Frunda György cáfolta a sajtóban megjelent hírt, miszerint az RMDSZ kész lenne a Magyar Polgári Szövetséggel tárgyalóasztalhoz ülni. Frunda hangoztatta, az RMDSZ az egyedüli törvényes képviselet Romániában, amely eredményesen képviselte a magyarság érdekeit és értékeit, és ezentúl is ezt fogja tenni. /Antal Erika: Nem tárgyalnak az MPSZ-szel. = Krónika (Kolozsvár), jan.16./
2004. január 19.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke kifejtette: a szövetség nem híve a kizárásoknak, ő azonban erkölcsi kérdésnek tartja, hogy a helyhatósági választásokon részt vevő MPSZ-jelöltek lemondjanak az RMDSZ-ben betöltött tisztségeikről. Szász Jenő leszögezte, továbbra is nyitott RMDSZ-szel a párbeszédre. "A legjobb állásfoglalás az, amelyet eredetileg Frunda György szenátor fogalmazott meg, hogy Marosvásárhelyen kész tárgyalni az MPSZ-szel. Sajnos utólag, Markó Béla RMDSZ-elnök hatására támadni kezdett bennünket", mondta Szász. Elmondta: ha Markó Béla felelős politikusnak tartja magát, nem engedheti meg magának, hogy kijelentse: nem ül le tárgyalni Tőkés Lászlóval vagy Szász Jenővel, mivel "nem képviselheti a magyar közösséget az, aki nem hajlandó tárgyalni egy másik magyarral". /Le kell mondaniuk RMDSZ-tisztségeikről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./
2004. január 19.
A sajtóban megjelent, hogy Frunda György szenátor a marosvásárhelyi magyar polgármester-jelölés kapcsán úgy vélekedett: az RMDSZ nyitott a párbeszédre a Magyar Polgári Szövetséggel, de kizár minden megállapodást, a Kis Kálmán-féle Romániai Magyar Szabad Demokrata Szövetséggel (RMSZSZ), melyet kullancspártnak nevezett. A hír kapcsán Kis Kálmán, RMSZSZ elnöke kijelentette: ha a Magyar Szabad Demokrata Szövetség „kullancspárt", akkor Frunda György a főkullancs, mert 1990-ben, még mielőtt átnyergelt volna az RMDSZ-re, eredetileg az RMSZSZ elődjeként ismert Romániai Magyar Független Párt jelöltjeként jutott a közös listán a parlamentbe. Frunda György viszont leszögezte, hogy nem volt soha más alakulatnak tagja, mint az RMDSZ-é. /Bögözi Attila: Kullancs és környéke avagy tiszta vizet a pohárba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./
2004. január 30.
Noha törvény írja elő a közpénzeket kezelő intézmények tájékoztatási kötelezettségét, tovább tart a titkolózás a Communitas Alapítványnál. Az alapítvány immár negyedik éve kezeli a romániai magyarság számára nyújtott bukaresti költségvetési támogatást, ám azt is csak sejteni lehet, hogy kuratóriuma az RMDSZ vezérkarával azonos. A Krónika adatai szerint a Communitas által kezelt támogatási összeg egyre nőtt, ennek azonban évről évre kisebb hányadát osztották nyilvános pályázaton. Kurátorai a 2004-es évben 50 milliárd lej sorsáról döntenek. A közérdekű információkhoz való hozzáférést biztosító törvényre hivatkozva a Krónika hivatalos formában volt kénytelen információkat kérni az RMDSZ Ügyvezető Elnökségétől és a Communitas Alapítvány titkárságától az alapítvány működésére, gazdálkodására vonatkozóan. A hivatalos fellépést az tette szükségessé, hogy az alapítvány titkárságától korábban még a kuratórium összetételét sem sikerült megtudni. A törvény előírja, hogy a hasonló intézmények kötelesek évente beszámolni tevékenységükről, ezt a Communitas Alapítvány eddig csak egy esetben tette meg, a 2002 októberében bemutatott adatok is csak részben nyújtanak eligazítást a pénzek elköltéséről. A Krónika megkérdezte, hogy melyek voltak azok a keretösszegek, amelyeket 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban nyilvános pályázatokon osztott ki az alapítvány, mire ment el a támogatás nem nyilvánosan kiosztott része, és mennyit költött az alapítvány ebben az időszakban a saját működésére. Farkas András, az alapítvány irodavezetője az újság munkatársát Takács Csabához irányította, az RMDSZ ügyvezető elnöke viszont azt mondta, az alapítványi irodában adnak tájékoztatást. Az irodavezető drótpostán átküldött levélből azonban lényegében nem kaptak választ kérdésükre. A pénzügyminisztériumi adatbázisból az alapítványnak csak az 1999-es és a 2000-es mérlegét lehet lehívni. A Transindex internetes újság Disputa fórumán 2002 tavaszán-nyarán lángolt fel az alapítvány rejtelmeit kutató jeligés levelezés, melyből a Krónika 2002. augusztus 10-én közölt összeállítást. Akkor Takács Csaba vállalta, hogy a következő ülésen részletes tájékoztatást nyújt az alapítvány pénzügyeiről. E következő ülésre 2002. október 26-án került sor. Az ülésen Frunda György SZKT-elnök eredetileg öt percet engedélyezett a Communitas pénzügyeiről szóló fejezetet megtárgyalására, Takács Csaba ügyvezető elnök ezt az időt is főleg arra szánta, hogy elmondja, miért döntöttek korábban úgy, hogy nem válaszolnak az itt-ott megjelent gyanúsítgatásokra. Az összegző adatokat tartalmazó jelentést az ügyvezető elnök csak a hozzászólások után olvasta fel. Az SZKT és a SZET 2002. októberi ülésén felolvasott háromoldalas jelentés máig az egyetlen dokumentum, amelyben az RMDSZ vezetősége beszámolt a magyar közösség előtt arról, hogy mire is ment a magyarságnak szánt román költségvetési támogatás. 1997-től már az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) kellett megjelölnie a pénz kezelőjeként, mert különben elestek volna a politikai alakulatként kapott támogatástól. A dokumentum szerint az EMKE maga kérte a pénzosztás feladatának átadását. Az RMDSZ az 1998. márc. 30-án bejegyzett Communitas Alapítványt nevesítette a Kisebbségi Tanács soros ülésén. Azóta a Communitas kizárólag a román költségvetésből származó pénzalapokkal gazdálkodik. A sajtó, a könyvkiadási, a művelődési, az ifjúsági és a szórvány szaktestület mellett egy ösztöndíjakat megítélő szaktestület is alakult. Míg 2001-ben a kilencvenmilliárdos keretből a magyarságnak 13,385 milliárd jutott, a 2004-es költségvetési törvényben a keretösszeg 240 milliárdra, a magyarság részesedése pedig – a kormány jóváhagyására váró tervezet szerint – 50 milliárdra emelkedett. Az RMDSZ vezetői korábban 2003 őszére ígérték annak az internetes honlapnak a létrehozását, melyen bárki tájékozódhat a támogatottakról és a számukra megítélt összegszerű támogatásokról. Év Össz támogatási Ebből a romániai A keretösszeg Nyílt pályázaton A teljes összeg keret magyarságnak jutott százaléka kiosztott összeg százaléka (milliárd lej) (milliárd lej) (milliárd lej) 2001 90 13,385 14,87 5,78 43,18 2002 126,498 18,612 14,71 6,4* 34,38 2003 190 37,3 19,63 10,1* 27,07 2004 240 50 20,83*-al jelölték a becsült, illetve számított adatokat /Gazda Árpád: Tovább tart a titkolózás a magyar közösség támogatásait kezelő Communitas Alapítványnál. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./
2004. január 31.
Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című esszéje jó néhány sajtóorgánumban megjelent, sőt a Máért ülésén való megvitatásra is javasolták. Kincses Előd hozzászólását úgy kezdte, hogy esszének álcázott politikai vitairattal nehéz vitatkozni. Markó a trianoni békediktátumot, külső, nagyhatalmi döntést gyakorlatilag kizárólag belpolitikai okokkal magyarázott. Valójában az Osztrák-Magyar Monarchia szétverésének fő oka a győztes hatalmak politikai vezetőinek bosszúvágya és politikai vaksága volt. A békediktátumokkal sikerült is nekik Európára szabadítaniuk a fasizmust és a kommunizmust, a második világháborúról nem is beszélve. Markó Béla szerint a „határon túli közösségek felelős vezetői (…) lépésről lépésre kialakították azt a konszenzust, amelyre épülhetne a jövő: politikai egység, partneri viszony a többség képviselőivel, minél szélesebb önkormányzatiság, növekvő gazdasági erő, bővülő anyanyelvű művelődési és oktatási intézményrendszer, részvétel a közös döntések meghozatalában és önálló döntési jog a csakis minket érintő kérdésekben. Egyszóval: kulturális és közigazgatási autonómia”. A romániai magyarok jól tudják, az egység a Neptun-üggyel bomlott meg, még 1993-ban. Három prominens RMDSZ-es politikus (Frunda György jelenlegi SZKT-elnök, Borbély László jelenlegi alelnök és Tokay György volt kisebbségügyi miniszter) a fekete-tengeri Neptun-fürdőn szövetségi felhatalmazás nélkül az akkori román hatalommal titkos tárgyalásokat folytatott, amelyekről a romániai magyar képviselet csak az amerikai sajtóból értesült. Ez a partizánakció óriási felháborodást váltott ki az akkor még valódi döntési pozícióban levő RMDSZ miniparlamentjében, és Tőkés László javaslatára a szövetség elmarasztalta a három titkos tárgyalót. Azóta folyt a neptunosok és antineptunosok iszapbirkózása, amely a 2003. februári szatmári RMDSZ-kongresszuson az előbbiek kiütéses győzelmével, a ma is nagy népszerűségnek örvendő tiszteletbeli elnök eltávolításával, a monolitikus egység megteremtésével ért véget, szögezte le Kincses Előd. Az autonómia bekerült az RMDSZ programjába, és a parlamenti képviselet 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály-templomban esküvel erősítette meg elkötelezettségét. Az RMDSZ vezetősége azonban az autonómiaigényt sohasem kommunikálta a román vezetésnek. Iliescu elnök megállapította, hogy a székelyföldi autonómiatervezet alkotmánysértő. Valójában a tervezetet európai normák szerint fogalmazták meg, 11 működő nyugat-európai autonómiastruktúra ismeretében. Az állami magyar egyetemet nem sikerült visszaállítani, van helyette a magyar kormány által, a magyar adófizetők pénzéből létrehozott és fenntartott Sapientia Egyetem. Köztudott, az RMDSZ csúcsvezetősége kezdetben nem ismerte fel a Sapientia jelentőségét. Gáncsoskodásaira az EMTE-Sapientia alapító rektora, néhai Tonk Sándor professzor végrendeletében utalt. Kincses hangsúlyozta: a tizenegy éve fennálló romániai megosztottságot nemlétezőnek tekinteni és azt állítani, hogy az friss anyaországi exporttermék, diagnózisnak elhibázott. Markó szövetségi elnök legitimitása azért vitatható, mivel az utolsó előtti kongresszus elhatározta, hogy a következő kongresszust csak egy általános, közvetlen és titkos választással kialakított Szövetségi Képviselők Tanácsa hívhatja össze. Ezt a választást nem tartották meg, ezért a szatmári kongresszus összehívása alapszabály-ellenesen történt, ennek következtében határozatainak érvényessége jogilag megkérdőjelezhető. /Kincses Előd (A szerző marosvásárhelyi jogász.): Esszé és valóság: a magyar–magyar összefogás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 31./
2004. február 5.
Romániai küldöttség utazott Brüsszelbe, február 3-án, hogy lobbizzon Románia uniós integrációjának érdekében. Frunda György RMDSZ-szenátor mellett, Calin Popescu Tariceanu, az NLP alelnöke és Viorel Hrebenciuc, a képviselőház alelnöke látogatott Brüsszelbe, annak kapcsán, hogy Arie Ooslander módosító javaslatot terjesztett az Európai Unió parlamentje elé, kérve Románia csatlakozásának felfüggesztését, a jogállamiság hiányaira és az országban uralkodó korrupcióra hivatkozva. Frunda György szenátor és Arie Ooslander találkozóján az európai uniós képviselő elmagyarázta, nem Románia csatlakozásának, hanem a jelenlegi felzárkózási folyamatnak a felfüggesztését kéri. Frunda György szenátor szerint amióta Romániát felvették az Európa Tanácsba, sokkal inkább teljesítette a tanács által támasztott feltételeket, például rendezte a tulajdonjogokat, eltörölte a halálbüntetést és a homoszexualitás büntetését, továbbá részben teljesítette a kisebbségi jogokat, az anyanyelvhasználathoz való jogot, és lépéseket tett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásában is. /Lobbi az EU-csatlakozás felfüggesztése ellen. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./
2004. február 6.
Frunda György Brüsszelből visszatért egynapos jószolgálati küldetéséből. Sokan még azt a kérdést is feltették az ad hoc parlamenti bizottságnak, hogy vajon nem esett-e a kormánypárt csapdájába, s jó szándékkal ugyan, nem éppen annak kétkulacsos politikáját szolgálta-e diplomáciai lépésével? Liberális szenátor társa azzal próbálta kivédeni a vádat, hogy ő a román nemzet érdekeit szolgálja, Frunda pedig azt nyilatkozta, hogy az erdélyi magyarságért vállalta e missziót. “Adrian Nastase miniszterelnök felbujtására eljött az Európai Parlamentbe néhány román politikus. Körüljárták az épületet, tárgyaltak, vagy megpróbáltak találkozni különböző EU-képviselőkkel. Számomra ez nagyon szokatlannak tűnt” – mondta Emma Nicholson bárónő. /Kilin Sándor: Feketelistán. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./
2004. február 13.
Február 12-én tárgyalta az Alkotmánybíróság kilenctagú tanácsa a Nagy-Románia Párt kontra RMDSZ ügyet, és ellenvélemény, ill. tartózkodás nélkül utasította el az NRP keresetét, miszerint a párttörvény kisebbségi szervezetekre vonatkozó cikkelyei alkotmányellenesek, következésképpen be kell tiltani az RMDSZ-t. A szövetség jogi képviselője, Frunda György szenátor elmondta, hogy a PRM képviselője nem jelent meg a tárgyaláson, de a kormány írásos véleményezésében ellenezte az alkotmányos kifogást, ugyanezen az állásponton volt az ombudsman és az ügyészség is. Több mint két évvel ezelőtt a Nagy-Románia Párt beperelte az RMDSZ-t, és kérte, hogy helyezze törvényen kívül az RMDSZ-t. Frunda György a tárgyaláson kifogásolta a PRM azon jogát, hogy beperelje az RMDSZ-t, mivel az alkotmány megengedi a nemzeti kisebbségi érdekvédelmi szövetségeknek, hogy politikai alakulatokként részt vegyenek a választásokon és a politikai életben. /Mózes Edith: Pert nyert az RMDSZ a Nagy-Románia Párttal szemben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 13./
2004. február 18.
Kiss Kálmán, a Romániai Magyar Szabadelvű Szövetség elnöke a vele készült interjúban kijelentette: nem hajlandó kompromisszumot kötni az RMDSZ-szel. Az újságíró megjegyezte, Kiss párjáról a 2000-es választások óta alig lehetett hallani. Kiss ezt a pénzhiánnyal indokolta. Kiss szerint az MPSZ alig különbözik az RMDSZ-től. Ugyanolyan diktatúra van ott is, mint az RMDSZ-ben: akinek például nem tetszik a Csapó-féle autonómiatervezet, továbbállhat. Az újságíró felvetette, hogy Kiss pártjának egyetlen köztiszteletnek örvendő, ismert személyiség sincs. Kiss erre is tudott válaszolni: amint valaki hozzájuk csapódna, az RMDSZ kiveti rá a hálóját. Kiss kitartott amellett hogy Frunda György az ő pártjának tagja volt, és azt, hogy 1990-ben bekerült a parlamentbe, nekik köszönheti. Nem sokkal a választások után Frunda hátat fordított a pártnak. Szucher Ervin újságíró emlékeztetett: ezelőtt négy évvel Marosvásárhely magyarsága – többek között –z Kissék 700 szavazatot szerző jelöltje miatt veszítette el a választásokat. Kiss szerint helyes volt a lépésük, Dorin Florea nem tökéletes polgármester, de sokkal többet tett az RMDSZ eddigi összes városvezetőinél. Amennyiben Dorin Florea a második fordulóban az RMDSZ jelöltjével kerül szembe, akkor őt támogatják. /Szucher Ervin: „Az RMDSZ-szel semmi esetre sem!” = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 18.
Az idén húsz fiatal alkotónak biztosít havi négymillió lejes ösztöndíjat a Communitas Alapítvány. A 35 év alatti képzőművészek, zenészek, színészek, írók, költők március 22-ig pályázhatnak a támogatásra. A pályázatokat a Markó Béla RMDSZ-elnök által vezetett szaktestület bírálja el, melynek döntéseit a szintén Markó Béla által vezetett kuratórium hagyja jóvá. A támogatást abból az 50 milliárd lejes keretből folyósítja az alapítvány, amelyet a román költségvetés az erdélyi magyar közösség szervezeteinek és kulturális életének támogatására különített el a 2004-es évre. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, a Communitas Alapítvány alelnöke a Krónika kérdésére természetesnek tartotta, hogy az alapítvány az RMDSZ-szel közösen hirdette meg idei pályázatait. Takács Csaba elmondta: „ebben az évben is komoly RMDSZ-erőfeszítések eredményeként alakultak ki a költségvetés kisebbségi keretei”. Megjegyezte, a Krónika által 20 nappal ezelőtt írásban feltett kérdések egy részére az alapítvány bírósági bejegyzésének az áttanulmányozásával kaphattak volna választ. Sérelmezte, hogy a Krónika jan. 30-i számában közölt, a Communitas titkolózásáról szóló íráskban nem tükrözték objektíven a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) 2002. október 26-i együttes ülésének történéseit. Az említett ülésen ugyanis Takács Csaba nehezményezte, hogy az ülésvezető Frunda György csak öt percet engedélyezett a jelentés felolvasására. Noha az alapítvány még mindig nem adott választ a támogatások elosztására vonatkozó kérdésre, felkerült az RMDSZ honlapjára a már említett 2002. októberi Takács-beszámoló, és a 2003-as év első felének egyes adatait tartalmazó beszámoló. Ebből kiderül, az alapítvány sajtószaktestülete közel 3 milliárd lej elosztásáról döntött; a 182 pályázó közül 118-at részesített támogatásban. Az ifjúsági szaktestület egymilliárdot meghaladó keretének mintegy 70 százalékát a képzésekre, ifjúsági klubok és teleházak programjaira, valamint felmérésekre, szimpóziumokra ítélte meg. A közel két és fél milliárdos művelődési keretből a szaktestület 878 milliót hagyományőrző rendezvényekre fordított, a hivatásos művészeti rendezvények támogatására 375 milliót ítélt meg. Az 1,1 milliárdos szórványkeret legnagyobb tételei (400-400 millió lej) a magyar házak programjaihoz, illetve a közösségépítési és kistérségi programokhoz kerültek. Az összefoglaló táblázat a Communitas tavalyi 37,3 milliárd lejes keretéből 8,9 milliárd lejről ad vázlatos tájékoztatást. Az alapítvány által kezelt pénzösszeg 2001 óta egyre nőtt, a keretnek azonban egyre kisebb hányadát osztották el a sajtóban meghirdetett nyilvános pályázatokon. /Gazda Árpád: Tovább tart az alapítványi titkolózás. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2004. február 23.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) február 21-én Marosvásárhelyen tartotta együttes ülését. – Választások évében vagyunk, eddig sem szavaztunk, hanem választottunk, és idén is választanunk kell – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök politikai helyzetelemzésében. Nyitott, befogadó és demokratikus RMDSZ viheti tovább a romániai magyarság politikai egységét. „Be kell bizonyítani, hogy az RMDSZ-ben mindenki megméretkezhet, és aki mégis ellenlistát, ellenszervezetet tervez, csak rombolni akar”, mutatott rá Markó, egyben felhívást intézve a romániai magyarság jogaiért dolgozni akaró minden magyarhoz, hogy vegyenek részt az előválasztásokon. „Leülünk, tárgyalunk, egyeztetünk, konzultálunk természetesen, de csak az egységes RMDSZ-en belül. Az ajtókat minél tágabbra nyitva, de a közös épületet megtartva! Ez a mi ajánlatunk!” Nem lehet az RMDSZ biztosította erkölcsi-politikai-pénzügyi-logisztikai hátérrel egy másik politikai szervezet talpra állításán buzgólkodni. Kifejtette: valószínűleg együtt kell működni ezekben a hónapokban is a Szociáldemokrata Párttal (SZDP). Magyarországtól elvárják, hogy egy közös nemzetpolitika kialakítására törekedve próbálja meg egyformán szeretni határon túli nemzettársait, és a támogatási összegeket ne csökkentse. Frunda György szenátor szerint a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a polgári körök az RMDSZ ellen akarnak fellépni, amelyet minden szempontból elfogadhatatlannak tart, ezért azt javasolta: mindenkit, aki gyengíti az RMDSZ-t, ki kell zárni a szövetségből. Az idei évre kötendő kormánypárti megállapodásról Frunda kijelentette, ha az SZDP nem teljesíti két vállalt kötelezettségét, a két magyar kar létrehozását a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) és az aradi Szabadság-szobor ügyének a rendezését, akkor nem lehet szó újabb megállapodás létrejöttéről. Az RMDSZ-küldöttek nyilatkozatot fogadtak el az EP külügyi bizottságának Romániáról szóló jelentéséről. Eszerint az RMDSZ elengedhetetlennek tartja Románia mielőbbi csatlakozását az EU-hoz. /Papp Annamária: Nyitott ajtókat közös épületben! Az SZKT elfogadta az RMDSZ helyhatósági választási programját. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./ A vita során előbb a frakciók nevében szóltak hozzá a szövetségi képviselők. Lakatos Péter (Partium Frakció) azt kifogásolta, hogy egyes RMDSZ-es parlamenti képviselők az MPSZ polgármester-jelöltjei. Kónya Hamar Sándor (Polgári Centrum Frakció) szerint az autonómiáról sokkal többet kell beszélni. Puskás Bálint (Kereszténydemokrata Frakció): valakikkel együtt kell működni, mint ahogy a parlamenti sikerek érdekében ezt meg is tette a szövetség. De meg kell követelni a partnertől az együttműködési feltételek betartását. Szabó Ödön (Új Erő Frakció) azt a nagyváradi újságírót támadta, aki kezdetben az erdélyi magyarságot szolgálta, ezután pedig egy román vállalkozói kör által indítandó lapot fog vezetni. Winkler Gyula (Szórvány Frakció) szintén ez eredményeket sorolta, mondván, hogy a román önkormányzati képviselőkkel való együttműködés vezetett azokhoz. Eckstein Kovács Péter (Szabadelvű Kör) sérelmezte, hogy kevés szó esett az elnöki tájékoztatásban az idén kérdésessé vált protokollumról. Borbély László (Novum Forum Frakció) igen sértőnek minősítette azt, hogy a belső ellenzék szerint a csúcsvezetőség „árulja a hazai magyarság jogait". Visszautasította Tőkés Lászlónak (aki nem volt jelen az SZKT-n) azt a felvetését, miszerint az RMDSZ manipulálta az Európai Néppártot a FIDESZ ellen. Frunda György az idei protokollumot attól tette függővé, hogy meglesz-e Kolozsváron a két magyar egyetemi kar, viszont szerinte az aradi szoborügyet „nem kell elsietni". Takács Csaba ügyvezető elnök nem értett egyet ezúttal Frunda Györggyel a kizárásokat illetően. Varga Attila úgy vélte: az ellenzék autonómia statútumai „dilettáns munkák, steril szellemi környezetben születtek. Nem ér semmit egy program, ha nem lehet politikai cselekvéssé változtatni". Vekov Károly szerint szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy létrejött az RMDSZ alternatívája, evidencia az a másik szervezet, amely szintén az erdélyi magyarság érdekeit jeleníti meg. Benedek Imre doktor az egészségügy siralmas helyzetét ecsetelte. Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke a mezőgazdaság súlyos gondjaira figyelmeztetett, Bakk László az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform közleményét ismertette, melyben követelik a három szintű autonómia megvalósulását, valamint azt, hogy a romániai magyarság nemzeti közösségként határozza meg magát; kérik: rehabilitálják az 1989-es események elítéltjeit; az EU-csatlakozás előtt valósuljon meg a reprivatizáció; tiltakoznak ugyanakkor a Székelyföld elrománosítása és gazdasági diszkriminálása ellen. /Máthé Éva: A helyhatósági választás volt a tét az SZKT-n. „Két jelölt kevesebb, mint egy jelölt!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2004. február 23.
A Demokrata Párt felsőházi frakciója megszűnt, és ezzel együtt a csoport összes tisztségei is. Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ február 19-i bukaresti sajtóértekezletén Puskás Bálintot a szenátus alelnökeként mutathatta be. A kormánypárt azt kérte, hogy a mostani ülésszakon az RMDSZ nyerje el ezt a funkciót. A szavazásnál az RMDSZ elnyerte az alelnöki tisztséget, Frunda György pedig az emberjogi, kisebbségvédelmi bizottság elnöke lett. /Béres Katalin: Puskás Bálint – szenátusi alelnök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2004. február 24.
A hatályos törvények értelmében csak rendkívüli fellebbezés révén lehetne rehabilitálni a háborús bűnökkel vádolt, 1946-ban halálra ítélt Wass Albertet – jelentette ki Frunda György RMDSZ-szenátor. Korábban a Wass-család az ügyvéd-szenátort kérte fel, hogy indítsa el a rehabilitációs folyamatot, amely azonban elakadt. Frunda felidézte: Wass Albertet 1946-ban halálra ítélte a kolozsvári népbíróság. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak a kivégzését. A vádlott nem volt jelen az ellene lefolytatott bírósági eljáráson, időközben ugyanis Németországba, onnan pedig az Egyesült Államokba menekült. Ott tisztázta magát, majd az amerikai hadsereg tisztjeként is szolgált. Amerikában halt meg kilencvenéves korában. Frunda emlékeztetett rá, hogy a kommunista kormány a hetvenes években kérte a kiadatását, hogy végrehajthassa a büntetést. Az amerikai kormány azonban az addigra lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapította: az egykori ítélet alapjául szolgáló vádak nem felelnek meg a valóságnak, ezért nem is adta ki az írót. Amikor a román kormány másodszor is kérte a kiadatást, újból elutasításra talált. Néhány évvel ezelőtt a kormány rendeletet adott ki, amely tiltja, hogy háborús bűnösöknek szobrot emeljenek. Ennek alapján rendelték el a Maros megyei Holtmaroson és Szászrégenben Wass Albert szobrainak eltávolítását. Erről az egyik helyen a református, a másikon pedig a katolikus plébánosnak kellett gondoskodnia, mindkettőjüket beidézték az ügyészségre. Frunda bizonyítékot talált arra, hogy a bűncselekmény napjaiban Wass Albert nem volt abban a faluban, ahol a kivégzések történtek, így nem lehetett képes arra buzdítani a honvédséget, hogy kivégezzék az embereket. /Wass Albert jogi és politikai kálváriája. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./
2004. március 2.
Nemrég a világ különböző pontjain fiatalok maratoni felolvasónapot szerveztek Wass Albert műveiből. Céljuk az író műveinek népszerűsítése mellett az volt, hogy bekerüljenek a Rekordok Könyvébe. Sikerült felállítani az új Guinness-rekordot, majd a megyei rendőrparancsnok háborús bűnös népszerűsítése címén hat hónaptól akár öt évig terjedő börtönbüntetést is kilátásba helyezett. Frunda Györgyöt, a Wass család ügyvédjét megkereste a fiatalok egy része, segítségét kérve. A szenátor márc. 1-jén interpellált a szenátusban a szervezők zaklatása, megfélemlítése ellen. A parlamentben előzőleg Adrian Paunescu többször interpellált Wass Albert ellen, a sajtóban is cikkeztek róla. Frunda György leszögezte, Wass Albert nem háborús bűnös, még ha el is ítélték. A kolozsvári népbíróság 1946 januárjában az édesapjával együtt halálra ítélte, azzal a váddal, hogy felbujtották a honvédegység parancsnokát, hogy két faluban, Szentgotthárdon és Cegében kivégezzenek hat embert, négy románt és két zsidót. A per alatt sem Wass Albertet, sem az apját nem idézték be. Ők akkor már Németországban voltak, majd Amerikába telepedtek ki. Abban az időszakban, amikor a kivégzésre való uszítással vádolták, Wass Albert Szászrégenben volt. Erről amerikai emigránsok, amerikai bíróságok előtt tanúvallomást tettek. Sőt, a Wass család feljelentést tett a kivégzést elrendelő honvédtiszt ellen. Mindezek birtokában Frunda semmisségi panaszt nyújtott be Románia főügyészéhez. A román akadémia is elismerte Wass Albert írói nagyságát. /Mózes Edith: Frunda György: Ne zaklassák a gyerekeket! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./
2004. március 2.
Csíki Sándor tanácsos, volt RMDSZ-elnök úgy érzi: az RMDSZ csúcsvezetése cserbenhagyta a nyárádszeredai tanácsot az ortodox egyházzal vívott harcában. Köztudott, hogy Frunda György RMDSZ-es szenátor a nyárádszeredaik felkérésére nem vállalta a város védelmét ebben a sorsdöntő ügyben. A napokban szólította fel a nyárádszeredai polgármesteri hivatalt a prefektúra, hogy március elsejéig adja át a főtér felső részét a helybéli ortodox egyháznak. 1933-ban a román hatalom nyomására Nyárádszereda piacterének egy részét átadták a görögkeleti egyháznak, amit a település vezetése már 1940-ben megpróbált visszavenni. Sajnos ez akkor nem sikerült, és később a kommunista hatalom meg is szüntette a görögkeletiekét, akik mai napig nem igényelték ezt a jogtalanul kapott földet. Az ortodox egyház azonban erre a területre akar templomot építeni, miután gyanús körülmények között papírt szerzett a helyre. A piactér azonban tisztázatlan módon került a román egyházak birtokába, ezért a helyiek szerint az a szeredai közösség jogos tulajdona. A Magyar Polgári Szövetség nyárádszeredai szervezője, Csíki Sándor felkér minden romániai magyar politikust, függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll, segítsen a nyárádszeredaiaknak visszaszerezni piacterük eltulajdonított részét. /SZ. L.: Újból támadnak az ortodoxok Nyárádszeredában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 2./
2004. március 4.
Márc. 1-jén a szenátusban újból „napirendre került" Wass Albert ügye a politikai nyilatkozatok rendjén, csaknem egy óra hosszat. Az elindító Frunda György volt, aki megelégelte egyes szenátorok befeketítő törekvéseit, vádjait. Frunda György politikai nyilatkozatában félórás beszédet tartani Wass Albert védelmében és állást foglalt írói nagysága mellett. Szerinte nem volt példa és ezért bekerült a rekordok könyvébe: magyar ifjak hitet tettek Was Albert írói nagysága előtt, amikor műveiből február 21–22-én egyvégtében, megszakítás nélkül felolvasást tartottak világszerte. A fiatalok ellen egy bizonyos párt feljelentést tett, miszerint lábbal tiporták a kormányrendeletet, amely megtiltja fasiszta, rasszista, xenofób szervezetek működését, szimbólumaik használatát. Frunda összefoglalta a Wass-ügy történetét, kiemelve mindazokat a mozzanatokat, amelyek megkérdőjelezik a halálos ítélet érvényességét /Wass Albert nem is tartózkodott a helyszínen/. Frunda kitért Wass Albert szépirodalmi munkásságára is, mondván, ezek valós értékekkel gazdagították Románia kultúráját. Ezután Adrian Paunescu lépett a mikrofonhoz, valóságos előadást tartott, és „tiszta véletlenül" kezeügyében voltak idézetek. Például Vekov Károly képviselő nyilatkozata. Adrian Paunescu alantas támadást intézett Wass Albert fiai ellen, mondván, hogy lehet, sok pénzt szerezni, de ez nem jelenti azt, hogy egy ország, egy kultúra, egy kisebbség torkán le lehetne nyomni egy háborús bűnöst. Föltette a kérdést: vajon lehetséges-e, hogy egy szenátor perújrafelvételt kérjen egy olyan ítéletben, amelyben a román igazságszolgáltatás már döntött, és más megoldást kérjen? Paunescu után George Pruteanu is úgy érezte, meg kell nyilatkoznia. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Wass Albert újból téma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2004. március 10.
Indulatokat keltett márc. 8-án a szenátusban a Magyar Nemzet publicistája, Bayer Zsolt kitiltásának ügye. Sógor Csaba szenátor politikai nyilatkozatában törvényszegőnek nevezte az eljárást. Adrian Paunescu kormánypárti szenátor indulatos válaszára Markó Béla és Frunda György viszontválasza következett. A határrendőrség márc. 2-i közleménye szerint febr. 28-án Bayer Zsolt magyar állampolgár megjelent a borsi határátkelőhelyen, mikor a határrendészek az „illetékes szervek kérésére" tiltották meg a belépést Románia területére Bayer Zsoltnak, tekintettel arra, hogy az illető cselekedetei „érinthetik" az ország területi épségét, veszélyeztethetik az ország védelmét, közrendjét és biztonságát. Sógor Csaba „zavarónak" nevezte az „illetékes állami szervek határozatlanságát a döntés felelősségének vállalásában". Miután felrótta a beutazás megtagadása törvényes feltételeinek mellőzését, gyanúját fejezte ki, hogy egyszerű baklövés történt, amely a magyarázkodások csapdájába rángatta a hatóságokat. Végül követelte, hogy a bukaresti Ítélőtábla mellett működő ügyészség mint egyedüli illetékes hatóság vizsgálja ki a történteket. Adrian Paunescu szenátor kirohanást intézett az RMDSZ ellen, mondván, ez utóbbi olyanok védelmére kel, akik veszélyeztetik az ország területi épségét. Frunda György szenátor hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a Bayer Zsolt által leírtakkal, de a vele szembeni eljárás többet ártott Romániának, mint az újságíró nyilatkozatai. Markó Béla azt nehezményezte, hogy Paunescu kiváltságos szenátor, hisz napirenden kívül is nyilatkozhat. /Politikai nyilatkozatok a Bayer-ügyben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 10./
2004. március 15.
Nemrég a román határőrök nem engedték belépni az országba Bayer Zsolt fideszes újságírót. A tiltás oka, hogy B. Zs. legutóbbi ittlétekor Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács gyűlésén az autonómiatörekvések számára az ír, korzikai és baszk modellt, vagyis a fegyveres, terrorista akciók módszerét hirdette célravezetőként, írta Fey László. Az RMDSZ részéről Markó Béla és Frunda György azonnal nyilatkozott, kifejtve, hogy távolról sem értenek egyet a B. Zs. és társai által hirdetett eszmékkel, de a kitiltással sem. Van egy réteg, amely a B. ZS.-féle demagóg szövegekre rezonál, nem gondolkodik, hanem fanatikusan hisz, állapította meg Fey. /Fey László: Nincsen jobb… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2004. március 17.
A szekusdossziékat vizsgáló bizottság nem kapta meg a Román Hírszerző Szolgálattól Szabó Károly, Verestóy Attila és Frunda György iratcsomóját, olvasható az Academia Catavencu múlt heti számában. A szerkesztők szerint valami nem lehet rendben az említettek múltjában, ha dossziéiknak ma is titkosaknak kell maradniok. Nem tekintették véletlennek azt sem, hogy Frunda Hrebenciuc egyetlen füttyentésére rohant Strasbourgba tisztára mosni Nicholson bárónő vádjai alól a román kormányt, anélkül hogy akár Markó Bélát, főnökét értesítette volna útjáról. A lap szerint ez is azt bizonyítja, az RMDSZ Giginek becézett egyik csúcsvezére mintha valamiért zsarolható lenne. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./
2004. április 7.
Fey László reagált a Székelyudvarhelyen kiadott Polgári Válasz című hetilap 3. számára. A négyoldalas lap majdnem egész terjedelmét az RMDSZ elleni kampányolásnak szentelte, Fey szerint ezt jelenti a „polgári" jelző. Spielmann Attila Szavazzunk a gyávákra? című cikkében gyávasággal vádolta az RMDSZ-t. Fey kifejtette, hogy a magyarság vezetői bátran küldték a „hős" katonákat a háborúba; Isonzó, Doberdó, Piávé, Don-kanyar: mind a „magyar bátorság" szomorú emlékhelyei. – Az olyan „bátor" jelszavak, mint „Megállj, kutya Szerbia!", vagy „Mindent vissza" katasztrófához vezettek. állapította meg Fey László. Most is akadnak bőven olyanok, akik külföldről „bátorítanak" – tette hozzá. Komoróczi György írásában (Nyílt levél Verestóy Attila szenátornak – Megingott a bizalom) helyesen állapította meg, hogy „az RMDSZ országos vezetői közt a komolyabb nézeteltéréseket, súrlódásokat az úgynevezett Neptun-ügy robbantotta ki. Az RMDSZ képviseletében Borbély László, Frunda György és Tokay György […] tárgyalóasztalhoz ült a tengerparti Neptun-fürdőn Ceausescu egyik volt bizalmi emberével […]. Amikor ennek híre kiszivárgott, Tőkés László elmarasztaló nyilatkozataitól valóban hangos volt a magyar és román sajtó. […].Ma sem tudják az udvarhelyiek, sem az erdélyi magyarok, tulajdonképpen mi történt Neptunon, csak gyanítják, valami sumákolásról lehet szó". Fey László elmagyarázta, mi is történt Neptunon. 1993. elején a Project on Ethnic Relations (PER) jószolgálati kezdeményezéssel élt, és össze akarta hozni a román és magyar fél képviselőit, hogy kapcsolatot teremtsen köztük. Ezen a találkozón nem volt szó tárgyalásról, egyszerű beszélgetés volt. Erre az összejövetelre a PER Borbély Lászlót, Frunda Györgyöt és Tokay Györgyöt hívta meg. A találkozást nem hozták a nyilvánosságra. Amikor „ez a találkozás Tőkés László tudomására jutott, támadásba lendült a résztvevők ellen. Hiúságát sértette, hogy nemcsak hogy nem őt hívták meg, ráadásul, tiszteletbeli elnök létére még nem is tudott róla.” Tőkés László árulással, a hatalommal való összejátszással vádolta őket. 1995-ben Tőkés László és Csapó József is részt vett egy hasonló összejövetelen, amit a PER Atlantában rendezett meg. Fey szerint „hálásak lehetünk a PER-nek a kezdeményezésért, és helyesen jártak el azok, akik a magyar–román párbeszédet kezdeményezték”. Fey emlékeztetett 1990. fekete márciusára, az 1991-es „Har-Kov"-jelentésre, hozzátéve: amelynek kialakulásához néhány felelőtlen, forró fejű magyar is hozzájárult. /Fey László: „Polgári" válasz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./
2004. április 9.
Borbély Zsolt Attila reagált Fey László cikkére /„Polgári" Válasz, Romániai Magyar Szó ápr. 7./, aki szerint a neptuni tárgyalók bölcs, megfontolt nemzetszolgálókká avanzsálnak. A szerző sajátos logikájú gondolatmenetére az teszi fel a koronát, hogy Frunda György módjára összemosta neptuni tárgyalást az atlantaival. A neptuni tárgyalás „alkalmat nyújtott a nyíltan magyarellenes román hatalomnak demokratikus, kisebbségbarát színben tetszelegni a Nyugat előtt az ország Európa Tanácsi csatlakozásának küszöbén”, állapította meg Borbély Zsolt Attila. A román politikum nem hajlandó tárgyalni az autonómiáról, ezért olyan fórumot kell keresni, mely azt rákényszerítheti a dialógusra. Az ország integrációs törekvése kiváló lehetőséget teremtett volna arra, hogy az erdélyi magyarság csatlakozási feltétellé tegye az erdélyi magyar autonómia megteremtését. Közben – hála a kormánykoalíciós- és paktum-politikának – a Romániáról szóló országjelentés meg sem említi a megoldandó problémák között az erdélyi magyarság ügyét. Borbély Zsolt Attila hangsúlyozta, hogy a neptuni trió mandátum nélkül cselekedett. Az SZKT akkori nyilatkozata kimondta, hogy a Neptun folyamat „jelentős politikai károkat okozott a Szövetségnek", s hogy „lehetőséget teremtett a hatalomnak arra, hogy belső RMDSZ-irányzatok preferálásával kísérletet tegyen szervezetünk megosztására. Olyan politizálási stílus állandósulásának veszélye jelent meg az RMDSZ-ben, amely eltekint a legitim képviselet szabályaitól, a belső döntéshozói illetékességektől." Tőkés László nem hiúságból bírálta a neptuni tárgyalókat (mint azt Fey állította), hanem azért, mert külpolitikai szempontból önsorsrontó volt ez az akció, másrészt pedig, mert az RMDSZ belső demokráciájának szabályait rúgták fel azok, akik az ügyvezető elnökség háta mögött tárgyaltak, s mellesleg elnöki mandátummal sem rendelkeztek. S éppen e két szempont miatt nem mosható össze Atlanta Neptunnal. /Borbély Zsolt Attila: Neptun és Atlanta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./
2004. április 28.
Brüsszelben az Európa Parlament külügyi bizottsága levélben kér magyarázatot Romániától a júniusi helyhatósági választási törvény diszkriminatívnak vélt előírásaival kapcsolatban. Ezt Elmar Brok, a bizottság német elnöke jelentette be Szájer József magyar képviselő erről szóló tájékoztatása nyomán. A fideszes képviselő beszámolójában kitért a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) választási részvételét ellehetetlenítő hatósági intézkedésekre. Szájer József kijelentette: ez az eljárás ellentétes a demokratikus szabadságjogokra vonatkozó koppenhágai kritériumokkal. Németh Zsolt elmondta, Frunda Györgynek is felajánlotta az aláírás lehetőségét, az RMDSZ szenátora azonban nem kívánt élni a lehetőséggel. Frunda hangsúlyozta, azért nem írta alá az indítványt, mert azt nem tartja korrektnek és törvényesnek. Frunda úgy emlékezett, Németh Zsolt nem kérte fel az aláírásra, csupán tájékoztatta arról, hogy egy ilyen határozattervezetet készül beterjeszteni. /Gazda Árpád: Európai össztűz Romániára. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 28./
2004. április 29.
Az MPSZ vezetői bukaresti sajtótájékoztatójukon elmondták, felkéréssel fordulnak az Európa Tanácshoz, az Európai Bizottsághoz és az európai emberjogi szervezetekhez, hogy kövessék figyelemmel a romániai választási folyamatot. Szilágyi Zsolt elmondta, jó ideje már formális a jelenléte az RMDSZ-ben, ugyanis a Markó Béla vezette szervezet „a Szociáldemokrata Párt (PSD) magyar tagozatává vált. Olyan oligarchikus jellegű párttá, mely nem jeleníti meg teljességében a magyar közösség akaratát” – jelentette ki a képviselő. Frunda György szenátor, az RMDSZ Európa tanácsi képviselője a Rompres hírügynökségnek nyilatkozva úgy vélte, a Fidesz tagjai által kezdeményezett, 14 ország képviselői által aláírt strasbourgi határozattervezet tulajdonképpen a Fidesz beavatkozási kísérlete a romániai magyarság belügyeibe. „Morális szempontból az lenne helyes, ha a Fidesz és a többi magyarországi párt az erdélyi magyar közösségre bízná sorsa alakítását” – jelentette ki a szenátor. /Gazda Árpád: Ma dönt a bíróság. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./
2004. április 30.
Markó Béla szövetségi elnök a Duna Televíziónak adott interjújában kizárással fenyegette meg az MPSZ RMDSZ-es tagjait, erre válaszolta Tőkés László püspök, hogy ő a szövetség tagja marad, s bizonyára lesznek még, akik követik, hisz pont azokat kiebrudalni az érdekvédelmi szervezetből, akik tizennégy évvel ezelőtt a legtöbbet tettek érte, enyhén szólva ízléstelen, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. Székely Ervin képviselő olyan törvénykezdeményezést kíván a t. Ház elé terjeszteni, mely lehetetlenné teszi a kettős tagságot az etnikai szervezetekben. A héten Szájer József az Európai Parlament külügyi bizottságában a román helyhatósági törvény és az MPSZ részvételének elutasítása után tájékoztatta az eurohonatyákat, hogy az eljárás ellentétes a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartására vonatkozó koppenhágai kritériummal, amelyekhez EU-tagjelölt országként Romániának is tartania kellene magát. A bizottság tudomásul vette a képviselő tájékoztatását, elnöke, Elmar Brok pedig jelezte, hogy a testület levélben fordul a román hatóságokhoz, és tájékoztatást kér tőlük az ügyről. Frunda György szenátor, a strasbourgi román delegáció magyar tagja, egy ideig a magyar kisebbség küzdelmének egyik legelkötelezettebb nemzetközi szószólója volt. Mostanában ez a kisebbségvédő magatartása megingott, ezt jelzi, ahogyan az Andreas Gross-jelentést elkente, s vitáját a soron következő SZKT-ülés asztaláról leseperte. Mos pedig nem csupán riválisain ütött, hanem Magyarországon is. Furcsállom – nyilatkozta Frunda a Krónikának –, hogy olyan képviselő indítványozza ezt a kezdeményezést, akinek országában nincs parlamenti képviselete a kisebbségnek... Ilyen szempontból a román kormány sokkal inkább kisebbségbarát, mint a magyarországi – jelentette ki Frunda. /Simó Erzsébet: Politikai praktikák. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2004. május 5.
Kormánypárti együttműködéssel sikerült újra köztéren felállítani az aradi Szabadság-szobrot. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a vele készített interjúban leszögezte: tipikus román politikai magatartás volt a szoborügyben a húzd meg-ereszd meg taktika. Az RMDSZ a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) valósította meg az aradi szobor felállítását. Ebben az ügyben az SZDP európaibb, demokratikusabb volt azoknál, akik a történelemhamisítást, a nemzeti uszítást emelik nemzet- vagy pártpolitikai rangra. „A román politikai elit arra törekszik, hogy ciklusról ciklusra minél több megoldatlan problémánk maradjon” – mutatott rá Takács Csaba. A román politika azt tekinti eredménynek, ha a magyarok minél kevesebbet valósítanak meg. Közel 200 ezer ember élt azzal a lehetőséggel, hogy az RMDSZ jelöltjeit rangsorolja. Ilyen széles belső demokráciával kevés szervezet rendelkezik, állította. Közben az RMDSZ lejáratását célzó folyamatos, agresszív kampány folyik, amelyet a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) „és annak erdélyi és magyarországi csatlósai, különböző intézmények, sőt egyházak, egyházvezetők is folytattak.” Az MPSZ nem merte vállalni a megmérettetést. Az MPSZ célja az erdélyi magyarság politikai egységének szétverése. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, egyben a Népszabadság tudósítója emlékeztetett: Az MPSZ szerint az RMDSZ képviselője kezdeményezte, az Országos Választási Iroda (BEC) ne fogadja el az MPSZ által benyújtott aláírásokat. Takács szerint az MPSZ becsapta az őket támogató aláírókat. Az RMDSZ korábban közel félmillió aláírást gyűjtött az oktatási törvény támogatására. Az RMDSZ mindezt átnyújtotta a szenátus titkárságának, 1994. szept. 19-én, az RMDSZ parlamenti képviselői és a média nyilvánossága előtt. Az aláírásgyűjtés ívei eljutottak Strasbourgba is, az ún. Ifjúsági karaván az anyanyelvi oktatásért biciklis karaván révén. Az aláírásokat tartalmazó eredeti ívek ma is a szenátus levéltárában vannak, másolatokat pedig az RMDSZ archívumában őrzik. Takács szerint aljas rágalom, hogy a Frunda György államelnök-jelöltségi kampányában gyűjtött aláírásokat az RMDSZ összekapcsolta volna a kettős állampolgárság követelésével. Takács Csaba bírálta a Fideszt: Budapestről egyik-másik politikus felszólítja az RMDSZ-t, szerezze vissza az elvett egyházi vagyont. Miközben ő maga, amikor kormányon volt, meghosszabbította a magyarországi egyházi restitúció időszakát tíz évvel. /Tibori Szabó Zoltán: Nem szerelem, közös érdek. Interjú Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2004. május 6.
A bukaresti bíróság máj. 4-re tűzte ki a Nagy-Románia Párt által az RMDSZ ellen 2002-ben indított per tárgyalását. A bírónő a büntetőjogi pereket vette előre; végig kellett várni ezeket a pereket. Bombariadó volt, két órát kellett várakozni, végül a szakértők megállapították, hogy nincs veszély. Hat és félóra után került sorra tárgyalása, és – két percet vett igénybe. Frunda György szenátor, az RMDSZ védőügyvédje elősorolta alkotmányjogi érveit és más, vonatkozó törvényes előírásokat, és ezzel le is zárult a tárgyalás. Az NRP képviselője nem jelent meg. A tárgyalás után Frunda György kijelentette, hogy rosszhiszeműséget tapasztalt a bírónő részéről, mivel órákon át várakoztatta, holott ismerte az ügyet, és azt is, hogy pár perces tárgyalásról lehet szó, mert a felperes nem jelent meg. A 2002-ben indított perben az NRP alkotmányellenes tevékenység és a nemzeti érdekeket sértő program miatt kérte az RMDSZ betiltását, jogi feloszlatását. Első fokon az RMDSZ megnyerte a pert, de az NRP fellebbezett és ezúttal nekik adtak igazat. Időközben megjelent a politikai pártok törvénye, amely megengedi, hogy kisebbségi szervezetek részt vegyenek a választásokon, és ezek alkotmányosságát nem támadhatja meg bárki, bármikor. Emiatt az NRP keresetét éremben nem is lehetett letárgyalni, hanem – elutasítani. A bírónő jún. 1-jére tűzte ki a per érdembeli tárgyalását. /(Béres Katalin): Törvényszéki tudósítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./
2004. május 7.
A Magyar Polgári Szövetség máj. 2-án, Marosvásárhelyen elfogadott nyilatkozatával kapcsolatban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Kampánystábja közleményt adott ki. Eszerint az MPSZ rágalmaz, amikor azt állítja, hogy: "Markó Béla, Frunda György, Verestóy Attila, Borbély László és társaik éveken át körmönfont módszereket használva megakadályozták az RMDSZ-programban szereplő belső választásokat." Az RMDSZ 7. kongresszusa a belső választások lebonyolítására két változatot fogadott el: a közvetlen, illetve közvetett módszert, a területi szervezetek hatáskörébe utalva annak eldöntését, hogy milyen módon kívánják kijelölni a Szövetségi Képviselők Tanácsába /SZKT/ választott tagjaikat. A 2003 áprilisában és májusában megtartott belső választásokon több tízezer állampolgár vett részt elektorként vagy közvetlen urnás megméretkezésen. Ennek nyomán alakult újra az SZKT. Az RMDSZ mintegy 781 településen szervezett előválasztásokat, amelyen 184.731 személy vett részt. Az MPSZ választásokon való indulását nem az RMDSZ és a kormánypárt akadályozta meg, hanem a Központi Választási Iroda törvényességi okokból utasította vissza az MPSZ aláírásgyűjtő íveit. /Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./
2004. május 7.
Fey László /újra/ élesen kikelt a radikálisok ellen, akik „irreális követelményekkel álltak elő; olyasmiket kértek számon az RMDSZ-től, amit (még) nem lehetett megvalósítani (autonómia, kettős állampolgárság, külhoni állampolgárság, Bolyai Egyetem), ellene voltak a román féllel való bármely együttműködésnek, kompromisszumnak”. Fey László elítélte a Magyar Polgári Szövetséget, majd Makkay József cikkét /A méltányos integráció előfeltétele az autonómia, Szabadság, ápr. 26./ Fey szerint a kettős állampolgárság a radikálisok csalétke és vesszőparipája, az RMDSZ csak azért gyűjtött aláírásokat, mert ezt éppen az ellenzék követelte. Makkay József a Communitas Alapítvány körüli botrányra tesz homályos célzást, írta Fey László, holott „ott semmi botrány”. /Fey László: Fúrnak, fűrészelnek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./ Makkay József reagált Fey László vádaskodására. Leszögezte: „Az ellenzék az autonómia, a kettős állampolgárság vagy a Bolyai Egyetem kapcsán azt kéri számon az RMDSZ csúcsvezetőségén, hogy 14 év alatt ezen alapvető követeléseinkben a holtpontról sem sikerült elmozdulni.” Frunda György a kettős állampolgárságot nem tartja időszerűnek. – Ha nincs botrány, illetve minden rendben van a Communitas körül, miért zúgolódnának az emberek? /Makkay József: Az igazság kedvéért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
2004. május 12.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség keretében működő, joghallgatókat tömörítő Jurátus Kör 25 tagja Markó Béla RMDSZ-elnök meghívására kétnapos látogatásra érkezett Bukarestbe. Máj. 11-én Markó Béla szövetségi elnök fogadta a joghallgatókat, ismertette a fiatalokkal a szövetség autonómiapolitikáját. Ezután a joghallgatók a képviselőházba látogattak, ahol Varga Attila képviselő, az RMDSZ képviselőházi frakciójának alelnöke, és Frunda György szenátor, a szenátus jogi bizottságának elnöke fogadta őket. Máj. 12-én Kozsokár Gábor alkotmánybíró fogadja a joghallgatókat az Alkotmánybíróságon. /Bukarestben a Jurátus Kör tagjai. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./
2004. május 14.
Máj. 13-án ünnepélyes keretek között, az RMDSZ országos és megyei vezetői, a magyar történelmi egyházak, és a helyi önkormányzat képviselőinek jelenlétében avatták fel az önálló magyar tanintézménnyé váló brassói Áprily Lajos Középiskolát. – A brassói magyarság kitartása és összefogása bebizonyította, hogy egységgel a legnehezebb célok is megvalósíthatók – hangsúlyozta ünnepi beszédében Markó Béla. – Együtt kell maradnunk és együtt kell haladnunk- szögezte le Frunda György szenátor. Az ünnepség résztvevőit levélben üdvözölte Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok hivatalának elnöke. /(Csernik Attila): Önálló tanintézménnyé vált az Áprily Lajos. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./
