Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 175 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-175
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Jakó Zsigmond

2003. március 10.

Napvilágot látott az Erdélyi Múzeum- Egyesület folyóiratának legfrissebb száma. Olvasható benne Ifjabb Wesselényi Miklós személyi levélváltása (Venczel József, a bevezetőt Jakó Zsigmond írta), A kolozsvári múzeum középkori kőtára (Kernyi Terézia), Egy 17. századi szilágysági harang nyomában (Zsigmond Attila), Időbeli és táji eltérések az új stílusú népdalok erdélyi térhódítása során (Almási István), Archaikus népi imádságok és ráolvasások a Csíki-havasokból (Tánczos Vilmos), A téli ünnepkör szokásai a Kriza János Néprajzi Társaság újabb kiadványaiban (Gazda Andrea). /Lapról lapra. Megjelent az Erdélyi Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

2003. március 31.

Márc. 29-én a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta rendes évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke levélben üdvözölte a közgyűlést. Elnöki beszámolójában dr. Egyed Ákos az EME 2002-ben elindított reformfolyamatát elevenítette fel: nőtt a tagság bizalma és érdeklődése, 429 rendes és 30 állandó taggal gazdagodtak, erősödött a belső rendtartás és munkafegyelem, elkezdődött a regionális kutatás és a korszerű informatikai adatbázis kialakítása. A tavalyi esztendő egyik legfontosabb eredménye az MTA-val megkötött együttműködési megállapodás volt. Ősszel hagyományteremtő szándékkal indult be az erdélyi Magyar Tudomány Napja. A közgyűlés meghallgatta és elfogadta Sipos Gábor főtitkári jelentését, Soó Tamás gazdasági tanácsosi beszámolóját, valamint Kerekes Jenő ellenőri jelentését. A közgyűlésen számos hozzászólás, javaslat hangzott el. Sipos Emese (Marosvásárhely) az Orvostudományi Értesítő című kiadvány várható beindításáról számolt be. Egyed Emese (Kolozsvár) nagyra értékelte az EMÉ-nek az irodalomtudományi kiadványok támogatásában vállalt szerepét. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának új tagjai: Antal Árpád, Tánczos Vilmos, Péntek János, Jakó Zsigmond (1. szakosztály); Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán, Molnár Géza (3. szakosztály); Vincze Mária, Vallasek Magdolna (4. szakosztály). /Ördög I. Béla: EME-reformtörekvések tudományos életünkben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./ Kolozsvár) Az EME taglétszáma 4963, 2039 rendes tag (ebből 1707 aktív. 332 nyugdíjas) 90 pártoló tag, 2739 egyetemi hallgató. /(Csomafáy Ferenc): Lezajlott az Erdélyi Múzeum Egyesület rendes évi közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

2003. augusztus 16.

Tonk Sándor két évvel ezelőtti vallomása életútjáról. Azt szeretném, ha a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemen képzett fiatalok jó mérnökök, jó tanárok, jó közgazdászok, de egyben jó magyarok is lennének - jelentette ki az egyetem indulásakor adott interjúban Tonk Sándor. Az akkor rögzített beszélgetés mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. Kolozsváron élte le életem talán legfogékonyabb időszakát, mely életét is meghatározta. Jakó Zsigmond professzorral való találkozása élete meghatározó találkozása volt. A hatvanas években a Babes-Bolyai Tudományegyetemen még kiváló tanárok tanítottak. Jakó Zsigmond, Pataki József, Csetri Elek, Imreh István vagy a román professzorok közül Francisc Pal, aki a legkiválóbb bizantológus középkorkutató volt. Amikor végzett, 1969-ben üresedett meg Marosvásárhelyen a Teleki Téka könyvtárosi állása, meghalt Fick László. Három esztendőt dolgozott ott, aztán pedig húsz esztendőt a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Intézetében. A Marosvásárhelyen töltött közel harminc esztendő volt élete legnyugodtabb korszaka. A Román Tudományos Akadémia intézetében maga tűztem ki saját maga számára a célokat, ő alakította ki a tudományos tervet. Jakó Zsigmond befolyása döntő volt abban, hogy az oklevéltan, a középkori írásosság történetével kezdett foglalkozni. Már a szakvizsgadolgozata, az első igazi kutatása az erdélyi középkori közjegyzőség történetéről szólt. Jakó Zsigmond fogalmazta meg egy tanulmányában: el kell készíteni az erdélyi magyar társadalom értelmiségi kataszterét a középkortól napjainkig. Tonk erre vállalkozott. Tíz évig tartott a kutatás első szakasza, 1979-ben jelent meg az Erdélyi diákok középkori egyetemeken című kötete. A munkát Szabó Miklóssal folytatta, és közösen adták ki az 1520-1700 közötti időszak feldolgozását. Ennek az anyagából készült a doktori disszertációja is, amelyet 1992-ben védett meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A 90-es változás után elindult Kolozsváron a magyar nyelvű egyetemi oktatás. Súlyos volt a tanárhiány. 1989-ben mintegy 80 magyar egyetemi oktató dolgozott Kolozsváron. Ma (2001-ben) körülbelül 350 él és dolgozik.Tonk Sándornak is tanítania kellett. Keserves évek voltak ezek, jegyezte meg, egyik napról a másikra három tantárgyat kellett tanítania. Három olyan tantárgyat, amit annak idején három nagyformátumú egyéniség: Jakó Zsigmond, Francisc Pal és Pataki József tanított. Egy időben kellett az egyetemes középkor történetének a kurzusát, Bizánc történetének a kurzusát, és a történelmi segédtudományokat leadnia. Hajnalban 3-kor, 4-kor kelt, készült az előadásaira, ráadásul ingázott Kolozsvár és Marosvásárhely között. Bekapcsolódott az egyetemszervezés munkájába. Amikor látták, hogy ellenállásba ütköznek az önálló állami egyetem visszaállítását célzó tervek, egyéb megoldási lehetőségeken is kezdtek gondolkozni. Valamikor 96- 97-ben néhányan papírra is vetették az elképzeléseiket. Tonk álmaimban mindig a budapesti Eötvös Kollégium lebegett. Jogos a kérdés, szükséges-e anyanyelven tanulni a globalizálódó világban? Jó szakembert bármilyen nyelven lehet képezni. "Csakhogy az egyetem mindenkor többet vállalt, mint a szakemberképzés. Az erdélyi magyarság számára az egyetem léte nemcsak azt jelenti, hogy anyanyelven lehet szakmát tanulni, hanem azt is, hogy van egy meghatározó szellemi centruma a közösségnek. Azt szeretném, ha a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen képzett fiatalok jó mérnökök, jó tanárok, jó közgazdászok, de egyben jó magyarok is lennének. Ehhez pedig nem elég a szakma ismerete. Az egyetem szellemisége kell hozzá."/Gazda Árpád: Az egyetemnek lelki, erkölcsi tartást is kell nyújtania. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

2003. augusztus 16.

Jakó Zsigmond történészprofesszor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület rendszerváltás utáni újraszervezője és első elnöke, Tonk Sándor hirtelen elhunytáról: "Nehéz nekem most szólanom a történész Tonk Sándorról, mert villámcsapásként ért a szomorú hír, ennek következményeit sejteni sem lehet" - mondta. Jakó Zsigmond és Tonk Sándor kapcsolata szoros és folyamatos volt, Tonk gyermekkorában kezdődött, és a végső elválás küszöbéig tartott."Tonk Sándor talentumos ember volt, és a történelem iránti érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott - értékelte Jakó professzor az elhunyt tudományos munkásságát. - Egyetemi szárnypróbálgatásaival bizonyította, hogy nagy tudományos feladatok megoldására hivatott képességekkel és akarattal rendelkezik. Ezt az előlegezett bizalmat minden tekintetben igazolta az erdélyiek középkori egyetemjárásáról készített doktori értekezésével, mely nemcsak máig legalaposabb összefoglalása a témának, hanem egészen napjainkig tartó, új lendületet adott a magyar egyetemi oktatás korai szakaszának feltárására irányuló kutatásoknak."Jakó Zsigmond úgy véli, Tonk Sándor könyvével maga nyitott utat magának a tudományos kutatási pályára, annál is inkább, mert - mint mondja - a diktatúra éveiben nem volt könnyű dolog egy magyar fiatalnak akadémiai kutatóintézetbe bekerülni. "Mi, öregek együtt örültünk vele, és nagy reményeket fűztünk jövendő kutatásaihoz - jellemezte Tonkhoz fűződő bensőséges viszonyát a professzor. Jakó professzor úgy látja, a külső, ellenséges indulatokkal és az értelmetlenség belső erőivel való kétfrontos küzdelem vette igénybe és emésztette Tonk Sándor lelki és testi erőit az utolsó időkben. "A Sapientia Egyetem ugyan már áll és működik, de a mostani szomorú eset mutatja, hogy milyen áldozatok árán jutottunk el eddig is - fogalmazott Jakó professzor. - Nemcsak az ígéretes tudományos pálya, hanem maga az alkotó ember élete is felőrlődött a magyar egyetemi oktatásért folyó küzdelemben." /L. J.: A tanítvány itthagyott a feladatokkal. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

2003. szeptember 2.

A II.Partiumi Magyar Napok során tartották Szatmárnémetiben a Regionális indentitás - lokális történelem című kárpát-medencei helytörténeti konferenciát, melyen megjelent Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Pomogáts Béla, az Illyés Közalapitvány elnöke és dr. Szakály Sándor történész, a Duna Tv alelnöke is. Dr. Kiss András kolozsvári kutató a helytörténetírás levéltári forrásairól, a budapesti dr. Rácz György a helytörténet-kutatás középkori forrásai és irodalma a digitális korban, a kolozsvári dr. Kovács András a műemlék- monográfiák és a művészettörténetírás szerepe a helytörténeti kutatásban, dr. Szakály Sándor a helytörténetírás mint az identitás biztosítéka címmel tartotta meg előadását. Fellendült a helytörténetírás, de arányaiban kevés az igazán szakszerű monográfia. Bemutatták Kereskényi Sándor Otthon a történelemben című, Jakó Zsigmond pályakezdéséről írt könyvét. A Partiumi Magyar Napok programja gazdag volt, gyermektáncosok tartottak színpompás bemutatót, sokan megnézték Görbe Éva babakiállítását. /(Sike Lajos): II.Partiumi Magyar Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

2003. november 11.

Vekov Károly képviselő román nyelven megjelentetett monográfiáját / Károly Vekov, Locul de adeverire din Alba Iulia, Cluj-Napoca, 2003./ a román történetírás legelső olyan terméke, amely a középkori latin írásbeliség legfontosabb kérdését monografikusan tárgyalja. Könyvének magyar nyelvű címe "A gyulafehérvári hiteleshely (XII-XVI. század)". A hiteleshely a mai közjegyzőségnek felelne meg. A káptalanok, konventek hitelesítették, átmásolták, királyi vagy egyéb rendeletre kiadták a szükséges oklevelet. Erdélyben a legfontosabb hiteleshelyek a kolozsmonostori konvent, a gyulafehérvári, aradi és csanádi káptalanok. Működésük általában a XIII-XVI. századra esik. Magyar nyelvű irodalmuk bőséges. Legelőször (1855) Jernei János foglalkozott velük, majd a múlt században Eckhardt Ferenc, Juhász Kálmán, Beke Antal, Mezey László tanulmányozta általános jelleggel a kérdést. Pár évvel ezelőtt Jakó Zsigmond adta ki két hatalmas kötetben a kolozsmonostori konvent okleveleit. Az aradi káptalan fennmaradt okleveleinek lajstromát 1961-ben Juhász Kálmán jelentette meg a Gyulai Füzetekben. A hiteleshely a latin nyelvű magyar írásbeliség része, érthető, hogy román nyelven mindössze Francisc Pall és Kis András jelentetett meg a kérdésről egy-egy rövid lélegzetű tanulmányt. Vekov Károly 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait Kolozsvárt román nyelven, de rendszeresen látogatta a magyar nyelvű kurzusokat is. Tanulmányainak befejezése után a bukaresti N. Iorga Intézet Demény Lajos vezette kérészéletű kisebbségi részlegének volt a munkatársa. Kutatási témája kezdettől fogva az erdélyi latin nyelvű írásbeliség volt, s ezen belül is a gyulafehérvári káptalan története. Ebből is doktorált, s most megjelent könyve valójában doktori tézisének kiteljesedett változata. Művének rendkívüli értékét nemcsak a gyulafehérvári káptalan története és ismert okleveleinek lajstroma képezi, hanem az a bevezető rész, melynek tárgyalta a korai latin írásbeliség és a hiteleshelyek kialakulásának feltételeit és fejlődését. Ezt követi a káptalan története, az oklevelek jegyzéke, végül a gyulafehérvári káptalan szerepe az egyetemes erdélyi műveltség fejlődésében. /Kovách Géza: Hézagpótló történelmi monográfia. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

2004. február 18.

Megjelent az Erdélyi Múzeum /Kolozsvár/ 2003/3–4. füzete. A tudományos folyóiratban olvasható többek között Jakó Zsigmond: Az erdélyi magyar tudományosság fordulóponton; Faragó József: A virágének a népköltészetben és Sztáncsúj Sándor József: Erősdi leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban című tanulmánya. /Erdélyi Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2004. április 3.

Elhunyt Kékedy László professzor /Máramarossziget, 1920. nov. 28. – Kolozsvár, márc. 24./, akit szerettek, tiszteltek példamutató emberi tartásáért. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újralakítását az elsők között vállalta, a Jakó Zsigmond professzor lakásán tartott megbeszéléstől kezdve. Kékedy, az EME Természettudományi és Matematikai Szakosztályának elnöke, szorgalmazta tudományos kutatási munkatervek kidolgozását, rendszeres előadások megtartását, a szakfolyóirat, a Múzeum Füzetek megjelentetését. Sok fiatal köszönheti anyaországi és nyugat-európai tanulmányútját Kékedy szakosztályi elnök ajánlásának. Maradandó munkája a Múzeumi Füzetek szerkesztése. Hívő, templomjáró ember volt Kékedy László. /Nagy-Tóth Ferenc: Kékedy László professzortól búcsúzunk. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

2004. május 13.

Száz romániai író-költő, ezen belül tíz magyar alkotó sorában a Ceausescu-rendszert kiszolgáló Hajdu Győző is állami elismerésben részesült. Szabó Gyula szerint az elismerést nem azok kapják, akiknek munkássága feddhetetlen. Az érdemdíj havi 8,4 millió lejes juttatást jelent, amelyet az állami költségvetésből fizetnek. A jogosultságot az Országos Bizottság dönti el. A testület tagjai többek közt a szenátus és az alsóház művelődési, egyházügyi és tömegtájékoztatási bizottságának elnökei, köztük Adrian Paunescu szenátor. A testületnek egyetlen magyar tagja sincs. Az írók mezőnyében 100 érdemdíjas között 10 magyar szerepel. Balogh József bukaresti szerkesztő mellett Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Sütő András, Szász János és Szilágyi István a kitüntetett. A képzőművészek sorában Baranyai Ferenc és Gergely István kapott érdemdíjat, a 135 színművész között pedig Boér Ferenc, Csíky András, Lohinszky Loránd, Senkálszky Endre és Tarr László, a 126 zeneszerző-zenész között Bács Lajos, Hary Béla, Ruha István és Valkay Ferenc a magyar kitüntetett. A sportolók 45 fős mezőnyében érdemdíjban részesült Szász Éva Sára, Szemányi Margit, Balló Ferenc, Stefanescuné Ugron Jozefina, Stanisel Stark Anna, Bíró Anna Ilona, az edzők sorában Barcany Pál, Paneth Farkas és Fűrész Géza. Érdemdíjas a Román Akadémia tagjává választott Lászlóffy Aladár és Jakó Zsigmond is. A Kolozsváron élő Szabó Gyula úgy tudja, a román írószövetség őt is javasolta érdemdíjra, de a jogosultságot elbíráló országos bizottságban Adrian Paunescu Hajdu Győzőt támogatta, így maradt ő ki a lajstromból. Hajdu Győző feltétlen kiszolgálója volt a bukott kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak és rendszerének. Szabó Gyula szerint az ő mellőzése annak köszönhető, hogy Képek a kutyaszorítóból című, az utóbbi években megjelent négykötetes memoárjában sokak számára meglehetősen kényelmetlen tényeket tárt fel. Hajdu Győző úgy véli: megérdemelte az elismerést, mert az ő főszerkesztésében megjelenő Együtt-Impreuna magyar–román nyelvű kulturális lap „rendkívül fontos küldetést betöltve a magyar kultúrát népszerűsíti Bukarestben”. /Benkő Levente: Ellenvéleményeket szült az érdemdíj. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

2004. október 11.

Elhunyt Kovách Géza /Székelyudvarhely, 1925. dec. 22. – Arad, 2004. okt. 10./ tudós történész, tanár, nemzedékek közkedvelt és köztiszteletben álló “Gazsija”. Néhány nappal azután halt meg, hogy megemlékeztek az aradi vértanúk mártíriumáról, melynek történetét oly átfogóan írta meg Az emlékező városban. /Az emlékező város – október 6. Arad, 1999/ Dr. Kovách Géza Zilahon a Wesselényi Kollégiumban érettségizett, a Bolyai Tudományegyetem történelem-földrajz szakát 1948-ban végezte el. Több évig Jakó Zsigmond professzor tanársegédje volt, s ha nem jönnek a diktatúra évei, bizonyára fényes egyetemi karrier várt volna rá. Aradra került és 1951-től 1986-ig történelemtanárként több iskolában, de állandó jelleggel a Csiky Gergely Iskolacsoport jogelődjében tanított és nemzedékek kedvence volt. A nagy szellemi központoktól távol eső, vidéki kutatóként dr. Kovách Géza meglepően sokat tett le az asztalra: tucatnyi könyvet, falumonográfiát, tanulmányt, tudományos értekezést. Erdélyi és közép-európai levéltárakban búvárkodott, hogy aztán hangyaszorgalommal és a történelmi tények iránti alázattal feldolgozza kutatásait. Publikált itthon és külföldi tudományos szaklapokban. Nemzetközi konferenciákon vett részt. A Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Köztestületének tagsága mutatja, hogy az anyaországban is kellőképpen értékelték fáradozásait. Nyáron még részt vett Kisiratosról, majd Majláthfalváról írt monográfiájának bemutatásán, aztán egyre fogyatkozott ereje és életkedve. Fő kutatási területe a gazdaság- és településtörténet volt. /Puskel Péter: In memoriam Kovách Géza. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./ Legutóbbi könyve: Eltűnt települések Arad megyében (2004) – néhány munkája: Erdélyi jobbágyok panaszlevelei – Kordokumentumok az erdélyi falu életéből 1771-1848. A Temesi Bánság mezőgazdaságának fejlődése a török kiűzése után (1718-1828), 1995 Történelmünk a Duna-medencében /Polis, Kolozsvár, 1998/ egyik szerzője A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése, (1716-1848), Csongrád Megyei Levéltár, 1999 – monográfia.

2004. október 21.

Erdély a magyar középkorkutatásban címmel kezdett okt. 20-án kétnapos szakkonferenciát az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), melyen neves hazai és magyarországi történészek, fiatal erdélyi kutatók vesznek részt. Bevezető előadásában Jakó Zsigmond professzor elmondta: ilyen rendezvény utoljára 1941-ben volt, amikor az EMÉ-t még a Magyar Történelmi Társulat egyenrangú feleként ismerték el a történészek. Segélyezéssel nem lehet életben tartani a felcseperedő magyar tudományosságot, viszont 85 évi késlekedés és az EU-ba való belépés után a magyarországi történelemkutatásnak is lépnie kell, mondta. /Ördög I. Béla: Erdély a magyar középkorkutatásban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

2004. november 22.

Kapcsolat, együttműködés, közös erőfeszítés, nyitás – e négy irányelv jegyében tartotta a hét végén A magyar tudomány napja Erdélyben című fórumát az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Kolozsváron. Egyed Ákos, az EME elnöke javaslatára az EME nem kisebb célt fogalmazott meg, mint a történeti Erdély igényes és széles körre kiterjedő monográfiájának megírását. Egyes Ákos azzal indokolta a monográfia megírásának tervét, hogy bár a millennium idején, 1896-ban Magyarországon a vármegyék és a városok történetéről számos munka jelent meg, ezekből a történeti Erdély majdnem teljesen kimaradt. Egyed Ákos szerint évszázados hiányt kell pótolni a történeti és természeti régiók monografikus kutatásával és megírásával. Az egyesület hét szakosztálya, illetve az Erdély-szerte létező közel negyven tudományos műhely képviselői elfogadták a javaslatot, amelyet az MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter is messzemenően támogat. Az EME másik nagy terve fennállása 150. évfordulójának méltó megünneplése. Jakó Zsigmond történészprofesszor javaslatára az elnökség határozatot fogadott el arról, hogy a jubileumra az EME saját, illetve egyetemi könyvtárakban őrzött és használt óriási mennyiségű tudományos gyűjteményének feldolgozásával készüljenek tanulmánykötetek, monográfiák annak felmutatására, hogy az EME és az erdélyi tudomány mivel járult hozzá az összmagyar tudományossághoz. /Monográfia készül Erdélyről. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./

2004. november 23.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ – Romániai Magyar Akadémia Testület tagjai kötelességüknek tekintik, hogy állást foglaljanak a kettős állampolgárság ügyében. Ez a nemzet jövőjét meghatározó távlati döntés: a határozott IGEN szavazat a nemzeti szolidaritást, együvé tartozást nyilvánítja ki, azt a nyelvi és szellemi egységet, amely összekapcsolja az anyaország, a Kárpát-medence és a világ magyarságát. Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kiss Elemér, Kiss István, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy-Tóth Ferenc, Péntek János, Péter Mihály, Toró Tibor, Uray Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia külső és tiszteleti tagjai, Lászlóffy Aladár, a Román Akadémia levelező tagja /EME – állásfoglalás a kettős állampolgárság ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

2005. január 12.

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténésznek ítélte oda a 2004-évi Kriterion-koszorút azért a több évtizedes kitartó munkásságáért, amelyet az irodalomtörténeti kutatások elmélyítése, az erdélyi magyar szellemi értékek feltárása és közkinccsé tétele terén kifejtett. Nevéhez fűződik, többek között, a két világháború közötti erdélyi művelődési-irodalmi élet legfontosabb alkotói munkásságának részletes feltárása. Marosi Ildikó kutatásai és könyvei nélkül nem lenne teljes az erdélyi magyar szellemi élet. A Kriterion-koszorút az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepelnek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor, rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár és Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető. /Kriterion-koszorú Marosi Ildikónak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2005. november 19.

November 18-án kétnapos fórum kezdődött Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendezésében „A Magyar Tudomány Napja Erdélyben” elnevezéssel. A Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének védnökségét élvező, negyedik alkalommal megtartott rendezvény központi témájául az erdélyi magyar tudománytörténet szolgál. Egyed Ákos, az EME elnöke elmondta, beindult az erdélyi magyar tudományos örökség felmérése. Hamarosan monográfiát jelentetnek meg az EME múltjáról. Régóta küzdenek elkobzott értékeik visszaszerzése érdekében. Mivel a Babes–Bolyai Tudományegyetemhez és az RMDSZ-hez eljuttatott kéréseikre eddig nem kaptak választ, gyűjteményeik hozzáférhetőségéért újabb lépéseket terveznek. Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, az egyetemes és a magyar tudomány történetével kapcsolatos gondolatait osztotta meg közönségével. Az erdélyi tudományosság az egyetemes magyar tudomány része. Kiss Elemér, az MTA külső tagja, a Bolyai-kutatás múltjáról és jelenéről értekezett. Kiemelte Benkő Samu munkásságát, aki jeleskedett Bolyai János kéziratainak feldolgozásában. Péntek János, az MTA külső tagja, az EME és a kolozsvári nyelvészeti iskola kialakulásáról beszélt. Kolumbán József, az MTA külső tagja, a kolozsvári matematikai iskola kialakulásáról szólt. Arany János érmet kapott Antal Árpád irodalomtörténész és Jakó Zsigmond történész. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként Hidvégi Gróf Mikó Imre emléklapot nyújtottak át a következőknek: Benkő Samu, Berényi Dénes, Feszt György, Meskó Attila (MTA-tag), Monok István (Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója), Kiss András, Kerekes Jenő, Fekete Károly. /Ördög I. Béla: A Magyar Tudomány Napja Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

2005. december 9.

Vekov Károly kolozsvári történész a vele készül beszélgetésben kifejtette, Jakó Zsigmond tanítványaként soha nem tudott szabadulni az igényességtől. Nem lehet kisebbségi politikát folytatni a kisebbségi múlt alapos ismerete nélkül. Az a revízió, amire szüksége lenne a két ország történetírásának – de különösképpen a románnak – még nem következett be. Vekov Károly 1971-ben kényszerűségből került Bukarestre, mert évfolyamelsőként maradhatott volna Kolozsvárott, de „eltanácsolt az egyetem fura ura”, emlékezett. Így került a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségtörténeti Osztályára, amelyet Demény Lajos vezetett. Számkivetésnek érezte az ottlétet, annak ellenére, hogy sok barát került az évek során, és számos kapcsolatot sikerült kiépíteni románokkal is. A bukaresti Iorga-könyvtárnak nagyon jelentős magyar anyaga van, ott kutathatott. Az Akadémiai Könyvtárnak szintén igen jelentős történelmi tárgyú könyvállománya és magyar folyóirat-állománya van. Ekkor készítette el az erdélyi magyar művelődéstörténeti kronológiát, talán még megvan az intézetben. Fő témái egyikének – a gyulafehérvári káptalan és ezen belül hiteleshelye – érleléséhez számos más kérdés tisztázása volt szükséges, így például a középkori értelmiségtörténeté. Bukaresti indíttatású volt a székelyek középkori intézményrendszerét célzó kutatás, ez volt az első román nyelvű összefoglaló a sajátos székely intézményekről. Napjainkig a bukaresti évek alatt összegyűjtött anyagot próbálja feldolgozni. Vekov Bukarestben a Molnár Gusztáv által kezdeményezett Limes-körben vett részt. Emiatt 1988-ban házkutatást tartottak és elvitték Vekov magyar szakkönyveinek jelentős részét, valamint térképanyagot. Azóta sem sikerült visszaszereznie akkor elkobzott könyveket, térképeket. 1989 decemberében Vekov részt vett a politizálásban. Visszaköltözött Kolozsvárra. Vekov leszögezte, szükség van a teljes palettájú magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszerre. Kiemelten fontos a magyar történelem tanításának bevezetése minden magyar tannyelvű oktatási intézménybe, beleértve a felsőfokú egyetemi oktatást. Vekov Károly /sz. Budapest, 1947. szept. 26./ 1971-ben végzett a kolozsvári BBTE történelem-filozófia szakán. 1971–1990: kutató a bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségi Osztályán. 1990–1995: az RMDSZ országos ügyvezető titkára, majd a politikai osztály referense. 1996–2000: történelemtanár a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban; óraadó tanár a BBTE Bölcsészkarán. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője a 2000–2004-es ciklusban. 2003-tól egyetemi docens a BBTE Történelem Karán. /Varga Andrea: A történésznek is van szerepe a politikában. Beszélgetés Vekov Károly kolozsvári történésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

2005. december 13.

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Egyed Ákos történész akadémikusnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének ítéli oda a 2005. Kriterion-koszorút több mint fél évszázados történettudósi munkásságáért, a székelység és Erdély történelmének következetes kutatásáért. Egyed Ákos 1952-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, ettől kezdve 1998-as nyugdíjazásáig a kolozsvári Történelmi Intézet főkutatója. 1992-től a Debreceni Tudományegyetem, valamint a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívott előadója. Fontosabb kutatási területei az újkori Erdély, a székelység és Kolozsvár története. Egyed Ákos már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben szabadegyetemet szervezett, 1989 után pedig a Romániai Magyar Népfőiskolai Szövetség, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-művelődési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepeltek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető és Marosi Ildikó irodalomtörténész. /Kriterion-koszorú Egyed Ákosnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

2005. december 19.

Átadták a Magyar Örökség díszokleveleket és aranyjelvényeket december 17-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épületében, ahol a tíz esztendeje alapított elismerés jubileumi, 40. díjátadási ünnepségét tartották. Jakó Zsigmond kolozsvári akadémikus történészprofesszor Erdély múltját feltáró munkásságáért érdemelte ki a kitüntetést. A jubileumi díjátadó gálán Magyar Örökség-díjat kapott Zenthe Ferenc, a nemzet színésze; Fitz Jenő ókortudós, múzeumalapító; Vörösmarthy Dániel szemészprofesszor; Jakó Zsigmond történész-kutató, valamint a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola. Elismerésben részesült a „fennmaradásért folytatott ezer éves küzdelméért” a moldvai csángó magyarság, valamint posztumusz kitüntetést szavaztak meg Nagy Ferenc somogyi fafaragónak. Jakó Zsigmond Erdély múltját feltáró munkásságáért, a romániai és a magyar történészek közötti hídépítő szerepéért vehetett át kitüntetést. A csángó magyarságnak megszavazott elismerés legyen ígéret arra, hogy a jövőben jobban oda fogunk figyelni erre az „évszázadokon át mellőzött,(...) legősibb magyar népcsoportra” – mondta köszöntőjében Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke, aki Petrás Máriának, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány alapítójának adta át az elismerést. /Magyar Örökség-díj Jakó Zsigmond akadémikusnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

2006. február 22.

Megjelent az Erdélyi Múzeum, az Erdélyi Múzeum-Egylet újabb száma /LXVII. kötet, 2005. 3-4./ Néhány cím a folyóirat tartalmából: Jakó Zsigmond: Az erdélyi magyar történetkutatás mai kérdései; Blazovich László: Az Andreanum és az erdélyi szászok az etnikai autonómiák rendszerében a középkori Magyarországon; Lupescu Radu: Kolozsvár korai történetének buktatói; Csukovits Enikő: Késő középkori leírások Erdély-képe; Lupescuné Makó Mária: Az erdélyi domonkos kolostorok a középkor végén és Bartók Márton 1718. évi jelentései; Bíró Annamária: Magyar nyelvű kéziratos bejegyzések egy ferences könyvtár köteteiben. /Az Erdélyi Múzeum LXVII. kötete. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

2006. február 22.

Jakó Zsigmond professzor összegező hozzászólása olvasható az Erdélyi Múzeum újabb számában, mely az MTA Történettudományi Intézete és az Erdélyi Múzeum-Egylet 2004. október 20-21-én Kolozsváron Erdély a magyar középkorkutatásban címmel tartott konferenciáján hangzott el. A professzor megállapította, utoljára ilyen közös tudományos tanácskozást az anyaországi és az erdélyi történészek 1941-ben tartottak, az Erdélyi Tudományos Intézet létesítésekor. A jelenlegi helyzetet számba véve Jakó Zsigmond kifejtette, az ún. „rendszerváltozás” sem hozott lényeges változást. Nemcsak a tudományos gyűjteményeket kell nélkülözni továbbra is, de a szakemberhiány is akadályozza a talpra állást. Az erdélyi magyar történetkutatás ma már aligha tekinthető a magyar történetkutatás egyenrangú tényezőjének. – Az egyetemes magyar tudományosságnak érdeke, hogy legyenek a magyarság Kárpát-medencei szállásterületén személyileg és anyagilag megalapozott kutatóintézetei. Jakó hangsúlyozta, hogy a fiatal kutatók jól látják, hogy mik azok a feladatok, amelyeket jól elláthatnak. Ez pedig az erdélyi forrásanyag feltárása – ez ma már évszázados lemaradást szenved. Kellően egyeztetve folynak a kutatások? Ki méri fel az erdélyi kutatások szükségleteit? – Ezt kellene megbeszélni, javasolta Jakó professzor. /Jakó Zsigmond: Az erdélyi magyar történetkutatás mai kérdései. = Erdélyi Múzeum (Kolozsvár), 2005. 3-4., LXVII. kötet/

2006. március 9.

A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottsága március 8-án Kolozsváron tartotta első félévi rendes ülését. Ebből az alkalomból kerekasztal-megbeszélésre is sor került, amelyen a romániai magyar tudományos élet számos képviselője is részt vett. Jakó Zsigmond professzor előadásában az utánpótlás problémakörét taglalta. Kifejtette: az erdélyi magyar tudományosság jelenleg fordulóponton van. Még nem dőlt el az, hogy sikerül-e továbblépni, megalakítani azt az intézményes keretet, amelyben kiképzést nyerhetnek a 21. század fiatal kutatói. Sikerül-e visszaszerezni mindazt a felbecsülhetetlen forrásanyagot, amely az erdélyi történetírásnak alapot biztosít, és olyan közreműködést kialakítani az anyaországi, illetve a többi határon túli magyar intézménnyel, amely lehetővé tenné a nagy Kárpát-medencei kutatási témákkal való komoly foglalkozást? A kerekasztal-megbeszélés házigazdája, az EME elnöke, Egyed Ákos professzor kifejtette: az igazi tudományos kutatómunka egyik alapvető jellemzője a folyamatosság, ha az anyagi források késése miatt a munkát abba kell hagyni, az gyakran negatív hatással van az eredményekre. A féléves, illetve éves költségvetések nem megfelelő eszközök az ilyen munka támogatására, a kutatás eredményességéhez legalább 2–3 éves büdzsére lenne szükség. A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatóközpontjának főigazgatója, Horváth Gyula szerint operatív programok és tervek szükségesek. Tudomásul kell venni azt, hogy manapság a tudomány is áru, ezt is a piacon valahogyan értékesíteni kell. Ennek függvényében a támogatáspolitikákat is úgy kell alakítani, hogy a „kevésbé eladható” tudományok is hozzájussanak a szükséges pénzalapokhoz. Egy olyan határokon átívelő közös hálózatot kell létrehozni, amelynek keretében magyar–magyar konzorciális együttműködés jöhet létre, és közösen pályázhatnak majd a 2007 és 2013 között elérhető uniós alapokra. A keretösszeg jelenleg 17 milliárd forint, de ennek növelésére folyamatosan keresik a lehetőséget. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Fordulóponton az erdélyi magyar tudományosság. Magyar akadémikusok látogattak Kolozsvárra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

2006. március 13.

Március 11-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tisztújító közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az erdélyi magyar tudományos élet legrangosabb egyesületi eseményén Egyed Ákos elnök vázolta az elmúlt négy esztendő munkájának legjelentősebb eredményeit. Az EME helyzete stabilizálódott. Nem mondott le elsődleges feladatairól: az anyanyelven történő tudományművelésről, az erdélyi tudományos ismeretek hagyományának ápolásáról. Önállósodott a Matematikai és Informatikai Szakosztály, megalakult az Agrártudományi Szakosztály. Állandó fórummá nőtte ki magát a magyar tudomány napja Erdélyben rendezvénysorozat, az EME-t együttműködési megállapodás köti a Magyar Tudományos Akadémiához. A munkatervben helyet kapott a szervezet könyvtári anyagának elektronikus feldolgozása, az EME 150 éves fennállása megünneplésének előkészítése, az 1956-os magyarországi forradalom romániai eseményeit feltáró bizottság munkába állása stb. A hozzászólásokban volt, aki a Rhédey-házbeli központi könyvtár állományának bővülésére hívta fel a figyelmet (Újvári Mária főkönyvtáros), és volt, aki nagyobb gazdasági hatékonyságot, minél kevesebb meddő gyűlést sürgetett (Gyenge Csaba alelnök). Kovács Dezső, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerésztudományi Szakosztály vezetője, több gazdasági önállóságot követelt az egyes szakosztályok számára, és azt, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszerzése érdekében kérjenek politikai támogatást. Az elnöki válaszból kiderült: Ha minden szakosztály autonómiát kapna, széthullna az EME. Garda Dezső hangsúlyozta, hogy Székelyföldön a román állam az erdők visszaszolgáltatásának elodázásával valóságos genocídiumot hajt végre, mert az ottani lakosság középosztályának megélhetése került ezáltal veszélybe. A közgyűlés elfogadta a létrejövő Kutatóintézet szervezeti szabályzatát. Elfogadott felhívásuk értelmében összehangolt eljárást indítanak az EME államosított gyűjteményeinek visszaigénylésére. Ezek az ingó javak jelenleg a Központi Egyetemi Könyvtár, az Állami Levéltár, a Történelmi Múzeum, a Művészeti Múzeum és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tulajdonában találhatók. Az EME vissza akarja szerezni a tulajdon- és felügyeleti jogot ezen tudományos kutatási értékek fölött, ehhez kérik az RMDSZ és a hazai közvélemény támogatását, szükség esetén a nyugati világ segítségét is igénybe fogják venni. Tiszteleti tagokat választottak /Antal Árpád irodalomtörténész, Benkő Samu művelődéstörténész, Gazda Klára néprajzkutató, Péter Mihály orvosprofesszor/. A Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, Monok István (főigazgató, Országos Széchenyi Könyvtár) életműdíjként nyújtotta át Jakó Zsigmond professzornak az újonnan létrehozott Teleki József–díjat, amelyet ötévente adományoznak az erdélyi, partiumi, máramarosi és bánsági magyarság történetét, néprajzát, szociológiai értékeit legigényesebben feltáró munkák szerzőinek. A közgyűlés második alkalommal osztott ki Mikó Imre–emlékplaketteket. Ezúttal Vizi E. Szilveszternek /a MTA elnökének/, Czirják Árpádnak, Murádin Lászlónak, Soó Tamásnak és Várhelyi Csabának. A tisztújítás eredményeként az új elnökség: Egyed Ákos elnök, Brassai Zoltán, Péntek János, Sipos Gábor, Gyenge Csaba alelnökök, Bitay Enikő főtitkár, Farkas Mária gazdasági tanácsos, Bányai József jogtanácsos, Somai József ellenőr. A választmány, a szokásos évi egyharmados megújítása során, a következő tagokkal cserélődött: Gaal György, Fejér Tamás, Kovács András, Csomortáni Magdolna, Jakó Zsigmond, Balla Árpád, Bocskay István, Feszt György, Bódizs György, Feyné Vincze Mária, Vallasek Magdolna, Kolumbán József és Farkas Zoltán. /Ördög I. Béla: Az EME tisztújító közgyűlése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

2006. április 20.

Cs. Gyimesi Éva ironikusan ír a tipikus erdélyi történelembúvárról, az igazi transsylvanicumról, aki évtizedek óta kutat a levéltárban. „Mesterétől, aki egész életében ugyancsak okleveleket másolt kézzel, megtanulta, hogy az a megbízható adat, amit kalligrafikusan vet papírra az ember.” Most van a restitúció ideje. „Az elvett hegyeket ki tudja, mikor fogják ezek visszaadni, addig is konzerválni kell minden magyar dokumentumot, amivel bizonyíthatjuk a tulajdonjogot.” „A múltat feltárni és megtisztítva tartósítani: nincs ennél nemesebb és nemzetibb mesterség az egész világon – gondolja a történettudós”. A tudóst nem érdekli a mozgás, az élet, a ma szelleme, a cselekvő emberi társadalom. „Ő csak a múlt szövegforrásairól tudósít, a történelemről nem.” /Cs. Gyimesi Éva: A perc maga. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./ Cs. Gyimesi Éva talán Jakó Zsigmondra és a többi magyar történészre gondol, akik a meghamisított, letagadott magyar jelenlétet bizonyítják?

2006. május 19.

Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) előadótermében bemutatták Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei I. 1569–1602 című kötetet. Szerzői az EME Kutatóintézetének egyik fiatalokból 1999 őszén megalakult csoportja: Fejér Tamás, Rácz Etelka és Szász Anikó, akiknek a munkáját Jakó Zsigmond professzor irányította. Az ilyen fiatalok szeretik hivatásukat és szülőföldjüket, ők jelentik az egyesület jövőjét – jelentette ki Egyed Ákos, az EME elnöke. A vaskos forráskiadványon meglátszik a szakszerű irányító munka, mert nagy alaposság, igényesség jellemzi. Jakó Zsigmond hangsúlyozta: a romániai történelemkutatás hírforrásai 85–90%-ban erdélyiek, ezért feltétlen szükség van a magyar nyelven kutatókra. A románra való lefordítás lehetetlen és értelmetlen, ahogy az a német nyelvű szövegek esetében bebizonyosodott. /Ördög I. Béla: Rajtolt az erdélyi fejedelmek könyvsorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

2006. május 20.

A jövőben megkezdené működését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kolozsvári területi bizottsága. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor, az EME elnöke, az MTA külső tagja elmondta, hogy Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke felkérte az EME-t, hogy 2007. január 1-től lássa el az Akadémia első határon túli területi bizottsági funkcióját. A tudományterjesztő, valamint tudománypártoló értelmiség igen jelentős része tagja az 1990-ben újraalakult EME-nek, a tagok között 16 akadémiai külső tag, 317 köztestületi tag. Jelenleg mintegy nyolcvanezerre tehető az EME könyvtárában a tudományos kötetek száma. Az EME létrehozta a műszaki, informatikai és az agrártudományi szakosztályt is. Kutatóintézetének nyolc főállású munkatársa több külső munkatársa van. Sürgős feladat a tudományos utánpótlás megoldása. Az EME újra birtokba akarja venni volt gyűjteményeit és tulajdonát. Annak idején Wass Otília grófnő által az EME-nek adományozott, Kolozsvár főterén álló bérházat a román kormány 1999-ben sürgősségi kormányrendelettel visszaítélte az egyesületnek, de gyakorlatilag semmi sem történt a birtokba helyezés érdekében. Az EME szeretné elérni, hogy akkreditációt kapjon kiadványaira és magára az intézményre is. Valamikor egyedül volt az EME, mint tudományos szervezet, de kilencven óta sok olyan egyesület, társaság jött létre, amelyek célja a tudomány művelése, terjesztése. Ez azonban szétszórtságot eredményez, sok a párhuzamosság. Az MTA romániai külső tagjai és szakterületük: Benkő Samu, művelődéstörténész, Brassai Zoltán, orvostudomány, Csetri Elek, történettudomány, Demény Lajos, történettudomány, Egyed Ákos, történettudomány, Gábos Zoltán, elméleti fizika, Gyenge Csaba, műszaki tudományok, Kiss Elemér, matematika, Kolumbán József, matematika, Maros Dezső, műszaki tudományok, Nagy-Tóth Ferenc, biológia, Péntek János, nyelvészet, Péter Mihály Heinrich, mikrobiológia, Toró Tibor, elméleti fizika, Uray Zoltán, sugárbiológia. Tiszteletbeli tag: Jakó Zsigmond, középkori történelem. A MTA 1990–2006 között elhunyt külső és tiszteleti tagjai: Faragó József, Imreh István, Kékedy László, Kiss István, Pataki József. /Papp Annamária: Területi bizottságot hoz létre Kolozsváron az MTA. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület látná el az új feladatot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

2006. május 25.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület március 11-én Kolozsvárott tartott közgyűlése utasította az EME elnökségét, hogy minden törvényes eljárás igénybevételével valamennyi tudományos gyűjteményét illetően érvényesítse tulajdonjogát. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület a gyűjteményeit – tulajdonjoga fenntartása mellett – bérleti szerződés alapján az egyetem használatába bocsátotta. A főhatalom változása (1919) után a román egyetem magyar elődje jogutódjaként továbbra is használta az EME gyűjteményeit, anélkül azonban, hogy a korábbi szerződéses kötelezettségeket is teljesítette volna. Elismerte ugyan az EME tulajdonjogát, tárgyalt is a használatról, de az éveken át folyó tárgyalások nem vezettek szerződés kötéséhez. A kolozsvári egyetem és az EME közötti jogviszony és a gyakorlati kérdések újbóli rendezésére csak 1942-ben került sor újabb szerződés keretében. Minthogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1949. évi megszüntetése az akkor érvényes romániai jogszabályok teljes mellőzésével történt önkényes intézkedésnek minősül, az EME gyűjteményeit illető tulajdonjogát nem érinthette. E gyűjtemények a következők: az EME könyvtára (ősnyomtatványok, régi magyar könyvek, kéziratok, térképek, metszetek, könyvek stb.) a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár kezelésében, az EME levéltára (családi és intézményi levéltárak, letétek, az Egyesület saját irattára 1950-ig) a Román Nemzeti Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága kezelésében, az EME levéltárának kézikönyvtára és levéltári gyűjteményei a Román Akadémia kolozsvári fiókja könyvtárának kezelésében, régészeti, múzeumi és numizmatikai gyűjtemény az Erdélyi Történeti Múzeum kezelésében, képzőművészeti gyűjtemény a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum kezelésében, ásványtani, botanikai és állattani gyűjtemények a Babes–Bolyai TE különféle karainak kezelésében. Mivel ezek a tudományos gyűjtemények az erdélyi magyarság kulturális örökségének tárgyai és egyben az egyetemes magyar tudománynak is szerves részei, az EME érvényesíteni kívánja a különböző állami intézmények által évtizedek óta kezelt gyűjteményeit illető tulajdonjogát. Ennek érdekében az EME szükségesnek látja, hogy minél előbb tárgyalások kezdődjenek az illetékes állami hatóságokkal a jogi és a gyakorlati kérdésekről. Kolozsvár, 2006. május 17. Jakó Zsigmond, Benkő Samu, az EME volt elnökei, az EME jelenlegi vezetősége nevében Egyed Ákos elnök, Bitay Enikő főtitkár. /Az EME közgyűlésének állásfoglalása tudományos gyűjteményeivel kapcsolatosan. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

2006. szeptember 15.

Szeptemberi ülésén a Kriterion Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas nagyváradi képzőművésznek adományozza a 2006. évi Kriterion Koszorút. Az alapítvány ezzel nem csupán Jakobovits Miklós festészeti munkásságát jutalmazza, hanem értékmegőrző művészeti írásait, valamint azt a közéleti szerepet, amelyet a nagyváradi Körösvidéki Múzeum főmuzeológusaként, a Barabás Miklós Céh elnökeként, a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként végzett. A Kriterion Koszorút 1995-ben alapították, z idén tizenkettedikszer nyújtják át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető, iskolaigazgató, Marosi Ildikó irodalomtörténész és Egyed Ákos történész, egyetemi tanár. /Jakobovits Miklós a Kriterion Koszorú idei kitüntetettje. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

2006. szeptember 16.

Jakó Zsigmond történész 90 éves /sz. Biharfélegyháza, 1916. szept. 2./. Középiskoláit a hajdúböszörményi Bocskai István Főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán végezte, ahol 1940-ben Magyarország történetéből valamint a történelem segédtudományaiból doktorátust szerzett. A Magyar Országos Levéltárban szerzett levéltárosi szakképesítést, 1941-ben Kolozsvárra került, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában dolgozott. Bekapcsolódott a kolozsvári egyetemen folyó magyar történészképzésbe is, 1941-től nyugalomba vonulásáig (1981) oktatta előbb a magyar történelmet, majd a középkori egyetemes történetet és a történelem segédtudományait. Az erdélyi történet középkori forrásainak feltárása, a segédtudományok valamint az intézmény-, társadalom- és művelődéstörténet területén folytatott kutatásainak eredményeit önálló kötetekben és tanulmányok hosszú sorában tette közzé. Negyven esztendős egyetemi pályafutása során történelemtanárok és kutatók nemzedékei kerültek ki a keze alól. Iskolateremtő professzorként válogatta ki azokat, akiket kutatásokra alkalmasaknak ítélt, pályájukat egyengette. Életének kilencedik évtizedében sikerült a mohácsi vész előtti okleveles források kutatására vállalkozó fiatal munkacsoportot kialakítania. A gyalui vártartomány urbáriumai c. vaskos kötete 1944-ben jelent meg, utána szintén koraújkori emlékiratok és levelek következtek (Misztótfalusi Kis Miklós, Rettegi György), de az enyedi Bethlen Kollégium diáknévsorát is ő betűzte ki. Folyamatosan dolgozott az erdélyi középkori okleveles anyaggal, A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei c., két vaskos kötetre terjedő, terjedelmes bevezető tanulmánnyal kísért forráskiadványa azonban csak 1990-ben jelenhetett meg. Erdélyi okmánytár címen foglalta kiadványba az Erdélyre vonatkozó oklevelek magyar nyelvű kivonatait, az eddig megjelent két kötet után most töretlen munkakedvvel a harmadikon dolgozik, fiatal tanítványai közreműködésével. Ugyancsak az ő felügyeletével látott nyomdafestéket nemrég az Erdélyi fejedelmek királyi könyvei c. kiadvány, nyomdában van a gyulafehérvári káptalan jegyzőkönyveit kivonatoló kötet, és Torda vármegye fejedelemségkori jegyzőkönyvei is nemsokára kiadásra kerülnek. /Sipos Gábor: A kilencven éves Jakó Zsigmond születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

2006. december 1.

November 30-án Hantz Péter és Kovács Lehel, a két állásából menesztett magyar oktató sajtótájékoztatót tartott. Elmondták, hogy meghallgatásra hívta őket a rektorátus gyűléstermébe az úgynevezett kivizsgáló bizottság. Erről a két magyar oktatót külön-külön levélben értesítették, amelyek azonban sem iktatószámmal, sem pecséttel, sem aláírással nem voltak ellátva. Ezért Hantz és Kovács a sajtó jelenlétében levélborítékokkal, írószerekkel ajándékozta meg a BBTE vezetőségét, amelyek továbbítására az intézmény kapusát kérték meg. A BKB két alelnöke úgy vélte: mivel a kapott értesítők formailag nem feleltek meg a jogi előírásoknak, nem tettek eleget a felszólításnak. A két magyar oktató Nicolae Bocsannak, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorának és Szamosközi Istvánnak, az Akadémiai Tanács alelnökének lemondását követelték. Szamosközi István támogatta az egyetemről való eltávolításukra vonatkozó javaslatot. A két oktató jó és határozott lépésnek tekinti a magyar rektor-helyettesek – Nagy László és Salat Levente – lemondását. Beszámoltak arról, hogy egyelőre semmiféle hivatalos értesítést nem kaptak az elbocsátásukat szentesítő szenátusi határozatról, folyamatosan megtartották óráikat. Köszönetet mondtak annak a három román tanárnak is, akik a menesztésük ellen szavazott. Elmondták: ha kézhez kapják az írásos felmentésüket, akkor beperelik az egyetem rektorát és magát az intézményt is. Szándékukban áll tovább folytatni az elkezdett akciót, várhatóan jövő hét elejére készülnek el azok a magyar és német nyelvű táblák, amelyeket a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken helyeznek majd el. A BBTE kivizsgáló bizottsága november 30-án közlemény adott ki, miszerint előzetesen értesítették Hantz Pétert és Kovács Lehelt, ennek ellenére nem jelentek meg az ülésen. A bizottság szerint a két oktató nem is szándékozott a felkérésnek eleget tenni, olvasható a Radu N. Catana főkancellár által jegyzett iratban. Hantzék beszámoltak arról, hogy egyre több román kolléga és diák szimpatizál a magyar tagozat álláspontjával. A román oktatók és kari vezetők körében felháborodást váltott ki a rektornak az a megállapítása, miszerint a leköszönő két rektor-helyettes nem végezte volna szakszerűen munkáját, hiszen Salat Levente és Nagy László számos olyan területtel foglalkozott, amely nem a magyar tagozattal, hanem az egész egyetem működésével volt összefüggésben. Nicolae Bocsan rektor ugyanis közölte: sajnálja a magyar rektor-helyettesek lemondását, ugyanakkor elmarasztalta szakmai tevékenységüket. A rektor szerint a két magyar tagozatvezető tevékenységét túlságosan beárnyékolta a „más ügyekért” folytatott küzdelmük, ezért munkájukban számos feladatot nem valósítottak meg. Bocsan úgy véli: Hantz és Kovács magatartása elfogadhatatlan, és a szenátus döntése a két oktató sorozatos szabálysértése alapján történt, s nem a véleménynyilvánítás miatt. A BBTE rektorátusa által kibocsátott közlemény hangsúlyozza: az elmúlt években az egyetem vezetőségét az foglalkoztatta, hogy az intézményt a világ ötszáz legjobb egyeteme közé sorolják. A BBTE elítéli mind az 1989-et követő román, mind a mostani magyar szélsőséges megnyilvánulásokat, és a kormánytól várja a helyzet megoldását. Nyílt levelében Salat Levente lemondását azzal indokolta, hogy az események túlléptek azokon a módszereken, amelyekben bízva 2004 márciusában elvállalta a magyar tagozat rektorátusi szintű képviseletét. „Most azoknak az ideje jött el, akik az elmúlt két és fél év során mindent megtettek annak érdekében, hogy az általam választott módszerek eredménytelenek maradjanak. Lemondásom tiltakozás kíván lenni ugyanakkor az ellen a vezetési stílus, illetve döntéshozói eljárások ellen, amelyek az utóbbi időben, az egyetemet ért támadások nyomán kialakult hangulatban váltak gyakorlattá az egyetemvezetés legfelsőbb szintjein” – olvasható a nyílt levélben. Kollégája, Nagy László az egyetemvezetés merev viselkedésére hivatkozott, arra a módra, ahogyan az utóbbi időben a rektori hivatal döntéseit meghozta, és nem a BKB – általa nem helyeselt – akcióira. „Az egyetemvezetés és a BKB viszonya olyan, mint egy tanár és egy szemtelen, provokatív viselkedésű gyerek közötti viszony. Egy bölcs tanár tudja, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket. Más esetleg felmérgesedik, és hirtelen haragjában egy kiadós pofont ad a gyereknek. És tudjuk jól, ha egy tanár fizikailag bántalmaz egy gyereket, akkor nem mentség az, hogy az szemtelen volt, vagy sértegette. Ezért döntöttem úgy, hogy egy ilyen, „pofozkodó” egyetemvezetéssel nem tudok tovább együttműködni” – szögezi le. Tovább özönlenek a szerkesztőségbe a magyar nyelvű oktatásért síkra szálló Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökével szolidarizáló különböző nyilatkozatok és állásfoglalások. Az Erdélyi Református Egyházkerület is tiltakozott a két tanársegéd elbocsátása ellen. Közleményében leszögezte: a református egyház kötelességének tartja az alapvető emberi jogok, így az anyanyelv korlátozás nélküli használatának védelmében való síkraszállást és erdélyi magyar közösség minden jogos követelésének pártolását. Hangsúlyozták: a BBTE református tanári kara képviseletének a szenátusi ülésen kinyilvánított véleménye nem egyezik az igazgatótanács álláspontjával. Ezért elhatárolódnak a két magyar oktató kizárását lehetővé tevő szavazástól. Egyúttal elmarasztalták a BBTE református tanári karának képviseletét a nézeteiknek ellentmondó megnyilvánulásáért. A közleményben felszólították a BBTE szenátusát, hogy Hantz Péter és Kovács Lehel kizárását vonja vissza, tegye lehetővé a magyar nyelvű táblák kifüggesztését és az önálló magyar karok megalakulását. Közös állásfoglalásukban Jakubinyi György római katolikus érsek, Tempfli József római katolikus püspök, Tőkés László és Pap Géza református püspökök erkölcsileg szintén elítélik a szerintük jogtalan és méltatlan eljárást, és felszólítják az egyetem vezető tanácsát diszkriminatív határozatának visszavonására. Ugyanakkor a kétnyelvű feliratozás bevezetésével teljes mértékben egyetértenek. „Messzemenő testvéri szolidaritást vállalunk a BBTE tanári karából eltávolított két egyetemi tanárral, akik jogos és békés küzdelmet folytatnak a magyar tanuló ifjúság – Európában honos – esélyegyenlőségéért. Meggyőződésünk, hogy az egységes Európa tagjaként országunk nem engedheti meg magának az őket és az általuk képviselt ügyet sújtó hátrányos megkülönböztetés alkalmazását” – szögezik le állásfoglalásukban. Tiltakoznak a BBTE-n történtek ellen az akadémikusok, aktív és nyugalmazott egyetemi tanárok is: Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy Tóth Ferenc, Péntek János, Péter Mihály, Toró Tibor, Uray Zoltán. Megállapítják, hogy a Victor Babes és Bolyai Egyetemek egyesítése valójában a Bolyai Egyetem felszámolásával, a magyar nyelvű oktatás fokozatos megszüntetésével volt egyértelmű. Az 1990-es években multikulturálisnak kikiáltott BBTE-n a magyar oktatás tért nyert ugyan, de a kétnyelvűség, az egyenjogúság a mai napig sem valósult meg. A többnyelvű feliratok nem jelentek meg sem az egyetemi épületeken, sem azok belsejében (az egyes karok, hivatalok, termek stb. jelölésére). A feszült helyzetet csakis az európai normák szerint, az egyetemi magyar (és német) oktatási vonal autonómiája, tanrendjének újragondolása, a kétnyelvűség minden vonatkozásban való érvényesítése oldhatja meg. A többnyelvű feliratok kifüggesztését Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktus hajtotta végre, de mögötte az egyetemi magyar oktatók nagy többségének akarata és az egyetem vezetőségének közel másfél éves határozata áll. A két említett egyetemi oktató munkaszerződésének felbontása semmiképpen sincs arányban az ellenük felhozott kitalált indoklással. Schöpflin György, a Fidesz európarlamenti képviselője november 28-án az Európai Parlament plénuma előtt tiltakozott a történtek ellen. Emlékeztetett arra, hogy múlt héten a BBTE többnyelvűségét bemutató európai parlamenti kiállítást rendezett Brüsszelben. A két egyetemi tanársegéd elbocsátása azonban komoly kételyeket vet fel e többnyelvűség realitását illetően. /P. A. M.: Bocsan és Szamosközi lemondását követelik. Kivizsgáló bizottság elé rendelték a két magyar oktatót. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

2007. február 24.

Február 22-én Aradon a Tulipán könyvesboltban tartotta meg előadását Róth András Lajos, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának őre. Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének meghívására érkezett előadó kitért a múzeum és a könyvtár alapításának a körülményeire, annak a 8300 régi könyvnek az ismertetésére, amelyeket Erdély minden vidékéről adományoztak kötetenként vagy egész magánkönyvtár anyagaként. A könyvtár anyagát az 1960-as években Jakó Zsigmond kolozsvári egyetemi tanár diákjainak közreműködésével rendszerezte. Az előadó beszélt az Országos Széchenyi Könyvtár kezdeményezése nyomán született digitális, integrált könyvtári feldolgozó rendszerről. Létrehozták a Magyar Elektronikus Könyvtárat, amelybe bevonták az Erdélyi Közös Katalóguson szereplő valamennyi könyvtár anyagát, így a székelyudvarhelyit is. Az előadás után Róth András Lajos bemutatta Született nyelvünk című gyűjteményes kötetét. /(balta): Hagyományos és elektronikus könyvtár. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-175




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998