|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 719 találat | lapozás: 1-30 ... 511-540 | 541-570 | 571-600 ... 691-719 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Mózes Edith 2014. február 21.Az MPP nem vesz részt kamikaze akciókbanFelelős politizálást vár az erdélyi magyar pártoktól Bíró Zsolt a Magyar Polgári Párt országos elnökségi üléséről, illetve a megyei szervezetek egyeztető fórumáról tájékoztatva elmondta, hogy az MPP megyei szervezetei egyhangúlag döntöttek arról, hogy a tárgyalásokat folytatni kell, illetve kidolgozták a párt álláspontját, mely szerint ezekre a tárgyalásokra szükség van. Az országos elnökség egyöntetű véleménye is ez volt, és felhatalmazta az MPP tárgyaló delegációját, hogy a tárgyalásokat folytassa az RMDSZ-szel. "Feltett szándékunk, hogy erősítjük a romániai magyar képviseletet, akár Brüsszelről, akár Bukarestről, Budapestről vagy az önkormányzatokról legyen szó. Vannak helyzetek, amikor egyértelműen párbeszédre van szükség, mert csak tárgyalóasztalnál tudjuk a magyar ügyet jó irányba mozdítani" – jelentette ki Bíró Zsolt, hozzátéve, hogy az MPP továbbra is részt vesz a tárgyalásokon, s továbbra is nyitott a tárgyalásra az Erdélyi Magyar Néppárt irányában, bár "szomorúan látjuk, hogy a Néppárt egyre mélyebben lavíroz olyan zsákutcában, amibe önmagát irányította, és kissé nehezen tudjuk értelmezni azokat az ellentmondásos nyilatkozatokat, amelyek akár a tudathasadás vagy skizofrénia szóval is illethetőek, mert miközben együttműködést szorgalmaznak, azt helyezik kilátásba, hogy kamikaze akcióval verik szét az erdélyi magyar képviseletet". Ennek ellenére az MPP nyitott irányukba is, és ha kell, akár a közvetítői szerepet is vállalja, mert "ha komolyan gondolják azt, amikor úgy nyilatkoznak, hogy együttműködésre van szükség, és erős képviseletre, és ha a nyilatkozatuknak ezt a részét fogadom el, akkor úgy gondolom, lehet tárgyalni. Ha viszont kamikaze akciót helyeznek kilátásba, akkor nincs miről beszélnünk. A Magyar Polgári Párt nem vesz részt kamikaze akciókban, csak azért, hogy a szomszéd kecskéje is megdögöljön. Mi ilyen politikát nem fogunk folytatni, mondta az MPP elnöke. Vannak helyzetek, amikor közös cselekvésre van szükség A tegnapelőtti MPP–RMDSZ-tárgyalásokról elmondta, hogy érdemben is előreléptek, ugyanis az elnökségi döntés értelmében átadták az RMDSZ tárgyalódelegációjának az MPP álláspontját tartalmazó politikai együttműködési megállapodás-tervezetet, amelyben leírják azokat a legfontosabb pontokat, amelyekről úgy gondolják, hogy a megállapodás alapját kell képezzék. "Mi elvekről, és nem helyekről beszélünk, és ezen alapelveket tartalmazza ez az együttműködési megállapodás-tervezet is". Az RMDSZ azt ígérte, hogy a hét végi SZÁT-ban megvitatja, és a jövő hét folyamán választ kapunk erre, de az alapelvekkel, úgy tűnik, nagyvonalakban egyetértenek – mondta. A tervezet preambulumában kimondják, hogy felelős politikát folytatva vannak olyan helyzetek, amikor közös cselekvésre van szükség. Bíró Zsolt szerint elvként szögezték le, hogy az erdélyi magyar kulturális autonómiatörekvések, valamint a székelyföldi területi autonómiatörekvések legitim európai mércékkel mért képviseletére vonatkozóan az RMDSZ és az MPP érdemi együttműködést kell kialakítson. Az MPP vállalja, hogy az RMDSZ Kulturális Autonómiatanácsában együttműködik és a kulturális autonómia tervezetét támogatja. Ugyanezt a támogatást várja el az RMDSZ részéről a székelyföldi területi autonómia ügyében, és az együttműködést a Székely Nemzeti Tanáccsal. "Az RMDSZ és az MPP politikai és önkormányzati szinten is együttműködik az egységes és oszthatatlan Székelyföld valóságának és jelképeinek romániai, illetve külföldi elismertetése, tiszteletben tartása és népszerűsítése érdekében" – olvasható egyebek mellett az MPP együttműködési megállapodás-tervezetében. Az EP-választásokkal kapcsolatosan az MPP álláspontja az, hogy fontos nemzetközi porondra vinni az autonómiatörekvéseket, a Magyar Polgári Párt megcélozza az európai néppárti, illetve a FUEN- tagságot, ebben az RMDSZ támogatását kéri. Fontosnak tartja, hogy lobbiirodákat tudjanak működtetni Brüsszelben, Budapesten és Bukarestben, illetve Székelyföldön, ebben is számítanak a szövetség támogatására. "Ha ezen érdekek mentén érdemben meg tudunk egyezni, akkor azt gondolom, ott a helyünk a tárgyalóasztalnál" – jelentette ki Bíró Zsolt, hozzátéve, hogy várják az RMDSZ válaszát. A székely zászló alatt nyugodt lelkiismerettel felvonulhat mindenki A március 10-i rendezvénnyel kapcsolatosan kijelentette: "azt gondoljuk, hogy a Székely Nemzeti Tanács égisze alatt és a székely zászló alatt nyugodt lelkiismerettel felvonulhat mindenki. Nem politikai zászlókra, nem politikai szlogenekre van szükség, hanem ilyen demonstrációkra, amelyek a jövőbe mutatnak." Felháborítja ugyanakkor, hogy Marosvásárhelyen 2014-ben igen komoly aggályokat lehet megfogalmazni a véleménynyilvánítás szabadsága, a szabad felvonulás korlátozása miatt. "Komolyan fontolgatjuk annak lehetőségét, hogy demonstrációt hirdessünk meg, a helyi rendőrség igazgatójának a leváltását kérve." Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. február 27.Vidékfejlesztési problémák, oldottabb légkörbenSajtóreggeli keretében mutatták be a megyei RMDSZ mezőgazdasági és vidékfejlesztési problémáival foglalkozó szakbizottságának tagjait, illetve egyenként azokat a problémákat, amelyek a vidéki embereket foglalkoztatják, érintik és érdeklik, valamint azokat a lehetséges megoldásokat, amelyek hozzájárulhatnak a vidék fellendüléséhez. Brassai Zsombor megyei elnök mutatta be a bizottság tagjait: dr. Kelemen Atilla képviselőt, a képviselőház mezőgazdasági szakbizottságának alelnökét, Szabó Árpád mezőgazdasági szakembert, aki vezette a mezőgazdasági hatóságot is, Balogh József vidéki vállalkozót, Suba Kálmán állattenyésztési szakembert, Náznán Jenőt, a megyei mezőgazdasági igazgatóság volt igazgatóját, Bordi Kacsó Zsoltot, az APIA munkatársát, Antal Lehelt, a kifizetési ügynökség egyik munkatársát, Antal Zoltán térségfejlesztési szakértőt, a nyárádmenti kistérség, illetve a Leader csoport vezetőjét, Dászkel Lászlót, Nyárádszereda volt polgármesterét, Miklea István jogászt, mezőgazdasági vállalkozót, és Birtalan Istvánt, Marosszentgyörgy alpolgármesterét, aki maga is mezőgazdasági vállalkozással foglalkozik. A találkozón részt vevő szakemberek mindegyike rendre, ki-ki a maga szakterületén, néhány fontos problémát, szempontot vetett fel. A megyei elnök szerint a tegnapi találkozónak a tulajdonképpeni célja az volt, hogy a vidék problémáit vessék fel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szeretnék a sajtó képviselőit arra buzdítani, hogy a következő időszakban nagyobb hangsúlyt fektessenek a vidék kérdéseire akár mezőgazdasági, akár vidék-, akár közösségfejlesztési vonatkozásban, mert ez az a terület, ahol a legtöbb bátorításra van szükség ahhoz, hogy a vidéken lakók éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésükre állnak. Kelemen Atilla nyitotta meg a beszélgetést, azzal, hogy a vidék problémáit nem lehet elvonatkoztatni, hiszen, ahogy "minden út Rómába vezet", úgy a romániai, az erdélyi és Maros megyei magyarság problémái is a vidékhez vezetnek, ahhoz kötődnek, hiszen a választások esetében a szavazatok 65-70 százaléka vidékről jön. Arról is szólt pár szót, hogy a kormánykoalíció felbomlása nyomán az RMDSZ ismét kormányba kerülhet. Konkrét döntést erről szombaton, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén hoznak. De a kormányzati részvétel nagyon fontos, mondta, hogy minden fontos intézménynél "legyenek embereink, hogy segíteni tudjunk". Birtalan István szerint a céljuk az, hogy a szakemberek tapasztalatát továbbadják a vidéki embereknek, hogy minél több információ jusson el hozzájuk mind a pályázati, mind a kifizetési lehetőségeket illetően. Szabó Árpád szerint Románia gazdasági növekedést emleget, ami valójában a vidéknek, a mezőgazdaságnak köszönhető. Azt szeretnék, hogyha a vidéki emberekkel meg tudnák értetni a pályázati lehetőségek fontosságát. Ebben kérte a sajtó segítségét. Balogh József úgy gondolja, hogy több mezőgazdasági gépre, felszerelésre lenne szükség, és a mezőgazdasági termelők nehézségeiről beszélt. Suba Kálmán az állattenyésztés problémáit taglalta kimerítően. A támogatásokat – bár elismerte, hogy szükség van rájuk –, úgy értékelte, hogy hab a tortán. Mint mondta, termelni kell sokat, olcsón, és jó áron eladni. "Állattartásból az állattenyésztésre kell áttérni", jelentette ki. Náznán Jenő komplex problémának nevezte a vidékfejlesztést. Ezekkel a tanácskozásokkal próbálnak elébe menni azoknak a kérdéseknek, amelyekre a gazdák várják a választ a politikusoktól. A szakbizottság egyik feladatának nevezte, hogy a gazdák nyelvére fordítsák le azokat a szabályozásokat, amelyek a területen megjelennek. Bordi Kacsó Zsolt a földalapú támogatásokról beszélt, részletes számadatokkal támasztva alá állításait. Tapasztalata szerint "az emberek információhiányban szenvednek", és az sem elhanyagolható, hogy nincs aki meghallgassa őket. Sokuknak már az is elég, ha valaki meghallgatja őket. Még ha nem is tudnak minden problémát megoldani, érezzék, hogy meghallgatják őket, s próbálnak tenni értük valamit. Antal Lehel a vidékfejlesztési ügynökség munkáját ismertette. Véleménye szerint rendre kellene tanítani az embereket: "pályáznak összevissza, mert téves információkat kapnak. És pályázatírás szempontjából egy kissé bajban vannak". Antal Zoltán arra figyelmeztetett, hogy az uniós pályázatokat nem szabad szociális segélyként kezelni. Van ugyan stimuláló hatása, de ez egy pénzügyi eszköz, sose legyen cél senkinek. Dászkel László a kistérségi vidékfejlesztési stratégiában való gondolkodásról beszélt, szólt a nyárádmenti kistérségről, arról, hogy saját szakembereikkel felmérték a gondjaikat, és annak alapján sikerült egy összefogó, Nyárádmentére vonatkozó stratégiát kidolgozni. Jelenleg együttműködnek a többi kistérséggel. Miklea István, akinek van egy saját, állatorvosi felszereléseket forgalmazó boltja, bevallása szerint nagyon közel áll a gazdákhoz, hisz rendszeresen találkoznak. De azt hiányolja, hogy nincsenek fiatal gazdák. Egy információs központ létrehozását javasolta a gazdák számára, mert nem tudják, hogyan és mire lehet elkölteni a támogatásokat. Zárószavában a megyei elnök hasonló találkozók megszervezését ígérte, amelyeket a Nyárádmente valamelyik településén szándékoznak megejteni. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. március 1.Éves kiértékelő szuperlatívuszokkalCsütörtökön délután a Maros Művészegyüttes székházában tartott éves kiértékelő közgyűlést az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. A gyűlésen részt vettek és hosszan beszéltek az RMDSZ országos és megyei vezetői, majd következett a beszámoló, amiért tulajdonképpen a gyűlést összehívták. A tanácskozáson Könyv és Gyertya díjat kapott a megyei tanács leköszönt alelnöke, Lokodi Edit Emőke, Farkas Ernő tanár az anyanyelvű oktatásért kifejtett munkájáért, kultúra kategóriában Tófalvi Zoltán közíró, és közösségépítésért Szepessy László. A közösségért kifejtett munkáért érdemoklevelet kapott: Gráma János, Dávid Csaba, Fekete Zsolt, Szász Lajos, Szakács János és Varró Gyula. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének egyéves jelentését egy kiváló minőségű, fotókkal színesített brosúrában foglalták össze Az első év, folytatása következik, illetve Peti András és csapata címszó alatt. Beszámoltak a városi választásról, a megyei tisztújításról, a nőszervezet megalakulásáról, a székely szabadság napján való részvételükről, a Szent István-napi ünnepségről, a Bernády György iskola tanévnyitó ünnepségéről, az október 6-i megemlékezésről. A színes kiadványban egyebek mellett még megemlítik a székelyek nagy menetelésén való részvételt, szó esik a Székelyföld gazdasági régióért összegyűjtött aláírásokról, a kétnyelvű iskolatáblákról, a kétnyelvű piaci árucímkékről, a tanszergyűjtésről, a Mikulás-futásról... Az RMDSZ-vezetők – ki visszafogottabban, ki nagyobb hévvel – kivétel nélkül kizárólag dicsérő szavakkal illették a városi RMDSZ-szervezet vezetőit. Brassai Zsombor megyei elnök szerint például "Jó kézben van a vásárhelyiek sorsa!" Kelemen Hunor szövetségi elnök a pillanat politikai kihívásait, illetve a felajánlott kormányzati részvétel lehetőségeit latolgatta. Ezzel szemben Markó Béla szenátor szerint, megfelelő feltételek mellett, az RMDSZ-nek "kötelessége vállalni a kormányzást". Mint mondta, Románia akkor lépett előre nemzetközi téren is, amikor az RMDSZ kormányban volt, de itthon sem történt volna előrelépés az RMDSZ nélkül. "Nélkülünk nem ment volna végbe az integráció, és nem történtek volna reformok" – jelentette ki. Borbély László politikai alelnök Marosvásárhely fekete márciusát emlegette, ami miatt "Vásárhelynek kicsit nehezebb volt, mint másnak" az eltelt időszak. Véleménye szerint a város polgármestere csak azért nyerte meg egymás után a választásokat, mert román volt, és ugyancsak magyarellenes szlogenekkel győzött 2012-ben a megyei tanács elnöke. Ezért kongatta meg a "vészharangot", hogy a magyarok fogjanak össze, hogy "egyesek ne romboljanak, hanem építsenek", és felkérte a vásárhelyi szervezetet, hogy "keressen meg minden magyart". Kelemen Atilla képviselő azt mondta, hogy a városi RMDSZ "kinőtte a pólyás kort", jó vezetése van, dicsérte a városi és a megyei önkormányzat képviselőit, akik "becsületére válnak az RMDSZ-nek", majd "az asztalra csapáshoz és a békés kiegyezéshez" kívánt jó egészséget a szervezet minden tagjának. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. március 3.Az EP-választások tétje túlmutat az európai képviseletenMózes Edith Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa A Szövetségi Képviselők Tanácsa szombaton mandátumot adott a szövetségi elnöknek és tárgyalócsoportjának a politikai tárgyalások lefolytatására, felhatalmazta, hogy folytassa a tárgyalásokat a Magyar Polgári Párt vezetőségével, és megegyezés esetén kiegészítse az RMDSZ Európai Parlamenti jelöltlistáját. 25 éve változatlanul a demokratikus és európai értékek mentén haladunk – 25 éve, a kommunista diktatúra bukása óta, együtt vagyunk. Az elmúlt negyed évszázadban voltak sikereink, bátran állíthatjuk, hogy előbbre vittük az erdélyi magyarok ügyét. Voltak kudarcaink is, de képesek voltunk talpra állni, továbbmenni. Nem hagytuk, hogy egy-egy sikertelenség után az erőtlenség uralkodjon el felettünk. Az elmúlt 25 évben mindig a közösség szolgálata volt a célunk, és mindig a közösség támogatásával tudtunk eredményeket elérni. És az irány is mindig egyértelmű volt: a demokratikus, európai értékek mentén haladtunk a kisebbségi, közösségi jogok kiharcolásában és folyamatos bővítésében, a szülőföldön való megmaradás érdekében – jelentette ki politikai tájékoztatójában Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, hangsúlyozva, hogy kötelességük minden magyar embert képviselni, ezért alakult meg 25 éve az RMDSZ. 2014 legnagyobb kihívása Az elnök 2014 legnagyobb kihívásának az európai parlamenti választásokat tekinti, amely elsősorban azért fontos, mert jelen kell lennünk minden olyan helyen, ahol a mi sorsunkról is döntenek. Véleménye szerint azonban az idei európai parlamenti választások tétje túlmutat az európai képviseleten. – Ez a kampány nem csak a brüsszeli jelenlétről, hanem a magyar emberekről is szól. A május 25-i választásokon a magyarság itthoni képviseletének jövőjéről, az RMDSZ jövőjéről szavazunk. Mert egy jó választási eredmény megerősíti a mindenkori tárgyalási pozíciónkat a román pártokkal szemben, és alapul szolgál az őszi elnökválasztáskor. Ugyanakkor az idei eredmény az önkormányzataink és helyi szervezeteink számára is irányadó lesz a 2016-os választásokra nézve. Az RMDSZ a politikai stabilitásban érdekelt A továbbiakban az RMDSZ kormányra lépéséről tájékoztatta a képviselőket, és mandátumot kért a testülettől a tárgyalások lefolytatására. – Néhány nappal ezelőtt a szociálliberális koalíció felbomlása után Victor Ponta kormányfő azt az ajánlatot tette, hogy lépjünk be a kormányba. Belső egyeztetések következtek, a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsában részletesen és alaposan megbeszéltük ezt a politikai ajánlatot. Ma csupán egyetlen dologról kell döntenünk: mandátumot kérünk a Szövetségi Képviselők Tanácsától a tárgyalások lefolytatására. Három lehetőség áll előttünk: maradunk továbbra is ellenzékben, a parlamentből támogatjuk a kormányt, vagy elvállaljuk a kormányzati szerepet a magyar emberek érdekeinek a figyelembevételével. Ebben a pillanatban a parlamentben mi vagyunk a mérleg nyelve, az RMDSZ tudja biztosítani mind a képviselőházban, mind a szenátusban a stabilitást. És mi a politikai stabilitásban vagyunk érdekeltek. Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy azokban az időszakokban, amikor az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, az erdélyi magyar emberek biztonságérzetét növelni tudtuk, a kisebbségi jogok területén minden alkalommal hozzátettünk az addigi eredményekhez, és ugyanakkor a politikai stabilitást is megteremtettük. Ha pedig nem vagyunk kormányon, akkor láthattuk, számos kísérlet történt arra vonatkozóan, hogy az elmúlt 25 év kisebbségpolitikai eredményeit visszafordítsák. És amióta az RMDSZ kormányzati szerepvállalása felmerült, a sajtóban ismét egyfajta magyarellenes hangulat tapasztalható – mutatott rá Kelemen Hunor, hangsúlyozva, hogy nem ideológiai döntésről van szó, az RMDSZ számára az a legfontosabb, hogy megtalálja az eszközöket, amelyekkel az romániai magyar emberek ügyeit leghatékonyabban képviselni tudja. Jelzés a román politika számára A szövetségi elnök kiemelte az amerikai külügyminisztérium jelentésének az erdélyi magyarokra vonatkozó részét: – A Romániáról szóló jelentés 27. és 28. oldalán részletesen szól az erdélyi magyarok közösségi jogairól, a székely zászlóról, a prefektusok erre vonatkozó intézkedéseiről, az igazságszolgáltatási eljárások során a megszerzett jogok megnyirbálásának kísérletéről, a felsőoktatásról, a moldvai csángók helyzetéről. Nem véletlenül kerültek be ezek a kérdések a jelentésbe. Mindezek jelzések kell hogy legyenek a román politika számára. Azt jelzik, hogy a közösségi, kisebbségi jogok helyzete nincs teljesen rendezve. Éppen ezért abban reménykedem, hogy a politikai tárgyalásainkat nem a földrajzi kérdések tisztázásával kezdjük, hiszen ha az amerikai külügy számára látható Székelyföld, akkor így kell ennek lennie Bukarest számára is. Hangsúlyozta: az RMDSZ három nagy kérdéskörrel megy tárgyalni. A kisebbségi és közösségi jogok bővítése, gazdasági, szociális kérdések, valamint infrastrukturális, életminőséget javító intézkedések szerepelnek a szövetség tárgyalási forgatókönyvében. Hiba és/vagy bűn Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke szerint hiba lenne feltételek nélkül vagy rossz feltételekkel koalícióra lépni az USD-vel, ugyanakkor bűn lenne nem kormányra lépni, ha adottak a feltételek. – Van esély arra, hogy a szövetség a magyarság számára megfelelő feltételeket alakítson ki az RMDSZ kormányzati részvételéhez, és itt nem elsősorban tisztségekről van szó, hanem olyan kisebbségjogi és általános érvényű prioritásokról, amelyek az RMDSZ és a közösség számára fontosak: például a magyarellenes indulatok megfékezése, a decentralizáció vagy az erdélyi autópálya folytatása. Újabb lehetőség a magyar igények megfogalmazására Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke hangsúlyozta: a szövetség ismét fontos döntés előtt áll, mint már oly sokszor az elmúlt 25 évben.– Nem volt könnyű dönteni akkor sem, amikor 1990 és 1996 között ellenzékben voltunk, és az Európa Tanácshoz, illetve más nemzetközi fórumokhoz benyújtottuk azt a 15 pontos követeléscsomagot, amelynek nyomán évekig monitorizálták Romániát. Már 1993-ban megfogalmaztuk, hogy mit szeretnénk elérni a következő húsz évben. Van, amit sikerült megvalósítani, van, amit most újra listára kell tűzni. Itt egy újabb lehetőség arra, hogy megfogalmazzuk azokat az igényeket, amelyekre eddig nem volt politikai akarat. Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke szerint megbocsáthatatlan lenne óvatosságból eljátszani a kormányzati részvétel lehetőségét. – Kétség nem fér hozzá, erre a vonatra most fel kell szállni. Most lehet biztonságosan felszállni, s a mozdony fülkéjéből gyorsítani, lassítani vagy fékezni. Az SZKT megerősítette a Szövetségi Állandó Tanácsnak az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjeinek rangsorolásáról szóló döntését, majd az RMDSZ EP- listájának első öt jelöltje ismertette terveit. Népújság (Marosvásárhely), 2014. március 5.Izsák Balázs: Az ügy nem zárul le március 10-énAz SZNT írásos megkereséssel fordult a kormányfőhöz – Úgy tekintjük, hogy március 10-én ez az ügy nem fog lezárulni, minden erőfeszítést meg fogunk tenni, hogy ilyen jogsértés a jövőben ne fordulhasson elő. Még márciusban le fogjuk tenni az előzetes bejelentést 2015. március 10-re vonatkozóan – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, az SZNT elnöke annak kapcsán, hogy a megyei törvényszék hétfői döntése helyt adott Marosvásárhely polgármestere határozatának, amellyel megtiltotta a székely szabadság napi megemlékezést követő menetelést A Székely Szabadság Napjáról az SZNT elnöke elmondta, hogy a szervezés megfelelő ütemben halad, az emberek mozgósítása, buszok szervezése, a szórólapok, plakátok, de a média bevonása is rendben van annak érdekében, hogy a Székely vértanúk emlékművénél március 10-én minél többen legyenek. Sajnálatos momentumnak nevezte, hogy a polgármesteri hivatal megtiltotta a rendezvényt követő menetelést. Ezzel kapcsolatban leszögezte: – 25 évvel a rendszerváltás után Romániában alapvető emberi jogot sértő intézkedés történt. Ez a tiltó határozat sérti a gyülekezési jogot és a szólásszabadságot. Az SZNT törvényes jogorvoslati eszközökhöz folyamodott. Úgy tekintjük, hogy március 10-én ez az ügy nem fog lezárulni, minden erőfeszítést meg fogunk tenni, hogy ilyen jogsértés a jövőben ne fordulhasson elő. Még március hónapban le fogjuk tenni az előzetes bejelentést 2015. március 10-re vonatkozóan, hiszen egyértelmű, hogy a tavaly májusban, majd decemberben újra letett bejelentés mellőzésének, elhanyagolásának az volt a célja, hogy addig húzzák tudatosan és rossz szándékúan, amíg a 60/1991-es törvény biztosította jogorvoslati eljárásra nem lesz már idő. Tulajdonképpen az, hogy sem a májusi, sem a decemberi beadványunkra idejében nem történt semmilyen intézkedés, sőt olyan válaszokat kaptunk, hogy túl korai, nyilvánvaló, hogy a jogorvoslati jogtól való megfosztásunkra vonatkozott. "Az esetleges incidensek felelőssége a polgármestert és Bretfeleant terhelik" Kincses Előd elképesztőnek nevezte a polgármester és Bretfelean őrnagy tiltó határozatát, mert mint mondta, hogy ha a Székely Szabadság Napján összegyűl 30 ezer ember, mint a tavaly, azok haza is kell menjenek. Ezt pedig csak a November 7 negyeden és a főtéren keresztül tehetik meg, és ha a polgármesteri tiltásnak, hogy nem szabad Marosvásárhely utcáit használni, megpróbálnának érvényt szerezni a csendőrök, akkor el lehet képzelni, hogy ennek milyen következményei lehetnek. – És egyáltalán, hogy lehet azt mondani a marosvásárhelyi magyaroknak, hogy ne jöjjetek be arra a főtérre, amelyet a ti őseitek építettek. Ez elképesztő, pofátlan és törvénytelen álláspont – jelentette ki az ügyvéd. A továbbiakban arról beszélt, hogy a prefektusnak kellene megtámadnia, és ha megtámadná, akkor a közigazgatási törvény értelmében, felfüggesztődne a határozat. Tájékoztatott, hogy a törvényszéki határozat nyomán, az SZNT tegnap írásost megkeresésben fordult a kormányfőhöz, amelyben arra kéri, szólítsa fel a prefektust a törvény betartására, vagyis támadja meg a közigazgatási bíróságon a törvénytelen polgármesteri határozatot. Békésen és méltósággal Arra a felvetésre, hogy mi történik, ha a tiltás marad, Izsák Balázs kijelentette: a Székely vértanúk emlékművénél tartott megemlékezés végén arra fogja kérni az embereket, hogy menjenek haza. – Ha nem sikerül megoldást találni, akkor a megemlékezés végén bejelentjük, hogy a rendezvény véget ért. És arra kérünk mindenkit, hogy a járdát használva, békésen, méltósággal térjen haza. Kincses szerint az emberek nem maradhatnak az emlékműnél, csak azért, mert nem tetszik a polgármesternek vagy Bretfeleannak. Felhívta a figyelmet, hogy a menetelést tulajdonképpen hallgatólagosan elfogadták, mert a törvény értelmében, a polgármester a bejelentést követő 48 órán belül kellett volna betiltsa. Ami nem történt meg. Egyébként arra is figyelmeztetett, hogy mivel a tiltó határozat teljességgel törvénytelen, végrehajthatatlan, hiszen elképzelhetetlen, hogy a mintegy 30 ezer ember úgy menjen haza, hogy kikerülje a November 7-et és a főteret. – Ha ebből problémák lesznek, és esetleg a csendőrség túlkapásokat fog elkövetni az ártatlan emberekkel szemben, ezért a fő felelősség Florea polgármestert és Bretfelean őrnagyot terheli – jelentette ki Kincses Előd. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. március 17.A magyar szabadságnak partnereket kell nyernünkÜnnepélyes tiszteletadás az 1848–49-es forradalom, szabadságharc 166. évfordulóján Ma ismét együtt vagyunk a Postaréten, bár a magyar szabadság ezer sebből vérzik. Azért vagyunk ma is itt, mert – a költőt parafrazálva – hinni akarunk hitetlenül is a jövőnket szavatoló magyar szabadságban. Minden ellenséges szemlélettel szemben állítjuk, hitünkkel bizonyítjuk, hogy a magyar szabadság nem mások ellen támad, hanem az egészséges nemzeti, társadalmi és gazdasági jólétet szolgálja! – hangsúlyozta szombaton a Székely Vértanúk emlékművénél Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke. Brassai arról beszélt, hogy bár statisztikai értelemben kicsiny nép vagyunk, de leleményes találmányaink világhírűvé nemesítenek minket. A zseniális magyar találmányok fejezetet nyitottak az emberiség egyetemes fejlődéstörténe-tében. Véleménye szerint "a XIX. századi reformkorban fogant nemzeti töltetű társadalompolitikai szellemiség több mint egy kis nemzet lázadása az elnyomó önkénnyel szemben – egy olyan szellemi pezsgés, mely meghatározta az egész Európa következő korszakainak társadalmi és politikai átrendeződését". "A magyar szabadságot a korabeli XIX. század sem értette és a XXI. század is értetlenkedik. Ezért számolnunk kell azzal a komoly kihívással, hogy a szabadságot meg kell tudni fogalmazni, érthetővé és fogyaszthatóvá tenni! A mi dolgunk az, hogy a lázadásnál jobb eszközöket találjunk a szabadság megfogalmazására. Ez a valódi nagy kihívás! – jelentette ki a szónok –, hozzátéve, hogy Széchenyi, Kossuth és Deák szellemi örököseiként erre a kihívásra kell összpontosítsuk minden energiánkat". A történelem nagy tanítómester! – folytatta, majd felhívta a figyelmet: "ma az a dolgunk, hogy a magyar szabadságnak partnereket nyerjünk meg! Először is a saját körünkben kell rendeznünk sorainkat, parttalan vitáinkat mederbe terelni, közös célunk mögé egységesen felsorakozni. Ez az első jó lépés! A második: partnerséget építeni a többséggel és Európával!" (…) "Az 1848-49-es szabadságharc idején sikerült megfogalmazni az egész Európában társadalmi átrendezkedést elindító magyar szabadságot, de nem sikerült tartós társadalmi fejlődést szavatoló partnerséget építeni hozzá. Hiszem, hogy képesek vagyunk a múlt bölcsességéből és hibáiból tanulni. Hiszem, hogy ez a tanulság jövőt kamatozik nekünk!" – mondta végül a megyei elnök. A bátrak ünnepe Peti András alpolgármester március 15-ét a bátrak ünnepének nevezte, mert, mint mondta, "bátorság kell ahhoz, hogy egy eszméért, a szabadságért valaki feláldozza az életét". A közömbösség, közönyösség, nemtörődömség, a bizalmatlanság veszélyeire hívta fel a figyelmet. Ezt nevezte a társadalmi fejlődés egyik legnagyobb akadályának. Arról is beszélt, hogy a jogérvényesítés terén értünk el eredményeket, és kijelentette: "Hiszek benne, hogy Marosvásárhelyen, Erdélyben van jövőnk". Meg kell őrizni a magyar képviseletet! Vincze Lóránt EP-képviselőjelölt a közösség erejének fontosságát hangsúlyozta, párhuzamot vonva az 1848-as csataterek és a jogainkért folytatott mai harcok különböző helyszínei között. Kijelentette: "Kitartóan követeljük a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatát, az igazi kétnyelvű utcanévtáblákat, mindenütt használni akarjuk anyanyelvünket, ahol erre törvény adta lehetőségünk van, kérjük az önrendelkezést, a kulturális autonómiát és Székelyföld területi autonómiáját". A ma csatatereinek a polgármesteri hivatalokat és a különböző intézményeket, a bíróságokat, Bukarestet és a parlamentet, Románia kormányát, illetve Brüsszelt nevezte, amelyeken újból és újból harcot kell vívnunk jogaink érvényesítésért. Véleménye szerint március 15. üzenete 166 év távlatából is, hogy "egyetlen csatateret sem adhatunk fel, egyetlen helyszínről sem vonulhatunk vissza, magyar érdekképviseletünket meg kell őriznünk". Az RMDSZ megyei és marosvásárhelyi szervezetének központi rendezvényére a magyar szabadság napján, a Postaréten került sor. Felvonultak a Maros megyei hagyományőrző huszárok, Kovács András karnagy vezetésével a marosvásárhelyi összevont kórusok Kossuth- nótákat énekeltek, szavalatok színesítették az ünnepséget, elhangzott a Szózat, majd a koszorúzást követően a székely és a magyar himnusz. A rendezvényen felszólalt Hidvéghi Balázs magyarországi képviselő. Kecskés Csaba unitárius esperes, Dénes Előd református lelkipásztor és Pap Noémi evangélikus lelkész mondott áldást. Victor Ponta román, illetve Orbán Viktor magyar kormányfő üzenetét Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója, valamint Lukács Bence Ákos konzul tolmácsolta. A rendezvény után Borbély László politikai alelnök nyilatkozott: – Mi, magyarok, a történelem során sokat szenvedtünk, amikor hittünk egy jobb világban, hittünk abban, hogy egyik napról a másikra minden megoldódik. Ám a rendszerváltás óta eltelt 25 év, és még mindig bőven van amiért harcolni. Az üzenetem az, hogy ezt nem képzelem el másképp, mint ahogy 1989-ben elindultunk, és ahogyan az RMDSZ programjában megfogalmaztuk a különböző autonómiaformákat, az anyanyelv használatát. Sok mindent elértünk, de még van tennivaló. Ma itt felmutattuk, hogy lehet méltóságteljesen ünnepelni. A múlt hétfői szélsőséges megnyilvánulásokat el kell ítélni, de nem az a megoldás, hogy kitiltsunk embereket Romániából, vagy pereket indítsunk ellenük, hanem meg kell értetni a többséggel, hogy amit mi akarunk, nem ellenük van, az autonómia nem ördögtől való, és hogy meg lehet valósítani józanul, dialógus útján – mondta többek között a politikai alelnök. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. március 17.Könyv és gyertya – ünnepi gálaKönyv és gyertya címmel ünnepi gálával folytatódott a Kultúrpalota nagytermében az RMDSZ március 15-i rendezvénysorozata, amelyen olyan Maros megyei személyeket tüntettek ki, akik kiemelkedő módon segítették a magyar közösséget. A kitüntetést az 1990. február 10-i, a kisebbségi jogok védelméért meghirdetett könyves-gyertyás néma tüntetés emléke előtti tisztelgésnek szánták. Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke üdvözlő szavaiban kijelentette: – Meggyőződéssel hiszem, hogy az erdélyi magyarság erejét a kitartás acélozza. Kitartó ragaszkodásunk nemzeti jogainkhoz, anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz, népi hagyományainkhoz és szülőföldünkhöz. A jogainkért folytatott küzdelem egyik legfontosabb mozzanatának az 1990. február 10-i könyves-gyertyás néma tüntetést tartja, "amelyen több mint százezren vettünk részt, méltóságteljesen kinyilvánítva, hogy szülőföldünkön, itthon akarunk élni, és nem tűrjük, hogy másodrendű polgárokként kezeljen minket a politikai hatalom". Állította, hogy ez a nagyszabású kulturált megnyilvánulás mérföldkőnek számít az erdélyi magyarság modern kori történelmében. Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, a könyves-gyertyás menetelés egyik szervezője felidézte az akkori, az azt megelőző, illetve az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi eseményeket, figyelmeztetve, hogy emlékezni kell, beszélni kell róluk, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg. A díjátadást követően a magyar szabadságharc ihlette költemények hangzottak el Györffy András, Kilyén Ilka, Sebestyén Aba marosvásárhelyi színművészek előadásában. Fellépett Buta Árpád Attila énekes. A gálát a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes fellépése zárta, amely a Duna televízió Fölszállott a páva tehetségkutató műsorában bejutott az elődöntőbe. Könyv és gyertya díjban részesültek Antal András nyugalmazott tanár, az Ákosfalva 500 éve falumonográfia szerzője, a Pro Ákosfalva Egyesület alapító tagja, a Pro Honoris Causa Egyesület alapító tagja. Böjte Lídia magyartanár, a szászrégeni Kemény János Irodalmi Kör vezetője. Domokos Anikó Erzsébet nyugalmazott magyar–román szakos tanár, aki nagy szerepet vállalt és vállal jelenleg is a segesvári közművelődés terén. Farkas Ernő magyartanár, aki a kortárs civilizáció jó ismerőjeként hívja fel figyelmünket a nemzeti közösség, a szellemi örökség, a hagyomány és a nemzedékek folytonosságának megtartó erejére. Fülöp Lajos, a maroskeresztúri RMDSZ oszlopos tagja, aki mindig lelkiismeretesen, kitartással végezte az elvállalt munkát. Mindenkinek példát mutatott megfontoltságával és jó meglátásaival. Tanácsosként is mindig kiállt és helytállt a magyarság ügyéért. Gálfalvy László nyugdíjas pedagógus, aki meghatározó szerepet vállalt a gyulakuti RMDSZ alapításában és további tevékenységében. Gálfi Tibor nyugalmazott tanító, 2011-ben többéves kutatómunka eredményeként Berekméri Edmond helyi pedagógussal megjelentették Marossárpatak első falumonográfiáját Marossárpatak – Egy hagyományőrző település múltja és jelene címmel. Munkásságát, életét áthatja a közösségért vállalt felelősség és a magyarság összefogása. Gönczi Béla, a marosvásárhelyi RMDSZ alapító tagja, a 2000-es évek közepétől a koronkai helyi RMDSZ-szervezet elnöke, majd kerületi elnöke volt. Közösségépítő tevékenysége során kiemelt figyelmet szentelt a magyar kultúrának, a közösségi jogok tiszteletben tartásának. Hajdó Károly nyugalmazott zenetanár, karnagy. 50 éve a marosszentgyörgyi közösség meghatározó egyénisége. Az ő nevéhez fűződik a Tavaszi kórusfesztivál, a karácsonyi dalok koncertje. Jakab István nyugdíjas tanító, alapító tagja volt a búzásbesenyői RMDSZ-nek, személyét megbecsülés, tisztelet és szeretet övezi. Kerezsi János nyugalmazott református lelkész, alapító tagja a mezőbándi és megyei RMDSZ-nek, 1990 januárjában a megyei elnökség tagjai közé választották. Több éven át az ügyvezető elnökségben a kultúráért és egyházakért felelős alelnökként tevékenykedett. Kilyén Domokos 1972-ig a jobbágyfalvi téglagyárnál dolgozott mint technikus, és 1972- től váltotta fel édesapját, Kilyén Lajost, a község addigi polgármesterét. 2000-ig – kisebb megszakítással – a község polgármestere, nyugdíjba vonulásáig. Minden kulturális és minden olyan tevékenységben részt vesz, ami a község javát szolgálja. Nyugdíjasként a népművészetnek él: székely kapukat farag, citerákat készít, amelyeket kiállításokon is bemutatnak. Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács volt elnöke, illetve alelnöke mindvégig példásan végezte feladatát, legyen szó kultúráról – Maros Megyei Könyvtár, Maros Megyei Múzeum, Kultúrpalota, Maros Művészegyüttes, Bábszínház, Állami Filharmónia, Látó és Vatra folyóiratok –, a gazdaságról (repülőtér, ipari park), infrastrukturális beruházásokról, turizmusról, szociális ellátásról. Lokodi Edit Emőke 25 éven keresztül szolgálta a Maros megyei közösséget, példát mutatva mindannyiunknak. Major István 1992 és 2004 között marosludasi városi tanácsos. Három közbirtokosságot alapított, amelyek ügyintézését bejegyzésükig vállalta, és őt dicséri az 1995–1996-ban létrehozott, a marosludasi RMDSZ- székházban lévő könyvtár is. Nagy Margit történelem-magyar szakos tanárként tevékenykedett 1964 és 1995 között a marosszentkirályi általános iskolában. 15 évig volt a helyi RMDSZ elnöke. Önzetlen odaadással dolgozott a hagyományok ápolásáért. Tudását igyekezett a fiatal generációknak átadni és hagyományőrző hozáállásra nevelni őket. Horváth Jánossal közösen megalapította a Vadrózsa néptánccsoportot. Ráduly János nyugalmazott tanár. Első kötete 1975-ben jelent meg. 37 éves írói munkássága eredménye: 81 kiadott kötet. 48 néprajzi és népköltészeti kiadványt jelentetett meg. Zömében népmese, mondakötetek és népi tréfák gyűjteménye. Tizenegy művet közölt a székely rovásírásról, amelyekben többek közt a közelmúltban felfedezett rovásemlékeket mutatja be. Huszonkét szépirodalmi kötete van, ezekből tizenhárom verseskönyv és fordításkötet. Szabó József esztergályos és minőségi ellenőr. Tizenhét évig volt a református egyház gondnoka Mezőcsáváson. 1990- ben helyi szinten aktívan részt vett az RMDSZ megalakításában. 1990–1994 között Mezőcsávás alpolgármestere. Ma is aktívan részt vesz a helyi közösségi életben. Szász Erzsébet nyugdíjas tanítónő, a marosszentannai RMDSZ-szervezet egyik alapító tagja. Udvarfalván a szervezet tevékenységének a szervezője, irányítója, nyilvántartója. A falu és a község kulturális életének meghatározó személyisége. Éveken keresztül szervezője a március 15-i helyi ünnepségnek. Az ifjúság oktatása- nevelése mellett a felnőttek szakmai-mezőgazdasági képzésében is aktívan részt vállalt. Szász Lajos az RMDSZ megalakulásakor az elsők között lépett be a szervezetbe. Számos kampány és más rendezvény szervezője és társszervezője. A megyei RMDSZ státusirodájának alkalmazottja 2002–2011 között. Szepessy László egyik főszervezője volt az 1990. februári gyertyás tüntetésnek. Az első szabad március 15-ét 1990-ben ő szervezte. Marosvásárhely magyarsága hosszú idő után először ünnepelt a Székely Vértanúk emlékművénél, ezzel hagyományt teremtve. 1990 márciusában, a marosvásárhelyi pogrom idején Sütő Andrással együtt az RMDSZ-székház padlásán volt, és 20-án is részt vett az eseményekben. Politikai fórumokat, jótékonysági rendezvényeket szervezett, egyik kezdeményezője és kivitelezője volt a Bernády György Alapítványnak. Szlovácsek Ida, magyar szakos nyugdíjas tanárnő több mint 25 éve vesz részt a Dicsőszentmárton városi, illetve kerületi magyar szórványközösség művelődési életének szervezésében. Prioritásként a magyar identitástudat megőrzését tűzte ki céljául: az anyanyelv, illetve a néptánc és népdaléneklés, a magyar népi szokások megőrzését, ápolását. Szavalóversenyeket és népdaléneklő versenyeket szervezett a magyar diákoknak. A Kis-Küküllő Alapítvány keretében Sárga Rózsa néven a város és a vidék idősebb nőtársadalmának szervezett és szervez heti rendszerességgel programot. Tófalvi Zoltán újságíró, riporter. A kilencvenes évek elejétől megszállottan kutatja az 1956-os forradalom utáni időszak romániai eseményeinek, erdélyi elítéltjeinek történetét. Több tanulmányt közölt a magyar forradalom 50. évfordulójára megjelent konferenciakötetekben, folyóiratok emlékszámaiban. Forrásfeltáró munkájának kiemelkedő teljesítménye az a sorozat, amelyben közzétette az 1956 utáni legnagyobb erdélyi politikai koncepciós perek iratait. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. március 20.Március igencsak zsúfolt hónap Marosvásárhely életében. A mostanában divatossá vált többnapos nőnapi ünnepléseket követően máris ott van tizedike, amely immár második éve vonz többezres tömeget a Postarétre, és amelyet a hatóságok is kitüntető figyelemmel követnek. Majd következik a magyar szabadság napja, amikor újra ezrek és ezrek gyülekeznek a Postaréten emlékezni és ünnepelni.És máris elérkeztünk március 19-éhez, amelyet fekete betűkkel jegyeznek Marosvásárhelyen 1990 óta, amikor, a már napok óta zajló tüntetések, fenyegetőzések, kisebb atrocitások után, a buszokon, teherautókon behozott feltüzelt Görgény- völgyi románok ordítozva akartak megsemmisíteni mindent, ami magyar. Ugyanezen a napon támadták meg az RMDSZ-székházat, törtek-zúztak, szorították fel a padlásra a magyarokat. És szintén aznap ütötték ki Sütő András bal szemét, és a padláson lévő 79 emberből is jó néhányat megsebesítettek. Éppen ma huszonnégy éve, hogy Marosvásárhely magyar lakossága a városháza elé vonult, és követelte, hogy Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front elnöke és Király Károly alelnök azonnal jöjjön Vásárhelyre. Később rendőrsorfal alakult ki az egyre növekvő magyar és román oldal között. Délután fél hat tájban tört ki a verekedés, amely többórás, késő estig tartó, őrült csatává fajult. A kezdetben megrémült magyarok nemsokára visszavágtak. Hat óra után harckocsik jelentek meg a főtéren, ahol közben barikádok emelkedtek, üvegtörmelék, lécdarabok, kövek, szemét borított mindent. A "csatatéren" folyamatos, hol lanyhuló, hol fölerősödő közelharc folyt, üvegekkel, fadarabokkal, szétfeszített padok léceivel, kövekkel, közlekedési táblákkal... Este a marosvásárhelyi és környékbeli cigányok megjelenése döntötte el végérvényesen a csatát. Az események következményeit ma is érezzük. Ez történt negyedszázaddal ezelőtt nagyon röviden. Hogy miért kell újra felidézni? Azért például, mert miközben ezek a sorok születnek (március 19., délután) a Vatra Româneasca és néhány más "hazafias" román szervezet Marosvásárhely főterén gyülekezik, hogy tiltakozzék minden ellen, ami magyar: az anyanyelvhasználat, a MOGYE önálló magyar kara és főleg egy magyar prefektus kinevezése ellen. Az időzítés ördögien körmönfontnak nevezhető, hiszen 24 évvel ezelőtt épp ezen a napon, szinte percre pontosan ezekben az órákban érkeztek a leitatott hodákiak, törtek ki a zavargások, amelyek öt halálos áldozatot és több száz sebesültet követeltek. És mert csak remélni merjük, hogy ennek a tiltakozó megmozdulásnak nem lesznek súlyos következményei. Azért kell tehát huszonnégy év után is emlékezni, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. március 26.Azamfireit elmarasztalta, de nem büntette meg a Diszkriminációellenes TanácsKét nappal ezelőtt kapta kézhez Kincses Előd ügyvéd a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) két határozatát. Egyikben nem szab ki büntetést, a másikban ezer-ezer lejjel bünteti meg a bepanaszoltakat. Az első ügyben az RMOGYKE panaszolta be Leonard Azamfireit, a MOGYE rektorát azért a 2013. december 10-i nyilatkozatáért, amelyben azt mondta, hogy "a magyar nyelvet és a magyar kultúrát a színházban és a könyvtárban kell művelni, nem ott, ahol egy mesterséget kell megtanulni román nyelven". Ezt a nyilatkozatot panaszolták be az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, amely megállapította: "A szólásszabadság nemcsak azokat az információkat és elveket védi, amelyeket kedvezően fogadnak, amelyek nem támadóak, hanem azokat is, amelyek sokkolnak, kellemetlenek az állam vagy a lakosság egy része számára. Pluralizmus, tolerancia és megértés nélkül nem létezhet egy demokratikus társadalom. A véleménynyilvánítás szabadsága bizonyos esetekben korlátozható, de ezeket a korlátokat nagyon szigorúan szűkítve és meggyőző módon kell alkalmazni. A szólásszabadsággal való visszaélés a demokráciával és az emberi jogokkal összeférhetetlen, mivel mások jogát sérti. (…) Egy nyilvános kijelentést aszerint kell értelmezni, hogy milyen módon járul hozzá az emberek közötti jó kapcsolatok elősegítéséhez. A magyar nyelven való oktatás alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az emberek közötti kapcsolatok javításához, de ez a vita lehetőséget kell biztosítson a vélemények szabad kifejtésére olyan személyek számára is, akik nem értenek egyet a magyar nyelven való oktatással, mert másképpen nem létezne valódi vita". A CNCD szerint Azamfirei nem használ gyűlöletre és erőszakra uszító kijelentéseket, ezért ez a nyilatkozat nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának a kereteit. Viszont diszkriminál. Ezért, figyelembe véve az Európai Emberjogi Bíróság joggyakorlatát, elmarasztalják, de nem büntetik meg, állapította meg a CNCD. 2014. február 26-án született meg az indoklás, amelyet Kincses Előd tegnapelőtt kapott kézhez. Az ügyvéd a döntést elfogadta. Ezer-ezer lejes büntetés Kincses elmondta, hogy 2013. június 21-én a lányával és két kisunokájával, a hatéves Vincével és a 13 hónapos Kingával a Víkendtelepre ment. Vincének egy órára belépőt váltott a vízicsúszdához. Kb. 40 perc után ment a kisfiú után, de kiderült, hogy közben elküldték onnan. Miután nem találták sehol Vincét, Kincses a Vakációs rádióhoz fordult, kérve, mondják be, hogy jöjjön vissza a csúszdához. – A bemondó, aki addig is csak román nyelven beszélt, csak románul akarta bemondani, annak ellenére, hogy figyelmeztettem, Vince Berlinben él, csak németül és magyarul tud. Sőt, mivel azt hittem, hogy a bemondó nem tud magyarul, felajánlottam, hogy bemondom én. Mire a válasz az volt, hogy ebben a zónában csak románul lehet beszélni. Kiderült, hogy az illető magyar volt, a neve Nagy István Csaba. Kincses nem hagyta az ügyet annyiban, mert megengedhetetlennek tartotta, hogy egy segélykérést ne azon a nyelven mondjanak be, amit a segítségre szoruló is megért. – Letettem egy javaslatot a polgármesteri hivatalba, hogy a városi tanács hozzon egy olyan határozatot, amellyel kötelezi a városházát, hogy a tulajdonában levő Víkendtelepen, amennyiben újabb szerződést kötnek a Radiovacantával, foglalják bele azt a kötelezettséget, hogy a segélykérést olyan nyelven is be kell mondani, amilyen nyelven a segítségre szoruló ért. Nem kaptam erre választ, ezért a közigazgatási törvény értelmében előzetes panaszt tettem le, amelyben megismételtem a javaslatot. Erre azt válaszolta a polgármester, hogy a világon 6.800 nyelv van, és nem tudnak egy olyan embert alkalmazni, aki ennyi nyelvet ismerne. Ugyan-akkor az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz is letettem egy panaszt a bukaresti médiacég és Nagy István Csaba ellen, aki nem volt hajlandó magyarul megszólalni a Radiovacanta bemondójaként. Miután megkaptam a polgármesternek ezt az arcátlan válaszát, kiegészítettem a panaszt azzal, hogy őt is marasztalják el. A CNCD 2014. január 29-én hozott határozatot. Az indoklást az ügyvéd tegnapelőtt kapta kézhez. A Diszkriminációellenes Tanács fejenként 1000 lejre büntette meg a polgármestert, a bukaresti médiacéget és Nagy István Csabát. Kincses elégedett a határozattal. Korrektnek, jogilag megalapozottnak tartja. Az elmarasztaltak megtámadhatják azt a Bukaresti táblabíróságon. Ugyanakkor, mivel nem ért el sikert előzetes panaszával, a Marosvásárhelyi bírósághoz fordult, és egy közigazgatási eljárás keretében kérte, hozzanak egy olyan határozatot, amelyben kötelezik a marosvásárhelyi tanácsot, hozza meg az általa javasolt döntést. – Nincs kitűzve a tárgyalás ideje, megkaptam a válasziratot a polgármesteri hivataltól, amely megint elismétli, hogy 6.800 nyelvet tudó bemondót nem tudnak alkalmazni. Ami hülyeség és törvénysértő. Kötelesek a helyhatósági törvény 19. szakasza értelmében a magyar nyelv használatát biztosítani a Víkendtelepen, de természetesen, amikor valaki segítségre szorul, olyan nyelven kell őt értesíteni, amilyen nyelvet ért. Ha elvesztődik egy arab gyermek, hiába szólnak ékes román nyelven, nem érti meg – mondta Kincses Előd. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. március 27.Felmentettből újra vádlott?Kincses Előd ügyvéd kedden sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az 1989 decemberében Kézdivásárhelyen meglincselt milicista őrnagy ügyében az egyik elítélt, az időközben elhalálozott Paizs Octavian fia, Paizs Ferenc, illetve a Magyarországon tartózkodó két másik örökös a fellebbezési eljárásra fogadta fel. A fellebbezési eljárás során elérte az ügy valós újratárgyalását, kihallgatták a vád valamennyi tanúját és a védelem tanúit is. Elmondta, hogy az Agache-per egyik vádlottja Paizs Octavian, néhai kézdivásárhelyi férfifodrász volt, aki fehér köpenyben ácsorgott a fodrászüzlet előtt, amikor a mentőből kirángatták Agachét. Őt is vád alá helyezték és négy évre elítélték. Nem kellett letöltenie a büntetést, mert Magyarországra távozott. "Az Európai Emberjogi Bírósághoz 2007-ben benyújtott panasz alapján néhány vádlottal kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy a fair eljárás elve, azaz az Európai Emberjogi Egyezmény 6. szakasza sérült, és elrendelte a perújítást. De ezt a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőtábla csak Paizs Octavian esetében hagyta jóvá. A Bukaresti Törvényszék újratárgyalta az ügyet, első fokon fenntartotta Paizs Octavian bűnösségének a megállapítását, és ráadásul a három örökösét, a túlélő házastársat, a lányát és a fiát kötelezte, hogy az apjuk helyett fizessék meg a kártérítést." Kincses szerint ez az ítélet két szempontból is törvénysértő volt: elsősorban sértette azt az alapelvet, hogy senki sem ronthatja a helyzetét a saját fellebbezésével, azonkívül pedig az örökösök nem fogadták el a hagyatékot, tehát nem voltak kötelezhetők arra, hogy a hagyaték adósságát megfizessék. A fellebbezési eljárás során Kincses Előd elérte, hogy újratárgyalják az ügyet, és kihallgassák a vád és a védelem tanúit. "A fő indoka az Európai Emberjogi Bíróságnak az volt, hogy azért sérült Paizs Octavian védelemhez való joga és a korrekt pereljárás elve, mert kizárólag a nyomozati szakaszban tett tanúvallomások alapján állapították meg a bűnösségét és ítélték el négy évre, holott a védelemhez való jog azt jelenti: lehetővé kell tenni, hogy személyesen tudd kikérdezni a tanúkat, mert csak így derülhet ki az igazság. Ezt az elvet tiszteletben tartva, kihallgattak kilenc tanút, mind a kilenc azt igazolta, hogy Paizs Octavian ártatlan. A legfontosabb tanú, amelyet külön kiemelt a felmentő ítéleti indoklásában a bukaresti táblabíróság, a máramarosi Hosu Petru volt, akit csak a nyomozati szakaszban hallgattak ki, a bűnösséget megállapító első tárgyalás sorozatban nem, mert időközben külföldre távozott. Hosu Petru akkor is azt mondta, hogy Paizs Octavian ártatlan, és ugyanezt megismételte a bírósági kihallgatáson Budapesten. Egyértelműen igazolta Paizs Octavian ártatlanságát. Azt is elmondta, hogy nem azért lincselték meg Agachét, mert román volt, vagy mert milicista volt, hanem azért, mert nagyon rossz ember volt és csúnyán viselkedett az emberekkel. Illetve, hogy megpróbálta megmenteni Agache őrnagy életét, sajnos sikertelenül, a feldühödött tömegre nem tudott hatni. A felmentő ítélet ellen a Bukaresti Táblabíróság melletti ügyészség felülvizsgálati kérelmet jelentett be, ennek a kérelemnek helyt adott a legfelsőbb ítélőtábla olyan értelemben, hogy a felmentő ítéletet megváltoztatta: nem azért mentette fel, mert ártatlan, hanem megszüntette az eljárást, mert időközben a büntethetőség elévült. A felmentő ítélet 2012. november 20-án született, az ügyészség felfolyamodványára tíz napon belül került sor, az érdemi tárgyalás 2013. szeptember 3-án volt, ítélet október 1-jén született. A legújabb perrendtartási módosítás szerint a halálos áldozatot követelő bűncselekmény esetében nem áll fenn az elvülés. Paizs esetében megállapították az elévülést, hogy ne kelljen felmenteni” – nyilatkozta Kincses Előd. A memorandumot egy héttel ezelőtt tették le az Európai Emberjogi Bírósághoz. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely), 2014. április 2.Pál atya: Egyházellenes vagy Ferenc-rend-ellenes megnyilvánulásAz egykori barátok templomának tornyára a hét végén horogkeresztet festettek, később azt is befestették feketével. A helyi rendőrség vezetője szerint két személyről van szó, akiket a videokamerák segítségével sikerült beazonosítani. A videóanyagot átadták a megyei rendőrségnek, lévén szó bűncselekményről. A vizsgálatot ők fogják levezetni. A történtekről Bakó Béla Pál ferences atyával beszélgettünk, aki elmondta, hogy közvetve tudta meg, hogy a torony oldalára eredetileg a horogkeresztet festették rá, majd utána fekete festékkel befestették, és valami narancssárga jel is van rajta. – Tegnapelőtt délután néztem meg, le is fényképeztem. Viszont nem tudtam róla, mert nem tartózkodtam Vásárhelyen szombat-vasárnap. Csak miután felhívták a figyelmemet, mentem el és néztem meg, hogy mi van ott. A torony másik felére is piros betűkkel valami rejtélyes betűket, rövidítéseket írtak. Hogy valójában ez mi? Saját tulajdonból saját tulajdonba? A torony a Ferenc-rend tulajdonában van, és az 1972-es protokoll-megegyezésben az áll, hogy a toronynak, a kriptának a rendben tartását a mindenkori polgármesteri hivatal magára vállalja, mondta a továbbiakban. – A kripta fölött valamikor, eléggé hamis módon jelölték ki ezt a helyet, mert a templom és a kolostor nem abban a formában volt, ahogy ott kijelölték polgármesteri irányítással. Minket, az igazi tulajdonosokat, meg se kérdeztek. Nem beszélve arról, hogy legalább ötször átírták telekkönyvileg a toronynak és a kriptának a tulajdonosát. Persze, ezt is a mi megkérdezésünk nélkül. Aztán per alá került a dolog, annyira tisztázódott, hogy a bírósági végzés szerint igenis, a Ferenc-rend tulajdona. Viszont a telekkönyvezés még nem történt meg, nem tudom, milyen törvényre hivatkoznak, hogy majd csak a nyáron lesz lehetséges, hogy átkerüljön a Ferenc-rend tulajdonába. Vagyis, hogy a saját tulajdona ismét kerüljön át telekkönyvileg a saját tulajdonába. Tehát nagyon vicces az egész, hogy kinek milyen érdeke van erre. Eddig még nem fordult elő, hogy a templomtorony oldalára, amit 1728-ban kezdtek építeni amúgy, akkor ilyesmik kerüljenek rá. Hogy ez most nyilvánvaló, hogy vagy egyházellenes megnyilvánulás, vagy Ferenc-rend elleni megnyilvánulás. Mi ezt így vesszük. Ismeretlen elkövető ellen tesznek feljelentést Kérdésünkre, hogy tesznek-e feljelentést az ügyben, Pál atya azt válaszolta, hogy igen, szándékoznak feljelentést tenni. – Éppen ma este jön a provinciális, a tartományfőnökünk, meghatalmazást kell adjon az ügyvédnek, aki majd továbblép. Ismeretlen elkövető ellen tesz feljelentést. Hogy ezzel mennyire lehet jutni, azt mindenki tudja. Ez egy olyan nesze semmi, fogd meg jól. Viszont nekünk, ferenceseknek meg kell tennünk tiltakozásképpen, mert a Ferenc-rend a város életében 1316-tól itt van, és az, hogy mit tett a városért, a polgáraiért, a történelem igazolja. Ez pedig valójában megalázása akár a katolikus magyar egyháznak, akár a Ferenc-rendnek. Érdekes, hogy senki nem látta, ilyenkor a helyi rendőrség nincs ott. De ha valaki átmegy egy olyan zebrán, amelyet megszüntettek, azért megbüntetik, de ilyen esetben sehol sincsenek. Kíváncsi volnék, ha esetleg egy más felekezet templomára – gondolom, tudja, melyikre gondolok – festettek volna horogkeresztet, utána pedig ronda fekete festékkel bemázolták volna, biztos megvolna már a tettes. Ez az én meglátásom. – A rendőrség szerint a kamerákon két személy látható, és hamarosan kihallgatásokra kerül sor. – Erről nem tudok, minket nem is értesítettek, de végül is, miért is értesítenének. De ha a kamerák beazonosították, annál jobb. Akkor vonják felelősségre a tetteseket. – Azt is mondják, hogy állítólag ugyanezek a személyek a főtér másik oldalán levő Vatra-székház ablakára obszcén feliratokat festettek – Erről nem tudok, viszont láttam hasonló piros betűket, feliratokat, amit utólag lemeszeltek, éppen a torony melletti Toldalagi ház falán. Amúgy minden ilyen felirat, ezek a falfirkák a mi meglátásunk szerint sátáni jelek. Ezek a sátánisták igéi, mint ahogy a kereszténységnek, más vallásúaknak is vannak szent szövegekből vett idézeteik. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. április 9.Az alkotmánymódosítás-tervezet neuralgikus pontjaiA Velencei Bizottság szerint mind tartalmi, mind formai szempontból javításra szorul Nemrég fogadta el a Velencei Bizottság a román alkotmánymódosítás-tervezet felülbírálására kijelölt szakértői bizottság több mint 30 oldalas jelentését. A jelentés szerint mind tartalmi, mind formai szempontból javításra szorul a Crin Antonescu vezette parlamenti különbizottság által kidolgozott alkotmánymódosító szövegtervezet. Az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testülete szerint a tervezet egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem jelöli meg pontosan, milyen kormányzati formára alapozzák az állam működését, illetve nem teremt egyértelmű viszonyrendszert az alapvető állami intézmények között. A Velencei Bizottság kifogásaival kapcsolatban kérdeztük Varga Attila alkotmányjogászt. – Elöljáróban annyit elmondanék, ha úgy tetszik, mintegy általános értékelésként, hogy ezúttal a Velencei Bizottság nagyon komoly munkát végzett, olyan nagyon odaillő javaslatokat fogalmazott meg, amelyek valós problémái a mai román alkotmánynak, illetve az egész államszerkezetnek. A konkrét kérdésre utalva megjegyezném, hogy nem különösebben bevett szokás az európai alkotmányokban, hogy a tudományos tipológiák szerint megnevezzék a kormányzati rendszert: parlamentáris köztársaság, félelnöki vagy elnöki köztársaság ellenben az, hogy a Velencei Bizottság ezt kéri Romániától, arra utal, hogy ez nagyon tisztázatlan kérdés Romániában, és nemcsak a szabályozások, hanem a gyakorlat miatt. Az alkotmányjog azt mondja Romániával kapcsolatosan, hogy ez egy félelnöki rendszer. Csakhogy nagyon különbözik ennek a prototípusától, a francia félelnöki rendszertől. Felemás elnöki rendszer, és emiatt kiszámíthatatlan, olyan megoldásokat tartalmaz, olyan lehetőségeket rejt az alkotmány, amelyek intézményközi konfliktusokhoz vezetnek. Erre bőven volt példa az elmúlt években: akár köztársasági elnök és parlament, akár kormány és parlament, akár köztársasági elnök és kormány között, tehát mindenféle viszonylatban ilyen konfliktusok voltak. Ez mindig az éppen aktuális politikai hatalomtól, összetételtől függ, de a nagyobbik baj az, hogy ezek a konfliktusok ott vannak kódolva a hiányos alkotmányos rendelkezésekben. Erre érzett rá a Velencei Bizottság, és gondolta, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és nevesítsük, hogy milyen is Románia kormányzati rendszere. Mert ha azt mondja, hogy parlamenti köztársaság, akkor annak van egy bizonyos számú ismérve és kritériuma, és azoknak 80-90 százalékát teljesíteni kell ahhoz, hogy felismerhető legyen, hogy az egy parlamentáris köztársaság. Ilyen Németország, Olaszország, Magyarország. – A testület aggályosnak nevezi, hogy a módosított alkotmány sem korlátozná a kormányt, hogy rendeletek kibocsátásával úgymond átvegye a törvényhozás szerepét. – Ez egy másik neuralgikus pontja az alkotmánynak. Amikor az alkotmány megszületett ’91-ben, szerintem jóhiszeműen vették be az alkotmányba, hogy a kormány törvényerejű kormányrendeleteket bocsáthat ki. Csakhogy ez egy kivétel, mert a szabály továbbra is az a román alkotmányban, hogy az egyedüli törvényhozó hatóság a parlament. Ehhez képest, rendkívüli esetekben, amikor erre felhatalmazza a kormányt a parlament, a fő szabály alóli kivételként lehet kormányrendeleteket is kibocsátani. Csakhogy a gyakorlat a kivételből szabályt csinált, a szabályból pedig kivételt. A politikai gyakorlat lényegében ’96- tól folyamatosan visszaélt ezzel az alkotmányos lehetőséggel. Mindegyik kormány, színezettől függetlenül, elárasztotta a jogrendszert ezekkel a sürgősségi kormányrendeletekkel. Ezt jelzi teljesen jogosan és indokoltan a Velencei Bizottság. Volt 2003-ban egy próbálkozás ennek visszafogására, és bár bizonyos korlátok születtek, az alkotmánymódosítás során, a gyakorlat továbbra is az, hogy a kormány rendkívüli módon visszaél ezzel a lehetőséggel. Addig kellene elmenni, hogy csak egyszerű kormányrendeleteket lehessen hozni parlamenti felhatalmazás alapján, a sürgősségi kormányrendeleteket pedig egyszerűen be kellene szüntetni. – A Velencei Bizottság hiányolja ugyanakkor a nép ügyvédje és a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) független működésének alkotmányos kereteit, amelyek elengedhetetlenek a jogállamiság biztosításához. – Szerintem pontosan nem így van. Válasszuk ketté a dolgot. A nép ügyvédjének a működésére megvoltak az alkotmányos keretek, ezek szerintem nagyjából rendben is vannak. A Velencei Bizottság nyilván egy nagyon sajnálatos tapasztalatból indul ki, és eszerint jogos az észrevétele, de az nem elsősorban szabályozási probléma. 2012 nyarán, amikor az elnököt a parlament felfüggesztette, más törvényhozási aktusokat is végrehajtott, de nem csak törvényhozásiakat. Ezek között szerepelt az akkori ombudsman hirtelen menesztése különösebb indoklás nélkül. Tudjuk a mögöttes szándékot, jelesül azt, hogy bizonyos jogszabályokat, amelyeket éppen akkor fogadtak el pár nap lefolyása alatt, nehogy megtámadjon az alkotmánybíróságon. Ez valóban a jogállamiság és a törvényesség határán lévő intézkedése volt a parlamentnek, de ezért nem az alkotmányos szabályozások a hibásak. Én magam is amellett voltam, hogy jogosult a felfüggesztés, netán még a menesztése is a köztársasági elnöknek, de azért nem szabad a végletekig elmenni, például egy jogszerűen, alkotmányosan megválasztott ombudsman menesztéséig. Nem mondom, hogy nem lehet javítani az ombudsman szabályozásán, nem tudom, van-e a Velencei Bizottságnak valamiféle javaslata erre vonatkozóan, de az a sommás megfogalmazás, hogy a nép ügyvédje működésének nincs alkotmányos kerete, nem fedi a valóságot. Ami a Legfelsőbb Bírói Tanácsot illeti, valóban ráférne az alkotmányban egy kicsit részletesebb szabályozás, ugyanis az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ez a testület időnként túllépi a hatáskörét, holott két alkotmányos hatásköre van, és ehhez szigorúan tartania kellene magát. Az egyik, hogy javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bírák és ügyészek kinevezésére, a másik az, hogy mintegy fegyelmi testületként működik a bírák és ügyészek vonatkozásában. Itt nemcsak a CSM, de az egész igazságszolgáltatás – s különösen az ügyészség – helyét, szerepét is tisztázni kellene. Nagyobb problémának látom, hogy az ügyészség szerepe nem tisztázott, az ügyészek hajlamosak magukat a bíróval azonosítani, holott nem azok, ők nem igazságot szolgáltatnak, hanem részt vesznek az igazságszolgáltatásban. Ez nagy különbség, mert csak a bíró az, aki igazságot szolgáltat. Más kontextusba kellene helyezni ezt a Legfelsőbb Bírói Tanáccsal kapcsolatos összefüggést is. – Kifogásolja ugyanakkor magát az alkotmánymódosító tervezet kidolgozásának módját is, illetve azt, hogy a kezdeti nyitás után a parlamenti különbizottság nem teremtett lehetőséget a társadalmi vitára. – Ez mindig vitatható kérdés. Emlékszünk, hogy még a bizottsági munkát megelőzően volt az a bizonyos alkotmányozó fórum, amelyet Cristian Pîrvulescu, a Pro Demokrácia Egyesület elnöke vezetett. Valóban nem volt kellően széles körű társadalmi (és szerintem még szakmai) egyeztetés sem, pedig arra is szükség lett volna. A civil társadalom megkérdezése nem úgy működik, hogy azt mondjuk, ez a helyzet, lehet javaslatokat tenni, hanem szakmai, illetve civil fórumokat kell szervezni, szervezett keretet kell adni egy ilyen párbeszédnek. Nem az a módja, hogy egyszerűen várjuk a javaslatokat a néptől, mert olyan dolgokat kér-(het)nek, mint például a halálbüntetés visszaállítása és egyebek. A parlamenti szövegszerkesztő bizottságnak is lehetett volna ebben nagyobb aktivitása, de letudta a kérdést azzal, hogy az ügy vitáját megelőzte ez az alkotmányozási fórum. Ilyen szempontból jogos a Velencei Bizottság észrevétele. – Mi várható a továbbiakban? Egyelőre nagy csend övezi a témát. Lesz-e belátható időn belül alkotmánymódosítás? – Most nagyon lecsökkentek az esélyei az alkotmánymódosításnak, hiszen kétharmados többség kell egy vesszőnek a módosításához is. Tekintettel arra, hogy az eredeti kormánykoalíció felbomlott, az újnak pedig nincs meg a kétharmados többsége – bár nem kell csak a kormányoldalnak biztosítania a kétharmadot, lehet megegyezés is az ellenzék és a hatalom között –, nem látok arra esélyt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció és esetleg egy-két ellenzéki erő még ebben a törvényhozási ciklusban keresztülvigye a parlamentben az alkotmány kétharmados megszavazását. Illetve ott van még az Alkotmánybíróságnak is a megalapozott kifogása, ami azt jelenti, hogy nagyon sok mindent újra kellene gondolni. Azt látom, hogy lehet, inkább lemondanak az alkotmány módosításáról, hiszen az Alkotmánybíróság legkevesebb 26 esetben állapított meg alkotmányellenességet. Ezeket a továbbiakban vagy át kell fogalmazni, vagy le kell mondani róluk. Az is kérdéses, hogy a bizottság a régi felállásban dolgozna-e, és elnökévé Crin Antonescut hívnák-e meg. Tehát több akadályát, mint reális lehetőségét látom annak, hogy ebben a törvényhozási ciklusban keresztül tudjanak vinni egy érvényes alkotmánymódosítást. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. április 11.Az ellopott ErdélyEzzel a címmel tartott fórumot a múlt hét végén a parlament Avram Iancu-termében néhány, Erdély sorsáért aggódó hazafias szervezet, köztük a Vatra Româneasca Egyesület, az Erdő- és Legelőtulajdonosok Egyesülete, az Avram Iancu kulturális-hazafias egyesület, a Románok Nemzetközi Ligája, a Vatra Daciei, a Kovászna és Hargita megyei románok civil fóruma és mások. A rendezvényen, amint a résztvevők felsorolásából is sejthető, a fő téma az volt, hogy a kormány alkotmányellenesen jár el, úgymond, amikor játszi könnyedséggel lemond a Gojdu-alapítvány mintegy 7 milliárd euróra becsült javairól, és nem tartja tiszteletben a "nagy mecénás" testamentumát. Ezért felszólították, sürgősen indítsa be a vagyonátvételi eljárást, és az ortodox egyház tegye meg a szükséges intézkedéseket az "örökség" visszaszerzésére. A másik téma az Erdélyben tapasztalt "illegális és önkényes" visszaszolgáltatások ügye volt, amelyek során "több százezer hektár erdő és szántóföld, több tízezer ingatlan" került "hamis iratokkal" idegen kézre. Felszólították a parlamentet, a kormányt, az államelnöki hivatalt, a főügyészséget, a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, és az összes állami hatóságot, azonnal állítsák le a visszaszolgáltatásokat, érvénytelenítsék az összes eddigi restitúciót, és vezessenek be megszorító intézkedéseket a visszaszolgáltatások terén, mert "veszélyben Románia jövője". Az ellopott Erdély fórumon felhívás is született, amelyben egyebek között új törvényeket követelnek, amelyek alapján elvégezhetnék a szükséges "korrekciókat" a "magyar nagybirtokosoknak", illetve "a katolikus, a református, evangélikus, lutheránus, minorita vallási rendeknek" visszaszolgáltatott javak ügyében. Emellett és még egyebek mellett követelik, hogy a kormány, a belügyminisztérium és a prefektúrák nyomozzanak "az önkényes visszaszolgáltatás ügyében", illetve a kormány hozzon ki sürgősségi kormányrendeletet, amellyel újra kivizsgálhatnák az illegális visszaszolgáltatásokat, és természetesen bűnvádi feljelentéseket is kezdeményezne az összes "törvénytelen" visszaszolgáltatás ügyében. Érdekes, hogy az "ellopott Erdélyért" aggódók csak amiatt "aggódnak", hogy MAGYAR tulajdonosok visszakap(hat)ják a régi rendszerek által önkényesen elkobzott vagyonukat. Szerintük ezek "lopták el" Erdélyt. Ami most történik az országban, egyáltalán nem aggasztja őket. Nem számít: hogy emberek milliói élnek a létminimum határán, hogy egyre jobban roskadoznak a lassan lehetetlenné váló adóterhek alatt. Hogy a nyomor egyformán nehéz az "ellopott" Erdélyben és a "Regátban". Ők csak egyet tudnak: legyen bármi, csak ne magyar! Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. április 25.Brassai: Még messze állunk a normalitástólA megyében az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát A múlt héten, az RMDSZ és a Demokrata- Liberális Párt közötti egyezség nyomán leváltották a liberális alpolgármestert, és helyébe a demokrata Claudiu Maiort választotta meg a városi tanács. Hogyan történt, megyei szinten egyeztettek-e, mert azt is beszélik, hogy az RMDSZ megyei elnökét nem avatták be az ügybe? – kérdeztük Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét. – Az első dolog, amit ezzel az üggyel kapcsolatosan tisztáznunk kell, az, hogy ez tulajdonképpen a román pártok mérkőzése volt, és ennek eredménye lett az alpolgármester-váltás. Úgy gondolom, hogy az RMDSZ-nek minden esetben elsősorban a magyar közösség érdekeit kell szem előtt tartania. Az elmúlt két esztendőben egyértelművé vált, hogy a liberális alpolgármester asszonnyal, egy eset kivételével, nem sikerült egyetlen olyan ügyben sem együttműködni, amely a magyar közösség érdekeit szolgálta volna. Sőt, több esetben, például a tanácsosok magyar nyelvhasználata kapcsán negatívan nyilvánult meg. Mivel nem sikerült vele zöld ágra vergődni az elmúlt két esztendőben, semmilyen kifogást nem emeltünk az alpolgármester asszony leváltásával kapcsolatosan. – Miután szerdán menesztették a liberális alpolgármestert, csütörtöki sajtótájékoztatóján a megyei tanács elnöke bosszút esküdött, sőt már az első retorzióra is sor került: pénteken leváltotta Szász Jánost, a megyei kórház igazgatóját. Felmérték-e, mit nyernek és főleg mit veszítenek ezzel a lépéssel, mert az utóbbi időben úgy éreztük, mintha normalizálódott volna a helyzet a megyei önkormányzat vezetőségében... – Ezzel a gesztussal visszaigazolta, hogy helyes volt az RMDSZ hozzáállása a kérdéshez. Súlyos döntéseket hozott a megyei tanács elnöke. Rendkívül veszélyesnek tartom azt, hogy a megyei kórházat, a megyei tanács alárendeltségébe tartozó egészségügyi intézményt politikai menedékhelyként fogja fel, és oda menekíti az egyébként sok esetben szakmailag is, de politikailag is kifogásolt liberális párttagokat. Nekünk több megoldatlan ügyünk is van. Azt hiszem, minden marosvásárhelyi magyar ember szeretné például azt, hogy végre a Bolyai líceum és Református Kollégium épületét elkezdjük tatarozni, helyreállítani, mert mégiscsak a város egyik ékessége és talán egyik legfontosabb oktatási intézménye, fontos az, hogy az Unirea líceumban a katolikus egyház státusa által javasolt új önálló magyar oktatási intézmény létrejöjjön, hogy kétnyelvű utcanévtáblák igazítsák el a járókelőket a városban. Nem folytatom, rengeteg megoldatlan kérdésünk van, amelyekre, úgy gondolom, összpontosítanunk kell. Eljutottunk a mandátum feléig, meghúztuk a vonalat, és mérlegeltük, hogy mit sikerült elérni. Tulajdonképpen az említettekből semmit nem oldottunk meg, egyetlenegy kivétellel. Egy három éve húzódó ügyről van szó, a 2-es iskola átnevezése Bernády György általános iskolára. Sajnos azt kell mondanom, hogy a megyei tanácsban sem tudunk olyan rendkívüli eredményeket felmutatni, amelyek túl sokat nyomnának a latban. Mert természetesnek tartottam, hogy a Kultúrpalota századik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatnak jelentős része magyar rendezvény legyen, mert ebben a megyében a lakosság majdnem 40%-a magyar, nem beszélve Marosvásárhelyről, ahol megközelítőleg 50%-a még mindig magyar nemzetiségű. Ezért teljesen természetesnek tartottam, hogy a százéves Kultúrpalota rendezvénysorozata alkalmával két nyelven kommunikálunk, és megfelelő arányban tervezzük a magyar rendezvényeket. Teljesen természetesnek tartom, hogy amikor 102-ből 38 önkormányzatban vezetjük RMDSZ-es polgármesterekkel a közigazgatást, akkor megfelelő arányban jussanak támogatások az illető önkormányzatoknak, úgyhogy én azt hiszem, hogy ezeket különösebb eredményekként nem lehet feltüntetni. Igazából az elmúlt 25 év marosvásárhelyi politizálásának az eredménye, hogy ez a normalitás hagyománnyá vált. És nagyon-nagyon veszélyesnek tartanám, ha a megyei önkormányzat elnöke most pusztán politikai ambícióból ezt a fajta rendet felborítaná, és a továbbiakban magyar intézményvezetőket, magyar önkormányzatokat fenyegetne azzal, hogy nem folyósít megfelelő támogatást a projektjeikhez, vagy a magyar rendezvényeket kompromittálná. – Említette a magyar intézményvezetőket. Szóba került többek között Soós Zoltán és Barabás Attila esetleges leváltása is. – Több név is felmerülhet, hiszen több, megyei tanácsi alárendeltségbe tartozó közintézményt vezet magyar ember. Ilyen a megyei múzeum, a Maros Művészegyüttes, az ipari park, a hegyimentő-szolgálat stb. Nyilván, ezekben az esetekben az elnök eljárhat a közintézmény-vezetőkkel szemben, de remélem, hogy nem teszi. Rossz előjelnek tartom azt, hogy a megyei kórháznál, ennél a fontos egészségügyi közintézménynél, helyzetbe hozta azt a két embert, akik úgymond a politikai harctéren kudarcot vallottak és egyfajta politikai menedéket biztosított számukra. Rendkívül veszélyesnek tartom ezt a hozzáállást. – Apropó, Soós Zoltán, hogyan alakul a magyar prefektus kinevezésének az ügye? – A magyar prefektussal kapcsolatosan bonyolódik a probléma. Köztudott, hisz a sajtóban is napvilágot látott a megyei PSD hozzáállása. Vasile Gliga megyei elnök nem egy alkalommal nyilvánosságra hozta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne magyar ember képviselje a kormányt Maros megyében. Nagyon erős üzenetnek tartom ezt is. Ez alapvetően egy dohos, megpenészedett politikusi attitűd, ami véleményem szerint 2014-ben nem jellemezhetné a modern politikust. Maros megyében ilyen durván nemzetiségi megkülönböztetést nem lehet megfogalmazni, ahogy egyébként sajnos a liberális elnök is teszi, jelezve ezzel azt, hogy sajnos, politikai vonatkozásban még messze állunk a normalitástól. Éppen ezért merül fel minden egyes demokrata retorikával szemben a gyanú, hogy azért itt még egyelőre az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát vagy érdekképviseletét. Tény, hogy a megyei PSD hozzáállása akadályozza ezt a folyamatot, de az is igaz, hogy túljelentkezés sincs erre a tisztségre, hiszen az elvárások nagyok, a felelősség is óriási, és nyilván ez a kedvezőtlen hangulati kontextus nem segít rajtunk. Ennek dacára vannak jelöltjeink, Kelemen Hunorral tovább egyeztetünk ebben az ügyben, illetőleg azt várjuk, hogy a bukaresti politikai színtéren is megfelelő egyezségek segítsék, hogy tényleg betölthető legyen az a kialkudott tisztség, amelyet végül is 25 év után először lehetett Maros megyében kieszközölni. – Mindent egybevetve: véleménye szerint ezzel az alkuval nyert-e vagy veszített a magyar közösség? – Azt gondolom, hogy a magyar politikai vezetés ehhez a cseréhez való hozzájárulásával is azt jelezte, hogy lépésre kész. Mert egyébként azt kellene visszakérdeznem, hogy az elmúlt két évben milyen lépést sikerült megtennünk a liberálisokkal? Sajnos, nincs amivel dicsekednünk. Úgyhogy én azt gondolom, hogy mi ezzel lépéskészségünket igazoltuk, egyértelművé tettük, hogy számunkra egy dolog fontos: nem a politikai játék, hanem a magyar közösség érdeke. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 3.A 18. századi Magyar Királyság népességváltozásaiA 18. századi Magyar Királyság népességváltozásairól tartott szerdán délután előadást a Bernády Házban Kalmár János kandidátus, az egri Eszterházy Károly főiskola docense. Az előadás lényegét, illetve konklúzióját úgy fogalmazta meg, hogy ennek a folyamatnak a végső eredménye a 18. század végére összességében az, hogy a különböző kulturális szintek, illetve a felekezeti különbségek együttesen magukban hordozzák azt, ami majd a 19. vagy a 20. században eszkalálódik, vagyis a nemzetiségi problémákat. Elmondta, hogy a téma magában hordozza az előző korszak, a török uralom örökségét, amikor az ország középső fele részben elnéptelenedett: egyrészt sokan elköltöztek, elmenekültek a török elől, több hullámban, másrészt pedig a helyükbe idegen etnikumok jöttek, nagyrészt a Balkánról, az általános szóhasználattal a rácnak nevezett népesség. Ennek az lett az eredménye, hogy már a 17. század második felére a Magyar Királyság bizonyos területein, különösen a Délvidéken abszolút idegen ajkú többség jött létre. A 18. században pedig bizonyos értelemben a rác betelepülésnek újabb hulláma köszöntött be az 1690-es években, amikor Belgrádnak a törökök általi visszafoglalása nyomán sokan menekültek megint erre a területre. Összességében azonban egy ellenkező irányú folyamat kezdődött el. Bérmunkaerő betelepítése Ezt a folyamatot egyrészt az ottani gyér népesség amolyan vákuumszerű, szívó hatása indította el, másrészt pedig a 18. században új birtokosként feltűnő földesurak, azért, hogy a birtokaik kellőképpen jövedelmezőek legyenek, igyekeztek bérmunkaerőt odatelepíteni, földműveseket mindenekelőtt. És hogy ez minél gyorsabban végbemenjen, különböző kedvezményeket helyeztek számukra kilátásba. Adókedvezményekről van szó, vagy ilyen-olyan földesúri szolgáltatások alóli rövidebb- hosszabb ideig tartó mentesség volt az a mézesmadzag, amit elhúztak a parasztság orra előtt, hogy odatelepedjék. Sok földesúr kénytelen volt országgyűlésben, törvényekkel, az uralkodónál közbenjárva leállítani ezt a folyamatot, megtiltatni, hogy kedvezményekkel elcsalogassák a jobbágyaikat. Ennek nem lett túl nagy foganatja, mert bár a törvényt életbe is léptették, szökések továbbra is voltak, és ezt az érdekelt földesurak titokban segítették. Szászok, zsidók, ruszinok, románok A vákuumszerű szívóhatás nem csak a magyar ajkú népességre terjedt ki, hanem az idegen ajkúakra is: a rácokra. A 18. század folyamán, főleg a Rákóczi-szabadságharc utáni időszakban, nagy számban települtek be zsidók is, eleinte Morvaországból, majd pedig Lengyelország első felosztását követően, amikor a galíciai terület a monarchiához került, akkor Galíciából, mert immáron akadálytalanul közlekedhettek erről a területről. De jöttek ruszinok is, északkeleti irányból, akik vándorló pásztoréletet folytattak, ahogy egyébként a románok is, akiknek a betelepülésére a 18. századi Erdélybe szintén egy, a korábbinál intenzívebb folyamat alkalmával került sor, két ok következtében: egyrészt azért, mert a Havasalföldön és Moldvában továbbra is érvényesülő oszmán fennhatóság a Magyarországon elvesztett területnek az anyagi veszteségét oly módon is pótolni kívánta, hogy súlyosabb terhekkel sújtotta az ottani alattvalóit, és ezt az ottani román népesség sínylette meg. Ez volt egyik ok arra, hogy onnan eltávozzanak. A másik pedig az volt, hogy, különösen Dél- Erdélyben, a szászok lakta vidéken az ősi kiváltságok közé tartozott, hogy kollektíven adóztak. Vagyis, minél többen vannak, annál kevesebb jut egy főre. Ennek érdekében a szászföldi falvak köré a korábbinál sokkal nagyobb mértékben telepítettek be románokat. A 18. század végére az etnikai arányok a magyarság rovására alakultak. A különböző etnikumoknak a betelepülése, helyenként többségivé válása nyomán a 18. század második felére, utolsó harmadára már összességében az egész Kárpát-medencében együttesen többen lettek, mint a magyarság. Az előadó szerint pontos számokat nem tudunk, mert csak adójegyzékek léteztek korábban, a nemzetiségi arányokra leginkább a felekezeti nyilvántartásokból lehet következtetni. Azok viszonylag pontosak, bár ez bizonyos felekezeteknél nem jelentett etnikai vízválasztót, hiszen az evangélikus vagy református lehetett éppúgy magyar, német vagy szlovák, az ortodox lehetett román vagy éppen szerb. – Nagyon ingoványos terület, de azért mindenesetre a családnévvel együttesen azért már bizonyos fogódzót nyújt. Az arányváltozás nemcsak nyelvi, kulturális vagy felekezeti különbséget jelentett, hanem civilizációs szintkülönbségeket is: a hiedelemmel ellentétben, a németségnek nem mint etnikumnak a favorizálásáról volt szó, hanem a magasabb civilizációs és gazdálkodási szintet képviselő etnikum favorizálásáról – jelentette ki Kalmár János. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 6.Kincses: Törvényt sértett a Bukaresti TáblabíróságÁprilis 30-án a Bukaresti Táblabíróság elutasította keresetünket, illetve a beavatkozásokat, amelyeket az EMNT és a Néppárt nyújtott be, ugyanakkor helyt adott a MOGYE beavatkozásának az ARACIS oldalán. Erről beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Kincses Előd ügyvéd, aki szerint a táblabíróság törvényt sértett ezzel. Ez nem jogerős ítélet, az utolsó szót a Bukaresti Legfelsőbb Ítélőtábla mondja ki. Amennyiben a romániai bíróságon nem érnek el eredményt, továbbmennek Strasbourgba. Elmondta, hogy 2011 őszén, az első közigazgatási per, az úgynevezett charta-per elindításakor a Marosvásárhelyi Táblabíróságon levélben kérte fel Markó Béla miniszterelnök-helyettest és Kelemen Hunor elnököt, hogy avatkozzanak be a perbe az RMOGYKE oldalán. Ugyanilyen felkérést küldött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, az Erdélyi Magyar Néppártnak és a Magyar Polgári Pártnak is. Az RMDSZ kivételével a másik három beavatkozott. Illetve beavatkozott a perbe a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is. – Mikor elsőfokon elveszítettem ezt a pert, ugyancsak írtam ezeknek az uraknak, és javasoltam, avatkozzanak be a perbe. Ekkor már az RMDSZ is belépett. A fellebbezési tárgyaláson az RMDSZ-t Karácsony Erdei Etel képviselte. Bukarestben időközben újabb pert indítottunk az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség képviseletében. Ezt a pert tavaly decemberben indítottam. Április 30-án volt a második tárgyalás, és ebbe a bukaresti perbe beavatkozott a MOGYE is az ARACIS oldalán – magyarázta az ügyvéd. Az ARACIS-standard "nem létező jogszabály" A bukaresti per tárgya annak az ARACIS-standardnak a megsemmisítése, amely alapján a chartát úgy fogalmazták meg, hogy az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen csak az elméleti oktatás folyhat magyar nyelven, minden egyéb román nyelven történik. Kincses szerint magában az ARACIS-standardban annyi megkötés van, hogy a klinikai gyakorlat csak románul lehet. Ezt kibővítve alkalmazzák a chartában. – A román kétharmad úgy szerkesztette meg a chartát, hogy az elméleten kívül semmi sem mehet magyarul a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, még az anatómiagyakorlat sem, pedig szerintem a hullákkal senki sem tud tárgyalni. Ennek ellenére, ez a megkötés működik. Az ARACIS- standardról a bukaresti tárgyaláson kiderült, hogy 2010. július 22-én fogadta el az ARACIS tanácsa. Mivel a tanügyi törvény 2011 januárjában jelent meg, ezt a tanügyi törvény rendelkezéseit sértő jogszabályt hallgatólagosan hatályon kívül helyezte a tanügyi törvény, amely az 5. szakaszában expresis verbis kimondja, hogy minden, a tanügyi törvénnyel ellentétes jogszabály érvényét veszti. Ennél is érdekesebbnek nevezte az ügyvéd, hogy amikor az április 30-i tárgyaláson kérte, kötelezzék az ARACIS-t, tegye le azt a tanügyminisztériumi jóváhagyást és kormányhatározatot, amely ezt az ominózus standardot jóváhagyja, azt a választ kapta, hogy ilyen nincs. – Tehát ez egy nem létező jogszabály, amit mi megtámadtunk, hiszen jóvá kellett volna hagyja a tanügyminisztérium, és kormányhatározatba kellett volna foglalni. Ezt az égbekiáltó törvénytelenséget nem volt hajlandó a Bukaresti Táblabíróság észrevenni, és nemcsak hogy nem vette észre és nem semmisítette meg ezt a tulajdonképpen nem létező standardot. Ráadásul helyben hagyta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem beavatkozását az ARACIS mellett, mit sem törődve azzal, hogy az alkotmány is biztosítja a teljes körű anyanyelvi oktatáshoz való jogot, és a tanügyi törvény 135. szakasza is pontosan meghatározza mindezt. És jellemző, hogy 2010 júliusa óta egyetlen kormány sem merte jóváhagyni ezt a jogszabályt. Mert annyira alkotmány- és törvénysértő, hogy csak "fű alatt" használják a magyar oktatás nyomorgatására, jelentette ki. Kaméleon-magatartás? Amikor megtudta, hogy a charta-perben a fellebbezéseket elutasították, Kincses újabb levelet írt a fentebb említett címzetteknek, amelyben azt állítja, hogy a Marosvásárhelyi Táblabíróság három hét halogatás után politikai döntést hozott, elutasította a MOGYE magyar oktatást akadályozó rendelkezéseinek módosítását, és felkérte őket, hogy miután a vásárhelyi perbe a felperes oldalán mindnyájan beavatkoztak, ezt az összefogást kellene megismételni, mert még nincs minden veszve, mivel a Bukaresti Táblabíróságon folyamatban van az ARACIS-standard semmissége megállapítására vonatkozó per. Az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség közigazgatási keresettel kéri a diszkriminációellenes rendeletet és a tanügyi törvényt sértő chartába foglalt standard megsemmisítését. A per megnyerése esetén a magyar gyakorlati oktatást tiltó chartabeli passzusok érvényüket vesztik, és így jogi úton megoldható lenne a politika által átvághatatlan gordiuszi csomó. Választ április 28-ig várt, vállalta a beavatkozási kereset megfogalmazását és a jogi képviselet ellátását. Az RMDSZ nem kívánt belépni, az MPP elnöke nem küldte el a kért adatokat. Kincses szerint, ha jogi úton eredményt érnek el, lesz magyar vonal, ha nem, akkor belátható időn belül a helyzet nem változik. Kijelentette: – Sajnos, az RMDSZ csak akkor avatkozik be a perekbe, amikor nincs kormányon. Amikor kikerült a kormányból, beavatkozott, és a fellebbezési tárgyaláson az RMDSZ-t Karácsony Erdei Etel képviselte. Ezt elutasította a Marosvásárhelyi Táblabíróság. Ez az elutasítás váltotta ki az újabb levelet. És most megint nem avatkozik be – jelentette ki, kaméleon-magatartásnak minősítve ezt az álláspontot. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 9.A magyarság számára nincsenek dilemmákHa az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Traian Basescu megsértette az alaptörvényt, akkor a parlament számára nincs más megoldás, mint a felfüggesztési eljárás beindítása, jelentette ki kedden Victor Ponta miniszterelnök, ugyanis szerinte az államfő alkotmányellenesen kampányolt a Népi Mozgalom Párt javára. Ezért fordult feljelentéssel a legfelsőbb taláros testülethez. Ezzel a véleménnyel higgadtabb fejű párttársai nem értettek egyet, kijelentve, hogy politikai stabilitásra van szükség, egyébként sem kezdeményezheti a miniszterelnök az államfő felfüggesztését. Persze Basescu sem hagyta alább. Azonnal ellentámadásba lendült, és ő is az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel Ponta nem ellenjegyezte azt az államfői rendeletet, amely több, a Román Kulturális Intézetet 2005 és 2012 között vezető, a művelődés területén tevékenykedő személyiség kitüntetéséről szól. Egy sajtónyilatkozatban leszögezte, Ponta magatartása arra kényszeríti, hogy nyilvánosan bejelentse: amennyiben a kormányfő nem engedi normálisan zajlani az európai parlamenti választások kampányát, az orrára koppint, mert szerinte Ponta máris az év végi elnökválasztásra kampányol. Azt pedig nem engedheti meg, hogy Pontából államfő legyen, mert az az ország visszafejlődését jelentené. Alig két héttel az európai parlamenti választások előtt eszement birkózás folyik az állam első embere és a kormányfő között, tovább mélyítve a politikai válságot. Elvakult gyűlöletük hevében teljesen megfeledkeznek, azoknak az adófizető és szavazópolgároknak az ezreiről, akik nap nap után súlyos gondokkal, természeti csapásokkal szembesülnek. De mintha az európai parlamenti választások is valamiféle távoli jövőben lennének, fontosabbnak tartják egymás lejáratását, mint a választások megfelelő, törvényes és szabályos levezetését, netán eredményét. Jogosan mondják egyre gyakrabban az emberek, hogy nincs akire szavazzanak. Igazuk van. Ezzel szemben az erdélyi magyarság kényelmes helyzetben van: számukra nincsenek dilemmák. Mindenki tudatában van a brüsszeli képviselet fontosságának, hiszen a magyar képviselőkön kívül más nem fogja napirenden tartani a kisebbségben élő magyar közösségek ügyét. Még azon sem kell gondolkodniuk, hogy kire adják a voksukat, hiszen egyetlen magyar lista van a tulipán jele alatt. Ha okosak lesznek, amíg az országvezetők marakodnak, ők elmennek szavazni, és annyi jelöltet juttatnak be az európai parlamentbe, ahányat a magyarság lélekszámával arányosan lehetséges. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 13.Olaj a tűzre?Érdekes témákat vetett fel tegnap Marosvásárhely demokrata szenátora, amelyek mindegyike külön-külön is "megérne egy misét". Ahogy az egy ellenzéki politikushoz illik, elsősorban a kormány, illetve másik vesszőparipája, a megyei tanács elnökének álságosságát, hozzá nem értését "szőrözte", de semmiképp sem hagyhatta ki a másik állandóan visszatérő témáját, a magyar bárókat és a szerinte jogtalanul visszaszolgáltatott erdőket, illetve a magyar prefektus kinevezésének "kulisszatitkait". Tegnap azonban újabb témával bővült a repertoár: szigorú szankciókat, illetve felelősségre vonást követelt az Európai Uniótól a magyar kormányfővel szemben, aki a hét végi miniszterelnöki beiktatásán azt mondta, hogy "Magyarország autonómiát akar a határain kívül élő minden magyar számára Közép-Európában, beleértve Ukrajnát is", hogy "a Kárpát-medencében élő magyaroknak joguk van a kettős állampolgársághoz, a közösségi jogokhoz és az autonómiához". Ezt az "égbekiáltó" szemtelenséget állította szembe Románia "felelős, óvatos és higgadt" külpolitikájával, "EU-konform" nyilatkozataival, amelyekkel az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktus békés megoldását szorgalmazza, miközben Orbán Viktor minden szava "olaj a tűzre". Veszélyes precedensnek nevezte, és kijelentette, hogy ha a magyar miniszterelnök "ma így nyilatkozik", holnap a tettek mezejére léphet. Természetesen, ha idejében meg nem leckéztetik. Mert azt mégsem lehet megengedni, jelentette ki, hogy fittyet hányjon a nemzetközi szerződésekre és "veszélyeztesse" Európa stabilitását. Feltette a kérdést: mi történne, ha az EU összes tagállama hasonló "aberráns" logika mentén "etnikai autonómiát" követelne a határain túl élő nemzetrészek számára, mi történne a közös szerződésekkel és szabályzókkal, mi lenne "az Európa és a világ számára oly fontos békéből és stabilitásból", ha hagynák, hogy "Magyarország a kormányfő által növelje aberráns követeléseit, és ne adj’ isten, egyoldalú akcióba kezdjen azok gyakorlatba ültetéséért". Miközben a szenátor emígy öntögette a maga olaját az egyébként soha ki nem alvó nacionalista tűzre, eszembe jutott a román elnök vasárnapi, higgadtnak, kiegyensúlyozottnak, de felelősnek vagy óvatosnak, pláne diplomatikusnak semmiképpen sem nevezhető nyilatkozata, amikor azt mondta a Romániát elmarasztaló orosz miniszterelnök-helyettesről, hogy a vodka hatása alatt mert "fenyegetőzni". Vagy az, amikor kettős állampolgárságról, sőt országegyesítésről szónokol Moldávia esetében. És sorolhatnánk még a román külpolitika "diplomatikus" megnyilvánulásait. Veszélyes tehát a magyar "olaj", ellenben a román elnök, illetve a honatya pártja volt fejének "olaja" már annyira nem az, hogy jobbnak tartotta meg sem említeni. Vagy annak már se tüze, se lángja? Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 14.Tanácskozás az erdélyi magyar sajtó jövőjérőlA múlt héten Tatrangon tartotta tavaszi közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, illetve tanácskozott a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója és köszöntötték a szervező 165 éves Brassói Lapokat. Ugyanakkor a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének küldöttsége bemutatta a tavaly a Bánságban szervezett riporttábor nyomán született írásokat tartalmazó Szigetlét című kötetet. A tanácskozáson az erdélyi magyar sajtó jövőjéről folyt a vita. A közszolgálati rádiózásról Szász Attila, a marosvásárhelyi rádió főszerkesztő- helyettese, a nyomtatott sajtóról Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője tartott előadást. A nyomtatott sajtó nem fog eltűnni, hanem az online felületeken megjelenő tartalmak fognak változni, ahogyan a fényképek változtak át művészetté Ambrus Attila szerint, amikor megjelentek az első fényképezőgépek, egyre inkább elfogadottá és elterjedtté vált az a vélekedés, hogy a festészet halott. – Nem ez történt, ma már elmondhatjuk, hogy a fotózás vált művészetté, és a képzőművészet továbbra is az emberi szellemnek a fényűzése maradt, és sokan vannak, akik pont ilyen szellemi fényűzésben akarnak élni. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan analógia, amely a sajtóra is vonatkoztatható. Azt remélem, és úgy gondolom, hogy a nyomtatott sajtó nem fog eltűnni, hanem az online felületeken megjelenő tartalmak fognak úgy változni, ahogyan a fényképek változtak át valóságos művészetté – mondta. Véleménye szerint egyre többen fogják felismerni, hogy a kommunikációnak vannak szakmai és technikai alapelvei, amelyeket éppen azért kell betartani, hogy valóban hatásosak, elfogadottak legyenek, és bizonyos társadalomformáló jellegük is megmaradjon, hiszen e nélkül a sajtónak nem lenne semmilyen szerepe, és nem lenne fontos a sajtó. Kijelentette: a sajtó emóciókat közöl, miközben lehetőséget teremt arra is, hogy bizonyos jelenségeket, folyamatokat újragondoljunk, és tulajdonképpen tudatalatti szerepe van az egyén esetében is és a társadalom esetében is. A közösségi portálok is hasonlóan emóciókat közvetítenek, de jelen pillanatban Kelet-Európában – eltérően a világ többi részétől – ez inkább a gyűlölet propagálásában, terjesztésében nyilvánul meg, és sajnálatos módon nem a kulturált vitának és az eredményes véleményütköztetésnek a felülete, hanem a szélsőségek megerősödésének a színtere. Úgy gondolja azonban, hogy ez le fog tisztulni, a nyomtatott sajtó pedig megmarad, de ahhoz, hogy megmaradjon, természetesen erősödnie kell. A nyomtatott sajtó bizonyos szempontból hasonlatos a művészfilmekhez A továbbiakban Ambrus Attila arról beszélt, hogy jelenleg a kelet-európai országokban politikai cenzúráról aligha beszélhetünk, de a gazdasági cenzúra annál erősebben érvényesül. Ezért hangzott itt el, hogy azt a nyomtatott sajtót, amely bizonyos szempontból hasonlatos a művészfilmekhez, valamiféle gazdasági támogatásban kellene részesíteni. Ez a támogatás nem példa nélküli, hiszen az Egyesült Államoktól Pápua Új-Guineáig mindenhol gyakorolják. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy azok a vállalkozások, amelyek megjelentetik a nyomtatott lapokat, kevesebb adót fizetnek, vagy egyáltalán nem fizetnek adót, és így a megmaradt összeget arra fordíthatják, hogy egyre színvonalasabb lapot tudjanak megjelentetni, és ezek a lapok állandóan alkalmazkodni tudnak az újabb és újabb olvasói elvárásokhoz. Hangsúlyozta, hogy a jogi biztonságra is szükség van a terjesztők fegyelmezetlensége miatt, amelyek nagyon sokszor több tízezer lejt lopnak el tulajdonképpen a lapkiadó vállalatoktól, és semmilyen jogi úton ezt nem lehet megtéríteni. Fiatal olvasók nevelésére van szükség Ugyanakkor szükség van arra, hogy fiatal olvasókat neveljünk, ezért fontos az, hogy XII. osztálytól elindítsunk egy olyan programot, hogy minden tizenkettedikes diák az általa kedvelt napi- vagy hetilapot ingyenesen megkapja. Ezt sem mi találtuk ki, Franciaország gyakorolja, hiszen rájöttek, hogy az értő médiafogyasztó élhető társadalmat épít magának, egy olyan társadalomban, ahol elzárt az információ, elbutítjuk és szavazógépekké alakítjuk őket. Mint mondta, szükség van arra, hogy a közkönyvtárakba eljussanak az irodalmi-művészeti folyóiratok, az iskolák könyvtáraiban is ott legyenek, hogy az olvasás ismét visszanyerje azt a szerepét, amellyel rendelkezett a ’90-es fordulat tájékán. – Ez sem lenne különleges jelenség, hiszen arról beszéltünk itt, hogy az amerikai 20-25 éves fiatalok lassan visszatérnek az olvasáshoz, megváltoznak a médiafogyasztási szokásaik. Úgy gondolom, nem kellene elveszíteni azt, ami jelen pillanatban megvan, azaz a nyomtatott sajtót, ha tudjuk, hogy néhány év múlva megváltoznak a médiafogyasztási preferenciák, és egyre többen térnek vissza a nyomtatott újsághoz. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt a nyomtatott sajtót, amely reményeink szerint európai színvonalú és magyar szellemiségű, megőrizzük, fejlesszük, azért, hogy amikor erre újra társadalmi igény jelentkezik, tudjunk erre az igényre válaszolni – hangsúlyozta Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője. Borkóstoló a Pilvaxban A kétnapos tanácskozás programjába egy borkóstolót is beiktattak a szervezők a brassói Pilvax vendéglőben. A Pilvax a belváros szívében található, brassói magyar üzletember tulajdonában. Tulajdonképpen nemcsak vendéglátó hely, hanem kulturális események színhelye is, számos kulturális rendezvényt támogat a tulajdonos, Gábor Imre. Mivel a Barcaság nem bortermő vidék, magyar borokat kóstoltunk, elsősorban Villányi és szekszárdi borokat, de a borkóstoló végén megízlelhettük a tokaji aszút is. Protokoll-látogatások és a rozsnyói vár Szombaton hivatalában fogadta a magyar újságírókat George Scripcaru, Brassó polgármestere, Ambrus Römmer Sándor, Brassó megye prefektusa, illetve Adrian Vestea, Rozsnyó polgármestere. Ellátogattunk a rozsnyói várba, amelyet jelenleg gyors ütemben tataroznak, így rövidesen a Barcaság egyik kiemelkedő látványossága lehet. A várat egyes vitatott vélemények szerint a 13. század elején a II. Endre király által betelepített, de 12 év múlva kiűzött német lovagrend építette. Történészek úgy vélik, sokkal valószínűbb, hogy a 14. század végén vagy a 15. század elején emelték, amikor a török gyakran veszélyeztette e vidéket. Feljegyzések szerint 1562-ben János Zsigmond is megfordult a várban. 1612-ben Báthori Gábor fejedelem haddal támadt a városra, mire a lakosság a várba menekült. Báthori kétnapi ostrom után a várat elfoglalta, mivel kút hiányában a védők vize elfogyott, és így kénytelenek voltak megadni magukat. A vár az 1658. évi tatár betöréskor sikeresen állt ellen az ostromnak, majd két év múlva, 1660-ban II. Rákóczi György kancellárja, Mikes Mihály is eredménytelenül ostromolta. 1688-ban a szászok nagy örömmel fogadták Bádeni Lajos őrgróf csapatait, akik viszont kifosztották a várost. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kurucok, majd Rabutin serege vonult be, és ez utóbbiak 1718-ban fel is gyújtották Rozsnyót. A tűz átterjedt a várra, épületei a lángok martalékává lettek. Alig állították helyre, 1802-ben hatalmas földrengés rázta meg az erődítményt: leomlott az öregtorony, a kápolna, a raktárak nagy része, a falak pedig megrepedtek. Miután a vár hadi jelentősége megszűnt, állagával senki sem törődött, Rozsnyó vára pusztulásnak indul. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 21.Az SZNT határozott és világos állásfoglalást vár az RMDSZ felső vezetésétőlA Luxemburgi Bíróság tájékoztatta az SZNT-t, hogy az Európai Bíróság jóváhagyta négy uniós tagállam beavatkozási kérelmét: Szlovákiáét, Magyarországét, Romániáét és Görögországét. A beavatkozó tagállamoknak június 25-ig van lehetőségük írásban megindokolni a beavatkozási kérést – nyilatkozta keddi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. – A mi szempontunkból kiemelten fontos Románia beavatkozási kérelme, hiszen Románia kormányától írásban kértük, hogy vonja vissza ezt a kérelmet, mert nincs érdekütközés. Meggyőződésünk, hogy egy olyan európai uniós jogszabályt kezdeményeztünk, amely nemcsak a nemzeti-kulturális sajátosságokkal rendelkező régiók érdeke, hanem azoknak a tagálla-moknak is, ahol ilyen régiók léteznek – mondta. Ezért, tette hozzá, nem tartják szerencsésnek egy ilyen kérdés konfrontatív módon való megközelítését, hiszen az Európai Unió 27 tagállam együttműködésének a rendszere. Az SZNT is az együttműködést tartja célravezetőnek. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy rendkívül határozott és világos állásfoglalást vár az RMDSZ felső vezetésétől is. – Ezzel a kéréssel és ezzel az üggyel kapcsolatban Kelemen Hunor elnök úr legutóbbi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy Románia lekéste a beavatkozási kérést, ezért okafogyottá vált az ügy. Ettől a pillanattól nyilvánvaló, hogy ez nem így van. Valóban későn tették le a beavatkozási kérést, de abban a pillanatban, mihelyt a Luxemburgi Bíróság jóváhagyta, nincs értelme ragozni. A bíróság jóváhagyta, és Románia hivatalban levő kormányának, benne az RMDSZ- nek is, június 25-ig kell megindokolnia a kérést. Bízom benne, hogy az RMDSZ felső vezetésének nagyon határozott és egyértelmű álláspontja lesz ebben a kérdésben, és bízom benne, hogy Románia kormánya nem a konfrontáció, hanem a párbeszéd útját fogja választani, és eleget tesz a kérésünknek, hogy a perből visszalépjen, jelentette ki Izsák Balázs. Megjelent a Székely Nép legfrissebb száma Az SZNT 2010 óta jelenteti meg a lapot. Az első számát ötezer példányban a Székely Nemzeti Tanács budapesti ülésén jelentették meg, ott próbáltak egy olyan hagyományt teremteni, hogy a székelység leghosszabb életű, a Sepsiszentgyörgyön 70-80 éven át megjelent lapjának a nevét fölvéve negyedévenként jelentessék meg az SZNT anyagait, a székely autonómiatörekvéssel kapcsolatos híreket, kommentárokat. Ez nem teljesen sikerült, mivel a lapot ingyen terjesztik, és az előállításhoz szükséges forrásokat nem sikerül negyedévenként előteremteni. A legutóbbi szám 40 ezer példányban jelent meg, első alkalommal van melléklete, a Székelyföld autonómiastatútuma, amely így 40 ezer példányban fog eljutni az érintett közösség tagjaihoz, az újsággal együtt. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. május 27.Európai parlamenti választások 2014Részleges eredmények A Központi Választási Iroda (BEC) tegnap délután 4 órai, 99,99%-os feldolgozási adatai szerint a vasárnapi szavazás eredménye a következő: Az állandó választási névjegyzéken szereplő szavazópolgárok száma: 18.219.749 Szavazott: 5.911.232, 32,44% Érvényes szavazatok száma: 5.556.005 1. PSD-UNPR-PC Választási Szövetség – 37,60% 2. Nemzeti Liberális Párt (PNL) – 15% 3. Demokrata-Liberális Párt (PDL) – 12,23% 4. Diaconu Mircea független jelölt – 6,81% 5. RMDSZ – 6,30% 6. Népi Mozgalom Pártja (PMP) – 6,21% A választáson részt vevő többi politikai alakulat vagy független jelölt nem érte el az 5%-os választási küszöböt. Végleges Maros megyei adatok Az állandó választási névjegyzéken szereplő választópolgárok száma: 481.981 Szavazási részvétel: 148.568 (30,82%) Érvényes szavazatok száma: 141.794 (95,44%) Az adatok 100 százalékos feldolgozása utáni eredmények: 1. RMDSZ – 57.082 szavazat, 40,25% 2. PSD-UNPR-PC – 29.411 szavazat, 20,74% 3. Nemzeti Liberális Párt (PNL) – 16.184 szavazat, 11,39% 4. Demokrata-Liberális Párt (PDL) – 11.544 szavazat, 8,14% 5. Mircea Diaconu – 4,26% 6. Népi Mozgalom Pártja (PMP) – 4.630 szavazat, 3,2% 7. Egyéb: 12,9% Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. június 28.Álszent aggodalomNe tegyétek tönkre az Unirea kollégiumot! címmel közleményt tett közzé az egyik román szenátorunk, aki a marosvásárhelyi oktatás etalonjának nevezte az Unirea kollégiumot, ahol 1200 román és magyar nyelven tanuló diák öregbíti az oktatás és a tanintézmény hírnevét. Eddig nincs is gond. Ám a honatya szerint az iskola a szakadék szélére került, ami kétségbeesésbe kergeti a szülőket, tanulókat egyaránt. Hamar kiderült, hogy a "katasztrófa", amely a szenátor szerint a szakadék szélére sodorta az intézményt, nem egyéb, mint az, hogy, "a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mintájára", az RMDSZ arra készül, hogy "kiebrudalja a román tagozatot, és egy új, római katolikus teológiai profilú líceumot hozzon létre". Ugyanis az épületcsoportot, amelyben az iskola működik, visszaszolgáltatták a római katolikus egyháznak. Ebből pedig, köztudott, nagy bajok következtek. A szenátor az RMDSZ álláspontját kifogásolja, amely szerint a katolikus elméleti líceum létrehozásával, jobban mondva visszaállításával a magyar közösség jogos igényének tesznek eleget, mert szerinte nincs is erre igény. Persze tiltakozik ez ellen, mint ahogy korábban, amikor a kormány helyi megbízottja volt, vehemensen tiltakozott az erdők visszaszolgáltatása ellen is, és sorozatban támadta meg a bíróságon a magyar grófok szerinte jogtalan restitúciós igényét. Argumentumként egyebek között a megyei tanfelügyelőség álláspontját idézi, amely szerint "ebben a pillanatban nem lehet pluszposztokat és jogi személyiséggel rendelkező oktatási intézményeket létrehozni", mert a beiskolázási tervet már elfogadta az oktatási tárca, amiről kormányhatározat is született. Azonban politikai nyomásra – szerinte az RMDSZ sarokba szorította PSD-t, és ezáltal veszélybe került a főtanfelügyelő bársonyszéke is – a megyei tanfelügyelőség vezetője is visszakozott korábbi álláspontjáról, és a helyi adminisztrációra bízza, oldja meg. A szenátor felszólítja az illetékeseket, "ne politikai vagy etnikai meggondolások alapján döntsenek", a katolikus egyháztól pedig toleranciát, megértést, felebaráti szeretetet követel: "ne hagyják, hogy az etnikai szeparatizmus és a politikai viszályok áldozatává váljék", ne tegyék tönkre az oly sok nehézség árán felépített Egyesülés líceumot. A farizeusság magasiskolájaként lehetne tanítani ezt az álszent aggodalmat. Mert miközben a román tagozat sorsát siratja, egyetlen szóval sem említi, hogy ez az oktatási intézmény valamikor színmagyar katolikus főgimnázium volt, mint ahogy a Bolyai is tiszta magyar oktatási intézményként működött. Ha nem volna farizeus, az ellen is tiltakoznia kellene, hogy például az ortodox egyház máig sem adta vissza a görög katolikusoknak a főtéri alsó katedrálist. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. június 28.A sors kereke a végzetre forog?" – Erdély a Nagy HáborúbanCsütörtökön délután, az első világháború kitörésének századik évfordulójára időzítve, a Bernády Házban mutatták be Koszta István bölcsész-újságírónak A sors kereke a végzetre forog? – Erdély a Nagy Háborúban című könyvét, amely egy háromkötetes mű első része. A művet Pál Antal Sándor akadémikus méltatta, aki nem a könyv tartalmáról beszélt – arról részletesen maga a szerző szólt – hanem egyfajta bevezetőt tartott a kötet születésének körülményeiről. Véleménye szerint Koszta István jól dokumentáltan – román, német, magyar hadtörténeti anyagok alapján – írt fontos dolgokról, érdekesen, olvasmányosan. Olyan hiánykönyvnek nevezte, amelyre szükség volt, és amelynek már nagyon régen meg kellett volna születnie. Koszta István elmondta, hogy a kezdő fejezet címe – Mi dolgunk volt a háborúban? – pontosan tájékoztat a három kötetre tervezett írás első könyvének tartalmáról. Burián István, Őfelsége személye körüli miniszterünk, a forgatókönyv egyik szerkesztője, akitől a trilógia címét is kölcsönözte, egyféle válasza: "Az egész egy borzasztó istenítélete, mely győztessé teszi azt az oldalt, amelynek igaza van." Mint mondta, nem szerkesztői fondorlatként idézi meg Tisza Istvánt is, akinek a korrespondenciájában, parlamenti válaszaiban, kortesbeszédeiben nem mindig tételesen ugyan, de kivehetően ott vannak a Nagy Háború erdélyi "történeteinek" értelmezési esélyei a maguk valós összefüggéseiben és dimenzióiban. Az első fejezetben idézett Tisza- szövegekben néhány kulcsszó, sőt mondat van, amelyeket tájékoztató kiegészítéssel továbbgondolásra ajánlott, még mielőtt a következő két kötetben a téma teljes feldolgozásába kezdene. Pollmann Ferenc tudományos kutató, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa a könyv hátsó borítóján olvasható méltatásában kijelenti: "Mindaz, amiről Koszta István legújabb könyve íródott, éppen kereken száz esztendeje történt: 1914-ben, amikor a világ még mindig nem szembesült azzal a döbbenetes felismeréssel, hogy képes elpusztítani önmagát. A rákövetkező bő négy esztendő azután meghozta ezt a felismerést is. Van valami végzetszerű az első világháború keletkezéstörténetében, mintha csak a sors akarata lett volna, hogy Európa, majd a világ büszke nemzetei és birodalmai egymásnak essenek; okos és tekintélyes politikusok alvajárók módjára vezessék tévútra a rájuk bízott milliókat; rettenthetetlen hadvezérek küldjék vágóhídra legkiválóbb katonáikat; a világ legokosabb koponyái és legkiválóbb művészei acsarkodjanak egymásra a nem is olyan képzeletbeli frontvonal két oldalán. Hogyan történhetett ez? – kérdezik azóta is, akik számára nem csupán ócska jelszó, miszerint "múlt nélkül nincs jövendő", és ezt kérdezi Koszta István is. A tőle megszokott szívóssággal és alapossággal faggatja a száz év előtti történések emlékeit, és amit talál, legott megosztja olvasóival. Ami talál, leginkább elborzasztó, néha komikus, és néha felemelő, mégis – Nietzsche szavaival élve – emberi, nagyon is emberi. A szerző hasonló tárgyú, megjelent könyvei: HUSZÁRTÖRTÉNET (2008) – A marosvásárhelyi 9. hv. huszárezred története Nem (csak) Erdély volt a tét I. (2010) – Kései tudósítás a párizsi konferenciáról Nem (csak) Erdély volt a tét II. (2011) – Mária román királynő párizsi követsége Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2014. július 8.Winkler Gyula a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság egyik alelnökeHétfő délután választották meg az Európai Parlament szakbizottságainak vezetőit. Winkler Gyula képviselőt választották az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága egyik alelnökévé. Az Európai Parlament múlt csütörtökön szavazott a szakbizottságok összetételéről, azt követően, hogy szerdán döntött arról, mekkora létszámú legyen a parlament húsz szakbizottsága és két albizottsága. A bizottságok létszámát a parlamenti erőviszonyok határozzák meg. A képviselők az alábbiakban állapították meg a szakbizottságok tagjainak számát: Külügyi Bizottság: 71 tag, Fejlesztési Bizottság: 28 tag, Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság: 41 tag, Költségvetési Bizottság: 41 tag, Költségvetési Ellenőrző Bizottság: 30 tag, Gazdasági és Monetáris Bizottság: 61 tag, Foglalkoztatási és Szociális Bizottság 55 tag, Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság: 69 tag, Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság: 67 tag, Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság: 40 tag, Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság: 49 tag, Regionális Fejlesztési Bizottság: 43 tag, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság: 45 tag, Halászati Bizottság: 25 tag, Kulturális és Oktatási Bizottság: 31 tag, Jogi Bizottság: 25 tag, Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság: 60 tag,Alkotmányügyi Bizottság: 25 tag, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság: 35 tag, Petíciós Bizottság: 35 tag, Emberi Jogi Albizottság: 30 tag, Biztonság- és Védelempolitikai Albizottság: 30 tag. A parlamenti szakbizottságok összetételének pontosan kell tükröznie a parlament összetételét. A bizottsági helyeknek a képviselőcsoportok közötti elosztásakor a kerekítés szabályait kell alkalmazni. A nemzetközi kereskedelmi bizottság egyike a parlament húsz szakbizottságának. A szakbizottságokat egy elnökből és négy alelnökből álló büró vezeti. A tegnap délután szavaztak a szakbizottságok megalakulásáról. A szavazás nyomán a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság elnöke a szociáldemokrata Lange Bend német képviselő lett, alelnökök: az erdélyi Winkler Gyula és a francia Tokia Saifi, mindketten az Európai Néppárt parlamenti csoportjának a tagjai, illetve Jadot Yannick zöldpárti, valamint Zahadril Jan cseh képviselő. A hétfő délutáni szavazást követően a Népújság kérdésére Winkler Gyula kijelentette: – Ez a büró fogja koordinálni a bizottság munkáját a következő négy évben. A büró összetétele az Európai Parlament politikai összetételét tükrözi, és politikai egyeztetés eredménye. – Mi az alelnökök feladatköre? – Egyrészt vezetik a bizottság munkáját, az elnök akadályoztatása miatt vagy távollétében vezetik a bizottság üléseit. Szoros kapcsolatban dolgozunk a bizottság szaktitkárságával, amely kapcsolatot tart az Európai Tanács képviselőivel, illetve az Európai Bizottságban a kereskedelmi igazgatóság képviselőivel. Az elnök az alelnökökkel közösen megkapja azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyos szigorított rendszerben érhetők el, tehát nem nyilvánosak. Követjük és koordináljuk a bizottság munkáját és a dossziékat. Ugyanakkor, amikor különböző rendezvényeken, tárgyalásokon kongresszusokon, világkonferenciákon intézményesen vesz részt a bizottság, akkor a bizottság küldöttségét vagy az elnök, vagy valamelyik alelnök vezeti. Biztosítja az Európai Unió és partnerei közötti, a nemzetközi világszervezettel való összes kétoldalú vagy sokoldalú kereskedelmi, részben szakmai, részben diplomáciához közeli kapcsolatokat, és a kompetenciakörök itt is feloszlanak az elnök és a négy alelnök között, akik képviselik a bizottságot, és ezáltal ezen a területen képviselik az Európai Parlamentet. Mózes Edith, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. július 9.SzigetlétDélvidék felfedezése A Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója (KMÚEK), amelynek tagja a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) is, több mint nyolc évvel ezelőtt, 2005 májusában alakult meg Szegeden, és azóta évente legalább kétszer rendszeresen találkoznak a tagszervezetek. Munkája eredményeként az elmúlt időszakban jelentősen felélénkült a külhoni magyar médiumok közötti kommunikáció. Általában kétszer tart fórumot, ahol megvitatják az újságírás terén mutatkozó legújabb kihívásokat, problémákat, megvalósításokat. A tavalytól egy új programmal jelentkeznek. A Kárpát-medencei magyar újságírók egy-egy Kárpát-medencei régióban médiatábort szerveznek, és elkészítik annak a régiónak a kismonográfiáját. Az első tábor tavaly Erzsébetlakon volt, a szerbiai Bánságban. A KMÚEK májusi tatrangi tanácskozásán ennek a munkának az eredményét, Erzsébetlak monográfiáját mutatták be a vajdasági újságírókollégák. – Reményeink szerint ez a program is hagyománnyá válik, s még az idén azon fáradozunk, hogy Erdélyben is összehívjunk egy ilyen tábort. Talán már az őszi KMÚEK-találkozóra elkészül az erdélyi szórványt bemutató kötet, nyilatkozta a tanácskozáson Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, a KMÚEK társelnöke. Az első sikerélmény, hogy együtt voltunk A riporttábor szervezője a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) volt. Az egyesület 2003-ban alakult meg, tagságának túlnyomó része a legnagyobb vajdasági magyar szerkesztőségekben dolgozik, de az egyesület nyitott a helyi lapok, rádiók és televíziók felé is. A VMÚE egyik alapítója és állandó résztvevője a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciójának. A VMÚE elnöke, Tóth Lívia szerint Erzsébetlak olyan település, ahol riporteri kíváncsiságát mindenki ki tudta elégíteni. – Szerencsésen egy tető alá tudtunk ülni többen egy olyan Nagybecskerek közeli faluban, Erzsébetlakon, ahol a közelben szlovákok, katolikus bolgárok, románok, szerbek élnek. Az első sikerélmény az volt, hogy együtt voltunk. Bár közhelynek tűnik, de jó leülni és beszélgetni. A másik sikerélmény az volt, hogy az elkészült írásokat kötetben jelentettük meg. Maga az írás ugyanis még nem könyv. A könyvet el kell készíteni, meg kell szerkeszteni, képileg, szövegileg is. Úgy gondolom, hogy csinos kis küllemet tudtam kölcsönözni a könyvnek, mert ez volt az én feladatom, és így kötetben, két borító közé fogva, gondolom, nemcsak írások ezek, hanem könyv is. Nem baj, ha kevesen olvassák el, nem baj, ha a polcon marad, egyfajta dokumentum, hogy 2013-ban milyen emberek éltek azon a területen, milyen történeteket mondtak el. Tóth Lívia szerint azért választották Közép-Bánátot, illetve Erzsébetlakot, mert oda a vajdasági újságírók is ritkábban jutnak el, pedig ezen a vidéken sok jó kezdeményezés van, amelyekről a Kárpát-medencében is érdemes hírt adni. – Mi a falusi turizmusra, a konyhakertészek munkájára, a Császár-tó természetvédelmi területre, az écskai Lázár-kastély történetére hívtuk fel a figyelmet, de az erdélyi Háromszék lap újságíróját, Ferencz Csabát például az itteni katolikus bolgár lakosság élete érdekelte – tette hozzá a VMÚE elnöke. A kiadvány megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta, a fotókat Bencsik István, Ferencz Csaba, Kecskés István, Léphaft Pál, Martinek Imre és Tóth Lívia készítették. *** Erzsébetlak (szerbül Belo Blato, szlovákul Biele Blato, németül Elisenheim) a Vajdaság Közép-bánsági körzetében helyezkedik el, Nagybecskerektől 17, Belgrádtól 60 kilométerre, Lukácsfalva és Écska közelében. A vidék 74 méteres tengerszint feletti magassága enyhén kiemelkedő szigetet képez, valószínű, hogy a területe egykor szigetet alkotott a Pannon-tengerben. Nyugatról a Tisza, délnyugatról a Béga folyó övezi, keletre számos halastó található. A község a német bánsági Határőrvidék területén 1866-ban jött létre, Torontálszécsányból jött katolikus németekkel telepítették be. A Határőrvidék feloszlatása után, 1872-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1876-ban a Tisza áradása az egész falut elpusztította, lakosai elköltöztek. 1887-ben (a Magyar katolikus lexikon szerint 1888-ban) telepítették be ismét szlovákokkal, magyarokkal, bolgárokkal. Jelenlegi, mintegy 1.500 fős lakosságát is zömében ez a három nép alkotja, de élnek a faluban szerbek is. A katolikus templomot Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére 1896-ban emelték, az evangélikusoké pedig 1902-1903-ban épült. A falut övező 1600 holdnyi földterületből csak mintegy 600 hold művelhető. A kertészet mellett a lakosság jelentős része halászattal is foglalkozott, valamint a nád kitermelése és értékesítése is bevételt hoz több család számára. Az utóbbi időben a településen fellendülőben van a falusi turizmus is. Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely) 2014. július 11.Dr. Kozma Béla utca lett a Hargita utcábólValós kétnyelvű utcanévtáblák Marosvásárhelyen Néhány nappal ezelőtt új, valós kétnyelvű utcanévtáblát helyeztek ki a Hargita utcára. Az új utcanév: Dr. Kozma Béla. Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere szerint ezzel a gesztussal a marosvásárhelyi magyar közösség régi igényének tettek eleget. – A városi tanács megtette a kötelességét, a szükséges döntéseket meghozta, sajnos, a kivitelezésnél problémák adódtak. Nem a tanácsi határozatnak megfelelően kerültek ki, azt is mondhatnám, hogy félig hajtotta végre a polgármesteri hivatal a tanácsi döntést. 2010-től kezdve minden egyes utcanévadás alkalmával két nyelven fogadtuk el az utcaneveket. Legutóbb a májusi tanácsülés alkalmával a Hargita utcát dr. Kozma Béláról neveztük el, és elkezdtük kitenni az új utcanévtáblákat. – Mikor kezdték el és hogyan haladnak? – Van egy bizonyos ütemterv, a legfrissebbel kezdtük, tíz nappal ezelőtt kikerült a Hargita utcára az új, a Dr. Kozma Béla utcanévtábla. Ezenkívül a 2001-es tanácsi határozatoknak megfelelően kikerültek az utcasarkokra az utcairányjelző táblák, ugyanúgy, ahogyan az megjelenik a tanácsi határozat mellékletében. Egyelőre tíz került ki, plusz a főtér. A tíz darab irányjelző táblára arányosan öt magyar és öt román név került: Bartók Béla, Bolyai, Köteles, Petőfi és Bernády, illetve a román oldalon Nicolae Iorga, Cuza Voda, Iuliu Maniu, Enescu és Horea. Most ezek következnek. – Tehát kétfajta tábla van: az utca neve és az irányjelző… – Igen, két típusú utcanévtábla van, az egyik a sarkon, amelyik az irányt jelzi, a másik az épület homlokzatán. Ha magánépületről van szó, természetesen szükségünk van a tulajdonos beleegyezésére. Mivel több mint 500 utca van Marosvásárhelyen, ez egy hosszabb folyamat lesz, de remélem, őszig, az iskolakezdésig, megszokottá és természetessé fog válni Marosvásárhelyen, hogy kétnyelvű utcanévtáblák köszönnek vissza. – Azt jelenti, hogy ott, ahol eddig P-ta Trandafirilor tér volt kiírva, ott most Rózsák tere is lesz? – Természetesen, Piata Trandafirilor – Rózsák tere lesz, sőt, jövő hétre tartogatok egy meglepetést is. Azt gondolom, hogy egy történelmi helyreigazítás is fog történni Marosvásárhelyen. – Mi lesz azokkal az utcanevekkel, amelyek magyar személyiségekről vannak elnevezve, de le vannak fordítva románra, noha egyértelmű, hogy magyar személyiségekről van szó, mint például a Paul Chinezu vagy Gheorghe Doja? – Ez lesz a meglepetés, és a helyreigazítás jövő héten meg fog történni. A tanácsi határozatnak megfelelően visszakerülnek a Dózsa György, Kinizsi Pál, Liszt Ferenc és Mátyás király utcanévtáblák is Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely) 2014. július 17.Egy aggódó eurodeputátAzt mondja a kormányzó Szociáldemokrata Párt egyik jeles európai parlamenti képviselője, hogy az etnikai és nyelvi kisebbségek polgári kezdeményezései elfogadhatatlanok az Európai Unió számára. Ezért lelkesen fogadta a külügyminiszter álláspontját a témával kapcsolatosan, vagyis azt, hogy – miután az RMDSZ által benyújtott polgári kezdeményezés bejegyzését az Európai Bizottság elutasította azzal, hogy a kisebbségi kérdés nem tartozik az unió kompetenciájába, illetve miután az RMDSZ a luxemburgi bíróságon támadta meg a döntést – a kormány is belépett a perbe az Európai Bizottság oldalán. A képviselő nem győzi hangsúlyozni, hogy 2013 szeptemberében az Európai Bizottság azért utasította vissza a kezdeményezés bejegyzését, és jelentette ki, hogy nem európai uniós kompetencia, mert a polgári kezdeményezés célja egy olyan európai törvény létrehozása lett volna, amely az etnikai alapú területi autonómia és a kollektív jogok bevezetését tette volna lehetővé. Románia és a külügyminisztérium álláspontját, amely az európai uniós kompetenciák kiszélesítésének a megakadályozását kívánta elérni olyan területeken, amelyek szerinte csorbítanák a tagországok szuverenitását a nemzeti kisebbségek védelme terén, korrektnek és helyénvalónak nevezte, amely szerinte teljesen megfelel a Lisszaboni Szerződés előírásainak. Véleménye szerint egyetlen európai szerződés "sem engedne meg egy tagországon belüli etnikai vagy nyelvi alapú szeparatizmust", és kijelenti, Kelemen Hunornak meg kell értenie, hogy a kérelem "elfogadhatatlan mind az Európai Unió, mind Románia számára". A képviselő nem mostanában "világosodott meg", már tavaly szeptemberben, a kezdeményezés elutasításakor figyelmeztetett a kezdeményezés "veszélyes következményeire", amely szerinte "szép szavak mögé rejtve, Orbán Viktor és a magyarországi radikálisok szájíze szerint akarta átalakítani a kisebbségekre vonatkozó európai politikát". Az európai képviselő szerint Kelemen Hunor téved, amikor "a magyar kormány elfogadhatatlan álláspontját támogatja", ugyanis szerinte ezt az álláspontot elutasította a Velencei Bizottság, de az Európai Bizottság is, előbbi egyenesen azt állította, hogy "az új magyar alkotmány feszültséget kelt Magyarország és a közép-kelet-európai országok között". Az aggódó képviselő szerint az ilyen kezdeményezések arra a hamis vádra épülnek, hogy Románia és más tagországok nem tartják tiszteletben a kisebbségek jogait. "Emlékeztetni szeretnék, hogy az ország csatlakozásának pillanatában alaposan felleltározták a koppenhágai feltételek betartását, és Románia a csatlakozás után is tiszteletben tartotta ezeket a kritériumokat, lévén egyike azoknak a tagországoknak, amelyek a legnagyobb előrelépést mutatták ezen a területen" – jelentette ki a képviselő. Szavait igazolandó példának azt hozta fel, hogy az RMDSZ 1996 óta szinte folyamatosan kormányban volt. Nos, mostanában, a választások közeledtével egyre gyakoribbak és hangosabbak a hasonló nyilatkozatok. De ha egy kormánypárt képviselőjének Orbán Viktor és Kelemen Hunor a legnagyobb gondja, nem az, hogy az ország lakóinak nagy része mélyszegénységben él, akkor az magáért beszél. No comment. Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely) 2014. július 29.Populista "etetés"Románia rendszerváltás utáni történetében mindig "slágertéma" volt Magyarország, Erdély, Tőkés László és Orbán Viktor, vagy bármelyik magyar politikus, aki belépett az országba, és arról beszélt valahol, hogy támogatja az erdélyi magyarság jogköveteléseit. Kapóra jött választási kampányok idején, de mindig jól jött akkor is, amikor a magyarság jogait csorbító intézkedéseket akartak meghozni. Örökzöld téma volt huszonöt éven át, ám mégis voltak úgymond "csúcsszezonok", amikor még ádázabban lobbant fel a magyargyűlölet. Ilyen például március 15, mostanában március 10, de a "legkitüntetőbb" figyelmet mindig a bálványosi nyári szabadegyetem kapta, ahol néha látványos barátkozásoknak is tanúi lehettünk, de a román sajtó nagyobbik fele mindig ugyanolyan ádáz ellenségességgel reagált az ott elhangzottakra. A magyar miniszterelnök szombati beszéde is elérte a kívánt hatást. A központi sajtó ironikusan ahhoz a feleséghez hasonlította, aki a városban a barátnőinek mondja el a panaszát, mert otthon senki sem figyel rá. Ezért aztán egy évben egyszer, minden dolgát sutba vetve, elmegy Tusnádra, és néhány barátjával, élükön Tőkés Lászlóval és Németh Zsolttal, beleavatkozik Románia belügyeibe. Ilyenkor aztán szabad a szó, lehet szidni, blamálni, ostorozni őket, amit a "szolgálatos kalapácsújságírók" meg is tesznek, és falkában üvöltve küldenek vissza a pusztába mindenkit, aki nem az ő szájízük szerint beszél. Most sem történt másképp. Egyik "politikai elemző" egyenesen Ceausescuhoz hasonlította a magyar kormányfőt. Egy ismert politikus, egyike a percről percre szaporodó államelnökjelölteknek, arra figyelmeztetett, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítése terén Románia messzemenően tiszteletben tartja az európai szabványokat, az ország regionális átalakítását pedig nem etnikai, hanem kizárólag gazdasági szempontok alapján hajtják végre. Illetve hogy Magyarország geopolitikai törekvéseitől függetlenül a Moszkva–Budapest-tengely sohasem szeli majd át Románia egyetlen régióját sem. Csak néhány példa, még csak nem is a legvehemensebb reakciókból. Talán jobban tennék azok, akik az állam szuverenitását féltik, ha arra figyelnének, hogy közel húszmillió, adóterhektől megnyomorított, energiaáraktól terrorizált ember nem nacionalista szólamokat vár tőlük, hanem azt, hogy bár egy részét betartsák a választási ígéreteiknek. Ez a pszichológia már nem működik. Az árvíz sújtotta, korgó gyomrú egyszerű román nem lesz boldogabb, tudja, mindez populista "etetés", és nem kerül kenyér attól még az asztalra, ha a politikusok Orbán Viktort szidják. Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely) 2014. augusztus 1.Lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen?Sajtótájékoztató az RMDSZ- nél – Nagyon rég nem találkoztunk, tudatosan tartózkodtam attól, hogy sajtótájékoztatót tartsak, mert nem igazán voltak olyan pozitív üzeneteink, amelyekről beszámolhattunk volna a választópolgároknak. Márpedig én teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy manapság, amikor a politikum válságban van, a választóknak pozitív üzenetekre volna szükségük. Az elmúlt hónapokban erre nem volt lehetőségünk. Ma viszont, úgy gondolom, több hónapos egyeztetés után sikerült elérni, hogy nyugodtan elmondhatjuk összegzésképpen: lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen. És nemcsak az RMDSZ-re, nemcsak a magyar politikumra gondolok, hanem a románra is. Ezekkel a szavakkal vezette fel mondandóját tegnap Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, aki Peti Andrással, a szervezet marosvásárhelyi elnökével közösen számolt be az utóbbi időszak pozitív eseményeiről. A továbbiakban azzal a meggyőződéssel nyugtázta a változást, hogy a következőkben is ezt az irányt tudják majd követni, és Marosvásárhelyen, de a megyében is megtalálják hozzá a politikai partnert, könnyebben, mint eddig. Tudatában van annak is, mondta, hogy választási évben vagyunk, amikor a kedélyek sokkal indulatosabbra váltanak, a szavazatszerzési ambíciók felülírják olykor a józan észt is, ennek ellenére reméli, hogy az az együttműködés, amit most sikerült elkezdeniük, nem vált rossz irányt, hiszen olyan szélsőségek fogalmazódnak meg Marosvásárhelyen, Maros megyében, amivel nagyon nehéz bármit is kezdeni politikai vitákban, mint például: lehet-e vagy sem magyar nemzetiségű román állampolgár prefektus, iskolaigazgató vagy közintézmény-vezető. Ennek ellenére azt hiszi, hogy az utóbbi napokban történt változások mégiscsak egy más típusú hangot ütöttek meg, és ennek mentén tudják a következőkben a kérdéseket is eredményesebben megoldani. Marosvásárhely, a jövő városa projekt Peti András elmondta, hogy elindították a Marosvásárhely, a jövő városa kampányprogramot, aminek az apropóját az képezte, hogy Marosvásárhelyen egy új szellemiséget szeretnének meghonosítani, amelyben a különböző nemzetiségek jól érzik magukat. Elsősorban az Unirea líceumot említette, amelyről az elmúlt napokban döntött a városi tanács: létrehozzák a római katolikus főgimnáziumot, másfél millió lejt különítettek el restaurálásra, és jóváhagyták egy hosszú távú bérleti szerződés megkötését, ami lehetővé teszi európai uniós pénzek lehívását. Ugyanakkor elmondta, hogy 36 év után megtörtént a Bolyai sportpályájának a felújítása, a Sportolók utcában, még Bernády idejében épült óvoda teljes felújítása is folyamatban van, illetve Besében az Al. Ioan Cuza iskolához tartozó óvoda és iskola – amelybe nagyrészt roma gyerekek járnak – mellékhelyiségeinek bővítése, korszerűsítése is zajlik. A következő időszak legfontosabb kihívásának a Református Kollégiumhoz tartozó cserealji óvoda közköltségének fedezését, a Református Kollégium Forradalom utca 8. szám alatt található elemi iskolája ügyének a megoldását, illetve a Szabadi úti református egyházközség gyülekezeti házában is működő magyar tannyelvű óvoda problémájának megoldását nevezte. Elmondta, hogy folytatják a magyar utcanévtáblák kihelyezését, a városi tanácsüléseken az anyanyelvhasználat érdekében 180 ezer lejt különítettek el a költségvetésből a fordítógépre, a szinkrontolmácsok kiválasztása folyamatban van. Végül reményét fejezte ki, hogy a Sütő András-szobor ügye is megoldódik. Népújság: Olyan körülmények között, amikor egyesek elképzelhetetlennek tartják, hogy magyar ember betölthesse a kormánybiztosi tisztséget, illetve miután hónapok óta elakadt a magyar prefektus kinevezésének ügye, most, hogy más koalíciós partnert találtak, mi lesz, mi lehet az ügy kimenetele? Annál inkább, hogy a kormányzó PSD megyei elnöke a kezdetektől vehemensen tiltakozott a magyar prefektus gondolata ellen. Brassai Zsombor: – A prefektus ügyében az országos szintű egyezség működik, nem megyei vagy helyi szintű egyezség szabályozza, hogy lesz vagy nem lesz magyar prefektus. Többször elmondtuk, megismétlem, hogy Nagy András személyében mi megtaláltuk a legmegfelelőbb jelöltet, aki betölthetné ennek a megyének a kormánymegbízotti tisztségét. Ragaszkodunk ahhoz, hogy kinevezzék. De, mint korábban is hangsúlyoztam, az RMDSZ legfontosabb partnere a magyar választópolgár, és a magyar választópolgárok, magyar közösségek érdekeit tartjuk szem előtt. Amennyiben ezeket az érdekeket valamilyen más egyezség vagy valamiféle más alku jobban szolgálja, természetesen hajlandók vagyunk újragondolni ezt a kérdést. Egyelőre ott tartunk, hogy nekünk van egy, véleményünk szerint megfelelő jelöltünk, és várjuk a PSD részéről elképzelésünk teljesítését vagy esetleg a kérdés újratárgyalását. Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely) 2014. augusztus 2.Magyar alprefektust neveztek ki Maros megyébeA csütörtök délutáni kormányülésen határozott a kabinet arról, hogy Maros megyébe magyar alprefektust neveznek ki. Délelőtt az RMDSZ megyei és vásárhelyi elnöke közös sajtótájékoztatóján a megyei elnök még arról beszélt, hogy a Maros megyei magyar prefektus ügyében az országos szintű egyezség működik, illetve, az RMDSZ Nagy Andrást találta a legmegfelelőbb jelöltnek, és ragaszkodnak ahhoz, hogy kinevezzék. – Mi a véleménye erről a 180 fokos fordulatról? – kérdeztük Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét. – A sajtótájékoztató óta volt Bukarestben egy koalíciós tárgyalás, illetve azt követően egy kormányülés, ahol ismét felmerült a Maros megyei prefektusi tisztség kérdése. A jól ismert okok miatt a megyei Szociáldemokrata Párt vezetői mereven elzárkóztak ettől a lehetőségtől, illetőleg attól, hogy magyar nemzetiségű személy töltse be a tisztséget. Ez számunkra, egy más megközelítésben, alkulehetőséget teremtett. És mint ahogy már sokszor hangsúlyoztam: nekünk elsősorban a magyar közösség és a magyar érdekek a partnereink, ennek mentén döntöttünk úgy csütörtökön délután, hogy belemegyünk a cserébe: Hargita megye kapja meg a magyar prefektust, Maros megyébe pedig magyar alprefektust nevezzenek ki. Ez meg is történt, Nagy Zsigmond nyárádszeredai jegyzőt javasoltuk, illetve fogadta el a kormány és nevezte ki a csütörtök esti kormányülésen. – Nyilván magától értetődő a kérdés, hogy mi az alku ára? – Gondolom, sem az újságíró, sem az olvasó nem csodálkozik azon, ha óvatosabban fogalmazok ebben a vonatkozásban. Nyilvánvaló, az egyik legfontosabb kihívás, ami a magyar érdekvédelmet illeti, az a magyar oktatás ügye. Maros megyében különösképpen fontos kérdés ez, hiszen Marosvásárhelyen is vannak olyan megoldatlan oktatásügyi kérdések, amelyek régóta váratnak magukra, de a szórványvidéken is vannak problémák. Mi ezeket tartjuk szem előtt, illetőleg a helyi Szociáldemokrata Párttal ezekben a kérdésekben igyekszünk eredményes tárgyalásokat folytatni. Gondolok itt arra, hogy például Marosvásárhelyen van 38 oktatási intézmény, ebből mindössze ötben töltünk be vezetői pozíciót. De gondolok arra is, hogy Dicsőszentmárton környékén hosszú évek óta a térségi magyar közösség igyekszik magyar iskolaközpontot létrehozni, illetőleg a magyar önálló iskola révén a magyar oktatást hosszú távon szavatolni, és folytathatnám a sort. Azt gondolom, hogy amennyiben a Szociáldemokrata Párttal ebben a kérdésben tovább tudunk lépni, akkor megérte ezt az alkut megkötni. – Ez így jól hangzik, de a legutóbbi városi tanácsülésen, a római katolikus főgimnázium létrehozásának legvehemensebb ellenzője, a két – azóta már menesztett – liberális tanácsos mellett, éppen a Szociáldemokrata Párt tanácsosa volt. Ezek nem sok jót ígérnek, számolni kell ezzel a jövőbeni egyezségek során. – Ezzel számolnunk kell, ilyen aberrációk voltak és valószínűleg lesznek. Ezzel együtt azt gondolom, hogy mégiscsak a megegyezést kell keresnünk, mert egy olyan patthelyzet, hogy van ugyan egy nekünk ígért prefektusi tisztség, és még sincs prefektus Maros megyében hónapok óta, sem román, sem magyar, semmivel sem visz előbbre. Tény, zavaró, hogy a partner soraiban vannak olyanok, akik xenofób módon velünk szembefordulnak. Sajnos, a megyei szervezet elnöke is óvatlanul megfogalmazta nem egyszer, hogy nem tud magyart elképzelni a kormánybiztosi tisztségben, de ezzel együtt azt gondolom, mégiscsak az alku művészetének lehetőségével élve előbbre jutunk, ha egyezkedünk. Semmivel sem lennénk előbbre, ha makacsul tartanánk magunkat egy olyan egyezményhez, ami kivitelezhetetlen. Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
