|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1360 találat | lapozás: 1-30 ... 841-870 | 871-900 | 901-930 ... 1351-1360 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Németh Zsolt 2010. december 17.K. M.: ÚJ KEZDETLetették a Sapientia Egyetem új épületének alapkövét Székelyföld után most Kolozsváron építkezik a Sapientia EMTE: a Természettudományi és Művészeti Kar új ingatlanjának 2013-ban kell elkészülnie. A magyar államtól érkező támogatásból épül fel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karának új ingatlanja, amelynek alapkövét tegnap tették le a város központjában levő jövendőbeli építőtelepen. Az esemény sokat hangoztatott "összmagyar" és "nemzeti" jelentőségét igazolni látszott az is, hogy a megjelenő elöljárók egy óra erejéig eltekintettek attól, hogy eltérő politikai nézeteket vallanak: a Fideszt, az RMDSZ-t, illetve az EMNT-t egyaránt képviselték. Az alkalomra felállított színpadon egy kapszulába helyezték az alapító okiratot, miután a felszólaló politikusok és az egyetem vezetői ezt ellátták kézjegyükkel. Majd Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára az alapkövet ünnepélyesen helyére fektette, a magyar történelmi egyházak elöljárói pedig áldást mondtak. Az esemény után a Sapientia főépületében, a Bocskai házban tartott sajtótájékoztatón bemutatták az épület makettjét: a megépülő ingatlannak 6 ezer négyzetméternyi alapterülete lesz. Két tornyát 4, illetve 6 emeletesre tervezték, emellett az alagsorban létesítenek egy 240 négyzetméteres tévé- és filmstúdiót is. Ez nemcsak az egyetem diákjait szolgálja ki, hanem a kolozsvári magyar közösség is igénybe veheti. Az épület egy európai standardoknak megfelelő aulát is magába foglal majd, amely egyéb célokra - konferenciák, események megszervezésére - is szolgálhat akkor, amikor a Sapientia egyetem épp nem használja. Az építő céget, akinek két év áll majd a rendelkezésére, hogy az épületet befejezze, a februárban kiírandó pályázat révén választják ki. A tervek szerint 2013-tól kezdődően a Sapientia feladja a jelenleg bérelt ingatlanjait, az oktatási tevékenységet pedig az új épületbe költözteti. A Bocskai házban csupán a rektori hivatal és az adminisztráció marad. Németh Zsolt ünnepi beszédében elmondta, a Sapientia iskolapéldája az együttműködésnek, hiszen tíz évvel ezelőtt rengeteg volt a szkeptikus, aki nem hitt abban, hogy az egyházi támogatásból és a magyar állami finanszírozásból megvalósítható az önálló magyar erdélyi egyetem. Azonban a Sapientia a szakmai akkreditációját már megszerezte, már csak a politikai akkreditáció van még hátra, ugyanis a parlamentnek még szavaznia kell az ügyben. Az államtitkár hangsúlyozta, reméli, hogy az egyetem a politikai akkreditációt is elnyeri a következő pár hónapban, ezt követően pedig a román állam is részt vállal az egyetem finanszírozásában. Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője a kölcsönös segélynyújtás természetességéről beszélt. Elmondta, az idei árvizekkor az itteni magyarság ugyanolyan magától értetődően segített a magyarországi károsultakon, de mikor az ár Erdélyben is pusztított, az itt élőknek is volt, kire számítaniuk. Így amikor Magyarország segítséget nyújt a Sapientiának, ezáltal ezt a nemzeti egységet éli meg. A magyar állam jövő évi költségvetéséből alapokat különített el erre a célra. Transindex 2010. december 17.Répás: várjuk az RMDSZ-t isAz RMDSZ még nem kereste meg a budapesti kormány illetékeseit azzal a kéréssel, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz hasonlóan partner legyen a könnyített honosítási eljárásról szóló tájékoztatásban, ám a magyar állam nem zárkózik el ettől a lehetőségtől – mondta az ÚMSZ-nek tegnap az EMNT által működtetett demokrácia-központok kolozsvári irodájának megnyitóján Répás Zsuzsanna. Az RMDSZ még nem kereste meg a budapesti kormány illetékeseit azzal a kéréssel, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz hasonlóan partner legyen a könnyített honosítási eljárásról szóló tájékoztatásban, ám a magyar állam nem zárkózik el ettől a lehetőségtől – mondta az ÚMSZ-nek tegnap az EMNT által működtetett demokrácia-központok kolozsvári irodájának megnyitóján Répás Zsuzsanna. „Egyetlen szervezettől sem kaptunk még olyan ajánlatot, mint amilyen a Tőkés László vezette EMNT részéről érkezett. Ezért is kötöttünk szerződést az EMNT-vel. Mi nyitottak vagyunk másokkal is megállapodásra, ám elhatárolódunk azoktól a cégektől, amelyek pénzért hirdetik a honosítási eljárással kapcsolatos szolgáltatásaikat” – nyilatkozta lapunknak a nemzetpolitikai helyettes államtitkár. Mint korábban beszámoltunk róla, Gergely Balázs, a demokrácia-központok igazgatója korábban azt nyilatkozta lapunknak: úgy tudja, hogy korábban az RMDSZ is megkereste a magyar kormány illetékeseit ebben az ügyben. A demokrácia-központok irodáját tegnap Répás Zsuzsanna, Németh Zsolt külügyi államtitkár, valamint az EMNT kolozsvári vezetősége közösen nyitotta meg. Az alkalomból az iroda első ízben adott tanácsokat az egyszerűsített honosítási eljárásról, és először töltöttek ki a honosítási eljárást kérelmező űrlapokat is. Az űrlapokat elsőkként Egyed Ákos akadémikus, illetve Kovács Zoltán kolozsvári nagycsaládos édesapa töltötte ki. Ők azok a kolozsváriak, akik jövő év első munkanapján, január 3-án elsőként nyújthatják be honosítási kérelmüket Magyarország kolozsvári főkonzulátusán. „A mai nap azt jelzi: itt az idő arra, hogy a magyar állam elismerje az erdélyi magyarok összmagyarsághoz tartozó jogát. A magyar állam még nagyon gyenge ahhoz, hogy ezt a munkát egyedül el tudná végezni. Arra szeretnék kérni minden erdélyi közéletben tevékenykedő magyar embert, segítsen abban, hogy ez a történet sikertörténetté váljon” – mondta az avatóünnepségen Németh Zsolt. Pórul járt az érmihályfalvi MPP A demokrácia-központok számára akarta felajánlani érmihályfalvi székházát a Magyar Polgári Párt helyi szervezete, ám elvesztette az épületet. A község keddi tanácsülésén az MPP-s tanácsosok kétpontos határozati javaslatot terjesztettek elő, az első pont értelmében megválnak az irodától, a második szerint az épület az EMNT-hez kerül. Az RMDSZ-es többségű testület két külön határozatra osztotta a javaslatot, az elsőt megszavazta, a másodikat nem – tudtuk meg Kovács Zoltán érmihályfalvi polgármestertől. A elöljáró nem tudja, mi lesz az épület további sorsa. Sipos M. Zoltán, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 17.Alapkőletétel a Sapientiánál„Alapkövet elhelyezni olyan, mint amikor diófát ültetünk: megvan bennünk a hit, hogy ki fog nőni” – fogalmazott Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem új kolozsvári épületének tegnapi ünnepélyes alapkőletételén. Az új, hatezer négyzetméteres épület az EMTE Természettudományi és Művészeti Karához tartozik majd. Az államtitkár részt vett Kolozsváron a romániai magyarok kedvezményes honosításáról tájékoztatást nyújtó Erdélyi Demokrácia Központok hálózata kolozsvári irodájának megnyitóján is. Ezek az irodák segítséget nyújtanak a magyar állampolgárságot igénylő romániai magyaroknak, hogy minél gördülékenyebben megszerezhessék a honosításhoz szükséges információkat. „Itt Kolozsváron – azon a helyen, ahol 1959-ben az erdélyi magyarság elvesztette az önálló magyar egyetemét – mély gyökerei vannak ennek a hitnek. Az önálló magyar egyetem az erdélyi magyarok egyenjogúságáért folytatott küzdelem szimbólumává vált. Ma bátran kimondhatjuk, a Sapientia-egyetem révén nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy itt újra működhessen egy önálló magyar felsőfokú intézmény.” Németh szerint ez nem jelenti azt, hogy a Bolyai-egyetem léte fölösleges vagy megalapozatlan lenne. Az ünnepélyes alapkőletételre tegnap délelőtt került sor az intézmény Tordai úti telkén. Az alapkövet Németh Zsolt és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár helyezte el. „Az építkezési engedélyt a kolozsvári polgármesteri hivatal már megadta, a Sapientia-EMTE kolozsvári vezetősége január közepén hirdetné meg az építési tendert” – tudtuk meg az alapkőletételt követő sajtótájékoztatón Tonk Mártontól, a kolozsvári kar dékánjától. Mint a dékán elmondta, a jövőben itt működne majd a kolozsvári egyetem összes szaka. A tervek szerint az épület helyet adna egy 250 négyzetméteres filmes stúdiónak is, amelyet nemcsak az itt tanuló diákok vehetnek majd igénybe, hanem a szakmában dolgozó alkotók is használhatják; ezenkívül egy 250 férőhelyes aulát is magába foglalna az új épület. Sipos M. Zoltán, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 17.Bemutatták Fábián Ernő Naplójegyzetek 1980–1990 című kötetét Kolozsváron„Fábián Ernőnek irigylésre méltó képessége volt arra, hogy önmagához őszinte legyen, ez a képessége kiemeli a többi nagy naplóíró közül. Ernő bácsi a nemzetpolitikai változás tekintetében a legfontosabb példaképünk volt, mindig mint egyedülálló ideológusunkat tartottuk számon, fontos szerepe volt a FIDESZ és a MISZ (Magyar Ifjúsági Szövetség) megszervezésében” – jelentette ki Németh Zsolt magyar parlamenti államtitkár szerda este Fábián Ernő Naplójegyzetek 1980–1990 című kötetének kolozsvári bemutatóján. Németh Zsolt elmondta, mielőtt személyesen találkozott volna Fábián Ernővel 1987-ben, olvasta a Tudatosság fokozatai című könyvét, amelyet alapmunkának nevezett. „A nemzeti értékek és a szabadelvűség szintézise volt” – mondta az államtitkár Fábián életművéről, hozzáfűzte: egyik legfontosabb gondolata az, hogy a közösségi lét alapja az egyéni és közösségi szabadság kell, hogy legyen. A Bocskai-ház Óváry termében tartott könyvbemutatón, Bárdi Nándor magyarországi politológus, Filep Tamás Gusztáv irodalomtörténész és H. Szabó Gyula, a Kriterion vezetője mutatta be a kötetet. „Annyira abszurd volt az a világ, hogy ha az új generációknak kell róla mesélnem, minden mondat után hozzá kell tennem, hogy: becsületszavamra” – szemléltette a naplóbejegyzések születésének időszakát Filep Tamás Gusztáv, a kötet egyik szerkesztője. Elmondta, rengeteg munkájuk volt a szöveg gondozásával, mert több száz idézetet kellett visszakeresniük, Fábián Ernő ugyanis Hegeltől Heideggerig sok mindenkit idézett naplójában. „Nemcsak leírta roppant precízen, hanem minősítette is azt a kort, amelyben élt. Fábián Ernő naplója azért izgalmas, mert szerepel benne a vidéki, kisvárosi társadalom – Fábián Ernő Kovásznán volt tanár –, és annak minden rétege” – mondta Filep Tamás Gusztáv, aki szerint a vidéki értelmiség szerepe a könyv legfontosabb kérdése. Fábián Ernő ugyanis úgy vélte, a vidéki értelmiségnek irányítania kell a környezetét, feladata legalább annyira fontos, mint egy közepes író munkája. Bárdi Nándor, a kötet másik gondozója elmondta, Fábián három fontos gondolatot fogalmazott meg: az első, hogy a romániai magyarság önálló politikai entitás, továbbá: a kultúrának nem lehet köze az államhoz, illetve, hogy a magyar nemzetnek van-e identitáspolitikája. Már a hetvenes évek vége felé leírta: a szocializmusban a nemzeti kérdéseket nem lehet megoldani. H. Szabó Gyula úgy vélte, a könyv hitelességét növeli, hogy nem a nyilvánosságnak készült, ezért indulatosabb mondatok is benne maradtak. A publikálási lehetőségektől a kommunista hatalom által megfosztott Fábián Ernő a napló létezését még saját felesége előtt is titokban tartotta. Kiss-Előd Gergely, Krónika (Kolozsvár) 2010. december 17.Egy „lényeglátó” értelmiségi hosszú mondata a zsarnokságrólFábián Ernő: Naplójegyzetek 1980–1990 című, a Kriterion Könyvkiadó égisze alatt megjelent kötettel ismerkedhettek meg az érdeklődők szerdán a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) szervezett bemutatón. A Bárdi Nándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, és Filep Tamás Gusztáv, Lőrincz Csaba-díjas kisebbségkutató, művelődéstörténész által összeállított, bevezetővel és jegyzetekkel ellátott naplójegyzetek 2004-ben, Fábián Ernő hagyatékának rendezése során kerültek elő. A szöveg gondozói úgy vélekednek: a hitvestárs előtt is titkolt feljegyzéseket szerzőjük nagy valószínűséggel nem megjelenésre szánta, így a napló egyik meghatározó jellemvonása a mesterkéltségtől mentes őszinteség. A jegyzetekben hiteles belső önarckép, az adott korszakkal kapcsolatos kendőzetlen életérzések, egy miliő közállapotai bontakoznak ki. A diktatúra mindennapjainak helyzetjelentéseit, az események jelen idejű elemzéseit felsorakoztató feljegyzések forrásértékű dokumentációját képezik egy vidéken élő, társadalmilag elkötelezett értelmiségi szűkebb és tágabb környezetének. – A kötet kapcsán Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verse idéződik fel bennem – a naplóban számomra a legmeghatározóbb, hogy tulajdonképpen nem más, mint egy hosszú mondat a hétköznapi zsarnokságról. Lapjain egy vidéki tanárember küzd az értelmiségi lét marcangoló kérdéseivel, eszmefuttatásait a kisebbségben élő romániai magyar közösség problémái határozzák meg – összegezte méltatásában a kötetet szerkesztő H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója. A társadalomtörténészek, filozófusok idézeteivel, hivatkozásokkal gazdagon tűzdelt jegyzetek nem csekély kihívást jelentettek a szöveggondozóknak, akik a naplóíró személyére, közvetlen környezetének jellemzőire irányuló feltáró, ellenőrző jellegű kutatásokat is végeztek. – A szöveg fontos szintjét képezi a kommunizmus Romániában megvalósult változatának bírálata. Fábián logikusnak tarja a kisebbség esetében érvényesülő önrendelkezést, kulcsmotívumként szerepel nála a vidéki értelmiség környezetbefolyásoló, úgymond népnevelő szerepe – magyarázta Filep Tamás Gusztáv. – Az 1989 előtt szocializálódott generációk sorstársuk antropológiai szintű elemzéseivel szembesülve kívülről tekinthetnek szorongásaikra, a rendszerváltás után születettek viszont megismerhetik az előző nemzedék korlátozottságainak okait. A közéleti személyiségek a maguk során az értelmiségi réteg szerepvállalásának alakulását követhetik nyomon a kötetben – fejtette ki a kötetet olvasásra ajánló Bárdi Nándor. Fábián Ernő szerepköreit illetően a történész elmondta: közösségében ő volt a tanár bácsi, a tanártárs, a kolozsvári kapcsolatokkal rendelkező tudós, a sokszor felemás zoknikat öltő értelmiségi, aki az 1970-es évek közepétől ideológiai változások folyamatában érlelődve megteremti a kisebbségi közösség önálló politikai identitásának koncepcióját. Kimondta, hogy a kisebbségi kérdést nem nyelvi, avagy kulturális, hanem társadalomtörténeti problémaként kell megközelíteni. Bárdi Nándor kifejtette: Fábián Ernő életpályáját három fontos töréspont határozta meg: 1971-ben indoklás nélkül leváltották a kovásznai középiskolában betöltött iskolaigazgatói tisztségéből. Ezt követően rendszeresen publikálta társadalomtudományi munkáit, 1984-ben viszont közlési tiltólistára került. Az évtized elején még viszonylag szórványos bejegyzéseit 1986–1990 között már a folyamatosság jellemzi, 1985–1986-ban az ellenzéki Limes-körben is tevékenykedik. A rendszerváltást követően néhány évig még részt vett a helyi közéletben, majd 1995 őszén kapott agyvérzése megfékezte alkotó munkáját. A rendezvény meghívottja volt Németh Zsolt magyar parlamenti államtitkár is, aki a kötet ajánlását írta. A politikus elmondta: a Kárpát-medence rendszerváltás utáni, nemzetpolitikai dimenzió mentén formálódó nemzedéke egyedi ideológusként, példaképként tekintett Fábián Ernőre, aki eredményorientáltságában is megragadható politikai gondolkodó volt. Bizalmas beszélgetőtársként szereplő, értelmét és lelki vívódásait leképező naplója kulcsként szolgál sajátos személyiségének megfejtéséhez – vélekedett. A Bárdi Nándor méltatásában említett, „túlfeszült lényeglátó” bibói kategóriáját Németh Zsolt „lényeglátó realistára” módosította értékelésében: – Fábián Ernő ezen képességei továbbra is példamutatóak a Kárpát-medencében – hangsúlyozta. ZAY ÉVA, Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 17.Megnyitották a kolozsvári Demokrácia KözpontotAz Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és meghívottai felavatták a kolozsvári Demokrácia Központot. A magyar nemzetegyesítés szolgálatában kiemelt fontosságúnak nevezett központ átadásán megjelent Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikai helyettes államtitkár és Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. A Tőkés László kezdeményezésére épülő központhálózat ingyenes tanácsadói, ügyfélszolgálati tevékenységével igyekszik segíteni a magyar lakosságot, mindenek előtt az egyszerűsített honosítási eljárás kérdéskörében tájékoztatja az érdeklődőket. A felszólalók a Magyarországon szállóigévé vált jobboldali jelmondattal magyarázták az iroda létrejöttét: „Itt az idő!” (Képünkön Egyed Ákos akadémikus kitölti az állampolgárság kérelmezési űrlapját.) A frissen átadott Demokrácia Központ arra hivatott, hogy a magyar államot segítse a kettős állampolgárság gyakorlati kivitelezésében, mert Magyarország önmagában nem lenne elég a munka elvégzéséhez, mondta Németh Zsolt államtitkár. „A külhoniak nem megkapják a magyar állampolgárságot, hiszen ezt Magyarország nem adja, csupán elismeri. Ez a jog a mienk, nem kell megkapni” – tette hozzá Németh, aki szerint a 2004. december 5-i pofoncsapással parancsolattá vált a nemzetpolitika számára, hogy az új kormány létrejöttével azonnal foglalkozzanak a kettős állampolgárság problémájával. „A világ minden pontján támogatják a magyar közösségek a honosítást, és ez nem merül ki egyes okiratokban, hanem abban fog megvalósulni, hogy a világ magyarsága megerősödik identitásában” – nyilatkozta a politikus. Répás Zsuzsanna a honosításról, mint mérföldkőről beszélt. Meglátása szerint semmi nincs, ami jobban kifejezné a magyar kormány ragaszkodását a külhoniak iránt, mint az állampolgárságot célzó program elindítása. Mérföldkő ugyanakkor abból a szempontból is, hogy példátlan módon összehangolták a magyarországi és az erdélyi képviseleteket, így nagyszámú igénylőre számíthatnak. Ugyanakkor hatalmas előrelépést jelent a fent említett összehangolásból fakadó együttműködés, amelynek kialakításában kivételes szerepe van az EMNT-nek. Szász Péter, a kolozsvári Demokrácia Központ irodavezetője kérdésünkre elmondta, hogy szándékaik szerint januárra harminc irodát nyitnak meg Erdély szerte, ezeknek egy része már működik. „Az irodák elsődleges célja, hogy hálózatukkal együttműködjenek a honosítás megvalósításában, továbbá az EMNT programjaiban elsőbbséget élvező, magyarsággal kapcsolatos kérdésekben segítse eligazodni a magyar lakosokat, feltérképezze a helyi magyarságot és annak problémáit, amelyeket természetesen orvosolni is szeretne. Jogi tanácsadással is szolgálunk, amelyek segítik mindazokat, akikkel szemben jogsértés történt különböző visszaigénylések során” – nyilatkozta Szász Péter. Az iroda január 3-tól fogadja ügyfeleit, a konzulátus ezen a napon kezdi feldolgozni az állampolgárság igénylésére benyújtott kérvényeket. A tegnapi rendezvény díszvendége volt Egyed Ákos akadémikus és a nagycsaládos Kovács Zoltán – öt gyermek apja –, akik szimbolikusan kitöltötték a magyar állampolgárságot kérelmező űrlapot, és január 3-án elsőbbséget élveznek a kérvények bevételekor. A Demokrácia Központ a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusának udvarán üzemel. KOVÁCS HONT IMRE, Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 17.Elhelyezték a Sapientia új kolozsvári ingatlanjának alapkövétA hatezer négyzetméteres ingatlan kizárólag oktatási célokat szolgálna Elhelyezték a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem új épületének alapító okiratát és alapkövét tegnap délelőtt a Koreográfiai és Színművészeti Középiskola szomszédságában lévő Tordai úti telken. A közel hatezer négyzetméteresre tervezett új ingatlan munkálatait teljes egészében magyarországi támogatásból finanszírozzák, kivitelezésének várható határideje 24 hónap. A tervezők kéttornyú ingatlant képzeltek el – miután felépül, a Sapientia kolozsvári karának szakjai kapnak majd helyet benne, valamint egy 250 négyzetméteres tévé- és filmstúdió. A kizárólag oktatási és adminisztratív célokra használható épület alapkőletételén Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára kifejtette: a Sapientia egészen egyedülálló példája a magyar történelmi egyházak és az anyaország együttműködésének. Végül az egyházak püspökei, illetve képviselői megáldották az elhelyezett fundamentumot. Az alapkőletétel során ünnepi beszédet mondott Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság külügyminisztériumának parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a közigazgatási és igazságügyi minisztérium nemzetpolitikai államtitkárságának vezetője és Dávid László, az egyetem rektora. – Akik ma itt vagyunk, tudjuk azt, hogy hit nélkül nem lehet tovább indulni, nem lehet a múltra tekinteni, sem a jövőbe látni. Ezért most mindannyiunk számára a hit tanulságtétele az, hogy annyi veszteség után, annyi levert fészek után most, ezen a helyen az Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek új hajlékot kívánunk építeni – mondta el ünnepi beszédében Kató Béla. Hozzátette: mindegyikünk napi parancsot teljesít, ami nagy fejedelmünktől, Bethlen Gábortól származik: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: erdélyi magyarokul, ősi nyelvünkben és vallásunkban, gyermekeink fényes tekintetében, és a szülőföldhöz való ragaszkodásunkban!” – Alapkövet elhelyezni olyan, mint diófát ültetni. Megvan bennünk a hit, hogy ki fog nőni – vélte Németh Zsolt. Az államtitkár szerint ennek a hitnek mély gyökerei vannak már most, itt Kolozsváron, abban a városban, ahol 1959-ben felszámolták az önmálló magyar egyetemet. – Ma bátran mondhatjuk azt, hogy nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy a Sapientia révén újra legyen önálló magyar egyeteme az erdélyi magyarságnak – mondta Németh. Hozzátette: az intézményi akkreditáció már megtörtént, de a parlament általi jóváhagyás még várat magára. – Meggyőződésem, hogy az elkövetkező néhány hónapban jóváhagyják az egyetem teljes akkreditációját, és akkor elmondhatjuk, hogy jelentős lépést tett az egyenjogúság felé az erdélyi magyar közösség – hangsúlyozta. Az államtitkár szerint a Sapientia ugyanakkor egészen egyedülálló példája a magyar történelmi egyházak és az anyaország együttműködésének. – Tíz éve nagyon sokan szkeptikusan fogadták az egyházak által létrehozott, magyarországi finanszírozású magánegyetem hírét. És lám, a Sapientia ma már ott tart, hogy megvan a szakmai akkreditációja, és csak a politikai akkreditáció hiányzik – beszélt az elért eredményekről. – Az alagútból kiértünk, itt vagyunk, új lendülettel állunk neki ennek a munkának. Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar külpolitikának és nemzetpolitikának újra kiemelkedő jelentőségű intézménye lesz Erdély vonatkozásában a Sapientia – hangsúlyozta Németh Zsolt. – Ünnepelni jöttünk ma, mert az a csoda, ami tíz évvel ezelőtt elindult a Sapientiával, ma újra egy fontos mérföldkőhöz érkezett – kezdte ünnepi beszédét Répás Zsuzsanna. – Beszélhetnénk itt az új épületnek, a minél teljesebb spektrumú képzésnek a fontosságáról, hiszen nagyon sokat jelent számunkra és a jövendőbeli diákok számára, de én csak egyetlenegy szempontot szeretnék ma kiemelni, hogy miért fontos nekünk ez a mai nap és miért fontos nekünk a Sapientia. És ez a szempont az, amit a Sapientia kifejez a Kárpát-medencei egység szempontjából – részletezte. – Ezt az egységet akkor tudjuk a maga természetességében megélni, hogy ha együttérzünk egymással a jóban, ami minket ér, meg a rosszban is, odafigyelünk egymás gondjaira és együtt örülünk egymás örömeinek – vélte a helyettes államtitkár. Hozzátette: Nagyon sokszor kifejeztük már az elmúlt száz év folyamán, hogy milyen természetességében nyilvánul meg ez az egység, amikor baj van. – Amikor a magyar kormány segítséget nyújt a Sapientiának, akkor ezt az egységet éli meg, és ebben az az öröm van, ami minket összeköt, és szeretném, ha az itt tanuló diákok is ugyanolyan természetességgel élnék ezt meg – mondta Répás. A Sapientia egyetem többször bizonyította azt, hogy mindannak, amit tesz, szimbolikus jellege van – mondta el Dávid László. – Szimbolikus az, hogy először a Székelyföldön építkeztünk, mert fel kell emelni azt a régiót. Szimbolikus, hogy a rektori hivatal a Bocskai-házban működik, és szimbolikus az is, hogy itt újra építkezünk – fejtette ki a rektor. – Mi ez a szimbólum? – tette fel a kérdést. – Az, hogy van értelme ennek az építkezésnek, az, hogy nem mondunk le arról a tudásról, ami megillet bennünket. Mert itt és most lehet erdélyi egyetemet, magyar egyetemet és ugyanakkor egyetemes értékeket szolgáló egyetemet építeni. Tudjuk, hogy ez egy kissé nehezebb, mint másnak, már Kós Károly is látta ezt, hogy csak az a miénk, amit kiharcolunk magunknak – beszélt a felsőfokú intézmény jelentőségéről a rektor. Hozzátette: egy egyetem sokkal nagyobb hatalmat jelent, mint egy ma oly sokra tartott politikai hatalom, ezért ebbe érdemes befektetni. Az alapító okirat aláírását, valamint az alapkő és okirat elhelyezését követően a fundamentumot megáldotta Pap Géza református püspök, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Fehér Attila evangélikus püspöki tanácsos. Tonk Márton, a Természettudományi és Művészeti kar dékánja az alapkőletételt követő sajtótájékoztatón részletezte az új ingatlan tervét. Megtudtuk: a Sapientia kolozsvári karának szakjai kapnak majd helyet az új ingatlanban, a fotográfia, filmművészet, média, az európai tanulmányok, nemzetközi kapcsolatok, környezettudomány és jogászképzés szakok, valamint a februártól beinduló mesterképzés. A tervek szerint a föld alatt 250 négyzetméteres tévé- és filmstúdiót építenének, amivel nem csak az egyetemi oktatást szeretnék kiszolgálni, hanem mindazokat az igényeket, amelyek amúgy ezen a szakterületen a kolozsvári közösséghez köthetők. Ebben az épületben kapna helyet a kolozsvári kar 200–250 férőhelyes nagy aulája is, amelynek sajátossága, hogy megfelel az európai uniós szabványoknak, és szintén használható az oktatást kiegészítő rendezvények megszervezésére. A tervezők kéttornyú ingatlant képzeltek el: egy négy és egy hat emeletes torony álla majd a tanárok és diákok rendelkezésére. Kolozsvár polgármesteri hivatala az erre vonatkozó építkezési engedélyt már kibocsátotta, legkésőbb január közepéig a kivitelezésre vonatkozó versenytárgyalást is kiírják. Az ingatlan várható kivitelezési ideje 24 hónap. A dékán szerint a jelenlegi bérleményeket váltják ki az új ingatlannal, és a Bocskai-házat továbbra is oktatási célokra használják. Elmondta: az építkezés költségeit a magyar kormány 2000-es költségvetéséből vásárolt telek értékesítéséből és a 2011-es költségvetésben elkülönített pénzalapból finanszírozzák. A beruházással kapcsolatban csak annyit árult el, hogy egy négyzetméternyi felület kivitelezése 500–700 euró között mozog. (dézsi) Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 17.Önálló magyar egyetemet az egyenjogúsághozAz önálló erdélyi magyar egyetem a rendszerváltozás óta a romániai magyarság egyenjogúságának a próbája — jelentette ki Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára tegnap Kolozsváron. Az államtitkár részt vett a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári új épületének ünnepélyes alapkőletételén. Az új, hatezer négyzetméteres épület az EMTE Természettudományi és Művészeti Karához fog tartozni. Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy az akkreditációs bizottság már akkreditálta az EMTE működését, de még a parlamentnek is el kell fogadnia erről egy törvényt. Magyarország nagy várakozással tekint arra, hogy a bukaresti parlament is jóváhagyja az intézmény akkreditálását. Hozzátette: a jelenlegi magyar—román "együttműködő légkörben" jó esélyt lát az akkreditáció megvalósulására. Németh Zsolt kifejtette: az új épület megépítését magyar állami költségvetésből fogják támogatni, akárcsak az egyetem működését, de bíznak abban, hogy a Sapientia végleges akkreditálása után Románia is részt vállal majd a felsőoktatási intézmény finanszírozásában a kétoldalú politikai megállapodásoknak megfelelően. Az államtitkár részt vett Kolozsváron a romániai magyarok kedvezményes honosításáról tájékoztatást nyújtó erdélyi demokrácia-központok hálózata kolozsvári irodájának megnyitóján is. Ezek az irodák segítséget nyújtanak a magyar állampolgárságot igénylő romániai magyaroknak, hogy minél gördülékenyebben megszerezhessék a honosításhoz szükséges információkat. Gergely Balázs, az erdélyi demokrácia-központok hálózatának igazgatója elmondta: Nagyváradon és Kolozsváron már hivatalosan is megnyílt egy-egy tájékoztató iroda, december végéig várhatóan újabb tizenkettő, január folyamán pedig összesen huszonkét iroda (fiókirodákkal együtt mintegy harminc) kezdi el működését Erdély-szerte. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 18.Fábián Ernő naplójegyzeteiZsúfolásig megtelt Kovásznán a városi művelődési ház nagyterme Fábián Ernő Naplójegyzetek 1980—1990 között című könyvének bemutatója alkalmával. A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és a Fábián Ernő Népfőiskola által szervezett rendezvényen a kötetet Bárdi Nándor egyetemi tanár, Filep Tamás Gusztáv szerkesztő és H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója mutatta be. Bárdi Nándornak meghatározó szerepe volt a könyv megszületésében, ő az egyetlen, aki tudta, hová rejtette egykor Fábián Ernő naplóját. A mai egyetemi tanár már szegedi diákként szoros kapcsolatban állt a szerzővel. A kommunizmus idején — vállalva a rendszer szigorú megtorlásának kockázatát — Fábián Ernő több kéziratát menekítette ki Magyarországra. A 450 oldalas kötetben a Ceauşescu-diktatúrában közölhetetlen, akkor szinte kimondhatatlan gondolatok láttak napvilágot. Remek kiindulópont azoknak a mai fiataloknak, akiket érdekelnek az előttük élt nemzedékek mindennapjainak gondolatai. Ha a megtorló rezsim idején kitudódnak Fábián Ernő akkor papírra vetett gondolatai, nem csak ő, hanem környezetének több tagja is bajba sodródott volna. A rendszerváltáskor Fábián Ernőt mesterüknek tekintették a nemzetpolitikai ideológia vállalói. Ő maga akkor távolodott el a politikától — sok rendkívül értékes társával együtt —, amikor a politika a hatalom eszközévé vált. A könyvet a Sapientia EMTE Bocskai-háza Óváry Termében is bemutatták. Meghívottként jelen volt Németh Zsolt államtitkár, aki fiatal, Erdélyben is megforduló politikusként a naplóíró barátjának vallhatta magát. Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 21.Lőrincz Csaba hazatéréseA Pro Minoritate Alapítvány vaskos kötettel — 760 oldal — építi a kortársi köztudatba a közülünk korán, mindössze 49 éves korában eltávozott földink, a sepsiszentgyörgyi születésű Lőrincz Csaba politológus, filozófus, a Fidesz egyik meghatározó egyénisége, a státustörvény alapelveinek megfogalmazója és rendszerbe állítója életművét. A mérték című kötet témáját szerkesztői — Borsi-Kálmán Béla, Filep Tamás Gusztáv, Zelei Miklós — az ,,Egybegyűjtött írások tőle és róla" mondatba sűrítik. A könyv Lőrincz Csaba összegyűjtött írásait, tanulmányait, előadásszövegeit, cikkeit, fordításait, a vele készített interjúkat tartalmazza, valamint azokat az emlékbeszédeket, amelyek korai halála alkalmával Budapesten és sepsiszentgyörgyi temetésén hangzottak el. A bennünket, székelyföldieket, jelesen a háromszékieket közösségként és kötődései révén személyesen is érintő, csak magas mércével mérhető írások gondolatisága lenyűgöz, és szerzőjük tragikus hirtelenséggel bekövetkezett korai halála meghökkent, mert a kötet mintegy folytatásaként el tudjuk képzelni, hogy ez az így is teljes életmű milyen alkotásokkal gazdagodhatott volna, ha a Sepsiszentgyörgyről induló fiatalember, majd magyarországi letelepedése után magas diplomáciai funkciókat is betöltő férfi még évtizedek múltán is alkothatott volna. A kötetben Lőrincz Csaba írásai révén és ezek mellett a magyar közélet ismerős arcai köszönnek ránk nagy számban úgy is, mint emlékezők, barátok, munkatársak. A könyv törzsanyaga betekintést enged egy olyan férfiú alkotóműhelyébe, aki élete végéig, tőlünk fizikailag elszakadva is, mindig velünk volt, és meghatározó egyéniségévé vált a magyar kisebbségi gondolkodásnak. A magas szintű elméleti munkák, a tanulmányok mellett megtaláljuk azokat az írásokat, amelyek emberközelbe hozzák, személyes ismeretségi körbe vonzzák azt az alkotó embert, akinek élete és életműve olyan modellé, olyan mintává csiszolódott, amely arra példa, hogyan lehet, Sütő Andrással szólva, a hazai fonnivalót, székelyföldiséget, erdélyiséget a magyar nemzet egészének szintjére emelni, a politikai élet központjába állítani. A kötetből nemcsak egy életpálya körvonalai rajzolódnak ki, hanem olyan kortörténeti események is, mint a magyarhoni rendszerváltozás, a pártalapítások története. Németh Zsolt, Lőrincz Csaba barátja, munkatársa, fideszes harcostársa visszaemlékezésében olyan politikai szövetség megalkotásának folyamatát, ennek belső mozgatórugóit, elméleti megalapozását, történelmi kötődéseit és beágyazottságát tárja fel, ami nélkül az utóbbi húsz év története nem értékelhető és nem értelmezhető. Ezeket az elméleti alapozású írásokat olvasói, családi közelségbe hozzák Zelei Miklós Lőrincz Csaba édesanyjával, a sepsiszentgyörgyi Lőrincz Béláné Keresztes Máriával, Lőrincz Csaba öccsével, Lőrincz Tiborral készített interjúi és beszélgetései. A kötet révén mélyen és hitelesen belepillanthatunk azokba a folyamatokba, amelyek egy székelyföldi fiatalembert az ország elhagyására kényszerítenek. A Lőrincz Csaba és a Securitate című fejezet szerzője Borsi-Kálmán Béla, Lőrincz Csaba barátja és munkatársa. A Frank Klárával készített interjú plasztikus rajza annak, hogy ,,embermentési" céllal az átkosban miként köttettek névleges házasságok. Az anyai ágon Nagybaconból származó Lőrincz Csaba távoli rokonai között a kisbaconi Benedek családhoz kötődő szál is kibogozható. Benedek Eleket a ,,hazatérő ember" modelljeként is szokás meghatározni. Lőrincz Csaba hazatérése eme könyv révén útmutatóul is szolgál a kisebbségi magyarság megmaradásáért folytatott küzdelemben. Ez a kötet több, mint tisztelgés valaki emléke előtt. Olyan tükör, amelyben magunkat, közösségünket is láthatjuk. A háromszékieknek különösen izgalmas olvasmány is. Ezzel a kötettel Lőrincz Csaba ismét hazaérkezett, velünk együtt vesz lélegzetet a Székelyföldet reprezentáló uzonkafürdői levegőből, annak a kistelepülésnek az atmoszférájából, amelyet annyira szeretett, és távollétében, vágyakozásaiban mindig jelen volt, mindig ott élt. Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 22.RövidenEurópai megoldást nemzetiségi kérdésekben Németh Zsolt szerint Magyarország elvárja szomszédaitól, hogy az ott élő magyarság problémáit az európai normák szellemében oldják meg. "Ami azt jelenti, hogy az adott esetben olyan megoldásokat szorgalmazunk, amelyek maximálisan figyelembe veszik az európai intézmények ajánlásait, illetve olyan megoldásokat, amelyek figyelembe veszik az alapvető európai normákat" ― jelentette ki a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára tegnap Pozsonyban, miután találkozott szlovák partnerével, Milan Jezovica külügyi államtitkárral. Németh és Jezovica mint az európai és az euroatlanti integrációs, valamint más nemzetközi kérdésekkel foglalkozó magyar―szlovák vegyes bizottság társelnökei tárgyaltak Pozsonyban. Az EU-elnökség lehetőség is Az uniós elnökség posztja nemcsak kihívást jelent egy tagállamnak, hanem lehetőséget is, hogy bebizonyíthassa, képes az EU ügyeinek kezelésére ― mondta Herman Van Rompuy, az Európa Tanács elnöke tegnap Budapesten. Az Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján kiemelte: az elnökség arra is jó alkalom Magyarországnak, hogy elérje, a jövő fél év után ne mindig új tagállamként emlegessék az unióban. Visszaszerezné az Európai Unió számára a bővítés lendületét Orbán Viktor a 2011 első fél évében esedékes magyar EU-elnökség idején. A kormányfő szerint az EU párját ritkítóan nehéz fél év előtt áll, de önmagában ez "bennünket, magyarokat a legkevésbé sem rettent vissza ettől a munkától, sőt, igazából étvágyat csinál hozzá". Németh Zsolt Bugár Bélával találkozott A Magyar Koalíció Pártja és a Híd magyar―szlovák polgári párt elnökeivel, Berényi Józseffel és Bugár Bélával is találkozott tegnapi pozsonyi látogatása során Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. ,,Nagyon fontosnak éreztem, hogy találkozzam mind Berényi Józseffel, mind Bugár Bélával. Ők (Bugárék) különösen fontosnak tartják, hogy kormánypártként a magyar érdekeket is hangsúlyosan képviseljék" ― nyilatkozott magyar újságíróknak Németh Zsolt. "Azt gondolom, az a feladatunk, hogy kialakítsuk azt a speciális együttműködést, ami egy ilyen vegyes párttal is kialakítandó. Egyelőre a Kárpát-medencében ez egy újszerű és egyedülálló helyzet, de azt gondolom, hogy a felvidéki magyarság érdekében mindenfajta együttműködést meg kell ragadnunk" ― szögezte le az államtitkár. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 30.Védvár az erdélyi képzőművészetnekSepsiszentgyörgyön megépül az Erdélyi Magyar Művészeti Galéria. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a Krónikának elmondta, az első lépést megtették: megvásárolták a Székely Nemzeti Múzeum szomszédságában levő negyvenáras telket, ezen épül fel az Erdélyi Magyar Művészeti Galéria. Tamás Sándor hangsúlyozta: régi álom valósul meg, hiszen nemcsak egy kiállítótermet építenek, hanem intézményt hoznak létre. Ez a telekvásárlás a gazdasági válságban is stratégiai befektetés, a projektet a sepsiszentgyörgyi önkormányzat, a Barabás Miklós Céh és a Kovászna Megyei Képzőművészeti Szövetség vezetői dolgozzák ki, tájékoztatott a tanácselnök. „Szükség van egy helyre, ahol az erdélyi magyar képzőművészet nagyobb teret kap, mint máshol, és Háromszéken erre megvan az igény és a képzőművészeti hagyomány” – fogalmazott a tanácselnök. A projekt elindítását Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár is támogatja. A galéria nemcsak a fizikai teret jelenti majd, hanem gyűjtőközpont is lenne, a tervek szerint felvásárolják a fontosabb erdélyi magyar képzőművészek hagyatékát, és megmentik a műveket az elkallódástól. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója úgy fogalmazott, „az erdélyi vizuális kultúra védvára” lehet a tervezett intézmény. Sokszor keresték meg a múzeumot az örökösök, és felajánlották egy-egy erdélyi magyar képzőművész hagyatékát, de hogy ezt megfelelőképpen tudják kezelni, megfelelő tárolóhelyre és kiállítótérre van szükség. Vargha szerint nagyon sok szomorú példa van, rengeteg anyag szétszóródott, sokat már nem is lehet felkutatni. Egy kolozsvári vagy dévai művész hagyatéka könynyen elkallódik, ezért kell egy gyűjtőközpont, ahol letétbe helyezik, feldolgozzák és bemutatják a műveket. Ugyanakkor szükség van megfelelő kiállítótérre, hiszen nemcsak a Székelyföldön, de egész Erdélyben nincs olyan galéria, képtár, ahol a nagyméretű festményeket, szobrokat be lehet mutatni. „Gyárfás Jenő 4×4 méteres, Tetemrehívás című monumentális festményét például azért nem lehet Budapestről elkérni és a festő szülőföldjén bemutatni, mert nincs megfelelő tér a kiállítására” – magyarázta a múzeumigazgató. A nagyméretű munkák, körképek bemutatására is alkalmas lesz majd a tervezett galéria. Vargha Mihály szerint arra is szükség van, hogy több képzőművész munkái helyet kapjanak a kiállítóterekben, hogy a látogató az erdélyi, székelyföldi képzőművészet teljes spektrumát áttekinthesse. „Az alkotómunka nem ért véget Baász Imrével és Plugor Sándorral, még rengeteg képzőművész, élő klasszikus, Munkácsy-díjas alkotó műveit kell kitenni a képtárakban, és erre is alkalmas lesz a tervezett Erdélyi Magyar Művészeti Galéria” – szögezte le a képzőművész Vargha Mihály. Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár) 2011. január 5.A Tusványos szervezőcsapata benyújtotta a honosítási kérelmeketMagyar Ifjúsági Tanács (MIT) által szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (közismertebb nevén Tusványos) központi szervezőcsapata ma, 2011. január 5-én Budapesten, a XVI. kerületi önkormányzatnál letette a honosítási eljárás beindítására vonatkozó iratcsomókat. A Kolozsvárról hajnalban induló csapatot Kovács Péter, a kerület polgármestere, valamint Ancsin László jegyző fogadták. A honosítási kérelmek átadása előtt megérkezett Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium országgyűlési államtitkára, a bálványosi folyamat alapítója. Az átadáson jelen volt a szabadegyetem társszervezőjének, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítványnak az elnöke, Tárnok Mária is. A 13 órától kezdődő sajtótájékoztató keretében Kovács Péter polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője házigazdaként köszöntötte a résztvevőket, örömét fejezve ki, hogy a Tusványos szervezőcsapata elfogadta tavalyi ajánlatát, és a XVI. kerületi önkormányzati hivatalt választották a honosítási kérelmek leadásának helyszíneként. Németh Zsolt beszédében a Tusványoson már korábban elkezdődött nemzeti integrációs folyamat meghatározó lépéseként értékelte a kettős állampolgárság törvényének elfogadását. Kiemelte, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor továbbra is a nemzeti építkezés fontos helyszíne marad, hisz az ott lezajlott eddigi beszélgetések eddig is a magyar külügyi munka hathatós segítségére voltak. A két politikus köszöntője után a szervezőcsapat két tagja, Somogyi Attila, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) elnöke, valamint Péter Emőke Katalin, a Tusványos központi szervezőirodájának vezetője a sajtó jelenlétében átadták a kész iratcsomókat az anyakönyvvezetőknek. E mozzanatot Sándor Krisztina, a MIT elnöke zárta alkalmi pohárköszöntővel, melyben kiemelte: a honosítási kérelemért való folyamodás egy természetes igény, akárcsak a levegővétel, és ilyenként nem szorul indoklásra, sem magyarázatra. „Lélekben már régóta magyar állampolgárok vagyunk, és fővárosunk elsődlegesen és maradt. Az állampolgárság megszerzése által egyértelműen erősödhet otthonélményünk bárhol Erdélyben, s mindemellettermészetesen fiatalokként biztosan jó hasznát vesszük a magyar útlevélnek bárhol külföldön, hiszen egyre több európai országban esik más-más elbírálás alá a magyar és a román útlevél." Beszédében hangsúlyozta, hogy a törvény életbelépése óta a MIT-es csapat az első olyan fiatal csoport, akik együttesen folyamodtak a magyar állampolgárságért, s tettüket figyelemfelkeltésnek szánták, s ezzel arra biztatnak minden erdélyi magyar fiatalt, hogy éljenek a lehetőséggel. A köszöntőbeszédek után a csapat mindenik tagja szerre átadta a honosítási iratcsomókat az anyakönyvvezetőknek. Kristály Bíborka Réka MIT-irodavezető, Erdély.ma 2011. január 10.Az egyszerűsített honosítás tapasztalatait is megtárgyaljákAz egyszerűsített honosítás tapasztalatairól, a kisebbségi vegyes bizottságokról és a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) szakbizottságairól lesz szó a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság keddi ülésén – mondta el Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár. Kifejtette: örömmel látják, hogy a kedvezményes honosítás ügyintézése problémamentesen zajlik, de az eddigi tapasztalatokat, fejleményeket szeretnék áttekinteni. Napirenden szerepel még a Bethlen Gábor Alap, amelyről december 23-án fogadott el törvényt az Országgyűlés. A bizottság tagjait az alap indulásáról tájékoztatják, illetve arról, hogyan alakul át az eddigi támogatási rendszer, milyen nyilvántartást működtetnek, hogyan szeretnék az adatszolgáltatást megvalósítani az egyes államtitkárságok között. Megjegyezte: az alaphoz kapcsolódó alapkezelő nonprofit zrt. létrehozása is folyamatban van, várhatóan egy hónapon belül megkezdheti munkáját. Téma lesz a Máért szakbizottsági rendszere. A helyettes államtitkár felidézte, hogy tavaly a Máért ülésén négy szakbizottság felállításáról döntöttek, az oktatási és kulturális, a gazdasági és önkormányzati, a külügyi és jogi, illetve a szórványtestület. Utóbbinak két albizottsága lesz, az egyik a kárpát-medencei szórványmagyarsággal, a másik a nyugati diaszpórával foglalkozik majd. A diaszpóra szakbizottság kivételével mindegyik testület még januárban ülésezik, a diaszpóratestület pedig várhatóan februárban tanácskozik. A szakbizottság munkájában a Máért tagszervezetei mellett a kormányzat képviselői is jelen lesznek – hangsúlyozta. A tárcaközi bizottság negyedik témája a vegyes bizottságok munkája lesz. Répás Zsuzsanna elmondta, hogy összesen hat kisebbségi vegyes bizottság ülése várható az első félévben, először a magyar–szlovák vegyes bizottság tart majd ülést. A kormány augusztus 27-i hatállyal hozta létre a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottságot (NPTB) a kölcsönös felelősség és figyelem elvén nyugvó nemzetpolitikai tevékenység összehangolására. A testület elnöke Semjén Zsolt, a miniszterelnök általános helyettese, alelnöke pedig Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Az NPTB feladata – a kormányhatározat szerint – egy, a kormány nemzetpolitikai tevékenységét segítő kölcsönös tájékoztatáson alapuló, egységes információs rendszer létrehozása, a nemzetpolitikai vonatkozású feladatok végrehajtásának koordinálása és értékelése, az egyes minisztériumok külhoni magyarokat érintő tervezési tevékenységének összehangolása, a központi államigazgatási szervek külhoni magyarokat érintő tevékenységének folyamatos figyelemmel kísérése, és javaslattétel a kormány számára a nemzetpolitikai vonatkozású feladatok végrehajtása során a forrásigény összehangolt tervezésére és a pénzfelhasználás ellenőrzésére. A bizottságban képviselteti magát a Belügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkári, illetve parlamenti államtitkári szinten. A bizottságban helyet foglal a KSH elnöke is. A kormány határozatában felkérte a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetőjét, hogy személyesen vagy delegáltja útján állandó meghívottként vegyen részt az NPTB munkájában. A testület legalább negyedévente tart teljes ülést. MTI, Erdély.ma 2011. január 12.Semjén: Zökkenőmentes a honosítási eljárás (Támogatás a határon túli magyaroknak)Zökkenő- és problémamentesen halad az egyszerűsített honosítási eljárás, az első héten mintegy ötezer kérelem érkezett — számolt be Semjén Zsolt a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság tegnapi budapesti ülésén . A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy a legtöbb kérelmet Csíkszeredáról, Kolozsvárról, Szabadkáról és Beregszászról nyújtottak be. Panaszt sehonnan nem jelentettek, mindenhol pozitívak a tapasztalatok — emelte ki a kereszténydemokrata politikus, aki szerint az államigazgatás és a kommunikáció egyaránt jelesre vizsgázott. Kitért arra is, hogy a határon túli magyarság demográfiai és asszimilációs szempontból "óriási nyomás alatt van". Mint mondta, a közelgő népszámlálásoknál minden segítséget megadnak majd a magyar identitás megerősítésére, de ennek ellenére számítanak a kedvezőtlen számokra. "Ha meg akarjuk tartani a határon túli magyarságot magyarságában — ami pedig a magyar állam alapvető küldetése —, akkor ehhez nagyon erős impulzust kell adni, s ez nem merülhet ki kizárólag különböző támogatási formákban" — hangsúlyozta. Ez az erős impulzus az állampolgárság — fogalmazott a kormányfő helyettese. Semjén Zsolt kitért a Bethlen Gábor Alap létrehozására is, amely a határon túli magyar támogatásokat fogja össze. Kiemelte az egyértelmű működési rendet, a pontos és szigorú elszámolást. Hozzátette: az alap által megnyílik a lehetőség az uniós források hatékony felhasználására is. A támogatáspolitika irányvonalát a Magyar Állandó Értekezlet szabja meg, az egyes szakterületek prioritásait szakbizottságok rögzítik majd. Ezután az alap megfogalmazza a költségvetési javaslatát, amelyről háromtagú bizottság dönt; a testület tagjai: Semjén Zsolt, Gál András Levente, a közigazgatási tárca államtitkára és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár. Semjén Zsolt kitért arra is, hogy az oktatási és kulturális szakbizottság elnöke Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár lett, a gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottságé Becsey Zsolt külgazdasági államtitkár, a külügyi és jogi szakbizottság elnöke Németh Zsolt, a külügyi tárca államtitkára lett, míg a szórvány szakbizottság élére Répás Zsuzsanna került. A jövőben áttekintendő és megvitatandó témák között említette az autonómiatörekvéseket, az egyszerűsített honosítási eljárást, az uniós lehetőségeket, az egységes Kárpát-medencei magyar oktatási stratégiát. Feladatként jelölte meg az egységes szórványstratégia megalkotását, a moldvai csángók helyzetének áttekintését, a Kárpát-medencei gazdasági térség és a magyar gazdaságpolitika közötti összefüggéseket a Széchenyi-terv tükrében. Szólt arról is, hogy a tavasz folyamán valamennyi vegyes bizottság ülést tart. Megjegyezte: különösen a szlovák—magyar és az ukrán—magyar vegyes bizottságra koncentrálnak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. január 12.„Szentháromság” dönt a támogatások sorsárólJövő héten tartja első idei ülését a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) négy újjáalakított szakbizottsága közül három: az oktatási, a külügyi és a gazdasági – közölte tegnap Répás Zsuzsanna a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság budapesti ülése után. Jövő héten tartja első idei ülését a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) négy újjáalakított szakbizottsága közül három: az oktatási, a külügyi és a gazdasági – közölte tegnap Répás Zsuzsanna a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság budapesti ülése után. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár egyebek mellett a határon túli szervezeteknek nyújtott támogatásokat összefogó Bethlen Gábor Alap indulásáról tájékoztatta a testület tagjait. A MÁÉRT szakbizottságainak éppen a Bethlen Alap által kezelt források szétosztásában leenne szerepük. Jövő heti ülésükön a testületek feladata – Répás Zsuzsanna tegnapi megfogalmazása szerint – a prioritások áttekintése lesz. A bizottságokat kormánypárti politikusok vezetik: az oktatási-kulturálist Hoffmann Rózsa, a gazdaságit Becsey Zsolt, a külügyit Németh Zsolt, a szórványt pedig Répás Zsuzsanna. Határon túliak nélkül Mint ismert, a Bethlen Alap a korábbi Szülőföld Alap jogutódja, és idén 13 milliárd forint felett rendelkezik. Tevékenységét egy múlt év végén sebtében elfogadott, január elsejétől életbe lépő törvény szabályozza. A jogszabály a „megváltozott nemzetpolitikai szemlélet” jegyében fogant. Kezdeményezői szerint jogelődjétől eltérően a Bethlen Alap egységes döntéshozatali és nyilvántartási rendszerben nyújtja az összes határon túliaknak szánt támogatást. A Szülőföld Alaptól eltérően azonban a Bethlen Alapnál nem a határon túli szervezetek képviselőiből álló szakkollégiumok döntenek a pályázatok elbírálásáról, hanem egy háromfős „szuperbizottság”, melynek tagjai Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Gál András Levente, a közigazgatási tárca államtitkára, és Répás Zsuzsanna. A vezető testület döntéseit kilencfős kollégium készíti elő, amelyből a törvény kizárja a határon túli magyarok képviselőit. A kollégium tagjait egyébként szintén a „szuperbizottság” nevezi ki. „Túl bő csapat” a Szülőföldnél Ulicsák Szilárdtól, a határon túliak támogatását felügyelő miniszteri biztostól megtudtuk: a kilencfős kollégium csupán a Bethlen Alapot kezelő zrt. megalakulása után áll össze. „Nagyon bonyodalmas lett volna, ha ebben a testületben a határon túli magyar szervezetek valamennyi támogatási területre delegálták volna képviselőjüket, mint ahogy az a Szülőföld Alap esetében történt. A Szülőföld Alapnál túlságosan bő lére eresztett csapat dolgozott” – magyarázta lapunknak Ulicsák. Hangsúlyozta azonban, hogy a kollégium tagjainak kinevezésekor fontos kritérium lesz az, hogy az adott támogatási területeken gyakorlattal és szakértelemmel rendelkezzenek. A miniszteri biztos szerint a határon túli szervezetek a MÁÉRT szakbizottságai révén szólhatnak majd bele a támogatások odaítélésébe. Lapunk felvetette: a törvény értelmében a testületek az egyes szakterületekre vonatkozóan csak „elvi-szakmai iránymutatást adnak és ajánlásokat fogalmaznak”. „A szakbizottságok valóban nem dönthetnek az egyes pályázóknak szánt konkrét összegekről, ám azt javasolhatják, hogy mondjuk a szórvány számára 300 millió forintot ítéljünk meg összesen” – magyarázta a döntési mechanizmust felvetésünkre Ulicsák. A támogatások elbírálásának ezt a módját a Bethlen Alapról szóló törvény vitájakor a magyarországi ellenzék is bírálta. Szabó Vilmos szocialista politikus felszólalásában kifogásolta a kollégiumok számának csökkentését, azt, hogy egy háromtagú bizottság kezébe kerül nemcsak az elbírálás, hanem a kollégium megbízatása is. „Gyanúnk szerint azért történik a változás, hogy a kormány szabad kezet kapjon a pénz elosztására, és azok számára, akik a kormánynak kedvesek, a politikai hűség lesz az egyedüli szempont” – fogalmazott. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Takács Csaba nem kívánta bővebben kommentálni a Bethlen Alapról szóló törvényt és azt sem, hogy a határon túliakat kizárják közvetlen döntéshozatalból a támogatások megítélésekor. „Az új budapesti kormánynak joga van változásokat bevezetni minden téren. Én már semmin sem csodálkozom” – jelentette ki. Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. január 19.Félretájékoztatott az RMDSZ: a honosításhoz mégis kell a felmenők román nyelvű okiratainak fordításaFélretájékoztatta az RMDSZ Bihar megyei szervezete a magyar állampolgárságot igénylőket, amikor egy közleményben úgy fogalmazott, hogy a kérés benyújtásához nincs szükség a felmenők iratainak fordítására. Wetzel Tamás, a kettős állampolgársággal kapcsolatos feladatok végrehajtásáért felelős miniszteri biztos azonban tegnap a Krónika megkeresésére leszögezte: a magyar állampolgárság igénylésekor minden idegen nyelven íródott dokumentumhoz hiteles fordítást kell mellékelni. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete – amely különösen agresszívan próbálja fölvenni a versenyt a tájékoztatásra a magyar kormány által hivatalosan felkért EMNT demokrácia-központjaival a honosításról szóló informálás terén – múlt héten saját irodai dolgozói számára szervezett képzést a könnyített honosítással kapcsolatos kérdésekről. A fórumon a debreceni önkormányzat anyakönyvi hivatalának két dolgozója tájékoztatta a résztvevőket egyebek közt arról, hogy az állampolgárság igénylésekor csak a saját személyes iratokról kell fordítást mellékelni, a felmenőkéről már nem. A közlemény vagy annak kivonata a helyi sajtóban is megjelent. „Egy, a kérelmezőknek nagyon fontos könnyítésről is beszámoltak a debreceni szakértők. Ezen a héten újabb könnyítést vezetett be a magyar állam, miszerint a magyar állampolgárságért folyamodóknak csak a saját maguk anyakönyvi iratait kell hivatalos magyar fordítással beadniuk, a felmenők iratait nem kell lefordíttatni. Ezt Debrecenben már így alkalmazzák” – szerepel a közleményben. Az EMNT Nagyváradon is demokrácia-központot működtető Bihar megyei szervezete ennek nyomán úgy reagált a tájékoztatásra, mondván: félretájékoztat a szövetség. Zatykó Gyula regionális koordinátor lapunknak elmondta: amint észrevette a hibát, azonnal felvette a kapcsolatot Wetzel Tamás miniszteri biztossal, hogy tisztázza az ügyet, és megtudta, nem igaz, hogy nincs szükség a fordításra. A probléma gyökere az, hogy az RMDSZ most nincs olyan pozícióban, hogy felső vezetőt tudjon meghívni. Ők alkalmazottakat tudnak elérni, például egy anyakönyvi hivatal vezetőjét. Az, ahogyan ők értelmezik a törvényt, nem minden esetben helyes. Mi viszont olyan helyzetben vagyunk, hogy tudunk a törvény alkotóival értekezni, emiatt vagyunk jobban informálva” – jelentette ki Zatykó. A koordinátor hangsúlyozta: a téves információ egyik nagy veszélye az, hogy ha Debrecenben fordítás nélkül el is veszik az igazoló okiratot, fennáll a veszélye, hogy az elbíráláskor Budapestről visszaküldik azt. Leszögezte: az EMNT nem akarja, hogy az állampolgárság ügyéből pártcsatározás váljék, de azt elvárja, hogy az RMDSZ lássa be, hogy az EMNT-nek vannak birtokában a leghitelesebb információk. Kell a fordítás! Lapunk a debreceni anyakönyvi hivatal vezetőjét, Sinaliné Veres Erzsébetet is megkereste az ügyben. A szakember azt mondta, neki és kollégáinak a bevándorlási hivatal illetékesei tanították így az ügymenetet, de megígérte, hogy a mai nap folyamán újra megérdeklődik a dolgot. Addig is a debreceni anyakönyvi hivatal nem kéri a fordításokat. Wetzel Tamás ehhez képest megkeresésünkre határozottan kijelentette: minden idegen nyelvű okiratot le kell fordíttatni, és a másolattal együtt benyújtani, hiszen a bevándorlási hivatalokban nem beszélnek minden olyan nyelvet, amelyeken a személyes okmányok íródhattak, illetve nem tudhatják minden egyes külföldi helységnév magyar megfelelőjét, különösképpen akkor, ha az okmányok nem is latin, hanem – például Kárpátalja esetében – cirill betűkkel íródtak. A miniszteri biztos megígérte: mivel folyamatos munkakapcsolatban van az összes ezzel foglalkozó szervvel, mihamarabb tisztázni fogják az ügyet, abban pedig biztos, hogy a tévedés csak félreértésnek tudható be. Wetzel Tamás azt mondja, azoknak az ügyét, akiknek mostanáig fordítás nélkül vették el dossziéikat Debrecenben, külön-külön megvizsgálják majd a központi elbírálásnál. Nem törvényes, de jó? Tegnap a Bihar megyei RMDSZ újabb közleményt adott ki, melyben elismeri, hogy a fordítások szükségtelenségéről nem született döntés, de kijelenti: így kellene eljárni. „A debreceni önkormányzat Anyakönyvi Hivatalának csoportvezetője, Sinaliné Veres Erzsébet bizonyára ezen nemes cél és a törvény szellemének megfelelően, az anyaországi hatóságoktól kapott információk alapján tájékoztatott Nagyváradon. Nyilván az elmúlt hetek tapasztalata egyértelműbbé tette, hogy a dokumentumok fordítása az egyik legnagyobb akadály a magyar állampolgárság megszerzésében. Ezért, ha eddig hivatalosan nem is született meg ez a döntés, csak az eltérő jogértelmezés és gyakorlat ad módot a debreceni önkormányzat csoportvezetője által említett könnyítésre (miszerint nem szükséges lefordíttatni a felmenők anyakönyvi iratait), úgy értékeljük, szükség van ezen cívisvárosi értelmezés teljes anyaországi kiszélesítésére. Arra kérünk tehát mindenkit, hogy szorgalmazza és támogassa a további könnyítések általánossá tételét azért, hogy minél több erdélyi magyar rendelkezhessen anyaországi állampolgársággal is” – szól a közlemény. Újabb határon túli partnerek Az egyszerűsített honosítás lebonyolításához kapcsolódó együttműködési megállapodást kötött a magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint szerbiai, horvátországi és szlovéniai magyar szervezetek képviselői tegnap Budapesten. „A határon túli magyarság számára az állampolgárság igénylésének lehetősége a szabadság kiteljesedésének a pillanata, a rendszerváltozás most érkezett el a kisebbségi magyarsághoz” – mondta Németh Zsolt külügyi államtitkár az aláírás után. Németh köszönetet mondott a civilek segítségéért is, felidézve Tőkés László kezdeményezését az egyszerűsített honosítási eljárásban. „Most már a magyar állam a határon túli magyaroknak is az állama, (...) ahogy a nemzet mindazok közössége, akik magyarnak érzik magukat, az állam mindazok közössége, akik magyar állampolgárok” – mondta az államtitkár. Németh Zsolt értékelése szerint az egyszerűsített eljárás lebonyolításában a külügyi konzuli szolgálat jelesre vizsgázott, a visszajelzések szerint gördülékenyen, problémamentesen zajlik az állampolgársági folyamat. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár nagyváradi demokrácia-központban tett látogatását felidézve azt mondta, ezekben az irodákban nagyon nagy segítséget kapnak az emberek. Segítenek az igényléshez összeállítani a dossziékat, ellenőrzik a papírokat, dokumentumokat, s így jelentősen rövidülhet az ügyintézés a konzulátusokon. Wetzel Tamás honosításért felelős miniszteri biztos elmondta, most hetente fut be annyi kérelem, mint korábban egy év alatt. Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár) 2011. január 21.A Külügymiisztériuman ülésezett a MÁÉRT Külügyi és Jogi SzakbizottságaEU-elnökségünk idején az egyik legfontosabb feladat a bővítési folyamat újraindítása, s ebben déli szomszédaink, komoly magyar közösségekkel kifejezetten érintettek – mondta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Külügyi és Jogi Szakbizottsága ülése után tartott sajtótájékoztatón. Azon vagyunk, hogy lezárjuk a horvát csatlakozási tárgyalásokat, ha ez sikeresen megtörténik, akkor ez nemcsak a horvátországi magyaroknak fontos üzenet, hanem a Nyugat-Balkánnak, és Szerbiának is – tette hozzá. Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy a vajdasági magyarok mindenképpen szeretnék kihasználni a csatlakozási folyamatot helyzetük javítására, s ebben a magyar külpolitika támogatja őket. Kitért arra, hogy Szerbia elnyerheti a tagjelölti státuszt az év végére, majd jövőre megkezdődhetnek a tényleges csatlakozási tárgyalások is. A prioritások között említette még a keleti partnerségi programot, amelynek keretében egy komolyabb kárpátaljai mezőgazdasági projektet terveznek. A célok közé sorolta emellett a Duna-stratégiát, mint olyan makrogazdasági fejlesztést, amely az egész kárpát-medencei magyarság sorsát érinti. „A stratégiában kiemelt szerepet szánunk a határok átjárhatóságának és a transzparenciának” – jegyezte meg Németh Zsolt, hozzátéve, hogy a szomszédos államokban élő magyar közösségek számára az uniós elnökség nagyon fontos lehetőségeket hordoz és reméli, hogy az ebben rejlő lehetőségekkel élni tudnak. A szakbizottság az ülés után állásfoglalást adott ki. kormany.hu 2011. január 22.Autonómiastratégia kidolgozását tűzte ki célul a MÁÉRTEgységes Kárpát-medence autonómiastra- tégia megalkotása, a határon túli magyarság anyagi támogatását biztosító Bethlen Gábor Alap, az egyszerűsített honosítás és Magyarország uniós elnökségével összefüggő kérdések szerepeltek a MÁÉRT külügyi és jogi bizottságának pénteki ülésén. Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint a testület olyan autonómiakoncepció kidol- gozására fog törekedni, amely tekintettel van a nemzetközi példákra és az egyes országok sajátosságaira. A külügyi államtitkár hozzátette: „eltérő jogi, közigazgatási keretek között kell az egyes magyar közösségek autonómiájukat megvalósítsák, de a magyar kormány elkötelezett az autonómiastratégia megvalósításai iránt". Erdély.ma 2011. január 22.Nem kötnék lakóhelyhez a szavazati jogot(MTI) – Németh Zsolt szerint nem indokolt lakóhelyhez kötni a választójogot. A külügyi államtitkár erről pénteken beszélt újságírók előtt a Magyar Állandó Értekezlet külügyi és jogi szakbizottsága pénteki ülése után nyilatkozva, kérdésre válaszolva. Hangsúlyozta: a választójog kérdésével az alkotmányozás után foglalkoznak. Indokolatlannak minősítette azt a jelenlegi alkotmányban szereplő korlátozást, hogy a választójog a lakóhelyhez kötődik. Magyarországon tavaly ősszel a Fidesz részéről elsőként Gulyás Gergely, a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottságának alelnöke vetette fel, hogy választójogot kaphatnak a határon túli magyarok. Az új alkotmány koncepciójának december elején nyilvánosságra hozott egységes szövege azt tartalmazza, hogy minden magyar állampolgárt sarkalatos törvényben meghatározott feltételek esetén megillet a választójog. December végén Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettes, a KDNP elnöke is azt mondta, személyes véleménye szerint a határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot. Kövér László házelnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szerdai ülésén úgy fogalmazott: nagy valószínűséggel az Országgyűlés többségének szándéka arra irányul majd, hogy mindenféle diszkriminációtól mentesen létrehozzák a magyar állampolgárok számára a választójogot. Az LMP-s Dorosz Dávid a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma állandó bizottsága ülése után úgy nyilatkozott, hogy továbbra sem támogatják a határon túli magyarok szavazati jogát. Molnár Csaba, az MSZP Demokratikus Koalíció Platformájának ügyvezető alelnöke január 14-én azt mondta: "a platform határozott álláspontja, amit a magyarországi közvélemény túlnyomó többsége is támogat, hogy annak legyen szavazati joga, aki itt él az országban, itt adózik, illetve viseli a választás eredményének következményeit." Népújság (Marosvásárhely) 2011. február 5.Cs. Gyímesi Éva: Magyarországon visszafordult az időA hajdani közép- és kelet-európai demokratikus ellenzék meghatározó képviselői közül is többen tiltakoztak az Orbán-kormány demokráciaellenes lépései miatt. Nyílt levelükben arra is felhívták az uniós döntéshozók figyelmét: a szabadságban egyesült Európa célkitűzése súlyos veszélybe került azzal, hogy az EU-tagállam Magyarországon felszámolták a liberális demokráciát. A petíciót az erdélyi irodalomtörténész, egyetemi tanár is jegyzi. Most arról is beszélt a 168 Órának: Magyarországon visszafordult az idő. Sándor Zsuzsanna interjúja. - Közép-Európában az elmúlt húsz évben már többször hatalomra kerültek populista vezetők. Például Szlovákiában Mečiar, majd a Fico–Slota-koalíció vagy a lengyeleknél Kaczynskiék. Ám egyikükre sem zúdult olyan nemzetközi össztűz, mint most az Orbán-kormányra. Csupán az uniós elnökségünk miatt figyelnek ránk jobban? – Azért is, mert 1989 óta sehol nem rombolták le olyan gyorsasággal a jogállamot, mint Magyarországon. Orbán Viktor ebben „csúcstartó”: ennyi demokráciaellenes lépést senki nem tett meg ilyen rövid idő alatt. - Nyílt levelükben azt is írják: Magyarországon megszűnt a liberális demokrácia. Mások azonban úgy vélik: amíg többpártrendszer és szabad választások vannak nálunk, a demokrácia megkérdőjelezhetetlen. – Nem értek ezzel egyet. Legalább ennyire fontos kritérium a magántulajdon védelme is. Ezt sértette meg az Orbán-kormány a magánnyugdíjpénztárak államosításával. Lényegében ugyanúgy jártak el, mint hajdan Rákosiék, akik szintén közérdekre hivatkozva egyszerűen elkobozták a földeket. Az ilyen önkényes központi intézkedések abszolút polgárellenesek. - Ám a legtöbb külföldi támadást a médiatörvény miatt kapta a Fidesz. – A szólásszabadság az európai értékrend egyik alapja. A Fidesz pártirányítás alá vette a médiát: ez – bárhogyan magyarázkodnak is – a cenzúra bevezetését jelenti. A megfélemlítés eszközeivel az egész sajtót megalázzák. A nyilvánosság korlátozása ugyanakkor nemcsak az újságírók sérelme, hanem minden állampolgáré. De nem vagyok politikai elemző: Orbán Viktorról és párttársairól inkább egyetemi tanárként, értelmiségiként tudok véleményt mondani. - Hallgatom. – A Fidesz politikusai mintha semmit sem értenének az európai szellemiségből, amelynek a szabadság, a másik méltóságának tisztelete és a szolidaritás az alapja. Folyton a „magyar emberek” nevében nyilatkoznak, mintha létezne ilyen homogén közösség. Figyelmen kívül hagyják a társadalmi tagoltságot, a világnézeti, kulturális különbözőségeket, illetve a szociális, egzisztenciális törésvonalakat. Érzéketlenek a peremre szorultak sorsa iránt. A legnagyobb bajnak azt tartom: ezek a politikusok nem is akarnak tanulni. Orbánból már hiányzik a nyitottság ehhez, megnyilatkozásaiban sincs igénye a magasabb színvonalra. A zsarnokhajlamú alkat különben is hatalmi gőggel szokta kompenzálni kisebbrendűségi érzését. Ez a komplexus nagyban hozzájárult a médiatörvényhez: mögötte valójában félelem húzódik. Ezért kívánja elhallgattatni a másképpen gondolkodókat. Fenyegetésekkel próbálja öncenzúrára kényszeríteni őket. - Nem gondolja: a nemzetközi tiltakozások csak fokozzák a fideszesek arroganciáját a balliberális értelmiséggel szemben? Németh Zsolt külügyi államtitkár blogjában azt írta: egyes hazai szellemi körök szándékosan keltik a hisztériát, hogy lejárassák a hazájukat. – Annak idején efféle vádakkal támadtak minket, erdélyi másként gondolkodókat is. Egyik besúgóm, egyébként kiváló irodalomkritikus, jelentésében azt is írta: „Gyimesi Éva nem szolgálja igazán a romániai magyarság érdekeit, inkább bizonyos budapesti (zsidó) szellemi körök ízlésének megfelelő nézeteket terjeszt.” Később, 1993-ban Tőkés László nevezett „román- és zsidóbérencnek”, de voltam már „nemzetáruló” is. Átestem mindazon, amit most a magyarországi baloldali, liberális értelmiség elszenved. Csakhogy miközben nálunk úgy-ahogy, de erősödik a demokrácia, Magyarországon mintha visszafordult volna az idő. A jobboldal azt üzeni: akik az egyetemes európai gondolkodásmódot képviselik, azok idegenszívűek, megtagadják a nemzetüket. A Fidesz „szakpolitikusai” – hogy csak a legszűkebb területemen maradjak – képtelenek belátni: olyan, hogy népnemzeti irodalomelmélet vagy esztétika, egyszerűen nem létezik. A tudományokban, az irodalomban és művészetekben egyetemes értékek vannak. És az egyetemes fogalmak használata nem egyenlő a hazafiatlansággal. - Mégis: mivel bátorítaná azokat az értelmiségieket, akiket idehaza ellehetetlenít a hatalom? – Keserű iróniával azt is javasolhatom magyarországi barátaimnak: ha szükségét érzik, nyugodtan publikáljanak erdélyi lapokban, folyóiratokban. - A nyolcvanas években a diktatúra elől menekülve sok erdélyi magyar települt át ide. Most keressünk mi védelmet odaát? – Én csak azt hangsúlyoznám: Romániában most minden nézet megfogalmazódhat az anyanyelvű médiában anélkül, hogy retorziótól kellene tartani. A román média egy része pedig jelenleg még mindig jelentős ellensúlyt képvisel a hatalomhoz való viszonyában. - Másfelől: innen úgy látszik, hogy az erdélyi magyarság körében is nagy a Fidesz népszerűsége. Hiszen a kormány kettős állampolgárságot adott a határon túliaknak. – Nem végeztem közvélemény-kutatásokat. De azt megjegyezném: a magyar parlament által hozott úgynevezett Trianon-törvényt demagógnak tartom. - Miért? – A versailles-i béketárgyalásokon nem is ülhetett asztalhoz a magyar küldöttség: a tragédiához vezető döntéseket nélkülünk hozták meg. Magyarország mai kormánya így nem illetékes abban, hogy „kárpótoljon” minket Trianonért. Ennyi évtized elteltével ráadásul végképp értelmezhetetlen a nemzetegységesítés. A Fidesz ezzel a szimbolikus gesztusával valójában hegemóniára törekszik Erdélyben is. Létrehozták – a PR-szöveg szerint – „a honosítási eljárásokat menedzselő, megkönnyítő” demokrácia-központokat. A megszervezésükbe nálunk nagy pénzbefektetéssel kizárólag Tőkés László leendő pártjának magját, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot vonták be. Markó Béla ugyan nyilatkozatban is felajánlotta az RMDSZ irodáit, infrastruktúráját, ám azok ingyen sem kellettek a magyar kormánynak. A Fidesz támogatási stratégiája diszkriminál: ideológiailag válogat a támogatandó erdélyi szervezetek, napilapok és folyóiratok között. Például azt hallani: visszautasították a kolozsvári Szabadság című regionális napilap finanszírozási pályázatait. Ezt az újságot még a romániai „forradalom” idején alapítottuk: azóta is alapelve a kiegyensúlyozott tájékoztatás. De a marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóirat finanszírozását is részben megszüntette a Fidesz. A nagy múltú Korunk is kénytelen szűkebb büdzséből gazdálkodni, miközben a jobbikos Erdélyi Naplónak feljött a csillaga. - Orbán pártja nem is csinált titkot abból, mi az ára a kettős állampolgárságnak. Mikola István annak idején kijelentette: „Ha a határon túliak is szavazni fognak, a Fidesz-kormány húsz évre bebetonozhatja magát.” – Széchenyi István szerint kétféle hazafiság létezik: a szó- és a tetthazafiság. Vagyis nem elég csupán fennkölten beszélni, érzelegni a honszeretetről: hétköznapi, konkrét tettekre kell azt váltani. A polgári erkölcs – szerintem – most azt diktálja: csak azok vegyék igénybe a magyar állampolgárságot, akik dolgozni is hajlandók azért az országért, tevékenyen részt venni gondjaiban. Ha valóban ott akarnak élni, hajlandók legyenek ezért adót fizetni. Ám ha egy lakcímkártya is elég lesz a szavazásokhoz, fennáll a veszélye annak: 2014-ben a határon túli magyarokkal lehet majd „fülkeforradalmat” csinálni. Erre próbálnak felhasználni minket. - Schmitt Pál köztársasági elnök újévi beszédében egyenesen úgy fogalmazott: az uniós elnökség alatt Magyarország fennhatósága alá kerül a határon túli magyarság is. – Ez rendkívül lekezelő mondat, és sértő ránk nézve: az erdélyi magyar nem kisebb magyar, az itteni kultúra nem értéktelenebb. Nincs szükségünk szellemi fennhatóságra. - Nem gondolja: a mindinkább jobbra tolódó magyar politika fölerősítheti a nacionalizmust az egész térségben? – Egyelőre kétlem ezt. Meggyőződésem: a most kialakult magyarországi helyzet speciális, és jellemzően a kádárizmus következménye. Közhely, de a rendszerváltás előtt Magyarország volt „a legvidámabb barakk”. A „pannon magyarok” 1956 után hozzánk képest viszonylagos jólétben éltek, Nyugatra is utazhattak, nem szenvedtek annyira az elnyomástól. Ezért ma a szabadságot sem tudják igazán megbecsülni: a többség számára az alapjogokat kifejező fogalmak nagyon elvontak lehetnek. A többi egykori kommunista országban sokkal keményebb volt a diktatúra, s talán ezért is jelentett és jelent számunkra többet az européer szellemiség. Ugyanakkor nem tűrhetjük, hogy bárki is semmibe vegye azt a közös értékrendet, amelyről ’89-ig csupán álmodhattunk, s amelyért jó néhányan évtizedeken át küzdöttünk itt, Közép-Európában. 168ora.hu. Erdély,ma 2011. február 19.A Mikó-ügy a magyar—román kapcsolatokbanA Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának ügyét is szóvá tette Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár azon a megbeszélésen, amelyet tegnap Bukarestben folytatott Teodor Baconschi román külügyminiszterrel és Bogdan Aurescu európai ügyekért felelős államtitkárral. Németh Zsolt úgy értékelte, jelen pillanatban kiválóak a román—magyar kapcsolatok, egyfajta kegyelmi idő jellemzi azokat, az ebből fakadó lehetőségeket mindkét fél igyekszik kihasználni. Példaként említette az állampolgársági törvényt, és utalt az új tanügyi törvényre is, amely egyfajta oktatási decentralizációt jelent. Hozzátette azonban: örömre adna okot, ha végre megtörténne a Sapientia-egyetem akkreditációja, egyelőre késik e kérdés parlamenti jóváhagyása. Az elmúlt időszakban problémák voltak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával is — emlékeztetett Németh Zsolt. A magyar politikus érthetetlennek nevezte a Székely Mikó Kollégiummal kapcsolatos történéseket. Mint ismeretes, az ügyészség decemberben vádat emelt az iskola egyházi tulajdonba való visszaszolgáltatását lehetővé tevő restitúciós bizottság tagjai ellen. Bogdan Aurescu szerint tizenöt évvel az alapszerződés aláírása után a két ország kapcsolatát a szoros stratégiai partnerség jellemzi. A magyarországi román kisebbség helyzetével kapcsolatosan a parlamenti képviselet, valamint a román nyelven való oktatás és hírközlés fontosságát hangsúlyozta. Románia schengeni csatlakozása jelentős hangsúlyt kapott a tárgyalásokon. Németh Zsolt megismételte: Magyarország EU-elnöki minőségében továbbra is elkötelezetten támogatja Románia csatlakozását. Ezzel kapcsolatosan azt tekintette reális célnak, hogy a magyar elnökség végére el lehessen fogadni a csatlakozáshoz vezető menetrendet. Úgy fogalmazott: a magyar elnökség végére Bukarest remélhetőleg egyértelmű választ kap a csatlakozás időpontját és menetrendjét illetően. Az időpont már nem Románián múlik, hanem Bulgária technikai felkészültségén — mondta. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy a tagállamok belpolitikai szempontjai kedvezőtlenül befolyásolják bármely országnak a schengeni övezetbe való belépési esélyeit. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. március 3.Németh Zsolt: bízunk az RMDSZ-es fordulatbanBízom abban, hogy olyan fordulat következhet be az RMDSZ politikájában, amelynek lényege az kellene legyen, hogy találja meg az együttműködés hatékony formáját a többi erdélyi magyar politikai formációval – nyilatkozta a Krónikának Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. A Fideszes politikus szerint az RMDSZ-nek elsősorban nem a magyar kormánypárttal, hanem mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, képes a stratégiai párbeszédre. Államtitkár úr, hogyan értékeli, hogy a román kormánykoalíciót alkotó pártok tegnap meghosszabbították több mint egy éve érvényes együttműködési megállapodásukat, amelyben helyet kaptak az erdélyi magyarokat is érintő jogszabályok? - A megállapodás aláírása összhangban van a nagyon sok közös érdek jellemezte magyar–román kapcsolatokkal. Örvendetesnek tartjuk a kulturális autonómiáról szóló kisebbségi törvény elfogadását és a fejlesztési régiók kialakítását is célzó megegyezés megszületését. Kihangsúlyoznám, hogy noha a Fidesz a jelenlegi román kormányzó párttal, a demokrata-liberális alakulattal egy pártcsaládhoz tartozik, a koalíciókötés nem a magyar kormány feladata, nem kívánunk beavatkozni az RMDSZ ilyen jellegű döntéseibe. A mi jó együttműködésünk a jelenlegi kormánypárttal nagyon örvendetes fejlemény. Ugyanakkor a mindenkori magyar kormány tiszteletben tartja a mindenkori román társadalom politikai döntéseit. – A magyarországi országgyűlési választások óta sokkal hangsúlyosabbá vált Budapest és Bukarest viszonya, mint korábban, nagy lendületet vett a gazdasági-infrastrukturális együttműködés fejlesztése. Ezt a magyar kormány is így látja? – A magyar–román kapcsolatokban nagyon sok a közös érdek 2011-ben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a napirenden lévő fontos politikai kérdések 95 százalékban olyan ügyek, amelyekben kimutatható a nagyfokú közös érdekeltség Magyarország és Románia között. Megfelelő politikai akarat mellett lehetségessé vált a közös fellépés ezekben az ügyekben, ez pedig nagymértékben javítja ezen ügyek megvalósításának esélyeit. Nagy örömömre szolgál, hogy az elmúlt időszakban a közös politikai akarat, egymás felvállalásának képessége megvolt a két ország vezetői között. Ennek hátterében számtalan ok húzódik meg, de nem elhanyagolható a közös pártcsaládhoz való tartozás, illetve a hosszú éveken keresztül épített személyes kapcsolatrendszer sem. Közös ügyeink sorában kiemelném az észak-déli infrastrukturális folyosó kérdését, ahol pozitív tapasztalatokkal teli volt az elmúlt féléves együttműködés. Gondolok itt az Azerbajdzsán–Grúzia–Románia–Magyarország alkotta gázszállító rendszer, az AGRI-gázvezeték együttes létrehozására vagy gázvezetékeink összekötésére, amely nagymértékben javítja az ellátásbiztonság szintjét a két ország számára. De idetartozik a Nabucco-gázvezeték megvalósítását célzó együttműködés is. Sajnálatos módon a közlekedési infrastruktúra területén nem sikerült ilyen látványos előrelépésre szert tennünk, de sokat segíthet ebben a szintén közösen felvállalt Duna-stratégia sikeres megvalósítása, ami adott esetben hozzájárulhat a határ menti összeköttetések fejlesztéséhez, általában a határtérség infrastruktúrájának látványos előmozdításához. – A kétoldalú kapcsolatok milyenségét jellemzi az is, hogy az EU soros elnöki tisztségét betöltő Magyarország határozottan kiáll Románia schengeni csatlakozása mellett; erre a támogatásra Bukarestben talán kevesen számítottak. – Nem tartjuk elfogadhatónak azokat a megközelítéseket, amelyek Nyugat-Európából érkezvén valójában nem Románia objektív felkészültségét minősítik, hanem sokszor politikai döntést akarnak hozni, ami sokkal inkább tükrözi a kritizáló ország belpolitikai helyzetét, mintsem Románia felkészültségét. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy az Európai Unió belügyi tanácsa napokban rendezett ülésén elnökségi állásfoglalásban tegyük világossá: Románia felkészült, minden kritériumot teljesít, alkalmas a schengeni csatlakozásra. Sajnálatos módon Bulgáriáról ez nem mondható el, de olyan megoldást ösztönzünk, hogy a magyar uniós elnökséggel bezárólag Románia kapjon világos, dátummal ellátott perspektívát. Ugyanis ha ez nem így történik, akkor ez Románián túlmenően rendkívül negatív üzenetet hordozna mindazon országoknak, amelyek európai uniós, illetve schengeni csatlakozásra várnak Közép-Európában. – És milyen helyet foglalnak el az erdélyi magyarok a román–magyar kapcsolatok alakítása során? – Ami a magyarság helyét illeti a román–magyar viszonyban, szeretném világossá tenni: olyan nemzeti fordulat következett be Magyarország külpolitikájában, hogy a szomszédainkkal ápolt kétoldalú viszonynak sarokköve az adott országban élő magyar közösség közérzete. Ezért az erdélyi magyarság közérzete is sarokköve a jó román–magyar viszonynak. Ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban mindenféleképpen közérzetjavító tényezőként könyveltük el az új tanügyi törvény elfogadását, valamint a román kormányzat visszafogott hivatalos reagálását a kettős állampolgárság kérdésére. – Hogyan kommentálja az RMDSZ nagyváradi kongresszusán Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnökének beszéde nyomán a nagyobbik magyar kormánypárt ellen elhangzott felszólalásokat? – Engedje meg, hogy ne kommentáljam Pelczné Gáll Ildikó felszólalását. A Fidesz európai parlamenti képviselőjének beszéde kapcsán azt tudom mondani, hogy minden politikus felel a saját stílusáért, ami egyben természetesen minősíti is az adott személyt. Sok sikert kívánok ugyanakkor az RMDSZ elnökévé megválasztott Kelemen Hunornak ahhoz, hogy érdemben tudja képviselni a magyarság érdekeit a bukaresti parlamentben. Bízom abban, hogy olyan fordulat következhet be az RMDSZ politikájában, amit nagyon régóta várunk, amelynek lényege az kellene legyen, hogy találja meg az együttműködés hatékony formáját a többi erdélyi magyar politikai formációval. Hiszen éppen a magyar együttműködés jelentheti a hatékony fellépést az erdélyi magyar közösség érdekében. – Kelemen Hunor székfoglaló beszédében azt mondta, partneri viszonyra törekszik a Fidesszel. Milyen módozatait látja annak, hogy enyhüljön a magyar kormánypárt és az RMDSZ közötti hűvös viszony? – Úgy gondolom, hogy a puding próbája az evés. Az RMDSZ újonnan megválasztott elnöke most valóban elérkezett abba a helyzetbe, hogy bizonyítsa azt a szándékát, amelyet nemcsak a megválasztását követően, hanem a kampányának időszakában is képviselt. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sok sebből vérzik az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatrendszere. A legfontosabbnak azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek nem velünk, hanem mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, hogy képes a stratégiai párbeszédre – vagyis azokkal szemben, akik határozott nemzeti érdekérvényesítést várnak el az alakulattól. És ha ez sikerülni fog, akkor úgy gondolom, hogy a Fidesszel való együttműködést ez automatikusan maga után fogja vonni. – Hogyan kommentálja az RMDSZ vezető politikusainak vádját, miszerint a magyar kormány a demokrácia-központokon keresztül finanszírozza az új erdélyi magyar párt létrehozását? – Erre azt tudom mondani, hogy ezek az állítások mindenféleképpen olyan elfogadhatatlan vádak, amelyek a magyar kormány és az erdélyi magyarság mesterséges szembeállítását hivatottak szolgálni. Nem tudom, kinek az érdeke az, hogy fönntartson egy ellenséges viszonyt a magyar kormány irányában. Mert ha vannak bizonyítékai annak, aki ezt a vádat megfogalmazza, akkor örömmel látnánk ezeket is. Nekem nincs tudomásom semmiféle ilyen jellegű beavatkozásról a magyar kormány részéről. Ellenkezőleg, arról van tudomásom, hogy létrejött egy olyan civil alapon szerveződő hálózat, amely segíti az erdélyi magyarokat abban, hogy minél eredményesebben hajthassuk végre a kedvezményes honosítás folyamatát, amely már az elmúlt időszakban is bizonyította létjogosultságát. A honosítási folyamat Erdély-szerte tömeges támogatottságnak örvend, és nem haladhatna ilyen zökkenőmentesen, ha nem működne a demokrácia-központok hálózata. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni mind Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, mind a szervezetnek, hogy élt ezzel a kezdeményezéssel, és közreműködnek a magyar konzuli hálózat sikeres és eredményes működésének lebonyolításában. Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár) 2011. március 4.Németh: kívánatos, hogy az erdélyi magyar kisebbség helyreállítsa egységétNémeth Zsolt külügyi államtitkár úgy nyilatkozott: kívánatos, hogy az erdélyi magyar kisebbség helyreállítsa politikai egységét. Az államtitkár azt mondta, hogy az elmúlt években megbomlott a magyar egység, a magyar együttműködés Erdélyben. „Egy kisebbség számára az egység a sikernek mindenféleképpen egy nagyon fontos előfeltétele" – szögezte le, és utalt arra, hogy ez fontos a választásokon való sikeres szerepléshez. Arra a kérdésre, hogy több párt is elláthatja-e szerinte a magyar kisebbség képviseletét, úgy válaszolt: a határon túli magyar közösség belügyének tekinthető, hogy milyen módon szervezi meg magát. „Nem kívántunk beavatkozni a tisztségviselő-választásba sem, ebbe a kérdésbe sem kívánunk beavatkozni" – mondta, és gratulált Kelemen Hunornak ahhoz, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökévé választották. Az egység mindenféleképpen fontos, de hogy az milyen módon valósul meg, az adott határon túli magyar közösség dolga – jelentette ki az államtitkár. Németh Zsolt a Krónika című erdélyi napilapnak adott, csütörtökön megjelent interjújában arról beszélt, hogy nagyon sok sebből vérzik az RMDSZ és a Fidesz kapcsolatrendszere, és az RMDSZ-nek mindenekelőtt az erdélyi magyar politikai közélettel szemben kell bizonyítania, hogy képes a stratégiai párbeszédre. A lapnak azt mondta, ha ez sikerül, „a Fidesszel való együttműködést ez automatikusan maga után fogja vonni". Ezzel kapcsolatban a Külügyminisztériumban – egy uniós témájú tanácskozás szünetében – magyar újságíróknak kifejtette: ha egy kisebbségi politikai szervezet működése az adott magyar közösség érdekeit szolgálja, akkor azzal automatikusan megteremtődnek az együttműködés feltételei, „mi erre a magunk részéről nyitottak vagyunk". Úgy fogalmazott, bízik abban, hogy az RMDSZ új vezetésével kezelhetőek lesznek a jövőben az esetleges nézetkülönbségek, súrlódások. Németh Zsolt azt mondta, hogy az elmúlt időszakban kialakult egy olyan együttműködés Magyarország és Románia között, amely eredményeket hozott. Utalt az állampolgársági törvény akadálymentes végrehajtására és az új román tanügyi törvény elfogadására, amelyben – mint mondta – „nagyon komoly érdemeket szerzett" az RMDSZ. MTI Erdély.ma 2011. március 7.A tizennyolc évi vakációDörgedelmes felszólalások, ostoba viccek és izzadtságszagú poénok, majd szenzációsnak szánt sajtóbeszámolók követték Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök beszédét, amit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nagyváradi kongresszusán mondott el. A küldöttek ilyetén reagálása várható volt. Ahhoz azonban, hogy a kifogásokat megfogalmazókról, illetve szavuk súlyáról is átfogóbb képet kapjunk, földrajzilag először messzire, a történelmi Dobrudzsába kell utaznunk, de az időben is vissza kell mennünk tizennyolc évet. A Fekete-tenger partján, Neptunon vagyunk, ötszáz kilométerre a Székelyföld szívétől. Az autonómiáért, jogegyenlőségért, anyanyelvhasználatért könyörgő székelyek hangja elakad a Kárpátokon, s ha egy-egy fohász mégis átszüremlik a magas hegyvonulat sűrű erdőin, azt a hullámtörőkön megütköző tenger nyeli el. 1993-at írunk, június közepe van. Az agyonlőtt diktátor, Nicolae Ceausescu egykori, tengerparti villája előtt román és magyar politikusok paroláznak, majd eltűnnek a Bukaresttel forró telefonvonalon összekötött szocreál épületben. Az asztalnál Borbély László, Frunda György és Tokay György, az RMDSZ-ben januárban hatalomra került vonal emberei foglalnak helyet. Velük szemben a posztkommunista Ion Iliescu emberei, Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár és Traian Chebeleu elnöki szóvivő ül, akikkel a magyarok titkos alkut kötnek: különbejáratú előnyökért hosszú időre jegelik a programjukba foglalt autonómiaköveteléseket. (A későbbi, hivatalos RMDSZ-megfogalmazás szerint az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezet a tengerparti Neptun-fürdőn nem hivatalos találkozót szervez a román kormány és az RMDSZ részvételével.) Neptunról most érdemes ugrani – időben is – egy nagyot Bukarestbe, ahol 2001 októberében Verestóy Attila RMDSZ-szenátor kiabálós vitába keveredik a Magyar Országgyűlés elnökével. Amikor Áder János az RMDSZ parlamenti frakciójával találkozik, a szenátor olyan hangnemben rója fel neki, hogy a Fidesz-vezette kormány elhanyagolja az RMDSZ-t, és az azon belül tevékenykedő Reform Tömörülést favorizálja, hogy azon a Markó–Verestóy csoportosuláshoz tartozó többség is felháborodik. Verestóy magából kikelve hányja a magyar politikus szemére, hogy őt az Orbán-kormány még nem hívta meg Budapestre. Elena Ceausescu egykori kutatója, aki román lapvélemények szerint Iliescu volt pártja és az MSZP összekötő embere, nem képes elviselni, hogy már nem ő a román–magyar kapcsolatok irányítója. Két évvel később – már Brassóban – Verestóy kivörösödött fejjel kiabál Répás Zsuzsával, a Fidesz külügyi tanácsadójával, hogy a Cenk alatti városban rendezett március 15-i ünnepségen ne olvassa fel az Erdélyben tartózkodó Németh Zsolt beszédét. (Az első Orbán-kormány politikai államtitkára romániai útján megbetegedik, ezért kéri a tanácsadót, helyettesítse őt a brassói színházban rendezett ünnepségen.) Verestóy kirohanásának hatására a Brassó megyei RMDSZ vezetői eldöntik: Németh beszédét nem lehet felolvasni, az ünneplő közönségnek pedig mintegy fele hallgatja végig, ahogy a szenátor kiabál a vendégként érkezett hölggyel. Röpke kalandozásunk utolsó előtti állomása legyen Budapest, ahol a Fidesz mindeközben megalkotja a státustörvényt, majd második kormányzásának kezdetén lehetővé teszi a magyar állampolgárság könnyített megszerzését, elkezdve egy újfajta, a nemzet egyesítését célzó nemzetpolitika kimunkálását és megvalósítását is, amelytől az RMDSZ ismét csak eltérő hangot üt meg. Utolsó helyszínünkön, az RMDSZ nagyváradi kongresszusán Pelczné Gáll Ildikó ezért figyelmezteti a szövetséget, hogy 2011. február 26. korszakhatár lehet a RMDSZ életében, s a változás a szövetség politizálásában is beállhat. „Ha a változás mellett döntenek ma itt, akkor mi segítő kezet nyújtunk önöknek a kitűzött célok elérésében, és együttműködésünket ajánljuk fel, ahogy ezt tettük eddig is, és tesszük a jövőben is a Kárpát-medencei összefogás nevében” – mondja a Fidesz alelnöke. Nem sokkal később azonban felkapaszkodik a pulpitusra Borbély László, a neptuni szerencselovag, hogy szikrázó szemekkel vágja a magyar világ arcába: „Ne utasítgasson bennünket senki – sem Bukarestből, sem Budapestről – még akkor sem, ha kétharmados többsége van!” Kalandozásunk itt elakad, happy end sincs. Sajnos, a Kárpátok visszafelé is elnyelnek minden, a tengerpart vagy Bukarest felől jövő hangot, így örök rejtély marad, hogy Borbély László – vagy később Verestóy – Neptunon is a nagyváradihoz hasonló karakán magatartást tanúsított-e az erdélyi magyarság érdekében. Kristály Lehel, Magyar Hírlap 2011. március 11.Interjú Zsigmond Barna Pállal, Magyarország új csíkszeredai főkonzuljávalA kettős állampolgárság tárgyában 2004. december 5-én rendezett népszavazás szerencsétlen történet volt, amelyet el kell felejteni, és a jövővel kell foglalkozni. A nemzetpolitikai kérdések többségével kapcsolatban mára konszenzusos álláspont alakult ki Magyarországon – nyilatkozta a Krónikának adott interjúban Zsigmond Barna Pál, Magyarország új csíkszeredai főkonzulja. A 39 éves, erdélyi származású diplomata fő feladatának tekinti a kulturális, gazdasági kapcsolatok élénkítését, emellett a honosítási eljárás zökkenőmentes lebonyolítását. – Ama kevés erdélyi magyarok közé tartozik, akik az elmúlt évtizedek során diplomataként tértek vissza szülőföldjükre Magyarország képviseletében. Mit jelent ez az ön számára: új kihívást, megtiszteltetést? – Ez érdekes érzelmi kötődést, viszonyulást jelent számomra, hiszen kétségtelenül kötődöm ehhez a régióhoz. Emellett a főkonzuli feladatkör keretében egy külképviseletet vezetek, tehát ez érdekes kettősség, amelynek igyekszem megfelelni. Tevékenységem fő területeit a szervezési feladatok elvégzése, illetve a kulturális, gazdasági kapcsolatok élénkítése képezi. Főkonzulként célom, hogy zavartalanul működtessük a honosítási kérelmezések ügymenetét, továbbá megfelelően bonyolítsuk le az állampolgársági eskütételeket. A csíkszeredai főkonzulátus egyébként január 3-ától mintegy 6000 állampolgársági kérelmet fogadott, és ezek elbírálási ideje háromtól öt hónapig terjedhet. – Jogászként behatóan foglalkozott a kisebbségi jogi kérdésekkel is. Milyen lényeges változások történtek ön szerint az erdélyi magyar közösséggel azóta, hogy 1990-ben elhagyta szülővárosát, Marosvásárhelyt? – Lényeges változások történtek gazdasági téren, valamint a demokratikus átalakulás vonatkozásában, hiszen 1990-ben egy diktatúra ért véget, és új demokratikus rendszer következett. Ez ma kiteljesedett – és ez mindenképpen lényeges változás. Azok az alapvető szabadságjogok, amelyekre 1990 előtt csak gondolni mertünk, ma már valóságok. A gazdasági helyzet ma mindent meghatároz, és ez talán érzékeny változásnak nevezhető. A kisebbségi jogok terén nagyon sok pozitív változás történt, ezekkel én is ismerkedem, és próbálom föltárni a helyzetet. – Huszonegy évvel ezelőtt a román–magyar kapcsolatok terén még a kommunizmus örökségén igyekezett túllépni a két ország, ma már stratégiai partnerségről beszélnek a felek. Hogyan látja a kétoldalú kapcsolatok alakulását, kilátásait egy karrierje kezdetén lévő magyar diplomata? – Ez alapvetően politikai kérdés, amellyel a bukaresti magyar nagykövetség foglalkozik. Mi a regionális gazdasági, kulturális kapcsolatok élénkítésében vagyunk érdekeltek. Idézni tudom Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának a Krónikában megjelent nyilatkozatát, miszerint kiválóan alakulnak a román–magyar kapcsolatok, és a kérdések nagy százalékában azonos válaszokat ad mind a magyar, mind a román fél. – Hogyan éli át a magyar nemzetpolitikában végbemenő hangsúlyos változásokat? Gondolunk itt arra, hogy Erdélyből elszármazott magyarként kellett átélnie az anyaországban a kettős állampolgárságról 2004. december 5-én rendezett népszavazás kudarcát, most pedig csíkszeredai főkonzulként „menedzselheti” a könnyített honosítási eljárást. – Előre kell tekinteni. Az akkori népszavazás szerencsétlen történet volt, el kell felejteni, és a jövővel kell foglalkozni. A nemzetpolitikai kérdések többségével kapcsolatban Magyarországon kialakult egy konszenzusos álláspont. – A Magyar Jégkorongszövetség alelnökeként nem is kerülhetett volna megfelelőbb helyre a romániai hokisport fővárosánál, Csíkszeredánál. Hogyan vélekedik a sportág székelyföldi helyzetéről, a román–magyar MOL Liga színvonaláról, jövőjéről? Elképzelhető, hogy gyermekeiből profi jégkorongozó válik Csíkszeredában? – Hogy hol válik belőlük profi jégkorongozó, az nagy kérdés, mert elvileg egy ilyen mandátum négy évre szól, és amire profik lennének, mi valószínűleg visszamegyünk Budapestre. Négy gyermekem közül hárman máris játszanak a helyi jégkorongcsapatban, jómagam pedig egy amatőr csapatban korongozom. A MOL Liga sikeres történet, amit erősíteni, fejleszteni kell, hiszen a magyar és a román jégkorong fejlődését szolgálja. Jó lenne, ha minél több magyar és román csapat, de minél több külföldi csapat is bekapcsolódna. A jégkorongban ez egyébként nagyon népszerű, nagyon sok regionális liga létezik, amelyek keretében több ország csapata szerepel egy bajnokságban. Remélem, lesz folytatása. Forró Gyöngyvér, Krónika (Kolozsvár) 2011. március 26.Fábián Ernő naplójegyzetei a diktatúra idejébőlSokszor felmerült a kérdés a rendszerváltást közvetlenül követő években, hogy vajon mikor s milyen művek kerülnek elő a romániai kemény diktatúra szorításának idejéből magyar íróink műhelyeiből, amelyeket szerzőjük az íróasztalfióknak volt kénytelen írni. A nagy várakozás általában hiábavalónak bizonyult az évek teltével. Fábián Ernő nemrég kiadott naplójegyzeteit bizonyára nem az asztalfiók, hanem még titkosabb helyek rejtették, s ha ez nem is egy rendszeres, a szerzőtől megszokott társadalomtudományi-önismereti mű, mivel – ahogy ő maga is néhányszor kijelenti a naplóban – az élet íratta, fontos tanúságtétel a romániai társadalom s különösképpen az itteni magyarság egy sötét időszakáról, illetve egy jeles erdélyi magyar értelmiségi részéről az utókor számára. Amikor Fábián Ernő naplóírásba kezd, akkor már több mint egy évtizedes rendszeres, országos lapokban és folyóiratokban – főleg A Hétben és a Korunkban, valamint a szegedi Tiszatájban – követhető szellemi jelenlét áll mögötte, továbbá könyve jelent meg már Apáczai Csere Jánosról (1975) és Eötvös Józsefről (1980), s elkészült doktori értekezése (1979), amelynek megvédésére viszont nem került sor, úgyszintén ebben az időszakban a hozzá földrajzilag is közel álló olvasókhoz is rendszeresen szólt az egykori Megyei Tükör hasábjain. Fábián számára a naplóírás a szabad véleménynyilvánítás és önkifejezés, a korlátok nélküli megnyilatkozás és elmélkedés lehetőségét kínálta az akkori romániai politikai rendszer, a pártállam körülményei között. Ennek "virágzását" tartja szemmel, ragadja meg a mindennapokban észlelt történésekben és jelenségekben – tanárként közvetlenül jut hiteles információkhoz a diktatúra hétköznapi valóságáról –, valamint törekszik elméleti szintű értelmezésére. Legelső bejegyzésében a saját városában, Kovásznán történt konkrét esetből kiindulva a fasizmusról mint jelenségről elmélkedik. Hiszen ilyen viszonyokra vet fényt, gondolhatta a naplóíró, ha egy többségi román nyilvánosan és következmények nélkül hangoztathat faj-, azaz magyargyűlöletre uszító szólamokat egy többségében magyarlakta kisvárosban. Ezzel az esettel kapcsolatban jegyzi le aztán, hogy a fasizmus "a gaztettek szentesítése a politikai célok érdekében. Nem írhatsz, nem szólhatsz, nem élhetsz – ha ezt nem akarják, bűnös vagy, másokhoz tartozol." (1980. szeptember 1-jei bejegyzés) Kettős célt követhetett Fábián Ernő a naplóírással. Feljegyzéseit, kommentárjait, reflexióit a maga számára, mondhatni belső lelki kényszerből vetette papírra, ugyanakkor – s a kettő nem zárja ki egymást az ő esetében – egyfajta "munkanapló"-nak szánta, hogy aztán mintegy nyersanyagul használhassa megírandó munkáihoz. Az első füzet borítójára írt Tervek, jegyzetek kimondottan is ezt a szándékot fejezi ki. Mintha csak Márai Sándor megjegyzéséhez tartotta volna magát ezzel a címadással, aki – olvasóközönségnek szánt – 1943-as naplójában leszögezte: "Jegyezzünk föl mindent, ami ötlet, szilánk, mert senki nem olyan feledékeny, mint a gondolkozó ember. De ne siessünk megalkotni semmit, ami ötlet, amíg el nem jött az ideje... az inkubációs időn túl adjuk meg az ötletnek az érettség, a valóság teherpróbájának idejét is. Ha mindezt kibírta, ha nem untuk meg, ha minden részletében az unalomig ismerjük, s mégsem unjuk... akkor, egy perccel sem elébb, írjuk meg." Munkanaplónak indulhatott tehát, de a pártállami viszonyok bekeményedése, a szólás- és sajtószabadság drasztikus korlátozása folytán Fábián számára a – titokban vezetett – napló már-már az egyetlen "fórum" volt. Következésképp kijelenthető, hogy nem tudatosan az olvasóközönség számára készült napló született ugyan, de tartalmi-gondolati gazdagsága révén kortörténeti dokumentumnak tekinthető. Fábián naplójegyzetei pontosan kapcsolódnak az események időrendjéhez, s ezáltal egyfajta szubjektív krónikája is ez az 1980-as éveknek s a rendszerváltás heteinek (az utolsó bejegyzése 1990. április 14-ről származik), de mindenekelőtt egy – az ő szófordulatával élve – szabadnak született ember gondolatainak foglalata, aki az őt körülvevő szűkebb és országos társadalmi-politikai környezetről, különösképpen a kulturális életről, illetve magáról a történelemről, a totális társadalom működéséről jegyzi fel tapasztalatait, s értelmezi-kommentálja azokat. A környezetében tapaszalt emberi gyengeségeket, továbbá a megalkuvást, illetve a morális parancsok vagy közösségi érdekek és értékek könnyelmű feladását is szóvá teszi, ahányszor csak ilyen jelenséget tapasztal. Beszél "kispolgárias, ostoba társaságokról", "békaperspektíváról", a totális rendszer által "kitermelt" vezető beosztásúak primitív műveltségéről és gondolkodásmódjáról stb., stb. A szókimondást, ami a mindennapi kapcsolataiban is jellemezte, a naplóírásban sem tagadja meg, még a kemény jelzőktől és jellemzésektől sem riad vissza, legyen szó akár jó barátról, kollégáról, írótársról, esetleg valamely úgymond kényes történelmi vagy közéleti-kulturális kérdésről. A napló közzététele Bárdi Nándor és Filep Tamás Gusztáv anyaországi kutatók érdeme, ugyanők készítették a bevezető tanulmányt és az igen gazdag jegyzetanyagot, az utószót Peti Emese, az ajánlást Németh Zsolt jegyzi. Fábián Ernő: Naplójegyzetek, 1980–1990. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2010 Borcsa János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. április 5.Borbély László az RMDSZ politikai alelnökeAzzal kellene foglalkozni, ami a magyarság érdeke A Szövetségi Képviselõk Tanácsa a múlt hét végén igennel szavazott Kelemen Hunor elnök javaslatára, aki Borbély László környezetvédelmi minisztert jelölte az RMDSZ politikai alelnöki tisztségére. A testület 115 igen és 9 nem szavazattal fogadta el a javaslatot. A szavazást követõen kérdeztük a politikust. - Nagy szavazattöbbséggel választották meg politikai alelnöknek. Tulajdonképpen miért is nem pályázott az elnökségre? - Többször elmondtam, hogy már a tavaly nyáron, amikor felmerült, hogy Markó Béla esetleg nem vállal több mandátumot, és beszélgetni kezdtünk errõl, eldöntöttem, hogy nem indulok azért a tisztségért. Azt hiszem, ez így jó, mert ismerem a korlátaimat, ismerem a habitusomat, és véleményem szerint egészséges kompromisszum született, és politikai alelnökként nagyjából azt fogom csinálni, amit eddig, hiszen eddig is ügyvezetõ alelnök voltam. Azért nem vállaltam, mert meggyõzõdésem, hogy Kelemen Hunor el tudja látni ezt a feladatot, s arról is meg vagyok gyõzõdve, hogy az a terület, ahol politikai alelnökként fogok mozogni, megfelelõbb nekem. - A kérdésem nem teljesen ártatlan, akár tendenciózusnak is mondhatná, mert többen állítják, akár az itt jelen levõ képviselõk közül is, hogy úgyis ön fogja vezetni a szervezetet, Kelemen Hunor amolyan zergetoll a kalapon. - Szó sincs róla. Megnyugtatónak találom, hogy az eltelt egy hónap bebizonyította, Kelemen Hunor képes jól ellátni ezt a feladatot, mikor keménynek kell lenni, akkor kemény, vannak elképzelései, tehát szó sincs olyasmirõl, amit egyesek állítanak. Egy csapat vagyunk és - le kell kopogjam - már a választások elõtti hónapokban is nagyon jó volt az együttmûködés közöttünk, konzultáltunk egymással. De ez a csapat nemcsak két emberbõl áll, hanem nagyon sok emberbõl. Megnyugtató, hogy az elnökség nagyobb lesz, többen lesznek a döntéshozatalban, ez nem egy one man vagy two men csapat, ez egy szervezet, amelyet bizonyos dolgokban valóban újítani kell, jobb kommunikációra van szükség, el kell kezdeni az erdélyi konzultációt a magyarokkal. Nagyon nehéz idõszak következik, fel kell készülni a jövõ évi önkormányzati választásokra, ez jelenleg a legnagyobb kihívás számunkra akkor, amikor egyesek azért munkálkodnak, hogy új magyar pártot jegyezzenek be. Ez véleményem szerint veszélyes, s erre fel kell készülnünk. - A politikai alelnöki funkció és mellette a fõtitkár, tulajdonképpen az ügyvezetõ elnök eddigi munkájának megosztását jelenti. Ugyanakkor azt is jelentheti - javítson ki, ha rosszul mondom -, hogy az RMDSZ a pártosodás felé halad. - Ellenkezõleg. A fõtitkári funkció és a fõtitkárság szervezéssel fog foglalkozni. Eddig az ügyvezetõ elnöknek volt egy markánsabb politikai szerepe is, a fõtitkárság pedig kiemelten a szervezéssel foglalkozik majd. - �?s mi a politikai alelnök kiemelt feladata? - A politikai alelnök a kormányzati problémákkal, a dekoncentrált intézményekkel, bizonyos külpolitikai problémákkal foglalkozik majd, nemcsak Bukarestben, de a területeken is. - A nagyváradi kongresszus óta hogyan alakult az RMDSZ-Fidesz kapcsolat? - Tárgyalunk. Nekem is volt egy-két találkozóm Németh Zsolttal, Kelemen Hunor jelezte szándékát, hogy az RMDSZ szeretne minél hamarabb asztalhoz ülni a Fidesszel. Meggyõzõdésem, hogy nincs más út, mint a partneri viszony és a konzultálás. Persze, problémák adódnak. Most például sok ezer magyar gyerek nem kapja meg az oktatási támogatást az Iskola Alapítványtól, mert késik a pénz átutalása a magyar kormány részérõl, miközben Tõkés László jelentgeti fel az RMDSZ-t a magyar kormánynál. Tõkés Lászlónak mással kellene foglalkoznia, nem ezzel. Az Iskola Alapítvány jól mûködött, nem szólt másról a dolog, mint hogy támogassuk azokat, akik magyarul tanulnak. Megengedhetetlen, hogy hónapok óta nem kapunk érdemleges választ a magyar kormánytól, hogy mikor kapja meg az alapítvány a pénzt. Ezt ki kell mondani. Azt hiszem, meg kell értenie a magyar kormánynak, a Fidesznek és Tõkés Lászlónak is, hogy ezekben a kérdésekben össze kell fogni. Nem hiszem, hogy Tõkés Lászlónak érdeke lenne, hogy a magyarul tanuló gyerekek ne kapják meg az iskolapénzt. - Ahhoz, hogy ez a tárgyalás létrejöjjön, a politikai alelnök megteszi az elsõ lépést? - Mi már megtettük az elsõ lépést. Tõkés Lászlónak is üzentünk, hogy minél hamarabb hívjuk össze az EMEF-et. �?s úgy néz ki, hogy valamikor április-májusban összeül. De mindenekelõtt azzal kellene foglalkozni, ami a magyarság érdeke, és nem azzal, hogy feljelentgetjük egymást. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2011. május 27.Különös utazás egy képtelen világbaEgyre távolabb a demokráciától Ara-Kovács Attila, �?let és irodalom Egy román napilap - a WikiLeaks nyomán - a bukaresti amerikai nagykövetségrõl származó, a 2008-as választásokat megelõzõ politikai fejlõdéssel foglalkozó táviratokat tett közzé. (...) A táviratokat jegyzõ nagykövet, Nicholas F. Taubman több esetben is érzékelteti, hogy az RMDSZ egyfajta királycsináló helyzetben van, ám azok a romániai magyar politikusok, akik bõséges információkkal látták el az amerikai diplomatákat, már jó elõre jelezték Washingtonnak: a romániai magyar pártnak ebben rejlik fõ gyengesége is. Ugyanis Traian Bãsescu államfõ, aki 2008-ban végre kiragadhatta az irányítást az általa annyira gyûlölt - mert nagyszerûen és ráadásul tõle függetlenül mûködõ - liberális kormányfõ, Cãlin Popescu-Tãriceanu kezébõl, mindent megtesz majd annak érdekében, hogy a 2008-as választások után felálló új kormányzatot teljes ellenõrzése alatt tarthassa. Ehhez persze nélkülözhetetlen volt az RMDSZ segítsége; a párt végül hátat fordított a liberálisoknak, és Bãsescu populista Demokrata Liberális Pártjával (PDL) kötött koalíciót. Az akkor még Markó Béla irányítása alatt álló párt persze maradhatott volna ellenzékben. Ám aki ismeri a kelet-európai állapotokat, az tudhatja, egy etnikai szervezet - szemben a magukat ideológiák vagy osztályképviseletek alapján meghatározó pártokkal - csak akkor képes politikai tényezõ maradni, ha része a kormányzó pártok koalíciójának. Illékony etnikai támogatottságát is csak ezen az úton tudja maradéktalanul megõrizni. Az RMDSZ helyzetét tovább komplikálta, hogy miközben a pártot Traian Bãsescu a legvonzóbb ígéretekkel invitálta a hatalomba, mindent elkövetett, hogy aláássa a vele kapcsolatos választói bizalmat. Egy pillanatig sem jött zavarba, hogy a legradikálisabb - sõt olykor a legszélsõségesebb - magyar csoportoknak tett hangzatos ígéretekkel próbálja ezeket egy olyan formációba átterelni, amelyet nem Erdélyben, hanem a Fidesz budapesti pártirodáiban találtak ki - és jobb híján Magyar Polgári Pártnak kereszteltek el. Eközben az MPP, a Fidesz segédletével, igyekezett csokorba gyûjteni azokat a célokat, amelyeket az RMDSZ tizenegy évnyi kormányzati jelenléttel sem tudott maradéktalanul megvalósítani - többnyire az olyan politikusok miatt, mint Bãsescu. Mindenekelõtt a belsõ autonómia követelését hangsúlyozták a magyar polgári radikálisok, s agyaltak ki ehhez újabb és újabb elvárásokat és feltételeket, miközben az RMDSZ miniszterei olyan távlatokat nyitottak meg a romániai magyar érdekérvényesítések elõtt, amelyekrõl azelõtt az érintettek még csak nem is álmodhattak. Hogy beteljesült volna minden álom? Ugyan. Számos akadályt állított ezek elé az a politikus is, aki a választási kampány hevében oly könnyen ígért meg bármit befolyásolható hallgatóságának; azaz maga a román államfõ. Jelentõs akadályokat görgetett a romániai magyar politikai, kulturális és gazdasági önérvényesítések elé a többségi, azaz román nacionalista hangulat is, amit nem utolsósorban épp Magyarországról korbácsoltak fel minduntalan, amint az lankadni látszott. Kiváló alkalmat szolgáltatott ezekhez az erdélyi Tusnádfürdõn évente megrendezett fideszes nyári tábor, ahonnan Orbán Viktor és Németh Zsolt nemcsak hazaüzent, de azoknak a román nacionalistáknak is, akik kárörvendve azonosították velük és tusványosi szellemükkel az egész erdélyi magyarságot; sõt, alkalmasint az egész magyarságot. 2008-ban, közvetlenül a június 1-jén megtartott romániai önkormányzati választások elõtt a Fidesz és erdélyi szatellitpártja igencsak elszámította magát. A most közzétett amerikai diplomáciai iratokból kiderül: még csak nem is törekedtek a megegyezésre az RMDSZ-szel, hogy egyedül indulva lemérhessék támogatottságukat - tekintet nélkül arra, hogy ez több száz fontos önkormányzati poszt, polgármesteri szék elvesztését jelentheti -, és ennek az erõnek a tudatában tervezzék majd meg stratégiájukat a 2008-as õszi parlamenti választásokra. Az akkori politikai jóslatok - írja az egyik idézett távirat - arra számítottak, hogy az erdélyi magyarság mintegy kétharmada áll majd az RMDSZ mögé, egyharmaduk viszont a Magyar Polgári Pártra szavaz, ami komoly erõdemonstráció lett volna ez utóbbi részérõl. Nos, nem így lett: a Fidesz által támogatott politikusok mélyen alulmúltak minden várakozást, szereplésük az õszi törvényhozási választásokon pedig még szánalmasabbra sikeredett. Kiderült ugyanis, hogy a Fidesz hívó szavára csak olyan politikusok voltak fogékonyak Erdélyben, akik az 1989 és 2008 közötti közel húsz évben a feltétlen pártfegyelmen kívül sohasem tudták politikai képességeiket, közéleti elhivatottságukat, szavahihetõségüket bizonyítani, viszont így könnyen megérinthette õket a hívó hatalmi szó, érkezzék az Bãsescutól, Bukarestbõl vagy Orbántól, Budapestrõl. Ám egyáltalán nem számíthattak azok bizalmára, akiktõl a rájuk leadott voksokat remélhették. A polgári manõvernek azonban más következményei is voltak; az õszi választásokon számos olyan RMDSZ-es politikus is kiesett a parlamentbõl (illetve a szenátusból), aki korábban megpróbálta középre pozicionálni magát, azaz ha nem is egészen egyenlõ, de majdnem egyenlõ távolságot tartani a Fidesz-báb MPP és az RMDSZ Markó Béla által megtestesített fõiránya között. Vagy fogalmazhatnánk úgy is: igyekeztek megõrizni az RMDSZ addigi reálpolitikáját, kiegészítve azt a Fidesz-elvárások által szentesített nacionalista-klerikális populizmussal. Hogy mi áll mostanság a bukaresti amerikai nagykövetség távirataiban, azt persze nem tudjuk, de a 2008-as választás eredményei és az azóta - fõként Budapesten - lezajlott események komoly óvatosságra inthetnének minden politikust a populizmus célszerûségét illetõen. Markó múlt évben leköszönt az RMDSZ elnöki tisztségérõl, az új vezetés pedig - tisztelet a kivételnek - rohant megdicsérni az épp berendezkedõ Orbán Viktor minden valós és feltételezett lázálmát. A kisebbségi társadalmaktól korántsem idegen szolgai élvezettel üdvözölték a Trianon-törvényt, a kettõs állampolgárság és a magyar szavazati jog megadásának perspektívájától pedig egészen megrészegültek. Ha megfeledkeztek volna arról, mi történt 2008-ban, most eljött az alkalmas pillanat, hogy ismét felfrissítse memóriájukat a WikiLeaks! Vagy ha ez sem lenne számukra világos példázat, úgy okuljanak a néhány brosúrával elõrébb járó Bugár Bélától, aki már megtanulta, hogy ne ugorjon be Orbán minden provokációjának, még ha azok elsõ látásra oly mézédesnek tûnnek is, akár a Marica grófnõ a kolozsvári operában. Bugár megértette a leckét: Orbánnak nem a határon túli magyarság politikai céljai a fontosak, hanem csakis azok, amelyek garantálják számára a hatalom minél autokratikusabb kiterjesztését. Azaz, hogy egyedül õ képviselhesse a határon túli magyarok ügyét, nem pedig azok demokratikusan megválasztott szervezetei. Nem véletlen, hogy a 2010 májusa óta megszületett valamennyi budapesti politikai lépés idõzítése olyan pozsonyi és bukaresti törvényhozási vagy önkormányzati döntést keresztezett vagy egyenesen lehetetlenített el, amelyek az ott élõ magyarságnak kedveztek volna. A Trianon-törvény majdnem megtorpedózta a magyarok számára rendkívül elõnyös romániai oktatási törvényt. A kettõs állampolgárság provokatív erõltetése kivetette a szlovák parlamentbõl a Fidesztõl egyébként vazallusi kegyeket, azaz pénzt és politikai támogatást kolduló Magyar Koalíció Pártját. A szavazati jog kiterjesztésével kapcsolatos harsány budapesti propaganda a szlovákiai nyelvtörvény, majd kisebbségi nyelvhasználati törvény vitájában erõsítette a magyarellenes érveket. Orbán és Bãsescu politikai légyottjai olyan perspektívákkal terhesek, amelyeket nemcsak azoknak tanácsos elutasítani, akik komolyan veszik a demokráciát, de azoknak is, akiket csak néhány praktikus megfontolás vezet. Az említett két politikus nem áll egyedül térségünkben; számos olyan potenciális vezetõ van még itt, akinek hatalmát nem céljai legitimálják, hanem egyedül a hatalom legitimálja céljaikat. Bãsescu nemrég - igaz szûk párthívei körében - igencsak dicsérte a magyar médiatörvényt; ilyenre vágyna szerinte Ro 2011. május 31.Pengeváltás RomániávalDélután bekérette Románia nagykövetét Németh Zsolt külügyi államtitkár a kolozsvári Mátyás-szobor ügyében. Délelõtt a magyar nagykövet járt a bukaresti külügyminisztériumban, kevéssé baráti beszélgetésen. Az államtitkár a kolozsvári Mátyás-szoborra elhelyezett román felirat és zászló, valamint a bukaresti magyar nagykövet feltartóztatásának ügyét említette a diplomatának, s elmondta: ezek az események ellentétben állnak a két ország egyezményeivel, és ártanak a jószomszédi együttmûködésnek. Múlt hétfõn jelent meg a tavaly restaurált Mátyás-szoborcsoport elõtt egy olyan bronztábla, amely a magyarok számára sértõ, és ezért vitatott idézetet tartalmaz Nicolae Iorga román történésztõl, amely a következõ: A csatában gyõzedelmes volt, csak saját nemzetétõl szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a gyõzhetetlen Moldva ellen indult. Elõször 1932-ben került fel a szoborra ez az idézet, amelyet 1940-ben, �?szak-Erdély Magyarországhoz kerülése után eltávolítottak, majd Gheorghe Funar nacionalista volt kolozsvári polgármester helyeztette el ismét a táblát a szobor talapzatára 1992-ben, törvénytelenül. A kolozsvári polgármesteri hivatal szerint törvényesen helyezték ki a táblát, Kelemen Hunor román mûvelõdési miniszter szerint azonban a most elhelyezett feliratot nem hagyta jóvá az országos mûemlékvédelmi bizottság, ezért törvénytelenül járt el a kolozsvári polgármesteri hivatal. Kedden a román külügyminisztériumba kérették a magyar nagykövetet, hogy tájékoztatást kérjenek tõle arról, miért ad otthont a brüsszeli Magyar Régiók Háza a székelyföldi irodának. A Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok kezdeményezéseként megalakuló képviseleti irodát kedden nyitják meg. fn.hu/MTI Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
