|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 462 találat | lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-462 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Borbély Tamás 2009. december 17.Traian Basescu államfő december 16-án külön-külön valamennyi parlamenti párttal tárgyalásokat folytatott, a pártok egymással is tárgyaltak. Elsőként a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ küldöttsége ült tárgyalóasztalhoz. Crin Antonescu PNL-elnök a tárgyalások után Markóval adott közös nyilatkozatában megértéséről biztosította az RMDSZ-t. Elmondta, hogy minden pártnak megvannak a sajátos érdekei a választóiktól kapott megbízatás szerint. Traian Basescu tárgyalt az RMDSZ küldöttségével. Az RMDSZ jelezte kormányzati szerepvállalási szándékát. /Borbély Tamás: Nem kell a kormányzás a liberálisoknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./2009. december 19.Az SZKT ülésén Markó Béla elnök rámutatott, bizonyos garanciát jelent az RMDSZ kormányra lépése, megpróbálják a legjobban kihasználni a kormányzás lehetőségeit, az ellenzékbe vonulás nagyobb kockázatot jelent. „Nem azért akarunk bekerülni a kormányra, hogy bizonyos embereket díjazzunk, és főként nem most. A jelenlegi helyzetben nem mondhatjuk azt, hogy nem lépünk be a kormányba, ha nem kapjuk meg a fejlesztési tárcát. Felkérek mindenkit, hogy belátása szerint szavazzon, mivel nehéz időszak vár, amelyben sztrájkokra és elbocsátásokra is számíthatunk” – fejtette ki Markó. /Az SZKT megszavazta a kormányba lépést. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./ Az ülés elején a legkritikusabb hangot megütő Frunda György szenátor nem vett részt a szavazáson. Frunda szerint az RMDSZ-nek több garanciára lenne szüksége attól a párttól, amely eddig mindhárom kormánykoalícióját felrúgta, a kialkudott egészségügyi tárca helyett pedig a területfejlesztésihez kellett volna ragaszkodni. Markó Béla ismertette a kormányzati többség kialakítását célzó tárgyalások konklúzióit, valamint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása mellett szóló érveket, de az ellenérveket is. A D-LP-vel az RMDSZ-nek számos negatív tapasztalata van, ám céljainak megvalósítása érdekében ,,félre kell tenni az érzelmeket, a sértettségeket” – mondta. A napokban lezajlott tárgyalásokon koalíciós szerződést dolgoztak ki, amelynek értelmében a két alakulat egyenjogú partner, és a kormányzati döntéseket konszenzussal hozza meg. A demokratákkal kötött másik megállapodás tartalmazza a magyarság számára fontos elvi célokat, többek között a kisebbségi törvény elfogadását, az alkotmánybíróság által elutasított oktatási törvényben foglalt kisebbségi célkitűzések ,,beemelését” az érvényben lévő jogszabályba, a decentralizáció folytatását, a gazdasági fejlesztési régiók átszervezését az RMDSZ korábbi javaslata szerint, a magyar szakembereknek a dekoncentrált állami intézmények vezetésébe történő visszahelyezését, de helyet kaptak az egyházak támogatásával és a Sapientia Tudományegyetem finanszírozásával kapcsolatos igények is. Leszögezte: az RMDSZ csak abban az esetben vállal kormányzati szerepet, ha ezeket a célokat sikerül bevinni a kormányprogramba. /Demeter J. Ildikó: A kockázatot választották (Kormányra lép az RMDSZ). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./ Az SZKT ülésén többen kifogásolták, hogy az RMDSZ miért hagyja el a hagyományos szövetségesét, a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), és miért áll át a demokraták oldalára, akiket az RMDSZ 2007 óta szinte folyamatosan támad, októberben pedig megbuktatták a most ismét miniszterelnök-jelöltnek kinevezett Emil Boc kormányát. Azt is kifogásolták többen, hogy a demokraták nem adtak elég garanciát az RMDSZ-nek, amely túl olcsón adta magát. Az RMDSZ kormányzásra lépését támogatták Tamás Sándor, Verestóy Attila, Kelemen Hunor, Kovács Péter és Kelemen Atilla. /Borbély Tamás: Ismét kormányzati szerepet vállal az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./2009. december 23.Könnyen átment december 22-én az Emil Boc miniszterelnök-jelölt által javasolt kormány valamennyi miniszterjelöltje a szakbizottsági meghallgatásokon. A legnagyobb elfogadottságnak az RMDSZ miniszterei örvendtek. Az RMDSZ minden minisztériumban szeretne egy államtitkári tisztséget. /Borbély Tamás: Laza meghallgatáson a miniszterjelöltek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./2009. december 29.Máris felbukkant az első ellentét a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ alkotta kormánykoalícióban. Az első nézeteltérés Verespatak, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vegyes vállalatnak az Érchegységben tervezett óriás-beruházása. A PD-L szívvel-lélekkel támogatja most már nyíltan is a tervet, az RMDSZ azonban ellenzi a beruházás megvalósítását. Markó Béla RMDSZ-elnök úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ ellenzi a projektet. /Borbély Tamás: Koalíciós viszály. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./2010. december 6.Vége a békénekÚj magyar párt alakulásáról döntött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) legfőbb döntéshozó testülete a hétvégén. A szombati székelyudvarhelyi tanácskozáson az történt, amire mindenki számított, hiszen senki nem gondolta komolyan, hogy az EMNT irányító grémiuma felülbírálhatná a Tőkés László és szűk csapata által korábban meghozott döntést, miszerint autonomista pártot alapítanak. Nehéz megjósolni, mekkora sikere lehet egy ilyen politikai erőnek, egyáltalán sikerül-e majd teljesíteni a bejegyeztetéshez szükséges formai követelményeket, hiszen Romániában a szigorú törvényes előírások miatt nem olyan egyszerű hivatalosítani egy kisebbségi pártot. Várhatóan számos akadályoztatással kell majd szembenézniük a pártalapítóknak, akik minden bizonnyal az EMNT szűk vezetőrétegéből kerülnek ki. A pártalapítás és -építkezés meg fogja változtatni az erdélyi magyar belpolitikában uralkodó viszonylagos békét, amelyet az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) szavatolt. Mostantól kezdve ez a testület háttérbe fog szorulni, nem mintha eddig olyan nagyon fontos szerepet töltött volna be az erdélyi magyar politikában. Az EMEF egy választás erejéig, a 2009-es európai parlamenti választásokon remek ernyőként szolgált, de kitalálói csak alkalmi eszköznek tekintették, hiszen az EMEF alapvető problémája az volt, hogy nem egyenrangú felek alkották. Az RMDSZ nem tekintette igazán partnernek az EMNT-t, amit választási eredmények garmadával tudott is igazolni. Tőkés Lászlóéknak ezen a téren sokkal szegényebb a bizonyítványuk, egyedül a volt református püspök 2007-es önálló választási szereplését tudták felmutatni, amelynek emléke megfakult, így az RMDSZ-re már egyre kevésbé lehetett vele hatást gyakorolni. Az RMDSZ és az EMNT, másrészt a Magyar Polgári Párt közötti harc vegytiszta hatalmi küzdelem, hiszen minden politikai pártnak az a célja, hogy hatalmi pozícióba kerüljön, különben programját, elképzeléseit nem tudja megvalósítani. A Tőkés-féle pártnak egyértelműen az a célja, hogy részt vegyen a 2012-es helyhatósági választásokon, sikerrel vegye a megmérettetést, és minél előnyösebb pozíciót alakítson ki magának az erdélyi magyar politikában. A Tőkés-párt fő szándéka, hogy megkerülhetetlen tényezővé tegye magát az RMDSZ számára, és a két év múlva sorra kerülő parlamenti választáson erős alkupozícióból, minél több helyet követeljen magának egy esetleges közös listán. Az úgynevezett erdélyi magyar jobboldal szétforgácsolódása után az EMNT megpróbálja tehát helyzetbe hozni magát, miután sem az MPP-ben, sem a Székely Nemzeti Tanácsban nem talált igazán partnerre. Kockázatos próbálkozás ez, hiszen egyrészt végleg kifulladhat a Tőkés László márkanevének húzóereje. Egy esetleges kudarc végképp bebizonyítaná, hogy az RMDSZ ellenzéke nem tud reális alternatívát felmutatni az érdekvédelmi szervezet által képviselt politizálással szemben. Másrészt azért is veszélyes az egymásnak feszülés, mert a remélt serkentő hatás ellenére az emberek még inkább elfordulhatnak a politikától, és akkor a nagy versengésnek nem építő, hanem romboló hatása lesz. Ennek könnyen lehet a következménye az, hogy politikai képviselet nélkül marad a romániai magyarság. Óriási bölcsességnek és felelősségtudatnak kell uralnia ezentúl a feleket, hogy az ilyen romboló hatású, és általában gyorsan burjánzó energiákat idejekorán megzabolázzák. A versengés fő kedvező hatása lehet a politikától nagymértékben elfordult tömegek aktivizálása, és a romániai magyar közösségnek a mostani vegetálásból és letargiából való kimozdítása. Nehéz lesz ilyen irányba befolyásolni az eseményeket, hiszen már a 2009-es európai parlamenti választásokkor látszott, hogy az összefogás ellenére sem sikerült lényegesen több szavazatot begyűjteni, mint akkor, amikor a felek közül csak az egyik, az RMDSZ szállt versenybe. Tőkés Lászlóék és az RMDSZ nagyjából ugyanazon szavazóréteg kegyeiért versengenek. Ezeknek a szavazóknak a száma egyre rohamosabban apad. Van egy jelentős urbánus vállalkozó, aktív korosztályú tömeg, amely az erdélyi nagyvárosok régi és újkeletű lakótelepein él. Megszólításuk egyelőre reménytelennek tűnik, mert olyan szakadék keletkezett az erdélyi magyar politikai elit teljes egésze és a szavazóbázis között, amit nehéz gyorsan betömni. A lemorzsolódás, persze, részben természetes folyamat része, de akkor is jó lenne megállítani, még mielőtt kiteljesedne az erdélyi magyar politika önfelszámolódása. Ehhez nagyon sok bölcsességre van szükség, amit az új pártalapítás nyomán kialakult helyzet kitermelhet, de akár el is veheti az eddig létező tisztánlátást. Borbély Tamás, Szabadság (Kolozsvár) 2012. március 22.Őrségváltás” az MTI-nélA határon túli magyarság egyre nagyobb arányban szerepel a magyar közmédiában, a nekik szóló rétegmagazinok mellett a fő műsoridőben sugárzott hír- és háttérműsorok is foglalkoznak ügyeikkel – közölték a közmédiumok vezetői, akik a Kárpát-medencét és a diaszpórát érintően számoltak be a magyar nyelvű közszolgálati média helyzetéről az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának keddi esti ülésén. Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli kapcsolatokért felelős különmegbízottja azt tartotta fontosnak, hogy a határon túli tudósítói hálózat ne csak a hírműsorokon, hanem a kulturális és közéleti magazinokon keresztül is bemutassa a külhoni magyarság mindennapi életét. A tudósítói hálózatról szólva „önkritikusan” megállapította, hogy kialakításában, kezelésében, felügyeletében és finanszírozásában átmeneti nehézségeket okozott az átalakítás. Beszámolt arról is, hogy Erdélyben két olyan tudósítói pont kialakítása is várható, ahonnan élő adásban is bejelentkezhet a tudósító: Kolozsváron és Székelyudvarhelyen. Belénessy Csaba, az MTI Nonprofit Zrt. vezérigazgatója arról számolt be, hogy a hírügynökség az elmúlt év második felétől – egy új rovatvezetői poszt kialakításával – jelentősen, mintegy 60-65 százalékban növelte a határon túli magyarokról szóló hírek arányát. A tudósítói hálózattal kapcsolatban Havasi azt mondta: az MTI tavaly májusra készítette el az erről szóló tervét az MTVA számára, reméli, hogy ennek végleges formája hamarosan megvalósul. Utalt arra, hogy ezzel megerősödhet a Kárpát-medencei és közép-kelet-európai hálózat, például Kijevben és Zágrábban jöhet létre új poszt. Az MTI egyébként már februártól megerősítette a romániai tudósítói csapatát, ami Távirati Iroda romániai híranyagának látványos gyarapodásán is látszik. A rekord ideig – nyolc és fél évig – Bukarestben szolgálatot teljesítő Garzó Ferencet a Duna TV eddigi marosvásárhelyi tudósítója, Baranyi László váltotta fel a fővárosban. Munkáját Kolozsvárról Gazda Árpád főállású tudósító segíti, aki a MOL Rt. Közösségért Alapítványa éléről tért vissza az újságíráshoz. Az MTI romániai csapatát Borbély Tamás, a Szabadság újságírója egészíti ki, aki már Garzó Ferenc elődjének, Gózon Ferencnek is munkatársa volt Bukarestben. Tegnap Baranyi Lászlótól részleteket szerettünk volna megtudni a tevékenységükről, ám lapunk kérését elhárította, mondván: erről csak az MTI budapesti illetékesei nyilatkozhatnak. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. október 25.Húsz évvel ezelőttMa húsz éve tettek fogadalmat – „közszolgálati hittételt”, ahogyan fogalmazott az RMDSZ akkori közleménye – az RMDSZ akkori újonnan megválasztott törvényhozói a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomban ökumenikus istentisztelet keretében. Ez a momentum az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozat miatt kapott jelentős médiavisszhangot, hiszen megszövegezői először használták az azóta elcsépelt önrendelkezés (autonómia) kifejezést hivatalos dokumentumban. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2014. április 1.Krajcáros vitaAz üzemanyag jövedéki adójáról az államelnök és a kormányfő által folytatott vita a megszokott mederben zajlik. Mindkét fél részigazságokkal próbálja manipulálni a választókat azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon. A mai román belpolitika erőviszonyait hűen tükrözi a Ponta–Băsescu vita, amely baloldal és jobboldal összeütközéseként értelmezendő. Egyértelmű, hogy az államfő a jobboldal egyedüli meghatározó politikusaként teljes erővel kampányol saját pártja, a Népi Mozgalom (PMP) számára, amely az államfő aktív kampányszereplésének köszönhetően máris igen jól áll a felmérésekben. A baloldalon Ponta látszik az egyedüli esélyes államelnökjelöltnek, és számára továbbra is a Băsescu-ellenesség kiaknázása marad a fő stratégia. Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár) 2015. január 31.Van-e élet az autonómia után?A Van-e élet az autonómia után? című interjúkötet kulcskérdése: milyen változásokat hozhat Székelyföld területi, valamint kulturális autonómiája a mindennapokra nézve. A szerző, Borbély Tamás tizenegy szakembert – közgazdászt, szociológust, antropológust, történészt, politológust, színházi rendezőt – kérdez a romániai magyarság autonómiájáról. A megkérdezettek román és magyar, pártfüggetlen közéleti személyiségek: Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Bárdi Nándor, Biró A. Zoltán. A közéletben, de főként a választási kampányok idején gyakran felbukkanó – már-már varázsszóként működő – fogalom az autonómia, a társadalmi önszerveződés folyamata. A kötetben felszólalók – akik valamilyen formában érintettek a témában – saját szakterületük szemszögéből tárgyalják e politikai cél gazdasági életképességét, hatásait, veszélyeit. Az izgalmas beszélgetésekből összeálló kötet célja tisztázni, alaposan körbejárni az autonómia fogalmát olyan szakvélemények által, melyek nem tartoznak semmilyen politikai retorikához. A megkérdezettek olyan kérdésekre keresik a választ, mint például a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó tervek megalapozottsága, a régió önfenntartása jövedelemadókból, hatalommegosztás a román közösséggel, az autonómia esélyei a gazdasági válságban vagy Székelyföld területi autonómiájának következménye a kultúrára nézve. A rendszerváltás után az előző mintegy huszonhárom esztendőben romániai magyar értelmiségiek kezdeményezésére több autonómiatervezet is született Romániában, ezek közül nem egy feledésbe merült. Bár a politikusok gyakran hivatkoznak egy-egy külföldi autonómiamodellre, egyelőre még elég homályos, hogy az autonómia fogalma mögött milyen tartalom áll. Az interjúkban történelmi példákkal, autonómiatervek forrásaival is találkozunk. A Koinónia Kiadó gondozásában megjelent, Van-e élet az autonómia után? című könyv megrendelhető a www.konyvter.ro internetes oldalon vagy a 0753 459 413-as telefonszámon. Sajó Enikő Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. február 7.Mi lenne, ha…?A kérdést milliószor föltesszük. Hangosan és gyakran önmagunkban is. A pontok helyére életbevágóan fontos és tréfásan könnyed, halálosan komoly és játékos dolgok egyaránt kerülhetnek. Fikció éppúgy születhet belőle, mint tényfeltárás. De a kérdőjel feloldása mindenképpen bizonytalan és többirányú. Akkor is, ha a kérdésfelvetés például így alakul: Mi lenne, ha Romániában megoldódna a magyarság autonómiaóhaja? Vajon ez már a sci-fi területére terel? Hagyjuk a cinizmust, szerzőt akarunk köszönteni. Borbély Tamást, akinek a Van-e élet az autonómia után? című tetszetős kinézésű első könyve pár hónapja jelent meg, a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron is bemutatták. Nem szépirodalom. Interjúkötet. Divatosabban: beszélgetőkönyv. Bár szó szerint ez nem fedi a valóságot, nem a "ketten ülnek, beszélgetnek" helyzet vált itt valóra, hogy oldott hangú eszmecseréket teremtsen a kiadvány számára. A téma komolysága arra késztette a kérdezetteket, hogy írásban fogalmazzák meg mondandójukat. Ezzel a szerző kénytelen-kelletlen el is tért az eredeti szándékától, le kellett mondania a kezdeti elképzelésről, miszerint "olvasmányos kötetet adnának az olvasó kezébe". A módszer megváltozásával a könyv mit se veszített értékéből és fontosságából, de leszűkült a potenciális közönsége, valószínűleg inkább az értelmiségi elit forgatja, és kevésbé az átlagolvasó. Az élő beszéd varázsától, spontaneitásától is megfosztatott az interjúgyűjtemény, és az sem adatik meg a kérdezőnek, hogy szemtől szemben, esetleg ellentmondva, váratlanul közbekérdezve keltsen feszültséget, ami izgalmasabbá tehetné a téma kibontását. De a veszteségért kárpótolhatja az, hogy a tizenegy interjúalany, jeles szakember nem bocsátkozik hazardírozó rögtönzésekbe, hanem mélyen, alaposan átgondolva, a maga sajátos szemszögeit érvényesítve adja meg a válaszait. Annál is inkább, mivel a kérdező is hasonló komolysággal viszonyul témájához, jól dokumentált, naprakész információkkal rendelkezik, szóval amint a dialógusokban bizonyítja, otthonosan mozog politikában, közéletben, gazdaságban, az autonómiával érintkező minden területen. Nyilván természetesnek is tekinthetnők ezt, de a mai felületes, sekélyes, botrányhajhászó médiában feltétlenül hangsúlyozandó. Azt is mondhatnók, Borbély Tamás jó iskolát járt ki, nem véletlenül ível felfelé több mint egy évtizedes újságírói pályája. A kolozsvári Szabadságnál megjelenő publicisztikáival is méltán szerzett elismerést, a gyakran anonim jellege miatt hálátlan, de annál gazdagabb tapasztalatot nyújtó hírügynökségi újságírás is hathatósan gyarapíthatja tudását, fejlesztheti tehetségét, amelyet a mostanihoz hasonló újabb kötetek megírásában tovább kamatoztathat. A könyvben gondolataikat kifejtő politológusok, emberjogi aktivisták, társadalomkutatók, történészek, más szakértők – sorrendben Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Bárdi Nándor és Biró A. Zoltán – az autónómia körüli köznapi csatazajban, a gyakorta semmitmondó politikai közbeszédben, a devalválódó, demagóg nyilatkozatözönben hitelesen, szakszerűen hallatják a szavukat. Jó lett volna persze több román szaktekintélyt is szóra bírni, meggyőzőerőben nőtt volna általa a könyv. Legközelebb talán ebben is kitartóbb, rámenősebb lesz a szerző. És érdemes lenne gondolkozni azon is, hogy hasznos volna a román olvasóközönséghez is eljuttatni a szöveget. N.M.K. Borbély Tamás: Van-e élet az autonómia után? Koinónia Kiadó, 2014, Kolozsvár Népújság (Marosvásárhely) 2015. március 7.Autonómia sokrétű megközelítésbenElismert szakemberek szemszögéből boncolgatja az autonómia kérdéskörét Borbély Tamás újságírónak, lapunk munkatársának a Koinónia Kiadó gondozásában megjelent Van-e élet az autonómia után? című interjúkötete, amelyet tegnap este mutattak be a kolozsvári Koffer Kávéházban. Benkő Levente újságíró a kötet ötletének megszületéséről, kiadásának nehézségeiről, magáról a munkafolyamatról, és a közben letisztázódott autonómia-szemléletéről kérdezte a szerzőt. – A tizenegy interjúból álló kötet sokkal inkább építő szempontokat fogalmaz meg, kérdéseket vet fel. Kiegyensúlyozottnak érzem olyan értelemben, hogy kritikákat, kételyeket összegez, de közben kiáll amellett is, hogy az önrendelkezés hasznos közigazgatási forma lehet egy kisebbség integrálódása szempontjából – hangsúlyozta a szerző. Hozzátette: az a benyomás erősödött meg benne, hogy a civil szféra sokat tud tenni az autonómia néhány elemének érvényesítéséért. (dézsi) Szabadság (Kolozsvár) 2015. március 9.Az autonómiát a székelyek nem is akarják”Van-e élet az autonómia után? címmel jelent meg az a 11 román és magyar szakembert megszólaltató interjúkötet, amelyet a hétvégén mutattak be Kolozsváron, a Koffer könyvesboltban. A közel másfél órás beszélgetésen Benkő Levente újságíró faggatta a szerzőt, Borbély Tamást, az MTI és a Szabadság napilap munkatársát, és az egyik interjúalanyt, Szilágyi N. Sándor nyelvészt. Benkő Levente azzal nyitotta a beszélgetést, hogy a 2014-ben, a Koinónia gondozásában megjelent kötet két év késéssel látott napvilágot, az interjúk 2012-ben készültek el. Akkor a Communitas Alapítvány nem támogatta a könyv megjelenését, tavaly viszont ismét elővették, és az alapítvány valamint a Nemzeti Kulturális Alap (AFNC) finanszírozásával sikerült kiadatni. Mivel a szerző, Borbély Tamás fontosnak tartotta, hogy az interjúalanyok reflektáljanak a kimaradt két év aktuálpolitikai eseményeire (ukrán válság, az RMDSZ autonómiatervezete), a megszólaltatott szakember kiegészíthették mondanivalójukat. Többen éltek is a lehetőséggel. kötetben megszólított szakemberek: Juhász Jácint közgazdász, Szilágyi N. Sándor nyelvész, Bakk Miklós politológus, Stefano Bottoni történész, Csutak István fejlesztéspolitikai szakértő, Gabriel Andreescu emberjogi aktivista, Salat Levente politológus, Bocsárdi László rendező, Smarande Enache emberjogi aktivista, Bárdi Nándor történész, Biró A. Zoltán társadalomkutató. Politikusok nem szólalnak meg a kötetben Borbély Tamás elmondta, a cél az volt, hogy a könyvben ne politikusok osszák meg gondolataikat az autonómiáról, hanem olyan, az autonómiát érintő területeken jártas szakembereket, akik más megvilágításba helyezhetik a kérdést. "Amit nagyon sajnálok, hogy nem sikerült például még több közgazdászt és román interjúalanyt megszólaltatni, ez utóbbiakkal kapcsolatban egyfajta visszautasítást is tapasztaltam. A magyar szakemberek körében is elég nagy az autonómiával szembeni szkepszis, voltak olyan interjúalanyok, akiket elég nehezen lehetett rávenni, hogy vágjunk neki egy ilyen beszélgetésnek. A román interjúalanyok, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache készségesen vállalták első perctől. Akit még meg szerettem volna szólaltatni, az Cristian Pârvulescu és Marius Oprea" - magyarázta Borbély. Hozzátette, aki kézbe veszi a kötetet, ne számítson arra, hogy most megtalálja a választ arra, hogyan működik pontosan az autonómia, kizárólag milyen feltételek között lehet megvalósítani, hiszen nem is ez volt a cél. Az interjúkban szempontok, kérdések fogalmazódnak meg. Például hogy milyen változásokra kellene odafigyelni, hogy lehetőség legyen az autonómia megvalósítására, egyáltalán lehetséges-e a jelenlegi körülmények között. "Ebben a kötetlen van hideg is, meleg is. Benne vannak azok a kritikák, kételyek is, amelyek általában elhangzanak az autonómiával kapcsolatban, hogy van-e életképessége, van-e rá szükség, és elhangzanak olyan vélemények is, amelyek alátámasztják, hogy igenis szükség van rá, hogy ez egy hasznos közigazgatási forma, amely segíthet egy kisebbség integrálódásában. A kötetben bizony vannak nagyon népszerűtlen gondolatok is, amelyek talán néhány székelyföldinek nem esnek jól, de mindenképp segít abban, hogy egy reálisabb képünk legyen önmagunkról és az autonómiáról" - fejtegette a szerző. "A székelyeknek nem is kell autonómia" Hogy milyen "népszerűtlen" gondolatokról is van szó, abból Szilágyi N. Sándor nyelvész adott ízelítőt. Benkő Levente az egyetemi tanárnak szánt kérdését azzal vezette fel, hogy a kötetben többen elmondják, az autonómia politikai csatározások eszközévé vált. "Szilágyi N. Sándor igen helyesen teszi fel a kérdést, hogy vajon kell-e autonómia Székelyföldnek, szélesebb értelemben a romániai magyarságnak, amikor a közigazgatásban nem hajlandó használni saját anyanyelvét. Egyáltalán nem ismerjük például a közigazgatási, pénzügyi terminológiát. Vagy gondolok azokra a Székelyföldön is elterjedt kifejezésekre, mint az interszekció, a proces verbal, a buletin, amelyeket a hétköznapi nyelvben az útkereszteződés, a jegyzőkönyv és a személyi igazolvány helyett használnak. Változott a tanár úr autonómiára vonatkozó véleménye 2012 óta?" - kérdezte az újságíró. "Azóta semmi az égvilágon nem történt, ami miatt változott volna a véleményem. Persze, most lehet azt mondani, dehát hogyne történt volna, megjelent az RMDSZ autonómiatervezete, és ez már valami. Senki nem gondolja komolyan, hogy azt a parlament valamikor is el fogja fogadni, mert az nem erről szól" - válaszolt az egyetemi tanár. Figyelmeztette a hallgatóságot és az olvasókat, hogy "elég csúnya dolgokat" írt le a kötetben, és aki "kímélni akarja lelke nyugalmát", annak nem biztos, hogy az ő írásával kellene kezdenie az olvasást. "Ha a helyi emberek tényleg annyira fontosnak tartanák az autonómiát, nagyon sok minden megvalósult volna azóta belőle. Kolozsváron tele vagyunk székelyföldi borvízzel, tejtermékekkel, de ezek címkéjén egy magyar szó nincs. Legalább azt el lehetett volna érni, hogy odaírják, bibarcfalvi ásványvíz, ezt semmilyen törvény nem tiltja" - fejtegette Szilágyi N. Az egyetemi tanár a könyvbemutatón be is mutatott egy termékcímkét mint jó példát. A címkén a sepsiszentgyörgyi diószegi pékség magyarul is feltüntette a tepertős pogácsát. Egy másik példával élve a nyelvész elmondta, Kolozsváron már találkozott olyan magyarul is kiírt őrölt szerecsendióval, amit Argeș megyében csomagoltak. "Mert Argeș megyében tudják, hogy itt magyarok is vannak, és hátha akadnak közöttük olyanok, akik nem ismerik a román megfelelőjét. A Hajnal negyedi magyar melós elmegy a boltba, és hazaviszi a biborțeni ásványvizet, mert nem tudja, hogy az bibarcfalvi. Honnan tudná?" - fejtegette. Politikai diskurzus kontra autonómia? "Székelyföldi autonómia esetleg csak akkor lesz, ha a román parlament a székelyek megkérdezése és akarata ellenére elrendeli. De ne gondoljuk, hogy akkor minden megoldódna, mert a politikusok rögtön elmondanák, hogy ez csak olyan nesze semmi, fogd meg jól. Ha az RMDSZ tervezetét a parlament feltéve, de nem megengedve elfogadná, nehogy azt higgyük, hogy valaki megnyugodna, dehogy, az első dolog az lenne, hogy az RMDSZ elárulta a székely autonómiát, mert elfogadtatott egy olyant, ami nem az. Hogy mi lenne, senki sem tudja, de ez nem az" - válaszolt arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az autonómiáról szóló politikai diskurzusról. Elmondta, szerinte rengeteg bajt okozhat a politikai csatározásokra szolgáló autonómiázás. "Ha egyszer kialakul az, hogy az igazi megoldás az autonómia, beállhat egy olyan hozzáállás, miszerint amíg nem lesz autonómia, nem csinálunk semmit, mert várjunk az autonómiát" - figyelmeztetett Szilágyi N. Hozzátette, ha az autonómiát tényleges, igazi problémák megoldására találták volna ki, minimum elkészült volna az a hatástanulmány, amely azt méri fel, milyen következményei lennének az önrendelkezésnek. Például az sem világos, hogy jár-e különadóval ez a közigazgatási forma, egyáltalán vannak-e olyan problémák, amelyet a jelenlegi eszközökkel, azok hatékonyabbá tételével ne lehetne orvosolni. Szilágyi N. szerint az autonómiát csupán "csodafegyvernek találták ki más magyarokkal szemben, és azóta is ezt a célt szolgálja". Az egyetemi tanár 1994-ben fogalmazott meg egy törvényjavaslatot Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről címmel. A tervezetre a kötetben többen is utalnak. Egyik érdekessége, hogy bár egyszer sem hangzik el benne az autonómia szó, mégis közösségek önrendelkezéséről szól (nyolc százalékos úgynevezett kisebbségi aránnyal operál). Nem "kisebbségi törvény", például nem az áll benne, hogy a kisebbségeknek joguk van az anyanyelvük használatához, hanem teljesen más logika mentén képzeli el a nyelvi, etnika és kulturális identitásmegőrzést. A tervezet abból indul ki, ha minden állampolgár egyenlő, akkor minden állampolgárnak joga van az anyanyelve használatához, ilyen értelemben tehát a kisebbségek jogai nem értelmezhetők különjogokként. A tervezetet egyetlen politikai párt sem karolta fel. A tervezet szövege a Korunkban jelent meg 1994-ben, a folyóirat akkori számai nem érhetők el digitális formában. Az Igazi Csíki Sör Benkő Levente újságíró Szilágyi N. Sándor hozzászólása után a diószegi jó példát az Igazi Csíki Sörrel egészítette ki. Borbély Tamás elmondta, az egyetemi tanárral készített interjúban pozitív dolgok is elhangzanak, például az Igen, tessék! mozgalom, amely a nyelvész szerint követendő kezdeményezés. "Bennem is az a benyomás erősödött meg, hogy a civil szféra sokat tud tenni az autonómia bizonyos elemeinek megvalósulása érdekében" - tette hozzá a szerző. Annyit még megjegyzett, hogy úgy látja: az autonómiának politikai eszközként történő felhasználása egyre inkább kifullad, így talán elkezdődhet egy reálisabb megközelítésmódja ennek a közigazgatási formának. A közönség kérdésére reagálva elmondta, több érdekes megközelítést is ki lehetne emelni a kötetből, többek között például Juhász Jácint közgazdászét. A szakember kimutatása szerint a székelyföldi megyék nem szegényebbek az országos átlagnál, a középmezőnyben helyezkednek el. Ám téves az az elképzelés, hogy a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra és a turizmusra középtávon építeni lehetne a régió jövőjét. A központi régió, ahol Székelyföld is található, a turizmus a termelés 2, a mezőgazdaság esetében 7, az élelmiszeripar esetében pedig 3,5 százalékát jelenti. Ezek összesen 12,5 százalékot tesznek ki a bruttó hazai össztermékből. A közgazdász szerint Székelyföldnek fel kellene készülnie egy nagyon agresszív és jól előkészített uniós pénzlehívási stratégiára, hiszen például a Magyarországról érkező támogatások a Székelyföldön lehívott uniós pénzek 5 százalékát sem érik el. Meglátása szerint a régióban például az ásványvíz és az erdő az értékes erőforrás. Oborocea Mónika maszol.ro 2015. március 26.Élet autonómia után is vanA könyvpiaci felmérések adatai szerint a ’89-es események után figyelemre méltóan sok kiadó jelentkezett. Könyvvásárok, könyvkiadási támogatások lehetővé tették a magyar nyelvű könyvkiadások felfutását is, melynek csak örvendeni lehet. A sajtó világában nagyon jó hírnévvel rendelkező fiatal szerző, Borbély Tamás „Van- e élet az autonómia után” című könyve jelent meg, melyet Kolozsváron is bemutattak a Koffer kávézóban, igen rangos közönségnek. Könyvbemutató A moderátor szerepét Benkő Levente újságíró, történész dicséretesen töltötte be. A könyv megírásának az ötletéről, az interjúalanyok kiválasztásának szempontjairól, illetve a kiadás utóéletéről érdeklődött. Amint a szerző elmondta, Zágoni Balázsnak, a Koinónia Kiadó igazgatójának felkérése volt, hogy készítsen interjúkat az autonómia témával kapcsolatban. Borbély szakembereket kérdezett meg, és nem politikusokat. Az interjúalanyok listája esetlegesen alakult. Egy ilyen kötetben nem lehet mindent belesűríteni. Az interjúalanyok kiválasztása a szakterület függvényében történt. Legyen közgazdász, politológus, emberjogi aktivista, történész, regionális politika szakértője, művész, tehát olyanok, akik részt vettek a különböző autonómia tervek kidolgozásában. Az interjúkérdésekre személyesen vagy írásban válaszoltak. Ez utóbbiak voltak zömében, amely bizonyos mértékben a könyv olvasmányosságának a rovására is ment. Volt mély interjú is. Az összegyűjtött anyag szerkesztése során, kiegészítéseket is eszközöltek, melyek a Függelékben olvashatók. A szóbeli interjúk esetében közvetlenül volt kiegészítés. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az interjúk egy része 2012-ben készült. A könyv anyagi okok miatt 2014-ben jelent meg. Ezért szükséges a kiegészítés. Így a szerzők reflektálhattak az aktuális politikai témákra. Időközben megjelent az RMDSZ autonómia terve. A világpolitikában is különböző események történtek, például kirobbant az ukrán válság. A könyv olvasása alapján sok mindent megtudhat az olvasó az autonómiával kapcsolatban. Azonban, amint kiderült, nem találja meg a választ arra, hogyan is működik nálunk fele az autonómia. Amint Borbély Tamás megjegyezte: Ezt a politikusok mondják meg. Érdekes megállapítás, mely szerint az interjúkban benne van a kétely. Kérdés: Van-e életképessége? Ugyanakkor egyértelműen elhangzik: „Szükség van autonómiára!” Szerintem a könyv érdeme, hogy bizonyos támpontokat nyújt a politikusoknak. Segít abban, hogy reális önképünk legyen. Egy sajátos álláspontot fogalmazott meg dr. Szilágyi N. Sándor professzor: „akkor lesz autonómia, ha a román parlament elrendeli, hogy csináljunk autonómiát.” Senki sem tudja mi az. Nagy tévedésnek tartja, ha el hisszük, hogy autonómiával valamilyen problémát megoldunk. Arra kérdésre, hogy Borbély Tamás milyen visszajelzéseket kapott a könyvvel kapcsolatban, megjegyezte: „sem jó, sem rossz visszajelzést nem kapott.” (Itt megjegyezném egy kötetről elfogadható visszajelzést csak abban az esetben, lehet kapni, ha a kötetet valaki elolvassa, és az olvasottak alapján írásban, vagy szóban véleményt mond.) Viszont, ha a civil szféra észreveszi az autonómia elemeket, sok mindent tehet. Tehát felméri a problémát, és ugyanakkor keres megoldásokat. Maga a cím elég blikkfangos, ami feltételez egy bizonyos fantáziajátékot. Mi lenne, ha lenne autonómia, és az az autonómia, milyen lenne? Borbély Tamás tudása árnyalódott, az autonómia kérdésével kapcsolatban. Megjegyezte, lehet, hogy van bizonyos disszonancia a cím és az interjúalanyok szövege között. A könyvről Borbély Tamás az Előszóban írja: „Újságíróként sokszor leírtam az autonómia szót, főleg politikusok nyilatkozatait ismertetve. Talán túl sokszor anélkül, hogy alaposabban bele gondoltam volna, mit is jelent.” „A könyv célja nem az, hogy örök igazságokat és szentenciákat fogalmazzon meg, sokkal inkább fantáziajátékra hasonlít, amely során kérdések vetődnek fel, szempontok fogalmazódnak meg, amelynek figyelembe vétele elengedhetetlenül szükséges az autonómiáért folytatott politikai és társadalmi érdekérvényesítő munkában.” A könyv hátsó lapján olvashatók, melyek azok a főbb kérdések, amelyekre a könyvben reflektálnak. Ilyen például „Mi lesz Marosvásárhellyel? Összeegyeztethető- e a kettős állampolgárság az autonómia elképzeléssel? Javítja vagy rontja az autonómia esélyeit a gazdasági válság? Milyen sors vár a Székelyföldön kívül élő magyarokra? Alkalmazzák- e nálunk a katalán, skót vagy a dél- tiroli modellt?” A kötetben az autonómia kérdésére válaszol: Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Bocsárdi László, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Smaranda Enache, Bárdi Nándor, Bíró A. Zoltán. Érdekes Bocsárdi Lászlónak, mint színházrendezőnek a megfogalmazása: „Az autonómia összefügg az alkotás szabadságával. Olyan függetlenség, ami azt jelenti, hogy az alkotási folyamatban nincsenek előre gyártott, kívülről átvett sémák, amelyek alapján, meghozzuk a döntéseket.” Bárdi Nándor szerint „A nemzetközi közvéleményben azonban ténykérdés, hogy a kettős állampolgárság és a területi autonómia nem erősíti egymást.” Smaranda Eneche megfogalmazásában: „A gazdasági válságnak két azonnali hatása van. Egyrészt a központosító intézkedéseket ösztönzi… Másrészt a pénzügyek rossz kezelése és az államadósságok növekedése nyomán a fejlett régiókban felerősödnek az elszakadási tendenciák.” Szilágy N. Sándor szerint „…Székelyföldön a magyar nyelvhasználat lehetőségével sokszor olyankor sem élnek, mikor az tényleg nem kerülne semmibe, csak eszébe kellene jutnia valakinek.” Nagyon merész és magabiztos újságíró kell, legyen az, aki beszélgető-könyv formájában, még akkor is, ha azt a neves Koinónia könyvkiadó adja ki, vállalkozik ilyen kihívásra. Rendkívül olvasmányos az interjúkötet, melyben a különböző nézőpontok bemutatása izgalmas párbeszédet eredményez. Egyetérthetünk Fosztó László antropológussal, akinek gondolatait olvashatjuk a könyv hátsó oldalán: „Az autonómiáról folyó erdélyi magyar közbeszédet politikai szereplők versengő monológjai dominálják, holott lehetséges az elemző és közérthető párbeszéd a témáról- bizonyíték rá ez a kötet. Egy beszélgető- könyv, amelyben magyar és román értelmiségiek közvetlen formában osztják meg gondolataikat, visszaadva az olvasó reményét az értelmes beszéd létében, túl az „autonómiázáson”.” Maga a könyv nagyon lebilincselő, nagy érdeme a különböző nézőpontok bemutatása, a kérdések felvetése. Az autonómiát másként elemzi, mint eddig. Érdemes és tanulságos elolvasni a könyvet. Csomafáy Ferenc erdon.ro 2015. július 21.Közösségi tesztOlvasom, hogy a Kolozsvári Magyar Napok szervezői az idén a város lakosságára bízzák az idei rendezvénysorozat népszerűsítését azáltal, hogy a plakátok szabadon elvihetők, és mindenki kifüggesztheti háza kapujára vagy egyéb alkalmas helyre. Az elképzelés érdekes és egyben hasznos, mert megteremti a ma oly divatos interaktivitás lehetőségét. A szervezők számára és nemcsak, értékes felmérés készül arról, hogy a kolozsvári magyarok mennyire érzik magukénak azt a fesztivált, amely az elmúlt hat évben az első számú erdélyi magyar seregszemlévé nőtte ki magát. Sikere annyira átütő volt, hogy létjogosultságát nem kérdőjelezhette meg egyetlen józan román ember sem, különben a nevetségessé válást kockáztatta volna. Ma már így lenne szabad eseményeket szervezni, hiszen az internet és a televíziós túlkínálat mellett csak nagyon színvonalas programokkal lehet kicsalogatni az embereket a virtuális világból vagy éppen a házak szűk falai közül. A szervezők idei rendhagyó plakátolási kezdeményezése is ilyen kicsalogatási teszt lesz. Mert ha a kolozsvári magyarok valóban magukénak érzik a fesztivált, akkor a plakátoknak nagyon hamar el kellene fogyniuk. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2015. augusztus 4.Parlamenti bérlicitMiután a parlament újra bevezette a különleges nyugdíjakat a katonák, a diplomaták, a törvényhozók, a parlamentben dolgozó kisegítő személyzet esetében, a kormány pedig megemelte 48 magas rangú tisztségviselő fizetését, most újból a honatyák számára készül újabb béremelés. A törvényhozók a saját jövedelmüket szeretnék növelni egy törvénytervezet szerint, mégpedig 9 ezer lejre a jelenlegi 5 ezer lej helyett. Régi vita, hogy mi számít soknak és mi kevésnek. Bizonyos szemszögből az 5 ezer lej sovány fizetés egy képviselőnek vagy szenátornak. Mindenképpen kevés, ha a nyugati országok törvényhozóinak, vagy az európai parlamenti képviselők több ezer eurós bérét vesszük alapul. Ha a hazai életszínvonalat és átlagbéreket vizsgáljuk meg, akkor már tisztességes megélhetést biztosítónak lehet nevezni az 5 ezer lejt. Az megint más vita, hogy a képviselőket kiemelten érdemes lenne-e fizetni, hogy valóban minőségi munkát végző személyek kerüljenek ebbe a tisztségbe, mert ilyen bérek mellett egy versenyszférában dolgozó jogászt vagy közgazdászt nehéz meggyőzni, vállaljon képviselői vagy szenátori mandátumot. Nem beszélve arról, hogy a törvényhozói tisztség igen kevés egyéb tevékenységgel fér össze, így törvényesen nagyon kevesen tudják kiegészíteni jövedelmüket. A vitát azonban teljesen zsákutcába viszi az olyan érvelés, amelyet Ionel Agrigoroaei UNPR-s szenátor hangoztatott a napokban. A honatyával vélhetően számos kollégája egyetért, hiszen ez a típusú indoklás már sokszor felbukkant honatyáknál, amikor a béremelésük jött szóba. Így nem egyedi esetről, hanem már-már mentalitásról beszélhetünk. A szenátor kijelentette, hogy azért tartja indokoltnak a 9 ezer lejes jövedelmet, mert a honatyáknak saját országukat kell képviselniük, gyakrabban kell ruhát cserélniük, mint egy átlagember, és hát sokba kerül, ha jól öltözöttek akarnak lenni. Gyorsan hozzáteszem, hogy nem is szeretném, hogy egyetlen képviselő vagy szenátor szakadt ruhában utazzon külföldi delegációba, és így tegye nevetségessé hazáját, de jól tudjuk, hogy valójában nem erről van szó, és ez átlátszó, gyenge érv. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2015. augusztus 20.OtthonosságérzetA Kolozsvári Magyar Napok mintájára Belső-Erdélyben és Partiumban elterjedt magyar kulturális napokon évről évre aktuális témaként merül fel a magyar–román együttélés, hiszen ezek a rendezvények azt a nemes célt tűzték ki, hogy szélesebb körben megismertessék a többségi lakossággal a magyar kulturális örökség széles spektrumát. Ilyenkor az együttélés, a találkozás, a közös cselekvés és tervezés szükségességét a valóság hozza felszínre. A magyar napokon világtalálkozókat is szerveznek, ugyanis a világ minden részéről sokan hazajönnek, és Erdélyben töltik szabadságukat. Itthon maradottak találkoznak az elvándoroltakkal. Sokan azzal az érzéssel szembesülnek, hogy mintha már idegen helyre tértek volna vissza, mert Kolozsvár sokat fejlődött, változott, és már nem hasonlít egykori önmagához. A hazatértek keresik az egykori otthont, az itthon maradottak pedig időnként ők maguk sem lelik az itthon-érzetet, amit ma is megzavarhat a nem éppen harmonikus interetnikus együttélés megannyi formája. Az otthonosságérzés hiányának egyik oka lehet a többségiekkel való nehézkes kommunikáció. Jó az, ha egy népnek – legyen az nemzeti kisebbség is – megvan a maga közösségi magánszférája, de a kereteket nem szabad túl szorosra zárni, mert a mai fiatalok számára már túl szűkké és otthontalanná válhat a nemzetiségi tér. A kommunikációs deficitnek nyelvi akadályai vannak sokszor, és erre a kérdésre az eddiginél jóval hangsúlyosabban oda kellene figyelnie az erdélyi magyar elitnek, mert Székelyföld lépett elő a fő elitrekrutációs térséggé, és ez hangsúlyosan érvényes Kolozsvárra vagy Marosvásárhelyre. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2016. február 17.TáblaügyA Kolozs Megyei Törvényszék minapi ítélete megerősítette, hogy Romániáról igen nehéz jogállamként beszélni főleg kisebbségi kérdésben. Már jó ideje megfigyelhető, hogy a nemzetiségek jogainak csorbítására az igazságszolgáltatást használják fel a hatóságok, és ebben a játszmában egyre kevesebb beleszólása van a politikumnak. Nem volt meglepő, hogy a 2000-es évek elején a Funar vezette kolozsvári polgármesteri hivatal önkényes módon megtagadta a helyi közigazgatási törvény alkalmazását, és nem szerzett érvényt annak a kötelezettségnek, hogy Kolozsvár határában magyarul is kiírja a város nevét a hivatalos román elnevezés mellett, ugyanis az 1992-es népszámlálás szerint még 20 százalék fölötti volt a magyar lakosság számaránya. Némiképp felderengett a remény sugara 2014 júliusában, amikor a most elutasító ítéletet hozó törvényszék egyik bírónője, Monica Trofin a magyarság számára kedvező elsőfokú ítéletben megállapította: a polgármesteri hivatalnak ki kell írnia magyarul is a város nevét. A bírónő úgy indokolta akkori döntését, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséről önkormányzati döntés is született 2002-ben, emellett a törvény nem tiltja, hogy a 20 százalék alatti kisebbségek nyelvén is ki lehessen írni a város nevét, és erre számos pozitív romániai példával érvelt. A történetet azóta ismerjük, az ügy másodfokon bukott meg formai okok miatt és került vissza elsőfokra, a törvényszék pedig másodszor már a korábbi döntéssel ellentmondó ítéletet hozott Alexandrina Nan bírónő révén. Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár) 2016. március 16.NagyvonalúságÖrömmel állapítható meg, hogy az idei március 15. tegnap estig zavartalanul zajlott le. Félő volt, hogy a választási évre való tekintettel a provokációk sem maradnak el, de ezúttal nem volt tapasztalható ilyen kirívó eset. Megnyugtató, hogy Dacian Cioloş is folytatta elődeinek gyakorlatát, és a magyarság nemzeti ünnepe alkalmából üzenettel fordult a magyarokhoz. A politikusi beszédeknek, üzeneteknek rendszerint nem tulajdonítunk különösebb fontosságot, fölösleges udvariassági tiszteletköröknek tekintjük. De Cioloş beszédét nem lehet ezzel a közhellyel leseperni az asztalról, mert a kormányfő jó érzékkel tapintott rá az 1848–1849-es szabadságharc üzenetének lényegére. Azt emelte ki, hogy a magyar forradalom eszméi a román negyvennyolcasok ideáljai között is szerepeltek. Hogy nem volt mindenben egyetértés, ezt mindkét oldal betéve tudja. A közös pontok azonban annál kevésbé ismertek, és ezekről rendszerint megfeledkezünk, mintha mindig a megosztó elemeket, törekvéseket tartanánk előbbre valóknak. Cioloş a sajtószabadságot, a parlamentáris demokráciát, a felelős kormányt és az állampolgárok közötti társadalmi és felekezeti egyenlőséget emelte ki találkozási pontokként, és ezt jó lenne, ha minél többen tudatosítanák románok és magyarok, mert így a szabadságharc történelmi percepciója is reálisabbá válna, és akár közös ünneppé válhatna. Borbély Tamás. Szabadság (Kolozsvár) 2016. május 17.„Győzni szép, magyarul beszélni kötelesség”Tavaly leköszönt a borosjenői Horváth Béla szavalóverseny rendezéséről a Vajda doktorházaspár, mondván, hogy belefáradtak a rendezés gondjainak intézésébe, most mégis örömmel fedeztük fel őket a rendezők között. A művelődési otthonban felsorakozott versenyzőket, valamint az őket elkísérő felkészítő pedagógusokat, s a gyermekeiknél, unokáiknál is jobban izguló hozzátartozókat dr. Vajda Sándor köszöntötte. Sándor és Katalin doktornő szíve ezúttal is visszahúzta őket az általuk (is) kezdeményezett rendezvényre. Mint ahogy sokadszorra megtisztelte a rendezvényt Kozák Attila, a Magyar Műveltségszolgálat elnöke is. A zsúfoltnak éppen nem mondható, de azért szép számban megtelt terem közönségét Király András, az oktatásügyi minisztérium államtitkára üdvözölte, az ő beszédéből ragadtam ki a tudósítás találó címét is. Jelen volt és a helyi magyarság rendszeretetét dicsérő beszédet mondott Călin Abrudan, a város polgármestere. Bodnár Lajos tiszteletes úr üdvözletében összekapcsolta a rendezvény célját, az anyanyelv ápolását a pünkösd ünnepével. Felelevenítette: amikor pünkösdkor a Szentlélek leszállt az apostolokra, minden jelenlévő a saját anyanyelvén hallotta Isten igéjét. Nekünk is anyanyelvünkön kell hallgatnunk és értenünk az isteni igét. A dr. Brauch Magda elnökölte öttagú zsűri és a közönség előtt 36 bátor leány és fiú mondta el az alkalomra betanult versét. A helyieken kívül pankotai, erdőhegyi, simonyifalvi, vadászi, ágyai, szapáryligeti, kisiratosi iskolások. A legkisebb előkészítő osztályos volt, a legnagyobbak, a korábbi versenyzők (most versenyen kívül szavaltak), akik már az egyetem padjait koptatják. A zsűri négy kategóriában osztott díjat. Az opcionális magyar oktatásban részt vevőket (elemisták és V–VIII. osztályosok) és hasonlóan a magyar tannyelvű iskolába járókat. Kiemelhetjük: zömmel az életkornak megfelelő gyermekversek hangzottak el. Az opcionális magyar oktatás elemistái közül I. díjas a pankotai Németh Egon, II. Pecican Tanja, III. Mészáros Ingrid, mindkettő Borosjenőből. Az V–VIII. osztályosok közül I. díjat kapott két szapáryligeti fiú, Gyarmati Gábriel és Nagy Norbert. Második lett Nagy Beatrice Borosjenőből, III. díjasok Pankotáról Leț Valentin és Okos Renáta. A magyar tannyelvű iskolák elemistái közül I. díjas Szabó Hunor (Vadász) és Deák Efraim (Simonyifalva). Második díjat kapott Sabău Hajnalka ( Erdőhegy), III. díjas StraubOrsolya ( Kisiratos). Az V–VIII.-os tanulók közül I. díjat nyert Szabó Viktória és Zsóri Réka Simonyifalváról, II, díj Vlăsan Róbert Cozmin (Ágya). III. díjasok Kiss Júlia (Ágya) és Kiss Erik (Erdőhegy). Különdíjasok: Borbély Tamás (Ágya) és Molnár Adrienn (Erdőhegy). A Heti Új Szó különdíját Józsa András IX. osztályos tanulónak ítélték oda. Különdíjat ajánlott fel dr. Brauch Magda zsűrielnök is. Meghívottként fellépett a borosjenői Nagy Tímea és Koczka Larissza, valamint Lippáról a Degré Alajos Művelődési Kör vezetője, Czernák Ferenc. Felkészítő tanárok: Csáki Andrea (Pankota), Szabó Beáta (Vadász), Csáki Margit (Erdőhegy), Kádár-Bier Henrietta (Simonyifalva), Sotir Gábor ((Borosjenő, Szapáryliget), Erdős Márta (Ágya). Ujj János Nyugati Jelen (Arad) 2017. január 14.A Koinónia Kiadó könyvajánlója Van-e élet az autonómia után?A Székelyföldi autonómiáról már sokszor olvashattunk, de talán mindig csak egy-két megvilágításból. A Van-e élet az autonómia után? című interjúkötet kulcskérdése: milyen változásokat hozhat Székelyföld területi, valamint kulturális autonómiája a mindennapokra nézve. A szerző, Borbély Tamás tizenegy szakembert – közgazdászt, szociológust, antropológust, történészt, politológust, színházi rendezőt – kérdez a romániai magyarság autonómiájáról. A megkérdezettek román és magyar, pártfüggetlen közéleti személyiségek: Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Bárdi Nándor, Biró A. Zoltán. A közéletben, de főként a választási kampányok idején gyakran felbukkanó – már-már varázsszóként működő – fogalom az autonómia, a társadalmi önszerveződés folyamata. A kötetben felszólalók – akik valamilyen formában érintettek a témában – saját szakterületük szemszögéből tárgyalják e politikai cél gazdasági életképességét, hatásait, veszélyeit. Az izgalmas beszélgetésekből összeálló kötet célja tisztázni, alaposan körbejárni az autonómia fogalmát olyan szakvélemények által, melyek nem tartoznak semmilyen politikai retorikához. A megkérdezettek olyan kérdésekre keresik a választ, mint például a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó tervek megalapozottsága, a régió önfenntartása jövedelemadókból, hatalommegosztás a román közösséggel, az autonómia esélyei a gazdasági válságban, vagy Székelyföld területi autonómiájának következménye a kultúrára nézve. A rendszerváltás után az előző mintegy huszonhárom esztendőben romániai magyar értelmiségiek kezdeményezésére több autonómiatervezet is született Romániában, ezek közül nem egy feledésbe merült. Bár a politikusok gyakran hivatkoznak egy-egy külföldi autonómiamodellre, egyelőre még elég homályos, hogy az autonómia fogalma mögött milyen tartalom áll. Az interjúkban történelmi példákkal, autonómiatervek forrásaival is találkozunk. A Koinónia Kiadó gondozásában megjelent Van-e élet az autonómia után? című könyv könyv megtalálható Marosvásárhelyen a Kobak és a Gutenberg könyvesboltban, vagy kedvezményesen megrendelhető a konyvter.ro honlapon. Sajó Enikő Népújság (Marosvásárhely) 2017. január 18.MaffiaállamSzámítani lehetett arra, hogy Florian Coldea nem kerül vissza a hazai hírszerzés élére. Az altábornagy volt a második embere, lényegében az operatív vezetője a belföldi titkosszolgálatnak. Pozíciójából a múlt héten függesztették fel, miután a megszökött Sebastian Ghiţă üzletember Coldea számára szakmai szempontból kevésbé kecsegtető információkat hozott nyilvánosságra kettőjük kapcsolatáról. Szinte lehetetlen rámutatni, hogy mely információk igazak, melyek részigazságok, illetve mi hazugság abból a halmazból, amit Ghiţă szappanopera stílusban kipakolt. De tény, hogy ha csak részben bizonyulnak igaznak az elhangzottak, akkor is alapos oka volt az államfőnek, hogy kérje a 2005-ben elrabolt román újságírók kiszabadításában érdemeket szerzett, és ezért titkosszolgálati vezetőnek megtett altábornagy leváltását. Formailag lemondásról beszélhetünk, miután a titkosszolgálat a belső vizsgálat során tisztára mosta Coldeát, aki ezért cserében felmentését kérte. Ez olyan kiegyezés szagú forgatókönyvet sejtet, amivel a felek elegánsan akarták lezárni a titkosszolgálat számára kényelmetlenné vált Coldea-Ghiţă történetet. Hírszerzés belügyeibe igen kevés betekintést lehet nyerni, ezért csak feltételezésekre alapozhatunk. Az viszont elég egyértelműen látszik, hogy Ghiţă és Coldea viszonya csak félig-meddig volt „szakmaiatlan”, hiszen a megszökött üzletember is minden jel szerint a titkosszolgálat kötelékébe tartozott. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. január 19.Külpolitikai irányokat mutatott JohannisKlaus Johannis elnök szerdán kijelentette, hogy az új amerikai vezetés is elkötelezett a román–amerikai stratégiai partnerség mellett, ezért Bukarest továbbra is szoros együttműködésre törekszik az Egyesült Államokkal. Az elnök immár második éve egy szót sem mondott a román–magyar stratégiai partnerségről. Johannis a hazánkban akkreditált nagykövetek előtt mondott szokásos év eleji beszédében ismertette a román külpolitika főbb irányvonalait. Mint mondta, az alappillérek továbbra is változatlanok, így Bukarest az idén húszéves román–amerikai stratégiai partnerség elmélyítésére, valamint az Európai Unióval és a NATO-val ápolt kapcsolatok konszolidálására törekszik. Donald Trump megválasztott amerikai elnök pénteki beiktatásával kapcsolatban elmondta: a novemberi elnökválasztás óta eltelt időszakban számos magas szintű érintkezés volt a román fél és az új amerikai vezetés között, ami megerősítette számára, hogy az Egyesült Államok elkötelezett marad a Romániával kötött stratégiai partnerség mellett. Az államfő a kétoldalú kapcsolatokról is beszélt. Elmondta, hogy Románia számára kiemelt fontosságú a Németországgal, Franciaországgal és Olaszországgal kötött stratégiai partnerség elmélyítése. Emellett a román–lengyel és a román–török kapcsolatok fejlesztését említette. Beszédének ebben a részében kiemelte, hogy időhiány miatt nem tér ki valamennyi stratégiai partnerségi viszonyra, de feltűnő, hogy az elnök immár második éve egy szót sem említ Románia és Magyarország viszonyáról. Az elnököt 2014 novemberében választották meg. 2015 januárjában azt mondta, hogy Románia kiemelt figyelmet fordít az olyan szomszédos államokkal folytatott partnerségi kapcsolatra, mint amit Magyarországgal és Bulgáriával kötöttek, és Bukarest továbbra is a jószomszédsági viszony keretei között fejleszti ezt, nagy hangsúlyt fektetve a határon átnyúló projektekre. Johannis tavaly januárban már egy szót sem szólt Magyarországról, és az idén is hiányzott beszédéből, ami jelzésértékű lehet, hogy a román külpolitika fő irányítójának, az elnöknek a hivatalában mennyire tekintik fontosnak a román-magyar viszonyt. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. január 26.EllentmondásokMintha ismételné magát a történelem, újból utcára vonult jelentős méretű tömeg. Főleg a fővárosban tüntettek sokan a kormánynak a büntetőjog módosításáról szóló két sürgősségi kormányrendelete ellen. Több hasonló megmozdulást láttunk az elmúlt öt évben, mint ahogy a kormány stratégiája sem újszerű. Elég egyértelmű, hogy a kabinet hirtelen, egyeztetések nélkül akarta elfogadni a közkegyelemben való részesítés tervezetét olyan pillanatban, amikor Liviu Dragnea az Egyesült Államok elnökével fényképezkedett, és próbálta szánalmas pr-akcióval elhitetni, hogy fontosabb személy, mint amilyen valójában. Egyértelmű, hogy Dragnea mindent feltett egy kártyára és az ellene folytatott bírósági eljárások miatt nem maradt sok ideje életbe ültetni az igazságszolgáltatásra vonatkozó elképzeléseit abban a reményben, hogy el tudja kerülni a felelősségre vonást. Dragnea stratégiája már csak azért sem lehetett sikeres, mert nem vette figyelembe az időtényezőt. De túlságosan sunyi is volt, ami megmagyarázza, miért vonult utcára akkora tömeg. Nem kell feltétlenül a titkosszolgálatok manővereire gyanakodni, ugyanis a társadalomban tetten érhető az a politikusok ellen irányuló közhangulat, ami képes kimozdítani otthonából tízezreket. A PSD terve Klaus Johannis államfőt is pozícióba hozta, hiszen az ellenzék zászlóshajójaként már-már magára hagyott elnök éppen akkor kapott politikai muníciót, hogy ismét előtérbe kerüljön, amikor már úgy tűnt, elfogy körülötte a levegő, és a PSD-ALDE elsöprő kormánytöbbség őt is elnyeli. A közösségi oldalakon felmerült az a szerintem legitim kérdés, hogy a magyar közösség miért maradt ki ebből a tüntetésből. Nyilvánvalóan, lehettek magyarok is a tüntetők között, de azt hiszem, jogosan fogalmazódik meg az az elvárás, hogy lehettek volna többen is. A romániai magyarságnak a kisebbségi társadalmakra jellemző fogyatékosságai mellett főleg az okozza a téma iránti érzékenységhiányát, hogy a magyarok nagy része elvesztette a bizalmát a hazai állami intézményekben. A nemzeti kisebbségek elidegenedése a többségi állami intézményektől egy általános jellemvonás, ami a romániai magyarság esetében már 1918-ban elkezdődött. A történelem folyamán voltak időszakok, amikor ez az irány enyhült, de lényeges változás nem történt. A közelmúltban az RMDSZ törekvései is kudarcot vallottak, hiszen a többszörös kormányzati szerepvállalás ellenére sem lehet könnyen meggyőzni magyar fiatalokat, hogy állami hivatalnoki, ne adj Isten, katonai, rendőri karriert építsenek Romániában, vagy egyáltalán román többségű munkaközösségben vállaljanak munkát. A mostani tüntetéseknek egyértelműen intézményi szereplői vannak. A tiltakozók azt a korrupcióellenes ügyészséget éltetik és nevét skandálják, amelynek több eljárása megkérdőjelezhető etnikai elfogulatlanság szempontjából. Legutóbb a romániai magyarok nagyobb számban akkor vonultak utcára, amikor a DNA Marosvásárhelyen eljárást indított a helyi római katolikus líceum megalapítása ügyében. Azelőtt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosítása miatt tüntetett még több magyar. A székelyföldi és belső-erdélyi települések több magyar elöljárója ellen indított eljárások esetében is számos kétely merült fel. A romániai magyarok jelentős részében megerősítést nyert ezáltal is, hogy a román állam továbbra is ellenségként tekint rájuk. Nem nézi jó szemmel a magyar közösségi intézményrendszerének megerősítésére irányuló törekvéseket, és azt a benyomást kelti, hogy a román államnak nem esik jól, sőt veszélyt lát abban, ha a magyarok jól érzik magukat szülőföldjükön. Ilyen előzmények után érthető, hogy a magyarok visszafogottabbak, és nem tudnak teljes mértékben azonosulni a román igazságszolgáltatás alfájának és omegájának tekintett DNA-val. A vádhatóság körüli harcok távolról sem a jókról és a rosszakról szólnak. Ennél sokkal árnyaltabb a történet, hiszen arról is szót kell ejteni, hogy mennyire demokratikus, ha egy társadalom elitjét az igazságszolgáltatás eszközével akarják minden áron leváltani. Nem tudom elhinni, hogy az emberek ne ismernék a PSD-t, és azt sem tudták volna, hogy mire készül a választások előtt. Románia egyik legrégebbi pártjáról beszélünk, amelynek vezetői sem ma kerültek a közélet homlokterébe. És mégis, decemberben a PSD történelme legfényesebb győzelmét aratta a mindenki által a rendszerváltozás óta legkorrektebbként emlegetett parlamenti választáson. Az ellentmondás abban nyilvánul meg, hogy miközben a lakosságot alig lehet mozgósítani választáson, egy jelentős része az utcai megmozdulások révén akarja érvényre juttatni álláspontját. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a román társadalom az utóbbi években megváltozott. Kialakultak azok az egészséges társadalmi reflexek, amelyek szükségesek, hogy egy közösség akár utcai tüntetéseken is hangot adjon elégedetlenségeinek. Ugyanakkor ez a réteg túl kis létszámú választások megnyeréséhez, a hiteles politikai vezetőket nélkülöző pártok pedig képtelenek becsatornázni támogatói bázisukba a radikálisabb változást és mindenekelőtt a nyugatihoz hasonló jólétet követelő távolmaradókat. A DNA ellentmondásos megítélése a román társadalomban is tetten érhető. A vádhatóság az elmúlt években több olyan eljárást indított román gyanúsítottak ellen is, amelyek ártottak a DNA-nak. Megnőtt azok száma, akik a vádhatóság pártatlanságában kételkednek. Az emberek jelentős része látja, hogy nap mint nap mekkora médiashow folyik az ügyészség székháza előtt, és joggal teszik fel a kérdést, hogy ezeknek az eljárásoknak egy része mennyire megalapozott, ha ma már szinte bármire rá lehet húzni a tartalmatlanná vált hivatali visszaélést. Az is jelentős szerepet játszik, hogy a DNA hálójában nem csak magas rangú politikusok akadtak fenn, hanem hivatalnokok, orvosok, vámosok, rendőrök, tanárok százai, akik a hazai társadalom által elnézően szemlélt, és normálisnak tekintett apróbb „közbenjárásokért” bűnhődnek. Sokan vannak azok, akik maguk is belekényszerültek ennek a jellegzetesen hazai informális ügyintézési rendszernek a fenntartásába, és ilyen alapon szinte bárki számon kérhető lenne kisebb vagy nagyobb korrupció miatt. A különbség csak annyi, hogy egyesek lebuktak, mások még megúszták. De nem tudhatják meddig, hiszen rendszerint tíz évnél régebbi ügyek is előbuknak. Úgy gondolom ez is részben megmagyarázza a választási eredmény és az utcai tüntetés közötti kontrasztot. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 1.A titkos CSAT-határozatok nyilvánosságra hozását kérik a bírákA hírszerzést bűnüldözési jogkörrel felruházó védelmi tanácsi határozat titkosításának feloldását kérte tegnap a romániai bírák két érdekvédelmi és szakmai szervezete Klaus Johannistól az államfőhöz intézett levelükben. A Romániai Bírák Egyesülete (AMR) és a Romániai Bírák Országos Szövetsége (UNJR) tegnap levélben kérte az államfőt, hogy tűzze a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) napirendjére a szóban forgó titkos határozatokat, amelyek alapján felhatalmazták a hírszerzést, hogy részt vegyen a bűnüldözésben. Az Evenimentul Zilei című napilap korábban megírta, az első ilyen titkos határozatot 2005. február 28-án fogadta el a CSAT. Az UNJR keddi levele leszögezi, a titkosított CSAT-határozatok alapján együttműködési megállapodásokat kötött a legfőbb ügyészség a titkosszolgálatokkal, amelyek alapján hírszerző ügynökökből és ügyészekből álló úgynevezett vegyes munkacsoportok alakultak, noha ennek nincs törvényes alapja. A bírák szakmai szervezeteinek képviselői szerint a téma közérdeklődésre tart számot, a határozatok titkosságának fenntartása pedig további találgatásokra és kételyekre adhat okot. "Románia jogállam, a jogállam egyik jellemzője az, hogy a törvények mindenki számára nyilvánosak, főleg ha az igazságszolgáltatásról van szó. Amíg a CSAT szóban forgó határozatai, illetve a hírszerző szolgálatok és az ügyészség közötti megállapodások nem válnak nyilvánossá, az igazságszolgáltatás nem nyerheti vissza az emberek bizalmát" – olvasható a szakmai szervezetek közös levelében. A két szervezet leszögezte: minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy tisztázzák a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás viszonyát. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 1.NemzetbiztonságE hangzatos címszó alatt sok mindent el lehet követni, háborúkat is lehet indítani. A fő gond az, hogy a fogalom nagyon tág és a hírszerzés asztalára tartozik. Márpedig ez az intézmény nem a transzparenciáról híres. A nemzetbiztonság címszó alatt elkövetett akciókat a nyilvánosság előtt nem kell megindokolni, az államtitok leple alatt a biztonságot fenyegető, sokszor indokolatlan és eltúlzott veszély megalapozottsága homályban marad. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hazai igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel. Az ügyészség és a hírszerzés együttműködése a bűnüldözésben nem újkeletű dolog, a világon mindenütt alkalmazzák ezt a modellt, főleg ha terrorizmusról van szó. Romániában a korrupció oly mértékben elterjedt, hogy adott ponton indokolttá tette nemzetbiztonsági veszélynek nyilvánítását. Az elképzelés, ha elviekben mondjuk helyes is volt, az alkalmazása igencsak félrecsúszott. A korrupció hatalmas károkat okozott az országnak, ezért ma nagyon nehéz amellett érvelni, hogy az elmúlt tizenkét év korrupcióellenes hadjáratában visszaéléseket is elkövettek. Sokak szeme előtt lebeg a korrupcióellenesség nemes célja, és ha már nemzetbiztonságról van szó, akkor hajlamosak vagyunk felfüggeszteni, sutba vágni az emberi és szabadságjogokat, amit ilyenkor úri huncutságnak, luxusnak nevezünk, vagy éppenséggel járulékos kárnak. Mégis úgy gondolom, a romániai magyarok számára egyáltalán nem lenne szabad mellékes legyen, hogy az emberi jogok és szabadságjogok sérülnek, vagy nem. Nemzeti kisebbségként a magyarok fokozottan ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a nemzetbiztonság jelszava alatt jogsértő eljárások áldozataivá válnak. A magyar nemzetiségi kérdés is már eleve nemzetbiztonsági kockázatnak van minősítve, hiszen egyházi ingatlan visszakövetelése, magyar iskola és egyéb magyar intézmény alapítása még mindig gyanút kelt a román államban, nem beszélve az autonómiának már csak az emlegetése. A korrupcióellenes harc elsősorban amiatt futott zátonyra, hogy az elmúlt két-három évben a vádhatóság és a hírszerzés azt az antidemokratikus célt tűzte ki, hogy antikorrupciós eljárásokkal úgymond megtisztítja, lecseréli a romániai vezető elitet, miután kiderült, demokratikus választások útján ez a folyamat nem elvárásaik szerint alakult. Ehhez alkotmányellenes lehallgatási akciókat kezdeményeztek, számos pert ingatag lábakon álló tanúvallomásra építettek. Hárompólusú hatalmi harc folyik a javából, amelynek főszereplői a pártok részéről a PSD és a vele szemben álló mindenkori jobboldali ellenzék, illetve a titkosszolgálatok, amelyek most éppen a lefaragott költségvetésük visszaszerzéséért indítottak kétségbeesett harcot. Attól tartok, hogy ebben a játszmában a jószándékú tüntető tömeg csak báb, akit felhasználnak ezek az erők hatalmi küzdelmükben saját győzelmükhöz. Ebből az áldatlan helyzetből nehéz kivergődni, mert a parlament tekintélye a pártok hibája miatt a padlón van, márpedig alapos parlamenti vita nélkül nem lehet megnyugtatni az igencsak felhergelt kedélyeket. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 7.Mesés költségvetésA büntető törvénykönyv módosításáról szóló vitatott rendelet alaposan elterelte a közvélemény figyelmét az állami költségvetésről, amelyet várhatóan ma szavaz meg a parlament. A kormány nem volt hajlandó törődni a gazdasági szféra és a szakértők figyelmeztetéseivel, hogy a büdzsé enyhe túlzással élve mesébe illik, ugyanis olyan bevétel- és gazdasági növekedéssel számol, aminek a valósághoz nincs sok köze. Gyanúsan emelte téli jelentésében a kormány gazdasági prognosztizáló bizottsága az idénre várható gazdasági növekedést 4,3 százalékról 5,2 százalékra úgy, hogy semmi jelentős változás nem történt a gazdaságban, ami indokolna egy ilyen jelentős GDP-bővülést. Már az év elején kiderült, hogy a tavalyi bevételek jócskán (14 milliárd lejjel) elmaradtak a remélt szinttől, ennek ellenére a kormány kitartott azon számítása mellett, hogy 15 százalékkal növeli a várható bevételeket, amit szakértők szerint szintén nehéz teljesíteni. Nyolc százalékos növekedést még meg lehet kockáztatni, de annak majdnem duplája irreális becslés, hangoztatják a szakértők. Felmerül a kérdés, hogy a kormány mégis miért alapozza ilyen optimista becslésekre a költségvetést. A magyarázat egyszerű, a választási kampányban megígért kiadásnövelő intézkedéseket csak akkor teljesítheti, ha ezek a magas bevételek és jelentős, Európában a legnagyobbnak számító gazdasági növekedés beigazolódik. Ha nem, akkor a kabinet menet közben lesz kénytelen finomigazításokkal vagy éppen brutális vágásokkal áthangolni a költségvetést. Nem kizárt, hogy a második félévben adónövelő intézkedések is lesznek. Rossz változat lenne, ha a kormány a nyugdíjasokkal szemben elhalasztja vállalt ígéretét, és az év felétől mégsem fognak emelkedni további 9 százalékkal a nyugdíjak. A progresszív adózás felbukkanása sem kizárt, hiszen azt a PSD már régóta be szeretné vezetni. Persze, amennyiben kiderül, hogy a kormány prognózisa irreális, és nincs fedezet a kiadásokra, akkor szinte biztos, hogy nem az adócsökkentést eredményező, a jelenlegi 16 százalékos jövedelemadónál kisebb kulcsokkal számoló progresszív adózási rácsot fogja életbe léptetni, hanem az adóemelést hozó változatot. Ez utóbbiról sok elképzelésünk nem lehet, mert a kormány soha nem beszélt erről. Az áfához kétlem, hogy ismét hozzányúlnak, hiszen nyolc évnek kellett eltelnie, amíg a belföldi fogyasztás újból elérte az áfakulcsot öt százalékponttal megemelő 2010-es kormányzati döntés előtti szintet. Az áfa emelése biztos bevételnövelő forrás, de a gazdaság lassan heveri ki a fékező hatását. Az szinte biztos, hogy a beruházások szempontjából rossz év lesz 2017, mert csak az európai uniós támogatásoknak maximális és hatékony felhasználása biztosíthat annyi forrást, amennyi elő van irányozva az állami költségvetésben. A hazai állami forrásokból közberuházásokra fordítandó összeg tíz éves negatív rekordnak számít, s a baj az, hogy hazánknak igencsak rossz tapasztalata van az uniós pénzek felhasználásával. Az adminisztráció rendkívül alacsony hatásfokkal hívta le eddig az uniós pénzeket, jelentős késéssel fért hozzájuk, ezért a kormány beruházási tervei igencsak kétségesek főleg, hogy az eddigi tapasztalat szerint minden kormány a beruházásokról mond le leghamarabb. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 1.Tăriceanu a DNA-főügyész lemondását követeliAz alkotmánybíróság döntése következtében – amely megállapította, hogy a korrupcióellenes ügyészség jogtalanul indított büntetőjogi vizsgálatot a 13-as sürgősségi kormányrendelet elfogadása ügyében – Călin Popescu Tăriceanu szenátusi házelnök Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyész lemondását kérte. Egy közösségi oldalon tett bejegyzésében a házelnök úgy vélte, bármely jogállamban le kellene mondania annak az intézményvezetőnek, akinek az irányítása alatt levő intézmény megsértette a demokrácia alapvető értékét képező hatalmi ágak szétválasztásának elvét. Tăriceanu szerint a lemondás elutasítása „hatalmi korrupciót” jelent. Úgy vélte, a DNA úgy cselekedett a 13-as rendelet kivizsgálása ügyében, mint az elnyomó kommunista hatalom, amely meg volt győződve arról, hogy teljhatalommal rendelkezik, és senki nem állhat útjába. Tăriceanu történelminek nevezte az alkotmánybíróság döntését, amely reményei szerint megállítja egyes nem demokratikus intézmények azon törekvését, hogy átvegyék a teljes hatalmat. Reményét fejezte ki, hogy ezekben az intézményekben vannak olyan személyek, akik megértik, nem lehet így folytatni. Tăriceanu szerint a változás a nem demokratikus intézményeknek a megtisztításával kell elkezdődnie. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bírói Tanács tegnap leszavazta egy bírónak azt a kérését, hogy váltsák le Augustin Lazăr legfőbb ügyészt a DNA jogtalan eljárása miatt. A legfőbb ügyész szerint a DNA helyesen járt el, és csak büntetőjogi elemeket vizsgálta a kormányrendelet elfogadásával kapcsolatban. Leszögezte, a DNA által elkezdett vizsgálatot folytatják, amíg az alkotmánybíróság nem közli az indoklást. Mint ismert, a taláros testület úgy döntött, hogy alkotmányos természetű jogi konfliktus keletkezett a kormány és a DNA között azáltal, hogy a vádhatóság jogtalanul indított vizsgálatot. Tegnap az alkotmánybíróság a büntető-perrendtartás újabb – immár sokadik – cikkelyét nyilvánította alaptörvénybe ütközőnek. Arról a cikkelyről van szó, amely szerint a vádhatóság nem köteles értesíteni a gyanúsítottat, hogy módosított a vádakon, amivel az érintett személyt gyanúsítják. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 17.ZászlóüldözésÖrvendetes, hogy március 15. megünneplése jelentősebb feszültségek nélkül lezajlott. Sokat haladt előre a hazai társadalom a rendszerváltozás óta ebben a tekintetben, ami üdvözlendő tény. Akik emlékeznek vagy olvastak az 1989 előtti és közvetlenül utáni, rettegéssel teli ünneplésekről, minden bizonnyal értékelik a változást. Most már elmondható, hogy a magyarság nemzeti ünnepe létjogosultságot nyert Romániában. Teljes elégedettséggel azért mégsem lehet beszélni erről a változásról, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni a lappangó feszültségeket, amelyek fenntartásában hathatósan közrejátszanak az állami szervek. Itt főleg a Erdély-zászló kolozsvári üldöztetésére gondolok, ami ismét olyan történetté kezd bonyolódni, amely közszereplők és hatóságok rengeteg energiáját felemészti. Mondanom sem kell, teljesen fölöslegesen és értelmetlenül. A történet látszólag zavaros, a magyar szervezetek elkezdtek egymás ellen vádaskodni, de nem ez a lényeg, hanem hogy Kolozsváron a csendőrség úgy véli: a magyarság nemzeti ünnepén – egy hatóságilag engedélyezett felvonuláson – tilos lobogtatni az Erdély-zászlót, mert az állítólag alkotmányellenes. A csendőrség képviselői a helyszínen azzal érveltek, hogy egy 1918 előtti zászlóról van szó, így az állítólag törvényellenes. A csendőri érvelés annyira nevetséges, hogy ezt így nem lehetett fenntartani. Ezért nem csoda, hogy tegnap az intézmény módosította álláspontját, és meglehetősen cinikusan közölte: nem az Erdély-zászló lobogtatásáért bírságolták meg a kolozsvári felvonulás négy résztvevőjét, hanem azért, mert az érintettek a szervezők felszólítása ellenére sem hagyták el a felvonuló tömeget. Nyilvánvaló, hogy a hatóságok most megpróbálják összeugrasztani egymással a magyar szervezeteket, s amennyi eszük van egyeseknek az önjelölt vezetőink közül, vevők a provokációra, csak hogy szerepelhessenek egy keveset a nyilvánosság előtt. Egyértelmű, hogy a csendőrség önkényes és szakszerűtlen fellépéséről van szó, hiszen a csendőröknek nem az a dolguk, hogy egy zászlót minősítgessenek, hanem hogy biztosítsák a felvonulók épségét és megelőzzék az esetleges rendbontásokat, amit egyébként tisztességesen meg is tettek. A csendőrség – számos más román állami intézményhez hasonlóan – rendszeresen elbukja az etnikai semlegesség vizsgáját, és képtelen racionális és törvényes döntéseket hozni, amikor nemzetiségileg érzékenynek tekintett kérdésben kell határoznia. Ezért érhető tetten lépten-nyomon a kettős mérce, ami csak megmételyezi az etnikumközi kapcsolatokat és késlelteti, hogy az érzékenynek ítélt jelképes kérdésekben is egyről a kettőre lépjünk. Elszomorító, hogy a nacionalizmus árnyékán még 2017-ben sem tudunk átlépni Kolozsváron, mintha ennek a városnak a szellemiségét menthetetlenül megfertőzte volna az a rendszerváltozás utáni gyalázatos tizenöt év, amit már sokan letűntnek hisznek, de a reminiszcenciái még éreztetik hatásukat. S hogy ünnephez méltóan, derűsen zárjam ezeket a sorokat, mi lenne, ha a csendőrség a román címert is alkotmányellenesnek nyilvánítaná, hiszen abban az Erdély-címer elemei is helyet kaptak. De Kolozsvár egész belvárosát is annak nyilváníthatnák, a bírósági, egyetemi épületekkel együtt, amelyek 1918 előtt épültek. Mert, ugye, a csendőri logika szerint ördögtől való, ami 1918 előttről származik. Ezek szerint az erdélyi románok történelmét is alaptörvénybe ütközőnek kellene nyilvánítani és ki kellene űzni a tananyagból. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 22.Vágások és hümmögésekÚgy tűnik, hogy a kormány nem fogja megúszni az idén a vágásokat. Kénytelen lesz nyesni a kiadásokból, különben nem fogja tudni 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is meghúzta a múlthéten a riadót, megpróbálva hatni szép szóval a kabinetre, amely a látszat fenntartásáért, udvariasan viselkedik az IMF-el. A gazdasági minisztérium együttműködik a nemzetközi szervezettel bizonyos konkrét témákban, ami persze, nem jelent semmilyen kényszerítő eszközt az IMF kezében. A kabinetnek is jól jön, ha nem haragítja magára a nemzetközi szervezetet, hiszen ki tudja, mikor szorul hazánk ismét kölcsönre. Egyelőre nem látszik valószínűnek egy ilyen terv, hiszen a gazdaság, a legpesszimistább becslések szerint is, 4 százalék fölötti növekedést fog produkálni, így immár az ötödik esztendő lesz, amikor a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalék fölött bővül. Joggal tevődik fel a kérdés, mégis miért merül fel egyáltalán a kiadások csökkentése, ha ilyen jól teljesít a gazdaság. Alapvető szerkezeti problémák voltak például a tavalyi GDP-bővüléssel, ugyanis most már a statisztikai intézet adataiból tudjuk: a 4,8 százalékos növekedés kizárólag a fogyasztás robbanásának tudható be, a befektetéseknek nulla (!!) volt a hozzájárulása. Ez azért aggasztó, mert hosszú távon fogyasztásra alapozott növekedést nem lehet fenntartani. Az idén Románia szerencsés ötéves gazdasági ciklust zár, amelyben tavaly érte el, minden jel szerint, a csúcsot. Sajnos, a jelentős gazdasági növekedés ellenére sem indultak be azok a közberuházási programok, amelyek a fogyasztás robbanása után is képesek lennének fenntartani a gazdasági növekedést olyan tempóban, ami a nyugat-európai és a romániai életszínvonal közötti szakadék csökkenését eredményezhetné. Borbély Tamás Szabadság (Kolozsvár) 2017. április 5.Külföldi ellenőrzés a legfőbb ügyészség tevékenységérőlTudorel Toader igazságügyi miniszter bejelentette, hogy külföldi szakmai ellenőrzést rendel el a legfőbb ügyészség és annak alárendeltségébe tartozó vádhatóságok, mint például a szervezett bűnözésellenes ügyészség, valamint a korrupcióellenes vádhatóság tevékenységének kiértékelésére és felmérésére. A bejelentés azt követően hangzott el, hogy Toader éppen a múlt héten zárta le saját hatáskörben indított szakmai kiértékelést, ami a DNA és a legfőbb ügyészség vezetőinek tevékenységére irányult. A tárcavezető ezt követően bejelentette, hogy nem kezdeményezi Augustin Lazăr legfőbb ügyész és Laura Codruţa Kövesi főügyész menesztését. Toader közölte, hogy komolyabb alkotmányos természetű jogi konfliktusok is történtek már, és ezért soha nem alkalmaztak szankciót. Mint mondta, a külföldi szakmai vizsgálat több szempontból is ellenőrzi majd az ügyészek tevékenységét. Toader példaként említette a kivizsgált ügyek számát, a felmentések arányát, valamint az olyan eseteket, amikor ártatlanul zártak be börtönbe állampolgárokat. Hozzátette: azt is elemezni kell, hogy egy feljelentés és a dosszié ügyében hozott ügyészi döntés között mennyi idő telt el, ezeket az ügyeket nem kezelték-e megkülönböztetett módon olyan értelemben, hogy az ügyészek tetszés szerint előrevettek általuk fontosnak tartott eseteket, más ügyekkel pedig nem foglalkoztak. Sorin Grindeanu miniszterelnök tegnap úgy nyilatkozott, hogy az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozik egy ilyen nagyszabású szakmai vizsgálat elrendelése, és emlékeztetett, hogy erre tíz éve nem volt példa azt érzékeltetve, hogy nincs kifogása az átfogó szakmai vizsgálat ellen. Borbély Tamás / Szabadság (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
