Marosvásárhelyen a Belvárosi szerdák novemberi rendezvényének meghívottjaiként történelmi családok képviselői, Bethlen Anikó, Gáll Károly és Haller Béla meséltek múlt- és jelenbeli tapasztalataikról. A házigazda szerepében Markó Enikő az örvendetesen elszaporodott visszaemlékezések, interjúkötetek kapcsán az iránt érdeklődött, mennyire tükrözik az általuk is megélt valóságot ezek az írásművek. Bethlen Anikó szerint vegyes a kép. A negyvenes, ötvenes évek történelmi eseményei az erdélyi főnemesi családok jelentős részét nyugati emigrációba kényszerítette. Az itthon maradottak szörnyű megaláztatásokat éltek át, de öntudatuk, emberi tartásuk révén többnyire állták a sarat. Gáll Károly például kétévente volt kénytelen iskolát cserélni – mikor eltanácsolták, mint osztályidegent, mikor az iskola szűnt meg – s végül 1976-ban, jó negyvenesként szerzett mérnöki diplomát. Bethlen Anikó nyelvtanításból élt. „Az ötvenes évek Vásárhelye különleges hely volt, számos kitelepített főnemesi család, földbirtokos kényszerlakhelyéül jelölték ki, az összlakossághoz viszonyított nemesek aránya talán itt volt a legnagyobb Európában, lépten-nyomon Telekiekkel, Bethlenekkel, Keményekkel, Tiszákkal, Hallerokkal, stb. találkozhatott a székely városlakó” – jelentette ki Haller Béla, a Bolyai Farkas Líceum tanára. /Király K. László: Nemesi valóság, = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2007. december 27.
Fél évszázad után előkerültek a nagyváradi római katolikus püspöki palota dísztermének festményei. A kommunizmus alatt eltüntetett falképeken a városalapító Szent László király életének jelenetei láthatók. A palota dísztermének restaurálása közben előtűnt mennyezeti falfestményeken Lászlót királlyá koronázzák, harcol a kun vitézzel, megalapítja a váradi egyházat, vizet fakaszt a sziklából, átveszi a keresztes hadak vezéri botját, és vadakat idéz meg éhező táborának. A dísztermet 1878-ban gróf Lipovniczky István püspök felkérésére Storno Ferenc jeles soproni festőművész díszítette. /Rejtett váradi freskók. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./
2007. december 28.
Újabb teremmel bővül a gyulafehérvári Gróf Mailáth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceumhoz tartozó óvoda. A termet az intézmény költségvetéséből és a Pro Diaspora Alapítvány segítségével tették otthonosabbá, a fűtéshálózatot felújították. Jelenleg 33 gyerek tanul az óvodában, mondta Fari P. Ilona óvónő, hozzátéve: vannak tiszta román családból vagy vegyes házasságból származó gyerekek is. Fontosnak tekintik, hogy legyen Fehérváron magyar óvoda, ennek a magyar közösségre nézve is építő jellege van, így a szülők is gyakrabban találkoznak különböző rendezvények alkalmából. /Sz. B. : Van jövője az óvodának. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./
2008. január 4.
Wass Albert legszemélyesebb szépirodalmi alkotása a Kard és kasza című történelmi családregény, amelyben az Erőss család sorsán keresztül a Wass-nemzetség kilencszáz éves történetét eleveníti meg, az 1050-ben a Mezőségre érkező Buzáttól, az „ősapától” Erőss Miklós grófig, az író alter egojáig. A visszatérő Miklóst mindent látó, gyógyító, szent emberként emlegetik a környékbeliek, s egyre többen keresik föl a falvakból segítségét, tanácsát kérve. Ő pedig a szenvedő, nélkülöző embereknek a szeretetről beszél. A Wass Albert-recepciót vette számba Szakács István Péter. Wass Albert elkötelezett ellenzői arra hivatkoznak, hogy az író szélsőségesen nacionalista nézeteket vallott, antiszemita volt, a nemzetiszocializmus megrögzött híve. Végletes nacionalizmusára, Jönnek című művét szokták idézni. Ez az írás azonban megtisztító hatású. Zaklatottságát a téma indokolja. Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásának szubjektív beszámolójáról van szó benne. A nemzeti hovatartozásnak olyan szenvedélyes megnyilatkozása ez a könyv, mint a mélyen vallásos Dsida Jenő Psalmus Hungaricusa. Az, hogy Wass Albert történeteiben felbukkannak zsidó származású szereplők, még nem jelent antiszemitizmust. Azzal is vádolják, hogy az emigrációban a hungarista sajtóban publikált. Vádlói azonban egyetlen ilyen cikket sem tudnak felmutatni, Wass Albert ugyanis rossz viszonyban volt a hungarista mozgalommal, nem közölt szélsőjobboldali lapokban. Ezzel szemben a kommunizmus több évtizedes diktatúrája idején erdélyi és magyarországi írástudók adtak közre egyház- és osztályellenes kirohanásokat, zengtek ódákat a század vörös mészárosairól: Sztálinról és Rákosiról vagy éppen Ceausescu román diktátorról. Hogyan lehetséges, hogy ugyanazok, akik azt hajtogatják, hogy Szilágyi Domokos költői megítélésekor nem számít, mit tett gyarló emberként, Wass Albertet az ellene felhozott – megalapozatlan – vádak alapján a humánum nevében mélységesen elítélik? Wass Albert a statisztikák szerint az utóbbi tizenhét esztendő legolvasottabb magyar írója. Talán azért olvassák oly sokan a könyveit, mert bennük az erdélyi magyarság máig megoldatlan drámai sorsproblémáiról van szó. /Szakács István Péter: Homokszemcsék, köd és betűk. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./
2008. január 9.
Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke a magyar utcafeliratok helyzetével kapcsolatban elmondta: november elején három kérést nyújtottak be a Nagyvárad Polgármesteri Hivatalába. Az egyikben arra kérik a városvezetőséget, hogy az általuk is megszavazott határozatot – miszerint az utcanévtáblákra ki kell írni az út, utca, tér stb. feliratokat – tartsák be és léptessék életbe. Másik kérésük: nevezzék el Rhédey grófról a Balcescu parkot, hiszen ő adományozta azt a városnak. A harmadik: magyar személyiségekről elnevezett utcák számának növelésére ösztönözték a városatyákat. A három kérvényükből csak az elsőre érkezett válasz, mely szerint a polgármesteri hivatal felszólította az illetékes szakbizottságokat, hogy mérjék fel a helyzetet, miképpen lehet megvalósítani a táblák kihelyezését. A többi beadványukra nem kaptak választ. Nagy elmondta, hogy december közepén személyesen találkoztak Biró Rozália alpolgármesterrel, aki biztosította az EMI vezetőségét, hogy válaszolni fog írásban is a beadványaikra. Az alpolgármester csodálkozásának adott hangot, amikor az EMI elnöke elmondta, hogy az RMDSZ-szervezetek nem támogatták a Szent László térért indított aláírásgyűjtő kezdeményezésüket. Nagy József Barna elmondta, ha a törvényben meghatározott időben nem kapnak érdemleges választ beadványaikra, perbe fogják a városházát, mivel nem tartja be a határozatokat. Külön kérték a hivatalt, hogy magyar nyelven válaszoljon, mert a törvény ezt a jogot biztosítja azokon a településeken, ahol a magyarság lélekszáma meghaladja a 20 százalékot. /Létai Tibor: Az új évben is stagnál a magyar utcanévtáblák ügye. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 9./
2008. január 10.
Az erdélyi magyar irodalom legtalányosabb és legzaklatottabb sorsú írója, gróf Wass Albert január 8-án lett volna százesztendős, ha megérte volna. Wass Albert mindörökre erdélyi patrióta maradt, a hegyei, az Istenszéke, a Kelemen-havasok, a zúgó Maros után vágyakozó nagy nosztalgiázó. A második világháború után a Kolozsvárott felállított szedett-vedett román népbíróság halálra és teljes vagyonfosztásra ítélte az írót, s az ítéletből talán az elkobzás volt a fontosabb, hogy vagyonokhoz juthassanak a másodszor is ,,honfoglalót” játszók. Az Egyesült Államokban a hivatalosságok alapos vizsgálat után tisztázták a vádak alól, állampolgárságot nyert. De itthon nem volt bocsánat a nagy román demokráciában. Ma alighanem a legolvasottabb erdélyi magyar író, életműve sorozatban jelenik meg. Írásainak humánus üzenete indokolja népszerűségét. /Magyari Lajos: Wass Albert föltámadásai (Száz éve született Wass Albert). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./
2008. január 14.
Gernyeszegen eltűnt Bethlen István bronz mellszobra. A református templom kertjében üresen áll a talapzat, rajta a felirat: – Bethlen István – 1874 Gernyeszeg – 1946 Moszkva – Miniszterelnök 1921–1931 – Hazatért. A mellszobrot a magyarországi Blaskó János szobrász készítette. Az ugyancsak anyaországi Piliscsabáért Alapítvány adományozta a gernyeszegi református egyháznak, és a templom kertjében 2006 októberében avatták fel. Bethlen István a falu szülötte. Erdélyben ugyanennek a szobornak mása Székelyudvarhelyen a Szoborparkban van kiállítva. Értesítették a rendőrséget. Többen úgy vélik, hogy a szobrot a bronz miatt vitték el, egyesek azonban más jellegű hátteret gyanítanak a lopás mögött. /Kilyén Attila: Szoborlopás Gernyeszegen. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./ Gróf Bethlen István, Magyarország 1921–1931 közötti miniszterelnöke 1874. október 8-án Gernyeszegen született. Politikusi pályafutását Erdélyben kezdte, majd Budapestre költözött. 1919 februárjában létrehozta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját, amellyel egy évvel később választásokat nyert. 1921-ben miniszterelnökké nevezték ki. Kormányzata támogatta és stabilizálta a Horthy-rendszert. 1931 augusztusában lemondott miniszterelnöki tisztségéről, de a politikában a kormánypárt vezetőjeként, később Horthy tanácsadójaként jelentős szerepe volt. 1943–44-ben a háborúból való kilépést támogatta, és angolszász irányú különbéke-kísérleteket szervezett. 1944 decemberében az oroszok elfogták, majd fél évre rá a Szovjetunióba vitték, nehogy megkísérelje a kommunistaellenes erők összefogását. Moszkvában, a Butirszkaja-börtön kórházában halt meg szívbénulásban 1946. október 5-én. /Szucher Ervin: Rövidre sikeredett hazatérés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2008. január 16.
1996-ban létesült a sepsiszentgyörgyi Társ Könyvkiadó és -forgalmazó Kft. Tulajdonosa Csikós Barnabás és felesége, Júlia. Nincs saját üzlethelyiségük, a tömbházlakásukkal szomszédos lakrész a raktár és az ,,eladási pont”. Alkalmazottjuk sincs, a Csikós házaspár végez minden teendőt. Júlia a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, Barnabás a Brassói Műegyetemen végzett, az elektromérnöki karon. Ismert, hogy csak Magyarországon kb. kétezer, könyvkiadással és -forgalmazással foglalkozó cég van bejegyezve. Ezeknek csak egynegyede aktív, de az is nagy szám, olyan ötszáz körüli, s óriási konkurenciát jelent. Csikósék első kiadott könyve Benedek Elek Honszerző Árpád című ifjúsági történelmi regénye volt. Szerencsére még a kiadást követő első fél évben háromezer példányt tudtak belőle eladni. Ezután kiadtak egy Méhes György-kötetet és egy Benedek Elek-meseválogatást. Elkezdték a magyarországi szépirodalmi és történelmi vonatkozású könyvek importját és terjesztését. A hét szűk esztendő véget ért, bekövetkezett a javulás. Az elmúlt két évben kiadtak tizenhárom könyvet, meseválogatásokat és ifjúsági regényeket. Svédországban elérték Veress Zoltán írót, akinek az engedélyével kiadták a Tóbiás és Kelemen című, valamint a többi kedves verses meséjét. 2005-ben Csikós Júlia megszerkesztette a Gróf Mikó Imre, 1805–2005 című emlékkönyvet. Az első könyveiket a csíkszeredai Alutus nyomdában nyomtatták, a többi mesekönyvet és ifjúsági regényt Magyarországon, ugyanis ott olcsóbb volt. Az utóbbi időben megjelent helybeli tanítónők által szerkesztett öt könyvcímük is közmondásokkal, mondókákkal. /Czompó János: Kétszemélyes könyvkiadó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./
2008. január 25.
Michael Shafir még az egyetemi tanári tisztség által biztosított tekintéllyel is visszaélt, valótlanságot állítva rágalmazta az Erdélyi Magyar Ifjakat, mert vezetőik tiltakoztak Szili Katalin látogatása ellen, hazaárulónak nevezve a Gyurcsány Ferenc mellett december 5-e, az októberi rendőrterror és a többi viselt dolga ellenére is kiálló MSZP-s politikust. Wass Albert nem élhet a replika jogával, tíz évvel ezelőtt meghalt. A kommunista román népbíróság halálra ítélte: magyarként, grófként és íróként – ártatlanul. Michael Shafir bevallotta: nem sokat tud az EMI-ről. Bagoly Zsolt tájékoztatta: az EMI 2002-ben alakult (ma hat városban működik), célja, hogy erősítse az erdélyi magyar fiatalságban a nemzeti öntudatot és hazaszeretetet. Michael Shafir „szélsőségesség”-nek nevezi, hogy 2005-ben az EMI levélben kérte Hiller István MSZP-elnököt, ne változtassa füttykoncertté október 6-át, minekutána március 15-én ez sikerült Gyurcsány Ferencnek. Szintén szélsőség, hogy szóvá tették Eörsi Mátyásnak: elfogadhatatlan, hogy magyar politikus gyűlöletet szítson az egyik nemzetrészben a másik ellen. Shafir „félfasiszta” Magyar Gárdáról, helytelenül írt nevű Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomról és egy kézdivásárhelyi (nem létező) Székely Gárdáról beszélt, mondván, ezeknek importálja a szélsőségességét az EMI. A kapcsolat létezésének bizonyítása elmaradt. Shafir szerint ezen szervezetektől az EMI pénzt kap. Ez nem felel meg a valóságnak. /Bagoly Zsolt – (az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke): Wass Albert háborús bűnös, az EMI szélsőséges. Q. E. D. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2008. január 27.
A Szikra a Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspökről nevezett Római Katolikus Teológiai Líceum /Gyulafehérvár/ időszakosan megjelenő folyóirata, 1995-ben született, általában nagyobb ünnepek alkalmával jelenik meg: karácsonykor, húsvétkor, olykor pünkösdkor is. 1995-ben néhány kisszeminarista elhatározta, hogy kiadnak egy diáklapot. Az első példány egy rozoga tűs nyomtatón született, majd a városban sokszorosították. Ezután a kiadás következett. Mára a Szikra teljesen megváltozott, elkészítésének módja korszerű. Öt modern számítógép, újságszerkesztő program segíti a lelkes csapat munkáját. A cikkeket diákok írják (nagyrészt). Az egyik rovat bemutatja a különféle szerzetesrendeket. /Máthé Szilveszter főszerkesztő: Diáklap születik. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 27./
2008. január 27.
Fodor József, a nagyváradi római katolikus egyházmegye általános helynöke elindította a Szent László Könyvek sorozatát, amelynek keretében a Sapientia Varadiensis Alapítvány szervezésében Nagyvárad utolsó püspökeiről és jeles személyiségeiről tartott előadásai fognak megjelenni. A sorozat első kötete az elmúlt év utolsó napjaiban látott napvilágot, és az egykori Osztrák–Magyar Monarchia utolsó tábori püspökének, a nagyváradi apostoli kormányzónak, Bjelik Imrének állít alaposan dokumentált emléket. Bjelik Imre a Trencsén megyei Illaván született 1860. július 22-én, iparos családban. Nyitrán végezte el a teológiát, ugyanott szentelték pappá 1883-ban. Átkérette magát a tábori papi szolgálatra. Rövid idő alatt teljesen átszervezte a tábori püspöki hivatalt. Közben egymás után jelentek meg könyvei: A tábori püspökség története, A császári és királyi hadsereg katonáinak imakönyve, A tábori papok kézikönyve címmel. 1911-ben megkapta a nagyváradi latin szertartású székeskáptalan irodalmi stallumát is. 1913. február 2-án szentelték Bjelik Imrét püspökké. Az első világháborúban tábori püspökként lelkiismeretesen látogatta a harctereket. Mindenkihez a saját anyanyelvén szólt, mert beszélte a monarchia minden nemzetiségének a nyelvét. A trianoni diktátum után, 1919-ben költözött Nagyváradra, ahol gróf Szécsényi Miklós püspök rábízta a papnevelő intézet vezetését, majd 1922-ben helynökké tette. Szécsényi püspök tragikus halála után, 1923. december 9-én XI. Pius pápa Bjelik Imrét nevezte ki teljes püspöki jogkörrel váradi apostoli kormányzónak. Ő szerezte be a székesegyház új harangjait. Bjelik Imre 1927. május 9-én hunyt el. /Fodor György: Megjelent a Szent László Könyvek sorozat első kötete. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 27./
2008. február 4.
A felekezetközi összefogás szellemében február 1-jén Kolozsváron, az Unitárius Püspökségen sor került a város elismert vallási felekezetei képviselőinek tanácskozására. Egyetértés volt a következőkben. A vallásoktatásnak a kommunizmus bukása utáni közoktatásba történő visszavezetése nem egyszerű gesztusértékű engedmény volt, hanem belátása annak, hogy az ateista kommunizmus évtizedeiben súlyosan megsérült valláserkölcsi értékrendet rehabilitálják. Ugyanebben a helyreállítási közegben került vissza a teológiai oktatás az állami egyetemeken. A vallásoktatás jelenléte döntő többséggel pozitív hatással volt az állami iskolai intézményekre. Az általános műveltség nélkülözhetetlen és meghatározó alapja a vallásos kultúra. A tanügyi törvénytervezetben megfogalmazott kétértelműség aggodalomra ad okot. Az új tanügyi törvénynek valláserkölcsi jellegűnek is kell lennie, hogy az értékeszményt szolgálja, az anyagiasság hamis társadalmi modelljeivel ellentétben. Különböző nyomást gyakoroló érdekszervezetek azon megnyilvánulásai, mely szerint az iskolai vallásoktatást európai előírások miatt kell visszafojtani ennek teljes kiiktatásáig – nem más, mint a közvélemény tudatos félrevezetése. Kulturális és vallási területen minden uniós tagállamnak kizárólagos önrendelkezési joga van. Aláírók: Gál László, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum igazgatója, dr. Radu Preda, Babes–Bolyai Tudományegyetem, Ortodox Teológia, Ielciu Dorin, Ortodox Teológiai szeminárium, Kató Levente, Királyhágó-melléki Református Püspökség tanácsosa, Székely Árpád, Kolozsvári Református Kollégium igazgatója, Popa Márta, János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatója, Solymosi Zsolt, János Zsigmond Unitárius Kollégium lelkész-tanára, Flore Dragan, Emanuel Baptista Teológiai Líceum igazgatója, Paraschiva Pop, ASCI iskolák nemzetközi szervezete, Asanache Romeo Gheorghe, Észak Erdélyi Adventista Egyház, Sandra Nicolae, Samariteanul Egyesület vezetője, Codorean Sabin vallásügyi inspektor, neoprotestáns felekezetek, Hulpe Ruxandra, vallásügyi inspektor, ortodox felekezet, Schuller Hajnal, Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium igazgatója, Vörös Alpár, Unitárius Püspökség tanácsosa. /Vallásoktatás az iskolában: a romániai oktatás európai tanúságtétele. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
2008. február 5.
A Betegh grófoknak nagy családi birtokuk és kúriájuk volt Felőrön. Az örökösök nemrég visszaigényelték a földeket és az épületet is, az ügyben még nem született végleges döntés. Az egykori Betegh-kúria mögötti földterületet már visszakapták a leszármazottak, és ha sikerül megegyezni velük, és megvenni a területet, akkor oda építenék az új iskolát. A jelenlegi elemi iskola épülete, amelyet 1898-ban épült, szörnyű állapotban van, az óvodának pedig nincs épülete. A magyar tagozat a református egyház imatermében működik, a helyi református lelkész jóvoltából. A Betegh-kúria épületében most könyvtár és az óvoda román tagozata működik, de a kábeltévé cég székhelye és az állatorvosi rendelő is ott kapott helyet. Tavaly sikerült felújítani a községhez tartózó csicsókeresztúri iskolát, korszerű tanintézményben tanulhatnak a környékbeli diákok. Most a felőri általános iskola következik, ahol már megkezdték a munkálatokat. András János iskolaigazgató közölte, a felőri általános iskolának 150 diákja van, amelyből 33 magyar. Egyre csökken a gyereklétszám, a felőri magyar családok általában csak egyetlen gyereket vállalnak. A nemrég Felőrre beköltözött román családok viszont általában többgyerekesek. Felőrben és Csicsókeresztúron már kiépítették a gázhálózat 90 százalékát. 2004 szeptemberétől a csicsókeresztúriakhoz és a felőriekhez eljut a jó a minőségű ivóvíz. Csicsóhagymásra még nem sikerült bevezetni a vizet. Felőrön a művelődési házat többnyire bálok szervezésére, színi társulatok vendégszereplésére használják. Süket István az egyetlen helyi magyar kisvállalkozó. Gáll Mihály felőri helyi református lelkész évek óta dolgozik egy szórványközpont felépítésén. Nemcsak iskola, hanem művelődési központ is működne az épületben, amelynek célja a hagyományőrzés. A Magyar Házban (nem csak felőriek számára) óvodát és I–VIII. osztályt működtetnének. A település szomszédságában található 12 község magyar gyerekeit majd ide várják. Gáll Mihály lelkész elmondta, hogy az RMDSZ nem támogatta az építkezési munkálatokat. Magyarországi, hollandiai, amerikai barátaik viszont támogatják a kollégium felépítését, ugyanúgy az egyházkerület is támogatja a szórványkollégium létesítését. A múlt nyáron kirándulni vitték a gyerekeket a magyarországi Bethlen Farkas támogatásával. Erdély egykori kormányzójának, Bethlen Bélának az unokája Bethlenben született. /Dézsi Ildikó: Felőr – fejlődőképes község a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
2008. február 16.
Február 15-én elhelyezték el Wass Albert író szobrának alapkövét a debreceni Nagyerdőben. A Medgyessy sétányra tervezett, életnagyságú alkotás elkészítéséhez és felállításához szükséges pénzt a debreceni Polgári Casino Egyesület adományokból gyűjtötte össze. Az egyesület és a Gróf Wass Albert Társaság által szervezett alapkőletételi ünnepségen Kósa Lajos polgármester mondott beszédet, emlékeztetve arra a vitára, ami a szobor állítása kapcsán kirobbant a helyi politikusok, illetve hazai és határon túli irodalmárok között. /Letették Wass Albert szobrának alapkövét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 16./
2008. február 24.
Fiedler István püspöknek /Nagybecskerek, 1871. okt. 14. – Nagyvárad, 1957. okt. 25./, az egyesített szatmári és váradi római katolikus egyházmegye első főpásztorának állított emléket Fodor József pápai prelátus, nagyprépost, a nagyváradi egyházmegye általános helynöke a Szent László-könyvek sorozat 2. kötetében. 1930. június 5-én a Szentszék egyenrangúként egyesítette a szatmári és a váradi római katolikus püspökségeket /a 900 éves nagyváradi egyházmegyét a 100 éves szatmárival/. Abban az időben Romániában a helységek nevét hivatalos iratokban csak román nyelven használhatták: így az egyesített két egyházmegye neve Satu Mare si Oradea-i római katolikus püspökség lett. Piusz pápa 1930. október 16-án Fiedler István temesvári kanonokot nevezte ki az egyesített egyházmegyék első és egyetlen püspökének – lévén, hogy nem volt utóda ilyen címen. Fiedler István több helyen volt káplán, majd hittanár, újabb hat évig a temesvári papi szeminárium spirituálisa. 1916–1923 között esperes-plébános Resicabányán. 1923-ban Glattfelder Gyula csanádi püspök kinevezte temesvári székesegyházi kanonokká, a temesvári teológián pedig átvette az erkölcstan és lelkipásztorkodás-tan tanítását. 1926-tól az egyházmegye általános helynöke. 1930-ban szentelte püspökké Angelo Maria Dolci apostoli nuncius-érsek, társszentelők gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi és Pacha Ágoston temesvári püspökök voltak. Fiedler István Erdélyi Lapok címmel országos katolikus napilapot indított, egyesítette a papnevelő intézeteket úgy, hogy az I–II. évfolyamot Szatmárra, a III–IV. évfolyamot Váradra helyezte át. A román sajtóban támadták, követelve, hogy fosszák meg püspöki székétől. 1939. november 8-án lemondott püspöki székéről, cserébe azért, hogy az ún. Rongyos Gárdában való részvételük miatt letartóztatott papjait ne ítéljék halálra államellenes összeesküvés vádjával. Haláláig – 18 éven át – a legnagyobb visszavonultságban élt. Az 1947 utáni időszakban Fiedler István volt az egyedüli püspök, akit a kommunista hatalom nem börtönzött be, mert nyugdíjas volt. Mint egyedüli apostolutód, bérmált és papokat szentelt Nagyváradon és Gyulafehérváron. /Fodor György: Isten országáért dolgozott és szenvedett. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./
2008. február 27.
Marosvásárhelyen a Bernády Házban megnyílt Felvincen élő Sipos László festőművész tárlata, egyúttal bemutatták a munkásságáról szóló albumot, megjelent Tőzsér József, az albumot kiadó csíkszeredai Pallas Akadémia Kiadó igazgatója is. Tőzsér József szólt a tizenötödik évét ünneplő kiadóról, illetve a megjelenés előtt álló kötetekről: Nyirő József Elszántak és Havasok című regényeiről, Páter Benedek ferences atya kolostortörténetének második, többek között a csíksomlyói kolostort bemutató kötetéről, Natalie Kálnoky grófnő könyv formájában megjelenő doktorátusi dolgozatáról, illetve a Műterem-sorozat legutóbbi, Major Gizellát bemutató kötetéről. /Nagy Botond: Boszorkánykonyha az értéktelenség korából. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./
2008. március 1.
Kemény József gróf és történész a 19. század első felében készített több hamisítványt, többek között Udvarhelyszék két Oláhfalujának 1301-es létét igazolandó. E két ,,oklevél” hatására keletkezett egy mítosz, mely román akadémiai körökben még ma is tartja magát, hogy Székelyföldön egykor komolyan szervezett román kenézségek léteztek. Erre ugyan csupán a két említett hamis oklevél a bizonyíték, melyek valótlan voltát román történészek is bebizonyították, mégis: jól hangzó mítosz. A történész feladata az, hogy lerántsa a leplet a hamisítványokról – ezt tette Hermann Gusztáv Mihály történész Az eltérített múlt című, több tanulmányt tartalmazó legújabb kötetében. Ellenkező hatásra törekvő hamisítványok is láttak napvilágot, ilyen a Csíki Székely Krónika például, mellyel szintúgy foglalkozik Hermann Gusztáv. Ez utóbbi számtalan irodalmi mű alapjául szolgált, többek között Jókai Bálványosvárának is, s ez az első ,,forrás”, melyben feltűnik a rabonbán kifejezés. /Váry O. Péter: Mítoszok és valóság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./
2008. március 3.
Második, bővített kiadását élte meg gróf Degenfeld-Schonburg Sándor A vadászszenvedélyről /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ című kötet. Szerzője 1964-ben Kolozsvárról vándorolt ki Németországba, gyermekkorában ismerkedett meg a vadászattal. Könyvében olvashatunk a vadászszenvedély eredetéről, etikájáról, a vadakról, a növényekről és természetesen az emberről. A szerző mások vadászélményeiből is tallózott. /Ö. I. B. : Közép-európai vadászkaleidoszkóp. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2008. március 12.
Szőcs Géza 1987-ben felkereste Amerikában Wass Albertet. Ha valaki akkor azt mondja neki, hogy a rendszerváltás után a magyar közvélemény egy része még mindig azt a román vádat fogja szajkózni ellene, hogy háborús bűnös, tehát fasiszta, akkor így válaszolt volna: no, akkor az a rendszerváltás sem sikerült a legjobban. A magyar kohéziós erők megroppantak, mutatott rá Szőcs Géza. Wass Albert írásaiban, közéleti szerepléseinek dokumentumaiban nem találjuk nyomát idegengyűlöletnek, nemzetiszocialista ideológiának, más népek vagy nemzetek megsemmisítését célzó szándékoknak. A funtineli boszorkány, az erdélyi román nép életének olyan szeretettel történő ábrázolása, hogy az csak a legnagyobb román prózaírók műveihez hasonlítható. „Ahogyan Esterházy János Szlovákiában, ahogyan Bethlen Béla kormánybiztos Erdélyben történelmileg vitathatatlanul nemes és bátor fellépésének emlékét elhomályosította a „magyar gróf” mint szimbolikus figura ellen primitív panelekkel operáló gyűlöletkeltés, úgy Wass Albertnek is bűnhődnie kellett a származása miatt” – emelte ki Szőcs Géza. Az Egyesült Államokban letelepedő Wass Albert múltját az akkor rendelkezésre álló eszközökkel, a bevándorlási hatóságok és a titkosszolgálatok alaposan és mindenre kiterjedően ellenőrizték, ezt hangsúlyozni kell. Számos próbálkozás történt Wass Albert írói helyének meghatározására, életművének elhelyezésére a magyar irodalom történetében. Ezeket azonban mindig lesöpörte „a mi antiszemita grófunk” fantomjának sztereotípiája. /(Szőcs Géza: A százéves Wass Albert. = Erdélyi Napló, 2008. febr. 20., folyt. : febr. 27., márc. 5., márc. 12./
2008. március 27.
Idén januárban Gernyeszegen a református templom kertjéből ellopták Bethlen István volt miniszterelnök mellszobrát. A politikus gróf a falu szülötte volt. A falu lakossága büszke volt a szoborra, amelyet a Piliscsabáért Alapítvány adományozott a gernyeszegi református egyházközségnek. Veress Róbert lelkész elmondta, hogy többször érdeklődött, a rendőrség mindig ugyanazt a szóbeli választ adta: a nyomozás folyamatban van. A budapesti Blaskó János szobrász megígérte a falubelieknek, hogy a mellszobrot újraöntik, és úgy rögzítik a talapzathoz, hogy ne lehessen elmozdítani. /(kilyén): Nemcsak a szobornak, a tolvajoknak is hűlt helye. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./
2008. március 31.
Március 29-én a hagyományokhoz híven Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Ismételten elhangzott: alaptalanok azok az aggályok, amelyek a tavaly, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külföldi területi bizottságaként megalapított Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) kapcsán merültek fel, mert az nem osztja meg, inkább kiegészíti a romániai magyar tudományos életet. A közgyűlésen megjelent anyaországi vendégek is megerősítették, hogy az EME a továbbiakban is élvezi az MTA anyagi és erkölcsi támogatását. Az EME 2007-es tevékenységének mérlege tudományos szempontból biztató, de elkobzott javainak visszaszerzésében nem történt előrelépés. Egyed Ákos elnöki jelentéséből kiderült: az EME munkája folyamatos és eredményes maradt. Az MTA által létrehozott KAB és az EME között a legszorosabb partnerséget alakították ki, az előbbi használatára, szerződéses alapon, három évre adták át a Tamás András/Ghica utcai Moll-házat. Az idei tervek között szerepel a projektfinanszírozású tudományos kutatás ösztönzése, az EME és kutatóintézete integrálódásának szorgalmazása a romániai tudományszervezetbe, az együttműködésre való törekvés a Sapientia EMTE-vel, a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel, a Partiumi Keresztyén Egyetemmel, a Kolozsvári Történelmi Múzeummal és az Egyetemi Könyvtárral, a székelyföldi múzeumokkal stb. Követelmény a belső kommunikáció javítása és az egyéni felelősségvállalás érvényesítése. Görömbei András (MTA, Határon Túli Magyar Tudományosság Elnöki Bizottság elnöke) átadta a Vizi E. Szilveszter MTA-elnök által aláírt együttműködési megállapodást, amely 2008-ra 5 millió forintnyi műhelytámogatásban részesíti az EMÉ-t. Monok István, az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) igazgatója és a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke szintén az összefogás fontosságát hangoztatta, kiemelve, hogy 2009-ben az OSZK elkészíti az EME elektronikus könyvtárát. Bitay Enikő EME-főtitkári jelentésében többek közt arról számolt be, hogy 2007-ben 23 előadást és 6 könyvbemutatót tartottak, nagy sikernek örvendett „A magyar tudomány napja Erdélyben” című konferencia, és hogy jelenlegi taglétszámuk 4762 (tavaly 123 új taggal gyarapodtak). Muzsnay Csaba felszólította az EME elnökségét, hogy aktivizálja EP-képviselőket a Bolyai Egyetem és annak a BBTE-ről eltávolított két kezdeményezője ügyében. Garda Dezső erkölcsi támogatást kért az ellene beindult politikai lejáratási kampánnyal szemben, amiért a törvényesség keretein belül segítette a tudományos múlttal rendelkező, idős Demény Lajost, hogy a hatóságok ne tegyék ki bukaresti lakásából. Az alapszabály értelmében megújították az EME választmányának 1/3-át: az 1. szakosztályban Wolf Rudolf, az 5-dikben Prezenszky István és Talpas János jutott ebbe a tisztségbe. Entz Géza díjat nyújtottak át dr. W. Kovács Andrásnak A Wass család cegei levéltára című levéltár-ismertető kötet összeállításáért. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett munkássága elismeréseként Gr. Mikó Imre emléklapot kapott Muckenhaupt Erzsébet csíkszeredai muzeológus, könyvtörténész és Bajusz István zilahi régész, valamint tiszteletbeli taggá választották Kósa Ferencet az erdélyi nyelvészeti kutatások terén végzett tudományos és oktatói munkásságáért. /Ördög I. Béla: Évi közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
2008. április 5.
A tordai Petőfi Kör idén is meghívta a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban működő Fenichel Sámuel Önképzőkör diákjait az általa szervezett Aranyosszéki Népfőiskola előadására, ahol a meghívott diákok Nagyenyedi csillagok címen mutatták be legfrissebb „tanulmányaikat”. Az egyik diák gróf Mikó Imrét mutatta be, aki nemcsak diákja volt az iskolának, hanem főgondnoka is, a másik Szász Károly püspök sokoldalúságát hangsúlyozta, a harmadik Barabás Miklós festőművész életútját vázolta fel. Végül Józsa Miklós nyugalmazott magyar szakos tanár Áprily Lajosról tartott előadást. /Dvorácsek Ágoston a Fenichel Sámuel Önképzőkör vezető tanára: Torda. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./
2008. április 9.
Az ötvenes évek elején állandóan a sikeres kollektivizálásáról, az élmunkásokról kellett írni. A sajtó egy szót sem írt a bukaresti törvényszék 1950. augusztus eleji ítéleteiről, melyekben Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspököt életfogytiglani börtönre ítélték. Csoportos koncepciós pert kreáltak, belekeverve Korparich Ede Hangya elnököt, Lakatos István szociáldemokrata képviselőt, a Szövetség szövetkezeti központ elnökét, dr. Szász Pált, az EMGE utolsó választott elnökét, akit tíz évre, míg Kurkó Gyárfás MNSZ elnököt huszonöt évre ítélték. Belekeverték az ügybe Teleki Ádám grófot, a baloldali szimpatizáns agrárpolitikust, Venczel Józsefet, a Bolyai Egyetem statisztika professzorát, Bodor Bertalan bankigazgatót. Az ítéletekről pontosan nem tudott senki semmit, csak mendemondák kerültek ki, pl. Kurkóról, aki tiltakozásul, felháborodva, ráborította az asztalt a bíróság elnökére. Az EMGE éléről a Magyar Népi Szövetség távolította el Szász Pált, és ekkor vette át a vezetést Vass Márton, Antal Dániellel együtt. Szász Pál 1945 után az erdélyi kisgazdaságok jövőjéről tartott előadást, és azt fejtette ki, hogy az olyan nagyüzemi gazdaságok, mint a kolhozok, Erdélyben nem válhatnak be, mert nem alakíthatóak ki olyan nagytáblás üzemformák, melyeket mezőgazdasági nagygépekkel gazdaságosan lehet művelni. Tamási Áron hazahívását Kurkó Gyárfás helyeselte és támogatta, pedig tudta, hogy Nagy István tüzet fújt az „áruló” Tamási ellen. Mert akkor az volt az erdélyi baloldal véleménye, hogy Tamási elárulta az 1937-es Vásárhelyi Találkozó eszméit. A később időben, ahányszor Kurkó sorsa szóba került, Sütő András mindig megjegyezte: „támogatta, hogy Erdélyt Romániához csatolják, a román állam hálából ezért becsukta. ” Kurkóék és Márton Áron sorsa sokáig foglalkoztatta az embereket, mert hivatalosan nem jelent meg a perükről semmi. Az emlékeit közlő Katona Szabó István erre is kitért. Marosfőn nyaralt 1950-ben, ahol szóba hozták a kérdést, miért tartóztatták le őket, és Bányai László kommunista vezető fia, Bányai Péter, aki éppen ott nyaralt, kategorikusan felelte: a Rajkkal való kapcsolatuk miatt. A Bányai-fióka alig tízéves lehetett, biztosan az apjától hallotta ezt a véleményt. Katona Szabó István ezután figyelmesen kereste a Rajk-perről megjelent kék könyvben, de Rajknak semmilyen erdélyi vonatkozását nem találta a részletes periratban. Arról sem írtak az újságok, hogy a szerzeteseket deportálták, de csak a katolikusokat, mert az ortodox kolostorokban a nagyszakállú szerzetesek zavartalanul élték életüket. A sajtó foglalkozott a nagy „Vatikáni-kémperrel”, melynek során még szabadlábon lévő katolikus püspököket ítéltek el. Az sem kapott publicitást, hogy a Bolyai Tudományegyetemből kiszakították a jog és közgazdasági kart. A jogi kar kétnyelvű tagozatúvá vált, azután pár év múlva megszűnt. Ez volt az első kísérlet az önálló Bolyai Egyetem felszámolására. /Katona Szabó István: A felszámolások folytatódnak. Részlet A nagy hazugságok kora című önéletírásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2008. április 17.
Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapító közgyűlése 1885. április 12-én Kolozsváron zajlott, a szervezet megalakulásának ötlete azonban a szórványvidéken alakult ki, nevezetesen Hunyad megyében, ahol gróf Kún Kocsárd, Szathmáry György, Sólyom Fekete Ferenc, felismerve a szórványmagyarság körében az asszimiláció veszélyét, erős művelődési, történelmi egyesület létesítését szorgalmazta. Ennek eredménye volt, hogy 1882-ben megalakult a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság, amely több évtizeden át fejtett ki jelentős tevékenységet. Az ötletből nőtt ki a Kolozsváron megalakuló EMKE, melynek tiszteletbeli elnöke lett gróf Kún Kocsárd, pár évvel később pedig a szintén Hunyad megyében tevékenykedő gróf Kuún Géza lett az egyesület országos alelnöke. Trianon az EMKE és általában a közművelődés halálát jelentette. 1989 után szembesültek azzal, hogy a XX. század traumái, de különösképpen a második világháború utáni időszak kiölte a cselekvőképességet, a kezdeményezőkészséget az erdélyi magyarságból. Az újraalakuló EMKE többek közt ezt próbálta feléleszteni. 1989 után korán felismerték a decentralizáció fontosságát. Az EMKE mindenütt, de a szórványban különösen arra törekedett, hogy bátorítsa az önálló kulturális civilszervezeteket. Például a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület a helyi EMKE-szervezetből nőtt ki, de számtalan példa van erre a nagyobb városokban Déván, Vajdahunyadon, a Zsil völgyében is. Kezdeményezői voltak a magyarház-láncolat kialakításának. Komoly gond a kisközösségek kérdése. Hunyad megyében ilyen például Brád és Hátszeg környéke, Piskitelep, Haró, ahol annak a maroknyi magyarnak nem sikerül közösséggé szerveződnie. Nincs ember, aki a közösségi életet megszervezné. /Gáspár-Barra Réka: Cselekvő közösségekre van szükség. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./
2008. április 26.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) nemrég Monoki István-díjjal jutalmazta a nagyenyedi Bethlen Könyvtár könyvtárosát, Györfi Dénes történelem szakos tanárt, a könyvtár állományának szakszerű és elkötelezett gondozásáért. Harmincéves könyvtárosi munkája elismerése a díj, mondta a kitüntetett. A díj névadója is könyvtáros volt, fél évszázadon át a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárban dolgozott. Györfi Dénes megjelent kötetei: a Bethlen Kollégium Évkönyve (1995), Nagyenyed és Kollégiuma (1999), Nagyenyedtől az egyenlítőig (2001). Előkészületben van Vita Zsigmond levelesládája című könyve. Györfi a Bethlen Gábor Kollégium híres tanárait és diákjait népszerűsítette: Hegedüs Sámuelt, P. Szathmáry Károlyt, Vita Zsigmondot, Áprily Lajost, gróf Mikó Imrét, Szabó T. Attilát például. Előadássorozatot indított Aranylapok a Bethlen Könyvtárban címmel. /Dvorácsek Ágoston: Nagyenyed – Monoki István-díjjal jutalmazták a három évtizedes munkát. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./
2008. április 29.
Magyarózdnak nem csak Horváth István kapcsán van köze az irodalomhoz. Az ózdi völgy Petrőczi Kata Szidónia otthonos tája, aki a magyarózdi kastélyban írta első verseit. Petrőczi Kata Szidónia (1662-1708) a magyar barokk első elismert költőnője, a kegyességi próza alkotója. A Horváth István költészetét idéző április 25-i vetélkedőn a grófnő szellemalakját is idézte Csegöldi Erika tanárnő és maguk a szavalók. Horváth István október kilencedikén lenne százéves (1977. január 5-én halt meg). Horváth Arany közíró, a költő lánya gyermekkori emlékeit idézte a faluról és a szerető édesapáról. /Bölöni Domokos: „Az én vándorlásom nem szűnik meg soha”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./
2008. május 5.
A Beszterce-Naszód megyei Kisilva környéki románok „om bun”-ként (jó ember) emlegetik ma is gróf Zichy Domokos veszprémi püspököt, aki a 19. században Óradnán és környékén templomot, iskolát, patikát és jótékonysági intézményt létesített, valamint egy orgonával ajándékozta meg a katolikus templomot. Az azóta először felújított orgonát május 3-án, a templombúcsún adták át. Takács Noémi besztercei zongoraművész örül, hogy nem új orgonával cserélték fel az óradnaiak ezt a páratlan szépségű és hangú orgonát. /Mayla Júlia: Templombúcsú Óradnán. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./
2008. május 9.
Nyolc évtized után ismét felcsendült a Beszterce-Naszód megyei Óradnán a római katolikus plébánia orgonája. Takács Noémi besztercei zenetanárnő és orgonista szólaltatta meg az első világháború idején károsodott hangszert. A gróf Zichy Domonkos püspöktől 1873-ban adományként kapott hangszer restaurálását a mintegy hatszázötven katolikust számláló közösség plébánosa, T. Kovács Attila kezdeményezte. „Ebben a hatalmas ortodox román tengerben, az orgona nemcsak a katolicizmus egyik jelképe, hanem egyben olyan eszköz is, mellyel hangosan hirdethetjük: mi, magyarok is létezünk” – vallja a T. Kovács Attilát néhány hónapja felváltó Timár Zoltán plébános. /Szucher Ervin: Kántorért imádkoznak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./
2008. május 16.
„A két hazának közelgő országgyűlése gondoskodni fog, hogy a Székely és Oláh népnek minden ügyeik felvétessenek... Gondoskodni fog, hogy földjeiket tulajdonul bírhassák, és legyen szabad földön szabad nép” – gróf Batthyány Lajos 1848. június 28-án kelt sorai mottószerűen fogalmazzák meg az Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága és a Megyei Múzeum 100 aláírás a szabadságért, 1848–1849 a Maros és Küküllő mentén című közös kiállításának üzenetét, melyet május 15-én nyitottak meg Marosvásárhelyen. Az 1848-49-es dokumentumokat az eredeti elképzelés szerint a Maros Megyei Prefektúra előcsarnokában helyezték volna el, a helyi önkormányzat azonban elzárkózott a rendezvény támogatásától. /Nagy Székley Ildikó: Szabadságharcosok kézjegye. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./
2008. május 23.
Gróf Károlyi Sándornak, a Rákóczi-szabadságharc egyik legmarkánsabb személyiségének állítottak szobrot május 22-én Szatmár megyében, Erdődön, az erdődi vár bástyájának tövében. A helyi önkormányzat által felállított alkotás Radu Ciobanu szatmárnémeti szobrász munkája. A várat Károlyi Sándor építtette újjá az 1700-as években, a kastélyhoz fűződő egyik legnevezetesebb esemény: 1847-ben ennek kápolnájában esküdött egymásnak örök hűséget Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. „Károlyi Sándor a szabadságharc egyik legellentmondásosabb személyisége volt, viszont a mából visszatekintve sokkal inkább a reálpolitikust kellene benne látnunk, semmint az árulót. Ő a békéért harcolt” – méltatta a hajdani grófot a szoboravatón Ovidiu Duma, Erdőd polgármestere. /Babos Krisztina: Szobor Károlyinak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 23./ Szakács Imre alpolgármester, az RMDSZ polgármesterjelöltje szerint jobb lett volna, ha a Petőfi és Szendrey Júlia-emlékmű tervezett szeptemberi szoboravatója után leplezik le Erdődön Károlyi gróf szobrát, de a békesség miatt ők is eljöttek, és elhelyezték a szervezet koszorúját. /Sike Lajos: Román himnusz Károlyinak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./
