Aug. 18-án kezdődnek újra a kolozsvári főtéri régészeti kutatások. Az ásatások újrakezdése miatt határozott tiltakozásukat fejezték ki a kolozsvári helyi tanács RMDSZ-frakciójának tagjai, illetve Boros János alpolgármester. Folytatódik a merénylet Kolozsvár történelmi főtere ellen - áll a tiltakozó közleményben. Törvénytelenül folytatják az ásatást, ami "magyarságunk nemzeti önérzetének lábbal tiprása, Erdély fővárosának magyartalanítása, egyszersmind az egyetemes kultúrértékek elleni tudományos célzatú ásatásoknak álcázott kultúrbarbárság." Az aláírók tiltakoznak "az ásatásoknak nevezett kulturális értékeket romboló törvénytelenség ellen, és az európai kultúra egyik kincsének, Kolozsvár műemlék főterének továbbgyalázása és rombolása ellen". Vasile Soporant, Kolozs megye prefektusát pedig arra kérték, szigorúan tartsa be a műemlékek, kultúrértékek védelmét szabályozó törvényt. A tiltakozók "a posztjára alkalmatlan" Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter azonnali lemondását, illetve leváltását követelték, "aki bizonyította, hogy a kultúrellenes akciót nemcsak politikailag, de anyagilag is pártolta". A protestálók felkérték az RMDSZ megyei és országos vezetését, "hogy maradéktalanul járjon közbe a kormánynál az ásatások leállításának érdekében, hasson oda, hogy a szövetség által támogatott kormány rendelje el a Kolozsvár szégyenét jelentő politikai gödrök azonnali betömését, az eredeti állapot visszaállítását, a feltárt leletek szakszerű konzerválásával." A munkálatok folytatására a művelődési minisztérium 100 millió lejt utalt ki. A főtéri ásatásokat köztudottan Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere kezdeményezte, ezért Soporan prefektus úgy érezheti, hogy újabb csatát veszített a közte és a város elöljárója között dúló vitában. /Borbély Tamás: RMDSZ-tiltakozás az ásatások ellen. Razvan Theodorescu lemondását követelik. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
2003. augusztus 21.
Elmaradhat az aradi Szabadság-emlékmű köztéri felállítása, miután a Művelődésügyi és Kultuszminisztérium nem hagyta jóvá az RMDSZ kezdeményezését. Razvan Theodorescu tárcavezető megerősítette a döntést, és elmondta, a jóváhagyás megtagadása esztétikai és történelmi okokra alapul. "A köztéri műemlékekkel foglalkozó országos bizottság július 18-i ülésén egyhangúlag a szoborcsoport elhelyezése ellen szavazott. Az alkotás esztétikai szempontból nem felel meg a köztéri emlékművek modern városi környezetbe történő beillesztésével kapcsolatos jelenlegi felfogásnak. A döntésnek másrészt történelmi oka is van: a szaktárca csak a román történelem jeles mozzanataiból ihletődött alkotásokat pártolja, támogatja és védi", közölte Theodorescu. Az RMDSZ képviselői szerint a művelődésügyi minisztérium döntése helytelen, mivel ennek alapján "az ország összes régi emlékművét le kellene rombolni". "A bíróságon támadjuk meg ezt az adminisztratív döntést, amelyet számunkra ismeretlen okokból egy hónapig titokban tartottak. Csak most szereztünk tudomást róla. A miniszter úr úgy érvel, hogy az emlékmű esztétikai szempontból nem felel meg a jelenlegi felfogásnak - ez aberráció. Ebben az esetben az ország összes régi emlékművét le kellene rombolni", nyilatkozta Tokay György RMDSZ-képviselő. Tokay szerint egyelőre nem merül fel a kormánypárttal fenntartott kapcsolatok megromlásának kérdése, mivel a döntésre remélhetőleg visszatérnek. Király Andrást, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke leszögezte, a szoborcsoport elhelyezésére beindított munkálatokat nem állítják le. "Erről önkormányzati határozat született, megvan minden szükséges engedély, a minisztériumi döntésről senki nem tudott. Szégyen, hogy az egyesült Európa perspektívájában még mindig frusztrációink vannak a százötven évvel korábban történtekkel kapcsolatban. Az emlékmű az aradiaké, történelmük részét képezi, közadakozásból állították fel, újraelhelyezése szintén közadományokból történik", nyilatkozta Király András. /Nem engedélyezik a Szabadság-emlékmű felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./ Hiller István kulturális miniszter aug. 20-án az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban rendezett ünnepségen kijelentette: "szükséges, hogy ne csak országon belül, hanem a nemzet egészében tudjunk gondolkodni, s az uniós csatlakozást ne csak Magyarország szempontjából lássuk fontosnak, hanem a környező országokéból is, mert így tudjuk megvalósítani a békés nemzetegyesítést". Bejelentette ugyanezen alkalommal, hogy még október 6-a előtt ismét felállítják ismét Aradon a Szabadság-szobrot. /Még október 6-a előtt felállítják Aradon a Szabadság-szobrot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
2003. augusztus 22.
Az aradi Szabadság-emlékmű köztéri felállítása ellen hozott művelődésügyi és kultuszminisztériumi döntés miatt kereste fel aug. 21-én Vekov Károly parlamenti képviselő, a Nemzetépítő Platform (NÉP) elnöke Razvan Theodorescu tárcavezetőt. Vekov kérdésére, hogy a helyi román és magyar politikusok döntésébe beleszólhat-e a főhatóság, Theodorescu azt mondta: természetesen a bizottságnak jogában áll beleszólni, akár meg is akadályozni a szobor elhelyezését függetlenül attól, hogy a helyi hatóságok, a helyi lakosok többségének a véleményét tükröző helyi döntés és intézmények határozata miképpen szól. A bizottság véleményét tükrözi az az indoklásnak (argument) nevezett irat, amelyet a miniszter átadott Vekovnak. Az indoklás szerint a szobor elavult a jelenlegi szobrászművészet szempontjából. Vekov közbevetette, hogy az alkotás a brüsszeli világkiállításon díjat nyert. A miniszter kifejtette, az egész szoborállítást provokációnak értelmezi, mi több, Marosvásárhely-szerű eseményektől is fél, ha a szobrot felállítanák. Vekov továbbá azzal érvelt, hogy a helyi egyezségek, de még az országos SZDP-RMDSZ protokollum is egyértelműen kárt szenved. Ennek ellenére a miniszter kijelentette, hogy október 6-án nem lehet fölállítani a szobrot. A miniszter a következő kijelentést tette: ha nem értenek egyet ezzel az állásfoglalással, pereljék be a minisztériumot. Mindez mutatja, hogy az aláírt protokollumnak nincsen értelme, állapíthatta meg Vekov. Romániában a kisebbségekkel szembeni politikában lényegében nem történt változás. Ezek a döntések, akárcsak a kolozsvári gödör-kérdések, azt tanúsítják, hogy többet nyom a latban egy nacionalista indíttatású érvrendszer, mint bármi más, tehát nem lehet új, modellértékű román kisebbségpolitikáról beszélni. /Köllő Katalin: Vekov: Látszólagosak az esztétikai indoklások. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./
2003. augusztus 23.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke aug. 22-én az MTI-nek reményét fejezte ki, hogy Adrian Nastase miniszterelnök felülvizsgálja a román kulturális minisztérium azon döntését, amely szerint nem engedélyezik a Szabadság-emlékmű felállítását Aradon. A bírálóbizottság indoklása "tipikusan nacionalista, szűk látókörű és elfogult"; a "történelmi tényeket, Erdély sajátos történelmét félretenni nem lehet". "Sem a jószomszédsággal, sem az európaisággal nem fér össze az ilyen szakmai és politikai csőlátás" - fogalmazott az MDF elnöke. Razvan Theodorescu miniszter közlése szerint az emlékmű esztétikai szempontból nem felel meg a korszerű városi környezetben elhelyezett köztéri műalkotások mai koncepciójának. Dávid Ibolya emlékeztetett: Radu Vasile miniszterelnök 1999-ben, amikor hozzájárult ahhoz, hogy a szoborcsoportot az aradi minoritáknál helyezzék el, figyelembe vette a történelmi tényeket. "A jelenlegi román miniszterelnök, illetve a kormány felelőssége, hogy az európai uniós felzárkózás meggyorsítása érdekében eltűri-e az ilyen elfogadhatatlan döntést, vagy sem" - jelentette ki az MDF elnöke. /Dávid Ibolya: Erdély sajátos történelmét félretenni nem lehet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./
2003. szeptember 1.
A Nagy-Románia Párt (PRM) a képviselőház művelődési bizottságában a Fájdalom Múzeumának létrehozását kezdeményezi Kolozsváron. A párt szerint a múzeumban mindazoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. Márton Árpád, az RMDSZ képviselője erre a hírre megjegyezte: Ha a leendő múzeumban helye van a szilágyippi és ördögkúti tragédiának, akkor helye van ott Szárazajtának és Csíkszentdomokosnak, de Földvárnak is, és minden olyan helynek és történetnek, amely Erdély népeinek szenvedését okozta. A kezdeményező PRM-s Radu Ciuceanu képviselő szerint a múzeumban azoknak a románoknak, zsidóknak és más nemzetiségűeknek állítanának emléket, akik a Horthy-rendszer áldozatai voltak. A művelődési bizottság döntése szerint nem terjesztenek a képviselőház elé törvénytervezetet, ehelyett a bizottság javaslatot tesz Razvan Theodorescu kulturális miniszternek, valamint Kolozs megye tanácsának a Fájdalom Múzeuma létrehozásáról a Kolozsváron működő Erdélyi Történelmi Múzeum keretén belül. Márton Árpád, a művelődési bizottság tagja elmondta: "Semmi esetre sem lehet szó olyan múzeumról, amely csak a Horthy-rendszer alatt és csak a románok és a zsidók szenvedéseinek és meghurcoltatásának állít emléket. Erdély valamennyi népe és nemzete szenvedett a második világháborúban, akárcsak a történelem más pillanataiban, következésképpen Erdély valamennyi népének meghurcoltatását és fájdalmát be kell mutatni a leendő múzeumban". 1940 szeptemberében tragikus esemény helyszíne volt a Szilágy megyei Ördögkút és Szilágyipp. A második bécsi döntés nyomán bevonuló magyar honvédekre lőttek a helyi románság köréből orvlövészek, egy esetben pedig almáskosárba rejtett gránát robbant fel, és okozta több honvéd halálát, illetve sérülését. Megtorlásul a magyar tisztek egyike, bizonyos Szabó főhadnagy tömeggyilkossággal válaszolt, a megtorlásnak több román férfi, nő és gyermek esett áldozatául. Szárazajtán 1944. szeptember 26-án a gyilkosságairól és fosztogatásairól hírhedté vált Maniu-gárda rendezett vérfürdőt, amelynek során a helyi iskola udvarában a fegyverek segítségével összeterelt falustársak szeme láttára két székely férfit lefejeztek, további tizenegyet, köztük egy nőt agyonlőttek. Hasonló mészárlást rendeztek a gárdisták 1944. októberében Csíkszentdomokoson, ahol tizenegy székelyt, köztük egy 86 éves öregasszonyt lőttek agyon a Gábor-kertben. A Kolozs megyei Egeresen, a Bihar megyei Kőröstárkányban és Gyantán is több magyart végeztek ki román fegyveresek. Gyantán hiába kérte az egyik román férfi a kivégzést vezénylő Bride kapitányt: engedjék szabadon magyar feleségét és gyermekét, hiszen ő román, a tiszt hajthatatlan maradt. Amikor pedig a román férfi kijelentette, hogy akkor őt is lőjék agyon övéivel együtt, a tiszt őt is kivégeztette. Kőröstárkányban szintén 1944 őszén tisztázatlan körülmények között ismeretlenek megöltek egy román tisztet, megtorlásként a Maniu-gárda a falu és a szomszédos Kisnyégerfalva magyar férfijait gyanúsította. "Álljanak ki azok a románok, akik felelősséget vállalnak a magyarok ártatlanságáért" - szólította fel a falubelieket a román parancsnok, látván a megrémült magyarokat. Senki nem állt ki. Erre román szomszédjához fordult az egyik "letartóztatott" magyar férfi: "Marian, hát együtt gyermekeskedtünk, együtt nőttünk fel, jól ismersz, mi rosszat tettem én? " "De magyar vagy" - válaszolta a szomszéd, és Egyed Mihályt falustársaival együtt kivégezték. A második világháború magyar golgotái voltak még azok az internálótáborok, ahol teljesen ártatlan civilek ezreit tartották fogva, és százak vesztették életüket. Ilyen volt a focsani-i, corbeni-i, Tirgu Jiu-i, Rimnicu Sarat-i, caracali láger, ahol a dél-erdélyi magyarság szellemi-gazdasági elitjét tartották fogva, és itt is hunytak el emberek. Földváron 1942-45 között működött a haláltáborként elhíresült láger. Az 1944. augusztus 23-i román átállásig szovjet állampolgárságú embereket tartottak itt fogva, akik közül többen elhunytak. 1944. augusztus 23. után magyar és német hadifoglyok mellett észak-erdélyi magyar és sváb polgári személyek ezreit internálták az Olt-parti lágerbe, ahol az eddig napvilágra került adatok szerint több mint 320-an, elsöprő többségben magyarok vesztették életüket éheztetés és járványos betegségek nyomán. A földvári haláltáborban történtekre a szomszédos Hídvég református parókiáján korabeli fényképekből, levelekből és tárgyakból álló kiállítás emlékeztet. /Benkő Levente: A háború okozta szenvedés mindenkinek fáj. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./
2003. szeptember 2.
Szept. 3-án tartják azt a pert, melyet a Varadinum alkalmával felavatott nagyváradi Bethlen Gábor szobor miatt indított a bihari megyeszékhely polgármesteri hivatala az állíttató református püspökség ellen. A város már a szobor felavatását sem akarta engedélyezni, aztán 75 millió lejre bírságolta az egyházat, mivel az egész alakos, hatalmas szobor talapzatán szereplő felirat nem egyezett meg a hivatalos papírokon szereplőkkel: a latinos Gabriel helyett magyarul olvasható Bethlen Gábor fejedelem neve, ugyancsak magyarul került föl a bibliai idézet is: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk." Történt mindez annak ellenére, hogy korábban a városi tanács egyöntetűen szavazta meg a szobornak a Petőfi-parkban való felállítását. Tény, hogy az avatóünnepségen bársonycsík takarta a magyar feliratot. A magyar felirattal kapcsolatban Razvan Theodorescu művelődési minisztertől kérték, igazíthassák ki háromnyelvűre, azaz hogy románul is felróhassák a talapzatra az idézett szövegrészt, s hogy a tárcavezető ezt engedélyezte, az arról szóló hivatalos átiratot még várja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. /(Balla Tünde): Per a 75 milliós büntetés ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./
2003. szeptember 10.
Szept. 9-én Kolozsváron újrakezdődtek az 1994-ben etnikai feszültségeket kiváltó ásatások a Fő téren. Kilenc évvel ezelőtt Gheorghe Funar kezdeményezésére kezdték el az ásatásokat. Akkor azzal indokolták az "akciót", meg akarják találni a Kolozsvár helyén egykoron állt római település, Napoca fórumát. A munkálatok ürügyén Funar szerette volna eltávolíttatni a főtérről Mátyás király bronz lovasszobrát. Carmen Ciongradi, az Erdélyi Történelmi Múzeum szóvivője elmondta, a munkálatokat szakmai szempontból érdemes folytatni. A szóvivő hozzátette: a kolozsvári szakemberek szeretnék alaposan tanulmányozni a föld alatt talált ókori épület maradványait. Korábban, helyi szinten a pártok között már kialakult valamiféle egyetértés arról, hogy az egykori "gödörháborút" lezárják, a gödröket betömik, Theodorescu miniszter döntése meglepte mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mind pedig a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi képviselőit. Az RMDSZ helyi képviselői tiltakozásukat fejezték ki az ásatások folytatása ellen, és Razvan Theodorescu azonnali lemondását, illetve leváltását követelték. /P. Zs.: Folytatják az ásatásokat a Fő téren. = Krónika (Kolozsvár), szept. 10./
2003. szeptember 17.
Az aradi Szabadság-szobor újbóli felállításának kérdése és a Gozsdu Alapítvány ügye volt a témája a magyar és a román kulturális miniszterek szept. 16-i, budapesti találkozójának. Hiller István kulturális miniszter elmondta, Medgyessy Péter miniszterelnök jövő heti bukaresti tárgyalásain dől el, hogy az aradi Szabadság-szobor új szobrok mellett, új szobrokkal együtt felállításra kerül-e. Razvan Theodorescu román kulturális és vallásügyi miniszter az aradi szoborcsoportot illetően a szeptember 23-i, bukaresti tárgyalás utánra ígért konkrétumokat arról, hogyan képzeli el a román kormány azt a művészeti teret Aradon, ahol régi és új emlékművek, szobrok "beszélnek a jelenről és a jövőről, a mi népeink jelenéről és jövőjéről". /(Guther M. Ilona): A magyar és román kultuszminiszterek is tárgyaltak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./
2003. szeptember 17.
Szamosújváron a polgármester és a városi tanács elhatározta, hogy külföldről kapott pénzből a hősök emlékművét helyezi el a város főterén levő örmény római katolikus templom elé, mintegy 50 m távolságra. A katolikusok tiltakoztak az ellen, hogy szobrot állítsanak oda a megkérdezésük nélkül. Az emlékmű oszlopára az került volna, hogy a "horthysták áldozatai". Az örmény katolikus egyház képviselői és az RMDSZ tanácsosok azt mondták, ha a szamosújvári mártírok emlékére akarnak térplasztikát készíteni, írják ki románul, magyarul és örményül a feliratot. A polgármester felment Bukarestbe, Razvan Theodorescu miniszterhez, aki e kérést elutasította. A polgármesteri hivatal jelenleg neheztel az RMDSZ-tanácsosokra és az örménykatolikusokra. /Szamosújvári szobor bonyodalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./
2003. szeptember 19.
Románia is kivette részét a holokausztból, amely az ország történelmének tragikus fejezetét alkotja, s ezt nem lehet elhallgatni az ifjú nemzedékek előtt - mondta szerdán Bukarestben egy e témáról szóló könyv bemutatóján Razvan Theodorescu román kulturális miniszter. Theodorescu szerint a holokausztról őszintén kell beszélni, hogy az új nemzedékek megismerhessék a román történelem e tragikus korszakát. Az egykori Antonescu-kormány tagjai háborús bűncselekményeket követtek el - mondta. A Wilhelm Filderman Alapítvány által rendezett találkozón bemutatták azt a könyvet, amely a holokauszt történetét idézi fel. Egy 152 oldalas kézikönyvről van szó, amelyet Jean-Michel Lecomte francia professzor írt, s amelyet az Európa Tanács adott ki. E munkát ingyen osztanák ki a román középiskolákban, hogy a fiatalok megismerjék az egykori haláltáborokban történt borzalmakat. A kulturális miniszter állásfoglalása e témában nem sokkal azután látott napvilágot, hogy a nyáron Ion Iliescu román elnök a Háárec című izraeli újságban megjelent nyilatkozatában úgy fogalmazott: Európában nemcsak a zsidók voltak a holokauszt elszenvedői, mások, például lengyelek is haltak meg ugyanolyan módon. Kiemelte, hogy hasonló elbánásban volt részük a kommunistáknak is, példaként említette saját édesapját. Bár Iliescu utólag azt mondta, hogy "szelektíven és nem teljes egészében" adták vissza szavait az interjúban, a nyilatkozatot felháborodottan fogadták Izraelben, a román kormány pedig tisztázó levélben próbálta csillapítani a hullámokat. Theodorecu kijelentette, hogy a holokauszt áldozatai "elsősorban a zsidók soraiból" kerültek ki, utánuk következtek a "romák, a homoszexuálisok és a bolsevikok". /A kulturális miniszter a romániai holokausztról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 19./
2003. szeptember 22.
Szept. 21-én Aradra érkezett Razvan Theodorescu művelődési miniszter és bukaresti kísérete. Szakértői csapatában volt Bolborea Ioan, Marius Marcu Lepadat és Vida György szobrászművész. A szoborcsoporton dolgozó művészek közül Kolozsi Tibort és Kocsis Rudolfot is bevették a "csapatba". Az RMDSZ képviseletében jelen volt Takács Csaba ügyvezető elnök, Tokay György képviselő és a megyei szervezet vezetői. A küldöttség helyszíni szemlére indult. A minorita templom udvarán a restaurált szoborcsoport előtt a művészettörténész miniszter immár nem hozakodhatott elő azzal, amivel két héttel ezelőtt, amikor jobb ötlet híján esztétikai kifogásokra hivatkozott. Most azt hajtogatta, hogy a jövőbe kell néznünk, a közös múltat kell keresnünk, nem azt, ami elválaszt. Márpedig 1848-ban a román és a magyar nép nem a barikád azonos oldalán állt. A Nyugati Jelennek arra a kérdésére, hogy műemléknek tartja-e a szobrot, hiszen felállításában a minisztérium megvétózta a helyi önkormányzat döntését, kitérő választ adott. A templomudvarból a Tűzoltó térre hajtottak pár perces terepszemlére. Itt Tokay György képviselő arról próbálta meggyőzni a minisztert, hogy a térség akár a másik műemlék, a víztorony felé is terjeszkedhetne. Razvan Theodorescu a vársánc előtti fasor mellett példálózott ideális helynek tartva a közös park számára, ahol a Szabadság szobor is "méltó" és jelképes környezetbe kerülhetne. Ezután a sajtó kizárásával a szakértők a prefektúrán tartottak zártkörű megbeszélést. Ezt megelőzően Takács Csaba foglalta össze a zártkörű szakmai megbeszélés konklúzióját: Jegyzéket fogadtak el, amelyben az RMDSZ képviseletében szilárdan kitartottak Tokay Györggyel együtt a Tűzoltó tér mellett, azzal a kompromisszummal, hogy ott más szobrok is helyet kaphatnak. Theodorescu miniszter úr a váralja mellett kardoskodott. Ezt a két javaslatot fogja az RMDSZ csúcsvezetőségével a kormány megvitatni. /Puskel Péter: Razvan Theodorescu ragaszkodik a szoborparkhoz. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./
2003. szeptember 23.
Razvan Theodorescu művelődési miniszter román és magyar szakemberekből álló bizottsággal együtt szept. 21-én, vasárnap számba vette a megbékélési park lehetséges színhelyeit. A látogatás után a miniszter a Duna TV-nek úgy nyilatkozott, hogy az aradi vár falán kívül eső közterületet tartaná megfelelőnek a román-magyar megbékélési park kialakítására, ahol a tervek szerint a Szabadság-szobor is helyet kapna. A szaktárca vezetője szerint a megbékélési park jövőre készülhet el. Ion Solcanu, a kormánypárt szenátusi frakciójának vezetője úgy nyilatkozott tegnap, hogy a megbékélési parkban a Szabadság-szobor elemei mellett más szoborcsoportok kapnak helyet, amelyek az 1848-as szabadságharc személyiségeinek emlékét idézik. Borbély László, az RMDSZ kormánykapcsolatokért felelős ügyvezető alelnöke Solcanu nyilatkozatára reagálva rámutatott: a szövetség határozottan elutasítja a Brüsszelben is díjazott szobor szétdarabolását. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke - aki maga is ott volt Aradon - kijelentette: a szövetség ragaszkodik ahhoz, hogy a Szabadság-szobrot a Tűzoltó téren még idén felállítsák. /B. T.: Nincs végleges döntés az aradi szobor ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./
2003. szeptember 24.
Razvan Theodorescu művelődési miniszter szerint Bethlen Anikó nem rokona a néhai Bethlen Bálintnak, ezért nem kaphatja vissza a keresdi kastélyt. A Bethlen család perelni fogja a román művelődési minisztériumot, döntött Bethlen Anikó, a család Marosvásárhelyen élő leszármazottja. Gróf Bethlen Anikó nevetségesnek tartja Razvan Theodorescu álláspontját, miszerint ő és testvérei nem lehetnek rokonai a keresdi kastély utolsó tulajdonosának, Bethlen Bálintnak, aki a nagyapjuk volt. A Segesvártól nem messze fekvő keresdi kastély az ország egyik legértékesebb műemléke. /Szucher Ervin: Pert indítanak az örökösök a keresdi kastélyért. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./
2003. szeptember 27.
Fodor Sándor Markó Bélához intézett nyílt levelében hangsúlyozta, hogy ő támogatja az RMDSZ vezetősége irányvonalát, "nem"-et mondott az "ellenzéki" platformoknak. Razvan Theodorescu művelődési miniszter kijelentése után Fodor tudta: az aradi tizenhárom emlékművének újrafelállításából semmi se lesz. Razvan Theodorescu miniszter ugyanis a kormány és pártja véleményét mondta. Ezek után Fodor fölöslegesnek vélte, mind a magyar kormány, mind pedig az RMDSZ "szánalmas erőlködését, hogy az emlékművet október 6-án (esetleg később) mégis felavassák Aradon". Csakhogy Adrian Paunescu kormánypárti szenátor parlamenti felszólalásában ezt mondta: "Romániának nincs szüksége a tizenhárom gyilkos emlékét megörökítő szoborra". Ezzel Fodor megértő türelmének vége szakadt. Amennyiben a kormánypárti Adrian Paunescu szenátor példátlanul arcátlan kijelentését "lenyeli az RMDSZ - akkor én kilépek a szövetségből." Fodor olyan állásfoglalást vár, amely lehetővé teszi számára, hogy továbbra is az RMDSZ-re szavazzon. /Fodor Sándor: Nyílt levél Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2003. október 8.
Demeter Attila a román kormány "fehér egere", ő maradt egyedüli magyarként a kormányzati apparátusban. Elmondta, hogy Serban Mihailescu kancelláriaminiszter tanácsosa. A kancelláriaminisztérium hivatalosan a miniszterelnök programját szervezi, előkészíti külföldi és belföldi látogatásait. A két párt közötti protokollumban az áll, hogy legyen ott egy ember, aki képes olyan ügyeket kezelni, amelyekhez nem szükséges a két pártelnök találkozója. A napi dolgokat kell intéznie. Demeter Attila az RMDSZ-t érintő dolgokban van jelen: amikor tavaly decemberben a miniszterelnök Magyarországra utazott, ö részt vett az előkészítésben; vagy a romániai szülők Magyarországon született gyerekeinek kérdéskörével foglalkozó bizottságnak is tagja volt, s más bizottságok munkájában is részt vesz, például tolmácskodik magyar és román politikusok, szakemberek találkozóján. Részese a magyar iskoláknak adandó pénzek kiharcolásának, elosztásának. Ahhoz, hogy a magyar iskolák a költségvetésen felül pénzhez jussanak, külön kormányhatározat kell. Ennek kifutási ideje egy-két hónap - egy kormányhatározatot 4-5 miniszternek kell aláírnia -, de, ha ez a hivatalos posta útján történik, az ügyintézés akár egy évig is elhúzódhat; ha valaki utánajár az ügynek, hamarább lesz belőle valóság. Néha futár, szóvivő, írnok is, mondta magáról Demeter Attila. Amikor a csíkszeredai új katolikus templom építéséhez három milliárd lejt igényelt az egyház, senki nem írta meg a kormányhatározatot. Végül Kelemen Hunorral együtt állították össze. Aláíratták Razvan Theodorescuval, s a határozat zöld utat kapott a kormányülésen. Pozíciójában az első évben nagyon nehezen fogadták el. /Máthé Éva: Egyedül magyarként - a román kormányban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./
2003. december 3.
Nem tartották be a nov. 30-i határidőt a Szabadság-szobor helyzetét rendező megoldás kidolgozására. A Dorel Popa aradi polgármester által említett újabb, decemberi terminus Razvan Theodorescu miniszter és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke számára is ismeretlen.Razvan Theodorescu művelődési miniszter őszi aradi látogatását követően nov. 30-át jelölték meg a román és a magyar fél számára is elfogadható megoldás kidolgozására a Szabadság-szobor ügyében, a határidőt azonban nem tartották be. Razvan Theodorescu a Krónikának úgy nyilatkozott, a határidőt nem a minisztérium szabta meg, így sem annak betartása, sem újabb terminus megállapítása nem a minisztérium feladata. "Mi november 15-e körül adtuk át a PSD-nek meg az RMDSZ-nek a Szabadság-szobor helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatainkat, a többi már a két politikai alakulat közötti egyeztetés során dől el" - közölte a miniszter. Mintegy két hónappal ezelőtt a PSD és az RMDSZ vezetősége három-három szobrászművészből álló szakbizottságot kért fel a Szabadság-szobor felállításához szükséges újabb térrendezési terv elkészítésére. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt nyilatkozta, a művészek még dolgoznak a tervezeten, az RMDSZ egyelőre csak a művelődési minisztérium javaslatait kapta meg. "A művészek még dolgoznak a terveken, nem zavarhatjuk őket minden félórában" - jelentette ki Takács, aki ezzel indokolta a határidő csúszását is. Hozzátette, folyamatosan tárgyalnak a kérdésről a kormánypárttal. Az RMDSZ ragaszkodik a Szabadság-szobornak a Tűzoltó téren történő elhelyezéséhez. Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke szintén úgy tudja, hogy a Szabadság-szobor sorsának rendezéséről szóló terv már elkészült, részletei azonban még nem hozhatók nyilvánosságra. /Gujdár Gabriella, Lukács János: Tovább késik a rendezési terv. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./
2003. december 30.
Adrian Nastase és Markó Béla múlt héten megállapodásra jutottak az aradi Megbékélési-park létrehozásáról, amelyben helyet kap Zala György szobra és egy, Románia történelmének mozzanatait ábrázoló diadalív. Tokay György Arad megyei képviselőt arról kérdezte a Szabadság, hogy értékelése szerint nem afféle "petőfi-schilleres" kompromisszumról van-e ismét szó. A képviselő úgy vélekedett: a hasonlat rossz, a Petőfi-Schiller egyetemet ugyanis azért találták ki, hogy elodázzák az önálló magyar egyetem ügyét, a Megbékélési parkkal viszont a nacionalista hangokat igyekeznek leszerelni. Tokay szerint erős nacionál-kommunista, sovén erők dolgoznak még mindig Romániában, amelyek nem tudják elviselni azt, hogy a magyar emlékműveket visszaállítsák. Tokay szerint azzal a feltétellel egyeztek bele a park létrehozásába, hogy a szobor eredeti formájában kerüljön felállításra. Razvan Theodorescu művelődési miniszter, aki a szobor visszaállítását mindig is ellenezte, legszívesebben a városon kívül helyezné el azt. /Sz. K.: Aradi megbékélési tervek. Tokay: Toleránsaknak, megértőknek kell lennünk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./ Tokay György most kimondta: a Petőfi-Schiller egyetemet azért találták ki, hogy elodázzák az önálló magyar egyetem ügyét. Annak idején viszont éppen ő volt az, aki bejelentette a Petőfi-Schiller egyetemet.
2004. január 14.
Sokan elhitték, hogy a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség visszakapta a Batthyáneumot. A hírügynökség államtitkári forrásokra hivatkozva kész tényként említették az intézmény restitúcióját, és az Adevarul országos napilap már el is siratta a könyvtárat. Az érsekséget senki sem értesítette hivatalosan semmilyen döntésről. Egy tavaly nyári döntés szerint a könyvtárat közösen birtokolja a román állam és a katolikus egyház. Most az állam kompromisszumként kívánja felkínálni a jelenlegi döntést, amely szerint a könyvtár maradjon meg eddig a helyén, a gyulafehérvári székházban, de állami használatban. Az állam nem akarja visszaszolgáltatni a könyvtárat. Az érsekségnek belépési joga sem volt a könyvtárba. Az érsekség fellebbezett ezen döntés ellen, az ügy jelenleg Strasbourgban vár ítéletre. Razvan Theodorescu kulturális miniszter kijelentette: Románia számára elfogadhatatlan, hogy egy kisebbségi magyar egyházé legyen az a könyvtár. /(sbá): Alku tárgya a Batthyáneum. A felemás egyházi restitúció gubancai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2004. január 16.
A Művelődési Minisztériumunk– kormányhatározattal – 700 millió lejt utalt ki Adrian Paunescu alapítványa számára. A pénzt arra szánják, hogy a kormánypárti szenátor, Ceausescu egykori dalnoka méltón ünnepelhesse meg a volt diktátor tiszteletére hírhedt Flacara Kör harmincéves évfordulóját. Razvan Theodorescu miniszter szerint “ez tisztelgés a művészet ama részének, melyet a Flacara Kör jelent”, s melyet, amint a BBC-nek nyilatkozta, senki sem tagad. ,,Adrian Paunescu ezt a pénzt azért kapta, amit akkor tett, és semmi köze sincs ahhoz, amit most cselekszik”– mondta a miniszter – elködösítve, hogy ez az akció is a kormánypárt választási kampányát célozza, méltányolva ugyanakkor a bárd szolgamúltját. /Kilin Sándor: Láng. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./
2004. április 14.
A Szabadság-szobor felállítását elvető bizalmatlansági indítványt kezdett tárgyalni ápr. 13-án a szenátus. A „Nincs mit keresnie Románia területén a 40 ezer románt lemészároló tizenhárom aradi tábornok szobrának” című, 39 nagy-romániás honatya által kezdeményezett indítványban azt kérték a kormánytól, hogy állítsanak le minden munkálatot a Tűzoltó téren. A Nagy-Románia Párt népszavazást szeretne tartani az emlékmű újraállítása kapcsán. Elképzeléseik szerint Arad lakosságának kellene döntenie a szobor újraállításáról. Amennyiben a lakosság nem ért egyet az újraállítás tervével, a Nastase-kabinetnek kötelessége lenne a magyar kormánynak adnia a hamisan Szabadság-szobornak elnevezett emlékművet – áll az indítványban. Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter felszólalásában arra kérte a szenátust, vesse el a bizalmatlansági indítványt. /Nagy-romániás hangulatkeltés. Theodorescu a bizalmatlansági indítvány elvetését kérte. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
2004. április 23.
- Úgy kellene felállítani a szoborcsoportot, hogy nehogy újra ledöntsék – sommázta véleményét Kányádi Sándor tavaly szeptemberben. A szobor talapzatánál a román kormány nevében minden bizonnyal az a Razvan Theodorescu kultuszminiszter mond ünnepi beszédet, aki kilenc hónappal ezelőtt megakadályozta a szoborállítást. /Gazda Árpád: A szobor fundamentuma. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./
2004. április 26.
Öt nappal Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása előtt, ápr. 25-én, vasárnap ünnepélyes keretek között leleplezték az aradi Tűzoltó téren elhelyezett Szabadság-emlékművet, valamint a 48–49-es szabadságharc román hőseinek állítandó emlékmű makettjét. Az eseményre közel 7–8 ezren sereglettek össze, határon innen és túlról egyaránt. A magyar kormányt Medgyessy Péter miniszterelnök, míg a Nastase-kabinetet Razvan Theodorescu művelődési és kultuszminiszter képviselte. Jelen volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke, dr. Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Jonathan Shelee, az Európai Bizottság romániai küldöttség vezetője, valamint a magyar történelmi egyházak vezetői. A FIDESZ-Magyar Polgári Szövetséget Martonyi János volt külügyminiszter és Schmitt Pál, a FIDESZ-MPSZ alelnöke képviselte. A méltóságteljes ünnepséget egy kisebb, Románia zászlóját lobogtató csoport próbálta megzavarni, amely az ünnepi beszédek alatt nacionalista jelszavakat skandált, árulónak nevezte mind a magyar, mind a román felszólalókat. A hangulatkeltésen kívül rendbontást nem történt. Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A leleplezésre Markó Bélát, Razvan Theodorescut, Medgyessy Pétert, Dorel Popát, Arad polgármesterét, valamint Desewffy Sándort, a tizenhárom aradi vértanú egyik leszármazottját kérték fel. "És íme, áll a Szabadság-szobor! A Szabadság-szobor szabad! Kiszabadítottuk!" – jelentette ki Markó Béla ünnepi beszédében. Markó elmondta: "a Szabadság-szobor kiszabadítása fontos lépés egy újfajta nemzeti együttélés felé. Az erről szóló kormányhatározat azt jelenti, hogy ezt hivatalosan is elismerik. Erdélyben a magyar múltnak is méltó helyet kell biztosítani, akinek pedig múltja van, jövője is lesz! Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy a Szabadság-szobor megszabadított minket a kishitűségtől, reménytelenségtől, beletörődéstől, kiábrándultságtól, csalódástól, hogy nekünk soha, semmi sem sikerülhet", vélte az RMDSZ elnöke. Razvan Theodorescu művelődési és kultuszminiszter úgy vélte: a román–magyar Megbékélési Park felavatása vonatkozási pont, valószínűleg az egyik legjelentősebb a két szomszédos ország jelenkori történelmében. "Történelmi pillanat, ha mi, románok meg tudjuk érteni ezt a jövőt, kezet tudunk nyújtani azoknak, akik nem voltak nekünk, és akiknek nem voltunk mi barátai, de akik mellett annyi ideig éltünk, és akiket a történelem, a földrajz, a nemzetközi együttélés szabályai arra ítéltek, hogy hozzánk hasonlóan túllépjenek az ellenségeskedéseken", jelentette ki. Medgyessy Péter szerint ez a szobor a szimbólumkódja már nemcsak a múltról szól, amit végre ki kellene beszélnünk magunkból. Rámutatott: mindaz, ami magyarokat és románokat összekötött, csak akkor működik, ha tiszteljük egymásban azt is, amiben különbözünk. "Minél otthonosabban, szabadon érzik magukat itthon az erdélyi magyarok, a székely magyarok, annál nyugodtabb, szabadabb és prosperálóbb ez az ország." – állapította meg Medgyessy Péter. Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnöke, akinek köszönhetően a Szabadság-szobor kikerült a várfogságból, beszédében kiemelte: ezen a vasárnapon itt Aradon, Erdélyben és az anyaországban hangsúlyosan érezhette a vigaszt, a büszkeséget, hiszen több évtizedes tetszhalotti állapotából támadott fel a Szabadság-szobor, amely egyben a Kárpát-medencei magyarság feltámadásának jelképe, a közös Szabadságé. A Szabadság-szobor azt üzeni, hogy Trianon sebeire nincs más gyógyszer, mint az Európai Unióhoz való határok nélküli csatlakozás, mondta. /Papp Annamária: Ismét áll Aradon a Szabadság-szobor! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./ Az ünneplők között voltak, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetői, a határon túli magyar szervezetek reprezentánsai, köztük Kasza József, a Vajdasági Magyarok Szövetsége, Gajdos István, az Ukrajnai Magyarok Demokratikus Szövetsége, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének vezetője, valamint Duka Zólyomi Árpád, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke is. /Ünnepélyesen felavatták a Szabadság-szobrot. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./
2004. április 28.
Ápr. 26-án a szenátusban a Nagy-Románia Párt egyik szenátora intézett kirohanást az aradi Szabadság-szobor felállítása ellen. Razvan Theodorescu akadémikus, történész, művelődésügyi miniszter válaszolt. Leszögezte, hogy az itt elhangzott megnyilatkozás egyáltalán nem jellemző a felvilágosult román személyiségekre. Avram Iancu, Balcescu, C.A. Rosetti a nézetkülönbségek ellenére mindig kiállt a magyarokkal való barátság mellett. Theodorescu hangsúlyozta, a 13 tábornok nem harcolt Erdélyben, tehát nem vétett az erdélyi románság ellen. Akik jelen voltak, azok európaiságról tettek tanúbizonyságot, egyszersmind mélységes román szellemről, hazafias tudatról – szögezte le a miniszter. Hangsúlyozta azt is, hogy a negyvenezer román áldozat hangoztatása aberráció és egy ilyen érvvel való közéleti megnyilatkozás n bűncselekménynek fogható fel. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Aradi visszhangok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./
2004. június 17.
„A román nemzet szentként tiszteli az egykori vajdát, aki a nép szemében az ideális államfő és népvezér megtestesítője” – fejtette ki Ion Iliescu az István vajda (Stefan cel Mare) emlékére szervezett jún. 16-i rendezvényen. A Stefan cel Mare-emlékév ünnepségei sorában az első nagyszabású rendezvényt a román ortodox egyház jún. 16-án szervezte, az államelnök, a parlament két házának elnökei és a kultuszminiszter jelenlétében. Az emlékév kapcsán korábban vita pattant ki a kabinet egyes tagjai között, ugyanis Razvan Theodorescu művelődési tárcavezető kifogásolta, hogy Octav Cozmanca közigazgatási minisztersége idején, tavaly nyáron a kormány ezermilliárd lejt utalt ki István vajda halálának 500. évfordulója megünneplésére. A rendezvényre azonban a művelődési minisztérium mindössze 60 milliárd lejt igényelt, tehát a kért összeget 16 és félszeresére duzzasztották. /Salamon Márton László: A történelemtől az aktuálpolitikáig. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./
2004. augusztus 24.
Néhány héttel a választások előtt kezd eldurvulni a hangnem. Theodor Stolojan liberális pártelnök élesen bírálta a Nastase-kabinet tevékenységét. Nicolae Mischie esetével példálózott: a kormánypártból távozó vörös báró nemrég hangzatosan s cinikusan jelentette ki, hogy a kormány tehetetlen, Nastasetől semmi nem függ, ellenben a költségvetés elfogadása az ő véleményén áll vagy bukik, hiszen ő erősebb, mint a kormány. Stolojan bírálta Razvan Theodorescu művelődési minisztert is, aki mutyiban, suba alatt utalta ki a könyvkiadásnak az állami támogatásokat. Stolojan kitért a korrupcióra is, amely polipként hálózza be Romániát. Nem késett a kormánypárt válasza. A kormányközlemény élesen bírálva, sőt, személyében is támadva a liberális–demokrata ellenzéki szövetség két társelnökét, Stolojant és Basescut, ,,lábtörlőnek, milicistának és féregnek” nevezve őket. A kormányközlemény szerint a két ellenzéki pártelnök ,,a heréjével és a seggével” politizál. /!/ /Bogdán László: Lábtörlők, milicisták és férgek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./
2004. október 28.
A civil társadalom néhány hónappal ezelőtt létrehozta “A Tiszta Parlamentért Koalíciót” /melynek tagjai, a Román Akadémiai Társaság, a Pro Democratia, az APADOR-CH és több rangos szervezet/, feketelistát állítottak össze azokról a képviselő- és szenátorjelöltekről, akik erkölcsi szempontból nem lennének kívánatosak a törvényhozásban. A nyilvánosságra hozott ideiglenes névsor 132 nevet tartalmaz, ez megdöbbentő. Olyan nagyágyúk is szerepelnek a listán, mint Mircea Geoana, Razvan Theodorescu, Ioan Mircea Pascu, Ovidiu Branzan miniszterek, nem beszélve Rodica Stanoiu volt igazságügyi miniszterről, Iliescu jelenlegi elnöki tanácsosáról. /Kilin Sándor: Feketelista. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2004. november 10.
Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára látogatott Sepsiszentgyörgyre nov. 9-én, ahova eredetileg Hiller István minisztert, a Magyar Szocialista Párt elnökét (MSZP) várták. Vass Lajos találkozott a Kovászna megyei és a sepsiszentgyörgyi közigazgatási vezetőkkel, majd megtekintette a Lábas ház nemrég megkezdődött közös román–magyar helyreállítási munkálatait. Ezután a közeli Sepsikilyénben Vass Lajos Razvan Theodorescu kulturális miniszterrel együtt ünnepélyesen átadta az ottani középkori unitárius templomnak a magyar és a román kormány közös támogatásával restaurált részét. Előzőleg a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) – amikor még Hiller István nem mondta le látogatását – bejelentette, hogy nov. 9-én a Lábas háznál néma tüntetést szervez tiltakozásul a magyar kormány álláspontja ellen, amelyet a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ügyében képvisel. A tüntetők megjelentek a helyszínen. "Nemzetárulók!" – kiáltották többen is a tüntetők közül. A transzparenseken egyebek között olyan feliratok voltak olvashatók, mint "Van kormányotok, de szívetek nincs", "A határok változtak, mi maradtunk". Vass Lajos az MTI kérdésére válaszolva azt mondta: Hiller István más, halaszthatatlan programja miatt volt kénytelen lemondani látogatását. A sepsiszentgyörgyi látogatását visszamondó Hillert nyílt levélben kereste meg Demeter János, a Kovászna megyei tanács RMDSZ-es elnöke. Kifejtette: "Nem az erdélyi magyarság felelős a trinanoni tragédiáért, de hiszem, hogy a mindenkori magyar kormány felelős azért, hogy ezt a traumát orvosolja minden magyar lelkében. Pártérdekből nem történhet meg az, hogy az anyaország polgárai nemmel szavaznak arról a természetes igényről, hogy az elszakadt részek magyarjai újra örüljenek a magyar állampolgárságnak." A helyi RMDSZ ezért azzal a kéréssel fordul a kormányzó MSZP elnökéhez, hogy tájékoztassa az anyaország polgárait arról a természetes igényről, hogy Erdély magyarjai joggal kívánják a kettős állampolgárságot. Hasonló nyilatkozatot tett Baka Mátyás, a felső-háromszéki RMDSZ-szervezet elnöke is. /Hiller visszamondta sepsiszentgyörgyi látogatását. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2004. december 11.
Régi ígéretét teljesítette Razvan Theodorescu román művelődési miniszter, amikor aláírta azt a rendeletet, amely 19 festménynek a nagyszebeni Brukenthal Nemzeti Múzeumba való visszakerülését teszi lehetővé. A műalkotások között találhatók Jan van Eyck, Hans Memling, Lorenzo Lotto, Alessandro Magnasco egyes festményei is. A festményeket 1948-ban kölcsönadta a Brukenthal Múzeum vezetősége a bukaresti székhelyű Román Népköztársaság Művészeti Múzeumának, amelyet akkoriban frissen létesítettek, és amely szerette volna egybegyűjteni az országban található legértékesebb műtárgyakat. A képek azóta sem kerültek vissza Nagyszebenbe, az ötvenes években egy művelődési miniszteri határozat kimondta az alkotásoknak a bukaresti múzeum tulajdonába való átkerülését. A Brukenthal Múzeum igazgatósága a kilencvenes évek elején benyújtotta kérelmét a műalkotások hazaszállítására. /Fám Erika: Minisztériumi döntés a Brukenthal-hagyatékról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
2005. január 5.
Az új kormány beiktatott miniszterei tapasztalhatták, hogy mindennek nyoma veszett. Tariceanu miniszterelnök új munkahelyén nemhogy a telefonok nem működnek, de a számítógépeknek is nyoma veszett, nem beszélve drága, faragott bútorokról, bőrfotelekről, kanapékról és festményekről. Elrendelte a leltárt: 779 414 millió lej értékű bútort nem találtak. A tárgyak egy része a választásokon vesztes párt székházába, más része a képviselőházba került. A Volkswagen Touareget pedig Nastase is magával vitte a képviselőházba. Az egyes miniszterek között olyan is akadt, akinek irodájából minden lábra kelt. Mona Musca művelődési miniszter pedig nem vette át hivatalát Razvan Theodorescutól, elődjétől, hanem leltárt kért. /Kilin Sándor: Tyúk és ábécé. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 5./
2005. október 5.
Újabb kisebbségellenes megnyilvánulások helyszíne volt október 5-én a román felsőház, ahol a szenátorok ezúttal a holokauszt tagadását tiltó jogszabálytervezet szövegén kaptak hajba. A dokumentum a Nagy-Románia Párt (PRM) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) honatyáinak ellenszavazatai miatt nem kapott elegendő voksot, viszont a kormánypártok részéről megfogalmazódott: egyáltalán nem tenne jót Románia imázsának, ha éppen a zsidó újév küszöbén utasítanák vissza a fasiszta, xenofób és rasszista szervezetek, jelképek, valamint a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvénytervezetet. A jogszabály ellen tette voksolt Razvan Theodorescu szociáldemokrata szenátor is, holott a törvényt éppen az a Nastase-kabinet dolgozta ki annak idején, amelynek művelődésügyi miniszterként éppenséggel ő is tagja volt. Gheorghe Funar PRM-s szenátor többek között azzal érvelt a plénum előtt mondott beszédében, hogy a holokauszttörvény elfogadása esetén az RMDSZ valamennyi képviselőjét börtönbe kellene zárni, mivel a „háborús bűnösnek nyilvánított” Wass Albert kultuszát éltetik. Sőt egy adott pillanatban az ellenzéki és kormánypárti szenátorok felváltva vádolták egymást rasszizmussal. Heves ellenkezést váltott ki a PSD-s Ion Solcanu javaslata is, amelyben cikkelyenkénti voksolást kért a felsőháztól. A törvénytervezetet végül cikkelyenként sikerült megszavazni, a végszavazást azonban október 6-ra halasztotta a felsőház. /R. Sz.: Rasszizmussal vádolták egymást a szenátorok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 5./
