|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1415 találat | lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-510 ... 1411-1415 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Jézus Krisztus 2011. április 22.Húsvéti ajándékosztás a romatelepenNagyvárad - Nagypénteken Tõkés László az Európai Parlament alelnöke ajándékcsomagokat osztott a nagyváradi romatelepen lakóknak. Tõkés László és kísérete valamint a sajtó munkatársai péntek délben mentek ki a nagyváradi Cinka Panna roma lakótelepre, ahol a Roma Párt ngyváradi elnökének, Lakatos Jánosnak az öccse, Lakatos Lajos fogadta õket. Az EP alelnöke százharminc ajándékcsomagot vitt magával, annyit, ahány lakás van a romatelepen. A helyszínen Tõkés László elmondta: Brüsszelbõl jövök, ahol nemrégiben fogadta el az Európai Parlament a roma srtratégiát. Szeretettel tolmácsolom maguknak Járóka Lívia magyarországi cigány EP-képviselõ asszony üdvözletét, aki ennek az ügynek az elõterjesztõje volt. Tõkés jelezte, hogy a cigányság ügye nem áll meg a román-magyar határon, és a stratégia szerint az egész európai cigányság helyzetét javítani kell. �?ppen ezért felhívta a figyelmet: mit érne, ha mi Európában nagy ovációban részesítjük Járóka Líviát, a jelentéstévõt, hogyha a magunk helyén nem teszünk semmit. Ezért alapítottuk Nagy József Barnával a nagyváradi cigánymissziós központot, hogy erõnk szerint segítesünk a romák helyzetén. A gazdasági nyomorúságot mi nem tudjuk enyhíteni alkalmi csomagokkal, de mégis, nagypénteken Krisztus urunk szenvedései arra intenek bennünket, hogy ha ebben a világban van szolidaritás, szeretet, akkor jut mindenkinek egy falat kenyér, és hosszútávon minden meg fog változni. Magyar romák Nagy József Barna a cigánymissziós központ vezetõje, aki egyben a nagyváradi Demokrácia Központ vezetõje is, megemlítette, hogy Lakatos Lajos volt az elsõ váradi roma, aki magyar állampolgárságért folyamodott. Itt is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy mndazoknak a romániai romáknak is jár a magyar állampolgárság, akiknek õsei valaha magyar állampolgárok voltak. Végezetül Lakatos Lajos roma párt váradi elnökének testvére mondott köszönetet Tõkés Lászlónak, amiért meglátogatta a váradi romatelepet. Reméljük, hogy a továbbiakban is együtt fogunk tudni mûködni, mert mindenhonnan jól jön a segítség a romák számára - fogalmazott. Ezt követõen Tõkés László végigjárta a romatelepet, üdvözölte felnõtteket, húsvéti köszöntõket adott át a gyerekeknek, bement néhány házba, hogy képet kapjon arról, milyen életkörülmények között laknak a romák. Mielõtt elment, Tõkés László egy húsvéti éneket tanított meg a roma gyerekeknek. Pap István erdon.ro 2011. április 23.Keresztalja címen új római katolikus hetilap jelent megKeresztalja címen új római katolikus hetilap indul útjára vasárnap. Azt látjuk, hogy míg a világi média frissen és tetszetõs formában önti elénk a történéseket, a keresztény kezdeményezésekrõl jobbára csak szûk csoportok tudnak. Talán ezért is érezhetõ egyfajta kiégett, fáradt hangulat az emberek körében - fogalmaznak a lap szerkesztõi, akik egyébként fõként a világi sajtóban tevékenykednek, tevékenykedtek. A Keresztalja éppen ezért alternatívát kínál az amúgy sem túl gazdag erdélyi hetilappiacon, hírlap kíván lenni, amelyben a római katolikus egyház körüli történések mellett az erdélyi és partiumi történelmi egyházak hírei is helyet kapnak, mint ahogy külön rovat foglalkozik a közéleti, politikai, gazdasági döntésekkel is. Jó lenne bemutatni azokat a pozitív kezdeményezéseket, amelyek másokat is cselekvésre ösztönözhetnek - vallja Lukács János, a Keresztalja fõszerkesztõje. A lap munkatársai az aktuális heti történéseket olvasmányos formában jelenítik meg, jó minõségû sajtófotókkal illusztrálják, s nagy teret kapnak a saját témafeldolgozások, interjúk, riportok is. A szerkesztõk ugyanis az újság hasábjain nem csak a rendszeres templomlátogatókhoz kívánnak szólni. Azok igényeit szeretnénk kielégíteni, akik hitüket rendszeresen gyakorolják, viszont nemcsak lelki olvasmányra vágynak, hanem az élõ egyház iránt is érdeklõdnek. A mi olvasóközönségünk nemcsak az idõsebb korosztály tagjai közül kerülhet ki, hiszen nagyon sok fiatal és középkorú embert, illetve sokgyerekes családot is lehet látni a templomokban - vallják. Hogy miért a Keresztalja címre esett a választás? Ez a név egyszerre fejezi ki, hogy erdélyi és katolikus újságról van szó. A keresztalja a kereszt mögött haladó zarándokcsoportot jelenti, így jelen van a szóban a közösség, az úton levõ csapat és a Krisztust követés is. Nem utolsósorban pedig ez a név erõs utalás Csíksomlyóra is, a Kárpát-medencei magyarság Mária-tiszteletének gyújtópontjára - mondja Lukács János. A lapot a Székelyföldön több településen is rikkancsok árusítják a templomok környékén, de Erdély és a Partium több plébániáján is kapható lesz a Keresztalja. A terjeszkedés folytatódik, addig pedig az érdeklõdõk felvehetik a kapcsolatot a kiadóval a [email protected] e-mail címen vagy a 0364/730-994-es telefonszámon. Népújság (Marosvásárhely) 2011. április 30.Egyházi összefogás AlsórákosértEgyházi összefogással próbálnak békét teremteni a romabandák által terrorizált Alsórákoson. Nagyhét szerdáján közel ötven református lelkipásztor vett részt a Brassó megyei településen tartott bûnbánati istentiszteleten, a közeljövõben pedig ökumenikus szabadtéri szolgálatot szerveznek, hogy a helybéliek érezzék, nincsenek egyedül. Barát István, a település református lelkipásztora a Krónikának elmondta, még pénteken is zajlik Nagyváradon egy lelkészkonferencia, amelyen többek között az alsórákosi helyzet is napirendre kerül. A településen eluralkodott kilátástalan helyzetre Barát István hívta fel a közvélemény figyelmét, az elmúlt hónapban falugyûlést hívott össze, hogy megoldást találjanak az embereket rettegésben tartó romabandák megfékezésére. Bár a hatóságok elkezdték a védelmi intézkedések szervezését, a romák súlyosan bántalmaztak három fiatalembert, amire a faluban lincshangulat alakult ki. Alsórákoson azóta is megerõsített rendõri és csendõri jelenlét biztosítja a nyugalmat. Barát István lelkipásztortársait is értesítette a kialakult helyzetrõl, elõször ökumenikus istentiszteletet terveztek, amit az idõ rövidsége miatt egy késõbbi idõpontra halasztottak, ám nagyhéten több ezren imádkoztak Székelyföldtõl Hollandiáig, hogy az alsórákosiak békére leljenek. A húsvét elõtti szerdán tartott alsórákosi istentiszteleten közel ötven református lelkipásztor vett részt, az összetartó szolgálat célja az volt, hogy erõsítse a gyülekezetet, az alsórákosiak megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, sokan imádkoznak értük. A helyszínen negyven lelkész írta alá az alsórákosi nyilatkozatot, amelyhez azóta elektronikus úton közel négyszázan csatlakoztak. A nyilatkozatot Pásztori-Kupán István teológiai tanár olvasta fel. Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erõk most is munkálkodnak a köztetek lévõ keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtõl eltérõ zûrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. (...) Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitõl, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek õket - áll a nyilatkozatban. Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki maga is részt vett az istentiszteleten, a helyszínen azt nyilatkozta, Erdélyben közel ezer lelkipásztor van, nem lehet, hogy ne tudnának segíteni az alsórákosi gyülekezeten. A Brassó megyei településen egyébként rég nem volt ennyire csendes a húsvét, a Borbáth romatelep felé vezetõ úton is ki mertek ülni az emberek a kapu elé, számolt be lapunknak Barát István, aki abban bízik, hogy a faluban a rendõrök és a csendõrök visszavonulása után is tartós marad a béke. Bíró Blanka, Krónika Harangszó (Nagyvárad) 2011. május 23.Dalárdás parádé - Kettõs Kriza-centenárium SepsiszentgyörgyönLéleküdítõ, kivételes zenei eseménnyel ünnepelték meg Kriza János (1811-1875) születésének kétszázadik évfordulóját szombaton délelõtt a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban. Kiemelkedõ teljesítményû kórusok fellépése követte egymást a kétórás mûsorban, mely a százhangú orgona, a népzene (Kodály) üzenetét tolmácsolta ama korból eredeztethetõen, melyben nem voltak mûvészek, de volt mûvészet (Kós Károly). A két szép gondolatot a kiskunhalasi városi vegyes kar karnagya, Faddi Istvánné idézte bemutatkozásában. A bevezetõ áhítatban nt. Kovács István lelkész méltatta a porban heverõ igazgyöngyöket összegyûjtõ unitárius püspök népköltészeti gyûjteményének jelentõségét, majd a Háromszék munkatársa, Kisgyörgy Zoltán elõadásában ismertette a szûk egyhitû akadémikus fõpap tudományos teljesítményét, annak háromszéki, nagyajtai vonatkozásait. Az elõadó humoros, csattanót csattanóra halmozó stílusa több rendben megnevettette a csicsergõ hallgatóságot így az anekdotát kényszerû mûfordítói kontárkodásáról - románra kellett fordítania erdõvidéki útikalauzát, hogy az megjelenhessen, és akkor változtatta a rím kedvéért kakukkra az ismert Kriza-vers vadgalambját - harsogó kacagással honorálták. Benkõ Enikõ, Karácsony Gabriella, Lõfi Gellért, Sipos Zoltán, Péter Géza, Rigó Ildikó karnagyok, valamint a csiszolt hangú több száz énekes jóvoltából kiemelkedõen nívós mûsorban szólaltak meg a magyar kórusirodalom remekei a sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Dalárda, a Krisztus Király-templom Laudate kamarakórusa, az 1928-ban alakult Szemerjai Református Dalárda, a nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Daloskör (1884-ban alapították), az évszázados hagyományt folytató Homoródalmási Dalárda elõadásában. Mûsorukon Bárdos Lajos, Zoltán Aladár, Halmos László, Farkas Ferenc, Graff Kálmán, Birtalan József, Eisekovits Mihály, Ligeti György alkalomhoz illõ darabjai szerepeltek. A szentgyörgyi 16 éves Pro Musica kamarakórust - Liszt Ferenc Ave Mariáját és Ligeti György Hortobágyát énekelték el - nem hiába díjazták nemzetközi fesztiválokon, most is énekmûvészete legjavát nyújtotta, és vastapsot kapott érte. Kiemelendõ továbbá az erdélyi kapcsolatokat ápoló kiskunhalasiak vendégszereplése, akik háromszéki dalcsokorral, halasi betyárdalokkal kedveskedtek vendéglátóiknak, s nagy sikerrel adták elõ többek közt Kodály feldolgozásában a Szent Istvánról szóló éneket. A megemlékezés záróakkordjaként a templomkertben az ünneplõk Kriza Jánosnak szentelt kopjafát avattak fel. B. Kovács András Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. május 24.II. Hunyad Megyei Magyar NapokSzombaton kezdõdik a II. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat, amely szórványvidéken a legnagyobb ilyen jellegû, egész megyét átfogó megmozdulás. A május 28-a és június 5-e között sorra kerülõ eseménysorozat 23, magyarok lakta településen zajlik. Míg tavaly a bukovinai székelyek megtelepedésének századik évfordulóját ünnepeltük, idén szeretnénk, ha a közösség tagjainak egymásra találása és a szolidaritás megerõsödése kerülne középpontba. Tavaly népviseletben vonultunk fel és megmutattuk, hogy VAGYUNK, és elegen ahhoz, hogy egy hét erejéig egy kis magyar világot teremtsünk ott, ahol ezt sokan lehetetlennek tartották, idén minden nagyobb városban egy teljes napot fogunk a fõtereken vagy köztereken tölteni. Hunyad megyében is MI�?NK ITT A T�?R - fogalmazta meg a rendezvénysorozat célját Babos Aranka fõszervezõ. Az egyhetes rendezvénysorozat mûsorai mindenkihez szólnak, gyermekhez és felnõtthöz, fiatalhoz és idõshöz, magyarhoz és nem magyarhoz, mindenkihez, aki szereti a magyar hagyományokat, a kultúrát, a jókedvet és a zenét. A kínálat Bikini koncerttõl, klasszikus és könnyûzenei valamint színházi elõadáson, gyerekprogramokon át ifjúsági és nyugdíjas programokig, humorparádétól tudományos szimpóziumon és fotókiállításon át filmvetítésig terjed, de lesz emlékmûavatás, gulyásfõzés, néptánc, hagyományos foglalkozás, vásár, vallási rendezvény, kirándulás, sportrendezvény és vetélkedõ is. A Hunyad Megyei Magyar Napok szombaton 14 órakor a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontban kezdõdik a második alkalommal megszervezett �?sszetartozunk szórványkonferenciával. A megnyitón részt vesz Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa és Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke. A rendezvényen jelen lesznek az �?sszetartozunk programban résztvevõ közösségek (Háromszék, Hargita, Hunyad, Temes, Beszterce, Fehér, Szeben megye és Torda), valamint magyarországi testvérvárosok, testvérmegyék küldöttei. 17 órától oktatási és ifjúsági együttmûködések címszó alatt zajlik a tanácskozás, amelyen részt vesz Király András, az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára, Széll Lõrincz, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke, Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke és Bodor László MI�?RT elnök. Szombaton este a veszprémi Honvéd Bakony Néptánccsoport lép fel a Téglás Gábor Iskolaközpontban, míg Petrozsényban a Jézus Szíve Kollégiumban a magyar értelmiség szerepvállalásáról szerveznek beszélgetést, Lupényban pedig a Római Katolikus Iskolában látják vendégül az erdõfülei néptánccsoportot. Fõszervezõ: az RMDSZ Hunyad megyei szervezetei és a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács Erdély.ma 2011. május 26.GyászhírBiztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétõl, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. (Róm 8,38-39) Megrendült szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, CS. GYIMESI �?VA irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi professzor 2011. május 23-án, életének 66. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolozsváron. Temetése május 28-án, szombaton 13 órakor lesz a Házsongárdi temetõ nagykápolnájából. Kérjük, akik tiszteletüket szeretnék leróni a sírnál, egy szál fehér virágot hozzanak magukkal. GYÁSZOL�? GYERMEKEI: ZSUZSA �?S P�?TER. Szabadság (Kolozsvár) 2011. június 6.�?nnep és gyász Erdélyben és a PartiumbanA magyarországi forgatókönyvhöz hasonlóan zajlottak a június 4-ei események Erdélyben és a Partiumban is: miközben nagyon sok településen a Nemzeti �?sszetartozás Napjára különbözõ eseményeket szerveztek, a szélsõséges szervezetek több helyen is Nagy-Magyarország térképekkel, árpádsávos zászlókkal vonultak, és a trianoni sérelmeket hánytorgatták fel. Az EMNT Bihar megyei demokrácia-központjaiban magyar állampolgárságért folyamodók több érdekes korabeli dokumentummal bizonyították jogosultságukat - ezekbõl a leszármazást igazoló okiratokból rendezett kiállítást a szervezet Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében a Nemzeti �?sszetartozás Napján. Nagy József Barna, a váradi demokrácia-központ irodavezetõje elmondta: a dokumentumok tulajdonosait arra kérték, engedjék meg, hogy készüljön egy fénymásolat a családi kincsként õrzött iratokról, hogy a tárlat anyaga összeállhasson, de olyan is volt, aki inkább saját pénzén készített színes másolatot saját, nagy becsben tartott dokumentumáról. Italmérési engedély, himlõoltási bizonyítvány is látható a kiállításon. A kiállításmegnyitón a régi Váradot felidézõ képekbõl és a két világháború közötti filmhíradókból álló vetítést is megtekinthettek az érdeklõdõk. A kiállítás ezen a héten még látható. Este - akárcsak az elõzõ években - az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a Nagyvárad fölé emelkedõ domboldalon egy hatalmas T betût állítottak fel, mint Trianon jelképét, majd azt meggyújtották. Bõrfejûektõl tartottak Szatmáron A trianoni döntés elõzményeirõl, a romlás elõjeleirõl beszélt vasárnap Szatmárnémetiben az itt összesereglett romániai, magyarországi, ukrajnai, illetve szlovákiai fiataloknak Szidiropulosz Archimédész budapesti szociológus. A találkozót egyébként a Szatmári Híd Egyesület szervezte, amely az Európai Unió négy országra kiterjedõ szomszédsági programjának (ENPI) felhasználásával szombaton Domahidán folkfesztivált tartott, vasárnap pedig Szatmárnémetiben, a református gimnázium udvarán irodalmi mûsort, hagyományos mesterség-bemutatót, néptáncelõadásokat, valamint koncerteket is szervezett a fiatalok számára. Krakkó Rudolf elnök szerint egyetlen kisebb incidens árnyékolta be mindössze a találkozót. Megjelentek ugyanis a közegészségügyi hatóság emberei körülnézni annak ellenére, hogy ennivalót nem árusított senki. Utólag vallották csak be, hogy tulajdonképpen azért küldték õket, nézzék meg, mi történik, mivel itt állítólag felfegyverzett bõrfejûek gyülekeznek, akik embert akarnak ölni. Hogy pontosan ki küldte õket, azt nem árulták el (mindössze annyit mondtak, hogy több helyrõl hallották ugyanezt), azonban látva, hogy a rendezvény nyugodt mederben folyik, távoztak. Szidiropulosz Archimédész elõadásában egyébként két olyan problémát boncolgatott, amelyek az ország feldarabolásának okai között említhetõek. Az egyik, hogy az ellenzéki obstrukció miatt csak nagyon késõn tudtak törvényt alkotni a véderõ fejlesztésérõl (miközben az összes környezõ ország készült a háborúra), a másik pedig a nemzetiségi kérdés volt, az 1868-ban meghozott, igen liberális nemzetiségi törvényt ugyanis nem sikerült a gyakorlatban alkalmazni. Kereskényi Sándor szatmárnémeti irodalomtörténész felkért szakértõként szintén rávilágított néhány fontos, a tragédiához vezetõ mozzanatra a második világháborút lezáró diktátum elõtti idõszakból. Több ünnep Vásárhelyen Több helyszínen, több idõpontban és többféleképpen ünnepelték meg Marosvásárhelyen az összetartozás napját. A Székely Nemzeti Tanács a Kultúrpalota nagytermébe hívta tagjait és szimpatizánsait, illetve az erdélyi magyar politikai pártok képviselõit. Utóbbiak el is mentek, de közöttük egyetlen felelõs beosztásban lévõ politikust nem lehetett látni. A kultúrmûsorral egybekötött rendezvényen az SZNT több fontos határozatot fogadott el. Egyike az õshonos kisebbségek által lakott régiók sajátosságainak elismertetése. Ahhoz, hogy a tervezet az Európa Tanács asztalára kerüljön, az Izsák Balázs által vezetett szervezet hét uniós államból csaknem egymillió aláírást készül összegyûjteni. Az Erdélyi Magyar Ifjak külön emlékeztek meg Trianonról és következményeirõl, akárcsak a Sapientia diákjai is, akik éppen június 4-én ballagtak el az egyetemrõl. Kató Béla református püspökhelyettes, a Sapientia Alapítvány elnöke, miután a sok keserûséget okozó napként emlegette június 4-ét, a Trianon békés megválaszolására tért ki. Tavaly óta június 4. nem a gyász, hanem az összetartozás napja. Tizenegy évvel ezelõtt a magyar kormány megalapította a Sapientia egyetemet, amely egy válasz volt Trianonra. Trianonra csakis ilyen válaszokat szabad adni - hangsúlyozta a lelkész, aki igazán akkor lenne boldog, ha végzõs diákok is hasonló válaszokat adnak majd. Esõs ünnep Gyergyóban Gyergyószentmiklóson esõ zavarta meg a Nemzeti �?sszetartozás Napjának megemlékezését, többek szerint emiatt jelentek meg szombaton este hat órakor alig kéttucatnyian a köztemetõben. Trianont a világhatalom készítette elõ és valósította meg, magyar és nem magyar segédlettel, szomszédos kivitelezéssel - hangoztatta átfogó történelmi expozéjában Rokaly József nyugdíjas történelemtanár, helyi tanácsos, kifejtve: az utódállamok kilencvenéves politikája azt mutatja, hogy azok, akik feje fölött a határt 1920-ban átrajzolták, csak úgy maradhatnak meg, ha önkormányzati jogot kapnak minden szempontból. Kihangsúlyozta, hogy a székelység nem minél késõbb akar beolvadni a többségi nemzetbe, hanem soha. Mint mondta, mi akarunk maradni magyarnak, és jogos követeléseinket a többségi nemzet 1918-ban elismerte. Rokaly József beszéde után a politikai pártok és civil szervezetek képviselõi koszorút helyeztek el az elsõ világháború hõseinek sírjánál. Árpádsávos felvonulás Csíkszeredában Árpádsávos zászlókkal, Nagy-Magyarország térképpel felfegyverkezve vonultak fel eközben Csíkszeredában a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és az EMI szimpatizánsai. A mintegy 150 fiatal Magyarország csíkszeredai fõkonzulátusa elõtt egy fakeresztet állított fel, ezen helyezték el a trianoni békediktátum elõtti Magyarország térképét, majd szögesdrót koszorút is ráakasztottak. A keresztre feszített Magyarországot, vagyis a népek Krisztusát magasba emelve vitték az ifjak a Szabadság térre. A fiatalokhoz csatlakoztak egyébként a csíkszéki Mátyás-huszárok, akik Somlyóról érkeztek. 1920-ban, amikor Magyarországot szétszabdalták, senki nem kérdezte meg, hogy más ország állampolgárai akarunk-e lenni, vagy hogy meg akarunk-e tanulni egy másik nyelvet. Ezért mindaddig, amíg minden négyzetcentiméter földet nem adnak vissza a magyar Szent Koronának, emlékezni fogunk, s ez a nap számunkra a gyász napja lesz. Számomra Trianon egy nagy fájdalom - fogalmazott Szõcs Csongor, a helyi HVIM vezetõje. Az eseményen részt vett Ferenci Gábor jobbikos országgyûlési képviselõ is, aki élete legszebb trianoni megemlékezésének nevezte a csíkszeredait. Krónika (Kolozsvár) 2011. június 6.Centenáriumi ünnepség a Márton Áron GimnáziumbanSzoboravatással, emléktábla-állítással és könyvkiadással ünnepelte Csíkszereda polgármesteri hivatala, s Hargita Megyei Tanács, illetve a Római Katolikus Fõegyházmegye a Márton Áron és a Segítõ Mária Gimnáziumnak otthont adó iskolaépület átadásának 100. évfordulóját. A centenáriumi ünnepségen a városi, megyei, egyházi elöljárók mellett szép számban voltak jelen az iskola volt diákjai is - sokaknak ez az alkalom nyújtott lehetõséget a sok év utáni viszontlátásra. Mivel az idõjárás nem kedvezett a kültéri események elkezdésének, az utolsó programponttal, az iskola körbejárásával, a felújítási munkálatok megtekintésével kezdõdött az ünnepély. Ezt követõen mindenki bevonult az erre az alkalomra a 100 évvel ezelõtti formájában rekonstruált díszteremkápolnába, ahol az ünnepi beszédek hangzottak el. Borboly Csaba, a megyei közgyûlés elnöke a Bukarestben egyre többet emlegetett Székelyföldre utalva elmondta, a székelyek létezésének legjobb példája a Márton Áron Gimnázium. Azt kívánom a jövõre nézve, hogy töltsék meg élettel az iskolát, hogy bármit és bármikor mondanak Bukarestben, ne legyen igaz - jelentette ki. Darvas Kozma József esperes-plébános, az épülettulajdonos Római Katolikus Egyház képviselõje rövid történelmi sétára hívta az egybegyûlteket, amely során bemutatta az egyház és az iskola kapcsolatát, felhívva a figyelmet a krisztusi üzenetre: Tegyetek tanítványokká minden embert! Mint mondta, Jézus Krisztus óta a tanítás az egyház feladatává vált. Iskola nélkül egy nép nem tud meglenni, nem tud fölemelkedni - hangsúlyozta az egyházi elöljáró. Az ünnepségen jelen lévõ véndiákok közül a legidõsebb, a 90 éves Erõss István szólt az ünneplõkhöz. Felidézte, a bécsi döntést megelõzõ 1940-es éveket, amikor még Brassóban román nyelven kellett vizsgáznia a gimnázium 25 tanulójának. Varga László, a Márton Áron Gimnázium igazgatója az iskoláról, a 100 éves épületrõl mint identitásunk meghatározó részérõl, közös múltunk egyik jelentõs darabjáról beszélt. Nehéz feladat nemhogy felnõni hozzá, de méltóképpen viseltetni ezzel a gyönyörû épülettel szemben - mondta. Varga kijelentette, az iskola jóvoltából az a hely a szülõföld szellemi térképén kitüntetett helyen van. Tamás Levente, a Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium igazgatója rámutatott, 2010-ben pontosan június 5-én írták alá az iskola felújításáról szóló szerzõdést - 2011. június 5-én pedig már elkészült az épület egyik szárnya, amit az egybegyûltek is megtekinthettek. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere felidézte az elmúlt 100 év eseményeit, megemlítve a világháborút, azt, hogy 1948-ban kiûzték Jézus Krisztust az épületbõl illetve hogy mivel 1916-1917-es tanévben nem fogadott diákokat az iskola, a 100 év alatt csupán 99 nemzedék ballagott el a gimnáziumból. Miután az idõjárás is kedvezõbbé vált, az iskola udvarán gróf Mailáth Gusztáv Károly és Márton Áron püspököt ábrázoló szobrok mellé két új került: egyik Mikó Bálintot, néhai fõispánt, illetve az iskolát építtetõ bizottság elnökét ábrázolja, másik pedig Ujfalusi Jenõt, aki a gimnázium építése idején volt a polgármestere Hargita megye központjának. Az esemény záróakkordjaként a polgármester elmesélte, 1911. június 5-én este a felavatott gimnázium minden ablakában egy-egy gyertyát gyújtottak - ezt tegnap este, a régmúlt példájára megismételték. Forró Gyöngyvér Krónika (Kolozsvár) 2011. június 7.Tõkés László privát nyomoraAz elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok nevében követelte nemrégiben Tõkés László egyik, a tõle megszokottnál is harsányabb hangvételû sajtóközleményében azt, hogy az RMDSZ a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel (...) ne csupán a Román Állami Számvevõszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetõk felé is számoljon el. Az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok nevében követelte nemrégiben Tõkés László egyik, a tõle megszokottnál is harsányabb hangvételû sajtóközleményében azt, hogy az RMDSZ a román költségvetésbõl a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel (...) ne csupán a Román Állami Számvevõszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetõk felé is számoljon el. Már akkor sejteni lehetett, hogy az RMDSZ által európai parlamenti képviselõi székbe, majd a Fidesz által egyenesen az EP alelnöki tisztségébe röpített volt püspök ezzel a néhány hónappal ezelõtti kirohanásával elejét akarja venni a neki és klikkjének a magyar államkasszából juttatott, a mai körülmények között csillagászatinak nevezhetõ összegek firtatásának. A Ha megdobnak kõvel, dobj vissza kenyérrel krisztusi tanítás helyett A legjobb védekezés a támadás nem éppen bibliai bölcsességét követõ egykori egyházi ember úgy vélhette: ha túlharsogja a demokrácia-központok pénzügyei felõl érdeklõdõ újságírók egyre kellemetlenebbé váló kérdezõsködéseit, ha eltereli a figyelmet arról, hogy pártépítés folyik közpénzbõl - és pártlegitimálás a magyar állampolgársággal kapcsolatos tájékoztatás révén -, akkor megúszhatja a számonkérést. Nos, akár önkritikának is tekinthetõ az, amit most mondani fogok. Nem az erdélyi magyar sajtó volt az, amelyik kiderítette, hogy Tõkés László nem mondott igazat, amikor azt állította - egy másik, hasonlóan agresszív hangvételû közleményében -, hogy az úgynevezett demokrácia-központokat nem közpénzbõl, hanem jószándékú támogatók pénzébõl gründolták össze. Nem a Tõkés László tönkretételén munkálkodó romániai magyar pártsajtó ahogyan elõszeretettel nevezi a volt püspök a neki nem tetszõ, neki nem hódoló újságokat, köztük lapunkat is, hanem egy - történetesen a román kormánypárthoz közel állónak tartott - központi lap. Amely arra is fényt derít, hogy a magyar adófizetõk pénzét határon túli klienseinek nagyvonalúan osztogató budapesti kormány juttatásaiból a demokrácia-központok egyszerû munkatársainak nagy része minimálbért alig meghaladó összegû béreket kap, miközben a nagymenõk - Tõkés, Toró és családtagjaik - miniszteri fizetésnél alább nemigen adják. A cikkünk elején idézett Tõkés-közlemény szavaival élve: gondjuk volt arra, hogy õk maguk ne osztozzanak az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyarok sorsában. Salamon Márton László �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 12.Spányi Antal: felelõsséget kell vállalni egymásért, a nemzetértFélmillió magyar zarándok érkezett az idén a Csíksomlyói búcsúba. A szabadtéri szentmisén Spányi Antal székesfehérvári püspök a hit melletti kiállásra, áldozatvállalásra és erkölcsi megújulásra buzdította a búcsú résztvevõit. �?gy fogalmazott: felelõsséget kell vállalni egymásért, a nemzetért, a hitért és az egyházért. A püspök beszédében kitért az új magyar alkotmányra. Elmondta: a magyar nép nem kíván beleszólni más nép életébe, de a magyar nép is tudja, mit akar, és õ sem szorul arra, hogy mások kényszerítsék rá vágyaikat, akaratukat, akár félelmeiket. Így alkottuk meg a magyar alkotmányt, amelyben ki mertük mondani a házasság Istentõl rendelt törvényét és az élet védelmét. Nem szabad félnünk, megijednünk, mert tiszta a szándékunk, nemes és jó az akarat - mondta Spányi Antal. Rámutatott: az utódoknak törekedniük kell arra, hogy méltók legyenek az olyan nagy elõdökhöz, mint például Szent István, Szent Imre és Szent László, és akárcsak ez utóbbiaknak, a mai embereknek is szembe kell szállniuk azzal, ami tûnhet modernnek, lehet hangzatosan csábító, de végül ártalmas, és nem az épülésükre, hanem romlásukra szolgál. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az emberek emeljék fel tekintetüket a világból Jézusra és Máriára, hiszen csak azok igazán boldogok, akik tudnak még felfele nézni, és tudják, hol keressék életükre, gondjaikra a megoldást. A püspök arra buzdította a résztvevõket, hogy ápolják a családi kötelékeket, örömmel fogadják a gyermeket, és óvják az életet a fogantatástól a természetes halálig. Hozzátette: fel kell ismerni, és el kell fogadni, hogy felelõsek vagyunk sorsunkért, jelenünkért, jövõnkért. Nincs idõ a sajnálkozásnak, tehetetlenségnek, a panaszkodásnak, hiszen lehetõségek nyíltak elõttünk, amelyekkel élni kötelességünk - jelentette ki. A ma lehetõsége, az összefogás ereje képes új irányba állítani a magyarság sorsát, és megteremtheti annak lehetõségét, hogy a következõ nemzedékeknek úgy adjuk át azt az örökséget, amit kaptunk, hogy õk többre jussanak. De ehhez el kell vetni az önzést - mondta a püspök -, és vállalni kell a felelõs gondolkodásból fakadó áldozatot. Spányi Antal hangsúlyozta: a felemelkedés feltétele az erkölcsi megújulás, ennek útját kell járniuk kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A szertartáson félmillió zarándok vett részt, akik a Kárpát-medencébõl és a világ számos pontjáról érkeztek. A prédikáció közben az idén is eleredt az esõ, de a résztvevõk a helyükön maradtak, példásan hallgatták végig a szentmisét. MTI Erdély.ma 2011. június 12.444. Csíksomlyói búcsúA hit mellett való kiállásra, az áldozatvállalásra és az erkölcsi megújulásra buzdította a csíksomlyói búcsú résztvevõit Spányi Antal székesfehérvári püspök a pünkösdszombati szentmise prédikációjában. A Csíksomlyó mellett lévõ Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben zajló szertartás keretében a szónok kifejtette, hogy felelõsséget kell vállalni egymásért, a nemzetért, a hitért és az egyházért. A püspök beszédében kitért az új magyar alkotmányra. Elmondta: a magyar nép nem kíván beleszólni más nép életébe, de a magyar nép is tudja, mit akar, és õ sem szorul arra, hogy mások kényszerítsék rá vágyaikat, akaratukat, akár félelmeiket. Így alkottuk meg a magyar alkotmányt, amelyben ki mertük mondani a házasság Istentõl rendelt törvényét és az élet védelmét. Nem szabad félnünk, megijednünk, mert tiszta a szándékunk, nemes és jó az akarat - mondta a püspök. Rámutatott: az utódoknak törekedniük kell arra, hogy méltók legyenek az olyan nagy elõdökhöz, mint például Szent István, Szent Imre és Szent László, és akárcsak ez utóbbiaknak, a mai embereknek is szembe kell szállniuk azzal, ami tûnhet modernnek, lehet hangzatosan csábító, de végül ártalmas, és nem az épülésükre, hanem romlásukra szolgál. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az emberek emeljék fel tekintetüket a világból Jézusra és Máriára, hiszen csak azok igazán boldogok, akik tudnak még felfele nézni, és tudják, hol keressék életükre, gondjaikra a megoldást. A püspök arra buzdította a résztvevõket, hogy ápolják a családi kötelékeket, örömmel fogadják a gyermeket, és óvják az életet fogantatástól a természetes halálig. Hozzátette: fel kell ismerni, és el kell fogadni, hogy felelõsek vagyunk sorsunkért, jelenünkért, jövõnkért. Nincs idõ a sajnálkozásnak, tehetetlenségnek, a panaszkodásnak, hiszen lehetõségek nyíltak elõttünk, amelyekkel élni kötelességünk - mondta a szónok. Rámutatott: a ma lehetõsége, az összefogás ereje képes új irányba állítani a magyarság sorsát, és megteremtheti annak lehetõségét, hogy a következõ nemzedékeknek úgy adjuk át azt az örökséget, amit kaptunk, hogy õk többre jussanak. De ehhez el kell vetni az önzést - mondta a püspök -, és vállalni kell a felelõs gondolkodásból fakadó áldozatot. Spányi szerint a felemelkedés feltétele az erkölcsi megújulás, ennek útját kell járniuk kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A szertartáson több százezer zarándok vett részt, akik a Kárpát-medencébõl és a világ számos pontjáról érkeztek. Az idén is eleredt az esõ a szertartás közben, de a zarándokok így is végighallgatták a szentmisét. erdon.ro 2011. június 12.Hõssé, vértanúvá, Isten bajnokává lettA Hám János Római Katolikus Iskolaközpont dísztermében tartották a Scheffler Jánosról szóló, könyv- és filmbemutatóval egybekötött szimpóziumot. Nm. Ft. Schönberger Jenõ szatmári- és Nm. Ft. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök, Ft. Johann Dirschl temesvári általános helynök, Nt. Kovács Sándor szatmári református esperes, a szatmári egyházmegye papsága, megyei és városi elöljárók, valamint a hívek jelenlétében tartották szombaton délelõtt tizenegy órától a Scheffler János vértanú püspökrõl szóló szimpóziumot. A rendezvény két most elkészült könyv, valamint egy, a püspökrõl szóló film bemutatására is lehetõséget adott. A szimpózium kezdéseként Schönberger Jenõ püspök köszöntötte az egybegyûlteket és emlékezett nagy elõdjére. Mint elmondta, kimondhatatlan nagy öröm és büszkeség, hogy olyan valakire emlékezhetünk, akit a világegyház méltónak talált arra, hogy a boldogok sorába iktassa és példaképként állítsa a huszonegyedik század keresztényei elé. Isten Szolgája Dr. Scheffler János, Szatmár vértanú püspöke és Nagyvárad apostoli kormányzója rendkívül nehéz idõben volt egyházmegyénk rendkívüli adottságokkal megáldott püspöke. Nagy tehetség, hatalmas munkabírás, következetesség, szilárd jellem, imádságos hit, és az Isten iránti feltétlen hûség, bizalom és engedelmesség jellemezte. (.) Háború, deportálás, ínség, üldözés volt a mindennapi gondja, pedig többre lett volna hivatott. De õ éppen ezek között tudott a legnagyobbá lenni: hõssé, vértanúvá, Isten bajnokává. A rendezvényen Dr. Bura László tartott elõadást Scheffler János életérõl, mártíromságáról. Ebben, a vértanúság tudatos vállalását emelte ki: A szabadságától hitéért, a hitéhez való hûségéért fosztották meg. Tudatosan vállalta a kényszerlakhelyen, majd a börtönben elszenvedett fizikai és lelki szenvedéseket. A börtön embertelen körülményei között bekövetkezett halálát az egyház vérontás nélkül elszenvedett vértanúságnak tekintette. (.) János püspök nem alkudozott, álláspontját világosan, tömören közölte: ,Szívesen feláldozom az életem is, de a hitemet nem adom.' Kényszerlakhelyre internálták, eltiltották az emberekkel való minden kapcsolattól, majd letartóztatták, s a politikai rendõrség hónapokon keresztül vallatta, szövögetve a zsarolását, megtörését célzó koncepciós pert. Párt- és állami vezetõk próbálták meggyõzni, azonnali kiszabadulását ígérték, ha elvállalja a gyulafehérvári püspöki hivatalt és olyan egyházat vezet, amilyet a hatalom kíván. Türelemmel, alázatos fejhajtással fogadta és viselte el a szenvedéseket. Isten pedig elfogadta áldozatát, megkapta cserében a legnagyobb adományt, az egészen elégõ áldozattá válás, a vértanúság adományát. Az elõadást követõen Ft. Ilyés Csaba ugocsai esperes mutatta be a két újonnan megjelent könyvet, így a Dr. Bura László által írt Boldog Scheffler János címû könyvet és a püspök utazásainak élményeit rögzítõ Szatmártól Chicagóig - Barangolásaim a szatmári svábok õshazájában címû útirajzot. Visszaemlékezett az eddig megjelent, Scheffler János által írt és róla szóló könyvekre, majd az újak jelentõségét tárgyalta. Mint mondta, a Boldog Scheffler János címû könyv folytatja a 2004-ben megjelent könyv gondolatszerkesztését, többször idéz a leendõ boldog soraiból, külön kiemeli, hogy Scheffler János folytonosan Isten akaratának megismerését kereste életében. A könyv rámutat: vértanúságát tudatosan vállalta, hogy életáldozata a hithez és a Szentszékhez kitartó hûségre és bátorságra ösztönözze a híveket és a papságot. Reméljük, hogy a könyv eléri célját, minél ismertebbé teszi Scheffer püspök életét, lelkiségét és tanítását. A Szatmártól Chicagóig - Barangolásaim a szatmári svábok õshazájában címû, Scheffler János által írt útirajzzal kapcsolatban kiemelte, ez két különbözõ írásnak egy kötetben való megjelentetése. Scheffler püspök úr a nemzetközi eukarisztikus kongresszus rendszeres résztvevõje volt, így jelen volt Chicagoban, Bécsben, Chartagoban, Dublinban, Budapesten. A most megjelent könyv amerikai útjának a beszámolója, illetve a sváb õshazában tett látogatásának az emlékeit örökíti meg. Ezen utak csaknem száz évvel ezelõtt voltak, 1926-ban és 1927-ben, a kiadványnak mégis van idõszerûsége, hiszen az olvasó megtapasztalja boldogemlékû püspökünk írói képességét, közvetlenségét és hitéletét. Ilyés Csaba kiemelte, a most megjelent könyvek is rámutatnak, hogy vannak a mi korunknak, városunknak és egyházmegyénknek is szentjei, mártírjai. Hiszen nem csak Scheffler püspök egykori nagyságát mutatják be, hanem a vele kapcsolatban levõ paptársai, sõt hívei helytállását, emberi nagyságukat. A püspök nagysága nem csupán a meghurcoltatások bátor vállalásában mutatkozik meg, hanem a tõle származó írásokból sokszor sugárzó közvetlenségébõl is. A könyvek bemutatása után vetítették le a Püspökség megrendelésére 2011-ben forgatott Estote perfecti, Estote perfectores címû filmet. A Lakatos Attila, Balla Tünde, Villányi Zoltán és Kirsch Norbert által készített kétórás dokumentumfilm Scheffler János életének bemutatásán túl lelkigyakorlataiból, leveleibõl is idéz. Alakjának megjelentetése mellett feltárja a püspök gondolatait, szándékát, hogy papjait és híveit a tökéletesség - Isten keresésére vezesse. Nm. Ft. Schönberger Jenõ püspök a filmbemutató után szólt újra a jelenlevõkhöz, amikor a közelgõ Pünkösd aktualitásában tekintett Scheffler püspökre: Pünkösd a Szentlélek �?risten kiáradása, ami annak a csodának a megtörténését eredményezte, hogy Krisztus már nem olyan formában van köztünk, mint annak idején életében. Isten a Lelke által tesz alkalmassá embereket, a hozzá hasonlóvá válásra, valamint annak bizonyítására, hogy Jézus köztünk él. Így vált Scheffler püspök is Jézushoz hasonlóvá. erdon.ro 2011. június 14.A hit melletti kiállásra, áldozatvállalásra és erkölcsi megújulásra buzdítottak CsíksomlyónA hit mellett való kiállásra, az áldozatvállalásra és az erkölcsi megújulásra buzdította a csíksomlyói búcsú résztvevõit Spányi Antal székesfehérvári püspök a pünkösdszombati szentmise prédikációjában. A Csíksomlyó melletti Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregbe, a magyarság egyik legjelentõsebb vallási és nemzeti ünnepére a Kárpát-medencébõl és a világ számos pontjáról érkeztek zarándokok. Az idén is eleredt az esõ a szertartás közben, de így is több százezren hallgatták végig a szentmisét. Csíksomlyó mellett lévõ Kis-Somlyó és Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben zajló szertartás keretében a szónok kifejtette, hogy felelõsséget kell vállalni egymásért, a nemzetért, a hitért és az egyházért. A püspök beszédében kitért az új magyar alkotmányra. Elmondta: a magyar nép nem kíván beleszólni más nép életébe, de a magyar nép is tudja, mit akar, és õ sem szorul arra, hogy mások kényszerítsék rá vágyaikat, akaratukat, akár félelmeiket. Így alkottuk meg a magyar alkotmányt, amelyben ki mertük mondani a házasság Istentõl rendelt törvényét és az élet védelmét. Nem szabad félnünk, megijednünk, mert tiszta a szándékunk, nemes és jó az akarat - mondta a püspök. Rámutatott: az utódoknak törekedniük kell arra, hogy méltók legyenek az olyan nagy elõdökhöz, mint például Szent István, Szent Imre és Szent László, és akárcsak ez utóbbiaknak, a mai embereknek is szembe kell szállniuk azzal, ami tûnhet modernnek, lehet hangzatosan csábító, de végül ártalmas, és nem az épülésükre, hanem romlásukra szolgál. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az emberek emeljék fel tekintetüket a világból Jézusra és Máriára, hiszen csak azok igazán boldogok, akik tudnak még felfele nézni, és tudják, hol keressék életükre, gondjaikra a megoldást. A püspök arra buzdította a résztvevõket, hogy ápolják a családi kötelékeket, örömmel fogadják a gyermeket, és óvják az életet fogantatástól a természetes halálig. Hozzátette: fel kell ismerni, és el kell fogadni, hogy felelõsek vagyunk sorsunkért, jelenünkért, jövõnkért. Nincs idõ a sajnálkozásnak, tehetetlenségnek, a panaszkodásnak, hiszen lehetõségek nyíltak elõttünk, amelyekkel élni kötelességünk - mondta a szónok. Rámutatott: a ma lehetõsége, az összefogás ereje képes új irányba állítani a magyarság sorsát, és megteremtheti annak lehetõségét, hogy a következõ nemzedékeknek úgy adjuk át azt az örökséget, amit kaptunk, hogy õk többre jussanak. De ehhez el kell vetni az önzést - mondta a püspök -, és vállalni kell a felelõs gondolkodásból fakadó áldozatot. Spányi szerint a felemelkedés feltétele az erkölcsi megújulás, ennek útját kell járniuk kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az elsõ zarándokcsoportok már a péntek esti órákban megérkeztek Csíksomlyóra, de az emberek zöme szombaton reggel érkezett a búcsúhelyre. A zarándokok zöme végigvonult a csíksomlyói ferences templomhoz vezetõ Szék útján, amelynek szélén az idén is lacikonyhák várták a megéhezõket, de különbözõ kézmûves termékeket is árusítottak. Az idén az erdélyi keresztaljákhoz azaz búcsús közösségekhez csatlakozott egy-egy magyarországi csoport is, akik együtt mentek fel a két hegy közötti nyeregbe. Az oda vezetõ úton végig összefüggõ embertömeg volt látható. A város központjában a forgalom le volt zárva, így a zarándokok akadálymentesen közelítették meg a búcsú helyét. Krónika (Kolozsvár) 2011. június 14.�?rtékeket képviselni, a hitrõl tanúságot tenniMária által Jézushoz - volt a pünkösdi búcsú jelszava. Idén is százezrek igyekeztek ezt az utat bejárni, megtalálni a somlyói Szûzanya révén Jézus Krisztust. Spányi Antal, az ünnepi szentmise szónoka arra figyelmeztetett: felelõsek vagyunk sorsunkért, jelenünkért, jövõnkért. Pontos adatok nincsenek, de idén is zarándokok százezrei vonultak a csíksomlyói Szûzanya elé, hogy erõt és bátorítást merítsenek a kegyhely és a búcsú szellemébõl. A zarándokok egy része a múlt hét folyamán már megérkezett Csíksomlyóra és a környezõ településekre, pénteken a távolról, gyalogosan indult keresztalják többsége is célhoz ért. Kellett is a péntek este és az éjszaka, hogy ázott ruháikat megszárítsák, maguk is kipihenjék az egész napos, esõben való gyaloglás fáradalmait. Szombaton délelõtt fegyelemben, áhítatban vonultak a keresztalják a két Somlyó közötti nyeregben levõ Hármashalomoltárhoz. Imával, énekkel vonult a kordon is a papsággal, a kisbazilikajelvénnyel és a labarummal, ahogy eleink ránk hagyományozták. Az ünnepi szentmise elején Orbán Szabolcs OFM, a Szent Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány fõnöke köszöntötte a zarándokokat. A zarándoklat lényege, hogy leküzdjük azokat az akadályokat, amelyek távol tartanak Istentõl - mondta -, és Mária által eljussunk Jézushoz. Jakubinyi György érsek hangsúlyozta, ahogy a gyermek számára édesanyja szíve jelenti az otthont, úgy Mária gyermekeiként mindannyian hazajöttünk. Spányi Antal székesfehérvári püspök, az ünnepi szónok figyelmeztetett: van mit megköszönnünk, és van miért könyörögnünk. Fájdalommal, aggodalommal, szorongással látjuk, hogyan vesznek el, relativizálódnak öröknek hitt erkölcsi értékeink - mondta a szónok. Ugyanakkor õseink hitét állította példának: õk Istennél találták meg a megtartó erõt. Márton Áron, Mindszenty bíboros, Prohászka Ottokár hitét és kitartását idézte fel, kifejtve: felelõsséget kell vállalni egymásért, a nemzetért, a hitért és az egyházért. Spányi Antal az új magyar alkotmányról szólva hangsúlyozta: a magyar nép nem kíván beleszólni más népek életébe, de tudja, mit akar, és nem szorul arra, hogy más népek kényszerítsék rá akaratukat. Így alkottuk meg a magyar alkotmányt, amelyben ki mertük mondani a házasság Istentõl rendelt törvényét és az élet védelmét. Nem szabad félnünk, megijednünk, mert tiszta a szándékunk, nemes és jó az akarat - fogalmazott a szónok. A családvédelem és a gyermekvállalás fontosságáról szólva hangsúlyozta: Ápolni kell a családi kötelékeket, örömmel kell fogadni a gyermeket, védeni kell az életet a fogantatástól a természetes halálig. (.) Adja az �?r, hogy növekedjen a gyermekeket örömmel vállaló, szeretetben felnövekvõ családok száma. A mindannyiunkra váró feladatokat pedig így foglalta össze: �?rtékeket kell képviselni és érte kiállni, a hitrõl tanúságot tenni, a családot szeretni, a tiszta örömet megélni és megbecsülni, nagyvonalúan gondolkodni, erõsnek lenni és eszmékhez igazodni, hivatásnak élni, elfogadni Isten hívását, összefogni, egyé lenni. Az idõjárás idén sem kímélte a búcsús szentmise résztvevõit, majd a hazafelé igyekvõket: a lezúduló esõ több ízben is alaposan eláztatta a zarándokokat. Több résztvevõ következtetése szerint csak reménykedni lehet abban, hogy egyre többen vannak azok, akik hitüket megélni jönnek el Mária lábához, nem pedig magyarságukat, politikai meggyõzõdésüket fitogtatni, vagy egyenesen politikai tõkét kovácsolni a zarándoklatból. �?nneplõk az ezeréves határnál Az elõzõ évekhez viszonyítva kétszer többen, azaz mintegy húszezren vettek részt Gyimesbükkön vasárnap a pünkösdi istentiszteleten az ezeréves határt jelzõ õrház mellett. Vasárnap a kontumáci kápolnában tartott istentisztelet után a zarándokok leereszkedtek a dombról és átvonultak az osztrák-magyar monarchia idejérõl fennmaradt 30-as õrházhoz, amely 1918-ig a Romániával való keleti határt jelezte. Az õrház elõtt néhány éve felavatott magyar hõsök emlékmûvénél, az öt fakeresztnél, amelyek a trianoni diktátummal a Magyarországtól elszakított történelmi részeket jelképezik, virágokat helyeztek el a jelenlévõk, köztük a magyarországi hatóságok képviselõi: Hende Csaba honvédelmi miniszter, Lezsák Sándor és Latorcai János, a Magyar Országgyûlés alelnökei. A magyar honvédelmi miniszter beszédet tartott Gyimesbükk polgármesterével, Gîrdea Vilmossal együtt, majd elénekelték a magyar és a székely himnuszokat. Ezt követõen a zarándokok átvonultak a síneken, és az õrház mellett várták a Magyarország által 1930-ban megvásárolt, Svédországban gyártott Nogab 017-es mozdony húzta székely gõzöst. Délután a két különvonat, a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz elhagyta a gyimesbükki állomást a Magyarországról érkezett 1600 zarándokkal. Takács �?va Hargita Népe (Csíkszereda) 2011. június 15.445. csíksomlyói templombúcsúMária által, Jézushoz, nemzetünkért Ha lehet, az idei csíksomlyói Mária búcsúra az eddigieknél is többen készülõdtek, mivel a Kárpát-medencei magyarságot átölelõ, azt mozgósító két feltámadási jelvény vonulását megduplázták, beiktattak két közbeesõ ágat is. Pünkösdszombat hajnalán, amikor az arad-belvárosi katolikus egyházközség zarándokcsoportja a helyszínre érkezett, a kegytemplomhoz vezetõ fõutcán nagy transzparensek hirdették az idei búcsú mottóját: Mária által, Jézushoz! Az árusokat, a kürtõskalácssütõket, a mindenféle lacikonyha személyzetét már talpon találtuk. Az elsõ kereszt-alják már pénteken este megérkeztek, éjszaka virrasztást tartottak a kegytemplomban, szombaton 5.30 órától a templom elõtti udvarban felállított sátrak alatt 15 helyen gyóntattak, majd a Szent János kápolna elõtt áldoztattak. A kegytemplomban zajló szentmisék alatt a Szûzanyának az oltár mögötti szobrához csak egyórás sorállással lehetett eljutni. A felkoszorúzott feszületek után, helységnévvel vonuló kereszt-aljákat a templom elõtti és melletti téren helyezték el, a fõpapság vezetésével induló hivatalos kordon vonulásáig. Amikor is végeláthatatlan, tömött sorokban, énekelve, egyházi lobogók, nemzeti zászlók alatt vonultak a Hármashalom-oltárhoz. Az oltárnál hangosbeszélõn köszöntötték a Kárpát-medence vidékeirõl, sõt Finnországból, Németországból és Ausztráliából is érkezõ zarándokokat, a Budapestrõl indult két különvonat utasait, köztük Harrach Péter és Semjén Zsolt politikusokat. Köszöntötték a kordonnal érkezõ egyházi méltóságokat, nm. és ft. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspököt, a szentmise egyetlen meghívott szónokát, nm. és ft. dr. Jakubinyi Györgyöt, az Erdélyi Egyházmegye érsekét, nm. és ft. Tamás József püspököt, dr. Orbán Szabolcsot, az Erdélyi Ferences Rend fõnökét, valamint a többi egyházi és világi méltóságokat. Kihangosítva, folyamatos könyörgések hangzottak el a Szûzanyához nemzetünk, a székelység elvándorolt gyermekeinek a hazavezérléséért, az itthoni megtartásáért. Köszöntõk Az erdélyi ferencesek nevében dr. Orbán Szabolcs rendfõnök köszöntötte a helyszínre érkezett zarándokokat. Mindnyájuknak a belsõ akadályok leküzdéséhez szükséges, elegendõ lelki erõt kívánt, hogy Mária tisztelete által mindnyájan eljuthassanak Jézushoz. Nm. és ft. Tamás József püspök megköszönte nm. és ft. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspöknek, amiért elvállalta a szónoki szolgálatot. Azt kell kérnünk édesanyánktól a somlyói Szûzanyától, hogy a gyermekeit az összefogásra, a megbocsátásra, a magyar nemzet egységének a helyreállítására ösztönözze. �?travaló Nm. és ft. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök leplezetlen meghatottságának adott hangot e szent helyen, ahova Szent István városának, a testvérváros Székesfehérvárnak hozta el a köszöntését. Arra helyre, ahol Máriát már a XV. században tisztelték, átimádkozták e hely minden talpalatnyi földjét. Idejöttünk, hogy összefogódzva imádkozzunk, együtt álljunk az �?r elé, közösen kérjük Mária oltalmát, közbenjáró imáját. A Szentlélek vezetett ide bennünket, erõt adott, hogy vállalni tudjuk az út fáradalmait, ezért van, mit megköszönnünk, de bõven van miért könyörögnünk is. Szívünkben sokakat kellett idehoznunk, hogy megéljük a szeretet és a hit közösségét a magyarság legnagyobb kegyhelyén, Máriánál. Hogy anyai szeretetét érezve tekintsünk Jézusra ebbõl a világból, amelybõl bûneink következtében sok fájdalmat is kell tapasztalnunk, sok szenvedéssel is kell találkoznunk. Fájdalommal látjuk, hogyan vesznek el õsi, öröknek, megingathatatlannak gondolt értékeink, hogyan kérdõjelezõdnek meg erkölcsi normáink, hogy relativizálódnak alapvetõ emberi értékeink, hogyan bomlanak fel közösségeink, hogy kerül veszélybe a férfi és a nõ felbonthatatlan közössége, a házasság. Amelyben teherré válik a gyermek, Isten áldása. A pillanat csábítása olykor elfelejteti az élet igaz, örök értékeit, amelyek miatt hiába próbál magának újabb jogokat kiharcolni, lelki szegénysége, nyomora megmarad, ami újabb tragédiákba taszítja. E világból fel kell emelnünk tekintetünket Istenhez, Máriával együtt Jézusra kell tekintenünk. �?seink Istennél keresték, találták meg a megtartó erõt, a megújulás lendületét, a kitartás erejét. Szent István Máriának ajánlotta fel népét és országát, amit az õ erõs hite tartott meg ezer évig. Mi ma a magyar keresztény feladata? Nekünk feladatunk, küldetésünk van, amihez erõt, bátorságot, kitartást kell találnunk, itt. Nem fogadhatjuk el a hangzatos, de hamis elveket, a féligazságokat, a hazugságok világát. Tudnunk kell: mi annak az egyháznak vagyunk a tagjai, amelyiknek évente rengeteg vértanúja van, nekünk méltóknak kell lennünk e nemzet nagy, példamutató egyéniségeihez, mint Márton Áron püspök, Mindszenthy József bíboros, Prohászka Ottokár, Magyarország apostola, boldog Bogdánffy Szilárd vértanú, valamint a boldogok sorába kerülõk. Testvéri szeretet kell tanulnunk, hogy felelõsséget vállalhassunk egymásért, a nemzetért, az egyházért, a hitért, a családért. Nem vagyunk mi senkinek ellenségei, de magunknak is akarjuk, ami másnak jár. Nem kívánunk mi beleszólni más népek életébe, de mi is tudjuk, mit akarunk, nem szorulunk rá, hogy mások kioktassanak, ránk kényszerítsék a gondolataikat, az akaratukat. Így mertük megalkotni az új alkotmányunkat, amelyet mertünk a Himnusz és Isten nevével kezdeni. Ki mertük mondani a házasság Istentõl vett törvényét, az élet védelmét. Nem szabad félnünk, tiszta a szándékunk, nemes, jó az akarat, vágyaink egyeznek az evangélium tanításával, az Istentõl kapott kinyilatkoztatással, az erkölcsi élet törvényeivel. �?römmel, Istentõl kapott áldásként kell fogadnunk a gyermeket, védeni kell az életet a fogantatástól a természetes halálig. Adja az úr, hogy növekedjen a gyermekvállaló, szeretetben felnevelõ családok száma. �?riznünk kel a gyökereinket, a nemzeti identitásunkat, amelyekre joggal lehet büszke minden magyar. Mi, akik annyi mindennel ajándékoztuk meg a világot, annyi vért ontottunk más népek védelmében, annyi értékünket áldoztuk fel más népek értékeiért, hogy azokat most, turistákként csodálhassuk. Ezért fontos, mit, hogyan tanítunk a gyermekeinknek, mit hogyan ültetünk a szívükbe, milyen szellemi, lelki kincset visznek magukkal az életbe. Fel kell ismernünk: felelõsek vagyunk a sorsunkért, a jelenért és a jövõért egyaránt. Nincs ideje a siránkozásnak, a sajnálkozásnak, a tehetetlenségnek. Lehetõségek nyíltak elõttünk, amelyekkel élnünk kötelesség. Közülünk nem gondolhat senki csak magára, hanem áldozat árán is meg kell mutatnunk, mire vagyunk képesek a nemzetért, az ország felemelkedéséért, a keresztény értékek õrzéséért, egyházunkért. Meg kell ismernünk az áldozatvállalásban rejlõ erõt, az örömöt. A ma lehetõsége, az összefogás ereje képes lehet új irányba állítani sorsunkat. Ha csak önmagunkra gondolunk, az pusztulásba sodorhat mindnyájunkat. Mindezért kell a gyermeket, az életet megbecsülni, a hivatásnak élni, eggyé lennünk, hogy közösségünket, nemzetünket Isten áldása kísérhesse. Adja meg Isten nekünk a megújuláshoz szükséges hitet és erõt, örömet mindnyájunknak, hogy Mária oltalma alatt Isten áldása legyen mindnyájunkon, egész nemzetünkön, jelenünkön és jövõnkön, ámen - fejezte be szentbeszédét nm. és ft. Spányi Antal püspök. Akinek a mondanivalójával szinte egy idõben szakadt a búcsúsokra az isteni áldás, a kiadós esõ. A hatalmas tömeg azonban meg sem mozdult, beidegzõdött mozdulatokkal kerültek elõ az esõkabátok, az esernyõk. Közben élvezték a fennkölt beszédhez párosuló isteni áldást, amely mindnyájukat végigmosva, megtisztítva bûnös hajlamoktól és örökségtõl, együtt zengték el a hegyet-völgyet betöltõ nemzeti imánkat, testben, lélekben felkészülve az oly áhított megújulásra. Mindezt a tévéképernyõk elõtt nem lehet érzékelni, ehhez pénzt, fáradságot nem kímélve, a nemzet legnagyobb gyóntatószékéhez, a megújulás ígéretével kell a somlyói Szûzanyához zarándokolni. Mária által, Jézushoz, nemzetünk feltámadásáért. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2011. június 16.Megoszlanak a vélemények a Hit Gyülekezetének nagyváradi jelenlétérõlNem nézi jó szemmel a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, hogy a részvételükkel megpályázott pénzbõl épített, Tempfli József nyugalmazott megyés püspök által felszentelt Ady Endre Kulturális Központban tartja istentiszteleteit a Hit Gyülekezete. Fodor József, a püspökség vikáriusa lapunk megkeresésére azt is kilátásba helyezte, hogy levélben fogják felszólítani a központot mûködtetõ, RMDSZ-hez közeli Mecénás Alapítványt: a továbbiakban ne engedélyezze az alkalmakat, de errõl még további egyeztetésekre kerül sor a püspökségen belül. Azt mindenesetre megjegyezte: az Ady-központ nem a Hit Gyülekezetének, hanem Ady Endre emlékének épült. Biztosan tiltakozni fogunk - szögezte le Fodor József. Mint ismeretes, a központot a nagyváradi Mecénás Alapítvány és a római katolikus egyház közös pályázatán elnyert pénzbõl építették fel - a 2002-ben lezárult pályázat 320 millió forintos összegét egyébként eredetileg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek ítélte meg az Orbán-kormány, azonban az idõközben hatalomra került Medgyessy-kabinet annak az alapítványnak irányította át az összeget, amelynek vezetõje a Bihar megyei RMDSZ-szervezet elnöke, Kiss Sándor. A pénzbõl a reformátusok eredetileg �?rmindszenten, Ady szülõfalujában hoztak volna létre a költõ emlékét megidézõ zarándokhelyet, a Mecénás viszont Nagyváradon építtette meg a létesítményt. A tervek szerint szabadidõközpont épült volna a Körös-parton a 320 millióból, termálhotellel és más létesítményekkel, ebbõl azonban mindmáig csak az Ady-központ vagy Mecénás Terem néven emlegetett konferenciaterem épült fel, a hotel építése hamar abbamaradt. A teremben a megyei RMDSZ szervez rendezvényeket, illetve különbözõ eseményekre, esküvõkre, születésnapokra adja bérbe azt az alapítvány. Vádak a gyülekezet ellen A Hit Gyülekezetének váradi tevékenysége ellen az elmúlt télen emelt szót az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete, amely legutóbbi közleményében a Hit Gyülekezete titkos bihari szeretõjének nevezi a helyi RMDSZ-szervezetet. Nagyvárad önkormányzati testülete az év elején leszavazta azt a tervezetet, amelynek alapján a neoprotestáns egyház ingyenes használatra megkapta volna a város elhagyott lovardáját, amelyet az ígéret szerint fel is újítottak volna. A tanács RMDSZ-frakciója támogatta törekvésüket, azóta az EMI többször is utalt a szövetség és a gyülekezet közötti feltételezett összefonódásokra. Szûcs István, a Hit Gyülekezetének nagyváradi lelkésze azonban határozottan elhatárolja önmagát és közösségét mindenféle politikai alakulattól. Növekvõ gyülekezet Magyarországon már hivatalosan is egyházként jegyzik a Hit Gyülekezetét, és a bejegyeztetés Romániában is folyamatban van, a szükséges két lépcsõfok közül az elsõt már megtették, most már csak két-három évet kell várni, amíg egyház státusba lépnek - ecsetelte a Krónikának a váradi közösség vezetõje. Szûcs István elmondta: Bihar megyében mintegy 700 tagja van a pünkösdi karizmatikus gyülekezetnek. Az Ady Endre Kulturális Központban azért kezdtek el már tavaly istentiszteleteket tartani, mert egyre többen voltak, és már nem fértek el az elõzõ bérleményben - a lelkész szerint a társadalmi ellenállásnak az utóbbi idõben tapasztalható erõsödése is a gyülekezet növekedésének tudható be. A Hit Gyülekezete Magyarországon alakult 1979-ben, Romániában nagyjából a rendszerváltás óta van jelen, bár azok az imacsoportok, amelyekbõl építkezik, már korábban létrejöttek, de csak titokban mûködhettek az elnyomó hatalom miatt - tudtuk meg. Nagyvárad mellett Marosvásárhelyen, Brassóban, Szatmárnémetiben, Nagybányán és Erdély egyéb városaiban is vannak közösségeik, több helyen román nyelven is folynak az istentiszteletek. Nincs politikai kapcsolódás Mindazonáltal a magyar gyökerû vallási közösség lelkésze azt mondja, számára személyesen is fontos a nemzeti identitás, éppen ezért furcsállja, hogy épp egy magyar szervezet támadja õket. Krisztus-centrikus egyház vagyunk. �?pp pünkösd vívmánya, hogy mindenki az anyanyelvén hallhatja az Igét. A keresztény ember az egységet, a békességet támogatja, nem pedig a magyar-magyar konfliktust - fogalmazott Szûcs István. A lelkész határozottan kijelentette: a Hit Gyülekezetének semmilyen kapcsolata nincs a politikummal, és nem tetszik neki, hogy valakik pártokkal akarják összemosni közösségüket. Azt is kijelentette, hogy egyes vádakkal ellentétben közösségének nem célja, hogy a történelmi egyházaktól vegye el a híveket. Ugyanannak a Krisztusnak a nevében próbáljuk megmenteni a bûnösöket - jelentette ki. Hozzátette: alkalmaikon magyar ajkú nagyváradiak vesznek részt. Csak Isten dönthet Aki a jót cselekszi, az Istentõl van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent - idézte János evangéliumából Csûry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, amikor a témában megkerestük. Ennek jegyében õ és egyházkerülete is türelmesen viszonyul a fiatal gyülekezethez, hiszen - mint fogalmazott - csak az �?r döntheti el, jó-e vagy rossz, amit cselekszenek. Azt azonban megjegyezte, egyértelmûen nem jó, hogy tudomása szerint az önmagát gyülekezetnek nevezõ közösség támadja a történelmi egyházakat. A püspök egyébként teológiai szempontból közömbösnek tartja, hogy a gyülekezet az Ady-központban tartja alkalmait, de azt kijelentette: ha úgy épült volna meg a központ, ahogyan azt az eredeti pályázatot benyújtó és megnyerõ egyházkerület tervezte, akár istentiszteleti helyszínként is funkcionálhatna, így azonban nem lépi át a polgári kereteket. Van egy kiadó terem és egy szórakozni vágyó közösség, amelyek megtalálták egymást - összegzett a püspök. Szerettük volna a Mecénás Alapítvány részérõl Szabó �?dön ügyvezetõ véleményét is kikérni, de õ azt mondta, az EMI vádjaira semmit nem hajlandó reagálni, és munkatársunkat arra is megkérte, ilyen ügyben többet ne hívja. Ezenkívül anynyit mondott, hogy ha az RMDSZ-szel partnerként együttmûködõ történelmi egyházak részérõl ellenvetés érkezik, azt föltétlenül figyelembe veszik majd. Krónika (Kolozsvár) 2011. június 23.Scheffler János püspök boldoggá avatására készülveA szatmárnémeti római katolikus székesegyház elõtti téren július 3-án 10 órától kerül sor Scheffler János vértanú püspök boldoggá avatására. Az esemény kapcsán a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Fõesperesi Hivatal Bura László szatmári egyháztörténészt kérte fel, hogy a Római Katolikus Nõszövetség Szentegyház utcai székhelyén tartson elõadást a vértanú püspök életérõl, illetve mutassa be az általa írt Boldog Scheffler János címû könyvet, amely már a harmadik Bura-könyv a vértanú püspökrõl. Ez a legutolsó kiadvány a szatmárnémeti Idea Studió és a kolozsvári Gloria nyomda (vezetõ Nagy Péter) közti együttmûködés következtében látott napvilágot. Fábián Mária, a nõszövetség elnöke köszöntõjében örömmel tért ki arra, hogy a római katolikus egyház újabb erdélyi fõpapot avat boldoggá. - Vajon hány embernek lett volna elég bátorsága ahhoz, hogy a kommunista diktatúra éveiben életét áldozza Krisztusért és hitéért? - tette fel a kérdést Fábián Mária. Kovács Sándor fõesperes-plébános beszédében hangsúlyozta: Scheffler János életszentségéhez nem fér kétség. - Nekünk is készek kell lennünk arra, hogy lemondjunk egyes dolgokról, illetve, hogy ne magunkért, hanem másokért éljünk - nyomatékosított a fõesperes, majd rámutatott az elõadó és Scheffler János vértanú püspök életútjának hasonlóságára: mindkettõjüknek kijutott a Securitate börtönébõl. Bura László szatmárnémeti egyháztörténész Scheffler János életpályájának ismertetése elõtt elmondta: Scheffler már a harmadik XX. századi magyar vértanú püspök, akit boldoggá avatnak. - Isten általuk üzen a Kárpát-medencei magyarságnak. A három püspök példaértékû élete nem csak kapaszkodót nyújthat számunkra, hanem személyiségalakító hatással is bírhat ránk nézve - hangsúlyozta. Megtudtuk: Bura László már 1990-ben, amikor elkezdõdött Scheffler János boldoggá avatásának az eljárása, felkérésre írt egy részletes dokumentumot - amelyet a római katolikus szentté avatási kongregáció pozíciónak nevez -, ez Scheffler kritikai életrajzát és személyiségének történeti értékelését tartalmazta. - Amikor ez a pozíció elkészült, rájöttem, hogy Scheffler életpályája és személyisége mindenki számára példaértékû lehet. A második Scheffler-könyvem 2004-ben jelent meg. Ez már nem csak a szûk egyházi kör számára íródott, hanem mindenki részére tanulságos és érdekes olvasmány lehet. A harmadik Scheffler-könyv megírásának elõzménye az, hogy a Szentatya jóváhagyta a kongregáció arra vonatkozó döntését, hogy Scheffler Jánost boldoggá avassák - mondta Bura László. - Scheffler Jánost életének eseményei arra késztették, hogy azokban ismerje fel és fogadja el Isten akaratát. A tízgyerekes zsellércsalád egyik gyermekeként a sváb õsöktõl hitet, vallásosságot, rendszerességet és gyakorlatiasságot örökölt. Több nyelven beszélt: a magyar mellett németül, latinul, görögül, franciául, angolul, olaszul, románul és szlovákul is megtanult. Hatodik gimnazistaként ismerte fel a hivatást a papi pályára. Tanulmányai megkoronázásaként dogmatikából és egyházjogból doktorált. Plébánosi teendõi mellett egy évtizedet tanított a Hittudományi Fõiskolán, továbbá rendszeresen lelkigyakorlatot tartott a szerzeteseknek. Scheffler cselekvõ életmódja mellett tervszerûségre és kitartásra törekedett - ismertette Bura László. Scheffler Jánost 1942-ben szentelték a Szatmárnémeti Egyházmegye püspökévé, amelyet Bura László szerint azért fogadott el, hogy püspökként még több jót tegyen. A második világháború közepette Scheffler azt vallotta: a történelmi eseményeket el kell fogadni, mi több, szembe kell nézni a történeti valósággal, a múltat pedig nem szabad siratni. A második világháborút követõ kommunista rendszerrõl pedig megállapította: téves eszméken alapszik, ezért bukása elkerülhetetlen. Pusztulásunk az új világ termékeny áldozatává válik - hangoztatta a fõpásztor, mintegy elõrevetítve késõbbi vértanúságát is. Scheffler János püspököt 1948-ban függesztették fel egyházi vezetõi tisztségébõl, majd 1950-ben az állambiztonsági erõk felkérték, hogy vegyen részt a marosvásárhelyi békepapi mozgalomban, illetve, hogy vállalja el a gyulafehérvári püspökséget olyan körülmények között, hogy az már nem Róma és a Vatikán fennhatósága alatt álljon - ám ezt a püspök határozottan visszautasította. 1950. márciusában letartóztatták, kémkedéssel és hazaárulással vádolták az ellene indított koncepciós perben. A jilavai földalatti börtönben több hónapon át raboskodott, míg 1952. december 6-án elhunyt. Egyik cellatársa, Dan Mizrahy zsidó vallású zeneszerzõ egy Ave Mariát komponált, amelyet késõbb, Szatmárnémetiben járva mindig eldúdolt - és amely elsõ ízben most hangzott el Kolozsváron. Fodor György piarista konfráter, a rendezvény egyik szervezõje kérdésünkre elmondta: Scheffler János Kolozsváron is megcsillogtatta istenáldotta személyét és tudását, hiszen 1940 õszén õt nevezték ki a kolozsvári tudományegyetem egyházjogi tanárává. Néhány nappal késõbb, október 24-én itt érte a rangos megtiszteltetés, hogy irodalmi és tudományos munkásságának elismeréseként az akkori magyar kormány rangos Corvin-díjjal tüntette ki. Zárszóként Kovács Sándor fõesperes elmondta: ez után az elõadás után felkészültebb lelkülettel mennek a kolozsvári hívek a boldoggá avatásra, majd Bura Lászlónak két Sas Péter-könyvet ajándékozott. Az eseményen közremûködött a Szent Mihály-templom kamarakórusa (karnagy: Potyó István), szólót énekelt György Róbert, zongorán közremûködött Oana Maria Bran. NAGY-HINT�?S DIANA Szabadság (Kolozsvár) 2011. június 27.Viskóháború a romavoksokért?Rendhagyó falurombolás helyszíne volt a hét végén Hidegvölgy, a festõi környezetben, a legszebb és legújabb kertvárosi negyedek tõszomszédságában található marosvásárhelyi roma gettó. A negyed szélén több, kisgyermekes családok által lakott házat tüntettek el a föld felszínérõl a közösségi rendõrség munkatársai. Sokan vitatják, mi áll a példátlan akció mögött, mert a negyed kívülrõl rendezettnek látszik. A megyei önkormányzat színes, széles vásznú reklámfeliratokkal kerítette körbe a Hidegvölgyet, üzeneteik a roma integráció fontosságára hívják fel a figyelmet, a paravánok mögül pedig korszerû szociális lakások bukkannak ki: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal példaértékû szociális gondoskodásának jelképévé vált ez a körzet. A primár emberei A rendkívül tetszetõs szociális lakások árnyékában azonban többen apró, hulladékfából, papírból és rongyokból tákolt viskókban élnek. A viskólakók - többnyire asszonyok, öregek és gyerekek - kiabálva menekültek pénteken az önkormányzat buldózerei elõl. Csak az lakhat rendes házakban, akiknek van patronja - magyarázza az �?MSZ kérdésére az egyik idõs roma, akinek háza még áll, de úgy tudja, a hét elején õt is kilakoltatják. Tudja, itt sokan adnak kölcsönt - folytatja -, és aki fizet, és jóban van a patronokkal, az mehet a rendes házba, aki meg nem tud fizetni, az itt lakik a Hidegvölgy szélén. A hetven év körüli férfi szavait Costea Tibor cáfolja. A jól öltözött, láthatólag jól szituált (aranyláncokkal dúsan felékszerezett) roma férfi önkormányzati megbízottként lép fel, és állítja: a kilakoltatottaknak azért kell menniük, mert nem rendelkeznek marosvásárhelyi állandó lakcímmel, és mert nem tartják be a közösségi szabályokat. �?n már számtalanszor szóltam, hogy ne csináljanak mucskosságot. A primár jó ember, én megértem, hogy el akarja takarítani ezeket, mert nincs mit velük kezdetni, itt legeltetik az állataikat, szétdobálják a szemetet. Mindenki menjen haza, ahova akar, mindenkinek meg an a maga primárja, és egyezkedjen vele - mondta a megbízott. Jézus nevében Hova menjünk, tessék megnézni, hol maradtam három gyerekkel - vette át a szót Gábor Zsuzsanna, aki két, egy-két év körüli gyermekével és hathetes csecsemõjével fólialapok közé húzódva vészelte át a rendkívül viharos júniusi hétvégét. Nincs ahova menjünk, én is itt születtem, a gyerekeim is, hova vigyem õket? - kérdezte az asszony, de nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert a helyi pünkösdista szervezet képviselõje vette át tõle a szót. Tessék nézni, én milyen házat építettem - mutatta a roma telep aljára épített, emeletes, úszómedencés ingatlant a férfi, majd hozzátette, Jézus is megmondta, aki nem dolgozik, ne is egyék. Szavait nemtetszéssel fogadták az otthon nélkül maradt romák: azt kiabálták, õ az egyik patron ezért ilyen jómódú. Szavazatokra hajtanak? Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke, emberjogi aktivista évek óta követi a negyedben élõk sorsát. Lapunk megkeresésére úgy fogalmazott: a legsúlyosabb folyamatok zajlanak a Hidegvölgyben, mert itt az uzsorakamat foglyai a legszegényebbek, akiket a telepen, illegális hitelezésbõl élõk zsarolnak. A lerombolt házakban lakók ottjártunkkor megerõsítették: úgy tudják, hogy az uzsorások közül többen együttmûködnek a helyi önkormányzattal, õk döntenek arról, kik lakhatnak a szociális lakásokban, kik dolgozhatnak a köztisztasági vállalatnál és rendelkezhetnek rendszeres havi jövedelemmel. Akik nem tudnak vagy nem akarnak fizetni - az idõsek, a csonka családban élõ nõk és gyerekek -, a negyed szélén találják magukat, és így mint beilleszkedni nem tudókat a kilakoltatás várja õket. Koreck szerint a polgármesteri hivatal taktikusan jár el mert nincs szó tömeges kilakoltatásról, így a nemzetközi törvények sem védik a lerombolt viskókban élõket. Az önkormányzat közleményben jelezte: már hónapok óta esedékes akció történt a hét végén, és az érintetteket idõben, több rendben értesítették, volt idejük felkészülni. A Hidegvölgy lakói közül azonban többen úgy nyilatkoztak: a hét végi akció tulajdonképpen politikai erõdemonstráció, a Demokrata Liberális Párt (PDL) egykori szavazóit ugyanis más pártok is megkörnyékezték. Szerintük Dorin Florea PDL-s polgármester ezzel a hét végi rombolással üzent: könnyen a szociálisan tûrt és támogatott Hidegvölgy határain kívül találhatják magukat a más politikai alakulatokhoz pártolók. Parászka Boróka �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 30.Csûrszínház, ahol idén a folklór uralkodikHétvégén kitakarították a környéket, de egész héten sürgés-forgás volt Mikházán, hogy pénteken minden a legnagyobb rendben várja a 9. alkalommal megszervezett Mikházi Csûrszínházi Napok vendégeit. A néptánc, népzene és a néprajz tematikájára épül a Mikházi Csûrszínházi Napok, így július 1-3. között nem lesz ritka látvány a népviseletbe bújtatott fesztiválozó. Az esemény elõször kapott tematikus jelleget: a folklór, a hagyományõrzés, a népmûvészet köré szervezõdnek a háromnapos rendezvény programjai, így lesz táncház, népi mûsor és népmûvészeti bemutató is szép számmal. A mikházi iskolában 17 órakor megnyitókkal kezdõdik a háromnapos muri: faragott bútorkiállítást nyitnak a Csûrszínház udvarán, Novák József címerei a Reneszánsz panzió falait díszítik majd, de a magyarországi Húros Annamária jelmezkiállítása is szórakoztatja majd a jelenlévõket. A Marosvásárhelyi Fotóklub tagjai is tárlattal készültek, õk a Nyárádmentét képekben mutatják be az érdeklõdõknek. A legkülönlegesebb látványosságnak azonban a két hónapra Mikházára költöztetett Kallós-szoba számít. A Kossuth-díjas néprajzkutató, Kallós Zoltán válaszúti gyûjteményét tekinthetik meg a jelenlévõk, a helyi kántor-lak tele lesz az erdélyi és a csángó népi kultúra tárgyaival, amelyeket Török Viola rendezett be. A megnyitót pénteken 17.30-tól tartják. A péntek estét a magyarországi Forrás Színház Csíksomlyói Passiója teszi teljessé. Katona Imre különleges szertartásjátékában Krisztus passiója össznépi rituálé, amelyben egy színházi közösség kínokkal teli, ám felemelõ alkotómunkájának részeként születik újjá a passió. Produkcióval lesz jelen a Maros Mûvészegyüttes, valamint a nyárádszeredai Bekecs Táncegyüttes is. Mindemellett egyszemélyes elõadások, székely népballadák is lesznek mûsoron, de az sem jár rosszul, aki gyerekkel menne szórakozni a Csûrszínházba: a Garabonciás Egyesület játékokkal foglalja le a legkisebbeket is, amíg a szülõk kirándulnak, vagy elõadást néznek, valamint az Ariel Ifjúsági- és Bábszínház is kiviszi Mikházára a Csipkerózsika címû elõadását. Egész szombaton és vasárnap, áll a bál Mikházán. A Csûrszínház udvarán mesterségek sátra fogadja a látogatókat. A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete közremûködésével a sportpályán több kézmûves is bemutatja termékeit, és az érdeklõdõket a különbözõ tárgyak készítésének a rejtélyeibe is bevezeti. Ezenkívül lesz terménykiállítás és vásár. Akinek pedig kedve tartja, kipróbálhatja a hintózást, szamárfogatot is, és akár kirándulhat egyet a Bekecsre. Busszal a Csûrszínházba A marosvásárhelyi Bálint Trans utazási társaság szombaton 9.30-kor autóbuszt indít Mikházára, a Csûrszínházba a Nemzeti Színház mögötti parkolóból. Az utasoknak a távolságnak megfelelõ viteldíjat kell fizetniük, igény szerint a visszaút is biztosított. �?rdeklõdni, jelentkezni a 0744-604.244-es telefonszámon lehet, vagy indulás elõtt a helyszínen. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2011. július 4.Boldoggá avatták Scheffler Jánost, Szatmár vértanú püspökétMintegy tízezer ember jelenlétében megtartott ünnepi szentmisén hirdették ki Scheffler Jánosnak, Szatmár vértanúhalált halt püspökének boldoggá avatását a szatmármémeti székesegyház előtti téren vasárnap. A Szatmári Egyházmegye 1942-ben felszentelt megyéspüspökének életét szociális érzékenysége, az elnyomottak és az üldözöttek védelme kísérte végig. Szembeszegült a katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, ezért előbb kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án. Schönberger Jenő római katolikus szatmári megyéspüspök köszöntője után Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa olvasta fel a boldoggá avató határozatot, majd leleplezték Scheffler János arcképét. A vértanú püspök életének ismertetetése után Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét. A katolikusság fontos eseményén számos vallási vezető, többek között Francisco-Javier Lozano apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári görög katolikus nagyérsek, valamint Románia és Magyarország római és görög katolikus egyházmegyéinek mintegy kétszáz papja és több mint harminc, püspöki rangot elért főméltósága vett részt. A világi vezetők közül többek között Semjén Zsolt és Markó Béla miniszterelnök-helyettesek, Csehi Árpád, a Szatmár megyei tanács elnöke, valamint Habsburg György, Habsburg Kristina és Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg tette tiszteletét az eseményen. A Szatmárnémeti régi főterét zsúfolásig megtöltő hívek előtt megtartott prédikációjában Erdő Péter rámutatott, hogy Scheffler János tanúságtétele messze túlmutat egyetlen egyházmegye határain, üzenete mindenkihez, püspökökhöz, papokhoz, hívő emberekhez, de még a nem hívő világhoz is szól. "Ez pedig azért van így, mert bensőségesen összeforrt Krisztussal, aki az egész emberiség Megváltója" – hangoztatta. Életét felidézve elmondta: 1910. július 6- án szentelték pappá, kánonjogból és teológiából szerzett doktorátust, volt káplán, plébános, teológia- és hittanár, gimnáziumi igazgató. Számos kánonjogi tanulmányt tett közzé, de nem tért ki az állam és az egyház viszonyának komoly és aktuális jogi kérdései elől sem. Kiemelte: a szatmárnémeti székesegyházban felszentelt püspök megszervezte az egyházmegyei hivatásgondozást, magyarra fordította Spirago felnőtt katekizmusának harmadik kötetét és más fontos műveket. "De nem csak a betű és a szó embere volt – hangsúlyozta Erdő Péter –, hanem végigkísérte életét a szegények, az elnyomottak és az üldözöttek iránti szeretet." A háború idején közbenjárt a magyar hatóságoknál nagybányai román püspöktestvére szabadon bocsátása végett, megpróbálta segíteni a gyűjtőtáborba hurcolt zsidókat, s személyesen járt közben sváb származású hívei deportálásának megakadályozása érdekében. Igazi apostolutódként nyitott volt a szíve mindenki felé, közben pedig mély, szinte misztikus lelki életet élt. "Szíve készteti, hogy állandóan mondjon az Atyának valamit. Atyám, végtelenül szeretlek, egész emberi életemet feláldozom dicsőségedre. Fogadd el egészen elégő áldozatomat: földi életemet" – idézte Erdő Péter Scheffler János sorait az általa írt lelkigyakorlatos könyvéből, amelyet a püspök 1950-ben, száműzetése alatt írt meg. Népújság (Marosvásárhely) 2011. július 8.A vallás mint identitásmegőrző tényezőA nagyváradi Szacsvay Akadémia kisebbségkutatási előadás-sorozata keretében Kiss Dénes szociológus, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem tanársegédje tartott előadást, Az erdélyi magyarok vallásossága a 21. században címmel. Az elhangzottakat – egy a kilencvenes évekből származó felmérés adataival is összevetve – Borsi Balázs foglalta össze. A vallási átalakulás három vallásszociológiai alapelméletét – a klasszikus értelemben vett szekularizációt, a szekularizációt piaci paradigmában és a vallási revitalizációt – ismertetve az előadótól olyan, közvélemény-kutatások alapján megfogalmazott megállapítások hangzottak el, amelyek a maguk nemében meglepőek is voltak, hiszen „a legvallásosabb” kelet-közép-európai állam, azaz Románia esetében rendszerint arra gondolunk, hogy a románság inkább hitgyakorló és vallásosabb a magyaroknál. Az adatok szerint nem teljesen így van. A klasszikus értelemben vett szekularizáció a vallásnak és az egyháznak a társadalomból való kiszorulását, elszigetelődését jelenti, míg piaci értelemben véve az „egyházi kínálat” lanyhulásával enyhül az érdeklődés is. A vallási revitalizáció az egyházak újbóli térnyerésének, nyilvánosságba lépésének a szociológiai deklarációja. A modern, fejlődő társadalmakban megfigyelhető a funkcionális differenciálódás, ami azt jelenti, hogy az egyház csak egy terület, amely foglalkoztathatja az embereket, valamint hogy a különböző szakterületek megfigyelhető módon elkülönülnek egymástól: a banki szektorban dolgozók kizárólag a pénzügyekkel foglalkoznak, a könnyűiparban érdekeltek az ő területükkel vannak elfoglalva, és egyre szűkebb az a réteg, amely az egyházzal, a vallásossággal foglalkozik. Egyebek mellett ez nagyban hozzájárul az úgynevezett vallási privatizálódáshoz, ahhoz, hogy a vallás a magánélet részévé válik, ebből pedig következik az individualizáció, azaz mindenki magában dönti el, hogy mit gondol az egyházról. Kiss Dénes ezt azzal illusztrálta, hogy rákérdezett: a hallgatóság soraiban hányan vannak olyanok, akik a hitről, az egyházról beszélgetnek otthon vagy a munkahelyükön. A teremben ülők közül senki sem jelentkezett, tehát a folyamat nálunk is nyomon követhető. Identitások egybeesése. A posztkommunista térségben a vallás privatizálódása azonban a politikai nyomás miatt erősödött, és az egyházak marginalizálódásának mértékétől függően a szekularizáció különböző mértékű, kelet–nyugati irányú. Az individualizáció esetében, mivel ebben a térségben nem talált utat a nyugati „vallási kínálat”, a népi vallásosság erősödött. A „legvallásosabb ország” helyzetét tekintve azért intenzív a hitbéli meggyőződés és az egyházak felé fordulás, mert a vallási és etnikai-nemzeti identitás szinte egybeesik. A magyarság számára identitásmegőrző tényezőként tekinthetünk a történelmi magyar egyházakra, míg – a vallási és etnikai, nemzeti identitások közötti szoros kapcsolatot figyelembe véve – a románság körében az egyház gyakran összefonódott az államvezetéssel, az államvallás kialakulása eredményezte a kismértékű marginalizációt a kommunizmusban, ezt nevezik bizánci szimfóniának. Hitbéli statisztikák. Kiss Dénes a 2008-as Kárpát Panel, illetve az ugyanabban az esztendőben elvégzett European Values Study Survey felmérés eredményeit ismertette. A kutatás fő célja az erdélyi magyarok vallásossága mértékének és jellegzetességének a megvilágítása volt. A vallásosság mértékét a szubjektív megítélés és az objektív mutatók, tehát a vallásgyakorlás alapján állapították meg, de vizsgálták a vallásosság tartalmát is. Arra a kérdésre, hogy „Mennyire fontos Isten az ön életében?”, tízes skálán kellett felelniük a megkérdezetteknek. A magyarországi magyarok által adott válaszok átlaga 5,24, a romániai átlag 8,63, ezen belül az erdélyi magyarok körében 8,75. Utóbbiak közül saját bevallásuk szerint 59 százaléknyian naponta imádkoznak, míg a románok 55, a magyarországiak pedig 25 százaléknyian. Objektív mutatónak számít például az, hogy a bevallás szerint az erdélyi magyarok 32,3 százaléka hetente legalább egyszer jár templomba. romániai átlag ehhez képest 25, az anyaországi pedig 11 százalék. Az erdélyi magyarok 82,3 százaléka vallja azt, hogy létezik egy személyes Isten, 9,4 százalékuk úgy véli: létezik valamilyen szellem vagy életerő, 7,2 százalékuk bizonytalan e tekintetben, 1,1 százalékuk pedig bevallottan ateista. Ám amikor vallási tanításokra kérdeztek rá a kutatók, mint például a halál utáni életre, a pokolra vagy a bűnre, a románok sokkal nagyobb arányban vallották azt, hogy hisznek benne, az erdélyiek kevésbé (65,1 százalékuk hisz a halál utáni életben, 52,9 százalékuk a pokol létezésében, 68,4 százalékuk a bűnben és 15,8 százalékuk a reinkarnációban), a magyarországiak még kevesebben. Egyedül a reinkarnáció az, amiben az anyaországiak hisznek a legtöbben (23,2 százalék), a romániaiak átlagosan 21,8, az erdélyi magyarok pedig 15,8 százaléknyian. Abban viszont nincs szignifikáns különbség a romániai átlag és az erdélyi magyarok által adott válaszokat tekintve – valamennyien 92–98 százalékban válaszoltak igennel –, hogy fontos-e az egyházi szertartás a születéskor (keresztelés), házasságkötéskor vagy elhalálozáskor. Magyarországon ezzel szemben átlagosan húszszázaléknyival kevesebben tartják fontosnak ezeket a szertartásokat. Az istenhit fontossága nagymértékben függ az egyén képzettségétől is – derült ki a felmérésből. Az iskolai végzettség szerinti lebontásban az általános iskolát végzettek számára tízes skálán 9,1-nyire fontos Isten az életükben, a szakiskolát végzetteknél ez az érték 8,7, az érettségivel és a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél 8,4. Kiss Dénes kolozsvári vallásszociológus azt a következtetést vonta le a kutatás eredményeiből, hogy az erdélyi magyarok nemcsak a magyarországiaknál, hanem a románoknál is vallásosabbak. Mint kiderült, a magas fokú vallásosság a többség és a kisebbség eltérő felekezeti hovatartozásával magyarázható, s bár a felsőfokú végzettségűek az átlagnál kevésbé vallásosak, ennek közösségi vetületét annál fontosabbnak tartják. Adatok a kilencvenes évekből Tomka Miklós Erdélyi magyar vallásosság – összehasonlító perspektívában című írása 1999 októberében jelent meg a Magyar Szemlében. Az akkori felmérés adatait érdemes összevetni a 12 évvel későbbi vizsgálódás eredményeivel. A magukat Istenben nem hívőként jellemzők aránya az erdélyi magyarok között 5%, a románok között 3%, a magyarországi népességben 27%. A magyarországiak háromnegyede, az erdélyi magyarok 84%-a hisz egy olyan Istenben, aki személyesen törődik minden emberrel. Hasonlóak a tendenciák a Jézus-hit vonatkozásában. A magyarországi 18 és 65 év közötti népesség több mint egyharmada, az erdélyiek tizede (10%) vallja, hogy Jézus csupán egy rendkívüli ember volt, vagy talán nem is élt. Isteni személynek tartja Jézust az anyaországi népesség közel fele (44%), az erdélyi magyarok háromnegyede (74%), a románok több mint négyötöde (82%). A magyarországi felnőtt népesség egyötöde nem tartja fontosnak a keresztelést, több mint egynegyede nem tartja szükségesnek a templomi házasságkötést, egyhatoda az egyházi temetést sem. Erdélyben negyedannyian sincsenek, akik az egyházi szertartást nélkülözhetőnek tartják. Megfordítva ez azt jelenti, hogy Erdélyben a társadalom túlnyomó többsége (92–94%-a) nem bízza a körülményekre vagy a rokonság döntésére, hanem fenntartás nélkül minden körülmények között fontosnak tartja a keresztelést, a templomi esküvőt, az egyházi temetést. A rendszeres templomba járás Erdélyben általános gyakorlat, Magyarországon egy kisebbség magatartása. Magyarországon a templomba járók aránya a fiatalabb évjáratokban folyamatosan csökken. Erdélyben is van különbség a második világháború előtt és az azután születettek szokásai között, de a 60 évesek és fiatalabbak korcsoportjaiban a templomba járók aránya meglehetősen stabil. Hasonló összefüggések mutathatók ki a magán-vallásgyakorlatban, az imádkozásban. Sohasem (vagy legfeljebb évente) szokott imádkozni az anyaországi magyarok 29%-a, ezzel szemben az erdélyi magyarok csupán 5%-a és az erdélyi románok 2%-a. A legalább hetente imádkozók aránya Magyarországon 38%, az erdélyi magyarok körében 70%, az erdélyi románok között 74%. Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2011. július 8.Élet a Leveles-ér partján 1.Gyermekkori nyaralásaim fontos színtere volt a Fekete- és a Fehér-Körös ölelésében Kis-Körösköz nevezettel ékeskedő táj, azon belül Vadász, Vadászon belül a református parókia. A papi portán öt virágszál, öt papkisasszony nyílott, mindegyikbe szerelmes voltam, s bár nem mind lett volna korban hozzám illő, hatéves koromban bármelyiket szívesen elvettem volna feleségül. A szomszédos Bélzerindnek, a környék legapróbb és legeldugottabb falujának anyai nagyapám, Gyenge János volt bő száz évnek előtte a lelkipásztora. A múltbeli dolgok ilyetén állásának köszönhetően mostani riportutunk számomra többet jelentett szokásos etnoszportyánál: zarándoklat egy kisvilág tünedező partjain. A táj közelmúltjáról szóló, mára érvényét vesztett természeti leírásban olvastam nemrég, hogy „itt találhatóak a legsűrűbben természeti értékek, itt a legösszefüggőbbek a természeti élőhelyek. A térség legszabályozatlanabb folyóvize: a Tőz menti holtágak régi idők hírmondói. A nagyobb sodrású szakaszokon békaszőlő, süllőhínár, tócsagaz, a lassúakon vízipáfrány, fehér tündérrózsa terem”. A közeli Ágya szülötte, Olosz Lajos versbe örökítette a Fekete-Köröst délről tápláló folyóvizek szabdalta kishazát: „TŐZMISKE, ÁGYA, SZINTYE, KERÜLŐS / határán kanyargott a lusta, szelid Tőz. / Mindkét partján kék erdő sötétlett. / Őstölgyek alatt a nappal is sötét lett.” Királyi vadászok faluja volt. 1910-ben lett legnépesebb a település, 2448-an lakták, 552 román mellett 1761 magyart, 126 cigányt, 10 szlovákot és 9 németet írtak össze. A legutóbbi népszámláláskor, 2002-ben 1258 lakosából viszont 539 cigány, 429 magyar és 280 román nemzetiségű volt. Haász Tibor, a 35 százalékban magyarok lakta, négy faluból álló község, Tőzmiske RMDSZ-es polgármestere szerint Vadászon kilenc esztendő elteltével tovább változtak az etnikai arányok a romák javára: 2011-ben mintegy 800 főre szaporodtak, a magyar maradék körülbelül 350, a román 80 lelket számlál. A falu neve királyi vadászok egykori lakóhelyére utal. A honfoglaló magyarság elég hamar megüli a környéket, erről tanúskodik a környékbeli falvak ősi neve, a honfoglaló nemzetségek neve: Gyarmat, Zerind, Jenő, Elek, Bököny. Az oklevelek Vadaz formában már 1214-ben említést tesznek a településről, és arról, hogy két vízimalma is van. Korai megülését eredetileg 13. századi, később bővített temploma is bizonyítja. Első román lakói a 17. század végén telepedtek be, az 1960-as években a már régebben itt élő néhány roma család mellé több hullámban román anyanyelvű cigányok érkeztek a faluba. Vadász korábbi, ambiciózus református lelkésze, Szakács Lajos 2002-ben kismonográfiába foglalta össze a település históriáját, mutatta fel értékeit. A történelem minden viharát túlélő falu számtalanszor cserélt gazdát, 1566-ban a két közeli erősség: Gyula és Jenő elestével került török kézre. S hogy ekkor kik lakták, arra nézve pontos kimutatás maradt fenn a korabeli török lajstromokban. Egytől egyig magyar nevek: Aszalós, Bothos, Csatári, Csomós, Diák, Dorog, Fábián, Gács, Gerefi. Szakács tiszteletes monográfiája szerint „1636–1649 között annyira kipusztul a falu, hogy az akkori gazdának nagy áldozatok árán sikerül újratelepítenie. A lelkes újratelepítést jellemzi, hogy a nemesek sokan feladják vagyonukat, és inkább jobbágyok lesznek, csak hogy ne szűnjön meg létezni a falu. (…) 1692-ben ismét a királyi udvar tart igényt Vadászra, mint saját birtokra. Ekkor települnek be a hegyekből a románok. (…) Az 1657 és 1695 között folytatott harcokban a falu lakossága megdöbbentően megfogyatkozik, egyharmadára csökkent. 1698-ban tatár seregek pusztítják a környéket, a Rákóczi-féle szabadságharc is megtizedeli a falut. 1703-ban pedig végleg megpecsételődik a sorsa: Rákóczi és Bercsényi katonái teljesen elpusztítják. A lakosság nagy része ekkor menekül a Sárrétre.” Egy Vadász múltját ismertető román szerző így sommázza kurtán-furcsán a korszak történéseit: „Fosta veche localitate românească, este distrusă de ungurii lui Rakoczy (sic!), după 1711 populaţia revenind în sat.” (A volt régi román települést Rakoczy magyarjai pusztítják el, 1711 után a lakosság visszatér a faluba.) Érdekes volna utánajárni: mi válthatta ki a kurucok haragját a már szinte teljesen elnéptelenedett falu lakossága ellen. A gyülekezet. A sok oszloppal tagolt, kúriaszerű parókián beszélgetünk Lőrinc Lóránd Péter lelkipásztorral és Jakab Károly főgondnokkal (képünkön). A kurátorban ötven esztendeje nem látott aradi líceumi diáktársamat ismerem fel. Néhány percnyi nosztalgiázás után rátérünk az eklézsia és a falu dolgaira. Az ifjú tiszteletes 2004 óta pásztorolja a vadászi gyülekezetet. 2011. január elsején 325 híve volt, azóta hétszer temetett, egyszer sem keresztelt, tehát beszélgetésünk napján 318 tagja van az egyházközségnek. Tavaly tizenhárom temetés volt, három keresztelő mellett, tavalyelőtt nem volt keresztelő, és kilencszer temettek. Három-négy „gyermekreménységgel bíró” fiatal családot tartanak számon. Minden évben átlag négyen konfirmáltak, 2006 volt a csúcs, tizenegy konfirmandussal. Jó esetben három esküvőre lehet számítani, de tavaly egyetlen pár sem fogadott örök hűséget egymásnak. Ünnepekre, főleg karácsonyra hazajönnek az elszármazottak is, olyankor megtelik a templom. Mialatt a népmozgalmi adatokat sorolgatják, kiderül, hogy Jakab főgondnok borúlátóbb a papjánál. „Szerintem 2050-ben nem lesz ötven magyarnál több Vadászon. Hatvan éve még ezerkétszázan voltunk, s most minden évben elveszítünk nyolc-tíz református magyart.” A jóval fiatalabb lelkész kevésbé pesszimista: „Minél kevesebben vagyunk, annál kisebb a fogyás. Igenis, a magyar közösségnek még van megtartó ereje, s ami a legfontosabb, egy-két kivétellel nem románosodnak el.” A közösségi alkalmak közül, melyeknek az egyház is társszervezője, a Fekete-Körös menti magyar ajkú fiatalok találkozója a legnépszerűbb. Nagyzerind, Feketegyarmat, Ágya, Erdőhegykisjenő, Simonyifalva, Bélzerind fiataljai sereglenek egybe olyankor Vadászon. A falu dolgairól. A mezőgazdász végzettségű főgondok elmondása szerint az egyházi földeket – 36 hektárnyi területet – csak hosszas pereskedés után sikerült visszanyerniük. A Fekete-Körösből Simonyi fölött kiszakadó, Tamásda alatt a Tőzzel visszatérő Leveles-ér, vadásziasan: „a Zér” két partján régente csak magyarok éltek. Jakab mérnök vitatja a falu monográfiájába foglaltakat a románság megjelenésével kapcsolatban, szerinte betelepedésük későbbi keletű, mint ahogy a dolgozatban áll. Egyébként a legrégibb, a magyarok által megült falumag görbe utcákból áll, a későbbi jövevények, a románok, majd a romák számára alakítottak ki egyenes házsorokat. Az első cigány családok pásztorkodtak és kéregettek, a falu eltartotta őket. Az egykéző magyarokkal, illetve románokkal ellentétben egy-egy roma családban nyolc-tíz gyermek született, s ma sem adják hatnál alább. Az első–negyedik osztályba öten járnak az osztatlan magyar tagozaton, és még hárman Simonyifalvára. A hajdani felekezeti iskola rekordéve 1902 volt, akkor 131 fiú és 143 leány volt iskolaköteles. A fiatalok száma (19 éves korig) csaknem a lakosság felét képezte: 1125-en voltak. Jövőre négy-öt elsős lesz, bár a magyar óvodát nyolcan fejezték be, kettő közülük vegyes házasságból származik, egy román ajkú cigány gyermek is magyar óvodába járt, a községközpont román iskolájába íratják majd őket. A vadászi első–nyolcadik osztályos román tagozat voltaképpen „roma tagozat”, hiszen csupán egy-két román kisdiák tanul ott, közel kétszáz, párhuzamos osztályokba járó cigány gyermek mellett. Miattuk az iskolát, az óvodát is állandóan bővíteni kell, nemrég adtak át egy új, modern épületet. A cigánysor régen kinőtte magát. A romák először a „román” faluban vették meg a házakat, most már a „magyar” faluban sincs olyan utca, ahová nem költözött be néhány cigány család. Az a nyolcvan román beékelődve él a cigányok között, minden román családra jut öt cigány família. A románoknak már papjuk sincs. Van vagy hetven tehén, a magyarok és a románok közül vagy három-négy ember tart lovat. A cigányok egyre-másra vásárolják a lovakat, jobbára lopott takarmánnyal etetik őket. Két esztendeje a gazdák értesítették a községközpontban székelő rendőrséget, hogy roma falusfeleik ráeresztették a lovaikat a zsenge vetésre, kijött két altiszt, ám az egyiket úgy megverték, hogy a kezét is eltörték. Azokkal a fiatalabbakkal, akik jobban beilleszkedtek, akiknek munkahelyük van, Borosjenőbe vagy Nadabra járnak dolgozni, nincs baj, csak tíz-tizenkét családot kellene Vadászról kizsuppolni – vélekednek beszélgetőpartnereim. A földekkel sok a gond, nagy szárazság sújtotta a vidéket, az idén még nem volt ötvenliternyi eső, ami a tizede az átlagos évi csapadékmennyiségnek. A gazdák elmentek, kiöregedtek. A szántók negyven-ötven százalékát művelik meg. Szerencsére jelentkezett két magyar vállalkozó, ők vagy kétszáz hektáron gazdálkodnak, ők majd bővülnek, terjeszkednek, ahogy tudnak. „A Körös árterületén, a Leveles két oldalán nagyon jó termőföldek vannak. A Fajzásban, a kaszáló helyén, nagyapámék még hallották, ahogy a bölömbika bőgött – meséli Jakab Károly. – Szeszélyes vízi világ volt ott hajdanában. A régiek őszi búzát vagy őszi árpát nemigen vetettek, mert mindig elvitte az árvíz.” Károly jelenleg nyolcvan hektárt művel. A fele az övé, a többit béreli. Gépesítve, egy emberrel dolgozik, de az idei évet nem tudja, hogy fogja kiheverni, nagyon gyenge termés ígérkezik. A lelkipásztor és a főgondok kíséretében indulunk falunézőbe. A parókiával szemközt vadonatújnak tűnő épület ékeskedik. „A községi tulajdonban lévő volt egyházi iskolát a polgármesteri hivatal korszerűsítette. De ha felépül az új tanintézeti épület, a református egyház fogja használatba venni. Évek óta lakatlan, nagyon romos volt, most központi fűtés van benne, a víz bevezetve, angolvécéket szereltek fel. Csak az udvart kell még rendbe tenni. Az eklézsiának nem lett volna annyi pénze, hogy felújítsa” – bizonygatja a lelkész. Elképzeléseik szerint lesz egy terem, amelyikben istentiszteleteket fognak tartani, a másik a fiatalok vagy akár az idősebbek számára közösségi rendezvények megtartására lesz alkalmas. „A magyar polgármester harmadik ciklusát tölti, a tizenhárom tanácsos közül kilencen magyarok vagyunk – magyarázza a községi tanácsosi tisztséget is betöltő kurátor. – Vadász a mérleg nyelve, ilyen szempontból szerencsések vagyunk a cigányokkal, mert ők reánk szavaznak, sőt a románok egy része is.” A templomról. Vakációs emlékeim között fontos helyet kapott a hatalmasnak tűnő istenháza monumentálisan égre törő tornya. A vaskos, akár bástyának is beillő épületrész – melyről később megtudtam, hogy a török hódoltság idején valóban erősségként, őrtoronyként használták – gyermekkori emlékeim szerint igen romos állapotban lehetett, az oldala leomlással fenyegetett. A tatárjárás pusztítása után, a 13. század második felében hamar újratelepült Vadász. A régészeti kutatások arra engednek következtetni, hogy ebben az időszakban, az Árpád-kor utolsó évtizedeiben épült a temploma. A lakosok, a templom építtetői minden bizonnyal tehetős emberek lehettek, hiszen egy hatalmas toronyra is jutott tégla, melyet a közeli téglaégetőből hoztak. A műemlék értékeinek feltárását és a restaurálást irányító szakemberek, Emődi Tamás és Lángi József véleménye szerint a tornyot egy időben emelték a templomhajó legrégibb részével. Az eredeti épület óromán stílusban épült. A középkori bejárat ma is látható, bár ma már nem ezt használják. A templom belső tere északon és délen ülőfülkékkel van tele, melyek előtt a középkori szokás szerint a gazdagabb lakosok helyet vásárolhattak maguknak. Rómer Flóris, a főbejárat fölötti freskó újrafelfedezője ezt írja a templomról: „eredetileg cemiterialis kis templom volt, mint a legtöbbje az első keresztény templomoknak, mely körül az ősök temetkeztek.” Rómer azt is tudni véli, hogy a templom körül leásván, bizonyára emberi csontokat is találnánk. 1332-ben már saját plébániával bír a falu, és papjának nevét is tudjuk. György pap a Köleséri főesperesség legmódosabb plébánosa. Ez az adat bizonyítaná a kutatók előbbi megállapításait is. A Vadászról írt kismonográfia szerzője szerint: „Az 1400-as évek rengeteg viszontagságot hoznak, hiszen a falu egyik nemesi család birtokából a másikéba kerül. A Becseyek, a Sámolykeszyek, a Pethők, a Vásáryak, az Illyeyek, a Farkasok, a Maróthyak és a Miskeyek kezén is keresztülmegy. Gazdag falu lehetett, különben nem harcoltak volna ennyien érte. A kutatók szerint a 15. század első felében festhették a templomban talált képeket. A templomban ugyanis, a belső bejárat felett timpanonos szerkesztésű freskó ugrik ki a falból. A képet minden bizonnyal megrendelésre készítették, valószínűleg a fent említett években. A kép nagy művészi értékkel bír és a restaurátorok szerint, a felhasznált színek alapján, egy szász mester készíthette, ami az akkori időben nem kis pénzbe került. A freskó a keresztre feszített Krisztust ábrázolja. Az alkotó meglepő plasztikussággal és realitással ábrázolja a Megváltót. A kereszt jobb oldalán az asszonyok állanak, a három Mária. Bal oldalán pedig két apostol látszik, egyikről bízvást állíthatjuk, hogy Péter apostol, hiszen egy kulcsot tart a kezében.” Egy régi, 1832-es lelkipásztori jelentés arról számol be, hogy „templomunk régibb része mint most is látszik, és a még most is élő öregektől tudatik vak ablakokkal, faragott és festett képekkel volt teljes”. Főszerkesztő-fotográfus kollégám egyre-másra készít felvételeket a gótikus, bélletes kapuzat fölötti falfestmény maradványairól (képünkön). Annak idején a kálvini hitre tért elődök nemigen kímélték a templom ma már közel hat évszázados értékeit, a feltárt freskómaradék felületét valamikor egy gerenda számára törték át. Belépve a kapun a legények számára 1801-ben épült, a gyülekezet lélekszámának gyors gyarapodásáról tanúskodó karzat köti le a figyelmünket. Feliratának sutaságában is sokatmondó szövegét csak a nyakunkat kitekerve sikerül kibetűzni: „Urunk engedelméből a Vadászi reformata Szent Eklzsia a maga költségével építette e fikart Ohlá János molnár által Albert Miháj biróságá: öreg Kováts István kur. és Máté Ferenc egyházfiságában.” Kísérőnk tájékoztatása szerint a patinás bútorzat is, az 1833-ban újrafestett kazettás mennyezet első változata is korabeli. 1810-re készül el a munka, amint ezt a következő felírással egy kazetta is bizonyítja: „Ez a mennyezet épült a kőkar alatt valóval és a bent lévő székekkel s katedrával együtt Ns. Csatári János asztalos által Bíró ör. Kováts István, kur. Bondár Ferenc, egyházfi Kotsis Ferenc idejében Ao. 1810 Die 8 sept.” A berendezés elkészítése Csatári János asztalosmester érdeme. Munkájának szemléletes leírása a belső tér gazdag kiképezését bizonyítja: „Erre a célra rengeteg veres, kék, fehér és zöld festéket vásárolnak a mester számára. Az asztalos igen szép munkát készít. A mennyezetet kifesti. A kazettákon szereplő jeleknek megvan a jelentésük. A mennyezet közepén található Nap Istent szimbolizálja, míg a szószék felett levő Hold a lelkipásztort. Ahogyan a hold a naptól kapja fényét, úgy a lelkipásztor Istentől kapja azt, és szét kell szórnia Isten Igéjének hallgatóira. Nem az övé tehát, amit ad, hanem Istené. A többi kazettán a Csillagok láthatóak, azaz a gyülekezet. Az Úrasztala felett található faragott kazetta az Édenkertet jelképezi, ebből azt lehet kiolvasni, hogy az Úrvacsora azt a helyreállított közösséget jelenti Istennel, amelyet csak az Édenkertben tapasztalhatott meg az első emberpár, bűnbeesése előtt. Valószínű, hogy a padok mellvédjén kívül a kőkar alatt levő deszkázás és a szószék is ki volt festve. Erre utalnak azok a minták, amelyek jelenleg a cinteremben találhatóak.” Jelenleg a templom tetőszerkezetének az átalakítása volna a legfontosabb munka. Emődi Tamás, az egyházkerület építésze pályázattal igyekszik támogatást szerezni az eredeti, román kori ablakok feltárására, amikor lesz rá anyagi fedezet, a tizenegy ülőfülkét is elővarázsolják. 2002-ben csak falkutatásra, a bejárat freskójának felújítására futotta. Székesfehérvári szakértők restaurálták, Láng József irányításával. A gyülekezet adakozó kedvét mi sem bizonyítja beszédesebben, mint hogy 2006-ban, amikor legutóbb renoválták a templomot, kétszázmillió lej adomány gyűlt össze; volt olyan egyháztag, aki kéthavi nyugdíját is felajánlotta. Névcsemege. Jártunkban-keltünkben kirajzolódik számomra a falu – a „magyar” falu legősibb része. Előzetes olvasmányaimat kísérőink elmondásával kiegészítve élhetem ki helynévgyűjtő mániámat: Napkeleti utca, a Malom tér, a Hat ház utca, a Nagy korcsma utca, a Kápolna utca, megannyi girbe-gurba, zegzugos sikátor, odébb az újabb keletű Nyárfás utca, Bokor utca, Ponyvahát őrzi a településtörténet különböző időszakait. És a határrészneveknek a falumonográfiában fellelhető gazdag választéka is csemege riporterségem számára: „A vadászi határt, ahogyan az a régieknél szokásban volt, természetesen a régi tulajdonosokról, birtokosokról nevezték el. A Józsi major József főhercegről kapta nevét, aki a 19. században vásárolta meg a határnak ezt a részét. A Maróczi tarló az egykor ezen a földön lévő, de a törökdúlás alatt elpusztult Marócz faluról kapta nevét. A Blayer, a Teleki, a Tisza, a Szentpáli és a Csete tarlók az egykori birtokosokról kapták nevüket. A falu határában levő földek nevei: Ködmönös, Balogföld, Árpáskert, Kenderföld, Szálláskert. A földeken laposok voltak, melyek biztosították a környező földek vízellátását. Ilyen volt a Mészár lapos, a Jegyző lapos, a Horgos rét, a Fajzás lapos.” Nincs szándékomban a teljes helynévkincset belezsúfolni riportnak szánt írásomba, csak megjegyzem, hogy trófeámat legidősebb riportalanyom, Vékás János egészítette ki. A legendás csontkovács. Mielőtt Vadász másik hírességét – az egyik a templom… –, János bácsit meglátogatnánk, arra is futja kísérőim idejéből, hogy megmutassák: túl a falu szélén, a határban hol állt a Simonyi bárók szépséges kastélya, megannyi uradalmi épülettel, halastóval, hatalmas parkkal, melyről immár csak egyetlen egy fa, egy Észak-Amerikában honos virginiai boróka tanúskodik. (Simonyi óbesterre és a birtokközpontot tovább fejlesztő, miniszterviselt fiára riportom következő részében, az általa alapított Simonyifalvának szánt beszámolómban szentelek nagyobb spáciumot.) Elbúcsúzunk hajdani iskolatársamtól, Jakab Károlytól, hiszen aratás közben áldozta fel az idejét számunkra, és Lőrincz tiszteletes úr kíséretében nyitunk be Vékásékhoz. A jómódról, szorgalomról és rendről tanúskodó portát könnyű megtalálni: az utolsó előtti ház az alvégen. Egyébként minden cigánygyerek tudja, hiszen ha más megyei vagy külföldi rendszámú gépkocsi érkezik Tőzmiske felől, némi fizetségért egymással versengve kalauzolják a messze földön hírt s nevet szerzett csontkovácshoz a gyógyulni vágyó pácienseket. János bácsi meg a lánya az udvaron fogad bennünket, egy aradi kútmester azon tüsténkedik, hogy új szivattyút szereljen a mélységes mélyen, a felszíntől 150 méterre rejtőzködő forrás vizét előcsalogatandó. A gazda némi habozás után elegyedik szóba velünk. Nem titkolja: unja már az okvetetlenkedő újságírókat, de miután kienged, csak úgy árad belőle az ízes beszéd, akár a föld mélyéről a tiszta, jéghideg ivóvíz. A „csontkovácsolást” a nagyapjától, Vágó Istvántól tanulta, Vágó István meg az apósától, aki huszárok szanitéce volt hajdanán az osztrák–magyar seregben. „Nem akartam én ezzel foglalkozni, volt nekem más megélhetőségem, harminc évig a pékségben dolgoztam. Nem akartam, hogy kuruzslónak tartsanak, a kommunizmusban nem lehetett itt fityegni. Pedig a nagytatám el volt ismerve, elvittek bennünket Bukarestbe a nagyfőnökökhöz, napokig ott voltunk, azt mondták, Vágó bácsi csinálhatja, de csak itthon. Féltek, hogy a doktoroknak elveszi a kenyerit. Mégis meg-megpróbáltam az ő felügyelete alatt, gyakran le is gorombított. A tata 1974-ben halt meg, még el se temettük, már ott állott egy autó, attól kezdve én csináltam. Az előbb ment el egy kliens, gyakran még késő este is bekopognak, miután lefeküdtem. Itt nem lehet programáltatni. Az ország minden részéből jönnek, még külföldről is. Szeretném továbbadni a tudásom, de nem nagyon van kinek. Erre születni kell, itt voltak már nyolcan-tízen, mutassam meg, hogy kell csinálni, hogy kell helyre tenni a csontot. Egy bioenergiás teljes csontvázat is hozott magával, többen levideózták, mit hogyan csinálok, mégse tudták eltanulni. A doktorok gyakran ideküldik a kórházakból a betegeket. Hány kliensem volt, nem tudnám megmondani, milliónál kevesebb, százezernél több. Sokszor, ha kimegyek az utcaajtóba, még be se jövök, már három bokát meg három kezet helyre teszek. Az unokám átvehetné, ha volna hozzá hajlandósága, erős keze van, Aradon vízilabdázik, de nem áll kötélnek, nem lehet forszírozni, ha nem akarja. A kutyát se lehet bottal a nyúl után zavarni. Amikor a rendszerborulás volt, harminc év után otthagytam a pékséget, lett a föld, gondoltam, hogy abból megélünk. Az lesz a kolbászból a kerítés, de nem lett. Először csak tíz hektárt adtak vissza, aztán még valamivel többet, mint húsz. Presbiter is voltam, megindítottam itt a kisgazdapártot, 500 hektáron pedig egy társulást szerveztem. De már négy esztendeje abbahagytam a gazdálkodást, nem is bírom már, hetvenéves elmúltam, de nem is érdemes. Nagytatámtól hallottam, a harmincas években ment itt legjobban az élet, szuper volt. Szorgalmas, jószágtartó emberek voltak. Minden jobb háznál volt négy ökör, két-három tehén, borjú, tíz-tizenkét nagyállat, disznó is sok volt, három csürhét makkoltattak az erdőben a vadásziak. Négyszer volt évente vásár, országos vásár. A tatám minden vásárra előállított egy pár szép ökröt, eladta a felvásárlóknak, azok tovább adták a zsidóknak. Akár egy hold földet is lehetett venni értük. A románok is szorgalmasak voltak, jól megvoltunk velük, megtanultak gazdálkodni. A románokkal szuper volt a viszony. Ők, a régi öregek mind tudtak magyarul.” Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2011. július 23.Hatalmas Krisztus-szobor épül SzékelyföldönA 20 méter magas alkotás, ami egyben kilátó is lesz, Zavaczki Walter Levente szobrászművész tervei alapján készül. Kelet-Európa legnagyobb Krisztus-szobrát állítják fel augusztusban a Farkaslaka feletti Gordon-hegyen. A 20 méter magas alkotás, ami egyben kilátó is lesz, Zavaczki Walter Levente székelyudvarhelyi szobrászművész tervei alapján készül. A szoborállítás 200 ezer euróba kerül, amit a Protemp Alapítvány adományokból fedez. A szobor valójában egy fémszerkezet lesz, amelybe belülről lehet majd felmenni, így válik egyben kilátóvá. A hétszintes váz galvanizált vasból, a szobor feje, keze és palástja rozsdamentes acéllemezekből készül. „Gondoltam, hogy a régit meg az újat, tehát a klasszikust a modernnel keverjem, legyen minél nagyobb a kontraszt köztük” – mondta Zavaczki Walter Levente szobrászművész. „Nemcsak turisztikai látványosság lesz ez a Krisztus-kilátó, hanem sokkal mélyebben fogja az embereket megérinteni és figyelmüket, tekintetüket Isten felé vezetni” – mondta dr. Székely Dénes teológiai tanár. – Itt, a Székelyszentlélek fölé magasodó Gordon-hegyen állítjuk fel a szobrot, az alapítvány és a környező települések lelkészei azt szeretnék, ha Udvarhelyszéknek kiemelkedő szakrális helyévé válna” – tette hozzá. „Csak másodlagos, hogy a turisták is eljöjjenek, de ők is, ha egy miatyánkot elmondanak, az akkor is már egy nagy dolog” – fogalmazott Magyari Árpád, a Protemp Alapítvány elnöke. A Szent István napját követő vasárnap szentelik fel a Megváltót mintázó kilátót, amely 2013-ig egy kálváriával és egy kápolnával is kiegészül. (hirado.hu/Duna TV) Nyugati Jelen (Arad) 2011. július 28.Krisztus-szobor DeményházánGyarmathy János szobrászművész újabb köztéri alkotása Hosszas betegség után újra alkotóereje teljében dolgozik a marosvásárhelyi várbeli műtermében Gyarmathy János közismert szobrászművész. Mostanság sajátos, eredeti stílusában 17 terrakottamunka került ki a keze alól. Igen tömör, kissé szarkasztikus mondanivalóval ruházta fel azt a Bohócsorozatot, amely a minket körülvevő "bolond" világnak állít görbe tükröt. A sorozat mellett a nagy elődőknek is dedikált egy-egy szobrot. Így születtek meg a Hódolat Picassónak, Hódolat Magritténak, Hódolat Boschnak, vagy a Fösvény (Molière darabja szereplőjének modern kori változata), az Ítélkezés című munka. A művész örömmel tájékoztatott arról is, hogy 20 kisplasztikáját Aradra szállították és kiállítják az egyik bevásárlóközpontban levő Sabion galériában. Ezek mellett az ékszereket forgalmazó elegáns üzletben egy állandó alkotása is lesz, a nemrég elkészült Menyasszony című szobor, amely a "boldogság" kapuján átlépő arát ábrázolja, amint a "hegedűs a háztetőn" című musical alapján parafrazált munkáiból ismert muzsikusok kísérik az ismeretlen jövő fele vezető úton. Az említettek mellett Gyarmathy János a napokban az utolsó simításokat végzi egy Krisztus-feszület agyagmintáján, amely alapján bronzból készülő újabb köztéri munka kerül ki műhelyéből. A feszületet a deményházi római katolikus templom bejáratához állítják fel. A helybéli egyházközség által megrendelt szobrot a szeptemberi búcsú alkalmával avatják fel. -vagy- Népújság (Marosvásárhely) 2011. július 28.Pléhkrisztus a Gordon-tetőnRozsdamentes acélból készült, húszméteres Jézus-szobrot állítanak a Székelyudvarhely és Farkaslaka közötti Gordon-tetőre, a tervek szerint a monumentális méretű alkotás tetején kilátót is működtetnek. A Jézus szíve címet viselő munka kétszázezer euróból készül el, több helyi vállalkozó és a Protemp alapítvány finanszírozza. A Rio de Janeiróban látható, világszerte ismert műalkotásra emlékeztető szobor a székelyudvarhelyi Zavaczky Walter munkája, a kilátó megtervezésére és kivitelezésére egyébként a kezdeményezők nem írtak ki pályázatot. A látványterv szerint a tárt karú Jézus feje, keze és palástja egy húsz méter magas fémvázra kerül, amit a Nyko Kft. készít, a kilátó csúcsa pedig a fejrészen kap helyet, a felfelé vezető létrát a belső, üreges részben helyezik el A tervek szerint az építmény augusztus 21-én kerül a helyére, habár a munkálatokkal a kivitelezők az utóbbi idők viharos időjárása miatt jelentősen megkéstek. A sokak által „pléh-Krisztusnak” nevezett szobor megosztja a helyiek véleményét, vannak, akik szerint eredeti és a hely szelleméhez méltó mű kiegészíti a tájat, és várhatóan turisták ezreit vonzza majd ide. Többen azonban úgy vélik, a kilátó ízléstelen és tájidegen. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. augusztus 4.A mezőbikácsi áldozatokra emlékeztekAugusztus 3-án szerdán délután hat órai kezdettel a nagyváradi bazilika kápolnájában emlékeztek a hatvankét évvel ezelőtti mezőbikácsi éhséglázadás után ártatlanul meggyilkolt áldozatokra. Az engeszetelő szentmisén Mahajduda János, a székesegyház segédlelkésze Kupán Árpád történésznek a mezőbikácsi tragédiáról szóló művéből idézett részleteket. Elhangzott, hogy a mezőbikácsiak közül sokan ma is kenyérkérésnek hívják az 1949 augusztus 2-iki eseményeket, melyeknek előzménye az volt, hogy a falusi dolgozók, a cséplőmunkások és a paraztok napi tizennyolc-húsz órán át végzett munkájuk után csak pénzte kaptak, élelmiszert nem, mint ahogy az korábban szoásban volt, csakhogy az embereke nem tudták elkölteni pénzüket, mert kenyér csak a a városokban volt. Ez robbantotta ki az éhséglázadást, melyet a hatalom könyörtelenül megtorolt. Imádkozzunk Az első áldozat Iványi György római katolikus plébános volt, aki nem tartozott a zendülők közé, épp ellenkezőleg, igyekezett csitítani a kedélyeket, de mégis lelőtték. A hatalom többek között azzal indokolta tettét, hogy Iványi irredenta volt, ami azonban hamis vád volt. Bucskó István földművesnek azért kellett meghalnia, mert épp a községháza előtt haladt el szekerével, amikor a katonák megállították és ráparancsoltak, hogy emelje fel a kezét. Ő zavarában a vasvillájával együtt emelte el a kezét, és ez elég volt a katonáknak ahhoz, hogy lelőjék. A másik két halálos áldozat Bejan Petru és Turcut Petru volt, a hatalom ennyivel sem elégedett meg, további bűnbakokat keresett, és családokat toloncoltak kényszerlakhelyre. Kupán Árpádot idézve az igehírdető elmondta, hogy a zendülésnek nem volt nemzetiségi, etnikai jellege, kizárólag az emberek kilátástalan helyzete vezette őket a lázadáshoz. Ezt követően a lelkész elmondta, a világ túléli az elmúlást, a történelem túléli az embert, aki számára a megváltást Jézus hozta el. Mi felelősek vagyunk cselekedeteinkért, és cselekedeteink alapján kapjuk a büntetést vagy a jutalmat. A kereszténység nem önostorozás, önrombolás, hanem öntudatos és felelősségteljes vállalás, valamint megsejtése annak, hogy van egy jobb másvilág is. A legszerencsétlenebb ember az, akinek nincs hite, nem tud imádkozni, ezért ne engedjük, hogy a hitetlen világ cinizmusa megmérgezzen minket, – monsta Mahajduda János, aki végezetül arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a saját és szeretteink üdvőssége érdekében imádkozzunk. Pap István Kupán Árpád: Mezőbikácsi hősök és áldozatok a 20. század első felének tragikus sodrában (Nagyvárad, 2005) erdon.ro 2011. augusztus 8.Elutasítják a pléhkrisztustElfogadhatatlannak tartják a Farkaslaka melletti Gordon-tetőre tervezett Krisztus-szobor és -kilátó tervét a Hargita Megyei Tanács Főépítészi Hivatalához tartozó Terület- és Városrendezési Bizottság tagjai. A szakemberek azzal vádolják a székelyföldi látványosságnak szánt alkotás megálmodóit és kivitelezőit, hogy nem tartották be az engedélyezési folyamatot. A főépítész láttamozásának szakmai megalapozását biztosító, elemző, tanácsadó és szakértő hatáskörben tevékenykedő konzultatív testület tagjai állásfoglalásukban kifejtik: megdöbbenéssel értesültek a 22 méter magas Krisztus-szobor és -kilátó tervéről. Emlékeztetnek, hogy egy ilyen jellegű és méretű beruházás feltételezi az adott környezetbe való elhelyezés alapos vizsgálatát, és tudomásuk szerint ebben az esetben ez nem történt meg. „Alapvető követelmény, hogy építészeti szempontból egy koherens alkotás jöjjön létre. A médiában közölt vázlatterv és a kivitelezést dokumentáló fotók alapján egy Krisztus-szobornak és -kilátónak a giccs fogalmát kimerítő ötvözését látjuk” – áll a bizottság tagjai, Albert Márton építész, Berszán Ruxandra építész, Bogos Ernő építész, Csák László közgazdász, Demeter László biológus, Korodi Szabolcs építész, Köllő Miklós építész, Lukács Péter út-hídépítő mérnök, Márton Ildikó építész, Máthé Zoltán építész és Szép Róbert geológus mérnök által aláírt dokumentumban. A szakemberek szerint a Krisztus-szobor és -kilátó egyetlen eddig ismert engedélyezési dokumentuma a területrendezési bizonylat (certificat de urbanism), melyet az övezeti rendezési tervnek (PUZ) kellett volna megelőznie. Mint írják, emellett szükséges a környezetvédelmi és a kulturális minisztérium engedélye, valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek és más intézményeknek a jóváhagyásai. „Önök egyértelműen elutasító választ kaptak a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség egyházművészeti bizottságától” – áll a bizottság állásfoglalásában, mely szerint a többi engedély beszerzése még el sem kezdődött, ahogy az sem nyilvánvaló, hogy ki felügyeli a munkálatokat. „Ki az építész és ki az urbanisztikai szakértő, akik vezető tervezőkként a projektet irányítják, és ily módon felelősséget vállaltak a beruházás műszaki megalapozottságáért és társadalmi, gazdasági, környezeti minőségéért?” – teszik fel a kérdést a szakemberek, akik „ebben a méretben és formában” a javasolt szobrot elfogadhatatlannak tartják. Hozzáteszik, bár nyitottak a javaslat megvitatására, elvetik az utólagos beleegyezés lehetőségét. „A Székelyföld vonzerejét, beleértve a turisztikait is, javarészt az érintetlen táj, az abba simuló épített környezet, az emberléptékűség, a hagyományos tájhasználat jellemzi. Ennek védelme és szerves alakítása alapját képezi a bizottság munkájának” – hangsúlyozzák a szakemberek. Mint arról beszámoltunk, a Zavaczky Walter székelyudvarhelyi szobrászművész tervezte Jézus szíve kilátó ötlete a bogárfalvi Protemp Alapítványtól származik, célja pedig, hogy a Székelyföldre csalogassa a turistákat. A 22 méter magas Krisztus-szobor rozsdamentes acélból készül, összköltsége meghaladja a kétszázezer eurót. Ezt többnyire farkaslaki vállalkozók fedezik, az avató ünnepséget augusztus 21-ére tervezik. Az alkotás hírére internetes portálokon élénk vita alakult ki, sokan ízléstelennek találják, pléhkrisztusnak gúnyolják a szobrot. Tamás József segédpüspök lapunknak korábban úgy nyilatkozott, bár az egyház nem adta áldását a monumentális alkotásra, nem is tiltotta meg kifejezetten annak felállítását. Krónika (Kolozsvár) 2011. augusztus 9.Sirató egy könyvesboltértValamiből naponta kifogyunk. Belőlünk is kifogy a városunk egyszer. Addig azonban még vissza-visszanézek egykori kisvárosunkra. Olyan kicsi volt ez a Sepsiszentgyörgy, annyira megélhető és áttekinthető, mintha éppen azelőtt, diákkorunk előtt egy héttel telepedtek volna le őseink, és sürgősen hozzáláttak megépíteni az otthont, a települést. Most itt né, siratgatom azt a könyvüzletet, mely annyira hozzátartozott a városhoz, mint az óratorony. Nos, az a könyvüzlet mielőtt végleg átadta volna lelkét teremtő népének, egyszerűen bezárt. Bezárták, eltörölték, nem létezik. Most kóborolhatunk az utcákon, minap állapította meg vendégem, hogy Jézusom, hiszen ez egy európai, ez egy gyönyörű város lett, nézd csak, mi volt itt... És emlékezik 64 évesen itteni diákkorára. És mivé varázsolták, és milyen a park... És bezárták a könyvüzletet. Mert már nem volt üzlet, már nem hozott pénzt. Érdekes dolgok ezek. Ami állami volt, ami össznépi – hogyan nevezzem? –, azt eladták az utóbbi húsz évben, valaki megvásárolta, aztán bezárta. A Csíki utca első épülete volt tán száz éven is át, aztán most semmi. Nem megy a könyvüzlet. Arra is emlékszem, hogy az északi falát egyszer csapó eső, zivatar takarta ki: az átázott sokszori festés, meszelés alól fölbukkant a cégér: Kossuth Kávéház. Sejtelmesen tűntek föl az öles, fekete betűk, hírül adván a csapó esőben, hogy ez nem mindig volt szocialista román őshaza... Légszomjjal haladok el napok óta az egykori üzlet előtt. Itt dedikáltam könyveimet, itt dedikáltunk, itt rajongtunk, itt rendeltük meg a hozzáférhetetlen könyveket. Itt a jelenlegi nagy semmi helyén mindig is könyveket leltünk. A tulajdonossal a Hargita-tetőn ismerkedtem meg véletlenül. Ő mondta, nem megy az üzlet, be kell zárni, nem fogy a könyv. Akkor arra gondoltam, vajon igaz az, hogy ma senkit nem érdekelnek a könyvek? Hol fogják megvásárolni a könyveinket? Mintha a Csíki utcát is csak azért tették volna rendbe, hogy formát s méltóságot kapjon a könyvesbolt. Bűvös szó a privatizáció, az vitte sírba Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy iparát, az uzoni szeszgyárat, és maradtak kenyér nélkül sok százan, családostul. Hová lett a Textilgyár? Hová a cigarettagyár híre-neve? Hogy van az, hogy a népnek magának semmi beleszólása nincs, nem volt az össznépi tulajdon sorsába? Ó, sok mindent nem értek, azt sem, miért nevezik ezt az egész balhét demokráciának? Siratok egy könyvüzletet. Földszinten kocsma a város, de kiesett az ablakán a könyvesbolt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. augusztus 11.Megtorpedózott pléhkrisztusAmilyen gyorsan elkezdték, olyan ütemben le is állították a munkálatokat Kelet-Európa legnagyobb Krisztus-szobrán az udvarhelyszéki Farkaslaka feletti Gordon-hegyen, ugyanis a Hargita megyei illetékes hatóság szerint a kezdeményező Pro Temp Alapítvány nem rendelkezik az építkezéshez szükséges iratokkal. Fülöp Ottília, Hargita megye főépítésze a Krónikának elmondta, a szervezet illetékesei csupán egy urbanisztikai bizonylatot tudtak felmutatni, ami közel sem elégséges az építkezés megkezdéséhez, ezért büntető jegyzőkönyvet állítottak ki, amelyben egyértelműen megfogalmazták, hogy le kell állítani az építkezést, amit csak törvényes keretek között lehet majd folytatni. A főépítész kifejtette, nem látja akadályát a kilátó megépülésének, amennyiben elkészítik az övezetrendezési tanulmányt, és az az urbanisztikai elbírálás alapján is megállja a helyét, továbbá beszereznek minden iratot, amely az építkezés megkezdéséhez szükséges. Így azonban egyre valószínűbb, hogy az augusztus 21-ére tervezett átadásra a szobor nem készül el. Az ügyben kerestük Magyari Árpádot, a Pro Temp elnökét is, ő azonban nem kívánt nyilatkozni. Mint arról beszámoltunk, a Zavaczky Walter székelyudvarhelyi szobrászművész tervezte Jézus szíve kilátó ötlete a bogárfalvi Protemp Alapítványtól származik, célja pedig, hogy a Székelyföldre csalogassa a turistákat. A 22 méter magas Krisztus-szobor rozsdamentes acélból készül, összköltsége meghaladja a kétszázezer eurót. Ezt többnyire farkaslaki vállalkozók fedezik. Az alkotás hírére élénk vita alakult ki, sokan ízléstelennek találják, pléhkrisztusnak gúnyolják a szobrot. Tamás József segédpüspök lapunknak korábban úgy nyilatkozott, bár az egyház nem adta áldását a monumentális alkotásra, nem is tiltotta meg kifejezetten annak felállítását. (Leállított ortodox keresztállítás. A Hargita megyei önkormányzat munkatársai a vaslábi polgármesteri hivatallal és a tekerőpataki közbirtokossággal együttműködve a napokban leállították a Maros forrásánál zajló törvénytelen építkezést, miután tudomásukra jutott, hogy az említett helyen ismeretlenek lebontották a korlátot, ásnak és betonozni készülnek. Mint a közgyűlés tegnapi közleményéből kiderül, egy körülbelül húszfős csoport tagjai, akik sátrat vertek a helyszínen, a kiérkező ellenőrző szervek előtt nem tudták igazolni magukat, mivel elmondásuk szerint a marosfői ortodox kolostorban hagyták a személyi igazolványukat, de azt állították, Bákó megyei ortodoxok, és négy méter magas keresztet szerettek volna állítani a helyszínen. Erre viszont semmilyen engedélyük nem volt, így a hatósági figyelmeztetés hatására eredeti állapotába helyezték vissza a forrás környékét, majd távoztak. A terület egyébként a tekerőpataki közbirtokosságé. A megyei tanács munkatársainak elmondása szerint a „táborozók” többsége kiskorú volt, hat-hét felnőtt kíséretében, akik között, ruházatukról ítélve, mesteremberek is voltak. „Minden eszközzel megvédjük a megyét, megvédjük a Székelyföldet, ha kell, büntetést rovunk ki, és ha szükséges, akár buldózerrel akadályozzuk meg a törvénytelenséget” – nyilatkozta Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke, aki határozott fellépést ígért minden hasonló esetben.) Dénes Emese. Krónika (Kolozsvár) 2011. augusztus 12.Nem állhat a „pléh Krisztus”A Hargita Megyei Építkezési Felügyelőség leállította a munkálatokat Kelet-Európa legnagyobb tervezett Krisztus-szobránál, a Farkaslaka feletti Gordon-hegyen. A hatóság szerint a szoborállítást kezdeményező Pro Temp Alapítvány nem rendelkezik az építkezéshez szükséges iratokkal. Fülöp Ottília, Hargita megye főépítésze úgy nyilatkozott, hogy az alapítvány vezetői mindössze egy urbanisztikai bizonylattal rendelkeznek, ami nem jogosítja fel őket az építkezés megkezdéséhez. „Egyelőre arról sincs tudomásunk, milyen engedélyek hiányoznak, hisz a Pro Temp Alapítvány nem nyújtotta be a felügyelőséghez az engedélyeztetési dokumentációt, így engedély nélküli építkezést folytatnak. A törvény értelmében le kellett állítanunk a munkálatokat” – mondta a megyei főépítész, majd hozzátette: a szükséges dokumentumok és engedélyek beszerzése esetén nincs akadálya a kilátó megépítésének. A 22 méter magas, rozsdamentes acélból készülő Krisztus-szobor hírére parázs vita alakult ki mind a sajtóban, mind a közvéleményben. Felállítása ellen a Hargita Megye Tanácsa Főépítészi Hivatalán kívül a főépítész láttamozásának szakmai megalapozását biztosító, elemző, tanácsadó és szakértő hatáskörben tevékenykedő konzultatív testületként működő Terület- és Városrendezési Bizottság tagjai is nyilatkozatban tiltakoztak. (Transindex) Nyugati Jelen (Arad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
