|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 761 találat | lapozás: 1-30 ... 661-690 | 691-720 | 721-750 | 751-761 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Balogh Levente 2016. augusztus 8.Jön a SRI-s Nagy Testvér?A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) olyan informatikai rendszer kiépítésén dolgozik, amely alkalmas lehet az állampolgárok emberi jogokat sértő, átfogó megfigyelésére – szögezte le egy hétfőn kiadott közleményben az Egyesület a Romániai Emberi Jogok Védelméért – Helsinki Bizottság. Az egyesület közölte, négy civil szervezet az összes jelentős romániai állami szervet, illetve az Európai Bizottságot is nyílt levélben értesítette hétfőn az ügyről. Az egyesület szerint a SRI egy május 9-én meghirdetett EU-s pályázaton 25 millió eurót nyert a szükséges programok és hardver beszerzésére. Az All Analytics nevű projekt a jogvédők szerint az ország egész lakosságának megfigyelésére alkalmas lehet, egy igazi számítástechnikai Nagy Testvér-rendszer. Alkalmas lesz ugyanis arra, hogy minden egyes polgár magatartásáról egyéni nyilvántartást vezessenek az állami intézmények által tárolt adatbázis alapján. Emellett átfogú arcfelismerő rendszer is a részét képezi. Az aláírók az emberi jogos súlyos megsértésével fenyegető közbeszerzés azonnali leállítását követelik. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. augusztus 9.Az RMDSZ létrájaValahogy úgy áll hozzá az RMDSZ az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való esetleges választási együttműködési tárgyalásokhoz, mint a medve létráját kölcsönkérni akaró nyuszika a klasszikus viccben. Mint ismeretes, a nyuszika elindul a medvéhez, útközben azonban elbizonytalanodik, hogy a korábbi konfliktusok miatt vajon a medve kölcsönadja-e a létrát. Végül annyira belehergeli magát a pró és kontra érvek sorolásába, hogy amikor végre megérkezik a medvéhez, és az a dörömbölésre ajtót nyit, agresszíven már csak ennyit vág a fejéhez: „Tudod mit, medve? B... meg a létrádat!” Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke immár több ízben is kijelentette: az EMNP-vel nem valósul meg az összefogás, mivel szerinte a néppárt egyetlen célja az, hogy ártson az RMDSZ-nek, és öt százalék alá vigye a magyar képviseletet, és amúgy is a néppárt várhatóan ősszel egy olyan ajánlatot tesz az RMDSZ-nek, amely jogi szempontból kivitelezhetetlen, politikai szempontból pedig elfogadhatatlan. Nos az ilyen, jóslatokra alapuló hozzáállás láttán valóban nem csoda, ha nem jön össze a megegyezés. Ugyanakkor az az érzésünk, hogy ez elsősorban nem a néppárton múlik, hanem a magát a magyar kormány és az RMDSZ vezetői közötti korábbi ellentétek elsimítása után nyeregben érző RMDSZ-en, amely az „oszd meg, és uralkodj” elv alapján a Magyar Polgári Pártot (MPP) bedarálta, és két befutó parlamenti helyet felajánlva neki a saját függelékévé tette, így aztán közös erővel próbálják meg kiszorítani és ellehetetleníteni az EMNP-t. Való igaz, hogy az RMDSZ lényegesen jobb eredményt ért el az önkormányzati választáson, mint az EMNP, amely épp csak hozta a négy évvel ezelőtti eredményt, de ez ugyanígy érvényes az MPP-re is, amellyel most a felkínált parlamenti befutó helyek számáról zajlik az egyesélyesnek tűnő vita. Ráadásul az MPP kapcsán még az a hangfelvétel sem zavarja különösebben az RMDSZ-t, amelyet az önkormányzati választások előtt szivárogtattak ki, és amely arról tanúskodik, hogy Biró Zsolt pártelnök a parlamentbe való bejutásban annak az eszközét látja, hogy információt szerezzen arról, hány ezer euró csúszópénzt kell adniuk a párt önkormányzati vezetőinek a különböző hivatalokban. Persze mondhatjuk azt, hogy az összefogás elsődleges fontosságú, ezért túl kell lépni azokon a tényezőkön, amelyek akadályozhatják az együttműködést, de akkor nem értjük, miért nem lehet ugyanezt az elvet alkalmazni az EMNP-re is. Hacsak nem azért, mert többet akar, és markánsabban képviselné politikáját, mint az MPP. Vagy esetleg az RMDSZ és az EMNP politikusai közötti személyi ellentét, ellenszenv lehet az ok. És persze az sem kizárható, hogy több parlamenti helyről már nem mondanának le az RMDSZ politikusai. Illetve lehet, hogy mindez együtt. Ám ha ezek miatt tényleg elutasítják a párbeszédet a néppárttal, akkor – az önkormányzati választások eredménye alapján – előfordulhat, hogy az RMDSZ és az MPP saját, közös létrája nem bizonyul majd elég hosszúnak a parlamenti küszöb eléréséhez. Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 2016. augusztus 9.Kelemen Hunor: nem baj, ha megbukik a kormányNem lenne tragédia Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint, ha bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnák a kormányt, és az a választásokig csupán ügyvivő kabinetként tevékenykedne. Nem tartaná komoly problémának Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, ha a Szociáldemokrata Párt (PSD) kezdeményezésére a parlament bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatná a Dacian Cioloş vezette szakértői kormányt. Ezt ő maga jelentette ki a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva. Mint kifejtette, több érv is szólhat a kormánybuktatás mellett, ugyanakkor a PSD dolga, hogyan jár el az ügyben. Elmondása szerint még nem tárgyaltak a szociáldemokratákkal, így nem tudja, milyen indokokkal buktatnának kormányt. „Egy, a választásokig korlátozott jogkörökkel rendelkező ügyvivő kormány nem jelentene tragédiát. Ez a kormány amúgy sem terjesztheti be a jövő évi költségvetést, mivel nem rendelkezik a szükséges támogatással, a szükséges többséggel és legitimitással sem, hogy a parlament támogatását kérje a 2017-es költségvetéshez” – mutatott rá Kelemen, aki szerint szeptember 1., a parlamenti szünet után lehet majd tárgyalni a kérdésről. „Mi is egyre elégedetlenebbek vagyunk a kormánnyal, de jelenleg nem tudom megmondani, megszavaznánk, támogatnánk-e vagy sem a bizalmatlansági indítványt. Indokaink lennének” – ecsetelte az RMDSZ elnöke. Azt is elmondta, várja az egyeztetéseket a miniszterelnökkel a választások időpontjának kitűzéséről. Mint kifejtette, november 27. és december 11. is elfogadható lenne az RMDSZ számára, december 4. azonban nem. Szerinte minél előbb megartják a választást, annál jobb. A kormánybuktatás lehetőségéről Varujan Pambuccian, a képviselőház kisebbségi frakciójának vezetője kifejtette: annak esetleges támogatásáról szeptember elseje után döntenek. Mint arról beszámoltunk, a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező PSD kilátásba helyezte a kormány támogatásának megvonását, amely így ügyvivőként, korlátozott jogkörökkel vezetné az országot az év végi választásokig. A PSD-nek jelenleg az RMDSZ nélkül nincs parlamenti többsége a kormány megbuktatásához. A múlt héten Liviu Dragnea, a PSD elnöke a háborús veteránok egyes adókedvezményeinek megvonása miatt lendült támadásba a kormányfő ellen, akivel éles szóváltásba keveredett. Cioloș ugyanis kijelentette: nem hajlandó többé szó nélkül tűrni, hogy a Ponta-kabinet által hátrahagyott „taposóaknák" miatt a szakértői kormányt hibáztassák. Dragnea „hazudozással” vádolta a miniszterelnököt, és bejelentette, pártja „komolyan megfontolja" egy bizalmatlansági indítvány beterjesztését. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 2.A román sovinizmus feltámadásaKezdetként szögezzük le: a cím némileg pontatlan, a román sovinizmus ugyanis sohasem halt meg. Bár az utóbbi néhány évben, a Nagy-Románia Párt parlamentből való kiesését követően valóban nem volt olyan fősodratú képviselője, amely a román nemzeti önazonosság abszolutizálására és az országban élő nem román közösségek – elsősorban a magyarok – elleni uszításra építette volna saját identitását, a nem kevés, szélsőjobb retorikára fogékony szavazó megszólítása érdekében – és egyéb, értelmes politikai és gazdasági program híján – mindegyik párt retorikájában és cselekedeteiben megnyilvánul. A Bogdan Diaconu volt szociáldemokrata képviselő alapította Egyesült Románia Párt (PRU) azonban ismét felvállaltan erre építi politikáját, megpróbálva egy akolba gyűjteni a soviniszta szólamokkal elkábítható szavazókat. Bár egy ideig úgy tűnt, a PRU nem lesz több a parlamenti küszöb alatt senyvedő, nagyokat mondó bohócpártnál, az utóbbi hetek fejleményei alapján nem kizárható, hogy mégis parlamenti erővé válik. A Szociáldemokrata Párt (PSD) öt volt vagy jelenlegi honatyája is közölte: belépett a pártba, és az is fölmerült, hogy Victor Ponta volt PSD-s kormányfő is a párt tagja, sőt elnöke lehet. Utóbbi kapcsán most az is kiderült, hogy ő maga is bábáskodott a szélsőséges alakulat megszületése fölött, potenciális szövetségest látva a PRU-ban. Ami, ha valóban igaz, ismét csak megerősíti, hogy Ponta a rendszerváltás utáni időszak egyik leggátlástalanabb és legkártékonyabb politikusa, aki merő, hideg számításból – mivel másképp nemigen valósulhatott volna meg az RMDSZ-szel megkötendő koalíció – inkább új párt létrehozásában segédkezett a magyarokkal kötendő szövetséget ellenző Diaconunak, hogy az gyűjtse össze a PSD számára már túl kényelmetlen, de potenciális szövetségesnek még felhasználható politikusokat, illetve azok szavazóit. A PRU számára nem is annyira a korrupció gyanúja miatt vizsgált, levitézlett ex PSD-s képviselők jelentik a legfőbb nyereséget, hanem az egyikük, Sebastian Ghiţă üzletember által birtokolt bulvárhírcsatorna, a România TV, amely révén a decemberi parlamenti választások előtti időszakban immár országos szórásban terjeszthetik az uszító propagandát és a hagymázas mélyromán ostobaságokat. Bár van olyan román publicista, aki szerint a PRU valójában a „háttérszervek” (értsd: a titkosszolgálatok) csinálmánya, mi ebben nem foglalnánk állást – mAradjunk annyiban, hogy ebben az országban már semmin sem csodálkoznánk. Ami tény: ismert politikusok elcsábításával és viszonylag befolyásos, országos médiaháttérrel egy csapásra olyan erővé válhat, amely parlamenti pártként nem csupán a közvéleményt mérgezheti szélsőséges üzeneteivel, hanem a nagypolitikára is befolyással lehet. A közvélemény már csak azért is vevő lehet a nemzetieskedő szólamokra, mert a hivatalos állami szervek is csak fokozták a fogékonyságát – például azzal, amikor Klaus Johannis államfő a PSD magyarellenes felhangokkal tűzdelt, hazug érvei alapján visszavonta Tőkés László állami kitüntetését, vagy amikor a román első világháborús hadba lépés századik évfordulóján, Ausztria–Magyarország hátba támadására emlékezve szánalmas színjáték keretében a hadsereg néhány egysége állami rendezvény keretében jelképesen ismét átlépte a Kárpátokat. (Azt persze már nem idézték fel, hogy alig néhány héten belül az osztrák–magyar és a német haderő közösen Bukarestig kergette vissza a román „vitézeket”, megalázó különbékét kényszerítve a Román Királyságra). Mindezeken túlmenően a PRU azért is veszélyes, mert megerősödése, illetve a médiában való fokozottabb jelenléte esetén a többi párt úgy érezheti: a szavazóbázisa primitív, nemzetieskedő szólamokra fogékony része megtartása érdekében föl kell vennie vele a versenyt a soviniszta retorika és kezdeményezések terén. Eddigi magatartásuk alapján ettől egyikük sem fog különösebben viszolyogni. Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 5.Putyin szóba hozta a magyar–román határ kérdésétHa valaki fölvetné a második világháború utáni rendezés felülvizsgálatát, akkor a magyar–román határ kérdését is szóba kell hozni – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz államfő. Ha valaki fel akarja vetni a második világháború után meghúzott határok kérdését, akkor a magyar–román határ ügyére is ki kell térni – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök egy, a Bloomberg hírügynökségnek adott interjúban. Az orosz elnöki hivatal honlapjára pénteken fölkerült interjúban a riporter az aznap Vlagyivosztokban megtartott, Putyin és Abe Sindzo japán miniszterelnök közötti találkozó kapcsán föltette a kérdést: hajlandó lenne-e Moszkva visszaadni Japánnak a Kuril-szigetek egy részét a szorosabb gazdasági együttműködés fejében, és a Balti-tenger partján található orosz enklávé, Kalinyingrád – a korábbi Kelet-Poroszország – ügyét is fölvetette. Putyin a Kuril-szigetek kapcsán leszögezte: Oroszország nem adja el területeit. „Olyan megoldást kell találni, amely nyomán egyik felet sem éri kár, amely nyomán egyik fél sem érzi magát sem nyertesnek, sem vesztesnek" – mutatott rá az orosz elnök. A Kínával fennálló területi viták rendezése kapcsán kifejtette: Kínának sem adtak semmilyen területeket. „Azok a területek vitatottak voltak, és negyven éven keresztül tárgyaltunk a Kínai Népköztársasággal, míg végül megállapodtunk. A terület egy részét Oroszország kapta, a másokat Kína. Alapvető különbség van a Japánhoz kapcsolódó történet és a Kínával folytatott tárgyalásaink között. A japán probléma a második világháború nyomán állt elő, és a második világháborút követő nemzetközi egyezmények tárgyalják, miközben a kínai partnereinkkel a határról folytatott egyeztetéseknek semmi közük a második világháborúhoz vagy bármely más katonai konfliktushoz” – szögezte le Putyin. A Kalinyingrádra vonatkozó megjegyzésre – amely kapcsán a riporter közbevetette: az csak tréfa volt – Putyin szintén komolyan válaszolt. „Félretéve a viccet, ha valaki felül akarja vizsgálni a második világháború kimenetelét, akkor tárgyalhatunk. De akkor nem csupán Kalinyingrádról kell tárgyalnunk, hanem Németország keleti részéről, az egykor Lengyelország részét képező Lvov városáról, és így tovább. És ott van a listán Magyarország és Románia is” – tette hozzá Putyin, megjegezve: Kalinyingrád ügye Pandóra szelencéjét nyitná ki. Orosz–japán csúcstalálkozó A gazdasági együttműködésről és a két ország közötti területi vitáról folytatott megbeszélést Vlagyimir Putyin orosz elnök és Abe Sindzó japán kormányfő pénteken Vlagyivosztokban. A kétnapos Keleti Gazdasági Fórum alkalmából létrejött különtalálkozó tévékamerák előtt lezajlott első perceiben Abe arról szólt, hogy a távol-keleti fejlesztési régió prioritás Oroszország számára, és Tokió határozott támogatásáról biztosította a japán–orosz együttműködés fejlesztését az ázsiai–csendes-óceáni térségben. Putyin fontosnak nevezte, hogy a kormányok segítsék a magánszektorban megnyilvánuló kezdeményezéseket. Abe pedig arról tájékoztatta az újságírókat még pénteken, hogy az orosz elnökkel mélyreható négyszemközti megbeszélést folytatott a két ország között megkötendő békeszerződésről. Lavrov megerősítette, hogy ebben a témában is folyt eszmecsere, és kijelentette, hogy a japán kormány új keletű készséget tanúsított a közös nevező megtalálására. A két ország között a második világháború vége óta vita tárgyát képezi a Szovjetunió által 1945 szeptemberében annektált Kuril-szigetek négy legdélebbi tagjának hovatartozása. Emiatt Tokió és Moszkva a mai napig nem kötött békeszerződést. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 16.Átalakítják a belügyi tárca hírszerzésétA szolgálatot érintő botrányok miatt Dragoş Tudorache belügyminiszter két héten belül a belügyi tárca Belső Hírszerzési és Védelmi Osztályának (DIPI) átalakítására vonatkozó javaslatot terjeszt a kormány elé. A tárcavezető tisztázni kívánja a szolgálat hatásköreit, és paralmenti ellenőrzés alá akarja helyezni. „Célom, hogy legtöbb két héten belül javaslatot tegyek a kormánynak, valamint a többi illetékes intézménynek egy első reformtervre. Először is tisztázni akarom a DIPI hatásköreit, hogy ne fedjék egymást más, a hírszerzésben illetékes állami szervekével. Másodsorban parlamenti ellenőrzés alá akarom helyezni a DIPI-t, vagy ahogy az intézményt hívni fogják, ennek nyomán átláthatóbban működne, és a parlamentnek tartozna felelősséggel" – közölte Dragoş Tudorache belügyminiszter egy csütörtöki sajtótájékoztatón. Az intézkedések előzménye, hogy az utóbbi hetekben a DNA nyomozásai számos rendellenességre derítettek fényt a DIPI-n belül. A legutóbbi vizsgálat nyomán az osztály hat korábbi vezetője és 18 további munkatársa ellen indítottak bűnvádi eljárást korrupció gyanúja miatt. A nyomozás Petre Tobă korábbi belügyminisztert is érintette, aki lemondott a belügyi tárca éléről azt követően, hogy a DNA bűnpártolással gyanúsította meg. Egy másik ügyben, amelyben már vádat is emeltek egy másik volt belügyminiszter, Gabriel Oprea, egy volt DIPI-vezető, Nicolae Gheorghe és több más munkatárs ellen, a vád szerint törvénytelenül költötték el a Belső Hírszerzési és Védelmi Osztály számára kiutalt pénzeket. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 20.Uniós erővonalakAbban a hétvégi pozsonyi informális EU-csúcs résztvevőinek zöme nagyjából megegyezik, hogy a találkozón nem sikerült érdemi áttörést elérni egyetlen, az Európai Unió előtt tornyosuló kihívás kezelésében sem. Az olasz kormányfő az országára zúduló migránsáradat csökkentésést, illetve szétosztását kérte számon, Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint pedig nem sikerült megváltoztatni Brüssszel bevándorláspolitikáját. Robert Fico, az EU soros elnöki tisztségét betöltő Szlovákia miniszterelnöke házigazdai minőségében azzal próbálta enyhíteni a kudarcot, hogy informális találkozó révén nagyszabású döntésekre eleve nem is lehetett számítani. Emellett sikernek nevezte, hogy meg tudtak állapodni arról: a külső határok védelmére kell összpontosítani. Érdemes ugyanakkor kitérni arra, milyen erőviszonyok körvonalazódtak a csúcstalálkozó előtti egyeztetéseken. Közép-európai szempontból érdekes ugyanis, hogyan viszonyultak a befolyásos nyugati tagállamok vezetői az elmúlt másfél évtizedben csatlakozott tagállamokhoz, illetve azok milyen formában próbálták képviselni érdekeiket. A jelek szerint a visegrádi négyek – azaz Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – közös fellépése kezdi meghozni az első gyümölcseit. Ezt jelzi, hogy Angela Merkel német kancellár, akit jelenleg – még – az EU legbefolyásosabb politikusának tartanak, fontosnak vélte, hogy részt vegyen a V4-ek pozsonyi csúcs előtti tanácskozásán, hogy egyeztessen a négy tagállammal. Az, hogy Merkel a csúcsot követően pozitívan értékelte a négy ország közösen benyújtott javaslatát a rugalmas szolidaritásról, arról, hogy a menekültek elosztásakor vegyék figyelembe a tagállamok közötti gazdasági különbségeket, azt jelzi, a V4 országai közötti szoros együttműködés olyan erőközpontot hozhat létre, amely hatékonyan léphet fel a közép-európai országok érdekeinek védelmében. Mindehhez persze teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a négy ország vezetői belássák ezt, és a mostani konjunkturális együttműködést tovább mélyítsék. Leginkább a Szlovákia és Magyarország közötti, a szlovákiai magyar közösség jogai miatt kialakult, de a mostani migránsválság miatt jegelt ellentét magyar szempontból megnyugtató rendezése lenne szükséges. Ez azonban az előzmények ismeretében nem lesz könnyű, és amíg a felvidéki magyarok helyzetét, illetve a kettős állampolgárság elleni törvény ügyét nem sikerül rendezni, addig gyengíti a V4-ek hosszú távú hatékonyságának esélyeit. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Románia egészen más utat választott, és egyedül próbál meg boldogulni. Klaus Johannis román államfő Merkellel, illetve a belga és a luxemburgi kormányfővel egyeztetett Brüsszelben, a pozsonyi csúcs előtt pedig arról beszélt: országa az EU „kemény magjához” szeretne tartozni. Vagyis nem kíván a V4-ekkel együttműködni, ehelyett a nyugati tagállamokkal fűzné mélyebbre a kapcsolatait – erre utalhat a mélyebb integrációról szóló megjegyzés. Mindez vélhetően nem annyira a Brüsszeli Oszd meg és uralkodj! politikának tudható be, bár tény, hogy az EU vezető bürokratáinak érdekében áll, miszerint a renitens, a Brüsszeli kapkodást és tehetetlenséget megelégelő V4-ekhez ne csatlakozzanak további tagok. Ugyanakkor a jelek szerint Bukarest sem abban látja az érvényesülés útját, hogy a hasonló történelemmel és politikai, gazdasági adottságokkal rendelkező régiós szomszédokkal alakítson ki közös platformot. Ehelyett inkább a nyugati tagállamokhoz „dörgölőzne” – talán ennek lehet a fizetsége, hogy fölmerült: végre valóban megvalósulhat a schengeni csatlakozás, legalábbis a reptéri ellenőrzések szintjén. A román vezetők a jelek szerint úgy értékelik, ha eljátsszák, hogy mindenben azonosulnak a nyugati tagországok akaratával, és átveszik a retorikájukat – lásd: mélyebb integráció a V4-ek nemzetállami hatáskörökhöz ragaszkodó álláspontjával szemben –, akkor nagyobb kedvezményeket tudnak kicsikarni a maguk számára. Kérdéses ugyanakkor, mennyire hiteles az EU-s kemény maghoz való tartozás szándékát hangsúlyozó Bukaresti álláspont, amikor Johannis eddig az Egyesült Államok és a NATO mögött minden egyes alkalommal csupán a harmadik legfontosabb partnerként emlegette az EU-t. Már csak emiatt is nem kevésbé kérdéses a Bukaresti célkitűzés megvalósulásának realitása, illetve az, hogy a francia, a német vagy az olasz vezetők bármikor is egyenrangú félként, maguk közül valóként ismernék el Romániát. Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 23.Politika az iskolábanA politika rátelepedett az oktatásra – ezzel lármázták fel a közvéleményt Nagyváradon annak nyomán, hogy kiderült: az önkormányzat az Erdélyi Magyar Néppárttal ( EMNP) egyeztetve nevezte ki a magyar, illetve vegyes tannyelvű iskolák vezetőtestületeibe az önkormányzat képviselőit. A képet ugyanakkor némileg árnyalja, hogy a témát az RMDSZ vetette fel, amelynek önkormányzati frakciója igazából azt sérelmezi, hogy az eddigi hagyományt felrúgva az önkormányzat nem a szövetséget kérdezte meg, és nem az ő jelöltjeit delegálta az iskolai vezetőtanácsokba. Persze nem arról van szó, hogy a román többségű önkormányzat fogékonynak mutatkozna az EMNP autonomista politikája iránt. Hanem arról, hogy így akarnak borsot törni az eddigi szövetséges RMDSZ orra alá, amely visszautasította a váradi önkormányzatban kétharmados többségbe került liberálisok ajánlatát az ennek nyomán tökéletesen súlytalan alpolgármesteri tisztségre vonatkozóan, ehelyett a szociáldemokratákkal kötött szövetséget, akik cserébe a megyei közgyűlés elnöki tisztségét kínálták. Az ügy cseppben a tenger alapon képezi le az országos viszonyokat is, hiszen épp most kiabálnak kígyót-békát a szakértői, tehát elvileg pártfüggetlen kormányra, amiért az még a parlamenti választások előtt megrendezi az iskolaigazgatók kinevezéséről szóló versenyvizsgákat. A szociáldemokraták az RMDSZ támogatásával halasztást kérnek – a minden bizonnyal nem teljesen megalapozatlan vádak szerint azért, mert azt szeretnék, ha a versenyvizsgákat már egy politikai kormány írná ki, így az igazgatókat is politikai pártok jóváhagyásával jelölnék. Ami bennünket, magyarokat közvetlenül érint: a magyar, illetve vegyes tannyelvű iskolák igazgatóinak és igazgatóhelyetteseinek az RMDSZ illetékes megyei szervezete jóváhagyásával is rendelkeznie kell, ami meglehetősen sajátos képet fest az oktatás és a politikum romániai szétválasztásának helyzetéről. Persze az RMDSZ ilyen esetekben rendszerint azzal védekezik, hogy nem politikai párt, hanem érdekvédelmi szervezet. Ez kényelmes állapot, ám a szövetség magatartásával rendszeresen megcáfolja. Hiszen a híres kacsaanalógia alapján – miszerint ami úgy néz ki, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, az minden bizonnyal kacsa – az a szervezet, amely úgy politizál, mint egy párt, úgy indít jelölteket a választásokon, mint egy párt, úgy folytat negatív kampányt az ellenféllel szemben, mint egy párt, és úgy jut a voksolás nyomán önkormányzati és parlamenti képviselői mandátumokhoz, mint egy párt, az bizony nehezen tekinthető másnak, mint pártnak. Ennek folyományaként kettős minőségében – „összmagyar” érdekvédelmi szervezetként tetszelegve, de pártlogikát alkalmazva szól bele az oktatási, kulturális és sajtószakmai szervezetek ügyeibe is, rendszerint a hozzá közel álló embereket hozva helyzetbe, és a neki tetsző összetételű testületeknek juttatva apanázst az érdekvédelmi szervezetként kapott pénzekből. Félreértés ne essék: egy csöppet sem örülünk, hogy az RMDSZ váradi koppanása nyomán most egy másik magyar párt jelöltjei kerültek helyzetbe. A lényeg ugyanis éppen az lenne, hogy ne pártszimpátiák alapján nevezzenek ki embereket olyan tisztségekbe, amelyek nem politikaiak. Hajmeresztő, hogy az ilyen kinevezések politikai alkuk alapján dőlnek el, így most, hogy a váradi polgárok megvonták a bizalmat az RMDSZ-től, amely történelmileg alacsony eredményt ért el a városban, mégis örülnünk kell, hogy volt alternatíva, és nem románokat küldtek a magyar iskolák vezetőségébe. Tudjuk, menthetetlenül idealisták vagyunk, de mégiscsak úgy véljük: az ilyen méltatlan helyzetek csakis akkor lennének elkerülhetőek, ha igazi érdekvédelmi szervezetek dönthetnének a kinevezésekről. Igazi érdekvédelmi szervezet alatt pedig az olyanokat értjük, amelyek szakmai alapon szerveződnek, és a lehető legkevésbé függnek a politikumtól, a politikai háttéralkuktól. Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 28.Kövesi: nem félemlítettek megBár az utóbbi időben elszaporodtak az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály ( DNA) elleni támadások, nem sikerült megfélemlíteni a korrupcióellenes ügyészeket – jelentette ki a DNA főügyésze, Laura Codruţa Kövesi. A főügyész hétfőn este a közszolgálati televízióban rámutatott: a támadások rendszerint a vizsgált személyek, vagy az őket támogató politikusok részéről érkeznek. Hozzátette: már hozzászoktak mindehhez, hiszen szokássá vált, hogy a DNA által vizsgált személyek kiálljanak a nyilvánosság elé, és vádaskodni kezdjenek. Kijelentette: nem aggódnak ezek miatt a támadások miatt, aggasztónak tartja ugyanakkor a korrupció drámai hatásait, hiszen olyan esetek is voltak, amikor a korrupció miatt valaki meghalt. Gabriel Oprea volt belügyminiszter ügye kapcsán, akit gondatlanságból elkövetett emberölésssel gyanúsjtanak a törvénytelenül igénybe vette rendőri kísérete egyik tagjának halálos balesete miatt, kifejtette: miután lemond szenátori mandátumáról, és ezzel megszűnik a mentelmi joga, a DNA az államfőhöz fordul, kérve a bűnvádi eljárás jóváhagyását, mivel volt miniszterként csak így indulhat ellene eljárás. Oprea október elsejétől hatályba lépő lemondását egyébként csak kedden veszi napirendre a szenátus, a felsőházi honatyák ugyanis hétfőre szabadnapot szavaztak meg maguknak az egyetemi tanévnyitó alkalmából. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 30.Népszavazási indulatokA vasárnap a kötelező betelepítési kvóták ügyében megtartandó magyarországi népszavazás kapcsán – ahogy ez az elmúlt évtizedekben megszokottá vált – magasra csaptak az indulatok az egymással szemben álló politikai táborok között. Miközben a Budapesti kormány álláspontja az, hogy nemmel kell szavazni a kötelező betelepítésre, mivel csupán így sikerül megvédeni a nemzeti szuverenitást és magát az európai kultúrát, a másik oldal egyrészt tagadja, hogy az EU Brüsszeli vezetése kötelező betelepítést akar, másrészt azzal vádolja a kabinetet, hogy csupán belpolitikai céljai vannak a referendummal. Nos ha a kormányoldal álláspontja, amely szerint az első, Brüsszel által az EU tagállamai között szétosztani akart 160 ezer migráns csupán a kezdet, és egy, akármilyen kis kontingens befogadása alapot teremt a korlátlan betelepítésre, még nem igazolódott be, annyi az elmúlt heti Brüsszeli nyilatkozatok alapján bizonyos, hogy az eddigi kvótákról nem kívánnak lemondani. Ami valóban sérti a tagállami szuverenitást, hiszen tényleg jogában áll minden közösségnek eldönteni, kit fogad be, és kit nem. Az ellenzéki vádak másik eleme, miszerint a népszavazásnak csupán belpolitikai céljai vannak, részben igaz is lehet. A közbeszéd tematizálása, a saját tábor felrázása, aktiválása is valószínű cél, mint ahogy az is, hogy felmérje az erőviszonyokat. Ehhez pedig a kormány által évek óta megkezdett, a gyakran – a migránsválságban pedig különösen – teszetosza és tehetetlen, elavult ideológiák béklyójában vergődő uniós vezetőkkel szemben alkalmazott, jól bejáratott „szabadságharcos” retorika tűnt a legalkalmasabbnak. Ugyanakkor a külpolitikai vonzatok is egyértelműek – ezt igazolja egyrészt a referendumot övező nemzetközi figyelem, másrészt pedig az, hogy a sikeres és érvényes referendum valóban erős választópolgári felhatalmazást ad a kormánynak a Brüsszellel, illetve a többi nemzetközi partnerrel folytatandó további egyeztetéseken. Arról nem is beszélve, hogy ha Brüsszel továbbra sem tesz le az eszelős tervről, hogy a nyugati tagállamokba érkező bevándorlók „fölöslegét” a többi tagállam között terítsék el, mások számára is precedens lehet. Arra nem is érdemes sok szót vesztegetni, hogy egyes ellenzéki politikusok szerint a kormánynak le kell mondania, ha a referendum nem lesz érvényes. Bár ez az eredmény valóban presztízsveszteséget jelenthet, nem parlamenti választásról van szó, másrészt az már úgyis borítékolható, hogy a nem szavazatok elsöprő többségben lesznek. A referendum a közbeszédben, a sajtóban, a nyilvános fórumokon is felkorbácsolta az indulatokat. A nem szavazat melletti kampányban számos visszás elem köszön vissza, kezdve attól, hogy minden migráns terrorista és erőszaktevő, egészen addig, hogy az ellenzéki városokba telepítik majd a „kvótamigránsokat”. Ugyanakkor a másik oldal megnyilvánulásai sem kevésbé vissszásak, az egzaltált gesztusoktól egészen a tőlük eltérő véleményen lévők emberségének kétségbe vonásáig terjednek. Mivel a kettős állampolgárok Erdélyben is szavazhatnak, itt sem hiányoztak az ellentmondásos gesztusok. Akadt, aki lemondott a magyar állampolgárságáról – az nem derült ki, hogy mit akart elérni, de legalább a tizenöt perc hírnév kijárt neki. Olyan is volt, aki a holokauszt áldozatainak emlékét is megsértve a holokauszthoz és az örmény népirtáshoz hasonlította a népszavazást, de a legmélyebb pont az a nyilatkozat, amelyben a nevüket bátran nem vállaló szerzők egyrészt megpróbálják szembeállítani az anyaországi és az erdélyi magyarokat, másrészt közvetve kétségbe vonják a nem szavazat mellett kiállók emberségét, amikor arra buzdítanak: az erdélyiek bojkottálják a szavazást, hogy ezzel bizonyítsák: ők „emberségesebbek”. Pedig hát ez nem más, mint szelektív humanizmus – az Európába érkező idegen kultúrájú tömegek tagjaiban tisztelik az embert, a családjukért, közösségükért aggódó őshonos európai polgárokban azonban nem: ők, ha nem mondanak igent a betelepítésre, akkor embertelenek. Szögezzük le: aki úgy érzi, nem akar szavazni, vagy ha igen, akkor is igennel, nem nemzetáruló – joga van ehhez az állásponthoz. Mint ahogy az sem embertelen, velejéig gonosz „nem keresztény”, aki mindenképpen szavazni akar, és nemmel voksol. Hiszen az igazi menekültek megsegítését senki nem utasítja el, ehhez azonban nem kell idehozni őket – erre szolgálnak a hazájukhoz közeli, biztonságos országokban létrehozott menekülttáborok. Ezért aki úgy érzi, ez a helyes döntés, az nyugodt szívvel tegye meg, ne törődjön azzal, milyen jelzőkkel dobálóznak egyes, a józan észtől elrugaszkodott, mértéket vesztett megmondóemberek. Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 2017. január 3.Áll a bál az RMDSZ-es sajtónálPetíció indult hétfőn a Progress Alapítvány által kiadott Erdélyi Riport portál megszüntetése ellen. Nem ez az egyetlen újdonság az RMDSZ-es sajtó háza táján: menesztették a szintén a Progress által kiadott Maszol.ro portáltól többek között Ágoston Hugó vezető publicistát, ugyanakkor Nagy-Debreczeni Hajnal már nem Kelemen Hunor szövetségi elnök sajtótanácsosa, hanem a Progress vezetője. Érdekes változások mentek végbe az elmúlt időszakban az RMDSZ-közeli médiában, de váltás történt a szövetségi elnök közvetlen környezetében is sajtóvonalon. Az Erdélyi Riport szerkesztősége december 29-én közzétett nyilatkozatában hozta nyilvánosságra, hogy kiadója, a kolozsvári Progress Alapítvány 2017. január 1-jétől anyagi okok miatt meghatározatlan időre szünetelteti a portál működtetését, a munkatársakkal pedig szerződést bont. A karácsony előtt közölt döntés nyomán a részben Nagyváradon szerkesztett portál stábja arra kérte az RMDSZ által működtetett alapítványt, hogy a jogok átadásával, jelképes eladásával adjon lehetőséget számukra a 14 évnyi munka folytatására új befektetők, támogatók bevonásával. Az Erdélyi Riport 2002 őszén hetilap formájában jött létre Nagyváradon a Scripta Rt. kiadó gondozásában, alapítói közül ma Simon Judit és Szűcs László dolgozik a lapnál. 2009 tavaszán a Riport Kiadó Kft. vette át a lapot, később a Kós Károly Alapítvány, majd a nyomtatott változat megszűnése után a Progress Alapítvány adminisztrálta. A szerkesztőség úgy véli, olyan érveket, kulturális értékeket – például számos témában közölt riportsorozat – tudnak felsorakoztatni létjogosultságuk mellett, amelyek szerintük minden bizonnyal elkerülték a döntéshozó figyelmét. Emellett fontosnak tartották emlékeztetni arra, hogy a 2015 áprilisában megszűnt nyomtatott hetilap, illetve szerkesztői szinte valamennyi fontos magyar sajtószakmai elismerésben részesültek, szerkesztői és állandó szerzői pedig mintegy harminc könyvet publikáltak. Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője a Krónikának hétfőn elmondta, „erős kifejezés" lenne azt mondani, hogy tárgyaltak a kiadó vezetésével, amikor az gyakorlatilag közölte, hogy kiszállnak a portál további finanszírozásából. „Amikor elhangzott, hogy kifejezetten anyagi okokból szüntetik meg, én azt mondtam, ha nekik nem kell az online lap kiadói joga vagy a weboldal használata, mi hajlandók vagyunk átvenni akár jelképes összegért is, ezt követően pedig akár egy civil szervezetet bejegyeztethetünk a működtetésére. A kiadó vezetője akkor azt mondta, nem látja akadályát. Most várom a jelentkezését" – közölte Szűcs. Mint kifejtette, Nagy-Debreczeni Hajnal, a Progress Alapítvány vezetője azt mondta, a cél az, hogy archiválják az oldalt. „A munkatársak részéről egyértelmű, hogy mindenki folytatni szeretné, sőt olyanok is jelentkeztek, hogy dolgoznának nekünk, akik eddig nem voltak szerzők" – tette hozzá. Szűcs azt is közölte, ha nem engedik át a névhasználatot vagy az oldalt, „nem nagy dolog" kitalálni egy új oldalt és nevet, amelyen jeleznék, milyen felületnek az utódja. Hétfőn egyébként Demény Péter költő kezdeményezésére petíció indult azzal a céllal, hogy a Progress gondolja át az Erdélyi Riport megszüntetéséhez vezető döntését. Az aláírók szerint – akiknek száma kedd reggelig megközelítette a háromszázat – az online felületen „minden ellenkező híreszteléssel szemben kiegyensúlyozott, tárgyilagos írások jelentek meg". Az Erdélyi Riport megszüntetési szándékával egy időben változások történtek az RMDSZ-es alapítvány másik portáljának, a Maszolnak a háza táján is. A Krónika értesülései szerint önként távozott a portáltól Lázár Lehel lapigazgató, ugyanakkor menesztették Ágoston Hugó vezető publicistát és Gál Mária főmunkatársat. (Egy decemberben indult petíció aláírói éppenséggel cenzúrával vádolták meg a Maszol.ro-t, miután az megtagadta Gál Máriának a Szijjártó Péter külügyminisztert bíráló jegyzete közlését). Ágoston Hugó – aki a Maszol elődjének, az Új Magyar Szó napilapnak az alapító főszerkesztője volt – a Krónikának elmondta, december 19-én Nagy-Debreczeni Hajnal kiadóigazgató telefonon közölte vele, hogy köszöni az eddigi munkáját, és gazdasági okokra hivatkozva bejelentette: nem hosszabbítják meg a szerződését. Az erdélyi magyar sajtóban egyedi, 12 állandó és több bedolgozó munkatárssal rendelkező, naponta két publicisztikával jelentkező véleményrovat ötletgazdája és vezetője elmondta, bizonyos jelek alapján fel volt készülve erre, és korábban maga is fontolgatta lemondását, de azzal áltatta magát, hogy még normálisan tudják működtetni a rovatot. „Utána pedig, amikor szinte bizonyossá vált a dolog, elhatároztam, hogy nem kímélek meg senkit az eltávolításommal járó kellemetlenségektől és az erkölcsi következményektől" – jelentette ki lapunknak a közismert publicista. „Visszautasítom a gazdasági okot, hiszen helyettem és a rajtam kívül menesztett újságírók helyett újak jönnek, tehát anyagi okokról nem lehet szó" – fogalmazott Ágoston Hugó, aki elmondása szerint ezt telefonon közölte is Nagy-Debreczeni Hajnallal, és írásbeli indoklást kért, melyet nem kapott meg. „Miután telefonon felmerült, hogy gazdasági okok miatt rúgnak ki, ezt kikértem magamnak, és azt mondtam, azonnal nyílt levélben párhuzamot vonok a Népszabadság megszüntetésével, mert azt is gazdasági okokkal indokolták. Ekkor már a levelében az igazgató asszony nem hivatkozott gazdasági okokra. A baj az, hogy nem hivatkozott semmire, tehát nem indokolták meg, hogy miért kell mennem" – mondta Ágoston. Az általa írt levélre – melyet lapunkhoz is eljuttatott – a kiadó csupán annyit válaszolt, hogy mivel szerződése lejárt, nem áll módjában meghosszabbítani azt. „Egészen biztosan nem azért menesztett az RMDSZ lapja, mert RMDSZ-ellenes cikkeket írtam. Erről szó sincs, nem írtam és nem is fogok írni RMDSZ-ellenes cikkeket, egyrészt mert nem tévesztem össze az RMDSZ-t a vezetőivel, másrészt mert fontosabbnak tartom közösségünk képviseletét akár a személyes dolgaimnál is. Viszont másfelől korábbi reakciók a legmagasabb szinteken és az utóbbi hónapok fejleményei inkább azt jelezték, hogy a magyar kormány politikájának, legfőképpen a gyűlöletkampánynak és a sajtóval való bánásmódnak, a Népszabadság megszüntetésének a bírálata az ok" – jelentette ki a Krónikának Ágoston Hugó. Hozzátette, tudomása szerint hozzá hasonlóan a portál több neves publicistáját – Gál Máriát, Sebestyén Mihályt, Krebsz Jánost és Cseke Gábort – értesítette még arról Cseke Péter Tamás főszerkesztő, hogy nem tartanak igényt a munkájukra. Ágoston Hugó elmondta, tudomása szerint a publicisták közül Székedi Ferenc jelezte a Maszolnak, hogy a történtek fényében nem folytatja a munkát. Lapunk úgy tudja, nem közöl többet a Maszolon Demény Péter sem, a riportos petíció elindítója. Nagy-Debreczeni Hajnal, a Progress Alapítvány elnöke hétfőn az Erdélyi Riport kapcsán lapunknak elmondta, a print kiadás 2015-ös megszüntetése nyomán közölték a szerkesztőséggel, hogy menjenek át online változatba, ezt pedig egy év alatt futtassák fel. „Ez azonban nem sikerült, a napi 150–200-as látogatottság ugyanis a gyengébbnél is gyengébbnek minősíthető. Ezért az a döntés született, hogy egyelőre ilyen formában nem működhet tovább a portál. Ugyanakkor megvizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy milyen változások lennének szükségesek a portál jobbá, olvasottabbá tétele érdekében" – jelentette ki Nagy-Debreczeni Hajnal, aki az Erdélyi Riport megszüntetése ellen indult petíciót kommentálva hozzátette: a döntés már megszületett az online felület működtetésének szüneteltetéséről; mindez egy munkakönyves alkalmazottat érint, a többi szerzői jogdíjjal állt alkalmazásban a portálnál. A Progress vezetője a Maszolnál történt változásokról elmondta, Ágoston Hugó szerződése december 31-én lejárt, Lázár Lehel távozása pedig közös megegyezéssel történt, ám mivel ezek a kiadót érintő belső döntések, részletesebben nem kívánja kommentálni őket. Egyébként a Progress 2015-ben 497 ezer lej (110 ezer euró) támogatásban részesült az RMDSZ részéről. Lemondott az RMDSZ-elnök sajtótanácsosa Nagy-Debreczeni Hajnalt megkértük, erősítse meg vagy cáfolja ama értesülésünket, miszerint lemondott Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sajtótanácsosi tisztségéről. „Ez hülyeség. Nem nyilatkozom erről. Majd ha lesz hivatalos tájékoztatás az ügyben, akkor a Krónika is megkapja" – érkezett a válasz. Lapunk információi szerint Nagy-Debreczeni Hajnalnak az RMDSZ-elnök mellől történt távozása azzal állhat összefüggésben, hogy a korábbi televíziós újságíróról 2015-ben kiderült: évekig javadalmazásban részesült a Kolozsvári Rádió alkalmazottjaként, holott ott érdemi munkát nem végzett. A botrány kirobbanását követően Kelemen kommunikációs tanácsadója kitartott amellett, hogy a két tisztség nem összeférhetetlen egymással, majd 2015 áprilisában lemondott a rádiónál 2010 augusztusától betöltött munkahelyéről, ahová a közszolgálati televíziótól való áthelyezése útján került. Balogh Levente,Pap Melinda,Rostás Szabolcs kronika.ro 2017. január 6.Kelemen Hunor: bármikor felmondhatjuk az együttműködéstAz RMDSZ arra a következtetésre jutott, hogy hasznosabb a konstruktív együttműködés a kormánnyal, mivel így esély lehet a kisebbségi ügyek rendezésére. A kormányprogram kisebbségi programjának jelentős része amúgy is az RMDSZ-től származik – mondta el a Krónikának Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke. Hozzátette: ha mégsem jönne be, akkor felmondják az együttműködési megállapodást. – Miért döntöttek úgy az RMDSZ-frakciók, hogy a szövetség támogatja a Grindeanu-kormányt? – Ez hosszabb elemzés következménye. A kormányprogramnak vannak olyan elemei, amelyek a mi programunkban is benne vannak. Ilyenek többek között a gyermekvállalás ösztönzését segítő családi adókedvezmények, az új vállalkozások támogatása, a minimálbér növelése, a helyi közigazgatásban, közszférában dolgozók bérének növelése, az üdülési kedvezmények. Emellett a kisebbségi ügyekben is sokat átvettek a mi programunkból. Úgy értékeltük, hogy az elmúlt években sok lemaradás, visszalépés történt számos területen, ennek fényében mérlegeltünk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az obstruktív ellenzéki pozíciónak akkor van értelme, ha egy párt váltópárttá tud válni, vagyis a parlamenti ciklus végére képes 30-40 százalékos támogatottságot elérni. Ez az RMDSZ esetében nem életszerű lehetőség, így a konstruktív együttműködés mellett döntöttünk, amelynek részeként a parlamentben egyeztetünk a különféle törvényjavaslatokról, köztük a magyar kisebbséget érintő kezdeményezésekről is, mint a nyelvi jogok, az oktatás vagy a regionalizáció. Olyan kezdeményezésekben működünk majd együtt, amelyek a közösségünk érdekeit szolgálják. A 6-7 százalékos RMDSZ-nek valamibe bele kell kapaszkodnia a parlamentben, hiszen nem valószínű a 30-40 százalékos támogatottság. – Milyen eszközei vannak az RMDSZ-nek arra, hogy a kormányprogram kisebbségekre vonatkozó elemeinek megvalósulását számon kérje? Hiszen nélküle is kényelmesen megvan a kormánytöbbség. – Ma igaz, hogy kényelmesen megvan, holnap már problémás lehet. Sokszor láttunk már ilyesmit Romániában. Számtalan olyan helyzet lehet majd, amikor nekik van ránk szükségük – például az alkotmány módosításakor – és olyan is, amikor nekünk rájuk. Abban állapodtunk meg, hogy ülésszakonként vizsgáljuk újra az együttműködési megállapodást. Vannak olyan, kisebbségi témájú módosító javaslataink, amelyeket még a tavaszi ülésszakban be akarunk terjeszteni, ilyen például a nyelvi küszöb csökkentése. Ha a tavaszi ülésszak végére úgy látjuk, hogy nem működik, nem támogatják a kezdeményezéseinket, ott a lehetőség az együttműködés felmondására. Ugyanakkor ha komolyan gondolják, hogy normális országot akarnak, ahhoz szükséges az etnikumok közötti bizalom helyreállítása is. A kormányról szóló bizalmi szavazáson is elmondtam, hogy a kisebbségi jogok szavatolása, a nyelvi jogok biztosítása, a nyelvi charta alkalmazása, az oktatás és a restitúció mind fontos eleme annak, hogy a romániai társadalomban a bizalom szintje nőjön. Ha azonban mindez nem működik, akkor felmondjuk az együttműködést. Volt már erre is példa. – Ha a művelődési minisztériumban tényleg létrejön a kisebbségekért felelős államtitkári tisztség, van arra esély, hogy azt az RMDSZ kapja meg? – Erről konkrétan nem esett szó. Azt mondtam a koalíciós pártokkal folytatott kedd esti egyeztetésen, hogy létre kell hozni egy ilyen struktúrát. Az ugyanis, hogy megváltoztatták a minisztérium nevét, és művelődésért és nemzeti identitásért felelős tárcának hívják, kizárólagosságot sugall, rossz üzenet. Ezt akkor van esély megváltoztatni, ha elmondják, milyen szándék vezérelte őket a névadásnál, és a kisebbségi identitás megőrzésére is létrehoznak egy struktúrát a tárcán belül. Mindennek a tartalma akkor derül ki, ha a minisztérium kidolgozza és a kormány elé terjeszti a tárca szerkezeti és működési szabályzatát. A parlamenti meghallgatást követően mindenesetre külön jeleztük a művelődési minisztérium élére kiszemelt jelöltnek: kiemelt figyelmet fordítunk ennek a tisztségnek a létrehozására. – Vannak azért problémás miniszterek: először is a Nagy-Románia Pártból érkezett, magyarellenes megnyilvánulásairól hírhedt Lia Olguţa Vasilescu... – A koalíciós pártokkal folytatott egyeztetésen elmondtam, hogy ez nagy gond, és nem tudunk átsiklani fölötte. Persze Románia már látott ilyet is, olyat is, emlékezetes, hogy a másik oldalon is van ilyen, Valeriu Tabărăa Román Nemzeti Egységpártból lépett át a Demokrata Pártba, amellyel együtt is kormányoztunk. Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke ezen aggályunk kapcsán azt mondta, ami a múltban volt, az a múlt része, ő pedig garantálja, hogy egyik minisztere sem képvisel majd magyarellenes attitűdöt. Mindemellett jeleztük, hogy ha nem listára kellett volna szavazni, hanem egyenként voksolhattunk volna a miniszterjelöltekről, akkor Vasilescut biztosan nem szavaztuk volna meg. – Teodor Meleșcanu kijelölt – azóta már beiktatott – külügyminiszter a bizottsági meghallgatáson „erkölcsi kötelességének” nevezte a magyar–román diplomáciai viszony javítását. Valóban lehet erre esélye? Mikor számítana jónak a magyar–román viszony? Ha a magyar diplomaták részt vennének a december elsejei román ünnepségeken? – Nem ez a kulcskérdés, december elseje mindenkinek mást jelent, ezt már többször is elmondtam. Lehetett volna sokkal rosszabb jelölt is, például George Ciamba vagy Bogdan Aurescu. Meleșcanu viszont az egyik legdörzsöltebb, legtapasztaltabb külügyi szakember, akiről el is hiszem, hogy tényleg célja a magyar–román viszony javítása. Mint ahogy azt is, hogy az apparátuson is át tudja ezt vinni. Megtapasztaltuk, milyen az, amikor a külügyi apparátus obstruktívan dolgozik, hiszen azóta bebizonyosodott, hogy a külügyi és a művelődési minisztérium együttes erővel szabotálta el, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. Az egyértelmű, hogy szükség lenne a román–magyar államközi viszony javítására, és Meleșcanu képes lehet ezt megvalósítani. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. január 13.Sajtó, szabadság és az RMDSZ identitászavaraAz elmúlt néhány év alatt immár sokadszor meghalt a magyar sajtószabadság. Az újabb sajnálatos haláleset előidézője egyesek szerint az RMDSZ, jobban mondva az RMDSZ által működtetett Progress Alapítvány, amely anyagi indokokra hivatkozva bezárta – illetve saját megfogalmazása szerint csupán határozatlan időre felfüggesztette – az Erdélyi Riport hírportált, illetve felmondta az RMDSZ-média zászlóshajójának számító Maszol.ro portál néhány publicistájának a szerződését. Az érintettek és a velük szimpatizáló kívülállók egy része gyakorlatilag már reflexszerűen a magyar kormány kezét látja az ügy mögött, amely szerintük azzal fizetteti meg az RMDSZ-nek a kampány során nyújtott támogatást, hogy kikövetelte a vele szemben kritikus erdélyi sajtóorgánumok és újságírók parkolópályára helyezését. Erdélyi sajtóorgánum munkatársaiként természetesen szolidarizálunk az állás nélkül maradt kollégákkal, és sajnálatosnak tartjuk, hogy újabb magyar nyelvű médium szűnt meg. Ugyanakkor a váltások mögött nem annyira (vagy nemcsak) a politikai megfontolások, hanem az RMDSZ identitásproblémái állhatnak. Tény, hogy mindkét sajtóorgánum elsősorban a balliberális áramlathoz tartozó véleményeknek adott hangot. Mindemellett attól függetlenül, hogy néha sarkos-karcos, ideológiailag vezérelt, zsigeri vélemények láttak benne napvilágot, az Erdélyi Riport minőségi tartalmakat állított elő – talán túlságosan is minőségieket. Annyira szűk réteghez szólt, hogy az jóformán alig mérhető – a legjobb időszakban elért, napi 400 fölötti nézettség még közepes látogatottságnak is nehezen nevezhető. Vagyis az anyagi érvek a működtető tulajdonos részéről megállnak a lábukon – az már kevésbé, hogy a bezárás tényét nem jóval korábban, hanem csupán napokkal annak hatálybalépését megelőzően, karácsony előtt néhány nappal tudatták az érintettekkel. Ez nem csupán embertelen, de cinikus is – nagyon olyan szaga van, hogy még egy utolsót akartak rúgni a portálba, amely csak a pénzt vitte, de hasznot igazából nem hozott, viszont annál önjáróbb volt. A Maszol.ro-nál a bezárás veszélye nem fenyegetett, mivel az „önjárásé" sem állt fenn, és a nézettségre sem lehet panasz. Az átfazonírozás azonban a jelek szerint a működtetők számára annál fontosabb volt. A Vélemény rovatban megjelent publicisztikák jó részének legfőbb jellemzője a masszív ideológiavezéreltség, illetve a zsigeri jobboldal-ellenesség volt. A szerzők egy része általában előbb lőtt, aztán kérdezett, véleményük kialakításában pedig rendszerint a tények játszották a legkisebb szerepet. Mindegy, mit tett a magyar kormány, az csak rossz lehetett. Az RMDSZ számára ez hosszú évekig megfelelt, hiszen közben kritikátlanul ajnározták a szövetséget, amely a még a Markó-érában kialakult status quo szerint szemben állt a jelenlegi magyar kormánypártokkal, és inkább a balliberális oldalhoz húzott. Ez érződött a médiájában is. Ugyanakkor ez szöges ellentétben állt azzal, hogy az RMDSZ hivatalosan a jobbközéphez sorolta magát – olyannyira, hogy a konzervatív pártokat tömörítő pártcsalád, az Európai Néppárt tagjává vált. Annak kiderítése, hogy ez azért alakult így, mert a Fidesz eleve hűvösen viszonyult az RMDSZ-hez, vagy azért, mert Markó Béla személyesen is inkább a baloldalhoz vonzódott, meghaladná ezen írás kereteit – mindenesetre beszédes lehet a tény, hogy az RMDSZ éléről visszalépett Markó továbbra is a magyar balliberális oldal legismertebb médiumaiban közli gyakran sértett hangvételű írásait.Markó távozása után az RMDSZ identitászavara – az, hogy hivatalosan jobbközép párt, ám a médiájában szinte kizárólag balliberális és szélső-balliberális hangvétel uralkodott – miatti feszültség egyre nyilvánvalóbbá vált. A fiatalabb helyi vezetők egy része egyre többször nyíltan kiállt a magyar kormánypártok mellett, és tény, hogy a szövetség választóinak elsöprő többsége is inkább a jobboldal felé húz. A mostani döntések annak a folyamatnak az újabb lépéseiként is értelmezhetők, amelyet az RMDSZ „markótlanításának" nevezhetünk – vagyis „szakítanak" a nem is annyira a magyar kormány, mint inkább a választópolgárok többségének elvárásai miatt egyre inkább tehernek minősülő balliberális értelmiségi holdudvarral, vagy legalábbis annak egy részével. (És azért az is szempont, hogy a kritikátlan, gyakran az 1989 előtti nyelvezetet idéző ajnározás egy idő után már az ajnározottnak is kényelmetlen). Könnyen megtörténhet, hogy ehhez a végső lökést a Fidesz és az RMDSZ egymásra találása adta meg, ugyanakkor az ideológiai is-is állapot hosszú távon nehezen tartható. Kérdés persze, hogy milyen irányultságúak lesznek az új szerzők – már ha lesznek. Most az érintettek, illetve elvbarátaik szidják a rendszert, amely lehetővé teszi, hogy az RMDSZ a román állam által a magyar kisebbség kulturális identitásának fenntartása céljából kiutalt összegekből fenntartott sajtóorgánumokban tulajdonosként a saját kénye-kedve szerint járjon el. Csak hát az a helyzet, hogy a rendszert ily módon működtető, a magyar közösségnek járó pénzek kizárólagos kezelésének jogával az RMDSZ-t felruházó jogszabályok kidolgozásában az az RMDSZ is vaskosan benne van, amely mellett eddig teljes mellszélességgel kiálltak, és – tisztelet a kivételnek – elmozdításukig, mindaddig, amíg a közpénzekből fenntartott RMDSZ-média bérlistáján ők maguk is szerepeltek, semmilyen problémát nem láttak benne. Akkor élt és virult a sajtószabadság. Az csak most halt meg, hogy az RMDSZ már nem tart igényt értékes munkájukra. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. január 19.Márton Árpád indokoltnak tartja a közkegyelmet és a Btk.-módosítástNem lát kivetnivalót a román kormánynak a közkegyelemre, valamint a büntető törvénykönyv módosítására vonatkozó kezdeményezésében Márton Árpád RMDSZ-es parlamenti képviselő. A sokat vitatott módosítások kapcsán a szövetség képviselőházi frakciójának helyettes vezetője a Krónikának elmondta: hellyel-közzel bármely demokratikus jogállamban alkalmazni szokták a közkegyelem intézményét. A háromszéki honatya közölte, ennek két rációja lehet: a nevelő szándék, az, hogy az elítélt személyt vissza akarják integrálni a társadalomba, illetve hogy ne „vaduljon el" még jobban a börtönben, másrészt a Florin Iordache igazságügyi miniszter által is felhozott indok, a börtönök túlzsúfoltsága. Ez utóbbiért Márton Árpád többek között a büntető törvénykönyv (Btk.), illetve a büntetőjogi eljárás visszásságait tartja felelősnek, mivel az új büntető törvénykönyv modernebb ugyan, mint a korábbi, és bizonyos bűncselekményekért kisebb büntetést ír elő, de többek között a halmazati büntetések miatt előfordulhat, hogy kisebb bűncselekményért nagyobb büntetést rónak ki, mint egy súlyosabbért. „Előfordulhat például, hogy tízrendbeli lopásért valaki 24 éves szabadságvesztést kap, míg egy gyilkosságnak a legsúlyosabb büntetése 25 év. Ez érvényes a most kezdeményezett Btk.-módosításra, arra, hogy mikortól tekinthető bűncselekménynek a hivatali visszaélés" – magyarázta Márton Árpád. Az RMDSZ frakcióvezető-helyettese a feljelentési időszak korlátozását is „abszolút indokoltnak" tartja, mivel elmondása szerint – főleg politikusok esetében – gyakran megtörtént, hogy vádalkut ajánlott az ügyész arra az esetre, ha valaki ellen feljelentést tesz a beidézett gyanúsított. Így előfordult, hogy valaki 2016-ban egy 2009-es eset kapcsán tett feljelentést, holott már alig emlékezett a részletekre, de így legalább nem került vizsgálati fogságba, vagy ha őt is meggyanúsították, nem kellett visszafizetnie az okozott kárt. „Márpedig ha valaki becsületes állampolgár, akkor tegye meg a feljelentést a tudomására jutott bűncselekményekről hat hónapon belül, az is elég hosszú időszak" – nyilatkozta a Krónikának Márton Árpád. Megjegyezte ugyanakkor: amennyiben kifogások merülnének fel a tervezetek egyes elemei kapcsán, azok a parlamentben orvosolhatók. Mint ismeretes, a kormány elképzelései heves bírálatokat váltottak ki a romániai igazságügyi szervek részéről, szerda este pedig több nagyvárosban tüntettek a rendelettervezetek ellen. A bírák szakmai szervezete közleményben szólította fel a kormányt, hogy nyilvános vita és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) szakmai jóváhagyása nélkül ne módosítsa a Btk.-t, álláspontja szerint ugyanis az igazságügyet érintő módosítások titokban történő kidolgozása ellentétes a jóhiszeműséggel. Hasonló álláspontot fogalmazott meg Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyésze is, aki szerint bármilyen módosításról először egyeztetni kell az igazságszolgáltatási szervekkel. Megjegyezte: a DNA által vizsgált ügyek 30 százaléka hivatali visszaéléshez kapcsolódik. Szerinte amennyiben az érintettek közkegyelmet kapnának, nem csupán az ellenük zajló eljárást kellene lezárni, de az államkasszát ért károk sem térülnének meg. Kövesi felrótta, hogy az igazságügyi tárca nem átlátható módon dolgozta ki a tervezetet. Augustin Lazăr legfőbb ügyész „szánalmasnak" nevezte a kormány módosításait, és megjegyezte: megpróbálnak bizalmatlanságot kelteni a polgárokban az igazságszolgáltatással szemben, amit aztán a szociáldemokraták azzal kompenzálnak, hogy közkegyelemről szóló tervezettel állnak elő. A főügyész túlzónak nevezte egy olyan Btk.-módosítás elfogadását, amelynek nyomán a DNA által vizsgált ügyek jelentős része „a levegőben lógva marad". Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. január 20.Totális háborúTotálissá kezd válni a háború, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD) annak érdekében vív, hogy teljes egészében uralma alá hajtsa az országot a tavalyi választási győzelem után. A politikai harc az igazságszolgáltatásra és valószínűleg a hírszerző szolgálatra (SRI) is átterjedt – bár ez utóbbi esetében nehéz kibogozni, hogy ki kivel van, és mi a valódi tétje a kiszivárogtatásoknak. A SRI kapcsán csupán egy dolog vehető biztosra: az, hogy a homály és a bizonytalanság azt követően is fennáll, hogy Florin Coldeát, a szolgálat igazgatóhelyettesét és operatív vezetőjét „saját kezdeményezésére” tartalékállományba helyezték. A közlemény, amely szerint az ellene a korrupciós ügyei miatt szökésben lévő, és nemzetközi körözés alatt álló volt szociáldemokrata képviselő, Sebastian Ghiţă által megfogalmazott vádakat alaptalannak találták, ezért a hivatalába való visszahelyezését javasolták, azonban ő a „katonai becsületére” hivatkozva inkább a felmentését kérte, mérsékelten hihető. Inkább olybá tűnik, hogy a szolgálat a külvilág felé úgy próbálta elsimítani a kényelmetlen affért, hogy abból se az intézménynek, se a vélhetően bizonyos mértékig valóban sáros Coldeának ne származzon kára, és lehetőleg senki se feszegesse tovább az ügyet. A kérdés most az, hogy a SRI működését felügyelő parlamenti bizottság milyen mértékben lesz képes az ügy mélyére hatolni a vizsgálat során. A másik kérdés az, kinek az érdekét szolgálják Ghiţă leleplezései? A rossz kémregénybe illő színjáték – a szökevény politikus a rejtekhelyéről saját tévéjének küldött videoüzenetekben próbálja a hírszerzés és a korrupcióellenes ügyészség Egyesült Államok által feltétlen támogatásban részesített vezetőjét befeketíteni – alapján az a következtetés is levonható, hogy belső harc zajlik, és az eddig háttérbe szorult oldal a szociáldemokraták választási győzelmét kihasználva próbálta meg – végül sikerrel – félreállítani a másik oldal képviselőjét a testület éléről. (Aki esetében szintén nem kizárható, hogy az amerikai érdekeknek megfelelő vonalat képviselte a szolgálaton belül.) A jelek szerint Laura Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főügyésze ugyanennyire kényelmetlen, hiszen Coldea mellett az ő befeketítése érdekében is mindent megtesznek. Sőt megtörténhet, hogy az ő és Coldea bemószerolását célzó híresztelések fő célja elsősorban az igazságszolgáltatásba vetett lakossági bizalom megingatása volt, hogy ezzel is sikerüljön megágyazni azoknak a kormányrendeleteknek, amelyekben részleges közkegyelmet hirdettek volna, illetve a Btk.-t kívánta módosítani a kormány. Ez Klaus Johannis államfő gyors közbelépésének hála meghiúsult, azonban egyértelmű, hogy a kormány a továbbiakban is mindent megtesz a módosítások keresztülvitele érdekében. Az indok – a börtönök túlzsúfoltsága – akár még hihető is lenne, azonban a körülmények miatt a kormány igyekezete nem kicsit gyanús. Egyrészt fű alatt az utolsó pillanatban próbálták becsempészni a napirendi pontok közé – az ezt cáfoló kijelentések hitelét nagymértékben csökkenti, hogy a közkegyelem a kormányülés napjáig elkövetett bűncselekményekre vonatkozott volna –, másrészt az sem a jóhiszeműség jele, hogy enyhítenék az összeférhetetlenség és a hivatali visszaélés büntethetőségét, és ez utóbbinak eleve bizonyos összegű károkozáshoz kötnék a bűncselekménnyé nyilvánítását. Az ügyészségek tiltakozása érthető még akkor is, ha tudjuk, hogy sok esetben az igazságszolgáltatás sem működik kifogástalanul, és fölmerülhet a gyanú, hogy a vádemelések vagy az ítélethozatalok politikai érdekeket szolgálnak. Most azonban nagyon úgy tűnik, a kormány módosításai is politikai érdekek kiszolgálását célozzák: egyrészt a baráti politikusok és üzletemberek büntetésének csökkentését, illetve büntethetőségük megakadályozását, másrészt – és ez a fő – azt, hogy a PSD elnöke, Liviu Dragnea megússza a felelősségre vonást az ellene hivatali visszaélésre való felbujtás miatt zajló perben. Márpedig láthattuk: ennek érdekében bármire hajlandóak, és nincsenek skrupulusaik. (Magyar szempontból az érdekes az, hogy a kormánnyal parlamenti támogatási megállapodást aláíró RMDSZ legalább a színfalak mögött jelzi-e a Dragnea–Grindeanu-tandemnek, hogy ez azért nem korrekt, vagy úgy gondolják: ez az egész úgy van rendben, ahogy van, hisz akár még nekik is jól jöhet. Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor nincs miért csodálkozni, ha sokan csak a „romániai magyar PSD” epitheton ornansszal illetik a szövetséget.) Egy dolog biztos: a kormány trükközését megakadályozni kívánó oldal diadala az ügy tétje miatt korántsem végleges. Ez még csak az egyik első csata volt, a neheze pedig még hátravan. Totálissá kezd válni a háború, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD) annak érdekében vív, hogy teljes egészében uralma alá hajtsa az országot a tavalyi választási győzelem után. A politikai harc az igazságszolgáltatásra és valószínűleg a hírszerző szolgálatra (SRI) is átterjedt – bár ez utóbbi esetében nehéz kibogozni, hogy ki kivel van, és mi a valódi tétje a kiszivárogtatásoknak. A SRI kapcsán csupán egy dolog vehető biztosra: az, hogy a homály és a bizonytalanság azt követően is fennáll, hogy Florin Coldeát, a szolgálat igazgatóhelyettesét és operatív vezetőjét „saját kezdeményezésére” tartalékállományba helyezték. A közlemény, amely szerint az ellene a korrupciós ügyei miatt szökésben lévő, és nemzetközi körözés alatt álló volt szociáldemokrata képviselő, Sebastian Ghiţă által megfogalmazott vádakat alaptalannak találták, ezért a hivatalába való visszahelyezését javasolták, azonban ő a „katonai becsületére” hivatkozva inkább a felmentését kérte, mérsékelten hihető. Inkább olybá tűnik, hogy a szolgálat a külvilág felé úgy próbálta elsimítani a kényelmetlen affért, hogy abból se az intézménynek, se a vélhetően bizonyos mértékig valóban sáros Coldeának ne származzon kára, és lehetőleg senki se feszegesse tovább az ügyet. A kérdés most az, hogy a SRI működését felügyelő parlamenti bizottság milyen mértékben lesz képes az ügy mélyére hatolni a vizsgálat során. A másik kérdés az, kinek az érdekét szolgálják Ghiţă leleplezései? A rossz kémregénybe illő színjáték – a szökevény politikus a rejtekhelyéről saját tévéjének küldött videoüzenetekben próbálja a hírszerzés és a korrupcióellenes ügyészség Egyesült Államok által feltétlen támogatásban részesített vezetőjét befeketíteni – alapján az a következtetés is levonható, hogy belső harc zajlik, és az eddig háttérbe szorult oldal a szociáldemokraták választási győzelmét kihasználva próbálta meg – végül sikerrel – félreállítani a másik oldal képviselőjét a testület éléről. (Aki esetében szintén nem kizárható, hogy az amerikai érdekeknek megfelelő vonalat képviselte a szolgálaton belül.) A jelek szerint Laura Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főügyésze ugyanennyire kényelmetlen, hiszen Coldea mellett az ő befeketítése érdekében is mindent megtesznek. Sőt megtörténhet, hogy az ő és Coldea bemószerolását célzó híresztelések fő célja elsősorban az igazságszolgáltatásba vetett lakossági bizalom megingatása volt, hogy ezzel is sikerüljön megágyazni azoknak a kormányrendeleteknek, amelyekben részleges közkegyelmet hirdettek volna, illetve a Btk.-t kívánta módosítani a kormány. Ez Klaus Johannis államfő gyors közbelépésének hála meghiúsult, azonban egyértelmű, hogy a kormány a továbbiakban is mindent megtesz a módosítások keresztülvitele érdekében. Az indok – a börtönök túlzsúfoltsága – akár még hihető is lenne, azonban a körülmények miatt a kormány igyekezete nem kicsit gyanús. Egyrészt fű alatt az utolsó pillanatban próbálták becsempészni a napirendi pontok közé – az ezt cáfoló kijelentések hitelét nagymértékben csökkenti, hogy a közkegyelem a kormányülés napjáig elkövetett bűncselekményekre vonatkozott volna –, másrészt az sem a jóhiszeműség jele, hogy enyhítenék az összeférhetetlenség és a hivatali visszaélés büntethetőségét, és ez utóbbinak eleve bizonyos összegű károkozáshoz kötnék a bűncselekménnyé nyilvánítását. Az ügyészségek tiltakozása érthető még akkor is, ha tudjuk, hogy sok esetben az igazságszolgáltatás sem működik kifogástalanul, és fölmerülhet a gyanú, hogy a vádemelések vagy az ítélethozatalok politikai érdekeket szolgálnak. Most azonban nagyon úgy tűnik, a kormány módosításai is politikai érdekek kiszolgálását célozzák: egyrészt a baráti politikusok és üzletemberek büntetésének csökkentését, illetve büntethetőségük megakadályozását, másrészt – és ez a fő – azt, hogy a PSD elnöke, Liviu Dragnea megússza a felelősségre vonást az ellene hivatali visszaélésre való felbujtás miatt zajló perben. Márpedig láthattuk: ennek érdekében bármire hajlandóak, és nincsenek skrupulusaik. (Magyar szempontból az érdekes az, hogy a kormánnyal parlamenti támogatási megállapodást aláíró RMDSZ legalább a színfalak mögött jelzi-e a Dragnea–Grindeanu-tandemnek, hogy ez azért nem korrekt, vagy úgy gondolják: ez az egész úgy van rendben, ahogy van, hisz akár még nekik is jól jöhet. Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor nincs miért csodálkozni, ha sokan csak a „romániai magyar PSD” epitheton ornansszal illetik a szövetséget.) Egy dolog biztos: a kormány trükközését megakadályozni kívánó oldal diadala az ügy tétje miatt korántsem végleges. Ez még csak az egyik első csata volt, a neheze pedig még hátravan. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. január 25.Referendum: Puskás ellenzi, gondolkodik az RMDSZAz RMDSZ még nem alakította ki álláspontját, Puskás Bálint volt alkotmánybíró pedig a Krónikának úgy vélekedett: nem alkotmányos Klaus Johannis államfő kezdeményezése, mely referendumon dönthetnek a választópolgárok arról, akarnak-e olyan törvényt, amely közkegyelmet biztosít egyes bűnözők számára, illetve szeretnék-e, ha a büntető törvénykönyv enyhébben szankcionálná a hivatali visszaélést. A Krónika megkérdezte Puskás Bálint alkotmányjogászt, volt alkotmánybírót arról, mennyire lehet alkotmányos az államfő kezdeményezése. Puskás elmondta: álláspontja szerint határozottan alkotmányellenes a Btk. módosításáról népszavazást kiírni. „A büntető törvénykönyvnek a társadalmi körülményektől, az aktuális viszonyoktól függően folyamatosan változnia kell. Nonszensz egy ilyen kérdésben referendumot kiírni, ez túl általános téma. A közkegyelem kapcsán attól függ a helyzet, hogyan fogalmazzák meg a kérdést. Lehet kérdést feltenni az intézkedés kapcsán, ugyanakkor nem értékelem úgy, hogy a téma a nemzeti érdeket érintené. Ha még mindig alkotmánybíró lennék, nem egyeznék bele, hogy ezekben a kérdésekben népszavazást írjanak ki" – szögezte le lapunknak Puskás. Ioan Stanomir és Gheorghe Iancu alkotmányjogászok ugyanakkor a News.ro-nak azt mondták: az elnök bármiről kiírhat népszavazást, a polgárok pedig olyan kérdésekben is szavazhatnak, amelyekben amúgy nincs törvénykezdeményezési joguk. A keddi nap folyamán később maga Johannis is közölte: a kérdés nem tartalmazza majd a „közkegyelem" szót, mivel az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy erről írjanak ki népszavazást, így a korrupcióellenes harcról lesz szó benne. Lapunk kíváncsi volt arra, mi az RMDSZ álláspontja a népszavazási kezdeményezésről. Korodi Attila, a szövetség képviselőházi frakcióvezetője közölte: még nincs hivatalos álláspont, azt az RMDSZ frakcióinak ülésén alakítják majd ki. Megjegyezte ugyanakkor, hogy Klaus Johannisnak államfőként jogában áll népszavazást kiírni, bár az alkotmányjogászok között vita van arról, hogy a közkegyelem témájában ki lehet írni referendumot. „Hogy politikailag ez segíti-e az államfőt, vagy sem, az kiderül. Mindenesetre arra jó a kezdeményezés, hogy a politikai szekértáborokat erősítse" – jegyezte meg. Kérdésünkre, hogyan vélekedik az RMDSZ a kormány közkegyelemről és Btk.-módosításról szóló kezdeményezéséről, a politikus kifejtette, erről szintén később alakítja ki az RMDSZ a hivatalos álláspontját. „Nem minden úgy van jól, ahogy az elnök mondja, és nem is úgy, ahogy a kormány. A középutat kellene megtalálni" – fejtette ki a Krónikának Korodi Attila. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. január 26.Korodi Attila a román propaganda ellensúlyozásárólUgyan Klaus Johannis államfő valós dolgokról beszélt Strasbourgban, amikor a romániai kisebbségek helyzetét ecsetelte, azért nem minden kérdésben vázolta maradéktalanul a valós helyzetet – mutat rá Korodi Attila RDMSZ-es képviselő, aki jelen volt az ülésen. Bár nem könnyű ellensúlyozni azokat a gyakran sarkító nyilatkozatokat, miszerint Romániában modellértékű a kisebbségpolitika, azért történnek próbálkozások – fejtette ki csütörtökön a Krónika kérdésére Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője annak kapcsán, hogy szerdán délután Klaus Johannis államfő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének strasbourgi plenáris ülésén példaértékű román kisebbségi helyzetről és multikulturalitásról beszélt. Korodi – akit 23-án választottak a parlamenti közgyűlés politikai ügyek bizottságának első alelnökévé – kifejtette: az ilyen helyzetekben az egyensúly rendszerint a szónok felé billen el, mivel egy adott téma bemutatására és megvitatására egy óra áll rendelkezésre, s azt hozza előnyös helyzetbe, aki hosszabban fejtheti ki mondandóját. A kérdésekre egyenként csupán 30 másodperc jut, így ezúttal is csupán hét kérdést sikerült feltenni. Ennek nyomán azok kapnak valósabb képet, akik már eleve jobban ismerik a helyzetet. Arról, milyen befolyást gyakorolhatott Johannis beszéde, elmondta: a képviselők mintegy fele volt jelen, de ez átlagos részvételi aránynak mondható. Korodi kifejtette, amit az elnök felsorolt, az egyenként önmagában igaz, ám a kisebbségekkel kapcsolatos vállalások végrehajtásával kapcsolatos problémákról nem beszélt. Sőt amikor Németh Zsolt Magyarország képviseletében rákérdezett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium államosításának ügyére, illetve a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium helyzetére, akkor az elnök nem a valós helyzetnek megfelelő választ adott. „Sarkított, amikor azt mondta, a Mikó kollégiummal nincs semmi gond, és nem történt újraállamosítás, hiszen tudjuk, hogy valójában ez történt. Ugyanakkor a marosvásárhelyi gimnázium ügyében, amelyben az iskola elleni hangulat alakult ki, azt mondta, ez csupán adminisztratív jellegű gond, amit orvosolni kell. Nehéz leszűrni, hogy ez csak az ő álláspontja, vagy pozitív irányú elmozdulást vetít előre az ügyben, én minden estere úgy gondolom, erre kell megpróbálnunk építkezni" – fejtette ki Korodi. Annak kapcsán, hogy az RMDSZ-nek, illetve új minőségében személyesen neki milyen lehetőségei vannak az erdélyi magyar közösség álláspontjának ismertetésére és a képviselők véleményének befolyásolására az ilyen helyzetekben, kifejtette, gyakran él a politikai nyilatkozat lehetőségével, emellett a jelentések utáni vitákba is bekapcsolódik, de személyes beszélgetéseket is folytat a külföldi országok képviselőivel. Hangsúlyozta emellett a kisebbségi keretegyezmény és a nyelvi charta romániai alkalmazásáról szóló jelentéshez csatolt árnyékjelentés kidolgozásában való közreműködést. A parlamenti közgyűlést az Európa Tanács 47 tagállama által delegált 318 parlamenti képviselője alkotja, tanácskozásai iránymutatást adnak az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és a kormányközi csoportoknak, tevékenysége a képviselők révén befolyást gyakorol a kormányokra, valamint visszahat a nemzeti parlamentekre is. Johannis szerint „a román interkulturális modell" sikeres és Európa-szerte elismert. Szerinte ez a modell azt jelenti, hogy a kisebbségek képviselői minden szinten részt vesznek a döntéshozatalban, és a közösségek nem csupán egymás mellett élnek, hanem interakció is létezik közöttük. Biró Zsolt ellentmond Klaus Johannisnak Nyílt levélben kifogásolta Biró Zsolt parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke, hogy Klaus Johannis modellértékűnek nevezte a romániai kisebbségvédelmet. Biró hangsúlyozta: pusztán az a tény, hogy valaki német nemzetiségű román állampolgárként köztársasági elnök lehet, még nem a teljes körű jogegyenlőség bizonyítéka. „Mi, erdélyi magyarok a becsülettel végzett munka, a tisztesség és a nemzeti tisztelet Romániájában akarunk élni. Ezzel szemben nap mint nap ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Azt tapasztaljuk, hogy nemzeti jelképeink használatában akadályoznak és megaláznak. Azt tapasztaljuk, hogy egyházaink 27 esztendő alatt a harmadát sem kapták vissza annak a közösségi vagyonnak, amelyet annak idején a kommunista román politika néhány év alatt ellopott tőlük. Azt tapasztaljuk, hogy amit nagy nehezen közösségeink mégis visszakaptak, azt napjainkban ismét el akarják lopni tőlük. Azt tapasztaljuk, hogy a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása után a Marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium működését lehetetlenítik el" – sorolta a példákat az MPP elnöke. Utalva arra, hogy Klaus Johannis a marosvásárhelyi iskolaügy kapcsán csupán adminisztratív hibát emlegetett, arra kérte az államfőt: tegyen azért, hogy a kérdés mielőbb a magyar közösség szempontjából megnyugtatóan rendeződjék. Hozzátette: ez apró lépés lenne a valós modellértékűség irányába. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. január 26.Brüsszel nem hagy fel Románia megfigyelésévelTörténtek előrelépések az igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem terén, de ez még mindig nem elégséges ahhoz, hogy az Európai Bizottság megszüntesse az ország megfigyelését – derül ki a testület szerdán kiadott jelentéséből. Bár számos előrelépés történt az igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem terén, még sok a tennivaló, ráadásul a parlament és a kormány még mindig megpróbálja enyhíteni a korrupcióellenes jogszabályokat, ezért az Európai Bizottság (EB) nem zárja le a reformok figyelemmel követésére kidolgozott Együttműködési és Megfigyelési Mechanizmust. Az EB szerdán tette közzé az igazságügyi reform és a korrupcióellenes harc helyzetéről szóló, 2016-ra vonatkozó országjelentését. A dokumentum leszögezi: az igazságügyi reform és a korrupció elleni harc terén elért eredmények ellenére egyes politikusok és a sajtó igazságügyi rendszerrel kapcsolatos, főleg pedig az Országos Korrupcióellenes Ügyosztállyal (DNA) szembeni bírálatai alááshatják az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat. Az EB szerint az, hogy számos ismert politikus ellen emeltek vádat, illetve született ítélet, azt jelzi, hogy pozitív a tendencia az igazságszolgáltatás függetlenségének megvalósulása terén. Nő az igazságszolgáltatásba vetett bizalom is. Felhívják ugyanakkor a figyelmet, hogy nőtt az igazságszolgáltatással, különösen pedig a DNA-val szembeni bírálatok intenzitása is. Ez pedig – főleg ha a parlament vagy a kormány részéről érkezik – alááshatja az igazságszolgáltatásba vetett lakossági bizalmat. A jelentés kiemeli az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) szerepét az igazságszolgáltatás függetlenségének védelmében. Az új polgári és büntető törvénykönyv alkalmazása kapcsán megjegyzik, azt nehezítette a parlament kiszámíthatatlan törvényhozási tevékenysége, még mindig nem szavazták meg azokat a kormányrendeleteket, amelyek orvosolják a bennük az alkotmánybíróság által jelzett kifogásokat.A jelentés bírálja a parlamentet az olyan kezdeményezések miatt, amelyek gyengíthetik a korrupcióellenes küzdelmet, és kitér a kormány idén január 18-án nyilvánosságra került, a közkegyelemről és a Btk. módosításáról szóló tervezeteire is. Megjegyzi: az ilyen módosítások az eddigi előrelépések átértékelését is maguk után vonhatják, és a kormány módosító tervezeteit is ebből a szemszögből kell vizsgálni, bármilyen formában fogadják is el őket. Korrupciós index: kis javulás Románia világon az 57., az Európai Unióban Magyarországgal holtversenyben a 24-25. helyen áll a korrupció szempontjából – áll a Transparency International (TI) nevű szervezet szerdán kiadott, 2016-ra vonatkozó jelentésében. A köztisztségviselők feddhetetlensége kapcsán megjegyzi: azt megfelelő törvényi háttér szabályozza, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) pedig független szervként ügyel ezek betartására. A korrupció kapcsán a jelentés leszögezi: az még mindig mély gyökerekkel bír az egész társadalomban, ami mind a kormányzás minőségére, mind a gazdaságra hatással van. Ugyanakkor pozitívumként könyveli el, hogy 2013 óta folyamatosan javul a korrupció leküzdésére hivatott intézmények mérlege. Mindazonáltal nem tartja kellőképpen hatékonynak a korrupció megelőzését célzó intézkedéseket. A szükséges tennivalók között felsorolják a főügyészek kinevezését szolgáló eljárás átláthatóbbá tételét, azt, hogy a parlament és a kormány tagjai tartsák tiszteletben az igazságszolgáltatást, hogy maradéktalanul ültessék gyakorlatba az új Btk.-t és a büntetőjogi perrendtartást, biztosítsák a bírósági ítéletek tiszteletben tartását, tegyék hatékonyabbá a feddhetetlenségi ügynökség munkáját, a parlament tegye átláthatóbbá az összeférhetetlenségi ügyekre vonatkozó döntési folyamatot, és biztosítsa, hogy a mentelmi jog ne jelenthessen akadályt a korrupcióellenes erőfeszítések útjában. Frans Timmermans, az EB alelnöke leszögezte: Románia jelentős fejlődést ért el az Európai Unióhoz való csatlakozás óta eltelt tíz évben, és a korrupcióellenes harc fokozására, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének megóvására irányuló tendencia, amelyet az előző három évben tapasztaltak, a tavalyi évben is folytatódott. Így most lehetőség nyílik arra, hogy az erőket a fennmaradó jelentősebb intézkedések meghozatalára koncentrálják, és a kitűzött cél szerint még a jelenlegi, Jean-Claude Juncker vezette EB mandátuma vége előtt véget vethessenek a romániai igazságügy és a korrupcióellenes harc intézményes megfigyelésének. Klaus Johannis államfő üdvözölte a jelentést, megjegyezve, az annak a bizonyítéka, hogy a 2015-ben kormányra került szakértői kabinet érdemben hozzájárult az igazságügyi reformhoz és a korrupcióellenes küzdelemhez. Az elnök szerdán Strasbourgban, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén felszólalva arról is beszélt: folytatni kell a harcot a korrupció ellen, és akkor siker várható. Azt is kifejtette, olyan, demokratikus társadalmak szükségesek, amelyekben a többség nem él vissza a jogaival. Azt is leszögezte: az ellenzék által megfogalmazott bírálatokat nem szabad a választási eredmény megkérdőjelezéseként értelmezni. Ana Birchall európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter a pozitívumokat emelte ki, különös tekintettel a megfigyelési mechanizmus befejezésének határidejére való utalást. Mint ismeretes, az Európai Bizottság Románia és Bulgária 2007-es európai uniós csatlakozása óta tartja megfigyelés alatt a két ország igazságügyi rendszerét és a korrupcióellenes küzdelmet. Bár ez hivatalosan nem szerepel a schengeni csatlakozás feltételei között, több nyugat-európai tagállam – így Németország, Franciaország, Hollandia és Finnország is – attól tette függővé a két ország csatlakozásának jóváhagyását a belső határellenőrzéstől mentes uniós övezethez, ha az érdemi és visszafordíthatatlan előrelépések nyomán az EB beszünteti a megfigyelési mechanizmust. Balogh Levente Szabadság (Kolozsvár) 2017. január 31.Autonómia: önmagunkkal sem értünk egyetÚjfent sikerült az erdélyi magyar közösség politikai és civil szervezetei által egyaránt fontosnak nevezett autonómia ügyében egymásnak tökéletesen ellentmondó, belső konfliktusokat gerjesztő, és így a kezdeményezés sikerére vonatkozó amúgy sem fényes esélyeket tovább csökkentő lépéseket tenni. A külső szemlélő számára teljesen érthetetlen, miért terjesztette be a Gyergyószéki Székely Tanács állampolgári kezdeményezésként a székely autonómiáról szóló törvénytervezetet, ha ezt a megoldást a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint csak tartalék lehetőségként jelölték meg, mivel az elsődleges célkitűzés az volt, hogy azt az RMDSZ színeiben parlamentbe jutott képviselők terjesszék be törvénytervezetként. Ennek folyományaként ismét csak azzal szembesülünk, hogy még tovább mélyült a magyar-magyar ellentét, hiszen a jelek szerint még az SZNT-n belül sincs egyetértés arról, hogyan is kellene megpróbálni elérni a kitűzött célt. Persze tudjuk, hogy egy ilyen témájú törvénytervezet benyújtásának felvállalása nem egyszerű, és előzetes, a román pártokkal lefolytatott egyeztetések nélkül gyakorlatilag teljesen esélytelen a sikere, hiszen a kormányoldal és az ellenzék pártjai szorosan összezárva utasítják el. Ugyanakkor a választások óta meglehetősen kevés idő telt el, és ha már eddig kibírtuk, egy-két hónapig még lehetett volna várni, esélyt adva arra, hogy valamelyik magyar honatya előterjessze a tervezetet. Ha pedig ez nem történt volna meg, akkor kellett volna egyeztetni arról, és közösen eldönteni, hogy a nehezebb – mert százezer támogató aláírás összegyűjtéséhez kötött – állampolgári kezdeményezés útján terjesszék a parlament elé. Így azonban ismét csak azt sugalljuk a magyar jogkövetelésekkel szemben következetesen elutasító román hatalom, illetve a külföld felé, hogy még mi, magyarok sem értünk egyet abban, mit akarunk, illetve hogy a céljainkat hogyan akarjuk elérni. Amíg a magyar szervezeteknek nem sikerült megegyezniük a pontos célokban és az azok elérését szolgáló stratégiában, és nem sikerült a lehető legteljesebb egységet kialakítani a célkitűzések támogatására a magyar közösségen belül, addig minden hasonló kezdeményezés esetében csak növeljük a kudarc esélyét. Az autonómia kapcsán amúgy is világos, hogy az azzal szemben közel száz éve elutasító bukaresti hatalmat a legjobb eséllyel egy kedvező nemzetközi konjunktúra kényszerítheti rá legalább a róla szóló érdemi tárgyalásokra. Ugyanakkor a nagyhatalmak és a nemzetközi szervezetek sem vesznek komolyan egy olyan közösséget, amely még ilyen alapvető kérdésekben sem egységes. Most a kezdeményezéssel, azzal, hogy az megjelent a Hivatalos Közlönyben, csak újabb esélyt adtunk a kampánycélú (és nem csak) sovinizmusra mindig is hajlamos PSD vezette kormány lakájmédiájának, hogy orosz befolyást kiáltva és az ország szétszakításával riogatva újabb uszítóhadjáratot indítson a magyar közösség ellen. És ezzel elterelve a figyelmet a jelenlegi legfontosabb témáról, a kormányhoz közel álló politikusok és üzletemberek jogi felelősségre vonásának megakadályozását szolgáló közkegyelmi tervezetről és Btk.-módosításról, valamint a költségvetés körüli mizériáról, a kampány során beígért pénzosztás tarthatatlanságáról . Nem biztos, hogy így érdemes küzdeni az autonómiáért. Vagy bármi másért. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. február 8.Tüntetsz? Magyar revizionista vagy!Ha minden kötél szakad, riogass a magyarveszéllyel – régi gyakorlat ez a román politikában, és a PSD–ALDE-kormány kétségbeesését és cinizmusát egyszerre jelzi, hogy a büntető törvénykönyv módosítására sunyi módon, előzetes bejelentés nélkül, késő este elfogadott, a korrupt politikusok megmentését is célzó sürgősségi rendelet miatt utcára vonult tömeget ezzel próbálja leszerelni. A kabinet egyelőre meghátrálni kényszerült, és a több százezres utcai tüntetések hatására visszavonta a botrányos rendeletet. Emellett a jelek szerint bűnbakként beáldozza az azt kidolgozó Florin Iordache igazságügy-minisztert. Csakhogy a tüntetők, akiknek nagy része nem pártalapon vonult utcára – már abban az értelemben, hogy a kormányzó PSD-t ugyan „Vörös pestisnek" titulálja, de nem rajong különösebben az ellenzéki pártokért sem – ezt már nem tartják elégségesnek. Mert azt a vitathatatlan tényt elfogadva, miszerint a Btk. több cikkelyét is módosítani kell, hiszen az alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek találta őket, nem bíznak abban a kabinetben, amely egyszer már átvert egy egész országot, és immár az egész kormány távozását követelik. A PSD most válaszcsapásként a suttogó propagandát vetette be. A kormányoldal udvari televízióiban ülő „szakértők" elkezdték azt pedzegetni, hogy a tüntetések mögött okkult külföldi erők állnak, és utaltak arra, hogy az ország területi épségére törő orosz–magyar összeesküvés állhat a háttérben. De maguk a PSD vezető politikusai sem maradtak adósak az összeesküvés-elméletek gyártásával: Liviu Dragnea pártelnök is külső erők beavatkozásáról beszélt, és amellett, hogy Igor Dodon moldovai elnök Nagy-Moldováról szóló nyilatkozatait idézte, arra is utalt, hogy az országon belül is vannak „mozgolódások". Sejthető, hogy ezzel a magyar önrendelkezési törekvésekre utalt, amelyeket a román politikum igyekszik a függetlenedési, elszakadási szándékkal összemosni. De ha esetleg valaki számára nem lenne egyértelmű az utalás, akkor Șerban Nicolae, a szenátus jogi bizottságának szociáldemokrata elnöke besegített: szerinte a külföldi beavatkozást az bizonyítja, hogy az általa „revizionistának" nevezett Tőkés László is támogatja a tüntetéseket. Vagyis az üzenet egyértelmű: aki kimegy az utcára a kormány ellen tüntetni, az a magyar „revizionizmus" érdekeit szolgálja, és mint ilyen, akár szándékán kívül is nemzetáruló. Vészhelyzetben rendszerint ez a román politikum ultima ratiója, ha gond van, bármelyik oldal bedobhatja a köztudatba. A PSD viszont a Ceaușescu fasiszta kommunista rendszerét fenntartó állampárt első számú jogutódjaként szinte már kiszámíthatóan veszi elő a magyarkérdést, amikor megszorongatják. Vélhetően nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük: ha nem csitul a kormány lemondását követelő megmozdulások intenzitása, a kormánypárt előbb-utóbb minden egyes tüntetőt fizetett magyar ügynöknek bélyegez majd, és azzal próbálja hergelni az ország polgárait, hogy a magyarok orosz támogatással Erdélyt akarják. A jelek szerint azonban a kormánypártokkal parlamenti támogatásról szóló megállapodást kötő RMDSZ-t még ez sem zavarja. Persze tudjuk, hogy tudják: a PSD sem gondolja komolyan az összes vérlázító ostobaságot, amellyel a hiszékeny polgárokat kábítja, de ez nem mentő körülmény. Azáltal ugyanis, hogy kitart a kormány mellett, nem tesz egyebet, mint hogy legitimálja a gyakorlatot, miszerint ha szorul a kapca, akkor egy kis magyarveszéllyel való riogatás mindig megteszi a hatását. És nemigen elfogadható érv, hogy az együttműködés igazából még el sem kezdődött, a Btk. módosításáról pedig nem kérték ki az RMDSZ véleményét. Egyrészt nehezen tudjuk elképzelni, hogy az RMDSZ olyan helyzetben, hogy nélküle is megvan a kormánytöbbség, képes lesz olyan ügyeket keresztülverni a magyar kártyát rutinszerűen használó PSD-n, amelyeket akkor sem sikerült megvalósítania, amikor a kormánytöbbséghez kellettek a voksai. Másrészt pedig ez a kormány – és a mögötte álló két párt – már országnak-világnak megmutatta, mennyit ér, és mennyire lehet bízni benne. És ez az RMDSZ-en kívül lassan már minden józanul gondolkodó ember számára egyértelmű Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. február 15.Amerikai tankok és katonák érkeztek RomániábaMintegy 500 amerikai katona érkezett kedden reggel számos M1 Abrams harckocsi kíséretében a Konstanca megyei Mihail Kogălniceanu-támaszpontra. Az amerikai katonák az Egyesült Államok Harci sasok elnevezésű 8. gyalogezred első zászlóaljának tagjai, és kilenc hónapot töltenek majd Romániában a NATO keleti szárnyának megerősítését célzó műveletek részeként. Az egység 17 Abrams harckocsiját vonaton szállították a már évek óta amerikai támaszpontként szolgáló romániai bázisra, ahova az Abramsek mellett M2 Bradley gyalogsági páncélozott harcjárművek és önjáró lövegek is érkeznek. Az amerikai egységek közös hadgyakorlaton vesznek majd részt a galaci 184-es Cuza Vodă harckocsizó zászlóaljjal, emellett nemzetközi erőket felvonultató gyakorlatokból is kiveszik a részüket. Jason Sabat, a zászlóalj parancsnoka elmondta, az Egyesült Államok 30 éve nem mozgatott ekkora volumenű haditechnikát Európában, és ez az első alkalom, hogy ennyire keletre jutottak. Nicolae Moneanu, a zászlóalj parancsnoka elmondta, az ilyen gyakorlatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a NATO-tagállamok hadseregei hatékonyabban működhessenek együtt a különböző küldetések során. A hadgyakorlatra a smârdani lőtéren kerül sor március 15. és április 30. között. A Romániába érkezett amerikai egység a Colorado állambeli Fort Carsonban állomásozó 3. páncélosdandár része, amely januárban 3 500 katonát és 2 800 harci eszközt telepített a németországi Bremenhavenbe. Az egység kilenc hónapig marad Romániában, ezt követően más amerikai alakulat veszi át a helyét, hogy biztosítsák a folyamatos amerikai katonai jelenlétet Romániában. Mint ismeretes, a NATO az orosz fenyegetés növekedése miatt döntött úgy, hogy megerősíti állásait a katonai szövetség keleti tagállamaiba Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. március 1.Felmond minden „paktumot” a Román Hírszerző SzolgálatA Román Hírszerző Szolgálat (SRI) felmond minden olyan, más intézményekkel kötött megállapodást, amely már nem felel meg az időközben bekövetkezett jogszabályi változásoknak. Ezt Eduard Hellvig, a szolgálat igazgatója ígérte meg. Eduard Hellvig, a Román Hírszerző Szolgálat SRI) igazgatója ígéretet tett arra, hogy felmondják az összes olyan, más intézménnyel kötött megállapodást, amely nincs összhangban az azóta elfogadott törvényi módosításokkal – jelentette ki Adrian Ţuţuianu, a SRI tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke kedden este Hellvig meghallgatása után. Megjegyezte: az együttműködési megállapodások aláírása törvényes, és szükséges az intézmények közötti hatékony együttműködéshez. A SRI 1992 óta számos ilyen megállapodást aláírt, néhányat közülük a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) is jóváhagyott, többségük ugyanakkor államtitkot képez. Többek között a külügyminisztériummal, a védelmi tárcával, a külügyi hírszerzéssel, a különleges távközlési szolgálattal, a kormányőrséggel, valamint az igazságügyi, a közlekedési, a kereskedelmi és az egészségügyi tárcával is volt ilyen megállapodás. Ţuţuianu elmondta, létezett egy megállapodás a legfőbb ügyészség és a SRI között, ezt 2009. február 4-én írták alá, és az alkotmánybíróság tavaly hozott határozatáig volt érvényben, amely kimondta, hogy a SRI nem folytathat lehallgatásokat az ügyészségi nyomozások során. Annak kapcsán, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztállyal volt-e ilyen megállapodás, emlékeztetett: a DNA ugyanis ennek a részét képezi. Ţuţuianu leszögezte, a bemutatott tájékoztató és a kérdésekre adott válaszok után nem találtak arra utaló jeleket, hogy törvényszegés történt volna a SRI és a legfőbb ügyészség, illetve más intézményekkel kötött megállapodások nyomán. Egyébként a parlament két háza megszavazta szerdán a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) működését felügyelő parlamenti bizottság összetételét. A testület elnökévé Mihai Weber szociáldemokrata képviselőt, alelnökévé pedig a liberális Sorin Răzvan Prişcát választották. CSM: jöhet a részleges közkegyelem Kedvezően véleményezték a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) tagjai a részleges közkegyelemről szóló, a kormány által kidolgozott törvényjavaslatot, ugyanakkor módosító javaslatokat is megfogalmaztak - közölte kedden este Mariana Ghena, a CSM elnöke. A bírák és ügyészek szakmai tevékenységét felügyelő testület elnöke rámutatott: a CSM észrevételei többek között arra vonatkoznak, hogy egyes előírásokat összhangba kell hozni a büntető törvénykönyvvel. A testület álláspontja szerint veszélyeztetheti a társadalom biztonságérzetét, ha minden, öt évnél rövidebb szabadságvesztésre ítélt őrizetest közkegyelemben részesítenek. A szerzők szerint újra kell értékelni a büntetéshatárt, hogy ne kerüljenek szabadlábra olyan személyek, akik rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el, mert ez veszélyt jelenthet a közrendre és -biztonságra. Az álláspont megfogalmazói hiányolják azt is, hogy a jogszabályban nincs szó arról, hogy a közkegyelem érvényes-e azokra is, akiket felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek. Ennek kapcsán a diszkrimináció veszélyére hívják fel a figyelmet. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. március 2.Kihallgatták Petre Romant is a forradalom ügyébenPetre Roman volt miniszterelnököt is kihallgatta szerdán a bukaresti katonai ügyészség az 1989-es forradalom ügyében. A volt kormányfő a kihallgatást követően elmondta: ahhoz, hogy tiszta legyen a kép, meg kell érteni, milyen körülmények idézték elő a tragikus eseményeket. Hozzátette, a probléma az, hogy a hadsereg is részt vett a megtorlásokban. Mint ismeretes, 1989-ben a Ceaușescu-rendszert bíráló Tőkés László temesvári református lelkész körüli szolidaritási megmozdulásból nőtte ki magát a diktatúrát megdöntő forradalom. A Temesváron kezdődött, néhány nap múlva az ország más nagyvárosaira is átterjedt tüntetéseket a kommunista karhatalom erőszakkal próbálta megfékezni. Amikor 1989. december 22-én a diktátor elmenekült a pártszékházból, a temesvári és bukaresti sortüzeknek már több mint 270 áldozata volt. A zsarnokság lerázását ünneplő országban azonban még napokig tartott a lövöldözés a katonaság és rejtélyes diverziókeltők – az úgynevezett „terroristák” – között, aminek további 850 ember esett áldozatul. A legfőbb ügyészség tavaly indította újra a nyomozást, miután közfelháborodást keltett az ügy felelősök megnevezése nélküli lezárása. Az ügyészség novemberben emberiesség elleni bűncselekmények miatt is kiterjesztette a nyomozást, arra hivatkozva, hogy annak idején, az ország új vezetése számos ember halálához járult hozzá. Az ügyészség szerint a vádak ilyetén kiterjesztését az is indokolja, hogy számos településen történtek áldozatokat követelő fegyveres incidensek, ami az előre megtervezettségre utalhat. A cél a hatalom átvétele és az új vezetők legitimálása volt. Az ügyben februárban Tőkés Lászlót is kihallgatták, aki szerint a mészárlásért a Ion Iliescu fémjelezte új hatalmat terheli a felelősség. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. március 2.Szász Alpár Zoltán: változhat a románok hozzáállásaBár lehet, hogy a valós számadat néhány százalékkal kevesebb, elképzelhető, hogy a románok 37 százaléka tényleg hajlandó lenne magyar államfőt választani – kommentálta az IRES közvélemény-kutató felmérését a Krónikának Szász Alpár Zoltán politológus. Egyáltalán nem valószínűtlen, hogy megfelelnek a tényeknek annak a közvélemény-kutatásnak az eredményei, amely szerint a románok 37 százaléka hajlandó lenne magyar államfőt választani az ország élére, ugyanakkor kellő szakmai körültekintéssel kell az adatokat kezelni – kommentálta a Krónika kérdésére Szász Alpár Zoltán kolozsvári politológus az IRES közvélemény-kutató társaság felmérésének múlt hétvégén ismertetett adatait. Rámutatott: az adatokat némiképp torzíthatja az a tény, hogy egy, a kisebbségekkel kapcsolatos felmérés kérdéseire eleve szívesebben válaszolnak azok a románok, akik amúgy is pozitívan viszonyulnak a kisebbségekhez. „Bármilyen ügyesen és szakszerűen állítják össze a mintát, ezt a torzulást nem lehet kiszűrni. A torzulás mértékére ugyanakkor legfeljebb csak tippelni lehet” – mutatott rá Szász Alpár Zoltán. Emellett, mint hangsúlyozta, közrejátszik az a társadalompszichológiai kérdés is, miszerint sokan hajlamosak inkább arra a kérdésre válaszolni, amelyet „ildomosnak”, a kérdezőbiztos által elvártnak tartanak, még akkor is, ha valójában nem értenek egyet vele. Éppen ezért a politológus szerint néhány százalékkal érdemes lefele csökkenteni az eredményt. „Igaz, ez a 37 százalék sem teljesen hihetetlen, de ha valójában csak 25 százalék gondolja így, akkor sem állunk rosszul” – ecsetelte Szász. A lehetséges okok kapcsán kifejtette: vélhetően közrejátszik az is, hogy jelenleg is egy kisebbséginek tekintett államfő, a német származású Klaus Johannis tölti be az államfői tisztséget. Márpedig miután a társadalom egy részét már felkészítették, hogy ez is lehetséges megoldás, hajlamosabb lesz kisebbségi jelöltre szavazni. Példaként megemlítette, hogy az első öbölháborúban ismertté vált amerikai tábornok, Colin Powell a 90-es években elindult ugyan az elnöki tisztségért az Egyesült Államokban, de vissza is lépett, mivel úgy értékelte, hogy az Egyesült Államok népessége nem volt felkészülve arra, hogy színes bőrű elnöke legyen az országnak. Valamivel több mint tíz év múlva aztán már kétszer is elnökké választották Barack Obamát. „Kezdi megszokni a társadalom, hogy egyes megyék, nagyobb városok élén magyar elöljárók vannak, ráadásul jól is végzik a dolgukat. Ennek is hatása lehet a hozzáállás változására” – összegzett a Krónikának Szász Alpár Zoltán. Mint arról beszámoltunk, az IRES közvélemény-kutató társaságnak a kisebbségekhez való viszonyulás kérdéseit vizsgáló, január 31. és február 2. között készített reprezentatív felmérését a Sinteza kolozsvári folyóirat közölte pénteki számában. Az államfőre vonatkozó kérdés pedig azoknak a kérdéseknek a sorában jelent meg, amelyekkel bizonyos kisebbségi csoportok társadalmi elfogadását próbálták mérni a kutatás készítői. A kérdéssorból az derült ki, hogy a megkérdezettektől eltérő szexuális orientációjú személyekkel, továbbá a romákkal szembeni elutasítás a leghangsúlyosabb. A magyaroknál jobb a megítélése a németeknek, a testi fogyatékkal élőknek, az időseknek, a fiataloknak, valamint a megkérdezettől eltérő vallásúaknak. A válaszokból kiderül, hogy adott esetben a megkérdezettek 44 százaléka választana magyar polgármestert, 37 százaléka magyar államfőt, és 47 százaléka magyar parlamenti képviselőt. Ugyanakkor 47 százalék elfogadná, hogy magyar családtagja, 72 százalék, hogy magyar szomszédja, 71 százalék, hogy magyar munkatársa, 68 százalék, hogy magyar barátja, 62 százalék pedig hogy magyar főnöke legyen. Valamennyi kérdésben a német kisebbséghez tartozókkal szemben kisebb, a romákkal szemben pedig nagyobb távolságtartást mért az IRES. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. március 3.Magyar–román viszony: hogyan tovább?Ha látványos enyhülésről nem is beszélhetünk, mindenképpen kimozdulni látszanak az eddigi mélypontról a magyar–román kétoldalú kapcsolatok. Az eddigi, enyhén szólva is hűvös viszony után – amely főleg a Ponta-kormány idején odáig hűlt, hogy a felek a legkevésbé sem diplomatikus nyelvezetben üzengettek egymásnak, és félő volt, hogy előbb-utóbb odáig durvul a helyzet, hogy az érintettek egymás felmenőinek emlegetéséig is eljutnak – persze már az is jókora előrelépés, hogy a két külügyminiszter végre egyáltalán találkozott egymással. Ehhez persze szükséges volt Teodor Meleșcanu, a román diplomácia új vezetője gesztusa, aki már bizottsági meghallgatásakor a magyar–román viszony javítását nevezte egyik legfőbb céljának. És a jelek szerint megtörténhet, hogy a magyar–román közeledés folytatódik, hiszen román kormányzati források szerint lehet, hogy a szintén Meleșcanu javasolta közös kormányülések közül az elsőre már a közeljövőben sor kerül Temesváron. Márpedig ez a város szimbolikus jelentőségű a magyar–román együttműködés szempontjából, hiszen 1989 decemberében magyarok és románok közösen léptek fel a forradalom szikrájaként is emlegetett magyar református lelkész, Tőkés László védelmében, a diktatúra képviselőivel szemben. Még az sem kizárt, hogy a román hatóságok váratlan lépése, amellyel visszavonták a marosvásárhelyi református gimnázium ügyében a szülőknek kiküldött DNA-idézéseket, a magyarok irányába tett gesztus, miután Budapest a héten két ízben is rosszallását fejezte ki a szülők és a gyerekek vegzálása miatt. A román álláspont viszonylagos enyhülése mögött geopolitikai okok épp úgy állhatnak, mint az, hogy az új bukaresti kormány másképp látja a Brüsszelhez és az EU-hoz fűződő viszonyt, mint az eddigiek. A geopolitikai viszonyok változásától sokan Donald Trump elnökké választása miatt tartanak Bukarestben. A félelmek szerint annak nyomán, hogy Trump hajlandónak mutatkozik békülékenyebb hangnemben tárgyalni Moszkvával, leveheti a kezét Európáról, ebben az esetben pedig az Oroszországgal hagyományosan rossz viszonyt ápoló Bukarestnek jól jön, ha a Moszkvával nem baráti, de legalább pragmatikusabb viszonyt ápoló Budapest szól néhány jó szót az érdekében. Másrészt világos, hogy a jelenlegi balliberális kormány egészen más kottából játszik az EU viszonylatában, mint elődei. Miután a büntető törvénykönyv módosításáról szóló, nagy valószínűséggel a korrupt politikusok számára mentőövnek szánt sürgősségi kormányrendelet miatt ismét alapos fejmosást kapott Brüsszeltől, felerősödtek az EU-kritikus hangok a kormánypártokban. Emellett az is egyértelmű, hogy Románia önmagában, kelet-európai uniós tagállamként akkor sem lenne képes hatékony érdekérvényesítésre a nyugati, gazdagabb, saját gazdasági és politikai érdekeiket prioritásnak tekintő tagokkal szemben, ha minden kérdésben úgy táncolna, ahogy Brüsszel fütyül. Ezért is jelzésértékű, hogy az eddigi kabinetek elutasító álláspontjával szemben a román külügyminiszter most arról beszélt: a visegrádi négyekkel is egyeztetni szeretne a Romániát is érintő ügyekben. Nem kizárt ugyanakkor, hogy ez újabb konfliktusok forrása lesz a kormányoldal és a minden körülmények között Brüsszel kottájából játszó államfő között. Lényeges kérdés amúgy, hogy mi szerepelhet egy, a közeljövőben megtartandó magyar–román közös kormányülés napirendjén. A közös gazdasági ügyek – a gáz- és villamosvezetékek összekötése, az infrastruktúra-fejlesztés, a határátkelők állandóvá tétele – haszna és fontossága vitán felüli mindkét fél számára. Az ügyet a romániai magyar közösség helyzete teszi kényessé. Nehéz ugyanis a magyar–román viszony javulásáról anélkül beszélni, hogy szóba kerülne a magyar jelképek és feliratok hatósági üldözése, az anyanyelvhasználat korlátozása, a magyar iskolák vegzálása vagy az olyan bornírt törvénytervezetek, amelyek börtönnel büntetnék az autonómiakezdeményezéseket. Kérdés, milyen mértékben hajlandó ezekről egyáltalán tárgyalni a román fél, amelynek hivatalos álláspontja a mai napig azon a hazugságon alapul, miszerint Romániában példaértékű a kisebbségek helyzete. A szlovák–magyar viszony kapcsán úgy tűnik, inkább a közös ügyekre – mint a migráció kérdése vagy a keleti tagállamoknak gyártott silány élelmiszerek – koncentrálnak, a keményebb témákat jegelik. (Bár az is igaz, hogy az utóbbi hónapokban nemigen hallottunk olyasmiről, hogy a szlovák hatóságok a magyar állampolgárság felvétele miatt vegzáltak magyarokat, és talán a magyar iskolák ügye is rendeződhet.) Minden esetre a magyar fél számára most újabb lehetőség adódhat, hogy fölvesse a Romániában élő magyar közösség helyzetét. És – ha a bukaresti kormány valóban ebbe az irányba kívánna elmozdulni – akár a visegrádi négyek és Románia közötti viszony szorosabbra fűzésének, Románia további támogatásának feltételéül is szabhatná. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. március 3.Magyar–román kormányülés Temesváron?Román kormányzati források szerint megtörténhet, hogy a közeljövőben Temesváron közös magyar–román kormányülésre kerül sor. A magyar külügy a Krónikával közölte: előbb az illetékes szervek áttekintik a korábban meghatározott feladatok helyzetét. Hosszú szünet után már a közeljövőben sor kerülhet a közös magyar–román kormányülések hagyományának felélesztésére – értesült a News.ro hírügynökség. A News.ro román kormányzati forrásokra hivatkozva azt közölte, az ülésre várhatóan Temesváron kerül sor. A Krónika csütörtökön megkereste a magyar Külgazdasági és Külügyminisztériumot, azt firtatva, valóban várható-e már a közeljövőben a közös kormányülés megtartása, ha igen, azon milyen kérdések szerepelhetnek, és valóban Temesvár lehet-e a helyszín. A tárca sajtóosztálya megkeresésünkre közölte: a közös kormányzati csúcs lehetőségének feltérképezése érdekében a magyar és a román illetékes szervek, elsősorban a Gazdasági Vegyes Bizottság és a Kisebbségi Együttműködési Szakbizottság áttekintik a már korábban meghatározott feladatok állását. „Ennek fényében kerülhet véglegesítésre a közös kormányzati csúcs összehívása és a helyszín meghatározása” – közölte a magyar külügyminisztérium a Krónikával. Mint arról beszámoltunk, a közös kormányülések ötletét Teodor Meleșcanu román külügyminiszter vetette fel a magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel folytatott hétfői budapesti tárgyalások során. Meleșcanu hangsúlyozta: mindkét fél nyitottan közelíti meg a kérdéseket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megtalálják a megoldásokat, így fejlődhetnek a kapcsolatok mindkét ország előnyére. Egyben kiemelte a rendszeres konzultáció jelentőségét a visegrádi országok és Románia között azokban a témákban, amelyek fontos ezeknek az országoknak. Szijjártó Péter a találkozót követően arról beszélt: Magyarország jó állam- és kormányközi kapcsolatokra törekszik Romániával, ehhez pedig párbeszédre van szükség . Rámutatott, párbeszéd nélkül sosem lesznek közös sikerek és bizalom a két ország, nép és kormány között. Hozzátette: azt senki nem vitatja, hogy vannak érzékeny kérdések, amelyek alapvetően a kisebbségekhez kapcsolódnak. Magyarország és Románia 2005 és 2008 között eddig négy közös kormányülést tartott. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. március 6.Romániai magyar sérelmek az amerikai külügy jelentésébenA sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium államosítása, valamint a magyar anyanyelvhasználat korlátozása és a magyar jelképek elleni hatósági hadjárat is szerepel az amerikai külügyminisztérium éves emberi jogi jelentésében. A kisebbségekkel szembeni diszkrimináció és a korrupció miatt is bírálja Romániát az Egyesült Államok külügyminisztériumának 2016-ra vonatkozó éves emberi jogi jelentése. A helyi idő szerint pénteken nyilvánosságra hozott jelentés kitér a romániai magyar közösséggel szembeni jogsérelmekre is, így megemlíti a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosítását, amelyet a vonatkozó bírósági ítélet nyomán a román állam az Erdélyi Református Egyházkerülettől kobozott el. A jelentés külön kitér arra, hogy az egyházak és a nemzeti kisebbségek esetében a kommunizmus idején államosított tulajdonok visszaszolgáltatása aránytalanul lassú ütemben haladt. Megemlíti a dokumentum azt is, hogy tavaly februárban a Maros megyei táblabíróság megtagadta a Székelyföld népszerűsítését célzó szövetség bejegyzést. A jelentés szerint a mintegy 1,2 milliós magyar közösség főleg az anyanyelvhasználat korlátozása miatt panaszkodott. Itt megemlíti az RMDSZ jelentését a kisebbségi nyelvek európai chartájának romániai alkalmazásáról, amely szerint a magyar közösségtől megtagadták a jogot, hogy a bíróságokon és a közigazgatásban az anyanyelvét használja, emellett számos települési önkormányzat megtagadta a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Ugyancsak megjegyzi a dokumentum, hogy a román kormány továbbra is megtagadja a magyar nyelvű állami egyetem létrehozását, és kitér arra is, hogy a magyar diákok rosszabbul teljesítenek a különböző vizsgákon, mivel nem idegen nyelvként tanítják számukra a románt. Megemlíti a dokumentum azt a februári, kolozsvári incidenst is, amikor egy kolozsvári orvos agresszívan szóvá tette, hogy egy balesetet szenvedett lány nem beszélt elég jól románul. Szintén szerepel a jelentésben a székely zászló és a székely jelképek elleni román hatósági hadjárat. A dokumentum ismét csak kitér arra, hogy néhány moldvai önkormányzat megtagadja a magyarórák tartását az ott élő csángó közösség tagjai számára. A külügyi jelentés a romák helyzetére is kitér, azt állítva, hogy a roma közösséget folyamatos diszkrimináció sújtja, amiatt nem jutnak hozzá a megfelelő minőségű oktatáshoz, lakhatáshoz, orvosi ellátáshoz és munkahelyhez. A dokumentum a rossz börtönviszonyokról is említést tesz, emellett kitér arra, hogy még mindig nem szolgáltatták vissza a görög katolikus egyház javait, szerepel benne a nők elleni erőszak problémája, a homoszexuálisok elleni diszkrimináció, valamint a korrupció ügye is. Nem hagyja ki a korrupció témáját sem: eszerint a román hatóságok folytatták ugyan a nagykorrupció elleni küzdelmet, és fontos közszereplő és üzletember ellen eljárás indult, ám a sikerek ellenére a korrupció továbbra is problémát okoz, a közszférában pedig továbbra is bevett gyakorlat a vesztegetés. A dokumentum felrója, hogy a parlamenti mentelmi jog miatt több volt miniszter ellen is meghiúsult a bűnvádi eljárás, és az összeférhetetlenség, illetve az etikátlan hivatali magatartás továbbra is burjánzik mindhárom hatalmi ágban. Megjegyzi: különösen a közbeszerzések terén tapasztalható a korrupció. Kelemen: az RMDSZ tájékoztatta Washingtont Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szombaton az amerikai jelentés kapcsán közzétett állásfoglalásában rámutatott: az RMDSZ azt reméli, hogy az Egyesült Államok lezárja az információgyűjtés folyamatát az erdélyi magyarságot ért jogtiprások ügyében és a politikai cselekvés szakaszába lép. Kelemen szerint az RMDSZ erőfeszítésének eredménye, hogy az Egyesült Államok immár jobban átlátja az erdélyi magyarság helyzetét. Az RMDSZ elnöke méltányolta, hogy az amerikai külügyminisztérium idén is kitér az erdélyi magyar érdekképviselet által jelzett jogtiprásokra, ezek sorában pedig beszámol a magyar közösség elleni diszkriminációról, a közösségi szimbólumok és jelképek tiltásáról, a Mikó-ügyről, az elkobzott javak visszaszolgáltatásának helyzetéről, a Székelyföld-ellenességről, az anyanyelvhasználat korlátozásáról, a román nyelv anyanyelvként való oktatásának problémájáról. „Azt reméljük, hogy ez a legutóbbi dokumentum (...) immár egy hosszú kezdet végét is jelöli, az információgyűjtés folyamatának lezárását. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy Amerika részéről eljött a tettek, a politikai cselekvés ideje” – idézte a szövetség hírlevele az RMDSZ elnökét. Az állásfoglalásból kiderül: az RMDSZ továbbra is folyamatosan tájékoztatni fogja amerikai partnereit, azt remélve: elegendő, nevén nevezett visszaélés birtokában figyelmeztetik majd a román államot arra, hogy a kisebbségek kérdése koránt sincs megoldva. A napokban az RMDSZ a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében észlelt visszaélésekről is tájékoztatta az Amerikai Egyesült Államok nagykövetét. „Úgy véljük, minél inkább szőnyeg alá söpri Románia a magyar közösség elleni visszaéléseket, minél inkább egy mintaország képét közvetíti a nagyvilág felé, annál inkább eltávolodunk attól a 27 éves álomtól, amelyért folyamatosan küzdöttünk, amely a többség és kisebbség párbeszédére, a kölcsönös tiszteletére épül" - olvasható Kelemen Hunor RMDSZ-elnök állásfoglalásában. Az amerikai külügyminisztérium Romániáról szóló emberi jogi jelentése évről évre felsorolja mire "panaszkodnak" az erdélyi magyarság képviselői, erről azonban az ország közvéleményének nagy része nem szerezhet tudomást, hiszen a dokumentumot ismertető román hírforrások alig vagy egyáltalán nem említik annak magyar vonatkozásait. Csökkenő szólásszabadság Az emberi jogi jelentés általános, nem egyes országokra vonatkozó része egyébként a szabadságjogok, köztük a szólásszabadság és a gyülekezési jog visszaszorulását állapította meg . A dokumentum nem tartalmaz általános összefoglalót, az azt ismertető videokonferencián azonban elhangzott: a minisztérium megállapítása szerint tovább szűkült a civil társadalom tere a világban. Állami és nem állami szereplők is lépéseket tettek a civil társadalom tevékenységének szűkítésére, a média- és az internet szabadságának korlátozására és az ellenzéki hangok elnyomására. Sok országban a kormányok nyílt és közvetlen eszközökkel, így például a politikai tevékenység korlátozásával, a politikai ellenzék betiltásával vagy korlátozásával, illetve körülményes közigazgatási eljárások előírásával csorbítják az alapvető szabadságjogokat - hangzott el a videokonferencián. Magyarországról szólva a jelentés leszögezi, hogy az ország többpárti parlamentáris demokrácia. A legfontosabb emberi jogi problémának az országon áthaladni akaró migránsok és a menedékkérők kormányzati kezelését tartja. Megjegyzi, hogy egyes jelentések szerint az országba illegálisan belépő migránsokat és menedékkérőket bántalmazások érték a biztonsági szervek részéről, de a kormány nem indított független vizsgálatot ezekkel kapcsolatban. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. március 8.Paksi atom: Orbán Viktort dicséri Victor PontaFacebook-bejegyzésben gratulált Magyarországnak és Orbán Viktor miniszterelnöknek Victor Ponta volt román kormányfő, miután az Európai Bizottság is hozzájárult a paksi atomerőmű orosz finanszírozással történő bővítéséhez. A Bravó, Magyarország! Bravó, Orbán Viktor! felütéssel kezdődő bejegyzésben Ponta bírálja a Dacian Cioloș vezette előző, szakértői kormányt, amiért az nem foglalkozott a cernavodai atomerőmű bővítésével. A szociáldemokrata politikus emlékeztetett: még miniszterelnökként megállapodást írt alá a kínai China General Nuclear Power Group állami céggel a cernavodai atomerőmű hármas és négyes reaktorának megépítéséről, amelynek hatmilliárd eurós költségeit teljes egészében Kína finanszírozta volna. Az erről szóló memorandumot 2015 novemberében írta alá Andrei Gerea akkori energiaügyi miniszter. „Aztán jött a szakértői kormány, és gúnyt űztek a projektből – és most őszintén nem táplálok vérmesebb reményeket az energiaügyek terén az új kormánnyal szemben sem. Úgyhogy felejtsük el az új cernavodai blokkokat" – fogalmaz Ponta. Ezzel szembeállítva emlékeztet: Magyarország ez idő alatt a paksi bővítés orosz közreműködéssel és finanszírozással történő megvalósításáról tárgyalt. „Most pedig megkapták az Európai Bizottság engedélyét. Munkához látnak, és olcsó energiát termelnek, amit kinek adnak el? Eltalálták: Romániának!" – írta Ponta. Ezt azzal indokolta, hogy Romániában 2016-ban visszatértek a vajdahunyadi és olténiai szénüzemű erőművek felszámolásának ötletéhez, így az ország Ponta szerint kénytelen lesz Erdélyt az orosz technológiával előállított magyar árammal ellátni. „Most igazat adnak nekem abban, hogy Magyarország és Orbán Viktor dicséretet érdemel? Az, hogy mi belehalunk a saját ostobaságunkba, nem az ő dolguk" – fogalmazott Ponta, aki miniszterelnökként többször is keményen bírálta Orbán Viktort. Orbán-Putyin telefonbeszélgetés A paksi atomerőmű-beruházásról tárgyalt telefonon Orbán Viktor miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz államfő kedden, egy nappal azután, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta: az építkezés magyar állami támogatást kapjon – közölte a budapesti Miniszterelnöki Sajtóiroda. A megbeszélést a magyar kormányfő kezdeményezte. Putyin és Orbán megvitatták a kétoldalú kapcsolatok aktuális kérdéseit, beleértve azon megállapodások teljesítését, amelyekről az orosz elnök február 2-ai budapesti látogatásán állapodtak meg. „Kifejezték egyebek mellett elégedettségüket az Európai Bizottság döntésével kapcsolatban, amely elhárította az akadályokat a Roszatom állami vállalat részvételével zajló, a magyar Paksi Atomerőmű két új blokkal való bővítésének megvalósítása elől" – áll a közleményben. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2017. március 10.Cáfolt magyarellenesség – Florea visszaszólt KelemennekKelemen Hunor RMDSZ-elnök azt szeretné, hogy Marosvásárhely konfliktuszóna legyen – véli Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. Az elöljáró a szövetségi elnök azon nyilatkozatára reagált, amelyben magyarellenesnek nevezte Floreát. „Az, hogy Kelemen Hunor egy ideje badarságokat beszél, már nem lep meg! Nyilatkozata arra derít fényt, hogy nem érdekli a város fejlődése, és nem érdeklik a választópolgárok sem. (...) Messziről látszik, hogy ő azt szeretné, Marosvásárhely konfliktuszóna legyen, mert ez neki megfelel. Nekem az a kérdésem, hogy kinek válik ez a hasznára? A marosvásárhelyieknek semmiképpen nem! Megfigyeltem, hogy az ehhez hasonló állásfoglalások mindig az olyan események környékén jelennek meg, amelyekből egyesek politikai tőkét próbálnak kovácsolni. Ami engem illet, tiszteltem, tisztelem és képviselem a város magyarságát, Kelemen Hunorral ellentétben, aki másként tekint a románokra és az ő értékeikre. Az ő nyilatkozataitól eltérően engem a tetteim jellemeznek" – mutatott rá Dorin Florea a sajtónak pénteken elküldött nyílt levelében. Marosvásárhely polgármestere hangsúlyozta, ő nem magyarellenes, ahogyan azt az RMDSZ elnöke állítja, nőnap alkalmából például a román és magyar hölgyeknek egyaránt osztott virágokat. Marosvásárhely polgármesteri hivatala szerdán jelentette be, hogy jóváhagyta a székely vértanúk napja alkalmából tartandó megemlékezést a székely vértanúk emlékművénél, a felvonulásra azonban nem adott engedélyt. Ennek kapcsán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt nyilatkozta egy csütörtöki, kolozsvári sajtótájékoztatón, hogy a marosvásárhelyi polgármester az elmúlt húsz évben mindig is magyarellenes módon nyilvánult meg. Végre ki kellett mondani, hogy megállj, Románia nem jogállam, egyes intézmények túllépik az alkotmányos hatásköreiket, ezért vissza kell terelni őket az alkotmányosság keretei közé – ezzel indokolta a Krónikának Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának helyettes vezetője, hogy a parlament két háza – az RMDSZ szavazataival is – szerdai együttes ülésén nyilatkozatot fogadott el. Amelyben azzal vádolta meg Klaus Johannis államfőt, hogy „elbitorolta" a parlament hatásköreit. Márton Árpád kifejtette: a nyilatkozatban hangsúlyozták az alkotmány bizonyos előírásait, amelyek értelmében Románia olyan jogállam, ahol a hatalmi ágak szétválasztása megvalósul, és mindegyik az alkotmányos keretei között működik. „Sajnos azonban Románia nem jogállam, mert a korrupció elleni harc ürügyén sokszor politikai fegyverként használják a korrupcióellenes ügyészséget" – jelentette ki a képviselő. A politikus emlékeztetett: a magyar közösségnek is sok problémája van a DNA-val, hiszen például a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc római katolikus gimnázium létrehozásának körülményeit érintő vizsgálat során már a szülőket is beidézik, és a vallásukat firtatják. A háromszéki honatya azt is megemlítette, hogy a legfelsőbb bíróság szabálytalan vádemelés miatt visszaküldte a DNA-nak azt a vádiratot, amelyben Markó Attila egykori parlamenti képviselő is vádlottként szerepelt, holott csupán tagja volt annak a restitúciós bizottságnak, amely szakértői vélemény alapján döntött bizonyos ingatlanok visszaszolgáltatásáról. A DNA mégis az előzetes letartóztatását kérte, és Markó végül lemondott mandátumáról. De más politikusokat is hasonló körülmények között vegzáltak, sőt volt, akit sikerült is előzetes letartóztatásba helyezniük. „Ezeknek az embereknek derékba tört a politikai karrierje, és egyeseket a szabadságuktól is megfosztottak, legalább egy időre" – mutatott rá Márton. Azt is felidézte, hogy olyan esetek is vannak, amikor a Számvevőszék „belemászik" valamely választott önkormányzati testület döntéseibe, de nem pénzügyi szabálytalanságok után nyomoz, hanem azt vizsgálja, indokolt volt-e bizonyos határozatok meghozatala. De a hatalommal való visszaélések körébe sorolta azt is, amikor az ügyészség azt vizsgálja, hogy egy parlamenti vita során melyik képviselő mit mondott, illetve hogyan szavazott. „Egyes intézmények kicsúsztak az alkotmányos keretekből, olyan hatalmi harc zajlik, amely során egyesek az alkotmányos korlátokon túllépve akarnak túlhatalomra szert tenni – hangoztatta Márton. – Ezért ideje volt már a határozott fellépésnek, az RMDSZ is ezért fordult a DNA visszaélései kapcsán a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácshoz, illetve külföldi szervezetekhez." Kérdésünkre, szerinte kik azok, akik politikai fegyverként használják a DNA-t, nem adott konkrét választ. „Ön szerint kiknek lehet érdeke, hogy egy magyar iskolát igazságszolgáltatási eszközökkel szüntessenek meg, úgymond korrupciós ügyek miatt, amelyhez a DNA-t használják fel?" – kérdezett vissza. Annak kapcsán, hogy a nyilatkozatban Johannis államfőt is elmarasztalják, emlékeztetett: miután a büntető törvénykönyv módosítását szolgáló 13-as sürgősségi kormányrendelet kapcsán az államfő és az igazságszolgáltatási tanács is az alkotmánybírósághoz fordult, hogy állapítsa meg, alkotmányos természetű konfliktus támadt a kormány és az igazságszolgáltatás között, ám az alkotmánybíróság ezt elutasította. „Sőt azt mondta ki, hogy semmi közük a törvényhozási tevékenységhez, ennek ellenére mindenáron bele akartak szólni a törvényhozásba" – mutatott rá. Márton hozzátette: a nyilatkozat lehetett volna jobb és kevésbé politikus, ő maga beszédében felsorolta azokat a sérelmeket, amelyeket lapunknak is, és amelyek szintén belekerülhettek volna a dokumentumba. Szerinte az állásfoglalás olyan ügyben született, amelyet az RMDSZ is problémásnak tart, ezért szavazta meg. Balogh Levente kronika.ro 2017. március 10.Székely szabadság: így provokáld a magyarodatÚjabb fejezethez értünk A marosvásárhelyi önkormányzat pitiáner eszközökkel próbálja provokálni a magyar közösséget című, lassan végtelenné váló történetben. Az előző évek méltatlan kekeckedései után persze túl szépnek is tűnt, hogy igaz legyen: idén semmilyen módon nem próbálják meg ellehetetleníteni a székely szabadság napjára szervezett autonómiapárti felvonulást. Azt követően azonban, hogy az illetékes bíróság jogerősen kimondta: az önkormányzatnak a bejelentést követően 48 órája lett volna megtagadni a tavalyi menetelés engedélyezését, mivel pedig ezt nem tette meg, nem tagadhatta meg annak jóváhagyását, azt lehetett hinni, hogy idén végre észhez tértek, és nem próbálják alattomos eszközökkel tovább szítani a magyar és román közösség közötti feszültséget. Nos a legkevésbé sem így történt. Most persze – legalábbis azt hiszik – fifikásabbak, hiszen a postaréti megemlékezést engedélyeznék, „csupán” a többezres menetelést nem. „Kárpótlásként” megengednék, hogy tíz személy átadja az autonómiakövetelésekről szóló petíciót a prefektusi hivatalban, és felajánlják a városi művelődési házat, hogy ott „kulturális rendezvényt” tartsanak a székely szabadság napja alkalmából. Ami természetesen nem egyéb a magyarok megalázására és felhergelésére tett primitív kísérletnél. A rendezvény legfőbb célja ugyanis természetesen nem az, hogy néhány politikus elcsépelt panelektől hemzsegő, fellengzős beszédei után a tömeg párás szemmel hazafias dalokat és verseket hallgasson egy kultúrházban, hanem az, hogy a remények szerint legalább tízezres tömeg felvonulásával mutassa meg országnak-világnak: igenis van tömegtámogatottsága a székely autonómiának. Az önkormányzat legújabb kekeckedésével ezt próbálná megakadályozni ezekben a román sovinizmus számára vérzivataros időkben, amikor már az Egyesült Államok külügyminisztériuma is következetesen megemlíti éves emberi jogi jelentéseiben a romániai magyar közösséget az állami szervek részéről ért jogtiprásokat. Az önkormányzat alattomos módon szinte az utolsó percig kivárt, hiszen kevesebb mint két nappal a felvonulás előtt közölte, hogy mégsem kívánja engedélyezni azt. Csakhogy – amennyiben helytállóak a szervezők ügyvédjének kijelentései – erről csupán egy sajtóközleményt adtak ki, hivatalos értesítést nem küldtek. De ha ki is küldik, alapvetően mégiscsak a jogerős bírósági ítélet az irányadó, amely szerint tetszett volna az önkormányzatnak még a rendezvény 2015-ös bejelentését követően, két napon belül elkaszálni azt. Ha nem tette, akkor magára vessen. A mostani gesztus így nem értékelhető többnek ócska, szekus stílusú provokációs kísérletnél, amelynek célja egyrészt elbizonytalanítani azokat, akik más településekről utaznának a rendezvényre, másrészt etnikai feszültséget gerjeszteni. Persze magyar szempontból az is lényeges kérdés, milyen mértékben szükséges, illetve elegendő az autonómiaküzdelemben a rutinszerűségbe – amibe már az önkormányzat szokásos ostoba kekeckedései is beletartoznak – lassan belesüllyedő székely szabadság napi felvonulás. Amelyre a legnagyobb, parlamenti képviselettel rendelkező magyar szervezet tagjai csupán „magánemberként” mehetnek el, mert az RMDSZ nem akarja a nevét adni egy nem kizárólag általa útjára indított kezdeményezéshez. Arról nem is beszélve, hogy még arról sincs valódi, igazán széles körű konszenzus, hogy miben is áll az az autonómia, amiért évről évre a vásárhelyi önkormányzat gerjesztette feszültség közepette vonulgatni kell. Amíg az erdélyi magyar közélet összes szereplője RMDSZ–MPP-stül, EMNP-stül, erdélyi és Székely Nemzeti Tanácsostul nem képes végre összeülni, hogy alapos és átfogó tárgyalások után közös, egyértelmű és mindenki által felvállalt autonómiakoncepciót dolgozzanak ki, amelynek a parlamenti beterjesztését is közösen támogatják, addig a felvonulás alig tűnik többnek marketingfogásként jól alkalmazható pótcselekvésnél. Ami után a szervezők és a résztvevők csöndben hazamennek, elégedetten nyugtázva: most megint jól megmutattuk. Aztán egy évig megint marad minden a régiben. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
