A csíksomlyói búcsút követő napon csoda történt a Gyimes völgyében: Gyimesbükkön nagy dugó keletkezett, hogy órákra leállt az országúti forgalom. A gyimesbükki pályaudvar épülete elé a sokaság hosszas várakozása után begördült a Magyar Államvasutak ipartörténeti értékű magyar királyi koronás mozdonya. A Gyimes völgyében titokban azelőtt is évenként ezrek és ezrek fordultak meg, hogy a történelmi Magyarország határán levő épületet. 1920 után az őrházat a román állam használta, 1940-től ismét a MÁV tulajdonába és a Magyar Honvédség felügyelete alá került. Aztán következett az újabb Trianon, a párizsi béke. Deáky András, az építő ember, a gyimesi és moldvai csángók világi apostola, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke nem nézhette tétlenül, hogy a vasúti őrház a Rákóczi-vár lábánál véglegesen romba dől. Deáky András az épületet megvásárolta, tetőzetét kijavította. Deáky segítséget kért a felújításhoz és az épület vasúttörténeti múzeummá alakításához. A gyimesbükkiek beszerezték a szükséges engedélyeket, jelentős támogatást kaptak Tánczos Barna és Korodi Attila államtitkároktól. /Sylvester Lajos: A Gyimes-völgyi csoda. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 13./
2008. május 22.
Május 22-én rendkívüli kiállítást nyílik a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Marosvásárhely építőjének, dr. Bernády György volt polgármesternek az emlékszobája melletti teremben a város szecessziós művészetét idézik fel, többek közt azokkal a restaurált ólomüveg ablakokkal, amelyeket politikai okok miatt vettek ki eredeti helyükről évtizedekkel ezelőtt. A Bethlen Gábort, II. Rákóczi Ferencet, Kossuth Lajost, Deák Ferencet és Ferenc József császárt ábrázoló ablakok a hajdani Városháza, mostani megyeháza nagy gyűléstermét díszítették. A festett üvegablakok a Kultúrpalota pincéjébe rejtve több mint 80 évig, a palota nagyterme bejárata fölötti domborművel együtt vártak a megújulásra. Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnökének kezdeményezésére a budapesti Róth Miksa Emlékház szakemberei több hónapon keresztül restaurálták a szecessziós műalkotásokat, a budapesti főpolgármesteri hivatal mintegy 5 millió forintos támogatásával. Az üvegablakokat a megyei tanács visszatette volna eredeti helyére, azonban az épület tulajdonosa, a főispáni hivatal, Ciprian Dobre prefektus s diszkriminatív döntésével nem engedélyezte ezt. Az állandó kiállítást a Kultúrpalotában a megyei tanács támogatásának köszönhetően rendezhették be a szakemberek. /Róth Miksa remekei előkerültek a süllyesztőből. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./
2008. május 28.
Megjelent az Erdélyi Múzeum legújabb (2007/3–4-es) száma, amelyben a Felvilágosodás, Erdély című konferencián elhangzott előadásokat közölték. A kötet szerkesztői három témakörben – Nyelv, olvasás, filozófia; Iskola, alkotásmódok, szövegtípus; Aranka György és köre – csoportosították a konferencia anyagát. Néhány cím a tartalomból: Berki Timea: A polihisztor viselkedéshagyomány erdélyi magyar tudósok körében; Pavercsik Ilona: Az erdélyi könyvkereskedelem magyarországi kapcsolatairól a felvilágosodás idején; Granasztói Olga: XVIII. századi főúri könyvkultúra maradványai egy elfeledett XXI. századi könyvtárban; Dukai Takács Judit-Hubert Ildikó: Tájélmény egyik deákosunknál. /Erdélyi Múzeum 2007/3-4. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./
2008. június 16.
Június 15-én tartották a helyhatósági választás második fordulóját. Bukarestben a főpolgármesteri tisztséget Sorin Oprescu független jelölt nyerte el, legyőzve Vasile Blaga demokrata-liberális jelöltet. Az erdélyi megyékben ismét alacsony volt a szavazási kedv. Sepsiszentgyörgyön és Szatmárnémetiben az RMDSZ, Gyergyószentmiklóson az MPP jelöltje nyert. Kolozs megyében, Kisbácsban Deák Ferenc, Magyarkályánban Farkas Ferenc, Magyargorbón Kovács István vesztettek a román jelöltekkel szemben. Nyertek: Tamás Gebe András Tordaszentlászlón, Zeng János Tordaszentmihályon, Horváth Márton Mócson, Antal János Kőrösfőn, valamennyien RMDSZ-jelöltek, továbbá Kanyaró Pál Várfalván, aki függetlenként indult. /Szociáldemokrata győzelem Bukarestben és több regáti városban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./
2008. június 21.
1958 áprilisában indult el útjára, de csupán a következő esztendő szeptemberéig látott napvilágot szülőhelyén, Marosvásárhelyt, havonként, a Művészet, ezzel az alcímmel: Színház, zene, képzőművészet, film. A beharangozó vezércikket a kinevezett főszerkesztő, Sütő András írta. A szerkesztőbizottságban ott volt Abodi Nagy Béla festőművész, Jagamas János zenetudós, Kovács György színművész és Tompa Miklós rendező-színigazgató. A színházi rovat vezetője jó ideig az a báró Kemény János volt, akit Sütő a mészégető kemencék mellől hozott be a szerkesztőségbe. A színház állt a lap érdeklődésének középpontjában. A Művészet munkatársai közé tartoztak azoknak az éveknek a legjobb tollú színházi, képzőművészeti, zenei kritikusai: Jánosházy György, Deák Tamás, Földes László, Oláh Tibor, Lőrinczi László, Páll Árpád, Halász Anna, Banner Zoltán, Lukácsy András, Ditrói Ervin, Gazda József és Pintér Lajos. Működött a cenzúra, kötelező volt a romániai és a szovjet „vívmányok” állandó népszerűsítése. Azután jött az átmeneti engedmények visszavonása, a Művészet felsőbb parancsra egyik napról riportlappá alakult át – Új Élet címen, így jelent meg – most már kéthetenként – egészen 1989 decemberéig, majd a kilencvenes években Erdélyi Figyelő címmel fejezte be pályafutását. (Nagy Pál: Volt akkor egy Művészet. Hitel /Budapest/, 2008. június). /B. D. : Egy kérészéletű folyóiratról. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./
2008. június 21.
Az Atelier művészeti folyóirat Szlovákiában. Tíz évvel ezelőtt alapította Révkomáromban akkori és jelenlegi főszerkesztője, Kopócs Tibor grafikusművész. A kerek évforduló megérdemel egy különszámot, összegzőt, betekintést nyújtva az alkotóművészek műtermébe. A határok átjárhatóságát a grafikus Deák Ferenc és a festő Gaál András bemutatásával jelezte. Nehéz művészeti folyóiratot fenntartani és működtetni, ezt Németh Júlia a hasonló profilú, Székelyudvarhelyen kiadott Erdélyi Művészet munkatársaként jól tudja. Nehéz körülmények között kell helytállni. Az Atelier párbeszédet és együttműködést kíván mindenkivel, írta Tóth László. Az Atelier érdekvédelmi feladatokat is ellát azért, hogy a szlovákiai magyar művészek ne szoruljanak ki a kiállítótermekből. /Németh Júlia: Atelier – műterem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./
2008. augusztus 1.
A Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem idén végzett magyar bábos osztálya részt vehetett a 62. Avignoni OFF Fesztiválon, Nyugat-Európa egyik legfontosabb színházi eseményén. Szerencsés véletlen folytán jutottak ki: az egyik csapat visszamondta a szereplést, és Oana Leahu rendezőnőt hívták meg a szervezők, aki a magyar csoport Csodálatos utazás című Kis herceg-adaptációját ajánlotta. Deák Réka marosvásárhelyi bábszínész elmondta, sebtében elkészítették a francia változatot – ez ugyanis kritérium volt. Útközben megálltak Velencében és Monte-Carlóban. Tíz napot töltöttek Avignonban. Hazatérve még felléptek a középkori fesztiválon Segesváron. Augusztus 23-án részt vesznek a Budapesti Utcaszínházi Fesztiválon, a Millenáris parkban. Végzős csapatuk vizsgaelőadásának szánt produkciójával, a Limonádé Joe-val elnyerte a 300 ezer forintos támogatással járó Kovács Ildikó Alkotói ösztöndíjat. /Bonczidai Éva: Csodálatos avignoni utazás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./
2008. augusztus 1.
Csángómagyar gyerekek érkeznek táborozni a Balaton mellé Csángóföld legkeletibb, magyarok lakta településéről, Magyarfaluból egy hétre augusztusban – mondta el a szervezők nevében Soltész Miklós (KDNP) országgyűlési képviselő. Közlése szerint a Csángóföldön még a fél éve elhunyt képviselőtársa, Deák András és Györgydeák Lajos farkaslaki plébános kezdték el szervezni az iskolán kívüli, délutáni magyar nyelvű foglalkozásokat, s felkarolni az ott élő csángó gyermekeket. A mintegy 80-90 iskoláskorú gyermeknek színes programokat szerveznek. /Tábor csángó gyerekeknek a Balatonnál. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
2008. augusztus 5.
Tőzmiske község önkormányzata, illetve a Simonyi Társaság augusztus 2-3-án ismét nagyszabású rendezvénysorozattal rukkolt ki a Simonyi napok alkalmával. Az első napon lovasbemutató és a fogathajtó verseny volt, több mint száz résztvevővel a táncosok színes, toborzó felvonulása a főutcán. Több együttes lépett fel. Másnap, vasárnap, a katolikus templomban megtartott ökumenikus, kétnyelvű istentiszteleten magyarul Hegedűs János plébános és Deák Bálint helybeli, németül Walter Sinn evangélikus-lutheránus lelkész hirdetett igét. A Simonyiak Emlékházának udvarán leleplezték a 13 kopjafát, illetve a svéd gránitkőből készült emlékművet. A Deportáltak Egyesületének nevében Contras Magdolna románul elmondott beszédében felidézte 1945. január 14-ét és 15-ét, amikor az országból 75-80 ezer németet vagy német szimpatizánst deportáltak Szovjetunióba „málenkij robotra”, ahol jelentős részük embertelen körülmények között elpusztult, a többiek évekig szenvedtek a nemzetiségük miatt, egész életre testben, lélekben megnyomorítva tértek haza. A kényszermunkára hurcolt 59, közülük ott elhunyt 13 simonyifalvi emlékére a Balogh Csaba közreműködésével egy-egy kopjafát faragó Brittich Erzsébet képzőművész személyes indíttatású beszédben ismertette elhurcoltatásuk történetét. Dan Vasile Ungureanu családi érintettség okán szólott a Baraganba történt deportálásokról. Leleplezték a szögesdróttal övezett, a tetején eltört, fekete gránitoszloptól megosztott emlékművet. /Balta János: Simonyifalvi napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./
2008. augusztus 9.
A magyar történelem fontos évszámaival és jelképeivel díszített, közös tőről fakadó kopjafákból álló alkotás a gyimesbükki Rákóczi vár szomszédságában kapott helyet. Az Összmagyarság Történelmi Emlékhelye tisztelgés a szétszakítottan élő Kárpát-medencei magyarság közös múltja előtt. Az emlékművet és nemzeti összefogásra bíztató üzenetét méltatta Wittner Mária 56-os szabadságharcos és az alkotó, Füredi Gábor képzőművész. - Nem valaki ellen akartuk ezt állítani, hanem történelmünkre emlékezve, vállalva önmagunkat, vállalva múltunkat, közös történelmünket és valakik ez ellen próbáltak tiltakozni – hangsúlyozta Deáky András gyimesbükki tanár. Az ünnepség résztvevői az avatással Szent István király és a magyarság ezer éves története előtt tisztelegtek. /Gyimesbükk: Szent István király és a magyarság előtt tisztelegtek. = Duna Tv, erdely.ma, aug. 9./ A Magyarországot, illetve a trianoni békediktátum által elszakított területeket: Erdélyt, Felvidéket, Délvidéket, Kárpátalját egyaránt megjelenítő, öt kopjafából álló impozáns képzőművészeti alkotás Füredi Gábor fafaragó alkotása. A központi ágból kinyúló kopjafák az elszakított nemzettesteket jelképezik, az évszámok alapján pedig végigkövethetők a magyar nemzet főbb történelmi eseményei. Az emlékművet a Deáky Panziónál avatják fel augusztus 9-én. „Önmagunk vállalásáról van szó, múltunkkal, történelmünkkel együtt” – mondta az avató kapcsán a Csíki Hírlapnak Deáky András. Az emlékmű feltűnő rendőrségi erődemonstráció övezi, ugyanis a hatóságoknak olyan értesüléseik vannak, hogy tüntetés készül Erdélynek Magyarországhoz való csatolásáért. „Mindez természetesen légből kapott, komolytalan, talán rosszindulatú rémhír, amelyet ismeretlen »jóakaró« terjeszthet" – nyilatkozta Deáky András. /Csíki Hírlap, Erdely. ma, aug. 9./
2008. augusztus 14.
Zarándokhely az ezeréves határ. Augusztus 9-én felszentelték Gyimesbükkön az összmagyarság történelmi emlékhelyét, Füredi Gábor békéscsabai képzőművész alkotását. – Senki ellen, magunkért, magyarságtudatunk ápolásáért hoztuk fedél alá, szenteltük fel ezt az emlékhelyet – magyarázza Deáky András nyugalmazott tanár. A panzió udvarán fedél alatt öt testes kopjafa látható, melyekre felvésett évszámok és szimbólumok emlékeztetnek a magyarság történelmének fontosabb eseményeire. Az alkotás anyagi támogatója a békéscsabai Szent György Lovagrend, kivitelezője pedig annak priorja, Füredi Gábor képzőművész. Pünkösdkor az ezeréves határnál ünnepélyes keretek között felavatták a felújított vámházat, melyben végre a vasúttörténeti múzeum tárgyi emlékei is méltó helyiségre találtak, s ezt megelőzően pedig a nagy királyt ábrázoló szoboregyüttest szentelték fel, immár mementóként történelmi emlékhelyet is létesítettek az egykori román–magyar vámhatár szomszédságában. A gyimesbükki felújított vámházat mind többen keresik fel határon inneni és túlról érkezett vendégek. Szomszédságában pedig, a Deáky Panzió nyújtotta programok keretében szerezhetnek ismereteket az itt élő csángómagyarság életviteléről. /Kristó Tibor: Emlékhelyet avattak Gyimesbükkön. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./
2008. augusztus 15.
A Székelyföld kulturális folyóirat augusztusi számában jelent meg először nyomtatásban a Kossuth-díjas Benedek Marcell író, műfordító, esztéta, szabadkőműves nagymester A zongora című színdarabja. Berényi Zsuzsanna Ágnes történész az 1997-ben kiadott A nagymester című, Benedek Marcell szabadkőműves tevékenységéről szóló könyvében még csak a darab címét ismertethette, de időközben az addig kiadatlan kézirat is előkerült a szerző hagyatékából. A szabadkőműves Benedek Elek elsőszülött fia, Marcell szabadkőműves szellemben nevelkedett, 1910-ben a budapesti „Deák Ferenc, a Testvériséghez” című páholy tagja lett. 1949-ben kezdődött a magyar szabadkőművesség Benedek Marcell nagymesterségével fémjelzett rövid korszaka. Nagymesteri székfoglalójában Benedek kifejtette, hogy a kommunista önkényuralom keretében a magyar szabadkőművesség egyedüli működési területe a kultúra lehet. A Kelet című, belső terjesztésű szabadkőműves lap számolt be az összes páholy részvételével 1950. január 14-én megrendezett nővérestről, amelyen Supka Géza megnyitója és Jancsin Ferenc hegedűjátéka után A zongora címmel Benedek Marcell nagymester erre az alkalomra írt „kis színdarabját” mutatták be. A magánipar államosításáról szóló mű humort és vígjátéki jeleneteket is becsempészve az egyén, a közösség és az erkölcs tragédiáját mutatja be. /Megjelent Benedek Marcell eddig kiadatlan műve. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./
2008. augusztus 19.
Huszonöt éve, 1983-ban mutatták be Budapesten, a Városligetben az István, a király című, mára klasszikussá lett rockoperát. A szerzőket – Boldizsár Miklós drámaírót, a zeneszerző Szörényi Leventét és a szövegíró Bródy Jánost – már a hetvenes évektől foglalkoztatta a magyar államalapítás kora. A történetet Nemeskürty Istvánnal, a Mafilm Budapest Stúdió akkori vezetőjével történt magállapodás értelmében filmen akarták feldolgozni. A városligeti bemutatót csak nyilvános forgatásnak szánták, de a hatalmas érdeklődés miatt ez lett az elsődleges produkció. Mivel augusztus 20. akkoriban hivatalosan az új kenyér ünnepe és az alkotmány napja volt, a darab rendezőjének, Koltay Gábornak kellett közbenjárnia Maróthy Lászlónál, az MSZMP budapesti bizottságának első titkáránál, hogy engedélyezzék az előadásokat. Végül 1983. augusztus 18. és 28. között hét alkalommal, összesen százezer néző előtt mutatták be a népzenei elemeket és az egyházi gregorián zenét a populáris zenével ötvöző művet. Az István, a király a magyarországi színházi gyakorlatban is áttörést jelentett, hiszen a színészek – Pelsőczy László, Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter és Balázsovits Lajos – mellett főszerepet kaptak a rockélet nagyjai is: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák „Bill” Gyula, közülük akkor többen „lázadónak” számítottak. A bemutató helyszíne ekkor kapta a Királydomb nevet, és ma már hivatalosan is így nevezik. A rockoperát egy évvel később a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében a Dóm téren játszották, majd 1986-tól a Nemzeti Színházban, Kerényi Imre rendezésében került színre. Ez a változat 1989-ig 224 előadást ért meg és mintegy 180 ezer nézőt vonzott. A rendszerváltást követően, 1990-ben a Népstadionban mutatták be (a létesítményben ez volt az első magyar koncert), a két estére összesen 120 ezren váltottak jegyet. A darabot 1992-ben a sevillai Expón, majd Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában is játszották, húsz évvel az ősbemutató után, 2003-ban Erdélyben, Csíksomlyón 350 ezer néző előtt adták elő. A műből 1984-ben készült filmet rövid idő alatt másfél millióan látták, a hanganyag megjelent bakelit lemezen, kazettán és CD-n is, a film jubileumi, kétlemezes kiadása idén látott napvilágot. A bemutató negyedszázados évfordulóján a Magyar Televízió tehetségkutató műsorban válogatta ki a jubileumi előadás szereplőit, az újrafogalmazott produkciót júniusban mutatták be a Papp László Budapest Sportarénában, majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon láthatta a közönség. /25 éves az István, a király. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./
2008. augusztus 27.
A Krónika napilap megszüntette saját terjesztői hálózatát, a terjesztést az UH Kiadó Kft. -re bízta szeptember elsejétől, jelezte Deák Attila, a Krónika Kiadó Rt. vezérigazgatója. Eszerint a székelyudvarhelyi cég Hargita, Maros és Kovászna megyében terjeszti majd nemcsak a Krónikát, hanem néhány magyarországi lapot is. Deák Attila tájékoztatása szerint gazdasági okokból saját terjesztőjüket, a Mapress Kft. -t kénytelenek voltak felszámolni, közel kétszáz alkalmazottját szélnek ereszteni. Köllő Bálint, az UH Kiadó Kft. ügyvezetője közölte, jól működő terjesztői hálózatuk van Hargita és Maros megyében, ez Háromszékkel és Gyergyószékkel fog bővülni. /Bágyi Bencze Jakab: Teret nyert az UH Kiadó. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./
2008. augusztus 28.
A Madaras Gábor Egyesület a néhai népdal- és nótaénekes 90. születésnapja alkalmából szoboravató ünnepséget rendez Kibéden a templom melletti parkban. Felszólal: Dósa Sándor polgármester, Keresztesi Zsuzsanna, az énekes lánya, a Madaras Gábor Egyesület vezetője, illetve Kacsó Ildikó rádiós zenei szerkesztő. Madaras Gábor szobrát a Nagyváradon élő marosvásárhelyi Deák Árpád képzőművész készítette. /Madaras Gábor-szoboravató. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 28.
2008. szeptember 1.
Kibéd megbecsüli nagyjait. Dr. Mátyus István orvosprofesszor és Seprődi János népzenekutató mellett a harmadik neves személyisége Madaras Gábor. Augusztus 31-én, a vasárnapi faluünnepen játszóteret, parkot és szobrot avattak a falu régi központjában. A parkot, játszóteret pályázat útján nyert, vissza nem fizetendő kölcsönből építette az önkormányzat. Az istentiszteleten szolgált a Vártemplom Musica Humana női kara, dr. Csíky Csaba vezetésével. Madaras Gábor (1918. aug. 22. – 1980. szept. 20.) kilencvenedik születésnapja tiszteletére készült el Deák Árpád szobrászművész egészalakos alkotása. (Az ő tehetségét dicséri a Seprődi- féldombormű is.) A testvérkapcsolatot kereső magyarországi Mátyus község küldöttsége jelenlétében zajlott az ünnepség. Kacsó Ildikó rádiószerkesztő Madaras Gábor, az Erdély- és Magyarország-szerte oly népszerű népdal- és nótaénekes küzdelmes életéről beszélt; Deák Árpád szobrászművész gyermekkora Kibéden töltött vakációit idézte. /Bölöni Domokos: Madaras Gábor emléke Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./
2008. szeptember 5.
Szentmise keretében emlékeznek meg az 1658. szeptember 6-i tatárbetörés 350. évfordulójáról a Gyergyói-medence lakói. A szentmisét Böjte Csaba ferences szerzetes celebrálja a Gyergyószárhegy és Gyergyóditró határában lévő Tatárhalomnál. 1658-ban egy több mint 3000 fős tatárhorda tört a Gyergyói-medencére, de a helybéli emberek sikeresen felvették a harcot a túlerővel. A szájhagyomány szerint a többnyire idősekből és asszonyokból álló sereget – a székelyföldi férfinépet ugyanis a nyugati hadszíntéren kötötte le a háború – a gyergyószárhegyi Gábor deák és a gyergyóditrói Puskás Klára irányította. A győztes csata emlékét őrzi a ferences birtokon lévő halom, ahová az elhunyt ellenséget temették. 1908-ban márványobeliszken állítottak írásos emléket a győztes ütközetnek. „Hiszem, hogy a 350 éves példa mindannyiunk számára útmutató. Akár gyermekvédelemben, akár kulturális, gazdasági kérdésekben az lenne jó, ha őseink példájára saját gondjainkat felvállalnánk, és egymásban szövetségeseket keresve, a jó Isten segítségét kérve mi is megoldanánk létünket, közösségeinket veszélyeztető kérdéseket” – fogalmazott meghívójában Csaba testvér. /Jánossy Alíz: Mise a tatárbetörés emlékére. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./
2008. szeptember 20.
Huszadik születésnapját saját székházában kívánja megünnepelni a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, ez csak akkor lehetséges, ha a fenntartó önkormányzat nem halogatja tovább a társulat sokéves gondjának megoldását. Az együttes tagjainak gondot jelentenek a mostoha körülmények, a kultúrpalota jéghideg termei, a lerobbant öltözők, mosdók, az épület szigorú nyitvatartási rendje (reggel nyolc órától este kilencig). Deák Gyula együttesigazgató sürgette a székházvásárlást, erre már van tanácsi határozat. A Háromszék Táncegyüttes műsoron tartan három korábbi előadást (Erdélyország az én hazám..., Hol jársz, hová mész?, Csávási ballada), egy új produkcióval köszöntik a reneszánsz évet (Mátyás király ajándéka), és az elmúlt tizenkilenc év népzene- és néptánctalálkozóinak legsikeresebb koreográfiáit mutatják be a huszadik, jubileumi találkozón. Az együttes támogatásával nő fel a Százlábú Gyermektáncegyüttes, csiszolódik az utánpótlás. /Fekete Réka: A sikertől a székházgondig (Háromszék Táncegyüttes) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./
2008. október 6.
Emléktáblát lepleztek le október 4-én Nagyváradon az 1956-os forradalom kapcsán kivégzett vagy bebörtönzött érmihályfalvi csoport tagjainak emlékére. „Az érmihályfalvi csoport tagjai semmi mást sem tettek, mint együtt gondolkodtak” – mutatott rá beszédében Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes államtitkár. A mostani Petőfi Sándor kultúrházban hirdették ki 1958. október 4-én a Sass Kálmán érmihályfalvi lelkészre, a Hollós István hadbíró századosra, tanárra és a Balaskó Vilmos lelkészre kiszabott halálos ítéletet. Sasst és Hollóst 1958. december 2-án kivégezték, Balaskó halálbüntetését börtönre változtatták. Mai napig nem tudni, hol vannak Sass Kálmán és Hollós István földi maradványai, fejtette ki Tófalvi Zoltán újságíró, történész. Mint mondta, Sasst államellenes összeesküvés, hazaárulás, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítás, felbujtás, a szocialista államrend elleni szervezkedés, a magyar ellenforradalommal való szolidaritás és kapcsolat vádjával ítélték halálra. A református lelkipásztor Svájcban tanult, onnan hozta magával a kantonális Erdély gondolatát. A per során meszkalinnal vallatták, azzal a szerrel, amellyel Mindszenty József hercegprímást is, emlékeztetett Tófalvi. Rámutatott, a vádak képtelenségét az is mutatja, hogy Andrássy Ernő mihályfalvi nőgyógyászt arról kérdezték a per során, hol szállt le családi kriptájuk közelében a Münchenből érkezett kémrepülőgép. A „kémhálózat” leleplezésének ötlete Mészáros Gyula debreceni ÁHV-s tiszt agyából pattant ki, aki szorosan együttműködött a Szekuritátéval, fejtette ki a történész. A művelődési ház előterében elhelyezett emléktáblát, Deák Árpád szobrász munkáját, Cseke Attila és Tófalvi Zoltán leplezték le. /Fried Noémi Lujza: Együtt gondolkodtak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./
2008. október 15.
Október 15-én egyszerre nyílik Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeumban és Budapesten az Olof Palme Házban a magyar festészet napja tiszteletére rendezett ikerkiállítás. Ugyanazok a székelyföldi és budapesti művészek vesznek részt mindkét tárlaton. Székelyföldiek: Albert Levente, Bob József, Botár László, Deák Barna, Fekete Zsolt, Haller József, Keresztes Györgyi, Kiss Ármánd Zoltán, Kiss Béla, Kosztándi Jenő, Miklóssy Mária, Oláh Tibor, Péter Alpár, Schneller Mária, Siklódy Tibor, Szabó András, Szabó Árpád, Szabó H. Tünde, Szabó Zoltán, T. Várhelyi Imola, Tompos Opra Ágota, Turcza László, Ütő Gusztáv, Vinczeffy László, Vorzsák Gyula. Az ikerkiállításnak 15-én Budapesten lesz a megnyitója, Csíkszeredában pedig 28-án a záróünnepélye. /A magyar festészet napja. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./
2008. október 27.
Az egy főre eső Wass Albert szobormások alapján azt vélné valaki, hogy W. A. a legnagyobb magyar író, írta Sebestyén Mihály. Kifogásolta, mért nem Reményik Sándor, Kemény János, Tamási Áron /szülőfaluján kívül/ szobor készül, továbbá gróf, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Dsida Jenő stb. szobrát készítik el, a cikkíró folyatja az írók felsorolását. Ők „jobb ízlésű, Erdélyhez hűségesebb, egyetemes magyar irodalmat teremtettek”, mondott ítéletet a cikkben. „Miért a maga korában jelentéktelen író-nagyúr túldagasztott utókora?” Miért nincs inkább Kacsó Sándornak kultusza? /Sebestyén Mihály: Szoboröntők között. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Megjegyzés: Kacsó Sándor dicstelen szerepet játszott a Magyar Népi Szövetség élén! A hiányolt írók közül többnek készült szobra:1995. június 24-én Marosvécsen leleplezték Kemény János író domborművét, Hunyadi László szobrászművész alkotását. 2007. október 27-én felavatták Marossárpatakon Kemény János szobrát, a helybéli Miholcsa József alkotását. Székelyudvarhelyen 1993. május 29-én ünnepélyesen felavatták Tamási Áron mellszobrát. 2003. jún. 13-án Korondon a középiskola előtt felavatták az Erős várunk nékünk az anyanyelv témájú térkompozíciót, Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész monumentális alkotását. Leleplezték azoknak a nagy személyiségeknek féldomborműveit – szám szerint 10 reliefet –, akik anyanyelvünk ápolásáért sokat fáradoztak, köztük a Tamási Áronét is. 2004. szeptember 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát. Szatmárnémetiben az egykori Deák téren 1997. május 16-án volt a Dsida Jenő mellszobor felavatása. Baróthi Ádám szobrászművész elmondta, hogy Dsida Jenőnek állítanak emléktáblát, aki hajdanán Abafáján volt házitanító Huszár báró kastélyában. Marosvásárhelyen az Aquaserv vízüzemnél a vízüzem épülete tervezőjének, Kós Károlynak emeltek szobrot. A mellszobor tervét Gyarmathy János és Kiss Levente szobrász készítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2001. júl. 3./ Székelyudvarhelyen leleplezték a Vándor székely, Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, valamint Csaba királyfi mellszobrát. /Krónika (Kolozsvár), 2004. máj. 24./ 2003. május 16-án leleplezték Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum folyosójának falán a Kuncz Aladár írót ábrázoló domborművet, amelyet alkotója, Kő Pál magyarországi szobrászművész ajándékozott az iskolának. 1991. október 13-án Bölönben ünnepélyesen felavatták a falu nagy szülötte, Bölöni Farkas Sándor szobrát, Jecza Péter szobrászművész alkotását. 2004. júl. 8-án felavatták Bölöni Farkas Sándornak a felújított síremlékét a Házsongárdi temetőben. Az obeliszk tetején, a Ledniczky Tamás szobrászművész által Bölöni Farkas Sándorról készített új mellszobor áll, az eredeti, Szathmári Pap Károly által kivitelezett mellszobor ugyanis egy közelmúltbeli viharos időjárás miatt kettétört.
2008. november 15.
Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb könyve a Felső-Nyárád. A szerzők célja az, hogy bemutassák Erdély természeti tájaink sokszínűségét és lakóinak sok évszázados küzdelmét a megmaradásért. A Felső-Nyárád című könyv a Vármezőtől Nyárádszeredáig terjedő 25 település múltját és jelenét mutatja be, felhasználva az írott történelmi forrásokat, de a kőbe és fába faragott emlékeket is. A vidék jeles személyiségeit (Kájoni János zeneszerző, orgonista, egyházi és világi énekek gyűjtője, Deák Farkas l848-as politikus, a köszvényesi Nyulas Ferenc orvos, a magyar kémiai nyelv megteremtője, a mikházi Kacsó Sándor író és mások) is megemlíti, de Kolping család és az Erdélyi Tündérkert Alapítvány, a mikházi csűrszínház, a nyárádszeredai Bocskai István Művelődési Egyesület és Alapítvány áldozatos munkáját is felmutatja. /Balás Árpád: Képeskönyv a Felső-Nyárád vidékéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./
2008. november 29.
Kolozsváron november 28-án három belvárosi objektumot avattak fel. Emil Boc polgármester bejelentette: befejeződtek a főtéri régészeti leletek védelmét szolgáló munkálatok. Befedték a gödröket. Az ásatások Kolozsvár millenáris létének a bizonyítékait őrzik. Kolozsvár Főterén van a bizonyítéka annak, hogy Decebaltól és Traianustól származunk, jelentette ki Boc. Hozzátette: a turisták Kolozsvár ezeréves múltjára tekinthetnek vissza. „Borítsunk fátylat a feszültségteljes és ellentmondásos múltra, itt az ideje, hogy a toleráns, európai szintű kolozsvári szellemről tegyünk tanúbizonyságot” – fogalmazott a polgármester. Az ünnepséget követően a városvezető és kísérete átvonult a Főtér másik oldalán levő, a napokban felépített korcsolyapályához. Végül a polgármester felavatta a Deák Ferenc és a Bolyai János utca kereszteződésénél elhelyezett Anyafarkas-szobrot. A felújított Anyafarkas-szobor avatásán Emil Boc újra hitet tett a dáko-római kontinuitás mellett. /Kiss Olivér: Három az egyben: avató ünnepségek a város központjában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./
2008. december 12.
1868. december 5-én fogadták el az Eötvös József és Deák Ferenc által megalkotott első európai nemzetiségi törvényt: ennek jegyében kétnapos kisebbségtörténeti konferencia kezdődött Kolozsváron. A 140 év kisebbségi kormányzás Közép- és Kelet-Európában címmel rendezett előadássorozat résztvevői: a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Kara. /(F. Zs): Kisebbségtörténeti konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./
2008. december 15.
Kisebbségtörténeti konferenciát tartottak múlt héten az 1868-ban elfogadott első európai nemzetiségi törvény 140. évfordulója alkalmából. A kétnapos előadás-sorozatot a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a budapesti Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babes–Bolyai Tudományegyetem szervezte. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének elnöke kifejtette, Kelet-Közép-Európában a 19. században megszületett nemzetállamok saját önképüket és a területükön élő nemzeti kisebbségek helyzetét kívánták rögzíteni. Az 1868-as nemzetiségi törvény korát megelőző szintű volt. A minták hiányában Eötvös József, a korszak európai szintű felkészültséggel rendelkező szakértője, hatalmas apparátussal látott ehhez a feladathoz. Deák Ferenc ezt a felkészültséget próbálta az állam iránt érzett felelősséggel párosítani. Az 1868-as törvény nagy problémája, hogy nem később módosították: a törvény ötven éven keresztül ugyanaz volt. Később egyfajta asszimilációs folyamat indult el (iskolai, közigazgatási, kulturális-nyelvi magyarosítás, stb.), amely minden 20. századi nemzetállamot sorra megkísértett. A plurális demokrácia megköveteli, hogy etnikai értelemben is plurálisak, demokratikusak legyenek a nemzetállamok. A mai Magyarország tizenhárom történeti kisebbséggel rendelkezik. Magyarországon hiányzik a kisebbségek parlamenti képviselete, még nem sikerült megbirkózni ezzel a feladattal. A román parlamentben a tizenkilenc kisebbség nem okozott olyan problémát, mint amilyen következmények például Szlovéniában születtek, amikor a magyar vagy az olasz képviselőnek kellett kiélezett helyzetben döntenie, és ez a döntés visszahárulhat az adott kisebbségre. /Ferencz Zsolt: Magától nem teremtődik meg a nemzeti egyenjogúság” Beszélgetés Szarka Lászlóval, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./ A romániai kisebbségi törvények semmit sem érnek – hangzott el Székely István Gergő előadásában, a Száznegyven év kisebbségi törvényhozása Közép- és Kelet-Európában című konferencián, Kolozsváron. A szakértők egyetértettek abban, hogy a kisebbségi törvények sok esetben nem érik el céljukat. A kisebbségkutató intézet egy még nyilvánosságra nem hozott felmérése szerint a romániai magyarok 66 százaléka érzi úgy, hogy kevés joggal rendelkezik, a románok 51 százaléka úgy vélekedik, hogy a kisebbségeknek épp elegendő jogokat biztosít az állam, és 23 százalékuk szerint túlzottan sok joguk van a kisebbségeknek. /Hideg Bernadette: Nem érnek célt a kisebbségi jogszabályok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./
2008. december 23.
Az Áprily-estek záró rendezvényeként Nagyenyeden is megemlékeztek a Bibliáról, a „könyvek könyvéről”. Lőrincz Konrád felenyedi református lelkipásztor tartott előadást. „A magyar nyelvnek csodálatos módon sikerült meghódítania a Bibliát és magyar Bibliává tennie” – jelentette ki. Az 1400-as évek közepén két ferencrendi szerzetes fordította le mindkét testamentum egyes írásait. Később következtek a már protestáns, de nem teljes fordítások, pl. Komjáthy Benedek vagy Pesti Gábor munkái. Sylvester János végre a teljes Újszövetséget lefordította. Ajánlásában nagy örömről beszélt, amiatt, hogy az evangélium végre elérkezett a magyar néphez: „Az ki zsidóul és görögül és végre deákul/Szól vala rigen, szól neked az itt magyarul/ Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten/törvinyin iljen, minden imádja nevit”. Később Tinódi Sebestyén és Batiz András verses énekbe szedték a Biblia szövegét. Számottevő Méliusz Juhász Péter munkássága, aki ószövetségi szövegeket fordított (1565) az eredeti héber szöveg alapján. Végül megszületett a Károli Gáspár nevével fémjelzett, Bornemissza betűivel és nyomdájában elkészített ún. Vizsolyi Biblia (1590). A katolikus egyház Káldi György jezsuita szerzetes révén 1626-ban Bécsben jelentette meg magyar nyelvű bibliáját. Győrfi Dénes, a Dokumentációs Könyvtár igazgatója bemutatta a könyvtár legszebb és legrégibb bibliáit. Többek között itt található a Biblia Sacra, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Misztótfalusi Kis Miklós saját bibliái és Gróf Mikó Imre könyvtárából származó bibliák. /Bakó Botond: A magyar Biblia története. Évzáró Áprily-est a Bethlen Dokumentációs Könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./
2009. január 6.
Emil Boc január 4-én lemondott kolozsvári polgármesteri tisztségéről miniszterelnökké való kinevezése miatt, az ideiglenes városvezetőre január 13-ig várni kell. A tanácsnak a két alpolgármester – Sorin Apostu (PD-L) és László Attila (RMDSZ) – közül kell kiválasztania, hogy kit bíz meg ideiglenesen a tisztséggel. Valószínűleg Sorin Apostu lesz a választásokig a városvezető, ugyanis a 27 tagú tanácsból 16 demokrata-liberális, a tisztség elnyeréséhez pedig 14 szavazat elegendő. Három hónapon belül választásokat kell kiírni Kolozsvár polgármesteri tisztségére. Emil Boc utoljára a város új stadionjának és sportcsarnokának megépítésével kapcsolatos dokumentumokat írta alá polgármesterként. Így a stadion megvalósítása is részben az ő nevéhez kötődhet. Emil Boc ideje alatt került üveg a főtéri gödörre, s ugyancsak ő adta át tavaly októberben az Ószer lakónegyed lakásainak kulcsait, otthont teremtve ezzel 271 családnak. Aláírta továbbá a metropolisz zóna tervét, a diákoknak és nyugdíjasoknak a tömegszállítás díjmentességének a meghosszabbítását, és átadott egy turisztikai információs központot a Deák Ferenc utcában. Kolozsvár általános fejlesztési terve már az új vezetés gondja lesz. /Jakab Jutka: Kolozsvár fejlesztési terve Boc utódjára maradt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2009. január 6.
Megjelent az Erdélyi Művészet képzőművészeti folyóirat 31. száma, mely negyedévenként jelenik meg, a székelyudvarhelyi Litera Veres kiadásában. A folyóiratban zömmel erdélyi vonatkozású képzőművészeti eseményekről, kiállításokról van szó, de tanulmányok, művészportrék is helyet kapnak benne. Az Egy az igazak közül című írásában a 90 éves Abodi Nagy Bélát méltatta Német Júlia műkritikus. Zsögödi Nagy Imre magyarországi vándorkiállításáról Sümegi György írt. Tóth Ferencre Szabó András emlékezett. A kiadványban immár tizenharmadik alkalommal jelentkezik az Erdélyi kastélyok rovat. A most megjelent 31. számban többek közt Bölöni Domokos, Bálint Ágnes, Barabás Hajnalka és Deák Ferenc Lóránd is jelen van szerzőként. Ez a folyóirat az egyetlen romániai magyar nyelvű képzőművészeti témájú kiadvány. /Bágyi Bencze Jakab: Erdélyi Művészet – újratöltve. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
2009. január 21.
Január 22-én nyílik képzőművészeti tárlat Szatmárnémetiben Deák János nagybányai festőművész munkáiból, a Szatmári Alkotóház Képzőművész Egyesület szervezésében. Az alkotót, valamint a kiállítás anyagát Gergely Csaba festőművész mutatja be. Deák János /sz. Nagybánya, 1928. jan. 16./ fotóriporterként dolgozott Nagybányán a Bányavidéki Fáklya c. lapnál, nyugdíjba vonulásáig, 1989 augusztusáig. Festményei szinte misztikus hangulatot árasztanak. /Kiállítás Deák János munkáiból. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 21./
2009. február 2.
A csíkszeredai református templomban ökumenikus istentisztelet keretében február 1-jén, vasárnap adták át a Németh Géza-emlékdíjakat. A Németh Géza Egyesület minden évben kitüntet egy pedagógust és az általa javasolt tanítványt, aki kiemelkedő tevékenységével hozzájárult a magyar kultúra ápolásához, megmaradásához. Az egyesület ebben az évben Nyisztor Ilona csángó óvónő-énekesnőnek ítélte a díjat, illetve az általa javasolt tanítvány, a pusztinai Tamás Júlia Roxána, hetedik osztályos tanuló kaphatta meg azt. Roxána több népdalvetélkedő díjazottja, legutóbb az V. Szeret menti népdalvetélkedő első helyezettje. Nyisztor Ilonáról a gyimesbükki Deáky András, nyugalmazott történelemtanár mondott laudációt. Nyisztor Ilona a Románia területén élő moldvai csángómagyarok egyik legismertebb énekese. A csángómagyar kultúra őrzőjeként, a csángó zenei kultúra követeként tartják számon. Nyisztor Ilona tánccsoportokat, énekkarokat szervez és vezet, népdalokat gyűjt, hangversenyeket ad Erdélyország-szerte és külföldön egyaránt. Eddig öt önálló lemeze jelent meg, rendszeres vendége a nagy magyarországi fesztiváloknak. /Deáky András: Némert Géza-emlékdíjjal tüntették ki Nyisztor Ilonát és tanítványát. = Erdely. ma, febr. 2./
