Május 18-án Szatmárnémetiben tanácskoztak a Kárpát-medence magyar közművelődési ernyőszervezetei. Összeállították a kárpát-medencei művelődési eseménynaptárt és kérték a köz- és magánalapítványok kuratóriumait, hogy kiemelt módon támogassák az eseménynaptárban szereplő rendezvényeket. - A résztvevők elhatározták, hogy kialakítják a kárpát-medencei magyar közművelődési mozgalom koordinációját. A koordinációs munka megszervezésére és ellátására a jelenlevők felkérték a Határon Túli Magyarok Hivatalát. - A testület elhatározta, hogy évenként más-más régióban tanácskozik, s ennek keretében elfogadják a következő évi eseménynaptárt, ajánlásokat tesznek a kulturális stratégia végrehajtását illetően, és elkészítik közös pályázataikat a kárpát-medencei méretű rendezvényekre vonatkozóan. A tanácskozó testület kinyilvánította szándékát, hogy várja további szervezetek csatlakozását a kezdeményezéshez. (Kelemen László Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, Kötő József EMKE, Pillich László Heltai Alapítvány, Fodor István Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Balogh Ferenc Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Pomogáts Béla Magyar Írószövetség, Kramarics Dóra Magyar Kultúra Alapítvány, Földiák András Magyar Művelődési Intézet, Göncz László Muravidéki Magyar Nemzetiségű Művelődési Intézet, Beder Tibor Székelyföldi Magyarok Társasága, Dudás Károly Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség) /Közművelődési ernyőszervezetek zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22., Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 24./
2001. június 25.
Székelykeresztúron június 23-án hat személyt tüntettek ki. Díszpolgári címet adományoztak a város leghűbb festőjének, Ipó Lászlónak, születésének 90. Évfordulóján. Pro Urbe-kitüntetésben részesült Herbert von Euw svájci állampolgár. Az ő segítségével épült fel a fiatfalvi modern orvosi rendelő, a Petőfi Sándor Általános Iskola és az Orbán Balázs negyed modern fűtésrendszere, továbbá Hartung György Somogybabod polgármestere, Szécsi András festőművész és Kárpáti Zoltán dunakeszi tanácsos. Szabó Kálmán Attila megírta a Székelykeresztúri Állami Tanítóképző Intézetének történetét. Ezért a munkájáért Székelykeresztúr Kultúrájáért kitüntetésben részesült. /Díszpolgári címek Keresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./ Ipó László (Felsőboldogfalva, 1911. március 4. - Székelykeresztúr, 1991. március 22.) első egyéni kiállítása 1936-ban volt Székelykeresztúron, 1944-ben véglegesen Székelykeresztúron telepedett le. A festészet mellett a zenével is foglalkozott, 15 esztendőn át a keresztúri Filharmónia elsőhegedűse volt, kiváló mesterhegedűket is faragott. Versei, elmélkedései, önéletrajzi írásai sem maradnak el többi alkotásaitól. Megfestette, többek között, Kelemen Lajos, Tompa László, Benedek Elek, Makkai Sándor, dr. Molnár István arcképét. Több munkáját a székelykeresztúri múzeumnak adományozta. 1994-ben nevét viselő művészeti alapítvány alakult, 1995-ben emléktáblával jelölték meg azt az épületet, amelyben élt és alkotott. /Művelődés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./
2001. augusztus 18.
Elkezdődött a harmadik alkalommal megrendezett Szent-István napi néptánctalálkozó Kolozsváron, a Zenekarok Találkozójával. Pillich László, a rendezvény fő szervezője, a Heltai Gáspár Alapítvány elnöke bemutatta az együtteseket. Hagyomány és identitás címmel konferenciát tartottak, ahol jelen volt Carol König, a Román Kulturális Minisztérium Kisebbségi Igazgatóságának igazgatója, Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, Balogh Ferenc, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, valamint a különböző csoportok vezetői. A szimultán fordított három nyelvű konferencia jól sikerült. /Köllő Katalin: Útban a közösségek Európája felé. Szent István-napi néptánctalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
2001. október 20.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-kiadványokból okt. 20-án kiállítás nyílik Kolozsváron. Ebből az alkalomból bemutatta a kiadványokat Benkő Samu, az EME elnöke. Kelemen Lajos Művészettörténeti tanulmányai vagy Szabó T. Attila Erdély magyar szótörténeti tára első kötete sokatmondásukkal hirdették, hogy az 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum-Egyesület működését be lehetett tiltani, páratlanul gazdag gyűjteményeit el lehetett orozni, de a szellemissége kiirtását célzó igyekezetek hiábavalónak bizonyultak. Az 1990-es újjászerveződés után "legfontosabb teendőink egyikének tartottuk, hogy nyomtatott betűkkel adjunk hírt az erdélyi magyar tudományosság életrevalóságáról." Újraindították nagy múltú folyóirataikat az Erdélyi Múzeumot, a Múzeumi Füzeteket, az Orvostudományi Közleményeket és sorozataikat: az Erdélyi Tudományos Füzeteket és az Erdélyi Történelmi Adatokat. A műszaki tudományok eredményeinek közzétételére fórumot teremtettek Műszaki Tudományos Füzetek címmel. Romániai Magyar Bibliográfiák címmel sorozatot indítottak. A fiatalok kutatási eredményeinek a publikálására fórumokat teremtettek, így jelentek meg sorra: a Collegium Biologicum, Collegium Geologicum, Collegium Geographicum füzetei. /Benkő Samu: EME-kiadványok. = Szabadság (Kolozsvár). okt. 20./
2001. november 8.
A Kárpát-medence magyar művelődési ernyőszervezeteinek májusban Szatmárnémetiben megtartott első tanácskozása határozatának megfelelően nov. 8-án a szlovéniai Lendván beszélik meg a jövő évi együttműködés lehetőségeit, az összmagyarságot érintő legfontosabb művelődési rendezvények szervezési kérdéseit. A tanácskozáson az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet Kötő József elnök és Muzsnay Árpád alelnök képviseli. A Partiumban szervezendő programok közül a hagyományossá vált augusztusi Kölcsey-megemlékezésekhez kapcsolódóan a sződemeteri templomkert és környékének azon rendezési elképzeléseit vitatják meg, melyeket Balogh Ferenc, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, illetve Portik Renáta kertészmérnök vetett papírra. A küldöttek részt vesznek a Bánffy Napok 2001 keretében A nemzettudat állapota a határon túli magyar közösségekben az ezredfordulón címmel november 9-én megtartandó tanácskozáson is. /Közművelődési tanácskozás Lendván. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./
2002. június 22.
25 éve hunyt el Baráth Béla /Budapest, 1893. nov. 3. - Kolozsvár, 1977. jún. 16./ a művelődéstörténész kanonok-plébános. Baráth Béla teológiai tanár volt először Gyulafehérváron (1921–1940), majd Kolozsvárt (1942-ig). A gyulafehérvári Batthyaneum igazgatójaként (1928 és 1942 között) ősnyomtatvány-történeti kutatásokkal és feldolgozásokkal foglalkozott. Kutatásai szempontjait és részeredményeit Erdélyi könyvtáraink ősnyomtatványai című füzet alakú publikációjában tette közzé (Kolozsvár, 1941.) Gyűjtésének eredményeit az Erdélyi Tudósító részletekben közölte (1941. 1–10., 1942. 2.) A teljes anyagot a berlini Staatsbibliotheknek adta át, hogy felhasználhassa a Lipcsében megjelentetett Gesamtkatalog der Wiegendrucke című kiadványban. Kolozsvárt a Szent Mihály-templom plébánosaként is maradandó értékteremtéssel tette nevezetessé szolgálatát. Bágyuj Lajos építőmester irányításával az 1950-es évek végén felújította a templomot. Márton Áron püspök úr jóváhagyásával és elnökletével a kolozsvári Szent Mihály plébánia székhellyel életre hívta a Római Katolikus Egyházművészeti Bizottságot, melyben alelnöki tisztséget vállalt. Ebbe olyan szakembereket vont be, mint Kelemen Lajos ny. levéltári főigazgató, Bíró Vencel ny. egyetemi tanár, Köpeczi Sebestyén József ny. egyetemi könyvtárnok, heraldikus. Úgynevezett "békepapi" tevékenysége nem homályosíthatja el az általa elért és létrehozott eredményeket. /Sas Péter: 25 éve hunyt el Baráth Béla, a művelődéstörténész kanonok-plébános. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./
2002. október 14.
Okt. 12-én Kolozsváron, a száz évvel ezelőtt felállított Mátyás király-szoborcsoport előtt rendezett emlékezésen több ezer kolozsvári lakos vett részt. Gheorghe Funar polgármester ezúttal is igyekezett megzavarni a "magyarok ünnepségét", akkor kezdte meg saját rendezvényét, amikor a Szent Mihály-plébániatemplomban véget ért az ökumenikus istentisztelet. A rendezvényt a magyar Kulturális Minisztérium támogatta. A polgármester által kirendelt mintegy kétszáz főnyi csoport az ünnepség folyamán kitartóan román nemzeti lobogókat lengetett, de rendzavarás nélkül végighallgatta a magyar nyelvű beszédeket. A Fadrusz-Napok rendezvénysorozat alkalmával a Kolozsvári Magyar Opera díszhangversenyt adott okt. 11-én, majd ünnepi beszédek hangzottak el. Vasile Soporan prefektus kitért a Fadrusz János által készített remekmű példamutató szimbólumára, amely beívódik egy közösség öntudatába. Serban Gratian, Kolozs megyei tanácselnök miután beszédében értékelte Fadrusz János és alkotását, így fogalmazott: "a harmadik gondolatom a jelen ünnepségekkel kapcsolatban az ország multikulturális jellegére utal. Corvin Mátyást ugyanis, a román Iancu de Hunedoara fiát, Magyarország királyává választása után az erdélyi szászok is becsülték, hiszen elismerte politikai-társadalmi-adminisztratív szervezkedésüket, ugyanakkor pedig szoros kapcsolatot tartott fenn a moldvaiakkal is, Stefan cel Mare-n keresztül". Boros János hangsúlyozta, hogy "Fadrusz János monumentális alkotása Kolozsvár jelképévé vált. Gyermekeknek játszó-, fiataloknak találka-, időseknek pihenőhely. A városba látogatók első útja ide vezet. Így köt össze immár száz éve korokat és generációkat, hazavárja az elszármazottakat, fogadja a látogatókat." Ezután került sor a Fadrusz család leszármazottja, Bornai Tibor által kezdeményezett Fadrusz-emlékérmek kiosztására, amelyet azok a személyiségek vehettek át, akik hozzájárultak az erdélyi magyar kultúrkincs gyarapításához és gazdagításához, és a Fadrusz-életmű ápolásában kimagasló szerepet játszottak. Az emlékérmeket Kiss Elemér, Magyarország kancellária-minisztere, Szabó Vilmos államtitkár, Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke, Bornai Tibor, valamint Simon Sándor kabinettfőnök nyújtotta át a következő személyiségeknek: Kötő József (EMKE-elnök), Egyed Ákos (EME-elnök), Markó Béla (RMDSZ-elnök), Balogh Ferenc (a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaság elnöke), Jakobovits Miklós (a Barabás Miklós Céh elnöke), Jakubinyi György (római katolikus érsek), Tempfli József (római katolikus megyéspüspök), Tőkés László (református püspök), Pap Géza (református püspök), Szabó Árpád (unitárius püspök), Mózes Árpád (magyar evangélikus püspök), Czirják Árpád (római katolikus érseki-helynök), Csiha Kálmán (nyugalmazott református püspök), Kónya-Hamar Sándor (megyei RMDSZ-elnök), Boros János (alpolgármester), Murádin Jenő (művészettörténész), Németh Júlia (újságíró, művészettörténész), Kovács András (művészettörténész, egyetemi tanár), Gergely István (szobrászművész), László Bakk Anikó (tanárnő), Bornai Tibor (budapesti zeneszerző), Vasile Soporan (prefektus), Pop Virgil (építész, egyetemi tanár), Serban Gratian (megyei tanácselnök), Doina Cornea (egyetemi tanár), Ioan Sbarciu (rektor, a kolozsvári Képzőművész Szövetség elnöke). Okt. 12-én a főtéri Szent-Mihály templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, a bevezetőben Czirják Árpád érseki-helynök köszöntötte a kül- és belföldi állami és civil szervezetek képviselőit, az egybegyűlt ünneplő közönséget. Az ökumenikus istentiszteleten ezután igét hirdetett: Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Mózes Árpád, magyar evangélikus püspök, Szabó Árpád, unitárius püspök, valamint Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyház püspöke, majd a görög katolikus és az ortodox egyház egy-egy képviselője tolmácsolták egyházfőik üzenetét. A himnusz eléneklése után az ünneplő gyülekezet a Mátyás szoborhoz vonult. Az ünneplőket elsőként Ioan Hidegcuti, a román művelődési és vallásügyi minisztérium főtitkára köszöntötte, a román kormány üzenetét tolmácsolva. Kiss Elemér, a magyar Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő miniszter hangsúlyozva, hogy Mátyás király szobra száz éve áll ellent az időnek, hirdetvén a magyar kultúra dicsőségét, emlékeztetvén a magyar és az egyetemes történelem egyik fényes korszakára. A magyar miniszter rámutatott: a magyar közösségek, mindig számíthatnak a magyar kormány hatékony támogatására. A támogatás mértékét bizonyos területeken növelik is. - Mi is tulajdonképpen a Mátyás-szobor? Remekmű? Igen! Tisztességadás egy nagy királynak? Igen! Kolozsvár szimbóluma? Igen! Erdély nemhivatalos címere? Igen! - ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét Markó Béla, az RMDSZ elnöke, majd feltette a kérdést: - Ki fél hát Mátyás királytól? Az, aki fél az igazságtól. A hitvány kolozsvári bíró, aki hajdanában deresre húzatta az álruhás királyt, és azóta is fél tőle, reszket mint a nyárfalevél, rémálmai vannak, rögeszméjévé lett az igazságos király. Éjszaka is, ha álmából felriad, azon töri a fejét ez a hitvány kolozsvári bíró, hogy miképpen tudná legyőzni a Mátyás-szobrot. Csakhogy Erdély dobogó szívét, ezt a nagyszerű ércszobrot nem lehet eltüntetni. Aki a Mátyás-szobrot sérti, minket sért. Erdély szellemét sérti, a tolerancia eszméjét, magyarok, románok, németek együttélésének eszméjét. Lehet, hogy van, akinek nem tetszik Mátyás király, bár nem értjük, miért, hiszen ő inkább összekötő kapocs, és nem szétválasztó kard miközöttünk. De akár tetszik, akár nem, egymás értékeit meg kell becsülni. Nekünk sem minden tetszik abból, amit a románok szeretnek, de tiszteljük az értékeiket, és tőlük is elvárjuk ugyanezt a tiszteletet. Az együttélésnek az alapja ez a kölcsönös tisztelet lehet - mutatott rá a szövetségi elnök. Ünnepi beszédében Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elmondta: Fadrusz János azt érezte és valósította meg kitűnő művészi érzékkel, amiben Hollós Mátyás hite is gyökerezett. Azt, hogy a történelem béklyóitól való szabadulás és megújulás lehetőségenek felismerése méltóságot és önbizalmat kölcsönöz mindenkor egy népnek. Kónya-Hamar Sándor leszögezte, hogy a szobor a kulturális világörökség tartozéka. Kolozsváron Európa felé Mátyás szobra előtt vezet el az út - mondotta Kónya-Hamar Sándor. Az ünnepi beszédeket követően megkoszorúzták Mátyás király szobrát. Koszorút helyeztek el a román és a magyar kormány, a magyar történelmi egyházak, az RMDSZ és a romániai magyar civil társadalom képviselői. Funar, a "kolozsvári bíró" megjelent a Főtéren. A polgármesternek csupán tucatnyi híve jött el a meghirdetett rendezvényre, jelen volt Damian Brudasca nagy-romániás parlamenti képviselő, illetve Petre Calian, az NRP Kolozs megyei szervezetének elnöke. Funar kínos helyzetbe került: ugyanis az általa helyszínre hívott ortodox pap nem jelent meg. A sajtó munkatársainak Funar elmondta: azért jött ide, hogy együtt ünnepeljen a magyarokkal, de a szélsőséges kisebbségiek meghiúsították a szándékát. Az ortodox mise 10 óra 22 perckor kezdődött, amikor a nagy-romániás szervezők tudták, hogy a Szent Mihály-templomban tartott ökumenikus istentisztelet a vége fele közeledik. A polgármester és hívei a szobor közelébe nyomultak, majd a magyar megemlékező ünnepséget megelőzően a polgármesterhű közintézmények koszorút helyeztek el a szobor elé. A térre érkező Tőkés László püspök, Czirják Árpád érseki helynök alig néhány lépésre mentek el a dermedten bámuló városvezető előtt. A rendezvény alatt a polgármester utasítással látta el híveit. Például a magyar himnusz közben odaszólt: - Lebegtessétek a zászlókat! Gyertek, most! - mondta fennhangon. A szélsőséges román bekiabáltak ugyan, és megpróbálták áttörni a biztonsági kordont, összességében azonban nem tanúsítottak agresszív magatartást. Az ünnepséget követően Funar nyilatkozott: nem szándékszik megbüntetni Boros János alpolgármestert azért, mert az RMDSZ-szel ünnepelt. A polgármester tekergőknek nevezte azokat, akik félbeszakították az ortodox misét, és elmebetegeknek azokat, akik a magyar címert tartalmazó zászlót lengették. Az ünnepséget követően Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet nyilatkozott: szép ünnepségen vett részt. - Nem éreztem feszültséget. Azokban volt feszültség, akik azt akarták, hogy feszültség legyen. - Kölcsönösen kellene tisztelnünk egymást, a másik ünnepségét még akkor is, ha valamely kérdésben a történészek nem értenek egyet. Az együttélés receptje a hagyományok, értékek kölcsönös tisztelete - nyilatkozta Markó a román sajtónak. /Köllő Katalin, Papp Annamária, Kiss Olivér: Mátyás, Erdély örökkévaló szíve. Európa felé Mátyás szobra előtt vezet el az út. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./
2002. október 26.
Kevesebb szó esik Kelemen Lajosról, az erdélyi történetírás 20. századi mentoráról. Neki kellett volna megírnia Erdély történetét. Kolozsvár históriája, az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltára családi levelezéseinek ismertetése, az erdélyi kastélyok és udvarházak, az unitárius egyházközségek története, az erdélyi karzat- és mennyezetfestmények, a Székely Oklevéltár folytatandó kötetei mind-mind olyan témák, amelyekhez az ő tudása és tolla szükséges. Nevezetes városnéző sétái élményszámba mentek. A nagytudású történész-levéltáros élete javarészét a Monostori út 16. szám alatti kicsi lakásban élte le. Érdemes lenne itt egy emléktáblát elhelyezni. Az 1986-ban elhunyt Debreczeni László műtörténész, grafikusművész örökölte Kelemen Lajos íróasztalát. Debreczeni László gyakran meglátogatta Kelemen Lajost és leírta, milyen festmények és metszetek díszítették szobájának falát. Szellemi öröksége egyébként idestova négy évtizede ismert kell(ene) hogy legyen. Erdély érdek nélküli szolgálata - mert ez Kelemen Lajos igazi hagyatéka, szögezte le Sas Péter. /Sas Péter: Kelemen Lajosról tárgyai tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./
2002. október 31.
Elhunyt Balogh Ferenc (Kolozsvár, 1941. márc. 9. - Kolozsvár, 2002. okt. ), akinek a közügyek intézése életeleme volt, ami, talán családi örökség /apja Balogh Edgár volt/. 1989 után, felhagyva tervezőmérnöki állásával, belevetette magát a közösségi munkába. A rendszerváltás első hónapjaiban elvállalta Kolozsvár alpolgármesteri tisztségét, közben civil szervezetet alapított, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságot, az erdélyi magyar műemlékekre gondolva. 1993-tól az RMDSZ új önkormányzati struktúrájában is munkát vállalt, közben négy évig Kolozs megye tanácsosaként, később pedig az Unitárius Egyház főgondnokaként szolgálta magyar közösségét. Vezetőségi tagja lett az EMKE-nek, tagja volt az EME-nek, s amikor megalakult az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriuma, akkor évekig titkára volt a Közművelődési Szaktestületnek. Aktív szerepet vállalt abban a munkaközösségben is, amely előkészítette a dokumentációt, hogy Kolozsvár központját a világörökség részévé nyilváníthassák. Balogh Ferencet elvitte a gyilkos kór. /Dáné Tibor Kálmán: Balogh Ferenc (1941-2002). = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Balogh Ferenc megjelent munkája: Debreczeni László (Monográfia, 1983).
2002. november 23.
Budapest temetőin kívül nincs még egy magyar sírkert, ahol annyi akadémiai tag aludná örök álmát, mint a Házsongárdi temetőben. A Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, Teleki József 1842-től 1848-ig Erdély kormányzójaként Kolozsváron a főtéri Bánffy-palotában lakott. A Kolozsváron meghaltak akadémikusok sem mind nyugszanak a Házsongárdban. A történész és politikus Teleki Domokost Gernyeszegen, a nyelvész Szilasi Móricot Budapesten, a filozófus Böhm Károlyt Felvidéken helyezték örök nyugalomra. Gaal György szerint eddig 34 akadémiai tag került a Házsongárd földjébe. Az első, Bölöni Farkas Sándor, az utolsó, Csűrös István, aki 1998-ban halt meg. Gaal György felsorolt néhány Házsongárdi temetőben nyugvó akadémikust. Köztük volt Jósika Miklós, Brassai Sámuel, Kriza János, Berde Áron, Engel József, Mikó Imre, Szász Béla, Jakab Elek történész, és Kőváry László történész, Balogh Arthur jogtudós, György Lajos, Kelemen Lajos, Bíró Vencel történész és Szabó T. Attila. /Gaal György: Akadémikusok a Házsongárdban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./
2003. január 23.
Murvai Olga bukaresti egyetemi tanár a bukaresti Koós Ferenc Körben jan. 10-én tartott előadást Szabó T. Attiláról Az égtartó ember címmel. Előadását közölte a hetilap. Murvai Olga Sütő Andrástól kölcsönözte Szabó T. Attila /Fehéregyháza, 1906. jan. 12. - Kolozsvár, 1987. márc. 3./életművének jellemzésére azt, hogy égtartó ember: "az ő hatalmas vállalkozásának, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak tető alá hozatala történelmi számvetéseinknél is sürgősebbnek mutatkozott. Szabó T. Attila egyszemélyes intézményként olyan ügynek szentelte magát, amely itteni és mai közösségi létünk legfőbb őrizője volt és maradt, amit ha elveszítünk, minden más ügyünket nyugodtan félretehetjük. Mert Herderrel szólva: olyan emberi értéktől válnánk meg örökre, amely minden nép genetikus szellemének, jellemének különös és csodálatos kútforrása, a nemzeti nyelv. Anyanyelvünk, az omlásra hajlamos. - Ezt látva lett Atlasszá köztünk Szabó T. Attila, ez az égtartó ember." Életművéről Balassa Iván készített kismonográfiát /Szabó T. Attila, Püski Kiadó, Budapest, 1996/. Szabó T. Attila érettségi után a kolozsvári Református Teológiára iratkozott be. Ebben az időben rendkívüli egyéniségek tanítottak a teológián, így Tavaszy Sándor /1888-1951/, aki az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Irodalmi Társaság alelnöke volt. Tavaszy arra kötelezte Szabó T. Attilát, hogy járjon be az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárába és segédkezzen Kelemen Lajosnak /1877-1963/. Kettejük ismeretsége életre szóló mély apa-fiúi kapcsolattá nemesedett. Szabó T. Attila életvitelére Kelemen Lajos hatott a legnagyobb mértékben. Ugyancsak a teológián tanított ekkor Makkai Sándor /1890-1951/, Erdély későbbi püspöke. Szabó T. Attila elvégezte a teológiát, nem lett lelkész, hanem beiratkozott az egyetemre és magyar-angol szakos tanári oklevelet szerzett. Szabó T. Attilára hatással volt a nyelvjáráskutató Csűry Bálint, aki már a középiskolában, a kolozsvári Református Gimnáziumban tanította, később a debreceni Tisza István Tudományegyetem professzora lett, Szabó T. Attila nála doktorált 1936-ban. Szabó T. Attila kezdetben angol költőktől fordított. Gyűjtött és kiadott virágénekeket is /Haja, haja virágom, Kriterion, 1970/. Szerteágazó munkásságának része a helynévtörténettel való foglalkozása. Az életében megjelentetett helynévtörténeti írásai /Kolozsvár, Kalotaszeg, Borsa völgye, Doboka völgye, Gyergyó helynevei stb./ mellett a hagyatékában vannak összegyűjtve az erdélyi települések helynevei, amelyek rendezésre, megjelenésre várnak, akkor lesz Erdélyi Helynévtörténeti Adattár is. Főműve az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár eredeti levéltári kutatásain alapul: oklevelekből, nyugtákból, misszilisekből, kelengye- és tárgylajstromokból, peres iratokból, jegyzőkönyvekből, adás-vételi iratokból, kezeslevelekből gyűjtötte egybe a középkori Erdély szóhasználatát. Az első kötet 1976-ban jelent meg a Kriterion Kiadónál. Néhány éve az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában látnak napvilágot a kötetek, immár a 11. Más is fűződik Szabó T. Attila nevéhez. 1956-ban a marosvásárhelyi Bolyai Könyvtár /volt Református Könyvtár/ vezetője, Farczády Elek az ún. Koncz-kódexben egy XV. Század elejéről származó magyar szövegemléket fedezett fel. Nyelvészeti leírására Szabó T. Attilát kérték fel. Ő keresztelte el a nyelvemléket Marosvásárhelyi Soroknak /MsS/ és Marosvásárhelyi Glosszáknak /MsG/. "Az 1410 táján keletkezett MsS eddig ismeretes szövegemlékeink sorában a hatodik helyet foglalja el" - állapította meg Szabó T. Attila. Hatalmas Szabó T. Attila munkássága, ebben szerepel válogatott tanulmányainak hét kötete /kb. 550 tanulmány közel 4300 oldalon/, maga a Tár anyaga /Murvai Olga szerint a teljes anyag közel húszezer oldal/, továbbá a jelentős kéziratban maradt helynévtörténeti munkákat is figyelembe kell venni. /Murvai Olga: Az égtartó ember. = A Hét (Bukarest), jan. 23./
2003. március 1.
Dukrét Géza, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar megyei elnöke és a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/ vezetője visszatekintett a kezdetre. Gyergyószárhegyen 1991. máj. 11-én az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ centenáriumán alakították újra az EKÉ-t. Nagyváradon 1991. máj. 23-án tartották meg az EKE helyi alapító gyűlését. Az EKE mellett 1993-ban jött létre a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság. Ez ökumenikus szervezetet, amelynek célja a helytörténeti kutatás, műemlékvédelem, néprajzi kutatás és honismereti nevelés volt. Az EMKE, például, Nagyváradon most is csak papíron van, az Erdélyi Múzeum- Egyesület is két éve működik a városban, a Kriza János Néprajzi Társaságnak csak egy-két tagja volt itt, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnak nem is volt nagyváradi fiókja, csak Szatmáron, meg Aradon. A PBMEB tagja csak az lehet, aki kutató munkát végez. A PBMEB-nek évente három nagy rendezvénye van. Általában márciusban van az egy napos Partiumi Honismereti Találkozó Nagyváradon. Második rendezvényük mindig a Varadinum keretében történik. A harmadik a három napos honismereti konferencia. A konferenciákon elhangzó előadásokat közzéteszik. A rövidek a Partium lapban jelennek meg, a hosszabbak gyűjteményes kötetekben. Dukrét Géza 1994-ben alapította a Partium újságot, azóta évente 2-3 szám jelenik meg. A másik az 1997-ben elindított Partiumi Füzetek sorozat, eddig húsz kötet jelent meg, köztük három gyűjteményes /az első a partiumi temetőkről szóló, a másik az 1848-as forradalomról, a harmadik a Turul madaras emlékműveket bemutató/. A PBMEB alelnöke a szatmári Barra István, titkára pedig Gyarmati Gábor: minden megyében vannak területi elnökök: Biharban Péter Zoltán, Aradon Ujj János, Temesváron Pálkovács István, a Szilágyságban Major Miklós, Szatmárban Kiss Kálmán volt, Fazekas Lóránt fogja átvenni. A helytörténeti kutatással kevés szakember foglalkozik. Érmihályfalva, Ottomány, Albis, Nagyszalonta, Rév, Szalacs, Székelyhíd, Csatár községben azt a keveset, ami van, megbecsülik. Idén az egy napos Partiumi Honismereti Találkozó márc. 22-én lesz, második, a díjkiosztó a Varadinum keretében, május 17-én. Az idei téma a XX. század emlékezete, öröksége. Tervezik, hogy márc. 15-én Érmihályfalván felavatják Kuthy Lajos emléktábláját, továbbá emléktáblát terveznek Bocskai Istvánné Hagymási Katalinnak Mezőtelegden, és Fekete József szobrászművész tiszteletére Nagyváradon, a temesváraiak pedig Buziáson Deák Ferenc pihenőjét akarják visszaállítani. /Balla Tünde: Sok még a fehér folt. Aki megismerte a helytörténeti kutatás ízét, az soha nem hagyja abba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27., folyt. márc. 1./
2003. március 11.
Magyar történelmi emlékhelyek, szoborparkok kialakítását, valamint több jeles magyar személyiség szobrának elhelyezését javasolja az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének közművelődési és egyházügyi bizottsága, olvasható közleményükben, amelynek aláírója Boldizsár Zeyk Imre, a szakbizottság tagja. A javaslatok között szerepel szoborparkok létrehozása, amelyek lehetséges helyszínéül a kolozsmonostori apátsági templom környékét, a Farkas utcai Romkertet, valamint a Magyar utcai Kétágú református templom cintermét jelölték meg. Az apátsági templomhoz tervezik Szent István és Szent László király, valamint Szent Imre herceg és Budai Nagy Antal (szóba kerülhet még I. Béla és IV. Béla király is) egész alakos vagy mellszobrát. A Romkertben szeretnék elhelyezni Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király mellszobrát, azonban az első kolozsvári egyetem megalapítóját egész alakos szobor is megilletné. Ezt a tervek szerint a Farkas utcában helyeznék el, az Erdélyi Iskola képviselőinek szoborcsoportjával szemben. Szintén a Romkertbe szánnák Bocskai István, I. Rákóczi György, Apáczai Csere János, Kriza János, Kelemen Lajos és Kós Károly mellszobrát. A Kétágú templom cintermébe szintén szoborparkot terveznek, a magyar mártírok és az 1956-os áldozatok emlékére. Külön szoborjavaslatokkal is előáll a bizottság. Petőfi Sándor szobrát a volt Petőfi utcában, a Biasini szálló előtti kis parkba szeretnék elhelyezni. A Szent Mihály-templom vonzáskörzetébe képzelték el Márton Áron püspök szobrát, míg a Bocskai téri Nemzeti Színház elé Kótsi Patkó János, illetve Janovics Jenő mását tervezik. Tervbe vették ugyanakkor a Babes-Bolyai Tudományegyetem központi épületének udvarán található szoborpark kiegészítését az erdélyi magyar tudományos élet szellemi nagyságaival. Ott lenne a helye Brassai Sámuel polihisztornak, Szádeczky-Kardoss Gyulának, Románia első világháború utáni főgeológusának, valamint Kristóf György irodalomtudósnak. A bizottság szorgalmazza Bocskai István szülőházának külső emléktáblával való megjelölését, valamint a román nyelvű emléktáblák szövege valóságtartalmának alapos felülvizsgálatát. /Magyar történelmi emlékhelyeket! Szobrokat tervez az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./
2003. április 14.
Ápr. 12-én Kolozsváron tisztújító közgyűlést tartott a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Gaal György alelnök a tavaly elhunyt elnökre, Balogh Ferencre emlékezett, aki rendkívül gazdag szakmai-közszolgálati tevékenységet fejtett ki, és 1990 januárjában megalakította a KLMT-t. Starmüller Géza a kolozsvári, Bara István a szatmárnémeti, Keresztes Géza a marosvásárhelyi fiók tevékenységéről számolt be, amelyek munkájára rányomja bélyegét az anyagiak hiánya (idén emiatt nem osztják ki szokásos három emlékérmüket). A tisztújítás eredményeképpen a választmány tagjai: dr. Gaal György elnök, Maksay Ádám alelnök, dr. Kovács András második alelnök, Bara István harmadik alelnök, Asztalos Lajos titkár, Keresztes Lajos és Starmüller Géza választmányi tagok. /Ördög I. Béla: Megújulóban a Kelemen Lajos Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
2003. május 19.
Máj. 17-re virradóra ismeretlen tettesek ismét pusztítottak Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben. Ezúttal dr. gróf Kuun Géza sírja esett a vandálok áldozatául. Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, a Házsongárd Alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: gróf Kuun Géza 1839-ben született és 1905-ben halt meg Budapesten, a Magyar Főrendház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, az Erdélyi Irodalmi Társaság első alapító elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt. Felesége klasszicizáló síremléket készíttetett svéd gránitból a sírjára, amelynek két oldalszárnyán a gróf és felesége domborműves portréja található, koszorúval övezve. A középső rész párkányán lefátyolozott, kezében rózsaszálat tartó leány bronzalak áll. Egy hónappal ezelőtt már megrongálták a sírt, és a grófnő arcmását, illetve a mindkét portrét övező koszorút ismeretlen tettesek levették és elvitték. Újabban a leányalakot feszítették le, amelyet azonban a vandálok mintegy ötven méterre a sírtól az úton hagytak. Gaal György szerint a még meglévő bronzszobrokat össze kellene gyűjteni, hiszen nem az első és valószínűleg nem is az utolsó eset, hogy a sírrombolók megpróbálják ellopni azokat. /P. A. M.: Megrongálták Kuun Géza sírját. El akarták lopni a bronzszobrot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
2003. május 20.
Sikerült megfejteni a Bethlen utca egyik házfalán előbukkant 16. századi sírfelirat valódi szövegét - mai szóhasználatban: Itt nyugszik PécsiTölcséres Já
os lányaKata A(nno) D(omini) 1585. Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke szerint a tábla nincs biztonságban a Bethlen utcai ingatlan falán, így el kellene azt költöztetni egy olyan helyre, ahol nem kell félteni. - A legjobb megoldás egy templomkert lenne, ahol bárki megnézhetné ezt a sírfeliratot. A Házsongárdban már nincsenek biztonságba a múlt ilyenfajta emlékei, amint azt a Kuun Géza-sír esetében is látható volt. /Sz. Cs.: In memoriam Pechi Kata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./
2003. június 12.
Jún. 14-én Dicsőszentmártonban, a Magyar Közművelődési Központban (volt zsinagóga) könyvbemutatót tartanak. A Művelődés című kolozsvári folyóirat kiadásában jelent meg Kelemen Lajos történettudós, művészettörténész dr. Gidófalvi István című életrajza (Művelődés Kolozsvár, 2002). A gyógynövénykutató gróf Gidófalvi István munkásságát és a könyvet a szerkesztő, Sas Péter ismerteti. Ugyanaznap tárlat nyílik az 1898. május 28-án Dicsőszentmártonban született, magyarsárosi kötődésű Gidófalviné Pataky Etelka tájképfestő műveiből. Jún. 15-én a felújított magyarsárosi művelődési otthon ünnepi megemlékezés keretében fölveszi Gidófalviné Pataky Etelka nevét. /döme: Tárlat és művelődésiház-avatás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./
2003. június 24.
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) választmánya megdöbbenéssel értesül és szembesül nap mint nap azzal a szomorú ténnyel, hogy a több mint 400 esztendős kolozsvári Házsongárdi temetőben a közállapotok az utóbbi években folyamatosan romlanak. Ez megnyilvánul a következőkben: A XVI-XVIII. századi régi sírkövek egyre másra tűnnek el, ugyanis kidöntik és feldarabolják őket pótléknak a modern beton sírkertekbe; sem a régi, sem a XIX-XX. századi értékes/jellegzetes sírköveket nem védi semmilyen törvény, ha a sír megváltatlan marad, a síremléket rövidesen elpusztítják; a megváltott és gondozott sírokról is a bronz betűket, művészi kivitelezésű fém domborműveket, portrékat, szobrokat lefeszítik, ellopják, a rendőrség képtelen azonosítani a tetteseket; a friss sírokról temetés után néhány órával ellopják, szétszórják a koszorúkat, lelopják a virágokat; a temetőben felgyűlő szemetet legfeljebb évente egyszer (halottak napja előtt) takarítják el; a sírok közt közlekedni nem lehet, mert az erre fenntartott ösvényeket rendre betemették. A KLMT követeli, hogy a Házsongárdi temető kapja vissza műemlék- és kegyeleti jellegét. Az illetékesek a legmesszemenőbben gondoskodjanak a temető műemlék-jellegű vagy híres személyiségeket magukba záró sírjainak védelméről, az egész sírkert rendszeres őrzéséről, kerítésének és kapuinak helyreállításáról, a kapuk éjszakai bezárásáról és a rendszeres takarításról. /A KLMT a Házsongárdi temető védelmében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./
2003. június 25.
A nemrég elhunyt építészmérnök, szakíró és műemlékvédő Balogh Ferenc hagyatékából nyílik kiállítás Nagybányán, a Teleki-Magyar Házban, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Művelődés szerkesztősége rendezésében. Balogh Ferenc munkásságát Asztalos Lajos, a KLMT titkára és Szabó Zsolt főszerkesztő méltatja. /Balogh Ferenc emlékkiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./
2003. július 8.
Jún. 26-án újabb fotótárlat nyílt a nagybányai Teleki Magyar Házban a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, valamint a kolozsvári Művelődés című folyóirat szerkesztőségének szervezésében, a felvételek az első erdélyi magyar műemlékvédelmi egyesület alapítójának, Balogh Ferenc (1941-2002) építészmérnöknek, a téma avatott ismerőjének, szakírójának hagyatékát képezi. Balogh Ferenc a kincses város főterének házait vette lajstromba, de tervezte az erdélyi műemléképületek, valamint sírok számítógépes jegyzékének elkészítését és az interneten való megjelentetését; nagy álma volt ezek helyének műholdas bemérése is. Ám a kivitelezésben korai halála megakadályozta. Egyetemi előadásai mellett számos szakkötete, tanulmánya, monográfiája jelent meg, melyek közül a legjelentősebbek: Betekintés korunk építőművészetébe (Bukarest, 1975), a kolozsvári épületekről a Korunk Évkönyvben megjelent Eklektika, szecesszió és kezdeti modern című tanulmánya, valamint az erdélyi haranglábakról írott monográfiája. Balogh Ferenc egy ideig Kolozsvár alpolgármestere volt, az általa alapított Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság keretében pedig szervezőmunkát vállalt. Támogatta Gaál Györgynek az Apáczai Csere János Baráti Társaság által A házsongárdi temető térképe címen kiadott munkáját (Kolozsvár, 1994). Elkészítette a temető régi sírjainak lajstromát, ám ezt nem voltak hajlandók hivatalosan elfogadni az illetékesek. /(szika): Műemlékvédelmünk úttörője. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 8./
2003. november 10.
November 8-án zajlott a Kolozs Megyei Közművelődési Fórum a Heltai Alapítvány székházában. A legfontosabbak témák: a 2004-es erdélyi közművelődési Eseménynaptár összeállítása, az elkobzott ingó és ingatlan javak visszaszerzéséről szóló törvénytervezet ismertetése, a szórványban élők gondjainak lehetséges megoldásai. Ugyanakkor bemutatták a Szórvány Szervezetek Kolozs Megyei Szövetségének alapítási szándéknyilatkozatát is. A magyarságnak majdnem egyharmada, azaz 420 000 személy él 20% alatti szórványban, tehát közvetlen asszimilációs veszélyhelyzetben. E tekintetben Kolozs megye fokozottan veszélyeztetett helyzetű. A megoldás csakis a szórványösszefogás lehet - mondja ki a nyilatkozat, amelyet a kezdeményezők: a Heltai (Kolozsvár), Diaszpóra (Kolozsvár), Téka Alapítvány (Szamosújvár), a Pro Kalotaszeg Egyesület (Bánffyhunyad), a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (Kolozsvár) és a Kőváry László Honismereti Kör (Kolozsvár) írtak alá. /Farkas Imola: Reflektorfényben a Kolozs Megyei Közművelődési Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2003. december 8.
Immár harmadszor kerül sor a Zene és Építészet elnevezésű rendezvényre Kolozsváron. Idén az 1853-ban született Pákei Lajos építészre és Bachra emlékeztek a Belvárosi Unitárius Egyházközség, az Amaryllis Társaság és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság közös rendezvényén. Dec. 7-én a Házsongárdi temetőben dr. Gaal György beszélt Pákei életéről. Pákei Lajos tervezte többek között az egykori New York (ma Continental) Szállót, a Mátyás-szobor talapzatát, a Sétatér csónakházát, a kioszkot, az Unitárius Kollégium épületét. Pákai tervezett több mint 50 középület, 20 templomot, 5 kastélyt, ezenkívül számos emlékművet, emléktáblát és síremléket. Kolozsvár vízvezeték- és csatornahálózatát is kidolgozta, szabályozta az utcák frontvonalát, új utcákat nyitott, mederbe szorította a városon átfolyó patakokat. Délután elhangzott dr. Angi István zeneesztétikai előadása, dr. Murádin Katalin pedig Pákei építészetéről beszélt. László Bakk Anikó, az Amaryllis csoport vezetője és Bálint Benczédi Ferenc unitárius lelkész elmondták: három éve volt az első Zene és Építészet rendezvény. /Farkas Imola: Százötven éve született Kolozsvár nagy építésze. Pákei Lajosra emlékeztek a Zene és Építészet rendezvény résztvevői. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./
2003. december 16.
Dec. 14-én A vasárnapi iskola, avagy Noé bárkája című előadással folytatódott a Kolozsvár Társaság rendezvénye. A színházi előadás után megnyitották Maksay Ádám Képek Kolozsvárról című fotókiállítását, amelyen bevezetőt mondott Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. Este Selmeczi György A függő város (zenemű képsorokkal, Kolozsvár arcairól) című produkciója következett, amelynek ősbemutatóját Párizsban tartották /(köllő): A függő város - képek Kolozsvárról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
2004. március 29.
Alapszabály-módosító közgyűlést tartott Kolozsváron, márc. 27-én a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). Az összejövetel keretében nyitották meg László Csaba Ferenc Kolozsvári párhuzamok című fotó-tárlatát, illetve Mihály Ferenc restaurátor tartott diafilmes előadást az erdélyi festett kazettás mennyezetekről. Gaal György, a KLMT elnöke elmondta, a KLMT, mint egyedüli műemlékvédelemmel foglalkozó szervezet, amely országos hatáskörben fejti ki tevékenységét, feladatának tartja, hogy intézményesítse az erdélyi magyar műemlékvédelmi tevékenységet. László Csaba Ferenc, nyugdíjas matematikatanár fotótárlata dokumentumértékű képeket mutat be, amikor tudomást szerzett Kolozsváron a 70-es évek bontási akcióiról, elindult a városba fényképezni. /Farkas Imola: Rekviem a régi Kolozsvárért. Ülésezett a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./
2004. április 10.
A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság a napokban tartotta évi közgyűlését. Bara István építészmérnök, a KLMT alelnöke arról tájékoztatott, hogy több fontos határozatot és javaslatot elfogadtak. Az eddig kolozsvári központú társaságnak jogi személyként tevékenykedő fiókszervezetei is alakulhatnak, ami lehetővé teszi, hogy önállóan pályázzanak bizonyos műemlékvédő feladatok megoldására. Halaszthatatlan feladat az erdélyi műemlékek részletes adatbázisának elkészítése. Döntöttek egy erdélyi műemlékvédelemmel foglalkozó magyar nyelvű folyóirat kiadásáról is, egyelőre a szükséges anyagi fedezet nem áll rendelkezésükre. Az is felvetődött, hogy végre kellene a Kelemen Lajos Társaságnak egy külön székház Kolozsváron, ahol rendszeresebben összegyűlhetnének megtárgyalni gondjaikat, s ahol a szakkönyvtár és a folyóirattár is működhetne. /(Sike Lajos): Műemlékvédő erdélyi folyóirat várható.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./
2004. április 10.
Tóth István tanár-festőművész-műkritikusra emlékezett Sas Péter. Tóth István /Marosvásárhely, 1892. máj. 29. – Kolozsvár, 1964. máj. 24./ Kolozsváron végezte iskoláit, korán felfedezték rajztehetségét. Tóth István megismerkedett Kelemen Lajossal, az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárosával, a későbbi történettudóssal. Ő vonta be a tehetséges ifjút genealógiai, heraldikai, vagyis családtörténeti és címertani munkálatok illusztrációs feladataiba. A budapesti Rajztanárképző Intézetben végzett, majd rajztanár lett Kolozsváron. 1920 után szinte évente vett részt csoportos vagy egyéni tárlatokon. Nemcsak kiadványokat, lapokat illusztrált, képeslapokon is megjelentek alkotásai. Az igazi elismerést albumainak megjelenése jelentette. 1939-ben megjelent A magyar díszítés alapformái című könyve. /Sas Péter: Negyven éve halt meg Tóth István tanár-festőművész-műkritikus. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./
2004. május 2.
Nagybánya nevétől elválaszthatatlan Metz József /Elek, 1914. nov. 24. – Nagybánya, 2004. ápr. 8./ neve. Mindent tudott Nagybányáról, akárcsak Kelemen Lajos professzor Kolozsvárról. Nemzedékeket tanított és nevelt az irodalom, a történelem, a természet szeretetére. A Nagybánya-környéki hegyek-völgyek turistajelzései az ő és növendékei keze nyomát őrzik. 1956 után bebörtönözték, szabadulását követően hosszú évekig nem engedték vissza a katedrára. Élete utolsó tíz évében végre publikálhatott. EMKE-füzetek szerzőként és szerkesztőként őrzik nevét: Nagybányai kalauz (1993), Misztótfalusi kalauz (1993), Koltói kalauz (1994), In memoriam Németh László (1995), Bányavidéki túrák (1995), Színjádzó századok – Fejezetek a nagybányai színjátszás történetéből (1997), Felsőbányai kalauz (1998), A nagybányai Szent István templom (2000). Közreműködött a magyar művészet történetében jelentős szerepet betöltő várost bemutató reprezentatív kötet, Nagybánya 100 éve szerkesztésében is. /Schuller Mária: Elment a tanár úr. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 2./
2004. május 15.
Máj. 13-án Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban mutatták be Kovács András művészettörténész professzor tavaly megjelent, Késő reneszánsz építészet Erdélyben című könyvét. A Teleki László Alapítvány /Budapest/ és Polis Könyvkiadó /Kolozsvár/ gondozásában megjelent mű szakmailag kifogástalan, méltatta Kiss András nyugalmazott főlevéltáros a könyvet. A kötet hosszas kutatások eredményeit összegzi, átfogó képet rajzol az 1541–1720 közötti időszak erdélyi késő reneszánsz építészetéről. Közel 300 művészi igényű kép, reprodukció található a könyvben. A kötet olyan neves művészettörténészek munkássága kiegészítésének-folytatásának tekinthető, mint Balogh Jolán, Kelemen Lajos, Herepei János és Bíró József. /Balázs Bence: Művészettörténeti referenciakötet az erdélyi reneszánszról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./
2004. május 26.
Kolozsváron a Városi Tanácshoz idén közel 30 magyar civil szervezet nyújtott be támogatási kérést. Ezeknek több mint hárommilliárd lejt hagyott jóvá a helyi tanács. Máj. 25-én a Heltai Alapítvány székhelyén Pillich László városi tanácsos 18 civil szervezet képviselőjével találkozott, akik már kaptak pénzt, illetve most bírálják el kérésüket. Megjelentek többek között a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), Schola Alapítvány, a Civitas, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), az Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) és a Kalandos Társaság képviselői. Pillich elmondta: a helyi tanács az idei költségvetésben megközelítőleg 20 milliárd lejt különített el kolozsvári civil szervezetek támogatására. A magyar szervezetek kb. 4 milliárd lejre jogosultak: az összeg hátralevő részéről, kb. egy milliárd lejről máj. 27-én döntenek a tanácsosok. Pillich nem értett egyet a magyar tanácsosok kérésével, miszerint a magyar lakosság számarányához mérten minimális összeget követeljenek, hiszen tapasztalatok szerint Kolozsváron jóval több magyar érdekeltségű civil szervezet van, mint román. Pillich fontosnak nevezte, hogy a tanácsban folytatódjék a civil szervezetek most elkezdett támogatási rendszere. /(m.j.): Helyi támogatás civil szervezeteknek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2004. június 11.
Jún. 10-én Csíkszeredán, a Csíki Székely Múzeumban Gyarmati Zsolt múzeumigazgató bemutatta a városi önkormányzat támogatásával megjelent két kiadványt, a Múzeumi séták levelezőlap-kollekciót, valamint az intézmény gyűjteményeit ismertető szép kivitelezésű kötetet. Ezt követően Szőcs János muzeológus-történész Pro Urbe-díjban részesült. A csíki Kelemen Lajosként emlegetett történész-kutató munkásságát laudációjában Gergely András méltatta. /Kristó Tibor: Pro Urbe-díj Szőcs János történésznek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 11./
