|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 500 találat | lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-500 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kovács Zsolt 2015. augusztus 3.A megbékélés és megértés tábora a színház eszközeivelMagyar és román fiataloknak szervezet interetnikai drámatábort az Osonó Színházműhely. A sepsiszentgyörgyi színházműhely a Művészeti és Népiskolával közösen július 26- 30. között szervezte az Interetnikai Drámatábort, amelyben román és magyar fiatalok vettek részt Temesvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéből. Az árkosi Felnőttképző Központban megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével, a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház, mint forma nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására. Az Osonó Színházműhely vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni színművészeti egyetem III. éves színész szakos diákja, valamint a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház bedolgozó színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre. A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. A tábor célját az Osonó Színházműhely legújabb, a román és magyar fiatalok történeteit feldolgozó Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című fórumszínházi előadásának megtekintése is segítette. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodásmódjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövekvőben lévő generáció jövőképének hiányából. A 16 éves temesvári diák, Maria Bujancă így nyilatkozott: „A táborból úgy megyek haza, hogy a lelkem csordultig van telve érzésekkel, a szemem könnyel, a fejem gondolatokkal. Alig tudom elhinni, hogy ezekkel az emberekkel, függetlenül, hogy magyarok vagy románok, most találkoztam először. Olyan, mintha már régóta ismernénk egymást és egy nagy családot alkotnánk.” A 17 éves, sepsiszentgyörgyi Dani Pálma elmondta: „Ez volt az első olyan helyzet az életemben, amikor román fiatalokkal voltam együtt. Nehéz szavakkal elmondani, hogy milyen fantasztikus élményt és tapasztalatot éltünk meg. Mikor egy román fiatallal beszélgettem vagy dolgoztam, sokszor volt olyan érzésem, hogy már nem arra figyeltem, vagy nem azért görcsöltem, hogy ő egy más nyelven beszél hozzám, hanem arra, hogy azt gondolja, amit én, kiegészítjük egymást, vagy együtt fogalmazunk meg gondolatokat. Egyszerűen: értettük egymást!” Kovács Zsolt maszol.ro 2015. augusztus 5.A fejlesztés négy pilléreAzonosították Háromszék kitörési pontjait A mezőgazdaság, a kultúra, a turizmus és az informatikai ágazatok jelentik Kovászna megye gazdasági kitörési pontjait, derült ki a háromszéki önkormányzat által rendelt Potsa József megyefejlesztési stratégiából. A volt háromszéki főispán nevét viselő stratégia a 2015 és 2020 közti periódusra határozza meg a fejlesztési irányvonalakat, a régió erősségeit és a kulcsfontosságú stratégiai faktorokat. A múlt hónapban véglegesített stratégiának a kidolgozását Viorel Stănică, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi karának prodékánja koordinálta, aki rámutatott: Kovászna megye számos szektorban jól teljesít, azonban a további fejlődéshez szükség van a magasan képzett polgárok elvándorlásának megfékezésére és a szakoktatás támogatására. A Potsa József megyefejlesztési stratégia azonosítja Háromszék erősségeit, amelyek között szerepel, hogy 2013 óta folyamatosan növekszik a térség kereskedelmi mérlege, ami elsősorban az export növekedésének tulajdonítható. A háromszéki mezőgazdaság egyes ágazatai is versenyképesekké váltak, a Kovászna megyei gazdák főként a cukorrépa- és krumplitermesztés területén vannak jelen az országos piacon. A háromszéki vendéglátóipar – hotelek és panziók – az országos átlag felett teljesítenek, termelékenységük jónak mondható. Háromszéken a gyógyturizmus, a kulturális turizmus és a faluturizmusra egyaránt húzóágazattá válhat, egyelőre fékezőerő, hogy az érintettek nem aknázzák ki megfelelően az erősségeiket. Példaként említik, hogy Kovászna városa az ország első három gyógyfürdőhelye között szerepel, gond az, hogy a vendéglátók a forgalmukat az állam által támogatott ingyenes és kedvezményes gyógykezelő jegyekre alapozzák. A Potsa József megyefejlesztési terv elkészítői szerint a számítástechnikai (IT) és telekommunikációs ágazatban is nagy potenciál rejtőzik, viszont a megfelelő szakoktatás hiánya hátráltatja ezt az ágazatot a kibontakozásban. A feldolgozóipar biztosítja ugyan Kovászna megye gazdaságának a stabilitást, ezért támogatni kell a megmaradásban, de alternatívaként más gazdasági ágazatok – például az informatikai és telekommunikációs szektor - megtelepedését kell elősegíteni. Viorel Stănică szerint a beazonosított négy fejlődési pillérre – mezőgazdaság, kultúra, turizmus és informatika – külön ágazati stratégiákat kell még kidolgozni. Problémaként azonosították azt, hogy Kovászna megye nem túl vonzó az itt lakók számára. Habár magasabb a születések száma mint az elhalálozásoké, mégis folyamatosan csökken a lakosság száma. Főként az elmúlt tíz évben figyelhető meg az elvándorlás, ami a magasan képzettek körében jellemző. Kovászna megyében a városok veszítettek el jelentős számú lakosságot, így 2009-től már magasabb lett a vidéki lakosság aránya mint a városiaké. Emellett megfigyelhető, hogy a lakosság 20 százaléka van kitéve az elszegényedés veszélyeinek és az országos átlagnál alacsonyabb a lakosság orvosi ellátáshoz való hozzáférése is. További gondot jelent, hogy a háromszéki lakosság mindössze 9,8 százalékának van felsőfokú végzettsége, ami akadályozza, hogy tudásalapú befektetések megtelepedjenek a térségben. Kovács Zsolt Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. szeptember 26.Bemutatták az Önkéntesek Kisokosát KolozsváronSzombaton mutatta be az RMDSZ ügyvezető elnöksége a Önkéntes Kisokost Kolozsváron. A kiadvány rövid ismertetése után debreceni önkéntesek tájékoztattak sikeres helyi kezdeményezésükről. Romániában nem létezett az önkéntességet szabályozó törvény, bár kezdeményezések voltak, és végül tavaly sikerült ilyen törvényt elfogadni – mondta el Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke kiemelve, az oktatással kapcsolatos önkénteskedést az állam szakmai gyakorlatként fogadja el. Kovács Zsolt szerkesztő elmondta, a projekt célja az volt, hogy minél szélesebb skálájú információt gyűjtsenek egybe az érdeklődőknek. A Kisokost ezer példányban nyomtatták ki, de az RMDSZ honlapján online is megtalálható, hétfőtől pedig a BBTE magyar karok székházában és az RMDSZ területei szervezeteinél meg lehet találni printben is. Önkéntes hősök Tavaly indítottak útjára egy Facebook-gerilla akciót, amellyel rászoruló gyerekeknek gyűjtöttek csokoládét – mesélte el az ismertetőn a Debreceni Hősök két fiatal önkéntese. Mint mondták, többek akartak lenni önkéntesnél: szuperhősökké akartak válni, így eldőlt: különböző hősöknek öltözve vitték el a csokikat a gyerekeknek, egészen pontosan tizennégy doboznyit. A kezdeményezésük nincs egyéves mg, de már kétszáz taggal bírnak, Facebook-oldalukat háromezren követik, és a sajtó is rendszeresen beszámol róluk. Mint felvázolták, a lakosság gyakran negatív képet kap a sajtóban civil kezdeményezésekről, a Debreceni Hősök azonban igyekezett saját lábon, felajánlott adományokat is visszautasítva haladni előre. Nem vettek részt semmiféle intézményesítésben, bankszámlájuk sincs, és azt szeretnék, hogy külső segítség nélkül teremtsék meg maguknak, amit szeretnének. Megkereste őket többek között a Shell, a Fidelitas (a Fidesz ifjúsági szervezete), de mindenkinek nemet mondtak, hangzott el. Nem toboroznak, ugyanakkor minden csatlakozót arra biztatnak, hogy saját ötleteit valósítsa meg, mondták. Általában nem is arról van szó, hogy az emberek nem akarnának segíteni másokon, mindenkinek vannak szenvedélyei, de nem tudják, hogy miként induljanak el – ezen segítenek a Debreceni Hősök. Nem az a lényeg, hogy ha átsegítünk egy nénit az utcán, nyomjunk rögtön egy szelfit vele, az ilyen akcióikat érte is kritika, viszont ennek az a szerepe, hogy az emberekhez eljusson a gondolat maga: hogy lehet önkéntesen segíteni másokon. A jelszavuk: jót tenni menő, mondták. Elhangzott: nem titkolt missziójuk, hogy a náluk tapasztalt dolgokat átadhassák más városoknak, így például Kolozsvári Hősök megalakulására is van lehetőség. Kustán Magyari Attila maszol.ro 2015. szeptember 28.Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételtÚj kiadvány, az Önkéntes Kisokos Az RMDSZ fontosnak tartja a társadalmi részvételt, mostani kiadványunk, az Önkéntes Kisokos pontosan azzal a céllal jött létre, hogy olyan információkat rendszerezzen és összesítsen, amelyek elősegítik az erdélyi magyar fiatalok szerepvállalását a közszféra különböző területein– indította beszédét Bodor László programokért felelős ügyvezető alelnök a Szövetség új kiadványának bemutatóján, szombaton, szeptember 26-án. A Szövetség ügyvezető alelnöke az érvényben lévő önkéntességi törvény előnyeit hangsúlyozva rámutatott: „2014-ig nem létezett olyan jogszabály Romániában, amely szabályozta volna az önkéntességet. Széll Lőrincz kollégámmal, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság akkori államtitkár-helyettesével közösen számos civil szervezetet felkerestünk az új törvénytervezet előkészítésekor, amelyekkel közösen tettünk javaslatot a fiatalok társadalmi szerepvállalásának előmozdítására. A konzultációt követően a legfontosabb kiegészítésünk az volt, hogy az önkéntességnek törvényes keretei legyenek, ismerjék el szakmai tapasztalatként, hiszen ez állásinterjúkkor előnyben részesíti a tenni akaró, közösségükért dolgozó fiatalokat.” A közigazgatásban mára már az önkormányzatoknak is muszáj konzultálniuk azokkal a szervezetekkel, amelyek önkéntességgel foglalkoznak – tette hozzá Bodor László. „Az Önkéntes Kisokos összeállításakor az az elv vezérelt bennünket, hogy minél szélesebb skálán, minél változatosabb módon mutassuk be azokat a tevékenységeket, amelyeket a mi korosztályunknak érdemes bevállalni a közszféra különböző területein. Nyolc társszerzővel számolunk, akik különböző szemszögből ismertetik a társadalmi részvétel formáit – új kiadványunkban részletezzük az önkéntességi törvényt, azokról a szabályozásokról beszélünk, amelyeket az önkormányzatoknak kötelezően be kell tartaniuk, de kolozsvári ifjúsági kezdeményezéseket is bemutatunk, továbbá élménybeszámolók is olvashatók” – részletezte a kiadvány szerepét Kovács Zsolt főszerkesztő. Az Ügyvezető Elnökség munkatársa arról is beszámolt, az első kiadás ezer példányban jelent meg, amely hétfőtől a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának titkárságain, a Szövetség területi szervezeteinek székházában, illetve elektronikusan is elérhető lesz. A sajtótájékoztatót követően a Debreceni Hősök csapat alapítói, Szabó György és Kiss Ákos Innovatív önkéntes alternatíva: az adaptálható Hősváros címmel tartottak előadást. Nyugati Jelen (Arad) 2015. október 24.Fellobbantak az autonómia lángjai Székelyföld határainSzombaton délután fellobbantak a Székelyföld határait jelző őrtüzek, amelyekkel a régió közössége az autonómigényét kívánta a Székely Nemzeti Tanács felhívására kinyilvánítani. Gazda Zoltántól, az esemény SZNT-s főszervezőjétől megtudtuk, 68 peremtelepülésen, összesen 180 máglya világította ki Székelyföld 750 kilométeres határát. Helyszíni tudósítónk beszámolója szerint az illyefalviak hatalmas máglyát raktak a község határában, amelyet egy rövid istentisztelet és az SZNT kiáltványának felolvasása után meggyújtottak. A lángokat több száz személy állta körül, a helyi fúvószenekar az alkalomhoz illő dallamokat játszott. Az esemény családias légkörben zajlott, nagyon sok volt a kisgyerek. Néhányszor a tömegből elhangzott: „Székelyek vagyunk!”, „Autonómiát!”. Székelyföld határainak kivilágítása valamennyi peremtelepülésen az illyefalvihoz hasonló forgatókönyv szerint zajlott. A rendezvények egy időben, 17 óra 30 perckor ökumenikus istentisztelettel kezdődtek, amelynek végén felolvasták a demonstráció kiáltványát. Egy-egy helyszínről általában két-három határ menti magaslatra vonultak ki a résztvevők, ahol 18 óra 45 perctől 19 óráig tartott a határok kivilágítására. Nemcsak lángok jelezték a határt, több peremtelepülésen a gépkocsik fénycsóváját tükrökkel az ég felé irányították. Az eseményen felolvasott kiáltvány szerint a határok kivilágításával kívánják a román kormány és a világ tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, és élni akar az önrendelkezés jogával. "E jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolcszékely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé" - fogalmaz a dokumentum, melyet a Maros megyei Lukafalván Izsák Balázs SZNT-elnök olvasott fel. „Ne változtassanak az etnikai arányokon!" A kiáltvány emlékeztet arra, hogy Románia kormánya nem mondott le a szándékáról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, valamint arra, hogy a több ízben kinyilvánított autonómiaigényről párbeszéd sem kezdődhetett, mert az erre irányuló székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradtak. "Van egy nép a Kárpátok kanyarulatában, amely szabadon és békében akar élni, szabadon akarja használni anyanyelvét, és maga akar dönteni a saját sorsáról szülőföldjén" - idézte a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatait a dokumentum. "Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép - Európa autonóm közösségeihez hasonlóan - megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell" - fogalmazott a kiáltvány. A dokumentum ismételten kinyilvánította: Székelyföld autonómiája a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciáját biztosítja a régió minden lakója számára nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától függetlenül. Azt is leszögezi, hogy Székelyföldnek önálló fejlesztési régiót is kell alkotnia. A kiáltvány párbeszédre szólította fel Románia kormányát, Magyarország kormányát pedig arra kérte, hogy szerezzen érvényt a két ország közötti alapszerződés 15/9. cikkelyének. Ebben a felek azt vállalták, hogy tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek a régiók etnikai arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák a kisebbségek szabadságjogait Kovács Zsolt/MTI maszol.ro 2015. október 29.Értékes leletek a gyalui kastélybanAz erdélyi kastélyok sorsáért civilként is sokat tehetünk – mondja Weisz Attila művészettörténész. A szakemberrel az erdélyi kastélyok sorsáról, felújítási lehetőségeikről, a feltárt örökség konzerválási módozatairól beszélgettünk. – Művészettörténészként mennyire van rálátása a kastélyok visszaigénylési fázisaira? – Az államosított műemléképületek visszaigénylése még ma sem lezárult folyamat. Az ingatlan visszaadása csupán az első lépés a helyreállítás felé, hiszen a több évtizedes állami tulajdonból az épületek romosan vagy lepusztulva, bútorzatuktól, gyűjteményeiktől megfosztva kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz. Kártérítést mindezért a pusztításért vagy több évtizedes használati bért remélni sem lehet, sőt a visszatérítések körüli (ál)visszaélések és az azt követő újraállamosítások nyilván azt a célt szolgálják, hogy elriasszák az esetleges visszaigénylőket. Szakemberekhez általában hamarabb eljut a híre egy-egy újonnan visszaszerzett épületnek, vagy a különféle helyreállításokról is több információnk van, mint az átlagembernek, de ez minden szakmában, így az örökségvédelemben is így van. – Civilként mit lehet tenni a kastélyok megóvása érdekében? – Nagyon sokat: látogatni kell a kastélyokat (a romosakat is), hogy a helyi hatóságok ráébredjenek, mennyire szégyenteljes az, ahogy pusztulni hagyják az értékeket. Támogatni kell a helyreállítást felvállaló civil szervezetek munkáját, és „elégedetlenkedni” kell, hogy ha nemtörődömséget vagy éppen ordítóan helytelen „helyreállítási” megoldásokat látunk: műanyag ablakokat vagy ajtókat, újonnan vágott nyílásokat, oda nem illő burkolatokat, díszítőelemek eltűnését vagy éppen rongálásokat. – Az erdélyi irodalom fő mecénásának, Nagy Eleknek köszönhetően a gyalui várkastély is épül-szépül, az I. Várkert Fesztivál keretében rövid ideig meg is nyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Miben egyedi a gyalui kastély? – Én művészettörténészként veszek részt ebben a munkában, és a feltárásainkat még nem tekintjük befejezettnek, ezért a következtetéseink sem véglegesek. A ma látható épület számtalan építési fázis eredményeként jött létre, és a legkorábbi fázisokhoz tartozó falak közül valószínűleg ma már semmi nem áll. A Dacia római provincia idejéből itt álló castrum mellé a középkorban, a 14. században egy püspöki birtokközpont létesült, ez a 15. századi forrásokban már várként, illetve palotaként szerepel. Mára mindebből nem maradt fenn álló épület, s a mai kastélyudvaron belül remélik megtalálni a régészek a maradványaikat. Ám szórványleletek arra utalnak, hogy igen igényes késő gótikus és reneszánsz részletei voltak ezeknek az épületeknek, a reneszánsz faragványok jó része Hunyadi Mátyás budai építkezéseiről ismert gyönyörű faragott kőemlékek formavilágát követte. A középkori várat az 1530–40-es években Statileo János püspök idején övezhették a mai is látható szabályos alaprajzú, négy saroktornyos várral. Erre bizonyíték lehet a püspök várnagyának, Móré Péternek az újonnan feltárt, gyönyörű címere, amelynek eddig csupán a feliratát ismertük. Ennek azért van különös jelentősége, mivel ez bizonyíthatja, hogy a szamosújvári Martinuzzi-vár mellett a gyalui Erdély legkorábbi ilyen jellegű erődítménye, és ez még nem volt ennyire nyilvánvaló a kutatás számára. Ebből az időszakból sikerült néhány faragott kőajtókeretet is azonosítanunk. 1541-ben a vár Izabella királyné birtokába jutott, végül fiskális tulajdonba került. Lényegi változás akkor állt be, amikor I. Rákóczi György fejedelem (1630–1648) pompás rezidenciát rendezett be itt: a várfalakhoz boltozatos teremsorokat kapcsoltak, kaputornyot emeltek, a várudvar régi épületeit elbontották, több emeleti helyiséget habán bokályokkal (mai szóval falicsempével) vagy bőrkárpitokkal díszítettek. A korábbi lőréseket ekkor falazhatták el. Sajnos ma már nem sok maradt fenn mindebből, de sikerült beazonosítanunk több boltozattartó konzolt ezekben a helyiségekben. A fényes rezidencia azonban Várad 1660-as török elfoglalásával gyakorlatilag végvárrá vált, amelyet Bánffy Dénesnek, Kolozsvár főkapitányának, kolozsi és dobokai főispánnak zálogosítottak el az erdélyi rendek. A kastély Bánffy György kormányzó idejében, az 1704-es és 1705-ös kuruc ostromok következtében elpusztult, de az uradalom tovább működött. A 18. század legvégén csupán a nyugati szárny egyik részét tették lakhatóvá, ekkor készült a mai barokk főlépcsőház. Később, a 19. század folyamán több ízben is dolgoztak a kastélyon, ekkor telepítették a hatalmas parkot, betemették a szárazárkot. Az északi fal mellé és helyébe istálló, emeletére magtár került. Ekkor épült a délkeleti, hatszög alaprajzú torony a régi körtorony helyére, és ekkor történt a keleti homlokzat félköríves díszítése és továbbépítése, illetve több helyiség mennyezetének kifestése. – A kastélyok fenntartásához legtöbbször hiányoznak az egykori gazdasági alapok. Szakemberként hogyan látja, kastélyainkat a felújítás után hogyan lehetne gazdaságossá tenni? – Ha egy hatalmas méretű, eredeti rendeltetését elvesztett épület helyreállításáról beszélünk, akkor a legfontosabb kérdés az új funkció. A gyalui és más erdélyi, partiumi kastélyok körüli uradalmakat már az 1920-as évek földreformjában államosították, így az a gazdasági alap egyik napról a másikra semmivé lett. A megmaradt birtokból sokszor elég, ha a karbantartásra futotta. A helyreállításnak éppen ezért az új, lehetőleg gazdaságilag is életképes funkció a kulcskérdése. Legtöbben a turisztikai hasznosításban gondolkodnak (amibe a kastélyszállótól a konferenciaközpontig minden belefér), mások az épület szociális hasznosításának a lehetőségét használják ki (szanatórium, üdülő árvák részére stb.). Néhány esetben múzeum működik a kastélyokban. Még kevesebb az olyan hangsúlyosan kulturális célközpont, mint amit a gyalui kastélyból próbál varázsolni a beruházó, a Traditio Transylvanica Alapítvány, amelyben az épület régi életét bemutató múzeum ugyanúgy helyet kap, mint az előadóterem vagy a fesztiválszínpad. Szerencsére hatalmas, látványos helyszínről beszélünk, ahol amúgy is rengeteg a látnivaló, a római castrumtól a reneszánsz várkastélyon át az évszázados gyönyörű parkig. Bizakodni kell. – Milyen hozadéka lehet egy ilyen kutatásnak? Mi derülhet ki például a Rákócziak, a Bánffyak életéről, amit még nem tudunk? – A műemléki törvény megköveteli a műemléklistás épületeknek a művészettörténeti kutatását. Míg ez sok esetben csak nyögvenyelősen vagy egyáltalán nem valósul meg, addig Gyaluban mindez természetes volt, diák- és munkáscsapat is a rendelkezésünkre állt, amit a beruházó, Nagy Elek, nagylelkűen biztosított. A kutatás keretében az épületről hatalmas felületekben távolítottunk el cementes vakolatokat, amely segíti a falak kiszáradását a konkrét kiviteli munkák megkezdéséig. A feltárt leleteket a helyszínen szeretnénk bemutatni, és egy múzeumot is szeretnénk berendezni. Ezen kívül tervezzük egy tanulmánykötet megírását, ahol szakszerűen tájékoztatjuk a közönséget az eredményeinkről. Persze kisebb, olvasmányosabb publikációkat is tervezünk, ezek közül néhány már meg is valósult. – Olvasom, a hajdani latrinákból sok érdekes adatra derült fény.... – A latrinákat eleve a régészek kutatták, de talán nem gond, ha néhány látványos leletet felidézek. Ma már tudjuk, a falak belsejében a latrinákat csupán a Rákóczi-korban képezték ki. Ezek a faluhelyen ma is gyakori pottyantósok mintájára működtek, a lényegi különbség az volt, hogy az emeleten, a falvastagságban vagy elkülönített kamrákban voltak berendezve, és egy, a külső falban kialakított függőleges csatorna csatlakozott hozzájuk, melynek az alsó vége a vársáncba nyílt. A használatát talán nem részletezném, de azt megjegyzem, hogy háztartási hulladék, törött edény, betörött ablakszem is bőven került ide, s ez igen értékes lelőhellyé teszi őket. Itt gyakorlatilag a mindennapi élet keresztmetszetét lehet megfogni régészeti módszerekkel. Előkerültek ablakszemek, habán kerámiadarab és több más érdekes lelet is. – Egy felújítás során minek van prioritása: a művészettörténeti elemek kortól független konzerválásának vagy létezik egy egységes koncepció, ami mentén a kastélyokat felújítják, s csak az ebbe beleillő elemek lesznek láthatóak? – A gyalui kastélyra vonatkozó levéltári források egy részét már kiadták, ezek alapján tájékozódunk az épületben. A kastélyleltárak pontos, szobáról szobára leírt képet adnak a korabeli épületről, nekünk csupán azt kell megállapítanunk, hogy most éppen melyik szobában is járnak, hiszen főleg a keleti és északi szárnyat a 19. században teljesen átalakították, míg a nyugati szárnynál egy teljes helyiségtraktust elbontottak. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, faragványok, feliratok, elfalazott nyílások, díszítőfestés bukkan elő a vakolat alól. Nyilván nemcsak a lelet lényeges, hanem a lelőkörülmény is, egy régi vakolatréteg számunkra majdnem ugyanolyan fontos, mintha elfalazott kincset találnánk. A helyreállítási koncepció két lábon áll: a hasznosítási lehetőség és az értékek konzerválása és bemutatása. A helyreállítás csapatmunka, ahol a művészettörténész általában ez utóbbiak mellett, az építész az előbbiek mellett kardoskodik. Ezért nagyon fontos a jó együttműködés. Az építész sem szeretne készakarva tönkretenni vagy eltakarni értékeket, de minden épületbe kell konyha, fürdőszoba, hőközpont, iroda stb., ahol ezen értékek bemutatása nem mindig lehetséges, sőt nem is javallott. Ezért kihívás az építészek számára is egy ilyen jellegű feladat. – Egy ilyen volumenű munkához sok pénz és szakember szükséges: kik vesznek részt a régészeti, művészettörténeti munkákban? – A munkákat uniós pályázatból támogatja a Traditio Transylvanica Alapítvány, hiszen ezt magán- vagy önkormányzati forrásokból lehetetlen lenne megvalósítani. A régészeti feltárásokat Felix Marcu és Csók Zsolt kollégák vezették, míg a falkutatásokat Kovács Zsolt és jómagam végeztük egy diák- és munkáscsapat segítségével, a levéltári kutatásokat Szász Anikó történész-művészettörténész folytatta. A falfestések feltárását Kiss Lóránd, a sürgős kőrestaurátori beavatkozásokat, kőkiemeléseket Kiss Zoltán restaurátorok végezték. Kitűnő volt az együttműködés a csapatok között, a leletek sok esetben nagyon szépen kiegészítették egymást, és külön jó lehetőség volt, hogy egyszerre zajlottak a kutatások, így alla prima értesülhettünk az új eredményekről. – Terveik szerint, ha sikerül az európai uniós forrásokat megpályázni, mikor láthatja a nagyközönség a gyalui várkastélyt teljesen felújított állapotban? – Ha az uniós pályázat összejön, abban konkrétan le lesz szögezve a határidő. Általában egy-két éves futamidőre számíthatunk, ami alatt át kell adni az épületet. Különféle parki rendezvényeket azonban tudomásom szerint tervez a Traditio Transylvanica Alapítvány, úgyhogy még számos alkalom lesz a nagyközönség számára akár a helyreállítások műhelytitkaiba is bepillantani. Dr. Weisz Attila Kolozsvári művészettörténész, műemlékvédő szakember. 1975-ben született Marosvásárhelyen. 1999-től a BBTE történelem–művészettörténet szakos hallgatója, 2013-ban szerzi meg PhD-fokozatát Torda város középkori egyházi épületei témából a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetében. 2014-ben Zádor Anna-díjas. A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem oktatója. Demeter Zsuzsa Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. december 1.Kérdéses provokáció előzte meg a sepsiszentgyörgyi ünnepségetSepsiszentgyörgyön idén a szokásosnál többen vonultak fel a Románia nemzeti ünnepén. A háromszéki megyeszékhelyen kedden 12 órakor a csendőrlaktanyától a város főutcáján át a Mihai Viteazul térre való felvonulással kezdődött meg a december 1-i ünnepség. A hivatalos ünnepi rendezvényhez ismét csatlakozott a nemrégiben párttá alakult Noua Dreapta – Új Jobboldal nevű szélsőséges nacionalista szervezet, amely mintegy 50 fiatalt toborzott az „egyesülés menetének” nevezett demonstrációhoz. A többnyire más megyékből érkezett társaság - vélhetően a hatóságok felszólítására - ezúttal nem kiabált magyarellenes jelszavakat, hanem a Székelyföld meglétét tagadó rigmusokra szorítkozott, miszerint „Kovászna és Hargita román föld!, „A román nyelv az egyeduralkodó!”. A Mihai Viteazul térre érve kifeszítették a „Magyar szeparatizmus ellen” és a „Románia nemzetállam, egységes és oszthatatlan” feliratú bannert és egy óriási román nemzeti zászlót. Ezután kezdődött el a hivatalos ünnepség, amelynek során a helyi hatóságok és intézményvezetők koszorúkat helyeztek el a Mihai Viteazul szobornál. A sepsiszentgyörgyi ünnepséget nagyszámú rendfenntartó felügyelte, semmilyen incidenst nem történt a hatóságok tájékoztatása szerint. Antal Árpád: lépjenek fel szigorúan a szélsőségekkel szemben Az elmúlt napokban Antal Árpád polgármester arra szólította fel a rendfenntartókat, hogy szigorúan lépjenek fel azokkal szemben, akik veszélyeztetik az interetnikus és társadalmi békét. Rámutatott, hogy a helyi románsággal szembeni tiszteltből engedélyezték a felvonulást, azzal a feltétellel, hogy azonnal megszakítják a rendezvényt, ha rendbontás történik. Ehhez csatlakozva a Kovászna megyei prefektúra is kiadott egy közleményt, amely szerint megtesznek minden lépést, hogy december 1-i rendezvényeknek ünnepi hangulata legyen, ezért szigorúan büntetnek minden nacionalista, szélsőséges cselekedetet. A kormányhivatal közleménye is arra mutat rá, hogy a hatósági szigorra azért volt szükség, mert az elmúlt években, Románia nemzeti ünnepén Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is rendszeresek voltak nacionalista, szélsőséges incidensek. A sepsiszentgyörgyi zászló titokzatos eltűnése Sepsiszentgyörgyön egyébként a román nemzeti ünnepet megelőzően, hétfőn történt egy zászlós incidens. Mint arról beszámoltunk, hétfőn hajnalra a sepsiszentgyörgyi Állomás negyedi ismeretlen katona szobra mellől eltűnt a román nemzeti lobogó, és Ioan Popa megyei rendőrparancsnok állítása szerint helyébe egy székely zászlót vontak fel. A rendőrparancsnok szerint a zászlós incidens hétfőn reggel 6.30 és 7 óra között történhetett az őrségváltáskor, ezért nem látták az elkövetőket. A rendőrség azonban a nyomozás biztonságára hivatkozva nem kíván részleteket közölni az ügy kapcsán. A román zászló eltűnését egyébként Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki szerint Sebastian Cucu prefektus sietett a helyszínre egy új lobogóval. Érdeklődésünkre egy rendőrségi szakértő rámutatott, hogy még nem került nyilvánosságra olyan fotó, amely a rendőrparancsnok állítását bizonyítaná, és szemtanúk se szólaltak meg annak ellenére, hogy a zászló egy olyan helyről tűnt el, amelyet toronytömbházak vesznek körbe és több ezer személy lakik a környéken. A rendőrségi szakértő szerint hosszas procedúra egy zászló bevonása és egy új lobogó kitűzése. Antal Árpád polgármester szerint egyértelmű provokáció történt, kérdés az, hogy melyik oldalról, ezért felszólította a hatóságokat, hogy mihamarabb azonosítsák és vonják felelősségre az elkövetőket. A sepsiszentgyörgyi polgármester ugyanakkor elítéli a zászlós incidenst. Az ügyben határozottan fogalmaz a sepsiszentgyörgyi Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, helyi tanácstag Mădălin Guruianu, aki közleményében rámutat: az eset egy tömbházakkal körülvett, rendkívül forgalmas útkereszteződésben történt, ezért nehezen elképzelhető, hogy valaki zavartalanul leemeli a román nemzeti lobogót és székely zászlót tűz a helyébe. Guruianu provokációnak minősíti az esetet, és felszólítja a nyomozó hatóságokat, hogy mihamarabb állítsák elő és vonják felelősségre az elkövetőeket, ellenkező esetben, véleménye szerint meneszteni kellene a rendőrség és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) helyi vezetőit. Kovács Zsolt maszol.ro 2015. december 4.Él az amatőr színjátszásCsalóka szivárvány Kovásznán Új darabbal rukkolt elő a kovásznai Pokolsár Egyesület amatőr színjátszó csoportja, amely ezúttal Tamási Áron Csalóka szivárvány című, háromfelvonásos drámájával örvendezteti meg a közönséget, Gazda József nyugalmazott tanár rendezésében. Mint azt már az előző Tamási-darabbal, a Vitéz lélekkel bebizonyították, van igény falvakon az amatőr színjátszásra, az emberek szívesen elmennek egy kis kikapcsolódás erejéig a művelődési házakba. Berecki Árpád, a Pokolsár Egyesület elnöke ennek kapcsán elmondta, a 12 előadást megért darabot nemcsak a kovásznai és csomakőrösi, hanem a szörcsei, ozsdolai, rétyi, berecki, sepsiszentgyörgyi, tamásfalvi és kászonjakabfalvi közönségnek is bemutatták, összesen mintegy 1100 néző előtt. Az új Tamási-művet, a Csalóka szivárványt szintén Gazda József rendezte, akárcsak az 1979–80-as években, az akkori Diákszínpad számára. – Csalóka-e a szivárvány? – teszi fel gyönyörű művével nagy írónk, Tamási Áron a kérdést. S válasza az: igen, csalóka! Mert ugyan ki nem lenne elégedetlen a sorsával? Nemzetünk, népünk gyötrelmesen nehéz sorsával, melynek szükségszerűen része az egyén, a mindenkori egyén sorsa is. A te sorsod, az én sorsom! Valamennyiünké, akik itt, Erdély földjén élünk, s e megtöretett nép, a magyarság sorsának részesei vagyunk. S így joggal érezzük: bizony, jó lenne átbújni a szivárvány alatt. De el tudunk-e bujdosni? Van-e mód arra: megszökni a sorsunk elől? Kilépni belőle? Tamási csupa szépség, csupa költészet műve azt súgja, mondja, majd ordítja, kiáltja: nincs, nincs! Hogy nem menekülhetsz! Nem menekülhet senki! Sorsunkat, melybe beleszülettünk, vállalnunk kell. Harcolhatunk, küzdhetünk, sőt küzdenünk kell a jobbért, de azon belül: a lelkedet nem cserélheted ki! Mert csak így lehetsz hűséges magadhoz s az egyenes úthoz – fogalmaz Gazda József az új darabról. A Csalóka szivárvány szereplői: Ferencz Botond, Tyiák Zoltán, Szász Attila, Tökbandi Rita, Fejér Előd, Tökbandi Barna, Ferencz Kinga, Ferencz István, Berecki Árpád, Fejér Enikő, Tyiák Erika, Kovács Zsolt, Kertész Péter, Ferencz István, Madarasi Rita, Szántó István, Fejér Előd. Súgó Diacon Mónika, ügyelő Benedek Aladár, a technikára pedig Ambarus Gábor vigyáz. A darabot eddig Cófalván és Pákéban mutatták be. Vasárnap 19 órakor a csomakőrösi művelődési házban láthatja a közönség, míg a kovásznai premier december 12-én 18 órakor lesz a művelődési központban. Berecki Árpád hozzátette: jövőben több településen is fellépnének az előadással. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2016. január 12.Háromszéken veszélybe került az otthoni betegápolásHáromszéken veszélybe került az otthoni betegápolás. A munkaügyi minisztérium visszautasította a Diakónia Keresztény Alapítvány és a Caritas háromszéki szervezeteinek állami részfinanszírozásról szóló pályázatát, emiatt kérdésessé vált az otthoni betegápolási szolgáltatás. A 950 háromszéki beteg ápolását végző Diakónia azért nem kapta meg az állami támogatást mert a szaktárca hiányolt egy olyan dokumentumot, amit törvény szerint nem is kellett csatolni a pályázati iratcsomóhoz. A civil szervezet később elküldte a kért dokumentumot és megfellebbezte a pályázata visszautasításáról szóló döntést, de a munkaügyi minisztérium ezeket nem vette figyelembe. A több mint 600 beteg otthoni ápolását végző háromszéki Caritas pedig azért nem kapta meg az állami részfinanszírozást, mert nem találták rendben az egyik székházuk telekkönyvét. A háromszéki civil szervezetek által végzett otthoni betegápolási szolgáltatást a megyei és helyi önkormányzatok is támogatják, de azok csak később fizetik be részüket, magyarázta a sajtónak Tóth Anna A Diakónia háromszéki programigazgatója szerint állami támogatás hiányában kénytelenek csökkenteni alkalmazottaik bérét és nem tudnak ebédjegyeket sem biztosítani számukra. A háromszéki civil szervezetek a februári második pályázati fordulóban ismét benyújtják finanszírozási igénylésüket a munkaügyi minisztériumhoz. Kovács Zsolt marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma 2016. március 9.Biztos kezdet gyermekházat adtak át a sepsiszentgyörgyi ŐrkőnSikeres magyarországi mintára a sepsiszentgyörgyi Őrkő negyedben is beindították a „Ringató – Biztos kezdet gyermekházat”, amely a 0 és 3 év közti roma gyerekek és anyjuk számára biztosít olyan korai képességgondozást, amely hozzájárul a későbbi óvodai és iskolai sikerességükhöz. A gyerekházba naponta várják a roma gyerekeket és anyákat, akik szakemberek irányítása alatt elsajátíthatják a szülői kompetenciákat, illetve közösen játszanak, mesélnek, mondókáznak, rajzolnak és kézműves foglalkozásokat végeznek. Tischler Ferenc sepsiszentgyörgyi alpolgármester az őrkői Néri Szent Fülöp iskolához tartozó képzőközpontban tartott szerdai sajtótájékoztatón emlékeztetett, hogy több évvel ezelőtt döntötték el, hogy az őrkői roma negyedben programokat kell létrehozni, nem lehet hagyni csak úgy hogy létezzen. Három évvel ezelőtt egy szakmai felmérésből kiderült, hogy a nőkkel és gyerekekkel kell kezdeni a felzárkóztatást. Ennek nyomán indították be a „Nő mint esély” című programot, amely révén havonta legalább egy alkalommal szakemberek találkoznak a 14 és 48 év közti őrkői nőkkel, akiknek gyermeknevelési tanácsokat biztosítanak, felvilágosítják őket, hogy tudatosan vállaljanak gyereket, vigyék őket orvoshoz, óvodába, iskolába. Az elmúlt években összesen 528 őrkői asszonnyal foglalkoztak a program keretében. Tavaly Antal Árpád polgármester és Tischler Ferenc alpolgármester meglátogatta a Magyarországon sikeresen működő „Biztos kezdet gyerekházakat” és annak mintájára, a helyi sajátosságokhoz igazítva hozták létre múlt hónapban a „Ringató gyerekházat”, amely az őrkő negyedi iskola képzőközpontjában kapott helyet, és aminek működtetését az Esély Egyesületre bízták. Megelőzhető volna a lemaradás Papp Ágota pszichológus, az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület vezetője a sajtótájékoztatón elmondta: a gyerekház működtetésével reményeink szerint hosszútávon megelőzhetővé válik az oda járó őrkői gyerekek sorozatos lemaradása, iskolai kudarca. Ha az óvodában jó alapokkal indulnak, akkor ez majd a további fejlődésüket, iskolai előremenetelüket, integrálódásukat is segíteni fogja. Az egyesület felmérése szerint a romák által lakott Őrkő negyedben 178 család van ahol 0 és 3 év közti gyerek van, ők tartoznak a program célcsoportjába. Papp Ágota szerint a Ringató gyerekház szolgáltatása ingyenes, annak működését az önkormányzat finanszírozza. Ugyanakkor szigorú feltételeket kell betartaniuk azoknak az anyáknak, akik részt akarnak venni a programban, így a gyerekeknek a szülőkkel (anyával vagy apával) együtt kell részt vennie a programban, a Ringató ugyanis nem gyerekmegőrző. Emellett a szülőknek bizonyos munkákban is részt kell vállalniuk, így az ő feladatuk a játékok rendben tartása, az étel előkészítése és az uzsonnaasztal közös takarítása és más apró megbízatások vállalása, de ugyancsak a szülők bevonásával zajlik a mondókázás, mese, játék, mozgás, festés, rajz, kézműveskedés. Ezek által a ház szolgáltatásait rendszeresen igénybe vevők közösséggé formálódnak, kialakulnak a szokások, rituálék. Papp Ágota szerint további szolgáltatásként nyomon követik a gyermekek fejlődését az esetleges fejlődési zavarok szűrése. Szükség esetén a gyermekeket és szülőket fejlesztő szakemberhez irányítják. Emellett a szülőket megtanítják a gyermeknevelési alapelvekre. Hamarosan sportprogram is indul A Ringató – Biztos kezdet gyermekházban két szociális munkás dolgozik teljes munkaidőben, illetve ugyancsak teljes munkaidőben foglalkoztatnak egy őrkő negyedi roma asszonyt, aki dajkaként dolgozik, de ő az összekötő kapocs a roma közösség és a gyerekház között. A szakmai vezetést, mentorálást az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület részéről pedagógusok, szociális munkások, pszichológus látja el, illetve partnerként tevékenykedik orvos, védőnő és korai fejlesztésben jártas gyógypedagógus. Tischler Ferenc alpolgármester elmondta, hogy a „Nő mint esély” és a „Biztos kezdet gyermekház” programok után hamarosan az őrkői roma férfiak számára is indítanak egy sportprogramot. Focicsapatot alapítanak, ezáltal szeretnének közösséget építeni, és a férfiakat is bevonni közösségi tevékenységekbe. Kovács Zsolt. maszol.ro 2016. március 21.Zarándokút a zűrzavarbanNegyedik alkalommal szervezte meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a pedagógusok lelki napját. Ezúttal az irgalom és a szeretet átalakító erejéről szólt az interaktív előadás. Benedek Ramóna hitoktató köszöntötte a nagyváradi Posticum központban összegyűlteket, s mutatta be Bereczki Silvia segítőnővért, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek marosvásárhelyi rendházának főnökét, a rend tartományfőnökének tanácsosát, a Vasárnap katolikus hetilap felelős szerkesztőjét, a Keresztény Szó szerkesztőjét, aki egyúttal fizikatanárként is dolgozott. Kiszakadva Benedek Ramóna elmondta, a rendet második családjaként tekinti, s reméli, hogy az előadás segítséget nyújt majd az önmagunkra és egymásra találáshoz. „Húzzuk ki ezt a napot a naptárunkból és adjuk át a Jóistennek” – hangzott el. Böcskei László megyés püspök köszöntötte a jelenlévőket, majd arról szólt: a római templomok felé zarándokok számára kialakított utak vezetnek, melyek folyosóként hatnak a hétköznapi zűrzavar közepette. A zarándokok imádkozva haladnak végig ezeken, kiszakadva a mindennapok tumultusából – s ez a lelki nap is egyféle folyosó a tumultus közepette, hiszen szükségünk van egy lelki időre, segítségre abban, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból és egy kegyelmi időt éljünk át. Főleg a pedagógusoknak fontos ez, hogy küldetésükben meg tudjanak állni, s meg tudják ismertetni az utat a gyerekekkel, a szülőkkel. Tanúságtétel Bereczki Silvia nővér a későbbiek során elmondta: örül, hogy van egy ilyen lehetőség, alámerülni a Jóistennel és aztán felbukkanni az embereknél, s nem utolsó sorban azoknak a tanároknak a tanúságtétele, akik nem hittant tanítanak, hatásosabb lehet, mint a többieké, a diák pedig másképp viszonyul ahhoz a tanárhoz, akit átjárt Isten szeretete. „Helyezzük a Jóistenbe a mindennapjainkat, a Jóistennek helye van a mindennapjainkban. Legyen ez a nap kontemplatív hallgatás Isten felé” – hangzott el. Mind az irgalom, mind a szeretet a Jóisten neve, s mindkettő összetartozik. Vannak pillanatok, amikor valakinek a szíve megesik rajtunk – amikor olyannak szeretnek, amilyenek vagyunk – ez az irgalom legtisztább kifejeződése. Szükségünk van erre, hiszen mindannyian tisztítótűzben vagyunk, a Jóisten szeretete kiéget belőlünk mindent, ami nem szeretet. Töltekezés A későbbiekben a jelenlévők egy, a Szentháromságot és az embert ábrázoló alkotást kontempláltak, majd megosztották egymással élményeiket. A rendezvény második érsze során a Szentírással kapcsolatos foglalkozások voltak, a lelki nap imával és kiértékeléssel ért véget. Amint Dr. Kovács Zsolt püspöki irodaigazgatótól megtudtuk, a lelki napot mindig a húsvéti készülődés időszakában szervezik, s a római katolikus hitoktatókon keresztül hívják meg az egyházmegye katolikus pedagógusait az egynapos foglalkozásra. A pedagógusok ugyanis mindig csak adnak, nevelnek, ezért fontos, hogy az ő nevelésük, lelki töltekezésük is biztosítva legyen. Ilyen alkalmakkal egyúttal ismerkednek is, hiszen a nagyváradiak mellett ezúttal is érkeztek többek között Érmihályfalváról, Szalontáról, s a Szilágyságból is. Neumann Andrea. erdon.ro 2016. március 23.Magyarul a görög és római történelemrőlIdéntől már szervezett keretek között tanulhatják a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia karának történelem és régészet szakos hallgatói a Fekete-tenger vidékének görög, hellenizmus és római kori történetét egy olyan oktató előadásában, aki kifejezetten erre a korszakra szakosodott, sőt a klasszikus görög szövegek műfordításában is jártas. Ez a tanár a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karának dékánhelyettese, Forisek Péter egyetemi docens, aki immár a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet (KMTI) társult oktatójaként is dolgozik. A történeti intézet és a magyar tannyelvű felsőfokú oktatás célirányos fejlesztésére irányuló törekvésekről Molnár-Kovács Zsolt egyetemi docenssel, a BBTE Régészeti és Művészettörténeti tanszékének vezetőjével, Forisek Péterrel pedig tantárgyának főbb irányvonalairól beszélgettünk. Szabadság (Kolozsvár) 2016. május 12.Háromszék továbbra is kiáll a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése mellettLassan évtizedekben lehet mérni, mióta próbálja az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, illetve specifikus igényeit az Európai Unió jogalkotásában szempontként érvényesíteni a magyarság – emlékeztetett Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke. Mint ismeret, 2013-ban több magánszemély kezdeményest nyújtott be több nemzeti kisebbség képviselőjeként az Európai Bizottsághoz, azzal a céllal, hogy a nemzeti, nyelvi régiók sajátos védelemmel rendelkezzenek az Európai Unióban. A kezdeményezés számos országból talált támogatókra. A kezdeményező bizottság tagjai közt szerepelt: Izsák Balázs, Románia, Székelyföld, Dabis Attila, Magyarország, Boldoghy Olivér, Szlovákia, Felvidék, Dudda Roland, Ausztria, Gillet Pierre, Belgium, Jeursen Franciscus, Albert Bernardus, Hollandia, Martiarena Miren, Spanyolország, Baszkföld, Őry Péter, Szlovákia, Felvidék, Publik Antal, Svédország, Schmalcz Andreas Németország, Xucla Jordi Spanyolország, Katalónia. A kezdeményezést az Európai Bizottság 2014-ben elutasította. Ezt követően az SZNT nevében Izsák Balázs és Dabis Attila, Magyarország és Kovászna Megye Tanácsának támogatásával fellebbezett a döntés ellen, ám az Európai Bíróság elutasította az óvást. Tamás Sándor Brüsszel döntését minősítette Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök a döntéssel kapcsolatban elmondta: „Számítottunk arra, hogy ezt a döntést hozza majd a bíróság: az Európai Unió, rendkívül finoman fogalmazva, fél a nemzeti kisebbségi jogok felvállalásától. A nemzeti kisebbségek problémáinak megoldását a szőnyeg alá seprik, olyan érvekre támaszkodva, amelyeket elfogult politikumtól, bíróságoktól hallhattunk. Persze mondhatnánk azt, hogy akkor semmi értelme sem volt az egésznek, de ez nem igaz. Brüsszelben egyszerűbb félrenézni, ha a magyar egyetemekről, nyelvi jogokról, szimbólumhasználatról, vagy akár a Mikó-ügyről van szó” – mondta a tanácselnök. Tamás Sándor elmondta, hogy amikor egyetlen megyei önkormányzatként támogatták a fellebbezést, tudatosan tették, hogy Brüsszelben ismét megvitassák a kérdést. „Szlovákia és Románia képviselete is visított – én azt mondom, hogy jól is tették, mert ezáltal nekünk segítettek, hiszen mediatizálták ezt a problémát. Ebben a helyzetben az első lépés, hogy rajtunk kívül más is tudjon a probléma létezéséről. Ez nem győzelem, sőt iszonyatosan távol van attól, ellenben egy olyan kiindulópont, amibe belekényszerültünk, belekényszerítettek bennünket” – mondta. Tamás Sándor hozzátette: fontosnak tartja, hogy a most született döntést Izsák Balázsék megfellebbezték. „Ettől nyilván nem változik meg az eurokraták gondolkodásmódja, de most nem is az a cél: azt akarjuk elérni, hogy olyanok legyünk, mint a kavics a cipőben, ideig-óráig lehet mellőzni, de amikor a talpat már nagyon szúrja, akkor muszáj, kell a kérdéssel foglalkozni. Ezek után nyilvánvaló, hogy továbbra is támogatjuk ezt a kezdeményezést!” – hangsúlyozta. Kovács Zsolt maszol.ro 2016. június 10.Huszártoborzó: végiglovagolták Háromszék településeitA Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület hétvégén, hetedik alkalommal szervezi meg a Háromszéki Huszártoborzót. Június 11 és 12-e között szombaton és vasárnap Kovászna Megye Tanácsának és az esemény útvonalába eső háromszéki települések önkormányzatainak támogatásával a toborzó csapatok a hajdani Miklósvárszék településeit járják végig, hogy felelevenítsék a régi katonai szokást, a huszártoborzást. A szervezők felkérnek minden hagyományőrzőt valamint székely lovasembert, hogy egyenruháját vagy nemzeti viseletét magára öltve csatlakozzon, ugyanakkor meghívják Háromszék civil lakosságát, hogy kövesse nyomon a csapatok vonulását a kijelölt útvonalon, és tapasztalja meg, hogyan csalogatták zászlaik alá a hadba vonuló huszárok és honvédek a székely regrutákat. Kádár László huszárőrnagy lapunknak elmondta: a mai ember számára a huszártoborzó lehetőséget teremt megismerni a székelység ezer éves katonai múltját és történetét, másrészt a látvány miatt is érdemes csatlakozni az eseményhez. A háromszéki hagyományőrzők a hajdani toborzások legbékésebb módját mutatják be, mutatott rá a huszárőrnagy, aki szerint azt elevenítik fel, ahogyan a hadsereg tisztjei és veteránjai megjelentek a településeken, köztereken vagy kocsmákban szóba álltak a helybéliekkel, együtt italoztak, összebarátkoztak majd kihívták egymást egy verbunkos táncra. Sokszor azzal sikerült meggyőzni a férfiakat, hogy ha csatlakoznak a hadsereghez ilyen életük lesz. Ha valamelyik helybéli férfi elfogadta a felkérést és kezet fogott majd ivott a katonák borából, csákót tettek a fejére és akkor már nem volt visszaút, mennie kellett katonának, magyarázta Kádár László. A toborzók pénteken este gyülekeznek Bölönben, ugyanis mindannyian 40 – 80 kilométert lovagolva érkeznek a rendezvényre. Szombaton reggel 9 órakor szervezik az első toborzót a bölöni Erzsébet parkban, majd Nagyajtán, Középajtán, Miklósváron, Köpecen toboroznak és este Barótra érkeznek, ahol este huszárbált szerveznek. Ekkor avatják huszárrá azokat, akiket korábban regrutáknak választottak. Az avatási ceremónián „kardlappal illetik az újdonsült huszárok ülepét”, majd mikor ezen átestek, el kell fogyasszanak egy pohár bort és kezet fogjanak a tisztikarral, mondta Kádár László, aki szerint az felavatott huszárok számára másnap nem mindig esik könnyen a lovaglás, de ez is hozzátartozik a huszárélet kihívásaihoz. Kádár László szerint Barótról vasárnap reggel 8.30-kor indulnak tovább és Olasztelek érintésével látogatják meg Felsőrákost, majd visszatérnek Barótra, ahol délben 12 órakor a városközpontban tartanak huszártoborzót. Kádár László szerint három éve már jártak Erdővidéken, de akkor nem sikerült a térség minden településén toborozni, viszont az idei esemény után elmondhatják majd, hogy Háromszék minden települését végigjárták az elmúlt évek során. A toborzások során a jelentkezők először regrutákká válnak, majd ha megfelelő magatartást bizonyítanak, vállalják kihívásokat és bebizonyítják a helytállásukat később huszárok lesznek belőlük. A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesületben nem csak lovas huszárok tevékenykednek, hanem vannak gyalogosok és hagyományőrző tüzérek is. Az egyesületnek több mint 80 tagja van, akiknek többsége az elmúlt évek toborzói révén csatalakozott, közülük mintegy 45-en lovas huszárok. Kádár László szerint majd minden hétvégén szerveznek gyakorlatokat amikor bemutatókra készülnek, illetve felelevenítenek hajdani nagy csatákat is, így eddig bemutatták a madéfalvi veszedelmet, a kökösi csatát, a nyerges tetői csatát, most pedig készülnek a marosmenti lófuttatásra, ahol a segesvári csatát elevenítik fel. A huszárőrnagy rámutatott kizárólag hagyományőrző tevékenységgel foglalkoznak, és a hatóságoktól rendelkeznek mindenféle engedéllyel. A huszárőrnagy szerint a hagyományőrzők egy része saját maga készítteti el egyenruháját, de inkább az jellemző, hogy egyesületeken keresztül pályáznak a ruházat költségeire. A legolcsóbb huszárruha 500 euróba kerül, de egy tiszti egyenruha ára meghaladhatja az 1000 eurót is. Továbbá, aki lovas huszárnak készül alapfeltétel, hogy legyen saját vagy kölcsön kapott lova, amivel a gyakorlatokon, bemutatókon részt tud venni. Kádár László szerint átalakulóban van Székelyföldön a ló használata, hiszen évtizedekkel ezelőtt elsősorban mezőgazdaságban, fakitermelésben használták a lovat, kevésbé lovaglásra, ma viszont már egyre inkább elterjedőben van a hobbi lovaglás és sok a hagyományőrző lovas huszár is. Kovács Zsolt maszol.ro 2016. június 13.Nem vagyok primadonna!Ürmösi-Incze Mária az évad legjobb női táncművésze „Szeretem a színpadot akkor is, ha táncolni, akkor is, ha beszélni kell. Színpadon vagyok önmagam, ott szabadulok fel, és tudok olyan dolgokat megmutatni magamból, amit az életben is megmutathatnék, de furcsán néznének rám az emberek” – fogalmazta meg Ürmösi-Incze Mária Terézia, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes táncosa, aki Erdélyben elsőként kapta meg idén a Magyar Táncművészek Szövetsége által odaítélt Az évad legjobb női táncművésze-díjat néptánc kategóriában. Kovács Zsolt – Miként választotta hivatásának a táncot? – Kézdivásárhelyen születtem, és ott találkoztam a tánccal. Már kisiskolásként jelen voltam a Madisz-klubban, az Istvánfi Csilla által tartott gyerektáncházakban, ahol inkább játékokat tanultunk, és megszerettem. Később eljártam felnőtt-táncházakba, mert jól esett a fülemnek és lábamnak a néptánc, és ez a dallamvilág. Fiatalon mostani tánckarvezetőmtől, Tekeres Gizellától tanultam táncolni. – Mennyire tartja fontosnak, hogy a gyerekek, a saját gyerekei is megismerkedjenek a tánckultúránkkal? – Hosszú ideig tanítottam, és néhány éve ismét foglalkozom kisgyerekekkel. Játszva kell belopni testükbe, lelkükbe és szívükbe a néptáncokat. Már óvodáskorban meg kell tanítani őket a népi játékainkra. Például ma könnyebb újévkor petárdázni, holott lehetne karikás ostorozni. A fiam már tud az ostorral bánni, ami készséget is fejleszt. Ma a hagyományos viseleteink, táncaink muzeális értékként vannak beállítva, pedig ezek csak a külföldiek számára muzeális értékek, a mi életünkben jelen kell lenniük. Mi – tévesen – azt tartjuk, hogy a székely ruha ünneplő viselet. Gyerekeimben és tanítványaimban is fel szeretném ébreszteni a tánckultúránk és a hagyományos viseleteink iránti igényt. A közönséget nem lehet becsapni – Hogyan lesz a néptáncosból táncművész, majd közülük is az évad legjobbja? – A tánchoz sok alázat és nyitottság kell, egy táncosnak szerénynek kell lennie. Amikor azt mondták rám, hogy táncművész, kicsit megijedtem. Erdélyben nem kapunk budapesti táncművészeti főiskolás képzést, amely ad az embernek egyfajta magabiztosságot. Mi többnyire táncházakból, tánccsoportokból kerültünk színpadra, és a hivatásos együttesek keretében kapott képzés révén váltunk táncművészekké. Magas szinten kell művelni a táncot, mert a közönséget nem lehet becsapni! Mint ahogy ömagunkat sem jó becsapni: gyakorolni kell, megismerkedni többfajta tánckultúrával és táncstílussal, más népek táncával, a kortárs mozgáskultúrával, amelyek elsajátítása vezet ahhoz, hogy olyan testkontrollal rendelkezzünk, amit színpadon tudunk kamatoztatni; ez tesz táncművésszé. Jól esett olvasni a díj alatt, hogy Ürmösi-Incze Mária táncművész… – Melyik előadás volt pályafutása során a legmeghatározóbb? – Szerencsés vagyok, mert sok híres emberrel dolgozhattam, köztük Tímár Sándor és Böske, Novák Ferenc „Tata”, Mihályi Gábor, Könczei Árpád, Orza Călin, Furik Rita, Horváth Zsófia, Ivácson László nevét említhetném, akik jelentős szerepeket osztottak rám. Legmeghatározóbb élményem mégis az Osonó Színházműhely vezetőjével, Fazakas Misivel való együttműködés, amikor a Farsangot készítettük. Volt előadás, aminek az élményét mai napig keresem. Ez a munka arról szólt, hogy mindenki felelős mindenkiért és mindenért, ami történik az előadásban. Az Osonó azért is különleges volt, mert inkább színészekként voltunk jelen, mint táncosként. Fazakas Misi ragaszkodott, hogy a darab jelen idejű és őszinte legyen. Volt megszólalás, amit ránk bízott: „azt mondd ki, amit akkor gondolsz, de ne csak beszélj, hanem a gondolat jusson el a közönséghez”. Elhangzott a színpadon olyan őszinte vallomásom is, amin utólag megdöbbentem: az, amikor kimondtam, hogy 15 éve vagyok hivatásos táncos, de édesapám egyetlen előadásomat sem látta, mert úgy gondolja, ez nem egy rendes szakma. Nem mindig a férfi vezet! – A Háromszék Táncegyüttesnél adatközlőkkel, de híres koreográfusokkal is dolgozott. Mit tettek hozzá ők a művészetéhez? – A táncegyüttes keretében is találkozunk adatközlőkkel a népzene- és néptánctalálkozók alkalmával, sajnos, kiöregedőben vannak, és egyre kevesebben vannak jelen ezeken a találkozókon. Én viszont odamentem az adatközlőkhöz. Jártam mezőségi, széki, moldvai falvakban vagy a Gyimesekben és Felcsíkon is. Táncolhattam egy színpadon Zsukás Gyuszi bácsival, vagy énekelhettem együtt Zerkuláékkal. Ők egyszerű és nagyszerű emberek. Azt tanultam meg tőlük, hogy az életük van benne abban a tíz figurában, amivel rendelkeznek. Mi azért táncolunk sok figurát, mert megtanultuk minden adatközlő táncát. A tánc megismeréséhez sokat tett hozzá, hogy táncolhattam adatközlőkkel. Kiderült számomra, hogy bár úgy tanítják, a férfi „vezet”, de az adatközlők lehetőséget adnak az asszonynak is kibontakozni, a férfi is alkalmazkodik, nem csak az asszony. Nem mindegy, hogy videóról tanulod a táncokat vagy adatközlőktől. – Összetett karaktereket formált meg, így a Csongor és Tündében Ilmát, a Helység kalapácsában az Amazontermészetű Mártát, az Ördögváltozásban a Kocsmárosnét. Mennyire tartja fontosnak táncelőadásban a színészi teljesítményt? Néptánc vagy táncszínház? – Néptánc is tud táncszínház lenni, amikor elmesélünk egy falusi lakodalmat, és ehhez néptáncos elemeket használunk. Ugyanakkor nehéz egy történetet a színpadon úgy bemutatni, hogy ne legyen belőle népszínmű. A Háromszék Táncegyüttesnél azért is találtam meg a helyemet, mert inkább táncszínházi produkciókkal foglalkozunk. Ma a táncszínház az, ami a néző számára inkább érthető, ezért a folklórelőadásnak is adunk egy történeti keretet. Szeretem a színpadot akkor is, ha táncolni, és akkor is, ha beszélni kell. Színpadon vagyok önmagam, ott szabadulok fel, és tudok olyan dolgokat megmutatni magamból, amit az életben is megmutathatnék, de furcsán néznének rám az emberek, viszont a színpadon elfogadják. „Mindenhol magamat adom” – Mit jelent ön számára a rangos szakmai kitüntetés, és az, hogy Erdélyből először kapta meg az évad legjobb női táncművésze díjat? – Először tehernek éreztem, mert úgy gondoltam, ezzel megpecsételtek, és többletfelelősséggel jár. A környezetem, kollégáim, családom, ismerőseim gratulációi viszont megnyugtattak, hiszen meggyőztek, hogy az eddigi munkám van benne. A díjtól lendületet is kaptam, terveim vannak, habár harmadik gyerekünket várjuk, de a jövő évi gálaműsorra szeretném az egész családot elvinni, ugyanis az a szokás, hogy az előző év díjazottjai táncolnak. Úgy gondolom, van táncolnivalóm, és ki is akarom táncolni magamból. Szeretnék egy egyéni előadást is, amely premier lenne, hiszen tudtommal hivatásos táncos Erdélyben nem tartott még egyéni előadást. – Mennyire összeegyeztethető a tánc az anyasággal és családdal? – Amióta anya vagyok, sokkal értékesebb dolgokat tudok beletenni a táncomba, sokat fejlődtem emberként, ezáltal táncosként is. Az anyaság csak pozitív dolgot adott, ezért vállaltam be a harmadik babánkat is. Igaz, ez sok nehézséggel jár, hiszen a turnézások miatti távollétek során a gyerekeimmel való foglalkozásokból faragok le. Én viszont mindenhol magamat adom, nem vagyok a színpadon primadonna és itthon anyuka. – Mit csinál, amikor nem táncol? – Szabadidőmben főként anyuka vagyok, illetve tanítok. Miután kiköltöztünk Árkosra, beolvadtunk a közösségbe. Férjem református, én pedig unitárius vagyok, és mindkét egyházközség tevékenységében részt veszünk, ugyanakkor éneklünk a Régeni Áron Dalárdában, és van, amikor az istentiszteletek alkalmával gyerekfoglalkozást tartok. Ürmösi-Incze Mária-Terézia 1978-ban született Kézdivásárhelyen, 1996-ban érettségizett a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban. 1996–1998 között helyettes angoltanárként dolgozott két kézdivásárhelyi általános iskolában. 1998–2002 között a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, 2002 őszétől a Háromszék Táncegyüttes tagja. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. július 25.Barabás László: száz év után lett magyar alpolgármestere BrassónakA Brassói magyar közösség összefogásának köszönhetően közel 100 év után lett ismét magyar alpolgármestere a Cenk alatti városnak. A helyhatósági választások után az RMDSZ jó tárgyalási pozícióját is felhasználva Barabás László tanácstag lett az egyik alpolgármester. Interjúnk az új magyar polgármestereket és alpolgármestereket bemutató cikksorozatunk része. Hány év után lett ismét magyar alpolgármestere Brassónak? 1918 óta nem volt magyar alpolgármestere Brassónak, ahol a lakosság közel hét százaléka vallotta magát magyarnak. A 253.200-as városban 16.551 fős a magyar közösség. A Brassói magyarok összefogásának köszönhetőek az idei jó választási eredmények, amelyek révén magyar alpolgármestere lett a városnak és magyar a megyei tanács egyik alelnöke is. Ön új arcnak számít a Brassói közéletben. Hogyan lett alpolgármester? Jól ismerem a helyi adminisztrációt és a dekoncentrált intézmények működését. 2012-ig az Olt-medence Vízügyi Igazgatóságán voltam igazgató. Hat megye vízügyi igazgatóságával, tíz igazgatóval, hat prefektúrával kellett együtt dolgozni. Az RMDSZ-nek megalakulása óta vagyok tagja, de mindeddig nem vállaltam politikai tisztséget. Az önkormányzati választásokon tanácsos jelöltként indultam az RMDSZ színeiben, akkor még azzal számoltunk, hogy két-két tanácsosi tisztséget sikerült szerezni a Brassó városi illetve a Brassó megyei önkormányzatokban. A magyar közösség összefogásának köszönhetően a megyei tanácsban sikerült három tanácsosi helyet, a Brassói tanácsban pedig két tanácsosi helyet szerezni, és az RMDSZ jó tárgyalási pozícióját is felhasználva alpolgármesteri és alelnöki tisztségeket is szerezni. A Nemzeti Liberális Párttal (PNL) és a Népi Mozgalom Párttal (PMP) való megállapodás révén a liberális párti támogatással, de függetlenként induló George Scripcaru polgármester munkáját egy RMDSZ-es és egy PMP-s alpolgármester segíti. Hogyan vette át a tisztséget és milyen feladatköröket kapott? Nem volt idegen számomra az adminisztrációs munka, és intézményvezetőként már korábban is kapcsolatban voltam a Brassói önkormányzattal és az ott dolgozókkal, így ismertük egymást. Az alpolgármesterek feladatköreit a polgármester határozza meg. Én az urbanisztikai, területrendészeti, és az építkezési engedélyek kibocsátásáért felelős igazgatóság-, a technikai igazgatóság-, a gazdasági igazgatóság koordinálását, a beruházások életbe ültetését, a hidak, utak és műemléképületek, parkok, terek, zöldövezetek, rezervátumok fejlesztését valamint a kóbor kutyákért felelős szakosztály és az állatkert felügyeletét kaptam feladatnak. Sikerült-e már felmérni az állapotokat, átvenni a munkaköröket? Július 1-től kezdtem dolgozni alpolgármesterként, így még mindig zajlik az állapotfelmérés. Naponta találkozok az általam irányított osztályok, igazgatóságok dolgozóival illetve minden nap a terepen is megvizsgálom a jelenlegi állapotokat, a befektetések helyszíneit. Melyek a legsürgősebben megoldásra váró kérdések? A már elkezdett beruházásokat kell befejezni, például a Brassópojánai szabadidőközpont több mint 90 százalékban kész van, ezt kell befejezni, de a Pojánában tervezett parkolók kivitelezését újra versenytárgyalásra kell kiírni. Miben tudja segíteni a Brassói magyar közösséget az, hogy magyar alpolgármestere van a városnak? A politikai pártok által megkötött együttműködési protokollum tartalmazza az infrastrukturális, a gazdasági növekedést célzó fejlesztések mellett a magyar oktatási intézmények és kulturális projektek, illetve kisebbségjogi ügyek támogatását is. A nyári vakáció alatt a tanintézmények, az osztálytermek és sportpályák rendbetétele jelent prioritást. Konkrét lépések történtek már az Áprily Lajos Főgimnázium udvarának és sporttermének felújítása valamint a 11-es óvodánál és a 15-ös iskolánál elkezdett munkálatok folytatása érdekében. Ugyanakkor az egyházakat támogatjuk az építkezési engedélyek megszerzésében és az egyházi valamint műemlék ingatlanok feljavítása érdekében. Szeretnék hozzájárulni a repülőtér tervének megvalósításához, hiszen gazdasági szempontból meghatározó lenne városunk számára, de a többségben magyarok lakta Kovászna és Hargita megye számára is. Az RMDSZ a Nemzeti Liberális Párt és a Népi Mozgalom Párt Brassó megyei szervezetei által megkötött együttműködési megállapodás tartalmazza az oktatás és a kisebbség anyanyelven való tanulásának támogatását, a csökkentett létszámú magyar osztályok működtetését, iskolabuszok biztosítását, Brassói magyar bölcsőde kialakítását. A megállapodás alapján támogatják a magyar hagyományőrző eseményeket és a többnyelvű feliratok kihelyezését, segítik a magyar vonatkozású emléktáblák állítását és műemlékek feljavítását, illetve célként tűzték ki, hogy a Brassói kulturális eseménynaptárban helyet kapjanak a magyar rendezvények. Kovács Zsolt maszol.ro 2016. augusztus 31.Pista bá, a furfang-figuraVilágjáró székely ajándéktárgy Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön született, de már a világ minden táján megfordult a kackiás bajszú, posztólajbiba öltözött, „nagy, fafejű székely”, az első Székelyföldi ajándékfigura. Pista bá teljes mértékben helyi termék, hiszen erdővidéki juharfából készül Sepsiszentgyörgyi műhelyben. A kabalafigura a Székelyföldi kirakodóvásárok állandó szereplőjévé vált, alkotója, Vrabie Kovács Zsolt – közismert nevén Csuri bácsi – Sepsiszentgyörgyi formatervező jó példája annak, hogyan lehet egy jó ötletből virágzó üzletet építeni, és egy Székelyföldi márkát felfuttatni. Csuri bácsi elmondása szerint Pista bá kényszerhelyzetben született, szükségét látta, hogy a sok kínai áru mellett készüljön egy igazi Székelyföldi ajándéktárgy is. Az alkotó elmesélte, egyik magyarországi tartózkodása során barátai felpakolták számos jellegzetes hortobágyi ajándéktárggyal, majd pár hónapra rá vendégségbe érkeztek Erdélybe. Ekkor szembesült azzal, hogy nem találni olyan ajándéktárgyat, ami a térséget jelképezné, ezért készített néhány Székelyföld formájú hűtőmágnest. Ezt követően jött a gondolat, hogy üzletszerűen kellene székely ajándéktárgyat gyártani, de a hűtőmágnes kevésnek tűnt számára. Biciklibalesetből származó többhónapos kényszerpihenője alatt tervezte meg az első „nagy fafejű székely” figuráját, amivel 2013-ban mutatkozott be a Sepsiszentgyörgyi karácsonyi vásárban. Ezt követően beindult Pista bá világjáró karrierje. Az elmúlt években a Facebookon megjelent fotók százai tanúskodnak róla, hogy a kockafejű székely a világ majd-minden országába eljutott már, alkotója szerint még csak az Antarktiszon és a világűrben nem készült fotó róla. Időközben, részben a megrendelők igényeire válaszolva, megjelentek Pista bá családtagjai is. A kockafejű székely felesége, az Asszony például egy krajovai férfi hosszas ösztökélésére készült el. Ebből a modellből idén Csíksomlyón, az Ezer székely leány napján is rengeteg fogyott. Csuri bácsi meseszerű történetet szeretne az ajándékfigurákból alkotni, ezért elkészítette Pista bá apját, komáját, ivócimboráját, huszár és vadász rokonait is, akiknek sora egyre bővül. Ugyanakkor Pista bá és családja történetéről egy rajzfilm is készült, amely a YouTube-on megtekinthető. Vrabie Kovács Zsolt eleinte kézifűrésszel vágta ki az erdővidéki juharfából készült figurákat, de ahogy nőtt a Pista bá iránti igény, át kellett térnie körfűrészre, a festés javarészt továbbra is kézzel történik. A figura posztólajbija is gépiesítve készül, hiszen az első száz mellény kivágása után a felesége azt mondta, ezt így tovább nem folytatja. Csuri bácsi nem számolta össze, hogy az elmúlt három évben hány Pista bá-figurát készített és értékesített, de a vásárokban rendszerint előfordul, hogy két-három darabot elajándékoz olyan gyerekeknek, akik meg szeretnék ugyan vásárolni, de szüleik ezt nem engedhetik meg maguknak. Az elején napi nyolc figurát tudott elkészíteni, ma már napi 130 darabot állít elő a műhelyében. Kezdetben „köpcösebbek” voltak, és mivel a súlypontjukat nem tudták középre tenni, rendszerint eldőltek, ezért idővel javítottak a figurák formáján, jelenleg a 2.2-es verzió készül. Egy Pista bát díszdobozban 29 lejért értékesít az alkotója, aki egész Európában levédte a székely ajándékfigura formáját és nevét. Kizárólag ő értékesíti vásárokon és a Facebookon, illetve olyan üzletekben helyezte el, amelyek őt keresték meg, és elfogadták a feltételeit. Azt mondja, vállalkozása egy jó ötleten alapszik, de a sikerhez kitartóan kell dolgozni, folyamatosan kell fejleszteni és népszerűsíteni termékét. A Pista bá Facebook-oldalának például több mint 7000 követője van. Csuri bácsi a Székelyföldi vásárokat járva azt tapasztalja, sok szép kézművesáru van, ám nem elég azokat legyártani, elengedhetetlen a marketingtevékenység is a felfuttatásukhoz. Fontos továbbá az ajándéktárgy hitelességének megőrzése is, ezért arra kell vigyázni, hogy a kézművestermékek ne keveredjenek tömegtermékek közé. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. szeptember 7.Ideiglenesen kitűzik a román zászlót a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyáraA háborús veteránok iránti tiszteletből csütörtökön ideiglenesen kitűzik a Sepsiszentgyörgyi városháza tornyára a román zászlót. A Sepsiszentgyörgyi román közösség képviselői ezt követően azt követelik, hogy a magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen. Sepsiszentgyörgyön minden évben, szeptember 8-án katonai parádéval, ortodox istentisztelettel és koszorúzással ünneplik meg, hogy a román hadsereg 1944-ben ezen a bevonult a Háromszéki megyeszékhelyre és „felszabadította a várost a horthysta–fasiszta uralom alól”. Mint ismert, tavaly a városháza épületének felújítási munkálatai miatt az épület tornyán nem lehetett kitűzni a román zászló, ezért Gabriel Oprea akkori belügyminiszter az érintettek felelősségre vonását és megbírságolását kérte. Ezt követően Sebastian Cucu prefektus az ügyészséghez fordult mert mint mondta: a román zászló kitűzésének az elutasítása felháborította a román közvéleményt és állítása szerint a városháza elutasító álláspontja kimeríti a fasiszta, rasszista, xenofób, legionárius és háborús bűnök elleni törvény előírásait. Antal Árpád: egy napig lesz ott Az idei megemlékezés kapcsán Antal Árpád polgármester elmondta: műszakilag kivitelezhetetlen, hogy a zászló a állandó jelleggel felkerüljön a városháza tornyára, viszont a veteránok iránti tiszteletből egy napra, ideiglenesen megoldják. Az elöljáró magyarázata szerint a városháza épületének felújításakor az eredeti tervek szerint visszahelyezték a torony tetejére a csúcsdíszt, amelyre egy villámhárítót is beépítettek. Hozzátette: a polgármesteri hivatal épületének homlokzatán, helyén van a törvény által előírt összes zászló. A magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen A román hadsereg 72 évvel ezelőtti Sepsiszentgyörgyre való bevonulására való megemlékezés előtt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi tanácsosa, Andrei Cochior a magyar vezetők jelenlétét hiányolta az ünnepségről. Az eseményen általában nem vesznek részt a magyar elöljárók, hanem egy román párt helyi tanácsosát szokták megbízni, hogy képviselje az önkormányzatot. A Sepsiszentgyörgyi tanács keddi, rendkívüli ülésén Andrei Cochior felhívta képviselő társai figyelmét, hogy beiktatásukkor esküvel fogadták, hogy részt vesznek minden olyan eseményen, ahová hívják. A szociáldemokrata tanácsos kifejtette: ő minden tanácsülésen jelen van, ezért lemond táblajátékáról és műtétjéről is, ezért nem érti az ünnepségeken miért nem tudnak mindannyian részt venni. Válaszul Sztakics Éva alpolgármester kifejtette: nem kívánja újraélni azt az időt, amikor kötelező volt bizonyos ünnepségeken részt venni. Az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi frakciójának vezetője, Miklós Zoltán leszögezte: a tanácstagok esküjükben arra tettek fogadalmat, hogy tiszteletben tartják az Alkotmányt, a törvényeket és képviselik a Sepsiszentgyörgyi polgárok érdekeit, nem azt vállalták, hogy ünnepségeken vesznek részt. Hozzátette: lehetne közös ünneplés is, ha a magyar közösség nagyobb tiszteletet kapna a román államtól, ha megadják a 98 éve Gyulafehérváron megígért jogokat. Kovács Zsolt maszol.ro 2016. szeptember 27.Tamás Sándor a kvótareferendumról: Markó Bélából a múlt sérelmei beszélnek„Előre borítékolható, hogy a magyarországi kvótanépszavazás ügyében a Székelyföldiek többsége Orbán Viktor politikáját támogatja” – nyilatkozta a Maszol érdeklődésére Tamás Sándor. Az RMDSZ Kovászna megyei elnöke Markó Béla volt szövetségi elnöknek egy lapinterjúban kifejtett álláspontjára reagált, amely szerint „nem helyes olyasmiről szavazni, aminek aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki”. A szenátor a kvótareferendumon való erdélyi részvételre utalt. Az interjúban kifejtette azt is, hogy szomorúnak tartja a népszavazást megelőző „gyűlöletkampányt”. „Háromszéken az a fontos, amit az emberek akarnak, nem az, amit Markó Béla elnök úr ebben a kérdésben nyilatkozott, mert látjuk, hogy a Székelyföldi embereknek, természetes módon fontos ügy a magyar állampolgárság és az ezzel járó jogok, így a szavazásban való részvétel és a népszavazás kérdése” – mondta Tamás Sándor. A politikus úgy fogalmazott: „valószínű Markó Béla elnök úr nyilatkozatából a múlt sérelmei beszélnek, szerintünk pedig a jövőt kell építeni, ami megítélésünk szerint az erős magyar nemzet”. Hozzátette: a kettős állampolgárság révén a magyar állam visszaadta az erdélyi magyar közösségnek a lehetőséget, hogy befolyásolhassa a nemzetet érintő kérdéseket, és ennek egyik példája a népszavazás is. „Nekünk, székelyeknek kötelességünk részt venni az október 2-án sorra kerülő népszavazáson, ezért arra buzdítok mindenkit, hogy éljünk a jogunkkal, szavazzunk!”- fogalmazott Tamás Sándor. Tájékoztatása szerint az RMDSZ Háromszéki szervezetéhez eddig hetente több mint kétezer népszavazási levélcsomag érkezett. A szavazatokat tartalmazó lezárt borítékokat szeptember 30-ig, péntekig lehet leadni az RMDSZ Sepsiszentgyörgyi, Kézdivásárhelyi, baróti és kovásznai irodáiban, ahonnan továbbítják azokat Magyarországa Csíkszeredai konzulátusára. Kovács Zsolt maszol.ro 2016. október 4.Véget vetnének a medveuralomnak SzékelyföldönVéget vetnének a medveuralomnak a Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei tanácselnökök. Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatót Tamás Sándor háromszéki- és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, akik bejelentették, hogy Péter Ferenc, Maros megyei- és Adrian Veştea, Brassó megyei tanácselnökökkel közösen levelet írtak Cristiana Paşca-Palmer környezetvédelmi miniszternek, amelyben bemutatják a térség medvékkel kapcsolatos problémáit, illetve javaslatokat is megfogalmaznak a kérdés orvoslására. Tamás Sándor szerint azért fontos a megyei tanácselnökök álláspontja, mert szerintük az állatvédők eltorzítják a medvékkel kapcsolatos tényeket. Meglátása szerint a probléma rendezéséhez egyensúlyban kellene tartani az állatok, az emberek és a javak védelmét, mivel az év első felében kétszer több vadkárt jegyeztek mint az elmúlt év hasonló időszakában, de évről évre nő a medvetámadások áldozatainak száma is. Kovászna megyében papíron 650-700 medvét tartanak nyilván, de vadászok 1300-ra becsülik a háromszéki medvepopulációt, mondta Tamás Sándor, aki szerint Kovászna megyében évente 40-50 medvére adtak kilövési engedélyt, de évente 60-70 kilövésre lenne szükség. Hargita megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba szerint megdöbbenve értesült, hogy Brüsszelben nem is tudják, hogy az emberek életét is veszélyeztetik a barnamedvék, mivel Románia egyáltalán nem jelenti ezeket az eseteket. A vadkárokon túl ugyanis az a baj, hogy sok Hargita megyei településen, 18 óra után nem merik utcára engedni a gyerekeket, vagy nem merik megművelni a földeket, nem mernek kirándulni, mondta Borboly Csaba, aki szerint kérik a környezetvédelmi minisztert, hogy a törvénybe kerüljön bele az emberi élet védelme is mert jelenleg csak az anyagi károkat jegyzik. Kovács Zsolt Marosvásárhelyi Rádió Erdély.ma 2016. október 6.Antal Árpád: elhibázott közpolitikákat folytat a kormányElhibázottnak tartja Románia közigazgatási átszervezésének kormány által elfogadott tervét Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatón kifejtette: „Nem vitatja senki, hogy hatékonyabbá, modernebbé kell tenni a hazai közigazgatást, és az is igaz, hogy az önkormányzatok, mintegy 90 százaléka saját bevételeiből jelenleg nem tudja fedezni működési költségeit. Kérdés azonban az, hogy mit tekintünk saját bevételnek?”. Az elöljáró szerint nem az a megoldás, hogy összevonnak egyes községeket, hanem az, hogy több pénzt hagynak az önkormányzatoknál, mivel akkor teljesen mást mutatnának a számok. Rámutatott: az elmúlt években újonnan alakult községek sokkal jobban teljesítenek, mint azelőtt, amíg egy községközponthoz tartoztak, mivel kreatív energiák szabadultak fel. „Nem szabadna kizárólag pénzügyi szempontból elemezni a közigazgatási hatékonyságot, mert ez alapján az lenne a legolcsóbb, ha Romániában létrehoznának két tízmilliós várost. Ezzel szemben a falvakat és kisvárosokat kellene erősíteni, amelyek a helyi értékeiket kihasználva megfelelő életminőséget tudnának biztosítani az ott lakóknak” – véli Antal Árpád. Mint arról beszámoltunk a kormány elfogadta a „Többközpontú Románia 2035” című területfejlesztési stratégiát, amely alapján új közigazgatási besorolást kapnak a romániai települések. Ezáltal úgynevezett szuperközségek és közigazgatási fejlesztési pólusok jönnének létre, amelyekbe több pénzt utalnának, mint a többiekbe. A stratégia szerint a megfogyatkozott népességű községek önkormányzatainak lehetőséget adnak, hogy beolvasztásukat kérjék egy nagyobb településekbe. Azok a községek, amelyek 2025 végéig nem érnek el bizonyos paramétereket, kötelező módon egyesülnek valamelyik nagyobb, szomszédos településsel. A kormány által szerdán elfogadott jogszabály életbe lépéséhez, azt még el kell fogadnia a parlamentnek is. A közigazgatási átszervezéshez hasonlóan elhibázott közpolitikának tartja Antal Árpád azt a kormány által szeptember végén elfogadott jogszabályt, miszerint12.500 lejes egyszeri támogatást kapnának azok, akiknek lakhelyük közelében nincs munkavállalási lehetőségük és lakhelyüktől 50 kilométernél nagyobb távolságra költöznek. Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere szerint a kormánynak inkább arra kellene ösztönözze a vállalkozókat, hogy azokban a régiókban telepedjenek le, ahol sok a munkaerő, mintsem, hogy az elvándorlást támogassák. „Ezzel Románia elsivatagosodásának folyamatát segítik elő, és kialakulhat a Latin-Amerikai modell, miszerint rossz életminőséget biztosító nagyvárosok jönnek létre, és köztük semmi” – jelentette ki. Kovács Zsolt maszol.ro 2017. január 26.Összefog az RMDSZ és az MPP a kommandói iskoláértKözös döntéssel támogatják a kommandói új iskola építését, döntötték el az RMDSZ és az MPP Kovászna Megye Tanácsa keretében működő frakciói. A két magyar párt a megye idei költségvetését is közösen tervezi, kiemelten támogatva a turisztikai jellegű beruházásokat, ugyanakkor hangsúlyosan odafigyelnek a megyei utak korszerűsítésének folytatására. Az RMDSZ és MPP frakció idei első tanácskozásán kielemezték az elmúlt év megvalósításait, és meghatározták azokat a feladatokat, melyek prioritást élveznek. Tamás Sándor, tanácselnök az RMDSZ megyei szervezetének elnöke emlékeztetett, hogy 2015 májusában határozta el a két politikai szervezet, hogy együttműködik az önkormányzati munkában és az erdélyi magyar politikában.„Akkor sokan voltak, akik nem nézték jó szemmel ezt a lépést, sok negatív kritika ért minket mind az RMDSZ, mind az MPP tagságának részéről, de világos volt, hogy összefogás nélkül nem lehetett volna eredményeket elérni sem közigazgatási, sem politikai szinten”- mondta az elnök.Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő, az MPP megyei elnöke kifejtette, azok is pozitívan ítélik már meg az összefogást, akik a legkeményebben ellenezték. Kovács Zsolt Marosvásárhelyi Rádió Erdély.ma 2017. január 27.Dan Tanasă: „Nem értem, mi hiányzik még a magyar közösségnek”Azt állítja, nem a titkosszolgálatok és nem a román ortodox egyház fizeti, az autonómiát Románia ellenségének tekinti, a helyi román vezetőket pedig „szolgának” tartja Dan Tanasă. A magyar szimbólumok használata miatt perek sorozatát indító sepsiszentgyörgyi bloggert a Maszol arról kérdezte, hogy miként látja a székelyföldi magyar-román együttélést, a szimbólum- és nyelvhasználatot, valamint az autonómia kérdését. Az exkluzív interjú a székelyföldi román közösség hangadóit megszólító cikksorozatunk első része. Az alábbi interjú a választások előtt készült. Közlését azért halasztottuk el, mert időközben kiderült, hogy Dan Tanasă a Szövetségünk Románia nevű párt színeiben parlamenti mandátumra pályázik. Az interjú első kérdését utólag tettük fel a sepsiszentgyörgyi bloggernek. Cikksorozatunk következő részében a székelyföldi román közösség más hangadóit szólaltatjuk meg, majd a nyilatkozataikra reagáltatunk magyar politikusokat is. - Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester korábban kijelentette, Dan Tanasă nem mert Székelyföldön indulni a parlamenti választásokon, inkább Bukarestbe "menekült". A választási eredmények (a Szövetségünk Románia nem jutott mandátumhoz - szerk. megj.) ismeretében nem gondolja úgy, hogy már csak stratégiai szempontból is inkább Hargita vagy Kovászna megyében kellett volna indulnia, ahol jobban ismeri tevékenységét a román közösség? - Átbeszéltem ezt a kérdést a Szövetségünk Románia vezetőivel, és úgy határoztunk, hogy jobb eséllyel indulok Bukarestben. Az volt a fontos, hogy a székelyföldi román közösség egyetlen hiteles hangjaként mandátumhoz jussak. Ismertségem rég túllépte Hargita és Kovászna megye határait. A magyar közösség vezetőitől eltérően, akik a soviniszta diskurzusra alapozták a szavazatszerzésüket, én nem akarok semmit sem bizonyítani, és nincs is szükségem erre. Bebizonyítottam, hogy az elmúlt nyolc évben csak a törvények betartásán őrködtem, és ezt teszem majd a továbbiakban, a parlamenten kívülről is. Antal Árpád, Tamás Sándor vagy Kelemen Hunor azonnal eltűnnének a közételből, ha nem lennének RMDSZ-tagok vagy nem töltenének be köztisztséget. Ez velem nem történhet meg. Ami pedig a székelyföldi román közösséget illeti, figyelje meg, hogy kiket támadnak az RMDSZ vezetői és a magyar sajtó egy része a gyűlölködő románellenes propagandájukkal: Dan Tanasát és Ioan Lăcătușut, korábban pedig Maria Peligradot és Rodica Pârvant. Ők a román közösség vezetői. Ők azok, akik nyilvánosan hangot adnak a közösséget ért sérelmeknek. - Székelyföld multietnikus térség, de az itt élő közösségek között nem létezik folyamatos, „intézményes”párbeszéd. Miközben magyarok és románok között van együttműködés a kultúra révén, a zenében, színházban, illetve a sportban, vannak közös ifjúsági projektek, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Egyesek nyilatkozatai miatt a kívülállók úgy érzékelhetik, hogy konfliktus van a térségben magyarok és románok között. Mivel magyarázza az intézményes párbeszéd hiányát: nincs rá akarat, vagy nincsenek partnerek? - Nyilvánvaló, hogy a két közösség között nincs párbeszéd, ami sajnálatos, mivel ugyanitt élünk, és ahelyett, hogy mindkét közösség egy irányba húzna, egyik azt mondja hejsz, a másik, hogy csá. Kovászna megyében 23 százalékos a román közösség, de sajnos nem vonják be a megye fejlesztését illető fontos döntésekbe. Nagyon őszinte leszek: azt érzem, hogy a magyar elit folyamatosan fricskázza a román közösséget, majd felrója neki, hogy nem vesz részt közös dolgokban. Nyilvánvaló, hogy két teljesen különböző meglátásnak kellene találkoznia: egyrészt létezik egy hatalmi pozíció, amelyben a magyar közösség mindent irányít adminisztratív és politikai szinten, másrészt van a román közösség, amely elszigetelődött. Úgy értékelem, hogy a párbeszédet annak a félnek kellene kezdeményeznie, amely hatalmi pozícióban van. Az elmúlt években a román közösség részéről több felhívás is megfogalmazódott a párbeszéd szükségességéről, de nyilvánvaló, hogy vannak témák, amikről tudunk tárgyalni, és van, amiről nem vagyunk hajlandóak beszélni. Például nem tárgyalunk az autonómia kérdéséről, de beszélhetnénk a sport, ifjúság, kultúra témákról. „A román vezetők szolgaként viselkednek” - Kik lehetnek a román közösség részéről azok a reprezentatív partnerek, akik egy asztalhoz ülhetnek a magyar közösség választott vezetőivel? - Itt valóban van egy probléma, mert a magyar közösség megválasztott képviselői valódi vezetők, míg a román közösség választott képviselői szolgaként viselkednek. - Ezt fejtse ki bővebben. Mit ért az alatt, hogy a választott román vezetők szolgaként viselkednek? - Szolgák, mert nem képviselik a román közösség érdekeit. Szolgák, mert amikor valami miatt fel kellene szólalni, ezt nem teszik meg, nem viselkednek vezetőként. Süketek és némák, nem kommunikálnak a közösségükkel, nem fogalmaznak meg üzeneteket, nem tudnak tömegeket összegyűjteni. Nyilvánvaló, hogy a román közösség valódi vezetői a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumában vannak, csakhogy ők nem választottak, ezért a magyar közösség nem tekint rájuk vezetőként. Egyértelmű a válaszom: a magyar közösség vezetői keressék a Románok Civil Fórumát, és az eldönti, hogy kivel, hol és milyen témákról lehet párbeszédet folytatni. - Meglátásom szerint a párbeszédet az is akadályozza, hogy nem két fél van – magyarok és románok – hanem annál több: mérsékeltek és radikálisak, fiatalok és idősek, hívők és nem hívők … - Ez így van, csak az a különbség, hogy a magyar közösségben többé-kevésbé mindenki ugyanannál az asztalnál ül. Az Erdélyi Magyar Ifjakat (EMI) a megyei tanács finanszírozza, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) legelöl vonul március 15-én, az MPP bejutó helyet kap az RMDSZ parlamenti jelöltlistáin, mindenki ugyanaz a cél fele húz: az autonómiáért. Nálunk románoknál van tíz ember húsz féle hiúsággal, ezért nincs együttműködés köztünk. - Ez a román közösség problémája, hogy nincsenek olyan vezetők, akik reprezentatívak és akiket elfogad az egész közösség? - Így van, ez a problémánk, mert egy román ember, aki magyar cégtulajdonosná, vagy olyan közintézménynél dolgozik, ahol magyar az igazgató, soha nem fogja felvállalni a nyilvánosságot, mert létezik egy félelem, hogy a magyar munkaadója meglátja és elbocsátja. - Van tudomása ilyen esetekről? - Nem tudok ilyen konkrét esetekről, de mi így érzékeljük, ezt beszéljük egymás között. És mivel kis közösség vagyunk, nincs vezetőnk, olyanok vagyunk, mint a juhcsorda, amelyet nincs ki irányítson. Szükségünk van egy olyan vezetőre, akit a teljes közösség, a civil szervezetek és politikai pártok is elfogadnak, és aki valódi vezetőként viselkedik. - Zavarja, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt? - Azért tekintették partnernek Mădălin Guruianut, mert kiszolgálta a magyar politikai és civil elit érdekeit. Mădălin kényelmes volt Antal Árpád és Tamás Sándor számára, de nem láttuk őt a románok érdekeit védelmezni. Ezért nem hívnak tárgyalásra engem, Ioan Lăcătusut vagy Maria Peligradot. Szerintem egyetlen oka van annak, hogy a magyar vezetők nem állnak szóba a román közösség képviselőivel: a sovinizmus. A román közösség ittlétéről egyáltalán nem vesznek tudomást, úgy írták ennek a térségnek a történelmét, hogy abban nem szerepel a román közösség, és a forradalom után sem vettek rólunk tudomást. Hiányzunk a rendezvényekről, például a Szent György Napokról, nem kaphatunk alpolgármesteri tisztséget, mert a magyar vezetők egyszerűen nem vesznek tudomást létezésünkről. „… a románok is szeretnének szurkolni” - Miért gondolja azt, hogy bármit tesz a magyar közösség, azt nem önmagáért, hanem a románok ellen teszi? - Azért, mert ezt az üzenetet közvetítik, például azáltal, hogy valaki Sepsiszentgyörgy polgármestereként a főtéren szervez adventi ünnepséget, katolikusoknak és protestánsoknak, de ugyanez a polgármester nem szervez karácsonyi ünnepséget a többségében ortodox vallású románok számára. A magyar közösség úgy érezheti, hogy az általa megválasztott vezető mindent megtesz érte, holott a polgármesternek mindenkit kellene képviselnie. Az adventi ünnepség csak egy példa volt. Hogy tudok én reagálni egy ilyen esetre, azon túl, hogy felhívom a polgármester figyelmét, hogy ez románellenes, sovén cselekedet. Ha egy közösségben csak öt másféle ember van, és polgármesterként azt tartom magamról, hogy nem vagyok sovén, nem diszkriminálom, nem utálom a másokat, akkor megszólítom őket is. - Meglátása szerint melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene? - Munkahelyek, életszínvonal emelkedése, közép- és hosszútávú tervek a térség gazdasági fejlesztése érdekében. Számomra elfogadhatatlan, hogy Albert Álmos – Isten nyugosztalja – azt mondja, hogy nem akarunk befektetőket, mert akkor jönnek ide emberek, akik zavarnak. Nem hiszem el, hogy a magyarok nem akarnak többet maguknak: egy parfümöt, nem akarnak vendéglőbe járni vagy Maldive szigeteken nyaralni. Nem hiszem, hogy a magyarok ezer lejes fizetésekért akarnak dolgozni. És természetesen mindezek után működjünk együtt más területeken is, például a sportban. Most viszont zavar az, hogy a város kosárlabda csapata (szerk. megj: Sepsi SIC) azt kommunikálja magáról, hogy a magyar közösség csapata. Nem róhatod fel a románoknak, hogy nem mennek szurkolni, tapsolni és énekelni a Sepsinek. - Téved, hiszen a Sepsi SIC mérkőzéseire nagyon sok román ember is eljár, és mindenki együtt szurkol. - Nézze, én kommunikáció szakon végeztem, és odafigyelek a nyilvános üzenetekre. Azt látom, hogy a csapat színei, üzenetei, a kommunikációjuk nyelve arról szól, hogy ez a csapat a magyar közösségé. Ugyanez történik Csíkszeredában is a hokicsapattal. Igazságtalan, mert a románok is szeretnének szurkolni és érezni ezt a fajta helyi büszkeséget. Lehet, hogy románok is kijárnak a meccsekre, de ők nem érzik igazán magukénak a csapatot. „Tamás Sándorról vagy Antal Árpádról a fasizmus jut eszembe” - Beszéljünk a magyar közösség projektjeiről, igényeiről. A magyar közösség képviselői több ízben felhívták a figyelmet, hogy nem teljesültek maradéktalanul az 1918-as gyulafehérvári kiáltványba foglalt ígéretek, így a „teljes nemzeti szabadság”, vagy az, hogy „minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással” és a „magyarság önrendelkezési jogáról” szóló ígéretek. - Ez történelem, ezért én történészekre bíznám, hogy elemezzék és értelmezzék. Azt azonban veszélyesnek tartom, hogy a magyar közösség vezetői sok esetben összekeverik a dolgokat, és olyan fogalmakat használnak, amelyek értelmezése történészek dolga lenne. Én ugyanakkor nem értem, pontosan mi nem teljesül abból, amit 1918-ban ígértek. Kértem Antal Árpádot és Tamás Sándort, magyarázzák el pontosan, mi nem teljesült, különben csak szlogenek és propaganda szintjén hivatkoznak a gyulafehérvári kiáltványra, annak érdekében, hogy a magyar választók mindig frusztráltak legyenek, mivel valami meg volt ígérve nekik és nem kapták meg. Nem értem, mi hiányzik még a magyar közösségnek. Megértem a magyarok frusztráltságát, és azt is, hogy a felnőttek megtanítják gyerekeiknek a történelmet, de nem tartom helyesnek, hogy a teljes közösséget a revizionizmus szellemében neveljék, mert ezáltal antagonista álláspontra helyezkedsz a másik közösséggel. Aki ma azt mondja, „Vesszen Trianon”, velem szemben helyezkedik el, hiszen Romániának mást jelentett a trianoni békeszerződés. Megértem a magyarok Trianon-traumáját, de egy dolog a magánvélemény, és más az, hogy a választott magyar vezetők, Tamás Sándor és Antal Árpád a román állam hivatalnokai, a román államtól kapják fizetésüket, ezért amellett, hogy a közösségük érdekeit szolgálják, tiszteletbe kell tartaniuk a romániai törvényeket, az alkotmányt. Ha pedig meggyőződéseik Románia és trianoni békeszerződés ellenesek, akkor mondjanak le köztisztségeikről, és tevékenykedjenek a civil vagy politikai szférában. - Egészen pontosan mit ró fel a két önkormányzati vezetőnek? Mire alapozza, hogy nem tartják be a romániai törvényeket vagy nem tisztelik az ország alkotmányát? - Amikor Tamás Sándor vagy Antal Árpád kinyitja a száját, nem tudom miért, de nekem mindig egy valami jut eszembe: a fasizmus. Ez a két személy a megvetést, utálatot, sovinizmust promoválja. Antal Árpád pedig egyetlen épelméjű ember számára se lehet partner a párbeszédre, miután azt az aberrált nyilatkozatot tette Koszovó kapcsán – erről van hangfelvétel is –, hogy jön a magyar fiatalság új-hulláma, s ha Románia nem ad autonómiát Kovászna és Hargita megyének, a románok a koszovói szerbek sorsára jutnak. Én szerettem volna, ha lett volna valaki a magyar közösségben, aki feláll, és azt mondja: Antal Árpád, kretén vagy, hogy mondhatsz ilyeneket? De ez nem történt meg. Ezek után miként vádolhatod a románokat, hogy nem akarnak szóba állni? Ráadásul folyamatosan újraválasztják polgármesternek. Olyan ez, mintha indítanék egy pékséget, és abban csak fehér kenyeret árusítanék. Az emberek ugyan vásárolnak, de az csak fehér kenyér, nincs más a kínálaton. - Ha már a kenyeret említette: a román közbeszédben folyamatosan jelen van, hogy „Székelyföldön nem szolgálnak ki, ha románul kérsz kenyeret”. Tud olyanról, aki szembesült ilyen helyzettel? - Lehet, hogy előfordult ilyen, de természetesen butaság, hiszen ha nem szolgálnak ki, elmész máshová. Ez egy olyan klisé, amely kárt okoz nem csak nekünk, románoknak, hanem az egész térségnek is. „Túlzottan pozitívan diszkriminálják a magyarokat” - A román vezetők azt mondják, Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában. Egyesek szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek. Van olyan megszerzett jog, amelyet túlzónak tart és megvonna a magyar közösségtől? - Nevetséges hivatkozás Románia kisebbségi modelljéről és európai standardokról beszélni. Úgy gondolom Romániának nagyon jó törvénykezése van a kisebbségekre vonatkozóan, de nem értem mire gondolnak, amikor azt mondják: betartjuk az európai standardokat. Melyek ezek az európai standardok, és ki határozta meg azokat? Németország vagy Franciaország, ahol nincsenek kisebbségek? Görögország vagy Bulgária, amelyeknek területén vannak nemzeti kisebbségek, de nem ismerik el őket? Ha más országokban is olyan törvények vonatkoznának a kisebbségekre, mint Romániában, akkor Európa sokkal biztonságosabb lenne. Most nem gondolom azt, hogy Romániában a kisebbségeknek többletjogaik vannak, amiket meg kellene vonni tőlük. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a magyar közösséget megillető jogok túlzott pozitív diszkriminációt jelentenek és vannak törvénycikkelyek, amelyeket túlzónak tartok. Például az oktatási törvényben az áll, hogy azokban a tanintézményekben, amelyekben léteznek kisebbségi osztályok is, egyik igazgatónak ismernie kell az adott kisebbség nyelvét, ez legtöbb esetben a magyart jelenti. Ez alapján azt tartanám igazságosnak, hogy Sepsiszentgyörgyön, ahol 15 ezer román él, legyen egy román alpolgármester, vagy a megyei tanácsnál egy román alelnök. Azt is aberrációnak tartom, hogy az önkormányzatokban a kultúrára szánt pénzt etnikai alapon, 75 százalékban magyaroknak és 25 százalékban románoknak osztják el. - Nem gondolja, hogy ez a módszer éppen az önrendelkezés, az autonómia egyik megnyilvánulása, hiszen a háromszéki önkormányzat a román lakosság arányának megfelelő összeg szétosztását a román tanácstagokra bízza? - Ezt diszkriminációnak nevezik, mert a kultúrára szánt pénzt etnikai alapon osztják szét, nem pedig a projektek életképessége alapján. Ahelyett, hogy a kisebb számú, magára hagyott román közösséget támogatnák nagyobb összegekkel, az erősebb magyar közösség kap több pénzt. Ugyanakkor hiányolom a valós multikulturális projekteket. „Nem a titkosszolgálatok fizetnek engem” - Értesüléseink szerint az ön tevékenységét a Dan Voiculescu Alapítvány támogatja … - Nem, ez nem igaz. Aki bizonyítékük nélkül ilyent állít, az hazudik. - Ön rendkívül hangos és aktív képviselője a Székelyföldi román közösségnek. Mi motiválja önt a blog írására illetve a sorozatos feljelentésekre, a pereskedésre? Tudja, hogy „hivatásos feljelentőnek” nevezik? - Tudom azt, hogy a magyar sajtóban és közösségi médiában szélsőségesnek, magyar-evőnek, magyarellenesnek neveznek. Nem vagyok magyarellenes, hanem a szélsőségesek ellen cselekedek, ha azok nem tartják be a törvényeket, ha rágalmazzák az országomat és nemzeti szimbólumaimat. Ha mindazt, amit teszek, a magyar közösségért tenném, már kitüntetést kaptam volna Magyarország államfőjétől, de mivel munkámat a román közösségért teszem, szélsőségesnek neveznek. Tudja, miért vagyok én nagyon veszélyes? Mert a törvény alapján dolgozom. Azért zavarom a magyar elitet, mert amit én teszek, rámutat, hogy milyen igazságtalanok és barátságtalanok. Nem igaz, amit mondanak rólam, hogy a titkosszolgálatok vagy a román ortodox egyház fizetne engem, ennek nincs semmi valóságalapja. - Magyarázza meg, miként dolgozik, hogyan képes felfedezni akár a legeldugottabb székelyföldi faluban is az ön által törvénytelennek vélt ügyeket? - Attól tartok, ezt nem tudom megosztani önnel, ez olyan kulisszatitok, amit nem árulhatok el. Meglátom és cselekszem, ilyen egyszerű. Nem tudok mindenhol jelen lenni, de elképzelheti, hogy ennyi év után vannak emberek, akik meglátnak valamit, lefotózzák, elküldik nekem, és én ez alapján elindítom a pert. Egy dolgot meg kellene érteniük: nem Dan Tanasă jelenti a problémát, hanem azok, akik olyan helyzeteket teremtenek, amelyek miatt nekem cselekednem kell. Ha nem tetszenek a meglévő törvények, van politikai képviseletük, és változtassák meg a jogszabályokat a parlamentben. Azt elmondhatom, hogy az általam indított pereket 90 százalékban megnyerem, a többit vagy formai hibákból vesztettem el, vagy pedig azért, mert nem küldtem el időben egy dokumentumot, esetleg nem fizettem be időben egy illetéket. - Érzésem szerint válogatás, mérlegelés nélkül indít pereket minden ellen, ami magyar. Például mit kifogásol azon, hogy egy több mint száz éves műemlék épületen magyar felirat található. Legutóbb a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium homlokzatán lévő történelmi magyar feliratot kifogásolta, de pereket indított az önkormányzatok műemlék épületein lévő feliratok miatt is. - Meg kell érteni: ezekben az ügyekben nem Dan Tanasă dönt, hanem a román igazságszolgáltatás. Az igazságszolgáltatás pedig a törvények alapján dönt arról, hogy milyen feliratot kell eltávolítani, esetleg megtartani. Ami a műemlék épületek feliratait illeti, azt mondhatom, hogy a román államnak az egész ország területén érvényesítenie kell szuverenitását. Szerintem a műemlék épületeken is tükröződnie kell a jelenkori valóságnak, így az épület homlokzatán a Székely Mikó Kollégium felirat fölé ki kellene helyezni a román nyelvű Colegiul Székely Mikó feliratot. Egyébként mi van akkor, hogy holnap felébrednek egyes náci szimpatizánsok és azt mondják, hogy egy műemlék épületen régen rajta volt a horogkereszt, azt újra láthatóvá kellene tenni. - Kérem, ne hasonlítsa a Székely Mikó Kollégium feliratot a horogkereszthez! - Nem, nem, Isten őrizzen, nem hasonlítom össze a horogkeresztet a Székely Mikóval, én elvekről beszélek, arról, hogy tiszteletben kell tartani az állam hivatalos nyelvét. Az ingatlan valóban egy olyan történelmi időben épült, amikor még más volt a hivatalos nyelv. Én most azt szeretném, hogy megmaradjon a magyar felirat, de kerüljön fel az ország hivatalos nyelve is, amely már nem ugyanaz, mint ami az Osztrák-Magyar Monarchia idején volt. Tiszteletben tartom a magyar közösség jogát, hogy ott ahol 20 százaléknyian vannak, legyenek köztéri feliratok magyarul, de azzal a feltétellel, hogy tiszteletben tartják az ország hivatalos nyelvét. „Az autonómia a román állam ellensége” - Romániában a gyakorlatban nem mindig érvényesülnek egyes törvény által biztosított jogok. Például az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket. Másrészt a magyar közösség kéri a magyar nyelv használatának, köztéri feliratok, nemzeti és helyi szimbólumok használatának rendezését. Van olyan igény, amit ön elfogadhatónak tart, jog, amit megadna a magyaroknak? - Ismerem a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájáról szóló kifogásokat, csakhogy az RMDSZ szándékosan elfelejti azt a cikkelyt, amely szerint: a kisebbségi nyelvek védelme nem mehet az ország hivatalos nyelvének hátrányára. Például egy köztéri feliraton nem lehet egy kisebbségi nyelvet a román nyelv fölött megjeleníteni. Nem értek egyet azzal, hogy a magyar nyelv váljon hivatalos nyelvé. Szerintem a jelenlegi törvénykezés megfelelő ahhoz, hogy a magyar közösség megőrizze identitását. A magyar nyelv pedig mindenhol használatos, például a sepsiszentgyörgyi tanács ülései magyar nyelven zajlanak. Ami a székely zászlót illeti: világos, hogy azt nem szabad kitűzni a közintézményekre, de nem mondja senki, hogy a székely és magyar zászlót ne használják a különböző rendezvényeken, eseményeken. Tegyük fel, engedélyezik, hogy a székely zászlót ki lehessen tűzni a polgármesteri hivatalra, és holnap felébred az Országos Juhtenyésztők Egyesülete, és ki szeretné tűzni a kengurut ábrázoló zászlaját, mert ha nem, diszkriminálva érzi magát. Ne keverjék a dolgokat, mert a polgármesteri hivatal és a megyei tanács nem csak a magyar közösségé, azok nem pártszékházak. - A magyar közösség kettős mércére panaszkodik, hiszen Gura Humorului-ban katonai tiszteletadással húzták fel Bukovina zászlaját, de a székely zászlót nem lehet köztéren felhúzni. Ugyanígy Victor Ponta volt kormányfő Moldova regionális zászlójával a kezében fotózkodott. Ezzel szemben óriási botrány övezte, hogy az amerikai nagykövetet a székely zászlóval fényképezték le. Mi a különbség ezek között? - Az a különbség, hogy Moldova zászlaját nem tűzték ki közintézményekre, azokat ünnepségeken, bulikban használják. Mutassanak egyetlen olyan fotót, amikor Moldova zászlója közintézményre van kitűzve, és én azonnal beperelem azt a közintézményt vagy polgármesteri hivatalt. - A magyar közösség fontos projektje az autonómia. Tanulmányozta az erről szóló tervezetet? - Nem olvastam az autonómia-tervezetet, de a románok civil fóruma készített egy átfogó elemzést, és azt olvastam. Meglátásom szerint az autonómia az első lépés Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása irányába. Ezt természetesen tagadják, de azt látjuk, hogy a 90-es években volt a kulturális autonómia, akkor a magyar közösség vezetői közül senki nem mondta, hogy valójában területi autonómiát szeretnének. Szerintem ez az autonómia hangoztatása arra szolgál, hogy bolondítsa az embereket. Én ebben a témában nem vagyok hajlandó szóba állni senkivel. Ha legkisebb mértékben is hinnék abban, hogy az autonómia hasznos lenne a románok számára, hajlandó lennék támogatni, de nem így látom. Márpedig ha nem találnak partnert a románok között, az autonómia nem fog megvalósulni. Nekünk ennek kapcsán egyetlen elvünk van: nem lesz autonómia! Azt is látom, hogy agresszív propaganda indult az interneten a transzszilvanizmus mellett. Oda jutottunk, hogy saját románjaim szidnak, és azt mondják: ha nem akarom Erdély autonómiáját, azt jelenti, hogy azokkal a bukarestiekkel tartok, akik ellopják pénzünket. Ugyanakkor megjelent a bánáti autonómia igénye is. Ezek mind olyan erőteljes vonulatok, amelyek az ország szétdarabolását szeretnék elérni. Én nem tehetek más, mint ezen irányzatok ellen harcolni. Számomra mindegy, hogy Erdély, Bánát, Moldova vagy Dobrudzsa autonómiája, ez mind a román állam ellensége. Mindegy, hogy Erdély több pénzt fizet be a közös kasszába, mint mások: mind egy helyben, együtt kell maradnunk. Én most azt mondom: hagyjuk meg a jelenlegi formájában Romániát még 400 évig, és azután talán beszélhetünk az autonómiáról, zászlókról, s egyebekről. Mindaddig hagyjuk még érni ezt az országot. Kovács Zsolt maszol.ro 2017. február 1.Örökségünk Őrei: a kolozsvári Óváry-Purjesz házat keltették életre a refisekPurjesz Olga irodalmi szalonja „must-see” volt a múlt század eleji Kolozsváron, megfordult itt Ady Endre, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Wass Albert, állandó vendég volt Szilvássy Karola is. Az Óváry-Purjesz ház ma nem tartozik a turistalátványosságok közé, hétfő délután mégis sokan betértek az ingatlan üresen álló szobáiba. A Mócok útja 19. szám alatt, a Nicolae Stăncioiu Szívkórház mellett található ház az államosítás után több lakrészre oszlott, ma egy fogászat és egy lakrész kivételével üresen áll. A műemlék-épületet az Örökségünk Őrei program keretében a Kolozsvári Református Kollégium XI. A osztályos tanulói fogadták örökbe és hétfőn néhány órára megnyitották az érdeklődők előtt. Kreatív írás workshop nemes(i) ízekkel Az „Óváry Saloon Revival" bemelegítőjeként a csapattagok részleteket olvastak fel a háztörténeti kutatás során talált szövegekből, a jelenlévők így a híres látogatókról szóló történeteket összekapcsolhatták a falra függesztett régi fotókkal. Ezután kreatív írás-workshop következett a régi irodalmi estek emlékére André Ferenc és Székely Örs irányításával: különböző feladatok segítségével az is verset írt, aki azelőtt sosem gondolta magát költőnek. Az elhagyatott házban gyertyákkal, kislámpákkal, improvizált fűtéssel sikerült élhető körülményeket varázsolni, a legszebb az egészben az volt, hogy a XI. A oszályos tanulóknak a Kolozsvári Református Kollégium Szakképző Intézetének asztalos, illetve szakács diákjai is segítettek, mindenki a saját szakterületének megfelelően. A hangulatot kétségkívül feldobta a Szilvássy Karola szakácskönyvéből származó receptek alapján összeállított kóstoló. A legnépszerűbb Olga néni sonkás zsemléje volt, aki nem sietett, le is maradt róla. A szakácstanoncokat irányító Kovács Zsolt, a Mikó étterem séfje megosztotta velünk a receptet: „A zsömle tetejét lereszeltük, kivettük a belsejét, felaprítottuk és vajon kicsit megfuttattuk, ehhez vágtunk fel apróra sonkát, tojássárgáját tettünk bele, összekevertük és visszatöltöttük a zsemlébe, úgy, hogy a tetején hagytunk egy kis helyet, ahová tettünk újra egy tojássárgáját. Visszatettük a sütőbe és úgy sütöttük, hogy a tojássárgája se túl kemény, se túl lágy ne legyen.” Emellett volt még oláh palacsinta is, amit a korabeli recept szerint, élesztő nélkül készítettek, „ezért kicsit tippanósabb lett, mint amihez ma hozzá vagyunk szokva” – mondta Kovács Zsolt. „Tojással, sós vízzel készítettünk egy masszát, azt kinyújtottuk, vajjal rétegesen bekentük és újragyúrtuk, a végén kinyújtottuk és megtöltöttük juhtúróval és tehéntúróval. Hosszú, kígyószerű alakot kaptunk, azt feltekertük csigává és így egyben kisütöttük olajban, majd – hogy mindenkinek jusson – felvágtuk négybe.” A tálakról a falcs kaviáros szendvics fogyott a legnehezebben, Kovács Zsolt szerint a fiatalok nincsenek hozzászokva az erre jellemző édeskés ízhez. A szendvicskrémet hering, alma, hagyma, cukros vízben megfőzött mustármag, főtt tojássárga hozzáadásával készítették, az összetevőket háromszor átdarálták, hogy minél pépesebb legyen. Ezt a főúri szalonokban egy nagy tálban szolgálták fel és úgy kenték a pirítós kenyérre, itt bagettszeletre kenték és a megmaradt tojásfehérjével díszítették, mondta el Kovács Zsolt. Szerinte egyébként ez az édeskés falcs kaviár a magyar konyhát ért török hatásokra utal, ahogy az oláh palacsinta bakhlavára emlékeztető tésztája is. Egy városi legenda nyomában Nagy Esztertől, a refis csapat egyik tagjától megtudtuk, hogy a Purjesz Olga fia, Óváry Zoltán világhírű immunológus és allergológus a Kolozsvári Református Kollégium diákja volt, ezért fogadták örökbe éppen ezt az épületet. „A XI. A osztály több mint fele foglalkozik ezzel a projekttel, sőt, akik nincsenek név szerint feltüntetve, mint csapattagok, azok is boldogan bekapcsolódtak a munkába, főleg a ma este megszervezésébe. Mert azért hatalmas munka volt, attól kezdve, hogy ezt a házat ki kellett takarítani, húsz éve többnyire hajléktalanok laktak benne” - mesélte Eszter. Olga néni szalonja szomorú véget ért: 1944 októberében az itt tartózkodó családtagok tömeggyilkosság áldozatai lettek. „Többek között a Szabadság archívumában meg egyéb interneten megtalálható cikkekben kutattam és érdekes dolgokra bukkantam. A gyilkost a mai napig sem lehet konkrétan név szerint megnevezni, több feltételezés is született róla, például, hogy szovjet katonák érkeztek Kolozsvárra és ők nem nézték jó szemmel ezeket az irodalmi esteket, és akkor betörtek, elkezdték a nőket molesztálni, majd megölték a bent levőket. A szűkebb családi kör volt itt, Óváry Zoltán professzor úrnak a szülei, meg itt volt Szilvássy Karola, Bánffy Miklós múzsája, de ő megmenekült csodálatos módon, a komornája pont áthívta, mert ki akarták rabolni a lakásukat. Óváry Zoltán professzor úr nem volt jelen azon az estén, hanem egyesek szerint a fronton volt, mint segédorvos, mások szerint külföldön volt, és ő megmenekült, de mikor tudomást szerzett a szörnyű hírről, többet vissza se tért Kolozsvárra” – tudtuk meg a részleteket Esztertől. A ház jelenlegi tulajdonosa az Amerikában elhunyt Óváry Zoltán titkára, aki a távolból támogatásáról biztosította az örökbefogadókat. „Ez nagy örömünkre szolgál, mert főleg a projekt kezdetén nagyon azt hittük, hogy védtelen kis csapat vagyunk, de a mai estén elég pozitív visszajelzések érkeztek, annak ellenére, hogy nem is gondoltuk, hogy iskolásokként képesek vagyunk egy rendezvényt megszervezni” – mondta Nagy Eszter. A refis csapat tavasszal rendbe hozza a ház udvarát is, és további rendezvényeket is terveznek. Zs. E. maszol.ro 2017. február 6.Lemondtak a kényszerből kinevezett háromszéki iskolaigazgatókHáromszéken 21 „kényszerből kinevezett” iskolaigazgató vagy aligazgató mondott le tisztségéről, hogy helyt adjon a korábbi intézményvezetőknek. Kovászna megye főtanfelügyelője, Kiss Imre érdeklődésünkre rámutatott: az első iskolai félév bizonytalanságban telt, hiszen az iskolaigazgatók nehezen tudtak tervezni, majd következett a tanintézetek vezetői tisztségeire kiírt versenyvizsga, amely csak részben oldotta meg a problémát. Mint arról beszámoltunk az eredeti vizsga módszertana szerint nem lehetett megbízni az intézmény vezetésével azokat a korábbi igazgatókat, akik nem vettek részt vagy elbuktak a vizsgán. Később a szaktárca eltörölte ezt az előírást, de azt megelőzően sok iskola esetében új embereket kellett meggyőzni, hogy vállalják el az igazgatói vagy aligazgatói tisztségeket. Kiss Imre főtanfelügyelő szerint Háromszéken 81 tanintézet igazgatói tisztségére írtak ki versenyvizsgát de csak 48 intézményvezetőnek sikerült a vizsgája és velük négy éves szerződést írtak alá. Emellett 10 iskolaigazgató beperelte az oktatási minisztériumot és a tanfelügyelőséget mert nem értettek egyet a vizsga módszertanával. Kiss Imre szerint a bíróság első fokon igazat adott nekik, ezért továbbra is megtarthatják tisztségeiket. Ezen kívül 23 intézmény élére kellett igazgatót keríteni, ez egy rendkívül nehéz folyamat volt, mert sok iskola vezető tanácsa ragaszkodott volna a régi igazgatókhoz. Mivel őket nem lehetett kinevezni, így másokat kellett helyükbe keresni, sok esetben „kényszer-kinevezések történtek”. Hasonlóan történt az aligazgatók kinevezése esetében is, hiszen a 42 tisztségből alig 19-et sikerült versenyvizsga révén betölteni és 22 aligazgató ideiglenes kinevezést kapott. A háromszéki főtanfelügyelő a Maszol érdeklődésére elmondta: miután megjelent a szaktárca rendelete, hogy ideiglenes kinevezést kaphatnak a régi vezetők is, Kovászna megyében 12 „kényszerből kinevezett” igazgató és 9 aligazgató mondott le. Helyüket nem vették át automatikusan a régi vezetők, hanem az iskolák vezetőtanácsai kellett őket javasolniuk. Kiss Imre arra is rámutatott, hogy a versenyvizsgával az oktatási minisztérium azt szerette volna elérni, hogy a döntés minél közelebb kerüljön az önkormányzatokhoz. Ezért a vizsgabizottságokat úgy hozták létre, hogy az öt tagból kettőt az önkormányzat, kettőt az iskola és egyet a tanfelügyelőség nevesített. Az ország több megyéjében előfordultak azonban visszaélések is, amikor az iskola igazgatót nem szakmai alapon választották ki. Például az országban előfordult, hogy az önkormányzatok küldöttei úgy pontoztak, hogy az adott polgármester jelöltjének legyen esélye - mondta a háromszéki főtanfelügyelő. A Kovászna megyei tanfelügyelőség képzést szervez az új iskolaigazgatóknak, jelentett be Kiss Imre, aki szerint a beiskolázási terv elkészítését követően kezdődik a tanórák elosztása, de meg kell szervezni az áthelyezéseket és a helyettesítéseket. Ezeket a bonyolult procedúrákat az iskolaigazgatók kell elvégezzék, viszont akárcsak az országban máshol, Kovászna megyében is vannak, akik első ízben töltenek be vezető tisztséget, őket próbálják felkészíteni a rájuk váró feladatokra. Kovács Zsolt maszol.ro 2017. február 23.Kelemen Hunor: Románia könnyen autoriter állammá válhatRomániában annyira leépült a jogállam, a hatalmi ágak szétválasztása annyira problematikus, hogy az ország könnyen autoriter állammá válhat – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök egy csütörtöki sajtóbeszélgetésen. „Elérkezett az idő Romániában, hogy a politikai osztály éles döntést hozzon, mert az a veszély fenyeget, hogy kialakul egy olyan államhatalom, amelyhez a választott politikusoknak nem sok köze lesz” – jelentette ki csütörtökön Kelemen Hunor. A szövetségi elnök egy sajtóbeszélgetésen vett részt Sepsiszentgyörgyön. Aktuálpolitikai helyzetelemezésben kifejtette: ez a helyzet nem most alakult ki, Románia 1989 után soha nem volt jogállam. „Ezt az elmúlt évtizedekben mindenki tudta, csak úgy gondolták, hogy időt vesz igénybe, amíg az országban felépül a parlamenti demokrácia” – magyarázta. Kelemen Hunor szerint Romániában az utóbbi száz évben soha nem volt még 25 évig folyamatos demokrácia, a társadalomban nem eresztettek gyökeret a demokratikus értékek. Öt-hat titkosszolgálatot senki sem ellenőriz A politikus emlékeztetett: a parlament fontosabb kérdésekben évek óta nem törvénykezik, hanem folyamatosan szalad a sürgősségi kormányrendeletek után. Példaként hozta fel, hogy az elmúlt években a büntető törvénykönyvet is kormányrendeletekkel módosították. Ugyanakkor a parlamentnek kevés ellenőrzési lehetősége van. „A parlament egy kicsit ellenőrizheti a kormányt, és működik a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) ellenőrző bizottsága, de az országban van még 5-6 titkosszolgálat, amelyet senki nem ellenőriz. Egyértelműen állítható és sok eset bizonyítja, hogy a hatalom nem a kormánynál van elsősorban, hiszen olyan intézmények vannak folyamatosan a politikai viták középpontjában, amelyeknek semmi keresnivalójuk nem lenne a politikai döntésekben” – jelentette ki Kelemen Hunor. A titkos DNA-SRI paktum A szövetségi elnök szerint ezek súlyos állítások, de ezeket ki kell mondani. Példaként említette a korrupcióellenes ügyészég (DNA) prahovai ügyésze körüli cirkuszt. Emlékeztetett: korábban a SRI-ről derült ki, hogy beavatkozott az igazságszolgáltatásba. Emellett szerinte a 2000-es évek elejétől több titkos megállapodás is született az erőszakszervezetek és titkosszolgálatok között. Kelemen Hunor ezt többek között a luju.ro portál által szerdán közölt dokumentumra alapozza. Ez a legfőbb ügyészség és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) közti együttműködésről szól. „Ezekből a titkos paktumokból állítólag több is van még, abból az időből, amikor Laura Codruța Kövesi még legfőbb ügyész volt” – mondta a szövetségi elnök. A Btk.-ban 49 alkotmányellenes cikkely van Kelemen Hunor szerint elfogadhatatlan az alkotmánybíróság döntéseiről azt a látszatot kelteni, hogy ezeket nem kell érvényesíteni, mert sértik a SRI és a DNA jogait. Emlékeztetett arra, hogy a büntető törvénykönyvben 49 alkotmányellenesnek minősített cikkely van, és veszélyes, ha azokat nem hozzák összhangba az alkotmánnyal. A szövetségi elnök kifejtette: egyetért mindazokkal, akik a tereken a tiszta kormányzásért tüntetnek. Megítélése szerint jelenleg vérre menő hatalmi harc zajlik a választottak és azok között, akiket nem választottak meg, és ennek végkimenetelét nehéz most megjósolni. Ha viszont most nem oldódik meg a hatalmi ágak szétválasztása, hosszú ideig autoriter hatalom marad Romániában, ahol a döntéseket az erőszak-szervezetek és a bűnüldözés hozzák meg – szögezte le a politikus. Kovács Zsolt maszol.ro 2017. március 13.Így látnak bennünket ők – a székelyföldi román közösség hangadóit kérdeztükAutonómia, szimbólumhasználat, etnikai párbeszéd – mind olyan fogalmak, amelyek meghatározták a rendszerváltás után a székelyföldi magyar politikusok diskurzusát. A térségben élő román közösség hangadóit faggattuk arról, hogy miként vélekednek ezekről a kérdésekről. Portálunk Ioan Lăcătușut, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának elnökét, Sebastian Pârvut, a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális papját, Mădălin Guruianut, a Nemzeti Liberális Párt politikusát, Dumitru Manolăchescu újságírót és Sever Ioan Miu bloggert kérdezte a székelyföldi magyar és román közösség viszonyáról. Mi okozza az intézményes párbeszéd hiányát? Miközben a székelyföldi magyarok és románok között van együttműködés a kultúrában, sportban, ifjúsági kezdeményezésekben, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Elsőként arról kérdeztük alanyaikat: mivel magyarázzák az intézményes dialógus hiányát? Ioan Lăcătușu szerint a két közösség párhuzamos élete a rendszerváltás után, az iskolák, művelődési intézmények „etnikai alapú szétválasztásával” kezdődött el. „A románok és magyarok nem vesznek részt egymás kulturális, történelmi ünnepeiken. A magyaroknak megvan az az előnye, hogy többségük ismeri a román nyelvet. A románok közt viszont kevesen beszélnek magyarul, ezért nem is értesülhetnek egyes dolgokról. Így fordulhatott elő az a szerencsétlen eset, amikor a magyarok adventet ünnepelték december -én, és a románok azt hitték, hogy a nemzeti ünneppel szembeni ellenrendezvény zajlik” – magyarázta. Ioan Lăcătusu - sepsiszentgyörgyi szociológus, levéltáros, a Kovászna megyei Állami Levéltár nyugalmazott igazgatója, a Kovászna és Hargita Megyei Európai Tanulmányok Központjának igazgatója és a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának egyik vezetője. Ioan Lăcătusu az elmúlt évtizedekben számos könyvet és tanulmányt írt, amelyben a székelyföldi románság helyzetét vizsgálja. A Ioan Lăcătusu vezette sepsiszentgyörgyi központot az etnikumközi kapcsolatok monitorozása és a Székelyföldön élő románok identitásának megőrzése érdekében alapították. Sebastian Pârvu szerint azért nincs párbeszéd, mert ha „megsértettél valakit, nem várhatod el, hogy könnyedén leüljön tárgyalni, és ez mindkét félre igaz”. Az ortodox pap úgy véli, a két közösségnek közös érdeke a térség fejlődése, a munkahelyek számának növelése, a megélhetés. Ezekhez az érdekekhez viszont szerinte hozzáadódnak más dolgok is, amelyekre „energiát pazarolnak”. Ilyen az autonómia kérdése is, amit a román közösség semmilyen körülmények között nem tud elfogadni. „A román közösség szerint a magyaroknak most is megvan minden olyan joga, ami az autonómiában is meglenne. A helyi közigazgatást a magyarok irányítják, ez a valóság, ami nem zavarhat senkit, hiszen a vezetőket demokratikusan választják. Vannak magyar iskolák, magyar oktatás, használhatják a magyar nyelvet az igazsgászolgáltatásban is” – részletezte. Mădălin Guruianu – bevallása szerint – az elmúlt tíz évben folyamatosan azon dolgozott, hogy kiépítse a két közösséget összekötő kommunikációs hídat. Ez idő alatt azt tapasztalta, hogy a két közösség vezetőiben van egy természetes vonakodás a párbeszédtől, mert mindkét fél attól tart, hogy emiatt elveszíti szavazótáborát. „Pedig nem igaz, hogy összefogás projekttel nem lehetne választást nyerni, csak ezeket a szavazatokat nehéz megszerezni, mivel ez esetben kétnyelvű plakátokra van szükség, sokat kell két nyelven kommunikálni. Egy román párt számára ez kényes kérdés, mert ha elkezdene ebben gondolkodni a belső kemény magban lennének akik bírálnák, hogy miért kell magyar nyelven is kommunikálni” – fogalmazott a politikus. Szavai szerint ez történt a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szervezetében is. „Csakhogy elég sokan voltunk, akik normalitást szerettünk volna, és úgy döntöttünk, nem vesszük figyelembe az ellenvéleményeket. Nálunk vannak ésszerű politikusok az Nemzeti Liberális Pártban és az RMDSZ-ben, és ésszerűtlenek a Szociáldemokrata Pártban és az MPP-ben. Az jelenti a gondot, hogy nehéz megértetni egy párt szavazóbázisának kemény magjával, hogy miért van szükség nyitásra a másik fél irányába” – magyarázta. Guruianu elmondta, Antal Árpádot például egy rendkívül nyitott (elméjű) politikusnak tartja, akivel jól együtt tudtak működni, mégis a választási kampányokban voltak kilengései. „Például amikor azt mondta, hogy ha nem szavaznak a választók RMDSZ-es jelöltre, akkor egy román kerül a parlamentbe” – tette hozzá. Mădălin Guruianu kilóg a sorból. „Nekem nagy szerencsém volt azzal, hogy úgy kerültem Sepsiszentgyörgyre, hogy egy magyar lányba voltam szerelmes, és családja és barátai révén ismerkedtem meg a magyar közösséggel és igényeivel” – mondta Mădălin Guruianu. Hozzátette, ebben a különbözik azoktól a Székelyföldre költöző románoktól, akik nem kerülnek kapcsolatba a magyar közösséggel. A politikus szerint az lenne nagyon fontos, hogy a két közösség politikai és civil vezetői döntéseik meghozatalakor a másik fejével is tudnának gondolkodni. „Engem sokat segítettek az akadémiai vitaestek (debate), amelyeket diákoknak szerveztünk, és ezek révén megtanultam a másik fél fejével gondolkodni. Amikor liberális párti politikusként nyilatkoztam valamit, mindig meggondoltam, hogy erről vajon mi lesz a magyar barátom véleménye, szégyenkezik miattam, vagy büszke lesz rám. Ez nagyon fontos dolog, ha mindannyian így járnánk el, kevesebb lenne a kisiklás” – jelentette ki Guruianu. Dumitru Manolachescu szerint az intézményes párbeszéd hiányát a két közösség vezetői, elsősorban a politikusok tartják fenn. „Tudomásom szerint az elmúlt két évtizedben nem voltak olyan találkozók, amelyek hozzájárultak volna a két nemzet közti békés együttéléshez. Az az érzésem, hogy mindkét oldal jobban megél a konfliktusokból” – jelentette ki. Kik lehetnek a magyar közösség tárgyalópartnerei? Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt. Felvetésünkre érthető módon a legvehemensebben Ioan Lăcătușu reagált. „Mădălin Guruianunak sincs erkölcsi alapja, hogy reprezentatívabbnak tekintsék, mint bennünket, öregeket. Igazságtalanság, ahogyan ránk tekintenek, a fórumunkat 33 bíróságon bejegyzett civil szervezet alkotja. 2010-ben ezer képviselővel szerveztünk és román polgármesterek is elfogadják, akkor miért ne lehetnénk reprezentatívak?” – érvelt a románok fórumának elnöke. Lăcătușu szerint a magyar polgármestereknek joguk van megválogatni a partnereket a párbeszédhez, de mivel egyetlen román szervezet, párt se vitatja a fórum reprezentativitását, ha valóban párbeszédet akar, még ha nehéz is, le kell ülniük egy asztalhoz, mert biztos találnak kiindulási pontot. „Minden elismerésem, ahogy a magyar közösség megszervezte magát, és három forrásból szerez finanszírozást a nemzeti identitása megőrzéséhez, így kap pénzt Bukarestből nemzeti kisebbségi szervezetként, az állami költségvetésből és Budapestről is. Nem akarunk privilégiumokat, hanem azt szeretnénk, hogy esélyt kapjunk a projektjeink finanszírozására” – panaszkodott a szervezet elnöke. Mădălin Guruianu szerint csak a demokratikusan megválasztott román vezetők lehetnek a partnerei a román-magyar párbeszédnek. „A Románok Civil Fóruma soha nem jelentkezett egyetlen választáson sem, habár felszólítottuk, hogy ha a román közösség képviselői szeretnének lenni méretkezzenek meg a választásokon. Én úgy gondolom a román közösség egy része és a magyar sajtó is téved akkor, ha a Románok Civil Fórumát tekinti hangadónak” – vélekedett. Szerinte ha valaki arra vagy kíváncsi, hogyan élnek a románok Székelyföldön, akkor a közösség legitim képviselőit kell megkérdeznie, mert ellenkező esetben olyan irreális, a valóságtól elrugaszkodott válaszokat kap, mint amiket Dan Tanasă szokott adni. „Az elmúlt 12 évet vizsgálva kiderül, hogy az a jelölt akit Dan Tanasă támogatott nevetségesen alacsony számú szavazatot – 100-200 voksot – szerzett, ami azt mutatja, hogy nem képviseli az az itt élő emberek véleményét, mégis a román sajtó őt tartja a Székelyföldi románok hangjának” – mondta a politikus. Guruianu emiatt is sajnálatosnak tartja, hogy a sepsiszentgyörgyi magyar közösség vezetői a választások után visszautasították az alpolgármesteri tisztséget. „Itt nem Mădălin Guruiani személyéről volt szó, hanem arról, hogy együtt történelmet írhattunk volna azáltal, hogy erre a tisztségre egy jóindulatú román embert neveznek ki, aki az elmúlt években konkrét lépéseket tett a magyar-román viszony javítása érdekében” – jelentette ki. Sebastian Pârvu szerint a román közösségnek is vannak vezetői, a probléma az, hogy nem sikerül kommunikálniuk a magyar vezetőkkel. „Nekem ortodox papként például nincs gondom a magyar lelkészekkel való kapcsolattartásban, rendszeresen találkozunk és tárgyalunk közös dolgainkról. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a Kovászna és Hargita megyei románoknak valóban vannak képviseleti gondjaik, hiszen ha tíz vezető öt pártlistán indul, nem várhatjuk el, hogy képviselőink legyenek a tanácsokban” – mondta Pârvu. Sebastian Pârvu – a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrális lelkésze, a Kovászna és Hargita megyei Ortodox püspökség kulturális tanácsadója, a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Fórumát alkotó Andrei Saguna Keresztény- Kulturális Liga elnöke, a Nicolae Colan Egyházi Dokumentációs Központ igazgatója. Sebastian Pârvu doktori dolgozatát a „volt székely székek román közösségének részvétele az 1848-as forradalomban” témában írta. Dumitru Manolăchescu szerint teljesen természetes, hogy például Antal Árpád polgármester Mădălin Guruianut fogadja el tárgyalópartnerének, hiszen jól ismeri és „intézményesen” közelebb áll hozzá. „Nem fogok más személyeket nevesíteni, de közismert, hogy a román közösségnek is vannak még képviselői, akik nem konfliktusosak. A probléma a politikusokkal van, nem a civil társadalommal, amely már elkezdett együttműködni” – mondta az újságíró. Sever Ioan Miu úgy véli: a Románok Civil Fóruma nem olyan radikális, mint amilyennek tűnik, de letagadhatatlan Mădălin Guruianu érdeme a két közösség egymáshoz való közeledésében. „Amennyire egy éves ittlétem alatt meg tudtam ismerni a román közösségünket, azt mondhatom, hogy jelenleg senki nincs, aki helyettesítené tudná őt” – jelentette ki a blogger. Mi a román közösség legégetőbb problémája? Alanyainkat arról is kérdeztük, hogy szerintük melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene, és mit tartanak a székelyföldi román közösség legégetőbb problémájának. Ioan Lăcătușu szerint a térségben „az alsó szinteken” mindenki jól kijön egymással, léteznek jó szomszédságok, nincsenek viták, vannak vegyes házasságok, van párbeszéd. Gondot az okoz, hogy nincs olyan civil szervezet, amely egymás megismerését tűzte volna ki célul. „Ezen a téren a mi román szervezeteink sem tűnnek ki ezen a téren” – jegyezte meg. Szerinte a Kovászna Megyei Kulturális Központnak rengeteg kiadványa van a székelyek történelméről és hagyományairól, turisztikai látványosságairól, térképek a műemlékekről, de szinte semmi nem jelent meg a románokról, semmi a Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeumáról, az első román iskoláról vagy az ortodox katedrálisról. „Tudom miként vélekednek ezekről, de léteznek, itt vannak, miért nem érdemlik meg, hogy megjelenjenek a kiadványokban?” – fogalmazott a románok fórumának elnöke. Lăcătușu szerint a románok és a magyarok teljesen másként értelmezik a jelent és a múltat. Példaként a nemrég megjelent Székelyföld története című könyvet említette, amely szerinte úgy mutatja be a térséget, mint székelyek földjét, ahová a románok ki tudja honnan érkeztek, és nincsenek jogaik. „Kettős mércével mérnek, jövevényeknek néznek bennünket. Gyarmatosításnak tekintik, ha egy szebeni román költözik ide. Másként látjuk a 1918-at, 1940-et és más történelmi eseményeket. A forradalom után is bármit értünk el, intézményalapítás terén, azt erővel kellett kicsikarnunk, nem találtunk megértésre a magyar elit részéről” – panaszolta Lăcătușu, aki szerint senki nem akadályozza meg a magyarokat a nemzeti identitásuk megőrzésében. Mădălin Guruianu szerint a térségben olyan témákat kellene kibeszélni és olyan kezdeményezéseket elindítani, amelyek mentén közös platformra helyezkedhet a két közösség. Ezek a nyilvános rendezvényeket azért tartja hasznosnak, mert ilyenkor valóban meg kell hallgatni a mások álláspontját, és azonnali választ kell adni rá. „Nagyon fontos lenne az empátiakészség és az, hogy mi itt helyben jól tudjuk kezelni a román-magyar viszonyt, és sok jó példát tudjunk felmutatni az együttműködésről. Most mindkét fél a másiktól várja a nyitást. Tényleg az a probléma, hogy ki teszi meg az első gesztust a másik irányába?” – fogalmazott a politikus. Magyarázata szerint a magyarok mindig Bukaresttől várják az első gesztust, a térségben élő románok pedig a polgármestertől vagy megyei tanács elnökétől, és sajnos egyik fontos szereplő se vállalja fel, hogy megtegye ezt a lépést. Sebastian Pârvu a székelyföldi románok legnagyobb problémájának a demográfiai csökkenést nevezte. Kevés a gyermek, ürülnek ki az iskolák és templomok, a román fiatalok pedig a kilátástalanság miatt kivándorolnak a térségből – sorolta. „Ezt a jelenséget mi románok jobban érezzük, mint a magyarok, de a magyar közösség is ott lesz tíz év múlva, ahol mi ma tartunk” – vélekedett. Az ortodox pap az alulfinanszírozottságot is problémának tekinti. Szerint mindkét fél abban a tévhitben él, hogy a másik közösség tud más forrásból finanszírozást szerezni, és ezt kifogásként használják, hogy ne adjanak pénzt. „Például ha az egyháznak kérek, azt mondják, hogy nem adunk, mert kaptok Bukarestből, de fordítva is igaz, amikor azt mondják a magyaroknak, hogy úgyis kaptok pénzt Budapestről. Valójában azonban projektek életképessége alapján kellene megítélni egy egy kérést” – jelentette ki. Pârvu problémának tartja a Székelyföld megnevezés használatát is. Ezzel szerinte az a gond, hogy a térségről készített népszerűsítő kiadványokban nem jelenik meg a román közösség, és azt sugalják, hogy mind a történelemben, mind a jelenben, ebben a térségben egyetlen közösség él. „Gond az, hogy ezeket a kiadványokat közpénzből finanszírozzák, és az lenne normális, ha ezekben helyt kapna a másik közösség is” – tette hozzá. Dumitru Manolăchescu szerint a Kovászna megyei román közösségnek ugyanazok a problémái, mint a magyar közösségnek. A románok azt szeretnék, hogy saját országukban ne tekintsenek rájuk megtűrtként, és folyton ne emlegessék, hogy Székelyföld a magyaroké, és nem a kommunisták által Moldovából, Havasalföldről és Dobrudzsából behozott bevándorlóké. „A románok is otthon szeretnék érezni magukat Kovászna megyében, amely Románia része” – jegyezte meg. „Ha azt kérdezné, hogy mi az én problémám románként, azt mondanám: nem szeretném többé a helyi közigazgatás mostohagyerekeként érezni magamat. Aláhúzom, hogy ezt románként mondom” – válaszolta kérdésünkre Sever Ioan Miu. Kijelentette: románként számára fontosak a nemzeti szimbólumai és ünnepei, ezért fáj neki az, ha Antal Árpád még január 24-én, Moldova és Havasalföld egyesülésének ünnepén sem lép a Mihai Viteazul szobor elé, ahol román politikusok és néhány magyar állami intézményvezető ünnepel. „Azt kérdezném a román és magyar elöljáróktól: vajon egy harmadik nemzetnek kell többséget alkotnia azért, hogy mi tiszteljük egymást?” – fogalmazott a blogger. Van olyan jog, amit megvonna a magyar közösségtől? Alanyainkat szembesítettük azzal, hogy a bukaresti döntéshozók szerint Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában, ehhez képest az ország nem teljesíti maradéktalanul a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségeket sem. Ugyanakkor vannak olyan román politikusok, akik szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek. Ioan Lăcătușu azt tartja túlzottnak, hogy a magyar közösségnek joga van eldönteni: kihelyezik vagy sem országuk zászlaját, viseljék vagy ne viseljék a nemzeti színű vállszalagot, illetve „bármeddig káromolhatják a román államot”. Európában szerinte nincs még olyan sajtó, amely megengedi magának azt, amit a térségbeli magyar sajtó megtesz. Mădălin Guruianu szerint Románia modellértékűsége függ attól, hogy hová irányítjuk a reflektorokat. Példaként említette, hogy egyetlen ország vagyunk, ahol a parlamentben hivatalból fenn vannak tartva helyek valamennyi nemzeti kisebbségnek. „Ez nagyon jó, ebben a tekintetben valóban mi vagyunk a jó példa. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek más megoldatlan, szőnyeg alá söpört problémák. Egyes területen Románia jó példát mutat, más területeken pedig nem, és azokat ki kell javítani” – vélekedett a politikus. Sebastian Pârvu nem hinné, hogy van olyan jog, amit meg kellene vonni a magyar közösségtől. „Azt viszont el tudom mondani, hogy rossz ötlet volt az iskolák nyelvi alapon való szétválasztása, mivel a fiatalok nem találkoznak, elvették tőlük az esélyt hogy találkozzanak, megismerkedjenek, barátkozzanak” – jelentette ki. Dumitru Manolăchescu válaszában emlékeztetett: Székelyföldön a magyar nyelv minden területen szabadon használható. „Rosszul állunk viszont a nemzeti szimbólumok használata terén, mivel mindezt egymás elleni harcokra használjuk fel. Szerintem ez azért történik, mert a román közösségre utaló elemek – már amennyi létezik – teljes mértékben hiányoznak a helyi szimbólumból” – részletezte az újságíró. Sever Ioan Miu a romániai magyar kisebbség jogait nem tartja túlzottaknak. Szerinte aki azt állítja, hogy a romániai kisebbségeinknek túl sok joguk van, az nem ismeri az olasz (Dél-Tirol) és a finn (Aland szigetek) modelleket. Aki pedig azt mondja, hogy az ország kisebbségeinknek nincsenek jogaik, az nem ismeri a görög vagy francia modelleket. Szerinte ugyanakkor a helyi közigazgatási törvényt lehetne úgy módosítani, kiegészíteni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: 20 százalék alatt is ki lehet tenni a kétnyelvű táblákat. A jelenlegi többnyelvű táblák kapcsán fontosnak tartja azt, hogy a hivatalos nyelv, a román, legyen a magyar felirat előtt (balról vagy fölötte). „Ami pedig a zászlókat illeti, szükség van egy törvényre, amely megengedi a nemzeti kisebbségek zászlójának, vagy regionális kisebbségek zászlójának, így a székely zászló használatát is. Bevallom, hogy az én szívemben a román zászló foglalja el a legtöbb helyet, és szeretném, ha így lenne a magyarok számára is, ugyanakkor megőrizve a magyar identitásukat. Ennek azonban természetes módon kell bekövetkeznie, nem pedig hatóságok által előírt módon. Erőszakkal nem lehet szeretetet elérni” – fogalmazott a blogger. Mi a gond a kétnyelvűséggel és a szimbólumhasználattal? Alanyainkat emlékeztettük arra, hogy a magyar közösség kéri a magyar nyelv használatának, köztéri feliratok, nemzeti és helyi szimbólumok használatának rendezését. Megkérdeztük tőlük: melyek azok a magyar igények, amelyek elfogadhatónak tartanak? Ioan Lăcătusu szerint a székelyföldi román közösség az, amelynek szimbólumhasználatát akadályozzák. Példaként említette, hogy a Háromszék lakosságának 25 százalékát kitevő románok jelképei hiányoznak Kovászna megye címeréből. A székely zászlóról pedig úgy vélekedik: ez a szimbólum a jövendőbeli Székelyföld jelképeke szeretne lenni, „egy olyan közigazgatási egységé, ami nem létezik”. Szerinte ha nem létezne a térség etnikai autonómiájának igénye, a székely zászló bárhol lebeghetne. „Ismerem a más régiók zászlójára vonatkozó ellenérveket, de Barcaság vagy Vrancea nem akar autonómiát” – érvelt a románok fórumának elnöke. Mădălin Guruianu szerint valóban vannak törvénykezési hiányosságok, amiket ki kell javítani. Az például szerinte nincs rendben, hogy Kolozsváron a polgármester azért utasítja vissza a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését, mert a magyar közösség aránya 20 százalék alatt van. Szerinte a kétnyelvűség alkalmazásának teljesen természetesnek kellene lennie mindenhol. A politikus megoldást is javasol: a vegyes lakosságú településeken közös egyeztető bizottságokat kellene létrehozni, ahol a felek képviselői közösen döntenek egy adott ügyről. „Ez olyan, mint amikor két párt koalícióra lép és létrehoznak egy egyeztető bizottságot, amely segíti a közös munkát. Az egyeztető bizottságok kis bíróságokként működhetnének, ahol addig vitáznak a felek, amíg döntés születik egy vitás kérdésről. Ennek a mechanizmusnak működnie kellene országos és helyi szinteken is” – magyarázta. Sebastian Pârvu szerint a gond az, hogy a román nyelv a magyarok számára nem azt jelenti, amit jelentenie kellene. „Gondolok itt arra, hogy egyes létesítményeket csak magyarul feliratoznak, például a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban felállított huszár szobor előtti táblát. A törvényt be kell tartani, így ha a román nyelv az ország hivatalos nyelve, akkor azt használni kell. Néha azt érzem, hogy a magyar nyelvet a román ellenében használják, például a városnapokon nagyobb a magyar nyelvű szöveg, mint a román felirat. Az viszont abszurd lenne, hogy törvénybe kellene szabályozni, hogy milyen betűméretet és karaktert kell használni az ilyen kétnyelvű feliratoknál, de lehet ez a megoldás” – fejtegette. Dumitru Manolăchescu szerint három joga hiányzik a magyar közösségnek: a jóléthez, a harmóniához, a békéhez való jog. „Ilyen időket élünk, és ezek a jogok hiányoznak a Kovászna megyei románok számára is, ezért kérem ezeket magunknak is” – jelentette ki. Dumitru Manolăchescu - újságíró, a Kovászna megyei román sajtó közismert véleményformálója. Pályafutását évtizedekkel ezelőtt a Cuvântul Nou című román nyelvű napilapban kezdte, majd annak megszűnését követően egy ideig sajtó tanácsadóként dolgozott a Kovászna megyei prefektúrán, jelenleg az Observatorul de Covasna napilap véleményvezére. Írásaiban rendszerint taglalja a román-magyar együttélés témáját.. Sever Ioan Miu a magyar közösség egyetlen igényét sem tartja túlzónak. Hiányzik viszont szerinte az a jog, hogy a magyar kisebbség a közintézményekre is kitűzhesse a zászlóit, a román lobogó mellé. Mi a gond az autonómiatörvénnyel? Alanyainktól megkérdeztük: tanulmányozták-e az autonómiatervezetet, mi a kifogásuk Székelyföld autonómiája ellen, illetve találtak-e a tervezetben olyan elemet, amit elfogadhatónak és életbe ültethetőnek tartanak. Ioan Lăcătușu szerint az autonómiát nem lehet etnikai alapon létrehozni, és tévedésnek tartja, hogy a román állam engedélyezte az etnikai alapon szerveződő pártok létrejöttét. Ugyanakkor úgy véli: az autonómia egy valami más fele vezető út kezdete. „Nem olvastam el az autonómiatervezetet. A jogszabályt nem tudtam érzelemmentesen, csak kutatóként vizsgálni, mivel nem szeretném, ha unokáim autonómiában élnének, és meg vagyok győződve arról, hogy az autonómia nem tenne jót a magyaroknak sem. Egyetlen román politikai vagy civil vezető sem fogad el az ország közepén egy etnikai enklávét” – szögezte le. Lăcătușu ugyanakkor nem lát semmilyen veszélyt a magyar közösség számára identitása megőrzése terén. „A székelyek annyira jól meg vannak szervezve, és olyan identitásmegőrző készséggel rendelkeznek, hogy nem fenyegeti az elrománosítás veszélye” – vélekedett a románok fórumának elnöke. Mădălin Guruianu olvasta az autonómiatervezet több változatát is. Az autonómia hívének vallja magát, és abban hisz, hogy akik dolgoznak, megérdemlik, hogy többet kapjanak, és akik nem dolgoznak, nem érdemelnek többletjuttatásokat. „Hiszek az erős helyi autonómiában, és úgy gondolom, hogy ehhez gazdaságilag meg kell erősödnünk. Teljesen elfogadom Sabin Gherman és mások véleményét, hiszen ha Kolozsváron élnék, én is elfogadhatatlannak tartanám, hogy a pénzek csak 40 százaléka marad helyben, és 60 százaléka Bukarestbe megy” – fejtette ki a politikus. Felidézte: egy sepsiszentgyörgyi, autonómia témájú fórumon azt kérte a magyar féltől, mutassák meg a törvénytervezetnek azokat a pontjait, amelyek révén a románok megérthetik, milyen előnyük származik az autonómiából. „Ha nem létezik ilyen előny, és garancia arra, hogy nekünk jobb lehet, akkor nem várhatják el, hogy támogassuk a kezdeményezést. Egyébként legyen világos: hasonlóan vélekedem Románia alkotmányáról, amely nem vette figyelembe a magyar közösség igényeit” – szögezte le. Sebastian Pârvu nem tanulmányoztam az autonómiatervezetet, annyit tud róla, ami a sajtón keresztül eljutott hozzá. „Beszéljünk nyíltan: ha valami egy olyan terv része, amelynek végeredménye nem elfogadható, akkor a terv megvalósításának minden szakaszát elutasítjuk, még akkor is, ha az adott szakasz elfogadhatónak tűnik, de az egészet nézve problémás. Így a magyar közösség egyes kéréseit nem értem és nem is tudom elfogadni” – fejtette ki az ortodox pap. Dumitru Manolăchescu „átlósan olvasta” a Székelyföld autonómiának tervezetét, de ez szavai szerint elég volt ahhoz, hogy rosszul érezze magát. „Nem az autonómiától való félelem miatt, hanem a tervezetet fordítók román nyelvhasználatának minősége miatt. Ez egy újabb jele a román állam nyelvével szembeni tiszteletlenségnek, egy olyan dokumentumban, amely hivatalossá szeretnének tenni. Az autonómia projektben nem találtam semmit, ami visszaadná a bizalmamat a harmonikus román – magyar együttélésbe” – fogalmazott az újságíró. Sever Ioan Miu tanulmányozta a tervezetet, de azt mondta, hogy nem szeretne állást foglalni ebben a kérdésben. „Szerintem a jelenlegi törvényes keretre kellene koncentrálni, be kell tartani a nemzeti szimbólumokra vonatkozó jogszabályokat” – szögezte le. Sever Ioan Miu: blogger, újságíró - Olahus becenéven írt blogot az Adevărul napilap online oldalán, írásainak rendszeres témája a magyar-román együttélés. Később a Limba cailor nevű blogoldalon közölt írásokat a magyar közösségről. Sever Ioan Miu nemrég költözött Bukarestből Sepsiszentgyörgyre, újságíróként dolgozik, illetve alapítója és szerkesztője a MaghiaRomânia blognak, amelyet olyan magyar vagy román olvasóknak szánnak, akik „dobozon kívülre” is tudnak nézni, és akik érdeklődnek az interetnikus és kulturális kérdések iránt. Mit üzen a magyaroknak az 1918-es egyesülés évfordulóján? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit üzennek alanyainak a romániai magyar közösségnek az 1918-as Nagy Egyesülés száz éves évfordulója közledtével. Ioan Lăcătușu szerint a székelyföldi román közösség szeretné ezt a „nagyszerű” évfordulót méltóképpen megünnepelni. „A magyar közösség történelmi traumáját elismerem, de kívánom, hogy legyen erejük pragmatikusan tekinteni erre az eseményre, és fogadják el a mai valóságot. A történelem nem volt nagylelkű velünk, de Isten megáldott bennünket ezzel a térséggel, sok mindent kell még itt együtt tennünk” – fejtette ki. Sebastian Pârvu arról biztosította a magyar közösséget, hogy az 1918-as egyesülés ünnepe nem ellenük szól. „Ezért azt kérem: gyertek, ünnepeljetek velünk!” – jelentette ki. „Nélkületek ez az ország szegényebb és unalmasabb lenne” – fogalmazta meg üzenetét Dumitru Manolăchescu. Sever Ioan Miu pedig arra kérte portálunkat: ha érdekes lesz még a véleménye, tegyük fel a kérdést újra 2018-ban. Kovács Zsolt maszol.ro 2017. március 15.Antal Árpád: a magyar közösség most játssza legfontosabb mérkőzését„Székelyföld a miénk és a legjobb helyen, a székelyek kezében van” – mondta ünnepi beszédében Antal Árpád sepsiszentgyöri polgármester. Sepsiszentgyörgyön egy újabb köztéri szobor avatásával kezdődött az március 15-i ünnepség. Az Erzsébet parkban, a Bod Péter Könyvtár fele vezető lépcső előtt leplezték le Berde Mózsa volt kormánybiztos, a háromszéki szabadságharc kiemelkedő személyisége egész alakos szobrát. Amikor Kovács István unitárius lelkész megáldotta a szobrot, felsütött nap és a gyönyörű időjárás az ünnepség végéig kitartott. Hagyományőrző huszárok főtérre való bevonulásával kezdődött a központi ünnepség, amelyen több ezer sepsiszentgyörgyi és környékbeli vett részt. Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester ünnepi beszédében rámutatott: „Minden forradalom, minden szabadságharc olyan, mint azok akik csinálják. A mi márciusi forradalmunk olyan tiszta, mint Petőfi Sándor szerelmes versei”. Az elöljáró beszéde egyfajta évértékelő is volt, amelyben megvizsgálta az erdélyi magyar-magyar viszonyt, a székelyek és Magyarország valamint Székelyföld és Románia helyzetét. „Székelyföld a miénk” „Mi Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, nem szerencsejátékon nyertük és nem azért vagyunk itt, mert fizetéspótlékot kapunk, mint a román belügy alkalmazottai. Székelyföld a miénk és a legjobb helyen a székelyek kezében van”, mondta Antal Árpád, aki szerint sajnos sokan az erdélyi magyarság vezetői közül megtapasztalták az utóbbi időben, hogy mit jelent az üldöztetés. „Az igazi célpont az maga az erdélyi magyarság, a mi közösségünk gerincét akarják megroppantani! Ez nem fog sikerülni”, szögezte le a polgármester. Antal Árpád emlékeztetett, hogy az elmúlt egy évben történtek jó és rossz dolgok, majd rámutatott: az a tény, hogy ma itt áll a sepsiszentgyörgyi közösség előtt, és a szomszéd vármegyében Ráduly Róbert polgármester ott áll a csíki székelyek előtt azt jelzi, hogy a székelyföldi önkormányzatok elleni puccs nem sikerült. Hozzátette: Sajnos Románia és Székelyföld viszonyáról sok jót nem lehet mondani, mert egyre erőteljesebb támadások érik közösségünket az erőszakszervezetek részéről. Példaként említette a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyét, ahol szülőket hívtak be és félemlítettek meg. Antal Árpád felkérte az ünneplő sepsiszentgyörgyi közösséget, hogy erőteljes tapssal fejezzék ki szolidaritásukat a meghurcolt marosvásárhelyi iskola igazgatójával, diákjaival és szüleikkel. „A mérkőzés még tart” Sepsiszentgyörgy polgármestere a román állam és székelyek viszonyáról szólva rámutatott: „száz év után sem ismernek, és nem értik, hogy milyen szellemben neveljük a gyermekeinket. Nem ismernek, és nem tudják, hogy ha ütnek minket, mi nem megfutamodunk, hanem ellenkezőleg: kitartóbbak és keményebbek leszünk”. Antal Árpád beszéde végén futball hasonlattal élve kifejtette: „Semmi nincs elveszve addig, amíg nincs megnyerve! Itt Székelyföldön semmit sem vesztettünk el, mert a mérkőzés még tart! Mi most közösségünk legnagyobb és legfontosabb mérkőzését játszuk és közös erőfeszítésünk árán tudjuk megnyerni ezt a mérkőzést. Higgyünk a közösségünk alkotó és teremtő erejében, együtt. Meg tudjuk csinálni!”, zárta beszédét Antal Árpád. A sepsiszentgyörgyi március 15-i ünnepségen felszólalt Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete. Az ünnepség a magyar és székely himnuszok eléneklésével ért véget. Kovács Zsolt maszol.ro 2017. március 29.Székelyföldi könyvelők találkozójaRománia, az adóparadicsom „Románia adóparadicsom a mikrovállalkozások számára”, mondja Debreczeni László sepsiszentgyörgyi adószakértő, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, aki nem emlékszik, hogy lett volna még a mostanihoz hasonló kedvezményes környezet a mikrovállalkozások számára. Jelenleg ugyanis az évi 500.000 euró alatti forgalmat megvalósító, és legalább egy alkalmazottal rendelkező cégek alig 1 százaléknyi forgalmi adót fizetnek, és a kiadások leszámítása után további 5 százaléknyi osztalékadóval ki lehet venni a pénzt a cégből, mutatott rá az adószakértő. Hozzátette: többek között e köré építik a pénteken, Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő 3. Székelyföldi Könyvelők Találkozóját, amelynek témája: alacsony adózás, hatékony vállalatok. A térség egyik legnagyobb gazdasági jellegű eseményén pénzügyminisztériumi vezetők, neves jogi- és adótanácsadó cégek szakemberei és egyetemi professzorok nyújtanak tájékoztatást az aktuális adózási változásokról és az áfa-szabályokról. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) háromszéki fiókja és a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által harmadik alkalommal megszervezett Székelyföldi Könyvelők Találkozója március 31-én, pénteken 9 órakor kezdődik a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának székhelyén (részletek a www. rmktkovaszna.ro vagy a www.ccicov.com oldalon). A találkozó aktualitását hangsúlyozva Debreczeni László rámutatott, idén a mikrovállalkozásokat, a szálloda- és vendéglátóiparban tevékenykedő cégeket érintették az adóügyi újdonságok. Az osztalékadó csökkenése, a visszafordított nyereség adómentessége, a mikrovállalkozások kedvezőbb adózása és szélesebb kiterjesztése olyan tényleges kedvezmények, amelyek a vállalkozások versenyképességét tudják növelni, ezért szükséges és érdemes is róluk beszélni. Ugyanakkor sok kérdés van még a jogszabályok alkalmazása kapcsán, ezeket szeretnék tisztázni a pénteki rendezvényen, ahová nemcsak könyvelőket és adószakértőket, hanem közgazdászokat, vállalkozókat és egyetemistákat is várnak. György Attila pénzügyminisztériumi államtitkár a pénzügyi jövedelmek nyilvántartóját, Mariana Vizoli pénzügyi szakértő az áfa-fizetők újra regisztrálásának folyamatát ismerteti. Georgeta Toma pénzügyminisztériumi osztályvezető a szállodák és éttermek jellegzetes adózásáról értekezik, Florin Dobre, a CECCAR ügyvezető igazgatója a vissza nem térítendő pályázatok elszámolását ismerteti, Édler András, a kereskedelmi kamara elnöke a fizetésképtelenséget megelőzni hivatott Pre Solve-programot mutatja be, dr. Radu Bufan, a Temesvári Nyugati Egyetem professzora a nyereségadóról tart előadást, az NNDKP ügyvédi iroda szakértője pedig a jövedelem adózása és a társadalmi járulékok témájában tart tájékoztatót. A szervező RMKT Kovászna megyei fiókjának elnöke, Bogdán Laura elmondta: a szervezet célja a szakmai kultúra terjesztése, a tagok szakmai fejlődésének elősegítése, így a Székelyföldi Könyvelők Találkozója is ezt szolgálja, hiszen teret ad az újítások céges szintű alkalmazásának értelmezésére a könyvvitel és az adózás területén. Kovács Zsolt Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. március 29.Átment Fejér László törvénytervezeteNe Bukarest diktáljon! Tettünk egy lépést a központosított ügyintézés leépítésében, mutatott rá Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt követően, hogy a parlament alsóháza megszavazta az elmúlt parlamenti ciklusban benyújtott jogszabály-javaslatot. A törvénytervezetet Fejér László Ödön dolgozta ki, és terjesztette a parlament elé. „Több mint 15 éves problémát old meg az RMDSZ törvénytervezete, az eddigi gyakorlattal ellentétben, ezután az építőipari nyersanyagok, azaz a homok és a kavics árát nem a pénzügyminisztérium illetékes igazgatósága határozza meg, hanem a piaci szabad verseny alakítja majd” – mondta Fejér László Ödön Kovászna megyei szenátor azt követően, hogy a törvényt tegnap elfogadta a képviselőház. A szenátor a tervezetet, amely a szabad piacot serkenti az építőipari nyersanyagok esetében, 2015-ben terjesztette be a parlamentbe. Ezáltal az RMDSZ egy újabb lépést tett afelé, amit már évek óta szorgalmaz, és amit legutóbb a parlamenti választási kampányban is hangsúlyozott, hogy Romániában le kell bontani a központosított ügyintézést. Tettünk egy lépést a központosított ügyintézés leépítésében, mutatott rá Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt követően, hogy a parlament alsóháza megszavazta az elmúlt parlamenti ciklusban benyújtott jogszabály-javaslatot. A törvénytervezetet Fejér László Ödön dolgozta ki, és terjesztette a parlament elé. „Több mint 15 éves problémát old meg az RMDSZ törvénytervezete, az eddigi gyakorlattal ellentétben, ezután az építőipari nyersanyagok, azaz a homok és a kavics árát nem a pénzügyminisztérium illetékes igazgatósága határozza meg, hanem a piaci szabad verseny alakítja majd” – mondta Fejér László Ödön Kovászna megyei szenátor azt követően, hogy a törvényt tegnap elfogadta a képviselőház. A szenátor a tervezetet, amely a szabad piacot serkenti az építőipari nyersanyagok esetében, 2015-ben terjesztette be a parlamentbe. Ezáltal az RMDSZ egy újabb lépést tett afelé, amit már évek óta szorgalmaz, és amit legutóbb a parlamenti választási kampányban is hangsúlyozott, hogy Romániában le kell bontani a központosított ügyintézést. Kovács Zsolt Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
