December 16-án ünnepelhették volna a temesvári forradalom kezdetének tizenhatodik évfordulóját, ha lett volna erre méltó akarat Bukarestben is, amely a volt Ceausescu-diktatúra második vezető vonalának segítségével nem piszkította volna be e reménykeltő történelmi eseményt egy véres és hazugságokkal teli államcsínnyel, állapította meg Kilin Sándor, a lap munkatársa. Mérleget kellett volna készíteni arról, mi történt az elmúlt tizenhat esztendőben. Ha az 1989-es események szikrája nem magyar lett volna, ezekben a napokban történelmi kerekasztal-megbeszéléseket, koszorúzásokat szerveznének, s talán már az igazságot is kimondanák a korabeli eseményekről. Ehelyett tovább folytatódik a ködösítés. Így történhetett meg a felháborító sajtóértekezlet Temesváron, ahol egy kétes értékű politikai párt az évforduló kapcsán Tőkés Lászlónak, a forradalom szikracsiholójának úgynevezett “Sarló és Kalapács” díjat adományozott, akárcsak Ion Iliescunak, tehát egy kalap alá vette őket. Ugyanolyan diverzió ez a “kitüntetés”, mint amilyen tizenhat évvel ezelőtt a sehol sem elfogott terroristák meséje. /Kilin Sándor: Diverziók. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./
2005. december 21.
A parlament ünnepi ülésén – köztük Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és kormányának több tagja – egyperces néma felállással adóztak az 1989 decemberében Temesváron, Bukarestben és más városokban meghaltak emlékének. Ezt követően a parlamenti pártok egy-egy képviselője emlékezett az 1989. decemberi eseményekre. Az RMDSZ részéről Máté András parlamenti képviselő szólalt fel. A decemberi forradalom körülményeit 16 éve vizsgáló Dan Voinea tábornok-ügyész leszögezte, hogy az 1989. decemberi fordulat után nem voltak semmiféle terroristák Romániában. Nem terroristák, hanem az akkori román hadsereg katonái, az egykori milícia, a titkosszolgálatok és hazafias gárdák tagjai lőttek akkor az emberekre. „A kommunisták lőttek, hogy hatalmon maradjanak. S maradtak is!” – jelentette ki a tábornok, aki szerint a hatalmat megragadó Ion Iliescu vezette csoport tagjainak lelkiismeretét terheli annak a 942 embernek a halála, akik 1989. december 22. déli 12 óra után estek áldozatául az akkor mesterségesen keltett zűrzavar légkörében történt lövöldözéseknek. A terroristákat Iliescu és cinkostársai találták ki, hogy eltérítsék a forradalmat a Temesváron elindult felkelés első óráiban megfogalmazott kommunistaellenes programtól. Iliescuék tudatos diverziójának hatszor annyi ember esett áldozatául, mint a Ceausescu-féle parancsoknak, melyeknek 162 áldozatuk volt. Dan Voinea tábornok vezetése alatt a forradalom körülményeinek kivizsgálásával foglalkozó katonai ügyészek az idén áprilisban emberölés, háborús propaganda, embertelen bánásmód és bizonyos objektumok elpusztítása miatt indítottak bűnvádi eljárást Iliescu ellen. /Iliescut vádolják a forradalom rejtélyeiért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
2005. december 28.
Bíró Béla szerint az elmúlt jó másfél évtized legmegdöbbentőbb sajtóhírei közé tartozik, hogy a napokban letartóztatták a Román Hírszerző Szolgálat Prahova megyei főnökét és főnök-helyettesét. Utóbbiak ugyanis a legnagyobb titokban a megye egyik üzemanyag-lerakatát fosztogatták. Ugyanakkor Dan Voinea tábornok, katonai ügyész egy közismert titkot is feszegetni kezdett: kijelentette, a forradalomban nem terroristák lőttek, hanem a titkosszolgálat és a hadsereg emberei, s a parancsokat a későbbi hatalom vezetőitől, személy szerint Ion Iliescutól kapták. Bíró Béla emlékezett arra, hogy a 80-as évek elején mint újságírót őt is fejtágítóra küldték. A szünetben egy fiatalember arról beszélt mi történik akkor, ha az országot külső agresszió éri. Mivel a román újságírótársadalom nagyrészt szekusokból vagy a szekuval közeli kapcsolatot tartó emberekből állt, nem figyelt fel az ott álló Bíró Bélára. Erre pontos tervek vannak, válaszolta a beszélő. Bárhonnan is jöjjön a támadás, megvannak azok az emberek, akik az oroszok illetve az amerikaiak vélt bizalmasai, s ezért spontán népi megmozdulást követően minden zökkenő nélkül átvehetik a hatalmat. Arról is gondoskodtak, hogy mindannyiukat látszólagos sérelmek érjék. Ceausescu átmenetileg lemond, hogy a helyzet tisztázódását követően ismét visszatérhessen. Azonban a spontán népi megmozdulásból népfelkelés lett, s ezt – akár emberéletek árán is – kordában kellett tartani. A titkosszolgálat vezetői ejtették Ceausescut, de az általa kidolgozott tervet megtartották. S mivel Temesvár az ő biztonságukat is kockára tette, „idegenekre” volt szükség, akikkel szemben nemzeti egységet kialakíthattak. Ők lettek a terroristák. /Bíró Béla: „Forgatókönyvek” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./
2006. január 13.
Mivel a román nacionalizmus szószólói – akik között szép számban vannak magyar egyetemi oktatók is – gyakran hazugságokkal, illetve hamis érvek hangoztatásával próbálják a magyar felsőoktatás önállósulását gáncsolni, a Bolyai Kezdeményező Bizottság szükségesnek tartotta az egyetemi autonómiával kapcsolatos legfontosabb ellenérveket és azok cáfolatát összefoglalni. A vitaanyagot a Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusai: Bodó Barna politológus, Hantz Péter elméleti fizikus és Kovács Lehel informatikus állította össze. A cikket rövidített változatban közölte a lap. 1. Sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok. Igenis, vannak. A finnországi svédek (lélekszámuk 300 000), a norvégiai lappok (lélekszámuk 80 000), a spanyolországi katalánok (lélekszámuk 6 000 000), a szlovákiai magyarok (lélekszámuk 500 000), a moldvai gagauzok (lélekszámuk 150 000) és a macedóniai albánok (lélekszámuk 700 000) rendelkeznek egy vagy több anyanyelvű egyetemmel. 2. A magyar fiatalok számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat a román felsőoktatásban. Ez nem igaz. A romániai magyar lakosság részaránya a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint 6,6 százalék. A 650 335 romániai egyetemi hallgató közül a román oktatási és kutatási minisztérium 2005-ös adatai szerint mindössze 29 136 magyar nemzetiségű, ami csak 4,4 százaléknak felel meg. Romániában megközelítőleg 400 000 lakosra jut egy állami egyetem, így több mint három állami magyar egyetem működtetése volna indokolt. 3. Széles körű, anyanyelven tanulható szakválaszték áll az egyetemre felvételiző magyar fiatalok rendelkezésére. Ez nem igaz. Egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés. Nem lehet magyar nyelvű tanulmányokat folytatni állatorvosi, mezőgazdasági és legtöbb művészeti szakon sem. Habár formailag létezik magyar nyelvű jogászképzés a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a tárgyak döntő részének oktatása románul folyik. Ezeknek a hiányosságoknak tudható be, hogy a magyar egyetemi hallgatóknak csak egyharmada, mindössze 10 000 diák tanulhat anyanyelvén, ami az összes romániai egyetemi hallgató 1,6 százaléka. 4. A magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya. Sajnos, nincs így. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60%, a magyar népességben csupán 4,48%, mintegy 30 000-rel kevesebb, mint elvárható volna. 5. A magyar diákok nem támogatják a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását. Ez nem igaz. Az állítás egy 1996-ban megszervezett, sokak által vitatott felmérés hamis értelmezéséből származik. A felmérésből kitűnt, hogy a magyar diákság 80 százaléka támogatja a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulását. 6. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar oktatás minőségének romlásához vezetne. Ezt a hamis érvet azok a román oktatók hangoztatják, akik számos esetben gáncsolni próbálták a magyar felsőoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését. A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat a legtöbb karon teljesen alárendelt a román vezetésnek. A magyar oktatók sok esetben kénytelenek a román kollégák érdeklődési köre szerint összeállított tantervek szerint tanítani. A román többségű kari vezetés bármikor leszavazhatja a magyar oktatók javaslatait. A magyar tanári kar létszámának növelése égetően szükséges volna, a betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg 60–40%. 7. Sok tárgyból nincs megfelelő számú magyar oktató. Részben igaz, de ez semmiképpen nem lehet a magyar felsőoktatás fejlesztésének akadálya, sőt, ellenkezőleg. Eddig is számos esetben sikerült a hiányt erdélyi szakemberekkel, illetve magyarországi vendégtanárokkal pótolni. 8. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar végzősök románnyelvtudás-szintjének csökkenéséhez, közvetve pedig a Magyarországra történő kivándorlás fokozódásához vezetne. Ez nem igaz. A román nyelvet nem az egyetemen, hanem az általános iskolában tanulják meg a diákok. A román szaknyelvet el lehet sajátítani terminológiai előadások beindításával (ilyenek ma nem léteznek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen). Ugyanakkor nincs arra bizonyíték, hogy a feltételezett hiányos románnyelv-tudás a Magyarországra való kivándorlás mozgatórugója lenne. 9. A Sapientia – EMTE-n gyenge a képzés színvonala, nagy a tanárhiány, és rengeteg problémával küzdenek, tehát az erdélyi magyarság képtelen színvonalas felsőoktatási intézmények fenntartására. Hamis állítás. Az egyetemalapítás sohasem problémamentes, de az EMTE legtöbb szakja sikeresen túljutott a kezdeti nehézségeken. Önálló intézmények nélkül soha nem fog kiépülni magyar oktatói gárda. Olyan jellegű problémák, mint amilyenek az EMTE-n jelentkeznek, a BBTE román tagozatán indított új szakok esetében is előfordulnak, csak senki nem beszél róluk. 10. Nincs szükség a Bolyai Egyetem újraindítására, a magyar felsőoktatás gondjai az EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) román állami társfinanszírozással megoldódnak. Elterelő állítás. A román politikai vezetés szándékosan szabotálja a romániai magyar adófizetők pénzének a magyar nyelvű felsőoktatásra való arányos visszafordítását. A magyarországi adófizetők pénzén felépített és működtetett magyar tannyelvű magánegyetemek (EMTE, PKE) a felsőoktatási gondokat próbálták megoldani, de ezáltal nem szűnt meg az állami szintű diszkrimináció. Nemzetközi viszonylatban is példátlan, hogy egy ország adózó polgárai egy más ország anyagi támogatása révén jutnak alapintézményi lehetőségekhez. A romániai magyaroknak alkotmányos joguk, hogy anyanyelvükön állami felsőoktatásban vehessenek részt. 11. A piac nyomását kell érvényesülni hagyni, amire tényleges igény van, az létrejön. Azért tanulnak sokan románul, mert ez előnyösebb nekik. Téves alapállás. A román politikai és akadémiai vezetés számos eszközzel akadályozza, hogy a magyar diákság igényeinek megfelelő anyanyelvi felsőoktatás alakulhasson ki. Erre a legjobb példa, hogy az EMTE sok szakán túljelentkezés van. Ezekre a többnyire mérnöki szakokra tehát nagy a piaci igény, mégsem jöttek létre az állami felsőoktatás kereteiben. Van igény magyar mezőgazdász-, erdőmérnök- és állatorvosképzésre is, ezek megszervezése mégis heves nacionalista ellenállásba ütközik. 12. A BBTE multikulturális egyetem. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az egyetemnek a magyar nyelv nem hivatalos nyelve. A magyar nyelvű feliratok teljességgel hiányoznak, a fontosabb hivatalos kiadványok szinte kizárólag román nyelven jelennek meg. Az egyetem kizárólag román nyelven ad ki okleveleket. Az egyetemi adminisztrációban alig dolgozik magyar nemzetiségű. A magyar oktatók helyzetét, mellőzöttségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a teológiai karokat leszámítva egyetlen természet-, humán vagy társadalomtudományi karnak sincs magyar dékánja. 13. A román állam nagylelkűségéről tanúskodik, hogy a magyarul tanuló egyetemi hallgatók fejkvótáját a románokéhoz képest a kétszeresére növelték. A magyar felsőoktatás fajlagos költsége valóban magasabb, de alkotmányos állami kötelesség a demográfiai súlyból származó hátrány ellensúlyozása. Nagylelkűség helyett kötelezettségről kell szólni. Ha figyelembe vesszük, hogy a román állam évente átlagosan mindössze 500 eurót költ egy diákra, míg a nyugat-európai átlag 5000 eurót, nyilvánvalóvá válik, hogy a román felsőoktatás normális finanszírozása mellett nem volna szükség ilyen mértékű kiegészítő támogatásra. 14. A magyar tagozat anyagilag nem tudna megállni a saját lábán. Ez nem igaz. A fejkvóta kétszeresre emelése mellett a három magyar kar minisztériumi szakértők véleménye szerint is életképes lenne. Az összevont szakokból álló átfogó karok rendszere védelmet biztosítana a pillanatnyilag kevésbé népszerű szakok diáklétszám-ingadozásaival szemben is. Mivel a magyar tagozaton igen kicsi a professzori rangú, magas fizetésű oktatók száma, és több karon arányaiban is kevesebb a magyar oktató, a különválás anyagilag még előnyökkel is járhatna. A leendő Bolyai Egyetemnek meg kell örökölnie a jelenlegi BBTE infrastruktúrájának arányos részét (kb. 25–30 százalékát, beleértve a székelyföldi campusokat és a főépület felét). Ez az igény mindenképpen jogosnak tekinthető. 15. A jelenlegi demográfiai hullámvölgyben az önálló egyetem a hallgatóhiány következtében anyagilag ellehetetlenül. Magyarország elszívja a hallgatókat, és ez a folyamat még erősödni fog Románia EU-csatlakozása után. Részben igaz. Az erdélyi magyarság lélekszáma másfél millió, és félmilliós lélekszám alatti kisebbségnek is van anyanyelvű állami felsőoktatási intézménye. Ugyanakkor igen jelentős tartalékok vannak az erdélyi magyar közoktatási rendszerben is: a magyarul tanuló nyolcadik osztályosoknak csak körülbelül a fele jut el az érettségiig. 16. A Bolyai Egyetem a kommunisták által erőszakosan létrehozott képződmény volt. Ennek pont az ellenkezője igaz. A Bolyai Egyetemet királyi rendelettel hozták létre 1945-ben egy pozitív kisebbségpolitika nemzetközi téren történő bizonyítása érdekében, és a kommunista román kormány szüntette meg 1959-ben. A román Babes Egyetemmel való egyesítés egyébként megtorlás volt az 1956-os magyar antikommunista szabadságharccal szimpatizáló erdélyi és kolozsvári események miatt, és soha nem volt jogi alapja. Az egyetem felszámolását Nicolae Ceausescu volt román diktátor és Ion Iliescu 1989 utáni román államfő vezényelte le. Számos magyar oktató, diák került börtönbe a Bolyai Egyetem felszámolásakor kifejtett nézetei miatt, mások öngyilkosok lettek. 17. Az önálló egyetem támogatói etnikai szegregációra törekednek. Ez nem igaz. A BBTE magyar tagozatának vezetői többször is leszögezték, hogy az önálló egyetem csupán az oktatás nyelvének tekintetében lenne magyar, a diákok, tanárok, alkalmazottak etnikai hovatartozására a felvételin és az alkalmazáskor sem lenne feltétel, mindkettő a nyelvi kompetenciát és a szakmai felkészültséget venné figyelembe. Az önálló magyar intézményrendszer a román politikai és akadémiai vezetés asszimilációs törekvéseivel szemben a magyar identitás megőrzését szolgálná. 18. A magyar karok, illetve a Bolyai Egyetem létrehozása etnikai konfliktusokhoz vezet. Hamis állítás. Az etnikai konfliktusok mindig a jogfosztottság eredményeképpen jönnek létre. Jó ellenpélda, hogy az EMTE létrehozása sem járt etnikai konfliktusokkal. A Bolyai Egyetem újraindítása és a magyar nemzeti közösség helyzetének rendezése az ország stabilitását erősítené és nemzetközi megítélését javítaná. 19. A magyar karok, a magyar egyetem laboratóriumi felszerelések nélkül maradnának. Rosszhiszemű állítás. Egy ilyen állapot jogilag indokolhatatlan lenne, és különben is mindkét fél érdeke a laboratóriumok közös fejlesztése és használata. Szervezési kérdésként kell kezelni. 20. A magyar egyetem, a magyar karok elveszítenék az egyetemi könyvtárakban levő könyveket. Hamis állítás. A kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) a kulturális és vallásügyi minisztérium (tehát nem az oktatási és kutatási minisztérium) alá tartozó intézmény, a könyvek sem tartoznak a BBTE leltárába. 21. A magyar felsőoktatás fejlesztése csakis a román fél érdekeihez való idomulás révén valósítható meg. A célt palástoló állítás. Történelmi tények igazolják, hogy a román politikai vezetésnek egyik kiemelt prioritású célja az erdélyi magyarság – bármely kisebbségi közösség: lásd a németek és a zsidók példáját – teljes felszámolása. A cél: a többség és a kisebbség közötti viszony méltányos rendezése. És ez lehetséges. 22. A kisebbségi jogokért való küzdelem az EU politikai vezetőinek ellenreakcióját váltja ki. Ennek pont az ellenkezője igaz. Bár van olyan EU-politikus, aki a problémák elkendőzésére és a status quo megőrzésére törekszik, egyre több EU-döntéshozó ismeri el nyilvánosan, hogy az erdélyi magyarság nem követeli elég határozottan a jogait, és nem ragad meg minden rendelkezésére álló bel- és külföldi eszközt. Az EU-nak minden tagországot illetően egyetlen fontos érdeke van, hogy ne legyen ott állandó feszültséggóc. Ha úgy lesz csend, hogy az erdélyi magyarság belenyugszik a jelenlegi jogfosztott helyzetébe, senki sem fog jogokat követelni helyette. Amennyiben a magyar nemzeti közösség hosszabb időn át legitim módon kimutatja, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan számára, és kellő kitartásról tesz bizonyságot, az állandó problémaforrás zavarni fogja a nemzetközi közösséget és a román politikai vezetést, s belátják, hogy a megoldáshoz vezető út nem a jogok megtagadása, hanem a jogok megadása. /Harcolni kell jogainkért (Érvek a Bolyai Egyetem ellen – és ezek cáfolatai). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13. – a teljes változat: Szabadság (Kolozsvár), jan. 12., folyt.: 13., 14., 16., továbbá: Nyugati Jelen (Arad), jan. 14., 16. – ugyanez megjelent: Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10., folyt. jan. 17./
2006. január 20.
1941 januárjában, a Vasgárda államcsíny-kísérletét megelőzően, fasiszta bandák 150 zsidót öltek meg, zsinagógákat, üzleteket, lakásokat dúltak fel, fosztottak ki. A halálos áldozatokról mértékadó forrás Manfred von Killinger bukaresti német nagykövet titkos jelentése. Mihail Sebastian író (Jurnal 1935–1944. Bukarest, 1996) megörökítette Radu Gyr költő zsidóellenes szónoklatait, idézte Camil Petrescut, aki panaszkodik, hogy neki nem jutott egy kiürített zsidó lakás. A pogrom dokumentumai több helyen megtalálhatók, ennek ellenére sokan tagadják a pogromot. Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke Romania Mare című hetilapjában 1997 novemberétől végeérhetetlen cikksorozatot közölt. Szerzője Ion Coja bukaresti egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca Egyesület alelnöke, aki szerint a bukaresti pogrom zsidó fantáziaszülemény. A neoholokauszt néven ismertté vált tagadás új doktrínája kapóra jött a román szélsőségesek számára. Hatékonysága 2003-ban érte el tetőfokát: június 13-án az Adrian Nastase vezette kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy 1940-1944. között Romániában nem volt holokauszt. Corneliu Vadim Tudor és Ion Coja történelemrevíziója így állampolitikai rangra emelkedett. Az izraeli kormány, a romániai Zsidó Közösségek Szövetsége, valamint az Aven Amentza roma szervezet azonnal tiltakozott. A kormány ezért már június 18-án helyesbített. 2004. november 11-én a Nobel-díjas Elie Wiesel, a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság elnöke Ion Iliescu elnöknek dokumentumokat mutatott be, amelyekből kiderül, hogy a korabeli hatóságok 280-380 ezer román és ukrán zsidó haláláért felelősek. Iliescu elnök hirtelen megvilágosodott: „A holokauszt történelmünk egyik súlyos tévedése, amelynek felelősségét a román államnak vállalnia kell.” Ezt követően a kormány október 9-ét a holokauszt napjává nyilvánította. Úgyszintén a nagy fordulat jele volt, hogy ezelőtt egy évvel, a bukaresti pogrom évfordulója alkalmából, a Nemzeti Múzeumban megnyílt a Holokauszt 1933-1945 dokumentumkiállítás. Jelen volt Ion Iliescu elnök is, aki beszédét ezzel kezdte: „Az emlékezéshez bátorság kell.” A szélsőséges erők hangadói tüntetőleg távol maradtak. /Barabás István: Pogrom és a neoholokauszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2006. január 23.
Másodszorra idézték be Ion Iliescut az 1990-es bányászjárások ügyében. A volt államfőnek jövő héten kell megjelennie a katonai ügyészségen vádlott minőségben. Az ügyészek újabb bizonyítékokra bukkantak, amelyek Iliescu érintettségét támasztják alá az 1990 júniusi véres bányászjárás elindításában. Az ügy újrafelvételére a Bányászhadjáratok Áldozatainak Szövetsége újabb megkeresése miatt került sor. Eddig Petre Roman exminiszterelnököt, Victor Atanasie Stanculescu, Pavel Abraham, Mihai Chitac tábornokot, Virgil Magureanu volt titkosszolgálati /SRI/ vezetőt, Gelu Voican Voiculescut, Adrian Sarbut, és több bányászvezért hallgattak ki. Az 1990-es júniusi eseményeknek hat halálos áldozata és több tucat sebesültje volt. /Kihallgatásra várják Ion Iliescut bányászjárás ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./
2006. január 23.
A bukaresti Adevarul Ion Mihai Pacepa tábornokkal készített interjúi szerint fegyver, lőszer és kábítószerek exportjával Ceausescu 1978-ig 400 millió dollárt gyűjtött össze. A Román Külkereskedelmi Bankban nyitott, TA jelzésű, titkos számlájába egyedül Victor Nanescu ezredesnek volt betekintése, aki 1990 után váratlanul belügyi államtitkár, az akkor újjászervezett Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) aligazgatója lett, de a 400 millió dollár sorsa azóta is rejtély. Pacepa szerint a posztforradalmi Románia másik legnagyobb mulasztása: tisztázni, hogy 1989 végén, a forradalmi események teljében miért, kinek a parancsára tették el láb alól Constantin Nuta, Mihai Velicu, majd Dumitru Puiu, Nicolae Doicaru, Emil Macri securitate-tábornokokat, valamint Gheorghe Ardelean ezredest, az USLA rohamosztag parancsnokát. Pacepa szerint azért kellett elhallgattatni őket, akárcsak a Ceausescu-házaspárt is, mert túl sokat tudtak a hatalomra kerülő személyiségek múltjáról. Pacepa példaként említette Nicolae Doicaru tábornokot, a DIE (Külföldi Információs Szolgálat) volt parancsnokát, aki ismerte Virgil Magureanu múltját. Pacepa az interjúsorozatban ismertette Virgil Magureanu pályafutását, hogyan lett 1972-ben a Securitate kollaboránsa, majd Mihai Mihaila álnéven aktív tisztje, 1989. december 25-én hogyan került Targovistére, hogy szerepet vállaljon a Ceausescu-házaspár kivégzésében. Ion Iliescu államelnök ilyen érdemek alapján választotta a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ élére, ahol bebizonyította szakértelmét a diverzióban: olyan titkos adatokat szolgáltatott ki a sajtónak, de szükség esetén gyártott is, amelyek kompromittálták az Iliescu-rendszer ellenzékének vezéralakjait. (Az RMDSZ legtekintélyesebb politikusai is közöttük voltak). Végül éppen ez a túlbuzgóság lett Magureanu veszte. A SRI 1997. április 21-én sajtónyilatkozatban ítélte el a Washington Times-ot, amiért szóhoz juttatta Ion Mihai Pacepa hazaárulót. Azért, hogy a nyilatkozat ne veszélyeztesse a felfelé ívelő román-amerikai kapcsolatokat, Pacepa telefonon értesítette Adrian Severin külügyminisztert, hogy washingtoni politikai körökben nagy felháborodás fogadta a SRI lépését. Másnap este a sajtó közölte Virgil Magureanu lemondását. 1999. június 7-én pedig Bukarestben megkezdődött Ion Mihai Pacepa rehabilitálásának pere. A kulisszák mögé betekintést nyújt a Ziua 1999. június 12-i száma: leközölte a Washington Times előző nap megjelent cikkét. Ebben Michael Leeden, Ronald Reagen minisztere, Alexander Haig tábornok, NATO-főparancsnok tanácsosa kijelentette: Románia csak abban az esetben lehet NATO-tagország, ha rehabilitálja Pacepa tábornokot, aki döntő mértékben járult hozzá a kommunista rendszer összeomlásához. 1999. június 8-án a Legfelső Törvényszék 21 év után rehabilitálta Ion Mihai Pacepát, aki elnöki rendelettel visszanyerte tábornoki rangját is. /Barabás István: Akiket idegesít a tábornok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./
2006. január 24.
Riválisa, Adrian Nastase eltávolítására készül Mircea Geoana, az SZDP elnöke – kommentálják a központi lapok a Szociáldemokrata Párt (SZDP) brassópojánai találkozóján elhangzottakat. Geoana javasolta: módosítsák a párt alapszabályzatát, töröljék belőle az ügyvezető elnöki tisztséget. Erre rendkívüli kongresszust hívna össze márciusban vagy júniusban. Geoana arra számít, hogy mire Nastase számára esetleg kedvezően, lezárul a botrány, az ügyvezető elnöknek gyakorlatilag nem lenne hova visszatérnie. Geoana mellőzni akarja Ion Iliescut is. Napvilágot látott egy felmérés, amely szerint a megkérdezettek Adrian Nastasét tartják Románia egyik legkorruptabb kormányfőjének. Messze tőle a második helyen áll egy másik SZDP-s, Nicolae Vacaroiu. Az adatok szerint a D. A. Szövetséget a szavazók 48 százaléka, az SZDP 22 százaléka támogatja. /-y-a: Geoana egyeduralomra törekszik. Kihúzná a széket Nastase alól. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./
2006. január 28.
A 2005-ös esztendő igazi szenzációjának az kiadvány számít, amelyre leginkább „a láthatatlan könyv” meghatározás illene. A kétkötetes munkát a jászvásári Polirom Kiadó jelentette meg. Az első, Raport final (Zárójelentés) című, több mint 400 oldalas kötet azt a jelentést tartalmazza, amelyet a romániai holokauszt tanulmányozására és tisztázására még a Ion Iliescu államfő által felkért bizottság készített. A bizottság, amelyet elnökéről, Elie Wieselről, Wiesel-bizottságként emlegetnek, a második kötetben Documente – (Dokumentumok) a romániai holokauszt legfontosabb írott forrásait adta közre, Benjamin Lya történész szerkesztésében, összesen 670 oldalon. A könyvről sokat vitatkoztak ugyan az elmúlt hónapokban, de az nem került a könyvesboltok polcaira. Állítólag azért, mert a kiadását a Külügyminisztérium rendelte meg, következésképpen a Polirom Kiadó az összes példányt a bukaresti külügy székházába szállította. /Tibori Szabó Zoltán: A láthatatlan sikerkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2006. január 31.
Traian Basescu elutasította az 1990. márciusi magyarellenes pogrom nyomán elítélt Barabás Ernő kegyelmi kérvényét. Kincses Előd elmondta, ezek után a 15 éve Magyarországon élő Barabás Ernő 2007. július 18-a előtt – ekkor évül el ugyanis az ellene hozott ítélet – nem térhet vissza Erdélybe. A marosvásárhelyi fekete március, a magyarellenes pogrom után a román igazságszolgáltatás mintegy száz személyt, magyarokat és magyar anyanyelvű cigányokat ítélt el. Maga Kincses is csak egyetlen román elítéltről tud. A legsúlyosabb büntetést, 10 év szabadságvesztést Cseresznyés Pál és Barabás Ernő, 5 évest Szabadi Ferenc kapott, míg a többieket hat hónap és 1 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet meghozatalakor a már Magyarországon élő Barabás Ernőt emberölési kísérlet vádjával 1992 júniusában 10 év börtönbüntetésre ítélték. Kincses Előd elmondta: első ízben még Emil Constantinescu idején folyamodtak elnöki kegyelemért, eredménytelenül. Ion Iliescu regnálása idején nem látták értelmét az újabb próbálkozásnak, abban viszont reménykedtek, hogy 15 évvel a történtek után Traian Basescu államfő megkegyelmez Barabásnak. Kincses Előd a per során az ír televízió által készített videofelvételnek – ennek alapján ítélték el Barabást – a szakértői elemzését kérte, ám az igazságügyi szervek ezt visszautasították. Kincses kétségbe vonja, hogy az ír tévések felvételein látható személy a görgényhodáki Mihaila Cofariu lenne. Az ügyvéd szerint a felvételen az időközben öngyilkosságot elkövetett Ioan Sacarea látható. Kincses feltételezését igazolja a szülőknek ama nyilatkozata is, miszerint felismerték fiukat a felvételeken. Ioan Sacarea sohasem tett feljelentést a márciusi események után, így a videofelvételek szakértői elemzése sem történt meg. „Márpedig ha bizonyítható lenne, hogy nem Mihaila Cofariu az áldozat, akkor a Barabás Ernő ellen emelt vád elesne” – jelentette ki Kincses. Cofariu azért sem lehetett a videofelvételen látható helyszínen, mert már Vásárhelyre érkezésekor, az autóbuszról leszállva megsebesült. Ezt bizonyítja Cofariu kezelőorvosának, Kisgyörgy Zoltánnak a nyilatkozata is, miszerint – tekintve a sérült kórházi felvételének időpontját – kizárt, hogy a filmen látható helyszínre eljuthatott volna. A román hatóságok 1990 óta egyetlenegyszer sem kérték Magyarországtól az elítélt kiadatását, ami azt bizonyítja, tartottak attól, hogy perújrafelvétel esetén az akkori országvezetés számára – beleértve magát Ion Iliescut is – igencsak kényelmetlen, terhelő bizonyítékok kerülhettek volna nyilvánosságra. /Szentgyörgyi László: Basescu döntött: nincs kegyelem. A román hatalom szerint agresszor és áldozat egyaránt bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./
2006. február 3.
Adrian Nastase után most Mircea Geoanaról, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnökéről derülhet ki, hogy tisztázatlan üzleti ügyei vannak. Az Evenimentul Zilei című napilap értesülései szerint Geoana néhány hete a közel egyhektáros bukaresti telkén adott túl gyanús körülmények között. Ez az ingatlan nem szerepelt a vagyonnyilatkozatában. A lap úgy tudja, Geoana ezt a földterületet 48 ezer euróért vásárolta felesége unokatestvérétől, noha a telek piaci értéke 33-szor nagyobb a vételárnál. Az SZDP-elnök elhallgatott egy olyan ingatlant, aminek reális értéke nem kevesebb mint 1,6 millió euró. Magyarán: Geoana vagyonnyilatkozatából több mint másfél millió dollár hiányzik. A pártelnök cáfolta a lap információit. /Korrupciós botrány Geoana körül is? Ingatlanszakértő nagynéni helyett unokaöcs. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./ “Nem cselekedtem a törvény ellen, ezért nem kell lemondanom pártbeli tisztségemről, folytatni fogom a tevékenységemet a szociáldemokraták élén” – jelentette ki Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke reagálva a napilap ellene irányult vádjaira. Véleménye szerint a szociáldemokraták lejáratókampány áldozatai. Ion Iliescu PSD-szenátor szintén az ügyvezető-bizottság ülése előtt kijelentette, hogy az PSD megítélése romlik, s ezért az alakulat több vezetőjét terheli felelősség. /I. I. CS.: Geoana sógora az ingatlanügynök. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2006. február 13.
A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) létrehozására vonatkozó rendelet szenátusi elutasítását számos civil szervezet, valamint Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok nagykövetei is élesen bírálták. Az Európai Bizottság is elemzi a rendelet elutasításának következményeit. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő kérésére Traian Basescu államelnök egyeztetésekre hívta meg a politikai pártokat. A demokraták alelnöke, Ioan Oltean elfogadhatatlannak nevezte, hogy a kormánykoalíció ne tudja mozgósítani honatyáit egy ennyire fontos jogszabály elfogadtatása érdekében. Ion Iliescu PSD-szenátor szerint megengedhetetlenek a nagykövetek bírálatai, közben Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke bejelentette: pártja kész megszavazni a sürgősségi rendeletet, amennyiben az visszakerülne a parlamentbe. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint nem megfelelő az igazságügy-miniszter kapcsolata a parlamenttel, ezzel magyarázható a sürgősségi rendelet elutasítása. Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője a kormánykoalíción belüli kommunikációs zavarral indokolta a rendelet elutasítását. /Heves nemzetközi reakciókat váltott ki a DNA létrehozására vonatkozó rendelet elutasítása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2006. február 16.
Ion Iliescu SZDP-szenátor kijelentette, Traian Basescu államfőnek ki kell hirdetnie az Országos Korrupcióellenes Ügyészségről (DNA) szóló sürgősségi kormányrendeletet elutasító törvényt, mivel a rendelet alkotmányellenes. Kifejtette, az alkotmány szerint az olyan intézmények szerkezetét, mint a Legfőbb Ügyészség, nem sürgősségi rendelettel, hanem törvénnyel kell szabályozni. Az SZDP azt javasolja, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) működését törvény szabályozza, amelynek tervezetéről a pártok egyeztetnének, megvitatása pedig sürgősségi eljárással történne. /Iliescu: a DNA-rendelet alkotmányellenes. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./
2006. február 25.
Ion Iliescu szerint minden reális esély megvan arra, hogy Románia a jövő év elején csatlakozzon az Európai Unióhoz, de ha az Unió esetleg mégis másként döntene, „az sem tragédia”. A volt államfő ezt február 24-én Budapesten nyilatkozta. Ami a romániai magyar kisebbség helyzetét illeti, az exelnök úgy vélte, Romániában nincs probléma ezen a területen. „A meglévő törvényhozói és intézményi keretek megoldást jelentenek a romániai kisebbségek helyzetére. Románia egyenesen példa lehet, ha megnézzük, milyen fokú a nemzeti kisebbségek képviselete a bukaresti parlamentben, vagy a helyi adminisztrációban” – mondta Iliescu. Azzal kapcsolatban, hogy komoly viták alakultak ki a kisebbségi törvény tervezete körül, Iliescu hangsúlyozta: két kérdés, a kisebbségek státusa, valamint a kulturális autonómia ügye nincs rendezve. Szerinte csak megfogalmazásbeli viták alakultak ki, nem az alapelveket vitatják. „Különben miért kellene olyan autonómiát biztosítanunk bármely romániai kisebbségnek, amilyen Dél-Tirolban működik? Másokon sem kérjük számon, hogy nem a román példát követik. A román megoldás talán a legjobb Európában, egyetlen európai államban sem talál arra példát, hogy az ország parlamentjében valamennyi nemzeti kisebbség képviselteti magát – jelentette ki. /Iliescu Budapesten: sajnálatos, de nem tragikus a csatlakozás halasztása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./
2006. február 27.
2003. június 12-én a román kormány jóváhagyta az Országos Levéltár és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum közti együttműködési megállapodást, ugyanakkor „hangsúlyozza, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt”. Ion Iliescu elnök 1993 tavaszán Washingtonban részt vett a Holokauszt Emlékmúzeum avatásán, hazatérte után Corneliu Vadim Tudor, Eugen Barbu és Mircea Musat a Romania Mare hetilap április 30-i számában nyílt levélben ítélte el azzal, hogy „minden méltóságérzetét félredobva, behódolt a világot átfogó cionizmusnak”, mert nem tiltakozott amiatt, hogy Románia is jelen van azon országok között, ahol a múzeum dokumentumai szerint genocídium zajlott, noha „az egész világ tudja, hogy Románia 1940-1944 között valóságos oázis volt a zsidók számára.” A Romania Mare következetesnek bizonyult a kérdésben: 1997. november 14-étől kezdődően Ion Coja szenátor tollából cikksorozatot közölt a következő címmel: Romániában nem volt semmiféle holokauszt. A tagadás új változatát vezette be Iosif Constantin Dragan milánói üzletember, a Vasgárda volt tagja, jelenleg a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke. Natiunea című hetilapjának 1990. június 23-i első számában azt hangoztatta, hogy a pogromok tulajdonképpen a legionárius mozgalom jogos ellenlépései voltak, miután a Besszarábiából visszavonuló román csapatokat civil zsidók megtámadták, és tiszteket öltek meg. A Romania Libera 1990. július 11-én idézte Moses Rosen főrabbi beszédéből: a holokauszt tagadása a Ceausescu-diktatúra idején kezdődött el azzal az intézkedéssel, hogy a párt betiltott minden, ezzel kapcsolatos megemlékezést, egyidejűleg antiszemita kampányba kezdett, amelyhez a hangot Corneliu Vadim Tudor 1983-ban megjelent Idealuri című cikkgyűjteménye adta meg. A román kormány a heves nemzetközi tiltakozások nyomán változtatott 2003. június 12-én megfogalmazott álláspontján, amely szerint Romániában nem volt holokauszt: 2004. október 12-én nyilatkozatban ismerte el, hogy az Antonescu-rezsim idején mintegy 250 ezer zsidót küldtek halálba. Ugyanezen a napon a Ziua közölte: Ion Coja volt PUNR-szenátor legújabb könyve, a Protocoalele Kogaionului tagadja, hogy Romániában valaha is zsidókat öltek volna. /Babarás István: A holokauszt és a törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./
2006. március 13.
A március 15-i megemlékezések mögött félkatonai szervezkedés húzódik meg – olvasható a bukaresti Ziua március 9-i számában, továbbá: A négy-ötezer fős Legion Siculis különítményt Budapesten Révész Tibor, Sepsiszentgyörgyről áttelepült belügyi munkatárs szervezte meg és irányítja kiképzését, hogy a határokon túl is bármikor bevethető legyen. Terhelő bizonyítékként a lap közölte Révész Tibornak az 1997. évi országos cselgáncsbajnokságon szerzett diplomáját. A román nemzetállam megcsonkítására készülő magyar rohamosztagok „leleplezése” tizenhat éve szakadatlanul folyik. A Romania Mare 1990. november 9-én közölte: „Több romániai magyar nemzetiségű ifjú Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziós tevékenységet. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzésére.” Szervezett kampány indult, ezt bizonyította a folytatás. A Romanul című, néhai hetilap 1991. május 27-én közölte: „Magyarországon külföldi bevetések céljára szervezett kommandók állnak készenlétben. Tagjaik budapesti, bicskei, mohácsi, békéscsabai kiképzőtáborokban tanulják a közelharc technikáját. Főhadiszállásukat a budapesti Keleti téren rendezték be, legjobb harcosaikat 1989 decemberében innen küldték Temesvárra zavargáskeltés céljából.” Romanul, 1991. szeptember 16.: Radu Ceontea marosvásárhelyi szenátor politikai nyilatkozatából: Erdély magyarsága készül Hargita és Kovászna autonómiájának kikiáltására, ezért a magyarországi Keret helységben karateoktatás folyik. – Romanul, 1991. december 15.: „Magyarország újraélesztette nemzeti gárdáit. A Honvédelmi Minisztérium képviselője az avatóünnepségen kijelentette, rendkívüli eseményekre kell felkészülni. Talán katonai akcióra Románia ellen?” Romania Mare, 1995. november 3.: Corneliu Vadim Tudor szenátor, a lap főszerkesztője, a Nagy-Románia Párt elnöke írja: „Az RMDSZ rohamosztagai Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, de én keresztülhúzom bárki számítását, aki Románia megcsonkítására törekszik.” – Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke és Kolozsvár polgármestere) 1995. november 13-án nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párthoz, ebben említi: „Kértem Ion Iliescu elnököt, utasítsa a főügyészséget, hogy vizsgálja ki Magyarország kormányának és parlamentjének hargitai és kovásznai tevékenységét, úgyszintén Erdélyben kobozza el a magyar különítmények fegyvereit és robbanóanyagait.” Ziua, 1996. március 18.: Ioan Gavra képviselő, a PUNR alelnöke szerint március 15. elmúltával is fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres különítményei bevetésre kerüljenek Erdélyben. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta, hogy a magyarságnak félkatonai szervezetei működnének az országban. – Evenimentul Zilei, 1997. október 14.: Hargita és Kovászna megyében a magyarok rohamosztagokat szerveztek. Kiképzőtáboraik működnek Zetelakán, Maroshévizen, Csíkmadarason, Sikaszóban, a Libán-tetőn. Zsögödfürdőn ötezer kutyát idomítanak bevetésre. C. V. Tudor sajtóértekezlete 2001. október 11-én, az 1956-os forradalom közelgő évfordulója alkalmából: az RMDSZ terrorista alakulatai az év végére nagyszabású akciókat terveznek. Romania Mare, 2006. március 3.: Fogjunk fegyvert, és vegyük célba: a magyar irredentizmus március 15-re páratlan provokációt készít elő! Államot az államban! /Barabás István: Puskaporos fantáziák. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2006. március 17.
Adrian Nastase március 16-án a képviselőház plénuma előtt is bejelentette lemondását a házelnöki tisztségről. Ez a lépés „az SZDP-beli kollégák döntésének következménye” , de „tiszteletbeli gesztus is a parlament intézménye felé” – mondotta. Úgy vélekedett: lemondásával az „álproblémák” és a „forgatókönyvek” folytatódni fognak. Egyes elemzők szerint a botrány mögött Miron Mitrea, Viorel Hrebenciuc és Ion Iliescu áll. Ők vették rá Mircea Geoana elnököt arra, hogy megzsarolja a területi szervezetek elnökeit: ha nem vonják meg Nastasétól a támogatást, majd a jelenlegi vezetőség mond le. Elkezdődött az „utódlási harc” a képviselőházban. Az SZDP szerint erre a tisztségre csakis szociáldemokrata jelöltet lehet megválasztani, a D.A. Szövetség szerint azonban az utódnak a jelenlegi kormánypárt köréből kell származnia, a kormánypártok közti egyezségek értelmében a liberálisoké a jelölés joga, ők pedig Bogdan Olteanut, a parlamenttel való kapcsolattartásért felelős minisztert javasolják. Ezzel a jelek szerint a demokraták és az RMDSZ egyet is értenek, a Konzervatív Párt (KP) azonban saját jelöltet javasol Daniela Popa képviselő személyében. /Sz.K.: Nastase-búcsú a képviselőházban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
2006. március 20.
Március 18-án tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és Szövetségi Egyeztető Tanácsa együttes ülését Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, melyet az 1990. március 19–20-i marosvásárhelyi véres etnikumközi konfliktusra emlékezve kezdtek meg. Markó Béla elmondta: Traian Basescu államfőtől tudja, hogy Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester a március 15-i székely nagygyűlésen lemondott volna valamennyi autonómiával kapcsolatos dokumentum felolvasásáról annak érdekében, hogy az államelnök az ünnepségre a városba utazzon. Markó Béla a 16 évvel ezelőtti márciusi marosvásárhelyi eseményekre emlékezve leszögezte: valamennyi népnek túl kell tennie magát a történelmi sérelmeken, az emlékezetet pedig ébren kell tartania. A szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Líceum visszaszerzésért folytatott küzdelmével az erdélyi magyarság – az RMDSZ vezetésével – már 1990-ben az autonómia megteremtéséért harcolt. Ugyanígy sikerült előrelépni az egyházak, az anyanyelvű oktatás, a restitúció, a gazdaság autonómiája terén is. A székelyudvarhelyi nagygyűlésre utalva Markó annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az autonómiát nem kikiáltani, hanem kiküzdeni kell érte. Úgy vélte, ami Székelyudvarhelyen történt, csak arra volt jó, hogy a románok és a magyarok között tovább növekedjen a feszültség. Markó hangsúlyozta, az RMDSZ-nek nincs alternatívája, a szájhősködés és a megalkuvás, a hihetetlen elérzékenyülés egy államfői látogatástól, a lemondás az autonómiát célzó minden programpontról – ez nem alternatíva. Markó szerint Szász Jenő polgármester az államfővel való megbeszélése során nem említette az autonómiát. „Nekünk román politikus soha nem szabta meg azt, mit olvashatunk fel, hogyan nézzen ki a beszédünk” – mondta. Markó kifejtette: a korrupció ellen harcolni kell, de ez nem jogosít fel senkit arra, hogy csorbítsa a jogállamiság alapelveit, korlátozza a törvényhozás hatáskörét, és indokolatlanul növelje a titkosszolgálatok hatalmát. Kelemen Hunor SZET-elnök szerint a titkosszolgálati törvénycsomag a szolgálatok hatalmának növelésével a parlament gyengítését kívánja elérni. Kónya-Hamar Sándor pedig elítélte az „oszd meg, és uralkodj” stratégián alapuló államfői politikát, és üdvözölte, hogy a magyarság Nagyváradon az idén is együtt ünnepelte március 15-ét. Lakatos Péter a magyar futballban elterjedt „Puha vagy, Jenő!” bekiáltást vette kölcsön a székelyudvarhelyi polgármester bírálatára, Verestóy Attila viszont úgy vélekedett, hogy az RMDSZ-nek komolyan kell vennie a március 15-én történteket. Leszögezte ugyanakkor, hogy Udvarhely nem Szász Jenőt, hanem Orbán Viktor barátját választotta meg polgármesternek, ám ennek ellenére elmondta, hogy szükségesnek tartja a kapcsolatot a magyarországi politika valamennyi irányzatával. Eckstein-Kovács Péter szerint a kisebbségi törvény megfeneklett, a kolozsvári magyar oktatók kénytelenek voltak állásfoglalásra szólítani az RMDSZ-t egyetem-ügyben. A szenátor hangsúlyozta: az RMDSZ a korrupcióellenes harcban sem áll a jó oldalon. Toró T. Tibor úgy látta, Markó Béla szokatlan ingerültsége azt jelzi, hogy bajok vannak. A képviselő szerint az RMDSZ rosszul kezelte a székelyudvarhelyi fórum ügyét, s a történtekért „az RMDSZ-ben van a felelősség”. Arra bíztatott, hogy a szövetség vegye észre: „létezik az RMDSZ-en kívül is élet”. Gaal György kifejtette, hogy a visszaszolgáltatott földek, erdők és ingatlanok (magánházak, udvarházak) elkótyavetyélését az RMDSZ próbálja megakadályozni, Markó Béla elismerte, hogy a felelősség a székelyudvarhelyi dolgokért a szövetségre is hárul. Elakadt a kisebbségi törvény – ismerte el a szövetség elnöke, de megjegyezte: – Legradikálisabb püspök urunk elérzékenyülten üdvözli az államelnök párbeszédre nyitottságát és készségét, de ugyanez az elérzékenyült püspök urunk azért csak tudja, hogy az általa megalkuvónak, gyengének, mérsékeltnek, üresnek tartott kisebbségi törvénnyel kapcsolatban az államelnök nem szólt egy szót sem, illetve amit szólt, az nem ért semmit. Markó rámutatott: magától Traian Basescutól tudta meg március 14-én folytatott telefonbeszélgetésük során, hogy aznap délután Székelyudvarhelyen „a kezdeményezők óriási vitában és veszekedésben vannak, mert próbálják teljesíteni az államelnöknek azt a kérését, hogy nincs kiáltvány, nincs nyilatkozat, nincs semmi dokumentum a nagygyűlésen, és akkor az államelnök március 15-én elmegy a nagygyűlésre”. Az államelnököt óráról órára tájékoztatták: hogy néz ki a szöveg, hova jutottak, mi van a kiáltványban, mi nincs a kiáltványban. Az RMDSZ-elnök hangsúlyozta, az országban el kell jutni oda, ahova Európa eljutott: aki a közösség kenyerét eszi, a mi kenyerünket eszi, a mi szolgálatunkra áll – nem a mi szolgánk! –, az tudjon magyarul. A marosvásárhelyi SZKT-n elhangzottakra reagálva Szász Jenő kijelentette: Markó Béla nem tudhatja, hogy ő miről beszélt a román államfővel, hiszen Bukarestben két órán át, a március 16-i székelyudvarhelyi elnöki látogatás során pedig három és fél órán keresztül szűk körben, bizalmasan tárgyalt Traian Basescuval. Többek közt éppen az erdélyi és a székelyföldi magyarság autonómiatörekvéseiről beszéltek – közölte a székelyudvarhelyi polgármester. Szász szerint a Ion Iliescu és az Adrian Nastase vezette Szociáldemokrata Párttal a párbeszéd inkább üzleti ügyekről szólt, most azonban új fejezet nyílt a magyar–román dialógusban, új, őszinte szereplőkkel. Hangsúlyozta: ez az áttörés a március 15-i székely nagygyűlés és a román államfővel való tárgyalások következménye. Az RMDSZ-nek észre kellene vennie, hogy nincs egypártrendszer, és más is létezik a politikai porondon – vélekedett az udvarhelyi elöljáró. Arra kérte Markó Bélát, látogasson el ő is Székelyudvarhelyre, ahol szívesen és nagy tisztelettel fogadná. Leszögezte: az RMDSZ-nek pedig ott volna a helye az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség mellett, az autonómia ügyének közös frontján. /T. Sz. Z.: RMDSZ-bekiabálás: „Puha vagy, Jenő!” Markó Béla szerint nincs alternatívája az RMDSZ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./
2006. március 22.
Lassan halad az átvilágítási törvénytervezet tárgyalása. Több mint tizenöt évi kivizsgálás, tárgyalás, felderítés ellenére sem mondták még ki, hogy kik a felelősek az 1989. decemberi ártatlan emberáldozatokért. Az átvilágítási törvény megtiltaná, hogy közméltósági tisztséget töltsenek be olyanok, akik a kommunizmus alatt élvezték a pártvezetőségnek kijáró előnyöket, és kommunista elveket vallottak. Egyesek már elkészítették a volt kormánypárt feketelistáját azok névsorával, akik az új átvilágítási törvény szerint „tisztátalanoknak” bizonyulhatnak. Az első helyre Ion Iliescu került, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának egykori tagja, propaganda titkár, ifjúságügyi miniszter, megyei pártbizottsági első titkár. Őt követné Nicolae Vacaroiu, aki az állami tervbizottságban volt igazgató. Octav Cozmanca a miniszteri tanácsban töltött be vezető tisztséget. Doru Ioan Taracila és Ion Solcanu jelentős állásokat foglaltak el a kommunista pártbizottságban. Ioan Talpes tiszt volt a Védelmi Minisztériumban, és egy katonai kiadvány főszerkesztője. Viorel Hrebenciuc megyei párttitkári tisztséget töltött be, Dan Ioan Popescu felügyelő volt a kommunista minisztertanácsban, Mircea Pascu volt védelmi miniszter a pártaktivistákat felkészítő akadémián (Stefan Gheorghiu) volt kutató és lektor, Vasile Puscas a kommunista egyetemisták szövetségében töltött be tisztséget, Ovidiu Banzan volt egészségügyi miniszter pedig ugyanitt az oktatási, művelődési osztály alelnöke volt. /Újvári T. Ildikó: Átvilágítás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2006. március 27.
A véres marosvásárhelyi események visszhangja, idézetek. Adevarul, 1990. március 22.: Romulus Vulpescu író az év március 18-án kelt nyílt leveléből: „Holmi agresszív, idegen csoportok élnek közöttünk, amelyek hihetetlen arcátlansággal akarnak bennünket ököllel, bottal, sarlóval és kalapáccsal letiporni, hogy a nyakunkba varrják magukat. Hirdetik az irredentizmust, a területi annektálást, a polgárháborút, uszítanak a románok ellen. Ünnepelni akarják Erdély meggyalázását (Kossuth!), de mi tudjuk, hogy Hargita és Kovászna megyében kik vágják el sarlóval a román paraszt nyakát: a határon túli és a határon belüli magyarok.” – Viata Armatei, 1990/4.: Mi történt Marosvásárhelyen? Románokat, akik békésen tüntettek, énekeltek, az RMDSZ székházából váratlanul téglákkal, üvegekkel, kövekkel kezdték dobálni. Vérszemet kaptak, mert a román állam egész történelme folyamán a sovén agitáció, a románellenes uszítás, az erőszak módszereit használták. Magyarország legutóbb, márciusban, Marosvásárhelyre segélyszállítmánynak álcázott túróshordókban pisztolyokat szállított az itteni magyaroknak, hogy a szuverén nemzetállam ellen támadjanak. Semmi sem változott e nomád törzsek felfogásában, amióta megtelepedtek Pannóniában. – Est-Vest, 1990/9.: A románok jól ismerik Magyarországot, mert eddig kétszer foglalták el; ha tovább feszítik a húrt, reggel elindulunk, és este a Balatonban mossuk le a verejtékünket. Mi befogadtuk a magyarokat, mint bérlőket, és cserében meggyalázzák templomainkat, sírjainkat, külön iskolákat nyitnak maguknak, az intézményekre Horthy nyelvén tesznek ki feliratokat, mindezt Budapest utasítására. A magyar albérlőket nem Erdélyből, nem Európából, hanem a földkerekségről kellene száműzni. – Romania Mare, 1995. november 3.: Ha a Vatra Romaneasca nem lett volna, a magyarok ma csárdást táncolnának Erdély holttestén, mert nem volt elég nekik, hogy 1990 márciusában meglincselték a románokat, hanem az országot is meg akarták csonkítani. – Hírügynökségi jelentések, 2005. március 25.: Ion Iliescu, volt államelnök, marosvásárhelyi sajtóértekezletén kijelentette: „Nem csoda, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt, mert a magyarok agresszív szellemben ünnepelték meg március 15-ét, azonnal külön magyar iskolákat akartak létesíteni. A románság megrémült...” – Tricolorul, a Nagy-Románia Párt napilapja, 2005. március 18.: 1990. március 15-én Marosvásárhelyen 15 ezer magyar szállta meg a város intézményeit, majd elindultak a kaszárnyák felé, könnyű kitalálni, milyen céllal. Megtudták a görgény-völgyi parasztok, és bementek a városba megfékezni a magyar irredentizmust, de itt a magyarok fejszével, vasvillával fogadták őket. A románok a 896. évtől adnak szállást Attila hordáinak, miután Ázsia végéből e tájakra érkeztek. Mi lett volna Erdély sorsa, ha a Vatra Romaneasca 1990 márciusában nem szegül szembe a magyar próbálkozással? Az RMDSZ ma mégis követelésekkel zsarolja a kormányt. /Barabás István: A fekete március visszhangjai. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./
2006. április 25.
Bárki, aki részt vesz az egyelőre csak papíron létező Szociáldemokrata Pólus létrehozásában, elveszítheti tagságát a Szociáldemokrata Pártban (PSD), jelentette ki Mircea Geoana, a PSD elnöke, a figyelmeztetés az alakulat korábbi vezérének, Ion Iliescunak szól. Geoana azt követően „üzente” ezt Iliescunak, hogy a volt pártelnök és államfő elismerte: a május 3-án megalapítandó Szociáldemokrata Pólus (PS) tulajdonképpen egy új baloldali politikai erőnek, s mint ilyen, a PSD vetélytársának ígérkezik. A PSD jelenlegi elnöke már másodszor fenyegeti Iliescut kizárással. Tavaly ősszel azzal vádolta a volt államfőt, hogy rendkívüli kongresszus összehívását sürgeti a megyei pártszervezeteknél az országos vezetőség leváltása érdekében. /Cs. P. T.: Iliescut fenyegeti Geoana. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./
2006. április 27.
Április 26-án elnapolta a Ion Iliescu volt államfő által kezdeményezett Szociáldemokrata Pólus (PS) körüli vitát a Szociáldemokrata Párt (PSD) országos vezetősége. Mircea Geoana pártelnök szerint a döntés elhalasztásának oka az, hogy a kezdeményezés szélesebb körű vitát igényel. Iliescu megnyugtatta Geoanát, hogy a PS nem kíván a PSD politikai alternatívája lenni. /Cs. P. T.: Elsimul a Geona-Iliescu ellentét? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./
2006. május 2.
Mostanában divat elítélni a kommunizmust. Az államnak nincs világos programja a kommunizmus visszaéléseit kutatók finanszírozására. Megjelent az Ion Iliescu-féle Forradalom Intézménye, később a kormány által alakított, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézmény. Ezek mind-mind pénzt kapnak. Már több mint tíz ilyen intézet van, például a Iorga, a jászvárosi Xenopol, a kolozsvári Baritiu, a Totalitarizmust Tanulmányozó Országos Intézet, a Száműzetés Emlékére Intézet, a Forradalom Intézete, a kormány bizottsága, az államelnök bizottsága, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ ... Ezek átfedik egymást és nem hatékonyak. Tariceanu egy bizottságot hozott létre 60 milliárd lejes büdzsével, hogy „előkészítse a kommunizmus perének a bizonyítékait”. Erre replikázott Basescu a kommunista diktatúrát kivizsgáló „elnöki bizottsággal”. /Mózes Edith: Jó „biznisz”. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./
2006. május 9.
Vlagyimir Bukovszkij orosz szellemi ellenálló május 8-án Brassóban azt nyilatkozta, hogy olyan dokumentumok birtokában van, melyek igazolják: a kelet-európai forradalmak terveit Moszkvában állították össze. E dokumentumok egyikében a volt szovjet elnök, Mihail Gorbacsov úgy vélte, hogy Ion Iliescu jó Romániának. “Az egyik dokumentumban Gorbacsov a bolgár vezetőkhöz szól. Az egyik bolgár vezető, Petar Mladenov (aki Todor Zsivkov helyét vette át 1989-ben) azt mondta: “Romániában Iliescu nekünk nagyon jó”. Gorbacsov erre: “Igen, de ne beszéljünk erről nyilvánosan. Rosszat tennénk neki, így jobb, ha hallgatunk”. Bukovszkij hangsúlyozta: a forradalmak teljes ötlete a szovjet terv része. „Megtaláltam a Szovjet Kommunista Párt Politikai Bürójának ez irányú határozatát” – nyilatkozta. Vlagyimir Bukovszkij a kommunizmus elleni állásfoglalásai nyomán vált ismerté, ezért tiltották ki Oroszországból 1995-ben. Az orosz író a kommunizmus tanulmányozásában az egyik legjelentősebb szaktekintély, több alkalommal is felajánlotta támogatását a kommunizmus gyilkosságainak kiderítésére irányuló román erőfeszítésekhez. Vlagyimir Bukovszkij a “November 15.” Szövetség által Brassóban szervezett Román Kommunista Ellenállás IV. találkozóján vesz részt. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./
2006. május 23.
Május 22-én kihallgatták az 1990. június 13–15. között zajló bányászjárás ügyében Adrian Nastase volt kormányfőt, az SZDP exelnökét és Ion Diaconescut, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) egykori vezetőjét. A képviselőház volt elnökeit tanúként idézték be. Adrian Nastase a sajtónak leszögezte: jelentéktelen szerepet játszott az 1990 júniusi bányászjárásban, mivel akkoriban még nem volt a kormány tagja, a Nemzeti Megmentési Front külügyi főtitkáraként és a front szóvivőjeként tevékenykedett. Az 1990-es bányászjárás perében mintegy húsz személy érintett, köztük Ion Iliescu volt államfő is. A „hadjárat” során tíz személy meghalt, több ezren megsebesültek, a Bukarestet elözönlő bányászok pedig több fontos állami intézmény épületét feldúlták. /Bányászjárás ügyben kihallgatták Nastasét és Diaconescut. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./
2006. május 24.
A Baloldali Pólus nem a Szociáldemokrata Párt ellen szerveződik – jelentette ki Petre Roman. Ion Iliescu leszögezte: a baloldal „összeforrásáról” beszélni kell, mivel csak ezáltal adható válasz a jelenlegi hatalom önkényuralmi törekvéseire. Petre Roman „politikai családról” beszélt a Baloldali Pólus kapcsán, „amelyben valamennyi jóhiszemű embernek helye van”, míg Mircea Geoana PSD-elnök egyszerűen úgy vélte: a tömörülés mentőövet jelenthet „politikai haszonlesőknek”. /Sz. L.: Pólus politikai haszonlesőknek? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./
2006. június 14.
Az 1990-es júniusi bányászjárás 16. évfordulójára emlékeztek június 13-án Bukarestben. A résztvevők hatalmas karót hoztak magukkal, amelyre „felhúzták” a bányászjárásokért felelősnek tartott személyek nevét. Az első Ion Iliescu, őt Petre Roman volt miniszterelnök, Miron Cozma és Virgil Magureanu, a titkosszolgálat akkori vezetője követi. Viorel Ene, a Bányászjárások Áldozatai Szövetségének elnöke szerint a bűnlista sokkal hosszabb, mint ahogy az áldozatoké is: bár a hivatalos adatok szerint az 1990-es véres eseményeknek „csupán” 6 halottja volt és 560 sebesültje, értesüléseik szerint közel 160 áldozatot hantoltak el. A katonai ügyészek megállapították: az eseményekért elsősorban azokat a tiszteket terheli a felelősség, akik akkor a belügyminisztérium élén voltak, nevezetesen Mihai Chitac tábornokot, volt belügyminisztert, helyettesét, Gheorghe Andrita tábornokot, Calin Traian Stefan, Costea Dumitru és Constantin Vasile ezredeseket. A Cotidianul című napilap szerint napok kérdése Ion Iliescu volt elnök vád alá helyezése. A konfliktus 1990. június 13-án robbant ki, amikor a rendfenntartók erőszakosan léptek fel az Egyetem téri éhségsztrájkolókkal szemben. Komoly összecsapásokra került sor a hetek óta a kommunizmus visszaállítása ellen tüntető „golánok” és a rendőrök között, több rendőrautót, a rendőrség épületét felgyújtották. Az éj folyamán a katonaság helyreállította a rendet. Másnap két, bányászokkal tele vonat érkezett a Zsil-völgyéből, akiket Ion Iliescu a kormányépület erkélyéről arra biztatott, hogy „tisztogassanak” az Egyetem téren. Többen a bányászok közül behatoltak a műegyetemre, ahol bestiálisan elverték az útjukba akadó diákokat, a tantermeket, laboratóriumokat pedig tönkretették. A téren maradt „bajtársak” mindenkinek ellenőrizték a személyazonosságát, és akik „értelmiség-gyanúsak” voltak, azokat megverték. Közel kétszázra tehető azoknak a száma, akiket a bányászok „utasítására” letartóztattak. Este a bányászokat a bukaresti kiállító csarnokba hívták, ahol Ion Iliescu személyesen köszönte meg nekik a rendcsinálást. Az atrocitások másnap is folytatódtak. Éppen június 13-án, a véres események évfordulóján tárgyalta az ügyészség Miron Cozma bányászvezér feltételes szabadlábra helyezésének kérését. Ezt a bírók elutasították, így Cozma továbbra is börtönben marad. Cozma az 1991-es és az 1999-es bányászjárások miatt bűnhődik, az előbbiért 7 év és 11 hónapot kapott, amit már letöltött, az utóbbiért 10 évet. /Bukaresti megemlékezés a ’90-es bányászjárásra. Napok kérdése Iliescu vád alá helyezése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./
2006. június 19.
A Nagy-Románia Párt tizenöt évvel ezelőtt, 1991. júniusában alakult meg, kezdeményezője Eugen Barbu író, Mircea Musat történész és Corneliu Vadim Tudor újságíró volt, a decemberi fordulat előtt mindhárman a szekuritáté Saptamana című szócsövének vezető munkatársai. Előbbi kettő meghalt, a szélsőséges sovén-nacionalista párt hangadó vezére mindmáig C.V. Tudor (jelenleg a szenátus alelnöke is). Az évfordulós rendezvénysorozat Bukarestben tetőzött június 17-én, cirkusz és operett egyvelegére emlékeztető jelenetekkel, többek között C.V. Tudor Hitlerre és Ceausescura emlékeztető, fennkölt bevonulásával, úgyszintén régi rögeszméjének idézésével, miszerint rövidesen ő lesz Románia elnöke. A Romania Mare június 16-i számának szalagcíme: Románia jelenkori történetének legpatriótább, legigazságosabb pártja 15 éves – éljen sokáig! Az önköszöntőből: „A NRP dicsőséges történetét elnökének ragyogó szellemisége hatja át. Ez a párt 15 éven át védte a hazát minden veszély ellen. A harc élén C.V. Tudor, a vitézek között legvitézebb politikus áll, ő vezeti pártját győzelemről győzelemre.” Tricolorul (a párt napilapja), június 15.: „Tizenöt évvel ezelőtt született meg ez a legtisztább és legszebb párt, nem hiába, hogy országunk nevét viseli. Meggyőződésünk, hogy ha élne Mihai Eminescu, Mihai Viteazul, Tudor Vladimirescu, mindhárman tagjai lennének pártunknak.” Barabás István közölt néhány korábbi adatot. Romania Libera, 1992. június 5.: Miután birtokába jutott a féltve őrzött titoknak, a szerkesztőség leközölte Eugen Barbu és C.V. Tudor levelét, amelyben kérték Ion Iliescu elnököt és Petre Roman kormányfőt, járuljanak hozzá a Romania Mare hetilap beindításához, ez segítségükre lesz az ellenzék felszámolásában, a magyar veszély elhárításában. – A Nagy-Románia Párt 15 éve követeli az RMDSZ betiltását, vezetőinek kitoloncolását az országból. 1997. szeptember 12-én a kolozsvári Avram Iancu-ünnepség keretében C.V. Tudor a nagygyűlés szónoki emelvényén a tömeg ujjongása közepette darabokra tépte dr. Csapó Józsefnek a Székelyföld autonómiájára vonatkozó tervezetét. Legújabban a Tricolorul június 15-i számában hívja fel a figyelmet, hogy dr. Csapó József június 18-án Gyergyóditróban az autonómia révén el akarja csatolni Erdélyt Romániától. /Barabás István: Nagy-román önünneplés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2006. június 28.
Az 1990. évi bukaresti bányászinvázió eseményeit újravizsgálják, de az 1990-es marosvásárhelyi fekete március okainak tisztázása szóba sem kerül. A Pro Europa Liga felvette a kérdést, de semmiféle hivatalos reagálás nem történt. Sajnálatosan szaporodik azoknak a pártoknak a száma, amelyek a kisebbségi kérdést többségi nacionalizmussal meglovagolva kovácsolnak politikai tőkét maguknak. Boda József egyetemi tanár, politológus, aki tagja volt annak a bizottságnak, amely az ideiglenes parlament (CPUN) részéről kiszállt Marosvásárhelyre kivizsgálni az eseményeket, elmondta emlékeit. Boda József az 1989-es fordulat utáni első hónapokban Király Károly munkatársa volt, aki akkor a CPUN alelnöke volt és egyben a Nemzeti Kisebbségi Jogok Bizottságának elnöke, ennek a bizottságnak az alelnöke pedig – emlékezete szerint – Verestóy Attila volt. A bizottság eléggé népessé alakult, együtt dolgozott például Varujan Vosganiannal és még sok más kisebbségi személyiséggel, lévén, hogy nagyhirtelen többen is kinyilvánították kisebbségi mivoltukat. Boda akkor csodálkozott, mert olyan nemzeti kisebbségek is jelentkeztek, amelyekről ő eddig nem tudott. Marosvásárhelyről egyre-másra érkeztek rémhírek, de egyiknek-másiknak volt valóságalapja is, ezért időben jobban oda kellett volna figyelni. Boda szerint nem lehet analógiát találni arra, hogy más kisebbségi megmozdulásokkal összevessék. Boda szerint az RMDSZ érdeme, hogy megindult a kisebbségi kérdés békés, párbeszéden alapuló rendezése. Kezdődött mindez abban a tárgyalóhelyiségben, ahol többek között egymással szemben ültek az RMDSZ és a Vatra Romaneasca egyesület képviselői. A szóban forgó bizottságban Boda Verestóy Attilával, Gelu Voican Voiculescuval, N.S. Dumitruval és másokkal együtt volt 1990. március 20-án Marosvásárhelyen. A tárgyalóterem egyik felén ültek a magyarok képviselői, az RMDSZ-vezetők, velük szemben a Vatra. A magyar szóvivő Frunda György volt, de Borbély László is jelentős szerepet vállalt. Frunda logikus érveket sorakoztatott fel, és megoldásokat javasolt. A Vatra nevében egy Pop nevezetű törvénybíró beszélt, aki képtelen volt a másik felet is figyelembe venni. Az RMDSZ magatartása mégis olyan meggyőző volt, hogy Gelu Voican Voiculescu és N. S. Dumitru egymás után verték vissza a Vatra vádjait. Annak idején Ion Iliescu javasolta, Boda kérdezze meg az RMDSZ-től, igényt tart-e rá, mert ki lehet eszközölni kisebbségügyi tárcát a kormányban. Emlékezete szerint Szőcs Géza válasza az volt, hogy nem kérnek belőle. Boda a jelenről kifejtette, az RMDSZ politikusai – Markó Béla és kollégái – kiváló professzionisták, akik sok esetben meghatározó tényezők a kormányzás adott területein. Amennyiben a romániai magyarság felaprózódik, elveszhet minden eddigi eredmény. Az a tény, hogy a Demokrata Párt Tabarát bízta meg a kisebbségi törvény eláztatásával, olyan gesztus volt az RMDSZ ellen, amely miatt az RMDSZ-nek tiltakoznia kellett volna. /Béres Katalin: Emlékek, az együttélés hajóján. Beszélgetés Boda József politológussal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. július 11.
– Nem teljesen igaz az az állítás, miszerint az EU-tagállamokban nincs olyan struktúra, mint a Legfelső Védelmi Tanács – állította Varga Attila képviselő, alkotmányjogász, aki a testület feloszlatását szorgalmazó NLP álláspontját kommentálta. A Nemzeti Liberális Párt egy vezető politikusa, Bogdan Olteanu képviselőházi elnök kifejtette: pártja egyet ért a tanács feloszlatásával. Varga elmondta: Magyarországon is, és más országokban is létezik valamilyen nemzetbiztonsági struktúra. Az viszont tény, hogy Romániában, egyedülálló módon a tanács egyfajta párhuzamos kormányként működik, olyan eszköz, amely által az államfő többlethatalomhoz jut. Mindazonáltal a képviselő úgy véli: egy esetleges alkotmánymódosítás elsőrendű feladata az lenne, hogy eldöntse: milyen köztársaság legyen Románia: parlamenti, félelnöki, vagy elnöki, a jelenlegi forma ugyanis egyik kategóriába sem sorolható egyértelműen. – Ion Iliescu a kezdeti egyetértés után összetűzött mind Petre Romannal, mind Adrian Nastase-val, ugyanúgy Emil Constantinescu sem tudott zöld ágra vergődni a miniszterelnökökkel, a Basescu-Tariceanu konfliktus pedig jelenleg is napirenden van – mondta Varga Attila. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Megszüntetnék a Legfelső Védelmi Tanácsot. Varga Attila: elsősorban a kormányzati szerepeket kellene tisztázni. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./
