|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 131558 találat | lapozás: 1-30 ... 84511-84540 | 84541-84570 | 84571-84600 ... 131551-131558 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: 2010. január 6.Száz éve született Demeter BélaA gazdaságpolitikus szakíró, falukutató, szerkesztő és jelentéstevő megbízott Demeter Béla 1910. január 6-án született Közép-Erdélyben, a mai Beszterce-Naszód megyében, Somkeréken, birtokos-értelmiségi katolikus családban, a család negyedik fiúgyermekeként. (Heten voltak testvérek, öt fiú és két leány). Székelyudvarhelyen és Désen diákoskodott, majd 1928–1931 között Bukarestben az Államtudományi és Közigazgatási Főiskola politikai-adminisztratív karának hallgatója volt. Itt képezték a köz- és magántisztviselői kart, de ő közgazdasági és szociológiai kurzusokat is látogatott. Így Bukarestben nemcsak a regáti román társadalommal és bizantinus politikai élettel ismerkedhetett meg behatóan, hanem az azt kutató román tudományos világ művelőivel is. Például Dimitrie Gustival, az akkor már európai jelentőségű szociológussal, akinek munkásságát erdélyi magyar lapokban népszerűsítette. Tanulmányai és közvetlen kapcsolatai révén alaposan és szakszerűen tanulmányozhatta Romániának, mint utódállamnak friss társadalmi-gazdasági viszonyait, s így már főiskolás korában, 1930-ban János bátyjával közösen megírták Románia gazdasági válsága című könyvüket. A kibontakozó nemzetközi gazdasági válság kellős közepén, s az abban vergődő fiatal állam társadalmi-gazdasági életéről megfogalmazott, máig érvényes észrevételeik nemcsak döbbenetes ráérzésről, de kutatói tehetségről tanúskodnak, és ígéretes társadalomtudósokat ígérnek kisebbségi sorsba szakadt közösségünknek (...). Demeter Bélát nemcsak a közgazdaság kérdései vonzották, hanem ezekhez kapcsolódva az Erdélyben meginduló falukutatás is. A falukutatás kapcsán sokat és méltán emlegetett Venczel József számára ő teremtette meg azt az alapot, amelyet a Dimitrie Gusti vezette szociológiai intézetben folyó munka ismerete és elsajátítása tett lehetővé, s amelyen később a fiatalabb pályatárs a falu társadalmának kutatását kiszélesítette és elmélyítette. De az ő nevéhez fűződik az Erdélyi Fiatalok főiskolás mozgalom faluszemináriumának megszervezése, aminek első két évben ő volt az elnöke. S bármennyire méltatlanul szorul háttérbe ezalkalommal is az ő szerepe, az mégiscsak igaz, hogy ugyancsak Demeter Béla adta közre 1931-ben azt a kérdőívet, amelynek címe Hogyan tanulmányozzam a falu életét?, ami abban az időben a falukutatás fontos módszertani kézikönyvének bizonyult. Ennek a 400 (és nem 110, mint ahogy egyes tanulmányokban szerepel) kérdésből álló útmutatónak előszavában így figyelmezteti a falukutató munkára vállalkozó fiatalokat: „A magyarság különösképpen kivette részét a történelem leckéjéből. E generáció szemei előtt írták alá a trianoni békeszerződést és mi vagyunk azok, akik fajunk pusztulásának indítóokait legelőször felismertük. Nem akarjuk minden hibáért és bűnért a múltat kárhoztatni, de azért elemi kötelességünk, hogy a múlt eseményeiből levonjuk a tanulságokat.(...) Erdélyben sajátságos helyzettel találjuk magunkat szembe. A falusi parasztság nyomorát még fokozta kisebbségi helyzetünk is. Pedig itt kétszerezett feladat hárul a magyar parasztra. Kizárólag a falu által bukik el, vagy él továbbra is az erdélyi magyarság. Közöttük még van szolidaritás, kulturájukhoz való ragaszkodás és a végletekig való szívós kitartás.(...) Ezért akarjuk mi a szociológia útján elsősorban a falusi nép helyzetét tanulmányozni. Megismerjük a nép életmódját minden vonatkozásban s ezzel kapcsolatban adatokat gyűjtünk össze, amelyekből levonjuk a tanulságokat.(...) Menjünk ki a faluba és ott a szociográfiai kérdőív útmutatása mellett lássunk munkához, megismerve a nép életmódját és egzisztenciális betegségeit. (…) Ha bármilyen vonatkozásban kezünkbe vesszük a falu életének irányítását, csakis akkor tudunk építőmunkát végezni, hogy ha munkaterünket ismerjük. Minden egyes felkeresett faluról két tanulmányt készítsünk. Az egyikben röviden válaszoljunk minden egyes kérdésre. A másik tanulmány pedig ugyancsak a feltett kérdések alapján részletesen foglalkozzék az illető falu egy-egy kérdésével, főleg szociális helyzetével és problémáival. Különös gondot kell fordítanunk a gazdasági kérdésekre.(...) Falvaink nyomorúsága olyan előrehaladott stádiumba jutott, hogy az ifjúságnak feltétlenül tennie kell valamit.,..válaszolunk azokra a kérdésekre, hogy mik a közvetlen teendők a gazdasági, kulturális-népművészeti-,néprajzi-, népköltési- és egészségügyi téren.(...) Ezt az előírást azért kell minden körülmények között respektálnunk, hogy a falumunka egységes legyen.”(4-5.old.) Az útmutató kérdései huszonkét fejezetre tagozódnak, amelyek a következők: I. Történelmi, földrajzi és gazdasági földrajzi kérdések (19 kérdés); II. A falu lakossága (14 kérdés); III. Birtokmegosztás (13 kérdés); IV. Mezőgazdaság (30 kérdés); V. Ipar és kereskedelem (19 kérdés); VI. A gazdasági élet következményei (32 kérdés); VII. Közösségi érzék (10 kérdés);VIII. Műveltség, szokások (29 kérdés); IX. Világnézeti, vallási és erkölcsi kérdések (28 kérdés); X. Népművészet és az ezzel szoros összefüggésben lévő néprajzi kérdések (76 kérdés); XI. Háziipar (20 kérdés); XII. Népegészségügyi kérdések (110). Komoly és rendszeres munka a 400-as kérdéscsomag összeállítása, amely szintén komoly és rendszeres munkára bíztat és sarkall, s ezzel megteremtette a gyakorlati falukutatást. 1931 nyarán báró Bánffy Ferenc birtokán (Csomafája, Doboka, Kide, Kendilóna, Kolozsborsa) Mikó Imrével, Debreczeni Lászlóval és Venczel Józseffel együtt végez faluszociológiai adatgyűjtést és felméréseket. A feldolgozott adatokra, illetve Dimitrie Gusti bukaresti szociológiai intézetétől kapott anyagokra támaszkodva és hivatkozva írta meg Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok című munkáját. Ebben már összekapcsolja a szociográfiát és a riportot, a nagyobb hitelesség és hatékonyság jegyében. A mindössze 36 oldalas füzet öt kis fejezetre tagolódik, figyelemre méltó címek alatt: 1. A falu megközelítése; 2. A vallás; 3. A kapitalizmus; 4. Szociális irányzatok; 5. Útban a cél felé. Üzenet ez egy alakuló új értelmiségi osztálynak, de egyben felhívás is, amely a Mi a teendő? kérdésre válaszol. „A falukérdés ma – szól a felhívás – a világ érdeklődésének középpontjában áll. Minden ország ifjúsága foglalkozik vele, az erdélyi román és szász testvéreink éppúgy, mint a magyarországi és csehszlovákiai magyar testvéreink. Ebből a munkából nem maradhat ki az erdélyi magyar ifjúság sem. A romániai magyarság gazdasági alapja: a magyar falu. Amilyen az ő gazdasági helyzete, olyan az egész romániai magyarságé. A romániai magyarság társadalmi alapja: a magyar falu. Ő a legnagyobb tömege, ő lesz a gerince a magyar iparosságnak, munkásságnak és intelligenciának is. De a magyar falu a romániai magyarságnak a kulturális alapja is. A magyar lélek legősibb, legmélyebb megnyilvánulását ő őrízte meg és csakis ezekből az ősi megnyilvánulásokból tudjuk kialakítani azt a sajátos erdélyi magyar kultúrát, amely az új szín, új emberi érték az egész világ számára.” Demeter Béla 1936-tól a Magyar Népközösség és az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetőségének tagja, s ebben az időben szerkesztette ez utóbbi színvonalas szakmai folyóiratát, az Erdélyi Gazdát, amely a modern mezőgazdálkodás dolgaiban igyekezett eligazítani s hasznos tanácsokkal ellátni olvasóit. A mezőgazdasági szakoktatás szorgalmazójaként nem győzte eleget hangoztatni, hogy a mezőgazdasági tudományos kultúra, szakértelem és sajtó csak úgy válhat az erdélyi gazdatársadalom utánpótlásnevelő intézményévé, ha az enyedi Bethlen-kollégium, a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola s a radnóti katolikus gazdasági iskola végzettjei is a mezőgazdasági továbbképzés olyan intézményeibe is eljuthatnak, mint a Festetics-féle georgikon, vagy a mosonmagyaróvári főiskola, vagy éppen a Nyugat-Európai intézmények. Különlegesen fontosak azok az írások, amelyekben következetesen bizonyítja, hogy az EMGE-nek meghatározó szerepe volt a demokrácia eszméjének meghonosításában. A szabad választás és önállóság gyakorlatának köszönhető a testületiségnek az a gondolata, amelynek segítségével az EMGE éppen a két világháború közötti állapotot és körülményeket is túlélte, és intézményesített hálózatával jelen volt az erdélyi magyarság életében. Közvetlenül a bécsi döntés után, még 1940-ben, Venczel Józseffel együtt megírják visszatekintő, számvető könyvüket az EMGE megpróbáltatásairól Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a román imperium alatt címmel. Demeter Béla a könyv első felének szerzője (3–16 old.). Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet szerepköre, célkitűzései és lehetőségei (alcímek: A főhatalomváltozás hatása (3–8 old.); Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet szerepe a megváltozott körülmények között (8–16 old.) címmel jegyzett tanulmány az „ új metamorphosis lényegéről, a nemzetvédelem eszközeiről és irányairól, a százados múlt megidézéséről, új építésről a régi alapokon értekezik” és eljut a végső számvetésig: az 1844-ben alakult Erdélyi Gazdasági Egyesület, „egy évszázad annyi nemzedékének építő munkája most ért el a tetőrakáshoz”. Teleki Domokosék kicsiny köre hatalmasan megbővült. Mikó Imre szervezést sürgető szavai beteljesültek, az EMGE uralmába vette az erdélyi magyar mezőgazdaság terepeit s bátran elmondhatja, hogy ha formailag nem is, de lélekben, együvétartozásban, munkában ma az egész magyar gazdatársadalom gazdasági egyesülete.”(16. old.) Az EMGE évi kiadványai sorában az Erdélyi Gazda (amely havonta jelent meg 32–64 oldalon) után az Erdélyi Gazda Naptára (szintén Demeter Béla szerkesztésében) következik, amelyről elmondható, hogy a legnagyobb oldalszámú és legtartalmasabb naptár, amely valaha magyar nyelven megjelent. A naptár a haladó gazda mindenttudó kézikönyve volt. Az Erdélyi Gazda Naptára 1940-ben megjelent soros számában (56.old.) még részletesebben elemzi mindazt, amit a százéves EMGE jelentett az erdélyi gazdatársadalom történetében: „ Az EMGE ama ritka intézmények közé tartozik, amelyek közel száz éves múltra tekintenek vissza. Ezt a kivételes kort annak köszönheti, hogy az EMGE-ét fontos gazdasági és nemzeti érdekek hozták létre, és ezektől az érdekektől soha nem távolódott el. Éppen ezért, amikor az EMGE történetét akarjuk vázlatosan ismertetni, elsősorban azokat a viszonyokat kell feltárnunk, amelyek megalakulása idején uralkodtak, és amelyek melegágyául szolgáltak.” És végzi ezt a feltárást az Erdély gazdasági helyzete a XIX. század elején, Az Erdélyi Gazdasági Egyesület kezdetei (alcímek: A megindulás, Az első gyakorlati programtervezet, Nehézségek 1848 után, Gr.Mikó Imre szerepe) című részekben. Majd rátér az impériumváltozás utáni helyzetre és feladatokra. A hatalomváltozás következményei című részben újraközli Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet munkája a Román Impérium alatt (Bpest,1940. Patria. 3–6) közös könyvben megjelent Az EGE szerepköre, célkitűzései és lehetőségei című részt, ezzel az érvényes folytonosságot hangsúlyozva, de azt is, hogy az erdélyi magyar társadalmat miként csonkította meg az 1919. február 8-i román földreform: „A földreform a magyar nemzeti vagyont érintette, és a főhatalomváltozás mellett nagy társadalmi problémákat vetett fel: 1. A magyar középosztálynak, amely főleg az állami életben, közigazgatásban talált elhelyezést, kétségessé vált a megélhetése., 2. A volt nagybirtokos vezetőréteg lába alól kicsúszott a föld. 3. A falusi népfelesleg azelőtt a városokban, hadseregben, mint altiszt és gyáripari üzemeknél helyezkedett el, ami az események után hosszú időre lehetetlenné vált. Társadalmunknak tehát jelentős hányada komoly megélhetési gondok elé nézett.”(59–64 old.) Az új magyar szervezkedés irányai, Az EMGE megújulása részekben való fejtegetés után viszont, a Vissza a faluba! jelszavát már azzal a reménnyel erősíti, hogy Nevelkedik a falu új értelmisége (66-67 old.), s ezzel a megszervezhető jövő esélyét is megjeleníti. Az EMGE centenáriumát készíti elő Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája 1942-1943 című számvetés. Előszavában Demeter Béla joggal fogalmazza meg: „...ez az egyesület a magyar föld egyik legcsodálatosabb hajtása. Az a társadalom ugyanis, amelynek problémáit műveli, sohasem tekintette ezt az intézményt csupán annak, amivé alapszabályai jelezték, hanem mindig olyannak látta, amivé az erdélyi föld sorsa és annak küszködő magyar népe rendelte. De bárhogyan is változtak a feladatai, – hol gyomirtást végzett, hol a talajt készítette elő a termékeny eszmék számára, vagy átalakult a testvéri közösség mentsvárává, – alapcélkitűzése mindig ugyanaz maradt: a mezőgazdasági népnevelés. Ebben az egyetlen szóban minden benne van. A cél és annak eszköze is. A fejlődés, a jólét alapja a műveltség. Minden magyarnak, akit ezen a tájon a sors a földhöz kötött, tudnia kell, hogyan gazdálkodjék. Munkájának egyre jobb és különb minőségi eredményével nemcsak az anyagi jólét területén halad, hiszen más az emberi értéke is, más a minősítése is a társadalomban és más a szerepe is a társadalom életében. A falu többé nem az elmaradottságot, hanem a szellemi és lelki tisztasága mellett a legteljesebb és komolyabb életformát is jelenti. Bizonyos, hogy ennek a feladatnak a megvalósulása nemcsak a ma kérdése, hanem a tegnapé éppen úgy, mint a holnapé, mert a műveltség évszázados elmaradottságát sohasem lehet egy-két évtized alatt behozni. Nem lehet különösen akkor, amikor az új építő eszmék, amelyeket be kell oltani a falu lelki életébe, magát a mindennapi kenyér kérdését érintik, tehát az emberi életnek éppen azt a pontját, amelyhez a legmerevebben és görcsösen ragaszkodik. Amit ma biztosnak hisz, azt csak akkor hajlandó megváltoztatni, ha teljes bizonyosságot szerzett a jobb eredményről... Mindez azonban nemcsak az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület gondja. Fel kell vonulnia a társadalom minden szervezett segítő erejének is. Elsősorban az államnak, a földmívelésügyi kormányzatnak, hogy a gazdatársadalom ügyeit igazgassa.., De még sok más állami és szabadtársulási szervezet is van, amely mind a falu kérdéseivel foglalkozik. És így minden olyan állami, vagy társadalmi szervezetnek és intézménynek, amely a falu sorskérdéseit intézi, a legjobb egyetértésben kell együttműködnie, mert csak így kapja meg teljes hitelképességét a nép előtt, és tanításai csak így találnak biztos követőkre.” Az évjelentés bevezetője végül ezzel zárul: „A jelentés legyen bizonyságtétele annak, hogy a közösség szelleme alkot Erdély földjén.”(6–12 old.) Az 1940 utáni, második redivivusát élő, de csak Észak-Erdély területén újra belelendülő EMGE tevékenységét olyan alcímek alatt mutatja be, mint 1. EMGE-tanfolyamok (gépkezelői tanfolyamok, talajerőfenntartás, okszerű vetésforgók, védekezés stb.); 2. A mezőgazdaság közvetlen irányítása (növény- és gyümölcstermesztés, állattenyésztés és egészségügy, birtokpolitika, közellátás, árpolitika és értékesítés stb. 80-87.old.); 3. Az EMGE érdekképviseleti szerepe (kamarai megbízatás, kamarai vagyonkezelés, paritásos bizottságok, adóügyi tanácsadás, terményértékesítési tájékoztató, a termelési jutalmak kiosztása stb. (195-199 old.). A történelem viszont közbeszól, s a szakértelmet felváltó politizálási szándék Demeter Bélát is, bár rövid időre, a cselekvés más mezejére szólítja. Ám 1944. december 1 – 1945. január 2. között újra az EMGE szolgálatában találjuk. Különleges és fontos megbízatást kap az EMGE észak-erdélyi vezetőségétől. Erről Demeter Béla azt írja: „A háborús események és a közlekedési nehézségek miatt az EMGE-központ és a külső hálózat között – mint ismeretes – megszakadt az összeköttetés. Éppen ezért – a gazdakörök és a megyei kirendeltségek munkájának újrafelvétele és folytatása érdekében – megbízatást kaptam az EMGE-direktóriumtól, hogy látogassam meg Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód (vármegyék), és a Székelyföld útbaeső falvait és a megyei kirendeltségeket. Ennek rendjén pedig állapítsam meg a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét, különös tekintettel a legsürgősebb tennivalókra.” A Demeter-jelentés egy másolatát az Erdély-ban Magyarországra áttelepedett kommunista politikus, Simó Gyula hagyatékában találta meg Vincze Gábor szegedi történész, és az EGE-EMGE-RMGE, 1844-1994, 150 éves története (2004.) című kiadványban közli először (105–141 old.). Ugyancsak ő jegyzi e kordokumentum margójára, hogy: „Demeter Béla jelentése a XX. századi Erdély történetének egy rövid időszakába nyújt betekintést. Ez a dokumentum nem csupán azért lehet érdekes a mai olvasó számára, mert – az idősebb nemzedéket leszámítva – egy teljesen ismeretlen periódus válhat ismertté a jelentés elolvasása után, hanem azért is, mert – ellentétben azokkal a Romániában vagy Magyarországon megjelent visszaemlékezésekkel, amelyek érintőlegesen kitérnek Észak-Erdélynek erre a négy hónapjára is – Demeter jelentése nem a politikum szférájával foglalkozik, hanem – az EMGE vidéki kirendeltségeinek helyzete mellett – az „észak-erdélyi köztársaság” egy részén uralkodó „közállapotokat” mutatja be.” Ez a Demeter Bélára bízott feladat tömör és pontos megfogalmazása, amihez nem csatolhatunk mást, mint a jelentés összegező megállapításait, vagy talán elegendő, ha csak a legszükségesebb tennivalókat megfogalmazó záradékot: „ A helyszíni tapasztalatok alapján Észak-Erdély teljes gazdasági összeomlását csak úgy kerülhetjük el, ha az illetékes tényezők azonnal cselekednek: mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi munkaerő, közlekedésügyi, pénzügyi és biztonsági tanács megalakítása. Minden egyes kérdésnek hozzáértő szakember legyen a vezetője, akik a politikai szempontok alapján dolgoznak. Ezeknek a hivatása a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megszervezése, az észak-erdélyi iparvállalatok megtekintése, üzembehelyezése, nyersanyagról történő gondoskodás, a közrend teljes helyreállítása, az árucsereforgalom megszervezése stb. Ha egy ilyen szerv létrehozása bármilyen akadályba ütközne, akkor egy termelésügyi kormánybiztos kinevezése szükséges, és a többi reszortok, mint ennek olyan osztályai működnek. Éppen így múlhatatlan két gazdasági összekötő kinevezése, az egyik az Alföld, a másik Románia irányában. Ne felejtsük el, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkálatok megszervezésére alig két hónap áll rendelkezésünkre, és ha idejében nem történik intézkedés, úgy a gazdasági helyzet véglegesen lejtőre jut.” 1945. augusztusában már mint a budapesti Békeelőkészítő Osztály szakreferense dolgozik. Többszöri erdélyi beutazása és felmérése, tapasztalatok összegezése után készíti el azt az összefoglaló tanulmányt az erdélyi magyar kisebbség gazdasági és oktatási intézményrendszeréről, amelyben utoljára az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület helyzetéről is ír. „ Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület – az EMGE – az első világháború előtt a nagybirtokosok érdekképviselete volt. A kisebbségi élet nyomasztó szükségei azt parancsolták, hogy az egyesület az egész, az erdélyi magyarság 80%-át tevő gazdaközönséget magában foglalja. 1936 óta új keretekben, teljes közösségi szellemben vette föl a szervezés, oktatás és irányítás munkáját. A bekövetkező változások rendjén az Egylet 1940-ben két részre szakadt. A dél-erdélyi EMGE Nagyenyed központtal a legsúlyosabb elnyomatást élte át, négy éven át közgyűlés tartását sem engedélyezték a román hatóságok, vezetőit pedig állandóan üldözték. Észak-Erdélyben a magyar uralom nagy fejlődést indított meg. Mind az ismeretterjesztő, mind a termelő és értékesítő szervezetek s ezek berendezései új munkaterületeket nyitottak meg a tanulni vágyó magyar gazdaközönség előtt. A háború utolsó, majd befejező fordulatai megakasztották a megindult fejlődést, Erdély sorsának eldőlése viszont összekapcsolta a két részre szakadt egyesületet. Megtépázott állapotában az erdélyi magyarság politikai szervezete, a Magyar Népi Szövetség vette szárnyai alá az EMGE-ét.(...) Az egyesület vezetősége tisztán látja, hogy a lét vagy nemlét kérdése előtt áll, mert anyagi eszközei hiányzanak, hogy az Egyletet munkára lendítse. Folyóiratát, az Erdélyi Gazdát, nem tudja megjelentetni.” E sötét valóságnak tudatában, mégis a feladatok fényében próbálja megfogalmazni mindazt, amit a tudás és felelősség birtokában nem hallgathat el. Azt, hogy az erdélyi magyar gazdatársadalom szempontjából milyen létfontosságú feladatok elvégzése hárul az EMGE-re a XX. század közepén. Ha hagyták volna élni az EMGE-ét. S ha hagyták volna élni Demeter Bélát is. Rehabilitációs szándékunknak nyilván része Demeter Bélának, az elfelejtett kisebbségi politikusnak és a béketárgyalások megbízott szakreferensének tevékenységét és hátrahagyott, ismert vagy még lappangó írásos hagyatékát is részletesen felleltározni, megismertetni és méltó helyére tenni. De nyilván ez már egy más tanulmány részét képezné. Vállalva a tévedés kockázatát is, valakiknek lelkiismereti feladatuk kellett volna hogy legyen eddig is a hiátus kitöltése. De íme megteheti ezt az utókor is, akit kíváncsivá tett ennek a jövőjéhez szükséges életműnek és hagyatéknak a teljes ismerete. Talán! De addig is érvényes az eleven lekiismeretbe és tudatba vágó kérdés: ki és mikor fogja rehabilitálni Demeter Bélát?! Hiszem, hogy mi már elkezdtük annak folyamatát, amelyet kitartóan folyamatossá kell tenni. Hiszen 1993-ban, Magyarország első demokratikusan megválasztott miniszterelnöke, Antall József már megelőzött mindenkit, elsőnek vállalva hivatalos tisztségében mindazt, amit elsősorban az erdélyieknek kellett volna vállalni: egy erdélyi magyar áldozat (vértanú?) rehabilitációját. 1993-ban Budapest egyik utcáját nevezték volna el róla, ha nem szól közbe a súlyos, halálos betegség. Hogy az egykori lakóházának falán, a budapesti Kecskeméti utcában emléktábla emlékeztessen Demeter Béla életére és hagyatékára, azt az 1994-es parlamenti választások eredménye hiúsította meg mindmáig szégyenletesen, de nem végérvényesen. Kónya-Hamar Sándor. Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2010. január 6.Az EU keresztbe tehet a mezőgazdasági támogatásnak . Ködlepte életjáradékCélirányos támogatással arra ösztönöz jó pár éve a kormány, hogy a szétszabdalt földterületekből mezőgazdasági értelemben életképesebb, tehát a helyüket az európai uniós piacon is jobban megálló struktúrák jöjjenek létre. Ám ellentétesnek bizonyulhat ez a törekvés a földrésznyi államszövetség protekciópolitikájával. A csatlakozás után három évvel, január elsejétől nem lehet jelentkezni a Földért életjáradékot elnevezéssel meghirdetett kormányprogramra. Azon hatvankét évnél idősebbeket, valamint – kortól függetlenül – az első vagy második rokkantsági fokozatúakat, akik egynél több, de tíznél kevesebb hektárnyi fölterülettel rendelkeznek, arra ösztönözi ez a támogatás, hogy földjeiket el- vagy bérbe adják, esetleg eladományozzák; mindezért fizet az állam hektáronként ötven, illetve száz eurónyi évjáradékot. A Bihar Megyei Mezőgazdasági Életjáradék Hivatal vezetője, Janota László elmondta, hogy az év kezdetétől nem fogadhatnak új kérvényeket, összhangban azzal, hogy a három éve tagállam Románia nem adhat olyan támogatást, amelyet nem hagyott jóvá az Európai Unió (EU). Egyelőre nem lehet bizonyosat tudni az ügyben, hiszen a tárgyalások még tartanak, jelenleg mindössze annyi kétségtelen, hogy nem mondták ki: teljesen meg kell szüntetni ezt a támogatást az újonnan csatlakozott országokban is. Természetesen azok, akik a életjáradék hivatal adatbázisában szerepelnek, tehát 2006 januárjától egészen az elmúlt év végéig igényelték (kérvényeiket pedig kedvezően bírálták el), megkapják idén a 2009-re járó támogatást. Mégpedig úgy mint eddig, április 1. és augusztus 31. között postai úton vagy banki átutalással, annak függvényében, ahogyan azt kérték, továbbra is lejben, egyszerre a tavalyi évit (a nemzeti bank által megállapított tavalyi átlagárfolyam alapján). Abban sincs változás, hogy akik már rendelkeznek könyvecskével, láttamoztatniuk kell azokat, mégpedig január 15-étől június 30-áig Nagyváradon, a Ghillányi (ma Dimitrie Cantemir) út 26–30. szám alatt, a mezőgazdasági igazgatóság épületének I. emeletén lévő 15-ös irodában. A tavalyi évre a megyében több mint kettőezer hétszáz életjáradékot fognak idén kiutalni. Mindez tízezerötszáz hektárnál nagyobb mezőgazdasági területet jelent, amiből hatezernyi a bérbe adott, míg a többi az elidegenített territórium. Persze ezek csak megközelítő adatok, hiszen a tavalyi év végén beérkezett kérvényeket éppen összesítik, majd még elbírálják azokat. A mezőgazdasági életjáradék megyei kirendeltségének vezetője szólt arról is, hogy jelenleg messze nem tisztázott a helyzet. Nem tudni például azt, ha valaki eddig bérbe adott területre kapott támogatást, ám azt eladja, módosítható-e a szerződés. Amint mondta, eddig nem érkezett hozzájuk túl sok konkrétum a szakminisztériumból. Szerinte heteken belül eloszlik a köd. Megyeri Tamás Róbert. Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2010. január 6.Románia: az RMDSZ prefektusi és alprefektusi tisztségeket alkudott kiGarzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: - Számos prefektusi és alprefektusi posztot sikerült kialkudnia a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) a kormánykoalíciós partnerrel, a Demokrata–Liberális Párttal (PD-L) történő egyezkedések nyomán. A romániai magyarok szervezetének operatív döntéshozó szerve, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) már jóváhagyta azoknak a személyeknek a névsorát, akiket az RMDSZ prefektusi, illetve alprefektusi tisztségekbe szán ebben a kormányzati ciklusban. A prefektus Romániában a mindenkori kormány megyei szintű személyes képviselője, elsődleges feladata, hogy gondoskodjon helyi szinten az ország törvényeinek betartásáról, különösen ami a helyi önkormányzati döntéseket illeti. Az RMDSZ-nek Hargita és Kovászna mellett Hunyad és Szilágy, illetve a Kárpátokon túli Vaslui megyében sikerült prefektusi posztokat kialkudnia. A SZÁT Ladányi Lászlót (Hargita), György Ervint (Kovászna), Dézsi Attilát (Hunyad), Végh Sándort (Szilágy) és Székely Leventét (Vaslui) jelölte a területi kormányhivatalok élére. A jelölteket az RMDSZ területi szervezetei javasolták a testületnek, azok tettek javaslatokat a kialkudott hat új alprefektusi posztra is. Ha Emil Boc miniszterelnök aláírja kinevezésüket, akkor a SZÁT jóváhagyásával Horváth Levente Arad, Borsos K. László Beszterce-Naszód, Pásztor Sándor Bihar, Ambrus Károly Brassó, Böndi Gyöngyike Máramaros, Pataki Csaba pedig Szatmár megye egyik alprefektusi tisztségét kaphatja meg. A romániai Új Magyar Szó (ÚMSZ) című lap megjegyzi: a jelöltek mindegyike – Borsos K. László kivételével – rendelkezik már intézményvezetői tapasztalattal. Horváth Levente és Pataki Csaba korábban volt már alprefektus, Böndi Gyöngyike a máramarosi kormányhivatalt is vezette, Pásztor Sándor jelenleg a nagyváradi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője, Ambrus Károly pedig a kereskedelmi kamaránál tölt be vezető tisztséget. Kinevezésükkel egyébként az RMDSZ által támogatott alprefektusok száma nyolc lesz az országban, ugyanis Temes megyében Marossy Zoltán, Maros megyében pedig Bárzci Győző István révén már tavaly ősztől ellátja ezt a tisztséget a szövetség. Az ÚMSZ a helyzet érdekességének tartja, hogy az új kinevezésekkel a magyar ajkú alprefektusok száma végül is kilencre nő Romániában. Brassó megyének ugyanis jelenleg is magyar az egyik alprefektusa. Benedek Gábor azonban nem az RMDSZ, hanem a jelenlegi koalíciós partnere támogatásával kapta meg még tavaly ezt a posztot. Így akár az is elképzelhető, hogy a Brassó megyei kormányhivatal vezetőjének két magyar helyettese legyen – erősítette meg a lapnak Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Szerdai vezércikkében a lap emlékeztet: éppen egy esztendeje, hogy a demokrata-liberálisok uralta koalíciós kormány (amelyben a szociáldemokratákkal alkottak nagykoalíciót) kipenderítette helyükről az államigazgatásban tevékenykedő magyar tisztségviselőket, köztük prefektust, alprefektusokat, főtanfelügyelőt és altanfelügyelőket, a szakminisztériumok megyei igazgatóságainak és különböző ügynökségeknek a vezetőit, mondván, hogy a politikai váltógazdaságban úgy illik: a győztes visz mindent. Az RMDSZ akkor egyre gyakrabban emlegette az etnikai tisztogatás vádját, arról beszélve, hogy ezután, függetlenül a kormányszínektől, bizonyos tisztségeket nem politikai szempontok alapján, hanem lakossági összetételnek megfelelően, azaz etnikai alapon kell betölteni. Most pedig az ugyancsak a demokrata-liberálisok uralta új koalíció prefektusi és alprefektusi tisztségeket ajánl fel magyar koalíciós partnerének olyan helyeken is, ahol kicsi a magyar lakosság aránya, vagyis - mint a lap megállapítja - az RMDSZ politikai tényezőként kapott újra politikai tisztségeket. Forrás: MTI 2010. január 6.Megint átvernek minket a románok?Az új Boc-kormány programjában szerepel a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadása. Ezzel megkezdődik a kisebbségi törvénnyel való „fenyegetés” történetének harmadik felvonása. Hogy most lesz-e végkifejlet, vagy megint csak a politikai üzletek és játékok vesztese lesz-e az erdélyi magyarság, az 2010-ben várhatóan kiderül. Első felvonás A kisebbségi törvény elfogadásának ötlete nem új keletű Romániában. Először a kilencvenes évek elején került be a köztudatba a szakzsargon, amikor Románia az Európa Tanácsba való belépésekor egy ilyen törvénnyel reprezentálta volna a kisebbségi kérdés megoldását. A tervezet elfogadása eltolódott, majd a csatlakozás után – nagy meglepetésre? – elfelejtődött. Második felvonás Az európai uniós csatlakozás hajnalán, a 2004-es választásokat követően az RMDSZ, illetve Markó Béla ismét felvetette a kisebbségi törvény elfogadásának ötletét. Ezt az autonómia tanácsok által követelt, uniós csatlakozás előtt megvalósulandó területi autonómia alternatívájaként jelenítette meg az RMDSZ. Az elképzelés 2005 tavaszára öltött testet, és vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. (Maga mögött hagyva ezzel a székelyföldi fejlesztési régió elképzelésének tervét.) Egy kiegyensúlyozott kép kialakításához érdemes elolvasni a 2005-ös törvénytervezettel kapcsolatban megfogalmazott fenntartásokat is! Amennyiben bővebb elemzést szeretne olvasni, ajánljuk figyelmébe Márton János és Orbán Balázs: Elemzés a 2005-ös kisebbségi törvénytervezetről című, a Magyar Kisebbség 2005/1-2. számában megjelent írást. A törvény uniós csatlakozás előtti elfogadására az Európai Parlament két jelentésében is felszólította a román kormányt. Azonban a román törvényhozás ezt „kifinomult módon” halasztotta el először a csatlakozás utánra, majd megismétlődött az Európa Tanács esetében történt forgatókönyv... A törvénytervezet elfelejtődött. Harmadik felvonás Markó Béla RMDSZ-elnök a decemberi kormányalakítás után ismét elővette a kisebbségi törvénytervezet lehetőségét az elfelejtett irodafiókból. Január elején arról beszélt, hogy még idén szeretnék elfogadtatni a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezetet, hiszen – fogalmazott Markó – egy új kormány első időszakában könnyebb érvényesíteni bizonyos megoldásokat, és ebben a román törvényhozásban ülő kisebbségi szervezetek képviselete is támogatni fogja az RMDSZ-t. Nem ugyanezt gondolta 2004-ben? Akkor nem vitte sikerre elképzelését. Tagadhatatlan tény, hogy az erdélyi magyarságnak és Románia egyéb kisebbségeinek szüksége van egy átfogó, kisebbségi jogokat rendező törvényre. Mindenképpen jó megoldás, hogy az elképzelés nemcsak a magyar közösségre koncentrál, ezzel egyfelől csökkenti az az ellen való román uszítás lehetőségét, másfelől pedig könnyebb támogatókat és partnereket találni hozzá a többi nemzeti közösség sorai közül. Ugyanakkor egy ilyen törvénynek már a kilencvenes évek folyamán meg kellett volna születnie. Nem beszélve arról, hogy az első két felvonás felidézése után sokan – joggal – veszíthetik el a törvény, illetve az RMDSZ és Markó Béla iránti lelkesedésüket. Az eddigi törvénytervezetekkel szemben megfogalmazódott kritikák alapján joggal vonhatjuk le a következtetést: egy politikai győzelem érdekében kapkodásban, átgondolás, valódi tartalom és hatásvizsgálat nélkül elfogadott törvény talán még árthat is a nemzeti közösségeknek. De persze az sem lenne szerencsés, ha az elhúzódó tárgyalási folyamat során a román fél ismét megváltoztatná a tervezet lényegi elemeit, megfosztva ezzel a kisebbségeket a problémák valódi megoldásától. Ha a törvény valódi jogok helyett csak a kirakatba készül, akkor jobb, ha meg sem születik. Elnézve a román nemzeti érdekérvényesítés sikereit európai szinten, egy ilyen felemás törvény elfogadása után, már senki nem hinné el Európában, hogy a magyarokat a gyakorlatban valóban diszkriminálják szülőföldjükön. Ahhoz, hogy az első vázolt szcenárió mégis sikeres lehessen, széles konzultációt kell elindítani, amelybe a politikai döntéshozók mellett a szakmai oldalt, és a kisebbségi érdekképviseletek szintjét is bevonják. Továbbá szükség van egy nagyon határozott, politikai kompromisszumoktól mentes RMDSZ-kiállásra is. Hiszen, ahogy Markó mondja, az ördög a részletekben lakik. Törvénytervezet vs. autonómia? „Az erdélyi magyar közösségünknek, fennmaradása érdekében tényleges személyi elvű autonómiára, Székelyföldnek pedig területi autonómiára van szüksége.” /Memorandum/ A Székely Nemzeti Tanács a törvénytervezet kapcsánkiadott egy memorandumot, amely az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Pártot, a Magyar Ifjúsági Tanácsot, és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetét sürgeti, hogy ismét erősítsék meg a 2005-ben kiadott – autonómia-párti – közös nyilatkozatukat, továbbá foglaljanak állást a kisebbségek jogállásáról szólótörvénytervezet elfogadása ellen. A SZNT új memoranduma kapcsán – a kisebbségi törvény és az autonómia viszonyáról – megállapítható, hogy az előbbi semmiképpen nem tekinthető a székelyföldi területi autonómia alternatívájának, ebben jogos a SZNT felvetése. Tagadhatatlan, hogy a törvény létezése a székelyföldi magyarság javát is szolgálná, de nem egy lehetséges területi autonómiával megegyező mértékben. A területi autonómia azonban egy csapásra soha nem fog megvalósulni Romániában. Ez a látszólagos ellentét azonban nem kéne azt jelentse, hogy a magyar közösség ismét részekre szakad, és egymás ellen buzdítja a másikat. Szomorú ismételten szembesülni azzal, hogy a magyarság maga nyújt lehetőséget a román politikának arra, hogy kijátszható legyen egymás ellenében, ezzel pedig veszélyezteti mind a kisebbségi törvénytervezet, mind pedig az autonómia megvalósulásának lépéseit. Holló. Forrás: kitekinto.hu 2010. január 6.Duray Miklós: A nyelvhasználat nem háború, a nyelvet nem támadással kell védelmezni!Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke a Kossuth Rádiónak adott interjújában szólt arról, hogy mi várható 2010 első felében Szlovákia és Magyarország politikai életében. Duray szerint Európában már elfogadhatatlan az olyan módszer, amilyen módon a szlovák kormány a nyelvhasználat kérdését kezeli. Ki nyert vagy vesztett a nyelvtörvény vitájában? – Ha szélesebb összefüggésekben nézzük ezt az ügyet, akkor az igazi vesztes maga az európai szellemiség, ami itt a szlovák kormánynak „köszönhetően" egyre inkább háttérbe szorul. Nincsen még egy olyan európai ország, ahol a nyelvi kérdésből olyan ügyet csinálnak, mint amilyet Szlovákia kormánya tesz. Ez nem jelenti azt, hogy másutt nem okozhat gondot a nyelvhasználat ügye, vagy nem képezheti esetleg a törvényhozás tárgyát, de soha sem egy másik nyelv elnyomásáról van szó. A nyelvvédelem ugyanis nem egy másik nyelvet el nyomását jelenti. Ez nem olyan, mint a háború, ahol a védekezésnek a legjobb eszköze a támadás. A nyelv a kultúrának, a szellemi értékeknek és az identitásnak az egyik legfontosabb értéke, nem fegyver, védelme pedig nem fegyvertény. Az élni és élni hagyni elv szerint kell kezelni ezt az ügyet. Szlovákiában azonban ez nem így megy, ezért az a meggyőződésem, hogy szélesebb összefüggésben nézve az európai kultúra veszít Szlovákiában. Mi ebből úgy érzem, végső soron nyertesen fogunk kikerülni... De mikor? 2010 első felében Magyarországon és Szlovákiában is parlamenti választások lesznek. Elszabadulhatnak az ordas indulatok... – Szlovákiát 2006 óta olyan állapot jellemzi, amelyben az egyik oldalon a rossz szándékok uralkodnak, a másik oldalon – a mi oldalunkon – pedig a sok rossz megfontolás és döntés. A parlamenti választások mégsem erről szólnak majd, habár nyilván az eddiginél még fokozottabb mértékben hozzák előtérbe a magyarellenességet. Szlovákiában a választások tétje nem az, hogy ki lesz a győztes párt, hanem hogy ki kivel alakíthat kormányt. Ebben a kérdésben, sajnos, az a tapasztalatunk, hogy nem a jövőbelátás befolyásolja a döntést. Magyarországon az a választások tétje, hogy a Fidesz – Magyar polgári Szövetség a Kereszténydemokrata Néppárttal el tudja-e érni az alkotmányos többséget. Abból kiindulva, hogy valószínűleg mindkét országban a kampány részét képezi majd a szlovák-magyar viszony és a kisebbségi kérdések, hogyan alakulhatnak majd a két ország közötti kapcsolatok? – A magyarországi politikában nem lesz domináns a szlovák-magyar kapcsolatok alakulása, ez ott most egy peremjellegű kérdés csupán. A magyar politikában a döntő szempont egyrészt az lesz, hogy miként lehet kihozni az országot abból a válságos helyzetből, melybe belesodorták, másrészt pedig hogy milyen lesz az új magyar nemzetpolitika. Szlovákia viszont állandóan Magyarországra tekint. Már most azzal riogatnak, hogy mi lesz majd itt, ha ott Orbán Viktor győz... – Szlovákia ezzel a magatartásával az európai fórumokon nevetséges válik, ugyanis az európai politikában ma már teljesen más értékrendek uralkodnak: az építkezés, a saját programok megjelenítése, nem pedig másoknak a szapulása. Országok vagy pártok esetében is elsősorban a pozitívumok felsorakoztatása a meghatározó, Szlovákiára viszont évek óta a negatív propaganda a jellemző, nem csak a belpolitikában, hanem a külpolitikában is. Az elmúlt három évben Robert Fico kormányának azonban ez bejött... – Robert Fico olyan időben került kormányra, és olyan időben állította magáról, hogy ő baloldali, szocialista, szociáldemokrata stb., amikor éppen lemenő ágban volt – és van ma is – az európai szocialista politizálás. Ezért minden apró baloldali eredményt felmutató pártra az európai szocialistáknak szükségük van. Robert Ficót ez mentette meg a nemzetközi elszigetelődéstől. Forrás: Felvidék.ma 2010. január 6.A csalhatatlanA magyar liberalizmus történelmének harmadik megsemmisülését éli. Bauer Tamás válasza (Archaikus vagy modern baloldal, Népszava, 2009. január 4.) cikkemre (A magyar baloldal megrontói, 2009. december 29.), jó példája annak az eszköztárnak, amellyel a magyar liberálisok a biztos sikerből végső vereséget kovácsolnak maguknak. Mert: 1. A rendszerváltó kerekasztal – az SZDSZ kékkönyve szerint – abban állapodott meg, hogy a magyar gazdaság három pillérre lesz építve, abban a magán-, a közösségi- és az állami tulajdon „egyenjogúan fog részt venni”. Bauer szerint aki firtatja, hogy mi lett a második és a harmadik pillérrel, magát a rendszerváltást utasítja el, s ha ez még nem lenne elég, a jobboldal vagy a szélsőbal – Bauer nem tudja eldönteni melyik – retorikájának az utánzója. (Bauer persze volt pártja 1%-os támogatottságával maga a terebélyes közép.) Ha pedig ez a valójában olcsó rágalom elégtelennek bizonyulna, a második pillér eltűnését rá lehet fogni a rózsadombi válóperes ügyvédre, a harmadikét pedig tálalni, mint a veszteségek beszüntetésének egyetlen módszerét. De a dolog nem ilyen egyszerű. 2. A közösség általam kifogásolt szétverése ugyanis e két pillér eltűnéséből és az önkormányzatok ellehetetlenüléséből fakad. E három nagy tényező rendelkezik közösség- és közjó-alkotó képességgel, amelyek hirtelen kioltása különösen komoly következményekkel jár ott, ahol a piacgazdaság még csak felületesen ismert. Persze lehet vitatni, hogy ki miért felelős, de a gazdaságot irányító tárca az elmúlt húsz év felében a liberálisok kezében volt. Olyannyira ők fogalmazták meg, és a hajtották végre a szocialisták segítségével az elmúlt két évtized gazdasági és társadalmi átalakulását, hogy ezt az időszakot liberális korszaknak is nevezhetjük. (A Bach-korszak tizenhét, a Horthy-korszak pedig huszonöt évig tartott.) 3. Sokatmondó Bauer türelmetlen reagálása magának a közösség létjogosultságának és a közjavak gazdasági szerepének felvetésére. Hiába hivatkoztam Adam Smith a közösség erkölcsi és gazdasági kötődéséről alkotott gondolataira, Bauer számára a közösség ápolása a sztalinizmus szinonimája. És itt a lényeg. Miközben a liberalizmus legnagyobbjai – mint Smith, Rousseau, J. S. Mill vagy Bentham – érzékenyen foglalkoztak a liberalizmus eszméi és a közösség igényei között húzódó feszültséggel, - tudván, hogy annak félrekezelése a liberalizmus legsebezhetőbb pontja,(lásd pl. G. Dangerfield, The Strange Death of Liberal England) - a magyar liberálisok bálványa nem több a módos önellátó egyénnél, akinek nincs szüksége a közösségre, aki nem hajlandó annak fenntartásához hozzájárulni, aki a közösségben csak a gyűlölt és megvetett államot látja. Persze elszomorító az a szellemi brutalitás, amivel Bauer engem a demokrácia és a rendszerváltás ellenségeként tüntet fel. De ennél tragikusabb, ahogy Bauerék Potemkin-liberalizmusa méltatlannak bizonyult Jászi Oszkár örökségére. Mert nem csak a közösség igényeire süketek, de - a piacgazdaság létfeltételére fittyet hányva, - egyenesen szorgalmazták a kartellek kialakulását, szótlanul nézték a kisvállalkozók küszködését, és azoknak az irdatlan gazdasági erőközpontoknak a létrejöttét, amelyek a liberális eszméket hazudtolják meg. A korrupció kialakulásában alkotott szerepükről pedig ne is beszéljünk. Most, hogy végük van, szeretnének visszakapaszkodni a szocialisták szekerére, amelyről tavaly leugrottak. De mivel az is rozoga, nem restellnek a konzervatívok táborába is bebocsátást kérni. Elvégre, ha sikerült a szociáldemokráciát a liberalizmussal mindkettő felismerhetetlenségéig összekotyvasztani csak azért, hogy bársonyszékhez jussanak, miért ne sikerülne ugyanez a konzervativizmussal? Csak legyen szekér. Róna Péter. Forrás: Népszava 2010. január 7.Pusztina – magyar dokumerntumfilm - 1998A magyarságtól évszázadok óta elszigetelten élő csángók első csoportjai, még a honfoglalás idején maradhattak, a Kárpátok keleti lejtőjén túl. Majd a történelem viharaiban, a hegyen túlra telepített és menekülő erdő elviek, jobbára székelyek elcsángálása révén folyamatosan izmosodtak. A modern nemzetté válás fontosabb áramlataiból, viszont kirekedtek a moldvai magyarok. Nem érintette a nyelvújítás, a reformkor kulturális és politikai mozgalmai, s a polgári szabad- ság eszméi sem hódítottak körükben. Kultúrájuk és hagyományaik a közvetlen környezet, valamint a román a közeg jegyeit magába olvasztva váltak sajátosan egyedivé. A film a Moldvában élő csángó-magyarok világába, ott is a magyarságát leginkább megőrző Pusztinába kalauzolja a nézőt. Rendező: Ferencz Csaba Operatőr: Ferencz Csaba Szerkesztő: Medgyesi Gabriella. Forrás: Erdély.ma 2010. január 7.Utcatörténetek az irodalmi körönKedden, 2010. január 12-én Bajna Györggyel beszélgetnek el a Salamon Ernő Irodalmi kör tagjai és az érdeklődők Utcáim című, utcatörténeti kézikönyve kapcsán. Az ülés este 7 órakor kezdődik a Nosztalgia Kávézóban. Forrás: irodalmikor.wordpress.com 2010. január 7.Hol a pénz?!Nyilvánosságra került a máris erősen vitatott idei költségvetés. Harminchárom százalékkal kevesebb jut idén leosztásra a minisztériumoknak, a visszatérő indoklás szerint azért, mert nincsen pénz. Az ország végzetesen és végletesen eladósodott, a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá került, s ez a jeles szervezet — melynek mérlege előrejelzések szerint csak áprilisban kerül napvilágra — nyereséges évet zárt 2009-ben, a válság évében… Hogy hogyan és miért, megérne egy misét, de most koncentráljunk az idei költségvetésre. Némely minisztérium, látható már most, nagy vesztese lehet az idei évnek. Az oktatásügyi minisztérium csak addig húzhatja a takarót, amíg ér, ezért elbocsátásokkal számolnak. A szakszervezetek nyilvánvalóan hevesen tiltakoznak a megszorítások és az elbocsátások ellen, hétről hétre nő a munkanélküliek száma, ezért sztrájkkal fenyegetőznek. Lehetséges, hogy az újabb sovány esztendő a sztrájkok, munkabeszüntetések éve lesz Romániában? És nagy vesztese a költségvetésnek az ezer sebből vérző egészségügy és a művelődés is. Vannak viszont szerencsésebb minisztériumok is, elsősorban az Elena Udrea által irányított turisztikai és fejlesztési minisztérium, amely több mint hárommilliárd euróból gazdálkodhat. Az agilis miniszter asszony láthatólag lemondott arról, hogy turisztikai központtá fejlessze Bukarestet, újabb álma egy golfpálya építése Snagovon ötven hektáron, idecsalogatandó a külföldi turistákat. Ezt az elképzelést nem is kommentáljuk, nyilvánvaló, az ellehetetlenülő helyzetben nem egy milliárdokba kerülő golfpálya építése a legfontosabb. Viszonylag nagy összegeket kapnak a titkosszolgálatok, az RHSZ 1,2 milliárd lejt, a STS 466,5, a SIE 214,3, a SPP 135,8 milliót. Még furcsább, hogy naponta mennek csődbe és zárnak be kis- és középvállalatok, a kormány viszont a külföldi nagyvállalatokat támogatja a kölcsönből, tehát a román adófizetők pénzéből, ami önmagában is képtelenség. Most üt vissza a kampányolással elpocsékolt idő, amikor a válság kezelésére semmi nem történt, a politikai hacacáré minden energiát lekötött, s az, hogy a kormánynak nincs egy általános víziója a sokat hangoztatott parlamenti, közjogi reformról. Pénz pedig, úgy tűnik, nincs, s ha mégis van, nem oda kerül, ahova kellene. Románia hajója pedig sodródik, egyre sodródik, a nagy kormányos az ellenzék ellehetetlenítésével van elfoglalva, s ahogyan újévi köszöntőjében nyilatkozta: a néppel szövetkezett. Abszurdisztán már csak ilyen… Bogdán László. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. január 7.Kinevezték a magyar prefektusokatHat magyar kormánybiztos - három prefektus és ugyanennyi alprefektus - kinevezéséről született döntés a bukaresti kormány tegnapi ülésén. Az RMDSZ sajtóirodájának tájékoztatása szerint Emil Boc miniszterelnök a szövetség által javasolt jelöltek közül jóváhagyta, hogy Hunyad megyében Dézsi Attila, Kovászna megyében György Ervin, Szilágy megyében pedig Végh Sándor töltse be a prefektusi tisztséget. Ezzel egy időben arról is döntés született, hogy Arad megyében Horváth Levente-Ákos, Máramaros megyében Böndi Gyöngyike, Szatmár megyében pedig Pataki Csaba foglalhatja el az alprefektusi széket. A felsorolt politikusok közül ketten – Böndi Gyöngyike és György Ervin – korábban már tevékenykedett prefektusként, miközben Végh Sándor és Pataki Csaba lemondott, Dézsi Attilát és Horváth Levente-Ákost pedig leváltották az alprefektusi tisztségből. Mint arról már beszámoltunk, az RMDSZ a kormánykoalíciós megállapodás értelmében öt megyében jelölhet prefektust – a most kinevezetteken kívül Hargita és Vaslui megyében –, ugyanakkor várhatóan szintén a szövetség jelöltje ülhet Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Maros, Temes, Argeş, valamint Teleorman alprefektusi székébe. Noha az RMDSZ vezető politikusai korábban úgy nyilatkoztak, hogy az év első kormányülésén valószínűleg valamennyi kormánybiztost kinevezik, ez valószínűleg azért nem történt meg, mivel a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) számos központi és területi vezetője kifogásolja az alakulatnak juttatott tisztségek számát, sőt bizonyos jelölteket is. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 7.Gondot okoz a pedagógusok menesztése Szatmár és Kovászna megyébenKifogásolják a kormánynak a pedagógusok elbocsátására vonatkozó terveit a tanfelügyelőségek vezetői. Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint félő, hogy a folyamat a magyar iskolákat érinti a leghátrányosabban. Szatmár megyében teljes tanácstalanság jellemzi a tanügyi átszervezést. Kónya László főtanfelügyelő-helyettes szerint még csak a találgatások szintjén tartanak. „Senki sem tudja pontosan, hogyan is lehetne kivitelezni a kormány tervét. Már a leépítési ütemterv is hibás, rengeteg összevisszaság van benne” – fakadt ki a Krónika kérdésére a pedagógus, aki szerint a megszüntetendő állásokat országos szinten számították ki. Az egyik moldvai megyének például a fővárosi számokat küldték ki, így ha komolyan veszik az üzenetet, jóformán minden tanügyi alkalmazottól meg kellett volna válniuk, mesélte Kónya. A főtanfelügyelő-helyettes szerint a fővárosban sem látják át pontosan a helyzetet, és egyik illetékes a másikra hárítja a felelősséget. Fokozatosan kellett volna leépíteni „Egyébként ennek a leépítési hullámnak előbb-utóbb be kellett következnie, ugyanis ’90 óta rohamosan csökken a gyereklétszám, míg a pedagógusok száma nem csökkent” – mutatott rá Kónya, aki szerint Szatmár megyében közvetlenül a rendszerváltás után 102 ezer gyermek ült az iskolapadokban, míg jelenleg csupán 65 ezren vannak. „Fokozatosan, a gyermeklétszám függvényében kellett volna csökkenteni a pedagógusok számát is, és akkor nem járt volna ekkora sokkal az átszervezés” – vélte a főtanfelyügyelő-helyettes, aki szerint két-háromévente lett volna szükség kisebb méretű elbocsátásokra, hiszen jelenleg 70 iskolára való diákkal van kevesebb a megyében, mint húsz évvel ezelőtt. Kónya szerint az átszervezés hosszú folyamat lesz, amely fájó veszteségekkel járhat. Iskolákat újítanak fel Csíkszeredában A Márton Áron Gimnázium és a Segítő Mária római katolikus gimnázium felújítása szerepel fő helyen a csíkszeredai önkormányzat idei tervei között – jelentette be tegnap Antal Attila alpolgármester. Mint mondta, a tanintézetek korszerűsítése mellett az önkormányzat a tömbházak hőszigetelését kezeli prioritásként. Az alpolgármester szerint az önkormányzat hatmillió euró uniós támogatást nyert a két tanintézet felújítására, ugyanakkor a Székely Károly Iskolacsoport korszerűsítését is befejezik, és új sportcsarnokot építenek a Petőfi Sándor Általános Iskola számára. Kormánytámogatást várnak a József Attila és Liviu Rebreanu általános iskola és az Octavian Goga Főgimnázium felújítására, illetve egy új óvodát is építenének. A tanügyi beruházások mellett elkezdenék az olimpiai uszoda építését, a városközpont restaurálását, illetve felújítanák a taplocai és csíkzsögödi művelődési házat. Pap Melinda „Az átszervezés a magyar nyelvű tanintézeteket ugyanolyan mértékben érinti, mint a románokat. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy arányosan építsenek le, vonjanak össze, és a magyar iskolák ne essenek áldozatul a folyamatnak” – szögezte le a főtanfelügyelő-helyettes. Szatmár megyében az iskolák finanszírozása is gondot okozhat a helyi önkormányzatoknak, ha a kormány bevezeti a fejpénz utáni támogatást. Szatmárnémetiben például 15 millió lejes hiánynyal kell számolnia a városvezetésnek. Emellett lesznek olyan vidéki iskolák, ahol a kevés gyerek után kiutalandó pénzkeretből még a működési költségeket és a pedagógusok bérét sem tudják majd finanszírozni. A szakképzetteket is menesztik? Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő arra hívta fel a figyelmet, hogy szakképzett pedagógusok is munka nélkül maradhatnak a kormány által tervezett elbocsátások következtében. A tanfelügyelő szerint téves az az elképzelés, hogy a létszámcsökkentés megoldható a szakképzetlen és a betanító nyugdíjas tanárok elbocsátásával. Háromszéken már 2009-ben 146 állást szüntettek meg azzal, hogy felszámolták az állástöredékeket és a pluszba fizetett órákat, de ezzel minden ilyen lehetőséget kimerítettek. A következő tanévtől újabb 221 tanügyi állást kell megszüntetni, és ez már csak osztályok összevonásával, vagyis szakképzett pedagógusok elbocsátásával oldható meg, mutatott rá. Keresztély Irma szerint sem megyei, sem országos viszonylatban nem lehet általános döntéseket hozni, minden település helyzetét külön kell elemezni, hogy a diákok tanuláshoz való joga ne csorbuljon. Mint hangsúlyozta, a helyettesek alkalmazása vagy a nyugdíjasok visszahívása kényszermegoldás azokon a településeken, ahol a címzetes szakképzett tanár gyermeknevelési, vagy tanulmányi szabadságra ment. Őket nem lehet elküldeni, mert akkor abban az iskolában lefedetlen marad egy tantárgy, hangsúlyozta. A főtanfelügyelő szerint a tanárok létszámát csak abban az esetben lehet csökkenteni, ha öszszevonják az alacsony létszámmal működő osztályokat. Erre a normatív finanszírozási rendszer miatt is rákényszerülnek a vidéki iskolák, az önkormányzatok kénytelenek lesznek csak a községközpontban működtetni V–VIII osztályos iskolát. Sepsiszentgyörgyön a román tagozaton alakultak kis létszámú osztályok, több általános iskolában nyolc-tíz diák van, ha ezeket összevonják, megszűnik a tanítók állása. Ilyen esetekben városon már nem tudnak katedrát ajánlani, és ha a vidéki állást visszautasítják, munkahely nélkül maradnak – vázolta a jövőt Keresztély Irma. Mint mondta, a minisztérium megemelte az órakötelezettséget, így a második fokozati vizsgával és a 25 éves munkaviszonnyal rendelkezőknek heti 16 óra helyett 18-at kell tanítaniuk, az iskolaigazgatóknak és aligazgatóknak pedig heti 6–12 órát kell oktatniuk, és ezzel is szűkül a katedrák száma. Keresztély Irma szerint az oktatás úgy lehet gazdaságos, ha pénzügyi és adminisztrációs szinten összevonnák több vidéki település iskoláját, városon pedig a szakközépiskolákat, így minden intézménynek lenne önálló szakmai igazgatója, de könyvelőkre, adminisztrátorokra nem lenne szükség. Bíró Blanka, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 7.Belviták a román demokratáknálEmil Boc kormányfő-pártelnök is hozzászólt ahhoz a vitához, amely a Demokrata-Liberális Párton (PDL) belül bontakozott ki annak kapcsán, hogy a képviselő nélkül maradt bukaresti 1-es számú választókerületben a PDL Honorius Prigoanát, a fővárosban köztisztasági vállalatot üzemeltető, amúgy szintén PDL-s képviselő Silviu Prigoană 23 éves fiát indítja az előrehozott választáson. Boc Cristian Preda PDL-s európai parlamenti képviselő azon vádjaira reagált, amelyek szerint a bukaresti nagyvilági élet egyik aranyifjaként számontartott Prigoană indítása a párt oligarchizálódásának a jele, és a PDL megújulása kapcsán arról írt: a pártban véleményszabadságnak kell lennie, az egy hangon megszólaló párt ugyanis nem tekinthető modernnek. Boc válaszában arról beszélt, a PDL-n belül biztosított a véleményszabadság, és éppen Preda bírálatával próbálta igazolni, hogy „legalább kétféle hang” létezik a pártban. Preda Prigoană indításáról kifejtette, nevetséges az, hogy a PDL-s jelölt az állam megreformálásának ígéretével szállt harcba a január 17-i választások előtt. Sever Voinescu PDL-s képviselő szintén arról írt blogjában, hogy a párton belül jelentős problémák vannak a humánerőforrás-politikával. Minderre Emil Boc úgy reagált, a bírálatokat megfogalmazó két képviselő még kevés tapasztalattal rendelkezik, és a belső vitákon majd megértik, mi a helyzet. Honorius Prigoanának egyébként egyetlen kihívója van: a Nemzeti Liberális Párt jelöltje, Radu Store, akit a szociáldemokraták is támogatnak. Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 7.Székely Emese: a hangsúly a nevelésen van!A rendszerváltást követően fura helyzet alakult ki Marosvásárhelyen: a megyeszékhely két magyar nyelvű tanintézménye ugyanabban az épületben működik. A Református Kollégium és a Bolyai Farkas Gimnázium jól megfér egymással – állítja a kollégium igazgatónője, Székely Emese, akivel az intézmény működéséről, terveiről is beszélgettünk. Tud olyan esetről Erdélyben, ahol a régi egyházi iskola épületében működik a világi jogutód tanintézet, valamint az újjáalakult, szintén jogutódnak tekinthető felekezeti iskola is? – Sepsiszentgyörgyön ugyanebben a helyzetben van a Székely Mikó Kollégium, Szatmárnémetiben pedig éppen az okoz gondot, hogy külön épületben működnek. Mi itt házon belül oldottuk meg a problémát: 1994-ben a Bolyai keretében indult újra a református oktatás, majd 2000-ben szétváltunk. Természetes volt, hogy ugyanazon épületben maradjunk, hiszen mindkettőnknek megvan a létjogosultsága. A Bolyai erkölcsileg, eszmeileg, a tudományosság szempontjából a hajdani kollégium jogutódja. Mi kevesen vagyunk. Ez nem is egyházi oktatás, amit mi művelünk, hanem egyházi jellegű oktatás, hiszen valójában állami intézményként működünk. Jobb megoldást nem látok: békésen együtt kell működnünk, mert egymásra vagyunk utalva, közös az adminisztrációnk is. Nálunk 450 diák tanul, ebből 230 tanul nappali tagozaton. Az esti és a csökkentett óraszámú oktatásra igen nagy szükség van, mert most már szinte minden munkahelyen érettségi bizonyítványt kérnek a munkavállalótól, és bizony nagyon sok magyar ember nem rendelkezik ilyesmivel. Megható, hogy 40–45 éves emberek beülnek az iskolapadba. Ezek a tagozatok két éve működnek, de idén már nem hagyták jóvá az esti tagozatot. A nappali tagozaton évfolyamonként két-két párhuzamos osztály működik: a humán-teológia és a két tannyelvű angol osztály. – Hátrányt jelent a Református Kollégiumnak, hogy lényegében ő a „kisebbik testvér”? – Horváth Gabriella tanárnő korábban a kollégium igazgatója volt, most a Bolyai igazgatóhelyettese, tehát ez valójában előnyünkre válik. A tanári karunk részben közös, így az órarendet és más programokat is meg kell beszélni. Kiegészítjük egymást. – A mostani egyházi oktatás miben különbözik attól, ami félbeszakadt az államosításkor? – Gyökeresen különbözik. Akkor az egyház messzemenően beleszólt a felekezeti iskolák működésébe. Újraalakulásunkkor az egyház speciális tanmenetet fogadtatott el a tanügyi minisztériummal, így nálunk szaktantárgyként tanítjuk a Bibliát. Ezen kívül kissé szigorúbb a belső rendszabályzatunk, mint a világi iskolában. Mi humán oktatásban részesítjük tanulóinkat, de ez nem kötelező, vannak olyan református iskolák, ahol a reáltantárgyakra helyezik a fő hangsúlyt. Nálunk a diákok több mint fele vidéki. Tapasztalatunk, hogy ezek a gyerekek érettebbek, mint a városiak, de sajnos sokan nem tudnak románul, és évfolyamonként néhányan ezt a hátrányt nem tudják behozni az érettségiig. Az országban egyébként jelenleg 9 református tanintézet létezik. A Bibliát amúgy továbbra is nevelési eszköznek tartjuk. A szentírás beleépül a tanuló tudatalattijába, és látjuk a viselkedési másságot. A gyerekeink nevelhetőbbek, mint a más iskolák diákjai. Lelkiekben könnyebben eligazodó, kiegyensúlyozott emberek nevelése a célunk. – A városban azt lehet hallani, hogy a református kollégium diákjai öszszetartanak, jó közösség alakult ki az iskolában… – Nálunk a kilencedikesek a legkisebbek. Amikor beiratkoznak hozzánk, már a tanév megkezdése előtt elvisszük őket a három napra a Bucsin-tetőre, egy úgynevezett öszszerázó kistáborba. A tanárok nagy része is felváltva meglátogatja őket. Ez már nagy lépés a közösségépítés felé. Nagy szerencsém van Enyedi Csaba lelkésztanárral, aki hihetetlenül sokrétű ember: énekel, gitározik, futballozik, maga mellé állítja a gyerekeket. Valódi animátor. Nagyon jó dolog, hogy beleszólásunk van abba, kit veszünk fel a felvételiző gyerekek közül, és abba is, hogy kik tanítanak a kollégiumban. Nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy a tanulók és az oktatók elfogadják a belső rendszabályzatot, s ha azt nem tartják be, akkor megválunk tőlük. – A református egyház nyújt-e valamit a kollégiumnak, illetve vannak-e speciális elvárásai? – Az egyház évente bizonyos pénzösszeggel támogatja az oktatási folyamatot, illetve a különböző tevékenységeket, ebből például a versenyeken való részvételt, az útiköltséget finanszírozzuk. A tanárok bérét az állam biztosítja. Az egyháznak nincs ilyen elvárása, hogy csakis innen kerüljenek ki a későbbi teológushallgatók. De azért a tanulóink nagyobbik része később az emberközpontú, szociális, nevelő szakmákban helyezkedik el. Orvosira is jelentkeznek, de sajnos erre nem tudjuk őket eléggé felkészíteni. – Magyarországon hogyan működnek az egyházi iskolák? – Ott valódi egyházi tanintézetek működnek, amelyeket az egyházak tartanak fenn. Jó néhánnyal kapcsolatban állunk, főleg a miskolci Lévay József Református Gimnáziummal. Ott természetesen a gimnázium középiskolát jelent. Diákcsere is történt. Értékes együttműködést építettünk ki a budapesti Baár-Madas Református Kollégiummal. 17 diákunk féléves ösztöndíjasként járt náluk, ez nagyon sokat jelentett a tanulóinknak. Viszont tavaly véget ért ez a program, mert elhunyt az az erdélyi származású, svájci adományozó, aki finanszírozta ezt a többéves programot. Annak idején bolyais diákok is részt vettek benne. – A hazai egyházak miért nem törekednek arra, hogy valódi egyházi iskolákat működtessenek Erdélyben, a Partiumban? – Szerintem a román állam nem szívesen engedné ki a kezéből az oktatási monopóliumot. Romániában a tanügyi törvény nem szabályozza az egyházi oktatást, lényegében nem létezik felekezeti iskolarendszer. Nincs törvényes fedezete, így anyagi háttere sincs. Az egyház nem tudná felvállalni az iskolák kizárólagos fenntartását. Szerintem igazságtalan dolog lenne, hogy azok az adófizető polgárok, akiknek a gyerekei például hozzánk járnak, ne részesüljenek állami támogatásban. Így nekünk két gazdánk van, de lehet, hogy szegényebbek vagyunk, mintha egy gazdánk lenne. Viszont létezik egyfajta védettség amiatt, hogy az egyház patronálása alatt működünk. Lényegében a társadalmi igény hozta létre ezeket a félig állami, félig felekezeti iskolákat. Persze inkább a szülők igénylik azt, hogy kissé visszafogottabbakká neveljük a gyerekeiket, hogy megóvjuk a káros hatásoktól. A tanulóknak is jól esik a fokozottabb odafigyelés. Sajnos a pedagógusképzés nem áll a helyzet magaslatán. Mi nemcsak a gyerekeket, hanem a nálunk oktató pedagógusokat is folyamatosan neveljük. Ennek az eredménye aztán meg is látszik az oktatási folyamatban. A tanárok kénytelenek más attitűdöt felvenni, mint ami a világi iskolákban uralkodik. Lényegében mi sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a nevelésre, arra nagy szükség van manapság. Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 7.Borbély László: Mihamarabb cselekedni kívánokEgyedi érték a Duna-delta Románia számára Komoly programokat dolgozott ki a környezetvédelmi minisztérium 2010-re – nyilatkozta Borbély László tárcavezető azt követően, hogy a parlament illetékes szakbizottsága kedden megszavazta a minisztérium idei költségvetését. Mint mondta, a víztartalékok rendezésére és más környezetvédelmi programok megvalósítására idén a tavalyinál valamivel több, rendelkezésükre álló pénzösszegből mihamarabb cselekedni kívánnak. A Szabadság kérdésére Borbély László elmondta: lényeges, hogy miként folytatódnak a környezetvédelmi programok az elkövetkező időszakban. „Ebben a tekintetében több fontos megvalósítás is vár ránk 2010-ben, ilyen például az új energiák, a szél- és napenergia hasznosításának beindítása, ugyanakkor pedig különösen oda kell figyelnünk a biciklisávok kialakítására és a parkosításra is” – fejtette ki. Hozzátette: az európai uniós projektek esetében a támogatások sürgetésére van szükség. Amint azt Borbély László már a hét elején kijelentette, a költségvetésből azon projektek kapnak majd finanszírozást idén, amelyek leszögezett határidőkkel és jól körülhatárolt célkitűzésekkel rendelkeznek, a környezetvédelmi tárcának ugyanis ebben a tekintetben is követnie kell az európai uniós normákat. Ennek kapcsán megtudtuk: korábban több olyan projekt létezett, amelyet ezek hiánya miatt nem tudtak beindítani, jövő héttől (Maros megyével kezdődően) azonban szigorúan járnak el ezen a téren is. Borbély minden létező eszközt meg kíván ragadni az illegális erdőirtások leállítása érdekében. A környezetvédelmi miniszter egyedi értéknek nevezte a Duna-deltát, és kitért arra, hogy ezentúl két tanácsosa dolgozik majd Tulcea megyében, hogy a rezervátum helyzetéről minél szélesebb körű értékeléssel szolgáljanak neki. „Az általam is kezdeményezett, Duna-stratégiához való csatlakozás Romániában is beindult: az EU-n belül ez egy kiemelt program, olyan, amelyet turisztikai, állat- és növényvédelmi szempontból egyaránt ki lehet és ki is kell használni” – tette hozzá. Borbély László addig nem hagyja jóvá a verespataki aranykitermelés megkezdését, amíg teljes mértékben meg nem győződik: az alkalmazott technológia nem szennyezi a környezetet. A Radio France Internationalnak adott interjúban a miniszter reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a beruházás elkezdése technikai, nem pedig politikai döntés eredménye lesz. „Engem még nem sikerült meggyőzni arról, hogy a kitermelés nem környezetszennyező” – jegyezte meg Borbély László. Hangsúlyozta: Verespatak esetében a beruházók szándéka bizonyos fokig már érvényesült, hiszen házakat vásároltak fel, és mindez akkor is rányomja a térségre bélyegét, ha esetleg nem valósul meg a projekt. F. ZS. Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2010. január 7.Báthory Díjak 2009A Báthory Díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) adományozza azoknak a személyiségeknek és szervezeteknek, akik a legtöbbet tettek a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében. A 2009. évi Báthory Díjak átadására január 9-én, szombaton 17 órakor kerül sor a marosvásárhelyi Bod Péter Diakoniai Központ nagytermében (Erdő utca 7b, www.bodpeter.ro). 2009 díjazottai: Bács-Várkuti Emőke, a Pro Karpatia Alapítvány ügyvivője Béres András egyetemi tanár, a MSZE volt rektora Brassai Zoltán orvosprofesszor, akadémikus a dél-tiroli Dolomiten napilap szerkesztősége az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Cornelius Hell irodalomtörténész, újságíró a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) Kiss Oliver újságíró, a Szabadság napilap volt főszerkesztője Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes Péter Mihály orvosprofesszor, akadémikus Páskándiné Sebők Anna irodalomtörténész, rendező Somai József, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesület (BEBE) erdélyi szervezetének elnöke A díjakat Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke, és Hantz Péter tudományos kutató, a BKB alelnöke adja át. Forrás: Nyugati Jelen (Arad) 2010. január 7.György Ervin újra prefektusHárom RMDSZ által javasolt prefektust és három alprefektust nevezett ki a tegnapi Emil Boc miniszterelnök. Eszerint a Hunyad megyei kormányhivatal élére Dézsi Attila, a Kovászna megyeibe György Ervin, a Szilágy megyeibe pedig Végh Sándor került. Alprefektusnak nevezték ki Böndi Gyöngyikét Máramaros megyébe, Horváth Levente-Ákost Arad megyébe és Pataki Csabát Szatmár megyébe. Amint beszámoltunk róla, az RMDSZ-nek eddig összesen hat új alprefektusi posztot sikerült kialkudni a már meglévő Maros és Temes megyei mellett. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke tegnap lapunknak elmondta: elképzelhető, hogy sikerül megszerezni egy-egy alprefektusi tisztséget két Kárpátokon túli megyében is. A Gândul napilap tegnap arról írt, hogy az RMDSZ Argeş és Teleorman megyében esélyes a szóban forgó posztokra. „A román sajtó értesüléseit nem tudom megerősíteni, azt azonban igen, hogy esély van alprefektusi tisztségre két Erdélyen kívüli megyében is” – mondta az ÚMSZ-nek Kovács. Lapunk egyébként kedden tévesen értesült arról, hogy az RMDSZ Pásztor Sándort, a nagyváradi városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetőjét javasolta alprefektusi posztra. Tegnap megtudtuk: a bihariak jelöltje Sarkady Zsolt, a Nagyváradi Állami Filharmónia korábbi vezérigazgatója. Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest). 2010. január 7.Szórványtengely-műhelyt szerveznek VízaknánÚjság és könyv a szórványban címmel Szórványtengely-műhelyt szervez január 9-én 12 órai kezdettel a Szeben megyei Vízaknán a Világhírnév Kiadó. A rendezvény célja a Nagyszeben és Medgyes árnyékában élő magyar szórványközösségek közötti kapcsolatok megteremtése és gyökereztetése. A 20. vándorműhely a Kiskapus (Copsa Mica) - Balázstelke (Blajel) - Fehéregyháza(Albesti) - Vízakna (Ocna Sibiului) - Mihályfalva(Boarta) - Oltszakadát(Sacadat) szórványvonal magyar kisiskoláinak jelenét hivatott feltérképezni. A szervezők fel szeretnék hívni az erdélyi magyar társadalom figyelmét arra, hogy az iskolabuszok, illetve az empátia hiánya miatt ezen iskolák most is parányi tagozatai olyan kicsivé zsugorodnak néhány éven belül, hogy a magyar gyerekek már eleve román tagozatra ítéltetnek. A rendezvény programja: 1.Rész - Hattyúdalok (30 perc) - Kis Csaba, Balázstelke: Megoldódott: azaz vége, lehúztuk a rolót - Zsebe Attila, Mihályfalva: Saját pénzünkön szállítjuk a gyerekeket... - Tamás Tünde, Kiskapus: Ha lenne mikrobusz... - Jakab István, Oltszakadát: Próbálunk megmaradni - Vízakna: Még dörögnek az ágyúk, még élünk - Fehéregyháza: Mi magyar tagozatra járunk... 2.Rész - Könyv és szolgálat (30 perc) A Világhírnév Kiadó legújabb könyveinek bemutatása. Balázs János (RTV magyar nyelvű adása) Csabákra várva című riportkötetét Tamási Attila (Bányavidéki Új Szó) és Szabó Csaba (Kolozsvári TV) méltatja; Ambrus Attila (Brassói Lapok) Gótvárosi levelek című média-esszé kötetét Mihály István (Kolozsvári Rádió) mutatja be. (közlemény) Forrás: Transindex.ro. 2010. január 8.Gyermekmentés CsíkbanMunkahelyhez és lakáshoz jutás, jó tanácsok az önálló életre való berendezkedéshez – ezen a téren csak a civil szervezetek segítségére, esetleg a hivatásos nevelőszülők jóindulatára támaszkodhatnak Romániában a nagykorúvá váló állami gondozottak. A kétgyermekes Vitán család lakta parányi Csibész-lakást idén is Gergely István, azaz Tiszti, a Csibész Alapítvány alapító lelkésze áldotta meg. Rudolf és Daniella 14 éve házasok, mindketten állami gondozottak voltak. Daniella az ország északi részéről, Botosani megyéből, egy ukrán határhoz közeli faluból került Csíkszeredába. Itt tanult magyarul beszélni. A Csibész Alapítvány műhelyében szakmát tanult, és most már egy kft. varrodájában dolgozik. Férje egy bevásárlóközpont alkalmazottja, ő is a Csibész Alapítvány egyik felkaroltja. Szüleit nem ismeri, de büszkén mutatja esküvőjük felvételeit. Az első „csibész-lakodalmon" ugyanis sorstársaik ünnepelték őket. A család jó barátja Szőcs Calin, szintén a Csibész – család egyik első felkaroltja. Calinnek is már van saját családja, és ő gondoskodik a csibészek nagy családját bemutató honlap rendszeres frissítéséről. Az 1987-ben kezdődő csibésztörténet már több 600 felkaroltról szól. "Csíksomlyón voltam plébános és ott ismerkedtem meg az állami gondozott gyermekekkel. Aztán azokkal akik onnan a rendszerből kiestek, nem is tudom minek nevezzem, hogyan nevezzem meg azokat a helyeket ahol találkoztam velük. Ezekkel a nagy legényekkel, most már emberekkel, édesapákkal és édesanyákkal. Egy lerobbant pincehelyiség volt meg, rossz körülmények között voltak. Egy idő után éreztem, tudtam azt, hogy nekem ezekhez a fiatalokhoz küldetésem van. Megszólítottam őket. Rögtön válaszoltak négyen és másnap be is költöztek a plébániára ezek a fiatalok."- meséli Gergely István katolikus lelkész, a Csibész Alapítvány elnöke. De hamarosan a plébánia is szűk lett. Tisztit önzetlen támogatók segítették, hogy segíthesse az utcára került fiatalokat. 1992-ben hivatalosan is bejegyeztették az alapítványt, házakat béreltek majd vásároltak, műhelyeket nyitottak, dolgozni és megélhetésre tanították az állam öléből kiszottyantakat. "Az Isten akarata az, hogy ezeket a fiatalokat én megszólítsam és ahol tudom, ahogy tudom segítsem. Én örülök annak, hogy a Jó Isten felhasznált engem és segített nekem abban, hogy életeket karoljak fel." – vallja Gergely István. Jelenleg a 30 Csibész-házban 221-en találtak menedéket. Szerencséjükre. Mert az állami gondozásból kinőtt fiatalok támogatása az amúgy is „nagylyukú" szociális háló perifériáján lóg Romániában. Forrás: Erdély.ma 2010. január 8.Elfeledett tájakon – ÉrmellékÉrmellék a trianoni diktátum óta Romániához tartozik, de még ma is 34 – jórészt színmagyar – község található a tájegységben. Az itt élők különösen fájlalják, hogy a mai napig nincs határátkelőhelyük, így a 40 kilométeres távolság helyett valójában 150 kilométert kell utazniuk. Ráadásul az Erdélyt kedvelő anyaországi magyarok is elkerülik ezt a vidéket, csak az élő rokoni kapcsolatokkal bírók látogatnak el ide. Erre az igazából elfeledett tájra viszik el a tévénézőket a műsor készítői. Rendező: Jaksi Kornél Forgatókönyvíró: Pekár István Operatőr: Mánfai Miklós Szerkesztő: Jaksi Kornél Duna TV. Forrás: Erdély.ma 2010. január 8.Magyar prefektusokat nevezett ki a kormányA szerda délutáni kormányülésen a miniszterelnök aláírta a következő, az RMDSZ által javasolt prefektusok kinevezését: Dézsi Attila (Hunyad megye), György Ervin (Kovászna megye), Végh Sándor (Szilágy megye). Alprefektusnak nevezték ki Böndi Gyöngyikét (Máramaros megye), Horváth Levente-Ákost (Arad megye) és Pataki Csabát (Szatmár megye). Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. január 8.Frunda György: Az RMDSZ-nek kormányban kell lennieCsak egy kicsit elsiette a döntést Mostanában az emberek sokat beszélnek az elnökválasztás eredményéről, az RMDSZ kormányba lépéséről. Sokan sokféleképpen ítélik meg a szervezet döntését. A választásokat követő Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén Frunda György az RMDSZ vezetőségének véleményével szemben egészen más álláspontot fogalmazott meg. Erről beszélgettünk a szenátorral. – A tanácskozáson a szövetségi elnök jónak nevezte az RMDSZ szereplését az elnökválasztás első fordulójában. Önnek más volt a meglátása… – Négy név merült fel a tavaly az RMDSZ részéről: Markó Béla, Borbély László, Kelemen Hunor és jómagam. Én azon a véleményen voltam, hogy Markó Bélának kellett volna vállalnia a jelöltséget, mert ez a szerep a mindenkori szövetségi elnöknek jár. A legnagyobb lehetőség meggyőzni az embereket, elmondani a terveket, szövetségeket kötni, lehetőségeket, kapukat megnyitni. A szövetségi elnök nem vállalta a jelölést, ő javasolta Kelemen Hunort. Végül elfogadtuk ezt a megoldást, és elmondtam, mire kell a jelöltnek odafigyelnie: a válsághelyzetre kell felépíteni a kampányt, megoldásokat kell kitalálni, karizmatikusnak kell lenni, az embereket meg kell győzni, hogy elmenjenek szavazni, és folytatni azt a nyitást a románság felé, amit én elkezdtem '96-ban. Azt hiszem, Kelemen Hunor nagyon jól felkészült diákként viselkedett, kerek, kidolgozott programbeszéde volt, de ugyanakkor nem volt elég meggyőző, s elért egy eredményt, ami fele annak, amit én elértem '96-ban, egyharmaddal kevesebb annál, amit Markó Béla elért ezelőtt öt évvel. Hogy mondhatjuk erre, hogy jó eredmény? Véleményem szerint nem jó eredmény; ahhoz, hogy az RMDSZ erősödjön, szembe kell néznünk a tényekkel, le kell vonni a tanulságokat, meg kell keresni a hibákat, miért volt csak ennyi szavazat és nem több, a jelölttel volt baj, a helyi szervezetekkel, önkormányzati vezetőkkel? Javítani kell a területi szervezetek szintjén, de az ügyvezető elnökség szintjén is, amely nem tudja kézben tartani a területi szervezeteket. Ez volt az én üzenetem, nem Kelemen Hunor ellen irányult, de le kell vonni a tanulságokat. Az RMDSZ kihagyott egy lehetőséget – Ön kritizálta a vezetést a referendum miatt is. – Véleményem szerint az RMDSZ kihagyott egy nagy lehetőséget, amikor arra biztatta az embereket, hogy menjenek el és szavazzanak nemmel. Hibás döntés volt, azt kellett volna sugallnia, hogy ne vegyenek részt a szavazáson, így nem lett volna érvényes a népszavazás, és a parlament nem kellett volna vitatkozzon a parlament átalakításáról. A magyarság érdekéről van szó, mert azzal, hogy a parlamentet egykamarássá alakítják, egyetlen közösség, a magyarság veszít Romániában. Ezt ki kell mondani. A modern államokban az EU- ban mindenhol két ház van – alsó- és felsőház –, ez a garanciája, hogy egyetlen ember nem tudja maga alá gyűrni a parlamentet. Az EU is egy külön törvényhozó testületet ajánl, amely más problémák mellett az európai szabályzókat átülteti a nemzeti törvényhozásba. Ezt az RMDSZ- nek el kellett volna magyaráznia, és meggyőznie az embereket, ne szavazzanak a referendumra. Ez hiba volt, és az RMDSZ-nek ezt föl kell vállalnia, mert nem először hibáztunk. Hibáztunk akkor is, amikor Basescu felfüggesztéséről volt szó, s ezeket a hibákat a politikában nem szabad megismételni. Így nehéz politikai harc vár ránk, hogy megpróbáljuk megőrizni a kétkamarás parlamentet, mert a népszavazás nem kötelező érvényű, hanem konzultatív, ezt írja az alkotmány. De biztos vagyok benne, hogy az államelnök és a Demokrata Párt nagy nyomást fog gyakorolni az RMDSZ- re, hogy ezt megszavazzuk. Én nem fogom megszavazni semmiképp sem, mert ezzel a közösségünk ellen tennénk. "Szőke" döntés? – Az RMDSZ ismét kormánykoalícióra lépett. Erről mi a véleménye? – 1996-ban az első magyar politikus voltam, aki kormánykoalícióról beszéltem, arról, hogy a magyarság helye a kormányban van, adott feltételek mellett. Akkor sokan támadtak, hogy ez az identitásunk elvesztéséhez fog vezetni. Pedig nem így van, én Gunnar Jansentől, a norvégiai svédtől tanultam, aki elmondta, hogy az Aland-szigeten levő norvégiai svéd párt 40 éve kormánykoalícióban van, és megtanított arra, hogy ha jogokat akar elérni egy kisebbség, kormányban kell lennie. Ez meggyőződésem, és helyeslem most is, hogy nehéz körülmények között is a kormányban vagyunk. Viszont úgy gondolom, elsiettük a döntést. Mielőtt az Alkotmánybíróság megerősítette volna az elnökválasztás eredményét, miközben gyakorlatilag egyezségben voltunk a liberálisokkal és a szocdemekkel, nem vittük végig a harcot, hogy legyen egy jobboldali elnök, és egy liberális–szociáldemokrata–RMDSZ-kormány, ami alkotmányosan megengedett, és valószínűleg sokkal stabilabb többséget biztosított volna, hanem elfogadtuk azt, hogy a DP-vel és úgynevezett függetlenekkel lépjünk szövetségre. Kik is ezek a függetlenek? Azok az árulók és opportunisták, akik személyes érdekből hagyták el pártjukat. Ez nem egy stabil koalíció, amelyre építeni lehet. Ezért hiszem azt, hogy ha az RMDSZ kivárt volna, több eredményt tudott volna elérni. Különben jónak tartom mindhárom minisztert, de úgy vélem, Borbély Lászlónak ki kellett volna harcolni a területfejlesztési minisztériumot, mert ő olyan országos programokat épített ki, amelyekből egész Románia nyert, és hitelessé tette a romániai programot az Európai Unióban, megnyitotta a kapukat a nyugati pénzek előtt. Elvenni ettől az embertől ezt a minisztériumot, s odaadni Elena Udreának, egy "szőke" döntés volt. Remélem, jó művelődési miniszter lesz Kelemen Hunor, és jó miniszternek tartom Cseke Attilát is, de ha nem siettük volna el a koalíciós tárgyalásokat, talán többet lehetett volna elérni. Hiszen máris kezdődnek a bajok. A költségvetés vitájában vannak olyan RMDSZ- képviselők, akik azt mondják, hogy ha a nyugdíjasok kevesebb pénzt kapnak, nem fogják megszavazni a büdzsét, mert mi ígéretet tettünk az embereknek. Persze, vannak kompromisszumok, de van egy szint, amely alá nem lehet menni. Erkölcsi indokok – Igaz, hogy ismét visszautasította az igazságügyi tárcát? Az SZKT-n Verestóy Attila azt állította, hogy ön miatt varrták a nyakunkba Monica Macoveit. – Vannak olyan politikusok, akik nem a fél karjukat, de mindkettőt odaadnák, hogy miniszterek legyenek. Én nem ilyen vagyok. 2004-ben Calin Popescu Tariceanu felajánlotta a tárcát nekem, de nem vállaltam, mert úgy gondoltam, többet tudok bizottsági elnökként tenni, és tovább akartam dolgozni az Európa Tanácsban. De akkor nem úgy tevődött fel a probléma, hogy Macovei vagy Frunda. Igazam volt, mert az én bizottságom volt a későbbiekben, amely módosítás nélkül elfogadta a kisebbségi törvényt. Meg tudtam akadályozni, hogy a feddhetetlenségi törvénybe ne kerüljön be, hogy az állami tisztviselők téves vagyonnyilatkozata nyomán elkobozzák a tulajdonaikat, amint az 1964-es törvény előírta, és el tudtam készíteni az ET-ben a nemzetről szóló jelentésemet. Az idő engem igazolt. Most szóba került, hogy az RMDSZ kapja meg az igazságügyi tárcát, de végül más lett a döntés. Ám mivel fenntartásaim voltak az RMDSZ kormányba lépésével kapcsolatosan, erkölcsileg nem lett volna korrekt, hogy elvállaljam a miniszterséget. – Hogyan látja a kormány jövőjét, tekintve, hogy a Demokrata Párt, híres arról, hogy bomlasztja a koalíciókat. – Nem lesz könnyű, bár legfelsőbb szinten kialakult egy egyeztető mechanizmus Markó Béla és Emil Boc között. Nem tudom, ez elég garancia lesz-e, mert az a tapasztalatom, hogy az utóbbi tíz évben ahány koalícióban volt a Demokrata Párt, annyi koalíció bomlott fel. Ettől tartok most is, remélem, az idő nem engem fog igazolni. Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. január 8.Partnerségre törekszik az új kormánybiztosA szerda délutáni kormányülésen Emil Boc miniszterelnök három RMDSZ-es prefektus kinevezését írta alá, köztük a Hunyad megyei Dézsi Attiláét. – Mivel sikerült ezt „kiérdemelni”, itt a szórványban? – Úgy érzem, hogy az RMDSZ következetes munkája nyomán a román politikai osztály ma már egyenlő és elismert partnernek tekint. Nem feltétlenül az számít, hogy hányan vagyunk, milyen a számarányunk, hanem a munkánk minősége. Én, 2006-ban a legfiatalabb hazai alprefektusként kezdtem tevékenységemet és úgy érzem eredményes időszakot zártam 2009 áprilisában. Ennek titka azonban a szakmai felkészültség mellett abban rejlett, hogy olyan erőt és támogatást éreztem a hátam mögött, ami nélkül nem mertem volna megtenni mindazt, amit megtettem. Úgy a közigazgatás terén, mint az intézményen belüli menedzsmentben, hiszen egészen új szemléletet vezettem be annak idején a prefektúrára. – Az elmúlt időszakban Hunyad megyében épp a prefektúra szintjén sikerült közelednie egymáshoz a két jelenlegi kormánypártnak. Mennyire sínyli meg e kapcsolat a prefektuscserét? - 2005 és 2007 között valóban az akkor PD által támogatott prefektussal alkottunk egy erős és sikeres csapatot. Valószínű, hogy a mostani kinevezésem sokakból nemtetszést vált ki demokratapárti körökben. De meggyőződésem, hogy azok az elvek, melyek mentén prefektusként dolgozni szeretnék, e téren is meghozzák a gyümölcsüket: a PD-L felismeri a közös érdekeket és együtt tudunk majd dolgozni. Számunkra, az RMDSZ és a magyarság számára is nagyon fontos, hogy sikeres munkát fejtsünk ki a következő években. Ehhez pedig elengedhetetlen feltétel az állandó párbeszéd, a partnerségek kialakítása, hogy meg tudjuk valósítani azokat a célkitűzéseket, ami mindenkinek hasznára válhat. – Vannak-e személyes célkitűzései e várhatóan három éves időszakra? – Természetesen vannak. Elsősorban azt a szemléletváltást szeretném tovább vinni, amit 2005-ben behoztam a prefektúrára. Úgy a belső menedzsment terén, mint a közigazgatásban. Hatékonnyá szeretném tenni a közszolgálati intézményeket, hogy a megye polgárai bárhol, bármikor gyors kiszolgálásban, tisztességes bánásmódban részesüljenek a közhivatalokban. A másik fontos célkitűzésem gazdasági jellegű. Szeretnék minél több befektetőt idevonzani a megyébe. Ehhez fejlesztési mikrorégiókat kell kialakítani, mert ma már a kormányzati és uniós támogatásokat főleg településközti társulások hívhatják le. – Ez utóbbi terve megvalósításához szoros együttműködésre van szükség a megyei tanáccsal is. Jelenleg milyen a viszony a többnyire liberális kézen lévő intézménnyel? – Számomra a megyei tanács partner volt és partner lesz a továbbiakban is. Annak idején, amikor alprefektusként a törvényességet felügyeltem, voltak nézeteltérések. Mert nekem a törvény betartása, illetve betartatása fontos célkitűzésem volt akkor is és az is marad. A megyei tanáccsal viszont folytonos párbeszédet szeretnék kialakítani. És nem csak velük. Hiszen Hunyad megyében olyan helyzetben vagyunk, hogy a három fő párt vezetői egyben egy-egy jelentős város polgármesterei is. Déva, Petrozsény, Brád bevonása nélkül pedig nehéz régiós fejlesztéseken gondolkodni. Tehát mindannyiukkal gyümölcsöző párbeszédet kell kialakítani ahhoz, hogy a megye lakosságát kevésbé érintse a következő időszak gazdasági, szociális válsága. – Most azonban még az erőviszonyok rendezésén a hangsúly. A két koalíciós párt az osztozkodás lázában ég. Megyei szinten sikerült-e már kialkudni valamit? – Még nem ültünk tárgyalóasztalhoz. Az RMDSZ-nek azonban nagyon is konkrét elképzelései vannak e téren, olyan tisztségek megszerzésére pályázunk, amelyekhez jól felkészült szakembereket tudunk biztosítani. Persze sok múlik azokon a személyeken, akik a két párt részéről tárgyalóasztalhoz ülnek. Én biztos vagyok benne, hogy az RMDSZ megyei vezetőjének, illetve a tárgyalással megbízott személyeknek ezúttal is sikerül egyenrangú partnerként tárgyalni a PD-L képviselőivel és érvényre juttatni a törekvéseinket. 2010. január 8.Új szakok a BBTE-nBár az államilag támogatott helyek száma nem csökken, és a jövő tanévtől több új szakot is beindítanak a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, az állami támogatások késése megnehezíti a felsőoktatási intézmény működését. Gyergyószentmiklóson földméréstan, Kolozsváron múzeológia szak indul – többek között – a következő tanévben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatán – tudtuk meg csütörtökön Magyari Tivadar rektorhelyettestől. „Kevés új szakot indítunk idén, mert amit lehetett, korábban már beindítottuk. Több mint 70 magyar szak van, a jövőben inkább arra fogunk koncentrálni, hogy ezeket megerősítsük. Olyan szakok indulnak, amelyek tavaly nem indulhattak el. A muzeológia például már tavaly tervbe volt véve” – magyarázta Magyari. A rektorhelyettes szerint a legfontosabb új szak a földméréstan. „Ez egy fontos lépés, mert – mint tudjuk – a mérnöki képzés terén a magyar oktatás még mindig elmaradott” – beszélt a magyar felsőoktatás hiányosságairól a rektorhelyettes. Ezzel szemben jó hírnek számít, hogy nem csökken az államilag támogatott helyek száma. „Szerdán kaptam meg a minisztériumtól az értesítést, amelyben közölték, hogy nem csökken az államilag támogatott helyek száma sem a román, sem a magyar tagozaton. Ebben a pénzügyi helyzetben rosszabb is lehetett volna” – fogalmazta meg félelmeit a rektorhelyettes. Hozzátette, hogy míg a kilencvenes években küzdeni kellett a magyar nyelvű oktatás bővítéséért, jelenleg alig sikerül betölteniük az állam által jóváhagyott 1100–1200 fős keretet. A sajtótájékoztatón Andrei Marga rektor újságírói kérdésre reagálva kijelentette: a doktorandusok sínylik meg a kutatásra szánt pénzkeret csökkentését. Magyari Tivadar rektorhelyettes szerint késve, megkurtítva, visszatartva érkeznek a pénzösszegek az államtól, s ezeket csak előre meghatározott célra használhatják fel. Jelenleg azok az összegek késnek, amelyeket – bár részben uniós forrásból származnak –, az állam kezel és amelyből épp a doktorandusok ösztöndíjának a kifizetését fedeznék. „Mivel állami intézmény vagyunk, nem szabad átcsoportosítanunk a pénzt. Annyit tehetünk csupán, hogy ideiglenesen kölcsönveszünk egyik zsebünkből a másikba” – panaszolta Magyari. Hozzátette, az egyetem költségvetésének negyven százalékát önmaga termeli meg. A bevételek az eladott könyvek árából, illetve a botanikus kert szerény jövedelméből, a különböző rendezvények profitjából származnak. Ehhez adódnak hozzá a pályázati pénzek, illetve a diákok által befizetett tandíjak, ez utóbbi az egyik legjelentősebb bevételi forrása a BBTE-nek. „Mégiscsak állami egyetem vagyunk, és lassan az intézmény felét mi tartjuk el. Belegondolni is rossz, hogy mi történne, ha a logisztika és a fizetések fedezésekor csak az államtól kapott pénzekre hagyatkozhatnánk” – mondta Magyari. Mint kifejtette, az egyetem saját bevételével sem tudnak önállóan gazdálkodni, például idén nem tudnak sem oktatókat, sem kisegítő személyzetet alkalmazni, amire a 80-as évek óta nem volt példa. A BBTE-n 22 diákra jut egy tanerő, s ezzel elmarad a nívós európai egyetemeken megszokott átlagtól. Andrei Marga arról is beszámolt, hogy májusig Kolozsvárra érkezik Angela Merkel német kancellár, hogy átvegye a felsőfokú oktatási intézmény Doctor Honoris Causa címét. Kiss Előd-Gergely. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 8.Újabb vita az MPP-benA Krónika információi szerint belső aláírásgyűjtésbe kezdett Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke: a kezdeményezés célja, hogy az elmúlt évben megszervezett kongresszuson részt vett küldöttek nyilatkozataikkal erősítsék meg a kongreszszus lebonyolításának legitimitását. A tavaly márciusban megszervezett első gyergyószentmiklósi MPP-kongresszuson Szász Jenő szavazásra bocsátotta, hogy az ülésen ne csak az alapszabály értelmében választott küldöttek rendelkezhessenek szavazati joggal, hanem a megyei és helyi önkormányzatokban tisztségviselőként tevékenykedő, ám a kongresszus munkálataira csupán meghívottként érkezett jelenlévők is. A pártelnök felvetésével többen nem értettek egyet, így a jelenlevők közül mintegy ötven személy tiltakozásul elhagyta a termet: állításuk szerint Szász javaslata a szervezet alapszabályába ütközik. Mint mondták, nem volt idejük megvitatni a módosító indítványokat, zavaros volt a szavazás lebonyolítása és a voksok összesítésének módja is. Az MPP-elnök javaslatának elfogadását követően ugyanakkor a szavazati joggal rendelkezők köre a 144 küldöttön kívül a 281 meghívottal bővült, akik elsöprő többséggel erősítették meg tisztségében Szász Jenőt. Alig egy hónappal a kongresszust követően a párt Bihar megyei szervezete az MPP-kongresszus határozatainak semmissé nyilvánítását kérte a bukaresti törvényszéktől. A pert több alkalommal is elhalasztották, újabb tárgyalásra pénteken kerül sor. Lengyel: Szász beismeri a rendellenességeket Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke – az óvás egyik kezdeményezője – a Krónika érdeklődésére elmondta: tud a pártelnök támogatásgyűjtő indítványáról, annak szövegét viszont nem látta. Úgy véli, ezzel a kezdeményezéssel Szász Jenő gyakorlatilag beismeri, hogy „valami nem volt rendben” az Országos Tanács gyergyószentmiklósi ülésén. „Visszafelé is elsülhet ez a nyilatkozatgyűjtés, hiszen gyakorlatilag azt bizonyítja, amit állítunk: alapszabály-ellenes volt, ami a kongresszuson történt, ezért kérjük a határozatok semmissé nyilvánítását – mondta Lengyel. – A pártelnök gyűjtheti ezrével az aláírásokat, de azon a tényen nem tud változtatni, hogy az Országos Tanács ülésén párttörvénybe ütköző és szabályzatellenes határozatok születtek.” Az Országos Tanács ülésén küldöttként részt vevő Márton Zoltán, az MPP Maros megyei szervezetének alelnöke a Krónikának elmondta: számára egyértelmű, hogy Szász Jenő pártelnök perbefolyásoló bizonyítékokat gyűjt. „A tényeken az sem változtat, ha a hűséges párttagok nyilatkozatot írnak: a bukaresti bíróságon iktatott pártstatútumnak ellentmondó határozat született, tehát minden további határozat, ami ez alapján született, törvénytelen, semmisnek nyilvánítható” – magyarázta Márton. Rámutatott arra is: a statútummódosítás nem a megszavazást követően lép életbe, hanem csak akkortól, amikor a bíróság elfogadja, és megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Tőkés András: bízom az igazságszolgáltatásban Az MPP Maros megyei szervezetének elnöke, Tőkés András úgy véli: Szász Jenő nyilatkozatgyűjtéssel próbálja legalizálni az illegalitást. „Nem vagyok hajlandó aláírni egy ilyen nyilatkozatot, és azért is mondtam le a párt országos alelnöki tisztségéről, mert többé nem akarok részt venni egy kézi vezérlésű párt csúcsvezetésének tevékenységében – mondta a Krónikának Tőkés. – Törvényellenes, bohózatba illő, hogy egy pártelnök kongresszusi meghívottait végül szavazati joggal ruházza fel, hogy megerősítse saját pozícióját.” Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy véleménye szerint a kongresszuson elfogadottak legitimitásának megerősítését célzó szándékkal gyűjtött nyilatkozatoknak milyen súlya lesz a per kimenetelében, Tőkés úgy nyilatkozott: „Románia ilyen szempontból a korlátlan lehetőségek országa, de bízom abban, hogy a bíróság jogosnak találja kifogásainkat, és elutasítja a gyergyószentmiklósi kongresszus döntéseit.” „Szász Jenő azt teszi, amit ilyenkor tenni szokott, az eddig is manipulált csapatának támogató aláírásaival próbálja bizonyítani az igazát” – fejtette ki lapunknak Gergely Balázs, aki a kongresszus állítólagos szabálytalanságai miatt lemondott az MPP kolozsvári elnöki tisztségéről. Gergely véleményét Gazda Zoltán, a polgári párt sepsiszéki szervezetének alelnöke is osztja, aki szerint rossz fényt vetne a román igazságszolgáltatásra, ha a törvényszék jogosnak ítélné az Országos Tanács ülésének lebonyolítását. Lapunk megkereste Szász Jenő pártelnököt is, aki tagadta, hogy tudomása lenne a kongresszuson részt vett küldöttek nyilatkozatainak utólagos öszszegyűjtéséről. „Jogi kérdésekkel nem foglalkozom, de ha létezik ilyen kezdeményezés, akkor ez bizonyára a pereskedés része, ám nem tudok róla” – fogalmazott Szász. Gyergyai Csaba. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 8.Vízválasztó EMEF-ülésAz RMDSZ és az erdélyi magyar nemzeti erők együttműködése tekintetében vízválasztó lehet, hogy sikerül-e konszenzusra jutni a kulturális autonómia közjogi kereteinek megvalósítására hivatott kisebbségi törvény ügyében – nyilatkozta a Krónikának Toró T. Tibor annak kapcsán, hogy pénteken Marosvásárhelyen rendezik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum idei első ülését. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke elmondta, az egy évvel ezelőtt alakult testület mostani tanácskozásának az lesz az igazi tétje, hogy milyen eszközökkel lehet közelebb kerülni az EMNT által stratégiainak tartott fő célkitűzésekhez, a kulturális autonómiához, a romániai magyar oktatás bővítéséhez (ezen belül az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozásához), továbbá az anyanyelvhasználat kiszélesítéséhez. Toró hozzátette: hasonlóan lényeges kérdés az is, hogy az EMEF-et alkotó szervezetek között lehetséges-e konszenzust kialakítani ezekben a kérdésekben. „Noha az új kormány programjába bekerült néhány, az erdélyi magyar közösséget érintő elem, például a kisebbségi törvény, egyáltalán nem világos, hogy ezeknek milyen tartalmi vetületük van. Számunkra például elfogadhatatlan a kisebbségi törvénynek a parlament elé beterjesztett tervezete, éppen ezért lényeges kérdés, hogy meg tudunk-e állapodni egy olyan átdolgozott, kompromiszszumos változatban, amely számunkra is megfelelő” – állapította meg az EMNT ügyvezető elnöke. Kérdésünkre Toró úgy vélekedett, hogy az EMEF-et létrehozó szervezetek számára szakítópróba lehet, ha nem jutnak egyezségre az erdélyi magyar közösség kulturális autonómiája közjogi kereteit szavatoló eszközök tekintetében. Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 8.Támogatja a kisszínházakat az államA kisebb színházak társfinanszírozását kéri a művelődési minisztériumtól Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, méltánytalan, hogy a nagyvárosokban működő színházakat a minisztérium működteti, míg a kisebb és szegényebb költségvetésű városokban az önkormányzat tartja el a teátrumokat. Antal Árpád e heti találkozójukon arra kérte Kelemen Hunor művelődési minisztert, hogy legalább a jövő esztendei költségvetésbe különítsenek el nagyobb összeget a vidéki színházak társfinanszírozására. A tárcavezető nyitott ebben a kérdésben, és azt javasolta a kezdeményező Antal Árpádnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi hasonló helyzetben levő önkormányzati vezetővel, majd közösen dolgozzák ki a beadványt. Ez az összeg az idei költségvetésbe már semmiképpen nem kerülhet be, de elő kell készíteni a szükséges dokumentumokat, hogy a jövő évtől számolni lehessen ezzel az állami támogatással, mondta Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház épülő stúdiótermének befejezésére kért segítséget a minisztériumtól. Az intézmény tavaly több mint 2,5 millió lejt kapott az önkormányzattól, többet, mint egy évvel korábban. A színház működtetésére mégis kevesebb jutott, mert a pénz nagy részét a beruházásra szánták. Továbbá ebből a keretből tartották fenn a bábszínházat és a szimfonikus hangversenysorozat költségeit is ebből fedezték. A városban működő román társulat ennél háromszor kevesebb anyagi támogatást kapott. Antal Árpád azt kérte a művelődési intézményektől, hogy legalább két évig fogadják el a nadrágszíj-megszorító intézkedéseket. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ha a művelődési minisztérium beszállna ezen intézmények támogatásába, több pénzt folyósíthatnának a színházaknak. A társfinanszírozás ideális lenne „Nem tudok egyből pozitívan viszonyulni ahhoz, hogy a minisztérium teljes egészében átvegye az önkormányzatoktól a színház támogatását, az viszont jó lenne, ha a minisztérium is beszállna az intézmény finanszírozásába. Ha az önkormányzat finanszírozza a színházat, annak, ha nem is gazdasági, erkölcsi haszna mindenképpen van, hiszen így egy közösség a saját intézményét tartja fenn. Ha a kulturális minisztérium átvenné ezt a feladatot, személytelenebbé válna a dolog” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, amikor lapunktól értesült az új tervről. Hozzátette ugyanakkor, hogy egy önkormányzatnak általában nincs annyi pénze, hogy egy színház számára elegendő támogatást biztosítson, így szerinte az lenne az ideális, ha az önkormányzati támogatás mellett „pluszként” a minisztériumtól is kapnának támogatást. „Ha sikerülne jól kidolgozni a színházak támogatásáról szóló feltételeket, akkor ez a kettős támogatási rendszer lenne véleményem szerint a legideálisabb” – hangsúlyozta Parászka. A 10 éves csíkszeredai teátrum igazgatója kifejtette, a mostani évadban mintegy 15 százalékkal kevesebb támogatást ítélt meg az önkormányzat a korábbiakhoz képest, a válságra való hivatkozással. „Próbálunk úgy dolgozni, hogy ez a gazdasági hiány ne nyomja rá bélyegét a munkánkra” – tette hozzá. „Mindenképpen jó lenne kidolgozni egy központi támogatási rendszert a kisszínházak számára” – jelentette ki lapunknak Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, hozzáfűzve, hogy mindenképpen jó lenne átgondolni a kisszínházak támogatási rendszerét. Kifejtette, az is sokat jelentene, ha legalább részben támogatnák kormányalapokból a kisszínházakat, hasonló formában, mint például Magyarországon, ahol a kis teátrumok támogatási pénzalapja részben állami, részben önkormányzati és részben egy pályázható pénzösszegből tevődik össze. Méltányosságot várnak Erdély legfiatalabb színházát, a Kézdivásárhelyi Városi Színházat jelenleg az önkormányzat működteti. Az októberben kezdődött első évad finanszírozásának legnagyobb része az önkormányzattól származott, de magáncégek is felkarolták a kultúra ügyét. A színháznak egyelőre nincs önálló jogi státusa, a befogadó intézmény, a Vigadó művelődési ház igazgatója, Ferencz Attila a Krónika érdeklődésére elmondta: örvendetesnek tartja Antal elképzelését, hiszen az önkormányzatra jelentős anyagi teher hárul. Az intézményvezető szerint jó lenne, ha a központi költségvetésből tudnák segíteni a színházat, viszont arra is kíváncsi lenne, hogy milyen mértékben, azaz a kisvárosi színházak esetében hogyan osztanák el a támogatást. „Nem kellene a kisszínházaknak annak hátrányát érezniük, hogy sokkal kevesebb anyagi támogatást kapnak, mint a nagyobb kőszínházak, méltányosan kell elosztani az állami pénzeket” – mondotta a Vigadó igazgatója. A céhes város decemberi tanácsülésén Csapó György társulatvezető előterjesztett egy olyan elképzelést, miszerint a színház egy egyesület ügykezelésébe kerüljön, mert ily módon pályázati pénzforrásokat is fel tudnának kutatni, s a továbbiakban az egyesület biztosítaná a szükséges jogi keretet a színház működtetéséhez. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatának támogatása a kulturális minisztérium kezében van, a színház mégis anyagi gondokkal küzd. A magyar társulat december 23-án mutatta be Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című darabjából készült előadását, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László rendezett. „A körülmények nem túl jók, állandóan hideg van, és bárki bejöhet, megzavarhatja a próbát. Azonkívül sokszor bérbe adják a színház előcsarnokát különféle rendezvények számára, a színház körül pedig építkezés folyik, ennek zaja is behallatszik, szóval nem ideálisak a körülmények. Más erdélyi magyar színházakhoz képest is komoly gondok vannak” – nyilatkozta Bocsárdi a bemutató előtti sajtótájékoztatón. A nehéz körülmények ellenére a Tompa Miklós Társulat előadásainak nézettsége növekedett az elmúlt évadban, Kárp György színművész, a színház gazdasági igazgatója azonban azt reméli, hogy több támogatáshoz jutnak majd, mivel magyar politikus vezeti a kulturális minisztériumot. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. január 8.Funar: Népszavazást Verespatak ügyébenNépszavazást javasol Verespatak ügyében Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) főtitkára. Románia állampolgárainak kell eldönteniük Verespatak sorsát, véli Funar, aki szerint csakis a román államot kellene hogy megillesse a kitermelés joga, a nemzet javára, nem pedig külföldi cégeket, amelyek saját részvényesei érdekeit tartják szem előtt. A volt PRM-s szenátor aggodalmát fejezte ki a településen feltárt régészeti leletek, templomok, temetők, műemléképületek sorsa miatt, és szólt azokról a környezetszennyezési veszélyekről is, amelyekkel az aranykitermeléshez használt ciántechnológia jár. Funar szerint nyilvánosságra kellene hozni, majd érvényteleníteni a Roşia Montana Gold Corporation-nal kötött szerződést. Tegnapi kolozsvári tájékoztatóján Gheorghe Funar hazaárulással vádolta a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L), amiért RMDSZ-es prefektusokat és alprefektusokat nevez ki. Véleménye szerint a nagyobbik kormánypárt meggondolatlan cselekedete a Románia szétszakadásán munkálkodók malmára hajtja a vizet. Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2010. január 8.Megéri magyar iskolába járniA jövőben „megéri” kisebbségi oktatást szervezni ott is, ahol eddig ilyen nem működött, magasabb normatív támogatás jár ugyanis a nemzetiségi oktatásban részt vevő diákoknak egy frissen érvénybe lépett kormányhatározat szerint. Pásztor Gabriella, az oktatási minisztérium vezérigazgatója az ÚMSZ-nek elmondta, ezentúl a törvény értelmében fejkvóta szerinti támogatásban részesülnek az iskolák, azaz minél több diák tanul egy intézményben, annál több állami támogatást kap. A kisebbségi oktatásban résztvevők számára a jogszabály kiemelt szorzót irányoz elő. Nekünk több jár Kisiskolások esetében évi közel ötszáz lejjel több jut a nemzetiségi tanulók oktatására, mint amennyit a többségi gyerekek képzésére biztosít a minisztérium. Az elméleti líceumok esetében ez a különbség körülbelül 300 lej, míg a zene- és művészeti oktatásban a kisebbségi diákok 400 lejjel „érnek” többet. Pásztor Gabriella elmondta, ez a normatíva már januártól az iskolák rendelkezésére áll, és ha mégsem sikerül az összes kifizetést kieszközölni, azok korrekciójára törvényes határidőn belül sor kerül. „Arra viszont fel kell készülni, hogy a közeljövőben átszervezések következnek. Nem maradhatnak meg a kis létszámú osztályok, ezeknek az összevonására a következő tanévtől sor fog kerülni” – figyelmeztetett a vezérigazgató. Több pénz jár a vidéki, kisebbségi, illetve a hátrányos helyzetű iskoláknak Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő úgy véli, fontos döntésről van szó. „A nemzetiségi oktatás mindig drágább, mint a többségi. Több pedagógusra, hosszabb oktatási programra van szükség, ezeknek a költségvonzatai magasak. Azt még nem látjuk pontosan, hogy mennyire lesz elég ez az emelt normatíva, ez a következő hónapokban derül ki” – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő. Mint elmondta, a Kolozsvár külvárosaiban működő többtannyelvű intézményekben a magasabb normatíva folyósítása kétséges, mert sok az alacsony létszámú osztály, és ezek fenntartása is gondot okoz. Péter Tünde szerint elképzelhető, hogy a jövőben a román tannyelvű intézményekben is úgy döntenek, érdemes nemzetiségi osztályokat indítani. „A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egyelőre minden iskola ragaszkodik a már kialakult arculatához, nehezebben nyitnak az intézmények, és nehezen épül ki a szülők és az iskolák közötti bizalom” – jelentette ki. Nekik könnyebb Bálint István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója úgy tartja, végre történt egy jó kezdeményezés a kisebbségi oktatás érdekében, az oktatáspolitika tekintettel van a sajátos igényekre és lehetőségekre. „Azt remélem, hogy a megnövelt normatív támogatás kiterjed a segédeszközök vásárlására is, mert ezen a téren van jelentős többletkiadásunk” – foglalta össze elvárásait az igazgató. A határozattal azonban nem mindenki elégedett. Andrássy Árpád, a marosvásárhelyi 7-es számú általános iskola igazgatója úgy véli, hogy a szórványban fontos segítséget jelenthet ez a támogatási forma, a tömbvidékeken azonban elégtelen. „Tordán, ahol szórványban élnek a magyarok, vagy Temesváron, Aradon lehet tizenkét osztályos önálló iskola, Marosvásárhelyen pedig nem. Holott ha létezik önálló magyar iskola, akkor a konfliktusok nagyrésze kiküszöbölhető lenne” – mondta lapunknak az iskolaigazgató. Antal Erika, Sipos M. Zoltán. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. január 8.Napirend nélküli EMEF-ülésTöbb hónapos szünet után, konkrét napirend nélkül ül össze ma Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelynek elsődleges célja az utóbbi időben tett ellenséges nyilatkozatok tisztázása, a jövendő együttműködési lehetőségek feltérképezése lesz. Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által életre hívott testület célja a közös választási lista felállítása valamint az autonómiamodellek kidolgozása volt. Kelemen Hunortól, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ügyvezetőjétől megtudtuk, azért ülésezik ilyen sokára a testület, mert december rendkívül zsúfolt volt mindkét szervezet szempontjából. Tájékoztatása szerint a mai napirend az ülés kezdetén dől el. „Minden bizonnyal áttekintjük majd az elmúlt hónapok politikai történéseit és a munkacsoportok tevékenységeit” – mondta Kelemen. Mint ismeretes, az RMDSZ kormányra lépése után Tőkés László EMNT-elnök bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román pártpolitikának, mert 180 fokos fordulatot téve az új román kormány „húsosfazekai körül tolong”. „Én is kifogásolok az EMNT részéről egyes nyilatkozatokat” – kommentálta az Új Magyar Szó kérdésére Markó Béla RMDSZ-elnök Tőkés kijelentéseit. Hozzátette: ezt is megbeszélik az EMEF ülésén, mint ahogyan további lehetséges együttműködésről, közös rendezvényekről is tárgyalnak, illetve tájékoztatják partnereiket a kormányzásról. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. január 8.Néhány ok arra, hogy idén múzeumba menjA legnagyobb 19. századi magyar festők művei, vándorkiállítás a pestisről, vagy a székelyudvarhelyi gótok – többek között ez várható idén az erdélyi múzeumokban. Múzeumi körképünkben erdélyi intézmények igazgatóit kérdeztük meg arról, mik a terveik 2010-re. Kiderült, tavasszal a 19. század legnagyobb magyar festőinek munkáiból láthat kiállítást a közönség Csíkszeredában, nyár végén pedig ugyanott Nagy István új arcát ismerhetik meg a látogatók. Marosvásárhelyen másfél éves projekt eredményét mutatja majd be a klasszikus román festők műveinek kiállítása, míg Sepsiszentgyörgyre 4,5 millió eurós támogatás érkezik, amelyből a múzeum teljes rehabilitációját tervezik. A pestis című vándorkiállítás beutazza Erdélyt, Székelyudvarhelyről pedig útnak indul egy kora népvándorláskori gót települést bemutató, nagyszabású régészeti vándorkiállítás. Művészeti Múzeum, Brassó “Mivel az idei év pénzügyileg nem túl ígéretes, a múzeum másféle programokat szervez, mint eddig – ami persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek kiállítások” - mondta a Transindexnek Bartha Árpád múzeumigazgató. Elsőként Kövesi György keleti útján készített fényképeinek kiállítása nyílik meg, amely februárban és márciusban lesz látogatható. Ugyancsak márciusban a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban mutatják be a brassói múzeum Arthur Coulin-kiállítását, amely február 14-éig látogatható. A tárlat az egyik legnagyobb 20. század eleji, erdélyi festő születésének 140. évfordulóját ünnepli. Áprilisban a Brassó létezéséről tanúskodó első dokumentum 775. évfordulójára a Művészeti Múzeum Brassó képekben és fényképekben címmel tervez kiállítást. Szeptemberben Elena Popea festő tiszteletére szerveznek évfordulós kiállítást, míg novemberben Művészet a kommunizmusban címmel az 1944 és 1989 között készült, a múzeum tulajdonában lévő alkotásokból láthat majd tárlatot a brassói közönség. Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda A csíkszeredai múzeumban az április végén megnyíló, a 19. századi magyar festészetet bemutató kiállítás ígérkezik az év legnagyobb eseményének. Itt olyan művészek alkotásaival találkozhat majd a közönség, mint Barabás Miklós, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Paál László és Szinyei Merse Pál. A június végéig látogatható tárlat több mint hatvan festményt vonultat fel a Magyar Nemzeti Galéria, illetve a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből. “A múzeum ötödik, kiemelt kiállítása a magyar művelődéstörténethez, a közkedvelt festészethez való visszatérést jelent majd” - fogalmazott Gyarmati Zsolt igazgató. A február 7-én záruló egyiptomi tárlatot két vándorkiállítás, a Démoni ragály: A pestis, valamint Könczey Elemér karikatúra-kiállítása követi majd. Augusztus elején, a csíkszeredai városnapok alkalmával pedig Nagy István életmű-kiállítása nyílik meg a Csíki Székely Múzeumban. “Nagy Istvánt a legnagyobb székely festőművészként tartják számon, de személyisége nincs eléggé markánsan megjelenítve az erdélyi köztudatban” – fogalmaz Gyarmati Zsolt, és hozzáteszi: nem lehet eleget beszélni róla. A csíkszeredai múzeum saját, húsz képes gyűjteménye mellé újabb 16 Nagy István-művet vásárolt meg az alkalomra 7000 euró értékben, a kiállítást pedig a magyarországi Antal Péter műgyűjtő tulajdonában lévő képek egészítik majd ki. Októberben a cserkészet történetét bemutató tárlattal, novemberben pedig Plugor Sándor grafikus, festő kiállításával várják a múzeum látogatóit. Az igazgató reményei szerint 2011 első felében befejeződhet a 2005-ben elkezdett korszerűsítés a múzeumban, és elkészül az Erdélyben egyedülálló látványraktár, amely gördíthető polcrendszerével egyszerre lesz helytakarékos és látványos. Hiszen – mint az igazgató elmondta –, a múzeum tevékenységének jelentős része, a gyűjtés, konzerválás, restaurálás a színfalak mögött zajlik: ebbe nyerhet majd betekintést a közönség a látványraktár révén, egy-egy múzeumi nyílt nap alkalmával. Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós Gyergyószentmiklóson egyelőre csak rövid távon mer tervezni Csergő Tibor András múzeumigazgató, hiszen hogyha megérkezik az épület felújítására a regionális operációs programból megpályázott pénz, a múzeumnak költöznie kell. Az új, ideiglenes székhely pedig egyelőre csak raktárhelyiségek, irodák befogadására alkalmas. Az intézmény ugyanakkor kurátori szerepet vállal több vándorkiállítás szervezésében, ilyen volt tavaly a Térbe zárt pillanat című sztereófotó-kiállítás, illetve A pestis című tárlat is. A távlati tervek között szerepel a Magyar Vendéglátóipari Múzeum anyagából összeállított vándorkiállítás megszervezése, az év első felében pedig többek között Ardai Ildikó iparművész kiállítását láthatja majd a közönség. Művészeti Múzeum, Kolozsvár A Bánffy-palotában működő múzeumban több romániai kortárs alkotó kiállítása is látható lesz idén, a Képzőművészek Romániai Egyesületének Kovászna, Beszterce, Maros megyei szervezetével együttműködve. A múzeum saját anyagából is számos válogatást láthat majd a közönség: Kolozsvár képzőművészeti védjegye címmel például Ioachim Nica és Feszt László műveit mutatják be. Constantin Dinu Ilea és Ion Țuculescu képzőművészek születésének századik évfordulóját is egy-egy kiállítással ünnepli a múzeum, illetve tárlatot szerveznek Georgeta Arămescu Anderson műveiből is. De a tervek között szerepel az intézmény saját gyűjteményéből összeállított önarckép-kiállítás, valamint a nagybányai iskola festőinek tárlata is. A Tribuna újsággal közreműködve a múzeum nemzetközi grafikai kiállítást tervez, míg a német kulturális központ együttműködésével a 20. század eleji reklámot és designt bemutató tárlatot nyitnak majd meg. A Művészeti Múzeumban megtekintheti majd a közönség a magyarországi Kornis Péter fotóművész munkáit is. Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely A marosvásárhelyi múzeumban idéntől lesz látható egy nagyobb, másfél éve folyamatban lévő beruházás eredménye: a klasszikus magyar művészeti kiállítás klasszikus román művészeti kiállítással egészül ki. A Várban idén nyílik meg a múzeum kincstári gyűjteményének állandó kiállítása, és ugyanott terveznek egy, a 17. századi Marosvásárhely céhes életét bemutató tárlatot is. Hogyha év végéig elkészül az erre szánt helyiség rendbehozása a Várban, megnyitják a Székely Színház emlékszobáját is. A múzeum több vándorkiállításnak is otthont ad majd, köztük A pestis című tárlatnak. Május 17-én az intézmény nagyobb szabású rendezvénnyel készül a Múzeumok éjszakájára, amelyet negyedik alkalommal rendeznek meg. Soós Zoltán igazgató elmondta, többek között szabadtéri koncert megszervezésére is készülnek a Kultúrpalota előtt. Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad A nagyváradi múzeum január 3-ától ideiglenesen zárva tart: az intézmény a Királyi Hadapródiskola épületébe költözik, mivel eddigi székhelye, a római katolikus püspöki palota visszakerült az egyház tulajdonába. Az intézmény legkorábban év végén nyílhat meg újra. Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy Az intézmény nemrég 4,5 millió eurós támogatást nyert a regionális operacionális programból – amint a pénz megérkezik, elkezdődhet a múzeum Kós Károly tervezte épületének és környezetének rehabilitációja. Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr A múzeumban havonta egy képzőművészeti- vagy fotókiállítás megszervezésére készülnek, amelyek elsősorban erdélyi magyar, ezen belül is főként székelykeresztúri alkotók műveit mutatják majd be: többek között Kádár Dombi Péter szobrait, Kalló László festményeit és Czire Alpár fotóit láthatja majd a közönség. Nem hiányoznak majd a néprajzi kiállítások sem, többek között kecseti bundikákat, azaz cifra férfimellényeket láthatnak majd a Molnár István Múzeum látogatói. A kiállítások mellett könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, valamint az erdélyi kiadók, újságok szerkesztőivel szervezett találkozások színesítik majd az intézmény programját. A színfalak mögött pedig mentő ásatások folynak a város területén, amelyek az őskor, népvándorláskor és középkor emlékeire koncentrálnak. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely A múzeum egyik legütősebb idei eseményének ígérkezik az a régészeti vándorkiállítás, amelyet a tervek szerint május és október között elsőként Székelyudvarhelyen mutatnak be. Róth András igazgató elmondta, a helyi régészek egy gót települést tártak fel a város környékén, ahonnan óriási anyag gyűjt össze, érdekes újdonságokkal. A Magyar Kultúra Napját a múzeum tulajdonában lévő művekből összeállított szobrászati kiállítással, a Föld Napját természetrajzi tárlattal ünnepli majd a múzeum. A tervek között szerepel egy képzőművészeti kiállítás megszervezése is a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola volt tanárainak munkáiból. Az év második felében pedig Kosztándi Jenő és Katalin kézdivásárhelyi képzőművészek gyűjteményes kiállítására készülnek. Az érdeklődők Székelyudvarhelyen is megtekinthetik majd A Székely Hadosztály emlékezete című vándorkiállítást. Ugyanakkor nem marad el az évtizedes múltú erdélyi magyar restaurátor-továbbképző konferencia sem, amely az előadások után hagyományosan tanulmányi kirándulással zárul. Őszre két iparművészeti kiállítást is terveznek, ahol nyomdászjelvényeket, illetve Székelyföld magán- és társulati pecsétjeit láthatja majd a közönség. Jelenleg pedig a Haáz Rezső Múzeum ad otthont A pestis című vándorkiállításnak, amelyet január 16-áig tekinthetnek meg az udvarhelyiek. Fülöp Noémi. Forrás: Transindex.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
