|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1171 találat | lapozás: 1-30 ... 511-540 | 541-570 | 571-600 ... 1171-1171 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Johannis, Klaus 2015. augusztus 21.MAGYAROK ÉS ROMÁNOKKét egzisztenciálisan ezerszeresen összefonódott nép él egymás mellett, és tudomást se vesz egymásról. Az ezredforduló óta lecsillapodtak az etnikai szenvedélyek Erdélyben, pontosabban: a magyarok és románok egymás elleni etnikai szenvedélyei. Az erdélyi magyar politikai osztály – vagy ahogy Erdélyben (érthetetlen okokból és nyelvileg helytelenül) nevezik: „a politikum” (!?) – jelentős eredményeket ért el a magyar nyelvű köz- és fölsőoktatás, a nemzetiségi intézmények bővítése, a kétnyelvűség és általában a magyar nyelv nyilvános használata, a nemzetijelkép-használat, sőt: a magyar kisebbségnek kedvező regionális fejlesztések területén is. A nemzeti-konzervatív magyar kormány – főleg kezdetben – nagylelkű, bőkezű és igen helyénvaló segítsége is hozzájárult nemzetiségi kulturális intézmények (egyházak, egyetemek, főiskolák, közgyűjtemények, médiák, folyóiratok, könyvkiadók, a legkülönfélébb programok) alapításához és bővítéséhez. Az erdélyi magyar politikai osztálynak vannak teljesítetlen és a jelen körülmények között teljesíthetetlen követelései is, ezek keltenek némi nyugtalanságot olykor, de egyelőre ezek a nyugtalankodások többnyire ellanyhulnak. A huszadik század utolsó évtizedéhez képest csönd van. Egyáltalán nem haladt előre az ún. kölcsönös megértés vagy a kiengesztelődés. Az etnikai történelem nehéz, vitás kérdéseiről nincs etnikumközi párbeszéd vagy eszmecsere (ha pár elszigetelt és közismeretlen szakembertől eltekintünk). Az etnikus narratívák csöndesen folydogálnak egymás mellett a rég kivájt, jól ismert mederben. Még visszatetszést se keltenek a „másik” oldalon, mert kölcsönösen ismeretlenek. A magyar történet neve 1989 óta már megint: Trianon. A „történelmi Magyarország” széteséséhez vezető okok között nem (vagy alig és fölöttébb kényszeredetten) szerepel a magyar nemzetet akkor (1918-ig) irányító főnemesi és köznemesi elit elnyomó és kirekesztő nemzetiségi politikája, a súlyos hátrányos megkülönböztetések, „a nemzetiségi agitátorok” (azaz a román nemzeti párt vezetői és a román értelmiségiek) folytonos bebörtönzése, a románság iránt hivatalosan kinyilvánított megvetés és – úgyszólván csak a régi Népszava kivételével – a teljes magyar sajtó mai szemmel hihetetlen soviniszta uszítása, a folytonos megaláztatások. A magyarok nem tudják, s ha tudják, nem értik, hogy az, ami nekünk az 1848-i szabadságharc, az a románoknak miért egyszerűen csak magyar—román háború. (Az is feledésbe merült, hogy a régi Magyarországon a románok kisebbségi jogaiért küzdő, akkor nagy demokrata Iuliu Maniu, Jászi és Ady és Garami és Kunfi szövetségese, hogyan alkalmazta Tisza István politikáját az új Nagy-Romániában – az erdélyi magyarok ellen…) A történelemről elmélkedő román értelmiség nem veszi tudomásul, hogy a Ceauşescu-korszak egyik leggyalázatosabb aspektusa a magyarellenesség és a magyar nemzeti kisebbség a sztálini korszakban megszerzett intézményes részesedésének a visszametszése volt, diszkrimináció, be- és áttelepítések, a kötelező elhelyezésekkel a kisebbségi magyar értelmiség meggyérítése, a Magyarországgal ápolt kapcsolatok de facto megtiltása, a magyar nemzetiségi kultúra csonkolása, a bántó és megalázó sovén propaganda, a szűnni nem akaró paranoiás rágalomhadjáratok és magyarellenes történelemhamisítások. „Mindannyian sokat szenvedtünk” – ez a maximum, amit elismernek. Az a tény, hogy a Ceauşescu-rendszer ideológiai eredményességének egyik titka a magyargyűlölet volt, az amnéziás többség számára elhomályosult. Senki nem védi a diszkriminatív intézkedéseket, mert már senki se emlékszik rájuk. A reprezentatív román nemzeti ideológiában a fasisztoid, etnokratikus rendszer az állítólag internacionalista „szovjet kommunizmus” egyik változatává alakult át, mintha ez a mai nemzeti ideológia a Nyugat-imádatot és oroszellenességet nem Ceauşescutól örökölte volna, aki viszont a Brătianuktól és a Hohenzollern-Sigmaringen dinasztiától örökölte. A hidegháborús szovjet- és oroszellenesség Magyarországra 1989 után érkezett (s nem volt nagy hatása, csak most, amikor ez belpolitikai fegyver Orbánnal szemben, de igen kevéssé autentikus), ám Romániában ez már az 1970-es évektől kezdve hivatalos világnézet, és 1919 óta összefügg a Besszarábiával és Bukovinával kapcsolatos irredenta érzülettel, amely ma is a román állam hivatalos álláspontja. Az, hogy Magyarország már megint a Romániát megcsonkító erő (ez esetben Oroszország) szövetségese, a román nacionalizmus számára magától értetődik. De nem túl érdekes, mert Magyarország kicsi, gyönge, elszigetelt; a magyar állam pedig, a maga etnokonzervatív kormányával Nyugaton kb. annyira népszerű, mint az észak-koreai vagy iráni kollégák. Romániában magyarok és románok között nincs komolyabb feszültség. Van érintkezés és együttélés a munkásnegyedekben és a nagyvárosi lakótelepeken, de az alsóbb néposztályokról a hivatalos kultúrában – ha eltekintünk a hivatásos, szaktudományos szociológia néhány áttekintésétől és kutatásától, amelynek rendszerint semmi hatása az égvilágon – nem esik szó. Az erdélyi, partiumi, bánsági magyar középosztály a pesti tévéket nézi és a Pesten szerkesztett internetes portálokat olvassa; a csekély befolyású helyi (magyar nyelvű) médiák ugyan többnyire nem különösebben soviniszták, de elzárkózók, befelé fordulók és a mindenkori magyarországi jobboldallal szolidárisak. A regionális magyar párt, az RMDSZ a napi ügyek elintézésére jó, de az ottani magyarság szimbolikus vezetője Orbán Viktor. A gyakorlatban mindez semmit se jelent, az etnikumközi érdekérvényesítés és alkupolitizálás a végsőkig pragmatikus és kompromisszumkész; az irredenta „összmagyar” szimbólumok, a szelektív (és többnyire történetietlen) „hagyományápolás” homlokzata mögött a román hatalmi tényezőkkel való, voltaképpen lojális együttműködés húzódik meg – azok esetében is, akik nacionalista szónoklataikkal kerülnek be az erdélyi fideszes lapokba. Az erdélyi magyar középosztály számára a Romániáról szóló hírek legfőbb forrása az MTI. Az erdélyi magyar „nemzeti élet” kettészakad: reggel 8-tól délután 4-ig kétnyelvű, és hézagmentesen illeszkedik a romániai nemzetállami és kapitalista hétköznapokba (a munkahelyeken), délután és este pedig valamely képzelt, irreális Nagy-Magyarországon zajlik, illetve a zárt helyi etnikai közösségek világtól és mindentől elszakadt mikroklímáiban és szubkultúráiban. A fiatalság nem Nyírőzik és nem Wass Albertezik természetesen, hanem részt vesz az internet és a közösségi médiák globális nemzedéki konzumkreativitásában, de a globális Nyugathoz is inkább (a valóságos és a képzelt) Magyarországon keresztül kapcsolódik. Egyre kevesebben tudnak románul. Intellektuális vagy kulturális érdeklődés nemigen vesz rá román embert, hogy megtanuljon magyarul; személyes körülményeik folytán némelyek értik a nyelvet, bár egyre kevesebben. A fiatal magyar értelmiségiek – különösen a székelyföldiek és a partiumiak – gyakran angolul csevegnek román nemzedéktársaikkal a kolozsvári kávézókban és diákkocsmákban. Ott voltam: láttam, hallottam. (Mondják, hogy ez Szabadkán sincs nagyon másképp szerb és magyar diákok között.) Még a közös cigányellenesség se nagyon hozza össze a magyar és román nemzetiségű ifjakat. (Az antiszemitizmus természetesen – zsidók híján – kevésbé fontos ma Romániában, mint Magyarországon.) Amikor az erdélyi magyarok tömegesen fölvették a magyar állampolgárságot, a román közvélemény láthatólag belenyugodott: „ezeket” az identitásuk és hűségük elsősorban egy idegen államhoz köti, romániai „ottlétük” politikai értelemben véletlenszerű. Nincsenek érdekes és releváns gondolataik arról, hogy a romániai politikai közösség milyen legyen (kivéve persze a nemzetiségi érdekek érvényesítését, a szakadatlanul és szívósan fölfelé srófolt kisebbségi igényeket), részvételük ebben a politikai közösségben láthatóan kényszerű, vonakodó és kelletlen. Tehát lehetőleg békén kell hagyni a romániai magyarokat, és nem kell törődni velük – gondolják szemlátomást a román politikusok és a román értelmiségiek. Mit kínál föl az erdélyi magyar kultúra a románoknak? Semmit. Azt, amit látszólag mégis – avant-garde színházat, képzőművészetet – , azt a helyi magyar vezető körök nem érzik „magyar”-nak. Tompa Gábor (kolozsvári) színháza és a hasonló kezdeményezések a romániai magyar nemzeti establishment köreiben, úgy tudom, nem túl népszerűek. Közönségük transzetnikus. A rendkívül viharos román politikai életben magyar szereplők nézetei és javaslatai nem kerülnek elő. Azt mindenki biztosra veszi (többnyire joggal), hogy a romániai magyar választók a román pártok és közéleti emberek közül a jobboldaliakhoz húznak, de ebben nincs nagy jelentősége az illetők magyarokkal kapcsolatos szándékainak: a magyar téma a jelenlegi román vitákban egyáltalán nem szerepel. A legutóbbi, mennydörgős-zivataros romániai elnökválasztásokon a magyarkérdés (a statisztikai esélylatolgatásokon kívül, de ott is ritkán) nem került szóba. Érintőlegesen se. A köztéri magyar rendezvényeken a piros-fehér-zöld zászlóerdő a román szemlélők számára egyre inkább valami folklorisztikus, néprajzi sajátosság – ha a székelyföldi román kisebbség hisztériáit leszámítjuk – , olyasmi, mint a budakeszi közönségnek a sváb bál. Többé-kevésbé ártalmatlan népszokás. Nincs semmi baj. De egyéb sincs. A romániai magyar választókat láthatólag csöppet se befolyásolta döntésükben, hogy a „szociáldemokrata” (PSD) kormányok a magyarokra nézve kedvezőbb döntéseket szoktak hozni hagyományosan. Lehet, nem is tudnak róla. A szociáldemokraták egykori szemérmes szövetségese, az RMDSZ szinte tisztán apolitikusan vett részt a kormányzásban, saját választóinak csak a szűkebb magyar etnikai érdekekről és esélyekről beszélt. Az elnökválasztás második fordulójában több romániai magyar szavazott Klaus Johannisra, mint az első fordulóban a magyar nemzetiségi jelöltekre összesen. (Johannis a székely megyékben érte el legnagyobb sikerét.) Ebben nyilván meghatározó volt, hogy Johannis német, tehát nem román, meg az, hogy a jobboldali román pártok támogatták. S az is kiderült, hogy az erdélyi magyarok az erdélyi román közhangulatot követik, nem a saját magyar politikusaikat. Arról kevés magyarnak volt tudomása, hogy Johannis a jakobinus-bonapartista stílusú román államnacionalizmus elkötelezettje, saját kijelentése szerint „német ajkú román”, aki azon túl, hogy azt mondta az erdélyi magyaroknak: „mindnyájan románok vagyunk”, a nemzetiségi kérdésről meg se mukkant. Márpedig az, amit a romániai magyarok NEM akarnak, az a „român de etnie maghiară” (a magyar etnikumú román) közjogi-politikai fogalma, márpedig ezt kapják attól, akire szavaztak – de erről se nagyon fognak értesülni. Nincs nekik honnan. Johannis óriási sikere – azon túl, hogy fő ellenfele arrogáns, agresszív, erőszakos, átlátszóan demagóg, ellenszenves politikus volt – nagyon különös. Johannisra Erdély szavazott (azaz az erdélyi románok és magyarok szavaztak rá, de az erdélyi románok négyszer annyian vannak, mint az erdélyi magyarok), Victor Pontára főleg a délkeleti és keleti (havasalföldi és moldvai, „regáti”) falusi románok. A hagyományos értelmiség és középosztály óriási többsége szintén Johannis mellé állt. Ebben döntő szerepe volt az „orientalista” (Edward W. Said) román öngyűlöletnek: mi lusta, korrupt, szolgalelkű, keleties, balkáni, mosdatlan senkik vagyunk, szükségünk lenne egy tiszta kezű, szorgalmas, szerény, takarékos, nyugatias vezetőre. Sokan hozták föl párhuzamként a német eredetű román királyi dinasztiát, amely az antant oldalán háromszorosára növelte Románia területét és lakosságát 1919-ben, s amely a második világháború végén sikerrel hajtotta végre a kiugrást, és megakadályozta, hogy Románia mint vesztes tengelyhatalom kerüljön ki a világégésből. A „Balkán” mint öngyűlölő, etnicista-rasszista klisé, amelyet román soviniszták alkalmaztak a románság egyik ún. tradíciója ellen – s amely nem kevéssé rímel a magyarországi liberálisok ugyancsak öngyűlölő „európázására” és ellenfeleik „keleti” és „ázsiai” őslényekként való lefitymálására – nagy sikert aratott a romániai magyarok között is, akik egyszer végre-valahára a románok egy részével karöltve utálhatták a „balkáni”, „levantei”, „bizánci”, „fanarióta” románságot. Micsoda össznépi boldogság! Milyen csodálatos hely Kelet-Európa! A „Balkánra” irányuló román öngyűlöletnek ugyanakkor van szociális dimenziója is: itt a „keletiség” ún. kommunista dimenziója került előtérbe – s Romániában minden, ami „kommunista”, a gyűlölt orosz faktorral hozandó összefüggésbe – , ugyanis a szegényekkel, különösen a segélyezettekkel és a kisnyugdíjasokkal szembeni leplezetlen utálat és lenézés (amit jól ismerünk az Orbán-féle antiszociális etnopolitikából, és amelynek másik verziója ismerős a neokonzervatív diskurzusból Nyugaton: az ellenszenv a „sikeres” embereket szuverenitásukban korlátozó, a hierarchikus viszonyokat visszaszorító, újraelosztó szociális állammal szemben). A bukaresti értelmiségi lapok és portálok lényegében azt mondták: aki nem tudatlan, államfüggő, segélyezett, potyaleső, alamizsnáért mocskos mancsát nyújtó, tehetetlen, büdös paraszt, az a nyugatias német jelöltre szavaz, aki a szupraetnikus román államnacionalizmus hiperhiteles képviselője – s mivel német, par excellence antiorosz. (S abba, hogy mi e szöveg dallamának mélyebb kísérőszólama, ne is gondoljunk bele.) Arra pedig, hogy a mai Magyarországon mit értenek a mai Romániából, a legjobb bizonyíték: a legismertebb pesti külpolitikai újságíró, a tényekkel szöges ellentétben, azt állította az elnökválasztás után, hogy a romániai magyarok elsöprő többsége Victor Pontára szavazott – ez azután volt, hogy az RMDSZ Johannis jelöltnek az erdélyi magyarok körében elért teljes sikere után már bejelentette, hogy kilép a Ponta-kormányból!… A Rákosi- és a Kádár-rendszer cenzúráján több autentikus információ szivárgott át a romániai valóságról, mint amennyi az érdektelenség mai falán esetlegesen átjut. Ez az erdélyi magyar kultúrára is vonatkozik, amely inkább jelen volt Magyarországon az elzárt Ceauşescu-diktatúra idején, mint ma – ebbe nem értem bele a Magyarországon publikáló és csak Magyarországon ismert, a magyarországi irodalmi és társadalomtudományi intézményrendszerbe száz százalékig betagolt romániai magyar szerzőket. (Romániában megjelent erdélyi magyar könyveket ma se igen lehet kapni Budapesten – a jobb magyarországi kiadók könyveit pedig Erdélyben nem: ott főleg csak a kommersz vackot.) Az egyetlen, Magyarországon annyira-amennyire ismert román szerző a könnyed „történelmi” bestsellereket író Lucian Boia. A liberális Boia azért népszerű a nacionalista és/vagy etnicista magyarok körében, mert olykor megcsípkedi a román soviniszta mitológiát, pl. Erdély és Trianon tekintetében. A nemzeti-konzervatív Magyar Nemzet a következő finom és tapintatos címmel recenzálta Boia könyvét: „AKI SZÁJBA RÚGTA ROMÁNIÁT”. (Az első világháború előtti erdélyi román nacionalisták is nagy becsben tartották a Tiszák, Bánffy Dezső, Khuen-Héderváry sovén nemzetiségi politikáját bíráló szerzőket, Mocsáry Lajostól Jászi Oszkárig és Kunfi Zsigmondig; Vasile Goldiş – „Goldis László” néven – polgári radikális és szociáldemokrata közönségnek írta szemléletében ausztromarxista, élesen antinacionalista könyvét a nemzetiségi kérdésről [Arad, 1912], magyarul, bár a Românul és a Tribuna hasábjain kissé más hangnemben szólalt volt meg; aztán a két világháború között a legtöbb konzervatív, magyarellenes kormánynak minisztere volt Nagy-Romániában…) Nemrég átfutottam néhány, a nemzetiségi kérdésről szóló, igen magas színvonalú erdélyi magyar kiadványt erdélyi magyar írástudók tollából; a mintegy ezer lapnyi szövegben egyetlen lapalji jegyzetet találtam, amely román szövegre hivatkozott. (Amerikai, brit, francia, német, olasz, spanyol hivatkozás akadt bennük bőven – ezek nem provinciális írások.) Magyarországon becslések szerint mintegy százötvenezer erdélyi eredetű ember lakik, aki jól vagy tűrhetően ért románul; közülük egyetlenegy sem akadt, aki ezt arra használta volna, hogy a magyarországi közvéleményt Romániáról tájékoztassa. Ha egy-egy demonstratív (és ezért hatástalan), nyilván valamiféle EU-pályázatból fizetett, román témájú magyar folyóirat-különszámtól vagy olvasatlan fordításgyűjteménytől eltekintünk, évek telnek el anélkül, hogy román szellemi fejleményekről magyar nyelvű recenzió vagy összefoglaló ismertetés látna napvilágot. Olyasmi, amin érződik a spontaneitás, a személyes érdeklődés vagy Isten őrizz, elkötelezettség. Fordítva egészen kicsit jobban áll a helyzet, de az eltérés jelentéktelen. Nehogy azt higgye valaki, hogy – az egyre elkeseredettebb Orbán-ellenesség mellett is egyre inkább jobbra tolódó – neoliberális (tkp. neokonzervatív) pesti közvélemény és sajtó akárcsak futólag némi rokonszenvet tanúsítana a román nép és a román kultúra iránt: a hívószavak még mindig ezek (hangsúlyozom, kivétel nélkül mindenütt): „magyarellenesség”, „Ceauşescu”, „korrupció”, „Balkán”, „Bizánc”, „primitív”, „elmaradott”, „piszkos”, „kisantant”. Ezen nem változtatnak az elragadtatott képzőművészeti, színházi és filmkritikák (keretük: a nemzetközi színházi és filmfesztivál-ipar, múzeumipar, megakiállítás-ipar, kurátori „önkifejezés”-ipar), amelyekben föl se tűnik a magyarországi bírálóknak, hogy a művész román, nem pedig svájci vagy portugál vagy egyiptomi. De ez még csak nem is specifikus: semmi egyéb, mint a hagyományos (habsburgi, ellenreformációs eredetű, s még a skizma vagy akár a Római Birodalom kettészakadása óta formálódó) közép-európai (katolikus) megvetés a görögkeleti-ortodox vallású-kultúrájú népek – oroszok, görögök, románok, szerbek – iránt, aminek nincs sok köze Erdélyhez; az alapmítosz Trianon előtt kétszáz évvel készen állott. Máig se változott sokat. Ez a helyi változata a „Nyugat” ősrégi, lenéző utálatának a „Kelet” iránt. Ugyanakkor persze a magyar etnicisták (nem úgy, mint a lengyel, horvát, szlovén gyűlölői a „bizánci” ortodoxiának) a nyugatellenes ressentiment-nak is virtuózai. Hogy minden hátrányt egyesítsünk. Volt egy pillanat, az 1960/70-es években, amikor az újra bontakozó román modernségnek volt – a román központi/állami asszimilációs nyomástól teljesen függetlenül – eleven hatása az erdélyi magyar magaskultúrára. Ennek az emlékét is eltörölte a rá következő, gyorsan fasizálódó Ceauşescu-rezsim (a radikális változat) végeérhetetlen borzalma. Ezt a feledést senki nem törte föl eddig, én se, más se. Erdélyről úgy írnak, úgy írunk, mintha románok nem is léteznének, mármint az említett kliséken kívül. (S az milyen tragikomikus, amikor Demény Péter úgy beszél – románul! – az Adevărulban a vasgárdisták, „légionáriusok” ellen, hogy reprodukálja az ortodoxiával szembeni összes osztrák-magyar előítéletet. Észbontó.) A román sajtó pedig egyre inkább a szörnyű 1980-as évek paneljait támasztja föl: ismét olvasni arról, hogy a székelyek nem magyarok (és ezt „Kolozs megyei székely népviseletet” [!] ábrázoló fényképekkel illusztrálják), és í. t. Az előítéletek, egyre halványabban, fönnmaradnak, de az ellenségesség – a lényegi érintkezés gyérülése miatt – puhul. Az új kapitalizmus körülményei között megváltozott interetnikus kapcsolatok (szaktudományos erőfeszítések ellenére) egyszerűen ismeretlenek. Taglalásuk nem tabu. Inkább valamiféle kényszeredett, feszélyezett hallgatás övezi őket. Két egzisztenciálisan ezerszeresen összefonódott nép él egymás mellett, és tudomást se vesz egymásról. Két évszázad gyűlölködése és elfelejtett (jelképesen az elegyes kitalációkkal és füllentésekkel helyettesített) csatái után a konfliktus – talán csak időlegesen – eltompulni látszik. Helyét nem a kibékülés és az együttműködés vette át, hanem a tudatlanság és a közöny. Tamás Gáspár Miklós Ez az írás az Élet és Irodalom 2014. karácsonyi számában megjelent esszé módosított, bővített változata. Transindex.ro 2015. augusztus 22.Közeleg a vég a romániai magyarok számára isTalán nem teljesen tanulság nélkül való, ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk, hogyan sikerült Romániának egységes nemzetállammá válnia és mind jobban megközelítenie az idegennélküliség célját. Ezzel párhuzamosan felhívom a figyelmet Lucian Boia legújabb, Hogyan románosították el Romániát? című könyvére. Boia bulvárgyanús történelmi elbeszélései olykor nekünk tetsző dolgokat mondanak, könyvei meg is jelennek magyar fordításban, a magyar médiumok pedig szokatlan érdeklődést mutatnak gondolatai iránt, s ugyanúgy értelmezik azokat, mint Boia romániai ellenfelei és kritikusai: Boia a magyaroknak játszik. Előrebocsátom a következtetésemet: a multikulturalizmus diadalmas kisöprése Romániából olyan zsákutca, amelyről Bibó István adott jó jellemzést: a nacionalista hisztéria, amely eluralkodik a nemzeten, a nemzeti alkat (a politikai kultúra) torzulásával jár. Ez Gabriel Liiceanu szavaival: „belemerevedés az elképzeltbe”. Nemcsak a területek elvesztése taszíthat hisztériába (amiről Bibó ír), hanem területi nyereségek is, ha egyneműsítő önkény forrásaivá válnak. Boia ezt látszik igazolni a románokat (s remélem a magyarokat is) fölöttébb bosszantó esszéivel. A román történelem a megkésettség története. A román fejedelemségek nagyon későn, a XIV. században alakulnak ki, utolsóként a számottevő európai hatalmak közül. Ezt az államalakulási folyamatot a végtelen instabilitás jellemzi. Kurta uralkodói szakaszok váltogatják egymást, voltaképpen minden szabályszerűséget – elsősorban a dinasztikust – nélkülözve. A halmozódó lemaradás(ok) leküzdésére 1859-ben ad először lehetőséget a két román fejedelemség, Havasalföld és Moldova egyesülése; de még inkább a román királyi dinasztia általános stabilitást nyújtó és eredményes modernizációs szakaszt elindító megteremtése, 1866-ban. E sikerek perdöntő előfeltétele a világtörténelmi konjunktúra, ezért a végső számadásnál a román nemzeti tudatra túlkompenzációs, mítoszképzési kényszer nehezedik. Románia legnagyobb tehertétele a modernizációs szakasz. Nagy-Románia létrejöttével újabb kényszerpályák keletkeznek. Erdély bekebelezése a regáti román politika célkitűzése volt, de nem feltétlenül vette figyelembe az erdélyi románok aspirációit, akik csak 1914-től kezdve kezdtek el gondolkodni Erdély elszakításán. Előtte – s ezt hangsúlyozza füleinknek oly kedves módon Boia – az opciók még teljesen nyitottak voltak. 1916-ban a román királyság titkos megállapodást kötött Franciaországgal és Oroszországgal, melyben a háborúba lépésért cserébe ígéretet kapott Erdély annektálására. (Ezzel szemben veszítettek azok, akik a német szövetséget szorgalmazták, és Besszarábia bekebelezését tartották elsődlegesnek.) 1916-ban Woodrow Wilson a háború és a háborúskodás örök lezárásának tervén, az önrendelkezés elvének meghirdetésén dolgozott, miközben a csatatéren eleve megpecsételődött ezen eszmék sorsa. 1918. december 1-jén a románok gyulafehérvári egyesülési gyűlése (békemenete) a háborús zsákmány birtokbavétele volt a bukott önrendelkezési elv nevében. Sem a demokráciához, sem az etnikai elv érvényesítéséhez nem volt ennek köze, és a trianoni szerződésen sem múlott már semmi. A modernizációs kihívás elviselhetetlenné vált. Immáron három olyan régiót kellett egy állam területén összehozni, amely még az előző, kisebb és mégiscsak homogénebb állam kulturális, társadalmi, gazdasági különbségeit sem küzdötte le. A modernizáció mindkét szakasza, az 1867-től 1918-ig tartó első és a két világháború közötti második is tele van ellentmondásokkal, hisz ezek alkotják lényegét. Ezek közül egyet érdemes kiemelnünk Boia alapján: a falu-város megosztottságot, ami aztán számos további, megoldhatatlannak látszó problémát szül, és végső soron a vasgárda, a sajátos román fasizmus hallatlan intellektuális sikeréért is felelős. A királyi, regáti Románia 1912-ben agrárország: a városiasodás foka 18 százalék. Város és falu között azonban éles etnikai különbségek is megjelennek, éppen a modernizáció folytán, hiszen a „megélhetési bevándorlókra” a kereskedelemnek, a kisipari termelésnek, a szolgáltatásoknak óriási szükségük van, s így a városok nagy számban vonzzák őket. Az 1899-es népszámlálás szerint a román fejedelemség 92,15 százalékban román nemzetiségű, de a városokban a románok aránya csak 68,59 százalék, Moldovában mindössze 54,55 százalék. Az „idegenek” között Moldovában az állampolgárság nélküli zsidók aránya a városokban majdnem 40 százalék. Nem ritkák azok a városok sem Moldovában, ahol a zsidók abszolút többségben vannak, például a fővárosban, Iasi-ban. 1912-ben Bukarestben a román etnikumúak aránya 70 százalék körül mozog, de bizonyos szakmákban az „idegenek” túlsúlya meghatározó: fogorvosok, szakácsok, kereskedők és szolgálók körében az „osztrák–magyarok” vannak többségben, és a többi foglalkozási ágban is jelentős a jelenlétük. (Nem teljesen alaptalan tehát az a népi hiedelem – hiszen minden mítosznak van reális alapja –, hogy a századfordulón Bukarest volt, Budapest után, a második legnagyobb „magyar város”. Itt kell felhívnom a figyelmet Hencz Hilda fantasztikus könyvére, a magyar Bukarestről – jó volna magyarul is olvasni.) 1918 Romániát, legnagyobb történelmi szerencséjének pillanatában, „növekedési válságba” sodorja. Ez az a realitás, amivel szembe kellene nézni, viszont ehhez az anyagi, gazdasági, intézményi és főleg a kulturális képességek (különösen Erdély vonatkozásában) hiányoznak. A szerencse, ha váratlanul ér, tönkretesz, mondja Machiavelli. A liberális többséggel megszavazott új alkotmány 1923-ban kimondta, hogy „Románia egységes nemzetállam”, jóllehet ettől még beláthatatlanul messze volt Nagy-Románia multikulturális valósága. Az óromániai politika azonban – a transzszilván regionalizmust szorgalmazó románokkal is ellentétben – heves központosításba kezd, és az új intézményeket Óromániából származó káderekkel és kimustrált politikusokkal tölti fel. 1938-ban maguk a románok is tiltakoznak egy memorandumban a románokat is el(ó)románosító, balkanizáló politika ellen. Ám ahogy Ferenc József nem fogadta 1898-ban a román kisebbségi jogokat követelő, az erőszakos magyarosítást felpanaszoló „memorandistákat”, úgy most sem fogadta őket a román király, II. Károly, aki épp a királyi diktatúra bevezetésével foglalatoskodott, ami megalapozza a következő 60 év önkényuralmi hagyományát. A felemás demokrácia intézményei is, de főleg a saját tulajdonnal rendelkező egyházak, a felekezeti oktatás, a civil szervezetek – egyszóval: autonómiák – és az „idegenek” kezén lévő vállalkozások még sikerrel ellenállnak a regionális különbségeket csak üggyel-bajjal leküzdő románosításnak. A magyar lélekszám legnagyobb vesztesége a 200 000 megélhetési kivándorló. A teremtés messianisztikus indulata vezérli és vallásos áhítat lengi be a kulturális egyesítés misszióját, ami a Nagy-Románia létrejötte utáni új nemzedéket hajtja. Világos volt, hogy valódi politikai aktivitás nélkül a kulturális teremtés megmarad puszta intellektuális játszadozásnak. A politikus és népi próféta Corneliu Zelea Codreanu, a vasgárda és a Szent Mihály Arkangyal Légiósai mozgalom megteremtője elbűvölte a harmincas évek ifjúságát, amely megterhelte őt mindenható hatalommal, hogy a kulturális küldetést politikailag véghezvigye. A légió aszketikus, harcos szerzetesrend volt, közvetlen kapcsolatban a nemzeti megváltással, viszont intellektuálisan jelentős mozgalommá a harmincas évek értelmisége tette. A fiatal román értelmiség legjobbjai, gyakori párizsi és berlini tartózkodásuk idején, vigyázó szemüket a román parasztra vetették. Olyan kulturális minta kidolgozásán fáradoztak, amely képes meghatározni a mélyrománságot, s ezzel egyesíteni, ami csak formailag volt egyesültnek tekinthető, azaz létrehozni Romániát. Romániának egyik pillanatról a másikra naggyá kellett válnia, regionális hatalommá, miközben évszázadokon keresztül nagyhatalmak kénye-kedvének kitett, periferikus, balkáni országocskák voltak, amelyekből hirtelen Nagy-Románia lett. A két világháború között létrehozták az ideológiát, a ’48 utáni kommunizmus s kivált a ’65 utáni posztsztálinista Ceausescu-rendszer sikerre vitte az „egységes román nemzetállamot”. Csakis egy önkényuralom volt képes a valamiféle kóros elváltozásnak tekintett multikulturalizmust a gyökereinél kezelni. A két világháború közötti központosítást hatékony államosítás egészítette ki, aminek célja az iparosítás és ezzel együtt a városi lakosság számának felduzzasztása, a földművelő munkássá alakítása. A hajdani mélyromán paraszt átváltozik folklorisztikus álparaszttá, az életformák meg egységesülnek a kiszolgáltatott, szegény, városi munkás valóságában. Ha nem is lesz mindenki román érzelmű, de mindenki románul él. A multikulturalizmus lebomlását a kivándorlás teszi teljessé. Ceausescu németeket ad el az NSZK-nak (kivándorlási útlevélért cserébe fizet az anyaország). 1992-re már csak közel 9000 zsidó, 120 000 német maradt Romániában, és a magyar lakosság aránya is szinte megfeleződött. Az 1930-as 10 százalékról a 2011-es népszámlálás adatai szerint 6,5 százalékra csökkent. A fogyatkozás újabb nagy hullámát az 1987–2004 közötti „megélhetési kivándorlók” teszik. Számukat 180 000 főre becsülik. Ez a Trianont követő kivándorlás nagyságrendje. A románok azonban mindettől nem lettek boldogabbak. A mind kisebb etnikai diverzitás mind nagyobb nacionalizmussal és páratlanul sok népzenei tévécsatornával párosul. Itt visszatérhetünk Lucian Boiához, akiről azt mondtam, hogy mintha Bibóhoz írna történelmi illusztrációt. A bibói „hisztériát” Boia így írja le: „Nemzedékek sora nevelkedett egy árnyalatok nélküli nacionalizmus szellemében, egy olyan történelem igézetében, melyben a románoknak mindig igazuk volt, tévedni pedig mindig »mások« tévedtek; olyan történelem ez, mely »gyanúsan« egységes és egy olyan eleve a románságnak »elrendelt« térben zajlik, melynek ismertető jegye az egységesség, amit egy olyan nép alakított ki, amelyiknek tagjai a nagy célokban mindig egymással szolidárisak voltak.” Az a nép pedig, melytől sohasem állt távol „idegen” minták követése (lett légyen szó a zsarnokság keleti, görög, török mintáiról, avagy nyugati, francia, német mintákról), most hajlamos az „idegenre” mint valami gyanúsra tekinteni. És persze azokra a román értelmiségiekre is, akik „idegen” mintákat követve a románok romántalanításának titkos ügynökei – s persze sokak szemében Lucian Boia is közéjük tartozik. A szomorú következtetés az, hogy itt érnek véget a történelmek. A romániai zsidóké – az egykori zsidó többségű Jászvásár ma már teljes mértékben román –, a németeké – hiába Klaus Iohannis államfő sikere, az egykori német többségű városokból a németek már eltűntek –, de közeleg a vég a magyarok számára is. 2032-re egymillióra apadhat a számuk, de az egykori erdélyi fővárosban, a magyar többségű Kolozsváron már 20 százalék alatt van az arányuk. Így a multikulturális Romániának is hamarosan végleg befellegzett. S jóllehet ilyen esetekben a kulturális adaptációs kényszer sokat enyhül, de ezzel együtt egy nemzet elveszítheti megújulási, kreatív képességeit is. Bretter Zoltán Népszabadság 2015. augusztus 24.Újraértelmezett augusztus 23. (Johannis üzenete)A fasizmus és kommunizmus áldozatairól emlékezett meg vasárnap közzétett üzenetében Klaus Johannis államfő, kifejezve reményét, hogy az élethez és szabadsághoz való jogot soha többé nem lehet büntetlenül semmibe venni. Románia 2011-ben iktatta törvénybe azt a 2008-as Prágai Nyilatkozat által szorgalmazott kezdeményezést, hogy augusztus 23-át – az Európa keleti részének felosztását titkos záradékban szentesítő Molotov–Ribbentrop-paktum aláírásának napját – nyilvánítsák a náci és a kommunista totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapjává. A német és szovjet külügyminiszter által 1939. augusztus 23-án aláírt megállapodás készítette elő egyebek mellett a balti államok, illetve a Romániához tartozó Besszarábia szovjet bekebelezését. Johannis tavaly elnökjelöltként, idén pedig már megválasztott államfőként üzenetével gyakorlatilag újraértelmezte országa számára augusztus 23-a – Románia korábbi nemzeti ünnepe – történelmi jelentőségét. A román elnöki hivatal honlapján közzétett üzenetben Johannis elítélte a Molotov–Ribbentrop-paktumot és annak „Romániát érintő áldatlan következményeit”. „Nem szabad tagadnunk vagy minimalizálnunk a legionárius (fasiszta) és kommunista népirtó politikát, tisztelegnünk kell az áldozatok emléke előtt. Az utóbbi évtizedben Románia bátor lépéseket tett ezen rezsimek elítélése terén, bebizonyítva, hogy végleg szakított történelme ezen sötét időszakaival” – fogalmazott az államfő. Ugyanakkor arra intette honfitársait, hogy előzzenek meg minden „radikális, utópikus, szélsőséges politikai kezdeményezést”, amely a jogállamiságot és a demokráciát támadja. A kommunizmus idején augusztus 23. volt Románia nemzeti ünnepe, amelyet az akkori hatalom „az 1944-es nemzeti antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkelés” napjaként ünnepelt. A kommunisták a második világháborús román kiugrás napját sajátították ki: 1944. augusztus 23-án (amikor a szovjet hadsereg már Bukaresthez közeledett) Románia a tengelyhatalmak oldaláról az Egyesült Nemzetek oldalára állt át az akkor alig 23 éves Mihály király vezetésével. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. augusztus 28.Megerősítik a román–szerb határt (Menekülthelyzet)Románia megerősíti a román–szerb határ védelmét, hogy elkerülje a szomszéd országokat sújtó migrációs jelenség kockázatát – jelentette be Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes és belügyi tárcavezető tegnap, miután a rendkívüli helyzetek kezelésében illetékes állami intézmények vezetőivel tanácskozott. Az ülést Gabriel Oprea hívta össze, döntéseiről pedig értesítette Klaus Johannis államfőt és Victor Ponta kormányfőt. Románia határainak 2070 kilométernyi szakasza egyben az Európai Unió határa is, ennek negyede – 546 kilométer – a román–szerb határ. Románia valamennyi nemzetbiztonsági feladatokat ellátó intézménye összehangolt módon részt vesz a román–szerb határ védelmének megerősítésében, ahova további éjszakai megfigyelésre alkalmas műszaki eszközöket telepítenek – közölte Oprea, hangsúlyozva, hogy megelőző intézkedésekről van szó, Románia egyelőre nem szembesült bevándorlási hullámmal, a migrációs adatokban nem mutatkozott növekedés. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. augusztus 30.A román–magyar kapcsolatokról beszélgettekMarosvásárhelyen két közösség él egymás mellett úgy, hogy csak akkor érintkezik, amikor az elkerülhetetlen: munkahelyen és hivatalokban. Erről beszélgettek a Vásárhelyi Forgatag Borudvarában szervezett kerekasztal-beszélgetésen románok és magyarok. Többségi nemzet soha nem vonult utcára azért, hogy jogokat követeljen a kisebbség számára. Azért viszont igen, hogy a kisebbséggel szemben megvédje saját jogait – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen. Kós Anna, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dékánja arról beszélt, hogy amióta hatalmi harcok léteznek az emberiség történetében, akik hatalmon vannak, megpróbálják saját arculatukra formálni a többieket is. Biológiai szempontból pedig egy olyan ősi ösztön él az emberben, ami a mástól való tartózkodás, idegenkedés ösztöne. Az viszont tudatosan ellenőrizhető és kordában tartható. A szinkrontolmács segítségével zajlott beszélgetésre Skype-on bejelentkezezett Lucian Mândruță újságíró, az asztalnál pedig ott ült egymás mellett Kós Anna, Novák Zoltán történész, a Román Akadémia marosvásárhelyi kihelyezett részlegének munkatársa, Labancz Dávid, a Művészeti Egyetem hallgatója, Lucian Săcălean, a Petru Maior Egyetem tanára, Aurel Lazăr egyetemi hallgató és a beszélgetést moderáló Lázok Klára történész, a Teleki-Bolyai Könyvtár vezetője. A beszélgetőtársak arra próbáltak választ találni, hogy mióta létezik ez a szinte lebonthatatlannak tűnő fal a románok és magyarok között, esetleg mindig is létezett? Miért van az, hogy a pragmatikus dolgok kezelhetőek, működnek, az elviekkel pedig nem szabad foglalkozni, mert ott szinte azonnal kialakulnak a nézeteltérések, és egymásnak feszül a két közösség? Klaus Johannis államelnök kijelentésére, miszerint ő német származású román, Kós Anna így reagált: ő „magyar származású magyar nemzetiségű magyar” és a többség, aki jelen van a beszélgetésen szintén az, és mind tud románul. A román származású román nemzetiségű románok viszont nem tudnak magyarul. Az anyanyelven való tanulás alapvető joga mindenkinek, erről beszélni sem kellene, ám amikor ez az igény megfogalmazódik a magyarság részéről, a románok minden alkalommal provokációként élik meg – mondta Lucian Săcălean, aki szerint a két közösség arra van ítélve, hogy együtt éljen. Nap mint nap ugyanazokról a hírekről olvasnak, ugyanolyan az életszínvonaluk, egyformán tekintgetnek Nyugat felé, vágyakoznak a jobb élet után, mégis létezik a kerítés közöttük, amiről nem lehet tudni azt sem, hogy kik építették fel, vagy hogy mindig létezett-e. Antal Erika Székelyhon.ro 2015. augusztus 31.Lezárta Johannisék dossziéját a DNAVádemelési javaslat nélkül lezárta a Johannis család nagyszebeni ingatlanvásárlásai ügyében lefolytatott nyomozást az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) – adta hírül a hét végén a România hírtelevízió. A csatorna szerint a jelenlegi államfő, felesége és három közeli hozzátartozójuk ellen még 2008-ban tettek feljelentést csalás és törvénytelen ingatlan-visszaszolgáltatás gyanújával a főügyészség szervezett bűnözés és terrorizmus ellenes főosztályán (DIICOT). A nyomozó hatóság azonban illetékesség hiányára hivatkozva nem sokkal később a DNA-hoz továbbította a dossziét, a vádhatóság pedig a napokban a hírtévé megkeresésére közölte, hogy vádemelés nélkül lezárta az ügyet. Mint arról beszámoltunk, az államelnök és felesége vagyonosodásáról nemrég a Riseproject.ro oknyomozó portál közölt átfogó elemzést. Ebben azt állította, hogy a Johannis család csalással (egy végrendelet meghamisításával) kaparintott meg egy Nagyszeben központjában álló ingatlant, a város polgármesteri tisztségéből tavaly államfővé választott Klaus Johannis pedig vagyonnyilatkozatában letagadta a szóban forgó ingatlan bérbe adásából szerzett bevételei egy részét. A Riseproject.ro szerint Nagyszebenben birtokolt hat ingatlanuk közül hármat Johannisék az adócsalás és okirat-hamisítás nyomán befolyt összegből vásárolták. A bukaresti elnöki hivatal közleményben cáfolta a vádakat, leszögezve, hogy az államfő minden bérleti díjból származó bevételét feltüntette vagyonnyilatkozataiban, és az adót is befizette utánuk. Mindazonáltal a Cotroceni-palota nem reagált arra a vádra, miszerint a Johannis család törvénytelen módon alapozta volna meg ingatlanvagyonát. Krónika (Kolozsvár) 2015. szeptember 1.Diaconu beterjesztette magyarellenes tervezetétBetiltaná a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a romániai közintézményekben Bogdan Diaconu független parlamenti képviselő – adja hírül összeállításába Rostás Szabolcs a kronika.ro-n. A bukaresti parlament elé hétfőn, a román nyelv napján beterjesztett törvénytervezetben a szélsőséges, magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült politikus kezdeményezi, hogy a közintézmények, állami hatóságok és önkormányzatok kizárólag román nyelven kommunikáljanak, szóban és írásban egyaránt. Az Egyesült Románia Párt (PRU) elnöke azzal indokolta kezdeményezését, hogy a napokban felfedezte, miszerint magyarul is szerepel az intézmény neve az önkormányzat hatáskörében működő székelyudvarhelyi helyi rendőrség szolgálati gépkocsiján. A kormányzó Szociáldemokrata Pártból (PSD) tavaly kilépett képviselő hétfőn Facebook-oldalán közölte, törvénytervezetével „meg akarta tisztelni" a román nyelv napját. Ha a törvényhozás elfogadná – amelyre azonban kevés esély van –, a jogszabály törölné a Romániában 2001 óta hatályos közigazgatási törvényt, amely szavatolja a kétnyelvű feliratozást és az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Diaconu javaslata szerint ugyanis valamennyi állami intézményben kizárólag a román nyelvet lehetne használni, ugyanakkor csakis az állam nyelvén értekezhetnének egymással a községi, városi és megyei tanácsosok is a testületek ülésén és hivatalos találkozókon. (Utóbbi esetben a képviselő csak a külföldi állampolgárságú hivatalosságok, meghívottak számára biztosítana tolmácsot). Tiltaná a tervezet a közintézmények, települések és utcák nevének magyar feltüntetését, sőt a jogszabály elfogadásától számított harminc napon belül kötelezővé tenné a kétnyelvű feliratok eltávolítását. Nem működtethetnének magyar nyelvű változatot a közintézmények honlapjai sem, és a közérdekű hirdetéseket is kizárólag románul tehetnék közzé. Diaconu javaslata értelmében a törvény előírásainak be nem tartása esetén a közalkalmazottak, választott vagy kinevezett állami tisztségviselők a kihágás megállapításától számított 48 órán belül elveszítenék munkahelyüket, illetve mandátumukat, sőt soha többé nem alkalmazhatnák őket állami intézménynél – írja a kronika.ro. Közméltóságok ünnepi üzenete A bukaresti közméltóságok – az államfő, a miniszterelnök, a két ház elnöke – közleményben méltatta hétfőn a román nyelv napját, amelyet egy két évvel ezelőtt elfogadott törvény alapján ünnepelnek meg az állami és kulturális intézményekben. Klaus Johannis elnök a nemzeti identitás meghatározásának egyik legfontosabb tényezőjének nevezte a román nyelvet, amely szerinte kifejezi a román nép kultúráját, értékeit és hagyományai gazdagságát. Az államfő arra biztatta a külföldön élő románokat, segítsék elő, hogy gyemekeik elsajátítsák és meg is szeressék anyanyelvüket. Victor Ponta kormányfő Facebook-oldalán úgy fogalmazott: „a mai nap a lélek ünnepe az országban, a Moldovai Köztársaságban és a világ minden táján élő román számára". Erdély.ma 2015. szeptember 1.Magyar polgármester Cluj-Kolozsvárra?Német elnök Cotroceni-ben. Miért ne lehetne magyar polgármester Cluj-Kolozsváron? – ezzel a címmel jelent meg tegnap a Monitorulban egy kis eszmefuttatás. A szerző nem kíván különösebben elmerülni a téma mélységeiben, ennek ellenére ezt a felvetést akár jelzésértékűnek is regisztrálhatjuk. Nem szeretném túlértékelni Klaus Johannis elnökké választásának kihatását a román társadalomban a kisebbségekkel kapcsolatosan lassan beinduló, de kétségtelenül pozitív irányba mutató mentalitásváltására, az viszont tény, hogy a „német elnök Cotroceniben” című sikersztori felgyorsíthatja a folyamatot. Ezt érzem ki a monitorulosok címválasztásából, még akkor is, ha a kolozsváriak közül sokan inkább provokációnak, mint lehetőségnek foghatták fel a magyar polgármesterre való utalást. SZÉKELY KRISZTA Szabadság (Kolozsvár) 2015. szeptember 1.Diaconu beterjesztette magyarellenes tervezetétBetiltaná a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a romániai közintézményekben Bogdan Diaconu független parlamenti képviselő. A bukaresti parlament elé hétfőn, a román nyelv napján beterjesztett törvénytervezetben a szélsőséges, magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült politikus kezdeményezi, hogy a közintézmények, állami hatóságok és önkormányzatok kizárólag román nyelven kommunikáljanak, szóban és írásban egyaránt. Az Egyesült Románia Párt (PRU) elnöke azzal indokolta kezdeményezését, hogy a napokban felfedezte, miszerint magyarul is szerepel az intézmény neve az önkormányzat hatáskörében működő székelyudvarhelyi helyi rendőrség szolgálati gépkocsiján. A kormányzó Szociáldemokrata Pártból (PSD) tavaly kilépett képviselő hétfőn Facebook-oldalán közölte, törvénytervezetével „meg akarta tisztelni" a román nyelv napját. Ha a törvényhozás elfogadná – amelyre azonban kevés esély van –, a jogszabály törölné a Romániában 2001 óta hatályos közigazgatási törvényt, amely szavatolja a kétnyelvű feliratozást és az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. Diaconu javaslata szerint ugyanis valamennyi állami intézményben kizárólag a román nyelvet lehetne használni, ugyanakkor csakis az állam nyelvén értekezhetnének egymással a községi, városi és megyei tanácsosok is a testületek ülésén és hivatalos találkozókon. (Utóbbi esetben a képviselő csak a külföldi állampolgárságú hivatalosságok, meghívottak számára biztosítana tolmácsot). Tiltaná a tervezet a közintézmények, települések és utcák nevének magyar feltüntetését, sőt a jogszabály elfogadásától számított harminc napon belül kötelezővé tenné a kétnyelvű feliratok eltávolítását. Nem működtethetnének magyar nyelvű változatot a közintézmények honlapjai sem, és a közérdekű hirdetéseket is kizárólag románul tehetnék közzé. Diaconu javaslata értelmében a törvény előírásainak be nem tartása esetén a közalkalmazottak, választott vagy kinevezett állami tisztségviselők a kihágás megállapításától számított 48 órán belül elveszítenék munkahelyüket, illetve mandátumukat, sőt soha többé nem alkalmazhatnák őket állami intézménynél. Közméltóságok ünnepi üzenete A bukaresti közméltóságok – az államfő, a miniszterelnök, a két ház elnöke – közleményben méltatta hétfőn a román nyelv napját, amelyet egy két évvel ezelőtt elfogadott törvény alapján ünnepelnek meg az állami és kulturális intézményekben. Klaus Johannis elnök a nemzeti identitás meghatározásának egyik legfontosabb tényezőjének nevezte a román nyelvet, amely szerinte kifejezi a román nép kultúráját, értékeit és hagyományai gazdagságát. Az államfő arra biztatta a külföldön élő románokat, segítsék elő, hogy gyemekeik elsajátítsák és meg is szeressék anyanyelvüket. Victor Ponta kormányfő Facebook-oldalán úgy fogalmazott: „a mai nap a lélek ünnepe az országban, a Moldovai Köztársaságban és a világ minden táján élő román számára". Krónika (Kolozsvár) 2015. szeptember 8.Ponta: 1500, Johannis: 1785, EB: 6351 menekültRománia szolidaritást vállal európai uniós partnereivel a bevándorlók problémájának kezelésében, de az egyenlő kötelezettségek mellett egyenlő jogokra is igényt tart – hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök. Most látszik, „milyen igazságtalanság érte Romániát”, amikor nem vették fel a schengeni övezetbe, hiszen most azon országok követelnek leghangosabban szolidaritást Romániától, amelyek megakadályozták csatlakozását – tette hozzá. Ponta szerint Románia legfeljebb 1500 menekültet fogadhat. Klaus Johannis államfő tegnapi sajtótájékoztatóján úgy vélte: Románia nem fogadhat 1785-nél több menekültet, és hozzátette: nem tartja megoldásnak a menekültkvóták bevezetését. A Le Monde tegnap internetes kiadásában arról számolt be: az Európai Bizottság további 4646 menekült befogadását fogja javasolni Romániának. Szabadság (Kolozsvár) 2015. szeptember 8.Menekültek jöhetnek Váradra is – esetlegIde is elér a migránsügy. Lapunkban már többször írtunk róla, hogy Romániát is eléri rövidesen a menekülthullám. Íme, lassan itt van: már összeírták, hány menekültet lehetne elszállásolni iskolai épületekben. Ez azért is érdekes, mert az állami vezetők ezt nem említik. Azt sem tudja még Románia, hány menekültet fogadjon be az esetlegesen megállapítandó közös európai kvótarendszer keretein belül (mint jeleztük, az ország vezetői ellentmondásosan nyilatkoztak erről, de körülbelül ezerötszázat-ezernyolcszázat emlegettek), továbbá az sem világos, igazából fel van-e készülve az ország arra, ha a kvótákon kívül egyszerűen eléri a menekülthullám (a jelenlegi kormány azt hangoztatta, hogy igen, az ellenzék szerint azonban ennek semmi konkrét jele). Mindezzel együtt némi – egyelőre statisztikai jellegű – mozgolódás már van az ügyben, mégpedig olyan, ami térségünket is érinti. Az Oktatásügyi Minisztérium ugyanis felkérte a megyék főtanfelügyelőségeit, hogy összesítsék, hány olyan szabad hely van a megyék tanintézeteinek bentlakásaiban, ahol esetleg menekülteket lehetne elszállásolni. (Egyes források szerint a felkérésben tételesen az szerepelt, hogy szíriai menekültek – ám egyelőre valószerűtlennek látszik, hogy ennyire specifikusan tudná a jövőt bármilyen romániai intézmény, főleg olyan, amelyik nem közvetlenül foglalkozik migránsügyekkel.) Akiknél lehet Bihar megyében is elkészült a vonatkozó összeírás. Eszerint nálunk öt olyan helyet azonosítottak, ahol – a tanügy hatáskörében – ez lehetséges. A következőkről van szó: a belényesi Nicolae Bolcaş Pedagógiai Líceum, a nagyváradi Iuliu Maniu Görög-Katolikus Líceum, a nagyszalontai 1-es számú Technológiai Líceum, a papfalvai 1-es számú Technológiai Líceum, valamint a sonkolyosi 1-es számú Technológiai Líceum. A belényesi tanintézet azt tudatta, hogy bentlakásában száz személyt tud elszállásolni és étkeztetni, a többiben pedig összesen további ötszáz hely van. A Nagyváradi Egyetem is visszajelzett – ők azonban azt, hogy nincsenek bentlakásban szabad helyeik, legfeljebb pszichológiai szaksegítség nyújtását tudják felajánlani. Időközben az Oktatásügyi Minisztériumhoz a többi megyéből is érkeznek a kimutatások. Csak semmi pánik Fontos jelezni: egyelőre nem arról van szó, hogy ezekre a helyekre menekültek érkeznének most. Az összeírás amúgyis országos jellegű. Tehát ha a későbbiekben ilyen helyeken is elszállásolnak esetleg migránsokat, akkor sem csak Bihar megyében. Sőt, egyelőre azt sem tudni, szükség lesz-e ezekre a helyekre is, és ha igen, hogyan osztják el a megyékben a migránsokat. Magának a statisztika elkészítésének a ténye viszont figyelemre méltó. Románia – az államfő és a miniszterelnök révén is – ugyanis azt kommunikálja kifelé, hogy elveti a kötelező kvótarendszert, de ha mégis az lenne, akkor sem tud befogadni ezerötszáz-ezernyolcszáz menekültnél többet, mert úgymond „ennyi hely van”. Ehhez képest a mostani összeírás további helyek feltérképezésére utal. Hisztéria sem kell Közben tegnap Victor Ponta miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az államfő megszólalása nyomán „eldőlt az, hogy Románia hány menekültet tud befogadni”, és az ország nem ért egyet a kvótákkal. „Aki szavaz az Európai Tanácsban, az az államfő” – tette hozzá, jelezve, hogy szerinte jó, hogy az elnök már ismertette a román álláspontot. S hogy ez mi is – legalábbis jelenleg? Az, hogy Románia továbbra is a menedékkérők önkéntes alapon történő elosztását szorgalmazza, a befogadási kvóták kötelezővé tételét nem tartja megoldásnak. Ezt jelentette ki egy nappal előbb Klaus Iohannis államfő. Hozzátette: Románia júliusban felajánlotta, hogy 1785 menedékkérőt átvesz a nehéz helyzetbe került országoktól. „Ennyit tudunk befogadni, többet nem” – szögezte le a román elnök, azokra a sajtóértesülésekre utalva, amelyek szerint az Európai Bizottság a korábbi befogadási kvóták növelését és kötelezővé tételét szeretné elérni. A román államfő ezt azzal indokolta, hogy az ország területén lévő hat regionális elhelyezési központban ennyi hely áll rendelkezésre. Elismerte: nem lenne gond egy kiürült kaszárnya átalakításával növelni a befogadható menedékkérők számát, de szerinte Romániának azt is figyelembe kell vennie, hogy a társadalom nem lenne képes integrálni több bevándorlót. Iohannis ezzel – a migránsok önkéntes befogadásának elutasítását szorgalmazó – Traian Băsescu volt államfő érvelését vette át, ugyanakkor megjegyezte: a kérdést nyugodtan és felelősségteljesen kell kezelni, Romániának semmi oka arra, hogy „hisztérikusan reagáljon, és idegengyűlölő oldalát mutassa”. A román államfő megállapította, az illegális bevándorlók tízezreinek beözönlése logisztikai problémákat is okozott több európai országban, ugyanakkor szerinte a schengeni övezet és a – menedékkérők regisztrálást szabályozó – dublini egyezmény működési elvei is sérültek, „a menekültek gyakorlatilag az egész európai építményt felforgatták”. A menekültek elosztásával kapcsolatos brüsszeli javaslat megismerése nyomán a Legfelső Védelmi Tanács alakítja ki Románia ezzel kapcsolatos álláspontját. A nemzetbiztonsági testület szeptember 17-i ülésén és az EU állam- és kormányfőinek októberi csúcsértekezletén is az önkéntes befogadási kvóták megtartását fogja javasolni. Nincs nyomás Iohannis rámutatott: Románián nincs migrációs nyomás, így számára csak elvi kérdés, hogy szolidáris legyen a többi uniós tagállammal. Kizártnak tartotta, hogy számottevően megnőjön a Romániába érkező menedékkérők száma, mondván, hogy „Romániába nem az jön be, aki akar, hanem az, aki teljesíti annak törvényes feltételeit”. Úgy vélte: „paradox módon” ebből a szempontból Románia előnyére vált, hogy még nem tagja a schengeni övezetnek. Szeghalmi Örs erdon.ro 2015. szeptember 9.Johannis: a befogadási kvóták kötelezővé tétele nem megoldásRománia továbbra is a menedékkérők önkéntes alapon történő elosztását szorgalmazza, a befogadási kvóták kötelezővé tételét nem tartja megoldásnak – jelentette ki hétfőn sajtótájékoztatóján Klaus Johannis államfő. Hozzátette: Románia júliusban felajánlotta, hogy 1785 menedékkérőt átvesz a nehéz helyzetbe került országoktól. "Ennyit tudunk befogadni, többet nem" – szögezte le a román elnök, azokra a sajtóértesülésekre utalva, amelyek szerint az Európai Bizottság a korábbi befogadási kvóták növelését és kötelezővé tételét szeretné elérni. Az államfő ezt azzal indokolta, hogy az ország területén lévő hat regionális elhelyezési központban ennyi hely áll rendelkezésre. Elismerte: nem lenne gond egy kiürült kaszárnya átalakításával növelni a befogadható menedékkérők számát, de szerinte Romániának azt is figyelembe kell vennie, hogy a társadalom nem lenne képes integrálni több bevándorlót. Johannis ezzel – a migránsok önkéntes befogadásának elutasítását szorgalmazó – Traian Basescu volt államfő érvelését vette át, ugyanakkor megjegyezte: a kérdést nyugodtan és felelősségteljesen kell kezelni, Romániának semmi oka arra, hogy "hisztérikusan reagáljon, és idegengyűlölő oldalát mutassa". Az államfő megállapította, az illegális bevándorlók tízezreinek beözönlése logisztikai problémákat is okozott több európai országban, ugyanakkor szerinte a schengeni övezet és a – menedékkérők regisztrálást szabályozó – dublini egyezmény működési elvei is sérültek, "a menekültek gyakorlatilag az egész európai építményt felforgatták". Johannis rámutatott: Románián nincs migrációs nyomás, így számára csak elvi kérdés, hogy szolidáris legyen a többi uniós tagállammal. Kizártnak tartotta, hogy számottevően megnőjön a Romániába érkező menedékkérők száma, mondván, hogy "Romániába nem az jön be, aki akar, hanem az, aki teljesíti annak törvényes feltételeit". Úgy vélte: "paradox módon" ebből a szempontból Románia előnyére vált, hogy még nem tagja a schengeni övezetnek. A menekültek elosztásával kapcsolatos brüsszeli javaslat megismerése nyomán a Legfelső Védelmi Tanács alakítja ki Románia ezzel kapcsolatos álláspontját – mondta az elnök. Hozzátette: a nemzetbiztonsági testület szeptember 17-i ülésén és az EU állam- és kormányfőinek októberi csúcsértekezletén is az önkéntes befogadási kvóták megtartását fogja javasolni. Népújság (Marosvásárhely) 2015. szeptember 10.Hargita megyébe is jöhetnek menekültek?A hivatalos adatok szerint szükség esetén 320 menekült elhelyezésére tud helyet biztosítani Hargita megye, a sportszállókban kaphatnának ideiglenes szállást a migránsok. Fotós kollégánk, Thomas Câmpean több mint ezer kilométeren át kísérte az Európa központja felé tartó emberáradatot, a helyszínről számol be a menekülthelyzetről. Gyorsfelmérést végzett kedden az oktatási minisztérium, és rövid határidőre tájékoztatást kért az ország egyetemi központjaitól, valamint a megyei tanfelügyelőségektől arra vonatkozóan, hogy hány menekült elhelyezésére tudnak helyet biztosítani. A Hargita megyei összesítés több száz helyet tartalmaz, ám ezek valószínűleg nem fognak betelni, ugyanis a felmérés arra az esetre készült, ha annyi menekült érkezik az országba, hogy az meghaladja a hat migránsközpont befogadóképességét. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség is megkapta kedden a tájékoztatásra vonatkozó minisztériumi kérést, felmérték a helyek számát, és az összesítést elküldték a szaktárcának. Összesen 320 menekült elhelyezésére van lehetőség itt, a megye sportszállóin – Hargitafürdőn, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Maroshévízen és Gyergyószentmiklóson – tudnának ideiglenes szállást biztosítani számukra – tudtuk meg a megyei tanfelügyelőség technikai osztályán. Az intézmény ott dolgozó képviselője elmondta, a felmérésnél figyelmen kívül hagyták a tanintézetek bentlakásait, hiszen kezdődik a tanév, és azokba hamarosan beköltöznek a diákok. Egyébként nem volt teljesen egyértelmű a minisztériumi átirat, valószínűleg sietősen készült, nem szokványos adatkérés volt – fűzte hozzá a tanfelügyelőség munkatársa. Görbe Péter, Hargita megyei főtanfelügyelőt egy képzésen értünk el, elmondta, reméli, nem fog sor kerülni arra, hogy menekülteket fogadjon a megye, de az esetleges elhelyezésbe ők nem szólhatnak bele, hiszen állami és önkormányzati tulajdonban levő épületekről van szó. Van, ahol csak lelkisegély-szolgálatot biztosítanak Több megye tanfelügyelősége is azt közölte a szaktárcával, hogy nem tud helyet biztosítani a menedékkérőknek, a Brassó megyei tanfelügyelőség például szállást és ételt nem, csak lelkisegély-szolgálatot ajánlott fel, a Bukaresti Egyetem 80 helyet, és volt olyan tanfelügyelőség is, amely közölte, bentlakásokban tudnának helyeket biztosítani, de nem lehet összevegyíteni a menekülteket a diákokkal. Románia 1785 menedékkérő befogadására tett felajánlást, erről tett bejelentést hétfőn, illetve kedden Klaus Johannis államfő, majd Victor Ponta kormányfő, hangsúlyozva azt is, hogy Románia nem ért egyet a kötelező kvóták bevezetésével, ugyanis azok meghaladják az állam erőforrásait. Az Európai Bizottság egyébként lényegesen több migráns befogadását kérte Romániától, a legutóbbi adatok értelmében 6351 menedékkérőt kellene elhelyezzen az ország. Menekültügyi bizottság alakul Románia még júniusban – a kötelező kvóták felvetése előtt –, a menekültek országonkénti elosztására tett európai bizottsági javaslatra felajánlotta, hogy befogad 1785 menedékkérőt, az újabb leosztást viszont nem tudja elfogadni, ám mivel a migránsok 95–97 százaléka amúgy is Németországba akar eljutni, fölösleges is volna a romániai köztes állomás beiktatása, ez csak pluszköltségeket eredményezne, miközben a menekültek számára csak egy trambulint jelentene – mondta el megkeresésünkre Borbély László RMDSZ-es képviselő, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. Arról is tájékoztatott, hogy az első 300 migránst novemberben fogadja Románia, majd minden hónapban további 100-at, amíg számuk eléri az 1785-öt. Őket a belügyminisztérium által fenntartott hat migránsközpontban helyezik el, de ha megkapják a menekültstátuszt, akkor szabadon mozoghatnak majd az országban, hiszen a szavazati jogon kívül minden másra jogosultak, ami az állampolgársággal jár. Szállást, ételt és havonta egy bizonyos összeget kapnak, jogosultak gyerekeik taníttatására, de szociális támogatásra is – tudtuk meg a képviselőház külügyi bizottságának elnökétől. Borbély László azt is közölte, hogy kezdeményezésére kedden hét parlamenti bizottságnak kellett összeülnie ahhoz, hogy a menekültkérdésben illetékes külügyi és belügyminisztériumi illetékesek mind jelen legyenek, ezért javaslatot tett egy menekültügyi bizottság mihamarabbi létrehozására. Menekültáradat testközelből Thomas Câmpean fotós kollégánk kalandos, de megterhelő úton 1500 kilométeren át, Athéntól Budapestig kísérte az Európa központja felé tartó menekültáradatot. A migránsok által használt útvonalon, Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül, vonaton, buszon és gyalogszerrel a menekültekkel együtt jutott el Budapestre. Először Thesszalonikibe ment, de ott nem voltak menekültek, így továbbment Athénba, ott talált egy szíriai csoportot, őket követte egészen Pestig. „Négy-öt napig tart, és elég fárasztó a sok utazás és gyaloglás miatt, én alig aludtam az út alatt” – mesélte Thomas. A menekültek többnyire vonattal és busszal jutnak el a határok közelébe, de a határon már gyalog mennek át, többnyire átszöknek. A védelem a görög–macedón határon nagyon szigorú, a macedón–szerb határon már akadálytalan az átjutás, a legnehezebb a magyar határon való átlépés. Pontosabban a menekültek ott is könnyen átjutnak, mert Röszkénél a vasút miatt van egy rész, ahol nincs kerítés, de ott a rendőrök próbálják befogni őket. „Sokan éjjel szöknek, a lényeg az, hogy nem lehetnek túl sokan egy csoportban, de túl kevesen sem, mert ha sokan vannak, elég hamar elfogják őket, ha viszont kevesen, akkor nem tudnak ellenállni. Több órába telik az átjutás, bokrokban bujkálnak, szaladgálnak a mezőn összevissza, de van, akinek már előre meg van tervezve az útvonala. A határon átkelve van egy elég érdekes »maffia«, nem segítenek a szökésben, csak fuvaroznak, taxikkal és kocsikkal hordják őket Pestre jó drágán, fejenként 250 euróért” – mesélt a menekültek útjáról fotós kollégánk. „Eladnak mindent otthon, kocsit, házat, mindent, ami megmaradt” – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy honnan lehet a menekülteknek elegendő pénzük eljutni Európába. „Törökországból Görögországba hajóval mennek, fejenként körülbelül 1500-ba kerül a hajó, amit úgymond megvesznek. Találkoztam egy emberrel, elsüllyedt a hajó, amin próbált átjutni, és ő hat órán át úszott a tengerben. Olyan 2500–3000 euróra van szükségük Németországig” – mondta az út tengeri részéről és a költségekről. Ő egyébként úgy tapasztalta, hogy az Európába tartó emberáradat jelentős része valóban menekült, de vannak köztük olyanok is, akik nem menekülnek, csak a jobb megélhetés miatt sodródnak a menekülthullámmal Németország felé. A többség azonban kétségbeesetten menekül, zavarodottak, sokszor azt sem tudják, hol vannak, és azt gondolják, Németország az egyetlen biztonságos hely, ahol befogadják őket – véli a tapasztaltak alapján. Elmondta, sokan tartanak Európába, naponta 3–4 ezer menekült indul el a görög–macedón határról, de Románia nem szerepel a célországok között, mind Németországba, esetleg Ausztriába, Svédországba vagy Norvégiába akarnak eljutni. Thomas Câmpean nemzetközi fotóügynökségek megbízásából készített fotókat a menekülthullámról, a görög–macedón határon készült egyik fotóját a vezető brit napilap, a The Times is leközölte a héten online kiadásában. Széchely István Székelyhon.ro 2015. szeptember 10.Johannis: nem fogadunk be „könyvelői módszerekkel” szétosztott migránsokatHatározottan elutasította csütörtökön Klaus Johannis államfő azt az Európai Bizottság (EB) által kidolgozott kvótarendszert, amelynek értelmében Romániának 6351 Közel-Keletről érkező migránst kellene befogadnia. Mint arról beszámoltunk, az EB elnöke, Jean-Claude Juncker szerdán közölte, hogy összesen 160 ezer, Magyarországra, Görögországba és Olaszországba érkezett migránst osztanának szét a tagállamok között, ebből jutna Romániára a több mint hatezer. Csakhogy a román illetékesek ragaszkodnak ahhoz a korábbi vállaláshoz, miszerint az ország csak mintegy 1700 bevándorlót tud befogadni. Johannis csütörtökön leszögezte: elégedetlenséggel fogadta a tervet, mivel meglehetősen bürokratikus projektről van szó, ami nem oldja meg a helyzetet. Kijelentette: az EU belügyminisztereinek hétfői egyeztetésén Románia képviseletében Gabriel Oprea azzal a mandátummal vesz részt, hogy bejelentse: Románia nem fogadja el a kötelező kvótákat. Az államfő leszögezte: Románia az európai szolidaritás jegyében jelezte, hogy képességeihez mérten nagyszámú migránst fogad be, de nem megy bele abba, hogy a tagállamokkal való egyeztetés nélkül, könyvelői módszerekkel szétosztott embereket fogadjon be. Hasonlóan vélekedett Titus Corlăţean, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora, volt külügyminiszter is, aki szerint Románia számára túl sok lenne több mint 6330 migráns befogadása, mivel az ország képtelen lenne ennyi menekültet kezelni. A politikus csütörtökön az RFI rádiónak nyilatkozva emlékeztetett: nem végleges döntésről van szó, csupán az Európai Bizottság (EB) javaslatáról, amelyet politikai egyeztetések követnek, de Románia álláspontja továbbra is egyértelmű: nem támogatja a menekültek befogadására vonatkozó kötelező kvótákat. Rámutatott: az illetékes minisztériumok és hatóságok már elvégezték a szükséges elemzéseket arra vonatkozóan, hány menekültet tudnak elszállásolni, de ehhez még hozzáadódik az, hogy el kell bírálni az esetleges menedékkérelmeket, biztosítani kell az egészségügyi ellátást, valamint az élelmezést, illetve a gyerekek számára az iskoláztatást. „Értékelésem szerint ez a hatezer fölötti szám jelenleg meghaladja a román hatóságok képességeit” – jelentette ki Corlăţean. Cristian Preda, az Európai Néppárt soraiban ülő európai parlamenti képviselő ugyanakkor „elfogadhatónak” nevezte a 6300 fős kvótát. Eközben a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet romániai missziójának vezetője úgy vélekedett: amennyiben a román hatóságok beleegyeznek az EB szerdai kérésébe, hogy az ország 6351 migránst fogadjon be, átmeneti időszak szükséges, és kezdetben csupán kis számú bevándorlónak kellene érkeznie, hogy a román illetékesek kitapasztalják, hogyan kell kezelni őket. Mircea Mocanu a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta: a bukaresti illetékeseknek előbb el kell dönteniük, elfogadhatónak tartják-e az EB által javasolt számot, és ha igen, akkor fokozatosan kell az országba telepíteni a migránsokat, szerinte a folyamathoz mintegy két év szükséges. Rámutatott: növelni kell a helyi hatóságok kapacitásait, hogy képesek legyenek majd hatékonyan integrálni azokat a bevándorlókat, akik az országban szeretnének maradni. Székelyhon.ro 2015. szeptember 10.Párbeszédre hív Kelemen (Román–magyar viszony)Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint javítani kell az intézményes párbeszédet Magyarország és Románia között, mert a két állam közötti viszony romlása kihat az erdélyi magyarság életére. A politikus ugyanakkor óvatosan fogalmazott a székelyföldi autonómiakérdésben. A szövetség elnöke a fővárosban tartott sajtóértekezlete után magyar újságíróknak nyilatkozva kifejtette: az elmúlt tíz-tizenöt évre visszatekintve mélyponton vannak a magyar–román kapcsolatok. Az erdélyi magyarság megérzi, amikor az államközi kapcsolatok nem jók: Romániában érezhetően megszaporodtak a magyar közösség elleni kirohanások, adminisztratív intézkedések. Az elnök úgy véli, a kapcsolatokat legalább a gazdasági, határ menti együttműködések szintjén javítani kell, hogy „létezzen intézményes párbeszéd, ha nem is a legmagasabb szinten”. Kelemen Hunor szerint folyamatban Klaus Johannis államfő budapesti látogatásának előkészítése, és az RMDSZ azt várja, hogy „legalább államfői szintén a párbeszéd erősödjön”. Szerinte most az államfőn a sor, hogy Budapestre látogasson. „Van egy hivatalos meghívása, és ezt a meghívást napirenden tartják. Erre sort kell kerítenie a két államfőnek” – jelentette ki. Arra az újságírói kérdésre, hogy a migrációs válságra irányuló közfigyelem vajon zárójelbe teszi-e az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit, Kelemen Hunor azt mondta: nem lehet elfogadni, hogy az őshonos kisebbségek ügye zárójelbe kerüljön, a témát megpróbálják napirenden tartani. Rámutatott: nem biztos, hogy a megoldásokat most fogják megtalálni, de azt sem szabad hagyni, hogy az őshonos kisebbségek ügyét összemossák a menekültek problémáival. Annak kapcsán pedig, hogy a közeljövőben a parlament elé terjesztik-e az RMDSZ egy éve közvitára bocsátott székelyföldi autonómiatervezetét, Kelemen Hunor elmondta, erre nem szabtak meg határidőt maguknak, és azt is mérlegelni kell, „taktikailag” megfelelő-e a pillanat. „Nem lenne jó, ha besorolnák az RMDSZ-t Moszkva és Putyin mellé, ami a román politikának időnként érdeke. Az nem érdeke, hogy elszigeteljék, mert abból soha semmi jó nem született” – magyarázta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 10.Borbély: fel kell készülni a migránsok befogadásáraRománia nem fogad el a Közel-Keletről az Európai Unióba érkező migránsok elosztásával kapcsolatos kötelező kvótákat, ehelyett az önkénes vállalások mellett áll ki – szögezték le a romániai politikai vezetők, többek között Klaus Johannis államfő, Victor Ponta miniszterelnök és Borbély László, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. Utóbbi annak kapcsán nyilatkozott, hogy kedden a parlament két házának külügyi és védelmi bizottságai meghallgatták a külügyi, valamint a belügyi tárca államtitkárát arról, hogyan készül az ország egy esetleges menekülthullámra. Mindazonáltal megjegyezte: az országnak fel kell készülnie a migránsok fogadására. Várhatóan novemberben érkezik az első, 300 fős csoport, majd ezt követően havonta újabb csoportok érkeznek, amíg el nem érik a Bukarest által vállalt 1785 főt. Hozzátette: az itt maradó migránsok integrációját elősegítő programot is ki kell dolgozni. Azt is közölte, hogy a parlament különbizottságot hoz létre a migránshelyzet kezelésére. Kedden az is kiderült, hogy iskolai és egyetemi kollégiumokban szállásolná el a kormány az országba esetleg érkező menekülteket, akik nem férnek el a meglévő befogadó-központokban. Az oktatási minisztérium körlevélben érdeklődött a megyei tanfelügyelőségeknél és az egyetemek vezetőségénél, és több iskola, valamint egyetem is jelezte: fel tudja ajánlani kollégiumát erre a célra. Bihar megyében például összesen hatszáz migráns befogadására nyílhat lehetőség. Krónika (Kolozsvár) 2015. szeptember 11.Winkler Gyula: nincs 6351 olyan migráns, aki Romániába akarna jönniHa Románia alkalmas a menekültek befogadására, akkor alkalmasnak kell lennie a schengeni csatlakozásra is, hiszen ez olyan, mintha futballmeccs közben hirtelen áttérnék a kézilabdaszabályokra – véli Winkler Gyula. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjét a kötelező befogadási kvótákról és a várható fejleményekről kérdeztük. Mi várható az uniós belügyminiszterek hétfői tanácsán? Annyit tudok, hogy létezik egy javaslat, amit az Európai Bizottság szeptember 9-én a Juncker-évértékelővel egy időben közzétett. Ebben a dokumentumban kötelező kvóták szerepelnek, és ott van a végén ez a 160 ezres menekültszám, amit el kell osztani a tagállamok között. Szerdán és csütörtökön elénk terjesztettek két jelentést, amiben szerepelt a kötelező kvótáknak a kérdésre, és ezt az Európai Parlament megszavazta. Milyen arányban? Nagyjából kétharmados többséget kaptak a jelentések, kb. 430-an szavaztak igennel, 180-an nemmel. Érdekes módon Klaus Johannisra államfőre és Victor Ponta miniszterelnökre – miszerint Románia számára elfogadhatatlan a kötelező befogadási kvóta – a romániai EP-képviselők közül csak mi ketten, Sógor Csaba kollégám és én „hallgattunk”. A román szociáldemokraták és a liberálisok megszavazták a kvótát annak ellenére, hogy a bukaresti vezetők ez ellenzik. Nem hördültek fel ezen az RMDSZ európai partnerei? Szívem szerint egyetértek a kvóta-rendszerrel. De a szolidaritás legyen kétoldalú. Mi miért kapunk négy éve annyi pofont Schengen-ügyben? Ugyanazok, akik Romániát nem tartják méltónak arra, hogy integráljanak a határmentes övezetbe, most elvárják tőlünk a szolidaritást. A 180 nem szavazat amúgy a visegrádi államoktól jött, ott a néppártiak sem szavazták meg a kötelező kvótákat. Végül volt egységes román álláspont az Európai Parlamentben? Dehogy volt, sőt pártokon belül is óriási volt a fejetlenség és zavaros a kommunikáció. Csak mi, az RMDSZ képviseltük ugyanazt az álláspontot otthon és itt kinn. Kelemen Hunor szövetségi elnökbejelentette, hogy nem értünk egyet a kötelező kvótákkal, és mi ennek mentén tárgyaltunk és szavaztunk az Európai Parlamentben. Időnként tudni kell vállalni a szembemenést a saját politikai pártcsaládoddal. Ennek megvannak a szabályai. Én kedden délben - miután konzultáltam Kelemen Hunor szövetségi elnökkel - e-mailt küldtem Theodor Stolojannak, a román néppárti delegációvezetőnek és a minden néppárti kollégámnak, amiben elmagyaráztam az RMDSZ álláspontját. Ha emiatt feketelistára tesznek, akkor ez van. Nem mondható el ugyanez az egyenes beszéd a román pártokról, amelyek lapítottak. A pártelnökök meg sem szólaltak, de Klaus Johannis államfő, illetve Victor Ponta miniszterelnök véleményétis semmibe vették a román néppárti és szocialista EP-képviselők. A néppártiak közül egy páran tartózkodtak, de a legtöbben megszavazták a kvótákat, a PSD-ben még nagyobb volt az összevisszaság: volt, aki megszavazta, volt, aki tartózkodott és akadt, aki meglapult és nem is szavazott. Amúgy ez a legújabb "divat", zűrös ügyekben inkább nem szavaznak, hogy aztán később ne pellengérezzék ki őket. Ez nem normális magatartás, azért vannak ott, hogy véleményük legyen. Ezzel a román pártok nagyon leszerepeltek, mert kiderült, hogy mást mondanak Bukarestben, és másképpen szavaznak Brüsszelben. A csütörtöki szavazás óta azért valamilyen szinten finomodottegyes országok álláspontja. Ewa Kopacz lengyel miniszterelnök például jelezte, hogy országa kész elfogadni a kötelező kvótát. Bulgáriából is ilyen hírek érkeznek. Vajon hétfőn nem marad-e egyedül Gabriel Oprea román belügyminiszter a "köszönöm, nem kérünk a kvótából" állásponttal? Nem hiszem, hogy Oprea egyedül fog maradni, Magyarország, Szlovákia, Csehország eléggé határozottnak tűnik a kérdésben, és abban sem vagyok biztos, hogy Lengyelország kifarol. Sőt abban sem vagyok biztos, hogy Románia egyértelműen elutasító álláspontra helyezkedik majd. Ha Románia egy normális ország lenne, akkor a következő három nap alatt a román külügyminisztérium telefonvonalai izzanának. Elképzelhetőnek tartja, hogy a román elutasító álláspont mögött az áll, hogy Klaus Johannis Schengen-ügyben akar előrelépést kicsikarni? Ha a helyében lennék, akkor én most tárgyalnék. S ha külügyminiszter lennék, akkor szintén tárgyalnék. De ha valaki megnézi, hogy hogyan szavaztak a romániai EP-képviselők azok után, hogy Johannis és Ponta úgy nyilatkozott, ahogy, akkor rájön arra, hogy nagyon nagy zűrzavar van. Hétfőn várhatóan megszületik egy egyezség, aminek az alkalmazása számomra óriási rejtély. El nem tudom képzeli, hogyan lehet majd Romániában elhelyezni olyan menekülteket, akik nem Romániába, hanem Svédországba vagy Németországba akarnak menni. Románia az államfő bejelentése szerint 1705 menekültet tud befogadni. Egészen biztos vagyok, hogy az Unió támogatást fog biztosítani a befogadó kapacitást megnövelésére a kötelező kvótarendszerben szereplő 6351 menekültre. Tehát ez nem kellene, hogy gond legyen, van elég használaton kívül helyezett laktanya az országban. De nem hiszem, hogy van 6351 olyan migráns, aki Romániába akar jönni. Nem is arról van szó, hogy nincs ahol elhelyezni ideig-óráig a menekülteket. Sokkal inkább arról, hogy az ide kerülő emberek előbb-utóbb rájönnek, hogy az itteni civilizációs szint, életszínvonal köszönőviszonyban sincs azzal, amit Svédországban vagy teszem azt, Németországban várna rájuk. Nem így látja? Szerintem az EU döntéshozói már tudják ezt. Tiszteletben tartom azt a német álláspontot, amivel a német választók el is egyetértenek, hogy a következő években 2-3 millió szíriai menekültet fogadnának be. De nálunk ez eddig nem is volt téma. Ugyanakkor, ha megnézzük például a Kolozsváron tanuló több ezer külföldi diák helyzetét, nem mondható el az, hogy elutasítjuk az idegeneket, nem fogadjuk be őket. Persze feszültséget kelteni nagyon könnyű, mint például a bukaresti mecset esetében is történt. Nagyon remélem, hogy egyesek nem vették ezt a fejükbe. Az én véleményem és az RMDSZ álláspontja is az, hogy nem támogatjuk a kötelező kvótát. Ez egy olyan politikai álláspont, aminek nincs köze a szolidaritáshoz. Azt szeretném, ha az, aki elvárja tőlünk a támogatást ebben az ügyben, támogatna minket egy számunkra is fontos kérdésben. Ha alkalmasak vagyunk a menekültek befogadására, akkor alkalmasnak kell lennünk a Schengenre is, hiszen ez olyan, mintha futballmeccs közben hirtelen áttérnék a kézilabdaszabályokra. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság volt elnöke három egymás utáni évben elismerte, hogy Románia és Bulgária teljesítik a schengeni kritériumokat, de hozzáfűzte, hogy vannak politikai kritériumokat is. De a korrupcióra való hivatkozás csak kifogás. Minket azért nem engednek be négy éve a Schengen-övezetbe, mert Románia és Bulgária a kötelék a már Schengen-tagállam Görögország és az övezet többi állama között. Görögországban már két évvel ezelőtt volt 600 ezer illegális bevándorló. A schengeni csatlakozásunkat megvétózó államok úgy gondolták, hogy Románia és Bulgária belépésével a kötelezettségeit nem teljesítő Görögország szárazföldi csatlakozást kapott volna az Unió többi részéhez. Ezért nem léptünk mi be. Kérdés, hogy akarunk-e mi most belépni, hiszen akkor a menekültek útvonala keletebbre tolódhat, hozzánk költözhet az a jelenség, aminek jelenleg Magyarország van kitéve. A menekültáradat nem törődik a Schengen-határokkal. Itt elsősorban az embercsempészek szempontjait kell figyelembe venni: mennyibe kerülnek egyes útvonalak, illetve mennyire vannak megszervezve a csempészhálózatok egyes országokban. Bármennyire kárhoztatjuk is Bulgáriát és Romániát, még mindig könnyebb ma megszervezni Szerbián és Albánián keresztül egy embercsempész-hálózatot. Azért is állítom, hogy nincs összefüggés a Schengen-tagság és a menekült-útvonalak között, mert a két leginkább exponált állam, Olaszország és Görögország esetében nem a Schengen-tagság, hanem a földrajzi elhelyezkedés miatt lett frontállam. Mekkora valószínűsége van annak, hogy a kötelező kvótarendszerben rögzített számű menekültet elutasító államok ellen szankciókat alkalmazzanak? Szerintem nem túl nagy. Az európai intézmények gyakran beszélnek szankciókról, de elég ritkán tudják ezeket alkalmazni. De ha mégis, akkor ez az élet része. Olyan, mint a kötelezettség megszegés. Állhat elő olyan helyzet, amelyikben tudom, hogy kötelezettség-megszegési eljárás indul az országom ellen, de mégis ezt vállalom, és ennek a következményeivel élni tudok, mert kitartok az álláspontom mellett. Nem a szankcióktól kell félni, a problémát az okozza, hogy a szabályrendszer, amely alapján ezeket kiszabják, nem válaszol a mai helyzetre. A Dublini Egyezmény 25 évvel ezelőtt született, 10 évvel ezelőtt vizsgálták felül. Akkor teljesen más volt a világ: örültünk az eurónak, dübörgött a gazdaság. A héten Strasbourgban ülésezett az Európai Parlament. A városban, a környéken nem jelentek még meg a menekültek? Még nem. Nyugaton két forró pont alakult ki egyelőre: München, amely elosztóközpont szerepet kapott, és a német-dán határ. Itt, Flensburg környékén él a németországi dán kisebbség, akikkel a FUEN-en keresztül szoros kapcsolatba kerültünk. Ők megállapodott, nyugodt polgári életet élnek évtizedek óta, ami a menekültek megjelenésével felborult. Hirtelen azzal szembesültek, hogy felfüggesztették a vonatjáratokat, lezárták az autópályákat, visszaállították a határellenőrzést. Amúgy a menekültek nem Dániába, hanem Svédországba akartak jutni. Íme, hogy ugyanaz a helyzet, ami Magyarországon van, megtörténhet sokkal nyugatabbra is. A Juncker-beszédnek is az volt az üzenete, hogy létre kell hozni egy teljesen új szabályrendszert a menekültek befogadására, mert a 25 évvel ezelőttiek teljesen idejét múltak. Majd ha ez már érvényben van, akkor beszélhetünk jogos szankciókról, ha valamelyik tagállam nem tartja tiszteletben. Azzal, ha Románia hétfőn bejelentené, hogy mégis befogadja a neki kiszabott számú menekültet, semmi sem változna. maszol.ro 2015. szeptember 14.Román nem a kötelező kvótára (Menekültkérdés Bukarestben)Románia a kötelező menekültkvóta ellen szavaz az unió igazságügyi és belügyminisztereinek hétfői rendkívüli tanácskozásán – jelentette be Gabriel Oprea belügyminiszter. Kifejtette, erre kapott meghatalmazást Klaus Johannis államelnöktől és Victor Ponta kormányfőtől, „szerényen, de határozottan” képviseli azt az álláspontot, hogy Románia nem fogadja el a kötelező elosztást, és legtöbb 1785 menekültet tud befogadni és ellátni. Klaus Johannis államfő már pénteken azt nyilatkozta: Románia nem tartja megoldásnak, hogy bürokratikus módon kiszámított kötelező kvóták alapján, „könyvelői stílusban” osszák szét a menedékkérőket, ezért az unió igazságügyi és belügyminisztereinek hétfői rendkívüli tanácskozásán Románia nem fogja támogatni az Európai Bizottságnak a kötelező kvótákra vonatkozó javaslatát. Nem büntethető az elutasítás Több román politikus felszólalt az osztrák kancellár Der Spiegelben szombaton megjelent állítása kapcsán, és tegnap a külügyminisztérium is állást foglalt a kérdésben. „Az Európai Unió egyetlen tagállama sem büntethető azért, mert objektív okok miatt nem képes befogadni és integrálni előírt számban menedékkérőket” – szögezte le a szaktárca az Agerpres hírügynökségnek. Werner Faymann az említett interjúban úgy vélte: az uniós támogatások – például a strukturális alapok – csökkentésével kellene büntetni azokat a tagállamokat, amelyek nem hajlandóak elfogadni azokat a kvótákat, amelyeket az Európai Bizottság szabott meg. A román külügyminisztérium rámutatott: a strukturális alapok kérdése nem kapcsolható össze a migrációs problémával és azzal, hogy az egyes államok miként veszik ki részüket a menekültek szétosztásában. „Az Európai Unió szerződései szerint nincs semmilyen összefüggés a belügyminiszterek szeptember 14-ei tanácskozásán megjelenítendő román álláspont és az országunk számára elkülönített strukturális alapok között” – szögezte le a bukaresti szaktárca. Faymann felvetését Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt társelnöke is meglepőnek nevezte és elutasította. Úgy vélte, Románia nem büntethető azért a „jogos álláspontért”, hogy az Európába érkező menedékkérők elosztását csak önkéntes alapon tartja elfogadhatónak, és elutasítja a kötelező kvótákat. Băsescu ismét a menekültek ellen Ismét a menekültek befogadása ellen foglalt állást a volt államfő. Traian Băsescu biztos abban, hogy a migránsok között iszlamista terroristák is vannak. „Ha valakinek volna bátorsága kijelenteni, hogy az Európába özönlő muzulmánok között nincsenek szélsőségesek, azt homlokon csókolom. Ki meri azt állítani, hogy ki lehet szűrni a dzsihádistákat? Az ösztönömmel garantálom, hogy vannak köztük terroristák is” – jelentette ki a volt államfő pénteken este a B1 TV-ben. Băsescu emlékeztetett arra, hogy az Iszlám Állam korábban négyezer olyan terroristát emlegetett, akik a menekültek közé vegyülve jutottak el Európába. „Tegyük fel, hogy csak ötvenen vannak. Ez már bőven elég, hiszen ezeket az embereket gyilkolásra képezték ki” – fogalmazott a politikus. A volt államfő már korábban is bírálta a kormányt, amiért készségesnek mutatkozik bevándorlókat átvenni más uniós államoktól. Szerinte nem elég most szétosztani a menedékkérőket, mert ha Románia idén befogad ezer vagy akár hétezer menedékkérőt, jövőre lehet, hogy már 30 ezret kell befogadnia. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 16.Itt állunk védtelenülMagyarország bezárult az arab világ menekültjei számára, és most valószínűleg mindenki azt latolgatja, vajon mikor és hogyan fogják a jobb világot kereső tömegek a román határokon keresztülvezető utakat megtalálni és ellepni (a magyar–román határon a Magyarország által megépítendő kerítés ugyanis Romániát nem védi). Halvány a remény, hogy megússzuk szárazon, mert nem igazán akarnak erre jönni: ha nem lesz más választásuk, kerülni fognak, és egy rendetlen országban még mindig több esélyük van a szabályok kijátszására, mint máshol. Azt pedig nagyon is jól tudják, hogy milyen állapotok uralkodnak Romániában. Az itt élők közel háromnegyede utasítja el a migránsok befogadását, és ez kivételes módon a hatóságok véleményével is egybecseng: van nekünk már elég bajunk, semmi szükség újabb terhekre, feszültségekre. Néhány riporter és emberi jogi aktivista próbálja a másik oldalról, az elüldözött, kisemmizett családok szemével láttatni az eseményeket, figyelnek is rájuk, sajnálkoznak elegen, egyesek segítenek is – de sokkal többen aggódnak, és nem csupán a láthatáron vonuló ezrektől félnek, hanem attól is, hogy a sornak nem lesz vége, senki nem fogja megfékezni ezt az új népvándorlást, és sokat szidott, de valahogy azért működő, nehezen felépített, szívünknek mégis kedves világunk veszélybe kerül. Ki vagyunk szolgáltatva az ismeretlen, más földrészekről átsűvítő erőknek, és nincs, aki helytálljon a viharban: Victor Ponta kormányfő mindinkább egy betegesen hazudozó kisfiúra hasonlít, aki cselekvésnek hiszi a sértegetést, és a hétfőn elhunyt szélsőséges Vadim Tudorra emlékeztető otrombasággal diplomáciai feszültséget szít, ahol megfontoltságra és együttműködésre lenne szükség. A székely zászló és a magyarnyelv-használat ellen mindig vitézül hadakozó Mircea Duşa védelmi miniszter hallgat, Gabriel Oprea belügyminiszter rögeszmésen ismételgeti a biztonság szót, de semmilyen konkrét intézkedésről nem számolt be, a közigazgatás szétesőben – az önkormányzati vezetők közel fele korrupciógyanús –, a parlamenti pártok egymással csatároznak, a szakszervezetek nagyszabású tiltakozásokra készülnek, elégedetlenek az orvosok, tanárok, betegek, diákok, a szárazság sújtotta gazdák és a drága zöldségeket befőző asszonyok, a bürokráciával küzdő vállalkozók és a rosszul fizetett munkavállalók, jóformán nincs egy nyugodt sarka az országnak. És ha saját ügyeit is ilyen rosszul intézi, valószínűleg a bevándorlókat is felkészületlenül, szervezetlenül, rossz helyen pazarolva, illetve spórolva fogja ellátni a román állam. A kérdés az, hogy mi lesz. Eddig egyedül Klaus Johannis államfő mutatott határozottságot, elutasítva a Brüsszelből leosztott menekültkvótákat; ezt átvették a politikusok is, de azt nem tudjuk, hogy valójában mit tehet és mit fog tenni Bukarest a migránsok és az Európai Unió szorításában. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 17.Itt állunk védtelenülMagyarország bezárult az arab világ menekültjei számára, és most valószínűleg mindenki azt latolgatja, vajon mikor és hogyan fogják a jobb világot kereső tömegek a román határokon keresztülvezető utakat megtalálni és ellepni (a magyar–román határon a Magyarország által megépítendő kerítés ugyanis Romániát nem védi). Halvány a remény, hogy megússzuk szárazon, mert nem igazán akarnak erre jönni: ha nem lesz más választásuk, kerülni fognak, és egy rendetlen országban még mindig több esélyük van a szabályok kijátszására, mint máshol. Azt pedig nagyon is jól tudják, hogy milyen állapotok uralkodnak Romániában. Az itt élők közel háromnegyede utasítja el a migránsok befogadását, és ez kivételes módon a hatóságok véleményével is egybecseng: van nekünk már elég bajunk, semmi szükség újabb terhekre, feszültségekre. Néhány riporter és emberi jogi aktivista próbálja a másik oldalról, az elüldözött, kisemmizett családok szemével láttatni az eseményeket, figyelnek is rájuk, sajnálkoznak elegen, egyesek segítenek is – de sokkal többen aggódnak, és nem csupán a láthatáron vonuló ezrektől félnek, hanem attól is, hogy a sornak nem lesz vége, senki nem fogja megfékezni ezt az új népvándorlást, és sokat szidott, de valahogy azért működő, nehezen felépített, szívünknek mégis kedves világunk veszélybe kerül. Ki vagyunk szolgáltatva az ismeretlen, más földrészekről átsűvítő erőknek, és nincs, aki helytálljon a viharban: Victor Ponta kormányfő mindinkább egy betegesen hazudozó kisfiúra hasonlít, aki cselekvésnek hiszi a sértegetést, és a hétfőn elhunyt szélsőséges Vadim Tudorra emlékeztető otrombasággal diplomáciai feszültséget szít, ahol megfontoltságra és együttműködésre lenne szükség. A székely zászló és a magyarnyelv-használat ellen mindig vitézül hadakozó Mircea Duşa védelmi miniszter hallgat, Gabriel Oprea belügyminiszter rögeszmésen ismételgeti a biztonság szót, de semmilyen konkrét intézkedésről nem számolt be, a közigazgatás szétesőben – az önkormányzati vezetők közel fele korrupciógyanús –, a parlamenti pártok egymással csatároznak, a szakszervezetek nagyszabású tiltakozásokra készülnek, elégedetlenek az orvosok, tanárok, betegek, diákok, a szárazság sújtotta gazdák és a drága zöldségeket befőző asszonyok, a bürokráciával küzdő vállalkozók és a rosszul fizetett munkavállalók, jóformán nincs egy nyugodt sarka az országnak. És ha saját ügyeit is ilyen rosszul intézi, valószínűleg a bevándorlókat is felkészületlenül, szervezetlenül, rossz helyen pazarolva, illetve spórolva fogja ellátni a román állam. A kérdés az, hogy mi lesz. Eddig egyedül Klaus Johannis államfő mutatott határozottságot, elutasítva a Brüsszelből leosztott menekültkvótákat; ezt átvették a politikusok is, de azt nem tudjuk, hogy valójában mit tehet és mit fog tenni Bukarest a migránsok és az Európai Unió szorításában. Demeter J. Ildikó Magyarország bezárult az arab világ menekültjei számára, és most valószínűleg mindenki azt latolgatja, vajon mikor és hogyan fogják a jobb világot kereső tömegek a román határokon keresztülvezető utakat megtalálni és ellepni (a magyar–román határon a Magyarország által megépítendő kerítés ugyanis Romániát nem védi). Halvány a remény, hogy megússzuk szárazon, mert nem igazán akarnak erre jönni: ha nem lesz más választásuk, kerülni fognak, és egy rendetlen országban még mindig több esélyük van a szabályok kijátszására, mint máshol. Azt pedig nagyon is jól tudják, hogy milyen állapotok uralkodnak Romániában. Az itt élők közel háromnegyede utasítja el a migránsok befogadását, és ez kivételes módon a hatóságok véleményével is egybecseng: van nekünk már elég bajunk, semmi szükség újabb terhekre, feszültségekre. Néhány riporter és emberi jogi aktivista próbálja a másik oldalról, az elüldözött, kisemmizett családok szemével láttatni az eseményeket, figyelnek is rájuk, sajnálkoznak elegen, egyesek segítenek is – de sokkal többen aggódnak, és nem csupán a láthatáron vonuló ezrektől félnek, hanem attól is, hogy a sornak nem lesz vége, senki nem fogja megfékezni ezt az új népvándorlást, és sokat szidott, de valahogy azért működő, nehezen felépített, szívünknek mégis kedves világunk veszélybe kerül. Ki vagyunk szolgáltatva az ismeretlen, más földrészekről átsűvítő erőknek, és nincs, aki helytálljon a viharban: Victor Ponta kormányfő mindinkább egy betegesen hazudozó kisfiúra hasonlít, aki cselekvésnek hiszi a sértegetést, és a hétfőn elhunyt szélsőséges Vadim Tudorra emlékeztető otrombasággal diplomáciai feszültséget szít, ahol megfontoltságra és együttműködésre lenne szükség. A székely zászló és a magyarnyelv-használat ellen mindig vitézül hadakozó Mircea Duşa védelmi miniszter hallgat, Gabriel Oprea belügyminiszter rögeszmésen ismételgeti a biztonság szót, de semmilyen konkrét intézkedésről nem számolt be, a közigazgatás szétesőben – az önkormányzati vezetők közel fele korrupciógyanús –, a parlamenti pártok egymással csatároznak, a szakszervezetek nagyszabású tiltakozásokra készülnek, elégedetlenek az orvosok, tanárok, betegek, diákok, a szárazság sújtotta gazdák és a drága zöldségeket befőző asszonyok, a bürokráciával küzdő vállalkozók és a rosszul fizetett munkavállalók, jóformán nincs egy nyugodt sarka az országnak. És ha saját ügyeit is ilyen rosszul intézi, valószínűleg a bevándorlókat is felkészületlenül, szervezetlenül, rossz helyen pazarolva, illetve spórolva fogja ellátni a román állam. A kérdés az, hogy mi lesz. Eddig egyedül Klaus Johannis államfő mutatott határozottságot, elutasítva a Brüsszelből leosztott menekültkvótákat; ezt átvették a politikusok is, de azt nem tudjuk, hogy valójában mit tehet és mit fog tenni Bukarest a migránsok és az Európai Unió szorításában. Demeter J. Ildikó Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 17.Sem a kerítés, sem az autonómia nem tetszik (Durvul a magyar–román nyilatkozatháború)Nemhogy csitult volna, de durvult a magyar–román nyilatkozatháború, amely azt követően robbant ki, hogy Budapest kedden úgy döntött: a magyar–román határon a magyar–román–szerb határtól észszerű távolságig kerítést építenek. A bukaresti külügy elutasító reakciója után Victor Ponta kormányfő öntött olajat a tűzre, aki minden korábbinál meredekebb jelzőkkel illette a magyar kormány képviselőit, azt állítva, semmivel sem jobbak, mint a szíriaiak vagy a líbiaiak. A vádakra a magyar diplomácia is reagált, de a viszontválasz sem maradt el: tegnap este a román külügyi tárca bekérette hivatalába a bukaresti magyar nagykövetet. Kiderült az is: nemcsak a kerítésépítést kifogásolják Bukarestben, hanem Szili Katalin miniszterelnöki megbízott múlt heti látogatását is, amelynek során az autonómiastatútumokról egyeztetett a magyar pártokkal. A bukaresti kormány megnyilvánulásainál jóval visszafogottabb az elnöki hivatal reakciója: Klaus Johannis nem is tért ki a kerítés ügyére, tanácsadója pedig csak annyit jegyzett meg, az nem megoldás. Vad rágalmak A magyar–román nyilatkozatháború kedd este ott ért véget, hogy Victor Ponta igen kemény hangú Facebook-bejegyzésében azt állította, a budapesti vezetők nem jobbak a szíriai vagy líbiai döntéshozóknál, ahonnan menekültek indulnak útra. Szijjártó Péter budapesti külügyminiszter tegnapra virradóra közleményben reagált a kijelentésekre: „Victor Ponta tegnap estére elveszítette önkontrollját, esztelen megnyilatkozásaival megsértette egész Magyarországot. Ilyen vad rágalmakat kulturált európai politikusok nem fogalmaznak meg. Szavaira – melyeket az egész magyar nemzet nevében kikérünk magunknak – csak egyetlen magyarázat lehetséges: teljesen elvesztette a lába alól a talajt a román belpolitikában”. Nem sokat váratott magára a román kormányfő újabb nyilatkozata. Victor Ponta tegnap a bukaresti parlament folyosóján nyilatkozva kijelentette: „az európai politikusokhoz csatlakozva elítélem Magyarország szégyenletes magatartását migránsügyben” ahányszor az indokolt lesz, függetlenül attól, hogy Budapest ezen megsértődik vagy sem. Azt hangoztatta: a kerítésépítés, a kutyák és fegyverek használata nem oldja meg a menekültkérdést. Bogdan Aurescu külügyminiszter is megszólalt, újfent kijelentette: Magyarország mesterséges vitába akarja bevonni Romániát azért, hogy mérsékelje azt a közmegítélést, amely egyre inkább kezd kialakulni elszigetelődéséről, amit Budapest lépései idéztek elő. Aurescu úgy vélte, hogy a kerítésre nincs szükség, mert nem léteznek valós információk arról, hogy a migránsok száma nőne a szerb–román határon. Hazugságspirál Hazugságspirálba keverték magukat a román politikusok: közös megoldásról beszélnek, miközben ellenséges viselkedésükkel és hazugságaikkal teljesen ellehetetlenítik ezt az együttműködést – így reagált tegnap délben Szijjártó Péter a román kormányfő újabb megjegyzéseire. „Victor Ponta az elmúlt másfél napban olyan méltatlan kirohanásokat intéz folyamatosan Magyarország ellen, amely kirohanások kulturált európai politikushoz teljes mértékben méltatlanok” – mondta. Szijjártó Péter szerint talán az okozhatja a román politikusok frusztrációját, hogy a mostani helyzetben könnyen kiderülhet, fel vannak-e készülve a schengeni övezeti tagságra, és meg tudják-e védeni a határaikat. A külgazdasági és külügyminiszter arról is beszámolt, hogy Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet tegnap tiltakozó jegyzéket kívánt átadni a román külügyminisztériumnak Victor Ponta Magyarország-ellenes kirohanásai miatt. A nagykövetet ugyan fogadták, de nem voltak hajlandók átvenni tőle a jegyzéket, s ezzel a bukaresti külügyminisztérium megsértett egy alapvető viselkedési normát – közölte. Ne autonómiázzanak A viharos óráknak ezzel sem lett vége: este arról szóló hírek érkeztek, hogy a román külügyminisztérium bekérette tegnap Zákonyi Botondot, Magyarország bukaresti nagykövetét. A bukaresti külügyminisztérium közleménye szerint a nagykövettel több témában ismertették a román álláspontot, így a Budapest által a magyar–román határra tervezett kerítés megépítéséről, Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszternek Victor Ponta román miniszterelnökre vonatkozó „elfogadhatatlan” nyilatkozatairól, valamint Szili Katalin miniszterelnöki megbízott múlt heti erdélyi látogatásáról. A román külügyminisztérium közleménye szerint Bogdan Aurescunak, a román diplomácia vezetőjének utasítására George Ciamba államtitkár kérette be a nagykövetet. Bukarest megismételte a magyar–román határra tervezett kerítéssel kapcsolatos helytelenítő álláspontját. A közlemény szerint értékelték volna, ha Budapest a döntés bejelentése előtt közös elemzés elkészítését kezdeményezi Bukaresttel az intézkedés lehetséges hatásairól. A román fél számára érthetetlen Budapestnek a kerítésépítésben tanúsított sietsége, mivel nem létezik olyan tényállás, amely megerősítené a Magyarország által hivatkozásul emlegetett migrációs nyomást – írják. A román külügy Ciamba államtitkár révén értetlenségének adott hangot amiatt is, hogy a múlt héten Szili Katalin miniszterelnöki megbízott a romániai magyar pártok vezetőivel találkozott, és „koordináló szerepet vállalt az etnikai alapú területi autonómia meghatározására és elérésére irányuló kezdeményezéseikben”. A román fél ezt belügyeibe való beavatkozásnak tekinti, és elfogadhatatlannak tartja. A román külügyminisztérium később újabb pontosító közleményt adott ki, amelyben közölte, azért nem vehették át a magyar nagykövet jegyzékét, mert a magyar fél ezzel akarta megváltoztatni a bekéretés célját, ami tartalmilag és formailag egyaránt elfogadhatatlan Bukarest számára. Kivár az elnök A kormány képviselőihez képest az elnöki hivatal reakciója igen visszafogott volt. Klaus Johannis a parlamentben elmondott beszédében arra az osztrák részről elhangzott fenyegetésre reagált, amely szerint uniós forrásokat vonhatnak meg azoktól az országoktól, amelyek nem fogadják el a kötelező menekültkvótákat. Mint ismert, ez ügyben Románia álláspontja ugyanaz, mint a visegrádi négyeknek – Magyarországnak, Lengyelországnak, Szlovákiának és Csehországnak –: mindannyian elutasítják a Brüsszel által előírt kvótarendszert. Johannis beszédében egyáltalán nem utalt a magyar–román határon építendő kerítésre. Külpolitikai tanácsadója, Lazăr Comănescu újságírói kérdésre nyilatkozott az ügyben. Szerinte a történelem már bebizonyította, hogy a kerítésépítés nem hatékony megoldás. „Egy globalizált világban azt képzelni, hogy kerítésépítéssel meg lehet oldani a problémákat, véleményem szerint olyan hozzáállás, amely nem áll összhangban sem a jelen, sem a jövő realitásaival” – mondta. (MTI/farcádi) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 17.Johannis a parlamentbenA migrációról és a törvényhozás hitelének visszaszerzéséről beszélt A tagországokkal konzultálva kell az Európai Uniónak megoldást keresnie a menekültválságra, partnerek között nincs helye a kényszerítésnek, a szankciókkal való fenyegetésnek – hangoztatta Klaus Johannis államfő szerdán, a bukaresti törvényhozók előtt elmondott beszédében. Az elnök arra a felvetésre utalt, hogy a strukturális alapok csökkentésével büntessék azokat a tagállamokat, amelyek nem hajlandók az Európai Bizottság kötelező menekültkvótáit elfogadni. Johannis az őszi parlamenti ülésszak kezdete alkalmából mondott beszédet a kétkamarás parlament együttes ülésén. Azt állította, hogy Románia szolidáris a válság által érintett uniós országokkal, de szerinte minden tagországnak joga van helyzete és lehetőségei függvényében cselekedni. Rámutatott: bürokratikus, "könyvelői megoldások" helyett a realitásokat figyelembe vevő párbeszédre, konszenzuskeresésre van szükség az unióban. "Nem szálláshelyekről, hanem emberekről, társadalmi beilleszkedésükről van szó" – mondta Johannis. Az államfő nem részletezte, milyen lépésekre készül Bukarest, csak annyit mondott, hogy csütörtökön a Legfelső Védelmi Tanács is megvitatja a teendőket. Nem reagált arra, hogy Budapest kiterjesztené az ideiglenes határzárat a magyar–román határ egy szakaszára is. A belpolitikai témák közül a törvényalkotás reformjára fektette a hangsúlyt. Átgondoltabb és tartósabb törvényeket kért a parlamenttől, mert szerinte a jogbiztonságot és a polgárok törvénytiszteletét veszélyeztetik a gyakran változó, politikai szempontok alapján hozott jogszabályok. Rámutatott arra, hogy a legfontosabb törvényeket szinte kéthavonta módosítják Romániában, például az adótörvénykönyv 135-ször, az egészségügyi kerettörvény 114-szer, a közoktatási törvény 26-szor változott hatályba lépése óta. Megjegyezte, az is sokat elmond a hatalmi ágakról, hogy az idén elfogadott, törvényi szintű jogszabályok felét valójában nem a parlament, hanem a kormány hozta rendeletek formájában. Johannis úgy vélte, hogy a parlament a demokrácia alapintézményeként csak úgy nyerheti vissza hitelét, ha jó törvényeket alkot. Szerinte a törvényalkotási munka javítása mellett az is fontos, hogy a törvényhozók se próbálják kivonni magukat az igazságszolgáltatás alól. Románia akkor lesz erős, ha megfékezi a korrupciót, és visszanyeri törvénytiszteletét – mondta az államfő. Népújság (Marosvásárhely) 2015. szeptember 18.Johannis: Románia továbbra sem támogatja a kötelező befogadási kvótákatRománia továbbra sem támogatja a kötelező befogadási kvótákat az Európai Unióba érkezett menedékkérők szétosztásánál, és ennek megfelelően fog szavazni az uniós belügyminiszterek jövő heti tanácskozásán – közölte Klaus Johannis államfő csütörtökön Bukarestben. Az államelnök a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) ülése után elmondta: Románia szolidáris a menekültválság által érintett uniós tagállamokkal, de a kötelező kvótákat nem tartja megoldásnak. Johannis szerint az Európai Parlamentben csütörtökön megszavazott javaslat ismeretében nem lehet kizárni, hogy az Európai Unió kötelezni fogja Romániát, hogy az általa felajánlott 1785-ös keretnél nagyobb számban fogadjon be menekülteket. Ez esetben Bukarest azt tervezi, hogy uniós alapok felhasználásával bővítsék a helyek számát a meglévő menekültbefogadó-központokban, vagy – „szélsőséges esetben" – akár újabbakat is építsenek. Az Európai Parlament (EP) csütörtökön megszavazta azt a javaslatot, amely arról szól, hogy a legnagyobb migrációs nyomásnak kitett országoktól a többi tagállam – a korábbi, 40 ezer főre vonatkozó vállalásokon felül – az elkövetkező két év során 120 ezer menekültet vállaljon át, tagállamonként meghatározott kvóta szerint. MTI Erdély.ma 2015. szeptember 18.Bíróság elé állítják PontátVádat emelt Victor Ponta miniszterelnök ellen tegnap a korrupcióellenes ügyészség, a politikust többrendbeli okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalásban való bűnrészesség vádjával állítják bíróság elé. Klaus Johannis államelnök ismét a kormányfő távozását sürgette. A nyomozók szerint 2007–2008-ban Ponta ténylegesen el nem végzett ügyvédi szolgálatokért vett fel havi 2000–3000 eurós honoráriumot Dan Şova szociáldemokrata szenátor cégétől, az összeg igazolásául pedig 17 teljesítési igazolást hamisított más ügyvédek igazolását lemásolva. Az ügyben Şova ellen és két olténiai hőerőmű (Rovinari–Turceni) vezetői ellen is vádat emeltek. Şovát adócsalással, okirat-hamisítással, pénzmosással és hivatali visszaélésben való bűnsegédlettel vádolják. A vád szerint az állami tulajdonban lévő hőerőművek vezérigazgatói hivatali visszaélést követtek el, amikor a közbeszerzési eljárások megsértésével a piaci árnál jóval magasabb díjszabással 2007-ben és 2008-ban jogi tanácsadói megbízásokat adtak Dan Şova ügyvédi irodájának, és ezek alapján több millió lejnyi honoráriumot és sikerdíjat fizettek ki. Şova ügyvédi irodája csaknem 3,5 millió lejjel, akkori árfolyamon közel egymillió euróval károsította meg az államot. A vádhatóság azt állítja: Şova irodájának alvállalkozójaként Victor Ponta 181 ezer lejt kapott a pénzből anélkül, hogy valós munkavégzés történt volna. Ponta 17 teljesítési igazolást hamisított a havi rendszerességgel felvett 2000–3000 eurós honoráriuma igazolásaként. Ponta ügyvédként állt üzleti kapcsolatban Şovával, de ebben az időszakban már annak a választókerületnek a parlamenti képviselője volt, amelyben a két állami hőerőmű működik. A korrupcióellenes ügyészség szerint Şova ügyvédi irodája nem jutott volna ilyen előnyös állami megrendeléshez, ha nem tudták volna róla, hogy Ponta képviselő támogatását élvezi. A vádemelés hírére Klaus Johannis államfő reagált: szerinte nagy kárt okoz Románia megítélésének, hogy miniszterelnökét vád alá helyezték, és továbbra is Victor Ponta lemondását látja a legjobb megoldásnak. Úgy vélte egyre problematikusabb nemcsak Ponta, hanem az általa vezetett kormány és a Szociáldemokrata Párt helyzete is, és kifejezte reményét, hogy „akiknek vannak eszközeik rá, azok megteszik a szükséges lépéseket”. A miniszterelnök tegnap közvetett módon, egy más témáról szóló Facebook-bejegyzésben utalt a történtekre, megjegyezve: miközben dübörög a gazdaság, az országban „úgy tűnik, a legnagyobb gondot egy karrierista, de felkészületlen ügyész rögeszméje jelenti. Korábban több ízben azt hangoztatta, hogy nem fog lemondani a kormányfői tisztségről, amíg a parlamentben a szociáldemokraták körül kialakult koalíció támogatását élvezi. A vádemelésről szóló bejelentés óta tegnap estig sem Gabriel Oprea, a Románia Haladásáért Országos Szövetség elnöke, az SZDP koalíciós partnere, sem a Szociáldemokrata Párt elnöksége nem tisztázta, hogy Ponta élvezi-e még támogatásukat. Alina Gorghiu, a Nemzeti Liberális Párt társelnöke arra szólította fel Gabriel Opreát és a szociáldemokraták vezetőjét, Liviu Dragneát, vonják meg a politikai támogatást Pontától. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 18.Ponta távozását szorgalmazza JohannisKlaus Johannis államfő szerint nagy kárt okoz Románia megítélésének, hogy miniszterelnökét vád alá helyezték, és továbbra is Victor Ponta lemondását látja a legjobb megoldásnak. Johannis tegnap rövid sajtónyilatkozattal reagált arra, hogy a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vádat emelt Ponta ellen. Úgy vélte „egyre problematikusabb” nemcsak Victor Ponta, hanem az általa vezetett kormány és a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyzete is, és kifejezte reményét, hogy „akiknek vannak eszközeik rá, azok megteszik a szükséges lépéseket.” Az államfő csütörtökön már nem szólította fel nyilvánosan Pontát a lemondásra, miként tette ezt június 5-én, amikor a DNA bejelentette, bűnvádi eljárást kezdeményezett ellene. Ezúttal annyit mondott, hogy a „legjobb megoldást illetően” nem változott a véleménye június óta. A magát ártatlannak mondó miniszterelnök a vádemelés bejelentése óta nem lépett a nyilvánosság elé, de több ízben azt hangoztatta, nem fog lemondani tisztségéről, amíg a parlamentben a PSD körül kialakult koalíció támogatását élvezi. Szabadság (Kolozsvár) 2015. szeptember 19.Egyelőre támogatja Pontát a PSDA Szociáldemokrata Pártban (PSD) nincs jele annak, hogy megvonnák a támogatást Victor Ponta miniszterelnöktől, aki ellen vádat emelt a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Erről Liviu Dragnea ideiglenes pártelnök nyilatkozott. Dragnea elismerte, nehéz, de nem váratlan helyzetbe hozta a pártot Ponta bíróság elé küldése, és egyelőre nem tudja megmondani, milyen következtetésre fognak jutni a folytatást illetően a párt vezető testületei. Az ideiglenes elnök megerősítette: a PSD kormányon akar maradni. Kifejezte reményét, hogy Ponta nem mond le, mert ha távozna a kormány éléről, semmi garancia nincs arra, hogy Klaus Johannis a PSD egy másik politikusát bízná meg kormányalakítással. Dragnea leszögezte: lehet, hogy Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes jó kormányfő lenne, de a PSD számára elfogadhatatlan egy olyan kormányban való részvétel, amelyben nem a párt adja a miniszterelnököt. Oprea a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) elnöke, amely jelenleg a mérleg nyelvét képezi a parlamentben. Szabadság (Kolozsvár) 2015. szeptember 22.Van amerikai nagykövetCsaknem három év után új amerikai nagykövet érkezett Romániába: Hans G. Klemm karrierdiplomata tegnap adta át megbízólevelét Klaus Johannis államfőnek. Az Egyesült Államoknak 2012 decembere óta nem volt nagykövete Romániában, a bukaresti külképviseletet ügyvivők vezették. Az új nagykövet a biztonságot célzó partnerség megerősítését, valamint a romániai jogállamiság és korrupció elleni küzdelem támogatását nevezte mandátuma céljának román nyelvű videoüzenetében. Klemm csütörtökön tette le a hivatali esküt John Kerry külügyminiszter előtt, aki az Egyesült Államok megbízható szövetségesének nevezte Romániát, az iraki és afganisztáni szerepvállalást említve. Az amerikai diplomácia vezetője méltatta Románia elkötelezettségét a jogállamiság érvényesítése mellett, eltökélt korrupcióellenes kampányát pedig példaértékűnek nevezte a szomszédos országok számára. Múlt héten kezdte meg tevékenységét Románia új washingtoni nagykövete is, George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat volt igazgatója. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 22.A parlamentben és a bíróságon is sarokba szorították PontátBizalmatlansági indítványt terjesztett be a parlamentben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő és kabinetje ellen, akit korrupció gyanújával állított bíróság elé az ügyészség. A 180 ellenzéki honatya által aláírt indítvány arra szólítja fel a törvényhozókat: válasszanak Románia és a „kompromittált Victor Ponta miniszterelnök” között. A PNL szerint Ponta elvesztette hitelét, és tisztségben maradása mérhetetlen károkat okozna Romániának. A Szociáldemokrata Párt (PSD) végrehajtó bizottsága közben hétfőn egyhangú döntést hozott arról, hogy kiáll Ponta mellett. A kormánykoalíció többi pártja is támogatásáról biztosította a Ponta-kabinetet. Az ellenzék által kezdeményezett bizalmatlansági indítványról várhatóan jövő héten szavaz a parlament. „Egy bíróság elé állított kormányfő az egész nemzetet kompromittálja. Az Európai Unió bármely más országának miniszterelnöke már a bűnvádi eljárás elindításának pillanatában, vagyis három hónappal ezelőtt lemondott volna” – állítják a bizalmatlansági indítvány kezdeményezői. A PNL úgy véli, nem írhat alá jogszabályokat egy olyan kormányfő, akit többrendbeli okirat-hamisítással vádolnak, a párt szerint nem lehet Románia költségvetését egy olyan miniszterelnökre bízni, akit pénzmosással és adócsalásban való bűnsegédlettel állítottak bíróság elé. Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök, a koalícióban részt vevő Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) elnöke hétfőn kifejtette: Pontát is megilleti az ártatlanság vélelme, az ellene felhozott vádak pedig „nagyon gyenge lábon állnak”, és nincs közük kormányfői tevékenységéhez. A PSD vezetői és Tăriceanu is azzal példálóztak, hogy Klaus Johannist sem akadályozta meg lezáratlan bírósági ügye abban, hogy induljon az elnökválasztáson (Johannist az ANI vádolta meg összeférhetetlenséggel). Szabadság (Kolozsvár) 2015. szeptember 23.Johannis: nagyobb önmérsékletre lett volna szükség a román-magyar vitábanMindkét fél részéről nagyobb önmérsékletre lett volna szükség a migránsválsággal és Magyarország kerítésépítési tervével kapcsolatos román-magyar vitában - jelentette ki Klaus Johannis államfő szerdai sajtóértekezletén, Bukarestben. „Az ilyen vitákkal semmit sem lehet megoldani, ellenkezőleg, bonyolítják a két ország közötti viszonyt. Az a párbeszéd, amely lezajlott, nem illeszkedett a megszokott diplomáciai keretek közé” - állapította meg az államfő. Victor Ponta kormányfő az utóbbi hetekben számos alkalommal éles szavakkal bírálta Magyarország bevándorlási politikáját, Európa szégyenének nevezve a budapesti döntéshozókat. A vádakat Szijjártó Péter minden alkalommal visszautasította. A külgazdasági és külügyminiszter szerint a román kormányfő elveszítette önkontrollját, és egész Magyarországot megsértette. Az elnök önmérsékletre intő megjegyzése után néhány perccel Victor Ponta a kormányülés elején szerdán újabb Magyarországnak szánt éles megjegyzést tett. Mint mondta, kormánya megteszi a szükséges előkészületeket a kötelező menekültkvóták alkalmazására: „ez egy európai, nem pedig olyan idegengyűlölő és sovén hozzáállás, mint amilyet a szomszédjaink tanúsítanak”. MTI maszol.hu, 2015. szeptember 24.Javítottak a Nagy Testvér törvényenRomániában is bírói felhatalmazáshoz kötötték a távközlési cégek által kezelt személyes adatokhoz való hatósági hozzáférést: az erre vonatkozó törvénymódosítást nagy szavazattöbbséggel fogadta el képviselőház. Az adatvédelmi szabályozás módosításáról Klaus Iohannis államfő kezdeményezésére májusban alakult ki politikai konszenzus, amelynek nyomán a koalíció és az ellenzéki pártok vezetői közösen terjesztettek törvénymódosítási javaslatot a parlament elé. A kommunikáció megfigyelését szabályozó korábbi jogszabályok – amelyeket a román sajtó „Nagy Testvér" törvényekként emlegetett – alkotmányellenesnek bizonyultak. A januári párizsi terrortámadás után a Román Hírszerző Szolgálat és a legfőbb ügyész nemzetbiztonsági érvekre hivatkozva sürgette a joghézag felszámolását. A szerdán elfogadott törvény szerint a telefon- és internetszolgáltatóknak kizárólag bírói felhatalmazás esetén kell kiadniuk 48 órán belül valamely felhasználó személyi adatait, a hívás helyét és az adatforgalom többi paraméterét az azokat igénylő nemzetbiztonsági vagy bűnüldöző szerveknek. A korábbi, 2006-ban elfogadott adatvédelmi törvény nem korlátozta ezek hozzáférését a távközlési szolgáltatók által kezelt személyes adatokhoz. A szolgáltatóknak három évig kell tárolniuk és igény esetén a hatóságok rendelkezésére bocsátaniuk előfizetőik hívásainak, illetve levelezésének minden adatát, a tartalom kivételével. A törvénymódosítást a szenátus már korábban megszavazta, hatályba lépéséhez így már csak az államfő aláírására van szükség. MTI Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
