, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület elnöke kezdeményezésére ebből az alkalomból ünnepséget szerveztek. Az ifjúsági vetélkedőt konferencia követte, ahol a résztvevők az operett kialakulásáról, a műfaj töretlen népszerűségéről, a legismertebb operettekről és kortárs zeneszerzőkről értekeztek. /Antal Erika: Operett örökzöldek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./
2007. november 30.
Hivatalosan is nevezzék Rhédey-kertnek a nagyváradi Nicolae Balcescu parkot – kéri az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete. A szervezet két hivatalos kéréssel fordult Petru Filip polgármesterhez, illetve Biró Rozália és Mihai Groza alpolgármesterhez. Emellett azt is kérik, hogy a metropolisövezetben kitett táblákra a román és angol nyelvű mellé kerüljön fel a magyar felirat is. Az EMI képviselői csütörtökön egyeztettek erről Biró Rozália alpolgármesterrel. „A Rhédey-kertet a Rhédey grófok adományozták a városnak örök használatra, az lenne a természetes, ha az ő nevüket viselné” – jelentette ki Nagy József Barna, az EMI váradi elnöke. Elmondta, biztató választ kaptak, Biró Rozália szerint ugyanis ezt könnyebb lesz elfogadtatni a tanáccsal, mint a Szent László tér ügyét. Az EMI korábban kérte, hogy a város főtere, a jelenlegi Unirii tér hivatalosan is vegye fel a városalapító király nevét. A testület visszautasította ezt, ezért az EMI aláírásgyűjtésbe kezdett, most gyűjtik össze a több ezer szignót tartalmazó íveket. „Megvárjuk, míg kiderül, ki lesz a polgármester, és benyújtjuk ezeket. Lehet, hogy magyar polgármesterünk lesz, ami megkönnyítené a dolgunkat” – fogalmazott Nagy. Az EMI-elnök elmondta, hogy a szervezet jogi útra terelné a nagyváradi utcanév-táblák ügyét. Nagyvárad főépítésze visszautasította a kérést, hogy a Moscovei utcát, amelyen a Nagyváradi Állami Filharmónia székhelye is található, nevezzék át Acél Ervin utcára. Acél Ervin /1935-2006/ nemzetközi hírű karmester évtizedeken keresztül irányította a filharmónia zenekarát. /Pap Melinda: Újra Rhédey-kert? = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
