Jún. 14-én egyházi vezetők és kiemelkedő személyiségek jelenlétében emlékeztek Kolozsváron, a Deportáltak templomában a holocaust észak-erdélyi áldozataira. A megemlékezésen jelen volt Gheorghe Funar polgármester, aki a szertartáson elmondta, hogy a román népet 2000 év óta leigázták, elnyomták. Különösen a bécsi döntés után a horthysta-fasiszta magyar hordák követtek el népirtást a románok és a zsidók ellen. Végül Funar a zsidó hitközség segítségét kérte a magyar egyetem kolozsvári létrehozása ellen, hogy így kerüljenek el "egy újabb holocaustot" A kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Kallos Miklós határozottan felszólította a jelenlevőket, hogy tartózkodjanak az oda nem illő politikai megnyilvánulásoktól. /Fey László: Ostoba és gonosz uszítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17., Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
1998. június 17.
Fey László szerint a "romániai magyar egyetem ügyét mindkét oldalról túlpolitizálták, az kicsúszott a szakértők kezéből". Fey kifejtette, hogy az egyetem kérdése ürügyül szolgált "az RMDSZ-en belül dúló frakcióharcok számára is." Legutóbb a kolozsvári gyűlésen adták fel a leckét Markó Béla elnöknek: harcolja ki az egyetemet, de azonnal. Azt is követelik, ha a követelés nem teljesül, az RMDSZ lépjen ki a koalícióból. Ezt Fey radikális demagógiának nevezte. - Ugyancsak vihart kavart az autonómia kérdése, ahol Fey radikális retorikáról beszélt, a "Neptun-ügyet" pedig mesterséges diverziónak tartja, szerinte ez ürügy volt, hogy lejárassák a kiváló politikusokat azok, "akik a helyükbe szerettek volna furakodni.". Fey Lendvay Pálra hivatkozott, aki szerint a magyarországi választásokon megnyilvánult jobbratolódás új felhajtóerőt fog jelenteni a szlovákiai és erdélyi politikai képviselői soraiban meglevő "héjáknak". A héják között vannak olyanok, tette hozzá Fey László, akiknek hivatásuk szerint a felebaráti szeretetet kellene hirdetniük. /Fey László: Ügyek és ürügyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
1998. július 1.
Tapody Lukács Ottó vitába szállt Fey László cikkének /Ügyek és ürügyek, Romániai Magyar Szó, jún. 17./ állításával. Fey László írása sok részigazságot tartalmaz, a legtöbbnél azonban sántít a megnevezett vagy megnevezetlen politikusok felelősségének megállapítása. Tapody emlékeztette Fey Lászlót arra, hogy a kisebbségbe került magyarság majdnem 80 éve küzd jogaiért, nagyon szerény eredményekkel. - "A mai román politika abban merül ki, hogy a médiák segítségével a kisebbségek ellen uszít." - Nincs igaza Fey Lászlónak abban, hogy azért nem lehet eredményt elérni, "mert sokat követelőzünk". A Bolyai-ügy körüli viták, meg a többi nem hatalmi torzsalkodás, ahogy Fey állítja, hanem "a sikertelenségek által kiváltott idegességek, depressziók megnyilvánulása." Lendvay Pálra jellemző, hogy "héjáknak" nevezi a szlovákiai és erdélyi magyar - jogosan türelmetlenebb - politikusokat. / Tapody Lukács Ottó: A turul nem héja! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./ A meg nem nevezett: Tapody is jelezte, hogy Fey Tőkés Lászlót támadta.
1998. szeptember 29.
Fey László ismét közölte Tőkés Lászlót elítélő írását, ezúttal Alsócsernáton ürügyén: "Ne képzeljük azt, hogy Alsócsernáton, de akár Székelyudvarhely, Kolozsvár vagy Nagyvárad a világ közepe. Bármely kis településen össze lehet hívni egy falugyűlést..." "Békaperspektívából nem lehet jól tájékozódni, kellő rálátás nélkül nagyon eltájolhatjuk magunkat." Sokan mondogatják, hogy az RMDSZ vezetősége eltávolodott a tömegektől. Ezt azok hangoztatják, "akik mindent megtettek, hogy a vezetőség tekintélyét lejárassák". /Fey László: A nagypolitikát nem Csernátonból irányítják. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./
1999. május 12.
Fey László kifogásolta, hogy az RMDSZ programtervezetében az áll: az érdekvédelem elvi alapját többek között "az európai keresztény értékrend" képezi. "De ki lehet-e, ki szabad-e zárni az RMDSZ-ből a Mózes-hitűeket, a baháj vallás híveit vagy az ateistákat?" - tette fel a kérdést. A Reform Tömörülés még tovább megy: a programba a "hagyományos keresztény értekrend" megfogalmazás bevezetését javasolja. "Ha jól értem, ezzel a kereszténység fogalmát a történelmi egyházakra szűkíti le, ezáltal kizárja a neoprotestáns egyházak és vallásközösségek híveit is. A program előkészítő bizottság ezt a kiegészítést elfogadásra javasolja. Miért? Mi megy itt végbe? Vallásháború az RMDSZ-en belül? Az RMDSZ egy nemzeti kisebbség érdekvédelmi szervezetének vallja magát. Milyen hitele lehet, ha nem fogadja el a vallási másságot, nem tartja tiszteletben a saját felekezeti kisebbségeinek a jogait, vallási alapon diszkriminál? Egyáltalán, minek kell belekeverni a vallást a politikában? Azt javasolom, hogy az illető szövegben az európai értékrend megfogalmazás szerepeljen. Ebben mindnyájan egyetérthetünk." /Fey László: Egy kisebbség kisebbségei? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./
1999. június 5.
Fey László vitába szállt Borbély Zsolt Attilával, aki írásában /RMSZ, 1999.V.31) kifejtette, hogy hasznos volna, ha az RMDSZ egy törvényhozási ciklus erejéig kimaradna a parlamentből. Fey szerint ez "egyenesen abszurdum." A választások és a parlament bojkottjáért nagyon nagy árat fizettek a koszovói albánok. B.Zs.A. bojkottot indokló egyik érve: "...olyan agymosás folyik a román parlamentben, amit 1992 őszén András Imre és Borbély Imre írtak körül közös munkájukban (Pszichoterror a román parlamentben, megjelent Az Erdélyi Napló 1992 november 5-i számában) s melynek romboló hatását a parlamenti munka eredménytelensége folytán még haszonelvű szempontból sem képes ellensúlyozni". Fey szerint azért érvel B. Zs. A., mert apját, Borbély Imrét nem választották újra képviselőnek. Fey következtetése: "ha már minket nem választanak meg, akkor más se legyen képviselő. Az így gondolkodók abban érdekeltek, hogy a dolgok minél rosszabbul menjenek, hogy nőjön az elégedetlenség, hogy halászni lehessen a zavarosban." /Fey László: Minél rosszabb, annál jobb? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
1999. június 10.
Megnyugvással vettem tudomásul, hogy Fey László nem szereti az írásaimat. -reagált Borbély Zsolt Attila Fey cikkére /Minél rosszabb, annál jobb?/ Fey Lászlót nem kell bemutatnia, jegyezte meg, mert eleget "írt már román és magyar nyelvű lapokban egyaránt Tőkés László s az általa képviselt értékrend ellen, ahhoz, hogy mindenki tudja, melyik polcra helyezze el." ragált Borbély Zsolt Attila most csak azért reagált, mert Fey apját, Borbély Imrét rágalmazta. "Múltkorjában akkor éreztem alig elfojtható ingert a riposztra, amikor Kuszálik úr azt találta írni, hogy Borbély Imre parlamentből való kimaradása után meg sem állt Budapestig. Ami persze vagy alulinformáltság vagy közönséges hazugság." "De ez az úr amióta Tőkés Lászlót implicit lebesúgózta, számomra nem vitapartner. Kizárta magát a klubból." - "Borbély Imre 1992-től volt tagja a parlamentnek, András Imrével közös cikkét pedig 1992 nyarán írta. Az RMDSZ által pótcselekvésként kezdettől fogva űzött parlamenti aprómunka hiábavalóságáról pedig közvetlenül a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása után külön is értekezett." Borbély Zsolt Attila kifejtette véleményét az RMDSZ frakciójáról: "A frakció funkciója az lenne, hogy tudatosítsa a román politikai elitben legfontosabb követeléseinket, hogy hangot adjon önrendelkezési akaratunknak bel- és külföldön egyaránt, s nem pedig az, hogy egy akármilyen román versenypárt képviselőcsoportjaként integrálódjon a román politikai alrendszerbe. Az erdélyi magyarság sorsa csak akkor fordulhat jobbra, ha sikerül áttörést elérni a kisebbségpolitika terén." /Borbély Zsolt Attila: Blöffölni csak pontosan, szépen? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./ Előzmény: Fey László: Minél rosszabb, annál jobb? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
1999. június 22.
Újabb magyar sajtótermék a Bereckben 1999. januárja óta megjelenő Berecki Harangszó "független közéleti lap", eddig minden hónapban napvilágot látott a berecki Művelődési Központ igazgatója, Balogh András főszerkesztésében. Hasábjain, ízléses elrendezésben, helyet kapnak a tájegység, illetve a megye életét tükröző tudósítások, vallásos és történelmi ünnepekre emlékeztető írások, népszerűsítő cikkek, emellett pedig, nem kis súllyal, a szépirodalom és a humor, többek között. - A Fényszilánk, a székelykeresztúri református egyházközség gyülekezeti havilapja májusi száma a pünkösdi ünnepkör jelentőségét és jelképességét járta körül. - A Dialog Interetnic (az azonos nevű kolozsvári egyesület lapja, júniusi szám) Komjátszegi Sándor tanulmányát közölte a latin nyelvnek a magyar kultúrában elfoglalt szerepéről, a lapban olvasható Ramona Bancila és Fey László véleménye a multikulturális egyetemről. /"Lapvizsgáló", uborkaszezon kezdetén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./
1999. július 24.
Fey László a vallási fundamentalista tünetőket hozta fel, a tüntetők között a nők csadorban vonultak, mint egy károgó varjúsereg. - A romániai magyarság soraiban is vannak sokan, akik hisznek a hamis prófétáknak. Sokan nem mérik fel, mennyit árt az egyéni- és csoportérdekeket szolgáló torzsalkodás. "Mindnyájunknak csalódnunk kellett olyanokban, akikben kellő információk híján, illetve téves információk alapján hittünk, akikben bíztunk." /Fey László: Mint károgó varjúsereg? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./ Fey László cikkét Tőkés László nyilatkozata mellett közölte a Romániai Magyar Szó.
1999. július 24.
A júliusban a lap szerkesztőségébe érkezett sajtótermékek között volt több lap. Az Ébresztő a dicsőszentmártoni MADISZ gimnazista havilapja., a GM pedig a dicsőszentmártoni MADISZ információs lapja, az Én, te, ő, mi, ti, őK a szentegyházai Gábor Áron Líceum diáklapja. A Pitypang Hírlevél a Pitypang Hálózatnak a sepsiszentgyörgyi Nemere Természetjáró Kör kiadásában megjelenő hírlevele. Az Erdélyi Gyopár (az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönye) május-júniusi számában Vasvári Pál életének erdélyi nyomait kereső kirándulásról, az ó-piski-i hídról van szó, többek között. A Dialog Interetnic, az azonos nevű kolozsvári egyesület román nyelvű lapja több írást tartalmaz, így Komjátszegi Sándor a latin nyelvnek a magyar kultúrában betöltött szerepéről írt, Ramona Bancila és Fey László vitáztak a multikulturális egyetemről, Salamon Ida értékelte Eminescu remekművét, a Luceafarult és annak német, illetve magyar fordításait. A Pro Europa az azonos nevű marosvásárhelyi liga kétnyelvű hírlapja. A Szövetségi Figyelő, az RMDSZ hetilapja elemezte az oktatási törvény elfogadásával kapcsolatos fejleményeket. /Júliusi "böngészde". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
1999. augusztus 9.
A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
1999. szeptember 8.
A lapok utaltak arra, hogy az RMDSZ-en belül új platform születik, a "Nemzetépítő Platform". Fey László a meg sem született platformot támadta cikkében, kifogásolta a névtelenséget, továbbá azt állította, hogy a készülő platform programjáról sem esett szó. Fey ironizált, milyen nemzetet akarnak építeni? Az egész magyar nemzetet? Megjelent szándéknyilatkozatuk /Szabadság, szept. 2./ Feynek nem mond újat, olyan célt, ami ne volna meg az RMDSZ programjában. A szándéknyilatkozatot a cikkíró hordószónokhoz illő közhelyeknek minősítette. - Fey szerint a platformok léte szükséges rossz. /Fey László: A névtelenség homályában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./
1999. szeptember 14.
Szeptember 2-án megalakult Kolozsvárott az RMDSZ Nemzetépítő Platformja (NÉP), egyelőre Beszterce-Naszód, Bihar, Kolozs és Maros megyei RMDSZ-tagok részvételével. A platform ideiglenes vezetését Vekov Károly (elnök), Izsák Balázs és Pápay Zoltán (alelnökök) látja el. Dokumentumaikat a szeptember 18-án esedékes ülésen terjesztik a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé. A sajtónak előzőleg eljuttatták a platform zászlóbontó szándéknyilatkozatát, programtervezetét, valamint Vekov Károlynak A tanügyi törvények című terjedelmes elemzését az érvényben lévő, a magyar nyelvű oktatást és önálló intézményépítést korlátozó, a jelenlegi RMDSZ-vezetés hathatós közreműködésével megszületett jogszabályokról. A Romániai Magyar Szó szeptember 8-ai számában támadás jelent meg a születőben lévő kezdeményezés ellen, Fey László tollából. A Nemzeti Platform szándéknyilatkozatában kifejtette, hogy elégedetlen a tíz év mérlegével, a koalíciós kormányzati időszak eredményeivel és az RMDSZ teljesítményével is. Megmaradásunkat és ittmaradásunkat őseink földjén csak akkor látjuk biztosítottnak, ha változtatunk eddigi politikánkon - olvasható. A platform az RMDSZ programjának megfelelően a nemzeti érdekek egyértelmű megjelenítését és érvényesítését tartja elsőrendű feladatának. A platform a kereszténydemokrácia elveire és értékeire épül, mintegy jelezve: az RMDSZ-ben jelenleg nincs hiteles megjelenítője ennek az értékrendnek és politikai irányzatnak, hiszen a Hajdú Gábor, Nagy Benedek, Bárányi Ferenc stb. nevével fémjelzett Romániai Magyar Kereszténydemokrata Pártnak sikerült mára a láthatatlanságig belesimulni a balkáni tájba. /Zászlóbontás a nemzeti oldalon. Újabb platform az RMDSZ-ben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 14./
2000. március 20.
A megjelent erdélyi lapok közül a Pitypang (a Pitypang környezetvédelmi hálózat hírlevele) februári száma összefoglalta az utóbbi hetek ciánszennyeződéssel kapcsolatos történéseit, állásfoglalásait. A Nagykároly és Vidéke hetilap mellett új nagykárolyi kiadvány a Fatima, a nagykárolyi Szűz Mária plébánia lapja. Az Erdélyi Gyopár (az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönye, 1999/6-os szám) az 50. lapszám, visszapillantást tartalmaz a kiadvány történetétéről. Az (a)lapozó (az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Szociális Főosztályának hírlevele) február 28-i számában Böndi Gyöngyike parlamenti képviselő tájékoztatott a nyugdíjrendszerről és egyéb társadalombiztosítási jogokról szóló törvényről, az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó kormányrendeletről. A Közoktatás (a romániai magyar pedagógusok lapja, márciusi szám) hozta Jegyzetek egy évtized iskolatörténetének margójára címmel dr. Kötő József államtitkár írását. Perspektíva (a Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja) március 2-i száma interjút közölt dr. Kása Zoltánnal, a Babes-Bolyai Tudományegyetem új rektor-helyettesével a tanintézmény gondjairól és kilátásairól. Erdélyi Pszichológiai Szemle (a Pro Studium et Practicum Psychologiae Alapítvány kiadásában negyedévente Kolozsváron megjelenő tudományos folyóirat, bemutatkozó szám) néhány írása: Kísérleti lélektani műhely Kolozsváron (Farkas Cs. Magda), A hallássérültek magyar nyelvű oktatása Erdélyben (Vizi Ildikó-Crisan Erika). Dialog Interetnic (az azonos nevű kolozsvári egyesület kiadványa, márciusi szám) - Salamon Ida román nyelvű recenziója egy, tavaly megjelent, kétnyelvű (román-angol) Eminescu- versválogatásról, Fey László írása a februárban Kolozsváron lezajlott A nemzetfogalom a magyarországi és romániai magyar, valamint a román értelmiségiek tudatában című februári konferenciáról. Partiumi Közlöny (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, január 28-i szám) - beszámolók az egyházkerület belső életének történéseiről, valamint a január első napjaiban Nagyváradon Életvédelem, magzatvédelem címmel megtartott tanácskozásról, illetve az Egyház és magyarság című, szintén januárban lezajlott esztergomi konferenciáról; hírek, jegyzőkönyvek. /Szonda Szabolcs: Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./
2000. augusztus 25.
Fey László elutasította Kocsis István tanulmányát /A Szent Korona misztériumának és tanának néhány kérdése, amelyet a Romániai Magyar Szó 11 folytatásban közölt (aug. 2-16.)/, kifejtve, hogy a hagyományok gyűjtése, számon tartása szép dolog. A hagyományokhoz tartoznak a hiedelmek, babonák, legendák is. Ezek nem haladó hagyományok. A legenda az legenda, a mítosz az mítosz, a babona az babona. ″Ha a legenda és a mítosz történelemnek álcázza magát, ha a babonaság tudományos igénnyel lép fel, és egyesek ezeknek hitelt is adnak, akkor már baj van.″ Az utóbbi időben sok cikk jelenik meg a magyar Szent Koronáról, ″amelyhez nagyon furcsa, misztikus gondolatokat fűznek. Ilyen a Kocsis István hosszú írása is″. Fey László kifejtette, hogy szerinte mikor készült a Szent Korona, szerinte a "szent″ jelző erősen megkérdőjelezhető. Fey szánakozott: ″Sajnos, a magyarok hajlamosak a múltba révedni, a régi dicsőségre gondolva vigasztalódni, irreális álmokban ringatózni és nosztalgiázni, nem véve észre az anakronisztikus vonásokat.″ ″Most a Magyar Köztársaság címerében ott van a korona is. Logikusabb lett volna 1990-ben a korona nélküli Kossuth-címert elfogadni, de hát nem így történt, a honatyák többsége nosztalgiázott.″ A ″korszerű gondolkodás helyett lépten-nyomon felbukkannak azok a múltbeli eszmék, amelyek történelmi örökségként tiszteletet érdemelnek ugyan, de nem szolgálhatnak iránytűként, vezérelvként a mai és a jövőbeli tevékenységünk számára. Az ilyen mítoszok néhány magyar ember fejében zűrzavart keltenek, félrevezetik őket, másrészt pedig ellenségeinknek, bírálóinknak támadási felületet nyújtanak nemzetünkkel szemben.″ /Fey László: Mítosz és ráció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./
2000. szeptember 22.
Cs. Kovács Katalin kifejtette, hogy Fey László Mítosz és ráció /RMSZ, aug. 25./ című írása megmosolygatta. Fey László elutasította Kocsis Istvánnak a Szent Koronáról szóló írását. Miért zavarja Fey Lászlót a Szent Korona tana? Fey László nincs tisztában a misztérium, mítosz, legenda, babona kérdéskörökkel. Cs. Kovács Katalin kifejtette, mit takarnak ezek a fogalmak. A Szent Korona tana nem mítosz, szögezte el a cikkíró. Miért fél Fey László attól. hogy "az ilyen mítoszok néhány magyar ember fejében zűrzavart keltenek"? A történelmi tudatában biztos magyar ember fejében nem lesz zűrzavar. A sok évtizedes elnemzetlenítő politika olyan tudatrombolást végzett, hogy sokan nem tudják vállalni magyarságukat. "A Szent Korona tanának ismerete azonban éppen ennek a szellemi összetartozásnak a tudatát erősítheti". /Cs. Kovács Katalin: A misztérium nem misztifikáció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ Kocsis István tanulmánya: A Szent Korona misztériumának és tanának néhány kérdése = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 11 folytatásban: aug. 2-16.
2000. október 5.
Fey László elutasította Cs. Kovács Katalin vitairatát (A misztérium nem misztifikáció, RMSZ, 2000. IX. 22.), fenntartva Mítosz és ráció c. írásának (RMSZ, VIII. 25.) megállapítását. Nem látja értelmét, hogy a Szent Korona tanról, mítoszról, misztériumról vitatkozzon. "Bár azonos nyelven beszélünk, eltérő fogalomrendszerben, más paradigmában gondolkozunk, a fogalmak egyikünk számára mást jelentenek, mint a másik számára." Fey szerint a mitikus, misztikus gondolkodás bizonyítatlan és bizonyíthatatlan állításokat, tételeket is elfogad, hisz bennük. Hisz például a csodákban is." /Fey László: Egy hibaigazítás és két megjegyzés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./ Szabó Rozália vitatta Fey László Mítosz és ráció című cikkét. Nem ért egyet Fey megállapításával: "Az 1848-as szabadságharc azért bukott el, mert a magyar vezető réteg nem vette figyelembe a demográfiai valóságot, süket maradt a nemzeti tudatra ébredő kisebbségek követeléseivel szemben, nem oldotta meg a nemzetiségi kérdést. A kiegyezés utáni kormányzatok sem okultak a történtekből, továbbra is abban az illúzióban ringatták magukat, hogy a nemzetiségek boldogan akarnak magyarrá válni, a kevés renitenst pedig erővel lehet kordában tartani. "A mindent vissza" a szomszédokkal való megegyezés helyett a konfrontáció élesedéséhez vezetett, ez hajszolta bele Magyarországot a Hitlerrel való szövetségbe." Szabó Rozália Ion Slavici-ra hivatkozott, aki annak ellenére, hogy egyik legtevékenyebb híve volt Erdély Magyarországtól való elszakításának, így írt A világ, amelyben éltem című könyvében: "Aki ennek az országnak polgára, az mind itthon van". Ion Slavici állítását igazolja az a tény is, hogy a román iskolákban nem tanították a magyar nyelvet. Ugyancsak Slavici a szabadságharcról ezt írta: "Azok a magyar vezetők, akik értettek a politikához, mindent elkövettek, hogy elhitessék az emberekkel: Ausztria egyformán elnyom mindnyájunkat, s azon igyekeztek, hogy Magyarország népei egyesüljenek és vállvetve válasszák el Ausztriától a "közös hazát", melyet aztán mindnyájunk közös boldogságára szervezzenek meg". Ószentannáról így beszél: "Ebben a faluban az ügykezelési nyelv a román volt, így egész levelezésünk románul folyt. Románul írtam a hivatalos írásokat, a szerződéseket, a végrendeleteket, a telekkönyvi kivonatokat és más effélét, amire a magánszemélyeknek szükségük volt. Magyarul csak azokat az átiratokat készítettem, melyeket a magyar ügykezelési falvakhoz intéztünk". - A szabadságharc nem a nemzetiségi kérdés miatt bukott el, hanem a túlerő miatt. - A "mindent vissza" jelszó csak a tájékozatlan kisembereket lelkesítette egy ideig, aztán ráébredtek ők is a valóságra. Teleki Pál miniszterelnök titokzatos halála éppen azért következett be, mert nem akart Hitler engedelmes követője lenni. - "Magyarország tragédiáját nem jelszavak okozták, hanem földrajzi helyzete. Zsákmányra éhes ellenség leste minden mozdulatát, határon kívül és belül egyaránt. Nem kellene beállnunk a valótlanságot terjesztők sorába, elegen vannak nélkülünk is!" /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Mítosz és ráció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
2000. november 29.
Fey László kifejtette: A választások azt mutatták, hogy az ország lakossága politikailag éretlen és tájékozatlan. Ilyen körülmények közt lehetségessé vált, hogy egy kis agresszív rohamcsapat a zavarosban halászva látványos sikert érjen el. "Ez vezetett az első világháború után Hitler hatalomra jutásához, Romániában pedig a Vasgárda gyors térnyeréséhez. Most Corneliu Vadim Tudor és pártja használta ki a lakosság politikai műveletlenségét." "Mi magyarok C. V. Tudorban elsősorban a szélsőséges, rasszista, antiszemita, idegengyűlölő sovént látjuk, aki azt ígérte, hogy ha hatalomra jut, akkor 48 óra alatt törvényen kívül helyezi az RMDSZ-t." Romániában a nacionalista-xenofób ideológiának mély gyökerei vannak. A román fejedelemségekben a romák a XIX. sz. közepéig rabszolgák voltak, a zsidók csak az 1923-as alkotmányban kaptak egyenjogúságot. Iorga A.C. Cuzával együtt alapította 1910-ben az antiszemita Demokratikus Nacionalista Pártot. - Vadim egyik leghatásosabb ígérete az, hogy ő majd erős kézzel fog kormányozni és rendet csinál. "A román nép hajlamos az autoritárius vezető, sőt diktátor elfogadására, dicsőítésére. Erre épít emberünk is, mikor nagy tisztelettel és sok dicsérettel emlegeti Antonescut és Ceausescut." /Fey László: A Vadim-jelenség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./
2001. április 27.
Ápr. 23-án Nastase miniszterelnök a közszolgálati tévé meghívottja volt. Nastase kifejtette, hogy erős fenntartásai vannak a Magyarországon készülő "státustörvénnyel" kapcsolatban. Szerinte a törvény diszkriminatív, másrészt a törvény etnikai alapon különbséget tesz más országok, például Románia állampolgárai között, csak a magyaroknak nyújt kedvezményeket. Milyen módon állapítják meg, ki a magyar? Egy szép napon arra ébredhetünk, hogy Erdélyben 7 millió magyar van. Támogatni akarják azokat a román állampolgárokat is, akik a gyermekeiket magyar iskolába adják, az a belügyekbe való beavatkozás. Fey László a kormányfő megállapítását kommentálva hozzátette: itt végig pozitív diszkriminációról van szó, ami egyáltalán nem elítélendő. A különböző fejlesztési és támogatási programok (PHARE, SAPARD, vissza nem térítendő kölcsönök stb.), mind a pozitív diszkrimináció példái. - A zsidók, németek is kapnak külföldi támogatást, másrészt a román állam is segíti főleg a besszarábiai, de még a magyarországi románokat is. /Fey László: Adrian Nastase okoskodása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./
2001. június 25.
Jún. 23-án tanácskoztak a Kolozs megyei RMDSZ-küldöttek. Mátis Jenő MKT-elnök. AZ MKT újraszervezte szakbizottságait. Kiegészült a megyei ügyvezető elnökség: a Megyei Küldöttek Tanácsa /MKT/ egyhangúan megerősítette tisztségében Széplaky Attila ifjúsági alelnököt. Kónya-Hamar Sándor megyei elnök hangsúlyozta: a Kolozs megyei RMDSZ a Magyar Ifjúsági Tanács jelöltjeit támogatja, és nem azokat, akik az úgynevezett Itthon, fiatalon mozgalom kapcsán próbálnak elérni különféle pozíciókat. Az MKT levélben fordult az Etnikumközi Párbeszéd Szövetség elnökségéhez, amelyben a hasonló nevű kiadványukban megjelenő cikkek tartalmának felülvizsgálatára szólítja fel az illetékeseket. Az MKT Fey Lászlónak a lap februári számában megjelent egyik írását sérelmezte, és arra kérte a kiadvány szerkesztőbizottságát, járuljon hozzá a megyei RMDSZ-elnök ez ügyben fogalmazott állásfoglalásának közzétételéhez. Végül az MKT úgy döntött, hogy a Gheorghe Funar polgármester sorozatos provokációi kapcsán Kolozsváron kialakult, a helyi magyar közösség számára tovább nem tolerálható helyzet kapcsán megkereséssel fordul az országos elnökséghez, amelyben a kérdés minél hamarabbi orvosolására kéri fel a szövetség vezetőit. /Székely Kriszta: Kolozsvár ügyében az MKT az országos vezetéshez fordul. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./
2001. július 3.
Fey László elutasította Tamás Gáspár Miklós ingerült hangvételű cikkét (A magyar külpolitika csődje, Szabadság, jún. 30.). TGM csak a politikai nemzet fogalmát ismeri el. Eszerint a politikai nemzethez tartozik egy állam területén lakó minden személy, a nemzetiség és az állampolgárság azonos fogalmak. Ez a fogalom a francia forradalom idejéből származik, meg is tette a hatását: azóta az erősen központosított francia állam beolvasztotta az akkori lakosságnak 5/6-át kitevő okszitán, breton, baszk, elzászi, korzikai lakosságot. A politikai nemzet fogalma mellett létezik azonban a kultúrnemzet fogalma is, amely az azonos nyelvet beszélő, azonos kultúrkörhöz tartozó személyeket foglalja magában. "Én például - a definíciók szerint - a román politikai nemzet és a magyar kultúrnemzet tagja vagyok." - írta Fey László. "A mi kötődésünket az országhoz erősen megkérdőjelezi, hogy ezrek, tízezrek kiabálják: "Afara, afarã / cu ungurii din tarã!" (Ki, ki a magyarokkal az országból!)." "Nincs igaza TGM-nak, mikor azt mondja, hogy a kultúrnemzet fogalma (nála "etnokulturális identitás") erkölcsileg, jogilag, politikailag értelmezhetetlen, és hogy a magyar nemzetnek e megfogalmazása az országgyűlés új találmánya volna. Ez a fogalom korántsem új, legalább kétszáz éves. TGM szerint a kultúrnemzet fogalma "kirekesztő". Ezt arra érti, hogy az így értelmezett magyar nemzetben nem foglaltatnak benne a magyarországi nemzeti kisebbségek. Ez igaz, de ha így vesszük, a politikai nemzet fogalma éppolyan kirekesztő: a magyar politikai nemzethez nem tartoznak hozzá az erdélyi magyarok! A "román nacionalisták előszeretettel hivatkoznak a politikai nemzet fogalmára és a liberális nézetekre." - hangsúlyozta Fey László. Fey nem fogadta el TGM állítását, hogy a státustörvény végrehajthatatlan volna. Méltán állapította meg Fey: "TGM dühös írása azonban azért káros, mert munícióval szolgál az ellenségnek: pont azokat az érveket hangoztatja, amelyekre a román és szlovák nacionalizmusnak szükségük van a státustörvény megtorpedózására. Ők most örömmel hangoztathatják: íme, a nagy tekintélyű filozófus, politikus és publicista, Tamás Gáspár Miklós is nekünk ad igazat!" /Fey László: Egy dühös írás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./
2001. augusztus 24.
Prédikációja során egy lelkész a magyarországi millenniumi ünnepekről elmondta, milyen felemelő élmény volt számára, hogy a koronát hajóval Esztergomba vitték és annak a jelenlétében folytak a szertartások, megemlékezések, ünneplések. A pap hozzátette, hogy "Horn és Kovács bandája" bírálta a magyar kormányt, amiért ilyen sok pénz költött az ünnepségekre. Fey László elítélte ezt a beszédet. Szerinte két pártvezér neve hangzott el, ezzel a templom politikai propaganda színterévé vált. Fey szerint ez megengedhetetlen. "A pártpolitikai csatározásokba való beavatkozás az egyház szempontjából is kockázatos." /Fey László: Egyház és politika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./
2001. november 6.
Fey László emlékszik arra, milyen durván oktatta ki Tompa Gábor színházigazgató egy színművészetben "avatatlan", köztiszteletben álló egyetemi tanárt "K. úr blöffentései" című cikkben (K. úr neve ki volt írva.) Hasonló hangnemben kapta meg a magáét Szőcs István is, pedig ő nem tekinthető teljesen avatatlannak. Ennek ellenére Fey kifejtette véleményét. Volt egyszer Kolozsvárt egy színház, a 40-es, 50-es 60-as években, amelynek minden darabját megnézte, emlékezett Fey. A nézőtér estéről-estére megtelt. Az a színház közönséget és közösséget teremtett, magas kultúrára nevelt. Akkor változott meg minden, amikor a "rendezői színház" divatja harapózott el. "Eszerint, a rendezőnek joga van egy szerző neve alatt olyan darabot előadni, amely legfeljebb a szöveget tekintve hasonlít többé-kevésbé az eredetihez, de egyébként egészen más darab." /Fey László: Volt egyszer egy színház... = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2001. december 13.
Letagadhatatlan tény, hogy az RMDSZ-en belül két tábor létezik. Nevezhetjük őket mérsékelteknek és radikálisoknak, a jelenlegi országos vezetés híveinek és ellenzékének, Markó-csapatnak vagy Tőkés-híveknek. Fey László hangsúlyozta, hogy nem akar ítéletet mondani arról, hogy melyik tábornak miben van, illetve nincs igaza, mégis ezt tette. Szerinte ugyanis a radikálisok harciasak, agresszívek, sértő szavakat használnak, címkéznek: árulók, a hatalom kiszolgálói, gazemberek, csirkefogók, bársonyszékhez ragadók, tájbasimulók, neptunosok stb. A mérsékeltek nem támadnak, inkább védekeznek, a józan észre apellálnak. Igyekeznek tárgyilagosak lenni. Milyen türelmesen, higgadtan, tárgyilagosan válaszolt Markó Béla a nem éppen jó szándékú kérdésekre is, írta Fey. A radikálisok hangosak, ezért tűnik úgy, hogy többen vannak. A "pártatlan" Fey hozzátette, hogy a radikálisok hangosabbak, az nem magyar különlegesség: C. V. Tudor, illetve Funar durván támadva mindenkit. /Fey László: Két tábor, két modor. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
2002. május 10.
A magyarországi választási kampány idején, főleg a két forduló között, számos erdélyi politikus, újságíró kifejtette: a szocialisták és a "bal-liberálisok" nem nemzetben gondolkoznak, kevésbé törődnének a határon túli magyarokkal, csökkenne, vagy meg is szűnne a számukra juttatott segítség. Fey László kiállt a baloldal mellett és kirohant Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke ellen. Fey szerint a Fidesz kiépítette klientúráját, akiket támogatott és megosztotta a magyar társadalmat. /Fey László: Kuvikol már…= Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./
2002. augusztus 10.
Mintegy 250 nemzeti színű, koronás címerrel ékesített zászlót indít útjára a határon túli magyarok számára a Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik). Fey László megjegyezte: ez sok hazaffyas, látványos rendezvénnyel jár, szerinte ez a szervezőknek politikai karrierjük szempontjából hasznos lesz. A cikkíró kifejtette: A koronás címerrel ellátott zászló állami szimbólum, melynek helye van Magyarország nagykövetségén, más helyen és alkalommal viszont jelenléte támadható. Fey visszamenőleg is bírált: hiba volt tavaly- tavalyelőtt a millenniumi zászlókkal tüntetni az utódállamokban. A millenniumi ünnepségek a magyar államiság ezer éves évfordulójára emlékeztettek, hozzátette: "már nem tartozunk a magyar államhoz. Az erre való leghalványabb utalás is a revizionizmus vádját vonja maga után." /Fey László: A kibicnek semmi sem drága! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./
2002. augusztus 27.
Vekov Károly parlamenti képviselő azt állította, hogy "az elmúlt időszakban egyes helyeken felére csökkent az RMDSZ-tagok száma". Fey szerint egyesek a csúcsvezetést lejáratják, olykor leárulózzák és legazemberezik. A széthúzás csökkenti az RMDSZ szavának súlyát. /Fey László: Mi az oka? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./
2002. szeptember 25.
Fey László ismét támadta Tőkés László püspököt. Legutóbb a Református Világszövetség Európai Területi Tanácsának nagyváradi nagygyűlésén Tőkés László püspök olyan állásfoglalást követelt, amely szerint „etikai szempontból egyenlőséget kell tenni a kommunizmus és a fasizmus közé”, de javaslatát nem fogadták el. Fey ezt az egyenlőséget cáfolta, hozzátéve, Fey tévesen nevezték kommunizmusnak, mert hivatalosan soha sehol sem illették magukat ezzel az elnevezéssel. Fey szerint a sztálinizmus elnevezés volna a helyesebb. Általában arra hivatkoznak, hogy mindkét szélsőséges rendszer kegyetlen, embertelen elnyomó diktatúra volt, amely sok millió áldozatot követelt. A nácik létrehozták a koncentrációs táborokat, a bolsevikok a Gulágot, illetve a kommunista csatlós államok a maguk börtöneit és kényszermunkatáborait. Mindkettőben a terror, s félelem tartotta rettegésben az embereket. Fey idézte Hitlert az alacsonyabb rendű népekről, a zsidókkal szembeni bánásmódról. Fey megvédte a diktatúrát: a szocialista-kommunista tanításban ilyesmit nem lehet találni. Szörnyű visszaélések történtek; a háború idején Sztálin egész népeket deportált keletebbre. A kommunisták célja az osztályok megszüntetése volt, nem a „kizsákmányolók” fizikai megsemmisítése. Őket megfosztották a vagyonuktól, de elvileg élni hagyták őket. A fasizmus viszont nem tett lehetővé ilyen egérutat: a zsidót akkor is elpusztították, ha kikeresztelkedtek. A kommunisták, ha valakit börtönbe vetettek, vagy kivégeztek, többnyire legalább egy látszatpert rendeztek, családját szabadon hagyták, állította Fey. Szerinte: „Ha a kereszténységet nem ítélhetjük el sommásan az inkvizíció túlkapásai alapján, az úgynevezett kommunizmus fogalmát sem szűkíthetjük le a CSEKA, GPU, KGB tevékenységére. Ez nem a lényege volt, hanem a vadhajtása.” /Fey László: Kommunizmus = fasizmus? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./
2002. október 11.
Fey László elítélte Tőkés László püspököt, amiért a bukaresti bírósághoz fordult, hogy semmisítse meg a Szövetségi Képviselők Tanácsa döntését az RMDSZ következő kongresszusának összehívásáról, és kötelezzék a szövetséget a belső választások megtartására. /Fey László: Kilátások. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
2002. december 21.
Az RMDSZ-en belül vannak nézeteltérések, szükséges a párbeszéd az érdekvédelmi szövetség egyes áramlatai között. Ezt szolgálja a nyilatkozat, amelyben Tőkés László, Katona Ádám, Moldován Béla, Vekov Károly, Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Jakab István és Szabó László a velük való párbeszédre hívja fel Markó Bélát. Fey László sietett leírni: ő jobban tudja, a nyilatkozat arra mutat, hogy nem kívánják őszintén a párbeszédet. /Fey László: Hogyan is képzelik? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
