|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 131 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-131 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Sas Péter 2008. február 1.A kincses városban olyan kincsek rejtőznek, amelyeket tárgyi értékük mellett megalkotójuk szelleme tett felbecsülhetetlenné. Ilyen kincsek bemutatására vállalkozik Sas Péter magyarországi művelődéstörténész rendhagyó kötete: A kolozsvári jezsuita, majd piarista templom kincstára /Kriterion Kiadó/. A könyv bemutatása alkalmával a kincstár négy jelentős darabját kiállították. A könyvet a szerző jelenlétében Kállay Emil piarista főiskolai tanár mutatta be. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rejtőzködő kincsek a piarista templom kincstárában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./2008. február 22.A Kolozsváron szerkesztett Korunk című folyóirat 2008/2-es számában a filmipar és filmművészet időszerű kérdéseit vizsgálja. A szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj akkor is figyelt az elszakított területek magyar irodalmára, amikor az még nem volt divat. A februári számban Vári Attila Ügynöklista című elbeszélése tanúsítja ezt a folytonosságot. Vári Attila erdélyi író, még ha Magyarországon is él, írásának színhely- és témaválasztása jelzi, nem szakadt el ihlető emlékforrásaitól. Lesz hasonló írás a márciusi számban is, akkor Csíki László novellájának közlését ígérik. A csíkszeredai Székelyföld 2-es számában olvasható Székely János: Esszé a fiamhoz című írása, mely 1981-ben jelent meg. A lapszámot a költő fia, Székely János Jenő szobrászművész munkáival illusztrálták. A magyarországi Gerendás Lajos az 1916-os román betörés homoródszentmártoni szenvedéseit tárta fel. A moldvai csángók lélekszámáról Seres Attila közölt tanulmányt. Hetedik évfolyamánál tart a Nagyváradon megjelenő Várad című folyóirat. A 2008/1-es szám mutatja a sokszínűségét. Pár szerző, pár cím: Balla D. Károly: Relaktív, versek Horváth Imre hagyatékából, Bogdán László regényrészlete, Gittai István, Fábián Sándor versei, a Fordítói műhelyben Christi Greller versei olvashatók Balázs Ildikó tolmácsolásában, a Törzsasztalban szerkesztett formában közlik Körössi P. József beszélgetését a Várad egyik legutóbbi vendégével, Csaplár Vilmos magyarországi regényíróval, Varga Gábor: Confessionis IV , Péter I. Zoltán: A Holnap centenáriuma. A diktatúra idején kevés magyarországi laphoz lehetett hozzájutni, járatni lehetett viszont a kárpátaljai magyar újságot (Kárpáti Igaz Szó), olvasni a Szabadkán megjelenő magyar hetilapot, a Hét Napot. A Hét Nap számon tartja az erdélyieket. Egyik tavalyi lapszámuk címoldalán a szentegyházi Gyermekfilharmónia látható, Székelyföld és Délvidék ölelkezése címmel képes riportban számoltak be az együttes vendégszerepléséről. Az egyes lapszámokban a délvidéki magyarság gondjait bemutató, a megmaradásukért folytatott elszánt küzdelmükkel foglalkozó írások az érdekesebbek. Dicséretes konoksággal folytatja a Művelődés című közművelődési folyóirat kiadását a Szabó Zsolt vezette szerkesztőség. Legutóbb a 2007/11-es szám érkezett meg Csíkszeredára, a Hargita Népe szerkesztőségébe. Ebből néhány cím: Sas Péter: In memoriam Kós Károly, Vas Géza: Volt egyszer egy Kalotaszeg, Szémán E. Rózsa: Báthory Napok, Kolozsi Gergely István: Petőfi Sándor látogatása, sétája Szamosújvárt, Szabó Emília: Árpád-házi Szent Erzsébet az irodalomban. Lexikonnal ér fel a Művelődés tavalyi összevont lapszáma az Erdélyi Mezőségről. A kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2006-os Mezőség-konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza, kiegészítve a Mezőségről rendezett marosvásárhelyi tapasztalatcsere néhány népesedési, településfejlesztési, környezetföldrajzi témájú írásával. /Borbély László: Látókörünket tágító folyóiratok. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./2008. március 4.Megjelent P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok és templomok. II. kötet Csíksomlyó, Kaplony, Szászváros és az erdélyi Szent Jakab-kápolnák /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ Sajtó alá rendezte és az előszót írta Sas Péter. P. Benedek Fidél /1907-1979/ történetírói kutatómunkája során megírta az egykori ferences kolostorok történetét, amely gazdag kézirathagyatékában maradt, és amelynek első kötete Ferences kolostorok címen 2005-ben jelent meg kiadónál. A második kötet magában foglalja a csíksomlyói ferences kolostorról szóló tanulmányát, hatalmas jegyzetanyaggal, az ugyancsak csíksomlyói Szent Mihály-kápolna leírását, ezenkívül eddig ismeretlen adatokkal bővíti a kaplonyi és a szászvárosi ferences templom, valamint a kolozsvári, a mai főtéren egykor létezett Szent Jakab-kápolna alapításának, illetve építésének történetét. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./2008. május 5.Megjelent P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok és templomok. II. kötet Csíksomlyó, Kaplony, Szászváros és az erdélyi Szent Jakab-kápolnák /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ Sajtó alá rendezte és az előszót írta Sas PéterP. Benedek Fidél megírta az egykori ferences kolostorok történetét, amely gazdag kézirathagyatékában maradt, és amelynek első kötete Ferences kolostorok címen 2005-ben jelent meg. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 5./2008. június 16.A hét végén a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó és Könyvkereskedés fennállásának 15. évfordulója alkalmából Kolozsváron író-olvasó találkozót szervezett. Szőcs István elismerően szólt az eltelt tizenöt év terméséről, javasolta: a kiadó a néhány évtizeddel ezelőtt igen sikeresnek és főleg hasznosnak bizonyuló Népdalaink című sorozat mintájára mielőbb indítson hasonló, a magyar dalkincs megismertetésére vállalkozó sorozatot. A szerzőként megjelent Markó Béla úgy fogalmazott: méltányolandók azok a kiadók, amelyek nem hagyják békén a szerzőket, hiszen ennek az unszolásnak köszönhetően születnek az újabb és újabb kéziratok. A Pallas–Akadémia-esten Dézsi Zoltán gyergyószentmiklósi tanár saját verseiből olvasott fel, Sas Péter budapesti művelődéstörténész pedig a P. Benedek Fidél néhai szerzetesnek a ferences kolostorok történetét összefoglaló, szerkesztése alatt nemrég megjelent kötetét ismertette /Ferences kolostorok és templomok/. A Benkő Levente–Papp Annamária szerzőpáros a második világháborús keleti, illetve nyugati fogságot megjárt magyar hadifoglyok és internáltak kálváriáját élő visszaemlékezések, naplórészletek és levéltári források alapján összefoglaló kétkötetes munkájának /Magyar fogolysors a második világháborúban/ bemutatóján Papp Annamária elmondta: ritka az olyan kiadó, amely úgy figyelne a szerzőkre, az olvasókra és a könyvek megjelenés utáni sorsára is, minként a Pallas–Akadémia. /Szélesedő horizontok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./2008. augusztus 16.Kolozsvár városi elöljárósága a rengeteg áldozatot követelő pestis járvány miatt 1585-ben kénytelen volt új temetőhelyet létesíteni – olvasható a jeles történész, Herepei János Kolozsvár történeti földrajza című, a Művelődés Kiadónál Sas Péter szerkesztésében megjelent kötetében. 423 éves tehát a Házsongárd, a magyar kultúra panteonja. Óvni kell a közöny és a magyar múlt emlékeinek eltörlésére irányuló törekvésektől, a szándékos rombolásoktól. Cs. Szabó László írta: egy-egy düledező sírkő a hatalom által „közveszélyes”-nek minősíttetik. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet tanárnő 1999-ben, a rosszemlékű Funar-korszak teljében hozta létre a Házsongárd Alapítványt, amelynek igazgatója – elnök dr. Sipos Gábor főlevéltáros, ügyvezető elnök dr. Gaal György művelődéstörténész, – mozgósította a város magyar tannyelvű iskoláit a temetőgondozásra. Az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm (EMKES) augusztus 23-án Kolozsváron nagyszabású jótékonysági képzőművészeti kiállítást rendez, melynek anyagi hozadéka a Házsongárd Alapítvány céljait szolgálja. /A Házsongárdért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./2008. szeptember 29.A Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület szervezésében a gyulafehérvári főegyházmegye millenniumi évének helyi megnyitó ünnepségét tartották szeptember 26-án Kolozsváron. Fodor György piarista konfráter Sas Péter magyarországi művelődéstörténész munkásságát méltatta: „Sas Péter neve – a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, aki többek között Kós Károly-díjban is részesült – nem ismeretlen Kolozsváron és Erdélyben: innen származó felesége és lelkisége köti őt ide, s évek óta rendszeresen közöl az erdélyi lapokban” Sas Péter 1998-ban a kolozsvári Szent Mihály-templom és a ferences templom, rá egy évre pedig a piarista templom leírásával ajándékozta meg a kolozsváriakat. Idén januárjában bemutatták A piarista rend kincstára című munkáját. Sas Péter munkájának legújabb bizonyítéka a jövő hónapban bemutatásra kerülő, s az erdélyi római katolikus egyház történetének egy jókora szeletét felölelő könyv lesz. Sas Péter Juhász Tamást, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzorát köszöntötte, majd rámutatott: a megpróbáltatások ellenére alkotó nép megmaradása csakis az egyháznak s a hitnek köszönhető. Sas Péter kitért az 1009-es évi gyulafehérvári egyházmegye-alapító bulla keletkezéstörténetére, majd felidézte az elmúlt időket a XX. században átélt megpróbáltatásokig. Sas Péter kiemelte Majláth Gusztáv Károly püspök és Márton Áron püspök bátor kiállását az erdélyi magyarság és a római katolikus hit védelmében. /(N. -H. D.): Millenniumi ünnepség kezdődött. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./2008. november 5.Október 31-én a Házsongárdi temetőben Takó István egyetemi lelkész felszentelte Dr. Hirschler József prelátus-plébános (1874–1936) felújított síremlékét. Budapesten született, papnak ment, tanulmányait a római Collegium Germanico-Hungaricumban végezte, kettős doktorátust szerzett, bölcseletből és teológiából. Az örök városban eltöltött hét esztendő meghatározta egész további életét. Első művészettörténeti jellegű írásai Rómához kötődtek. Hirschlert Kolozsvárra, a Szent Mihály-plébániára helyezték, hitoktatónak, majd az egyetemi hallgatók szemináriumának igazgatója lett. Megalakította az egyetemisták Mária Kongregációját. Kinevezték a Szent Mihály templom plébánosának. Elkészíttette a neogótikus főoltárt. Megteremtette a szegények modern iskolaépületét, a kolozsmonostori Auguszteumot. A katolikus nőnevelés céljára felépíttette a korszerű leánynevelő-intézetet, a Marianumot, a tanítást a Temesvárról érkezett Miasszonyunk iskolanővérekre bízta. Hirschler Erdélyi Magyar Lányok címen havonta megjelenő folyóiratot is alapított a Marianumnak. Az impériumváltás után segítette a tanulókat és tanárokat azzal, hogy kiadta Bitay Árpád Rövid román nyelvtan című munkáját és az ugyancsak általa szerkesztett – Istoria literaturii romane – című román irodalomtörténetet. A Marianumban Providentia néven modern nyomdát rendeztetett be. 1925-ben újabb intézményt, zeneiskolát létesített. /Sas Péter: Hitélet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./2009. február 20.Biró József művészettörténész folyóiratokban és különnyomatokban publikált munkáit tartalmazó Erdély beszélő kövei /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár/ című tanulmánykötetet ismertették Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában. A kiadványt válogatta, sajtó alá rendezte és a kötet utószavát írta Sas Péter magyarországi művelődéstörténész, aki Sipos Gábor történésszel, az EME alelnökével jelen volt a bemutatón. Biró József művészettörténészt Erdély és a Partium barokk-kutatójaként ismerik a művészeti értékek iránt érdeklődők, Biró József tagja volt a nagybányai festőiskolának, sőt, szobrászként is dolgozott, művészettörténészi pályája elején pedig komolyan foglalkozott a levéltári adatokkal. Ekkor ismerte meg Kelemen Lajost, Erdély legendás levéltárosát, akinek a későbbiekben tanítványa lett. – A közeljövőben a két világháború közötti erdélyi művelődés történetét szeretném megírni, ebből pedig semmiképp nem maradhat ki Biró József és munkássága – mondta Sas Péter. /Ferencz Zsolt: Beszélő kövek, könyvformában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./2009. február 20.Kós Károlyra, a hűség emberére emlékezett február 18-án a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület. Kovács Sándor kanonok, főesperes mondott köszöntő beszédet. A Kós-életmű legalaposabb ismerője és kutatója, Sas Péter budapesti művelődéstörténész előadás keretében méltatta az erdélyi politika és művelődéstörténet meghatározó alakját. Kós Károly a budapesti Műegyetem építészhallgatójaként is az erdélyi architektúra szolgálatában állt. A nemzeti művészet alapjának a népművészetet tartotta. Választott szülőföldjén, a sztánai Varjúvárban írta meg a Régi Kalotaszeg című művét. Elindította a Kalotaszeg című lapot. A háború után a budapesti Műegyetemen ajánlott biztos tanári állás helyett a nehézségekkel együtt Kós Károly Erdélyt választotta. Megírta a Kiáltó szó című röpiratát és hozzáfogott annak gyakorlati megvalósításához. Megalapította az Erdélyi Szépmíves Céhet és szerkesztette az Erdélyi Helikon folyóiratot. A második világháború után ismét biztos tanári állást ajánlottak neki Keszthelyen, de ez alkalommal is Erdélyt választotta. Kós hagyatékát egyetlen élő fia, Kós András nemrég a szélesebb közönség rendelkezésére bocsátotta. /Jakab Judit: Millenniumi rendezvény Kós Károly emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./2009. március 1.Kós Károlyra emlékeztek február 18-án Kolozsváron a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület rendezésében. Kovács Sándor főesperes-plébános hangsúlyozta, hogy az irodalomtörténészek a Kós-jelenség magyarázatában kiemelik a mesterségbeli sokoldalúságot, a képalkotás tervszerűségét és a honi helytállásban gyökerező transzszilvanizmust. A nagy életmű szakavatott kutatója, a Kós-örökség feldolgozója, Sas Péter budapesti művelődéstörténész előadásában számtalan, az életművel kapcsolatos részletet, adalékot közölt. Fontos állomás Kós Károly életében a Kalotaszeg című lap kiadása. Az 1921-ben megjelent Kiáltó Szó című röpiratában írta: »Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.« Az 1924-ben megalapított Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg Az országépítő (1934) című történelmi regénye. Kós 90 éves korában ars poeticájaként is idézhető vallomást tett: »A történelem tanúsága szerint az igaz embernek, de mindenekelőtt az igaz művésznek – írónak, építő-, képző- és zeneművésznek – mindenütt a világon, minden időben és minden körülmények között a sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja és élete munkájával szülőhazáját és annak népét, megbecsült hagyományaik szellemében, hűségesen szolgálja. Ezt vállaltam és cselekedtem, nem mást és nem többet.« /Fodor György: Kós Károly, a hűség embere. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 1./2009. április 10.Tragikus sors jutott Herepei Jánosnak /Kolozsvár, 1891. okt. 11. – Szeged, 1970. okt. 30./. Magyart, történelmet, régészetet hallgatott a kolozsvári tudományegyetemen. Az iskolateremtő Pósta Béla professzor irányításával kezdett régészettel és a numizmatikával foglalkozni. Azután jött az impériumváltás, az egyetemet elfoglalta a román hatalom. Herepeit a kolozsvári Minerva Műintézet Rt., a magyar egyházak alapította nyomdaipari vállalat alkalmazta könyvelőnek 1925-ben. Ettől kezdve a hivatali munka mellett csak szabadidejében élhetett a kutatásnak. Jelen volt a lapok, folyóiratok hasábjain kis adatközlésekkel, néha egy-egy dolgozattal. Fáradhatatlanul gyűjtött: hol a temetőben sírköveket másolt le, hol a levéltárban vagy valamelyik könyvtárban jegyzett ki adatokat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumőrévé, egykori iskolája, a Református Kollégium levéltárosává választotta. Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Herepei János voltak az erdélyi múlt legkövetkezetesebb feltárói. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 1938. február 1-jétől igazgatónak hívta Herepeit. A második bécsi döntés 1940 őszén új feladatok elé állította: intézménye a Magyar Nemzeti Múzeum része lett, s megbízták egy Székely Tudományos és Közművelődési Intézet létrehozásával. 1944 őszén parancs jött Budapestről, hogy a múzeum legértékesebb kincseit ládákba csomagolva el kell menekíteni. A ládák 1945. március 29-én a zalaegerszegi állomáson bombatalálat következtében porrá égtek. A hatóságok felmentették Herepeit a felelősség alól, de sokan szemére hányták a parancs szolgai teljesítését, s az önvád is kínozta. Nem mert visszatérni Romániába. A Tolna megyei Bonyhádon létesült Székely Múzeum élére nevezték ki. Az államosítás után ezt beolvasztották a szekszárdi múzeumba. 1950-ben Herepei nyugdíjaztatta magát. 1957-től felfedezték őt a szegedi egyetem magyar tanszékének munkatársai, s 1961-ben Szegedre beköltözhetett. Lehetőséget kapott tanulmányainak sajtó alá rendezésére. Adattár főcímmel három tekintélyes kötete (1965, 1966, 1971) jelent meg közel kétezer oldalon a szegediek kiadásában. A harmadik kötet közzétételét már nem érhette meg. Tekintélyes kötetet kitevő, átfogó munkája a Bonyhádon véglegesített: A Házsongárdi temető régi sírkövei. Ez kéziratban maradt, majd az Akadémiai Kiadó 1988-ban vállalta kiadását. Ebben a munkájában Herepei Kolozsvár sírkertjének 1750-ig terjedő történetét dolgozta fel, a kötet lényegében közel kétszáz év várostörténetét is felöleli. Sas Péter budapesti történész kutató kézbe vette a Herepei-hagyatékot, s abból minden közölhető anyagot kötetekbe gyűjtött, sajtó alá bocsátott. A kolozsvári Művelődés folyóirat kiadója, mindenek előtt Szabó Zsolt főszerkesztő ezt a sorozatot felvállalta, egymás után jelentette meg a köteteket. A 2001-ben indult sorozat a hatodik kötettel a végéhez érkezett. A most megjelent kötet /Herepei János: Művelődéstörténeti tanulmányok és adattárak. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és az előszót írta: Sas Péter. Művelődés, Kolozsvár, 2008./ adat- és okmánytárakat tartalmaz, a kutatóknak, szakembereknek jelent kincset, ugyanis sok esetben ma már pótolhatatlanok, mert az akkori források elpusztultak vagy éppen lappanganak. /Gaal György: Az utolsó Herepei kötet. = Helikon (Kolozsvár), ápr. 10./ Előzmény: A Sas Péter által korábban sajtó alá rendezett Herepei-munkák Herepei János: A kalotaszegi templomok, cintermek és temetők régi sírkövei. Sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2001. Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből. Sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2002. Herepei János: Kolozsvár történeti helyrajza. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2004. Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai református templom és kollégium történetéből. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2004. Herepei János A kolozsvári színház és színészet történetéből. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2005.2009. május 6.Az erdélyi barokk építészet emlékeinek kutatói nem nélkülözhetik azokat az alapkutatásokra épülő szakkönyveket, melyek Biró József tollából születtek – írta Sas Péter a Biró József nagyváradi születésű művészettörténész emlékének és életművének felidézésére kiadott, Erdély beszélő kövei /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008/ című könyv utószavában. A kötetet szerkesztője, Sas Péter magyarországi művelődéstörténész jelenlétében mutatták be Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában. Biró József erdélyi magyar festőművész, grafikus, műemlékvédő szakember, művészettörténész és építészettörténeti szakíró volt. Biró József Nagyváradon született 1907-ben, Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori címet szerzett. Tanulmányai befejezése után a Bihar megyei és Nagyváradi Régészeti és Történeti Egylet múzeumának könyvtárosa és levéltárosa volt, majd a bonchidai kastélyban elhelyezett 30 ezer kötetes családi könyvtárat rendezte. Erdély szinte minden barokk műkincse érdekelte, a terepkutatások mellett a levéltárakat is szívesen látogatta. Hidat képezett a magyarországi és a romániai művészettörténet között. 1945. január 6-án, 38 éves korában Budapesten vele és édesapjával is végeztek a nyilasok. /Ferencz Zsolt: A Bánffy-palotától a Szent Mihály-templomig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./2009. június 6.Ha egy-egy híres nevet hallunk, szinte biztos, hogy létezik egy település valahol a Kárpát-medencében, amely kapcsolatban áll a név viselőjével. Kájoni János neve összeforrott a muzsikával. Kájoni János (Jegenye, 1629 v. 1630 – Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) tudós Ferenc-rendi szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált. Méltán tartják a Székelyföld legnagyobb polihisztorának. 1652-1657 között Csíksomlyón tevékenykedett orgonistaként, hangszerkészítőként. Ő vezette a mikházi és a szárhegyi kolostorok építését, orgonát készített Csíksomlyón, Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen. Csíksomlyón 1675-ben megalapította a Székelyföld első nyomdáját, ahol elsőnek 1676-ban Cantionale Catholicum címmel kiadta katolikus énekeskönyvét, amely több kiadást is megért. A Kájoni-sajtón két évszázadon át tankönyveket, ima- és énekeskönyveket nyomtattak, itt készültek 1849-ben a Hadi Lap című forradalmi lap számai. 1669-1675 között Kájoni a gyergyószárhegyi kolostor házfőnöke, 1675-1678 között az erdélyi ferences kusztódia őre volt, 1677-től püspöki helynökként tevékenykedett. Kájoni János egyéniségét munkásságának egyik kutatója, Domokos Pál Péter így jellemezte: „Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette”. (Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929). Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban őrzött ferences gyűjteményben. Énekgyűjtő munkásságának eredménye az 1634-1671 között keletkezett, róla elnevezett Kájoni kódex – kéziratban fennmaradt dalgyűjtemény, amely egyházi művek mellett világi énekeket is megörökített. Codex Caioni címmel hasonmás – és átírt kottás – kiadása 1993-ban, a Musicalia Danubiana sorozatban jelent meg, román-magyar közös kiadásban. A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván Kájoni kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. A ferences kusztódia történetét is megírta latin nyelven. Magyar fordítása kritikai kiadásban 1991-ben jelent meg Fekete könyv címmel. Kájoni János műveinek jegyzéke, valamint a Kájoni életével és működésével kapcsolatosan nyomtatásban megjelent művek jegyzéke megtalálható P. Benedek Fidél összeállításában a Csíksomlyó című tanulmánykötetben, amelyet Sas Péter rendezett sajtó alá (Kolozsvár: Szent Bonaventúra, 2000). Kiskaján községközpont Beszterce-Naszód megyében van. Hozzá tartozó falvak: Csicsópolyán, Nagydebrek és Nagykaján. Gyergyószárhegyen szerény szobor emlékeztet Kájonira a kolostor falában. Sírja ott található a kolostorban. Néhány éve a helyi Kájoni János Zenei Társaság célul tűzte ki érdemeihez méltó elismertetését. Ennek egyik lépéseként rangos Kájoni Kórustalálkozót szerveztek. /B. D. : Híres emberek, jeles települések. Kájoni és Kaján és – Gyergyószárhegy. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./2009. szeptember 29.Sas Péter budapesti művelődéstörténész szeptember 28-án tartott előadásával zárult a Gyulafehérvári Főegyházmegye által tavaly meghirdetett Millenniumi Év Kolozsváron. Kovács Sándor főesperes elmondta, helyi szinten a millenniumi év legjelentősebb megvalósítása Márton Áron szobrának a felállítása volt a 660 esztendős templom kertjében. Felújították többek között a Katolikus Egyetemi Lelkészség székhelyét, a Szent Mihály-templom órája pedig újból mutatja az időt. Elkezdődtek a Donát utcai templom befejezési munkálatai. Sas Péter előadásában kitért a Szent Mihály-templom és a Szent Jakab kápolna felújítására is. /Nagy-Hintós Diana: Lezárult Kolozsváron a Millenniumi Év. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./2009. december 3.December 4-én mutatják be a Me.Dok médiatudományi folyóirat negyedik évfolyamának decemberi számát Kolozsváron. A tudományos kiadvány évente négy alkalommal jelenik meg, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Politika, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának és az ugyancsak kolozsvári székhelyű MEDEA Egyesületnek a közös kiadványa. A kar Újságírói Tanszékének magyar tagozata által indított lap főszerkesztője dr. Cseke Péter egyetemi tanár, olvasószerkesztője dr. Botházi Mária, a cikkírók palettája a nemzetközi hírű médiakutatóktól az egyetemi hallgatókig terjed. A most megjelenő, 2009/4-es lapszám vezéranyaga dr. Wacha Imre budapesti nyelvészprofesszor retorikáról szóló tanulmánya, de megemlíthető dr. Sas Péternek Kelemen Lajosról (1877–1963), a kolozsvári polihisztorról készült bemutatója is. /A kolozsvári médiatudomány. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./2009. december 4.Kelemen Lajosra, Erdély legendás levéltárosára és történészére emlékeztek Kolozsváron november 30-án. Először Kovács Sándor főesperes köszöntötte a jelenlévőket, majd a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusa lépett fel. Sas Péter budapesti művelődéstörténész előadása révén betekintést nyerhettek a legendás levéltáros és történész munkásságába. Az emlékesten felköszöntötték Egyed Ákos akadémikust, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökét, aki két héttel ezelőtt ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. /Braica Tünde: Telt házas emlékezés Kelemen Lajosra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./2009. december 9.Sas Péter budapesti művelődéstörténésznek a Szent Mihály-templomról készült könyvét /A kolozsvári Szent Mihály-templom és gyűjteménye, Gloria, Kolozsvár/ mutatták be december 7-én Kolozsváron. Beszédében Kovács Sándor főesperes utalt arra, hogy a gyulafehérvári egyházmegye idén ünnepelte alapításának ezredik évfordulóját, illetve 660 évvel ezelőtt bocsátották ki Avignonban azt a búcsúengedélyt, amellyel elkezdődött a Szent Mihály-templom építése. „A XXI. században egyre fontosabb, hogy megismerjük jelképeinket, és közös erővel óvjuk meg ezeket” összegzett Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul. /Nagy-Hintós Diana: Új könyv a Szent Mihály-templomról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./2009. december 27.December 7-én Kolozsváron bemutatták Sas Péter budapesti művelődéstörténész A kolozsvári Szent Mihály-templom és egyházi gyűjteménye című könyvét. Sas Péter elmondta, 1998-ban már összeállított egy, a Szent Mihály-templomról szóló könyvet. Azért vállalkozott ő erre, mert a helyi szakemberek nem éltek a lehetőséggel. /Fodor György: Könyvbemutató a karácsonyvárás hangulatában. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 27./2010. január 16.Kós Károly képeskönyvEgymást érik mostanság a pompás kivitelezésű művészkönyvek, a szemnek, szívnek örömet szerző albumok, a díszes emlékkiadványok. Csak győzze beszerezni valamennyit az ember! Ilyen frissen megjelent, tetszetős kötet a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó 550. könyve, amelyet a romániai magyarság nagy hatású "mindenese", Kós Károly emlékének, hagyatékának szentelt a művészetek ügyét felkaroló könyvműhely. A Kós Károly képeskönyv Sas Péter munkája. A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, az erdélyi magyarok kulturális örökségének elkötelezett budapesti kutatója számos értékes kiadvánnyal igyekezett hozzájárulni felbecsülhetetlen szellemi, építészeti javaink megőrzéséhez, felmutatásához. Ez a kötete hosszú kutatómunka eredményeként ad az olvasók kezébe olyan alaposan dokumentált képeskönyvet, amely valószínűleg mindeddig a leggazdagabb, legátfogóbb képanyagot teszi hozzáférhetővé a Kiáltó szó szerzőjéről, rendkívül sokoldalú foglalatosságairól, közéleti és magánéletének fontos mozzanatairól. Közelebb kerülhetünk általa az építész, az író, könyvkiadó, szerkesztő, publicista, irodalomszervező, képző- és iparművész, mezőgazdász, a közösségéért minden téren kiálló Kós Károlyhoz. A magyar kultúra napja alkalmából január 20-án, szerda délután 6 órakor a képeskönyvet Marosvásárhelyen is bemutatják. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány közös estjén, amelyre a Maros Megyei Tanács jóvoltából a Kultúrpalota Tükörtermében kerül sor, jelen lesz és munkájáról beszél a szerző, Sas Péter valamint a kiadó főszerkesztő-helyettese, Sarány István. A kiadványt Nagy Miklós Kund ajánlja a közönség figyelmébe. Csatáné Bartha Irénke. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. január 18.A magyar kultúrát ünneplik ErdélybenEgyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok a héten a Magyar Kultúra Napjáról, amelyet 1989 óta ünnepel meg a magyarság január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Már ma megkezdődik a magyar kultúra napját körülvevő rendezvénysorozat Nagyváradon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester, illetve Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mond köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője, immár tizedik éve, majd S. Németh Katalin Vigyázó kövek című könyvét mutatják be ugyanott. Másnap a Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, csütörtökön pedig a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, illetve Pomogáts Béla irodalomtörténész tart előadást. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, 24-én pedig váradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban. „A kultúra tartja egyben a nemzetet” A magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet – jelentette ki tegnap Sólyom László a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepségen a magyarországi Szatmárcsekén. Az államfő a község református templomában rendezett ökumenikus istentiszteleten úgy fogalmazott: Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál is több; a költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta, a Himnusz összeforrt a magyarság történelmével, annak szimbóluma, s elválaszthatatlan lett a hazaszeretettől. „Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad, nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető semmilyen más zeneművel” – mondta. Az államfő kiemelte: a magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben, és alkotja a magyar nemzetet, amelynek fontos alapköve a nyelv. Leginkább ezért kell áldozatra készen lenni – figyelmeztetett Sólyom László. „Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozni az asszimilációs nyomás ellenében, ezért az anyanyelv használata a határon túl általános emberi jogi, valamint létkérdés is egyben” – hangsúlyozta az államelnök. A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat, valamint a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében erdélyi körutat tesz Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész. Ennek az első állomása Marosvásárhely, ahol a Látó Irodalmi Színpad a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem stúdiótermében látja vendégül a jeles anyaországi vendégeket. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas–Akadémia könyvkiadó szervezésében szerdán író-olvasó találkozóra kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében. Az esten a szerző jelenlétében mutatják be Sas Péter Kós Károly képeskönyv című művét. Az ünnep alkalmával egész héten szerveznek rendezvényeket Háromszéken is. Sepsiszentgyörgyön kedden mutatják be Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, illetve ide is ellátogat pénteken az Esterházy–Dés „duó”, akik előző nap Kézdivásárhelyen mutatkoznak be. A megyeszékhelyi városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel. Ugyancsak pénteken a háromszéki és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői hivatalosan is bejelentik, hogy 2010 a képzőművészet éve lesz Háromszéken. Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen ma mutatják be a helyi Pallas–Akadémia Kiadó 550 kötetét, Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, míg Esterházy Péter és Dés László szerdán tart előadást. Egész hetes kultúra napi rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Ennek keretében előbb elemisek, majd általános iskolába járó diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, de a hét folyamán lesz kerámiakiállítás, nyílik tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. Ugyanakkor a Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, de fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar, illetve a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő a kultúra napja alkalmából. Négynapos rendezvénysorozat keretében emlékeznek meg Gyergyószentmiklóson a Magyar Kultúra Napjáról. A rendezvények sora szerdán kezdődik a Cseh Tamás-emlékkoncerttel. Másnap megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű kiállítását, illetve lapunk munkatársa, Jánossy Alíz Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét. Január 22-én 19 órától Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A négynapos rendezvénysorozat zárónapján 19 órától a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a művelődési ház színháztermében. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 21.A magyar kultúra napja – Programok Erdélyben és a Partiumban Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: - Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok január 22-ről, a magyar kultúra napjáról; a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt. Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter a magyar kultúra napja alkalmából csütörtökön kiadott üzenetében kifejti: a Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. "Azt az alkotómunkát kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb" - áll az üzenetben. "A kultúra az igényesség mércéje, a romániai magyarság számára pedig a tolerancia és a befogadás közege is" - állapítja meg Kelemen Hunor, aki jelentős eredménynek tartja, hogy a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete, a fennállásának huszadik évét ünneplő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) először látja el Románia kulturális minisztériumának vezetését. Az évforduló tiszteletére szervezett rendezvények sorába illeszkednek Esterházy Péter felolvasói estjei is, amelyeken Dés László zeneszerző szaxofonon kísérte őt. A Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön zajló esteket a Látó szépirodalmi folyóirat a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központjával és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárral közösen szervezte. Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester és Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mondott köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője. A Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, előadást tart a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, valamint Pomogáts Béla irodalomtörténész. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton a LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, vasárnap pedig nagyváradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban. Csütörtökön Nagyálmos Ildikó új, immár negyedik verseskönyvét mutatják be a Várad című folyóirat szerkesztőségében. A pozsonyi AB-Art Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös gondozásában megjelent, Randevú című könyvet a szerkesztő, Kinde Annamária ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Megemlékeznek az ünnepről Háromszéken is: Sepsiszentgyörgyön bemutatták Sas Péter Kós Károlyról szóló művét. A városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel. Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen bemutatták a helyi Pallas-Akadémia Kiadó 550 kötetét. Egész hetes rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, lesz kerámiakiállítás, tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. A Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar és a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő. Négynapos rendezvénysorozat színhelye Gyergyószentmiklós, ott is megtartják a Cseh Tamás-emlékkoncertet, megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű-kiállítását, bemutatják Jánossy Alíznak, az erdélyi Krónika munkatársának Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét. Pénteken Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a helyi művelődési ház színháztermében. Ünnepi műsort szervez a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda is. Csütörtökön a Hungarica Központban mutatkozik be a vajdasági Híd folyóirat a társszervező, Hargita Megye Tanácsának Kulturális Központja által szervezett Irodalmi Karaván keretén belül, amelyet a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium támogat. Vendégként vesznek részt a vajdasági Híd folyóirat képviselői, Faragó Kornélia irodalomkutató, egyetemi tanár és főszerkesztő, Végel László regény- és drámaíró, esszéista, Maurits Ferenc grafikus, festőművész, költő, valamint Virág Gábor prózaíró. Forrás: MTI 2010. január 22.Ez a nap a magyar kultúrá锄A Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. Azt az alkotómunkát kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb” – áll Kelemen Hunor kulturális miniszternek a Magyar Kultúra Napjára időzített üzenetében. A kulturális tárcavezető tegnap Csíkszeredában mondott beszédet a Hargita Megyei Kulturális Központ Garadosi panoráma című kiállításának megnyitóján. Ma Kolozsváron szólal fel a Magyar Kultúra Napja alkalmával szervezett ünnepi műsoron, majd szombaton a székelyhídi rendezvényeket tiszteli meg jelenlétével. A kultúra követei A magyar és nemzetközi kulturális élet hat kiemelkedő személyisége: Eszenyi Enikő színművész, Forgács Péter filmrendező, médiaművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, zeneszerző, Tarr Béla filmrendező, forgatókönyvíró valamint Juliet Kinchin, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának kurátora és Kobajasi Ken-Icsiro japán karmester vehették át tegnap Hiller István oktatási és kulturális minisztertől a Magyar Kultúra Követe címet Budapesten. Az elismeréssel járó oklevelek átadásával megkezdődött a magyar kultúra ünneplése, Hiller István miniszter pedig újabb állami elismeréseket és díjakat ad át, Budapesten majd Pécsen. Kultúrpezsgés a határmentén „Sikeres és bensőséges nyitánya volt a magyar kultúra napjának Nagyváradon, amely váratlanul nagy számú közönséget vonzott” – osztotta meg tapasztalatát Fleisz János. A Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke elmondta, mivel a rendezvénysorozatot közösen szervezik Berettyóújfalu önkormányzatával és a civil szervezetekkel, ezért a rendezvények is kétlakiak, átjárás van közöttük. „Az eddigi rendezvények meghaladták az elvárásokat” tudtuk meg Fleisz Jánostól. Gyergyói ünnepség A Gyergyói-medence négy napon át, január 20-23. között zajló rendezvénnyel ünnepli a magyar kultúra napját, közölte Kassay Lajos Péter, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont igazgatója. A rendezvények ma a díjkiosztó ünnepséggel folytatódnak, amikor Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök átadja a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. A díjkiosztást a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház által bemutatott, Minden jó, ha vége jó című Shakespeare komédia követi ma este 7 órától. A programsorozat utolsó napján, 23-án a marosvásárhelyi Yorick Stúdió színházi előadása, az Emlékszel még...? lesz műsoron. Kultúrhét Háromszéken Koncertek, hangversenyek és író-olvasó találkozók révén ünneplik Háromszéken a Magyar Kultúra Napját, amelyhez ezen a héten több rendezvény is csatlakozott. Kedden a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó 550. kötetét, Sas Péter Kós Károly képeskönyv című munkáját. Tegnap és ma Háromszéken lép fel Esterházy Péter író és Dés László zenész, akik Szó és szaxofon címmel tartanak előadóesteket. Ma este 6 órától Sepsiszentgyörgyön, a megyei Könyvtár Gábor Áron termében találkozhat velük a közönség. A rétyi Kováts András Fúvósegyesület zenekara 19 órától a sepsiszentgyörgyi színház nagytermében ad hagyományos koncertet. Szatmári rendezvények Egy hétig tart Szatmár megyében a Magyar Kultúra Ünnepe. A műsorkínálat több mint gazdag, így csak tallózunk belőle. Tegnap este a filharmóniában a Kolozsvári Magyar Opera szólistái Himnusz című előadásukkal léptek közönség elé. Ugyanott holnap a budapesti Jánosi Együttes koncertezik, közreműködik Fátyol Rudolf, Duffek Mihály, Molnár Zsolt és a Consonantia Trio. Január 25-én a püspöki palota dísztermében a nagykárolyi Collegium Régizene Együttes ad koncertet. Konferencia Udvarhelyen A székelyudvarhelyi egész hetes rendezvények, a népdalvetélkedő és kiállítások után, ma 10 órakor konferenciával folytatódnak Díszítőművészet Udvarhelyszéken címmel. Hargita Megye Tanácsának Hagyományőrző Központja kiállítótermében Bán Erzsébet, Nyárádi Zsolt, Miklós Zoltán és Bencze Ilona az elő. A 18 órakor kezdődő gálaesten, a Művelődési Ház nagytermében fellép az Udvarhely Táncműhely, közreműködnek a népdalvetélkedő díjazottjai és kiosztják az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat is. Holnap 16 órakor az Udvarhelyszéki Fúvószenekar ad koncertet a Művelődési Ház koncerttermében, míg vasárnap 18 órától a Székelyföldi Filharmónia muzsikál. Előadás Marosvásárhelyen A Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségének nevét viselő marosvásárhelyi művelődési egyesület szervezésében a Magyar Kultúra Napja alkalmából holnap délután öt órakor Marosvásárhely büszkeségéről, a 100 éve épült Kultúrpalotáról beszél Keresztes Gyula nyugalmazott városi főépítész, előadást tart Nagy Miklós Kund főszerkesztő, kulturális újságíró, Nagy Attila költő, valamint fellép Lőrinczi György lant- és Sándor Vilmos citeraművész, mindketten a maguk készítette hangszeren játszanak. Nemzetközi fotótárlat Kolozsváron „A kiállított műalkotások kimagasló művészeti-esztétikai értéke mellett a magyar-román kulturális közeledés szempontjából különösen fontosnak tartom azt a szimbolikus gesztust, hogy a kiállításra a román kultúra napja (január 15.) és a magyar kultúra napja (január 22.) közti héten, mintegy összekapcsolásként kerül sor” – hangzott el a tegnap Kolozsváron a nemzetközi fotókiállítás megnyitóján. Szilágyi Mátyás Magyarország kolozsvári főkonzulja úgy véli, hogy a tél témájú tárlat és annak időzítése kéznyújtás „a nemzetük legnemesebb értékeit megtestesítő, egyben az egyetemes emberi értékeket és érzéseket a poétika eszközeivel hirdető két halhatatlan költő, a Magyar Himnuszt megalkotó Kölcsey Ferenc, és a román lelkületet és érzésvilágot a szférák lírai magasságában megfogalmazó Mihai Eminescu között”. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. január 23.Tükörterem és VarjúvárKós Károly képeskönyv Alkalmasabb helyszínt a Kultúrpalota Tükörterménél nem is találhatott volna a szervező Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó szerda esti rendezvényére, író-olvasó találkozójára, amelyen Sas Péter budapesti kutató Kós Károly képeskönyv című könyvét, a kiadó 550. kötetét mutatták be. Nagy Miklós Kund nyitóbeszédében elmondta: a találkozó tisztelgés a magyar kultúra napja előtt, azon a helyen, amely a marosvásárhelyi magyar kulturális élet fellegvára, ugyanakkor az egyik legszebb közép-európai épület. – Sas Péter budapesti kutató, művészettörténész sokadik könyve a Kós Károly képeskönyv, érdekességképpen megjegyezném: száznégy évvel ezelőtt, négy napnyi eltéréssel a Palotával átellenben, a Városháza dísztermében tartotta az ifjú Kós Károly a Kemény Zsigmond Társaságnál székfoglaló beszédét, amelyről ő is írt életrajzában. Kós Károly említett visszaemlékezését Kilyén Ilka színművésznő olvasta fel, majd a kiadó részéről Sarány István főszerkesztő-helyettes méltatta röviden a művet és ismertette az idei kiadói tervet, amelyben számos művészeti kiadvány szerepel. – A magyar kultúra napja minden magyarok Himnusza révén összeköt minket. E kötet is ezt hangsúlyozza: erdélyi kiadó, magyarországi szerző, a kötet népszerűsítésére pedig erdélyi és magyarországi intézmények fogtak össze. Nagy Miklós Kund szerint a könyv még közelebb hozhatja hozzánk Kós Károlyt: – A kilencvenes években nagyon aktívan működött Vásárhelyen a Kós Károly Egyesület, amelynek tevékenysége azóta lankadt. A kötet annak a kutatónak köszönhető, aki maga is a Kós Károly-díj kitüntetettje, Kós Károly egyik legavatottabb kutatója. Tíz fejezetre osztva próbálta felvillantani a legfontosabbakat, amelyeket Kós Károly tett, alkotott, örökségül hagyott ránk. A kötet olyan dolgokat is elénk tár, amelyekről kevesebbet tudunk, olyan képeket is közkinccsé tesz, amelyekkel nemigen találkozhattunk. Sok fénykép az ifjú építészt, irodalmárt, politikust örökítette meg. Amikor az említett székfoglaló beszédét mondta, mindössze huszonhét éves volt. Utána ívelt fel pályája, maradt, amikor a legnehezebb volt – mondta Nagy Miklós Kund, majd a szerzővel folytatott beszélgetésől, Sas Péter válaszaiból megtudtuk: a kötet Kós Károly életművének teljességét kívánja bemutatni, azt, hogy a nehéz történelmi helyzetben miként tudta megvalósítani mindazt, amit tett. – Kós Károly képeskönyv a kiadvány címe, de nem csupán képekből áll. A cím arra utal, hogy Kós Károly mindig képekben gondolkodott. Munkásságának nagysága az itteniek számára természetes, a kötettel jelezni kívántam, hogy a magyarországiak számára is igen fontos. Meg szeretném írni a huszadik századi erdélyi magyar művelődés történetét, aminek Kós Károly az egyik sarkköve. Úgy érzem, ismerem ezt a világot. Ami a kutatás során meglepett, az elsősorban a leszármazottak, Kós Károly néprajzos és Kós András szobrászművész kedvessége, segítőkészsége volt. Az anyag nagy része nekik köszönhető. Idejében fogtam hozzá, ismertem olyanokat, akik Kós Károly közvetlen munkatársai voltak. Teljes életműve fontos, annak szeletei egymást kiegészítik, és ő mindegyikben teljes egészet alkotott. A mai kor politikusai példát vehetnének róla. Politikusi szerepvállalásakor elveiben szilárdan hitt, majd önként a háttérbe vonult, átadta a terepet. Szociális beállítottságú volt, nagyon fontos volt számára, hogy tegyen a népéért, publicisztikáját egy következő kötetben szeretném kiadni. Számomra egyet jelent a fogalommal: hűség – hallottuk a Sas Péterrel folytatott beszélgetés során, amelyben szó esett Kós Károly életéről, gyerekkori éveiről, a kolozsvári Református Kollégium emberformáló hatásáról, Sztánáról, a Kalotaszegről, a Varjúvárról, az újonnan megjelent kötet bemutatóján. Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. január 30.Akinek megérintette a lelkét ErdélyBeszélgetés Sas Péter irodalom- és művelődéstörténésszel Olyan gazdag és olyan lebilincselő az erdélyi művelődés, a transzszilván kultúra, hogy én azon a »lelketlen« emberen csodálkoznék, akinek a lelkét mindez nem érinti meg”. – „Ez az életem” – mondta Sas Péter, amikor minap munkájáról faggattam. A magyarországi irodalom- és művelődéstörténész legújabb kötetének, a Kós Károly képeskönyv című munkájának bemutatója alkalmával tartózkodott Erdélyben, így Kolozsváron is. Az 1954. október 1-jén Budapesten született művelődéstörténész középiskolai tanulmányait a Kossuth Lajos Gimnázium orosz–latin tagozatán végezte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakán szerzett diplomát. Első munkahelye az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Corvina Könyvkiadó, utóbb a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézete volt. A későbbiekben szellemi szabadfoglalkozásúként folytatta az Erdéllyel kapcsolatos kutatói és feldolgozói tevékenységét. Jelenleg az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, fő kutatási területe a 20. századi erdélyi magyar művelődéstörténet. Portré- és dokumentumfilmet készített a Duna Televíziónak Kelemen Lajosról, Imreh Istvánról, Kós Andrásról, a kolozsvári ferencesekről és az erdélyi piaristákról. Kós Károly életműve kutatásért 2003-ban a debreceni KLTE Történelmi Intézetének Erdélytörténeti Alapítvány díjasa, 2007-ben – az indoklás szerint – „az erdélyi műveltségre, ezen belül különösen Kós Károly munkásságára összpontosuló tudományos kutatói és irodalmi tevékenysége elismeréséül” Kós Károly-díjat kapott. - Sokan és sokat írtak az elmúlt évtizedekben Kós Károlyról. Eddigi kutatásai során ön is nagy figyelmet szentelt az erdélyi magyar író, építész, grafikus, könyvtervező és -nyomtató, politikus életművének a feltárására. Hiánypótló értékű például a 2003-ban napvilágot látott ön által összegyűjtött, sajtó alá rendezett és szerkesztett, Kós Károly levelezését tartalmazó kötet. Ezen munkák sorát folytatja a csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadásban tavaly év végén megjelenő Kós Károly képeskönyv című kötet. Mitől másabb ez a munka, mint a többi, illetve miben nyújt újat az olvasó számára, ami a Kós-életmű feltárását illeti? – Reményik Sándor hallhatatlan mondatainak egyike, hogy mindenkinek megvan a maga Kolozsvárja. Ezt parafrazálva – kis túlzással – gondolhatom, hogy mindenkinek meglehet a maga Kós Károlya. A róla alkotandó képekben váltakozva lehetnek egyezőségek és eltérések. A Kós-i életműnek néhány szelete – főleg az építőművész és az íróművész – jobban kidolgozott, kimunkált sokoldalú tevékenységének más részeinél. A most kiadott könyvet az életmű egészét átfogó, annak történelmi hátterét kiemelő bemutatásnak szántam, mint a róla korábban megjelenteket. Talán jobban kiviláglik, ugyanazon időszakban hogyan alkotott a különböző területeken, sokrétű, egymásból építkező és az egymást erősítő tevékenységei miatt miért kaphatta munkássága a polihisztor jelzőt, melyet inkább a tudományos életben alkotók szoktak kiérdemelni. Arra törekedtem, hogy minél reálisabban, ne a legendák homályában mutassam be Kós Károlynak mindig a valóság talaján álló, a túlbonyolított belemagyarázások ellenére nagyon egyszerűként, lényegre törekvőként jellemezhető munkásságát. Puritán életvitele, gondolkodásmódja mind építészetében, mind írói, mind grafikusi, képzőművészeti alkotásaiban kerülte a sallangot, az értelmetlen, oda nem illő díszítést. Egyik kedves és meghatározó mondását idézve: „Nem elég egyszerű ahhoz, hogy monumentális lehessen.” Ezért hárítom el azokat a nagyon tetszetősnek tűnő, pl. a Varjúvár elhelyezésével, a nap állásával, beverődési szögével s mifenével kapcsolatos elméleteket, melyek – legalább is szerintem – nem találnak Kós Károly sem fiatalkori, sem öregkori gondolkodásmódjával, jelenjenek meg bármilyen tetszetős és vastag, s drága albumokban. Ugyanígy, a leszármazottak – Dr. Kós Károly néprajztudós és Kós András szobrászművész – segítségével a helyére tehető ugyancsak a legendák ködébe emelt származása, nevének egykori sch-val való írásmódja. Az unokai székelyek közül származik a Kós család, akikből házasságok révén a szász társadalom tagjai lettek, s így „torzult el” nevük szerepeltetése. Úgy gondolom a székely származás tudata sem alábbvaló a hugenotta s más hangzatos eredetkutatásnál. Ha valaki a mai korra jellemző szenzációt keresi, azt Kós Károlynál nem találhatja meg. De megkaphatja, hogy mire képes az elkötelezett, a szülőföldön és a szülőföldért végzett munka, mely a legnehezebb időszakban is meghozta a barátokat, a munkatársakat, a továbblépésre, az újabb munkálkodásra serkentő vitapartnereket, az elismeréseket és a közösségért végzett munka jól eső fáradságát, amelytől lehet csak igazán jól aludni. A képeskönyv nemcsak sok, eddig ismeretlen felvételt tartalmaz, utal egy másik Kós-i alapvetésre, a képben való gondolkodásmódra. Saját bevallása szerint először a rajzok születtek meg s utóbb a hozzájuk fűződő szöveg. Lássuk életművét az általa használatos formában, a kép és a szöveg egységében. – Ezekben a napokban mutatták be Kolozsváron a Lucius Kiadó gondozásában megjelenő Erdély legendás levéltárosa. Kelemen Lajos és az erdélyi magyar tudományosság című könyvét, valamint a Kriterion kiadásában napvilágot látott Művelődéstörténeti tanulmányok 2. kötetét. Tudomásom szerint az ön által összeállított és szerkesztett előbb említett munkák mellett előkészületben van a Kelemen Lajosról szóló monográfia is. Ez doktori dolgozatának a témája is. Miért irányult figyelme a legendás erdélyi levéltáros életművének a feldolgozására? – Meglátásomban vannak az erdélyi történelemnek, a honi művelődésnek, a kultúrának – összességében az erdélyi magyar népnek – megingathatatlan, kivághatatlan, őserejű fái. Honnan ez a hasonlat? Transilvania, magyarosan Erdőelve, Erdőntúli terület nyilván valamilyen ősrengeteg lehetett, amelyben a többi fától védetten kifejlődhettek vén fa matuzsálemek, díszei és szimbolikus megjelenítői fa-nemzetségüknek. Képletesen szólva efféle emblematikus megjelenítői a magyarság erdélyi szellemi honfoglalóinak a sokat emlegetett Körösi Csoma Sándorok, Bod Péterek, Mikó Imrék, akikről minden jelző használata nélkül, csupasz nevük olvasása során is kötetnyi adat tolulhat az olvasó emlékezetébe. Ezek sorába illesztem én az általam elképzelt Panteonomban Kós Károly – s még sok más csodálatos és újrafelfedezésre váró személyiség mellett – Kelemen Lajos senki mással össze nem téveszthető egyéniségét. Vélekedésem szerint Kelemen Lajos tekinthető a 20. század Mikó Imréjének, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az erdélyi tudományosság megújítójának, továbbélése legmeghatározóbb személyiségének. Ha Erdéllyel kapcsolatos történelmi könyveket, vagy regényeket olvastam, szinte mindig ott volt a segítségét köszönő mondat. Ma már elképzelhetetlen önzetlenséggel segített mindenkit, akár lemondva saját gyűjtéséről is. Nem önmagát, az elvárt eredményt, patetikusnak tűnő szóval az ügyet tekintette és helyezte előtérbe. Tudta, hogy a témában korábban megjelent könyvek összesítő kötetté kompilálása helyett a forráskiadásra, az újabb eredmények elősegítésének kevésbé látványos, de hathatósabb formájára kellene összpontosítani. Sokan tőle várták Erdély története megírását. Ha az általa elképzelt módon akarta volna ezt megtenni, csak a források felhasználásával tehetett volna eleget a felkérésnek. Ehhez azonban először össze kellett gyűjtenie azokat, bevive, bevitetve a tudomány hombárjának különböző rekeszeibe, a levéltárba. Ehhez a feladathoz és az anyag feldolgozásához nem lehetett elegendő az életideje. Arra azonban elég volt, hogy a levéltár kiépítésével, kiteljesítésével megteremtse a lehetőséget a következő korosztály, korosztályok számára a szintetizálás, a tudományos összesítés lehetőségét. Ha Ő nem lett volna, ma nem forgathatnánk Szabó T. Attila Szótörténeti Tárát, s nem örvendhetnénk Jakó Zsigmond erdélyi okmánytárainak sem. Az egyik legnagyobb erdélyi tanítómester volt, aki saját példájával adta a mintát, s tudományos fokozat nélkül is akadémikusokat nevelt az erdélyi tudományosságnak. Kelemen Lajos naplója és levelezése közreadása után két éven belül szeretném monográfiáját összeállítani és egy kegyes kiadó közreműködésével eldönthetővé tenni, hogy – amint Kós Károly esetében – a legenda tetszetősebb-e, vagy a képzeletet is felülmúló valóság. – Ugyancsak friss munka a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó által kiadott, ön által szerkesztett Dsida Jenő emlékezete című kötet. Dsida és Kolozsvár című tanulmányában, többek között, arra keresi a választ, hogy Kolozsvár miként vált a szatmári születésű költő városává, milyen volt Dsida Kolozsvár-képe. Kutatómunkáját figyelembe véve, ön is sokat tartózkodik a kincses városban. Mit jelent, mit nyújt Sas Péter számára a kincses város, milyen az ön Kolozsvár-képe? – Kolozsvár képemnek talán legjellemzőbb vonása az, ami nem látható. A belső Kolozsvár, amely nem a homlokzatokban, a megkopott, vagy talán már el is tűnt csillogásban létezett. A falakon belüli, a lelkekben, a viselkedésekben, az életmódban, a világlátásban meglévő város az én városom. A Krisztus rajzolta kultúrkör átmérőjén belüli, keresztény lelkületet sugalló város. A tudomány, a művelődés tette kincsessé ezt a Szamos parti metropoliszt s különböztette meg másoktól, ezáltal lehetett Transilvaniae Civitas Primaria, Erdély első városa. A könyörtelen sors egyszer ennek a városnak sem fog kegyelmezni, ezért kellene legalább virtuális módon a legtöbbet megőrizni múltjából, épületeiből, sírjaiból, tárgyi és szellemi emlékeiből. Addig őrizzük, szeressük és örökítsük meg ezt a romló, omladozó, pusztuló múlt-foszlányt, amíg – Kelemen Lajos megfogalmazásában – „örökre el nem tűnik az idő mindent megőrlő malmában”. – Ön is azon magyarországi kutatók – lásd Vincze Gábor, Bárdi Nándor vagy Illésfalvi Péter történészek – sorába tartózik, akik óriási elkötelezettséget éreznek Erdély iránt, rengeteg tanulmányt és forrást közölnek Erdéllyel kapcsolatban, és valósággal otthonuknak érzik azt. Önnek személyesen honnan ered Erdély iránti érdeklődése, csodálata, szeretete, illetve mi késztette arra, hogy főleg „erdélyi témák” kutatásával foglalkozzon? – Erre a kérdésre nem szeretnék hosszasan válaszolni. Ha erdélyi lennék, magától értetődőnek tartanám a nem „bennszülöttek” rácsodálkozó érdeklődését. Olyan gazdag és olyan lebilincselő az erdélyi művelődés, a transzszilván kultúra, hogy én azon a „lelketlen” emberen csodálkoznék, akinek a lelkét mindez nem érinti meg. – Kós Károlyt parafrazálva az igaz művésznek (írónak, építőnek, képző- és zeneművésznek) a Sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja és élete munkájával szülőhazáját és annak népét hűségesen szolgálja. E Kós-idézet egyébként a Kós Károly képeskönyvnek is a mottója. Ön szerint napjaink „igaz művészének” mi a feladata, avagy máig érvényesek és igazak Kós Károly évtizedekkel ezelőtt papírra vetetett sorai? – Úgy gondolom, hogy örök érvényűek Kós Károlynak ezek a szavai, mondatai mindazok számára, akik ezt a fogalomszerű földdarabot vallják hazájuknak, és nem csupán születésük helyének. Nem kötelező mindenkinek – mint Kós Károlynak – a hűség embere fogalmával azonosulnia, de akkor hogyan gondolja egy adott közösséghez tartozónak magát, s az öncélú, a csupán fogyasztásra és nem teremtésre beállt életével mi értelme lehet létezésének? PAPP ANNAMÁRIA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2010. február 26.Dsida Jenő évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletéreA Kriterion Könyvkiadó gondozásában tavaly megjelent Dsida Jenő emlékezete című kötetet ismertette Sas Péter magyarországi művelődéstörténész, a kiadvány szerkesztője szerdán délután, a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület által szervezett Dsida-nap záró mozzanataként. A nőszövetség Szentegyház utca 2. szám alatti székházában tartott rendezvény keretében Laczkó Vass Róbert színművész Dsida költeményeiből, Fodor György piarista konfráter pedig Dsida prózai műveiből olvasott fel részleteket, a Potyó István karnagy által összeállított zenei műsorban pedig Mányoki Mária és a kórus tagjai működtek közre. – Dsida Jenő egész élete során kimagasló tisztelettel viseltetett az egyház iránt: a költészetére jellemző istenszeretet annyira áthatotta a lelkét, hogy nem csak saját vallásfelekezetét szerette, hanem valamennyi, a keresztényi szeretet eszmeiségét képviselő egyházat is tisztelte. Ennek felismerésében a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület nem csak születésének vagy halálának évfordulója kapcsán tartja fontosnak a róla való megemlékezést, lehetőség szerint igyekszik hozzájárulni megérdemelten és örvendetesen megerősödött kultuszának fenntartásához és annak az ifjúság számára történő átörökítéséhez. Ehhez a célhoz járult hozzá a ma megvalósított elképzelés, hogy ne csak egy röpke időt, néhány órát, hanem egy teljes napot szenteljünk a Dsida Jenő életműve előtti tisztelgésnek – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a rendezvény népes hallgatóságát Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános. Sas Péter művelődéstörténész elsőként annak fontosságát emelte ki, hogy erdélyi magyar tudósaink, kiváló történészeink és levéltárosaink mellett íróink és költőink emlékének is méltó helyet kell biztosítanunk, jelen esetben méltán érdemes figyelmünket „a nagyon fiatalon elhunyt, mégis teljes életművet maga után hagyó” Dsida Jenő munkásságára irányítani. – Dsidának továbbra is szerepe van az erdélyi művelődéstörténetben, ezért tettem kísérletet arra, hogy irodalomtörténészek munkáinak felhasználásával bemutassam életművét – magyarázta Sas az általa szerkesztett Dsida Jenő emlékezete (Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére) című kötete kapcsán. Mint mondta, a hat fejezetből álló könyv összeállítása során olyan, a Dsida-kultusz felélesztése érdekében közreműködő személyek munkáit szemlézte, mint Láng Gusztáv, Lisztóczky László, Mózes Huba és Kabán Annamária. Megtudtuk: Lisztóczky László, az egri Dsida Jenő Baráti Kör megalapítója korábban arra kérte Sas Pétert, hogy olyan nézőpontból próbálja meg bemutatni Dsida Jenő életét, amellyel eddig még senki nem próbálkozott, nevezetesen, hogy a költő életművében mennyire fellelhető a ferences szellemiség. Ennek megválaszolására tett kísérletet Sas Péter a kötetben szereplő egyik írásában. – Dsida mindig hitet tett katolicizmusáról, kiemelve annak nagyszerűségét, és nagy előszeretettel kereste fel a kolozsvári ferences templomot is – hangsúlyozta a művelődéstörténész, aki reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy nemsokára emlékszobát is berendezhetnek a költő Fürdő utca 14. szám alatti egykori lakásában. H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója szerint a kolozsváriaknak kötelességük, hogy Dsida gazdag életművét felkutassák és a fiatalabb generációknak is megmutassák, és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kultusz építésének az elkövetkező időszakban is lesz folytatása. Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2010. március 1.Dsida Jenő és Kelemen LajosKóstoló új Kriterion-könyvekből A kerek évszámok emlékezéskényszerétől szabadon idézi meg a "nagycsütörtökök" lírikusának és egy legendás erdélyi levéltáros-történésznek a szellemét két új kiadványával a kolozsvári Kriterion. A könyveket a szerkesztő, Sas Péter mutatta be a marosvásárhelyi közönségnek péntek délután a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében. – A Dsida Jenő emlékezete nem valamilyen évfordulóra, hanem a költő időtlen tiszteletének kifejezésére jelent meg – fogalmazta meg a kiadói szándékot a kötet gondozója. – Ez nem az alkotó munkásságát bemutató verses- vagy prózakötet, hanem azoknak a legfontosabb lírai alkotásoknak és azok szempontgazdag elemzéseinek a gyűjteménye, amelyekből a teljes életmű kibontakozik. Hat fejezetből épül fel a könyv, mindenik fejezetnek egy Dsida-kötet a címe. Ezeken belül sorjáznak a költemények és a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok. Úgy gondolom, nincs olyan jelentős, a költő munkásságával foglalkozó írás, ami innen kimaradt volna – hangsúlyozta a szerkesztő, majd Bartis Ildikó színművész olvasatában megelevenedtek a Psalmus Hungaricus sorai. – Kelemen Lajosnak, bármennyire is hihetetlen, nincs klasszikus értelemben vett könyve. Forrásmunkáit, tanulmányait különböző nyomdatermékekben publikálta, önálló kötetet élete során nem sikerült megjelentetnie – mondta Sas Péter az erdélyi múlt felkutatásában elkötelezett történész, levéltáros munkáinak legújabb gyűjteménye, a Művelődéstörténeti tanulmányok II. ismertetésekor. – Mérhetetlen tudása miatt sokan azt remélték, hogy Kelemen Lajos írja majd meg Erdély történetét. Ő azonban nem támaszkodott korábbi munkákra, hanem úgy gondolta, hogy az igazi, hiteles történetíráshoz először újra össze kell gyűjteni, fel kell dolgozni és közzé kell tenni a forrásokat. Amit tervbe vett, azt meg is valósította. Míg a századforduló elején 50 ezres nagyságrendű volt az Erdélyi Múzeum levéltára, munkálkodása során többszázezressé vált, 1947-48-ra pedig, amikor az állam átvette, egymilliós nagyságrendűvé növekedett. Kelemen Lajos nagyszerű tárházát alakította ki az erdélyi tudomány alapanyagának, ugyanakkor tanulmányaival, életművével módszertant is kidolgozott a fiatal kutatók számára, akik e tudás birtokában megvalósíthatják álmát, Erdély történetének megírását – összegezte az életmű jelentőségét a szerkesztő. Nagy Székely Ildikó. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 20.Kettős egyháztörténeti kötetbemutatóSas Péter A kolozsmonostori bencés apátsági, majd Nagyboldogasszony-templom, illetve A kolozsmonostori Fájdalmas Szűzanya plébániatemplom és egyházközség története című köteteinek ünnepi bemutatójára kerül sor november 24-én, szerdán délután 5 órakor a kolozsvári Szent Mihály Nőszövetség Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám alatti emeleti dísztermében, a Kolozs-dobokai Római Katolikus Főesperesi Hivatal, a Kolozsvár-monostori Plébánia és a Gloria Nyomda szervezésében. A kolozsmonostori Szent Benedek-rendi apátság alapításának 950. esztendejében, valamint a Gloria fennállásának 20. évfordulóján szervezett könyvbemutatón köszöntőt mond Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános, bevezetőt mond Nr. Kádár István esperes-plébános. A Verbum kiadónál megjelent köteteket a szerző, Sas Péter budapesti művelődéstörténész mutatja be. Visszatekintés és jövőtervezés témával Nagy Péter igazgató beszél a 20 éves Gloria nyomdáról. Közreműködik a Szent Mihály Nőszövetség és a Caritas szervezet. Fellép a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség énekkara, vezényel Hermann Szabolcs. Szabadság (Kolozsvár) 2011. február 9.Nem húzta vissza a válság a csíkszeredai könyvkiadók forgalmátNem érezhető a válság hatása a könyvforgalomban – jelentette ki a Krónika kérdésére a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó igazgatója, Burus Endre. „Mi a kisebbségtörténetre »szakosodtunk« főleg, ezek a könyvek pedig ugyanolyan lassan fogynak, mint eddig” – szögezte le az igazgató, aki úgy vélekedett, bár kevés szépirodalmi mű lát napvilágot a Pro-Print kiadónál, a tavaly megjelent Ignácz Rózsa-életműsorozatot nagy érdeklődés övezi. Az idei tervekkel kapcsolatban Burus Endre elárulta, még a népszámlálás előtt szeretnék újra kiadni azt a statisztikai évkönyvet, amit 2002-ig öt éven keresztül minden esztendőben megjelentettek. „Egyszerre szeretnénk mind az öt kötetet piacra dobni, kibővítve a 2002-es adatokkal. Kettő már készen van, és reméljük, márciusra mindegyik elkészül” – fejtette ki Burus. Emellett 2011-ben kiadnának egy Erdélyt bemutató művészalbumot és folytatnák eddigi sorozataikat is. A Bookart Könyvkiadó 2010 decemberében jelentette meg Kovács András Ferenc Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatékából című verseskötetét. Hajdú Áron Péter, a kiadó igazgatója szerint kiadási programjukat nem, azonban az eladásokat befolyásolta a válság. „Szerencsénk, hogy értékesítési piacunk nagy része Magyarországon található, ott annyira nem érződött a válság” – tette hozzá. Az áprilisban Budapesten tartandó könyvfesztiválra három fordítással készülnek, így megjelenik majd Ludwig Hohl A munkáról, a halálról című írása Hajdú Farkas-Zoltán, Mircea Cărtărescu Sárkánylexikon című írása Szőcs Géza, valamint Jack Holland Nőgyűlölet című műve Vallasek Júlia fordításában. „Ha az élelmiszerüzletek forgalma csökkent, hogyne lenne kevesebb vásárló a könyváruházakban is” – fogalmazott a Krónika kérdésére Tőzsér József Gyula, a Pallas – Akadémia Könyvkiadó igazgatója. Tőzsér hozzátette, bár az országon belüli forgalmuk 15 százalékkal csökkent, a magyarországi exportnak köszönhetően az összforgalomra nem panaszkodhatnak. 2010-ben tízzel kevesebbet, 33 új könyvet adtak ki, különböző intézmények támogatásával. Legnépszerűbbek az útikönyvek voltak, így a Váli Éva–Váli Csongor által írt Dubaj, ahol a madár is izzad és Ferdinandy György Trópusi szerelem című könyve. Emellett keresett volt Kozma Mária Marcika-mesék című írása is. Idén 18 éves a Pallas – Akadémia Könyvkiadó és 40 éves a Beke Gyula által elnevezett Tőzsér-posta könyvpostaszolgálat, amelynek legfontosabb küldetése volt annak idején a magyar könyvek eljuttatása a szórványba és a Csángóföldre. A Pallas – Akadémia idei tervei közt szerepel egy címertani könyv kiadása Sas Péter művelődéstörténész szerkesztésében, a gyergyóalfalvi Ambrus Imre monográfiájának kiadása, valamint Pomogáts Béla a magyar irodalom történetét bemutató újabb két kötetének megjelentetése. Forró Gyöngyvér. Krónika (Kolozsvár) 2011. április 10.Egy elfelejtett kolozsvári fõpapHirschler József (1874-1936) egykori kolozsvári fõesperes-plébános emlékét idézi két jeles évforduló kapcsán Sas Péter munkája. Ugyanis idén ünnepeljük a hirschleri alapítású kolozsvári Marianum 100., illetve a néhai fõesperes-plébános pappá szentelésének 110. évfordulóját. A gazdagon dokumentált és archív felvételekkel bõségesen illusztrált könyvben Hirschler József iskolai tanulmányairól, pályaválasztásáról, kolozsvári plébánosi éveirõl, a Marianum leánynevelõ intézet létrehozásáról, az impériumváltás éveirõl, mûvészeti szakírói és szerkesztõi munkájáról és haláláról, illetve temetésérõl olvashatnak az érdeklõdõk. A szerzõ az életrajzi adatok ismertetése mellett külön egységet szentel a Hirschler által írt tanulmányok közlésére. Így többek között képzõmûvészeti, egyházmûvészeti alkotások elemzését, leírását, különbözõ híres helyek - például a vatikáni képtár, Capella di San Lorenzo - rövid bemutatását, illetve különbözõ szentekre vonatkozó írásait - Szent Ágoston; A középkor Orfeusza. Assisi Szent Ferenc halálának hatszázadik évfordulójára - is tartalmaz e fejezet. Egy másik hosszabb egység az Adattár címet viseli és az 1901. július 7-1941. július 17. közötti hivatalos, illetve félhivatalos leveleket, jegyzõkönyveket, kinevezéseket, a fõesperes-plébános temetésén elhangzott gyászbeszédeket és síremlékének kialakítására vonatkozó jelentéseket és terveket tartalmazza, összesen 465 forrásközlést. A 600 oldalas kötet méltó emléket állít a már-már elfelejtett fõpapnak. Dénes Gabriella Sas Péter: Egy reneszánsz lelkületû fõpap. Dr. Hirschler József fõesperes plébános, Verbum, Kolozsvár 2010 Vasárnap (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
