|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7111 találat | lapozás: 1-30 ... 6541-6570 | 6571-6600 | 6601-6630 ... 7111-7111 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Markó Béla 2013. május 28.Kongresszusi intermezzo – Transzparensek vagy kormánybuktatás?A múlt szombati RMDSZ-kongresszuson óhatatlanul előtérbe került a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügye, hiszen ez az RMDSZ egyik megoldatlan problémája. Ráadásul, még ha esetleg el is felejtették volna, nem hagyta feledni az a néhány tüntető, közöttük Ajtay Kincses Mária és Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnöke, illetve titkára, akik szórólapokat osztogattak és követelték, hogy a kormányfő tartassa be a magyar oktatás rendezésére megkötött szerződést. Ponta: a miniszter jogköre A kongresszuson meghívottként felszólaló Victor Ponta miniszterelnök azt mondta, hogy az oktatási miniszter feladata és jogköre, hogy érvényt szerezzen a marosvásárhelyi orvosi egyetem román és magyar tanárai között tavaly született megállapodásnak. Mi a nagyobb bátorság? Markó Béla szenátor emlékeztetett, hogy éppen a MOGYE-ügy miatt bukott meg az Ungureanu-kormány. – Romániában 1989 óta kétszer bukott meg bizalmatlansági indítvánnyal egy kormány, és mindkétszer miattunk. Először 2009-ben az első Boc-kormány, mert az RMDSZ a szirénhangok ellenére úgy döntött, hogy megszavazza a bizalmatlansági indítványt, és szövetkezünk az ellenzékkel az úgynevezett Johannis-terv véghez vitele érdekében. Másodszor pedig a tavaly, 2012-ben, amikor a MOGYE-ügy miatt elállt a kormány mellől több kormánypárti szenátor. Ez is miattunk volt, mi kényszerítettük ki a saját kormányunkból a MOGYE-határozatot, mi mondtuk, hogy másképpen kilépünk a kormánykoalícióból. És 2012-ben már természetesen Kelemen Hunor volt a szövetség elnöke. Hát akkor ki kéri tőle vagy tőlünk számon, hogy nem vagyunk elég kemények? Mi a nagyobb bátorság? Tiltakozó transzparenst lobogtatni vagy megbuktatni a román kormányt? Ne rajtunk kérjék számon se a MOGYE-t, se az autonómiát, akik töredékét sem tették érte annak, mint mi tettünk! Önök pedig, tisztelt küldöttek, ne szégyelljék magukat, ha valaki mérsékeltnek nevezi az RMDSZ politikáját! Ebbe a mérsékelt politikába kormányok buktak már bele Romániában, és még fognak, ha nem figyelnek ránk. Akik pedig minket állandóan lemérsékelteznek, legfennebb csak saját magukat buktatják meg újból meg újból minden választáson, és abból sem tanulnak. Nem mondhatjuk, hogy minden rendben van, de... Borbély László politikai alelnök kiemelte, a kormányra kerülésük során sikerült a tanügyi törvényt is elfogadtatniuk, ahhoz, hogy ma, 23 év után van egy olyan tanügyi törvény, amely az anyanyelvi oktatást minden szinten garantálja. – Nyilván nem mondhatjuk azt, hogy minden rendben van, hiszen a MOGYE-ügy még rendezetlen, kollégáinkat börtönnel fenyegetik, a kulturális autonómia törvénye nyolc éve a parlamentben stagnál, de mi azért vagyunk itt, hogy ezeket megoldjuk. Azok a felvetések és kérések, amelyeket már a ’90-es években megfogalmaztunk, ma is érvényesek. Törvényességet a MOGYE-n! Eközben a fenti címszó alatt az RMOGYKE nevében tiltakoztak néhányan a sportcsarnok előtt, követelve, hogy a kongresszus tűzze napirendre a következőket: * az RMDSZ jelentse ki, hogy a kommunizmus alatt a MOGYE-n a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása súlyosan sértette a kisebbségi jogokat, amelyek biztosítását Románia vállalta Erdély elcsatolásakor, és későbbi nemzetközi egyezményekben a Román Kommunista Párt is aláírta, * nyújtson be kárpótlási igényt a román államhoz arra vonatkozólag, hogy finanszírozni lehessen a magyar oktatás újjáélesztését, hogy megfeleljen az ország és az Európai Unió felsőoktatási követelményeinek, * nevezzen ki egy operatív bizottságot, amely követeli a tanügyi törvény betartását, és heti rendszerességgel tájékoztatja a közvéleményt a helyzet orvoslására tett intézkedésekről * a kongresszus szavazza meg a részvételt a június 15-re tervezett bukaresti felvonuláson, amely 17 órakor kezdődik, és a Szabad Sajtó palotától indulnak a parlamenthez * kérje meg fő meghívottját, Victor Pontát, hogy tájékoztasson, milyen konkrét lépéseket kíván tenni a MOGYE-n folyó törvénytelenség ellen, mivel a magyar oktatás rendezése ügyében tavaly szeptemberben született hétpontos megállapodás betartásáért személyes garanciát vállalt. Mózes Edith e-nepujsag.ro Erdély.ma 2013. május 28.Ráduly Róbert: ha öt éven belül nem lesz autonómiánk, akkor később sem leszAz RMDSZ szombati csíkszeredai kongresszusán Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert kemény hangon kritizálta a román kormány több, az erdélyi magyarságot hátrányosan érintő intézkedését. Ő volt az egyetlen felszólaló, miszerint az autonómia ügyében a többi erdélyi magyar párt és szervezet erejére is szükség van. A Duna Tv Közbeszéd című műsorának nyilatkozva több más kérdésben is különvéleményt fogalmazott meg. A polgármester szerint, csak akkor lehet igazán elérni az autonómiát, ha mindenki felsorakozik a ügy mellett. Együtt kell működni az SZNT-vel, az EMNP-vel és az MPP-vel is. Ez szerinte sok mindenkin múlik, nem fogható rá egyszerűen csak Markó Bélára, vagy Tőkés Lászlóra, akik a személyes hiúságukat politikai küzdőtérre víve megosztották a magyarságot. A mai világban a sérelmeinknek és a hiúságunknak nem engedhetünk teret. Romániában az elmúlt három évben érdekes folyamatok erősödtek fel: egyrészt az emberek elszegényítése, másrészt a politikai, rendőrségi instrumentumok megerősítése zajlott. Románia terrorállammá vált ebben a tekintetben, amely nem a bérrel próbálja motiválni az embereket, hanem a félelemkeltéssel próbálja elérni a teljesítést. Ez nem mehet így tovább! Az igazságszolgáltatás mára már a törvényektől is független, így azt csinál mindenki amit akar, azt hurcol meg akit akar és ez nagyon nincs rendben egy olyan államban, amely az Európai Unióhoz akar tartozni – jegyezte meg a polgármester. Erdély kulturális autonómiájára és Székelyföld területi autonómiájára van szükség Ráduly Róbert szerint. Szerinte vagy megteremtjük közösen, a kétharmados többségű magyarsággal (Magyarországot beleértve) azokat a kereteket, amelyeket 1918-ban Gyulafehérváron megígértek, vagy feladjuk. Ha három, maximum öt éven belül nem lesz kulturális- és területi autonómia, akkor valószínű nem is lesz soha. Szerinte azon is el kellene gondolkozni, amin 1919-ben, mert az se kizárt, hogy a függetlenség lenne a jó lépés. Nem dőlhetünk hátra és nézzük, hogy eltűnik minden, hanem meg kell nézni, hogy kire lehet számítani. Kelemen Hunornak pedig meg kellene mutatnia, hogy ő sokkal jobb RMDSZ elnök, mint az elődje. Minden esetre Csíkország letette a voksát a kulturális és területi autonómia mellett és rá mindig lehet számítani. Majd kiderül, hogy vannak-e még hasonló elvet valló emberek és lesznek-e elegen, ahhoz, hogy ez ne csak Csíkország, hanem az egész erdélyi közösség, Székelyföld ügye legyen. Duna Tv, Közbeszéd Erdely.ma 2013. május 31.Gyújtó hang és múltba révedésLátványos külsőségek, rangos meghívottak, nyomokban figyelemre méltó félmondatokat is tartalmazó beszédek és unalmas rutin jellemezte az RMDSZ legutóbbi rendes kongresszusát. A küldöttek arról is határoztak, hogy az RMDSZ törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. Ez a szombat munkanap volt az RMDSZ életében, egy dolgos, tettre kész szövetség sok munkával eltöltött kongresszusa, amelyen kijelöltük a következő két év, illetve a 2020-ig tartó időszak feladatait – így összegzett közel nyolc óra múltán kongresszusi biztosi minőségében Kovács Péter RMDSZ-főtitkár. Ahhoz kétség sem fér, hogy tömény fél napot nyomott le a mintegy ezer meghívott és küldött, még akkor is, ha legfeljebb a kezdeti himnuszéneklésnél volt mindenki a csíkszeredai sportcsarnok nézőterén. A magyar, székely, román és uniós – ebben a sorrendben – himnuszok alatt az óriásképernyőn követhettük az asszisztencia beleélését, és láthattuk a székely himnusz csabakirályfis passzusánál, hogy Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnöknek nem erőssége az éneklés. Ráduly Robert gyújtó hangú beszéde mindenesetre megadta az alaphangot. A csíkszeredai polgármester némileg kényszerpályára állította a rendezvényt azzal, hogy néven nevezte a romániai magyarság aktuális fájdalmait: az autonómiaigényt, az anyanyelv- és szimbólumhasználatot, a magyar elöljárók üldöztetését, de az olyan általános érvényű gondokról is szólt, mint a közalkalmazottak alulfizetettsége és az önkormányzatok finanszírozási kiszolgáltatottsága. A kivágott magas cé után a díszmeghívottak sem hagyták sokkal alább. Talán soha nem hallottunk Victor Ponta miniszterelnöktől ennyire szellemes, ugyanakkor a felvetett témákat ennyire pontszerűen tárgyaló felszólalást. Konkrét ígéret ugyan nem hagyta el a száját, de kinyitott néhány kiskaput, amelyek közül a legfontosabbnak talán ez tűnt: az alkotmánymódosítás során igyekeznek megtalálni a módját, hogy a magyarság országalkotó tényezőként jelenjen meg az ennek megfelelő jogosítványokkal és komfortérzettel. A regionalizálás témáját sem kerülte meg, és bár előrevetítette, hogy nehéz lesz meggyőzni akár saját pártbeli kollégáit is, igyekeznek olyan megoldást találni, amelyben sem a gazdasági fejlődés parancsszava, sem pedig a magyarság nemzeti azonossága ne csorbuljon. Társelnök kollégája, Crin Antonescu valamivel kevésbé volt engedékeny. Keménysége azonban korrektnek kívánt tűnni, mondandójának összegzése pedig egyértelműnek hangzott: erősebb Romániát csak erősebb magyarsággal lehet létrehozni. Az anyaországi meghívottak üzenete szinte egybehangzóan az RMDSZ támogatását hordozta. „Magyarország abban érdekelt, hogy Románia sikeres legyen, a magyarság pedig otthon érezze magát a szülőföldjén – jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. – A magyar kormány számára minden államközi kapcsolatban az első szempont, hogy milyen helyzetben van az adott országban élő magyar kisebbség.” Semjén úgy fogalmazott, hogy ami Romániának és a románságnak jó Moldova tekintetében, az Magyarországnak is jó Erdély tekintetében. A kijelentésre kis híján felszisszentünk, hiszen ha Románia számára latens törekvés a Moldovával való egyesülés, akkor ez Erdély tekintetében igencsak idegborzolóként hathat a román közvélemény számára. Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője „a Kárpát-medence legnagyobb és legerősebb magyar politikai érdekképviseletének” tolmácsolta pártja üzenetét. Arra is kitért, hogy érdemes élni a jövő évi anyaországi választások lehetőségével, és hangsúlyozta, hogy minden határon túli politikai szervezetnek érdemes a választási részvételre buzdítania a magyar közösség tagjait. A váratlanul éles és érdemi meghívotti felszólalások után a dolgok visszazökkentek a megszokott kerékvágásba. Kelemen Hunor elnöki beszámolójában leszögezte: meg kell teremtenie mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit, ennek érdekében a magyar politikai tényezőknek meg kell állapodniuk, hogy csatározásaikban az autonómia ügyét nem használják fegyverként. Olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodást kellene kötni – fogalmazott Kelemen – amelyet mindenki elfogad, „mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak, és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak.” Ehhez képest éles kanyar volt az elfelejthetetlennek tűnő múlt irányába Markó Béla volt elnök és Borbély László politikai alelnök felszólalása – megcsináltuk, megvédtük, kiharcoltuk –, amely minden további politikai szereplő bagatellizálását célozta, valamint annak hirdetése, hogy az RMDSZ-jelvény az egyetlen garancia a magyarság romániai jövőjére. A széksorok pedig egyre üresebbekké váltak. Hat óra munka Törvénytervezetet nyújt be az RMDSZ Székelyföld területi autonómiájáról, ez lesz a következő időszakban a szövetség egyik legnagyobb feladata. Székelyföld közjogi státusának rendezése a kongresszus által elfogadott egyik dokumentumban is szerepel. A kongresszus kinyilvánította: fontosnak tartja „Székelyföld jövőbeni közjogi státusának az eddigi tervezeteknél részletesebb kidolgozását és mielőbbi parlamenti elfogadását, az ezzel kapcsolatos szakpolitikai kérdések rögzítését, a térségben élő román közösségek komfortérzetét biztosító törvényes feltételek kialakítását.” Az Öntudatra ébredő, erős Székelyföldet! című dokumentum szerint az RMDSZ intenzív társadalmi kampányokat kíván szervezni, hogy a többségi társadalom tagjai számára elfogadhatóvá tegye az autonómia fogalmát. Dokumentumot fogadtak el a küszöbön álló romániai alkotmánymódosítási törekvésekről is: az alaptörvény államalkotó tényezőkként ismerje el a nemzeti kisebbségeket, biztosítsa a nemzeti, közösségi szimbólumok használatát. Javasolta, hogy a román nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is hivatalos nyelvként lehessen használni egyes régiókban. Egy másik dokumentum megerősítette egy újabb, regionális közigazgatási szint bevezetésének szükségtelenségét, a fejlesztési régiók tekintetében viszont fenntartotta az RMDSZ 16 régiós felosztást tartalmazó, 2009-ben benyújtott törvénykezdeményezését. Az Erősödő szórványt, összetartó magyar közösségeket című dokumentumban azt a célt is megfogalmazta a kongresszus, hogy a székely–szórvány közösségi kapcsolatokat a magyarországi testvértelepülések és testvérmegyék bevonásával bővítsék ki. Önálló dokumentumban foglalták össze az RMDSZ törekvését, hogy az európai polgári kezdeményezés eszközével késztesse az Európai Uniót egy átfogó kisebbségi keretszabályozás elfogadására. A dokumentumot bemutató Borbély László felkérte a romániai magyar szervezeteket, csatlakozzanak az RMDSZ és európai partnerei kezdeményezéséhez. A kongresszus dokumentumban utasította el a magyar közösséget ért sorozatos támadásokat, és kijelentette: minden demokratikus eszközzel kiáll a jogalap nélkül meghurcolt felelős tisztségviselői mellett. Módosította az RMDSZ programját és alapszabályát is: nőtagozatot hoz létre, és ideológiai ismérvek szerint korlátozta platformjai számát. Ugyanakkor nem bocsátották szavazásra Eckstein-Kovács Péter kolozsvári politikus arra vonatkozó javaslatát, hogy a szövetség utasítsa el a cianidos aranybányászatot, és foglaljon állást a verespataki bányaprojekt ellen. Csinta Samu Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. május 31.Háttal a jövőnekAki attól tartva maradt távol az RMDSZ legutóbbi kongresszusától, hogy – lévén tisztújításmentes, úgymond tét nélküli ülés – dögunalomba fullad, most kicsit sajnálhatja, hogy egyébbel töltötte a szombatját. A csíkszeredai sportcsarnokban ugyanis érdekes szeizmikus mozgásokra figyelhettünk. A romániai politikai mezőny „jó tanulója”, az RMDSZ előbb kicsit keménykedett, székelyzászlós kongresszusi pulpitussal izgatta a kedélyeket és a tévéközvetítések rendezőit, hogy aztán Victor Ponta elől már levegyék a provokatív textíliát, mintegy megüzenve: látjátok, tudunk mi olyanok is, meg ilyenek is lenni. Akár a hajdani kabaréban: ha én egyszer kinyitom a számat... Csíkszeredában egyelőre csak félszájjal kimondott gondolatok hangzottak el, ám így is sokkal több minden, mint sok korábbi kongresszuson egybevéve. A román miniszterelnök ugyan nem tett konkrét, számon kérhető ígéretet a magyar szempontból forró ügyekben, de egyetlen kérdésben sem volt elutasító. Szózata egyszerre szólt a mindig kéznél lévő szövetségesként számon tartott RMDSZ-nek, de a jelen lévő liberális elnöknek is. A pengeváltás elől Crin Antonescu sem tért ki, közben az RMDSZ pedig joggal érezhette magát körüludvarolt hajadonnak. A belpolitikai tárgyalásokra való felhívás tényén túl a biztató szavak legalább akkora mértékben voltak hivatottak növelni az RMDSZ presztízsét is. Az erőfelmutatást szolgáló látványos informatikai és hangzóelemek show-ja mellett a romániai és anyaországi mezőny legfontosabb személyiségeinek felvonulása minden irányba kikacsintó demonstráció volt. A Fidesszel való bokszmeccs MSZP-s „eredményhirdetése” mellett a legnagyobb magyar kormánypárt képviselője a legjelentősebb Kárpát-medencei magyar szervezetnek titulálta az RMDSZ-t. A kétoldali legitimáció azonban szólt a jelenlévő küldötteknek is, a szövetség ugyanis egyik legfontosabb feladatának tekinti tartani a lelket tagságában, miután kimerülni látszanak az elmúlt 15 esztendő során bevált motivációs eszközök. Markó Béla és Borbély László régi időket és hatalmi arroganciát idéző retorikája révén azonban továbbra is begyűrűzik a múlt. Az egy a zászló eszméje önmagában talán nem is lenne vitatható, ha nem kiszorítósdi, megbélyegzősdi, kizárólagosdi övezné. A jövőt tükörből szemlélő vezetők azonban egyelőre képtelenek szemétre dobni a gyűlöletbeszéd-elemeket, amelyekre egyre kevesebb a vevő. Érzékelhető értetlenséggel állnak a rohanó idő esetenként jótékony forgatagában. Csinta Samu Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. június 6.Megnyílt a 3. Kolozsvári Ünnepi KönyvhétA Quadro Galériában szervezett Cseh Gusztáv-emlékkiállítással, valamint Csapody Miklós Cseh Gusztáv című monográfiájának bemutatójával nyílt meg tegnap délután a harmadik Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, az RMDSZ Főtitkársága és a Kós Károly Akadémia közös rendezvénye. Az ünnepségen Kántor Lajos irodalomtörténész átadta a Kolozsvár büszkesége díjat Egyed Péter filozófusnak, majd Székely Sebestyén György, a Quadro vezetője, H. Szabó Gyula, a könyves céh alelnöke, Horváth Anna alpolgármester, Magdó János főkonzul, Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia elnöke, Csapody Miklós irodalomtörténész, Árkossy István festőművész, Bálint Lajos nyomdász, Nagy Péter, az Idea nyomda igazgatója szólt az egybegyűltekhez, közreműködött Réman Zoltán szaxofonon. A részletes program megtalálható az unnepikonyvhet.ro oldalon. Szabadság (Kolozsvár) 2013. június 7.Megkezdődött a 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét„Meg kell győzni az embereket, hogy megéri olvasni” – hangzott el Magdó János kolozsvári magyar főkonzul köszöntőbeszédében, a 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét szerda esti hivatalos megnyitóünnepségén. A Jókai (Napoca) utcai Quadro Galériában megtartott rendezvényen a Cseh Gusztáv-emlékkiállítás megnyitójára és Csapody Miklós Cseh Gusztáv című monográfiájának bemutatójára került sor. A kettős kulturális eseményen Székely Sebestyén György, a Quadro Galéria igazgatója köszöntötte a kiállítótermet teljesen megtöltő érdeklődőket, majd Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere beszéde következet. Magdó János főkonzul ugyanakkor a kiállítás-megnyitó kapcsán elmondta: fontos emlékezni Cseh Gusztávra, mert jelentős az életműve, maradandót alkotott. Hozzáfűzte bár Cseh Gusztáv eleinte nyugatias volt, később elkezdett a műemlékekkel foglalkozni. Székely Sebestyén György emlékeztetett: bár Cseh Gusztáv minden szempontból Erdélyhez kötődik, a most megnyílt tárlat anyaga a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum gyűjteményéből származik. Markó Béla az egyik szervező Kós Károly Alapítvány elnöke arról értekezett, hogy a könyvhét esetében nem igaz az a közmondás, hogy sok bába között elvész a gyermek, hiszen számos civil, kulturális szervezet összefogásáról van szó. Mint részletezte egyre népszerűbb rendezvény a könyvhét, olyannyira, hogy Marosvásárhely is megirigyelte Kolozsvártól így elképzelhető, hogy jövőre ott is megrendezik. Markó szerint az elmúlt ezer év legfontosabb találmánya volt a könyv, elképzelni se tudja, mi lett volna nélküle. „A jelen feladata az, hogy újragondolja a könyv szerepét, funkcióját, hiszen korunkban rengeteg gyorsabban, könnyebben hozzáférhető információforrás áll rendelkezésünkre” – fogalmazott. Csapody Miklós monográfiáját Kántor Lajos irodalomtörténész mutatta be. Elmondta: a kiadványnak nem csak művészettörténeti jelentősége van, hiszen családtörténet is van benne, amely részben megmagyarázza, könnyebben értelmezhetővé teszi Cseh Gusztáv munkásságát. A szerző, Csapody Miklós arról értekezett, hogy „Cseh Gusztáv előbb az európai egyetemes modernitás nyelvén tanult meg beszélni, majd később ezzel a tudással felvértezve visszanyúlt a tradíciókhoz”. „Nyugaton a hasonló kaliberű képzőművészekről versenyben írják a monográfiákat” – szemléltette Cseh Gusztáv életművének jelentőségét Csapody Miklós. A vasárnapig tartó seregszemlén a Mátyás király szülőháza előtti téren a kiadók és könyvterjesztők mintegy 35 standon várják a vásárlókat. Az ugyanitt felállított színpadon a tervek szerint csütörtökön lapzártánk után a Csillagszedők zenekar lépett fel először Kovács András Ferenc megzenésített verseit adva elő, ezzel egy időben pedig a Sapientia épületében Bodor Ádám íróval találkozhattak az érdeklődők. A rendezvény részletes programja az unnepikonyvhet.ro honlapon érhető el. Kiss Előd-Gergely 2013. június 14.Ki nem akar együttműködést? – Utcai tüntetés SzékelyföldértAz elmúlt napok nyilatkozatai alapján mindhárom erdélyi magyar politikai szervezet fontosnak tartja nagy utcai tiltakozás megszervezését, a közös fellépést a román kormány régiósítási szándékai ellen. Az RMDSZ és SZNT megtalálta a tárgyalási alapot, és ehhez csatlakozik az MPP is, folynak az egyeztetések az EMNP és az SZNT között is, de minden jel azt mutatja, a valós, minden tábort felölelő magyar–magyar együttműködés még távolról sem körvonalazódik. Saját jó szándékáról mindhárom szervezet biztosítani igyekszik a közvéleményt, és egymásra mutogatnak a párbeszéd késlekedéséért. „Amit Kelemen Hunor elnök úr mondott (utcára vonulva tiltakozhat a magyarság, amennyiben a régióátszervezés során a magyar többségű megyéket beolvasztják román többségű nagyrégiókba – szerk. megj) az az erdélyi magyarok véleménye, ez a közhangulat. Mi itt, Háromszéken pontosan érzékeljük ezt, az 1968-as emlékeket még hála Istennek nem lehetett törölni, s az a tény, hogy Ceauşescuval szemben is megvédtük az álláspontunkat, azt hiszem, kellő önbizalmat ad ennek a közösségnek” – fejtette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere, aki azt is hozzáfűzte, az utcai tiltakozás nem ördögtől való, demokratikus eszköz, amely akkor bevethető, ha nem tudjuk a parlamentben, politikai eszközökkel megvédeni jogainkat. Elmondta, az SZNT-vel folyamatosan egyeztetnek, tárgyalnak az egyházakkal is, de úgy látják, a Néppárt ismét különutas próbál lenni. „Ez a kockázat most is, hogy vannak, akik nem rendelkeznek olyan szervezői kapacitással, stratégiai tudással, hogy ezt az egészet okosan felépítsék, de mégis ők lesznek a leghangosabbak, miközben világos, hogy Székelyföldön, ha valamit akarunk szervezni, nem megkerülhető az RMDSZ, amely az önkormányzatok 85 százalékát vezeti” – fejtette ki. „Egyetértés van abban, hogy utcára kell vonulni, de nem lenne szerencsés, hogyha a Néppárt bejelentené, hogy például augusztus 7-re tüntetést szervez, és aki nincs ott, az áruló. Lehet, mi úgy gondoljuk hogy szeptember 13-án kellene tüntetni. Ez nagyon komoly veszély. Jó lenne, ha ez az egész nem arról szólna, ki tud hangosabban tüntetéseket bejelenteni, hanem arról, ki tud eredményesebben tüntetéseket szervezni” – hangsúlyozta Antal Árpád. Félőnek tartja azt is, ha nem sikerül egy átütő tiltakozást megszervezni, akkor elveszhet az egész ügy, és a magyar közösség is elveszítheti azt az egészséges önbizalmát, amelyet sikerült az utóbbi időben visszanyernie. Ugyanezt erősítette meg Kulcsár-Terza József, a MPP háromszéki elnöke: nemzeti ügyekben összefogásra van szükség, és ő is úgy vélte, a Néppárttal nem sikerül szót érteniük. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke értetlenül áll az RMDSZ-es nyilatkozatok előtt, az elmúlt időszakban több ízben kezdeményezték az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását, hiszen azt a testületet pont e célból hívták életre 2007-ben. Akkor két társelnöke volt, Tőkés László és Markó Béla, de alig egy évig működött, amíg az RMDSZ nem volt kormányon, ahogy visszakerültek a hatalomba, elaltatták az ügyet. Most ők kérik a testület felélesztését, és várják a pozitív jelzést az RMDSZ-től, azután lehet időpontot keresni, napirendről, összetételről egyeztetni – fejtette ki. Toró meglátása szerint az RMDSZ most is igyekszik elhatárolódni a tárgyalásoktól, ugyanazt teszi, mint korábban, amikor az alkotmánymódosítás vagy a regionális átszervezés kapcsán kérték egyeztetésre őket. „Mi maximálisan nyitottak vagyunk” – mondotta, s hozzáfűzte, lehet, itt az ideje kilépni a protokollból, és gesztusokat tenni. Ugyanakkor megfogalmazta azt is, tartanak attól, hogy az RMDSZ háttéregyezséget köt a bukaresti hatalommal, és tulajdonképpen nem támogatni, hanem leszerelni akarja a tömegmegmozdulást. „Ha meg tudunk egyezni abban, hogy a közösség meghatározó politikai tényező a tárgyalásokban, akkor azon túl már csak technikai kérdés az időpontról, a szervezés mikéntjéről egyeztetni. Ehhez azonban fel kell ismerniük, hogy alig pár százalékos parlamenti jelenlétnek nincs akkora ereje, mint magának a magyar közösségnek” – fejtette ki Toró T. Tibor. Farkas Réka Háromszék Erdély.ma 2013. június 18.Markó Béla az álomhazárólKőrössi P. József és Markó Béla több mint negyven éve tartó barátsága eredményeként született meg A magyar kártya című kiadvány, melyet csütörtökön mutattak be Nagyváradon. A két főszereplőt Szűcs László, a Várad folyóirat és az Erdélyi Riport című hetilap főszerkesztője faggatta a Bábszínház Árkádia-termében. Kőrössi szerint a kiadvány egy őszinte beszélgetés nyomtatott változata, melynek keretében Markó nem csupán politikai tapasztalatairól nyilatkozik, hanem irodalmi munkásságáról is beszél. A volt RMDSZ-elnök a rendezvényen bejelentette: utolsó szenátori mandátumát tölti, a későbbiekben pedig saját maga írna könyvet a munkássága során szerzett tapasztalatokról. A versekkel „színesített" könyvben az etnikum helyzetét, a haza problematikáját, a román–magyar–székely kapcsolatokat is boncolgatják. Kőrössi szerint fontos, hogy „amikor nacionalizmusról beszélünk, senkinek a zsebében ne nyíljon ki a bicska". Mint mondta, nagyváradi születésű budapesti lakosként ottani szemmel próbálta keretbe önteni és átadni a kézdivásárhelyi származású Markó szavait. A magyar kártya azonban nem kifejezetten „magyarországiaknak készült". A legnagyobb hiba, ha valaki az ottani berendezkedésben próbál analógiát találni a romániai magyarság politikai helyzetére – állítja az egykori RMDSZ-elnök, aki úgy érzi, a határon túli jobboldalnak nem vagyunk elég nacionalisták, a baloldal pedig épp ellenkezőleg, túl nacionalistának tartja a helyi etnikum politikai álláspontját. Úgy gondolja, hogy az erdélyiek méltányosságra törekszenek és „nem kellene sok a román politika részéről ahhoz, hogy a magyarság lojálisan viszonyuljon a saját államához" – fogalmazott Markó. Kőrössi szerint a könyv egyik legszemélyesebb momentuma az, amikor arról faggatta a politikust, hogy „lehet-e haza, ami nem ország", s arra azt a választ kapta, hogy „igen, az álmainkban". Markó úgy tapasztalta, hogy a haza megnevezését általában kerülni szokták. Magyarországot nem érzi annak, hiszen nem ott született, Romániát bár egyszer már majdnem annak hívta, de még sok kell ahhoz, hogy valóban annak érezze. Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár) 2013. június 18.Markó Béla: csonka demokratikus rendszer jött létre RomániábanRománia 1989 után demokratikus rendszert épített ki, de érezhető, hogy ez csonka, „bizonyos értelemben Brüsszel számára készült", az új rendszer kiépítésében ugyanis több dilemma megoldatlan maradt – mondta Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke kedden Budapesten. A politikus az Európai Tanulmányok (Európa 2002) Alapítvány klubestjén tartott előadásában emlékeztetett: amikor 1989 végén összeomlott a diktatúra Romániában, felmerült a lehetőség, hogy az ország a térség más volt szocialista államaihoz hasonlóan „reintegrálódhat a nyugat-európai demokráciák rendszerébe". Azt a jóslatot, hogy erre húsz évre lenne szükség, akkor többen pesszimistának tartották, mondván, az túl hosszú idő – idézte fel. Véleménye szerint most, huszonhárom év elteltével már inkább optimistának tűnik a húsz évről szóló jóslat. Nagy tévedés azt hinni, hogy az integrációt jelentette volna Románia belépése az unióba, ez egy folyamat, amely máig nem ért véget. 1989-1990-ben egész társadalmat összefogó cél volt az euroatlanti integráció – mondta Markó Béla. Kiemelte: bizonyos országoktól eltérően Romániában az integráció fontosságáról, szükségességéről nem volt vita, még az ultranacionalista pártok sem kérdőjelezték meg a NATO- és EU-tagság jelentőségét. Konszenzusos döntés volt, hogy ebbe az irányba kell haladnia az országnak – mutatott rá. Hozzátette: ez azonban azt is jelenti, hogy nem volt társadalmi vita erről a kérdésről. A politikus kifejtette: az integrációs út olyan volt, mintha a brüsszeli bürokrácia GPS-készülékként vezette volna Romániát az EU-ba. Ennek az a hátránya, hogy „az útvonalat nem jegyezzük meg igazán", és nem biztos, hogy GPS nélkül még egyszer végig lehetne menni ugyanazon az úton – mondta. Markó Béla úgy fogalmazott, Romániának nem magának kellett rájönnie a megoldásokra, hanem az ország és az EU is gépiesen próbált alkalmazni jónak tartott megoldásokat, figyelmen kívül hagyva, hogy Románia és a térség országai negyven évig autoriter rendszerben éltek. Azonban „csak a felszínt lehetett így átfesteni", a dilemmák, amelyeket át kellett volna gondolni a mélyben még megvannak – vélekedett. Hangsúlyozta: a csatlakozással kapcsolatban gyakran felvetődött, hogy a romániai magyarok mit kapnak, ha támogatják az ország integrációját. Úgy látták, mindenképpen előnyös az ország tagsága, ugyanis az a jó nekik, ha minél gyorsabban alakul ki a demokratikus jogrend, érvényesülnek az egyéni emberi jogok, és megy végbe a hatalommegosztás, a közigazgatás decentralizációja – magyarázta. Hozzátette, arra is gondoltak, hogy a kollektív jogok tekintetében is segíthet nekik az EU, mert a nemzetközi gyakorlat jobban rákényszeríthető lesz Romániára. A tagállamok kisebbségjogi megoldásai között azonban nagy eltérések vannak, így nem biztos, hogy az EU valaha is kidolgozna általános, kötelező kisebbségjogi normákat, nem lehet számítani arra, hogy határozottan szólalna meg ilyen kérdésekben – mondta. A politikus arról is beszélt, hogy Románia a közigazgatás átszervezése előtt áll. Ez meglátása szerint nagyon rossz irányba indult el, hiszen az országban a települések és a megyék képezik az önkormányzatiság, a helyi közigazgatás szintjeit, és most a megyék és központi kormányzat közé be akarnak iktatni egy eddig nem létező szintet, a közigazgatási régiókat. A jelenlegi közigazgatási felosztás sem ideális, mert a megyék túl kicsik, de a tervezett megoldás tovább növelné a bürokráciát a közigazgatásban, és a magyarok aránya mindenütt 50 százalék alá csökkenne a régiókban – közölte. Véleménye szerint a reformmal nem ez a kormányzat szándéka, de az egyik következménye az lesz, hogy a magyarok döntési lehetőségeit csorbítják. Markó Béla a magyar-román kapcsolatokról elmondta: nem jó, hogy az együttes kormányülések abbamaradtak, mert ezek jelentős események, a kormányok ilyenkor igyekeznek valamit felmutatni, ténylegesen együtt akarnak működni, ezért nagy mulasztás, hogy ezeket ma már nem tartják meg. MTI Erdély.ma 2013. június 21.Törvénytisztelő RMOGYKE-követelésekAz elutasító bírósági ítélet megindoklásának kézbesítésére vár, azt követően pedig fellebbezni készül a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE). A marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyét képviselő civil alakulat június 15-én bukaresti tüntetéssel igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét a vásárhelyi „iszapbirkózásra”. A magyar nyelv alkalmazása az orvosi- és gyógyszerészképzés gyakorlati részében – ez a 2009-ben alapított RMOGYKE harcának célja és lényege. A szervezet jogi képviseletét ellátó dr. Kincses Előd ügyvéd úgy fogalmaz: semmi egyebet nem kérnek, mint a 135-ös számú, 2011-ben kihirdetett oktatási törvény alkalmazását, amely első paragrafusának b) pontja kimondja: „a multikulturális és többnyelvű felsőoktatási intézményekben a kisebbségek nyelvén oktató szakokat/vonalakat kell létrehozni.” Az ügy hatékonyabb képviselete érdekében levelet is intézett a korábban a romániai oktatásért felelős miniszterelnök-helyettesként is tevékenykedő volt RMDSZ-elnökhöz, illetve a szövetség jelenlegi elnökéhez, amelyben arra kérte őket, hogy a szövetség avatkozzon be a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Szenátusa ellen indított perbe. „Kezdettől fogva az a véleményem, hogy ha fokozódó politikai nyomás nehezedik az egyetemre, a szenátus is egyre erőteljesebben hivatkozik majd az intézet autonómiájára, ami hatásos lehet a kevésbé informált nyilvánosság előtt – jelentette ki Kincses. – Az ugyanis már kevesebbek számára egyértelmű, hogy az autonómia csak a törvények szigorú betartása mellett működtethető, ellenkező esetben már sokkal inkább anarchia.” A Markó Bélához és Kelemen Hunorhoz intézett levelek válasz nélkül maradtak, az RMDSZ-t leszámítva viszont valamennyi jelentős erdélyi politikai és civil szervezet belépett a perbe. Az elutasító ítélet három hónappal ezelőtt született meg, miután a bíró – Kincses Előd szerint Romániában példátlan módon – egy hónapon át gondolkodott a döntésen. Azóta is késik a döntés kézbesítése, amelynek az indoklást is tartalmaznia kell. Az RMDSZ beavatkozásától Kincses elsősorban azt remélte, hogy a pert sikerül áthelyeztetni más városba, a vásárhelyi hangulat ugyanis szinte kizárja a per sikerének esélyét. Előzetesen a felperes jogi úton is megpróbálta áthelyeztetni a pert, de kérését elutasították, ami azt jelenti, hogy az elutasított fél a továbbiakban már nem kérheti ugyanazt. Az utcára készülnek? A jogi eszközökön túl egyéb utakon is igyekeznek közelebb kerülni a célhoz a magyar nyelvű orvosképzés harcosai. Nemrég például sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy ősztől a tiltakozás bármilyen eszközének használatára készen állnak, ha nem történik érdemi változás az ügyben. „Az anyanyelvi oktatás ügye ismét kritikus helyzetbe került, ez sarkallta közlemény kibocsátására a magyar tagozat vezetőtanácsát” – fogalmazott Szabó Béla, a MOGYE professzora. A tanárok szerint a magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs iratcsomóját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit. „Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. A jelek szerint a minisztérium is csak látszatmegoldásokra törekszik, a lényegi döntések meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben. Mindez annak dacára történik így, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében hétpontos megállapodást írtak alá, amely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület sorainak a rendezésére és a megfelelésre az akkreditációs elvárásoknak. A magyar oktatók szerint az elmúlt kilenc hónap során a román fél egyetlen rá vonatkozó pontot sem tartott be maradéktalanul. A megállapodás szerint a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez azonban nem történt meg. A sajtótájékoztatón bemutatták annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, amelyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg, és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – fűzte hozzá Szabó Béla. A protokollum megkötése ellenére a magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és, nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető. „Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor rektorhelyettes. Az még nem egyértelmű, milyen eszközöket vetnének be az ősztől, ha a helyzet nem javul. Mivel a minisztériumban jóváhagyták az egyetem „módosított” chartáját – amelyet a korábbi szaktárca többször is visszautasított –, a kormánynak nincs jogalapja azt módosítani. Kincses Előd szerint egy mégoly jóhiszemű kabinetnek sem lennének különösebb lehetőségei, a chartát immár csak bírói úton lehetne módosítani vagy kormányrendelettel, de – azt az Ungureanu-kormány precedense óta tudjuk – ez politikai öngyilkosság lenne. Tüntetés ellenszélben Június 15-én Bukarestben a kormány épülete előtt rendezett demonstráció keretében is tiltakozott az RMOGYKE, amelyen a résztvevők az oktatási törvény betartását és a MOGYE magyar főtanszékeinek megalakítását követelték. A főként Marosvásárhelyről érkezett több tucatnyi tüntetőt felvonultató megmozdulás szónokai a kormány közbelépését sürgették annak érdekében, hogy a MOGYE román többségű szenátusa ne szabotálhassa az oktatási törvény kisebbségvédelmi rendelkezéseit, amelyek garantálják a magyar tagozat intézményen belüli önállóságát. „Románia büszkén bizonygatja, hogy törvényei minden jogot megadnak a magyar kisebbségnek, de nem tartja be azokat” – mutatott rá románul elmondott beszédében Ádám Valérián, az RMOGYKE titkára, a demonstráció szervezője. Az aktivista az utóbbi egy hónapban műtősruhában, sárga napernyővel állt sztrájkőrséget másodmagával az oktatási minisztérium, majd a kormány és több nyugati ország nagykövetsége előtt egy óriásmolinóval, amelyen románul és angolul az állt: „Törvényességet a MOGYE-n! Kérjük a kormány közbelépését az oktatási törvény kisebbségi rendelkezéseinek betartatása érdekében!” A demonstrálókhoz magyarul szóló Kürti Jenő fogtechnikus kifejtette: a MOGYE román többségű szenátusa arra hivatkozva utasítja el a magyar főtanszékek megalakítását, hogy elegendő főállású oktató hiányában nem lehetne akkreditálni a magyar tagozatot, „miközben sunyi módszerekkel folyamatosan akadályozza amagyar oktatói utánpótlást”. „A romániai magyarság Trianonért önrendelkezést, és egy egész egyetemért cserébe legalább önálló magyar kart nem érdemel meg?” – tette fel a szónoki kérdést az RMOGYKE aktivistája. A civil szervezet bukaresti demonstrációján a MOGYE magyar oktatói nem vettek részt, mivel a vizsgaidőszakot nem tartották alkalmasnak a tüntetésre. „Egyesek nyíltan, mások burkolva szorgalmazták az akció lefújását, de mi akkor is kitartunk a végsőkig” – jelentette ki Ádám Valérián. Egy egyetem születése A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) elődjét, a magyar nyelven oktató kolozsvári Orvostudományi Egyetemet az 1946. május 28-án kibocsátott 402-es törvényrendelettel hozták létre, amelyet I. Mihály király, Ștefan Voitec oktatási és Mircea Durmo pénzügyminiszter látott el kézjegyével (képünkön az alapító rendelet). A fakultást rövid idő múlva Marosvásárhelyre költöztették, ahol elnyerte jelenlegi szerkezeti formáját. Egy 1962-ben érkezett legfelsőbb pártvezetői telefonhívás román nyelvű oktatást is rendelt a magyar mellé, ugyanakkor az akkori alkotmány rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva felszámolta a magyar nyelv használatát a gyakorlati oktatásban. Ez az állapot van érvényben ma, 23 évvel a romániai rendszerváltozás után is. Csinta Samu, Szucher Ervin Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. június 27.Kötelékek – kézfogásokKönyvek esőben, kánikulában A könyv nem különösebben hőérzékeny tárgy. Na persze, nem a könyvégetésekre és nem is a könyv befagyasztására gondolok. Mert ugye mindkettőre volt nem csupán a távoli múltban, hanem a mai idősebbek életében példa. Most szelídebb akadályokat kellett leküzdeniük a könyveknek, illetve szerzőiknek meg a könyvárusoknak. Ha ugyanis június, akkor könyvhét, azt is mondhatnám, minden mennyiségben. Egymásra szerveződött programokkal, könyvbemutatókkal. Ami az erdélyi magyar kiadványainkat és íróinkat-költőinket érintette, abból párhuzamosan Budapesten és Kolozsvárt lehetett (kellett volna) választani, követni az eseményeket, megfelelni a hívásoknak. Aztán a kolozsvári magyar könyvnapok immár harmadik, 2013-as szervezését követve, ezúttal nem az esős időjárást, hanem a hamisítatlan nyári kánikulát fogva ki, Erdély fővárosában erdélyi könyvnapok megrendezéséről döntöttek illetékesek, és erre meghívták a Romániai Magyar Könyves Céhet is, pontosabban általa a vállalkozó kedvű magyar kiadókat, hogy a Főtérre kirakodva, Mátyás király elé járulva, várják a vásárlóikat. Könyvbemutató – grafikai kiállítással Az újraszervezett kolozsvári magyar könyvnapok – nem utolsósorban az IDEA jóvoltából (amely a Mátyás-szülőház, azaz a Sapientia előtt állandósítja könyvstandját) – idén eredeti megnyitóval indultak. Kolozsvár egyik legtehetségesebb, kiemelkedő életművet ránk hagyott grafikusáról, Cseh Gusztávról írt példaadóan körültekintő, hatalmas anyagot feldolgozó, művelődéstörténetileg is számottevő monográfiát Csapody Miklós, a reprodukciókat és a terjedelmes szöveget pedig reprezentatív albumba foglalta az Exit Kiadó, illetve az IDEA könyvműhelye. Minthogy pedig Cseh Gusztáv (az ifjabbik, mert édesapjáról, a betűrajzolást tanító főiskolai tanárról sem szabad elfeledkezni) a kolozsvári könyvgrafikáért ugyancsak sokat tett, össze lehetett kapcsolni a könyvnapok nyitó ünnepségét a Cseh Gusztáv című kötet bemutatásával és a Cseh Gusztáv grafikáiból válogató (Hajdúszoboszlóról kölcsönbe érkezett) tárlat megnyitásával, a Quadro Galériában. Szerényebb keretek között a Kolozsvár Társaság főtéri székhelyén is érvényesült ez a rendezői elv: a nemrég Szegeden elhunyt nagy könyvgrafikusunkra, Deák Ferencre emlékeztek barátai, tisztelői a kolozsvári magyar könyvnapok keretében – a tárlókon általa tervezett, illusztrált kiadványokkal, a pannókon néhány szép rajzával, többek közt a Dsida-versekhez készült sorozattal. (Augusztusban, a Kolozsvári Magyar Napokon folytatódhat ugyanitt a kezdeményezés, a két barát, Deák és Cseh Gusztáv munkáinak együttes jelenlétében, a kolozsvári grafikai iskola értékeinek megvitatásával.) Erdély – Budapest Mindkét helyszínen, mármint Kolozsvárt és a Vörösmarty téren egyaránt figyelmet érdemlő könyvről szólhatunk – már a címénél fogva is: A magyar kártya. Ezzel a kártyával ugyanis többféleképpen lehet játszani, és nem csak kártyaasztal mellett. A Nagyváradról indult költő, ma ismert kiadói ember, Kőrössi P. József mélyreható beszélgetéseket folytatott a költő és politikus Markó Bélával; olyan beszélgetéssorozatot, amelyben Markó kiteregeti kártyáit, és sikeresen belenéz, belelát azok kisded játékaiba is, akik a „magyar kártyát” saját politikai céljaikra ügyesen – a romániai magyarságra nézve korántsem pozitív értelemben – használják fel. Hogyan lesz a jó költőből jó politikus s a politikusból ismét költő? Hogyan politizálnak itt és ott? Kőrössi P. nem kerülgeti a forró kását, Markó Béla pedig higgadtan, körültekintően válaszol. Nem átlagos interjúkötetet vesz kezébe az, aki felfigyel erre A magyar kártyára… Román kártya? Könyvnapok közti rövid szünetben számomra eddig ismeretlen, ám egyből ismerőssé és rokonszenvessé váló könyvesboltban jártam, a Deák Ferenc utca közepe táján: a Librarium nevű Book Cornerben. Otthonos körülmények között hallgattuk, magyarok és románok – románul –, hogy mit mondanak a kritikusok Demény Péter románul megírt könyvéről. (A Ghidul ipocriţilor kiadója a bukaresti Cartea Românească.) Minden megszólaló egyértelműen dicsérte a könyvet, ám az csak Balázs Imre Józsefnek jutott eszébe, hogy feltegye a kérdést: miért románul kellett megírnia Deménynek ezeket a szellemes kisesszéket (jegyzeteket? szatírákat?) – merthogy nem fordításról van szó. BIJ magyarázata Caragialéhoz és a román nyelvben létező nemekhez jutott el. Talán az élményanyag is közrejátszott, vélem én, a „képmutatók” ilyen bemutatásában. A lényeg, hogy ezen a könyvbemutatón jól éreztük magunkat, Demény Péter pedig, gondolom, új híveket szerzett írásművészetének. A román olvasók körében is. (Eszembe jut Ion Ianoşi, azaz Jánosi János – Látó Anna Bukarestben élő fia – közelmúltban megjelent, több szempontból figyelemre méltó, színvonalas önéletrajzi kötete: Internaţionala mea. Cronica unei vieţi. Abban pedig, sok egyéb közt Domokos Gézával, a Kriterion-igazgatóval történt, egy életre szóló konfliktusa. Nos, meggyőződésem, hogy a most román kötet szerzőjeként bemutatkozott Demény Péter egyikünkkel sem fog úgy járni, mint Ianoşi – Domokossal.) Más kártyák Vállalva a flaszterből áradó hőséget, déli órában kimentem szétnézni az erdélyinek nevezett (román) könyvnapokra. Ilyenkor a standokon az ember arra figyelhet fel, ami a könyvesboltokban, a nagy kínálatban elkerülte a figyelmet. (A mi magyar sátrunk érthetően nem kínált eddig nem látott újdonságokat.) Két könyvnél kötöttem ki – más-más okból. Augustin Buzurára azért voltam kíváncsi (pláne hogy politizáló publicisztikáját gyűjtötte kötetbe, a 2005 és 2008 közti évekből), mert ’89 előtt úgy éreztem, egy (ellenzéki) táborba tartozunk – aztán Marin Sorescuval és Eugen Simionnal együtt Iliescu táborába állt. (Mindegyikük magas funkcióhoz jutott, ilyen-olyan elnökséghez, kulturálisan, Akadémián vagy minisztérium élén. – Mellesleg: Eugen Simion 80 címmel vastag kötetet láttam az egyik standon.) Az Absenţii, a Feţele tăcerii regényíróját nem felejtettem el, és ma sem bánom, hogy Birtokon belül? című, Budapesten 1989-ben megjelent interjú-kötetembe őt is bevettem (Sütő, Kányádi, Szabó T. Attila, Balogh Edgár, Harag György, Horváth Imre, Lászlóffy Aladár, Markó Béla, Egyed Péter és Tompa Gábor mellé). Ma vajon bevenném? A Canonul periferei-be beleolvasva, nem tudnám eldönteni. Súlyos szavakat mond a kortárs román politikai életről – de melyik oldalról közelítve? (Tulajdonképpen szomorú, hogy egyre az „oldalakra” gondolunk…) Lucian Boiával biztos szívesen készítenék beszélgetést (ha még ilyes műfajra adnám a fejem). Amit tőle eddig olvastam, azt erősíti meg a De ce este România altfel? második, bővített kiadásában. A Humanitas, a kiadó ugyan nem „kolozsvári termék” (Produsul Clujului – volt olvasható a legtöbb stand fölött), ám bárki – nyilván a jobbak közül – örömmel vállalhatná Kolozsváron az új Boia-kötetet. Az ő történészi-kritikai hangja üde színfolt a kiadványok rengetegében. (Milyen is az a „más”, „másként” Románia? Ha valamin, ezen nekünk igazán érdemes volna elgondolkodnunk.) Performanszköltemények Az ember azt gondolná, hogyha a Korunk Akadémia (évadzáró találkozásként) a Bulgakovba költözik, ráadásul olyan meghívottal, mint Szkárosi Endre, akinek „akciográfiája”, 1971 és 2012 közötti performansz-naptára oly gazdag – a söröző fiatalok egy része átül majd az előadáshoz választott térbe, azon nagyszámúak mellé-közé, akik egyenesen Szkárosit meghallgatni jöttek. A június végi kánikulában nem így történt. A hiányzók sajnálhatják, hogy lemaradtak az élményről. Mert itt élőben tudhatták volna meg, mi a térköltészet és transzpoézis (a totális költészeti koncertszínház), a hangköltészetzene, vagy hogy miként lehet például Kassák költői örökségét néhány ismert – esetleg többeknek nem ismert – szóval, főképpen pedig a hangok játékával transzponálni a Teleki térre, a Piazza Cavourra, a Place de la Concord-ra vagy a Trafalgar Square-re. Persze, akik a száz éve született Weöres Sándor zeneiségéhez szoktak, vagy a szintén centenáriumhoz érkezett Jékely Zoltán líráját érzik a magukénak – meglepődhetnek, hogy így is lehet, „egy másik ember” így keveri az effektusokat. Szkárosi Endre járja a világot (és a magyar pódiumokat) – és nem annyi ember hallgatja, mint legutóbb a Bulgakovban. Talán egy következő alkalommal a valóban fiatalok egymásnak küldik a hírt elektronikusan: itt van Szkárosi Endre, nem szabad kihagyni… (Írom én, akihez még mindig közel áll Jékely és Weöres.) Kántor Lajos Szabadság (Kolozsvár) 2013. június 28.Jön a „magyar tavasz”?A kilencvenes évek derekán a Magyarok Világszövetsége és más civil szerezetek közreműködésével rendezték azt a nemzetstratégiai konferenciasorozatot, amelynek keretében egy sor ma is aktív politikus és gondolkodó fejtette ki meglátásait a magyar jövő kívánatos alakítási módozataival kapcsolatban. Jelen volt Tőkés László, Markó Béla, Németh Zsolt, Szőcs Géza, Gál Kinga, Pokol Béla, Lovas István és Tőkéczki László is, hogy csak néhányukat említsem. A talán legsikeresebb, legszervezettebb – sorrendben a második – konferenciának Székesfehérvár adott otthont 1995-ben, amelyen Sebestyén István, Svájcban élő gondolkodó az euroszkepticizmusról beszélt. Ekkortájt nemhogy az euroszkepticizmus, de még a globalizmus problematikája is csak elvétve foglalkoztatta a nemzetstratégia iránt érzékeny közönséget, így a legtöbben értetlenül hallgatták a látnoki előadót. Mire az európai uniós csatlakozás elérhető közelségbe került, már más volt a helyzet. Ha kizárólag azt a tényt említjük, hogy a magyar gazdák uniós támogatásként az osztrák gazdák támogatásának negyedére számíthatnak, s ennek saját forrásból való kiegészítését megtiltották a magyar kormánynak, már evidens, hogy mi is volt itt a cél: nem a felzárkóztatás, hanem a különbségek megőrzése, távlatilag pedig a magyar termőföld felvásárlása minél alacsonyabb áron. Veszélyes kritikák Gyarmatnak kellettünk, nem partnernek. A gyarmattartók pedig évszázados szokás szerint ezúttal is megtalálták a maguk helytartó elitjét a „bennszülöttek” között. A magát baloldalnak nevező politikai-hatalmi bűnszövetség ugyanolyan engedelmesen és készségesen hajbókolt új urai előtt, mint tette azt nem sokkal korábban a szovjetek felé. A nemzeti érdekérvényesítés magatartásirányító politikai kategóriaként, motivációs értékbázisként éppúgy nem volt jelen sem a nyilatkozataikban, sem a politikájukban, mint ahogy korábban sem. Sőt, hatalmas médiaerejükkel sikerült olyan közhangulatot kialakítaniuk, hogy aki az uniós csatlakozás valódi arcáról mert beszélni, szakmai érvei dacára könnyen a politikai szalonokon kívül, az állítólagos szélsőségesek között találhatta magát. Orbán Viktort is kitámadták akkor, aki annyit mert leszögezni, hogy a hátrányok és az előnyök között az előnyök nyomnak szerinte többet a latban. A hátrányok puszta említése is csípte a hangadók szemét. A Panasz című kötetben szereplő Vádlók és vádlottak című írásában Szabó Dezső által oly érzékletesen bírált kötelező optimizmus – amely akkor is országvesztésbe torkollott – elevenedett meg a szemünk előtt. Nemcsak a ballib rétoroktól hallhattunk hamis hozsannázó szólamokat az unió nagyszerűségéről és a magyar történelmi célok beteljesüléséről, de ugyanazt a nótát fújta teli tüdőből az MDF-es Dávid Ibolya is. Rejtett kamerák Az unió valódi természetével a 2010-es választási győzelem után ismerkedhetett meg a magyarság. Az Európai Parlamentben valóságos gyűlöletszeánszokat rendeztek a magyar médiatörvény és a magyar alkotmány kapcsán, úgy, hogy a hozzászólók többsége a legalapvetőbb tényekkel sem volt tisztában. Most a Tavares-jelentéssel revolvereznek, a néppárti Viviane Reding pedig szinte napi rendszerességgel támadja Magyarországot, s attól sem riad vissza, hogy új, az uniós szerződés aláírásakor még értelemszerűen nem létező „közbülső” szankciók megalkotását, és Magyarországgal szembeni foganatosítását javasolja. Mi több, a Magyar Nemzet című napilap információi szerint ugyanez a személy a globalista világhatalom egyik félhivatalos, a nyilvánosság kizárásával működő fórumán, a Bilderberg-csoport legutóbbi ülésén arról beszélt, hogy mindent megtesz a jövő évi magyar választások legitimitásának gyengítése érdekében, arra hivatkozva, hogy a választók legutóbb a szavazófülkékben sem merték kifejezni akaratukat. A Magyar Nemzetből azt is megtudhattuk, hogy az Európai Bizottság egyik, névtelenséget kérő olasz tisztségviselője szerint Reding a konferencia résztvevőinek kifejtette: már folytatott tervéről előzetes megbeszéléseket olyan magyarországi, nem kormányzati szervezetek képviselőivel, amelyek anyagi támogatásuk legnagyobb részét az Egyesült Államokból kapják. ők biztosították a bizottsági alelnököt arról, hogy olyan jelentéseket fognak kiadni, amelyek szerint akadtak, akik láttak a szavazófülkék fölé helyezett rejtett kamerákat. Török forgatókönyv? Ennyit hát az Európai Unióról, amelyről sokan azt remélték, hogy a globalizmus elleni európai bástya lehet. Ehelyett az EU nem más, mint a globalista háttérhatalom által irányított népszínház. Ha valaki nem hajlandó a neki szánt szerepet eljátszani, azt első menetben körbeugatással, politikai nyomással, majd intézményesített szankciókkal próbálják megregulázni, utána meg jöhetnek a Reding által emlegetett, konkrétan még nem körvonalazott „közbülső eszközök”. Legvégső esetben pedig a kívülről irányított „magyar tavasz”, mert biztosan találnak majd a destabilizációra törekvő háttérerők valami tetszetős nevet a török forgatókönyv mentén zajló, kívülről szított belső lázadásra (lásd még a hasonló forgatókönyv alapján zajló „őszirózsás forradalmat”). Nemrégiben már Tamás Gáspár Miklós is arról nyilatkozott, hogy „békés forradalomra” van szükség, a magyar „demokrácia” már nem állítható vissza szavazati úton, Viviane Reding pedig már most azt tervezi, miként fogja hitelteleníteni a magyar választás eredményét. Természetesen a „demokrácia” nevében semmisítve meg a demokráciát. „Érted jöttünk, elvtárs, nem ellened” – nemdebár? Hogy Reding most tagad? Semmivel sem jelent többet, mint a napot az égről bármikor lehazudni kész leleplezett kommunista vezetők mosakodó nyilatkozatai. Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. június 29.Új Európát most!Konferencia a kontinens jövőjéről Kolozsváron "Az Európai Unió a kilátástalanságba süllyedt. (…) Az európai integráció előző szakaszainak alapvető hibáiból adódóan megrendült a világnak a mostani Európába és a jövő Európájába vetett bizalma. A kialakult megítélés megváltoztatása kizárólag az Európai Unió új alapokra helyezésével sikerülhet" – áll Frank Engel luxemburgi európai parlamenti képviselő azon tanulmányában, amely a Kós Károly Akadémia Alapítvány gondozásában nemrég napvilágot látott, Új Európát most című négynyelvű kiadványban jelent meg. A könyvet, amelynek társszerzője Winkler Gyula, az RMDSZ EP-képviselője, csütörtökön a kolozsvári Minerva házban, értelmiségiek, politikusok jelenlétében mutatták be. A szerzők, valamint Markó Béla, a Kós Károly Akadémia elnöke az európai államszövetség jövőjéről szóló előadásaikban egyaránt úgy vélték, az Európai Unió válságára csupán egy valós és mélyreható közvita kibontakozása révén lehet megoldást találni, és ebben a közös gondolkodásban a közép- és kelet-európai tagországoknak az eddigieknél hangsúlyosabban részt kell venniük. A konferencia moderátora, Kovács Péter, a Kós Károly Akadémia igazgatója kifejtette, a könyv felületes olvasása esetén akár arra a konklúzióra is juthatunk, hogy a szerzők euroszkeptikusok, hiszen helyenként éles bírálatokat fogalmaznak meg az államszövetség jelenlegi állapotát, működését illetően, ám mindez csak látszat: az EP-képviselők ugyanis nemcsak egy valós kórképet, hanem megoldásokat, egy lehetséges új európai modellt is vázolnak, amely alapja lehet az Európai Egyesült Államok megteremtésének a jövőben. Előadásában a luxemburgi jogász-politikus kifejtette: az Európai Egyesült Államok koncepciója nem új keletű, mi több, az ötvenes években az Európai Unió megalapítóinak már eredetileg is ennek megteremtése volt a céljuk, ám a tagországok közötti konszenzus hiánya miatt ez a törekvés csupán a kereskedelmi közösség létrehozásáig jutott el. Frank Engel szerint az Európai Egyesült Államok megteremtésének sarokköve a nemzetállamok és a szuverenitás kérdésének újraértelmezése Európában. Meg kell teremteni a közös európai szuverenitást, ami a jelenlegi nemzetállamok szuverenitásának behatárolását és részleges lebontását feltételezi. A nemzeti kormány hatásköreit ugyanakkor részben át kell adni a történelmi régióknak, részben az uniónak, e kettő között pedig az eddigi nemzetállami konstrukciók kiürülnek, ezért a jövőre nézve kötelezőnek tűnik a hagyományos nemzetállami koncepciók újragondolása. Frank Engel hozzátette: a folyamat jelenleg nem ebbe az irányba mutat, az Európát sújtó gazdasági-politikai és társadalmi válság miatt ugyanis nő az euroszkepticizmus a tagországokban. "Számos mítosz terjeng az Unióban, amelyek mind azt erősítik, miszerint Európa alapvetően egy hibás program – ezekre a nézetekre egy kérdéssel lehet felelni: hol lennénk ma az Unió nélkül?" – mondta az EP-képviselő. "Európa válságára nem a protekcionizmus, nem a bezárkózás, hanem éppenséggel az erőteljesebb integráció a megoldás. Több Európát: ez a helyes válasz a válságra" – szögezte le Winkler Gyula, aki a könyvben megjelent, Az egyesült Európa egy másfajta Európa című tanulmányának konklúzióit vázolta. Az EP- képviselő szerint a válság hatására kiújul a protekcionizmus, a nacionalizmus, egyre több a dilemma az unión belül akár a további bővítésről, akár a regionális nyelvek, az oktatás, a nemzetiségek és kultúrák kérdésköréről legyen szó, és egyre többször merül fel a kétsebességes Európa koncepciója is. Rámutatott: bár a problémák valósak, ez utóbbi megoldás súlyos visszalépés lenne az Európai Unión belüli demokrácia tekintetében, és amely Európa eddigi fontos vívmányait, köztük a szabad közlekedést, az állampolgárok szabad mozgását veszélyezteti, és ez különösen elfogadhatatlan a közép-kelet- európai tagországok számára. Winkler Gyula szerint a jövő Európája a régiók Európája kell legyen, még annak dacára is, ha látszólag az unió már "belefáradt" a bővítésbe. Brüsszelnek ugyanakkor az eddigieknél több hatáskört kell átvállalnia, ez azonban nem jelenti a tagországok szuverenitáscsökkenését: inkább arról van szó, hogy ezt a szuverenitást közösen gyakoroljuk – pontosított a politikus. "Nekünk, a térség országainak hathatósabban hozzá kell szólnunk az Európa jövőjét érintő kérdésekhez. Nekünk történelmi megközelítésben is jelentős tapasztalatunk van a nemzetek együttéléséről, valamint a különböző államformák működéséről. Megtapasztaltuk, hogyan mondott csődöt az Osztrák-Magyar Monarchia, mert két nemzet nem tudott megfelelő viszonyt kialakítani egymással, de megtapasztaltunk egy másik kísérletet, a nemzetállamok kísérletét is. Ez szintén csődöt mondott, mert bár a térség országai nemzetállamként viselkednek, valóságos nemzetállamok nincsenek. Ki kell mondanunk: Európa nem a nemzetállamok szövetsége, hanem a nemzetek, az etnikumok, régiók közössége kell legyen, és hogy sem a nemzetállam, sem egy rosszul összerakott szövetség nem megoldás" – jelentette ki Markó Béla. Az alapítvány elnöke úgy vélte, a kelet-európai országoknak az elmúlt két évtizedben nem volt hathatós és fontos hozzájárulásuk a közös Európához, hiszen nem is volt módjuk erre: ezen államoknak ugyanis az volt a fontos, hogy mihamarabb integrálódjanak, és teljesítsék a csatlakozási kritériumokat. Ezen azonban változtatni kell, hiszen ma is erős érdekünk, hogy az unió erősödjön és "minél több Európa" legyen ebben a térségben – mutatott rá Markó Béla a rendezvényen. Népújság (Marosvásárhely) 2013. július 2.„Az új alkotmány már tartalmazza a kulturális autonómia alapjait”Az új alkotmány szerint a kisebbségi közösségek és képviselőik saját döntéshozó és végrehajtó szerveket hozhatnak létre az önazonosságukat érintő kérdésekben, és ezekkel az állam köteles konzultálni. Ez közvetlenül megteremti a jogi keretet a kulturális autonómiához, és közelebb vihet a közigazgatási autonómiához – értékelte az alkotmánytervezet jelenlegi szövegét Markó Béla az Erdély FM Arcvonal című műsorában. Az RMDSZ-es szenátor kiemelte, hogy az új alkotmányban az is kódolva lesz, hogy a nemzeti kisebbségek nyilvánosan is használhatják jelképeiket, és hogy államalkotó tényezők. Mint elmondta, politikai szándéknyilatkozatként az RMDSZ a parlamenti vitában is fenntartja, hogy a nemzetállam kifejezést töröljék az alkotmányból, de arra, hogy ez megtörténjen, nem lát igazi esélyt. Az RMDSZ volt szövetségi elnöke különösen problematikusnak tartja a régiók kérdésének a jelenlegi szövegverzióban kódolt állapotát. „Ha valóban létrehozzák azokat a régiókat, amiket terveznek, az a magyarok számára drámai következménnyel járhat. Nem az volt a cél, hogy a magyar megyéket nehezebb helyzetbe hozzák, de a következmény ez lesz. Ezt próbáltuk meg semlegesíteni azzal, hogy egyes hagyományos régiók kapjanak sajátos státust, és úgy nézett ki, hogy ezt sikerül is elfogadtatni, de a javaslatot az alkotmánymódosító bizottság utolsó pillanatban elutasította. Ha ez a lehetőség bekerülne az alkotmányba, ellensúlyozná a közigazgatási régiókat, legalábbis elvben, mert az, hogy a valóságban ezek mikor jönnének létre, az egy másik kérdés. De nem mondtunk le arról, hogy ezt a javaslatunkat a plenáris ülésen is fenntartsuk, utolsó pillanatig sem tekintünk el attól, hátha sikerül bevinni az alkotmányba” – mondta el Markó. Hozzátette: „Megoldás lehetne az is, hogy a régiók ne szülessenek meg, erre is van némi esély, mert ebben a nagyon nagy többségű kormánykoalícióban a nagyon nagy többség nem igazán tudja, hogy mire jók ezek a régiók. A kormánypárti vezető politikusoknak nincs radikális elképzelésük a közigazgatási reformmal kapcsolatban, egyszerűen belementek a zsákutcába. Olyan rövid távú célokon túl, hogy miként lehet új hatalmi gócokat létrehozni, amit az új koalíció ellenőrizhet, a koalíció politikusainak a többsége mást nem lát.” (Erdély FM, Transindex) Nyugati Jelen (Arad) 2013. július 6.Markó Béla, Winkler Gyula és Sógor Csaba tartottak előadást az EU-táborbanA 10. EU Tábor pénteki napja az Új Európát most tematikájú beszélgetéssel indult. Az előadáson felszólalt Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, valamint Winkler Gyula és Sógor Csaba, az RMDSZ EP képviselői, a moderátor szerepét Talpas Botond, MIÉRT elnökségi tag töltötte be. Itt az ideje, hogy Európának ezen a részében élő nemzetiségek hozzászóljanak az államszövetség jövőjét érintő vitákhoz, ideje fölismernünk, hogy jelentős tapasztalatunk van a nemzetiségek együttélése terén. Ma már elmondhatjuk, hogy sem a múltban kialakított olyan államszövetségek, mint amilyen a Habsburg birodalom volt, sem pedig a nemzetállamok rendszere nem jelent megoldást a nemzetiségek számára – jelentette ki Markó Béla pénteken, az EU Táborban. Az Európa jövőjéről szóló előadásában az RMDSZ volt elnöke kifejtette, az elmúlt húsz évben a térség nemzeti közösségei, köztük az erdélyi magyarság joggal várta el, hogy jogaik bővítése érdekében az európai fórumok, különösen az Európai Unió beleszóljon az adott országok életébe, és konkrét feltételeket szabjon ezen sajátos jogok szavatolása végett. Mint mondta, éppen emiatt keserű mosollyal szemlélte, mekkora felháborodást váltott ki a Magyarországról szóló Tavares-jelentés. Álláspontja szerint ugyanis azzal egyetérteni, hogy Európa ne támasszon feltételeket, kritériumokat az emberi jogok, az etnikai jogok vagy az igazságszolgáltatás terén, azt jelenti, hogy gyakorlatilag hiábavaló volt minden eddigi Unióval szembeni elvárásunk, hiszen az erdélyi magyarságnak ma is sok nemzeti törekvése múlik azon, hogy az Unió hajlandó-e segíteni, beleszólni a sajátos céljaink megvalósításában – mutatott rá. Elmondta, 1989 decemberétől kezdődően, amikor a térség országai kikerültek a kommunista rendszerekből, mindannyian megfogalmazták az integrációs célt, az Európai Unióhoz való csatlakozást. Gyakorlatilag ezeknek az országoknak és az ittélő népeknek, nemzetiségeknek is az volt a legfőbb törekvésük, hogy bekerüljenek egy másik szövetségi rendszerbe, hogy végigvigyék az európai és euroatlanti integrációt, mert ettől várták a gazdasági és politikai biztonságot, ezért cserében pedig felajánlották az EU-nak szuverenitásuk egy részét. Ezzel egyidőben azonban nem, vagy alig tették fel a kérdést, mit is várnak el az Európai Uniótól. Rámutatott: eljött az ideje annak, hogy az itt élő nemzetiségek hangsúlyosan beszéljenek a kulturális, etnikai, nyelvi, nemzeti kérdésekről és integrációról az Európai Unión belül, és meg kell vonniuk a maguk mérlegét arról, hogy teljesültek-e az unióval szembeni elvárásaik. Arra emlékeztetett, éppen 20 éve annak, hogy az RMDSZ megfogalmazta történetének legjelentősebb dokumentumát, az Európa Tanácshoz benyújtott Memorandumot, amelyben azt kérték, az európai fórum Románia csatlakozási feltételeként szabja meg többek között az anyanyelvi oktatás kérdését, a kisebbségi nyelvhasználatot, valamint a restitúciós folyamat beindítását. A kezdményezés sikerrel járt, az ET ugyanis szinte kivétel nélkül beemelte a felvételi határozatába az RMDSZ által megfogalmazott feltételeket. Az európai kisebbségi szervezetek tehát ezt várják el Európától és annak fórumaitól, hogy építsenek be olyan normákat, amelyek segítségével rendezhetőek a nemzeti, etnikai kérdések Európában. A memorandum sikere azt bizonyította számunkra, hogy bár korlátozott mértékben, de lehetséges lehet nemzetközi befolyással élni egy ilyen kényes kérdésben, és ezt várjuk el ma is az Európai Uniótól, hiszen nekünk az az érdekünk, hogy ezek a normák, kritériumok minél pontosabbak és konkrétabban legyenek – hangsúlyozta Markó Béla. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint Európa és ezen belül az Unió is változás idejét éli át. Mi is benne vagyunk az EU-ban, így a mi véleményünk is számít, a kérdés csak az, hogy van-e véleményünk, és ha van, akkor azt konkrétan meg kell fogalmazni. Ki kell nyilvánítani, hogy mi a közösségi terv, mit kívánunk az országnak, Erdélynek, Székelyföldnek. A Frank Engel-el közösen megjelentetett, Új Európát most kötetben közölt esszéjéről elmondta: „Ez egy vitairat, az együttgondolkodást, egy beszélgetést szeretne elindítani. Hiszen a beszélgetés gyümölcse értékesebb, mint az egyéni vélemény. Ne csak mi, politikusok hangoztassuk a nézeteinket, hanem az erdélyi emberek is”. Winkler fontosnak tartja, hogy a közös kérdések megválaszolásában a fiatalok is kivegyék a saját részüket. Európa jövőjéről a képviselő kijelentette: „Nem lenne jó egy kétsebességű Európa, ahol vannak egyenlőek és még egyenlőbbek. Ahol elkülönül észak és dél, újak és régiek. Hátráltatná a demokráciát, a kreativitást. Továbbá az sem lenne jó, ha a szövetség lazább lenne, ha a kontinens a nemzetállamok Európája lenne.” Winkler Gyula szemlélete szerint még a legerősebb európai országok sem tudják felvenni a versenyt globálisan. Észak fegyelmére, nyugat tapasztalatára és kelet ambíciójára együttesen van szükség egy versenyképes Európa megalapításához. Egy nemzeti, politikai vezető, aki azt mondja, hogy egyedül sikeresen meg tud küzdeni a problémákkal és a válsággal, az téved. „A Föderális Európa gondolata nem napjainkban fogalmazódott meg. A II. Világháború után az Unió alapítói is föderális szövetségben gondolkodtak. Csakhogy, amint a fenyegetettség kisebb lett, az országok saját ambíciói erősödtek, valamilyen szinten a saját szomszédjaik ellen fordultak” – vélekedett a korábbi távközlési és informatikai miniszter. Fontosnak tartja, hogy az Unió vezetőségében egy megválasztott parlamentnek és ne egy kinevezett bizottságnak jusson döntő szerep. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő beszédében kifejtette, az Európai Uniós nagy viták tükrében az erdélyi magyarság problémái néha kicsinek tűnhetnek. Az EP-képviselő statisztikai adatok alátámasztásával olyan jelenségekre hívta fel a figyelmet, mint az illegális bevándorlás, a fiatalok körében terjedő munkanélküliség, a jelentős méretű iskolaelhagyás, a gyermek-eltűnések növekedő száma, vagy Európa elöregedése. Az Európai Polgári Kezdeményezés azonban megteremtheti számunkra azt a lehetőséget, hogy az erdélyi magyar kisebbség ügyét egy, az európai kisebbségek közös ügyeként tálaljuk Európa elé. A nemrég hivatalosan is útjára indított RMDSZ Kisebbségi Kezdeményezéshez hét különböző európai közösség társul, akik együttes erőfeszítéssel próbálnak a kisebbségi ügynek érvényt szerezni – magyarázta az EP-képviselő. Erdély.ma 2013. július 12.Tulipán és vízipisztolyA Romániai Magyar Demokrata Szövetség már ismét mást akar. Nem tudjuk még, hogy mit, de azt nagyon. Ismerve a korábban Markó Béla, ma pedig Kelemen Hunor vezette társaságot, sok jóra nem is számítunk. Pedig arról lenne szó, hogy meg kellene védeni azt a fránya – hivatalosan már 1 225 000 főre apadt – erdélyi magyarságot a beolvadástól. Pedig Kelemenék állításuk szerint a bukaresti parlamentben romániai testvéreink egyedüli érdekképviselői és felkent jóakarói. Ennek ellenére a parlamenten kívüli Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdett legújabban is olyan akcióba, amelyet az RMDSZ is bátran felvállalhatna, de nem teszi. Mint arról beszámoltunk, az EMNP, valamint az EMNT a múlt héten bejelentette: tüntetéssorozatot indítanak a régióátszervezés ellen és az autonómia mellett. Toró T. Tibor EMNP-elnök szerint nem lesz kiemelt helyszín, minden olyan településre számítanak, ahol szervezeteik vannak, vagy ahol partnereket találnak. Jelenleg azon dolgoznak, hogy a húszperces tiltakozó megmozdulások lehetőleg egységes forgatókönyv szerint történjenek, és azt szeretnék, ha összesen legalább száz település csatlakozna a kezdeményezésükhöz, hiszen a néppárt kezdeményezőként tekint magára, de a tüntetéssorozat nyitott valamennyi erdélyi politikai alakulat, civilszervezet számára. Igen ám, de az eddigi visszajelzések felemás képet mutatnak, hiszen eddig csupán a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) jelezte, hogy nemcsak részt vesz az eseményeken, hanem a szervezőmunkából is kiveszi a részét. Toró szerint a Magyar Polgári Párt helyi és megyei szervezeteivel szemben már felemásak a tapasztalataik, de többnyire a partneri viszony jellemző a két alakulat kapcsolatára. A néppárt elnöke ugyanakkor elmondta: az RMDSZ országos vezetése részéről érdemi válasz nem érkezett. Ez az, amire a bevezetőben is utaltam. A kutya, az RMDSZ jókora tulipánjával a szájában, itt van nagyon elásva, mégpedig a Dambovita medre alá, jó mélyen. Ugatása ennek ellenére még e félig-meddig bukaresti műfolyó csobogása alól is kihallatszik: Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerint az EMNP különutas politikát folytat az autonómia és a regionális átszervezési terv ügyében. A főtitkár itt arra is utalt, hogy az RMDSZ jó ideje tárgyalásokat folytat az SZNT-vel egy őszi, nagyszabású demonstrációról, és szerinte sajnálatos, hogy az EMNP egyszerű kampányeseménnyé degradálja az autonómia és a regionális átszervezés témáját. Kovács még azt is hozzáfűzte, hogy „az EMNP sok kicsi vízipisztollyal megy a háborúba, pedig most a nagy ágyúra van szükség, hiszen csak egy több tízezres nagyságú utcai megmozdulás tud megfelelő súlyt adni a követeléseinknek”. Kár, hogy a politikusok, még mielőtt új hivatásuk és a valóság közti küszöböt átlépik, nem esnek át a szenilitásukat és az amnéziára való hajlandóságukat megállapító szűrésen. Éppen ezért tekintik elmeháborodottnak a választókat, de még a sajtót is. Én mégis tetszelegnék egy kicsit, ha hagyják, ama bizonyos őrkutya szerepében. Szíves emlékeztetésül leírom tehát, hogy az erdélyi magyar leányzók fekvése március elején még egészen más irányú volt. Olyan értelemben, hogy amikor az SZNT ugyancsak az autonómia érdekében hirdette meg március 10-re marosvásárhelyi, végül harmincezresre sikeredett tüntetését, éppen hogy az RMDSZ hatalmasságai fintorogtak a részvételtől – tisztelet a kivételnek, annak a néhány székelyföldi polgármesternek, aki mégis ott volt a megmozduláson. De az, hogy most Kovács Péter éppen az SZNT-re hivatkozva mondaná be az unalmast, az már finoman szólva is olyan, mintha Piroska a farkassal tervezne őszre kortárs találkozót tartani. De ha így akarják, legyen. De szóljon már végre valami: nagyágyú vagy vízipisztoly – mit bánom én! Még az sem lenne gond, ha hétfőn az SZNT, kedden az EMNT, szerdán az MPP, csütörtökön az RMDSZ, pénteken az EMNP, majd hétvégén az erdélyi románok mennek az utcára Erdélyért, a regionalizációért és/vagy autonómiáért. Kezdje el már végre valaki a munkát, mert 1989 decembere óta csak hangzatos kijelentések fogalmazódtak meg ez ügyben, s ha tetszik, ha nem, a vízipisztolyokat is az RMDSZ tartotta a kezében, miközben az ezredesei fordítva ültek a lovon. És ha nem lesz nagy durranás, hát majd a sajtó üti tovább a vasat. Hála istennek vagyunk még néhányan, akiknek nincs a szájában tulipán, s a Dambovita is messze csordogál tőlük. Kristály Lehel Magyar Hírlap Erdély.ma 2013. július 12.Tusványos mottói mentén: erdélyi magyarság-tükörKözeledik „a mi időnk”, nemsokára újra benépesedik Tusnádfürdőn az Olt partja. A legrégebbi romániai nyári egyetem nem véletlenül vált a fiatalság legkedveltebb diáktáborává: kezdetek óta a művelődés, a társadalomkutatás, a politika és a szórakozás találkozási pontja volt. Szerepéről mindent elárul, ha végigolvassuk a rendezvény mottóit 1990-től napjainkig: a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor tulajdonképpen egyfajta lázmérője a kommunizmus utáni romániai magyarságnak. Társadalmi, politikai, társadalom-politikai lázmérő, amely kimutatja, melyek voltak a 23 év legsúlyosabb betegségei. A diktatúrából a demokráciába való átmenettől egészen a mi időnkig fonjuk a tusványosi szálat, segítségünkre volt Bencze Tibor és Sándor Krisztina, korábbi főszervezők. Akiknek nincs emlékük a kommunizmusról, azoknak valószínűleg arról sincs emlékük, hogy mi volt a nyári egyetem a bálványosfürdői első hét évben. Sőt, valószínűleg akad olyan, aki azon is meglepődik, hogy a mára „Tusnádfürdőhöz nőtt” fesztivál története nem az Olt partján kezdődött. – A ’90-es években, amikor elkezdtük, a magyar–román párbeszéd egyik legfőbb helyszíne, alkalma volt a nyári egyetem – emlékezett vissza Bencze Tibor, aki a kezdetektől „része” a Tusványosnak, az ezredforduló előtti években főszervezője is volt a fesztiválnak. – Akkoriban három pillérre épült a szervezés: az anyaországra, az erdélyi magyarságra és a románságra. Az első évek a diktatúrából való kilábalás, a „demokratizálódás” évei voltak. Ezt tükrözik a mottók is: Átmenet a diktatúrából a demokráciába (1990), Napforduló után (1991), Románia Kelet és Nyugat között (1993), A baloldali nosztalgia Közép- és Kelet-Európában (1994), Közös kihívások az átmenet során (1995), A posztkommunizmus nyomorúsága (1997). Az egymásra találás, az együttélés, az európaivá válás közös útkeresése nehezedett a három pillérre, majd éppen a Tusnádfürdőre való átköltözés után politikai fordulatok következtek – ezeket is nyilvánvalóan megüzenik a mottók. Ami a jelmondatokból nem derül ki, arra Bencze Tibor hívta fel a figyelmünket: – A ’90-es évek derekától a vége felé ez a háromlábú szék egyre sántább lett. Az Emil Constantinescu elnöksége előtt ellenzékben levő Román Demokratikus Konvenció egyre kevésbé érezte fontosnak a nyári egyetemet, és román szervező fél kikopott. Senki sem szorította ki őket, csak hatalmon már nem voltak annyira elhivatottak. Ez egyébként az RMDSZ-re is jellemző volt némileg a kormányba kerülése után. A román fél csendes távozásával az erdélyi magyarság és az anyaországi magyarság közötti párbeszéd erősödött meg Tusnádfürdőn. – Hozzájárult ehhez természetesen az is, hogy 1998-ban a Fidesz nyert Magyarországon, és az általuk képviselt új nemzetpolitika vált az elkövetkező évek nyári egyetemeinek a vezérfonalává. A Tusványos ennek a nemzetpolitikának vált az importőrévé – jegyezte meg Bencze Tibor. Az első Orbán-kormány ideje alatt a polgári megerősödés műhelye volt a nyári egyetem: a mottók igazolják, hogy a kommunizmusból felocsúdva egyre inkább Európa felé tekint az erdélyi magyarság. Kelet-Közép-Európából Európa felé (1998); Közép-Európa? Kelet-Európa? Balkán? – regionalizmus és integráció (1999); Politikusok rövidnadrágban (2000); Tíz évvel a Napforduló után – kényszerek és lehetőségek (2001); A polgári kibontakozás Európában (2002). Törésvonal áll be 2003-tól: a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) létrejöttével új kihívások elé néz az erdélyi magyarság. – Ettől az évtől kezdve sokkal nagyobb hangsúly tevődik az erdélyi magyarság „belpolitikájára”. Egyre nagyobb szakadék képződik az erdélyi magyar bal- és jobboldal között, következnek azok az évek, amikor Markó Béla minden évben meghívást kap, és végig kérdéses, hogy megjelenik-e – nyilatkozta Sándor Krisztina, aki 2008-tól négy éven át főszervezője a tábornak. A 2003-as mottó: Együtt vagy külön utakon – Integráció és nemzeti érdek. Egy év múlva már az Európai Unió az egyik központi téma. 2005-ben ismét felugrik a lázmérő csíkja: Összetartozunk ?! – Az Európai Unió kihívásai és lehetőségei – utal a mottó a kettős tematikára. Egyik a december 5-re való reakció, a másik továbbra is az EU felé való kacsintás. – Tusványos hetét mindig is arra szánták a szervezők, hogy valamennyi politikai nézőpont találkozhasson itt. Rendkívül fontos elvi kérdéseket fogalmazott meg, és éppen a kérdésfelvetés az egyik legfőbb erőssége a Tusványosnak. Ugyanakkor ajánlott is egyfajta választ, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a válaszok miatt első sorban a nemzeti liberális és a konzervatív érzelműeknek vált a kedvenc helyszínévé – mondta Sándor Krisztina. Európa a központi téma 2006-ban és 2007-ben is: Így is lehet: Egy másik Románia, egy másik Magyarország, Vitán felül. 2008-ban gyökeres változás következik be: átveszi a főszervező szerepét a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), és elnöke, Sándor Krisztina. A mottó hosszú évek után először nem csak politikai: Más kép. És egyre „vidámabb” mottók jönnek: Húsz esztendőm hatalom (a 20., jubileumi kiadás jelmondata, 2009), Nyílt lapokkal (2010), Összenő, ami összetartozik (2011), Tusványos a világ közepe (2012), és eljutottunk A mi időnkig. – Az idei mottó nagyban reflektál a Magyarország Unióban való helytállására, hiszen az utóbbi évben nagyon sok támadás érte Brüsszelből az Orbán-kormányt. De figyelmeztetés ez számunkra is az alkotmánymódosításhoz és a régióátszervezéshez hasonló fontos kérdések előtt, hogy itt és most kell cselekednünk – közölte Sándor Krisztina. – Az utóbbi szűk 15 év sokkal több változást hozott, mint a diktatúra bukása utáni első 10 év. A kommunizmus jegyei még mindig visszaköszönnek olyan kérdésekben, mint például a tulajdon-visszaszolgáltatás vagy a szekus kérdés. De ma már nem annyira az elvárásokban való csalódás válsága, hanem az egész világot befolyásoló gazdasági válság, valamint a lelki válságunk okozza a legnagyobb fejtörést. Mivé lett az ember, mivé lettünk mi? Erre is választ keresnek a jelenkor tusványosai – fogalmazott Bencze Tibor. A jelmondatok megfogalmazásakor – mint ahogy a MIT korábbi elnöke is megjegyezte – természetesen a figyelemfelkeltő jelleg is szerepet játszik. De így is jól tükrözik, hogy az erdélyi magyarság milyen főbb problémákkal ütközött a rendszerváltás után: önmeghatározás, a diktatúra levetkőzése és a demokrácia ruhájának a felöltése, az anyaországgal való együttműködés, az erdélyi magyar „többpártrendszer” kialakulása és hatásai, politikai bal és jobb közötti különbségek, európai integráció. Még az idei Tusványos el sem kezdődött, de Sándor Krisztina szerint is borítékolható, hogy a következő évi nyári egyetem mottóját nehéz lesz megfogalmazni: – Túl leszünk az EP-választásokon, megismerjük az EU 2014–2020-as támogatási időszakának a költségvetéseit, parlamenti választások lesznek Magyarországon, elnökválasztás lesz Romániában, napirenden az alkotmánymódosítás és a régióátszervezés – sorolta azokat a témákat, amelyek nélkül nem szervezhetnek jövőre Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. Egyelőre azonban ne ugorjunk nagyon előre. A legfontosabb tudnivaló: július 23. és 28. között vita, tudomány, művészet, szórakozás Tusnádfürdőn. Legyen a mi időnk! Kovács Hont Imre morfondir.ro Erdély.ma 2013. július 12.Kisebbségbiztonság hat pontbanAlapvetően a kisebbségvédelemben rendelkezésre álló mozgástér szélesítését célozza, és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) teljes támogatását élvezi az RMDSZ európai polgári kezdeményezése. A Minority SafePack elnevezésű csomagot néhány napon belül bejegyeztetik – mondta el a marosfői EU-táborban Vincze Lóránt, a szövetség külügyi titkára. Az RMDSZ a maximumot hozza ki a lehetőségekből a most már késznek tekinthető, és július közepéig benyújtandó kisebbségvédelmi csomag révén – tartja Vincze. „A nagyon sok egyeztetés után, FUEN-tag, illetve uniós szakemberek bevonásával elkészített csomag révén igyekeztünk azonosítani minden olyan uniós kompetenciát, amelyek révén előrehaladást érhetünk el a kisebbségvédelem terén – fogalmazott az RMDSZ külügyi titkára. – Nem gondolkoztunk előzetes jogi normakontroll igénylésében, megpróbáltunk tartalmi és terminológiai szempontból egyaránt kifogástalan dokumentumot írni, elsősorban ez magyarázza a hosszas előkészületeket is. A hivatalos brixeni rajtot követően is sokat csiszoltunk még a csomagon, amelynek részletes tartalmát csak a beiktatás után tesszük közzé. Nem szeretnénk ugyanis, hogy az uniós fórumok a sajtóból értesüljenek a javaslatainkról.” A Marosfőn zajló EU-tábor meglehetősen gyér közönsége előtt a politikus hat pontban határozta meg a szövetség európai „alkotmánymódosító” javaslatait. Közéjük tartozik a nyelvi és kulturális sajátosságok elismerése és beépítése a különböző regionális alapokba, gazdasági kohéziós programokba, illetve az oktatásra, nyelvhasználatra vonatkozó javaslatok. A célkitűzések között szerepel a közel százmillió, Európában élő kisebbségi állampolgár képviselete intézményes keretének megteremtése az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban. Az RMDSZ azt is szorgalmazza, hogy az uniós diszkriminációellenesség terjedjen ki a vallási és az etnikai diszkrimináció tiltására is. Elősegítenék a kisebbségi vonzatú audiovizuális média és a digitális tartalmak szabad áramlását is, a szabad szerzői jogi piac megteremtését. Változtatnának a kisebbségi célokat szolgáló gazdasági társulásoknak szánt állami támogatások korlátozásán, a kulturális tartalomgyártás, a könyvkiadás, a sajtó ugyanis a közösségek védelmét, kultúrájának terjedését hivatott szolgálni, az európai sokszínűséget célozza. Bár az RMDSZ előrevivőbbnek tartaná, ha egyetlen kezdeményezés mögé sorakoznának fel az erdélyi magyar szervezetek, az SZNT csomagját vállalhatónak és támogatandónak tekinti. Az SZNT kezdeményező csoportjába delegált Korodi Attila RMDSZ-es képviselő úgy fogalmazott: a polgári kezdeményezés elutasítása esetén sincs veszteni valója a romániai magyarságnak, a tematizálás ugyanis alapvetően befolyásolhatja az uniós politikák, illetve az EU nagy országainak kisebbségi kérdésekhez való viszonyulását. Az elsősorban az RMDSZ-hez közelálló ifjúsági szervezetek tagjai számára szervezett tábor másik jelentős horderejű előadása azt taglalta: milyen mértékben képesek ellensúlyozni a kisebbségek javát szolgáló határozatok a szuverenitás feladását. Az Új Európát most! című előadást Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke azzal a kérdéssel indította: van-e egyáltalán szükség egy közös Európára, és ha igen, akkor miért? Az RMDSZ korábbi elnöke szerint Románia szempontjából a válasz egyszerű: a NATO- és az EU-s csatlakozással az ország katonai és gazdasági biztonságot nyert” – közölte. „Az unió működésének nyílt vitájához nekünk, erdélyi magyaroknak is hozzá kell szólnunk, hiszen a történelem során megtapasztalhattuk, hogy a monarchia és a nemzetállam is börtön” – fogalmazott Markó, aki szerint az új Európában inkább annak a feltételeit kell megteremteni, hogy a különböző etnikumok békében tudjanak egymás mellett létezni. „Azt azonban tudomásul kell venni, hogy ez az új Európa a valamit valamiért elvet fogja követni. Európának kötelezően bele kell szólnia az országok ügyeibe, még ha ez azzal is jár, hogy szuverenitásunk egy részét fel kell adnunk – cserébe biztonságot kapunk, mint etnikum” – emelte ki az akadémia elnöke. Winker Gyula EP-képviselő úgy tartja, semmiképp sem lenne jó, ha a kontinens a nemzetállamok Európája lenne, ahol elkülönül észak és dél, régi és új. „A versenyképesség megalapításához észak fegyelmére, nyugat tapasztalatára és kelet ambíciójára együttesen van szükség. Az olyan Európa, ahol vannak egyenlők és még egyenlőbbek, egyszerűen nem működőképes” – fogalmazott az egykori távközlési és informatikai miniszter. Sógor Csaba EP-képviselő szerint az EU nagy vitái tükrében az erdélyi magyarság problémái kicsinek tűnhetnek, de az Európai Polgári Kezdeményezés megteremtheti azt a lehetőséget, hogy ügyünket az európai kisebbségek közös ügyeként tárjuk Európa elé. „Nem egyesült európai államokra, hanem régiók Európájára van szükség, amelyben érvényesül a kisebbségek védelme. A profitorientált társadalom helyett vissza kell nézni az olasz reneszánsz világába, ahol a székely közösségekhez hasonlóan ismerték és gyakorolták a kölcsönösség, a jóindulat, a segítőkészség és a közösségi együttműködés fogalmait” – hangsúlyozta Sógor. Csinta Samu Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. július 12.Magyar autonómia kulturális térbenMézesmadzagként húzogatja a kormány a magyarság orra előtt az alkotmánymódosítás kisebbségvédelmi kitételeit. Garancia lehet-e néhány alkotmányos előírás Romániában a kulturális autonómia létrehozására? Lehetséges válaszként a délvidéki személyi elvű autonómia történetét jártuk végig dr. Korhecz Tamással, a Magyar Nemzeti Tanács elnökével. Június derekán több RMDSZ-es indítványt fogadott el a parlamenti alkotmánymódosító bizottság a nemzeti kisebbségek szimbólumainak szabad használatáról, illetve arról, hogy létrehozhatják az identitásuk megőrzéséhez és kifejezéséhez szükséges önálló döntéshozó szerveiket. Az elfogadott szöveg azt is tartalmazza, hogy a hatóságoknak valamennyi őket érintő kérdésben konzultálniuk kell a kisebbségek legitim képviselőivel. Varujan Pambuccian, a nemzeti kisebbségek parlamenti frakcióvezetője szerint az RMDSZ-es indítványt valamennyi kisebbség támogatta. Az alkotmánymódosítás kitételei garanciát jelenthetnek arra, hogy a kisebbségi törvényt még idén elfogadja a román törvényhozás –, vélekedikaz örmény képviselő. Hasonlóan optimista Markó Béla RMDSZ-szenátor is, aki szerint a kisebbségbarát alkotmánymódosítás közvetlenül is megteremti a kulturális autonómia jogi kereteit, és a közigazgatási autonómiához is közelebb vihet. A délvidéki út A hosszú évek óta vajúdó román kisebbségi törvény eddig egyetlen képviselőházi szakbizottsági ülésen sem ment át. Márpedig kulturális autonómia nem lehetséges a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadása nélkül. Ezt bizonyítja a délvidéki példa, ahol a Kárpát-medencei utódállamok közül elsőként alakult meg a kisebbségek kulturális autonómiáját szavatoló intézményrendszer. A 16 szerbiai kisebbség a 2009-ben elfogadott törvény előírásai alapján alakíthatta meg nemzeti tanácsát, 2010-ben pedig a választói névjegyzékekre feliratkozott személyek a pártok által javasolt képviselőiket választhatták be a tanácsok vezetőségébe. A következő választást 2014-ben tartják. Nem volt könnyű az ide vezető út, ismerteti Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke. Azt tartja, a kisebbségi jogkövetelések kiharcolása Európában egy-egy kedvező történelmi pillanathoz köthető, Délvidéken ez a milosevicsi rendszer 2000-es bukásakor érkezett el, amelyre a helyi magyarság már jó előre készült. „Az egységes autonómiakoncepciót aláíró magyar pártok törvényes alap nélkül ugyan, de létrehozták az ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácsot, hasonlóan a később megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz. Az újonnan megalakult tanácsnak közjogi kerete és valós jogosítványai nem voltak, de megalakulása fontos előrelépés volt az autonómiakövetelés megerősítése érdekében” – mondta el lapunknak az MNT elnöke. A következő évben – hathatós délvidéki magyar részvétellel – Szerbia hozzálátott a kisebbségi törvény kidolgozásához. 2002 februárjában született meg az új kisebbségi jogszabály, amelynek 19. szakasza szűkszavúan ugyan, de szabályozta a nemzeti tanácsok intézményét, megválasztását és elvi hatásköreit. A törvény kollektív jogként, közösségi kisebbségi önkormányzatként tüntette fel a nemzeti tanácsokat. „Ez lett az első magyar törvényesített közképviseleti intézmény Szerbiában, amelynek jogosítványait ugyan csak elvi szinten szabályozta a törvény, de már közfeladatokat ellátó köztestületként működhetett” – fogalmaz Korhecz. A következő fontos állomás 2003: ekkor iktatták az alkotmányba a kisebbségi törvény által szavatolt kollektív jogokat. Az alkotmány szerint az országos kisebbségi önkormányzatok a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén bizonyos feladatokat végezhetnek el. Kiderült, hogy az újonnan elfogadott kisebbségi törvény mégsem volt az igazi, hiszen a 2002-ben megalakult elő nemzeti tanácsok csak botladozva, a mostanihoz képest szűkebb hatáskörrel működhettek. A szerb politikum megbánta a könnyen „kiengedett” kisebbségi törvényt, így ott szabotálta, ahol érte. A Kosztunica-kormányzat idején, 2006-ban leállították a nemzeti tanácsok megújításának lehetőségét. „Ez az állapot 2008-ig tartott, amikor a koalíció megbukott. Az általános választások után a VMSZ koalíciós szerződést kötött a Demokrata Párttal, a megállapodás egyik kitétele pedig a nemzeti tanácsok törvényes megválasztásáról és jogállásáról szóló törvénytervezet elfogadása volt. Mi írtuk meg az új törvény 80 százalékát. A nemzeti tanácsok működését szabályozó törvény tehát magyar szellemi termék. 2008 végén a Demokrata Párt magáévá tette a magyar elképzeléseket, és a kormány elé vitte. Az oktatás terén azonban nagy volt az ellenszegülés, így aztán a folyamat 2009 tavaszán leállt. Ekkor fordultunk Borisz Tadics államelnökhöz, aki átpasszírozta a kormányon és a parlamenten az új törvénytervezetet” – rajzolta meg a politikus a szerencsés végkifejlet történetét. Viták kereszttüzében A kulturális autonómiát szabályozó 2009-es törvény a 2002-es kisebbségi törvényhez képest többletjogokkal és többlethatáskörökkel ruházta fel a nemzeti tanácsokat a kisebbségi lét két legfontosabb területén: az oktatásban és a kultúrában. A törvény kapcsán a délvidéki magyar pártok között is kemény viták alakultak ki. A Magyar Nemzeti Tanács választásait kétharmados többséggel megnyerő Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) az RMDSZ-hez lehetne hasonlítani, annyi kiigazítással, hogy a délvidéki párt politizálása az RMDSZ-énél jóval eredményesebbnek mondható. A VMSZ délvidéki magyar ellenfelei azt kifogásolták, hogy a választásokat a szövetség szervezi meg. A többi magyar párt azt szerette volna, ha állami hivatal kezeli a választói névjegyzéket, azaz saját nyilvántartása alapján a belügyminisztérium állítja össze, hogy a listák egyetlen magyar párthoz se kerülhessenek, ám ezt hosszas tárgyalások után a belügy elutasította. Hogy a vitára pontot tegyenek, a VMSZ azt ajánlotta: közösen kezeljék a névjegyzéket, amelyre minden délvidéki magyar szavazópolgár szabad akaratából iratkozhat fel. Közös munka mégsem lett, de „azzal, hogy Sólyom László és Orbán Viktor teljes mellszélességgel mellénk állt, és az embereket bátorította a választásokon való részvételre, rekordidő, gyakorlatilag egy hónap alatt elkészítettük a magyar választói névjegyzéket” – idézi fel a 2010-es történéseket az MNT elnöke. Be kellett épülni a szerb jogrendszerbe A délvidéki politikus elismeri, hogy a törvényben kevés az olyan autonóm hatáskör, amely teljes egészében a nemzeti tanács közhatalmi jogosítványa, a jogosítványok többsége az állami döntéshozatalban való részvétel. „Mi nem a jogrendszerrel szembeni megoldást választjuk, hanem az adott jogrendszert kiegészítő megoldásokat. A törvény ellenzői ezt alapjában elutasították. Egy teljesen új intézményt, autonómiatestületet úgy kellett beépíteni a jogrendszerbe, hogy működőképes maradjon. Például, hogy a magyar diákok számára írt tankönyveket csak a Magyar Nemzeti Tanács beleegyezésével lehessen elfogadni. A törvény által szabályozott keretben, sok tekintetben megkerülhetetlenné tettük a kulturális önrendelkezést szavatoló Magyar Nemzeti Tanácsot” – magyarázza Korhecz, aki szerint a jogosítványok legtöbb esetben vétójogra vagy kizárólagos javaslattevő jogra szorítkoznak. A nemzeti tanács kezdeményezése nélkül sok mindent nem lehet megtenni, de az ő jóváhagyása szükséges. Délvidéken például a magyar iskolaszékek által meghozott döntéseket az igazgató személyéről a nemzeti tanácsnak kell jóváhagynia. A nemzeti tanácsok jogosítványai a kultúra és a közoktatás valamennyi területét érintik. A nemzeti tanács autonóm joga, hogy átveheti az állami intézmények alapító jogait. A politikus szerint folyamatban van a teljes kulturális és oktatási rendszer átvétele, azzal a kitétellel, hogy a finanszírozás fölött továbbra is a szerb állam rendelkezik. „Kicsit olyan ez, mint Magyarországon az egyházi iskolák helyzete: fenntartó és alapító az egyház, de az állami költségvetésből finanszírozzák az iskolákat” – példálózott Korhecz. Akik ellenzik vagy nem ismerik el a nemzeti tanács hatáskörét, azokat bírósági úton perelik. Az elnök szerint eddig 17 ilyen pert nyertek meg, tehát a törvény működőképes. A kulturális autonómia-rendszer magyar bírálói szerint az utódállamok kisebbségbe szorult magyarsága számára a területi autonómia az igazi megoldás, amelynek kiegészítéseként kellene működnie a szórványban érvényesíthető személyi elvű, kulturális autonómiának. Az eddig megtett utat Korhecz sikertörténetnek tartja, de elismeri: előbb-utóbb területi önkormányzást is be kell vinni a rendszerbe, ha megnyugtatóan szeretnénk rendezni a kisebbségek ügyét. Példaként a svájci olaszokat említi, akik számbelileg a legkevesebben vannak, mégis gyarapodó közösség, mert kantonjuk kis államként működik. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2013. július 23.Pár beszéd vagy párbeszéd?Mi, magyarok úgy vagyunk a párbeszéddel is, mint sok egyébbel: igény volna rá, de valahogy sehogy sem jön össze. Politikusaink – mert bárhogy forgatjuk, e feladat rájuk hárulna – képtelenek egy asztalhoz ülni. S bár évek óta hangoztatjuk szükségességét, mai napig csak tervek szintjén hallani arról, hogy meg kellene próbálni elmagyarázni a románságnak, mit is akarunk tulajdonképpen, mit jelentene számukra az autonómia. Sok és sokféle párbeszédre volna szükség, rendeznivalónk akad bőven, ennek dacára mintha egyre szűkülnének a lehetőségek. Tusványos egykoron a párbeszéd helyszíne volt, jeles román véleményformálók tisztelték meg jelenlétükkel, s nagy tervek, elképzelések születhettek, éppen azért, mert egy asztalhoz ültek különböző álláspontok képviselői, a könnyedebb, rövidnadrágos környezet pedig lehetőséget nyújtott a kibeszélésre. Aztán évről évre kevesebb román politikus tartotta fontosnak az ilyen típusú közeledést, Traian Băsescu kampányban még megfordult itt, de ma már számára sincs tétje az ilyen jellegű szereplésnek, maradtak nagyon kevesen, többnyire olyanok, akik értenek bennünket, s nem tekintik ördögtől valónak követeléseinket. Pár évvel ezelőtt még nem derogált az RMDSZ vezetőinek részt venni Tusványoson, s volt idő, amikor itt végre hajlandó volt a közös szereplésre Markó Béla és Tőkés László. Az RMDSZ, ha itt nem lehetett főszereplő, kitalálta saját táborát, ott tágítják az amúgy is hozzájuk közel álló ifjak agyát, Tusványosra legfeljebb egy-két másodvonalbeli politikusuk megy el kitartóan, s néhányan látványosan megjelennek Orbán Viktor előadásán. S lassan elmaradoztak az MPP-sek is, többségük inkább az EMI-tábort választja. Párhuzamos nyári egyetemek, párhuzamosan szervezett tüntetések, egymás ócsárlása és sok-sok mellébeszélés, egymás mellett elbeszélés jellemzi napjainkat. Pedig minden eddiginél nagyobb szükség lenne a már unalomig ismételt összefogásra, hisz Székelyföld szétdarabolásának, a magyarság szétcincálásának veszélye Damoklesz kardjaként lebeg a fejünk fölött, és a veszélyt elhárítani, valós, fontos céljainkat elérni csak közösen lehetünk képesek. Tíz évvel ezelőtt a Tusványosi szabadegyetem címe az volt: Együtt vagy külön utakon?, 2005-ben pedig egy másik kérdés: Összetartozunk?. 2011-ben azt hirdették: Összenő, ami összetartozik, idén pedig ismét derűlátó a jelszó: A mi időnk. Talán a hét végére körvonalazódik, ki az a mi, akinek végre itt az ideje: egy párt csupán vagy a magyar nemzet? S az is, sikerül-e kimenekíteni Tusványost az egyoldalúság csapdájából, felnő-e újra ahhoz a feladathoz, amelyre a sokak által bálványosi folyamatnak nevezett múlt kötelezné, vagy nem lesz egyéb, csak egy jó kis vakációs program sok-sok bulival. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. július 26.Egységes fellépés a Székelyföld régió érdekébenSzerdán – az RMDSZ Maros megyei elnökének kezdeményezésére – tanácskozásra került sor Marosvásárhelyen, ahol a székelyföldi megyék – Hargita, Kovászna, Maros – RMDSZ-vezetői tárgyaltak. A megbeszélésen jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök és Markó Béla szenátor. A tanácskozás részleteiről Brassai Zsombort, az RMDSZ Maros megyei elnökét kérdeztük. – Tekintettel arra, hogy a Székelyföld egységes régióként való meghatározása érdekében fontos, hogy egységes legyen a politikai fellépés RMDSZ-szinten Hargita, Kovászna és Maros megyében, indokoltnak tartottam, hogy egy olyan találkozót szervezzek, amelyen a három megye RMDSZ-vezetői egyeztetik álláspontjukat. A találkozón részt vett Kovászna megye képviseletében Tamás Sándor megyei elnök és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Hargita megyét Borboly Csaba és Bíró Botond udvarhelyszéki ügyvezető elnök, Maros megyét jómagam, Kelemen Márton TKT-elnök, illetve Péter Ferenc megyei politikai alelnök képviselte. A beszélgetés során napirendre került a Sepsiszentgyörgy által kezdeményezett kulturális főváros 2021 projekt, amelyet mindhárom megye politikai vezetői felkarolnak, és a következőkben mind megyei, mind helyi önkormányzati szinten előterjesztenek egy csatlakozási kezdeményezést, azzal a céllal, hogy a sepsiszentgyörgyi pályázat – megerősítve a szomszédos megyék önkormányzatainak a hozzájárulásával és támogatásával – sikeresebb legyen. Tudniillik, fontosnak ítéljük meg, hogy egy ilyen projekt révén a Székelyföld egységes régió kulturális értékeit közösen mutassuk fel. – A régiósításról nem esett szó? – Természetesen szóba került a régiósítás is mint aktuális politikai téma, amellyel kapcsolatosan egyeztettük az álláspontunkat: egyöntetűen szorgalmazzuk, hogy a három megye – tekintettel a történelmi, gazdasági, kulturális, demográfiai tényezőkre – egy régiót képezzen, és ennek a régiónak Marosvásárhely legyen a fővárosa. Megegyeztünk, hogy a következőkben rendszeresen fogunk találkozni, mert fontos, hogy egyeztessük az álláspontunkat, és az állásfoglalásunk egybehangzó legyen. – Milyen esélyt lát arra, hogy egyáltalán figyelembe vegyék az RMDSZ álláspontját, meghallgassák a véleményét? – Azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek olyan erős és meggyőző szakmai érvei vannak, amelyeket politikailag is nehéz leseperni az asztalról. Tulajdonképpen eddig ebben a kérdésben csupán az RMDSZ-nek volt határozott, világos, szakmailag alaposan alátámasztott érvrendszere, és azt gondolom, hogy azokat a tényezőket, amelyek az európai szintű régiósításra jellemzőek, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Teljesen egyértelmű és világos, hogy ez a három megye egységes szerkezetet képez, akár gazdasági, akár földrajzi, akár kulturális értelemben. Amennyiben ez a három megye egységesen tud fellépni, meg tudja mutatni mind önkormányzati, mind lakossági szinten az akaratát arra vonatkozóan, hogy a régiós átszervezéseknél ez a szándék érvényesüljön, meggyőződésem, hogy erős, hatékony, meggyőző érv tud lenni. – Mondta, hogy folytatni szándékoznak ezeket a találkozókat. Mikor kerül sor a következőre? Legalább negyedévi rendszerességgel fogunk találkozni, de minden bizonnyal, amennyiben a helyzet úgy kívánja, gyakrabban is. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2013. július 31.Az új Európáról a marosvásárhelyi Bernády HázbanFrank Engel és Winkler Gyula Új Európát most című négynyelvű kötetét mutatták be kedd délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A kötetet Soós Zoltán történész, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, a helyi önkormányzat RMDSZ-es képviselője ismertette a közönséggel. Elmondta, a könyv korképet nyújt arról, hogy hol tart most az Európai Unió, honnan indult és hová ért, mi az, ami megvalósult az előre kitűzött célok közül, és mi az, amit nem sikerült megvalósítani. Emlékeztetett arra, hogy az 1950-es években született meg a gondolata az Egyesült Európai Államoknak amerikai mintára, amely nem valósult meg, ellenben „létezik egy tartalom nélküli forma, vagy egy forma nélküli tartalom, attól függően, hogy mikor milyen a helyzet”. A vasfüggöny lehullása után abban reménykedett mindenki a kelet-európai volt szocialista államokban, hogy jobb lesz, ám a csoda nem történt meg – figyelmeztetett a történész. Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt szövetségi elnöke méltatva a szerzőt és kötetét arról beszélt, hogy a könyvvel a Kós Károly Akadémia vállalta a hozzájárulást az alapvető vitához a romániai magyarság számára legfontosabb közéleti, politikai kérdéseiről. A legfontosabb kérdés ugyanis, ami a magyar közösséget érdekli, hogy milyen lesz az Európai Unió, és lesz-e egyáltalán Európai Unió. Bár az utóbbi, Markó szerint, nem is tekinthető kérdésnek. „Frank Engel nem azt mondja, hogy le kell másolni az Amerikai Egyesült Államokat, hanem azt, hogy szövetséget kell létrehozni, közös kormánnyal és közös biztonságpolitikával. A skála másik része, például, amit Tusnádfürdőn is hallatott a magyar miniszterelnök, ami egy erősen euroszkeptikus állaspont” – taglalta a politikus, aki szerint a két, egymással szemben álló nézet között vannak lépcsőfokok. Winkler Gyulát vitaindító szándék vezérelte, amikor papírra vetette gondolatait. A vitát, hívta fel a figyelmet, szeretné folytatni, szeretné, ha minél többen bekapcsolódnának és megosztanák a gondolataikat. „Ha a jövőről beszélünk, a válságról kell beszélni, nem annyira a gazdasági válságról, mint annak következmémnyeiről” – hangsúlyozta. Milyen Unióra vágyunk mi erdélyi magyarok? – fogalmazta meg a kérdést Winkler, majd röviden válaszolt is: olyanra, amely a régiók, a közösségek Európája, ahol azokat az értékeket is képesek elfogadni és tisztelni, amelyeket egyébként nem értenek. Antal Erika Maszol.ro 2013. augusztus 8.EMI-tábor – A neptuni titkos tárgyalások húsz év távlatábólGazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti: A romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor, az Erdélyi Magyar Ifjak egyesület által szervezett tábor egyik csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői. A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben. Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. "Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra. "A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről. Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést. Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. "Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett" – jelentette ki Bodó Barna. MTI 2013. augusztus 9.A ’93-as neptuni tárgyalások hatásairól értekeztek az EMI-táborbanA romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői. A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, az RMDSZ három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben. Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. „Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét\" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra. „A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat\" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről. Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést. Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. „Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett\" – jelentette ki Bodó Barna. Krónika (Kolozsvár) 2013. augusztus 25.Markó Béla: Basescu szerint eljött az idő, hogy Románia Magyarország fölé kerekedjenTraian Băsescu leckét adott a román-magyar viszony igazi természetéből azoknak – így Tőkés Lászlónak is –, akik legendát költöttek a román államelnök és a magyar miniszterelnök barátságából. Egyébként ez a viszony nem nyáron romlott el, hanem már jóideje nő a feszültség, többek közt azért is, mert hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, és a helyzet csak romlani fog, amikor Erdélyben elszabadul a szavazatszerző őrjöngés. Pedig ha Magyarország a szomszédos országok magyar közösségeit szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek. Az idén sem bizonyult uborkaszezonnak a nyár a román-magyar viszonyban.Már sok-sok éve így van ez, általában a tusnádfürdői nyári egyetemen szokták megadni az alaphangot a magyarországi jobboldali politikusok, és aztán ebből bontakozik ki valamilyen polémia, a romániai román, romániai magyar és magyarországi magyar politika különböző szereplői között. Csak annyi változás történt ezúttal, hogy a Tusnádfürdőn előadást tartó magyar miniszterelnök már-már kínosan vigyázott arra, hogy se a román-magyar kapcsolatokról, se az erdélyi vagy más határon túli magyar közösségek helyzetéről ne mondjon semmi olyasmit, amibe bele lehetne kötni. Úgy tűnik, a jövő évi magyarországi választások előtt a Fidesz kockázatosnak tartja újabb frontokat nyitni errefelé, hiszen a szomszédos országokban élő kettős állampolgárok enélkül is mozgósíthatók lesznek a választásokra, és akik részt vesznek, azoknak a túlnyomó többsége valószínűleg rájuk szavaz. Így aztán a sokak által várva várt miniszterelnöki beszédben volt ugyan üzenet haza is, Brüsszelbe is, kevésbé a határon túli magyarok felé, bár ezt a hívek serege nem nagyon vette észre. Nem csoda, ha ezek után egyik-másik kommentátor sértődötten konstatálta, hogy túlméretezett volt Traian Băsescu államelnök reakciója egy végül is periférikusnak tekinthető véleményre, Vona Gábor gyergyói, román-magyar konfliktust vizionáló nyilatkozatára. A magyar külügy erőtlen, nem is közvetlenül az államelnöki beszédre, hanem a román kormányálláspontra adott válaszából is az derül ki, éppen nem értik, vagy nem akarják érteni Magyarországon, hogy ez most mi volt, miért volt, hiszen csak a Jobbik, csak egy szélsőséges párt szólta el magát, még az sem olyan nagyon. Egyébként pedig néhány vezércikket elolvasva, az a benyomása az embernek, hogy minden nagyon jó, minden nagyon szép, beleértve a román-magyar viszonyt, amit kár elrontani ilyen heves támadásokkal, mint a Traian Băsescué, akiről eddig úgy tudtuk, hogy baráti viszonyban van Orbán Viktorral. Ami, persze, még akár igaz is lehetne, de mit számít a személyes rokonszenv vagy ellenszenv, amikor hatalmi érdekekről van szó. Akik Erdélyben és Magyarországon jóleső legendát gyártottak ebből az állítólagos barátságból, és ide számítom a román államelnököt eddig nyakra-főre dicsérő, sőt, dicsőítő Tőkés Lászlót is, azok most mellesleg kaptak egy leckét, hogy miről szól a román-magyar viszony, és hogy mitől függnek ezek a barátságok. (Kiegészítő olvasmányt is tudok ajánlani ehhez: éppen a minap került nekem is a kezembe a két unokatestvér, Vili és Miki, vagyis Vilmos császár és Miklós cár többszöri „szeretetteljes” táviratváltása az első világháború kitörésének eléőestéjén.) A román-magyar viszony pedig nem a nyáron romlott el, hanem már jóideje egyre nő a feszültség, többek közt azért is, mert a sokat hangoztatott stratégiai partnerség csak egy szép álom – ha egyáltalán álmodik még valaki ilyesmit -, és hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, rég megszakadt a közös kormányülések hagyománya is. Nem beszélve arról, hogy tavaly óta az RMDSZ is ellenzékben van, és gyakorlatilag nincs módunk a román kormánypolitikát befolyásolni. Ráadásul az a kormány, amelynek még tagja volt a magyar képviselet, abba bukott bele 2012 tavaszán, hogy kénytelen volt engedni az RMDSZ nyomásának, és határozatot hozott a magyar nyelvű oktatásnak és a magyar oktatók döntéshozatali lehetőségeinek kiterjesztéséről a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. A kormánynak mennie kellett, a határozatot visszavonták, az államelnök pártja, a Demokrata Liberális Párt velünk együtt ellenzékbe került. Azóta tulajdonképpen a romániai magyar politika folyamatosan keresi a kitörési lehetőséget, de könnyen meglehet, két szék közt a pad alá kerülünk mindannyian: Bukarestben most savanyú a szőlő, Budapesten viszont nincs erő valamit is érvényesíteni Romániával szemben. És ez nagy baj. Erről szól Traian Băsescu látszólag fenegyerekes nyilatkozata, amely egyébként szintén egy székelyföldi nyári táborban, Marosfőn hangzott el, román fiatalok körében. Úgy látszik, mostanában mindenki Székelyföldre jár nagyokat mondani. Nem Vona Gáborral vitakozik a meglehetősen populista román politikus, nem arról van szó, amit sokan mondogattak, hogy itt éppen ágyúval lőnek verébre. Attól eltekintve, hogy a szélsőjobbot sohasem szabadna verébnek nézni sem Romániában, sem Magyarországon, a jelenlegi helyztben különösen nem, az államelnöki üzenet legfennebb ürügynek használja a borzonti tábor Jobbik-kampányát. Mert nyilvánvalóan kampány van máris, előrelátható, hogy mi lesz Erdélyben jövőben, és hogy ígérhet mindenki fűt-fát, önmegtartóztatást, miegymást, el fog szabadulni a szavatszerző őrjöngés már hónapokkal a parlamenti válsztások előtt, a pofonegyszerű érzelmi zsarolástól a rafinált politikai marketing-fogásokig mindenre felkészülhetünk. Miközben túlfelől is ez van, ez lesz, sajnos. Hiszen az év első felében Romániában is sor kerül az európai parlamenti választásokra, mellesleg ugyanakkor, mint Magyarországon. Jövő ősszel pedig elnökválasztás lesz. Traian Băsescunak lejár a második mandátuma, nem jelöltetheti ismét magát, de egyre aktívabb mégis, mind többet és mind meredekebben nyilatkozik, amiből sejthető, hogy folytatni akarja politikai pályáját, talán pártelnökként, később esetleg miniszterelnökként. (Ugye ismerős ez a modell Kelet-Európában?) Ezek szerint már ő is kampányol, akárcsak Orbán Viktor és Vona Gábor, vagy éppen az RMDSZ, amelynek egyáltalán nem lesz könnyű átlépnie az ötszázalékos küszöböt az európai parlamenti választásokon. Tudjuk be hát ezt a Traian Băsescu nyilatkozatot a választási érdekeknek? Ez lenne a legkényelmesebb és ahogy látom, Magyarországon körülbelül ennyit is érettek belőle sokan, főleg kormányoldalon. Hogy van itt egy jóbarát, aki kénytelen kampányolni egy kicsit ellenünk, hát el kell nézni neki. Traian Băsescu amúgy sem volt magyarellenes – eddig tényleg nem volt az, másért kerültem én is például sokszor éles ellentétbe vele -, tekintsük ezt kisiklásnak. Hát nem! Bizony nem kisiklásról van szó szerintem, hanem a román kormányoldal vezető politikusainál egy klasszissal körmönfontabb és távlatosabb stratégáról, aki ugyan vesztésre áll, de ennek ellenére ő az, aki éppen világosan – és hihetetlenül nyersen – megfogalmazta Románia érdekeit, Magyarországgal szemben. Mit is mondott tehát Marosfőn, idézzük fel az egyébként jól ismert mondatot. Próbálom pontosan fordítani: „Magyarország az instabilitás tűzfészkévé vált a térségben a kisebbségekhez való viszonyulás szempontjából. (...) Budapest politikája kezdett nehézségeket okozni, és Románia vezető szerepet fog vállalni Budapest pontratételében”. Ha ehhez a kijelentéshez hozzászámítom mindazt, amit az etnikai autonómiáról – tagadólag – kifejtett, illetve amit néhány héttel azelőtt, a Moldovai Köztársaságban tett látgatásakor nyilatkozott arról, hogy Románia és Moldova egyesülése a moldvaiak akaratától függ, semmi mástól, akkor összeáll a kép. (Megjegyzem, erről a moldáviai kérdésről mi, erdélyi magyarok vajmi keveset beszélünk, pedig nem ártana elemezni egy esetleges majdani egyesülés előnyeit – gagauz autonómia-modell stb. – és kétségtelen hátrányait, még akkor is, ha mindez ma nem látszik időszerűnek.) Nos, ezek szerint a Fidesszel és az RMDSZ-szel egy európai pártcsaládot preferáló román államelnök „pontra tenné” Magyarországot? Igen, persze, de ez a nyilatkozat elsősorban azt sugallja, elérkezett az idő, hogy Románia, úgymond, „újrapozícionálja” magát Európában, és másként viselkedjék ebben a balkáni és kelet-közép-európai régióban. Ő egyébként a „leadership” kifejezést használja ott, ahol én „vezető szerepet” fordítottam. Az is jellemző, hogy a magyar tudósítók enyhítettek a szövegen, amikor a „pontra tevés” helyett a magyarosabbnak tűnő, de elkentebb „rendreutasítás” kifejezést használták, miközben aki a huszadik század történetét ismeri, jól tudja, hogy Románia már legalább kétszer „pontra tett” minket az elmúlt évszázadban, de korántsem a maga erejéből. Ismétlem, nem hiszem, hogy most célzottan csak Magyarországgal lenne gondja az államelnöknek. Egyszerűen azt mondja ki, hogy miközben Magyarország úgy viselkedik, mintha nem lenne szüksége sem Brüsszelre, sem más nemzetközi fórumokra, vagyis mintha nem lennének saját határain kívül lerendezetlen ügyei, amihez óhatatlanul nemzetközi empátiára lenne szükség, aközben Romániának meg kell próbálnia egy „jobb helyet” kiküzdenie az uniós hierarchiában. A külpolitikában nem túl otthonosan mozgó, a diplomáciai aprómunkától irtózó, mandátumának vége felé járó román államfő azt mondja valójában, hogy Magyarország ma egy probléma az Európai Unió számára, Románia pedig szeretne hozzájárulni a probláma megoldásához. Tragikomikus fintora lehet ez az európai politikának, ha például kisebbségjogi ügyekben egyszerre csak „vert viszen veretlent”. Mármint mi leszünk a „megvertek”, erdélyi magyarok, és ismét mi isszuk meg a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Egy olyan ország, amely ahogy mondani szokták, történelmileg nem „önmagával határos”, lehetne akár euroszkeptikus is, de ha valaki a Magyarországgal szomszédos országok magyar közösségeit szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek. Végül is a politika valóban a kompromisszumok művészete. Az a kérdés mindig, hogy mit miért. Szidhatjuk az Európa Uniót, én sem rajongok a brüsszeli bürokratákért, de meg tudjuk-e oldani magunkra a határon túli magyarok kérdését? És hogyan? A magyarországi választási kampány határon túli terjeszkedése nem válasz erre. Másképpen kellene terjeszkedni. Kultúrával, gazdasággal például. És politikai befolyással: Bukarestben, Pozsonyban, de Brüsszelben, vagy ha úgy jobban tetszik, Washingtonban is. Ez az igazi probléma, ehhez képest szinte mellékes, hogy mi hangzott el és mi nem Tusnádfürdőn, Borzonton vagy Marosfőn. Markó Béla hvg.hu 2013. augusztus 26.Markó a hvg.hu-nak elemezte a román-magyar viszonytMarkó Béla , az RMDSZ korábbi szövetségi elnöke a hvg.hu-nak írt cikkben fejtette ki véleményét a román-magyar viszont igazi természetéről. „Traian Băsescu leckét adott a román-magyar viszony igazi természetéből azoknak – így Tőkés Lászlónak is –, akik legendát költöttek a román államelnök és a magyar miniszterelnök barátságából. Egyébként ez a viszony nem nyáron romlott el, hanem már jóideje nő a feszültség, többek közt azért is, mert hosszú évek óta nincsen igazi párbeszéd a kormányok között, és a helyzet csak romlani fog, amikor Erdélyben elszabadul a szavazatszerző őrjöngés” – írja Markó Béla RMDSZ-es szenátor. A volt szövetségi elnök úgy véli, hogy amennyiben Magyarország meg akarja tartani szülőföldjükön a szomszédos országok magyar közösségeit, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek. Markó szerint a magyarországi jobboldali politikusok évek óta a tusnádfürdői nyári egyetemen szokták megfogalmazni utóbb polémiát kiváltó üzeneteiket. „Idén a Tusnádfürdőn előadást tartó magyar miniszterelnök már-már kínosan vigyázott arra, hogy se a román-magyar kapcsolatokról, se az erdélyi vagy más határon túli magyar közösségek helyzetéről ne mondjon semmi olyasmit, amibe bele lehetne kötni. Úgy tűnik, a jövő évi magyarországi választások előtt a Fidesz kockázatosnak tartja újabb frontokat nyitni errefelé, hiszen a szomszédos országokban élő kettős állampolgárok enélkül is mozgósíthatók lesznek a választásokra, és akik részt vesznek, azoknak a túlnyomó többsége valószínűleg rájuk szavaz. Így aztán a sokak által várva várt miniszterelnöki beszédben volt ugyan üzenet haza is, Brüsszelbe is, kevésbé a határon túli magyarok felé, bár ezt a hívek serege nem nagyon vette észre” – írta Markó Béla. Az RMSZ-es politikus szerint ezek után valójában Traian Băsescu államelnök túlméretezett reakciója Vona Gábor periférikusnak tekinthető véleményre érkezett, és a magyar fél hivatalos válaszából az derült ki, hogy Budapesten nem értik „ez most mi volt, miért volt, hiszen csak a Jobbik, csak egy szélsőséges párt szólta el magát, még az sem olyan nagyon”. „Akik Erdélyben és Magyarországon jóleső legendát gyártottak (Băsescu és Orbán Viktor) állítólagos barátságából, és ide számítom a román államelnököt eddig nyakra-főre dicsérő, sőt, dicsőítő Tőkés Lászlót is, azok most mellesleg kaptak egy leckét, hogy miről szól a román-magyar viszony, és hogy mitől függnek ezek a barátságok” – fogalmaz Markó Béla. Szerinte a román-magyar viszonyban már jóideje egyre nő a feszültség, a sokat hangoztatott stratégiai partnerség csak egy szép álom, rég megszakadt a közös kormányülések hagyománya is. „Nem beszélve arról, hogy tavaly óta az RMDSZ is ellenzékben van, és gyakorlatilag nincs módunk a román kormánypolitikát befolyásolni. Ráadásul az a kormány, amelynek még tagja volt a magyar képviselet, abba bukott bele 2012 tavaszán, hogy kénytelen volt engedni az RMDSZ nyomásának, és határozatot hozott a magyar nyelvű oktatásnak és a magyar oktatók döntéshozatali lehetőségeinek kiterjesztéséről a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen” – emlékeztet a volt szövetségi elnök. „Tudjuk be hát ezt a Traian Băsescu nyilatkozatot a választási érdekeknek?” – teszi fel a kérdést a Maros megyei szenátor. Szerinte ez lehet a kényelmes, kézenfekvő válasz a magyar kormányoldal számára, amely hajlamos kisiklásnak tekinteni Băsescu nyilatkozatát. „Hát nem! Bizony nem kisiklásról van szó szerintem, hanem a román kormányoldal vezető politikusainál egy klasszissal körmönfontabb és távlatosabb stratégáról, aki ugyan vesztésre áll, de ennek ellenére ő az, aki éppen világosan – és hihetetlenül nyersen – megfogalmazta Románia érdekeit, Magyarországgal szemben” – figyelmeztet Markó Béla. Hozzátette: ez a nyilatkozat elsősorban azt sugallja, elérkezett az idő, hogy Románia, úgymond, „újrapozícionálja” magát Európában, és másként viselkedjék ebben a balkáni és kelet-közép-európai régióban. „Nem hiszem, hogy most célzottan csak Magyarországgal lenne gondja az államelnöknek. Egyszerűen azt mondja ki, hogy miközben Magyarország úgy viselkedik, mintha nem lenne szüksége sem Brüsszelre, sem más nemzetközi fórumokra, vagyis mintha nem lennének saját határain kívül lerendezetlen ügyei, amihez óhatatlanul nemzetközi empátiára lenne szükség, aközben Romániának meg kell próbálnia egy „jobb helyet” kiküzdenie az uniós hierarchiában” – magyarázza Băsescu indokait a volt szövetségi elnök. „Mi leszünk a megvertek, erdélyi magyarok, és ismét mi isszuk meg a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Egy olyan ország, amely ahogy mondani szokták, történelmileg nem ’önmagával határos’, lehetne akár euroszkeptikus is, de ha valaki a Magyarországgal szomszédos országok magyar közösségeit szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, minden bizonnyal nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak” legyenek” – írja a hvg.hu-n Markó Béla. Maszol.ro 2013. augusztus 30.A Neptun-gate – mi történt 20 évvel ezelőtt?A múlt század utolsó évtizedének elején-közepén a romániai magyar politikai közélet egyik legnagyobb port kavart botránya a Neptun-ügy néven elhíresült paktum, amely a mai napig meghatározza az RMDSZ irányvonalát, alapjaiban befolyásolja a romániai magyar politikát – mondta Borbély Zsolt Attila politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei szervezetének elnöke, aki a Neptun-ügy 20. évfordulójára az eset történéseivel kapcsolatos szöveggyűjteményt adott ki. A Neptun-gate című könyvet szerdán este mutatták be a Tulipán Könyvesboltban. A kötet szerzőjével Irházi János újságíró beszélgetett a zsúfolásig megtelt helyiségben. Borbély Zsolt Attila a könyv keletkezésének körülményeiről, szükségességéről, valamint a Neptun botrányról beszélt a könyvbemutatóra összegyűlteknek. 1993. júliusában az RMDSZ három vezető politikusa, Frunda György, Tokay György és Borbély László a román tengerparti Neptun üdülőhelyen (a szervezet felhatalmazása nélkül?) tárgyalt és megegyezett az akkori román hatalommal, hogy mit és miről, erre azóta sem derült fény – hangzott el az eseményen. A 177 oldalas kötetben megtalálható a neptunfürdői tárgyalás zárónyilatkozata, Markó Béla állásfoglalása, valamint a három érintett nyilatkozata, és számos RMDSZ-es és nem RMDSZ-es közéleti szereplő álláspontja, nyilatkozata is. „A sokat emlegetett Neptun-ügy éppen arról szólt, miképpen lehet egy történelmi helyzet által felkínált lehetőséget módszeresen, tudatosan elpuskázni, sőt, visszájára fordítani” – olvasható a szerző előszavában. A könyvben 1993. április–november közötti időszakban keletkezett újságcikkekben, közleményekben boncolgatják, találgatják, hogy mi történhetett Neptunfürdőn 1993. július 15–17-én. „(…) a brassói kongresszus határozatai értelmében egész szövetségünket valamilyen formában elkötelezni, az RMDSZ nevében tárgyalni csak a szövetségi elnök mandátumával lehet. Neptunon az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezésében létrejött találkozón az RMDSZ-politikusoknak ilyen megbízásuk nem volt, és amint erről ők maguk a sajtóban is nyilatkoztak, magánszemélyként voltak jelen, akárcsak a kormány, az elnöki hivatal tisztségviselői, illetve a német kisebbség képviselője is” – így nyilatkozott Markó Béla akkori szövetségi elnök az 1993. augusztus 3-án megjelent RMDSZ közleményben. A nyilatkozat teljes szövege A Neptun-gate című szöveggyűjteményben olvasható. A három érintett – Frunda György szenátor, Tokay György és Borbély László képviselők – is „megszólal” a kötetben, a nyilatkozat a marosvásárhelyi Szabadság című lap augusztus 6-i számában jelent meg. „A megbeszélések nem voltak titkosak. Minden egyes megbeszélés alkalmával a résztvevők sajtónyilatkozatot adtak ki, melyet mind a hazai (magyar és román), mind a külföldi sajtónak eljuttattunk, ugyanakkor ezekről a megbeszélésekről beszámoltunk az RMDSZ vezetőségének. A megbeszéléseken mint kisebbségi politikusok vettünk részt, elfogadva a PER személyre szóló meghívását” – áll többek között az érintettek tájékoztatásában (idézet a könyvből). A könyvbemutató után elhangzottak vélemények, kérdések, még az autonómia-ügy is felmerült. Aki jelen volt az eseményen, minden bizonnyal egy összefogó képet kapott a Neptun-botrányról, melynek hivatalos dokumentumait A Neptun-gate című kötetben olvashatjuk. Demény Ágnes Nyugati Jelen (Arad), 2013. augusztus 31.Tőkés László: le kell dönteni a hazugság falátTőkés László EP–képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke exkluzív interjút adott az erdon.ro hírportálnak. – Az utóbbi időben többek között románellenesnek, nacionalistának, revizionistának, szekusnak nevezték, mi a véleménye minderről, hogy éli meg a folyamatos támadásokat? – Ilyenkor a közel-keleti helyzetre gondolok. Még elképzelni is borzasztó, hogy miben élnek például a palesztinok, vagy az izraeliek. Folyamatos lövészárok-állapot jellemzi az életüket, és ilyenkor fogjuk fel, hogy mit jelent az a stabilitás, amelynek a veszélyeztetésével vádolt meg engem Traian Basescu elnök úr egészen értelmetlenül és váratlanul. Verbális szinten egy hasonló dolgot élek át immár közel huszonnégy esztendeje, nem is számolva a Ceausescu korabeli időket. Ezt az állapotot nem lehet megszokni. Az ember természetes állapota a béke, ráadásul én békés embernek ismerem magam, de a látszat néha talán mást mond. Sőt, rám akarják varrni, hogy én békétlen ember vagyok, viszont egy síkon helyezkedik el a béke és a stabilitás, és más síkon az igazság és a jogosság. Még a Szentírás is azt mondja, hogy igazság nélkül nincs békesség. Nem lehet úgy túllépni egy poszttrianoni és egy kommunista időszakon, mintha nem történt volna semmi. Ez az ellentét generálja ezt az állapotot. Azok románellenesek, akiknek az országából hárommillióan kivándoroltak, mint ahogy ezt mondta Antal Árpád Sepsziszentgyörgy polgármestere. Azok a szélsőséges román nacionalisták, akik a nép nevével az ajkukon tönkreteszik Romániát és semmivé változtatják azt a szabadságot, amit Temesváron kezdtünk el kivívni, és csődbe juttatják az országot. Temesváron nem azért álltak a románok mellém, mert én románellenes lettem volna, vagy 2007-ben nem azért szavaztak rám a románok az európai parlamenti választáson, mert románellenes lettem volna, sőt, épp ellenkezőleg, én éles különbséget teszek a román politikusok és a román nép között. A román nép a magyar nemzettel együtt a béke, a stabilitás fő támasza lehetne, ha a politikusok nem gerjesztenék fel mindig ezt az elvakító gyűlölködést, amelynek a zavarosában aztán ők halásznak. – Mi a véleménye Victor Ponta azon kijelentéséről, hogy Tőkés és az ő pártja Basescu politikai kreatúrái, melynek célja az, hogy az RMDSZ-t próbálja zsarolni? – Egy olyanfajta Basescu ellenesség alakult ki Romániában, mint amilyen az Orbán Viktor ellenesség Magyarországon, de ezzel távolról sem akarok a két politikai vezető személyiség közé egyenlőség jelet tenni. Aki ütni akar Basescun, az engem is rossz hírbe akar keverni Basescu úrral. Vagy nemrégen Vona Gáborral akartak összemosni, noha nem is voltam ott abban a táborban, és semmi közöm a Jobbikos politikához, noha hálás vagyok nekik, hogy megvédtek. A KDNP is védelmemre kelt, melynek dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az elnöke. Még Frunda György is megvédett, noha ő jobban tenné, hogyha Victor Ponta tanácsadójaként a miniszterelnöknek mondaná meg, hogy te Victor, azért ezt az ügyet nem így kellene kezelni. Általában célzatosan eltúlozzák az én Basescu elnökhöz fűződő kapcsolatomat. Soha nem voltam vele egy társaságban, a protokolláris, hivatalosság szintjén túlmenően soha semmiről nem tudtam vele egyeztetni, mert a magamfajta nemzeti politikusokkal nem áll szóba a román hatalom. Általában a számára kedvező magatartású kiválasztott magyar politikusokkal tárgyal, lásd a neptuni tárgyalókat: Borbélyt, Tokajit, Frundát. Most például Ponta állandóan azt hangoztatja, hogy az RMDSZ egyetlen legitim képviselője a magyarságnak. Ennek fejében megtömi őket pénzzel, pedig az a pénz a magyar közösségnek járó pénz, az egész magyarságot illeti, nem csak az RMDSZ-t. Ennek ellenére szinte kitenyészti a maga számára a magyar partnereit és ezáltal esélytelenné teszik a többi magyar szervezetet, pártot, vagy politikai nemzeti irányzatot. Úgyhogy ilyen értelemben semmi közöm Basescu úrhoz, legfeljebb azt mondhatjuk róla, hogy ő volt az a politikus jónéhány éven át, aki a magyarok, a székelyek barátjának pózában tetszelgett, és megtörni látszott azt a fanyelven beszélő magyarellenes politikai attitűdöt, amely végeredményben kezdettől fogva jellemzi a többségi politikai osztályt a kisebbséghez való viszonyulásában. – Szóval az Önnel szembeni vádaskodások óta nem is beszélt Basescu elnökkel? – Sajnos nem hajlandó fogadni. Többször indítványoztuk a találkozást. Adott pillanatban, ha neki kedvező a magyar kapcsolat, akkor ezt felhasználja, lásd például a megválasztását, vagy kétszeri megmentését a magyar szavaztok által. Mondanom sem kell, hogy ezekben a kisebbik rosszat választottuk, mint ahogy amikor Iliescu és Vadim Tudor volt az államelnök-jelölt, akkor nyilvánvaló volt, hogy Iliescura szavaztunk. Basescu elnök úr esetében ma is fenntartom, hogy abban a helyzetben jobb jelölt volt, mint a posztkommunista Nastase vagy Geoana. A politika mindig az adott helyzetben érvényesül; a mai helyzetben egy szóval sem mondanánk, hogy a székelyek álljanak Basescu mellé. De ma is feltevődik a kérdés: mondjon nekem valaki jobbat Traian Basescu államelnök helyett. Crin Antonescut szeressük? Nehéz helyzetben van a magyarság. „Célpontnak használnak” – Mi a véleménye a Románia Csillaga elnevezésű kitüntetésének a visszavonására vonatkozó javaslatról? Nem gondolt arra, hogy visszaadja? – De igen, vívódtam ebben az ügyben, mert emberi méltóságomban sértettek meg. Ugyanakkor a magyarságot sértették meg, hiszen olyan érdemekért kaptam ezt a kitüntetést 2009-ben, az 1989-es temesvári felkelés huszadik évfordulóján, amely érdemek méltán jellemzik a temesvári gyülekezetet, a magyar közösséget, és úgy érzem, ezáltal nem csak engem, hanem őket is arcul csapták, és miközben engem bűnbaknak választottak ki, ugyanakkor egy általános magyarellenességet indukáltak. Sajnos megint előhúzták a magyar kártyát, tehát méltósággal akár vissza is lehetett volna adni ezt a kitüntetést. Ennek ellene szól viszont az az elgondolás, hogy ez a kitüntetés megalapozott volt. Miért könnyítsem meg azoknak a dolgát, akik a magyarokat bántják, akik a véleménynyilvánítás szabadságától akarnak megfosztani, és miért sértsem meg azokat a románokat, akik elismerik Temesvár meghatározó szerepét a 89-es eseményekben, és nem értenek egyet sem Crin Antonescuval, sem Victor Pontával, sem Traian Basescuval? Ez a kitüntetés összekapcsol bennünket, románokat és magyarokat. Ceausescu idejében csak gyászmagyarok kaphattak kitüntetést, ebben a felemás demokráciában viszont hinnünk kell abban, hogy hit által van a szabadulás. Hinnünk kell abban, hogy Románia is megszabadul nemcsak a Ceasescu rendszertől, hanem a kommunizmus visszahúzó örökségétől is, és hogyha valóban visszavonnák a kitüntetést, akkor ezzel nyilvánvalóvá válna, hogy, íme, ez a kétharmados többségű román kormányzat a kommunista visszarendeződés útján halad, mert nem tud szembenézni a múlttal, és nem tudja helyére tenni a dolgokat: azt, hogy mit jelentett Temesvár a román nemzet életében. Akkor nyilvánvalóvá válik a világ előtt, hogy mire értékeli a kormány Temesvárt. Ez esetben őt minősítené a visszavonás ténye, nem pedig engem, akit célpontnak használnak, aki már-már aggódom emiatt az ellenséges román közegben, és ha így folytatódik, kénytelen leszek védelmet kérni, mert ilyen tömény uszítás nyomán a lehető legrosszabbra is számíthat az ember egy balkáni típusú országban. – Említette, hogy a Jobbik és a KDNP kiállt ön mellett, de sokan furcsálják azt, hogy a Fidesz, illetve a magyar kormány részéről ez nem történt meg. Sőt, amikor Havasi Bertalant, a miniszterelnök szóvivőjét megkérdezték az Ön kijelentéséről, akkor azt mondta, ezt nyugodtan kérdezzék meg Tőkés Lászlótól. Miként értékeli a történteket? –Érteni vélem a magyar külpolitikát és a miniszterelnöki hivatal magatartását. Úgy is felfoghatjuk ezt a Tőkés–ellenes és magyarellenes támadássorozatot, mint provokációt. Ez egy előre megírt forgatókönyv szerinti zajló diverzió részét jelenti. Megérzésem szerint még el sem mondtam volt a tusnádfürdői beszédemet, és már eldöntötték egy bukaresti hivatalban, hogy bele kell kötni a beszédembe, és ki kell választani azt a mondatot, amire rá lehet rajtolni. Így provokálta Basescu elnök úr Orbán Viktor miniszterelnök urat, ráadásul éppen őt, akivel a Néppártban közismerten joviális és elvi alapokon álló viszonyt táplálnak, és Orbán Viktor maga is kiállt a másik néppárti politikus megmentése érdekében. A miniszterelnöki hivatal nem ül fel ennek a provokációnak, és csak egyetérthetek abban, hogy nem szabad hagyni, hogy kiéleződjék a román-magyar viszony, és abban is egyetértek, amit a Digi tv-ben mondott Orbán Viktor, hogy valójában jobbak a román-magyar viszonyok, mint ami egyes politikusok megnyilatkozásaiból kitűnik. Maga Orbán Viktor miniszterelnök úr azt is mondta, hogy teljes mellszélességgel a határon túli, az erdélyi magyarok mögött áll. Nem szabad beletörődni a hazugságba – Ilyen politikai kontextusban, ilyen magyarellenes hisztériakeltés közepette hogyan látja kivitelezhetőnek az autonómiát, vagy a magyarság számára fontos nemzetpolitikai kérdéseket? Hogyan látja, miként lehet elfogadtatni a román társadalommal az erdélyi magyarok autonómiáját? – Emlékszik, 1989-ben a hallgatás falát kellett ledönteni. Ma már egyre világosabb, hogy most rendre a hazugság falába ütközünk. Például rólam azt mondják, hogy románellenes vagyok. Pedig én egyebet nem tettem az Európai Parlamentben, hogy a határon túli románok hivatalának a megalapítását és a szerb ügy vállalását megelőzően is egyvégtében a Timok-völgyi vlahok mellett álltam ki, a jogaikért szólaltam fel, de hasonlóképpen a bukovinai románok mellett, vagy a moldáviai románok mellett foglaltam állást az erdélyi magyarokkal együtt. Vagy olyan hazugságokat terjesztenek, hogy én azt akarom, hogy Erdély magyar protektorátus legyen. Én ilyet nem mondtam. Egy államelnöknek illene megvizsgálni, hogy mi hangzott el Tusnádfürdőn, azért van annyi jól fizetett tanácsadója. Ugyanígy Crin Antonescunak vagy Victor Pontának is. Vagy azt a hazugságot, beállítást hangoztatni, hogy én a Bécsi Diktátumhoz hasonlóan szólaltam meg, és ezt elpufogtatja az ország első embere velem szemben. Vagy, hogy még egy példát mondjak, megint azzal vádoltak meg, hogy el akarom Erdélyt szakítani Romániától, és veszélyeztetem Románia területi épségét és szuverenitását. Ezekből a szakállas hazugságokból, propaganda fogásokból nem fogyunk ki. Kell ennél világosabb bizonyíték, hogy egy posztkommunista, posztceausiszta, posztszekurista társadalomban vagyunk kénytelenek védekezni akkor is, amikor a legbékésebb, és legkonstruktívabb kisebbségi közössége vagyunk egész Európának? Ezt mondta Valentin Stan a jeles történész is, aki lépésről lépésre cáfolta Vaida-Voevod, vagy Maniu szavaival, vagy a Gyulafehérvári határozatokkal a Versailles-i békeszerződéssel, vagy az 1919-es kisebbségvédelmi szerződés szavaival és idézeteivel, hogy mindezek hazugságok, és hogy a magyarokat megilletik a jogok. Nem hogy Székelyföld nem létezik, ahogy Ponta mondta, hanem benne foglaltatik a korabeli dokumentumokban, hogy Romániának kötelessége a szász és a székely közösségeknek autonómiát biztosítani. A hazugságnak ezzel a rengetegével nem bírunk, és az a baj, hogy aki megszokja a hazugságot, az már jól érzi benne magát. Ezt hiányolom a mai politikai diskurzusból, hogy már az úgynevezett jó magyar politikusaink is hajlanak arra, hogy vagy ténylegesen, vagy elhallgatással elfogadják ezt a hazugságot, és beletörődjenek ebbe a hazugságba. Le kell dönteni a hazugság falát, és ha valami, akkor ez nagyon hatékony, hiszen aki nem nem hisz az igazságban, az nem hisz az Istenben, mert a magyar igazság is annyit ér, amennyi a mi isteni igazságunk. Nyilvánvalóan kontraproduktív, ha sokan nem hisznek benne, mert aki hisz benne, az egyedül marad. Sőt, a fejére ütnek a társai is, hogy ne mondjad, mert ebből csak kellemetlenség származik. A konfliktuskerülő politizálásnak ez a hátulütője, a hogy a végén már akkor is hallgatunk, amikor S.O.S.-jelzéseket kellene a világba kiáltanunk. Mert könnyű belátni, ez az út hova vezet, hogyha Várad a nyolcvan százalékos aránytól eljutott a huszonhárom százalékos arányig, és huszonnégy év alatt a negyven százaléktól eljutottunk a huszonhárom százalékarányig, és még a korfa is romlott, elöregedett Várad. Akkor ez az út Kassára vezet, aztán hirdethetünk Nagyszebenben szászok nélkül Európa Kulturális Fővárosát, Kolozsváron a magyarok nélkül Európa Kulturális Fővárosát, ottmaradunk díszpintynek, díszmagyarnak, akiket mutogatnak, mint valami muzeális nemzeti értékeket, és közben már az autonómiát is megadnák, csak éppen már nem lesz kinek. Magyar–román kerekasztal – Böjte Csaba augusztus 20-i üzenetében meghirdette a párbeszéd és a kiegyezés évét a romániai magyar politikai szervezetek között. Lát-e halvány esélyt arra, hogy legalább a sarkalatos pontokban ez a megállapodás, kiegyezés megtörténjen a romániai magyarság politikai, érdekvédelmi képviseletei között? – Böjte Csaba atya egy egyszemélyes intézmény, és ami az ő ereje, az a mi magyar társadalmunk gyengesége is, tudniillik az, hogy nem a történelmi magyar egyházak teljes intézményi spektruma fog össze egy ilyen hatalmas horderejű vállalkozás ügyében, mint amit Böjte atya megvalósít. A politikai nézetei néha viszont meglepnek, mert kétségtelen, hogy aki elfogadja az RMDSZ Ezüstfenyő Díját, ugyanakkor nem jön el a néppárti rendezvényeinkre, az már politikailag válogat. A kiegyezésnek rossz íze van a magyar történelemben, mert, minden jó oldalával együtt lényegében a Trianont előkészítő elvtelen kiegyezés következményeként jött létre a 1867-es kiegyezés. Kossuth Lajos látnoki éleslátással megjósolta Nagy-Magyarország végét ezen kiegyezés miatt. Nos, egyezzünk meg abban, hogy Gyurcsány és Orbán között nincs kiegyezés. Mint ahogy mi sem tudunk itt megegyezni Váradon azzal az etnobiznisszel, amelyiknek képviselői egyházi segédlettel – itt Fodor József atyára gondolok – nem csak a Szent László Napok szabadalmát és jelképeit lopják el, hanem annak előtte bűnszövetkezetben elkövetett cselekmény keretében eltulajdonították a Széchenyi Terv keretében elnyert Ady központot, és most egy kétes értékű lebujként használják. Szent tévedésnek tartom Böjte atyának a felhívását ebben a megszorító értelemben. Tág értelemben viszont én most is azt mondom, amit huszonhárom évvel ezelőtt mondtam: a román-magyar kerekasztalt meg kell szervezni, abban reprezentatív módon vegyenek részt mind a román, mind a magyar politikai polgári és egyházi képviseletek, és egy olyanfajta megegyezést dolgozzunk ki, amelyet magáénak vall nem csak egy baloldalra elhajló, az egyeduralmi, totalitárius elveken nyugvó RMDSZ, hanem az egész magyarság képviselete. Ez a román-magyar megbékélés volna. Traian Basescu azt mondta 2010-ben Tusnádfürdőn, hogy a román-magyar viszonyok konszolidációja és a román-magyar megbékélés a két alappillérét jelenti a régió stabilitásának. Egy ilyen megállapodásra van szükség, de ez nem kiegyezés, hanem egy kőkemény politikai alkupozícióban elért eredmény. Ami pedig a magyarokat illeti, addig ne egyezkedjenek Bukaresttel magyar testvéreink, amíg velünk nem egyeznek meg. Hamarabb áll szóba a Markó Béla szürke eminenciási vezetésével a Kelemen Hunor által elnökölt RMDSZ Victor Pontával, mint a saját testvéreivel. Most is azt vetik a szememre, hogy nem ugyanazt a sípot fújtam Brüsszelben, mint ők. Hát amikor koalíciót között az EMNT és az RMDSZ a 2009-es EP választási listának az összeállításakor, és meghívtak az első helyre, akkor nem a behódolásról szólt az egyezség, hanem arról, hogy egyenrangú felekként képviseljük az erdélyi magyarságot. Ráadásul az az ízetlen torzítás is naponként elhangzik, hogy engem felvettek a listára. Nehogy a szekeret fogjuk a lovak elé! Hiszen ők kértek fel, ők hívtak meg azért, mert látták, hogy ha én nem szállok fel a listára, akkor nem biztos, hogy bejut a magyarság az Európai Parlamentbe. Ez célszerű volt az egész magyarságnak. Én ma is azt mondom, a magyarságban kell gondolkozni. Abban a pillanatban elfogadom az RMDSZ-t, amikor a Kolozsvári Magyar Napokhoz fogható módon össze tud fogni. Szinte példázatosnak tartom, hogy az unokaöcsém(Gergely Balázs–szerk megj,) , a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, az RMDSZ-nek egyik megyei alelnökét vette feleségül, és együtt dolgoznak a város javán. Lám, Marosvásárhelyen a magyarokat próbálják kijátszani egymás ellen, és valami elképesztő módszerekhez folyamodnak. Hát nem kötelező volna az RMDSZ-nek nem csak leereszkedni, vagy néha vállon veregetni, hanem összefogniuk annak a helyzetnek az orvoslásáét, amelynek elromlásáért óriási felelősséget visel? Ott volt Marosvásárhelyen a magyar RMDSZ-es négyesfogat: Frunda, Borbély, Markó Béla és Kelemen Attila, és mi lett a Fekete Március Marosvásárhelyéből, Erdély újkori fővárosából? Csúszik lefelé, és nem is kell oda Funar. A kolozsvári példa messze mutató, és azt tanítja hitünk is, hogy addig ne menj az oltárhoz Isten elé a te könyörgéseddel, amíg meg nem békélsz a te felebarátoddal. Készek kell lennünk a szót értésre, de nem feltétel nélkül, nem engedékenységből, nem gyávaságból, nem opportunizmusból, hanem jól megfontolt közérdekből, Isten akaratát és a nép javát tartva szem előtt. Mi használ az erdélyi magyaroknak? – Az ön számára melyik a legközelebb álló lehetőség az EP-választások tekintetében: az RMDSZ lists, vagy egy külön listán indulás? Esetleg más választás? – Én megkerülném azt a kérdést olyan értelemben, hogy nézzük meg, mi történik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Váradon. Marosvásárhelyen a román soviniszta, nacionalizmus próbálja megfúrni a teljes értékű magyar élet magyar napokban való megnyilatkozását. Váradon egy RMDSZ-es orvtámadás próbálja félrevezetni a közvéleményt és ellehetetleníteni a hatalmas sikerrel végződő Szent László Napokat. Én attól félek, hogy a bukaresti hatalom román és magyar kollaboránsai lehetetlenné teszik a magyarok összefogását, és mi itt függelékállapotra vagyunk kényszerítve, kiszolgáltatott állapotba kerülünk, mert nem az történik, amit a magyarok határoznak el, hanem amit manipulálnak hátulról, és ami érdekében áll egyes percember politikusoknak. Egyszer s mindenkorra fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mi használ az erdélyi magyaroknak? Amikor a kommunista típusú föltétlen összefogást hirdetik, akkor nem tudok egyetérteni azzal, hogy hol Medgyessi jár Váradon, hol Gyurcsányt hívják meg Váradra, hol Bajnai jön ide, hol Mesterházyval köti meg az Erdélyi Riport a szerződést, és még könyvkiadót is létrehoznak, és Gurmai Zita hozza létre az RMDSZ nőszervezetét itt. Ilyenfajta egységre nincs szükség, viszont a nemzetünk érdekeiben egyesülő összefogásra szükség van. Van két-három lehetőség az EP-képviselethez. Próbáljunk meg eltávolodni Bukaresttől, a posztkommunista politikai befolyásoltságtól, és tegyük fel a kérdést: mi használ ennek a magyarságnak? Ennek én kész vagyok alávetni magam, sőt, akár visszavonulni is, hogyha a nemzeti érdek úgy kívánja, de kész vagyok folytatni ezt a tevékenységet, hogyha a pártérdekek fölé emelkedő nemzeti érdekeink ezt megkövetelik. Rais W. István erdon.ro Erdély.ma 2013. szeptember 2.Tiszta beszédTőkés László, az RMDSZ Európai Parlamenti képviselője részére, Borbély Zsolt Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Jobbik tagja részére Tisztelt Uraim, kedves László és Zsolt! Ti mindketten gyakorló politikusok vagytok. Én – noha Fidesz-alapító vagyok – soha nem voltam politikus, újságíró vagyok. Hosszú ideig az értékközösségen nyugvó barátság kötött össze veletek. 2009-ig ott és akkor segítettem Nektek, amikor csak tudtam. Önzetlenül, barátságból, meggyőződésből. 2009-es pálfordulásotok óta bántani nem akartalak benneteket, ezért inkább nem írtam rólatok semmit. Hallgattam, bár a gombóc egyre nőtt a torkomban. Nos, a barátságnak, a tapintatnak és a kényszerű hallgatásnak is vannak azonban határai. A magyar kormány elleni fellépésében, a gyűlöletkeltésben és alpári demagógiában a Jobbik versenyt fut a magyarországi balliberális bandával. Ennek ellenére az Erdélyi Magyar Néppárt vezető tisztségviselői szószéket biztosítanak a Jobbiknak az EMI-táborban. Lelkük rajta. Ám legutóbb az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor arról beszélt, hogy a Jobbik visszahozta a tiszta beszédet a magyar politikába. Elgondolkodtató. Különösen annak tükrében, hogy ezt megelőzően alig egy héttel Toró T. Tibor még Orbán Viktor mellett ült Tusnádon, a pulpituson, és úgy húzódott Orbán mellé, nehogy valahogy le találjon maradni egyetlen fényképről is. Akkor most hol a tiszta beszéd, Uraim? Ha még emlékeztek, 2004-ben a Ti érdeketekben nyílt levéllel és tiszta beszéddel fordultam Markó Béla RMDSZ-elnökhöz. Oly annyira, hogy a román állam terroristának nyilvánított, és kitiltott Erdélyből. Toró T. Tibor eközben Markó Bélával fényképezkedett a tulipános kampányesernyő alatt. Akkor és ott „elfért”, „odafért” az alá az ernyő alá, demonstrálandó, hogy csak az RMDSZ-en belül van élet. Legitimizálta ezzel mindazt, ami ellen nagyon sokan küzdöttek azok közül, akik már 2002 után tudták, hogy az RMDSZ-en kívül is van élet. Sőt: becsületes politikai élet csak azon kívül van. Nos, ez a Toró T. Tibor 2013-ban arról mesél az erdélyi magyar ifjaknak, hogy a Jobbik hozta vissza a tiszta beszédet a magyar politikába. Mondja ezt arról a Jobbikról, amelynek az elmúlt években a legfőbb nemzetpolitikusa Szegedi Csanád volt. Apropó Toró T. Tibor: lehet, hogy – miként Borbély Zsolt Attila méltatja – Tibor rendes tömbházlakó, csak ahhoz, hogy jó politikus is legyen, kellene még néhány erény. Egyetlen példa hirtelen: a tragikus – és előre látható – december 5-i népszavazásos tudathasadás nem lett volna Patrubány nélkül, Patrubányból pedig Toró és barátai – többek között Te is, kedves Borbély Zsolt Attila – csináltak elnököt a Magyarok Világszövetségében. Toró T. Tibornak elévülhetetlen szerepe volt abban is, hogy Te, kedves László, 2009-ben paktumot kötöttél Markó Bélával, 2007-ben függetlenként elnyert európai parlamenti mandátumodat felcserélted az RMDSZ-lista első helyével, mosolyogtál Markóval az óriásplakátokon, kedélyes kampánysúlyemelést folytattál a neptunista Borbély Lászlóval, aztán elmentél RMDSZ-képviselőként Brüsszelbe, magad után hagyva az erdélyi nemzeti oldalon a megrökönyödést és tudathasadást. Képzeld el, László, mi lett volna, ha Márton Áron vagy Mindszenty József „plurális egységre” lépett volna Ceausescuval vagy Rákosival, vagy mi lett volna, ha 2008-ban például Orbán Viktor „nemzeti összefogásra” lépett volna Gyurcsánnyal. Hasonló lett volna, mint amit Te okoztál 2009-ben Erdélyben. Mert, kedves László, túl sok a véletlen. Markó 1993-ban úgy lesz RMDSZ- elnök, hogy te visszalépsz a javára. Miközben az RMDSZ erdélyi magyar ellenzéke 2002 és 2010 között vért izzadt a változásért, Toró T. Tibor 2008-ig az RMDSZ-ben csücsült, majd utána – a Ti szerepvállalásotokkal – csinált egy törpepártot, meghasította az erdélyi ellenzéki szavazóbázist, és ezáltal megerősítette az RMDSZ-t, és nagyon várja, hogy az első kanyarban ismét „plurális egységre” lépjen vele. Nyilván ez is véletlen. Egyébként valaki szóljon már Toró T. Tibornak, hogy az EMNP nevű törpepárt után ne térjenek át a törpeerőmű-bizniszre, mert az végleg tönkreteszi a székely tájakat. Az Erdélyi Magyar Néppárt egyik Kolozs megyei képviselője pesti barátaival együtt üzletileg érdekelt a Vargyas patakját megnyomorító törpevízerőműben, és hasonlóak készülnek a Homoród patakára meg a Tatros vizére is. Az Erdélyi Magyar Néppárt székelyudvarhelyi képviselői megszavazták, hogy a hírhedt RMDSZ-szenátor, Verestóy Attila sógora „biomassza”-erőművet építsen Szejkefürdőn, Orbán Balázs sírhelyétől alig ezer méternyire. Amúgy az erdélyi törpevízerőművek mögött Világi Oszkár vigyorog a Felvidékről. Bugár Béla háta mögül. Hát, tényleg minden mindennel összefügg? Tényleg nincs két magyar világ, csak egy magyar világ van. Mi ezt hirdetjük húsz éve – csak nem egészen így képzeltük el… S természetesen elmondhatjuk, hogy mindez szintúgy puszta véletlen. Nos, kedves László és Zsolt, talán mindezek okán érthető, hogy miért fogalmaztam kissé indulatosabban Toró. T. Tibor kapcsán. Ami pedig a védhatalom tusnádfürdői emlegetését illeti, kedves László, az bizony öncélú felelőtlenség volt a részedről. Én eddig azt hittem, a barátja akarsz lenni Orbán Viktornak, és nem az ellensége. Te politikus vagy, pontosan tudod, milyen erők részéről milyen vesszőfutásnak van kitéve Magyarország, milyen célkereszteket rajzoltak már Orbán Viktor szívére és homlokára. Alig várják az ürügyet, hogy elmondhassák Orbán Viktorról, ő „a térség stabilitásának egyes számú veszélyeztetője” , hogy „szélsőséges nacionalista, pánhungarista” stb. Erre Te Tusnádfürdőn – kilenc hónappal a magyarországi választások előtt – kedélyesen hozzá fordulsz, és mintha egy pohár pálinkát kérnél, úgy kérsz tőle védhatalmat. Teszed mindezt úgy, hogy pontosan tudod, a védhatalomhoz gazdasági erő s egyéb erő is kell, és azt is pontosan tudod, a balliberális politika által súlyosan eladósított Magyarországnak jelenleg nincs megfelelő gazdasági ereje. S egyéb ereje sem. Tehát pontosan tudod, hogy amit kérsz, az teljesíthetetlen, azt is pontosan tudnod kell, hogy kéréseddel voltaképpen azok érdekét szolgálod, akik Orbán Viktor bukásában érdekeltek, de Te mégis megteszed. S nehogy azt gondold, László, hogy én valami szándékos rosszindulatot tételezek fel rólad. Szó sincs erről. Te nekem az a menyői hős maradsz, aki kihúzta Ceausescu lába alól a talajt. De értsétek meg, hogy kezdődik a kampány, kezdődik a harc, kezdődik az eddig talán soha nem látott aljasságok sorozata. Hát akkor legalább mi beszéljünk egyenesen és tisztán, egymás szemébe nézve, és ne tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Szóval, itt és most, erről ennyit, kedves László és Zsolt. (P. S.: S te, kedves Zsolt, aki a Jobbik tagja vagy, olvasd már el egyszer, miket szoktak írni a Kurucinfón akár Tőkésről, akár Böjte Csabáról, s egyébként bárkiről. Az talán segít eligazodni a tiszta beszédek világában. S egymás tépése helyett ajánlok egy témát: Hargita és Kovászna megyében évente összesen ötszázezer tonna fát termelnek ki. A háromszéki osztrák üzem évi hatszázezer tonnát fog felvásárolni, miközben az RMDSZ-es Bunta-féle szejkei erőmű évi százezer tonnát fog a biomasszaüzemében elégetni. Ha mindez megvalósul, a székely háztartások a fa jelenlegi árának a három-négyszeresét fogják fizetni, és faipari kisvállalkozások százai fognak tönkremenni. A székelyföldi tájjal együtt. Ez ellen érdemes lenne fellépni. Lászlónak úgy, mint RMDSZ-képviselőnek, neked úgy, mint a tiszta beszédek apostolának.) Bayer Zsolt Magyar Hírlap 2013. szeptember 6.Markó Béla, az EU és az igazságNéhány nappal ezelőtt Markó Béla, az RMDSZ szenátora egy magyarországi balliberális hetilapban elemezte a román–magyar kérdést, európai kontextusba helyezve azt. Írásából nemcsak arra kapunk sajátos választ, ami napjainkban történik, hanem arra is, hogy miként szemléli az RMDSZ korábbi vezetője a világot. És mi vajon hogyan látjuk a dolgokat? Megújulásra szoruló kontinensünkön azok tudják legkevésbé, mit kellene megújítani, akik a legtöbbet beszélnek róla. Markó Béla nem tartozik közéjük, mert ő nem cövekelt le az Európai Egyesült Államokat sürgetők táborába. Ő ezt a kérdést inkább passzolja, és illúziókergetés helyett megmarad a regionális politikánál. Nemrég jelentetett meg egy elemzést a HVG-ben, melyben felvázolta a román–magyar helyzetet és a követendő irányt úgy, ahogy azt ő látja. Elemzéséből megtudjuk, hogy Traian Băsescu államelnök leckét adott azoknak, akik Tőkés Lászlóhoz hasonlóan „jóleső legendát gyártottak" az Orbán–Băsescu barátságból. Hogy az etnikai feszültség évek óta növekszik, a magyar kormány részéről sokat hangoztatott stratégiai partnerség pedig nem több mint egy szép álom; és a választások közeledtével ennek a viszonynak csak a további romlására lehet számítani. Az RMDSZ ellenzékbe kényszerült, és miközben Bukarestben savanyú a szőlő, Budapestnek nincs ereje valamit is érvényesítenie Romániával szemben, ami nagy baj. Az államelnök magyarellenes nyilatkozatával kapcsolatban Markó úgy gondolja, hogy az nem kisiklás vagy szavazatszerzési akció volt, hanem Románia újrapozícionálási igénye Európában, a balkáni és kelet-közép-európai régióban. Ennek jegyében tenné pontra a román politika a Brüsszel számára problémás Magyarországot („a régionális instabilitás tűzfészkét"), és próbálna jobb helyet kiküzdeni magának az EU-s hierarchiában. Végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy ennek ismét mi, erdélyi magyarok leszünk a vesztesei, akik megisszák a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Mert egy olyan ország, amely a szomszédos országok magyar közösségeit a szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak" legyenek. Kiindulópontok Egyetértek azzal, amit Markó Béla a román elnök új stratégiájaként felvázolt. Traian Băsescu elérkezettnek látta az időt arra, hogy a pillanatnyi EU–magyar feszültséget kihasználja, és az EU kegyeit keresve berúgja magyar barátja nyitott ajtaját, és csapatai élén teljes gőzzel bevonuljon annak otthonába. Tegyük hozzá, hogy mindezt alaptalan lózungok és „megleckéztetés" címén teszi előzetes figyelmeztetés vagy párbeszéd nélkül. Amivel nem értek egyet, az az a felvetés, hogy amiért a románok ezt már kétszer megtették a 20. században, és mind a kétszer nyertek (ez a gondolatmenet szintén a HVG-ben olvasható), ezért most nekünk is le kellene alacsonyodnunk a „bármit megteszünk, hogy elnyerjük a nagyhatalmak kegyeit" szintre, mert ha nem ezt tesszük, akkor újból veszítünk. A „bármit" fényében a szemléletet károsnak és rövidlátónak tartom. Most nem térek ki az országos és birodalmi berendezkedések időtállóságának a fejtegetésére, csak egy jó mondásunkra hívom fel a figyelmet: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez a mondás és az alábbiak mindent elmondanak a helyzetről. Ha az „európaibb" jelzőt illetően jobban meg akarjuk érteni a szenátor gondolatmenetét, vissza kell térnünk az idei marosfői EU-táborhoz, ahol egy pódiumbeszélgetés alkalmával Markó kritizálta a magyar kormányt, amiért az elutasította a Tavares-jelentést. Szerinte a Tavares-jelentés emberjogi, kisebbségjogi kérdéseket is érint, ezért Magyarország reakciója ellentmondásos: „Sokan éppen az Uniótól várják el, hogy beleszóljon a kisebbségpolitikába vagy a sajtószabadságot illető kérdésekbe, és amikor megszületik egy ilyen jelentés, azt az országvezetés elutasítja." Markó úgy látja, hogy a Tavares-jelentés az erdélyi magyarság szempontjából is jelenthet pozitív precedenst, hiszen az erdélyi magyarság elvárja, hogy az EU elvárásokat támasszon Romániával szemben bizonyos kisebbségügyi kérdésekben, ezért most el kell dönteni, ki mivel ért egyet: egyes kérdéskörökben beleszóljon az Unió egy ország jogrendszerébe, vagy ne. Helyhiány miatt csak megemlítem, hogy nem kellene összemosni az alapjogi és alapértékeket érintő kérdéseket a jogi kérdésekkel. A témának egy másik fontos vetülete az elnyert jogok gyakorlatba ültetésének a kérdése, melyről Markó nem tesz említést. És akkor most lássuk a Tavares-jelentést. Kedvében járni a hatalomnak Némiképp meglepő, hogy Markó nem reflektál a Tavares-jelentés tartalmára, jellegére. Pedig komoly politikai vitákat kavaró anyagról van szó. Szerinte ezt vakon el kellett volna fogadni csak azért, mert így a magyar kormány „európaibb" lett volna, és ez segített volna, hogy „nyerjünk". Egyesek számára talán jól hangzik ez az okfejtés, de jó, ha tudják, hogy emögött egy komoly dilemma húzódik meg. A dilemma az igazsághoz és az erényhez való viszonyulásban áll. Markó gondolataiból kiderül, hogy számára az igazság az erősek igazsága, vagyis az igazsághoz való ragaszkodásnak nincs értelme. Az egyedüli, ami számít, az az érdek és a hatalom kedvében való járás. És mert a hatalom az EU-nál van, ezért nekünk mindent fel kell adnunk ahhoz, hogy az ő jóindulatát elnyerjük. Száraz, pragmatikus gondolkodás ez. Egy rövidlátó macchiavellisztikus szemlélet, mely szerint ha nem te bújsz a főnököd ágyába, akkor megteszik helyetted a románok. Igazság és hűség nem számít. Fő, hogy a célodhoz vezető utadon előrelépj. Bizonyos tekintetben hasonló felfogást tapasztalhatunk a Románia Csillaga kitüntetéssel jutalmazott szociáldemokrata Corina Creţu esetében is, akit Ion Iliescu egyik tanácsadója profinak tart a felettesek kedvében való járásban. Olyan hölgynek, aki karrierje érdekében kiválóan megosztotta a munkahelyi és az ágyastársi szerepet a magas rangú politikusokkal és elitekkel, s ennek köszönhetően hamar feljutott a ranglétrán. Eugen Mihăescu szerint amikor azt hallották róla, hogy ma Sorin Oprescuval (Bukarest főpolgármestere) van, kiderült, hogy Fuldával (a külföldi hírszerzés, a SIE volt elnöke) szórakozott, és így tovább... Majd miután a pragmatikus hölgy európai uniós képviselő lett, ott folytatta, ahol abbahagyta. Nemrég kiszivárgott személyes levelezésének egy szelete, melyben a 73 éves házasembernek, Colin Powell volt amerikai külügyminiszternek udvarolt éppen. Leveleiben Powellt „életem szerelmének" nevezi, olyan férfiúnak, aki után többet sírt és epekedett, mint tette azt bárki után tinédzserként. A mérleg másik oldalán pedig az állt, hogy Creţut esélyesként tartották számon az uniós kormányzati tagságra... Nem mondom, így is lehet politizálni. Nem hiába mondják sokan, hogy a politika egy parázna. Sok esetben helytálló ez a megállapítás, de attól még nem kell törvényszerűnek elfogadni. Mert mindig vannak, voltak és lesznek erényes, az emberi értékekhez hű politikusok. Hogy nem mindig ők dominálnak, az más kérdés. De akkor is ők a követendő példák, ha az opportunisták számára az érdek és a dominancia a legfőbb szempont. Különböző szemlélet Sokat segít a helyzet megítélésében, ha megértjük a magyar szemléletet, álláspontot is. Ehhez jó, ha Orbán Viktortól indulunk el. Ő ugyanis köztudottan nem az a politikus, aki az erényt feladva hanyatt vágja magát egy „nagyfőnök" kedvéért. Személye ezért is elfogadhatatlan az EU-t domináló opportunista érdekkörök számára, akik a magyar miniszterelnök lejáratásán fáradoznak Brüsszeltől Budapesten át Bukarestig. Ami pedig a Tavares-jelentést illeti, a betűk közt a következő olvasható benne: „Elfogadod-e, hogy nekünk add az ország gyeplőjét, és fittyet hányj a népre és az EU-s alapszerződésben foglaltakra? Szavazz igennel vagy nemmel." Tények? Minek? Azonos mérce? Kit érdekel? Igazság? Csak mese van és legenda. Így néz ki a Tavares-jelentés mögött álló szellemiség, melynek tartalma egy objektív mázba öltöztetett politikai dumacsomag; egy kettős mércéből született műalkotás, mely látszatokot szolgáltat az EU-nak ahhoz, hogy a „szövetséges alapszerződések" világából önkényesen átlépjen a „politikai hatalomgyakorlás" világába. A Tavares-jelentés szimbolikája mögött a már említett erkölcsi dilemma húzódik meg. Az erkölcsi vetület Markó Bélát nem érdekli, Orbán Viktort igen. És mert a magyar miniszterelnök szereti az egyenességet, ezért a nászágy homályába húzó brüsszeli karokra rászólt, hogy álljanak le. Majd nyíltan feltette a kérdést az EU-nak: „Nem vagyunk a feleséged, miért bújnánk ágyba veled?" Az erénymegvető homály viszont nem tűri a világosságot. Ettől ideges lesz... A magyarkérdésben az Európai Parlament önkényesen túllépte hatáskörét. Ha pedig az EU szándékai szerint létrehozza a Koppenhágai Bizottságot, az azt fogja jelenteni, hogy megszegte a Lisszaboni alapszerződést is. Az erkölcsrelativizálók (többnyire a baloldaliak tábora) esetében ez nem gond. De a becsületes politikusok nem akarnak megszegni egy szerződést, becsapva ezzel a népüket és saját magukat. Esetleg módosítani, ami viszont helytálló érveket igényel. Zárógondolatok Ami minket, erdélyi magyarokat illet, két csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a szupercentralizált román rendszerhez való kötődés veszélye (akit bővebben érdekel, olvassa el A Titanic kapitánya című írást), a másik a szélsőségesség. Amit pedig nem kellene elkerülni, az a hűség. Azt, ami kedves, tiszta, egyszerű. És nem irtja mohón a hargitai fenyveserdőt, hanem kiáll mellette. Mert ahol él a lelkiismeret, ott illatosak a virágok. Ahol halott, ott nincs Székelyföld, nincs Partium, nincs semmi; csak magyarul beszélő egyedek, érdekek és ágyasok pusztasága. Tőlünk függ, hogy melyiket választjuk. Miért lennénk vesztesek? Teremtőnk megmondta, hogy végül úgyis győz az illatos virág. Elhisszük-e? Lőrinczi Loránd [Markó Béla írása: hvg.hu, 2013. aug. 25. – Markó Béla: Basescu szerint eljött az idő, hogy Románia Magyarország fölé kerekedjen] Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
