„A választások tétje az, hogy folytatható-e a jelenlegi gazdaságpolitika” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Tamás Gáspár Miklós. Szerinte „kaland volna”, ha Orbán Viktor kerülne hatalomra, mert a jelenlegi ellenzéknek „egészen furcsa” javaslatai vannak a gazdaság irányváltásáról. Tamás Gáspár Miklós úgy látja, az erdélyi magyarság számára nincs tétje a választásoknak. „Púp vagyunk a hátukon, a legjobb rólunk nem beszélni” – fogalmazott a közíró, aki szerint a kijelentés a jobb, és a baloldalra egyaránt érvényes. /Cseke Péter Tamás: „Púp vagyunk a hátukon”. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./
2006. április 10.
Függetlenül attól, hogy milyen összetételű lesz Magyarország kormánya, az új kabinetnek a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikát a higgadt, a pártérdekeket háttérbe szorító jobb- és baloldal közötti vitával lehet megtalálni, írta a lap munkatársa, Borbély Tamás. Szerinte „az Orbán Viktor vezette alakulat önző módon értelmezett agresszív külpolitikájával bajnoka a szomszéd országokban élő többségi nemzet és a magyar kisebbség közötti viszony megrontásának.” /Borbély Tamás: A mi választásunk. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./
2006. április 11.
Április 10-én Magyarországon a két kormánypárt megegyezett abban, hogy az SZDSZ 55, az MSZP pedig 3 helyen lépteti vissza jelöltjeit egymás javára a második fordulóban. Gyurcsány Ferenc telefonon beszélt Dávid Ibolyával, az MDF elnökével, aki ismét megerősítette: nem lép koalícióra a Fidesszel. Arra a kérdésre, vajon az MSZP koalíciót köt-e az MDF-fel, Hiller István azt mondta: „erről nem volt szó”. Április 10-én az MDF elnöksége többséggel azt javasolta országgyűlési képviselő-jelöltjeinek, hogy ne lépjenek vissza a második fordulóban a megmérettetéstől. Dávid Ibolya pártelnök kijelentette, az MDF nem fog asszisztálni Orbán Viktornak, és nem fogja hatalomra segíteni Gyurcsány Ferencet. Az MDF nem kíván együttműködni a Fidesszel – válaszolta az esetleges koalíciókötés lehetőségét firtató kérdésre. A pártelnök ezt úgy indokolta: az MDF számára elfogadhatatlan az a populista program, az az alkotmány- és demokrácia-felfogás, az a piacellenes magatartás, amely távol áll egy konzervatív jobboldali párttól. – Ha nem vagyunk képesek összefogni, mert a hiúság erősebb, mint a haza szeretete, akkor történelmi vétket követünk el – jelentette ki Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke. A budai Várban mondott beszédében kifejtette: a nemzeti oldal már kétszer veszítette el a választást azért, mert nem volt képes összefogni. /MSZP-s győzelem az első fordulóban. Az MDF tegnapi döntése miatt Fidesz-vereség körvonalazódik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2006. április 11.
A Magyar Szocialista Párt, noha alig tett szert előnyre a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt alkotta koalícióval szemben, arra játszik, hogy a „győztes vagyok, a győztessel tartani pedig jó” képzetének az agyakba sulykolásával toboroz szavazókat a második fordulóra. A 42 százalékot megszerzett Fidesz elnöke, Orbán Viktor minden eddiginél nagyobb mozgósításra ösztökélt április 23-ára. A Fidesz elnöke volt az egyetlen, aki más párt parlamenti széket szerzett jelöltjeinek is gratulált. Sokan a választások nagy meglepetéseként tartják számon a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alig ötszázad százalékos felülemelkedését a bejutási küszöbön. Dávid Ibolya azt is elvetette, hogy a miniszterelnöki szék fejében lépjen szövetségre a Fidesszel. Megéri-e az MDF-nek annak az ódiumát vállalni, hogy miatta nem alakult jobboldali kormány? /Balló Áron: Mindenki győzött Magyarországon? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2006. április 11.
„A szoros választási eredmény jó, ez azt jelenti, hogy Magyarországon működik a demokrácia” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Markó Béla RMDSZ-elnök. Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke az ÚMSZ megkeresésére üdvözölte az MDF parlamentbe jutását. „El kell fogadnunk a magyar állampolgárok döntését, és együtt kell működnünk a mindenkori magyar kormánnyal – értékelte Gajdos. Kovács Miklós, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke azt szeretné, ha a határon túli magyar kisebbségek számára Magyarország valóban hátországként létezne. „Azt szeretnénk, hogy a parlament összetételétől függetlenül megkapjuk a kezdeményezéseinkhez szükséges támogatást, amit sokszor a pártpolitikai elfogultság akadályoz” – nyilatkozta. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnöke szerint meg kell próbálni együttműködni a mindenkori magyar kormánnyal. Bugár bízik benne, hogy az MSZP és a következő magyar kormány kész lesz „tisztességesebben együttműködni” a határon túli magyarokkal. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetsége (VMSZ) szerint semmiféle meglepetést nem hozott az első forduló. „Örülök, hogy az MDF komoly szerephez jut majd a parlamentben. A VMSZ mind a négy politikai párttal egyformán jól együtt akar működni, hiszen a határon túli magyar kisebbségek képviselőinek nem lehetnek preferenciáik” – magyarázta Kasza. A londoni Financial Times szerint éles fordulatnak kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy ne váljék kérdésessé Orbán Viktor Fidesz-elnök politikai jövője. /Gujdár Gabriella: A határon túli kisebbségi szervezetek örülnek a négypártnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./
2006. április 11.
– Mivel az MDF nem kívánja támogatni a Fideszt, annak nyerési esélyei a második fordulóban jóval kisebbek – jelentette ki Bakk Miklós politológus a magyarországi választásokra reagálva. A függőben maradt egyéni választási körzetekben a Fidesznek és az MDF-nek közösen kellene megnyerniük a mandátumok kétharmadát. Ha nem jön létre az együttműködés, akkor a Fidesznek ezt elég nehéz lesz egyedül megszereznie. Az MSZP első fordulós választási győzelmét értékelve a politológus elmondta: az a pszichológiai mozzanat volt a döntő, hogy Gyurcsány Ferenc el tudta hitetni az MSZP tagságával és választóival, hogy az MSZP győzni fog. Szerinte Gyurcsány át akarja venni az „orbáni modellt”, vezérelvűvé akarja átszervezni a szocialista pártot. Bakk szerint Dávid Ibolya stratégiája tulajdonképpen az, hogy az MDF olyan együttműködést alakítson ki a Fidesszel, amelynek nem Orbán Viktor lesz a meghatározó egyénisége. /Bakk Miklós: új vezetésű Fidesz körvonalazódhat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2006. április 11.
Gábor Kálmán magyarországi szociológus szerint jelenleg a magyar társadalomban két markáns csoport bontakozik ki: az egyik az Európába integrált modernizáció útjára terelné az országot, a másik számára pedig elrettentő ez a modernizáció. Szerinte az előbbi réteget a jelenlegi koalíciós pártok mellett az MDF szólította meg. Az MDF is a modernizációt képviseli. Orbán Viktoréknak az ország azon térségeiben sikerült erőteljes rétegeket mozgósítaniuk, ahol a modernizáció félelmet keltő kihívást jelent. /Cseke Péter Tamás: „A modernizációt választották”. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./
2006. április 11.
Magyarhonban a magyar nemzet sorsának alakulásáról döntenek, s a nemzet lelke a magyarok esetében átnyúlik a határokon. Budapesten, kimondatik vagy nem, rólunk is döntenek. Rólunk, akik jogi értelemben nem lehetünk a nemzet tagjai, írta Sylvester Lajos. Az MDF második fordulós viselkedésén áll vagy bukik, hogy lesz-e kormányváltás Magyarországon. Dávid Ibolya azonban nem hajlandó Orbán Viktor kormányzásához asszisztálni. Gémesi György elnökségi tag szerint – aki Fidesz–MDF-színekben szerzett már az első fordulóban mandátumot – az sincs kizárva, hogy az MSZP-vel szövetkezzenek. Ezt egy rendszerváltoztató párt tenné, amely Antall József örököseként tetszeleg. Vajon Dávid Ibolya számot vetett-e azzal, hogy a magyar nemzet egésze előtt kell felelősséget vállalnia, ha a konzervatív polgári oldalt elárulva egy posztkommunista formációt juttat hatalomra, s ha a kádári visszarendeződés malmára hajtja a vizet? Ő ne tudná, hogy a saját választói kerületében mindössze 12 százalékot kapott, s hű bajtársa, dr. Csapody Miklós, aki három választási ciklusban nagy biztonsággal első körös bejutó volt, most negyedikként már az első körben kiesett? /Sylvester Lajos: Választási zászlóbontás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./
2006. április 13.
Közös miniszterelnök-jelölt állítását javasolta Orbán Viktor Fidesz-elnök Dávid Ibolyának. A Fidesz elnöke nem nevezte meg a jelöltet, de annyit elmondott: ez az MDF köreiből került ki. Belföldi és külföldi források egyaránt Bod Péter Ákost, az Antall-kormány egykori miniszterét, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökét említik, mint biztos esélyest erre a tisztségre. Orbán Viktor úgy fogalmazott: a polgári erők tegyenek félre minden nézeteltérést, feltétel nélkül fogjanak össze. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz az MDF nélkül nem tud kormányt alakítani, de erre önmagában az MDF-nek sincs lehetősége. – Tudomásul kell venni, hogy az MDF nem fogadja el a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét. Ha pedig ez akadályozza a győzelmet, akkor ezt el kell távolítani – indokolta a javaslatot Orbán. Az MDF elnöke csak akkor lát lehetőséget a Fidesszel való együttműködésre, ha az elfogadja az MDF nyolc pontból álló feltételeit – áll Dávid Ibolya válaszában arra az Orbán-levélre, amelyben a Fidesz-elnök arra kérte az MDF vezetőjét, hogy mihamarabb kezdődjenek egyeztető megbeszélések az országgyűlési választások második fordulójára. Dávid Ibolya nyolc pontban leírt feltételek között szerepel: „rendet kell” tenni a költségvetésben; a Fidesz közel 3500 milliárd forintnyi „felelőtlen ígéretét” vissza kell vonni, ugyanígy a 10 százalékpontos tb-járulék csökkentésére és a minimálbér 100 ezer forintra emelésére tett javaslatot. /Orbán közös miniszterelnök-jelöltet ajánlott az MDF-nek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./
2006. április 13.
Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője elítélte Orbán Viktort, a Fidesz elnökét és Tőkés László püspököt: „Orbán elhallgatja, hogy eddigi „határon túli” ténykedése a Magyarország határain kívül működő magyar politikai szervezetek ellehetetlenítésével egyenlő, hogy a Fidesz erősítette és igazolta a határon túli etno-gettók létrejöttét. Tette függővé politikusok sorát. Hogy Tőkés sem más, mint a kézből etetés kétlábon járó szimbóluma, és nem valamiféle következetes nemzetpolitika záloga. Hogy az, amit a Fidesz nemzetpolitikának nevez, az nem más, mint jogilag meg nem alapozott, és nem rendezett kusza viszonyok összessége, etno-biznisz. Gyurcsány pedig nem beszél arról, hogy bár több mindenben sikerült váratlan és sikeres előrelépést tennie, a Magyarország határain kívül élő magyar közösségekkel való kapcsolattartásban nem következett be gyökeres fordulat. Egyelőre minden maradt a régiben, némiképp szigorodott, és átláthatóbbá vált a pénzelosztás. De maradt a túlburjánzó HTM politikával foglalkozó intézményes rendszer, az összes kuratóriummal és alkuratóriummal együtt, élén a folyamatosan apokalipszis szélén álló HTMH-val. Mely rendszerek elsődleges célja az önfenntartás, a külföldre, majd a külföldről Magyarországra visszaáramoltatott pénzek elosztása.” Parászka csak a baloldalban bízik: „Ha Gyurcsányban van egy kis baloldali mersz, akkor úgy lép túl ezen az etno-politikai csapdán, hogy hátra sem néz. Tudomásul veszi, hogy az igazi baloldaliság a nemzetközi szolidaritással kezdődik, hogy Magyarország határai közé nem ajánlatos beszorulni” /Parászka Boróka: Nana! = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 13./ Parászka szóhasználatában a HTM: határon túli magyar,
2006. április 14.
A Fidesz vezetése a választások második fordulójáig már nem tárgyal az MDF-fel – erősítette meg április 13-án Deutsch-Für Tamás, a párt kommunikációs vezetője. Ezt megelőzően Dávid Ibolya ismét nemet mondott Orbán Viktornak. „Amíg nincs közösség az elvekben, addig nincs közösség a kormányzásban” – válaszolta az MDF elnöke levelében a Fidesz elnökének. Dávid Ibolya úgy fogalmazott: „A nyolc pontunkra adott válaszok helyett Ön ismét a hatalomról és a pozíciókról kezdett egyezkedni. A Magyar Demokrata Fórum számára a konzervatív elvek és az ahhoz társult politikai célok megvalósítása a fő cél, de ennek csíráját sem látja a Fidesz választási programjában. Ezen nem segít, ha Ön az utolsó pillanatban elhagyja a süllyedő hajót, és a felelősséget áthárítja másra.” Orbán Viktor szerint az MDF elnöke csak ürügyet keres, hogy nemet mondhasson az együttműködésre. A Fidesz-vezető kijelentette, ezek után nem remél együttműködést a párt elnökségétől, viszont az MDF helyi embereivel és támogatóival felveszik a kapcsolatot. /Dávid ismét nemet mondott. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./ A polgári oldal a közös miniszterelnök-jelöltjét április 23-a után fogja megnevezni. Az MDF elnöksége azt ajánlotta országgyűlési képviselő-jelöltjeinek, hogy ne lépjenek vissza a második fordulóban, ennek ellenére több MDF-es jelölt kijelentette, visszalép a Fidesz-jelölt javára. A MIÉP sem támogatja a Fidesz jelöltjeit az országgyűlési választások második fordulójában, számára az egyetlen lehetőség a választás bojkottja – jelentette ki Csurka István. /Nem tárgyal többet a Fidesz az MDF-fel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./
2006. április 14.
A határon túli magyarságnak nem szabad beleszólnia a magyarországi politikába – vélekednek erdélyi közéleti személyiségek annak a levélnek a kapcsán, amelyben huszonkét erdélyi egyházi vezető, író és politikus arra kérte az MDF elnökét, ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nem látja jónak, hogy „mi innen akármilyen vonatkozásban átszóljunk”. Kántor Lajos örült, hogy az MDF elérte az öt százalékot. Varga Gábor író, a Szabadalmi és Márkavédelmi Hivatal elnöke szerint az erdélyi magyarságnak egyenlő közeltartással kell viszonyulnia a magyarországi politikai szereplőkhöz. Ő maga drukkolt, hogy a két kis párt – az SZDSZ és az MDF – bejusson a parlamentbe. Különösen örült annak, hogy az MDF-nek ez sikerült. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint minden magyarországi demokratikus párttal jó kapcsolatban kell lenni. Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke nem tartja helyénvalónak, hogy az erdélyi magyarok beavatkozzanak a magyarországi, belpolitikai vitákba. Számára rokonszenves Dávid Ibolya etikus politikai magatartása. Bányai Péter politikai elemző úgy véli, nincs abban semmi új, hogy néhány ember, aki a Fidesznek drukkol, befolyásolni próbálja – sikertelenül – a magyarországi belpolitikai folyamatokat. „Ők Orbán szüleményei, de ha azt hiszik, hogy bármit képesek megváltoztatni, akkor ostobák. Amit most Orbán Viktor művel, nem más, mint a választások elvesztéséért való felelősség áthárítása. Már a Fideszen belül is kételyek merültek fel személye iránt, az újabb vereség nyomán le kell mondania” – vélte a politológus. Bányainak meggyőződése, hogy Dávid Ibolya ki fog tartani. Gálfalvi Zsolt úgy vélte: néhány önmagát az egész erdélyi magyarság szóvivőjének kinevező ember előítéletes és zavaros érvekkel befolyásolni próbálja a magyarországi választókat. Gálfalvi Dávid Ibolyának és politikustársainak kipróbált felelősségtudatáról beszélt, akik nem mondanak le „pártjuk átgondoltan és távlatosan képviselt értékeiről egy-két vesztésre álló és vagdalkozó, kapkodó népvezérjelölt hatalmi érdekeiért”. Két napja huszonkét erdélyi egyházi vezető, író és politikus levélben fordult Dávid Ibolyához, amelyben kérték az MDF elnökét, ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától. Az aláírók: Albert István P. Leánder OFM, csíksomlyói házfőnök; Boros Károly felcsíki főesperes; Gergely István csíksomlyói esperes; Hajdó István, a Gyergyói Kerület főesperese; Kovács Sándor, a Székelyudvarhelyi Kerület főesperese; Hegyi István csíkszeredai református lelkipásztor; Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkipásztor; Kedei Mózes, a Székelyudvarhely Unitárius Egyházkör esperese; Dancs Lajos, énlaki unitárius lelkipásztor; Beder Tibor, a Julianus Alapítvány Kuratóriumának elnöke; Dániel Sándor, a csíki Nagycsaládos Egyesület elnöke; Farkas Csaba, az SZNT alelnöke; György Attila író; Komoróczy György író, nyelvművelő; Lőrincz György író, az EMIA elnöke; Papp Előd, Csíkszereda volt alpolgármestere; Sándor Krisztina, a MIT elnöke; Sógor Csaba RMDSZ-szenátor; Soós Sándor, az EMI elnöke; Szakács István Péter tanár, író; Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere; Zsidó Ferenc író, a Polgári Élet főszerkesztője. /Simon Judit: Erdélyi üzenet az MDF-nek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./
2006. április 14.
Dávid Ibolya, az MDF elnöke nem akar tárgyalni Orbán Viktorral. Nem érdekli az sem, hogy most folyik hazája nagyarányú kifosztása, Arrogáns, kioktató stílusa egy újfajta elnök asszonyt mutat. Debreczeni és a többi hasonszőrű után ő is átállt a túloldalra. /Fazakas Csaba: Dávid Ibolya átállása. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 14./
2006. április 14.
A magyarországi országgyűlési választások két fordulója között Orbán Viktor, az ellenzék vezére, lemondott miniszterelnök–jelöltségéről, hogy személye ne legyen akadálya a jobboldali összefogásnak. Veres István emlékeztetett, hogy a rendszerváltás meghatározó egyéniségei rendre kikerültek az élvonalból. Hol van ma a köztársaságot kikiáltó Szűrös Mátyás, vagy annak elnökségére is pályázó Pozsgay Imre, az ellenzéki kerekasztalt összehívó Kónya Imre, vagy a harcos liberális Kis János? Romániában is hasonló a helyzet. És hol van Lech Walesa vagy Mihail Gorbacsov? Orbán Viktor jóformán az utolsó, aki az említett rendszerváltók közül mostanáig a középpontban maradt. „Megtette kötelességét, tehát mehet. Sajnos” – írta Veres János. /Veres István: A mór megtette kötelességét... = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 14./
2006. április 19.
Az MDF-nek sikerült elárulnia mindazt, ami kormányváltást jelenthetett volna, ugyanis Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnök asszonya a nyilvánosság előtt is kijelentette, hogy immár kőbe vésték Orbán Viktor támogatásának megtagadását. Azzal, hogy nem hajlandó a Fidesszel koalícióba lépni, éppen a szocialista baloldalt juttatja erőhöz, amely ellen harcolnia kellene. Tény, hogy nem egy partnere lépett ki a pártból, s hagyta magára a kedves elnök-asszonyt, mert nem tartotta helyénvalónak a demokrácia elleni merényletét. /Enyedi Sarolta: Hajrá, MDF! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2006. április 20.
Az ÚMSZ átvette Kis Tibor cikkét a Népszabadságból. A cikkíró szerint erdélyiek kérték, Dávid Ibolya fogjon össze Orbán Viktorral. Kezdeményezésük elszigetelődni látszik. Az újságíró szerint 1998 óta a határon túli magyar közösségekben Orbánék megosztó politikája, a Fidesz-klientúrát díjazó támogatási rendszere súlyos károkat okozott. A kisebbségi vezetők zömmel felsorakoztak a Fidesz mögé az előző országgyűlési kampányban, majd pedig a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazáson. Duray Miklós, Bugár Béla, Kasza József, Tőkés László és a többiek fenntartás nélkül tették le a garast négy évvel ezelőtt Orbán további kormányzása mellett. Az anyaországi támogatás normális körülmények között nem pártfüggő. A kisebbségi közösségekben felismerik, hogy az anyaországi választás nem az ő kompetenciájuk. Ez a magyar-magyar viszony újragondolásában is mérföldkő lehet. /(Kis Tibor, Népszabadság): Lehetőség a magyar-magyar viszony újragondolására. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./
2006. április 20.
Az összetartozás nem jelenti kritikátlan elfogadását mindannak, ami a „mienk”. Akit eltaszítunk, az elveszett. Kinde Annamária, az Erdélyi Riport munkatársa nem érti, hogyan lehetséges, hogy egyre többen hangoztatják: az erdélyi magyarság eredendően jobboldali. Mert addig még érti a dolgot, hogy a megmaradás alapja a hagyománytisztelet. Lehetne mondani, harcoljunk a globalizáció ellen! „Ne használjunk villanyáramot, sem semmiféle külföldön gyártott, gyanús elektronikus berendezést!” Fontosabb a megmaradás, a hagyományok tisztelete, a jobboldaliság. „Isten, család, haza – és Orbán Viktor.” A Fidesz jött, és megmondta, mit kell csinálni. Az emberek pedig elhitték nekik. „Aki pedig nem úgy gondolta, arról egyből kiderítették, hogy gonosz baloldali álliberális judeo-plutokrata és persze kommunista. És eltaszították. Elítélték. Néhány év alatt sikerült elérni, hogy a baloldali és a liberális fogalmak valósággal szitokszóvá váltak egyes honfitársaink ajkán is.” Még szerencse, hogy Erdélyben működik a tolerancia, „így aztán még ballibnek címkézett írók, újságírók is megúszták a lincselést.” Gyurcsány Ferencnek és csapatának kommunikációs teljesítményét tekintve, a cikkíró látja, „hogy lehet a baloldaliságot jókedvűen, fiatalosan is vállalni.” A „Fidesz kijelenti: mi vagyunk a jobboldali erő, és aki nincs velünk, az a nemzet ellensége”. Létezik ugyan olyan szemlélet is, amely szerint jobboldali az, aki a Fidesztől, baloldali az, aki a szocialistáktól kap pénzt. Kinde Annamária hangoztatta: nem lenne baj, ha a baloldali értékrend szószólóinak hangja is jobban hallhatóvá válna. /Kinde Annamária: Lélekben annektálni. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 20./
2006. április 21.
Koncz Attila /Budapest/ azt állította, hogy Magyarországon április 9-én a választás lényegében eldőlt: az emberek többsége nem akar kormányváltást. Az MSZP és az SZDSZ szövetsége 1994 óta egyfajta politikai szimbiózisra épül. A szocialisták és a liberálisok vonatkozásában ez az összeolvadás már ott tart, hogy Gyurcsány Ferencet április 9-e éjjelén olyan lelkes ünneplésben részesítették a szabad demokraták szimpatizánsai, hogy Kuncze Gábor pártelnök sértődötten jegyezte meg: várjunk csak, ez egy SZDSZ-es buli! Gyurcsány Ferenc megerősítette, hogy a szocialisták a következő kormányban szeretnék saját irányításuk alá vonni az SZDSZ-ben mindig saját hitbizománynak tekintett oktatásügyet. Gyurcsány Ferenc legutóbb már azt nyilatkozta: ha az MSZP abszolút többséget szerez, nem látná szükségesnek a további együttműködést a szabad demokratákkal. A cikkíró szerint a magyarországi közélet most a Fidesz és az MDF ökölharcának zajától hangos. Orbán Viktort, a Fidesz teljhatalmú vezetőjét „az a rögeszme vezeti, hogy a győzelem érdekében be kell darálnia valamennyi jobboldali pártot, a kereszténydemokratáktól a MIÉP-ig.” Orbán Viktor levelet írt Dávid Ibolyának, javaslatot tett a második fordulós együttműködésre, még a miniszterelnök-jelöltségről is lemondott, az MDF vezetői azonban hajthatatlanok maradtak. A cikkíró szerint jöttek a „Hír Tv-s átkozódások, végül pedig az sms-kampány”. Az MDF komoly anyagi és társadalmi bázis építésébe kezdett, „főleg a baloldal holdudvarához tartozó személyek, szervezetek segítségével”. /Koncz Attila: Furcsa háború. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./ A cikkíró nem említette, hogy már több mint 19 MDF-s képviselő-jelölt visszalépett a Fidesz javára, köztük Csáki András, az MDF alelnöke.
2006. április 22.
Végéhez közeledik a magyarországi választási kampány. Az elemzők nagy része egyet ért abban, hogy a Fidesz–MDF együttműködés meghiúsulása miatt kevés az esélye a kormányváltásnak. A külföldi elemzők nehéz időket jósolnak a magyar gazdaságnak, függetlenül attól, hogy ki nyeri meg a választásokat. Dávid Ibolya, az MDF elnöke példátlannak nevezte, hogy gyermekeit is belekeverték a kampányba, és cáfolja a fia drogügyeiről szóló híreszteléseket. Orbán Viktor Fidesz-elnök úgy véli: a Bokros-csomag kutyafüle volt ahhoz képest, ami most következik, ha a jelenlegi kormány marad hatalmon. Válaszában Gyurcsány Ferenc, az MSZP miniszterelnök-jelöltje azzal nyugtatja a választókat: a magyar gazdaság jól van, a Fidesz van válságban. Nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be április 21-én a Fidesz, hogy megítélésük szerint az MSZP tömeges választást csalást követett el, mivel ötmillió állami választási értesítőt az MSZP szórólapjaival közösen kézbesítették a postával a választópolgároknak – mondta Deutsch-Für Tamás kommunikációs vezető. Ezzel egyidőben az MSZP is az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) fordult „a Fidesz méltatlan vádaskodásai és választási csalás előkészülete miatt” – mondta Mandur László. A Fidesz „horror-kampányt” folytat – mondta Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. Az MSZP-s politikus szerint a választási kampányban „borzasztó nehéz” érdemben reagálni azokra a fideszes mondatokra, melyek azt vizionálják, hogy Magyarországon majd nem kel fel a Nap, ha az MSZP-SZDSZ koalíció kerül hatalomra. Az MSZP arra kéri a Fideszt, hogy aktivistái ne küldözgessenek rémhírterjesztő, rágalmazó sms-eket pénzintézetek, politikusok ellen. /Durva kampányfinis Magyarországon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./
2006. április 22.
Manapság Magyarországon egyre többek számára szinte már szitokszónak számít a nemzet, a haza, a keresztény szavunk. Alig tizenöt év telt el és Antall József már vesztő, s a Szabó Dezső-i gondolaton is – mely szerint minden magyar felelős minden magyarért – a többség csak röhéncsel – Magyarországon. Egyebek vésetnek, vésettek kőbe. Erdélyben sem különb a helyzet: ma már csak az úgymond maradiak, „rögeszmések” beszélnek összefogásról, egységről. Kiürülnek ezek a szavak is, s helyüket átveszik az olyan globalizáló fogalmak, mint például a sokszínűség, a másság. Tanulsággal szolgálhatnak a Magyarországon jelenleg folyó parlamenti választások is. Azt mondja Csurka István – a „küszöbön” innenről –, hogy a MIÉP kormányváltást akar, de a Fidesz és Orbán Viktor nekik nem kell. Azt mondja Dávid Ibolya, éppen csak átbillenve a „küszöbön”, hogy az MDF kormányváltást akar, de Orbán Viktor és a Fidesz nélkül. Ezt ők kőbe vésték. De nem kell Csurka sem. Egyébként Csurkának sem kell az MDF. A Fidesz és Orbán Viktor is kormányváltást akar – igaz ők 42,03%-ról, az MSZP 43,21 százaléka ellenében. Az egységes kormánykoalíciót leváltani csak egy, szintén egységes ellenzék (ez esetben jobboldal) tudná. Molnos Lajos az ellenzéknek szorít. De ettől még látja: egy ilyen állapotú ellenzéknek, jobboldalnak nehezen lehet győzni. Szervezettségben, egységben az erő. Ez a kisebbségiekre ezerszeresen érvényes. /Molnos Lajos: Morfondírozó. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./
2006. április 24.
A rendszerváltozás után először hosszabbíthat mandátumot egy kormány Magyarországon: az MSZP koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel közösen többséget szerzett az Országgyűlésben. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök marad, az eddigitől eltérő retorikát használt győzelmi beszédében amikor azt mondta, hogy tízmillió magyar nevében, tizenötmillió magyar érdekében fog cselekedni. Bár a külképviseletekről beérkező szavazatok megérkezéséig még nem lehet hivatalos végeredményt kikiáltani, ennek ellenére a legtöbb mandátumot a szocialisták szerezték meg. Az MSZP 2002-höz képest növelte képviselői számát, az eddigi 178 helyett legalább 189 tagú lesz frakciójuk, a Fidesz- és az SZDSZ-frakció ugyanakkora maradt, míg az MDF-nek kevesebb lesz a képviselője, mint 2002-ben, mégis több, mint ahány a frakciójukban maradt 2006-ra. Az április 23-i második fordulón 110 hely sorsa dőlt el. Ebből 64-et szerzett meg az MSZP, 42-t a Fidesz, 4-et az SZDSZ. Orbán Viktor a polgári oldal összefogása hiányának tulajdonította a választási vereséget. A Fidesz elnöke kihangsúlyozta, pártja hű marad a nevéhez, ami latinul hitet, bizalmat, hűséget jelent. Dávid Ibolya, az MDF elnöke kijelentette, Magyarországon nagyarányú átrendeződés előtt áll a jobboldal, és az MDF akarva-akaratlanul elindítója ezeknek a változásoknak. Az MDF elnöke keményen beszélt a Fidesz ellen. /Kiss Edit, Rédai Attila: Baloldali marad Magyarország. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./
2006. április 25.
MSZP-s győzelem született a magyarországi választásokon. Az ellenzékben maradó Fidesz vezetője, Orbán Viktor bejelentette: a teljes elnökség felajánlja lemondását. Hozzátette: a Fideszben nem lesz bűnbakkeresés, a kampányért minden felelősség őt terheli. Az RMDSZ-nek ezután is az lesz az érdeke, hogy minden magyarországi párttal jó kapcsolata legyen, a magyar kormánnyal pedig megpróbáljon minél termékenyebb együttműködést kiépíteni – nyilatkozta az MTI-nek a magyarországi választási eredményeket kommentálva Markó Béla. Ezzel szemben Tőkés László református püspök arra figyelmeztetett, hogy a régi-új magyar kormánynak felül kell vizsgálnia a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját. /MSZP-győzelem a magyarországi választásokon. Kényelmes többsége lehet a szocialista–szabaddemokrata koalíciónak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./
2006. április 25.
Nem az MSZP nyert, hanem a Fidesz veszítette el a választásokat, mondta több politológus. Vereséget szenvedett a jobboldali nagypárt, ezt több elemző Orbán Viktor hibájának tulajdonítja. A pártvezér stratégiája ugyanis, hogy egységes jobboldal jöjjön létre, megbukott. Az MSZP nem a kormányzásban elért eredményeknek köszönheti a mostani győzelmét, hanem elsősorban politikai marketingjének. Köllő Katalin, a lap munkatársa Orbán beszédében nem fedezte fel, hogy önmagában, vagy pártja politizálásában keresné a hibát. Kijelentette ugyanis, „akik összefognak, nyernek, akik nem képesek összefogni, veszítenek. Ellenfeleink összefogtak egymással és győztek”. Az újságírónő sajnálatosnak tartja, hogy nem készül visszavonulásra „a pártvezér”, továbbá győztesnek tartja Dávid Ibolyát, aki szerint „nem kizárt, hogy földindulásszerű változások lesznek a jobboldalon a jövőben”. Köllő Katalin szerint figyelemre méltó Gyurcsány Ferenc kijelentése: „10 millió magyar nevében, és 15 millió magyar érdekében kell szolgáljunk és eszerint kell kormányozni”. Az MSZP–SZDSZ kormánykoalíció eddig sem tüntette ki nagy figyelemmel a határon túli magyarokat. Gyurcsány meglepetéseket is tartogatott: nemzetről beszélt, trikolórról, „a Himnusz eléneklésére tett javaslata pedig hab volt a tortán, minden bizonnyal sokakat meglepett”. /Köllő Katalin: Nyertesek és vesztesek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./
2006. április 25.
Ugyanazok kerülnek vissza a hatalomba, akik az elmúlt négy év ámokfutásával vészesen eladósították az országot, megtagadták a határon túli magyarságot, és a magyar gazdaságot teljesen kiszolgáltatták a nemzetközi tőke kényének-kedvének. A Fidesz liberálisabb része által (is) leszélsőségezett párt elnöke, Csurka István lapjában és országjáró körútján kampányolt a Fidesz ellen. Magyarország a környező országokhoz képest is hátrányosabb helyzetben van a sajtószabadság terén. A balliberális magyar sajtó uralja a tömegkommunikációt. Ilyen ellenszéllel kétszeresen nehéz nemzeti elkötelezettségű pártoknak választásokat nyerniük, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszereplője. A kormányzó pártok elzárkóztak a legdurvább választási csalásnak tekinthető láncszavazás elleni intézkedésektől, ezzel szemben a választási bizottság megrótta Orbán Viktort a kampánycsend megsértése miatt a Fideszbe beépült szocialista ügynökök feljelentése alapján. A nemzeti oldal újabb veresége a határon túli magyarok számára a legtragikusabb. Fidesz-győzelem esetén újraindulhatott volna több olyan kárpát-medencei magyar–magyar terv, amely nélkülözhetetlen az egészséges nemzettudat fejlődéséhez. Minden marad a régiben: Gyurcsány Ferenc kevéssé fog törődni azzal, hogy Erdélyben kifütyülik, a szocialistáknak és szabaddemokratáknak elkötelezett RMDSZ-es elit zavartalanul élheti tovább nyugodalmas hétköznapjait. /Makkay József: A vereség tanulságai. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 24./
2006. április 25.
A magyarországi választások eredményeképpen megalakulhat a második Gyurcsány-kormány. Kérdés, hogy Orbán Viktor megmarad-e a Fidesz élén? Ha vállalja a továbbiakban is a vezetést s meg is marad a párt élén, akkor nagy kérdés, hogy változtatni tud-e eddigi, nyilvánvalóan hibásnak bizonyult taktikáján, amelynek lényege az, hogy egy nagy nemzeti erőnek kell legyőznie a baloldalt, írta Borbély Zsolt Attila. A nemzetpolitikában gondolkodóknak mégiscsak Orbán Viktor marad a fő reménységük. A Fideszben senki mást nem lehet látni, aki össze tudná fogni a jobboldali szövetséget, s emellett megközelítené karizmában, kapacitásban, lényeglátásban, elhivatottságban Orbán Viktort. Ami viszont a legszomorúbb: Magyarországra újabb négy év szocialista-libertariánus rombolás vár… /Borbély Zsolt Attila: /Tanulságok. Szocialista győzelem, Fidesz-vereség. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 24./
2006. április 25.
Az MSZP-SZDSZ győzött. „Mit jelent ez nekünk, erdélyieknek? Kicsit az eddiginél is árvábbak leszünk, az anyaországi támogatások” tovább csökkennek. Most már viszont nem lehet hátrafele mutogatni, az átkos polgári kormányra és a démonizált Orbán Viktorra. Aki korábban értünk, erdélyiekért tett, és a mostani kampányban is emlegetett minket. Dávid Ibolya a kampányban tanúsított minősíthetetlen magatartását, megtetézte azzal, hogy a jobboldal vereségét saját győzelmeként élte meg. És kioktatta néhai szövetségesét, mert szerinte a Fidesz már évekkel ezelőtt elveszítette ezt a választást, amikor önző módon meghirdette a jobboldali egypártrendszert és hátat fordított a barátainak. Dávid Ibolya szerint földindulásszerű változások várhatóak a jobboldalon. Valójában a földindulás az MDF-ben esedékes. /Jakab Lőrinc: Belehúztak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 24./
2006. április 25.
A bécsi Die Presse főmunkatársa, Paul Lendvay és Lengyel László politológus szerint Orbán Viktornak egy időre vissza kellene vonulnia, hiszen ,,árnyéka” pártjára vetül. Orbán viszont kifejtette, hogy továbbra is a gáton marad. El kell gondolkodni azon, hogy a Fidesz hol hibázta el. A negatív kampánynem érte el a célját, a Gyurcsány-kormány katasztrofális teljesítménye – a széteső költségvetés, a növekvő államháztartási hiány, a forint instabilitása – nem tudta befolyásolni a választókat. Egyszerűen nem hitték el, hogy baj van. /Bogdán László: Magyar tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./
2006. április 26.
A Trianon-komplexus meghaladását látja a magyarországi választások eredményében az Evenimentul Zilei című napilap, Orbán Viktor főleg azért vesztett, mert nem találtak táptalajra a választók meghatározott körében a nacionalista-vallási hangvételű politikai üzenetei. A Fidesz vereségét a határon túli magyarság úgy tekinti, mintha Magyarország szimbolikusan magukra hagyta volna őket. A román sajtó nagy része felhívja a figyelmet a jövendő koalíció előtt álló gazdasági nehézségekre. /Meghaladták a Trianon-komplexust. A román sajtó a magyarországi választásokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./
2006. április 26.
Magyarországon a baloldalnak álcázott bankár-burzsoá politikai elit győzelme nem meglepő. A nyolcmillió választásra jogosult azt sem érzékelte, hogy a jobboldal vezére, Orbán Viktor nagyságrendekkel műveltebb, felkészültebb, rátermettebb, tapasztaltabb, mint a hol mézes-mázas, hol meg arrogánsan rángatózó, értelmetlen mondatokat hablatyoló pálcikaember, Gyurcsány Ferenc. Ehhez kellett a nyolcvan százalékban uralkodó balliberális média mankója, írta Pataki István, a lap főmunkatársa. A jobboldal sikertelenségének legfájdalmasabb oka: a nemzettudat hiánya. A kádárizmus elnemzetlenítő ideológiájának vetése most érik be. /Pataki István: Beérett a vetés. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./
2006. április 26.
2002 áprilisa óta, a szocialista-balliberális tábor győzelme óta hideg szél fúj Erdélyben. A kommunista sajtómunkásokból balliberálissá vált tömegkommunikációs „szakemberek” a magyar média nyolcvan százalékát uralva démonizálták Orbán Viktort és a Fidesz nemzetegyesítő politikai célkitűzéseit. Gyurcsány miniszterelnök népszerűsége attól nőtt meg, hogy a kettős állampolgárságról szóló szavazás ügyében NEM-re buzdított. A magyar kultúrnemzet, a magyarság határokon átívelő nemzetegyesítésének gondolata idegen tőle. – Verestóy Attila szenátor megjelent az MSZP választási győzelmi ünnepségén. /Papp Kincses Emese, Csíkszereda: Ellenszélben. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./
