Verestóy Attila RMDSZ-szenátor elmondta, hogy több olyan politikus van, köztük RMDSZ-esek is, akiket a volt Szekuritáté követett, és az ő esete is ide tartozik. Verestóy Attila kifejtette, hogy a dossziéjában írásos feljegyzések lehetnek olyan emberek részéről is, akikben ő megbízott, valamint lehallgatott telefonbeszélgetések szövegei. /Verestóy szerint a Szekuritáté őt követte. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./
2006. augusztus 8.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke kijelentette: ha bebizonyosodik, hogy egyes RMDSZ vezetők, akik az utóbbi években az erdélyi magyar közösséget képviselték, együttműködtek a volt Szekuritátéval, akkor ezeknek kötelezően vissza kell vonulniuk a közösségi életből egy lakatlan szigetre. Szász elszomorodott, miután a sajtóban megjelent, hogy Markó Béla, Verestóy Attila és Borbély László is szerepel azon politikusok között, akiknek dossziéja a Román Hírszerző Szolgálattól átkerült a Szekuritáté Irattárárát Vizsgáló Bizottsághoz. A Magyar Polgári Szövetség a Magyar Polgári Párt törvényszéki bejegyzése után kérni fogja a párt központi és helyi vezetőinek átvilágítását. /Szász Jenő aggodalma. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./
2006. augusztus 8.
A mostani elemzések, kerekasztal-beszélgetések, nyilatkozatok láttán azt gondolná az ember, hogy 2006-ban Románia is elindult valamiféle erkölcsi megigazulás útján. A látszat csal. Nehéz kideríteni, hogy egy-egy történésnek mi a mozgatórugója, hogy a gazdasági és politikai hatalomba szinte teljesen átmentett volt kommunista és szekuritátés elit melyik szárnya kerekedik éppen felül, és diktálja a neki kedvező változásokat. Az erkölcsi megtisztulását ugyanazok az emberek szeretnék levezényelni, akiket a megtisztulás első jeleként félre kellett volna állítani. Itt van a vezető újságírók átvilágítását kérő román civil szervezet. Néhány nap múlva az Új Magyar Szó vezetősége sürgette a magyar újságíró-társadalom átvilágítását. A kérés Verestóy Attila egyik vállalkozásaként működő romániai magyar napilaptól érkezett. Milyen erkölcsi háttere lehet egy olyan beadványnak, amely mögött éppen egy olyan ember áll, aki nem számolt el múltjával a romániai magyar nyilvánosság előtt? – kérdezte Makkay József főszerkesztő. Hogyan bízhat meg bárki a romániai átvilágítási intézményekben, amikor az átvilágító bizottság többségi szavazata döntött a Ceausescu család egyik udvari költőjének, a nagy-romániás C. V. Tudornak a makulátlanságáról? „Ha C. V. Tudor, Paunescu, Verestóy Attila és sokan mások a mai Románia tiszta emberei, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az átvilágítási ingyen cirkusznak van-e értelme és haszna?” Nemrégen az egyik kolozsvári magyar illegalista fia, akinek szülei a sztálinista rendszer jó kiszolgálói voltak (nem egy embert juttattak a román és orosz Gulágra), kérte átvilágítását. Miféle igazságtalanság esett meg vele, mondta az illető, az egyik kihallgatását besúgásként vette számba a hivatal. Azt mondják, ügye rendeződött, már nem a besúgói, hanem az üldözötti státus illeti meg. „Ilyen és ehhez hasonló személyek, családok százai, ezrei uralják ma a kelet-európai, így a romániai közéletet is. Ők azok, akiket valamiféle titkos paktum miatt soha senki nem fog immár elszámoltatni.” /Makkay József: Átvilágítás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 8./
2006. augusztus 10.
A titkosszolgálatok vonzóbbá tételét is szolgálják – a magyar fiatalok számára – azok a javaslatok, amelyeket a nemzetbiztonsággal kapcsolatos törvénytervezetek kapcsán fogalmazott meg az RMDSZ. Az RMDSZ szakértői augusztus 9-én egyeztették észrevételeiket Markó Béla államminiszter hivatalában. „Sajnálatos módon a szolgálatokban a magyarok számaránya messze áll a magyarság számarányától” – nyilatkozta Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) ellenőrző parlamenti bizottság alelnöke. A magyarok jelenléte a nemzetbiztonsággal kapcsolatos intézményekben – a titkosszolgálatokban, hadseregben, rendőrségben és a diplomáciában – nem először kerül terítékre. Markó Béla szövetségi elnök – a 2003-as szatmárnémeti kongresszus után – az utóbbi időben többször is kitért a kérdésre. Verestóy szerint változás ezen a téren csak akkor várható, ha a szolgálatok rendszere demokratikusabbá válik. „A titkosszolgálatok, a hadsereg, a diplomácia »rossz hagyománya« ez, monopólium, amelyről nagyon nehezen mondanak le. Ha demokratikus rendszer alakul ki, a magyar fiatalok is nagyobb késztetést éreznek majd, hogy ezen a téren fussanak be karriert” – vélte. A titkosszolgálatok működéséről szóló törvénytervezetek első olvasatban kerültek a kormány elé, de még messze állnak a véglegesítéstől. A kabinet átdolgozza az államfő által „átküldött” valamennyi projektet – jelezte Szabó Károly, a szenátus védelmi bizottságának titkára. „Egy ilyen törvénycsomag esetében az alkotmányosság védelme, az általános emberi jogok és a közösségi jogok védelme, illetve sérülésmentessége az elsődleges szempont” – összegezte az RMDSZ észrevételeit Verestóy Attila. A szenátor szerint a törvényekbe be kell kerülnie egy cikkelynek is, amely előírja, hogy – a politikai pártok mellett – a szolgálatok nem épülnek be kisebbségi szervezetekbe, illetve nem figyelhetik meg ezeket. Verestóy szerint az RMDSZ legfontosabb javaslata az irányítás, a koordinálás, az ellenőrzés, illetve az engedélyeztetés elkülönítése. Szabó Károly szenátor szerint az ellenőrzés azáltal is erősödne, hogy a szolgálatok felügyelete a kormányhoz kerülne. Az RMDSZ egy másik fontos javaslata a titkosszolgálatok gazdasági tevékenységének megtiltására vonatkozik. /Magyarok felemás viszonya a román nemzetbiztonsággal. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./
2006. augusztus 11.
Markó Béla RMDSZ-elnök, Borbély László megbízott miniszter és Verestóy Attila szenátor után most Frunda Györgyről írta a Romania Libera és az Evenimentul Zilei, hogy dossziéja átkerült a hírszerzéstől az átvilágító bizottsághoz. Az Evenimentul Zilei megállapította, hogy a Frunda dossziéja az ügynök dossziék kategóriába tartozik. Frunda határozottan cáfolta, hogy együttműködött volna a volt titkosszolgálattal. Hozzátette: 1988-1989 között körülbelül háromszor hívták be a Szekuritátéhoz, de megfigyeltként és nem besúgóként. Hozzátette: eddig többször is kérte, hogy adják ki a róla szóló aktákat, de ezt megtagadták, mivel abban szerepelt még néhány aktív titkosügynök. Mona Musca bemutatta dossziéjának a nyilvánosságra hozható részleteit. /Frunda is cáfolja, hogy együttműködött volna. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./
2006. augusztus 12.
Jogilag nem vonhatók felelősségre azok a politikusok, akikről megállapítják, hogy másoknak ártva, együttműködtek a kommunista hatalmat kiszolgáló Szekuritátéval, noha korábban ennek ellenkezőjét vallották, jelentette ki Frunda György, az RMDSZ szenátora, hozzátéve: őket csak a szavazópolgárok „büntethetik meg” a következő választásokon. A legutóbbi parlamenti választások előtt ugyanis minden törvényhozónak nyilatkozatot kellett tennie arról, hogy együttműködött-e az egykori Szekuritátéval, vagy sem. Augusztus 11-én a Gandul című napilap nyilvánosságra hozta annak a 29 politikusnak a listáját, akikről a titkosszolgálatoktól az elmúlt hetekben újabb dossziék érkeztek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). A neveket Cazimir Ionescu, a CNSAS szóvivője nem erősítette meg, ugyanakkor megállapítható, hogy az elmúlt napok kiszivárogtatásainak zöme hitelesnek bizonyult. Ezen a listán a politikusokat több kategóriába sorolták annak függvényében, hogy milyen viszonyuk volt az egykori politikai rendőrséggel. A megfigyeltek iratcsomójával rendelkezik az a személy, akinek minden lépését az egykori Szekuritáté nyomon követte. A hálózati típusú iratcsomóval azok rendelkeznek, aki nyilatkozatban vállalták, hogy jelentéseket írnak a politikai rendőrségnek. Ha valakiről megfigyelési dosszié kerül elő, az még nem garancia arra, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval, hiszen a titkosszolgálat a megfigyelt személyek egy részét is behálózta. Így például a Gandul szerint Frundának a megfigyelési dossziéja mellett hálózati iratcsomója is előkerült. A helyzetet bonyolítja, hogy az iratok között sincs rend, s az átvilágítók sokszor a megfigyelési dossziékban egyértelműbb, besúgói múltról tanúskodó bizonyítékot találnak, mint a hálózati aktákban. Az RMDSZ-es vezetők közül eddig mind cáfolták azt a gyanúsítást, hogy együttműködtek volna az egykori politikai rendőrséggel. Korábban Markó Béla, Verestóy Attila és Frunda György is hangsúlyozta, hogy csak megfigyeltek voltak, Borbély László pedig tagadta, hogy aláírt volna nyilatkozatot a Szekuritáténak. Sógor Csaba is cáfolta, hogy együttműködött volna az egykori titkosszolgálattal. Közölte: Tőkés Lászlóval folytatott kapcsolatáról kellett három jelentést írnia, az első kettőt 1984-ben, a harmadikat pedig 1989-ben, a Román Kommunista Párt novemberi kongresszusa előtt, amikor nyílt levelet intézett Nicolae Ceausescuhoz, hogy a hatóságok hagyják abba Tőkés László zaklatását. Kelemen Hunor elmondta: két egyetemista társát fedezte fel besúgói közül az eddig rendelkezésére bocsátott iratokból. Garda Dezsőt sem lepte meg, hogy megfigyelték, szerinte a Szekuritáté utóda, a Román Hírszerző Szolgálat az ő telefonbeszélgetéseit még manapság is lehallgatja. /B. T.: Frunda: Csak a szavazók ítélkezhetnek a politikusokról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./
2006. augusztus 12.
„Nem voltam ügynök, besúgó, a Szekuritáté vagy más hazai, külföldi titkosszolgálat beépített embere. Soha nem írtam alá ilyen jellegű kötelezettségvállalást a Szekuritáté, a SRI vagy egyéb román vagy külföldi titkosszolgálatnak, soha nem írtam egyetlen nyilatkozatot, jelentést vagy bármilyen iratot, ami a Szekuritátéhoz jutott volna” – jelentette ki augusztus 11-én sajtótájékoztatón Frunda György RMDSZ-szenátor. A szenátor kifejtette, hogy 1996-ban és 2000-ben megkapta azt az igazolást, amelyből kiderül, hogy nem volt titkosszolgálati ügynök. Édesapját az ’56-os forradalom idején kifejtett politikai tevékenysége miatt ítélték halálra, majd ezt az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. Mindez rányomta bélyegét a szenátor további életére, egyetemistaként, ügyvédként is zaklatta a Szekuritáté. Mindössze két nyilatkozatot tett, mindkettőt akkor, amikor két külföldi útjáról visszatért, amiben elmondta, hogy nem folytatott senkivel beszélgetést Romániáról. Frunda szerint a támadások célja egyrészt az, hogy a közvéleményben fenntartsák a magyarveszélyt, másrészt az RMDSZ elismert, hiteles és népszerű csúcsvezetői – Markó Béla, Borbély László, Verestóy Attila és személye – ellen irányulnak. Frunda úgy látja, Cosmin Gusa „megkapja a témákat, információkat és pontosan tudja, mikor kell támadni”. /Antalfi Imola: Frunda György cáfol: nem jelentett a Szekuritáténak! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 12./
2006. augusztus 17.
Arra kérdésre vonatkozóan, hogy büntetőjogilag felelősségre vonhatók-e a korábban magukat tisztának tekintő, az átvilágítók rostáján mégis fennakadó politikusok az RMDSZ jogász politikusai közül, Frunda György és Máté András Levente nemmel, míg Ecktstein-Kovács Péter igennel válaszolt. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) csíkszeredai szervezete felkérte Garda Dezsőt, Kelemen Hunort, Sógor Csabát és Verestóy Attilát, hogy hozzák nyilvánosságra a teljes dossziéjukat. Az MPSZ csíkszeredai elnöke, Márton Róbert kijelentette, a Székelyföld lakói képesek lesznek az iratok alapján eldönteni: ki volt besúgó, és ki nem. Hasonló módon kezdeményezte a Transindex internetes újság, hogy Frunda György szenátor is hozza nyilvánosságra a Szekuritáté vele kapcsolatos anyagát. /Traian Basescu: nem lesz megtorpanás az átvilágításban. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./
2006. augusztus 17.
A romániai magyar politikusoknak nagyon alacsony az ismertsége a hazai tévékben – derül ki az Audiovizuális Tanács felkérésére végzett felmérésből. Romániában az ország eseményeiről a lakosság 87%-a a televízióból informálódik. Romániai magyar politikus nincs 1 % felett sem a legfelkészültebb, sem legeurópaibb, sem leghitelesebb, legszimpatikusabb politikusok országos rangsorában. Legismertebb magyar politikusok kérdésre a minta 30%-a tudott válaszolni – a tévénézők 70%-a eszerint nem ismer magyar politikust. A rangsor: 1. Markó Béla 63%, 2. Frunda György 14%, 3. Verestóy Attila 8%, 4. Borbély László 5%, 5. Tőkés László 3% – a többiek nem érik el az 1%-ot. Kedvenc magyar politikus kérdésre mindössze 18% válaszolt (82%-nak nincs). Ezen belül Markó Béla 65%, Frunda György 15%, Borbély László 6%, Verestóy Attila 2%, a többiek 1% alatt nyertek említést. Ellenszenves magyar politikus kérdésre már többen, 22% válaszolt. Itt is Markó Béla vezet, 68%-kal. /Gergely Edit: Politikahomály az üvegen. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./
2006. augusztus 17.
Ebben az évben is az RMDSZ által létrehozott intézmények kapták a legnagyobb tételű támogatást a Szülőföld Alap (SzA) kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumától. A Magyarországgal szomszédos hét ország magyarságától beérkezett pályázatokat a tavalyihoz képest idén 200 millió forinttal kevesebb összeggel, 600 millió forinttal honorálta a szakkuratórium, amely pályázatok útján tavaly még 400 milliót osztott szét kizárólag Erdélynek. A napokban közzétett kimutatás szerint a legnagyobb, 55 millió forintos tételt az RMDSZ által létrehozott Geszthy Ferenc Társaság kapta; az összeget a Déván tavaly megnyílt Téglás Gábor Iskolacsoport felépítésére és felszerelésére fordítják. Szintén az RMDSZ Iskola Alapítványa részesült 37 millió forintos támogatásban fiatal egyetemi oktatók letelepítésére szolgáló kolozsvári ingatlan felépítésére (ugyanerre a célra tavaly 55 millió forintot folyósítottak). További jelentős összeget, 23,5 millió forintot kapott a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatával közösen megvalósítandó felsőoktatási programjaira. A Kárpát-medencei sajtó legnagyobb, 19 millió forintos támogatását a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének az ukrajnai magyar média támogatását célzó pályázata nyerte el, míg a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában lévő két romániai kiadvány, a bukaresti Új Magyar Szó napilap 5,5, a nagyváradi Erdélyi Riport hetilap pedig ötmillió forintban részesült az SzA-tól. A SzA tanácsa a következő romániai pályázati prioritásokat fogadta el 2006-ra: a szórványvidéken működő magyar nyelvű oktatási és nevelési intézmények fejlesztési; magyar nyelvű felsőoktatási intézmények feltételeit javító beruházások; a magyar nyelvű média működési; illetve informatikai fejlesztések támogatása. Az egy évvel ezelőtt létrehozott Szülőföld Alap számára idén már csak 950 millió forintot különített el a magyar kormány a 2005-ös egymilliárd forinthoz képest. A támogatási keret legnagyobb, 45 százalékot kitevő szeletét – 427,5 millió forintot – a Romániából, a fennmaradó összeget a Szlovákiából, Szerbia és Montenegróból, Ukrajnából, Horvátországból, Szlovéniából és Ausztriából érkezett, nyertesnek ítélt pályázatok kapták. /Rostás Szabolcs: Erdélyt preferálja a Szülőföld Alap. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./
2006. augusztus 21.
Cozmin Gusa, a Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (PIN) elnöke sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy „Ioan Talpes közel állt a Ceausescu családhoz és a Kémelhárító Szolgálat egyik olyan igazgatója volt, aki semmit sem tett a Szekuritáté felfedése érdekében”. Gusa szerinte Teodor Melescanu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke szintén „egykori titkos tiszt”. „A Szekuritáté titkos tisztjei többnyire megmaradtak titkos tiszteknek a jelenlegi titkosszolgálatoknál. Azt hiszem, elég kevés annak a valószínűsége, hogy mindez nyilvánosságra kerüljön” – tette hozzá Gusa. Ami az RMDSZ-vezetőket illeti, a politikus kifejtette: „Hogyan mondhatná bárki is a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságról (CNSAS), hogy ő nem vádolható politikai rendőrséggel, amikor nyilvánosan maga is elismerte: információkat szolgáltatott a Szekuritáténak magyarországi írókról, akik Romániába látogattak. Ott van még Frunda György és Verestóy Attila esete is”. Ioan Talpes, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) volt elnöke, független szenátor kijelentette: egy második és egy harmadik „hullám” is következik, ami a Szekuritátéval együttműködők felfedését illeti, és ezek komoly meglepetéseket fognak jelenteni, mivel, „a politikusok jó része úgy tudja, hogy két levéltár létezett, de valójában három volt”. Talpes szerint „a harmadik levéltár” filmeket és különleges mikrofilmeket tartalmaz. Elmondta: ezek jelenleg a titkosszolgálatok adminisztrálásában vannak, és véletlenül fedezték fel, amikor az irodáját kifestették. Szerinte második dossziéhullám lesz, amely az 1990 utáni eseményekkel is kapcsolatos, de egy harmadikra is lehet számítani. Ezek azon titkosszolgálati tisztekre vonatkoznak, „akik hamis identitással rendelkeztek, és most a romániai politikában tevékenykednek”. /Talpest és Melescanut vádolja Gusa. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./
2006. augusztus 22.
A Gyurcsány-kormány és az RMDSZ soha nem hazudtolja meg önmagát. Sokan gondolták, hogy Markó és holdudvara rájött sokévi balgaságára, tévedéseire, és végre megfogja az igazi reformokat, a belső változást sürgető ellenzékiek kezét, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Markó Béla Tusványoson meglebegtette, hogy felülvizsgálják az RMDSZ által ellenőrzött közalapítványok pénzosztási szokásait. Ezt a kijelentését az RMDSZ ifjúsági szervezetének, a MIÉRT-nek az egyik képviselője megcáfolta, mondván, törvényesen senki nem kötelezheti arra az RMDSZ-t, hogy a Communitas Alapítvány pénzeiből az RMDSZ-en kívüli szervezetek is pénzt kaphassanak. A fiatal politikus elfeledkezik arról, hogy a Communitas a romániai magyar adófizetők pénzéből a kormány által kiutalt támogatás elosztására szolgáló alapítvány. A Szülőföld Alap nyilvánosságra hozta idei májusi pályázatainak eredményeit. Ez a már megszokott Communitas-féle elbírálási módszerekről tanúskodott. Magyarán: szinte kizárólag RMDSZ-közeli szervezetek, szerkesztőségek kaptak pénzt, de azok busásan. Egyetlen romániai magyar, RMDSZ-t bíráló jobboldali lap nem kapott egyetlen fillért sem. A sajtó terén Verestóy Attilának a két, hatalmas kiadások árán, mesterségesen fenntartott lapja, az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport vitte el a pálmát: ezek a többi megyei lapnál jóval nagyobb pénzösszeget, szerkesztőségenként 5-5 millió forintot kaptak. Őket követték az RMDSZ kulturális lapjai, a Korunk, A Hét stb. Az Illyés Alapítványnál a kiszivárgott hírek szerint a pénzosztási módszer ugyanaz. Elutasították az Erdélyi Napló pályázatát. Ekkor Makkay levelet írt Pomogáts Bélának, az Illyés Közalapítvány elnökének, amelyben emlékeztette őt arra, hogy a közalapítvány pénzosztási rendszerét politikailag irányítják. Megkérte, hogy a budapesti kuratóriumban tegye szóvá fellebbezésüket. Azóta megérkezett a budapesti elutasítás híre, ezúttal nem formai okokra, hanem kerethiányra hivatkoztak. A Budapestre küldött levélre néhány héttel az RMDSZ egyik államtitkára felhívta Makkayt, hogy közölje: semmi remény arra, hogy pénzt kapjanak, amikor Markó Bélát támadják a lapban. Úgy tűnik, az Illyés Alapítvány és az RMDSZ nemcsak személyes ügyeiket (a közös könyvbemutatókat), hanem a pályázatokat is megbeszélik. Az egyik legnagyobb romániai magyar civil szervezet képviselőjének tapasztalata ugyanezt támasztja alá. Az idei magyarországi választások után egyik budapesti minisztériumban igyekezett felújítani kapcsolataikat. Előzetes megbeszélés ellenére a miniszter nem fogadta. Régi államtitkár ismerőse fedte fel a titkot: előbb rendezze nézeteltéréseit Markó Bélával, és csak azután kopogtasson újra a miniszteri ajtón. Az új Gyurcsány-kormány az RMDSZ csúcsvezetőségével, személyesen Markó Bélával történt egyezség folytán csakis olyan erdélyi szervezeteket támogat anyagilag, amelyek jó kapcsolatot ápolnak a hivatalosan elfogadott romániai magyar politikai szervezettel. /Makkay József: Pénzosztási manőverek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./
2006. augusztus 24.
Verestóy Attila szenátor átnézte saját dossziéját, meglepődve vette tudomásul, hogy őt tizenöt éven át figyelték, lehallgatták. Azt mondja, kész a sajtó rendelkezésére bocsátani a kétszáz oldalas iratcsomót, noha az magánjellegű információkat is tartalmaz. Verestóy szerint 15 esztendőn át a Securitate fokozottan figyelte őt, azt jelentették róla, hogy ellenséges beszélgetést folytatott a nemzeti kérdésről, továbbá azt, hogy másokkal együtt 1975 nyarán elhatározta, hogy levelet fogalmaznak a Szabad Európa Rádiónak, amelyben rámutatnak a magyar nemzetiségű magyar fiatalság üldözött helyzetére. Verestóy lakásába lehallgató-készüléket szereltek. A jelentésekben ő volt a Secuiul, azaz a Székely. Azt is jelentették róla, hogy a nacionalista-irredenta koncepció rabja, kapcsolatokat tart fent a Helga követség Bukarestbe akkreditált alkalmazottaival. Helga Magyarország fedőneve volt. Verestóynak elege van abból, hogy éveken keresztül róla „csúnya rágalmak láttak napvilágot”. /Simon Judit: Verestóy Attila szenátor. A Székely, Helga és a tények. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 24./
2006. augusztus 28.
A 2003-as szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus után annyira elhaltak a belső kritikai hangok, hogy most a vita ténye is újszerűnek tűnik. Azonban csak a naivak gondolhatják, hogy a 2007-es kongresszus előtt valós alternatívákat felmutató valós csoportok közötti valós versengés kezdődött el. A verseny hitelességét mindenekelőtt kérdésessé teszi, hogy a reformerként megjelenő csoportok megvárták a karmester beintését; azt követően léptek a nyilvánosság elé, hogy Markó Béla Tusványoson megnyitotta a kongresszus előtti párbeszédek idényét. Mindannyian csak Markó-epigonok; azt ismételgetik visszhangként, amit a vezér már kijelentett, írta Gazda Árpád, a lap munkatársa. Gyanússá teszi a párbeszédet, hogy senki nem tör a Markó tisztségére. A megmutatkozó csoportok továbbra is az elnök oldalvizein lapátolnának. Legfennebb azt tekintik kérdésnek, hogy ki álljon majd Markó Béla mögött a 2007-es kongresszus utáni csoportképen: a Borbély László–Verestóy Attila–Takács Csaba–Frunda György négyes, a Nagy Zsolt és Kelemen Hunor nevével fémjelzett utánpótláscsapat, vagy netán a Borboly Csaba-féle ifik. Arra senki nem gondol, hogy elszámoltassa Markó Béla elnököt a szövetség – vezetése alatt eltelt – 13 évével, számon kérje az autonómiatörekvéseket, melyek képviselete a Markó-érában torpant meg. /Gazda Árpád: Vállveregetős ellenzékiség. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./
2006. szeptember 21.
A parlament két háza szeptember 20-án együttes ülésen fogadta el Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és Gheorghe Fulga, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetőinek lemondását. A két hivatalvezető eredetileg július 20-án nyújtotta be lemondását, de a parlament akkor nem volt hajlandó tudomásul venni a döntést. Timofte kifejtette: lemondására az elnök bizalmatlansága miatt került sor. Fulga a lemondás okai közé sorolta a politikai szokásjogot is, amely szerint választások után, ha a hatalom átadására kerül sor, a szolgálatok vezetői általában lemondanak. A titkosszolgálatért felelős parlamenti bizottság alelnöke, Verestóy Attila szenátor bemutatta a testület jelentését. /Elfogadták Timofte és Fulga lemondását. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
2006. október 6.
Az átvilágító bizottság döntésének értelmében Adrian Nastase, Gheorghe Funar és Aleodor Francu nem működtek együtt a Szekuritátéval. A bizottság Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor múltját is átvilágította, és a politikus nem folytatott politikai rendőrségnek minősíthető tevékenységet. /Nem működött együtt Verestóy a Szekuritátéval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./
2006. október 13.
Tiszta múltúnak találta Markó Bélát, az RMDSZ elnökét a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS). Markót augusztusban hozta gyanúba a román média, azt sejtetve, hogy jelentéseket írt a titkosszolgálatnak. Markó kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy őt megfigyelte és zaklatta az 1989 előtti romániai politikai rendőrség, ezért – mint mondta – az áldozatokat nem szabad összemosni a hóhérokkal. Augusztusban több romániai magyar politikussal kapcsolatban is felmerült ez a gyanú, de azóta Frunda György és Verestóy Attila RMDSZ-szenátor ártatlanságát is megállapította az átvilágító testület. /Markó nem működött együtt a Szekuritátéval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2006. október 13.
A privatizáció előtt álló Román Posta reklámszöveggel hirdeti magát, ezúttal a magyarul olvasó közeghez is el kívánta juttatni üzenetét. A jelentősebb romániai magyar lapok közül a Háromszék, a Krónika és az Erdélyi Napló maradt ki az üzletből, ezek azok a szerkesztőségek, amelyek gyakran viszonyulnak kritikusan az RMDSZ politikájához. A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó által közvetített reklámkampányba az is beletartozott, hogy az elmúlt hetekben a lap gyakran közölt terjedelmes interjút valamelyik postahivatal vezetőjével. A postai reklám fő kedvezményezettje az Új Magyar Szó napilap volt. Stanik István, a lap igazgató-főszerkesztője kijelentette, nem igazak a Curentul napilap állításai. A bukaresti Curentul hetekkel ezelőtt megírta, hogy a posta félmillió eurós összegre kötött reklámszerződést a Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Scripta Kiadóval. Ez a cég adja ki a Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó napilapot és a Nagyváradon megjelenő Erdélyi Riport című hetilapot. A Curentul hivatalos dokumentumok alapján állította, a a Scripta részéről Stanik István igazgató-főszerkesztő és Vincze Lóránt marketingigazgató, a Postcom részéről pedig Nicolae Zamfir vezérigazgató és Angela Bara főkönyvelő írta alá a szerződést, amelyben az szerepel, hogy a Scripta egy éven át 300 ezer euró értékben bocsát hirdetési felületet a Postcom részére. A Curentul szerint később a szerződést kiegészítették egy újabb 200 ezer eurós tétellel Vincze Lóránt marketingigazgató kijelentette, érthető, hogy a posta az Új Magyar Szó felé fordult, hiszen „ez az egyedüli országos terjesztésű magyar nyelvű napilap”. A tényfeltáró újságcikk szerint Verestóy Attila az étkezési jegyeket forgalmazó Hungastro Rt. által is érintett a postával való együttműködésben. A Verestóy érdekeltségi körébe tartozó társaság szolgáltatja ugyanis az étkezési jegyeket a posta 35 ezer alkalmazottjának. Amint a szenátor vagyonnyilatkozataiból kiderül, a Hungastróból tavaly még többségi részvényesként vett ki közel 2,5 millió eurót osztalékként. Azóta eladta részvényei egy részét, de még mindig jelentős részesedéssel bír a cégben. A Curentul október 12-i számában arról is tájékoztatott, hogy október 10-én Sorin Ovidiu Vantu bukaresti lakásában tárgyalt Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Verestóy Attila. Stanik István, a Scripta Rt. igazgatója a sajtóban megjelent összegeket túlzottaknak tartja. „Baj az, hogy a posta a magyar sajtóban is hirdet? – kérdezett vissza Nagy Zsolt távközlési miniszter, amikor politikai hátterű reklámpénzekről szóló hírekkel szembesítették. – Ezt én örvendetesnek találom.” /Gazda Árpád: Az Új Magyar Szó fölözte le a Román Posta reklámkeretét. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./
2006. november 8.
„Veszélyesnek érzem azt, hogy egy ködös és általános megállapítással egyik kollegánk olyan véleményt fogalmazott meg, ami nem pontos, és ezért sértőnek érezheti magára nézve bárki” – reagált Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője Eckstein-Kovács Péter szenátor által a Transindex internetes portálnak adott nyilatkozatára. Ebben Eckstein az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozására vonatkozó törvénytervezet kapcsán azt mondta: „azt sem tudom kizárni, hogy vannak olyan RMDSZ-es tisztségviselők, akiknek van takargatnivalójuk, s nem szeretnék, hogy valaki megkapirgálja, hogyan szerezték az első milliót vagy éppen milliárdot.” Verestóy szerint Ecksteinnak pontosan meg kellett volna mondania, hogy melyik RMDSZ-es kollégájára gondol, megadva ezzel az esélyt a reakcióra. „Eltérően a közemberektől, akik természetes módon, mindig védekezhetnek azzal, hogy az ártatlanságot nem kell bizonyítani, a politikusnak igenis be kell tudnia bizonyítani, hogy ártatlan. Szeretném, ha ezt pontosítaná és megnevezné, hogy kikre gondol” – mondta a frakcióvezető. „Én is, és tudtommal az összes kollégám, akinek számottevő vagyona van, az adó- és jövedelembevallásait következetesen nyitott könyvként tárta a világ elé. Személyemet illetően, például, ez több ellenőrzésen is átesett, ráadásul vagyonnyilatkozataink megtalálhatók a szenátus honlapján” – fejtette ki Verestóy. Eckstein-Kovács Péter azt nyilatkozta, továbbra sem kíván nevesíteni, és az említett interjúban tett állítását fenntartja. „Nem tudom kizárni, hogy azoknak, akik ellenzik ezt a törvényt, valamint nem akarnak vagyonellenőrzést, csak nyilatkozatellenőrzést, takargatnivalójuk van. Bizonyítékaim nincsenek, de mint lehetőség ez él, akár az RMDSZ honatyáiról, akár a törvény más ellenzőiről legyen szó” – mondta Eckstein. /Gujdár Gabriella: Verestóy: Eckstein nevesítsen! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./
2006. november 15.
A Capital pénzügy hetilap toplistát készített az ország háromszáz leggazdagabb emberéről, a 2005. év adatai alapján. A lap becslése szerint dúsgazdagok javainak összértéke 37 százalékkal nőtt 2004-hez képest. A leggazdagabb üzletemberek vagyonának összértéke két évvel ezelőtt 16 milliárd dollárt ért el, most már 22 milliárd dollár. A 22 milliárd dollár az ország nemzeti össztermékének a 18,3 százalékát teszi ki. A lista élén az idén a 89 éves, Milánóban élő Iosif Constantin Dragan áll, akinek vagyonát 1,3 és 1,6 milliárd dollár közöttire becsülik. Második helyen Ion Tiriac 1,2 és 1,5 milliárd dollár közötti összeggel. Az előző években is ők foglalták el az első két helyet. Harmadik Gigi Becali, közel áll az egymilliárd dolláros vagyonhoz. Sorin Ovidiu Vîntu és a Paunescu család a negyedik és az ötödik helyen végzett, tulajdonukat 830–900 millió dollárra értékelhető. A hatodik helyen a nagyváradi Micula-testvérek (750–770 millió dollár) állnak. /B. T.: Az ingatlanpiac gyarapítja milliárdosaink vagyonát. Capital: továbbra is Dragan és Tiriac vezet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./ Tizenkét magyar büszkélkedhetett tízmillió dollárnál nagyobb vagyonnal a tavalyi évben, most az ők nevük is szerepel Románia háromszáz leggazdagabb emberének lajstromán. A leggazdagabb romániai magyar továbbra is a kábeltévé-, telefon- és internet-szolgáltatásban utazó nagyváradi Teszári Zoltán, aki az országos 16. helyen áll. A második leggazdagabb magyar az Astral telekommunikációs cégben és a Transilvania Bankban érdekelt Urasi Béla, majd a nagyváradi hipermarket-tulajdonos Mudura Sándor után Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor áll. További sorrend: Bába György, a Cosmo üzletlánc tulajdonosa 38-39 millió dollárjával, a háztartási cikkeket forgalmazó Domo üzletlánc alapítói, Szarvadi Lóránd és Zsuzsanna 40 millió dollárjukkal, a kolozsvári Pólus Transilvaniát birtokoló Pászkány Árpád. A Capital idén tízmillió dollárra emelte a bejutási küszöböt, ezért hétmillió dollárra becsült vagyonával lecsúszott a listáról a gyergyószentmiklósi Apicom építkezési vállalat tulajdonosa, Szilágyi Imre. Szerinte a Capital szerkesztői túlbecsülték a vagyonát, nincs hétmillió dollárja. /Mihály László: Dollárderbi a román mágnáslistán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./ Külön listán sorakoznak a leggazdagabb politikusok. Dan Voiculescu konzervatív pártelnök a legmódosabb, akinek vagyona egyetlen év alatt 150 millió dollárral gyarapodott. Az ugyancsak konzervatív párti George Coposnak majdnem sikerült megkétszereznie vagyonát, 230 millió dollárról 420 millióra nőtt. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor Románia harmadik leggazdagabb politikusa 54 millió dollárral. Dumitru Becsenescu, volt PC-s, jelenleg független képviselő vagyona 35-ről 41 millió dollárra gyarapodott, míg a demokrata párti bukaresti főpolgármester, Adriean Videanu 4 millió dollárról 30 millióra gazdagodott. A konzervatív párti Corneliu Pascu vagyona eléri a 25 millió dollárt, Nicolae Bara demokrata párti képviselő pedig kis híján megháromszorozta a vagyonát: 7 millió dollárról 20 millióra. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő 5 millió dollárral lett gazdagabb, vagyona jelenleg 20 millióra tehető. Idén is Teszári Zoltán a leggazdagabb romániai magyar, a nagyváradi származású üzletember vagyona a tavalyi 180-190 millió dollárról 220-230 millióra gyarapodott. Az általa 1992-ben alapított RCS&RDS nevű cég azóta három országban – Románia, Magyarország és Szlovákia – mintegy egymillió előfizető számára biztosítja a mindennapi televíziózást, internetkapcsolatot. A második a 60 millió dollárra rúgó vagyonnal rendelkező kolozsvári Urasi Béla. A 90-es évek elején taxisofőrként dolgozott, majd 5000 dollárral beszállt az éppen induló Astral Telecomba. A harmadik Verestóy Attila székelyudvarhelyi RMDSZ-szenátor, akinek 53-54 millió dolláros vagyonát a faipar, az élelmiszeripar, az értéktőzsde, valamint az ingatlan-beruházások gyarapították. Negyedik Fodor Zsolt és felesége, Silvia, az Euro GSM tulajdonosai, egyetlen év alatt megkétszerezték vagyonukat: a tavalyi 22–23 millió után idén már 45–50 milliójuk van. Kézdivásárhelyről indult Szarvadi Loránd és Hegedűs Ferenc. Ötödik Szarvadi és felesége, Zsuzsanna 40 millió dollárral. Bába György kézdivásárhelyi vállalkozó, a Cosmo üzletláncot működtető Primex cég tulajdonosa a hatodik leggazdagabb hazai magyar, 38-39 millió dolláros vagyonnal rendelkezik. Pászkány Árpád kolozsvári üzletember a hetedik, 35-40 millió dollárra rúgó vagyonával. A nyolcadik Hegedűs Ferenc /32 millió/. A kilencedik Kurkó János György idegenforgalmi és ingatlanbefektetésekkel foglalkozó üzletember 23 millió dolláros vagyonnal. László Jánosnak, a székelyudvarhelyi Impar cégcsoport, illetve a Küküllő szálloda tulajdonosának a tavalyi 12-13 millióról 20-21 millió dollárra gyarapodott a vagyona, míg Kovács Zoltán temesvári üzletember különböző sajtóorgánumok, nyomdák, reklámcég működtetése és ingatlanberuházások révén megszerzett vagyona 11-12 millió dollárról 19-20 millióra nőtt. A leggazdagabb romániai magyarok (millió dollár): 1. Teszári Zoltán – 220-230; 2. Urasi Béla – 60; 3. Verestóy Attila – 53-54; 4. Fodor Zsolt és Silvia – 45-50; 5. Szarvadi Zsuzsanna és Loránd – 40; 6. Bába György – 38-39; 7. Pászkány Árpád – 35-40; 8. Hegedűs Ferenc – 32; 9. Kurkó János György – 23; 10. László János – 20-21; 11. Kovács Zoltán – 19-20. /Már ketten dollármilliárdosok. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./
2006. november 24.
A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nem nyilatkozhat arról, hogy vizsgálódik-e az Új Magyar Szó és a Román Postatársaság reklámszerződései ügyében. A Krónika október 13-án közölt tényfeltáró írást a román posta magyar nyelvű reklámozási gyakorlatával kapcsolatban. Alapos a gyanúja annak, hogy a hirdetésre szánt keretet politikai preferenciák alapján osztották el. Az RMDSZ-es Nagy Zsolt miniszter felügyelete alá rendelt intézmény ugyanis csupán azokkal a jelentősebb erdélyi magyar újságokkal (Háromszék, Erdélyi Napló, Krónika) nem kötött reklámszerződést, amelyek kritikusan viszonyulnak az RMDSZ-hez. A reklámszerződések fő haszonélvezői a Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő lapok voltak. Az Új Magyar Szó és a Román Postatársaság együttműködése eredményeként az Új Magyar Szó olvasói november 23-án nyolc oldalas postai kiadványt kaptak a lappal együtt, melyben a román posta működését szabályozó törvényes előírásokból olvashatnak szemelvényeket. A kiadványt a postavállalat jelenteti meg. /Gazda Árpád: Reklámpénzt postáztak a Magyar Szónak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./
2006. november 29.
Daniel Daianu volt pénzügyminiszter egy nemrég létrehozott és Verestóy Attila RMDSZ-szenátor által kontrollált factoring társaságban 7%-os részesedést tudhat magáénak. A szóban forgó vállalatot november elején hozták létre, legfőbb tevékenységi tárgya factoring műveletek, és Verestóy Attila kontrollálja, 50%-os részesedéssel. /Daianu és Verestóy cégtársak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./
2006. december 5.
A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) lecsapott az RMDSZ-re. Igaz, a román sajtó évek óta cikkezik Verestóy Attila és néhány más magyar üzletember viselt dolgairól, ők azonban eddig megúszták a vizsgálatot. Most Nagy Zsoltnál, a távközlési miniszternél privatizációs szerződések ügyében eljárás indult. Néhány héttel ezelőtt korrupciógyanús postahirdetések felől kutakodott a román sajtó, és kiderítette, hogy a több millió euró értékű román postareklám zöme az RMDSZ klientúrájához vándorolt. Pontosabban a Verestóy Attila többségi tulajdonában levő Scripta Kiadó, annak is fő kiadványa, az alig ötezer példányban megjelenő Új Magyar Szó fölözte le a haszon java részét. A témával a romániai magyar sajtóban a Krónika foglalkozott: összeállításából kiderült, hogy a legjelentősebb ellenzéki lapok (Krónika, Háromszék, Erdélyi Napló) egyetlen bani reklámot sem kaptak. A legtöbbet az Új Magyar Szó vitte el, majd őt követték a megyei lapok. Néhány hónappal ezelőtt Nagy Zsolt miniszter irodavezetője kérte az Erdélyi Napló lapkiadójának adatait, reklámmegrendelések végett. Megrendelést azonban nem kaptak. Sajtóforrások szerint Verestóy Attila a Román Posta igazgatójával első körben egy 14 milliárd lejes reklámszerződést írt alá, amely az Új Magyar Szóban és az Erdélyi Riportban megjelenő reklámok ellenértéke lett volna. Minderről állítólag a miniszter, Nagy Zsolt nem tudott, sőt az aláírt szerződés igen kényelmetlen helyzetbe hozta. Ezt később szóvá is tette Markó Béla szövetségi elnöknek, aki azonban nem segített. Markó nem húzhatta át az RMDSZ fő üzletemberének, Verestóynak a személyes számításait. Az érintettek tagadták, hogy ekkora összegről lett volna szó, a helyzet súlyosságán ez azonban nem változtat. Közben a posta reklámpénzei elkezdtek a többi romániai magyar kiadvány felé is áramlani. A kifizetések nagyságát valamiféle RMDSZ-logika szerint irányították, attól függően, ki mennyire szolgált rá a burkolt állami támogatásra. Az uniós csatlakozás nyomására megindult az elszámoltatás. Könnyen megeshet, hogy Nagy Zsolt miniszternek rámegy a politikai karrierje erre. Ha föl kell áldozni, Markóék minden bizonnyal rábólintanak. Az ellenzékiséggel kacérkodó kolozsvári RMDSZ-ben is nagytakarítást tartottak: Kónya-Hamar Sándor volt megyei elnök helyébe Markóék egy sokkal megbízhatóbb polgárt, László Attila üzletembert ültették. /Makkay József: Új játékszabályok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 5./
2006. december 13.
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a 2005-ös beszámolója keretében tárgyalja részletesebben, hogy milyen információkat gyűjtött a székelyföldi autonómiatörekvésekkel kapcsolatban. Erről Geroge Cristian Maior SRI-igazgató beszélt azt követően, hogy meghallgatta őt a SRI munkáját felügyelő parlamenti bizottság. A hírszerző szolgálatot a Nagy-Románia Párt riadóztatta a vélt magyar veszély ügyében. George Cristian Maior elmondta, reményei szerint már az elkövetkező tíz napban eljut az illetékes parlamenti bizottsághoz az autonómia-ügyben készített SRI-jelentés. A Krónikának nem sikerült ez ügyben megszólaltatnia a parlamenti SRI-bizottság alelnökét, Verestóy Attilát. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./
2006. december 18.
Marosvásárhelyen ülésezett december 16-án az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET). Az együttes ülés döntött, a kongresszusra március 2-án és 3-án Aradon lesz. Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök átnyújtották az idei Ezüstfenyő díjakat. Az RMDSZ elnöke rámutatott: az erdélyi magyarság az elmúlt 17 évben felmutatta a román–magyar együttélés, a párbeszéd pozitív példáját. A kérdés az, hogy Románia is komolyan gondolja-e a magyarokkal való együttműködést, vagy az érvényesül, miszerint „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” – tette hozzá. Markó élesen bírálta a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter lejáratását célzó hadjáratot. Szintén mélyen magyarellenes megnyilvánulásnak ítélte az elnök a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) az utóbbi hetekben történteket. Kónya-Hamar Sándor megdöbbentőnek tartja, hogy a BBTE-t a szaktárca a napokban multikulturalitásáért kitüntetésben részesítette. Lakatos Péter, az RMDSZ Bihar megyei elnöke a titkosszolgálatok tevékenységét bírálta. A felszólalók védelembe vették Kerekes Gábort, az RMDSZ ügyvezető alelnökét, akit szintén belekavartak az ún. kémügybe. Verestóy Attila szenátor, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság alelnöke közölte: a szervezett módon kidolgozott titkosszolgálati tervekre a parlamenti testületeknek nincs rálátásuk. Verestóy szerint a „falunkénti autonómia-népszavazások” politikai színjáték részét képezik. Sógor Csaba szenátor a veszélyt abban látja, hogy az ötvenes évek szelleme a magyarság soraiba is belopakodhat. Befogadó és nem pedig kirekesztő szervezet felépítését sürgette. Toró T. Tibor képviselő kifejezte reményét, hogy ígéretüket betartva, Markó Béla és Tőkés László még karácsony előtt találkoznak, és újabb lépést tesznek az erdélyi egység helyreállítására. /Tibori Szabó Zoltán: A titkosszolgálatok által szorongatott mór esélyei. Kiáll az RMDSZ a sajtó által kémkedéssel gyanúsított Nagy Zsolt mellett. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2006. december 18.
Verestóy Attila az RMDSZ SZKT ülésén kijelentette: meg van győződve arról, hogy lehallgatják a telefonját. A szenátor elmondta, bár néhány RMDSZ-es honatya tudja, hogy telefonbeszélgetéseit lehallgatják, semmit nem tehetnek ellene. “Nincs lehetőségünk közbelépni vagy tudomást venni róla. Tudjuk, mely telefonokat hallgatják le, és azt is tudjuk, hogy ezt nem a titkosszolgálatok teszik, hanem az ügyészség” – hangsúlyozta. Hozzátette: az utóbbi idők befeketítési kísérletei azért történhettek meg, mert a magyarok megengedték, hogy nyilvánosságra kerüljön: érdekellentétek vannak közöttük. “Zárjuk be a csapóajtót, amelyen keresztül be lehet hatolni a magyar közösségbe” – hangsúlyozta Verestóy. /Lehallgatások most is. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./
2006. december 18.
„Akarja-e, hogy Székelyföld autonómia-státust kapjon és a település, ahol él, ehhez tartozzék?” – ilyen szövegű szavazócédulával kopogtattak a helybeli családoknál Vargyas községben. A mozgóurnás csapat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által meghirdetett autonómia-népszavazást bonyolította le a régióban. A vargyasi, erdőfülei, bardóci és magyarhermányi bizottságoktól kapott jegyzőkönyvek alapján a 3780 szavazatra jogosult közül településenként 60 és 83 százalék között fejezték ki véleményüket, ezen belül 99,7 és 100 százalékban támogatták a vidék autonómiáját. Az SZNT kezdeményezését a hét végén bírálta Verestóy Attila szenátor, közönséges csalásnak nevezve a népszavazást. „Az embereknek olyan kérdést tesznek fel, amelyre az egyetlen elfogadható igen választ adnak. Ezt követően azok, akik ezeket a válaszokat begyűjtik, kisajátítják maguknak az ügyet, ami végül is közös ügy és nem valamely szakadár platformnak, valamilyen székely vagy magyar tanácsnak az ügye” – vélekedett a politikus. /Domokos Péter: Referendumot szervezett az elmúlt hétvégén a Székely Nemzeti Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./ Nem hivatalos népszavazás kezdődött december 16-án Székelyföld területi autonómiájáról 23, többségében magyarok által lakott Kovászna és Hargita megyei településen. A referendumot az SZNT helyi szervezetei kezdeményezték a Kovászna megyei Erdővidék 20 településén, valamint a Hargita megyei Székelyudvarhelyen, Bögözön és Gyergyócsomafalván. A szervezők a megfigyelői szerep ellátására 25 romániai és külföldi civil, valamint politikai szervezetet kértek fel. /Nem hivatalos népszavazás az autonómiáról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./
2006. december 19.
Az Udvarhelyszéki RMDSZ elnökségi ülését tartotta december 15-én. Az ülésről kiadott közleményt dr. Verestóy Attila udvarhelyszéki RMDSZ-elnök írta alá. Az elnökség aggasztónak, az RMDSZ elleni támadásként értékelte, és határozottan visszautasította az RMDSZ szövetségi elnöke, és más RMDSZ-vezetők ellen irányuló lejáratási kampányt. Elutasította a Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter ellen felhozott rágalmakat. A Székely Nemzetei Tanács által kezdeményezett ún. népszavazást az elnökség megtévesztő, félrevezető akcióként értékelte. A Széki RMDSZ elnöke, az elnökséggel konzultálva, a székelyudvarhelyi városi RMDSZ megbízott elnökévé Ványolós Istvánt, a városi RMDSZ oktatási, és egyházügyi kérdésekért felelős alelnökét nevezte ki. /Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./
2006. december 20.
„Szükség volt a Tismaneanu-bizottság jelentésére, a kutatómunkát továbbra is folytatni kell” – fogalmazott Markó Béla szövetségi elnök sajtótájékoztatóján, amelyen részt vett Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának, és Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője is. Markó hangsúlyozta, az RMDSZ egyetért a jelentés következtetéseivel. Elég későn történik a kommunizmus elítélése, de szükséges volt ezt a lépést megtenni. Már a ’90-es évek elején lehetőség lett volna erre, amikor a Temesvári Kiáltvány korlátozta a volt nomenklaturisták közéleti szerepvállalását. Az RMDSZ akkor elfogadta a kiáltvány 8. pontját, és így kellett volna cselekednie a többi politikai pártnak is. Az ünnepi ülés alatt történt rendzavarásról szólva az elnök kifejtette, az RMDSZ elítéli a Nagy-Románia Párt magatartását. /Markó: Szükség volt a kommunizmus elítélésére. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
2006. december 21.
A Magyar Polgári Szövetség udvarhelyszéki szervezetének álláspontja szerint, Székelyföld területi autonómiájáért minden magyar politikai, egyházi és civil szervezetnek közösen kell küzdenie. Megdöbbenéssel vették tudomásul az udvarhelyszéki RMDSZ döntését, amely a népszavazást „megtévesztőnek”, „félrevezetőnek” nevezte, és kiemelte, hogy „ellentmond a népszavazásról szóló törvénynek.” (Hargita Népe, december 19-i szám) A népszavazási törvény és a diszkriminatív választási törvény megváltoztatása a parlamentben ülő RMDSZ-es politikusok feladata lett volna. Az udvarhelyszéki RMDSZ vezetőinek véleménye a szélsőséges román pártok álláspontjához áll közelebb, amikor elutasítják a székelyföldi népszavazást, még akkor is, ha ez nem hivatalos, olvasható az MPSZ udvarhelyszéki elnöksége közleményében. /Közlemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./ Előzmény: Az udvarhelyszéki RMDSZ közleményét Verestóy Attila szenátor írta alá.
