|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1030 találat | lapozás: 1-30 ... 871-900 | 901-930 | 931-960 ... 1021-1030 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Farkas Réka 2015. július 24.Victor Ponta tündöklése és bukásaBárhogy is szépítené Victor Ponta, vereséget szenvedett, méghozzá elsöprőt. Nem ellenségeitől, politikai ellenfeleitől, hanem elv- és párttársaitól. Tegyük hozzá, megérdemelten, no meg azt is, hogy saját magát sodorta ebbe a helyzetbe. Victor Ponta nemcsak kormányfőként volt arrogáns, de pártelnökként is. Gyorsan szertefoszlottak az öt évvel ezelőtti megválasztásakor megfogalmazott remények: az ifjú generáció képviselőjeként megújítja, felfrissíti a pártot, lehámozza a rátapadt korruptakat, új esélyt teremt a szociáldemokrata eszmék érvényesülésének. A helyi bárókat valóban háttérbe szorította, de nem kétes ügyleteiknek kívánt gátat vetni, csupán hatalmukat akarta megtörni. Kebelbarátairól pedig, akiket maga mellé emelt, hamar kiderült, legalább annyira kétes figurák, mint a sokat szidott megyei kiskirályok. Miniszterként gyorsan csődöt mondtak, majd sorra indultak ellenük az eljárások korrupciós ügyeik miatt. Lekoptatta az ügyészség legközelebbi embereit, Sebastian Ghiţăt, Dan Şovát, majd vádlottá léptették elő őt magát is. És Victor Ponta, aki addig magabiztos volt, lelkiismeret-furdalás nélkül söpörte félre az útjába állókat, aki mindent megtett, hogy levegőt se merjenek engedélye nélkül venni sem pártjában, sem a kormányban, sem a koalícióban, bepánikolt és elkezdett kapkodni. Menekülőre fogta, és másfél hónap alatt elveszített mindent. Az évek során, nehezen kiépített hatalma úgy omlott össze, mint a kártyavár. Az SZDP legnagyobbjai félresöpörték, és az a Liviu Dragnea nyerte meg a választást, akit a helyi hatalmasok emberének tartanak. Victor Ponta egyelőre miniszterelnök marad. Nem azért, mert oly elégedettek volnának teljesítményével, hanem mert nem merik elmozdítani. Semmi biztosítékuk nincs ugyanis, hogy Klaus Johannis hajlandó újra a jelenlegi kormánykoalíció emberére bízni az ország irányítását. Kormányfő marad, de kiszolgáltatottjává vált Dragneának és a pártnak, vége az egyedül hozott döntéseknek, más érdekek kerülnek előtérbe, többé nem irányító, sokkal inkább báb lesz. Előbb-utóbb az ügyészség is vádat emel ellene, és akkor még a csöpp, megmaradt hitele is elúszik. Jövője megpecsételődött, a kormányfői szék elhagyásával politikai karrierje is véget ért. S mi lesz Románia legnagyobb, legerősebb pártjával, az SZDP-vel? Egyelőre kaptak egy ideiglenes elnököt, akit alapfokon egyéves felfüggesztett börtönre ítélt a bíróság, főbb embereik jelentős része börtönben csücsül vagy ítéletre vár. A józan ész és politikai logika szerint bukásra vannak ítélve, akár eddigi vezetőjük. Magyarországon egy hasonlóan öntelt, teljhatalomra pályázó miniszterelnök – Gyurcsány Ferenc – verte szét úgy a baloldalt, hogy azóta sem tud magához térni. De mi Romániában élünk, ahol bármi lehetséges, és annak az ellenkezője is. Ponta elveszett, de pártjának maradt ez az esélye. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. július 27.Megvédeni a magyarságot (Orbán Viktor és Tőkés László Tusványoson) (Tusványos)A már megszokott módon Orbán Viktor és Tőkés László főszereplésével zárult az idei Tusványos. Ismét több ezer ember gyűlt össze a tábor „főterén”, hogy meghallgassa az elmúlt évet értékelő, a következő időszak kihívásait elemző előadásukat. Tűző napon ülve követhették a két előadót a díszmeghívottak – köztük a székelyföldi RMDSZ-es vezetők –, az egyszerű halandók közül pedig, aki tehette, árnyékba húzódott, fehér kendőket, vizet osztogattak a szervezők, így a kánikula dacára rosszullét nélkül ért véget a huszonhatodik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor záró előadása. Orbán Viktor hozta a szokott formáját, az előrejelzéseknek megfelelően elsősorban a bevándorlásról és Európa jövőjéről beszélt, bedobott néhány meredekebb hasonlatot – pl. a Nyugat emberi jogi fundamentalizmusáról –, ám a jelek szerint idén világrengető kijelentései nem voltak, baloldalt bíráló mondatai inkább magyarországi belpolitikai vihart kavartak. A jól ismert felállás szerint ismét Németh Zsolté volt a moderátori szerep, felidézte, hogy a tavalyi illiberális demokráciáról szóló Orbán-beszédnek hála Tusnádfürdő és a szabadegyetem „nemzetközi karriert futott be”, az egész világon megtanulták kiejteni nevét. Saját utunkon akarunk járni Először Tőkés László kapott szót, fájlalta a román oldal távolmaradását Tusványosról, hogy „ellenérdekeltnek mutatkoznak közös dolgaink rendezésében és a magyar ügy végleges megoldásában” , de szóvá tette a magyar hiányzókat is, akik „közvetve vagy közvetlenül kizárják magukat a magyar–magyar párbeszédből”. Tusványost a székely autonóm régió jeles központjának nevezte, majd az újkori népvándorlás veszélyeiről szólt. „Ha egyszer elhibázzuk, örökre elhibáztuk, a multikulturális Európából nincs visszaút se a keresztény Európához, se a nemzeti kultúrák irányába” – idézte Orbán egy korábbi beszédét. Robert Schuman szavait is parafrazálta: „Magyarország vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” A XX. századot mi, magyarok elveszítettük, a kérdés, hogy a XXI. században az európai közösségi térben nyertesek leszünk, vagy ismét veszteseknek bizonyulunk – mondotta, majd hozzátette, megítélése szerint jelen pillanatban vesztésre állunk, a magyar kormány pedig rendkívüli ellenszélben tesz emberpróbáló erőfeszítéseket, hogy sorsunkon fordítani tudjon. Kitért Markó Béla Népszabadságban megjelent „ominózus írására”, amelyben Orbán Viktort támadja, mert nemzetállamról, homogén társadalomról beszél. Véleménye szerint helytelenül szól Markó az erdélyiek nevében, hisz a többség jól látja, Orbán azért küzd, hogy „gátat vessen a keresztény kultúrával szemben ellenséges tömegek beözönlésének”. Tőkés szerint az erdélyi magyarok kétharmada sem a megélhetési bevándorlókból, sem az EU által kikövezett „görög útból” nem kér, „jobb szeretnénk a magunk útján, a magyar úton járni”. „Mi, erdélyiek a rossz értelemben vett román útból sem kérünk, lehetőleg erdélyi testvéreinkkel saját utunkon, az erdélyiek útján kívánunk járni, a székelység pedig a saját székely útját kívánja követni” – mondotta. Elítélte, hogy az RMDSZ egyes vezető képviselői bármilyen felhatalmazás nélkül tavaly „önhatalmúlag újabb neptuni tárgyalásokba bocsátkoztak Brassó-Pojánán”, majd szolidaritását fejezte ki az ütközőzónába került Ukrajnával és Moldovával. Mint fogalmazott: nem lát kivetnivalót a moldovaiak egyesülési törekvéseiben. Magyarország támogatja a Transznisztriai helyzet rendezését, Románia schengeni övezetbe való felvételét, de mindezek fejében „hasonló viszonyulást és bánásmódot vár el” a területeiken élő, nemzeti önrendelkezésre igényt tartó magyar közösségekkel szemben. Megköszönte a magyar kormány támogatását, és elmondta, az EMNT is, a Kárpát-medencei Autonómiatanács is azon fáradozik, hogy „áttörést jelentő, gyökeres változás következzen be a magyar kisebbségi önrendelkezés viszonylatában”. Veszélyben Európa Nincs könnyű helyzetben tavalyi, vihart kiváltó beszéde után, túl magas a mérce – kezdte előadását Orbán Viktor. Idén óvatosabb lesz, „nem szabad túlzásba vinni a mégoly brazilos cseleket sem, mert a végén az ember elbotlik a saját lábában” — mondotta. Rámutatott: a politikai jövőt nem lehet éleslátással, jó távcsővel kifürkészni, hiszen a jövő „nincsen kész”, a múltból kell megfejteni, abból, amit már ismerünk. Ma az újkori népvándorlás jelenségéből kell a tanulságokat megérteni – mondta, hozzátéve, hogy ez politikai döntések következménye, az észak-afrikai országok szétesésével megszűnt az a védvonal, amely megvédte Európát, felfogta az Afrika belseje felől érkező néptömegeket, és arra is figyelmeztetett, hogy a jelenlegi népvándorlási hullám csak a kezdet. Orbán Viktor szerint ma a tét Európa, az európai polgár életmódja, az európai értékek és nemzetek megmaradása vagy eltűnése, illetve felismerhetetlenségig történő megváltozása. Kiemelte, most már nem csupán az a kérdés, mi, magyarok milyen Európában szeretnénk élni, hanem az, lesz-e egyáltalán mindaz, amit mi Európának nevezünk. Azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna – jelentette ki. „De van valami, amit nemcsak szeretnénk, hanem akarunk, mert csak tőlünk függ: meg akarjuk őrizni a magyar Magyarországot” – hangsúlyozta. Baloldali ténykedések Orbán Viktor szerint ezt azért kell ismételten leszögezni, mert vannak, akik erről másként gondolkodnak. Az európai baloldal a bevándorlásban nem veszélyforrást, hanem lehetőséget lát, úgy tekintik, hogy a migráció eszkalálódása végletesen meggyengítheti, sőt, felszámolhatja a nemzeti kereteket, ezzel pedig történelmi távú céljuk is teljesül – vélte a miniszterelnök. Szerinte jó néhány brüsszeli pénzügyi és politikai erőközpont is abban érdekelt, hogy eltöröljék a nemzeti kereteket, felszámolják a nemzeti identitást. Orbán véleménye szerint a felerősödő migráció azzal is összefüggésben áll, hogy a Nyugat emberi jogi fundamentalizmusa morális bátorítást nyújt nemcsak a valódi menekülteknek, de a megélhetési bevándorlóknak is. Mivel az EU-nak csak elvei vannak, valódi szuverenitás – pl. határőrsége – nincsen, nem tudja megvédeni az európai embereket az illegális bevándorlók tömegeitől, majd a volt német külügyminisztert idézte: „Európával az a baj, hogy egy hegynek fölfelé rugdos egy konzervdobozt, és csodálkozik, hogy visszagurul.” Valami elromlott Megjegyezte: korábban az EU valódi megoldásokat kínált valódi problémákra, de mára valami „elromlott”, a valamikor pragmatikus Európa mára ideológiai rögeszmévé vált. „Amit mi, magyarok csinálunk, kétségkívül sikeres, de mivel nem illik bele Brüsszel ideológiai elképzeléseibe, vagyis nem gyengíti, hanem erősíti a magyar nemzeti és állami szuverenitást, onnan nézve mégis kárhoztatandó” – fogalmazott Orbán Viktor. Meglátása szerint ezért nem boldogul az EU a görög válsággal sem. Európát a sikeres megoldások tehetnék erőssé, de Brüsszelben úgy gondolják, hogy ehhez valahogy „össze kellene kalapálni” az Európai Egyesült Államokat, pedig nem szabadna Amerikát utánozni, amelyet nem az tesz naggyá, hogy nincsenek benne nemzetek, hanem az, hogy képes sikeres megoldásokkal előrukkolni. Európa 2008 óta, a gazdasági válság kezdete óta adós maradt mindezzel. Orbán Viktor úgy vélte: az illegális bevándorlás jelenségéből ma kiolvashatók a legfontosabb teendők. Szerinte a magyarok nem hagyhatják, hogy rajtuk is megismételjék a multikulturális modell kísérletét. Másfelől látniuk kell az összefüggést az EU-ba bevándorló tömegek és a terrorizmus térnyerése között, és azt is, hogy a törvénytelen bevándorlók hozzájárulnak a munkanélküliség növekedéséhez, csökken a polgárok biztonsága, növekszik a bűnözés. Orbán Viktor ismertette a nemzeti konzultáció eredményeit: a nyolcmillió kérdőív közül több mint egymilliót küldtek vissza kitöltve, és az eredmények szerint 95 százalék azt mondta, a bevándorlás helyett inkább a magyar családok, gyermekek támogatására van szükség. Véleménye szerint az eredmények azt jelentik, hogy Magyarország biztos és stabil ország, a magyarok pedig egységes és kiegyensúlyozott nemzet akarnak maradni az őket körülvevő bizonytalan világban. Sportközvetítéstől a jelképhasználatig Az előadások után a közönség kérdésein volt a sor, amelyek ezúttal is szerteágazóak voltak, erdélyi magyarságot, Magyarországot és világpolitikát egyaránt érintettek. Többen is érdeklődtek a marosvásárhelyi magyar orvosi egyetem visszaállításának esélyeiről, a magyarság szempontjából elveszettnek vélt Marosvásárhely visszaszerzéséről, de felmerült az az igény is, hogy Erdélyben is nézhető legyen az M4 sportcsatorna, kérdés hangzott el a magyar–román viszony alakulásáról, volt hozzászólás jelképeink üldözéséről, jogaink korlátozásáról, és számtalan felvetés foglalkozott az előadások alaptémájával, a bevándorlással. Ha keveset kérünk, még kevesebbet kapunk Tőkés László a jelképek tilalma kapcsán mondta el, hogy rendkívül szerencsétlennek tartja azt a zászlótörvényt, amely megkerüli a saját jelképek használatát, és „önkormányzati, partikuláris joggá degradálja”, hogy milyen zászló tűzhető ki. Véleménye szerint ez még az apró lépések politikájába sem illik bele, „olyan, mint a béklyó a jószág lábán”. A sportcsatorna kapcsán elszomorítónak nevezte, hogy a kisebbségi és nyelvi jogoknál előbbre való a kommunikációs cégek nyeresége, az EU-ban hirdetik a nyelvi sokszínűséget, EP-képviselőként ő is megpróbál mindent megtenni ennek érdekében. A magyar orvosi kapcsán kifejtette, hogy huszonöt év alatt szinte elfelejtettük eredeti célkitűzéseinket a tanügyi autonómiával, az önálló magyar egyetemmel kapcsolatosan, ma már a nyelvi könnyítésekkel is megelégednénk. A kis lépések opportunista politikája azért is rossz, mert leszállította az igényszintünket. Ha az RMDSZ olcsón adja a libát, nyilvánvaló, hogy tőle fogják megvásárolni – mondotta. Ugyanez a helyzet az autonómiával, ha keveset kérünk, annál is kevesebbet fogunk kapni. A jelenlegi geopolitikai helyzetben egy új kezdet lehetősége is felfedezhető, azon kell lennünk, hogy ebből a rosszból kihozzuk a maximális jót az autonómia ügyében. Az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS állhatatos kiállásának köszönhetően az európai témák toplistáján nagyon előkelő helyre került a székely autonómia ügye, ezt igyekeznek kihasználni, továbbfejleszteni, egy integrált, konvergens autonómia-képviseletben gondolkodnak. A kitartás a kulcs Orbán Viktor válaszait azzal kezdte, hogy kormánya mostani ciklusának négy évét a nemzetpolitikai építkezésre szánja. A magyarországi ágazati politikákat meg akarják valósítani Kárpát-medencei méretekben is, ezt az EU szabályai is segítik, és ez vonatkozik az orvosképzésre is. A sporttelevízió kérdését fontosnak nevezte, és rendezését Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesre bízta. A jelképhasználattal kapcsolatban a kitartást nevezte a kulcsnak, az segíthet, ha minden tiltás, ellenállás dacára minél többen és minél többet használják a magyar szimbólumokat. Mint fogalmazott, a román–magyar viszonyról „sok boldogító dolgot” nem tud mondani, 2012-ig egy kiegyensúlyozott, bizalmi alapon álló, eredményes együttműködésük volt az akkori román kormánnyal, az azóta regnáló baloldali kormány példátlanul sokszor rúgott bele Magyarországba. „Most senki sem tudja, mi történik, illetve miért nem történik semmi” – fogalmazott, egy átmeneti időszak van Romániában, reményei szerint a jövőben kevésbé terhelik majd a román–magyar viszonyt az eddig jellemző személyeskedő megnyilvánulások. „Megpróbáljuk ott folytatni, ahol 2012-ben a románok döntése eredményeképpen abbahagytuk.” Lát lehetőséget az új kezdetre, de ez a román félen áll vagy bukik. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. július 30.Fogyasztóvédők – értünk vagy ellenünk?A fogyasztóvédelmi hivatal feladata – mint neve is jelzi – a polgárok érdekei fölötti őrködés lenne: hogy ne csapják be az üzletben, ne verje át a szolgáltató, ne sózzanak a nyakába hamis, esetleg romlott terméket. A háromszéki fogyasztóvédők azonban túlteljesítenek, hatáskörüket kiterjesztették, és a hatalom meghosszabbított karjaként sakkban tartanák a fél világot. Belekötöttek a székely ízek kifejezésbe, az idősotthont néhány kopott zománcú kanálért büntették, s ha az önkormányzatok megrekcumozása nem lehet feladatuk, kiszállnak az alárendelt intézményekbe, például az uszodába. Hiába magyarázzák az ott dolgozók, hogy a korszerű vízkeverő, tisztítóberendezés biztosítja a kellő higiéniát, ezért elavult a törvény, amelyre hivatkoznak, s hetente cseréltetnék a vizet. Nem számít, hogy négy napig zárva tartana a strand, a szabály az szabály, be kell tartani – harsogja a rendőrségtől kikopott főfogyasztóvédő, és büntet gúnyos megjegyzések kíséretében, miszerint a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak nem fekszik a jogszabályok betartása. Tavasszal, cseppet sem burkolt bosszúként, a Háromszékben megjelent bírálatokért rászálltak lapterjesztőnkre. Megrovásban részesítettek és bírságot is kiszabtak. Túlzottnak tűnt az eljárás, megóvtuk, a bíróság pedig mértéken felülinek ítélte a büntetést, amit azonban ettől függetlenül ki kellett fizetni. Magyarán, igazunk volt ugyan, de maradtunk a kárral, az erkölcsi elégtételt pedig kitehetjük az ablakba. Túlbuzgó fogyasztóvédőink gyarapítják hát az államkassza bevételét, akár okkal, akár ok nélkül büntetnek. Tevékenységükhöz egyre több túlkapás tapad, és az egyszerű polgár egyre kevéssé védelmezőként, inkább erőszakszervezetként tekint rá. A csendőrség, rendőrség, a prefektúra után még egy intézmény Székelyföldön, amely nem értünk, sokkal inkább ellenünk dolgozik. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. július 31.EllenszélbenMintha egészen más lenne a kormánybiztos munkaköri leírása Székelyföldön, mint az ország más megyéiben, mintha teljesen más feladatra összpontosítanának az itteni intézmények jogászai, mint ott, ahol nem vagy csak alig élnek magyarok. Nem is próbálkoznak lobbival, nem járnak közbe egykori párttársaiknál pénzekért, nem érdeklik őket a beruházások – éjt nappá téve keresik, hol próbálnak megint kitenni egy magyar feliratot, egy székely vagy települési zászlót azok a fránya magyarok. Belekötnek abba is, amit a jó szándékú ötletgazda már alaposan megrágott, minden jogszabálynak igyekezett megfeleltetni. És jó munkát végeznek, az eredmény látványos, csak Háromszéken az elmúlt három évben 154 olyan határozatot kifogásoltak, amely anyanyelvünk, szimbólumaink használatához kapcsolódik, vagy éppen a székelyföldi autonóm régióhoz tartozás mellett foglal állást. Emellett még ott vannak az olyan oktalan perek is, mint például a magyar himnusz éneklése miatti. S lám, látszólag e heves hadakozásnak megvan az eredménye, egyre óvatosabbak a polgármesterek, kevesen mernek szembeszállni az oly nagy hatalmúnak hitt intézménnyel. Vannak, kik az első intésre visszavonják a prefektusi palotából kifogásolt döntést, mások napirendre sem tűzik, pedig a kishitűség, a beletörődött semmittevés a legnagyobb hiba, ami elkövethető ebben a helyzetben, ugyanis nem tudnak annyira jó fiúk lenni, hogy ne jelentsenek szálkát a bukaresti hatalom és annak helytartója szemében. Nem lesz több pénz beruházásokra és életük sem gondtalanabb, a lapítás nem fizetődik ki, csak gyávaságuk, szűklátókörűségük lesz egyre nyilvánvalóbb. Valahogy azt kellene megérteniük a kisebb vagy nagyobb vezető szerepet vállalóknak, hogy mindennek, a mégoly szélmalomharcnak tűnő küzdelemnek is van hozadéka. A visszautasított határozatokkal bizonyítható a nagyvilág előtt, hogy még véleményünk kifejezését is tiltják, az újra és újra feltett zászlók mind hangsúlyosabban mutatják jelenlétünket, anyanyelvünk használatának folyamatos korlátozása pedig igazolja: egyáltalán nem oly példaértékű a román kisebbségpolitika, mint Bukarestből hirdetik. Egyszer csak megérti a világ, hogy nem akarunk egyebet, csak magyarként megmaradni szülőföldünkön, magunk dönteni sorsunk meghatározó kérdéseiben. Hosszú és nagy kitartást igénylő menetelés ez, amelyben – mint Csíkszereda ellehetetlenített polgármestere is fogalmazott – nincs helyük a gyáváknak, ki kell söpörni azokat a helyi, megyei vezetőket, akik nem vállalják a folyamatos hadakozást, és akik nem értik meg azt, amit az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS-t képviselő Árus Zsolt megfogalmazott: a prefektusok gáncsoskodásai tulajdonképpen minket szolgálnak. Meglesz az eredmény, csak kitartónak, következetesnek és elég bátornak kell lenni. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. augusztus 1.Erdélyi vegyes párt vagy pártszövetség?Románok és magyarok Erdély autonómiájáért Tusványos Erdély autonómiájáért síkraszálló román és magyar előadók, a Kós Károly-sátor vendégeinek Sándor Krisztina kérdéseire adott válaszaiból kikerekedett, miként látják Erdély jövőjét, mi lenne a békés egymás mellett élés kulcsa. Továbbra is különböznek a vélemények arról, hogy egyetlen többnemzetiségű Erdélyi Párt vagy a különböző nemzetiségű erdélyi autonomista pártok szövetsége jelentene jobb megoldást, de az együttműködési szándék, a közös cél és akarat egyértelműen körvonalazódott. Sabin Gherman, az Erdélyi Demokratikus Liga alapítójának véleményével sokan sokfelé találkoztak már. Tusványoson történelmi visszatekintővel bizonyította, hogy az erdélyi románság autonómiaigénye régebbi, mint a magyarságé. Jelenleg a legnagyobb gond az, hogy nincs párbeszéd a két közösség között, mert csupán politikusaikon keresztül próbálnak kommunikálni, ez pedig nem szerencsés, hisz lám, az autonómiatéma is elsősorban csak kampányokban kerül elő. Beszélt az RMDSZ, EMNP autonómiakezdeményezéseiről, az előbbit technikai értelemben kitűnőnek nevezte, de hibája, hogy csak a Székelyföldnek kínál megoldást, a Néppártét előnyösebbnek tatja, mert Románia föderalizációjára fogalmaz meg javaslatot (ő maga taktikai okokból a régió fogalmát tartja forgalmazhatóbbnak), az egész országra kiterjeszti az elképzelést. Az Erdélyi Demokratikus Liga úgy látja, a regionalizmust és az autonómiát nem az etnicizmussal, hanem a modernizációval kell összekapcsolni. Véleménye szerint szükség lenne egy Erdélyi Pártra, amelyben teljesen egyenrangú lenne a román, a magyar és a német nyelv, illetve kultúra, amelynek alapja egy olyan felek közötti öt-tíz pontos elvi megállapodás lehetne, amely szent és megszeghetetlen. Három nyilvánosságra nem hozott közvélemény-kutatás eredményeire hivatkozva jelentette ki: a következő választásokon nagy esélye lenne egy ilyen regionális pártnak, a felmérések szerint az erdélyiek több mint 50 százaléka támogatná szavazatával. Ugyanakkor a nehézségekről is beszélt: tisztában vannak azzal, hogy a magyarokat riasztja az asszimiláció félelme, a románokat pedig a magyarokkal szembeni bizalmatlanság. Mindkét félnek engednie kell, meg kell ismerniük, érteniük egymás kultúráját, teher helyett haszonként kell megélniük Románia sokszínűségét – hangsúlyozta Sabin Gherman. Meglátása szerint a magyarok képviselőinek az a legnagyobb hibája, hogy csak a magyarok jogaiért harcolnak, pedig tulajdonképpen ugyanazon jogok kellene megillessenek mindenkit anyanyelve használatában, kultúrája gyakorlásában. Mint fogalmazott, amíg a románok és magyarok nem értik meg, hogy csak közösen érhetnek el valamit, addig nem tudnak eredményeket felmutatni. Véleménye szerint a magyarság etnikai alapú autonómiaigénye elriasztja a románokat, a közigazgatási, pénzügyi autonómia tulajdonképpen minden gondra megoldást jelentene. Mircea Constantin, az Erdélyi Demokratikus Liga nemrég megválasztott elnöke elmondta, hogy tavaly hozták létre szervezetüket körülbelül kétszáz taggal, „koncentrálni akarták azokat a fantasztikus energiákat, amelyek Erdély autonómiája kapcsán megnyilvánultak”. Kitörnének a Facebook világából, reprezentatív erővé kívánnak válni, ám ehhez szükséges a területi megalapozottság, hogy minél több helyen jelen legyenek, megismerjék őket. Tudják, hogy csak párttá válva érhetnek célt, ám erre megfelelő pillanatban, alaposan átgondolva kerül majd sor. Kiemelte azt is, hogy ők olyan autonóm Erdélyért harcolnak, ahol minden kisrégió érvényesítheti saját értékeit, és tiszteletben tartanák az olyan „speciális eseteket, mint a Székelyföld”. Fancsali Ernő, aki magyarként csatlakozott az Erdélyi Demokratikus Ligához, és jelenleg ő az EMNP kolozsvári elnöke is, eddigi akcióikról beszélt: a Kolozsváron szervezett autonómiatüntetésről, illetve a tervezett, Erdély autonómiáját népszerűsítő reklámkampányukról, melynek elsőként Kolozsvár polgármestere vetett gátat. Kifejtette, beperelik a polgármesteri hivatalt, szándékuk kideríteni egyszer s mindenkorra, hogy alkotmányellenes-e az autonómia vagy sem. Nem titkolta azt sem, Erdély autonómiájáért indított mozgalmukat sokan próbálták bomlasztani, a szeku is beépült, ezzel magyarázható a ligán belüli számtalan konfliktus is. Fancsali Ernő szkeptikusabb az Erdélyi Párt kapcsán, elvi alapon támogatna egy vegyes pártot, de az elmúlt száz év román kormányzatai miatti bizalmatlanság, az RMDSZ negyedszázados félelemkeltésre épített politikája és a felvidéki Híd–Most negatív példája óvatosabbá teszi, a liga működhet paritásos alapon, de nem biztos, hogy ez egy párt esetében is lehetséges. Véleménye szerint hasznosabb és eredményesebb lenne az erdélyi autonómiát felvállaló román, magyar, esetleg német pártok szövetsége, amelyen belül a helyi lakosság etnikai összetétele alapján osztanák le a választókerületeket. Egy ilyen konföderatív alapú pártszövetségnek akár már a következő választásokon is van némi realitása – vélekedett. Sabin Gherman szerint most először úgy tűnik, a románság túlnőtt politikusain, új pártokat akar, és ez új esélyt jelenthet a román–magyar párbeszédben is, „ha belátjuk, több minden köt össze, mint elválaszt, s ha sikerül összeállítanunk azt a bizonyos, áthághatatlan csomagot, eredményesek lehetünk”. Ki kell használnunk ezt a helyzetet: „olyan egyszerű mindez, hogy már bonyolultnak tűnik”. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. augusztus 4.Nacionalista játszmákMinden hétre jut valami ínyencség a román–magyar együttélést fűszerezendő, örömmel keveset szemlélhetünk ezek közül, inkább a keserűség, legfeljebb a káröröm bujkálhat bennünk egy-egy hír olvastán. Tusványos idén nem kavart akkora port, Orbán Viktor szavain kicsit megsértődtek Románia irányítói, és a külügy próbált diplomatához nem méltó, szerencsétlen facebookos bejegyzésével árkot ásni, ám a fölhorgadt aggodalom inkább nevetséges volt, mint hiteles. Ugyanebbe a kategóriába illeszthető a Maros megyei elöljárók zászlófóbiája, amely Nyárádszeredában tört felszínre a városnapokon. Az ünnepségre érkező Maros megyei prefektus és tanácselnök olyannyira megrendült a magyar és székely lobogók láttán, hogy választás elé állították a polgármestert: vagy ők vagy a zászló. Nagy lehetett döbbenetük, amikor a városvezető a lobogók mellett tette le voksát, és még meg is tapsolták döntését az egybegyűltek. Távozni kényszerültek, és tulajdonképpen aligha találnak józan magyarázatot, hisz a magyar zászló a magyarországi testvértelepülések küldöttségei okán díszelgett a román és az EU-s lobogó mellett, a székely pedig a helyi közösség fontos jelképeként, melyet éppen a prefektusok perei, a tiltások emeltek erre a rangra. Lehet keresni a jelzőket, hogy gyerekes, nevetséges vagy éppen sértő, intoleráns a két Maros megyei irányító gesztusa, de tény: sikerült újabb éket verniük. A helybeli magyarok orrolhatnak a román vezetőkre, s így általában a románokra, akik viszont a hír hallatán, olvastán ismét szidhatják a Székelyföld elszakításán ügyködő magyarokat. Mi úgy érezzük, megtűrtként kezelnek, nem tekintenek egyenlőnek, jogainkat is egyre-másra csorbítanák, ők gyanakvóan figyelnek, telhetetlennek tartanak. Nő a gyűlölet és a félelem mindkét oldalon, és erre nem győznek rájátszani a hatalom képviselői. És nemcsak helyben, itt, Székelyföldön éleződik az ellenszenv, de továbbgyűrűzik, és magyar vonatkozású emlékműveken csattan. Az elmúlt egy hétben két szobrot is meggyaláztak: előbb Mátyás kolozsvári emlékművét öntötték le festékkel, majd a Temes megyei Újszentesen törték össze Petőfi arcképének féldomborművét. Egyszerű lenne azt mondani, nem szabad hergelni, provokálni a románokat a nyárádszeredaihoz hasonló gesztusokkal, ha csendben meghúzzuk magunkat, elmaradnak az ellenünk irányuló válaszlépések is. Csakhogy a beletörődés, a megalkuvás egyet jelent az önfeladással, márpedig éppen ezt szeretnék elérni a román hatalom által nyíltan vagy burkoltan támogatott nacionalisták. S mielőtt bárki egyenlőségjelet tenne a román és magyar reakciók között, emlékezzünk Illyés Gyula szavaira: nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért. Farkas Réka Háromszék Erdély.ma 2015. augusztus 7.Fenyegetőző főfogyasztóvédőLevelet kaptunk. A fogyasztóvédelmi hivatal főfelügyelője tisztelt meg kétoldalas dörgedelmével, sértődötten magyarázza bizonyítványukat, s az erősebb hatás kedvéért ezúttal börtönbüntetéssel is megfenyeget, tételesen azért, mert „a Romániában élő magyar etnikumú lakosságot a román állam egyes intézményei ellen bujtogatjuk”, és bűncselekmény elkövetésére biztatjuk a közvéleményt. A biztosítékot egy héttel ezelőtt megjelent véleménycikkünk ütötte ki (Fogyasztóvédők – értünk vagy ellenünk? – Háromszék, 2015. július 30.), és a válaszadás jogán előbb hosszasan magyarázza, hogy feladatuk a kormány politikáját és stratégiáját életbe ültetni a fogyasztóvédelem területén, küzdeni a lakosság életét, egészségét, biztonságát és gazdasági érdekeit veszélyeztető „praktikák” ellen. Csakhogy, amint az saját indoklásából is kitetszik, a lemhényi öregotthonban csak egyetlen tétel volt a lejárt élelmiszerekért kirótt bírság – nem említi, mit, mennyit találtak, s valóban veszélyt jelentette-e, vagy csupán szavatosságból kifutott kekszre, cukorkára bukkantak –, a többi büntetést a menü hiányosságai és a román fordítás mellőzése miatt rótták ki. Az uszodát valóban egy tavaly kiadott egészségügyi minisztériumi rendelet alapján bírságolták meg, ám az a jogszabály egy régi, elavult dokumentumra utalva teszi kötelezővé a heti vízcserét, és ezt az ország számos pontján be is látták, egyáltalán nem próbálnak lehetetlent kérni a fürdőhelyek üzemeltetőitől a fogyasztóvédők. A mieink minden bizonnyal nem látnak tovább az orruk előtt fekvő papírnál, és követelik a fölöslegest és lehetetlent. Lapterjesztőnk ellen indított akciójukat is szépíteni próbálja, ám bármennyire igyekszik, nehéz elfogadni érveit. Olvasatában a cégünk által benyújtott hat fellebbezésből csak kettőben született döntés, és az az ő javukra, csakhogy a sepsiszentgyörgyi bíróság nyilvántartójában a másik négy eset ítélete is bejegyzésre került: részben jogosnak találták felvetésünket, pénzbírságról figyelmeztetésre enyhítették a megrovást, azzal a megjegyzéssel, hogy a törlesztett büntetést nem kapjuk vissza. Lehet ezt szépíteni, de úgy tűnik, a négy bíróból három (a negyedik az, aki két esetben nem találta indokoltnak óvásunkat) egyetértett velünk, és túlzónak ítélte a lejárt rágógumiért vagy cukorkáért, illetve a román fordítások hiányáért kirótt ezer-, illetve kétezer lejes bírságot. A háromszéki fogyasztóvédelmi hivatal és vezetője továbbra sem érti: nem az a baj, hogy ellenőriznek, illetve a fogyasztók érdekeit képviselik. Senki nem vonja kétségbe fellépésük jogosságát, ha romlott élelmiszert vonnak ki a forgalomból vagy éppen a szolgáltatók visszaélése ellen lépnek fel. Csakhogy egyre gyakoribbak a fenti esetekhez hasonló bírságok, amelyek sokkal inkább értelmetlen kötekedésnek tűnnek, mintsem jogos fellépésnek. És bárhogy ragozzuk, ez nem egyéb, mint hatalmukkal való visszaélés. S ha már uszítással, bujtogatással vádolnak, tegyük hozzá: a sajtó szerepe felhívni a figyelmet arra is, ha a román állam egy-egy intézménye visszaél helyzetével, túlbuzgó hivatalnoka – nem tudván kinőni egykori rendőri múltját – büntetni, sakkban tartani kíván mindenkit, aki nem kedves szívének. Sorolhatja a 10 és 20 év közötti börtönbüntetést – bár nehezen értelmezhető, hol szerepelt bűncselekményre való felbujtás az említett jegyzetben –, mi továbbra is tesszük a dolgunkat, és nem hagyjuk szó nélkül sem a fogyasztóvédők, sem más központi vagy helyi hivatalok packázásait. Farkas Réka Erdély.ma 2015. augusztus 13.Tilos Székelyföld „reklámozása”? (Büntettek a fogyasztóvédők)Reklámnak tekintik a fogyasztóvédők a gépkocsikon Székelyföldet jelképező SIC-lehúzósokat, és legutóbbi ellenőrzésük során kötelezték a taxisokat, hogy eltávolítsák ezeket. Szerződés hiányában le kellett szedniük a különböző biztosítótársaságok, autóforgalmazók népszerűsítő ragaszait is, csak az maradhatott – köztük lapunk reklámja –, melyre érvényes dokumentumot tudtak felmutatni. Ellenőrzést tartottak a fogyasztóvédők a taxisoknál a megye négy városában, a működésüket szabályozó törvény betartását vizsgálták, és számos rendellenességre bukkantak – derült ki a Kovászna megyei hivatal közleményéből. Húsz bírságot róttak ki, egyebek mellett a taxiórák metrológiai ellenőrzésének elmaradása miatt, a sofőrök azonosító kitűzőjének hiányáért, mert nem függesztették ki a városháza által jóváhagyott árakat, illetve illetéktelennek minősítették az autókra kiragasztott reklámokat. A lapunk által megkeresett sepsiszentgyörgyi taxiscégek egyikének sem kellett pénzbírságot fizetnie, megúszták figyelmeztetéssel. Volt, aki udvariasnak, szakszerűnek ítélte az ellenőrzést, de olyan is, aki rosszindulatúnak találta az eljárást, főleg hogy olyan jellegű dolgokba kötöttek bele, melyek nem sértik az utasok kényelmét, biztonságát. Legnagyobb felhajtás a gépkocsikat „díszítő” reklámok miatt volt, szerződést követeltek, annak polgármesteri hivatal általi jóváhagyását, a SIC-lehúzóst például azért kellett lekaparni, mert nem tudtak felmutatni semmilyen aláírt dokumentumot – mesélte az egyik társaság vezetője. Megkérdezte volna, kivel kellene szerződnie, és ugyanez érvényes-e a RO lehúzósra, de végül jobbnak látta hallgatni. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. augusztus 15.Székely autonómia skót segítséggelAz utóbbi időben állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában – hangoztatta Kántor Zoltán. A budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője úgy vélekedett, választási év következik, és ilyenkor mindig kicsit intenzívebbek a magyarellenes megjegyzések, mert míg korábban félévente voltak a romániai magyarság számára kedvezőtlenebb megnyilvánulások, most mintha havonta születne ilyen kijelentés román részről. Azt mondta, a két ország között, illetve a romániai magyarság és a román többség, az állam között kisebbségi kérdésekben feszültségek vannak, magyar részről a két ország közötti viszonyt ez meghatározza addig, míg az erdélyi magyar kisebbségi kérdést nem oldják meg megfelelő módon. Kántor a román kormányfő harcias nyilatkozata után fejtette ki véleményét, miután a kapkodó Ponta újra előcibálta a magyar kártyát. Hogy a helyzet valóban „fokozódik”, érzékelhető, hiszen a belpolitikai mélyrepülés egyre markánsabb, a magyar közösséget érintő történések pedig rossz emlékű időszakot idéznek. Az eddig csak zászló- és névtáblaháború sújtotta Háromszéken egy állami intézmény vezetője a törvényesség zászlaját lengetve példátlan módon alázza meg a magyar közösséget, a Hargita megyei Marosfőn újólag a székelyföldi románok megkülönböztetéséről, diszkriminálásáról, megtűrtségéről értekezik Hargita megye prefektusa. S hogy magyar ügyben a bukaresti külügyminisztérium ismételten eltúlozza reakcióit, Markó Béla is megerősíti, szerinte ugyanis Zákonyi Botond nyilatkozata kapcsán a tárca úgy viselkedik, mint a nyolcvanas, kilencvenes években, amikor minden kívülről érkező, a nemzeti kisebbségek helyzetét firtató véleményről azt tartották, hogy az ország belügyeibe való beavatkozást jelent. Forog a régi lemez, avagy kísért a múlt. Hiszen nem lehet elégszer leírni, megkérdezni, miként lehet megtűrt egy többségi nemzet saját államában? Dohos, ócska és ostoba manipuláció zajlik újra, negyedszázaddal azután, hogy örökre elillantnak hittük a diktatúra retorikáját, miszerint Romániában a kisebbségi kérdés egyszer s mindenkorra megoldott. Hogy tehát az erdélyi „magyar kisebbségi kérdést” – miként Kántor Zoltán most felveti – mikorra sikerül „megfelelő módon” megoldani, egyelőre tippelni sem lehet, hiszen újra dúl a magyarellenes csörte. És miközben építkezni kellene, válaszolgatni, magyarázkodni, érvelni kényszerülünk, választások közeledtével pedig tényleg ajánlott erősíteni tűrőképességünket. Így múlik tehát időnk, fogynak lassan szavaink is, csak azok az érzéketlen szélmalmok őrölnek rendületlenül. Farkas Réka Háromszék Erdély.ma 2015. augusztus 17.Csend, rend, fegyelemSokat elárul egy államról, hogy mire mennyit költ, Románia például jóval az európai uniós átlag fölötti összeget fordít a közrendre és -biztonságra, átlag alattit az egészségügyre, illetve oktatásra. Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat nemrég nyilvánosságra hozott, legfrissebb adatait egy bukaresti gazdasági napilap ismertette sokatmondó címmel: Itt a bizonyíték, hogy Románia huszonöt évvel a rendszerváltás után is rendőrállam. Miközben az EU államai kormányzati kiadásaik 3,7 százalékát fordítják a közrend és -biztonság fenntartására, nálunk 6,3 százalékot szánnak e célra. Hová folyik e pénz, hisz a közbiztonság egyáltalán nem jobb, mint máshol, a rendőrök, csendőrök, tűzoltók kis fizetésre panaszkodnak, elavult felszerelésekre, lerobbant gépkocsikra, melyekkel képtelenek utolérni az elkövetőket. A börtönviszonyok katasztrofálisak, minap az ott dolgozó személyzet is utcára vonult, a rabok bizonyára csak azért nem tüntetnek, mert nem tehetik. Minden bizonnyal tehát a titkosszolgálatok szerteágazó rendszere szippantja fel a pénz javát, sok van belőlük, és a mindenkori hatalom kegyeltjei, nincs olyan költségvetés-kiegészítés, mely ne toldaná meg újabb tíz-, százmilliókkal büdzséjüket. Tevékenységük titkos, így nem számon kérhetőek, nem elszámoltathatóak. Sokatmondó az a tény is, hogy Romániában az egészségügyre vagy oktatásra szánt pénzek meg sem közelítik az európai átlagot. A kormány rendelkezésére álló összeg 11,4 százaléka megy a kórházakra, gyógyszerekre, máshol ez meghaladja a 14 százalékot, de Csehországban eléri a 17,4-et is. Mostohagyermek a tanügy is mifelénk, a kormány kiadásai 8 százalékát szánja ezen ágazatra, az unióban 10,3 százalék az e célra fordított átlag, és szembeötlő, hogy a legfejlettebb vagy éppen leggyorsabban fejlődő országok költik a legtöbbet oktatásra: Nagy-Britannia 12 százalékot, Csehország 12,4-et, Lengyelország pedig 12,6 százalékot. És ha már a legeknél tartunk, mert ugye Románia vagy első, vagy utolsó a különböző európai listákon, vezető helyen van a „pofátlansági index” mérésénél is, nálunk a legnagyobb a különbség a vezető elit és az átlag fizetése között. Az uniós államok többségében az állam és kormányfők öt-hatszor keresnek többet, mint az átlagpolgár, nálunk kilenc-tízszer. Alig valamivel kisebb a miniszterek, államtitkárok, no meg a hírszerző szolgálatok irányítóinak bére, ősztől pedig felsorakoznak a honatyák is. Felelős tisztségért, okos döntésekért méltó bér jár – hangoztatják. Sokat elárul egy országról az, hogy mire szán igazán sok pénzt. Nincs értéke a tudásnak, semmibe veszik az egészséget, de áldoznak – nem is keveset – az erőszakszervezetekre, és jól megfizetik azokat, akik minderről döntenek. Rend és csend legyen, no meg sok-sok pénz a kiváltságosoknak, a többi nem számít. Farkas Réka Háromszék Erdély.ma 2015. szeptember 10.Önmagunkat védjük a himnuszon keresztülAki teheti, legyen a Kovászna megyei törvényszéknél kedden, szeptember 15-én 10 órakor a himnuszper tárgyalásán – ezzel a felhívással fordultak a magyar pártok háromszéki képviselői a sepsiszentgyörgyi, háromszéki lakossághoz. Fontos összefogást, közös kiállást mutatni, amikor nemzeti jelképeinket éri sérelem, ezek tiltásával tulajdonképpen az erdélyi magyarságot, székelységet felszámolni akaró román politika érvényesül – fogalmazták meg az MPP székházában tartott sajtótájékoztatón. A himnuszper „fő áldozata”, a prefektúra által bírsággal sújtott MPP alapfokon megnyerte ugyan a pert, ám a kormány megyei helytartója fellebbezett a bírói határozat ellen. Ez a tárgyalás zajlik majd kedden, és már többen jelezték, hogy ott lesznek, az ígéret szerint felvonul az RMDSZ megyei vezérkara, de várják Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzult is. Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke kitért az egy nappal korábbi sepsiszentgyörgyi zászlócirkuszra és annak román utórezgéseire, a magyarellenes kirohanásokra és az Antal Árpád polgármesternek beígért bírságra is. Véleménye szerint mindez jól tükrözi, a román hatalomnak egyetlen célja van: megsemmisíteni, felszámolni az erdélyi magyarságot. Ezt szolgálta a magyar himnusz elénekléséért kirótt büntetés, illetve az azt követő fellebbezés is. A kormányhivatal viszonyulását híven tükrözi az állampolgári beadványokra érkezett egyen-válasz is, Sebastian Cucu prefektus néhány sorban elintézte a hozzá fordulókat, azt írja, bírósági fellebbezésük szövegében kifejtik bőven, miért tartják indokoltnak a magyar himnusz miatti bírságot. Ez tulajdonképpen felhívás arra, hogy az 1500 ember, aki beadvánnyal fordult a kormánybiztoshoz ez ügyben, részt vegyen a tárgyaláson, hogy megismerje érveiket – hangzott el. Kulcsár-Terza József szerint mindezek tükrében valóban fontos lenne, hogy minél többen elmenjenek a tárgyalásra, és azt is tudnunk kell, hogy nem valami ellen, hanem valamiért emeljük fel a szavunkat – hangsúlyozta. Grüman Róbert, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke is az összefogás fontosságát hangsúlyozta, felidézte a kovásznai kórház névváltoztatása elleni közös kiállás eredményét, és azt is, hogy egy hónapos kemény munkával tulajdonképpen nem győzelmet arattak, csak a normalitást sikerült visszaállítaniuk. Ilyen a himnuszper is, és „ezeket a harcokat kell megvívni nap mint nap” – mondotta. Bedő Zoltán. Az EMNP színeiben megválasztott megyei tanácstag arra hívta fel a figyelmet, hogy a román hatalom nem hajlandó elfogadni a magyarság kollektív jogait, márpedig a népek, nemzetrészek éppen szálláshelyük, nyelvük és jelképeik alapján meghatározhatóak az ENSZ dokumentumok szerint is. Ezeket támadják meg időről időre, ilyen a himnuszper is, és látnunk kell, hogy tulajdonképpen önmagunkat védjük a himnuszon keresztül – fejtette ki. Kovászna megye prefektusa tavaly december elején bírságolta meg az MPP-t, amiért az általa szervezett június 4-ei trianoni megemlékezésen az egybegyűltek elénekelték a magyar himnuszt. A bíróság alapfokon elfogadta az MPP fellebbezését, eltörölte az 5000 lejes bírságot, és kimondta, hogy szabadon énekelhető bármilyen himnusz. A prefektúra nem hagyta annyiban, megóvta az alapfokú ítéletet, a másodfokú tárgyalást kedden 10 órakor tartják a megyei törvényszéken. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 12.Valós együttműködéstMagyarországi közvetítéssel bizalomerősítő megbeszélésre ültek össze az erdélyi magyar pártok, nemzeti tanácsok vezetői Kolozsváron. Szili Katalinra, no meg a magyar kormány hathatós közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy egy asztalhoz telepedjenek, ha nem is a fővezérek, de legalább a pártok másodhegedűsei. Kimozdulni látszik tehát a holtpontról a jó néhány éve megkövesedett gyakorlat, mely nem engedte túllépni az acsarkodáson, üzengetésen politikusainkat, az ellentétek, ellenszenvek mindig felülírták a fontos célokat. A mostani megbeszélések apropója az egységes autonómiakoncepció kidolgozása volt. Ezen ürüggyel már több testület létesült, emlékezzünk az igen rövid életű Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumra vagy az autonómia-munkabizottságokra, melyekből mindig sértetten kimaradt valaki, és nem sikerült az egy-két alkalmi vitán túllendülniük. Illetve ha mégis – lásd az RMDSZ–MPP szakértőinek ténykedését –, a végeredmény újabb konfliktusokat szült, a másik tábor, a távol maradók nemcsak nem fogadták el a kidolgozott tervezetet, de egyenesen árulásnak tekintették az abban foglaltakat. 2015 őszének kezdetén, két és fél évtizedes küzdelem, bő évtizedes intenzív autonómiaharc után az erdélyi magyarságnak van három pártja, két nemzeti tanácsa és két székelyföldi autonómiastatútuma, no meg összeegyeztethetetlen ellentétek sokasága politikai vezetői között. És ebben a nagy hadakozásban mintha tapodtat sem sikerülne közelebb kerülnünk az 1989 decemberében is megfogalmazott célokhoz. A csütörtöki tanácskozás sem hozott érdemi eredményt, talán csak ama félszájú ígéretet, hogy létezik szándék a folytatásra. Szili Katalin megfogalmazásában ez egyszerűnek hangzik: „meg kell keresni azokat a pontokat, amelyekben egyetértés van, ahol pedig eltérnek a vélemények, ott lehet tárgyalni”. Bizony nem egy-két ilyen megbeszélés szükségeltetik, hiszen az EMNT és az EMNP által is támogatott SZÉKELY NEMZETI TANÁCS csak saját tervezetét tartja elfogadhatónak, az RMDSZ és az MPP pedig a szakértői által kidolgozott törvényt isteníti, igaz, a parlamenti beterjesztést még ennek esetében sem vélik időszerűnek. Tehát csak hosszú tárgyalássorozat vezethet el egy egységes autonómiakoncepcióhoz, ám a valós együttműködési szándék bizonyítására máris jó alkalom adódik: mindenki részt vállalhat a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett, Székelyföld körbevilágítását célzó, október végi lármafatüzes akcióban. Két évvel ezelőtt a székelyek nagy menetelése igazolta, hogy az összefogás csodákra képes, százhúszezer embert tud megmozdítani, ha egy szólamban csendül fel a különböző irányultságú vezetők hívó szava. Most megismételhető lenne a bravúr, más formában, de erős üzenetet hordozó közösségi élménnyé nőhetné ki magát. Abban az esetben, ha politikusaink együttműködési szándéka valós, és nem csak a magyar kormány küldötte előtti üres színlelés. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 17.Gyűlölködés felsőfokonVictor Ponta támadásba lendült. Talán itthon próbálja maradék kis hitelét menteni, talán a nyugat-európaiak diktálta sorba próbál befurakodni, két-három napja egyebet sem tesz, Magyarországot, annak vezetőit gyalázza. Este a tévében, reggel a legfőbb kommunikációs eszközévé vált közösségi oldalon. Meglovagolna egy hullámot, és nem veszi észre, hogy lekéste, a bevándorlóáradattól fuldokló országok sorra vezetik be azokat az intézkedéseket, melyekért pár napja még Orbán Viktort ostorozták. Határellenőrzések, kötelező regisztráció, kivezényelt katonaság, túlzsúfolt táborok, embertelen körülmények köszöntöttek be Németországban és Ausztriában is, ha legfelsőbb szinten még nem is, de a tartományi kormányzók egyre gyakrabban hangoztatják, hogy Magyarország mintájára kell megpróbálni kezelni a mindenkit meghaladó helyzetet. Victor Ponta trendi próbál lenni, ha mindenki Orbánt szidja, ő sem maradhat le, ha az osztrák kancellár náci praktikákhoz hasonlíthatja a menekültügy magyar kezelését, ő is megteheti. Nem veszi észre, hogy közben már nyugaton is más szelek fújnak, és azt sem, inkább szégyenkeznie kellene, hogy olyan országot irányít, amelyben sírva fakadnak a határon véletlenül átkeveredett migránsok, mikor megtudják, hová jutottak. Egyelőre elkerülte Romániát a bevándorlóáradat, ám a politikusoknak, fő megmondóembereknek máris sikerült iszlámellenes hangulatot kialakítani, és Ponta, miközben emberségről beszél, s háború elől menekülők sorsán kesereg – ezt várja el ugye az európai baloldal –, magyarellenes kirohanásaival nemcsak a két ország viszonyát lehetetleníti még jobban el, lángra lobbantja az ellenünk irányuló gyűlölködés parazsát is. Nem kell nagy ész, hogy megértsd, a határon épülő kerítés nem a román állampolgárok ellen készül, a határátkelőkön egy személyi felmutatásával ezután is átmehet mindenki, a jó szándékú utazók eddig sem a zöldhatáron közlekedtek. Ezt bizonyára pontosan tudja Victor Ponta és a hozzá hasonlók, ám hőböröghetnek, fenyegetőzhetnek és szidhatják a magyarokat. Veszélyes terepre tévedt az amúgy is zavartan bóklászó, hatalmát vesztett miniszterelnökünk. Kicsúszott kezéből pártja, kormánya és országa ellenőrzése, senki nem veszi már komolyan a nagyvilágban, nem tud megbirkózni belső ellenfeleivel, csatába indul hát Magyarország, a magyarok ellen. Ez mindig jó téma Romániában, egy kis zászlócirkusszal megfejelve át lehet vetíteni a felháborodást az itt élő magyarokra, néhány szavazatot még ez is hozhat a konyhára. Hogy mi következik ez után? Ki fékezi majd meg a lángra lobbantott gyűlöletet, az elszabadult indulatokat – ez nem érdekli, utána a vízözön. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. szeptember 26.Nyelvi jogok Európában – Románia nem modellA nyelvek európai napjának kikiáltott szeptember 26. előtt egy nappal a regionális nyelvekről, a nyelvi jogokról, a rendkívül különböző anyanyelvhasználati lehetőségekről tartottak konferenciát Sepsiszentgyörgyön. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által szervezett rendezvényen Kárpát-medencei és európai „körúton” vehettek részt az érdeklődők, pozitív és negatív példák sokaságát ismerhették meg, nemcsak a romániai helyzet fonákságaival szembesültek, de bepillantást nyerhettek az ennél is rosszabb felvidéki valóságba, hallhattak a jelentősen jobb vajdasági eredményekről, de a katalánok és a finnországi svédek helyzetéről is. A román média képviselői, intézményvezetők távol maradtak, így a nyelvi jogok kiterjesztésének szükségességéről, az anyanyelvhasználat fontosságáról, a népek önrendelkezési jogáról megfogalmazott üzenetek nem érhettek célba. A külföldi vendégek felé tett gesztusként angolul üdvözölte az egybegyűlteket a szervezők nevében Benkő Erika, reményét fejezte ki, hogy új, hasznos tudásra tehetnek szert a jelenlevők. Magyarul folytatta Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, nem a román állam képviselőinek kell megfogalmazniuk, hogy példaértékű-e a romániai kisebbségek helyzete, erről véleményt mondani nekünk van jogunk. Valóban rengeteg előrelépés történt 1989 óta, de véleménye szerint azok az európai országok tekinthetőek modellnek, ahol egyenlő partnerként ismerik el a kisebbségben élő nemzeti közösségeket. Románia csak külső nyomásra volt hajlandó engedményeket tenni, most azonban ennek hiányában egy helyben állnak a dolgok, sőt, annak a veszélye is fenyeget, hogy elvesznek a megszerzett jogokból. Az ilyen konferenciák nagy hozadéka, hogy meg tudja mutatni a román közvéleménynek, mi az európai gyakorlat – vélekedett Kovács Péter. Az önrendelkezés alanyi jogon jár Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke rövid székelyföldi bemutatót tartott a vendégeknek, majd Csóti György, a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója kapott szót, áttekintést nyújtott a magyar nyelvhasználati jogok Kárpát-medencei helyzetéről. Erdélyről szólva kiemelte, a román kisebbségpolitika szemfényvesztő és kétszínű. Elvárásként fogalmazta meg: anyanyelvhasználat születéstől a halálig, az élet minden területén. Ez a nemzeti megmaradásnak is alapfeltétele – mondotta. Nemzetpolitikai ars poeticaként jelentette ki: nem a többségi nemzettől kell várni, hogy jogokat adjon, az önrendelkezés alanyi jogon jár, hisz itt születtünk, őseink itt éltek, építkeztek, alkottak. A magyarság megmaradását a különféle autonómiák szavatolhatják, és ezek megvalósításához két feltételnek kell teljesülnie: a legszélesebb összefogásra van szükség a magyar politikai erők között (véleménye szerint egy gyűjtőpárt tudna a leghatékonyabban fellépni), és kell az áldozathozatal a politikum és az egyszerű polgárok részéről egyaránt. Az előbbieknek le kell tudniuk mondani a hatalomról, ha nem teljesülnek feltételeik, a kis lépések politikája nem hozta a várt eredményt, a lakosságnak pedig meg kell mozdulnia, tüntetésekre, közös fellépésekre, tömegtiltakozásokra lenne szükség. Székelyföldön megindult valami, lát kitörési lehetőséget – mondotta, de idézte Makovecz Imre tíz évvel ezelőtti kijelentését: „A szavak ideje lejárt, cselekedni kell”. Pozitív példák A dél-tiroli helyzetet ismertette Sergiu Constantin, az ottani Kisebbségi Jogok Európai Akadémiájának kutatója a teljes kétnyelvűségről és a ladinokat érintő részleges háromnyelvűségről beszélt, az oktatási hálózatról, a közigazgatási, igazságszolgáltatási nyelvhasználatról, a kultúrához való korlátlan hozzáférésről, és körvonalazódott az a modell, amely a kisebbségbe kényszerült magyarság számára egyelőre elérhetetlen álom. A romániai helyzetnél sokkal jobb a szerbiai – derült ki Beretka Katinka előadásából, aki a Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati bizottságának tagjaként számolt be eddigi munkájukról, stratégiájukról, és példákkal is igazolta, kevés pénzzel is el lehet érni jó eredményeket. Szerbiában a magyarság aránya 3,5 százalék, jelentős többségük a Vajdaságban él, körülbelül 250 ezren. A szerb az állam nyelve, de minden más nyelv hivatalosan bevezethető, ha az azt anyanyelvének tekintő lakosság aránya eléri a 15 százalékot. Vajdaság 45 önkormányzata közül 31-ben a magyar nyelv egyenrangú a szerbbel. „Ez azt jelenti, hogy minden olyan szervnek, amely valamilyen közszolgáltatást végez, egyenrangúként kell használnia a magyar nyelvet is. Az összes eljárást magyar nyelven kell folytatni, ha ezt kérik, el kell fogadniuk a magyar nyelvű kérvényeket, magyar nyelvű okiratokat kell kiadniuk, illetve egyenrangúként kell elfogadniuk azokat, minden településen, intézményen meg kell jelentetni a két- vagy többnyelvű feliratokat” – mondta el. Beszélt a magyar kisebbségi önkormányzat, a demokratikusan megválasztott Magyar Nemzeti Tanács feladatairól és arról a nyelvhasználati stratégiáról, amely vázolta, hogy 2012–2017 között honnan hová kell eljutni a jogérvényesítésben. A jogi keretek bővítésén túl igyekeztek a lakosságot is felrázni, reklámfilmekkel, szórólapokkal népszerűsítették jogaikat, és így érték el, hogy míg korábban heti egy, ma már napi 15 bejelentés érkezik a sérelmekről. Államot segítő akcióik is voltak, például kis szótárat állítottak össze a szerb hivatalnokok számára magyar alapkifejezésekkel, ebből több tízezer példányt juttattak el az önkormányzatoknak. Beretka Katinka azt is elmondta, hogy mindezen sikeres akcióikat nagy összefogással és kevés pénzből hajtották végre, 40 ezer euróból fedezték a költségeket. Anyanyelv és identitás Adrian Szelmeczi, az ActiveWatch munkatársa számos példával mutatta be, miként sérülnek az erdélyi magyarság nyelvhasználati és más jogai. Románia nagyon jól áll a törvények területén, nemzetközi jogszabályokat is ratifikált, de ezek gyakorlati alkalmazása hiányos, aránytalan a média és a hatóságok reakciója a kisebbségi követelésekre, a román hatóságok nagyobb figyelmet szentelnek a román nyelvi jogok tiszteletben tartására, mint a kisebbségi nyelvi jogokéra – mutatott rá. Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkáját ismertette, Marc Gafarot i Monjo pedig a katalánok helyzetéről beszélt. A barcelonai Külügyi Intézet közpolitikai koordinátora a spanyolországi autonóm tartomány történelmét vázolta, a nyelvi standardizációs törvény volt az egyike az elsőknek, amit az autonómia elnyerése után a katalán parlament elfogadott, és minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy valós kétnyelvűség alakult ki. Neki katalán az anyanyelve, de a spanyolt nem tekinti idegen nyelvnek, és nagyon sok spanyol család tanítja otthon is katalánul gyermekét, mert tudja, ez segíti boldogulását. Az autonómia elnyerése után megtapasztalták a katalán nyelv újjászületését, és ez nagyon fontos az identitás megőrzése szempontjából – mondotta. Peter Backa szociológus a finnországi svédek történelmét, jelenkori helyzetét ismertette, nem kisebbségként élnek Finnországban – kikérik maguknak, ha valaki így nevezi –, amelynek már alkotmánya is kimondja: kétnyelvű ország. Finnországban a nyelvi küszöb 8 százalék, de számos esetben ennél kisebb arányú lakosságnál is bevezetik a kétnyelvűséget, mert az állam sok pénzt ad a svéd fordításokra. A kép, amelyet helyzetükről festett, az erdélyi magyarság számára álomszerűen ideális, problémáik, dilemmáik pedig eltörpülnek az itteni gondok mellett. Nagyon hasonlít a romániai helyzethez a szlovákiai – derült ki Kovács Balázs felvidéki nyelvi jogi aktivista előadásából, sőt, sok szempontból még nehezebb, sötétebb a helyzetük, mint a miénk. A szlovák törvények a szlovák nyelv használatát kötelezik, megengedik ugyan a magyarét is, de mindenütt alárendeltként jelenik meg, és ebben a légkörben ez olyan, mintha be lenne tiltva – fejtette ki. Elsősorban a civil aktivisták tevékenységeit ismertette, több oka volt annak, hogy létrejött az új mozgalom: a népességfogyás jelentős mértéke – húsz év alatt 180 ezerrel fogyott a ma 448 ezres szlovákiai magyar közösség –, de hozzájárult a magyar politika fokozódó válsága is, mint fogalmazott, „összetévesztették a dolgokról való beszélést a munkával”, és megjelent egy új nemzedék új szemléletmóddal, új eszközrendszerrel. Számos akciójuk volt, magyar településtáblákat szereltek fel, tüntetéseket szerveztek, céljuk, hogy a magyar nyelv a szlovákkal egyenrangú regionális nyelv legyen – fejtette ki. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 6.Támadásban a román nemzetféltőkHáborognak a székelyföldi románok, rég nem hallatták hangjukat, így vélhetik, ideje ismét vészharangot kongatni, vesztük közeledtén siránkozni. Nem először teszik, és minden bizonnyal nem is utoljára. Védelmet kérnek, külön támogatást, kormányzati főosztályt, és hab a tortán, hogy az erőszakszervezetek (ma már bátran ide sorolható a prefektúra is) hathatósabb és hatásosabb jelenlétével növeltetnék biztonságukat. Marosfőn gyűlt össze a hétvégén a Székelyföldön élő románság sorsáért aggódók színe-java. Ott voltak mind, kiket a kommunizmus idején a magyarok sakkban tartása okán telepítettek ide, s kik négy-öt évtizede jól megélnek abból, hogy Kovászna vagy Hargita megyében „elnyomott” románok, de nem hiányoztak bukaresti támogatóik, segítőik sem. Zengzetes beszédek egész sora hangzott el, és már rangja miatt is külön figyelemre méltó Mircea Duşa védelmi miniszter önellentmondásoktól sem mentes eszmefuttatása. Megszidta a magyar politikai szervezeteket, amiért „alkotmányellenes módon” autonómiát követelnek, és megdicsérte a románok három megyében ténykedő, magyarellenes kirohanásairól elhíresült civil fórumát, amely szerinte egyensúlyteremtő tényezővé vált a térségben, de kiemelte a prefektusok tevékenységének fontosságát is, mint fogalmazott: „ők az egyetlenek, akik figyelemmel kísérhetik és megtorolhatják a román állammal szembeni ellenséges akciókat”. Furcsán keveredett Duşa beszédében a hatalmi gőg, a többségi felsőbbrendűség a kisebbségi aggodalmakkal és frusztráltsággal, egyértelműen kitetszik: ha már asszimilálniuk nem sikerült, legszívesebben kitakarítana bennünket Romániából, Székelyföldről. Az autonómia ellen háborog, de tulajdonképpen kulturális autonómiát követel az itt élő románoknak, azt, amit egyébként az általuk oly nagyon elítélt statútumok is szavatolnának. Minden bizonnyal nagy egyetértésben fogalmazták meg memorandumukat a Marosfőn összesereglett nemzetféltő románok. Mitől vált éppen most tarthatatlanná helyzetük? Miért időszerű jajkiáltásuk? Csak találgathatunk, de vélhetően az október 24-re tervezett, Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett újabb akció, Székelyföld őrtüzekkel történő körbevilágítása riasztja őket. Hatalmi eszközökkel megakadályozták a népszavazást, most karhatalommal elejét vennék a tömegmegmozdulásnak, hogy ne láthassa a világ: él itt egy magyar nemzetrész, mely maga döntene sorsáról, maga irányítaná életét, szülőföldjén szeretne megmaradni. Amelyet a román hatalom, a kisebbségbe szorult többségiek ellenségnek tekintenek. Ugyanazt szolgálja mostani hangzatos memorandumuk, mint a zászlónk, himnuszaink, nyelvünk üldözése: megfélemlítenének, hogy eltántorítsanak céljainktól. Sikerük csak rajtunk múlik, két és fél hét múlva alkalmunk nyílik lármafák százaival megmutatni, ez a kísérletük is értelmetlen és eredménytelen volt. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 10.Adjunk munkát a hírszerzőknekEgyetlen passzust szentel nekünk, erdélyi magyaroknak a Román Hírszerző Szolgálat tavalyi jelentése, a majd negyvenoldalas beszámolóban egy bekezdés szól az „etnikai alapú szélsőségek” veszélyéről. Nem sok, de tartalmi szempontból annál tanulságosabb, kiderül belőle ugyanis, hogy jó utat választottak az autonómiáért, jogainkért küzdő szervezetek, amikor kivitték a nemzetközi porondra gondjainkat, európai intézmények, szervezetek figyelmét irányították az erdélyi, székelyföldi magyarság sérelmeire. A román titkosszolgák veszélyforrásként jelenítik meg az autonómiaköveteléseket, és megjegyzik: erősödött ennek nyílt hirdetése. Kifogásolják, hogy „Bukarest magyarellenes politikája” határokon túl is napirendre került, de azt is, hogy „egyre agresszívebbé válik a székely etnokulturális sajátosságok hirdetése”. Meglátásuk szerint Románia alkotmányosságát veszélyezteti mindez, és konkrét megnevezés nélkül, de a magyar állam „hivatalosságait és diplomatáit” is felelőssé teszik, amiért befolyásolni próbálják „egyes” nemzeti kisebbségek helyzetét. Mindaz, amit veszélyként, negatívumként említ a hírszerzőszolgálati jelentés, számunkra pozitívum. Nemcsak figyelnek bennünket, de végre egyértelműként értelmezik követeléseinket. S mutatja azt is, hogy nem hatástalan a külföldi lobbi, a székely identitás erősítése, ha veszélyforrásként jelölik meg. Ugyanakkor jól jelzi a mindenkori román hatalom viszonyulását: szélsőségesként jellemezik az autonómiatörekvéseket, ellenségnek tekintik, aki szót emel a magyar közösség jogaiért, szóvá teszi a jogszabályok be nem tartását, a visszaéléseket. Egyetlen, de hangsúlyos passzus jelzi, figyelnek mozgolódásainkra, elemzik azok itthoni és külhoni lecsapódását, erősödőnek és aggasztónak tartják. Van értelme hát kiállni jogainkért, világgá kiáltani sérelmeinket, tüntetéseket, utcai felvonulásokat, tiltakozó nagygyűléseket szervezni az autonómiáért, jelképeink védelmében. Elbagatellizálhatják a résztvevők számát, próbálhatják tompítani az üzenetet, de a szabad információáramlás korában ez egyre nehezebb, a tiltások, büntetések pedig nem megfélemlítenek, hanem fokozzák a felhorgadást. Egy szó, mint száz, a titkosszolgálati jelentés is alátámasztja, jó úton járunk, folytatni, fokozni kell. Hamarosan ismét munkát adunk az ügyeletes szemeknek és füleknek, Székelyföld lármatüzekkel történő körbevilágításának tízezreket megmozgató, erős jelzéssé kéne válnia. Minél többen gyűlünk össze, annál nagyobb lesz visszhangja, és annál aggasztóbbnak találja majd a Román Hírszerző Szolgálat. Rajtunk is áll, hogy ne egyetlen passzus szóljon rólunk a jövő évben összeállított, 2015-re vonatkozó jelentésben. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 15.Apró győzelemMégis van értelme a felhorgadásnak, a hangos tiltakozásnak, időnként a normalitás országának egyáltalán nem nevezhető Romániában is eredményt hozhat, ha felemeljük szavunk. Nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság körében márciusban a belügyminisztérium honlapján közvitára bocsátott országos közbiztonsági stratégia, amely a polgárok biztonságát fenyegető veszélyek között első helyen említette „a rasszizmust, idegengyűlöletet, szélsőségességet és az intolerancia minden más formáját, amely etnikai autonómia elérését célozza egyes térségek vagy régiók számára”. Mindhárom romániai magyar párt és a Székely Nemzeti Tanács is tiltakozott, megfogalmazták, mennyire abszurd, ha egy ország veszélyforrásnak tekinti a területén élő kisebbségeket. Elfogadhatatlannak nevezték azt is, hogy az autonómia elérése érdekében szervezett békés és demokratikus utcai megmozdulásokat a rasszista, xenofób, szélsőséges és más ehhez hasonló intoleráns megnyilatkozások közé sorolják. A közvita lezajlott, a kormány szeptember elején elfogadta a stratégiát, ám szövegét nem ismerhettük meg, csak egy általános összefoglalót tettek közzé és újabb bő hónap után, e hét keddjén megjelent a stratégia a Hivatalos Közlönyben is. S láss csodát: eltűnt a veszélyforrások közül az autonómia. Egy zavaros mondat szerepel, amely legfőbb kockázatként „a rasszista, xenofób, szélsőséges és más intoleráns megmozdulásokat” említi, amelyek megzavarhatják a közrendet, illetve erőszakos cselekménnyé fajulhatnak. Nem tudni, mi késztette visszalépésre a dokumentum alkotóit. Nehezen hihető, hogy akik márciusban komolyan gondolták ama hírhedt passzust, szeptemberre megváltoztatták volna véleményüket. Annál is inkább, mert a Román Hírszerző Szolgálat nemrég nyilvánosságra került jelentése hasonló módon fogalmaz az autonómiakövetelésekről. Ugyanazon sötét erők irányítják a belügyet és a titkosszolgálatot, nem kétséges, ellenségnek tekintenek bennünket, erdélyi magyarokat, szívesen hangoztatják, mily vészesek önrendelkezési törekvéseink, ez mindig jó ürügy olajat önteni a nacionalista parázsra, hergelni a román közvéleményt. S lám, most mégis visszakoztak, legalább a megfogalmazásból kifelejtették a nagy mumust, az autonómiát. Ha hallgatunk márciusban, ha nem csap égig a felháborodás, maradt volna. Apró győzelem, szerény elégtétel, de mégis eredmény. Igazolja, minden hasonló gesztus ellen szólnunk kell, minden bennünket érő sérelmet világgá kell kiáltanunk, és jogainkért következetesen ki kell állnunk. Egyszer talán nemcsak a papírról, de a fejekből is eltűnik a magyar ellenségkép, és megértik: Székelyföld autonómiáját nem Románia, a románság ellen akarjuk, ez megmaradásunk záloga. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 16.Apró győzelemMégis van értelme a felhorgadásnak, a hangos tiltakozásnak, időnként a normalitás országának egyáltalán nem nevezhető Romániában is eredményt hozhat, ha felemeljük szavunk. Nagy felháborodást váltott ki az erdélyi magyarság körében márciusban a belügyminisztérium honlapján közvitára bocsátott országos közbiztonsági stratégia, amely a polgárok biztonságát fenyegető veszélyek között első helyen említette „a rasszizmust, idegengyűlöletet, szélsőségességet és az intolerancia minden más formáját, amely etnikai autonómia elérését célozza egyes térségek vagy régiók számára”. Mindhárom romániai magyar párt és a Székely Nemzeti Tanács is tiltakozott, megfogalmazták, mennyire abszurd, ha egy ország veszélyforrásnak tekinti a területén élő kisebbségeket. Elfogadhatatlannak nevezték azt is, hogy az autonómia elérése érdekében szervezett békés és demokratikus utcai megmozdulásokat a rasszista, xenofób, szélsőséges és más ehhez hasonló intoleráns megnyilatkozások közé sorolják. A közvita lezajlott, a kormány szeptember elején elfogadta a stratégiát, ám szövegét nem ismerhettük meg, csak egy általános összefoglalót tettek közzé és újabb bő hónap után, e hét keddjén megjelent a stratégia a Hivatalos Közlönyben is. S láss csodát: eltűnt a veszélyforrások közül az autonómia. Egy zavaros mondat szerepel, amely legfőbb kockázatként „a rasszista, xenofób, szélsőséges és más intoleráns megmozdulásokat” említi, amelyek megzavarhatják a közrendet, illetve erőszakos cselekménnyé fajulhatnak. Nem tudni, mi késztette visszalépésre a dokumentum alkotóit. Nehezen hihető, hogy akik márciusban komolyan gondolták ama hírhedt passzust, szeptemberre megváltoztatták volna véleményüket. Annál is inkább, mert a Román Hírszerző Szolgálat nemrég nyilvánosságra került jelentése hasonló módon fogalmaz az autonómiakövetelésekről. Ugyanazon sötét erők irányítják a belügyet és a titkosszolgálatot, nem kétséges, ellenségnek tekintenek bennünket, erdélyi magyarokat, szívesen hangoztatják, mily vészesek önrendelkezési törekvéseink, ez mindig jó ürügy olajat önteni a nacionalista parázsra, hergelni a román közvéleményt. S lám, most mégis visszakoztak, legalább a megfogalmazásból kifelejtették a nagy mumust, az autonómiát. Ha hallgatunk márciusban, ha nem csap égig a felháborodás, maradt volna. Apró győzelem, szerény elégtétel, de mégis eredmény. Igazolja, minden hasonló gesztus ellen szólnunk kell, minden bennünket érő sérelmet világgá kell kiáltanunk, és jogainkért következetesen ki kell állnunk. Egyszer talán nemcsak a papírról, de a fejekből is eltűnik a magyar ellenségkép, és megértik: Székelyföld autonómiáját nem Románia, a románság ellen akarjuk, ez megmaradásunk záloga. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 20.Kakas a szemétdombonNem készülhet el teljesen idén év végéig Sepsiszentgyörgy új főtere, nem épülhet fel a sárkánydomb, mert a prefektusnak szúrja a szemét a monumentális terv. Bizonyára tart attól, hogy ablakából nap mint nap egy zöld „szörnyet” kell majd bámulnia – nézi inkább a kőtörmeléket, a földhányást, gondolhatja, az legalább nem hordoz veszélyt. A kormány helyi megbízottja nem saját ötlete nyomán gáncsolja a sárkánydomb felépítését, rossz szellemei susogták tele fejét: az építménynek semmi más célja nincs, mint eltakarni Mihály vitéz szobrát, így akarja leválasztani a sunyi városvezetés a történelmi belvárosról a „román teret”, s elfedni a sétálók elől a nagy román hős emlékművét. Pedig semmi más nem történne, csak természetes válaszvonal születne a régi belváros és a nyolcvanas években ránk erőltetett szocreál kultúrházzal, tömbházakkal, szoborcsoporttal ékesített új központnak szánt tér között. Nem égig érő fal, néhány méteres domb csupán, mely inkább jelképes határ, nem mindent eltakaró építmény. Ki-ki ott sétálhatna, üldögélhetne, ahol neki kedvesebb – gondolhatná az egyszerű halandó, de nem így a bősz román hazafiak. Lăcătuşu elvtársék ismét világgá kiabálták a helyi románság ellen készülő újabb merényletet, így várható volt, hogy magas polcra ültetett emberük lépni fog. Mozgástere ez esetben szűkre szabottnak bizonyult, így hát a megvalósíthatósági tanulmányt és a városrendezési tervet támadta meg, azt kifogásolja, hogy a zöldövezet kialakítására készült elképzelést nem hagyta jóvá a honvédelmi és a belügyminisztérium, no meg a Román Hírszerző Szolgálat. Abszurd ország abszurd törvényei, melyeket még abszurdabb módon értelmez a helyi kiskirály. A XXI. századi, európai Romániában egy város választott testülete nem dönthet arról, hová ültet fát, alakít ki dombot, állít szobrot, csak ha ezt a központi erőszakszervek is jóváhagyják – prefektusunk értelmezésében ez a modern kori román demokrácia, ez az eredeti román önkormányzatiság. Minden bizonnyal előbb-utóbb, évek múltával a bíróság kimondja majd, hogy jogtalan volt a legújabb kormánybiztosi gáncsoskodás (is), addig azonban ott marad ablaka alatt a törmelékhalom, nem készülhet el végleges formájában Sepsiszentgyörgy új városközpontja. Szégyenfolt lesz ez a javából, mely nap mind nap jelzi, mire jó a kormány helyi kirendeltsége, mi, helybeliek pedig rásegíthetünk még egy-egy vödörnyi szeméttel, magasodjék az a halom, ha nem is sárkányformájúra, a prefektus meg érezhesse a szó szoros értelmében is: ő a kakas a szemétdombon. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 26.Hamu alatt izzó parázsŐrtüzek világították körbe Székelyföldet szombat este. Százhetven ponton jelezték a fények egy történelmi régió történelmi határait. Pár százan, helyenként ezren gyűltek össze kinyilvánítani: ez a térség egy és oszthatatlan, ez a szülőföldünk, a hazánk, ahol magyarként, székelyként akarunk megmaradni, élni, továbbadni gyermekeinknek a termőföldet, az erdőt, anyanyelvünket, kultúránkat, a hitet, hogy van jövőnk e tájon. Összesen néhány tízezer ember vonult ki Székelyföld-szerte fellobbantani a figyelmeztető, ébresztő lángokat, újabb megmozdulásra volt szükség, hisz a százezres tömeget felvonultató nagy menetelés óta eltelt két esztendő alatt mit sem javult helyzetünk, a román hatalom packázásai cseppet sem fogyatkoztak, sőt, mintha erősödtek volna, már nemcsak jogainkat veszik semmibe, nemcsak zászlónkat üldözik, nemcsak anyanyelvünk használatát korlátoznák, de himnuszunk eléneklését is tiltanák. Székelyföld autonómiájához tapodtat sem kerültünk közelebb, sorsunkat, életünket meghatározzák a bukaresti hatalom döntései, továbbra is a korrupt román politikum kiszolgáltatottjai vagyunk. Nap mint nap érezzük saját bőrünkön: sem magyarként, sem román állampolgárként nincs okunk elégedettségre, nem haladunk, nem fejlődünk, létünk a papíron dübörgő gazdaság dacára sem könnyebb. Egy szétlopott ország nyűgét nyögjük, hol másodrendűnek tekintenek, ahol bár annyi sem jár nekünk, mint a többségnek. Meg akartuk mutatni Székelyföldet, csakhogy más terhektől nyög most Európa, a világ, nem ér rá mireánk figyelni, nagyobb bajai vannak Bukarestnek, a kormánynak, mintsem hogy velünk foglalkozzék. Lehet, akkor sem értük volna el a román média, a világsajtó ingerküszöbét, ha százezrek vonulnak a határtelepülésekre, ha nem százhetven, de hétszáz máglya világítja körül szűkebb pátriánkat. Lehet, nem is értenék a történelmünkből fakadó őrtüzek üzenetét. Úgy tűnik, ezúttal sokkal inkább magunkért, székelyföldi magyarokért lobbantak lángra a máglyák: nekünk sugározták a hitet, a reményt. Sok ezer szentjánosbogárnyi fény egyesült erős, de kívülről még láthatatlan csóvává, felizzott a hamu alatt szunnyadó parázs. A sötétség erőit legyőzni ez még kevés, de mutatja, van esély az igazi nagy lángok életre keltésére. A mostani őrtüzekkel elsősorban önmagunknak mutattuk meg: vagyunk, élni akarunk. Szükség volt erre, mert ha mi sem hiszünk benne, hogyan győzhetnénk meg a nagyvilágot? Kellettek az őrtüzek saját kishitűségünk legyőzésére, hogyha szükséges, égig érő jelként lángra lobbanhasson a parázs. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 28.Leépülő RomániaRomániának sikerült az a teljesítmény, ami a világon még senkinek: békeidőben, dübörgő gazdasággal ez év végére kevesebb autópályája lesz, mint tavaly ilyenkor. Lebontják azt is, amit kínkeservesen felépítettek, s ha minden igaz, az Európai Uniónak is vissza kell majd fizetniük pár tízmillió – ha jövő év végéig sem fejezik be: félmilliárd – eurót. A tavalyi elnökválasztási kampányhajrában előrehozott sztrádaátadásnak meglett a következménye, s most mutogathat egymásra az építő és a megbízó, tény: út nincs, ha egyáltalán valaha lesz, azt már a mi zsebünk bánja, csak jobb sorsra érdemes adólejeinkből épülhet fel a Nagyszeben–Szászváros közötti autópálya. Ez az eset is jól tükrözi a nyers valóságot: nem épül, de leépül Románia. Miniszterelnökünk papírokat lobogtat, statisztikákat szajkóz, melyek azt igazolják, mily lendületesen fejlődik szép hazánk, hogyan nőnek a bevételek, nagyvonalúan fizetéseket emel és adókat csökkent – ám beruházásokra, infrastruktúra-fejlesztésre továbbra sem futja. A legutóbbi, múlt heti költségvetés-kiigazításnál éppen a szállításügyi minisztériumtól vettek el 2,75 milliárd lejt, autópálya-, út- és terelőút-építésektől vonták meg a pénzt, jutott ellenben a polgármestereknek több mint négymilliárd, választások küszöbén szükségük van anyagi alapokra. Hogy mire költik majd? – lehet találgatni, hiszen éppen Ponta nyilatkozta ama pénzosztogató kormányülésen, hogy ők szívesen adnának, de senkinek nem kell pénz fejlesztésekre, nem merik vállalni, hogy nyakukba száll a számvevőszék, a korrupcióellenes ügyészség. Szinte teljesen leálltak a nagy beruházások Romániában, ami készül, az EU-s alapokból épül az elszámolás előtti véghajrában. Pedig egy egészségesen fejlődő gazdaság nem alapozható kizárólag a fogyasztásra és az exportra – hívta fel a figyelmet az Európai Bizottság romániai megbízottja is. Kiderült, a külföldi szakemberek korántsem olyan derűlátóak, mint Victor Ponta és csapata, nem hisznek az építkezés nélküli fejlődésben, de kétlik azt is, hogy hatékonyabb adóbegyűjtéssel képes lesz a kormány fedezni a béremelések és adócsökkentések költségeit. Victor Ponta azonban nem sokat ad a külföldi figyelmeztetésekre, már a következő esztendei választásokra gyúr, tegnap újabb adókönnyítésekről fogadott el kormányrendeletet kabinetje. Gazdasági szakértők szerint nem rossz ez a lépés, lélegzethez juttathatja a magánvállalkozókat, ám itt ismét bezárul ama ördögi kör: autópályák, jó utak nélkül a kisebb-nagyobb cégek is nehezen fejlődhetnek. Az autópálya-kilométerek pedig nem szaporodnak, de fogynak. Egy majdani jólét légvárát építgeti Victor Ponta és kormánya, félő azonban, minél nagyobbra fújják, annál gyorsabban kipukkad a lufi. Aztán ismét évekig nyöghetjük a felelőtlen kormányzás áldatlan következményeit. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 31.Marosvásárhely esélyeKözelednek a választások, így végre keményebb hangot ütött meg a marosvásárhelyi RMDSZ a hatalmával már több ízben visszaélő Valentin Bretfeleannal, a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetőjével szemben. A szövetség színeiben megválasztott alpolgármester, Peti András a hét elején még mintaintézménynek nevezte a Bretfelean által irányított rendőrséget, csütörtökön azonban már ő is kérte menesztését. Sőt, az RMDSZ-frakció a testületi ülést is elhagyta, bejelentették, addig nem vesznek részt a tanácskozásokon, amíg a városháza nem ülteti életbe a testület által is elfogadott, kétnyelvű táblákra vonatkozó határozatokat. Bretfelean múlt hétvégi nyilatkozatával ütötte ki a biztosítékot, a Kovászna, Hargita és Maros megyei románok Marosvásárhelyen megrendezett civil fórumán dicsekedett azzal, hogy megakadályozta a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését. Csakhogy a bíróság immár második esetben mondta ki, törvénytelenül rótt ki bírságot azokra a civilekre, akik házukra magyarul is kifüggesztették utcájuk elnevezését. Az ítélet nyomán az is egyértelmű, hogy az utcák feliratai nem tekinthetőek reklámtáblának, így törvénytelen reklámozás ürügyén nem büntethetőek meg a polgárok. Bretfelean a jelek szerint ez ügyben bakot lőtt, ám mégis eredményes volt: sikeresen elodázta a magyar feliratok kikerülését. Újabb botrányával pedig a polgármester ténykedéseiről is eltereli a figyelmet, mindenki az ő leváltásával foglalkozik, és nem azzal, hogy Dorin Florea alig egy hete nyilatkozta: nem lesznek magyar táblák, csupán a román elnevezés mellé biggyesztik oda magyarul, hogy utca vagy tér. Hiába teremt jogot a törvény a magyar utcanevek kiírására, fölöslegesen fogadott el erről határozatot a helyi tanács, Marosvásárhelyen ez huszonöt évvel a rendszerváltás után is megvalósíthatatlannak látszik. Jó, hogy végre felébredt az RMDSZ, és erősebb lépésekre szánta el magát, túl sokáig hallgatott, nyelte a békát a rosszul értelmezett békesség jegyében. Ha jövő évben választásokat akarnak nyerni, és valóban szeretnék, hogy ismét magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek, nagyon fontos lenne megmutatniuk, hogy mernek és tudnak tenni az általuk képviselt közösségért. Ha nem így lesz, marad Florea és Bretfelean, az egykori szekustisztből lett rendőrségi vezető, maradnak a tiltások, az értelmetlen perek, és mindinkább fogy, háttérbe szorul az egykori Székelyvásárhely magyarsága. Ha nem állnak most a sarkukra, amikor még van erejük, és a Florea által óhajtott utcanévtáblák kikerülnek, harminc-negyven év múlva már nem is lesz, akinek feltűnjék, hogy a Paul Chinezu utca tulajdonképpen a magyar hős Kinizsi Pálról kapta egykor nevét. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. november 11.Elhalasztott forradalomAhogy fogynak az emberek a téren, úgy tér vissza az élet a politikusokba, ismét erősödik múlt héten még elhaló hangjuk. Akkor fülüket-farkukat behúzva járultak az államelnök elé, azt sem tudták, hogyan tegyenek az utcán összesereglők kedvére, felelős vezetők szerepében próbáltak tetszelegni, akiknek az ország érdeke mindenekfölötti. Egy hete még sok tízezren tüntettek országszerte, és Victor Ponta lemondása után még többen gyűltek össze, mint egy nappal korábban, egyértelművé téve: nem egy párttal, koalícióval van bajuk, hanem az összessel, mindazokkal, akik az elmúlt huszonöt év alatt tételesen vagy hallgatólagosan hozzájárultak, hogy Románia velejéig korrupt, alig-alig működő országgá váljék, különféle érdekeket kiszolgáló képlékeny törvényekkel, uram-bátyám alapon kiépített közigazgatással. Az arrogáns, felfuvalkodott, önmagukat felsőbbrendűnek vélő politikusoktól szabadulna a nép, mindannyiuktól, pártállástól függetlenül. Sokan emlegettek történelmi időket, új forradalmat, 1989 decemberéhez hasonlították az eseményeket, mások a demokráciát féltették, arra figyelmeztettek, nem váltható le a teljes politikai osztály, hisz mi jönne helyette. Politikusaink mindenesetre nagyon megszeppentek, s akárcsak egy évvel ezelőtt, az elnökválasztás utáni tüntetéseket követően, nem győzték hangsúlyozni, megértették az utca üzenetét, változást, megújulást ígértek. Senki nem mert miniszterelnököt javasolni Klaus Johannisnak, elvekről esett szó csupán, ki előrehozott választások, ki szakértői kormány felállításának ötletével igyekezett kiszolgálni a népakaratot. Meghunyászkodásuk hatásosnak bizonyult, fogyatkozni kezdtek a tüntetők, egyre kevesebben kiabálták esténként a mindenki menesztését követelő jelszavakat. És láss csodát, hétfőn a Cotroceni-palota ajtajában már nem remegett Liviu Dragnea hangja, amikor bejelentette szakértőnek álcázott pártközeli kormányfőjelöltjük nevét. A liberálisok sem követeltek már előrehozott választásokat, népakarat ide vagy oda, ha elnökük mást óhajt, ők igazodnak. Klaus Johannis államelnök alaposan átrághatta döntését, napokig kereste a jó megoldást. Végül szakértő miniszterelnököt nevesített a következő egy évre Dacian Cioloş személyében, aki várhatóan szakértő kormányt alakít, melynek az lesz a feladata, hogy biztosítsa a gazdasági növekedést, féken tartsa a kiadásokat. Csakhogy politikai pártok támogatásával kellene mindezt megvalósítania, olyanokéval, melyek jövőben két választáson szeretnének eredményesen szerepelni. Ehhez pedig pénzre, befolyásra van szükségük. Ahogy igen gyorsan magukhoz tértek az első sokkból, pont olyan hirtelen feledik majd mostani ígéreteiket. Csak a miniszterelnökön és csapatán múlik majd, képes-e ellenállni, vagy kicsit nehézkesebben, de folytatódik minden tovább, mint eddig. Semmivé foszlik a megértett üzenet, üres ígéretté a megújulás. Míg valóban túl nem csordul a pohár, és egy következő lázadás végképp el nem söpri mindannyiukat. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. november 23.A nagy kihívásSokan sokszor elmondták, leírták az elmúlt napokban, hogy milyen nehéz feladat vár az új kormányra. Legtöbben a parlamenttel megvívandó csaták, a politikai osztály ellenállása miatt aggódnak, mások a Ponta-kabinet által hátrahagyott költségvetési katyvasz kibogozását vélik jelentős kihívásnak, és nagyon gyakran elhangzik az is, szűk év áll a szakértő miniszterek rendelkezésére, ez idő alatt aligha alkotható maradandó, visszafordíthatatlan. Politikai csatáit majd csak megvívja valahogy a kormány, vasárnap reggel első interjújában maga Dacian Cioloş is úgy nyilatkozott: vannak közvetlen eszközei a kormánynak, és nem ódzkodnak majd használni ezeket, ha a politikum ellenállásába ütköznek változtatási javaslataik. Remélhetőleg megbirkóznak valahogy a költségvetési egyensúllyal is, a legnehezebb azonban az egy szűk esztendő lehetőségeinek felmérése lesz: mérlegelni, mivel kellene kezdeni, mi a legsürgetőbb, hol indítható be úgy a változás, hogy egy következő, immár politikai kormány is vállalja a folytatást. Döbbenetes számvetést készített egy bukaresti gazdasági napilap, öt olyan adatot elemez, amely megmutatja, milyen mély gödörbe süppedt Románia. Az országban található hétmillió háztartás közül kétmilliót még mindig nem sikerült csatornarendszerre csatlakoztatni, a munkaképes lakosság egyharmada (kb. 2,6 millió) foglalkozik mezőgazdasággal, ám olyan kis területen, amely a túlélést is alig biztosítja, a nyugdíjalap hiánya elérte a 40 százalékot (évi 20 milliárd lejt), a gyermekszaporulat vészes mértékben csökkent (egy nő átlagosan 1,3 gyermeket vállal Romániában), és a végzős diákok egyharmadának nem sikerül az érettségije. Öt olyan mutató, mely rávilágít: huszonöt évvel a rendszerváltás után milyen távol állunk az oly nagyon vágyott nyugati jóléttől, az utóbbi három tétel pedig a vészes jövőt is körvonalazza. A nyugdíjasok emelkedő száma, az egyre fogyatkozó népesség és az oktatási rendszer csődje fekete képet fest az elkövetkező évtizedekről. Mindez csak egy szeletkéje a román valóságnak, de jól mutatja, mennyi mindent hanyagoltak el az eddigi kormányok. Hol a gazdasági válságokból való kilábalással, hol a növekedés mámorával voltak elfoglalva, és mindig háttérbe szorultak vagy megrekedtek a hosszú távon fontos dolgok. Csodákat nem várhatunk az új kabinettől sem, de ha valóban oly jeles szakembereket gyűjtött maga köré a miniszterelnök, talán sikerül helyes mederbe terelniük néhány megfeneklett vagy tévútra térített folyamatot. Valós terveiket, szándékaikat december közepén ismertetik, akkor kiderül, vegetálásra, tűzoltásra vagy komoly alapok kiépítésére rendezkednek be. Majdani politikai pályát alapoznak – ahogy rossz nyelvek ezt már előrevetítik –, vagy valóban tenni akarnak, maradandót alkotni? Legkésőbb egy év múlva már tisztán látszik, újabb kudarcos kísérlet volt Johannis szakértői kormánya, vagy mégis van esélye Romániának kimászni a nagyon mély gödörből. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. november 24.Magyarul a közigazgatásban (Néppárti javaslat)Kovászna és Hargita megye közös közszolgálatot hozhatna létre, amely elláthatná a közigazgatási dokumentumok szakszerű fordítását, segíthetne a tanácsülések anyanyelven történő lebonyolításában – ezt javasolja az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). A szomszéd megyében múlt héten, Háromszéken tegnap iktatták az erre vonatkozó határozattervezetet. A jogi keret megvan ugyan, de a gyakorlatban még mindig akadozik az anyanyelv használata a közigazgatásban, erre világít rá az a tanulmány, amelyet a Politea Tudományos Társaság végzett. A szakemberek azt mérték fel, mennyire érvényesül a magyar nyelv használata Kovászna és Hargita megyében, és arra a következtetésre jutottak, hogy vagy csak a szóbeliségre korlátozódik, vagy egyáltalán nem működik. Ennek anyagi akadályai is vannak, de hiányoznak a képzett fordítók, és sokszor a kényelem diktálja, hogy csak románul adják ki a tanácsi határozatokat, az állam nyelvén tartsák a tanácsüléseket. Az EMNP a Politea tanulmánya alapján fogalmazta meg javaslatát, mely szerint a két megye akár egyesület, akár társulás formájában létrehozhatna egy közszolgálatot, ahol egy irodavezető, hét fordító, két informatikus és egy közigazgatási jogban jártas jogász dolgozhatna, ők biztosítanák a két megyei tanács, két megyei jogú város, 12 város és 96 község számára a fordításokat. Az iroda fenntartását közösen és arányosan vállalhatnák az önkormányzatok, így nem lenne akkora tétel, hogy ne bírják meg, és bár az írott anyagokban biztosított lenne a magyar nyelv használata. Az EMNP meglátása szerint elképzelésük megvalósítása csak a politikai akarattól függ, minden párt megkapta a Politea tanulmányát, így az önkormányzatok többségét uraló RMDSZ is ismeri az abban felsorakoztatott érveket. Benedek Erika, a Kovászna Megyei Tanács néppárti képviselője úgy véli, ez a téma is illeszkedik azon nemzeti ügyek sorába, melyekben együttműködésről állapodtak meg. Azt is kifejtette, tudatában vannak, nagyon nagy munka a havi majdnem ezer határozat magyar nyelvre ültetése, éppen ezért lenne jó, ha valaki szakszerűen, pénzért elvégezhetné a feladatot. Adnunk kell anyanyelvünk használatára, nem szabad elkényelmesednünk, mert hosszú távon nagyon nagy nyelvi veszteséghez vezethet, ha most nem élünk a lehetőséggel – fogalmazott. A beterjesztett határozat várhatóan a következő megyei tanácsülésen kerül napirendre. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. november 28.Feladott hídfőállásNincs szükség választási lecsóra Marosvásárhelyen – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a közös önkormányzati lista kapcsán, és ezzel a kijelentéssel tulajdonképpen szét is verte az alig körvonalazódó, igen sérülékeny magyar–magyar együttműködés lehetőségét. Érvelése, miszerint egyetlen polgármesterjelölt kell, ám a tanácstagoknak nincs, amiért egyetlen névsorban közösködniük, felülírja a helyi igényt, veszélyezteti azt is, amit a helyi politikusoknak sok egyeztetéssel, tárgyalással sikerült tető alá hozniuk. Pedig a marosvásárhelyi előválasztás legfeljebb csak azért nevezhető sikernek, mert megszületett az együttműködés a három magyar párt között, és túlélte az RMDSZ-es jelölt győzelmét is. Viszonylag kevesen nyilvánítottak véleményt, és ez jól jelzi a székely főváros magyarjainak körében eluralkodott kiábrándultságot, közönyt, no meg azt, hogy ennél jóval többre van szükség a közösség felrázásához. A hátralévő bő fél évnek a továbbépítkezésről kellett volna szólnia, a képlékeny összefogás hitelessé tételéről, arról, hogy mindenki lássa, valóban egy irányba húzzák a szekeret. Hitet, reményt, valós közösségi megmozdulást eredményezhetett volna, és esélyt arra, hogy újra magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek, a helyi tanácsban pedig erős képviselet, amely akár többségi szavazattal is bír, nemcsak zsarolással tudja kicsikarni az ígéretet, hogy lesznek majd magyar utcanévtáblák. Nem így történt, minden helyi igyekezetet felülírt a legnagyobb magyar szervezet, az RMDSZ elnökének cinikus verdiktje: az EMNP-vel nincs, amiért közösködniük, támogassák polgármesterjelöltjüket, de elvárásaik ne legyenek. Ismét belebüdösít a „nagypolitika” egy helyi, de az erdélyi magyarság egészére kisugárzó ügybe. Pedig ezúttal az RMDSZ marosvásárhelyi, megyei vezetői is úgy látják, folytatni kellene a hárompárti együttműködést, ezt kéri az EMNP országos elnöke, és ennek igényét, szükségszerűségét jelzik a közvélemény-kutatások is. Az autonómiáért oly keményen harcoló RMDSZ legfőbb vezetője azonban felülírja a helyi akaratot. Akárcsak nyolc vagy négy évvel ezelőtt, ismét olyan lépést tesz a szövetség, amely minimálisnál is kisebbre csökkenti a győzelem esélyét. Akkor utolsó pillanatban cserélték le a jelölteket az RMDSZ nagyágyúira – Borbély Lászlóra, majd Frunda Györgyre –, akik annak rendje és módja szerint el is veszítették a megmérettetést. Sokan emlegettek akkoriban tudatos szabotázsakciót, hogy háttéregyezségek, alkuk miatt adták el a polgármesteri széket. Mit kaptak cserébe? Ők ha tudják, mert Marosvásárhely magyarjai semmit nem nyertek, térvesztésük évről évre látványosabb. Marosvásárhely, az egyszer elveszített és talán soha vissza nem szerezhető hídfőállás politikusi játszmák, gőgök, érdekek és árulások áldozata. Székelyföld egykori fővárosát eladták, eladják, és az így beindult folyamat visszafordíthatatlan lehet. Ez vár húsz év múlva Sepsiszentgyörgyre, negyven év múlva Székelyudvarhelyre is? Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. december 2.Sötét erők ünnepeTerrortámadást semmisítettek meg Székelyföldön – kürtölte világgá a román sajtó tegnap délután. Lekerült napirendről a nemzeti ünnep, alig volt már szó a katonai parádékról, a különböző rendezvényekről, a tévék elsősorban Erdély, Székelyföld elcsatolásának meghiúsításáról szónokoltak, egymás szájából tépték ki a szót a hős hazafiak, hogy ideje leszámolni a renitens magyarokkal RMDSZ-estül, Tőkésestül. Volt, aki szerint a tömegből emelték ki a bombával felszerelt férfit, mások tudni vélték, hogy egész hadosztály készülődött, lőtereket mutattak, fegyvereket. Románia igazodott az európai irányvonalhoz, ha mindenütt terroristákat üldöznek, ő sem maradhat le, igaz, itt nem az Iszlám Állam támad az ártatlan lakosságra, hanem az ország egységét veszélyeztető magyarok. A Kézdivásárhelyen tapasztalt tények ellentmondani látszanak mindannak, amitől a híradók zengenek, sőt, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellen Igazgatóság hivatalos közleménye is ködös és sok pontjában tendenciózus. „Úgynevezett Székelyföldről” beszél, megalapozott gyanúról, a Nagy-Magyarország visszaállításához vezető folyamat egy állomásáról, no meg pontos leírás nélkül olyan eszközökről, amelyek „alkalmasak lehetnek, hogy veszélyeztessék a román állampolgárokat és javaikat”. A bukaresti sajtó természetesen nem érte be ennyivel, röpködtek a számok, hány száz robbanószert foglaltak le, milyen bombadetonátort találtak, azt is tudni vélték, távcsöves, éjjellátó fegyverekre bukkantak a rend éber őrei. Egymást követték az összeesküvés-elméletek, alig akadt, aki feltegye azt a kézenfekvő kérdést: ha egy magyar terrorista a román állam, a románság ellen tervez merényletet, miért a 90 százalékában magyarok lakta Kézdivásárhelyen készül bombát robbantani? A háromszéki „terrortámadásnak” megvolt a jól előkészített felvezetése. Két nappal korábban egy szociáldemokrata képviselő hozta összefüggésbe a Colectiv Klubban történt tragikus tűzesetet, a Ponta-kormány bukását egy Magyarországról szervezett, Erdély elszakítását célzó akcióval. Majd Sepsiszentgyörgyön tűnt el a román zászló, senki nem látta, hogyan, mikor, s bár nagy erőkkel nyomoznak, azóta sem került elő a „tettes”. Mindez még beillett a szokásos december elsejei provokációk sorába, ám a terrortámadás gyanúja – mely percek alatt kész ténnyé vált a román közvélemény szemében – már sötét erők forgatókönyvét vetíti előre. A jelek szerint így próbálják elejét venni minden további követelésünknek, terrorcselekménnyé nyilvánítani az autonómiaharcot, terroristává, aki jogainkért emeli fel szavát. Elérni, hogy a románság szemében ismét a magyar közösség váljék fő ellenséggé, hogy a terrorveszélytől rettegő Európában ne akadjon, aki védelmébe vegyen. Mit szól mindehhez a megújulást hirdető kormány, a demokráciát megalapozni kívánó államelnök? Megvárjuk. És kíváncsiak vagyunk a ködös jelentés mögötti konkrét részletekre, mert ez így csak gyalázatos népvakítás és bujtogatás. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. december 4.Nem történt mulasztásKivizsgálta a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház vezetősége a sürgősségen november közepén történt incidenst, szakmai mulasztást nem találtak, és a beteg román nyelvtudás hiánya miatti elutasítása sem nyert megerősítést – közölte tegnap András-Nagy Róbert. A kórházmenedzser kifejtette, mindennemű nyelvi, etnikai vagy bármilyen megkülönböztetést elítélnek, ám ebben az estben nem bizonyítható, hogy az történt. Alina Braţu doktornő állítja, hogy ő csak azt mondta, nem érti, mit mond a páciens, nem küldte el, nem kérte számon román tudását. A beteg állítása szemben áll az orvoséval, nincs ahogyan igazságot tenni – mondotta. A beteg összesen egy óra négy percet töltött a sürgősségen, rendesen kivizsgálták, ellátták, a perfúziót nem vehették le, amíg nem érkeztek meg a laboreredmények, ezért maradt ott hosszabb ideig – magyarázta a kórházmenedzser. Kitért arra is, hogy a beteg azóta sem nyújtott be panaszt, a Háromszék november 20-i számából ismerték meg kifogásait, az alapján indították el a vizsgálatot. Ismerik a gondokat a sürgősségen, kevés az orvos, és valóban nem mindenki tud magyarul, de örülnek, ha egy-egy brassói kolléga ügyeletet vállal, igyekeztek úgy megoldani, hogy mindig legyen legalább egy magyarul tudó asszisztens vagy orvos, hogy tolmácsolni tudjon a hasonló esetekben. Kérik ugyanakkor, hogy a betegek, hozzátartozók bizalommal forduljanak hozzájuk, ha elégedetlenek, minden esetnek utánajárnak. Vannak hiányosságok a kórházban, akad bőven, amin javítani, ezt tükrözi a heti 5–10 panasz is, amely befut hozzájuk, és ezek sok esetben megalapozottnak bizonyulnak – fejtette ki dr. Antal Álmos orvosigazgató. Bízik benne, hogy a december elsejével életbe lépett 25 százalékos fizetésemelés annyira csökkenti az egészségügyben dolgozók elégedetlenségét, hogy nagyobb lesz a tűrőképességük, több empátiával viszonyulnak majd a betegekhez. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. december 16.Súly alatt a pálmaMintha a kilencvenes évek eleje tért volna vissza, úgy szabadultak el ismét a magyarellenes indulatok Romániában. Dühítő, elkeserítő és abszurd megnyilvánulásokban nem volt hiány az elmúlt hetekben, újra behálózta életünket a gyűlölet, egymást követik az aljas provokációk. Ismét megjelentek a feketére mázolt magyar településnevek, s bár fényképek, felvételek örökítették meg az elkövetőket, gépkocsijuk rendszámát is átadva a hatóságoknak, a rendőrség nyomoz, de tettest sehogy nem talál. Hasonlóan más esetekhez – bemázolt SIC-tábla, letépett székely zászló, meggyalázott Gábor Áron-szobor –, nem tudnak az elkövető nyomára bukkanni. Mit gondolhat ilyenkor az államhatalom hitelességét amúgy is megkérdőjelező egyszerű halandó? Azért nem állítják elő a bűnösöket, mert közülük valóak, céljuk az indulatok és a félelem szítása. És nem hagyják csitulni a felkorbácsolt hangulatot, hétről hétre előállnak egy újabb húzással. Csak nyugalom ne legyen. 1990 márciusában a marosvásárhelyi események nemcsak az egykori Securitate utódja, a Román Hírszerző Szolgálat életre hívására szolgáltattak ürügyet, de alaposan megtorpantották a magyar jogköveteléseket is. A ’89-es fordulat után erőre kapott hangok elcsendesedtek, és tíz évnél is többnek kellett eltelnie, míg szépen, lassan az autonómiakövetelések ismét témává váltak. Előbb csak halkan, erőtlenül, aztán mind szélesebb körben, erőteljesebben, látványos akciókban csúcsosodva, külföldön is mind gyakrabban hangoztatva az erdélyi kisebbség jogsérelmeit. 2015 decemberében a huszonöt évvel ezelőtti történéseket felidéző akciók nemcsak a titkosszolgálatok több pénzhez jutását, megerősítését hivatottak szolgálni, hanem a magyar törekvések ismételt elfojtását is. Addig próbálják visszanyomni, míg túl nagyra nem növekszik. A közelmúlt történelme igazolta, mennyire nem volt szerencsés a fekete március utáni megtorpanás, mily lassan és mily keveset hozott az óvatoskodás, a kis lépések politikája. Saját hibánkból okulva tudhatjuk, hogy most más utat lenne érdemes követni. Annál is inkább, mert a terror mostani kibontakozása nem véres, emberéleteket követelő eseményekben nyilvánul meg – valószínű, ma már ezt nem tudná eladni a magát demokratikus jogállamnak kikiáltó Románia Európában, a világban – , lelki jellegű, a félelemre alapoz. Céljaink, nyelvünk, identitásunk feladását szeretné elérni, hogy meneküljünk más tájakra, vagy húzzuk meg magunkat, érjük be annyival, amennyit koncként idedobnak, ne merjünk lázadozni, követelőzni, jogainkért szót emelni. Ha félünk, az ő érdekeiket szolgáljuk, ha meghátrálunk, ők győznek. A döntés rajtunk áll: lesunyt fejjel próbálunk túlélni, vagy mint súly alatt a pálma, erőt merítünk minden ellenünk irányuló támadásból, és folytatjuk a küzdelmet, amely esélyt adhat, hogy ez a táj gyermekeinknek, unokáinknak is szülőföldje, otthona legyen. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. január 7.FogyunkAz új esztendőt többnyire az első kis jövevények bemutatásával indítjuk, és ilyenkor, a kezdetekkor számba vesszük azt is, az elmúlt évben hányan jöttek a világra, hányan távoztak örökre. S bár első pillantásra úgy tűnhet, gyarapodunk, alaposabb szemléléskor kiderül az ellenkezője. A gyermekek a városok kórházaiban születnek, így Barót vagy Sepsiszentgyörgy statisztikái torzzá válnak, hisz ezekhez adódik a környékbeli települések szaporulata, az elhalálozásokat azonban falvakon is jegyzik. Sajnos, már hosszú évek óta nem dicsekedhetünk azzal, hogy magasabb az újszülöttek száma, mint az elhunytaké. Háromszék lakossága évente egy kisebb falunyival csökken, az országé egy Sepsiszentgyörgy méretű városéval, és az elmúlt egy-két esztendőben maga a fogyás üteme is növekedni látszik, megyénkben évente körülbelül száz fővel. Jelentéktelennek tűnhet, de tíz év alatt egy négyezres lélekszámú nagyközség, huszonöt év alatt egy kisváros „tűnt el” szűkebb régiónkból. Évente 60–70 ezerrel csökken Románia lakossága a negatív természetes szaporulat okán, és majd háromszor ennyivel az elvándorlás miatt. A legfrissebb adatok szerint 2014 óta ez a szám ismét növekvőben, és még a hivatalos statisztikák is elismerik: 2003 óta 2,7 millióan távoztak az országból a jobb élet reményében, a nem hivatalos becslések szerint a kivándorlók száma meghaladja a négymilliót. Már nem is lassan, de biztosan fogy Románia népessége, és az egymást követő kormányok meg sem próbálnak tenni ez ellen. Struccként dugják fejüket a homokba a mindenkori döntéshozók, és még csak hírét sem hallani a gyermekvállalást ösztönző elképzeléseknek. Minimálbérnél is kisebb a gyermeknevelési támogatás, 20 eurót sem tesz ki a gyermekpénz, de nem nyújt az állam segítséget sem az otthonteremtésben, sem a munkahelykeresésben. Csoda, ha a fiatalok más tájakon keresik a boldogulást, alapítanak családot? Ha mennek, most már nemcsak a kétkezi munkások, de egyre nagyobb számban a jól képzettek, az értelmiségiek is? Mindeközben a társadalom elöregedése is látványossá vált, míg a múlt század hetvenes éveiben a lakosság 8,6 százaléka volt 65 évnél idősebb, mára ez az arány megkétszereződött, a 15 évesnél fiatalabbak akkor majd 26 százalékát képviselték az össznépességnek, ma alig 15 százalékát. Egyre gyakrabban hallani arról, hogy néhány év kérdése csupán, összeomlik a román nyugdíjrendszer, nem lesz, aki fedezze a mai aktív 30–40–50-esek időskori járandóságát. Fogy Románia, és legalább olyan arányban mi, erdélyi magyarok is, a vészharangok kongnak, de nincs, ki hallaná őket. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
