Színházi vita Minden színházigazgató megvádolható önkényességgel, kegyetlenkedéssel, keménykezűséggel, hajthatatlansággal, a műsorpolitika rossz összeállításával. Szeretni kell tehát a színházat, összefogni, nem rombolni, hanem építeni. Bogdán Zsolt hangsúlyozta, nincs megfélemlítve, amikor kiáll Tompa Gábor mellett. Szerinte ugyanis Tompa színháza, "az összes tévedésével együtt, a leghaladóbb szellemiségű, legelőremutatóbb gondolkozású fellegvár, nem csak erdélyi, de romániai viszonylatban is". /Bogdán Zsolt: Kedves Közönség! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./
2001. november 30.
Színházi vita. Jancsó Miklós színész reagált Zsehránszky István írására /Megszólaltak a mozsárágyúk, Romániai Magyar Szó, nov.6./, aki a kolozsvári magyar színház mostani igazgatója elleni alattomos támadásnak minősítette írását. Jancsó emlékeztetett: 1991-ben már elmondta: a színházi repertoárt be kell tartani, nem csak meghirdetni; olyan darabokat kell játszani, amelyeket egy kisebbségben létező színház helyzete megkövetel: fel kell vállalni vers-műsor bemutatásától kabaréig, népszínműtől klasszikusig stb. minden olyan műfajt, amilyenre igénye van a közönségnek. Ekkor kellett távoznia "művészi okokból" Lőrincz Ágnesnek, László Zsuzsának a társulattól. Mostani cikke megjelenésekor Tompa Jancsót első mérgében lefasisztázta, vádolt, rágalmazott. Közben a kolozsvári Állami Magyar Színház, ha kedve úgy tartja, hetekig semmit sem játszik, majd ha bírálni kezdik: nekilódul, előveszi előző évi darabjait, melyben a társulat egynegyede szerepel. Mi lenne, ha a Kolozsvári Magyar Színház nagyteremnek játszana, mint 89 előtt és utána még egy darabig? Megmondom: az előadások kétszer, vagy háromszor mennének. És kész. Stúdióban még lehet erőltetni az ízlésterrort. De nagy nézőtér előtt? Megbukna a teátrum úgy, ahogy van. - Ha megépül a Stúdió hátul a színház udvarán, mi lesz a Színházzal? A kolozsvári Magyar Színházzal, ahol hétfő este nagytermi előadások voltak (89 előtt), kedden kiszállás, szerdán nagyteremben előadás, csütörtökön Opera. Pénteken nagytermi. Szombaton és vasárnap szintén. Telt, vagy majdnem telt házzal. Ha valaki rákérdez az üres házra - fasiszta. Tompa Gábor a nézők után színészeket üldöz el. Ha "egy színházigazgató megalapozatlanul fasisztázik, letehetségtelenít színészeket, feljelent embereket egyfolytában, antiszemitának bélyegez-rágalmaz írásokat nyilvánosság előtt, amelyekben nyoma sincs antiszemitizmusnak, azt már nem lehet elintézni kézlegyintéssel. Az közügy. A szakmáé is. Vagy a bíróságé. De egy biztos: fasisztázással nem lehet pótolni a színházszervező munkát." /Jancsó Miklós: Dörögnek a mozsárágyúk (tűnődés Zsehránszky István "Megszólaltak a mozsárágyúk" írása kapcsán is, Romániai Magyar Szó, 2001. nov.6.). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2001. december 1.
Színházi vita: Szomorú, hogy Kolozsvár Állami Magyar Színházának széksorai lassan de biztosan kiürülnek. 1994-ben a Babes-Bolyai Tudományegyetem tudományos munkásságáról híres professzora a helyi lapban felhívta erre a jelenségre a figyelmet. Tompa Gábor igazgató-főrendező a legalpáribb útszéli hangon válaszolt, mindennek elmondva a neves professzort. - Nem véletlen az, hogy Tompa Gábor áttért az úgynevezett stúdió-előadásokra, mert az a pár ember, aki jegyet vált a színházi előadásra, a majdnem ezer férőhelyes színházteremben szánalmas látványt nyújt. Csomafáy Ferenc most a Tompa-szindrómával foglalkozott. Ha valaki kolozsvári lakos, és kifejti véleményét a műsorral kapcsolatban, az nem jelenti azt, hogy a színházat szidja. Számunkra, akik Kolozsváron élünk, a színház szívügyünk, szögezte le a cikkíró. A kolozsvári színházi közönségtől gondolkodásban, megfogalmazásban idegen darabok előadása nem szerencsés. Csomafáy visszatekintett: 1991-ben 37 100 nézője volt a színháznak, 111 előadással. Az 1999-2000 évadban szintén 111 előadással 11 074 nézőt vonzott a színház. A színház üres marad még akkor is, ha Tompa Gábor azt állította, hogy a 2000-2001 évadban a nézők száma 500 személlyel nőtt. Az utóbbi 10 év alatt a bérlők száma 3099-ről 571-re csökkent. Ez már komoly figyelmeztetés volt: át kellett volna gondolni a műsorpolitikát, de ez sajnos nem történt meg. "Merem állítani: Tompa Gábor feladatot teljesít, amikor a közönséget kiutálja a színházból." - olvasható Csomafáy írásában. Ezt a folyamatot végig kitüntetések követik. "Tompa Gábornak nincs mit keresnie az igazgatói székben, mert feladatát már nagyjából teljesítette. Mostani tevékenysége is azt bizonyítja, hogy a színházat úgy szeretné otthagyni, hogy ne a bukott színházigazgató, hanem a meg nem értett, elüldözött színházi embernek kellett elmenni, mert kiemelkedően értékes munkásságát az avatatlanok nem tudták megbecsülni." /Csomafáy Ferenc: Az üres székek vádolnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./
2001. december 6.
Színházi vita. Balogh Péter kolozsváriként, hajdani színházrajongóként, magyar vállalkozóként szólt hozzá a színházi vitához. Nem ért egyet Tompa Gábor igazgató lekezelésével, amikor például Tamás Gáborra, az ő teltházas kolozsvári előadásaira gondol. Járt itt Koós János, Nagy Bandó András, Nagy Natália, Korda György, Balázs Klári is, mind zsúfolt ház előtt léptek föl. Őket Balogh Péter cége, alapítványa /Tonic Média Alapítvány/ hívta meg Kolozsvárra, mert kell a közönségnek másfajta szórakozás is. - A kolozsvári színház - a mi színházunk, a mindnyájunké, hangsúlyozta. A mostani vitában sem bántotta senki a színészeket. A Tonic Média Alapítvány felmérése is mutatja: mindenki elégedetlen a műsorpolitikával, szükségesek a népszínművek, a kabarék is. Balogh Péter azon gondolkodik, hogy az elbocsátott színészeket fel kellene vállalni, segíteni őket, mert megérdemlik. /Balogh Péter: Díjazni tudnám... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./
2001. december 10.
Színházi vita Honnan és hová, kolozsvári magyar színház? címmel dec. 8-án vitafórumot rendezett Kolozsváron a Tonic Média Alapítvány kuratóriumának nevében Sebesi Karen Attila. Sebesi Karen Attila elmondta: az utóbbi években aggasztóan megcsappant a színházba járók száma, mindezt pedig a "rossz, káros, arrogáns vezetés, divatos szóval élve: menedzsment váltotta ki, nem pedig a színészek munkája." Szőcs István író, színikritikus a színház szerepét méltatva elmondta: a rendszerváltás előtt a romániai magyar társadalom temetésen, illetve színházban szembesülhetett az anyanyelv hatásával. A hagyományos értékek megtagadását, a szolgálat elvetését, a túlzásba vitt "modernkedést" a hozzászólók közül többen is kifogásolták. Tompa Gábor főrendező-igazgató nem jelent meg a fórumon. Papp Sándor Zsigmond író-újságíró azonban kijelentette: Tompa Gábor színháza értékes, díjak, elismerések sokasága bizonyítja a főrendező hozzáértését. Az esten feltették a kérdést: ha egy színésszel mindössze egyéves időtartamra kötnek szerződést, akkor ki ítélte életfogytiglani igazgatásra a rendezőt? A fórum eredményeképpen született állásfoglalást Sebesi Karen Attila olvasta fel. Az állásfoglalás végleges változatát Csomafáy Ferenc, Molnos Lajos és Szőcs István szerkesztik meg, és tartalmazni fogja a Tompa Gábor leváltására vonatkozó indítványt. Ugyanakkor felvetődött egy színházpártoló baráti társaság megalapításának igénye is, amelynek megvalósítását egy héttagú bizottság (Vadas László, Kovács Katalin, Kós Ferenc, Vekov Károly, Csortán Márton, Balogh Péter, Bogdán István) vállalta magára. /Sándor Boglárka Ágnes: Tovább gyűrűzik a színház-vita. Tompa Gábor leváltását követelik. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./
2001. december 12.
Tompa Gábor, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója dec. 11-én nem jelent meg a Sebesi Karen Attila színművész által becsületsértésért és rágalmazásért ellene indított per első tárgyalásán. A magyar színház igazgatója átiratában arra kérte a bíróságot, hogy hat hónapra halasszák el a tárgyalást. Kérését egyrészt azzal indokolta, hogy külföldön tartózkodik, másrészt pedig hogy Kolozsváron nincs állandó lakhelye és ügyvédje. A bíró nem fogadta el a tárgyalás hat hónappal történő elhalasztását, és a következő tárgyalás időpontját február 27-re jelölte ki. - Dec. 20-ra időzítették a Jancsó Miklós színművész által Tompa Gábor ellen indított per első tárgyalását. A kolozsvári színművész szintén becsületsértésért és rágalmazásért indított pert a színházigazgató ellen. /Sebesi kontra Tompa. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./
2001. december 13.
Színházi vita. A dec. 9-i színházi vitafórumon a boszorkányégetés elmaradt, Tompa Gábor ugyanis nem jelent meg. Senki sem kérdőjelezi meg Tompa darabjainak egyedülállóságát, átütő erejét. Direktori tevékenységét kifogásolják. A színház, mint minden művészet, csak a mesterségbeli oldalával nevelhet. A művészet, mint újat kereső, kísérletező valami, nem alkalmas ezeknek a céloknak az elérésére. A cikkíró szerint a kolozsvári színházi előadások hajdani teltházai nem utolsósorban az egyetemistáknak volt köszönhető. Az egyetemisták azután javarészt szétszéledtek. Viszont igazgató, rendező, színész, színinövendékek felvételiztetője egy személyben, ez egyértelműen összeférhetetlenség. /Y. Szabó Gyula: A boszorkányégetés elmaradt Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
2001. december 18.
A kolozsvári magyar színházbarátok dec. 8-án vitafórumot rendeztek a színház áldatlan helyzetének ügyében. Meghívásuk ellenére, az intézmény vezetősége nem jelent meg. A vitafórum állásfoglalást adott ki. Eszerint a kolozsvári Állami Magyar Színház nem magántulajdonban lévő intézmény; műsorpolitikája nem lehetnek egyetlen személy ízlése szerinti. Ez a színház a magyar nyelv temploma, a magyar és egyetemes színiirodalom anyanyelvű tolmácsolója kell hogy legyen ismét. Nem fogadható el, hogy a színháznak sincs semmi köze a közönség elvárásaihoz, az sem, hogy kizárólag Tompa Gábor főrendező művészi felfogása érvényesüljön minden másfajta művészi koncepció ellenében. Tiltakoznak az önkényes, diktatórikus vezetői "stílus" ellen. Ez az önteltség sajnos, együtt jár az előző korszakok művészi (színészi, rendezői) teljesítményei többségének a becsmérlésével, lefitymálásával. Így válik - a jelenlegi vezetés unosuntalan hangoztatott, terjesztett megítélésében - Jókai Mór, Csíky Gergely, Madách Imre, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Herczegh Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Zilahy Lajos, Máray Sándor, Sütő András, Páskándi Géza stb., stb. híg magyarkodóvá, vitézkötéses-pitykés bokacsattogtatóvá, s így válnak (utólag!) a Pirandello-, Beckett-, a Thornton Wilder-, Anouilh-, Max Frisch-, Arthur Miller-, Pavel Kohut-, Dürenmatt-, Brecht-előadások ósdi, elavult, vásári csepűrágássá - hacsak nem az egyetlen boldogítóvá, korszerűvé kanonizáló Tompa Gábor-féle felfogás, kísérletezés, rendezői koncepció árnyékában kerülnek színre. Kolozsvár egyetlen magyar színháza nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra. A fórum részvevői azt kérik az RMDSZ-től, hogy segítsenek az áldatalan kolozsvári állapotok felszámolásában. Az első lépés: Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. Az aláírók között van dr. Csetri Elek történész, akadémikus, Csomafáy Ferenc, újságíró, Dr. Józsa Nagy Mária egyetemi docens, Koós Ferenc egyetemi tanár, dr. Kozma Dezső egyetemi tanár, Máté Árpád tanár, Zenelíceum aligazgatója, Molnos Lajos író, városi tanácsos, Pillich László újságíró, városi tanácsos, Simon Gábor igazgató, Állami Magyar Opera; Solymosi Zsolt lelkész, Szőcs István író, színikritikus; Szőcs Judit RMPSZ-alelnök, dr. Vekov Károly történész, parlamenti képviselő. Az állásfoglaláshoz csatlakozott többek között Dáné Tibor Kálmán, Csép Sándor újságíró, Ferenczy Miklós lelkész, Bálint Tibor író; Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, dr. Kása Zoltán, egyetemi tanár, a BBTE rektor-helyettese, Fodor Sándor, író, Wolf Rudolf igazgató, Apáczai Cs. J. Líceum; Szilágyi T. Júlia igazgató, Római Katolikus Líceum; Tőkés Elek igazgató, Báthory István Líceum; Kósa Mária igazgató, Brassai S. Líceum; Popa Márta igazgató, Unitárius Kollégium; Bálint Kelemen Attila tanár; Mózes Árpád evangélikus püspök; Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök; Dr. Wanek Ferenc docens; Dr. Horák József egyetemi tanár. /Állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2001. december 20.
Sebestyén Mihály hozzászólt a kolozsvári színházi vitához, mondván, nem fogadatlan prókátora senkinek. És azonnal mentegetni kezdte Tompa Gábort: a nép ízlése eleve konzervatívabb. Összegyűlt a sétatéri színházból kiszorult rendező, az egykor rettegett tollú ítész, a politizáló színész, néhány tanár és a közönség "képviselői", hogy törvényszéket tartsanak a színháza mai előadásai felett. Cikke végén mennybe emelte Tompa Gábor színigazgató-főrendezőt. /Sebestyén Mihály: Tompa Gábor és színháza. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
2002. január 7.
Színházi vita. A külföldön élő, időnként hazalátogató Selmeczi György is kiállt Tompa Gábor színigazgató mellett. Szerinte többen Tompa Gábor meglincselésével foglalatoskodnak, a provincializmust kérik számon a színháztól. /Selmeczi György: Veszedelmes viszonyok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
2002. január 9.
Színházi vita A Romániai Magyar Szó összeállítást közlünk a Honnan és hová Kolozsvári Állami Magyar Színház? témájú vitafórumon elhangzottakból. Szőcs István színikritikus szerint föl kell támasztani a színészek, drámaírók kultuszát, és sok előadást kell tartani. Fodor Sándor elmaradt a színházból, mert nem híve a rendezői színháznak. Aggasztja, hogy Tompa Gábor igazgató tulajdonosként viselkedik a színházban. Kultuszt csinálni a kísérletezésből lehet, de kötelezni arra a közönséget, hogy mindehhez asszisztáljon is, már nem. Ez a kolozsvári magyar színházvezetés egyetlen vitathatatlan bűne. Pap Sándor Zsigmond hiányolta, hogy egyoldalú a felsorolás, ő elégedett. Szőcs István a mondottakra a következőképen reflektált: Ebben a színházban még a legnehezebb, legproletkultosabb időkben is játszották Ionesco, Beckett, Brecht, Dürrenmatt darabjait. Az a Bercht- előadás, amit 30 ével ezelőtt rendeztek meg Kolozsváron, modernebb volt minden szempontból, mint a mai. Vekov Károly parlamenti képviselő: közügyről van szó. Csetri Elek akadémikus elsősorban színházlátogatóként szólt hozzá: vannak értékek, amelyek tegnap és ma is értékek és értékek maradnak. Pillich László figyelmeztetett: tudomásul kell venni, hogy az erdélyi és ezen belül a kolozsvári magyar közösség 30–35%-a, az erdélyi magyarságból körülbelül 600 000 ember nyelvhasználatában és kulturális identitásában sérült. Ennek a közösségnek 60–65%-a a szellemi szórványosodás állapotában leledzik. A színház, a magas szellemi szféra rehabilitációja elképzelhetetlen anélkül, hogy a közösség rehabilitációját ne szolgálná. Molnos Lajos szerint a színházi produkciónak közönség kell. /Csomafáy Ferenc: Színházi vita Kolozsváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2002. január 11.
Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.
2002. január 17.
Dan Brudascu nagy-románia párti képviselő "a magyar revizionizmus és szélsőségesség támogatásával" vádolta a kolozsvári Állami Magyar Operát és Színházat. A képviselő felhívta a figyelmet: annak ellenére, hogy a két intézmény anyagi támogatásban részesül a román állam részéről, repertoárjukban mégsem lelhetők fel román szerzők művei. Sőt, mi több, az RMDSZ- és a budapesti rendelkezéseket végrehajtva, a régi hungarista ábrándokat kergető műveket visznek színpadra, valamint székelyföldi és magyarországi turnékat szerveznek, fenntartva a nemzeti-soviniszta érzelmeket. Dan Brudascu kérte a Művelődési Minisztériumot, hogy "2002 januárjától szüntesse be a két intézmény anyagi támogatását". Simon Gábor, az opera igazgatója leszögezte: hivatalosan nem reagál erre a "förmedvényre". Szerinte emögött az a két volt operatag áll, László Róbert és Hár Éva, akiknek felbontotta a munkaszerződésüket, és akik emiatt megígérték, hogy minden eszközt felhasználnak a bosszúra. Először Gheorghe Funart keresték meg, ennek következtében kiszálltak a pénzügyi ellenőrök és a gazdasági rendőrök, akik bevallottan ezért jöttek az intézményt ellenőrizni. Majd megkeresték Dan Brudascut, aki egy november elsejei keltezésű kísérőlevélben a két ex-tag panaszlevelét elküldte a minisztériumhoz, kérve az ügy kivizsgálását. Tompa Gábor, az Állami Magyar Színház igazgatója nevetségesnek tartotta, hogy most már mindkét szélsőség vádolja a színházat. Tompa tiltakozott, hogy egy kalap alá vegyék a két intézményt, hiszen - az épületen kívül - nincs semmi közös a műsortervben. /Köllő Katalin: Nagy-Romániás támadás a magyar színház és opera ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./
2002. január 17.
Színházi vita Az Országos Színházi Szövetség, az Uniter "meglepődve követte a Szabadság című kolozsvári magyar nyelvű napilap által Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója ellen indított kampányt". Boszorkányüldözésről van szó. Tompa Gábor a romániai hazai színházi mozgalom kiemelkedő, európai szinten is elismert személyisége. Az Uniter szerint az alkotói szabadság elleni támadásról van szó. Tompa Gábor mellett az UNITER is kiáll. /Az Országos Színházi Szövetség megvédi Tompa Gábort. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./
2002. január 18.
Színházi vita Legutóbb a bukaresti Adevarul napilap jan. 17-i számában megvádolta a Szabadságot, hogy hadjáratot indított volna Tompa Gábor színházigazgató ellen, akit azzal vádolna, hogy nem folytat kellőképpen magyarbarát politikát. A Szabadság nem kezdeményezett vitát színházügyben, és semmilyen kampánynak nem kiszolgálója, szögezte le Balló Áron főszerkesztő. A Szabadság pusztán teret adott azoknak a hangoknak, amelyek közérdekű kérdésekkel foglalkoztak. /Balló Áron: A Szabadság és a színházi vita. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./
2002. január 18.
Színházi vita A Polgári Publikum Egyesület Intézőbizottsága, melyet legitim módon választottak meg 2001. dec. 8-án Kolozsváron a "Honnan és hová, kolozsvári Magyar Színház?…" nyilvános vitafórum részvevői, az utóbbi napokban megjelent sajtóhírek kapcsán tiltakozást hozott nyilvánosságra. Sértőnek tartják az Országos Színházi Szövetség (UNITER) azon kijelentéseit, miszerint a vitafórum egyféle "fekete misére" emlékeztető jelleget öltött volna. Senki, sehol nem minősítette Tompa Gábor rendezői munkásságát, hanem igazgatói rátermettségét kérdőjelezték meg. Senki nem kívánja cenzúra bevezetését. Felháborítónak tartják Tompa Gábor igazgató rosszindulatú kijelentéseit, aki összekapcsolta Dan Brudascu nagy-romániás képviselő színházat érintő támadásait azt őt ért bírálatokkal. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./
2002. január 19.
Színházi vita Jancsó Miklós színész cáfolta a legutóbbi, Tompa Gábor igazgató melletti állásfoglalás /Szabadság, jan. 11./ megállapításait. /Jancsó Miklós: Aláírók felelőssége. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./
2002. január 26.
Színházi vita Kántor Lajos eddig hallgatott, most megszólalt a színházi vitában. Idézte régebbi írását, ebben már feltette a kérdést, hogyan lehet visszacsalogatni a nézőket a színházba. A kolozsvári színházi vitában ott van mindkét félnek a tévedése, hogy a kétféle színházszemléletet kizárólagosan állítják szembe egymással. Szerinte jó megoldás lenne egy művészszínházi műhely egy megfelelő stúdióteremmel, és emellett tovább működjön a nagyteremben az a társulat, amelyik az átlagigények kielégítését vállalja fel. "Ízlésem és színházkultúrám alapján egyértelműen híve vagyok annak a színjátszásnak, amelyet ma nálunk elsősorban Tompa Gábor képvisel és valósít meg — viszont látom az egyoldalúságát is annak a színházvezetésnek, amelyik műsorpolitikájában nem biztosít megfelelő teret a nagyközönség számára játszott daraboknak." Kántor elismerte, milyen gazdag a kolozsvári társulat tehetségekben. /Kántor Lajos: Egy évtizeddel az ünnep után (A kolozsvári magyar színház újabbkori történetéhez). = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./
2002. február 1.
Színházi vitaMarius Tabacu nyílt levéllel fordult Selmeczi Györgyhöz, a színházi vitáról, a Tompa Gábor nevével fémjelezett helyzetről van szó. Pontosabban a "vitában a legkevésbé van szó Tompa Gáborról, inkább a köztér önkényes birtoklására való törekvésről." Marius Tabacu szerint a vita "a színházzal kapcsolatos kérdéseket zárja ki, mert itt csak pro- vagy kontra-Tompa lehetőségek maradtak érvényben. Ezt pedig kikérem magamnak." /Marius Tabacu: Nyílt levél Selmeczi Györgynek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./
2002. február 13.
Kiválóság-díjjal tüntette ki Tompa Gábor rendezőt, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját a Romániai Színházi Egyesület (UNITER). Az UNITER-díjak kiosztására április 8-án kerül sor. /Köllő Katalin: UNITER-díj Tompa Gábornak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./
2002. február 20.
Simon Gábor 1990 óta a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója beszámolt arról, hogy a minisztériumi leiratban első alkalommal hagyták el az opera nevéből az állami szót. A kolozsvári operajátszásnak több mint 200 éves hagyománya van. Itt indult pályája Erkel Ferencnek és itt mutatták be az első magyar zeneszerző, Ruzicska György: Béla futása, című operáját is. Egy idő óta vádaskodások, majd gyalázkodások, szóban és írásban történő feljelengetések történtek az opera és a Tompa Gábor vezette színház társulata között. Simon Gábor leszögezte: örökölték a közös épülethasználatot. Csulak Sándor gazdasági igazgató villámhárítóként is működött a két intézmény között. Csulak Sándor távozása után kezdtek élesedni az ellentétek. Mai napig sincs a két intézetnek gazdasági igazgatója. Tompa igazgató változtatni akart: másképp legyen az iroda beosztása, a fizetési beosztások. Tompa Gábor igazgató sajnos, feszültséget teremt a két szekció közt állandó, ismétlődő feljelentgetéseivel, melyeket a minisztériumig küldözgetett. Simon bármikor hajlandó civilizált körülmények között tárgyalni. /Csomafáy Ferenc: Kolozsvári Magyar Opera és a cirkusz, ami körülötte kialakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2002. március 15.
A magyar kormány márc. 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársaság érdemes művésze díjat adományozott Páll Lajos korondi festőművésznek, költőnek, és Tompa Gábor erdélyi magyar rendezőnek, költőnek. - A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) március 15-e alkalmából évente adományozott elismerései nem csak az egyéni művészi pályautat jutalmazzák, hanem a magyar művészeti életet is minősítik — köszöntötte Rockenbauer Zoltán, a tárca vezetője a díjazottakat márc. 14-én Budapesten az Iparművészeti Múzeumban. A miniszter Blattner Géza-díjat adományozott Kovács Ildikó, kolozsvári bábrendezőnek, Erkel Ferenc-díjat adományozott Csíky Boldizsár zeneszerzőnek, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatójának, Jászai Mari-díjat adományozott Balázs Attilának, a temesvári Állami Csiky Gergely Színház színművészének és Bogdán Zsoltnak, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművészének, József Attila-díjat adományozott Orbán János Dénes költőnek, Liszt Ferenc-díjat adományozott az erdélyi származású Ágoston András hegedűművésznek, Kiss B. Atilla operaénekesnek, Munkácsy Mihály-díjat Ujvárossy Lászlónak, a kolozsvári képzőművészeti tanszék adjunktusának. /Erdélyi művészeket tüntettek ki Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2002. április 11.
A Román Színházi Szövetség (UNITER) díját kapta meg Tompa Gábor rendező, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, a hivatalos átadásra ápr. 8-án került sor. Tompa Gábor kijelentette, hogy ez a kitüntetés nagy örömöt okozott neki, mert azok, akik előzőleg ebben részesültek, azok eszményien képviselik azt a fajta nagyszerű színházat, amire ő mindig felnézett. Tompa magyar kormánykitüntetést is kapott. Ez a két díj akkor jött, amikor a színházra is, rám is annyi szenny, mocsok és epe zúdult. Úgy érzem, ez a két díj kicsit olyan volt, mint egy mosógép, amely a sok szennyet lemossa.? - állapította meg Tompa Gábor. /Köllő Katalin: "A szenny mind visszahull, és elröppen a tiszta" Beszélgetés Tompa Gáborral. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2002. április 24.
A Művelődési Minisztérium ellenőrző testülete több ellenőrzést végzett azokkal a sikkasztási vádakkal kapcsolatban, amelyek a kolozsvári Állami Magyar Operát érték, átadva az iratokat az "illetékes szerveknek", és ugyancsak ellenőrzést kezdeményezett, más okok miatt, az Állami Magyar Színháznál, jelentette be ápr. 22-én Razvan Theodorescu, művelődési miniszter. Theodorescu elmondta, hogy "súlyos kihágásokat" fedeztek fel a Magyar Operánál, ezért szólította fel az illetékes szerveket az ügy kivizsgálására. Mindezek a kijelentések válaszként hangzottak el a miniszter részéről arra az interpellációra, amelyet Damian Brudascu nagy-románia párti képviselő tett a parlamentben. "Viták vannak a turnékon szerzett jövedelmek miatt, de még nem tisztázódott a helyzet. Várom az illetékes szervek válaszát", mondta Theodorescu. Razvan Theodorescu továbbá kijelentette, hogy a minisztérium ellenőrző szervei ugyancsak vizsgálatot folytatnak ? az RMDSZ felszólítására ? a kolozsvári Állami Magyar Színháznál is, ahol Tompa Gábor színházigazgató intézményvezetési módját ellenőrzik. Tompa Gábor színházigazgató elmondta: a színházhoz valóban kiszállt a Művelődési Minisztérium ellenőrző testülete, ám ez ápr. első napjaiban történt. A vizsgálat voltaképpen egy rutinellenőrzés volt, amelyet ugyan minden évben megtesznek az illetékes szervek, ám ezúttal egy feljelentés nyomán szálltak ki. A feljelentés a PUBLIKUM Polgári Egyesület részéről érkezett, mondotta az igazgató, amelynek nyomán ellenőrizték a színház tevékenységét és működési rendszerét. A vizsgálat utáni következtetéseket majd a művelődési miniszter vonja le, hangsúlyozta Tompa Gábor. /Ankétsorozat a kolozsvári operánál és színháznál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./ Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter kijelentette: súlyos visszaélésekre derült fény a Kolozsvári Állami Magyar Operánál, ezzel egy időben a kolozsvári intézménnyel egy fedél alatt működő Állami Magyar Színház vezetőségének tevékenységét is kivizsgálják. Simon Gábor értetlenségét fejezte ki a miniszteri bejelentéssel szemben, hiszen szerinte az operánál járt mindkét ellenőrző csoport dicséretekkel halmozta el az intézmény példás vezetéséért. Vekov Károly képviselő elmondta, bár nem az RMDSZ, hanem ő személyesen lépett fel Razvan Theodorescunál a Tompa Gábor vezette színház ügyében. Az ellenőrző csoport nem talált semmi pénzügyi visszaélést a Kolozsvári Magyar Színháznál, hangsúlyozta Tompa. /Salamon Márton László: Kereszttűzben a magyar kultúrintézmények. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./
2002. június 12.
A kolozsvári bíróság úgy döntött, Tompa Gábor színházigazgató nem vádolható becsületsértéssel. A védelemnek sikerült elérnie a vádlott felmentését azzal az indokkal, hogy nem szándékos tettről volt szó. Mint ismeretes, Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila becsületsértésért perbe fogták Tompa Gábort, mivel egy közleményben sértő megjegyzéseket tett a színművészekre. Jancsó Miklós súlyosnak ítélte, hogy a romániai igazságszolgáltatás precedenst teremt a politikai vagy kulturális hatalommal rendelkezőknek arra, hogy bárkinek bármit mondhassanak. /K. O.: Pert nyert Tompa Gábor. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./
2002. szeptember 14.
Szept. 18-án Molnár Ferenc Játék a kastélyban című előadásával indítja 2002-2003-as évadját a kolozsvári Állami Magyar Színház. Tompa Gábor, a színház igazgatója kitért arra, hogy hat új tag szerződött a társulathoz /köztük Rusznyák Gábor fiatal rendező Magyarországról/, ezenkívül meghirdettek különböző művészeti és más állásokat is, ezeknek nagy részét sikerült betölteni. Visky András Júlia című egyszemélyes drámáján dolgoznak. Az előadás koprodukció a budapesti Szakrális Fesztivállal, valamint a Thália Színházzal, hiszen ott lesz a bemutató okt. 17-én, majd később Kolozsváron. Mivel ez a színház 210. évada, okt. 31 és nov. 5 között egy miniévadot tartanak. Azt tervezik, hogy hosszú távú kapcsolatot alakítsanak ki a newcastle-i színházzal, illetve az angliai fesztiválokkal. Az októberi Farsang-bemutató után elkezdődnek Goldoni Komédiaszínház című darabjának próbái, Rusznyák Gábor rendezésében. Lesz gyerekelőadás is, Csukás István Ágacskáját Szabó Attila rendezi, aki nemrég végzett a bukaresti főiskola rendező szakán. Sajnos a fizetések alacsonyak, emiatt a színházban dolgozó emberek életkörülményei siralmasak. Lassan folyik a stúdiószínpadi építkezés. - A minisztérium néhány eddig általa szubvencionált színházat átadott az önkormányzatoknak, ebből nagy botrány lett. A marosvásárhelyi színháznál például ezért nem tudtak két hónapon át fizetést adni az alkalmazottaknak. Alig van négy-öt színház, amelyet még a minisztérium támogat. Közben nagyon nagy "termelés" folyik a színházi utánpótlás kinevelésében. Marosvásárhelyen most indult be a rendezői szak, Tompa szerint ennek nincs meg a tanári fedezete és az alapja sem. /Köllő Katalin: Évadtervezés a sétatéri színházban. Beszélgetés Tompa Gábor igazgatóval. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./
2002. szeptember 21.
A Kolozsvári Magyar Opera megkezdte 211. évadját. Rossz a helyzetben vannak, jelezte Simon Gábor igazgató. A karból elmentek néhányan. Nyomasztó a Nagy-Románia Párt ellenségeskedése, az ellenőrző szervek befolyásolhatósága magánfeljelentések hatására, Magyarország elszívó hatása s végül a közönség közömbössége. Tompa Gábor, a színház igazgatója a közös termeket sorra kisajátítja, pedig az opera tagjainak létszáma a kétszerese a színházénak. A magyarországi sikeres pályázatok révén tudták bemutatni az idén Gyulán a Saroltát, s ebből fedezték a felújított Rigoletto díszleteit, a Hófehérke és a hét törpe című balettelőadás költségeit is ebből állták. Selmeczi György tíz évig elárasztotta ötletekkel a Magyar Operát, ajánlott címeket, énekeseket, vendégszerepléseket és ajánlotta saját magát karmesterként, majd rendezőként is. Aztán jött Selmeczi újságcikke. Azóta nem kezdeményez semmit. Sőt Selmeczi most operát rendez a Magyar Színházban. - Egyed Emese, a Babes-Bolyai Tudományegyetem irodalom tanszékvezetőjének javaslatára szeretnék a Kolozsváron tanuló magyar egyetemistákkal megismertetni és megszerettetni az operát. /Hintós Diana: Gondokkal terhes évadkezdés a Kolozsvári Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./"
2002. november 7.
Visky András szülei valóságos történetét dolgozta fel legújabb színpadi művében /Kelet-európai Júlia Rómeó nélkül/, melynek nov. 8-án lesz a bemutatója a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Édesapja 1939-ben Magyarországra szökött, itt végezte el az egyetemet, és itt ismerte meg későbbi feleségét. A második világháború után, néhány hónapos házasokként úgy döntöttek, Erdélyben vállalnak szolgálatot, mert egy papnak soha sem a könnyebb utat kell választania. Visszaszöktek Erdélybe. Az 1956-os magyar forradalom romániai hatásaként a szerző édesapját 22 év börtönre ítélték, az édesanyja hét gyermekkel egyedül maradt, a román nyelvet sem beszélte. Férje a szamosújvári börtönben ült, de Júlia semmit nem tudott róla. Gyermekeivel együtt kitelepítették őt is a román Gulágra. Júlia hihetetlen erővel és leleményességgel küzdött gyermekeiért. A darabot egyetlen színész játssza (Szilágyi Enikő m.v.), nem egyszereplős. Történetek, tárgyak, ismerős helyszínek és helyzetek elevenednek. Az előadás rendezője Tompa Gábor. A díszlet-és jelmeztervező Dobre-Kóthay Judit. Az előadás zenéjét Selmeczi György szerezte. /Kelet-európai Júlia Rómeó nélkül. Bemutató a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2002. december 13.
Dec. 12-én a kolozsvári Állami Magyar Színházban kiosztották az évad művészeti díjait. A technikai díjat Maier Sándor, a világosító tár vezetője kapta. Tompa Gábor igazgató kifejtette: azokat díjazták, akik minimum öt szavazatot értek el. A díjazottak Bács Miklós, Keresztes Attila, Fodor Edina, Nagy Dezső, Csíky András, Bíró József, Kelemen Kinga, Hatházi András, Kézdi Imola. Debüt-díjat kapott Tyukodi Szabolcs. A Bánffy Miklós-vándordíjat Dimény Áron veheti át. Idén kezdte meg, a színháztörténelemben egyedül álló jelenségként, 65. színházi évadját Senkálszky Endre érdemes művész, akit szeretettel ünnepeltek az egybegyűltek. /Köllő Katalin: Nívódíjak a sétatéri színházban. Színháztörténeti pillanatok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
2003. március 5.
A napokban vetítik Kolozsváron a magyar-román koprodukcióban készült, Gulyás Gyula rendezte Fény hull arcodra című játékfilmet. A filmnek - mely a tavalyi, 33. Magyar Filmszemlén megkapta a rendezői látvány díját - ez volt az első hivatalos erdélyi bemutatója. Ez a második "erdélyinek" számító nagyjátékfilm - az elsőt Tompa Gábor rendezte Kínai védelem címmel. A Király László Kolozsváron élő költő, író elbeszélése alapján készült film főbb szerepeiben Tompa Klára, Váta Lóránd, Bíró József és Gáspárik Attila látható. /Papp Attila Zsolt: Szellemi befektetési lehetőség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./
