Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 140 találat lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-140
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Pop, Ioan Aurel

2015. május 12.

Megkérdőjelezett restitúció Árkoson
Mintegy hétszázan írták alá az Árkosi Művelődési Központ fennmaradását támogató levelet (Scrisoare de susţinere a Centrului de Cultură Arcuşi), a kezdeményezők az alapvető emberi jogok és az alkotmány által szavatolt kultúrához való jogra hivatkozva kérik az államot, mentse meg az intézményt, miután az annak otthont adó Szentkereszty-kastélyt visszaszolgáltatták az egykori tulajdonos örököseinek.
A petíciót a román kultúra kiemelkedő személyiségei írták alá, többek között Răzvan Theodorescu akadémikus, Ion Caramitru és Mihai Mălaimare színész, Radu Afrim rendező, Radu Macrinici dramaturg, Felicia Filip szopránénekes, Gheorghe Zamfir pánsípos, majd magyar támogatók is csatlakoztak az ügyhöz: Szőcs Géza, György Attila és Farkas Wellmann Endre költő, Szebeni Zsuzsanna, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referense, Makkai Péter helyi református lelkész.
Az aláírók a petícióban úgy fogalmaznak, hogy nem vonják kétségbe a tulajdonjog és annak gyakorlásának elvét, de az állam kötelessége, hogy megoldást találjon a polgárok kultúrához való jogának biztosítására. Felszólítják a hatóságokat, hogy helyezze biztonságba a kilakoltatással fenyegetett intézmény javait.
Megtartanák a jelenlegi rendeltetést
A petícióban azt is megemlítik, hogy a kastélyt a volt tulajdonos távoli örökösei kapták vissza, akik jelenleg Dél-Afrikában élnek, az állam pedig 1968 és 2012 között 3,4 millió eurót költött az ingatlanra. A támogatók többsége azt szorgalmazza, hogy az új tulajdonosok és az intézményt fenntartó művelődési minisztérium egyezzenek meg, és tartsák meg az épület rendeltetését, de sokan közülük magát a visszaszolgáltatást is megkérdőjelezik.
Szőcs Géza, a magyar kormány kormánybiztosa például így ír: „A restitutio in integrum gondolatának az elmúlt 25 évben politikusként és magánemberként is következetes híve voltam és vagyok. (...) Az árkosi kastéllyal kapcsolatosan kivételesen ettől eltérő a véleményem. E kastélynak a kultúra ápolásában betöltött szerepe, ennek fontossága nézetem szerint felülírja a föntebb leírt szempontokat."
A kormánybiztos szerint az épületnek vagy az állam tulajdonában kellene maradnia, vagy csak abban az esetben kellene visszaadni a családnak, ha az száz évre szóló szerződést köt a jelenlegi haszonélvezővel, a jelenlegi feltételekkel.
Kopacz Attila, az intézmény igazgatója a sajtónak elmondta, hogy aggódik a kastélyban és a parkban felhalmozott műértékek sorsáért. Hozzátette ugyanakkor, hogy soha nem tárgyalt az „úgynevezett" tulajdonosokkal, és utalt arra, hogy kétségbe vonja ezek tulajdonjogát. Ioan Pop-Sabău, az intézményt képviselő ügyvéd kifejtette: „túl könnyen ítéltek ebben a perben, a visszaszolgáltatást kérők nem bizonyították, hogy ők az örökösök."
Kincses: a kastély aranytojást tojó tyúk
Az árkosi Szentkereszty-kastély visszaszolgáltatásának törvényességét három alkalommal vizsgálta a legfelsőbb ítélőtábla, és minden alkalommal megerősítette az örökösök tulajdonjogát, mondta el a Krónikának Kincses Előd, a tulajdonosok ügyvédje.
Felidézte, hogy már 2002-ben megszületett az első visszaszolgáltatási végzés az ingatlan ügyében, de tizenhárom évig „eszközökben nem válogatva akadályozták, hogy a törvényes örökösök visszakapják". Perújítást kértek, majd megsemmisítési kérelem lehetőségével is éltek, majd, miután ezeket elveszítették, a tulajdonjogi bejegyzést is megtámadták, végül a bíróság jogerősen elrendelte a kilakoltatást, sorolta Kincses Előd.
Felhívta a figyelmet, hogy ez a helyzet jól jön a kulturális központ működtetőinek, hiszen bért nem fizetnek, ám négycsillagos turisztikai szálláshelyként működtetik a kastélyt, így komoly jövedelemre tesznek szert. „A kastély aranytojást tojó tyúk annak a néhány embernek, aki rátette a kezét az ősi Szentkereszty-vagyonra, most a kultúra mögé bújnak, és jó szándékú embereket vezetnek félre" – fogalmazott az ügyvéd.
Rámutatott, a 2001/10-es restitúciós törvény kulturális intézményeket védő cikkelyei nem vonatkoznak a kastélyra, mivel 1990 előtt Ceuşescu protokollvillája volt. Az új tulajdonos, a Jankovich-Bésán család nem kívánja eladni az ingatlant. Kincses Előd arra is felhívta a figyelmet, hogy a kulturális központ ügyvédje a szélsőséges nézeteiről elhíresült Ioan Pop-Sabău, a Vatra Românească nacionalista szervezet alapító alelnöke, aki folyamatosan próbálja akadályozni a visszaszolgáltatást.
Az árkosi udvarházat báró Szentkereszty Zsigmond és felesége, Haller Anna grófnő az 1870-es években bővítette kastéllyá, majd a 19. század végén Szentkereszty Béla, Háromszék vármegye főispánja alakította ki jelenlegi formáját. A kommunizmus alatt Nicolae Ceauşescu számára rendeztek be itt vadászkastélyt, majd 1990-ben hozták létre a kulturális központot.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

2015. szeptember 29.

BBTE: alapképzésen 13 százalékkal nőtt az elsőévesek száma
Egyezményt írtak alá a német tagozat támogatása céljából
Alapképzésen 13 százalékkal nőtt az elsőéves hallgatók száma, és ez az arány a magyar tagozatra is érvényes – jelentette ki Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatáért felelős rektorhelyettes a 2015/2016-os tanév megnyitásakor.
A BBTE-n jelenleg magyar alapképzésen 1650, míg mesterképzésen 500 elsőéves hallgató tanul. Az egyetemen összesen 15 500 elsőévest tartanak nyilván, ebből közel 11 000 alapképzéses. Werner Hans Lauk, Németország romániai nagykövete jelenlété­ben a BBTE rektora, Ioan Aurel Pop és német üzletemberek aláírták a Német Tagozat Konzultatív Tanácsának létrehozásáról szóló egyezményt. A dokumentumot aláíró cégek hozzájárulnak a BBTE-n oktató németországi vendégprofesszorok költségeinek, illetve néhány laboratórium felszerelésének a fedezésére. Ugyanakkor a német tagozat most ünnepli létesítésének huszadik évfordulóját.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

2015. október 15.

Igazat vagy semmit
A Ceaușescu-kor ideologikus oktatásában a magyar irodalom hangsúlyos költői Petőfi, Ady és József Attila voltak. Tény és való, költészeti szempontból mindhármuk jelentősége vitathatatlan, Petőfié is, akit egyes „irodalmárok” szeretnek lekicsinyelni művészi szempontból. Politikailag sokan detronizálnák őket, s van, akit kell is, hiszen politikai öröksége egyértelműen negatív. Ez Ady, akiről Raffay Ernő írt dokumentált monográfiákat, fehéren-feketén igazolva, hogy a költőóriás a történelmi Magyarország sírásóinak, a szabadkőműveseknek volt a bábja.
Hasonló bátor elemzésre vállalkozott a minap elhunyt Göncz Árpád vonatkozásában Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője. Mint maga is kiemelte, bármilyen erősen tartja magát a szóbeszéd az elhunytnak a kommunista állambiztonsági szervekkel való együttműködéséről, csak a tényekre hagyatkozott, az elnök alkotmánysértésére, a taxisblokád idején tanúsított gyászos magatartására, a nemzetárulással felérő „La Stampa”-interjúra, s arra, hogy az elnök mindvégig pártjának, az SZDSZ-nek az embere maradt.
Hadd tegyem mindezekhez hozzá, hogy volt szerencsém kéziratban olvasni Simion Popnak, a kilencvenes évtized első éveiben Budapesten szolgálatot teljesítő román nagykövetnek a visszaemlékezéseit (a kérdés az volt, javasolnám-e egy magyar kiadónak, hogy jelentesse meg a könyv magyar fordítását; nem javasoltam). Nem véletlen, hogy a történelmi és politikai kérdésekben erős magyarellenes elfogultságú román diplomata kedvenc figurája a magyar politikában Göncz Árpád volt.
Az is kevéssé ismert, hogy amikor Göncz elnökként, a kilencvenes évek legelején az RMDSZ delegációját fogadta, arról anekdotázott kedélyesen, hogy Vaclav Havellel azt beszélték, milyen nagy szerencséje Magyarországnak Trianon, mert nincsenek kisebbségei. A Magyarok Világszövetségének küldötteit meg azzal örvendeztette meg pár évvel később, hogy nem szereti a ság, -ség jellegű szavakat (értsd: „magyarság”) mert ez olyan általánosító.
Egy szó, mint száz, Bencsiknek igaza van: „halottról igazat vagy semmit”, az igazság pedig az, hogy a kedélyesség, a nagypapás imázs mögött egy kőkemény SZDSZ-es, egy nemzetellenes kommandónak elkötelezett pártember rejtőzött.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

2015. november 30.

Székely zászlóra cseréltek egy román zászlót ismeretlenek Sepsiszentgyörgyön
Ismeretlenek hétfőn levették a sepsiszentgyörgyi román katona szobra melletti zászlórúdról a román lobogót, és a székely lobogót vonták fel helyette – közölte az Agerpres hírügynökség.
Ioan Popa, a Kovászna megyei rendőrkapitányság parancsnoka a hírügynökségnek elmondta: a nem kívánt esemény hétfőn reggel 6.30 és 7 óra között történt, éppen abban az időszakban, amikor a rendőr járőrök cseréjére került sor. A rendőrparancsnok hozzátette: addig nem nyugszanak, amíg kézre nem kerítik a tetteseket.
A Kovászna megyei prefektus hivatala közleményben tudatta, hogy a történteket a román nemzeti lobogó, és a román nemzeti ünnep meggyalázásának tekinti. Arra utalt, hogy a zászlócserére egy nappal Románia nemzeti ünnepe előtt került sor. December elsején az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés évfordulóját ünneplik Romániában.
A prefektus hivatala emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban egy egész sor törvénymódosítást kezdeményezett a román nemzeti lobogó kitűzésére és a románellenes szélsőséges nacionalista megnyilvánulások visszaszorítására. Mint említette: többek között azt javasolta, hogy ismét vezessék be a büntető törvénykönyvbe a román nemzeti jelképek megsértésének a bűntettét. Székelyföldön a Ponta-kormány 2012-es hatalomra jutása után éleződött ki a nemzeti szimbólumok versenye, amikor Kovászna megye prefektusa peres úton eltávolíttatta a közintézményekről, és közterekről a székely zászlókat. A zászlók korábban éveken keresztül zavartalanul loboghattak a köztereken és közintézményeken.
A román nemzeti ünnep hajnalán 2014-ben ismeretlenek gyászlobogókat tűztek ki Kézdivásárhely főterére. A kormányt képviselő prefektus pedig azért is beperelte egy rendezvény szervezőit, mert a nemzeti ünnep előestéjén nyilvánosan elénekelték a magyar himnuszt. Ezt a pert azonban a prefektus elveszítette. Ez év szeptemberében a sepsiszentgyörgyi önkormányzat nem tette lehetővé, hogy román csapatok 1944-es sepsiszentgyörgyi bevonulása évfordulójára román zászlót tűzzenek ki a városháza tornyára. Sepsiszentgyörgyön kedden katonai díszszemlét tartanak a román nemzeti ünnepen. Az ünnepre idén is a városba hívta szimpatizánsait a szélsőségesen nacionalista Új Jobboldal politikai szervezet. Az Új Jobboldal tavalyi felvonulásán többek között azt skandálta a több százas tömeg, hogy: ki a magyarokkal az országból. A közel 55 ezer lakosú Sepsiszentgyörgyön a lakosság 77 százaléka vallotta magyarnak magát a 2011-es népszámláláson.
MTI
Erdély.ma

2015. december 1.

Kérdéses provokáció előzte meg a sepsiszentgyörgyi ünnepséget
Sepsiszentgyörgyön idén a szokásosnál többen vonultak fel a Románia nemzeti ünnepén. A háromszéki megyeszékhelyen kedden 12 órakor a csendőrlaktanyától a város főutcáján át a Mihai Viteazul térre való felvonulással kezdődött meg a december 1-i ünnepség.
A hivatalos ünnepi rendezvényhez ismét csatlakozott a nemrégiben párttá alakult Noua Dreapta – Új Jobboldal nevű szélsőséges nacionalista szervezet, amely mintegy 50 fiatalt toborzott az „egyesülés menetének” nevezett demonstrációhoz. A többnyire más megyékből érkezett társaság - vélhetően a hatóságok felszólítására - ezúttal nem kiabált magyarellenes jelszavakat, hanem a Székelyföld meglétét tagadó rigmusokra szorítkozott, miszerint „Kovászna és Hargita román föld!, „A román nyelv az egyeduralkodó!”.
A Mihai Viteazul térre érve kifeszítették a „Magyar szeparatizmus ellen” és a „Románia nemzetállam, egységes és oszthatatlan” feliratú bannert és egy óriási román nemzeti zászlót. Ezután kezdődött el a hivatalos ünnepség, amelynek során a helyi hatóságok és intézményvezetők koszorúkat helyeztek el a Mihai Viteazul szobornál. A sepsiszentgyörgyi ünnepséget nagyszámú rendfenntartó felügyelte, semmilyen incidenst nem történt a hatóságok tájékoztatása szerint.
Antal Árpád: lépjenek fel szigorúan a szélsőségekkel szemben
Az elmúlt napokban Antal Árpád polgármester arra szólította fel a rendfenntartókat, hogy szigorúan lépjenek fel azokkal szemben, akik veszélyeztetik az interetnikus és társadalmi békét. Rámutatott, hogy a helyi románsággal szembeni tiszteltből engedélyezték a felvonulást, azzal a feltétellel, hogy azonnal megszakítják a rendezvényt, ha rendbontás történik.
Ehhez csatlakozva a Kovászna megyei prefektúra is kiadott egy közleményt, amely szerint megtesznek minden lépést, hogy december 1-i rendezvényeknek ünnepi hangulata legyen, ezért szigorúan büntetnek minden nacionalista, szélsőséges cselekedetet.
A kormányhivatal közleménye is arra mutat rá, hogy a hatósági szigorra azért volt szükség, mert az elmúlt években, Románia nemzeti ünnepén Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is rendszeresek voltak nacionalista, szélsőséges incidensek.
A sepsiszentgyörgyi zászló titokzatos eltűnése
Sepsiszentgyörgyön egyébként a román nemzeti ünnepet megelőzően, hétfőn történt egy zászlós incidens. Mint arról beszámoltunk, hétfőn hajnalra a sepsiszentgyörgyi Állomás negyedi ismeretlen katona szobra mellől eltűnt a román nemzeti lobogó, és Ioan Popa megyei rendőrparancsnok állítása szerint helyébe egy székely zászlót vontak fel.
A rendőrparancsnok szerint a zászlós incidens hétfőn reggel 6.30 és 7 óra között történhetett az őrségváltáskor, ezért nem látták az elkövetőket. A rendőrség azonban a nyomozás biztonságára hivatkozva nem kíván részleteket közölni az ügy kapcsán.
A román zászló eltűnését egyébként Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki szerint Sebastian Cucu prefektus sietett a helyszínre egy új lobogóval.
Érdeklődésünkre egy rendőrségi szakértő rámutatott, hogy még nem került nyilvánosságra olyan fotó, amely a rendőrparancsnok állítását bizonyítaná, és szemtanúk se szólaltak meg annak ellenére, hogy a zászló egy olyan helyről tűnt el, amelyet toronytömbházak vesznek körbe és több ezer személy lakik a környéken. A rendőrségi szakértő szerint hosszas procedúra egy zászló bevonása és egy új lobogó kitűzése.
Antal Árpád polgármester szerint egyértelmű provokáció történt, kérdés az, hogy melyik oldalról, ezért felszólította a hatóságokat, hogy mihamarabb azonosítsák és vonják felelősségre az elkövetőket. A sepsiszentgyörgyi polgármester ugyanakkor elítéli a zászlós incidenst.
Az ügyben határozottan fogalmaz a sepsiszentgyörgyi Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, helyi tanácstag Mădălin Guruianu, aki közleményében rámutat: az eset egy tömbházakkal körülvett, rendkívül forgalmas útkereszteződésben történt, ezért nehezen elképzelhető, hogy valaki zavartalanul leemeli a román nemzeti lobogót és székely zászlót tűz a helyébe.
Guruianu provokációnak minősíti az esetet, és felszólítja a nyomozó hatóságokat, hogy mihamarabb állítsák elő és vonják felelősségre az elkövetőeket, ellenkező esetben, véleménye szerint meneszteni kellene a rendőrség és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) helyi vezetőit.
Kovács Zsolt
maszol.ro

2015. december 2.

Zászlókeresés és felvonulás (December elseje Sepsiszentgyörgyön)
Románia miniszterelnök-helyettese is megszólalt a sepsiszentgyörgyi december elsejei rendezvény kapcsán, igaz, Vasile Dâncu nem az Új Jobboldal szélsőséges szervezet felvonulásáról nyilatkozott, hanem az eltűnt román zászlóról: az országos sajtóban ugyanis nagy visszhangot kapott, hogy a Kovászna megyei rendőrség közölte, a sepsiszentgyörgyi román katona szobra melletti zászlórúdról ismeretlen tettesek hétfőn levették a trikolórt, és a székely zászlót vonták fel helyette. A nagy sajtóvisszhang ellenére a sepsiszentgyörgyi december elsejei rendezvény békésen, incidensektől mentesen zajlott.
Incidensek nélkül
Tegnap délben a csendőrlaktanya mellől indult a felvonulás a december elsejei rendezvény helyszínére, a Mihai Viteazul-szobor elé, ahol több ezren, az elmúlt évekhez képest sokkal többen vettek részt az eseményen. A menetoszlopban élesen elkülönült a helyiek csoportja az Új Jobboldal tagjaitól. Elöl lovasok, papok, utánuk az ünneplő tömeg, sokan népviseletbe öltözve, piros-sárga-kék zászlókat lobogtatva vonultak, az autókból hangosbemondókból szóltak a hazafias dalok, majd rendőr-és csendőrautók következtek: azok képezték a válaszfalat az ünneplő helyiek és a csendőrök gyűrűjében vonuló Új Jobboldal között. Az immár párttá alakult szélsőséges szervezet tagjai – mintegy 80-an – a már megszokott zöld-fehér zászlóikkal és trikolórokkal vonultak, és az előző évekhez képest visszafogottabb jelszavakat skandáltak, mintha lelkesedésük is alábbhagyott volna. „Nagy-Romániát a régi határokkal!”, „Új Jobboldal Romániáért!”, „Románia a hazánk, nem megyünk el innen!”, „Románia nemzetállam!”, „Hargita és Kovászna román föld!”, „A román nyelv az egyedüli uralkodó!” – skandálták többek között a társaság tagjai. Vélhetően hatósági felszólításra az elmúlt években hangoztatott Ki a magyarokkal az országból szlogen ezúttal elmaradt. Az Új Jobboldal karhatalmi erők gyűrűjében történt vonulása során incidens nem történt. A szervezet tagjait a Mihai Viteazul-szobor jobb oldalához vezényelték a rendőrök, a rendezvény vége előtt nem sokkal pedig elkísérték őket járműveikhez. A december elsejei rendezvényen kulturális műsort mutattak be, katonai díszszemlét tartottak és szónoklatok hangzottak el, koszorúkat helyeztek el a szobornál. Az eltűnt zászló nyomában
A december elsejei felvonulást országossá duzzadt zászlóbotrány előzte meg. Ioan Popa, a Kovászna megyei rendőrkapitányság parancsnoka az Agerpres hírügynökségnek azt mondta: hétfőn 6.30 és 7 óra között Sepsiszentgyörgyön az ismeretlen katona szobránál levő zászlórúdról eltávolították a román trikolórt, és helyette a székely lobogót tűzték ki. Beszámolója szerint az esemény éppen abban az időszakban történt, amikor a rendőrjárőrök cseréje zajlott. Azt ígérte, addig nem nyugszanak, amíg kézre nem kerítik a tetteseket. A zászló eltűnését egyébként hírügynökségi beszámolók szerint Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki elmondta: Sebastian Cucu prefektus sietett a helyszínre egy új lobogóval. Ioachim Grigorescu, a Háborús Veteránok Szövetségének Kovászna megyei elnöke legutóbb akkor került a sajtó figyelmének középpontjába, amikor a román hadsereg 70 évvel korábban történt sepsiszentgyörgyi bevonulásának emlékére szervezett rendezvényen mindenáron ki akarta tűzetni a román zászlót a városháza tornyára. A Kovászna megyei kormányhivatal közleményben szögezte le, hogy a történteket a román nemzeti lobogó, és a román nemzeti ünnep meggyalázásának tekinti. A prefektusi hivatal emlékeztetett: az elmúlt időszakban egész sor törvénymódosítást kezdeményezett a román nemzeti lobogó kitűzésére és a románellenes, szélsőséges nacionalista megnyilvánulások visszaszorítására. Többek között azt javasolta, hogy ismét vezessék be a büntető törvénykönyvbe a román nemzeti jelképek megsértésének bűntettét. A történtekre reagált Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. A városvezető közleményben ítélte el a román zászló eltávolítását. „Azt gondolom, hogy ez a tett provokáció, és az volt a célja, hogy megzavarja a magyarok és a románok közti interetnikus békét és városunk csendjét. Remélem, hogy a hatóságok minél előbb azonosítják és felelősségre vonják a tetteseket” – áll nyilatkozatában. Az ügyben megszólalt Vasile Dâncu kormányfőhelyettes, közigazgatási és regionális fejlesztési miniszter is, aki tegnap részt vett Gyulafehérváron a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett rendezvényen. Az Agerpres hírügynökség szerint sajnálatosnak nevezte az incidenst, és azt mondta, hogy a magyar többségű településeken tetten érhető néha a konfliktusgerjesztési szándék a román nemzeti jelképek megsértése révén, de ez nem általános jelenség. Úgy vélte, hogy nem a zászlós incidens határozza meg a románok és a romániai magyar kisebbség viszonyát. A miniszterelnök-helyettes az MPP által szombaton szervezett csíkszeredai tüntetésről is nyilatkozott, amelyen a résztvevők az erdélyi románok 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatában tett ígéretek betartását és a magyarság jogainak alkotmányos elismerését követelték. Úgy vélte, valamennyi román állampolgárnak meg kell értenie, hogy a román alkotmányt és a törvényeket tiszteletben kell tartani. Hozzátette: nincs veszélyben Románia nemzetbiztonsága és függetlensége még akkor sem, ha egyesek időnként túllépik a törvényesség határát. Szerinte a román államnak erőszakmentesen kell megoldásokat találnia, hogy szuverenitását tiszteletben tartsák egész területén. Dâncu szerint Romániának sikerült „korrekt” törvényeket kidolgoznia kisebbségei számára, és ezek a jogszabályok lehetővé teszik, hogy kifejezzék etnikai, kisebbségi önazonosságukat. „Továbbra is védeni kell a nemzeti kisebbségeket, még akkor is, ha részükről a tisztelet nem mindig kölcsönös, mert a többségnek bölcsnek és nagyvonalúnak kell lennie” – mondta.
A zászlóügy a közösségi médiában is nagy port kavart. Annak ellenére, hogy az eset rendkívül forgalmas helyen történt, szemtanú még nem szólalt meg a nyilvánosság előtt, fotó sem készült az ott lobogó székely zászlóról – tették szóvá többen is. Mădălin Guruianu helyi tanácstag, a Nemzeti Liberális Párt sepsiszentgyörgyi elnöke ugyanakkor üdvözölte Antal Árpád gyors reakcióját, és reményét fejezte ki, hogy mielőbb elkapják és megbüntetik a tetteseket, ellenkező esetben egyes állami intézmények – például rendőrség, Román Hírszerző Szolgálat – helyi vezetőinek le kellene mondaniuk.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. december 2.

Feszültséggel teli román ünnep Szentgyörgyön
A román nemzeti lobogó állítólagos eltűnése és székely zászlóra való kicserélése, illetve az Új Jobboldal szélsőséges szervezet felvonulása tette feszültté a román nemzeti ünnepet Sepsiszentgyörgyön.
Kedden a megszokottnál nagyobb számban vonultak fel a románok a város utcáin, becslések szerint két-háromezren gyűltek össze a Mihai Viteazul-szoborcsoport előtt.
Az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) idén párttá alakult szélsőséges szervezet mintegy félszáz tagja érkezett idén is a háromszéki megyeszékhelyre a már jól ismert molinójukkal, miszerint Románia egységes nemzetállam. A hungarófób rigmusok azonban idén elmaradtak, csak a Székelyföld létét tagadó jelszavak hangzottak el.
Kovászna, Hargita, Maros megye román föld! Itthon vagyunk! Románia egységes! Erdély román föld! Szent György ortodox szent! – skandálták a román felvonulók. A Krisztus király római katolikus templom előtt elhaladva pedig azt kiáltozták, hogy Románia ortodox ország.
A rendezvényen különben nagy számban voltak jelen a rendfenntartók is, de nem történt rendbontás. A város magyar lakossága ezúttal is távol maradt a rendezvénytől, ellenben annál nagyobb számban sorakoztattak fel harckocsikat, tankokat a katonai felvonuláson.
Antal Árpád polgármester korábban arra kérte az állami szerveket, hogy idén nagyobb szigorral lépjenek fel a rendbontókkal, a társadalmi és interetnikus békét veszélyeztetőkkel szemben. A városháza a „helyi románság iránti tiszteletből" engedélyezte a december elsejei felvonulást, azzal a feltétellel, hogy ha rendbontás történik, a szervezőknek azonnal meg kell szakítaniuk a rendezvényt, amíg a rendbontókat eltávolítják.
Az elöljáró kifejtette: minden évben meghívják a rendezvényre, ám eddig egyetlen eseményen sem vett részt, mivel a román állam nem teljesíti a gyulafehérvári nyilatkozatban ígérteket. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy többször javasolták, legyen például az 1989-es forradalom kitörésének napja Románia nemzeti ünnepe.
Zászlóeltüntetés mint provokáció?
Eközben Ioan Popa Kovászna megyei rendőrparancsnok arra hívta fel a figyelmet, hogy hétfőn reggelre eltűnt a sepsiszentgyörgyi román katona emlékműve mellőli trikolór, és ismeretlen tettesek székely zászlót húztak fel a rúdra. A prefektúra közleményében azonban már nem szerepel, hogy a román zászló helyett a székely lobogott a rúdon, és egyetlen szemtanút sem találtunk, aki megerősítette volna ezt.
Neve elhallgatását kérő szakértő szerint túl hosszú folyamat lett volna a zászlócsere, nehéz lett volna észrevétlenül az egyiket le- a másikat pedig felvonni. A rendőrség nem közöl további részleteket az ügyről, arra hivatkozva, hogy a nyomozás folyamatban van. Ioan Popa rendőrparancsnok szerint a zászlócsere a járőrváltáskor, 6.30 és 7 óra között történhetett.
A román nemzeti lobogó eltűnését az Agerpres hírügynökség szerint Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki egyébként szeptemberben a városháza tornyára akarta kitűzni a trikolórt annak emlékére, hogy 71 éve a román csapatok bevonultak Sepsiszentgyörgyre. Az ezredes az Agerpresnek elmondta, hogy Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus személyesen sietett a helyszínre egy új román zászlóval, amit hamarosan újra felvontak.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint provokáció volt a román zászló eltávolítása az emlékmű mellől. Az elöljáró közleményben foglalt állást, kifejtetve: elítéli a lobogó eltávolítását, ám szerinte az ismeretlen tettesek célja a provokáció lehetett. Reméli, hogy a hatóságok mielőbb azonosítják és felelősségre vonják az elkövetőket, tette hozzá. A polgármestere sajtóbeszélgetésen úgy fogalmazott, még nem lehet tudni, hogy melyik oldal provokált.
Eközben Sebastian Cucu prefektus ismét előállt korábbi javaslatával, miszerint minősüljön újra bűncselekménynek a román nemzeti szimbólumok megsértése. Meglátása szerint amióta ezt a cikkelyt törölték a büntető törvénykönyvből, megnőtt a román nemzeti szimbólumokat sértő cselekmények száma.
Hangsúlyozta, nincs jogszabály ami alapján bűnvádi eljárást kezdeményezhetnének a zászlót eltüntetők ellen, ezért azt javasolta az igazságügyi minisztériumnak: minősüljön újra bűncselekménynek a nemzeti szimbólumok megsértése, amit korábban 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel sújtottak. Az új Btk. szerint ellenben csak kihágásnak minősül, és pénzbírsággal büntethető.
Cucu arra is emlékeztetett, hogy szeptemberben a szentgyörgyi önkormányzat nem tűzte ki a városháza tornyára a román zászlót, míg tavaly december elsején Kézdivásárhelyen gyászlobogókat tűztek ki a román nemzeti ünnepen.
Dâncu: sajnálatos a szentgyörgyi incidens
Vasile Dâncu miniszterelnök-helyettes kedden Gyulafehérváron sajnálatos incidensnek nevezte a sepsiszentgyörgyi zászlóügyet. A közigazgatási és regionális fejlesztési miniszter az Agerpres szerint azt mondta, hogy a magyar többségű településeken tetten érhető néha a konfliktusgerjesztési szándék a román nemzeti jelképek megsértése révén, de ez nem általános jelenség. Úgy vélte, hogy nem a zászlós incidens határozza meg a románok és a magyar kisebbség viszonyát.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

2015. december 10.

Magyarázatot kérnek a DIICOT-tól
Sem a november 30-án állítólag eltávolított román zászló, sem a kézdivásárhelyi Beke István Attila letartóztatása nem szerepelt napirenden a megyei közrendészeti hatóság (ATOP) tegnapi ülésén – Kulcsár-Terza József felháborodottan tette szóvá ezt a testület összejövetelén, és nem is maradt el a vita.
A Sepsiszentgyörgyön az Ismeretlen katona szobra mellől a hatóságok szerint eltávolított román zászlóval kapcsolatban Ioan Popa megyei rendőrparancsnok azt mondta, a nyomozás zajlik, megvan a gyanúsítottak köre, és bizonyítékaik is vannak, ezeket azonban nem tárhatja a nyilvánosság elé – tájékoztatta lapunkat az MPP megyei elnöke, a közrendészeti hatóság tagja. (Különben Popa az eset óta a rendőrség heti sajtótájékoztatóján sem vett részt, közleményt pedig azóta sem adtak ki a román zászló eltávolításáról, illetve a székely zászlóval való állítólagos lecseréléséről.) A Kézdivásárhelyen történtek kapcsán a hatóság úgy döntött, átiratban kér átfogó tájékoztatást a házkutatást és a letartóztatást végrehajtó Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságtól (DIICOT), abban ugyanis egyetértettek, hogy senkinek nem érdeke a jelenlegi feszült helyzet fenntartása.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. december 11.

Bizonyítékot kért a zászlócserére a Kovászna megyei önkormányzat elnöke
Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke felszólította a megye rendőrparancsnokát és prefektusát: bizonyítsák be, hogy valóban székely zászlóra cseréltek a román nemzeti ünnep előtt egy sepsiszentgyörgyi köztéri román lobogót – írja a Maszol.ro portál.
A megyei önkormányzat csütörtöki ülése elején Kulcsár Terza József a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselője jelezte, hogy a Megyei Közrendészeti Hatóság ülésén az alprefektus nem kívánta napirendre tűzni a sepsiszentgyörgyi zászlócsere és a kézdivásárhelyi terrorvád megtárgyalását.
Tamás Sándor kifejtette: nemcsak ő, hanem a sajtó és a közösség egy része is kétségbe vonja, hogy valóban megtörtént volna a zászlócsere, ahogyan a megyei rendőrparancsnok és a prefektúra állítja. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa emlékeztetett arra, hogy az állítólagos incidens napján azt jelentették be, hogy Sebastian Cucu prefektus személyesen vitt új román lobogót az eltulajdonított helyett, de jelenleg is az a szakadt lobogó van kitűzve, amely az ünnep előtt volt. A politikus a román hatóságok által alkalmazott kettős mércét is kifogásolta. „Illegálisnak minősítik a székely zászlót, ugyanakkor Bukovina zászlóját, ami ugyanúgy történelmi régió és nem adminisztratív terület, szabad használni" – idézte a Maszol.ro Tamás Sándort. Az Agerpres hírügynökség Ioan Popa megyei rendőrparancsnokra hivatkozva írta meg, hogy november 30-án hajnalban ismeretlenek levették a sepsiszentgyörgyi román katona szobra melletti zászlórúdról a román lobogót, és a székely lobogót vonták fel helyette. A prefektus hivatala közleményben tudatta, hogy a történteket a román nemzeti lobogó, és a román nemzeti ünnep meggyalázásának tekinti.
MTI
Erdély.ma

2016. január 8.

Válaszokat várnak a háromszéki politikusok
Magyarázatot várnak a rendőrségtől az elmúlt időszakban a háromszéki közösséget foglalkoztató történésekre a Kovászna megyei politikusok: a sepsiszentgyörgyi zászlócserére, a magyar helységnévtáblák meggyalázásával kapcsolatos nyomozás fejleményeire, és a kézdivásárhelyi merényletkísérlet gyanújával letartóztatottak ügyében.
A Kovászna megyei önkormányzat csütörtöki rendkívüli ülésén a költségvetéssel kapcsolatos technikai kérdésekről döntött a testület, majd Kulcsár Terza József polgári párti (MPP-s) tanácsos felszólalásában javasolta, hogy a megyei önkormányzat január 28-ai ülésére hívják meg Ioan Popa rendőrfőkapitányt, hogy tárgyaljanak az elmúlt időszak incidenseiről. Az ülést vezető Henning László alelnök egyetértett a javaslattal, és megígérte, hogy meghívják Popát.
Mint ismeretes, a rendőrség azt állítja, hogy a sepsiszentgyörgyi ismeretlen katona szobra melletti román zászlót december elsején reggel székely lobogóra cserélték, ám erre nincs szemtanú, és felvételeket sem mutattak be. Ioan Popa egy korábbi sajtótájékoztatón azt mondta, van fotójuk, a gyanúsítottak körét is ismerik, de egyelőre semmit nem hoznak nyilvánosságra, mert nem akarnak ellenségeskedést szítani.
Korábban Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke is bizonyítékokat követelt, hangsúlyozva, hogy a lakosságot nem lehet hetekig bizonytalanságban tartani. A négy megrongált helységnévtábla ügyében sem lépett előre a nyomozás, holott a sajtó az elkövetők gépkocsijainak a rendszámát nyilvánosságra hozta. Kulcsár Terza József a Kovászna megyei közrendészeti hatóság (ATOP) tagjaként is részletes tájékoztatást kért a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségtől (DIICOT) a kézdivásárhelyi letartóztatások ügyében, választ azonban nem kapott.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

2016. január 13.

Lassan őrölnek a rendőrség malmai
Tegnapi „évnyitó” sajtótájékoztatóján Ion Popa megyei rendőrparancsnok érdeklődésünkre kifejtette, még mindig zajlik a nyomozás a december 13-án lefestett magyar helységnévtáblák ügyében, akárcsak a sepsiszentgyörgyi, állítólagosan székely zászlóra kicserélt trikolór esetében. Pozitívumként felsorolta, tavaly mindössze egyetlen emberölést jegyzett a rendőrség – 2014-ben ez a szám 4 volt, valamint a rablások száma 13-ról 10-re csökkent, de visszaesett a közúti balesetek, a súlyos sérültek, halálos áldozatok, lopások száma is. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2016. február 2.

Kiütötte a biztosítékot a rendőrparancsnok (Megyei Tanács)
Felháborító Ion Popa rendőrfőkapitánynak a Kovászna Megyei Tanács tagjai által felvetett kérdésekkel szembeni viszonyulása – tartják a megyei önkormányzat tagjai.
Az elmúlt hónapban Kulcsár-Terza József polgári párti képviselő a kézdivásárhelyi terrorváddal, az állítólagos sepsiszentgyörgyi zászlócserével kapcsolatos kérdéseket tett fel, Cziprián-Kovács Loránd liberális tanácstag a rendőrök magatartását tette szóvá.
Kovászna Megye Tanácsa pénteki soros ülésére meghívták a parancsnokot, válaszoljon a felmerült kérdésekre. Ion Popa jelezte, nem tud részt venni, de válaszlevelet  küldött.  A levélben a rendőrparancsnok Kulcsár felvetésére szűkszavúan annyit írt, hogy a Területi Közrendészeti Hatóság négy nappal korábban tartott ülésén „tisztázták a felmerült kérdéseket”, Czipriánéra pedig, hogy a rendőrséghez intézett beadványát „megoldották”, s erről levélben értesítették a panaszost.
A tanácsülésen mindketten reagáltak, és mindketten felháborítónak tartották, hogy a főkapitány nem jött el. Kulcsár elmondta, a közrendészti hatóság ülésén általa felvetettekre a parancsnok azt válaszolta, hogy nem tud semmit. Ha a december 1-jén eltűnt zászlóról nem tudnak semmit, a kézdivásárhelyi „terrorizmus” ügyéről sem tudnak semmit, akkor a rendőrség miről tud, és kit képvisel? A közrendészeti hatóság ülésen a felmerülő nemzetiségi kérdéseket mindig elhárítják – háborgott a tanácstag. Hozzátette, meglepetéssel is szolgált volna, ajándékot hozott, de nincs, kinek átadnia. Cziprián úgy értelmezte a választ, hogy a rendőrparancsnok szerint „ő a hülye”, mert a rendőrség mindent megtett, a legnagyobb rendben van minden. Ezért úgy értékeli, a parancsnok válasza csúfondáros. A rendőrök túlzott buzgalmával kapcsolatban úgy látja, a megyei rendőrség ezt nemcsak eltűri, hanem bátorítja is. Mivel magyarázzák a rendőrség ilyenfajta viselkedését Kovászna megyében? – tette fel a szónoki kérdést.
Tamás Sándor tanácselnök közölte, következő ülésükre ismét meghívják a parancsnokot.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. február 27.

Az RMDSZ és a sajtószabadság
Verestóy Attila a szenátus pulpitusáról, Kelemen Hunor pedig a román sajtónak nyilatkozva szállt síkra a sajtószabadságért múlt héten, amikor az adóhatóság költözésre szólította fel a korrupcióért börtönbe zárt Dan Voiculescu szekus besúgó médiabirodalmát.
Verestóy Attila udvarhelyszéki szenátor és az RMDSZ elnöke nyilvánosan védte azt az Antena3 csatornát, amelynek munkatársaitól immár a román média legnagyobb része is elhatárolódik, azt a tévéadót, amely számtalan esetben félretájékoztatáson, hazugságon alapuló, összehangolt gyűlöletkampányokat vezényelt a magyar közösség ellen, vezető szerepet vállalt a magyar közösség kollektív megbélyegzésében.  Tamás Sándor, ugyanezen RMDSZ háromszéki területi szervezetének vezetője egy szót nem szólt a sajtószabadság védelmében, amikor az általa elnökölt megyei tanács ülésén Ion Popa rendőrparancsnok hosszú perceken át nyilvánosan ostorozta és perrel fenyegette a Háromszék független napilapot, amiért egyik véleményanyagunkban szóvá tettük, hogy a rendőrség egy sor közérdeklődésre számot tartó ügyet mindmáig nem oldott meg. 
A magyargyalázó szekuscsatorna sorsa fontosabb az RMDSZ-nek, mint egy magyar napilapot ért nyilvános hatósági fenyegetés és támadás?! Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. március 2.

Egy „románellenes román” falujában (1.)
Évszázadokig sajátos státusú bihari kistáj volt a Báródság. Kalandos sorsú szülötte: Bem hadnagya, török effendi, Garibaldi őrnagya, az olasz királyi hadsereg tábornoka, Pavel Pop de Popa. Az ő pályafutásának, különleges utóéletének járt utána Szilágyi Aladár, a fotografáló Tasnádi-Sáhy Péter kíséretében.
A régente Középkalota nevet viselő tájegység peremén autózunk Báródbeznyére, a Sebes-Körös folyásával ellentétes irányba. Élesdtől futamatnyira érkezünk a Királyhágóig tartó történelmi vidékre, amelynek első, Árpád-kori magyar megülői, majd 14. századtól kezdve a ritkán lakott élettérbe több hullámban betelepített románok a 19. század közepéig sajátos jogállásnak örvendtek. A kerület határvédő szerepe a 16. század közepén megfordult, az önállósuló Erdélyi Fejedelemséget óvta a törökkel és a Habsburgokkal szemben. Előbb az Erdélybe vezető kereskedelmi és hadiút őrzésére rendelt királyi jobbágyok lakják, majd a sólyomkői vár szolgálatára is besorolt, részben Mátyás király alatt személyileg nemesített, végül Szapolyai Jánossal kezdődően vált kiváltságolt területté: a nemesi kerületté emelt Báródság nyolc falujának lakói a Biharország nyugati végére telepített Hajdúsághoz hasonló önkormányzatisággal, mai fogalommal élve: autonómiával rendelkeztek.
Az Erdélyi Fejedelemség megalakulásakor a Báródság területén újraszervezett nemesi kerület már nem csak a Várad-Kolozsvár országutat őrizte, a báródsági nemesek dolga volt a Királyhágón áthaladó erdélyi fejedelmek és főurak fegyveres kíséretének és szolgálatának ellátása is, a Szalárdi János által emlegetett „igen sűrű erdőrengetegen” keresztül. A Báródságot ekkoriban hivatalosan a Sólyomkőn lakó várkapitány által kormányozták, a gyakorlatban azonban a nemesi kerület közvetlen katonai vezetője a nagybáródi hadnagy volt. A Rákóczi-szabadságharc után (és Sólyomkő felrobbantásával) a kerület katonai jelentősége megszűnt, noha autonóm törvénykezése és gyűlései, valamint kapitányi címe formálisan még sokáig fennmaradtak. Bár a Báródságba már viszonylag korán, a 14. században megkezdődött a románok betelepülése, az etnikai arányok jelentősebb változása csak a török-kor vége felé (szászfenesi csata, Várad eleste eredményeképp) következett be. Fényes Elek monumentális műve, a Magyarország geographiai szótára még közvetlenül az 1848-49 előtti állapotokat tükrözve így ír: „Jelenleg egy állandóbb rend fenntarthatása kedvéért maga a kerület választ magának egy főkapitányt, s ez időben e díszes hivatalt az ismeretes derék hazafi, T. Beöthy Ödön úr viseli, ki részint jobb rend behozására, részint az iskolák felvirágoztatására tetemes áldozatokat teve, s magának örökös hála és érdem-koszorút vívott ki.”
„Töröljük a román hősök galériájából”
Amikor felfedeztem a 48-49-es magyar szabadságharc román honvédtisztjének, Pavel Pop de Popa hadnagynak az alakját, és kiderült, hogy egy rendkívül kalandos élet, látványos katonai karrier rejtezik mögötte, hozzákezdtem a román nyelvű források búvárlásához is. Az első sajtóanyag, ami a kezembe került, a Bihoreanul 2014. október 24-i száma volt. A nem éppen magyarbarátságáról ismert hetilap szalagcímben hozta, hogy „(Anti)Românul lui Kossuth: Sătenii din Beznea elogiază un paşoptist care a luptat împotriva românilor.” Azaz:
„Kossuth antirománja: a beznyei falusiak egy olyan negyvennyolcast magasztalnak, aki a románok ellen harcolt.”
A cikk szerzője azon háborog, hogy a Báródbeznye központjában, 2006-ban felállított hősök emlékművén első, kiemelt helyen szerepel a falu nemzetáruló szülöttének, Pop de Popa tábornoknak a neve.
A riporter kolléga – miután idéz a nyugalmazott generális egyik, a Nagyvárad napilap hasábjain megjelent leveléből, mely az 55. bihari honvédzászlóaljnak, „az öreg Bem kedvelt csapatának” a hőstetteiről szól –, azzal egészíti ki a hadastyán emlékeit, hogy „amit Popa nem írt le: a sorozás az akasztófával való fenyegetettség alatt zajlott, napirenden volt a dezertálás, és a fél esztendő alatt, amíg elfoglalták Erdélyt, az öreg Bem hadai több mint 40 ezer románt gyilkoltak le, és felégettek 300 falut.” A kolumnás cikk szerzője kifejti a magyarok rémtetteit, majd hasonló, bődületes tájékozottsággal vázolja fel a pályáját magyar honvédőrmesterként kezdő, olasz tábornokként befejező „kalandor”, Pavel Pop de Popa karrierjét. Riportja végén az illetékesekhez, a Bihar megyei Kulturális Felügyelőség főnökéhez fordul, s ígéretét veszi, hogy „vizsgálatot indítunk, amennyiben az illető személy gyalázatos tetteket követett el, javasolni fogjuk az Emlékművek Országos Bizottságának, hogy tegyen megfelelő lépéseket. Ha mindez bebizonyosodik, a tábornok nevét töröljük a román hősök galériájából.”
Emiatt, emlékműnézőbe – és ha már ott forgolódunk, faluriport végett is – igyekszünk Péter kollégámmal Báródbeznyére. Mire a Király-erdő karsztos dombvidékére érünk, barátságtalan szél kerekedik, havasesőt vág az arcunkba. A beznyeiek sokkal barátságosabbak az időjárásnál, meglátogatjuk a gazdag néprajzi magángyűjteményt, mely egy helybéli lakos kezdeményezésére született, meg a megye legnagyobb, közel három évszázada emelt ortodox fatemplomát. – Róluk, illetve a falu szülöttének törökországi, olaszhoni kalandjairól riportunk második részében számolunk be. Most, báródsági portyánk megkoronázásaként megszemléljük az inkriminált emlékművet. Az impozáns obeliszk rendíthetetlenül áll, mellette megtépázott nemzeti lobogót csattogtat a nekivadult szél. Az emlékoszlop baloldalán az első, jobboldalán a második világháború hőseinek-áldozatainak nevét megörökítő márványlapok, a homlokzat fekete márvány tábláján pedig a következő, érintetlen, épséges ép felirat: Pavel Popa hadseregtábornok, sz. 1827, Beznye, m. 1895, Genova, Olaszország. Alatta pedig: 1989 decemberi forradalom. Florin Butiri, Crăciuni fia, sz. 1969, Beznye, m. 1989 Bukarest.
Mindenkit, de mindenkit zavarba hozok, amikor – megjátszva a tájékozatlan látogatót – arról faggatom a falubelieket: ki lehetett ez a Popa tábornok, mit tudnak róla? Elsőként a néprajzi gyűjtemény gazdáját kérdezem, mint helytörténeti érdeklődésű férfiút. Bár itt született, de mérnökember lévén nem foglalkozott a kérdéssel – szabadkozik. Javasolja, kérdezzük meg a feleségét, talán ő többet tud. Az asszony szerint „az első világháborúban harcolt a magyarok ellen”, de szemlátomást, nem biztos a dolgában. Hasonló dolgot rebesget az az asszonyság is, akinél a templom kulcsa van. Ő arra esküszik, hogy az 1927-ben született – felmenői révén báródbeznyei gyökerű –, ugyancsak tábornoki rangú szívsebész professzor, Ioan Pop de Popa nagybátyja volna… Az ortodox pópa restelkedve vallja be, hogy semmit sem tud az emlékműre örökített tábornok kilétéről, de fogadkozik, hogy „utánanéz”. A község szintén helybeli születésű alpolgármestere a községháza turisztikai kérdésekkel foglalkozó beosztottjához küld. Az iruló-piruló leányka azzal mentegetőzik, hogy ő csak három hete dolgozik a polgármesteri hivatalnál, de szentül megígéri, hogy „dokumentálódik”, és néhány napon belül megadja a választ…
Minderről egy néhány évvel ezelőtti beszélgetésem jut eszembe. Oravecz Imre költő mondta, hogy a „történelem ott, lent nem érzékelhető”. A Régi Szajla című versében ezt írta: „az úton libát terelnek, / az árokban füvet szednek, / a kerítésre köcsögöt tesznek, / a kútból vizet mernek, / a kertben kapát éleznek, / az ólban disznót etetnek / és a legnagyobb dologidőben / hülyegyerekként lézeng a faluban a történelem”.
„A közös haza védelmére”
A Beöthy Ödön által „felvirágoztatott” báróbeznyei román iskola ortodox tanítójának fia, Pavel, tanulmányait a nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban folytatta, 1847-ben iratkozott be a Jogakadémiára. „Egykor én is szívtam a nagyváradi jogi intézet levegőjét – írta egy fél évszázaddal később papírra vetett visszaemlékezésében –, ott, azok között a falak között, az akkori ifjúság soraiban, az azon időbeli nagyváradi társadalom kebelében tanultam a hazát, az összes nemzetiségek édes otthonát ismerhetni.”
Első éves joghallgatóként élte meg 1848 márciusát. Akár a partiumi-bánsági románság jelentős része, a váradi román értelmiség, főleg az egyetemi ifjúság lelkesedéssel fogadta a forradalom kitörését, és nagy várakozással tekintett Európa tavaszának további fejleményeire. Mi több: amellett, hogy kiáltványba foglalták a maguk saját, jogos nemzeti igényeit, elfogadták a Pesten március 15-én közzétett 12 pont követeléseit, köztük – az erdélyi románság unióellenes érzelmeivel szemben – annak utolsó, Magyarország és Erdély egyesülését megfogalmazó pontját is. A magyarországi, partiumi-bánsági román értelmiség 1848 áprilisában érzékelte, hogy erdélyi társaik más úton járnak – ezért intézett a nagyváradi román ifjúság május 21-én egy felhívást erdélyi testvéreihez, melyben kérik nemzettársaikat, hogy legyenek lojálisak a magyarokhoz, mert „testvérekké lettünk kölcsönös szenvedéseink, hazánkért és szabadságunkért kölcsönösen ontott vérünk által.” Amikor 48 őszén kitört a háború, a bihari románok jelentős része a szabadságharc oldalára állt.
„A nagyváradi ifjúság által kiadott jelszó – olvasható Pavel Pop de Popa 1892. novemberében kelt, a Nagyvárad napilap november 23-i számában publikált itáliai levelében – villámként járta be a vidéket, és az eredmény Bihar megyében az lett, hogy a magyar és a román nép versenyezve sietett, a háromszínű lobogó alá, a közös haza védelmére.”
Bem hadnagya
Az Erdélyben is megindult fegyveres harc nyomán 1848. november végére a magyar csapatok kiszorultak Erdélyből, és a Nagybánya–Zsibó–Zilah–Csucsa vonalra vonultak vissza. A haderő újjászervezését Czetz János honvéd őrnagy kezdte meg, majd 1848. december 2-án Kossuth Lajos Bem József vezérőrnagyot nevezte ki az észak-erdélyi magyar csapatok főparancsnokának.
Nagyváradon alakult meg a 27. honvédzászlóalj, amelynek katonái Bem parancsnoksága alatt vettek részt Erdély felszabadításában, majd egyes századaikat az Érchegységet zároló magyar csapatok közé osztottak be. Szintén Nagyváradon alakította meg Hódossy Miklós kormánybiztos Bihar megye részben ugyancsak román kontingenséből az 55. honvédzászlóaljat, amely már december 19-én Csucsa mellett esett át a tűzkeresztségen. Ennek a nemzetőrökből alakult zászlóaljnak lett az önkéntese őrmesteri rangban Pavel Pop, a báródbeznyei tanító fia. A térségben szabályos román-román összecsapás bontakozott ki, mivel a honvédeket a 17. naszódi román határőr gyalogezred 2. zászlóalja, két század bukovinai határvadász, valamint mócföldi népfelkelők támadták. A Fráter Alajos vezette 55. zászlóaljnak sikerült megakadályoznia, hogy az ellenség a Királyhágón áttörve Várad elfoglalására induljon, sőt Czecz őrnagy december 20-i zsibói győzelme után, immár közvetlenül Bem vezérlete alatt akadálytalanul nyomultak keletre, Kolozsvár felszabadítása érdekében. Bona Gábor hadtörténész számításai szerint a honvédseregben megfordult mintegy 200 ezer katonának 40 százalékát nem magyar ajkúak alkották. A 25 000 román nemzetiségű katona az összhaderő 12-13 százalékát alkotta.
A mi román hősünk sok ezer nemzettársával egyetemben csatáról csatára harcolt Bem tábornok nagy sikerű hadjáratában, melynek eredményeként – az orosz cári hadak betöréséig – gyakorlatilag kiszorították Erdélyből az ellenséget.
Ami Pavel Pop hadi cselekedeteit illeti, sajnos nem sokat tudunk róluk. Megérdemelné, hogy egy fiatal történész kinyomozza vitézi tetteit. Az biztos, hogy miután Csucsánál átesett a tűzkeresztségen, végigverekedte a csatatereket. Érdemei elismeréseként Nagyszeben első ostromakor 1849. január 21. kapott hadnagyi rangot. Nagyszeben bevételéért az ötvenötös honvédek mindegyikét kéthavi zsold rendkívüli kiutalásával jutalmazta Bem apó. Azt hősünk parancsnokától, az érseléndi születésű Fráter Alajos visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy 1849. július 20. csapatával a vöröstoronyi szorosból Havasalföldre szorították, a törökök előtt tette le a fegyvert Sumlán, majd Kutahiában Kossuth testőrcsapatába jelentkezett.
https://erdelyiriport.ro/, 2016. március 5.
Egy „románellenes román” falujában (2.)
A vidéket jól ismerem, nem csak Kolozsvár felé vagy onnan Váradra igyekezve szeltem át számtalanszor a Királyhágó alatti kishazát. Hét esztendeje az alapos helyismerettel rendelkező Ilyés Károly doktor kíséretében jártam be – sokadik etnoszportyám alkalmával – a Réz-hegység Nagybáród fölötti, szerinszerte elterülő, egymástól rikkantásnyira megbúvó szlovák portáit. De a Királyerdő felőli rész alvége, ahol most járunk, ismeretlen volt számomra. Báródbeznyére készültömben napokkal indulásunk előtt kezdem az utazást. Bunyitay nagy történeti munkája mellett, másik „bibliámat”, a soktudományú Fényes Elek Geographiai szótárát felütve böngészem a vonatkozó szócikket. Annyira élvezetes-szemléletes szöveg, hogy reménybeli olvasóim türelmével visszaélve, egy részét idemásolom a riportomba:
„Nagy-Báród oláh falu, Bihar vármegyében, a kolosvári országutban, Váradhoz 7 mfdre, 30 r. kath, 53 n. e. óhitű, 600 g. e. óhitű, 10 ref., 8 zsidó lak., óhitű anyatemplommal, postahivatallal, uj kerületi házzal. Hetenkint divatozó vásárját a szomszédok élénken látogatják. – E helység fő helye volt a báródsági nemes kerületnek, s a kapitányi széktartás itt szokott tartatni. E nemes kerülethez tartoztak még: Kis-Báród, Cséklye, Nagy-Patak, Korniczel, Beznye, Körös-Topa, és Brátkának egyrésze. Vallásukra nézve nagy részt egyesült, aztán nem egyesült óhitű oláhok. Házaik fából, s főleg Beznyén széljelszórva épültek, többnyire keritések nélkül. A lakosok nagy része a müveletlenség szomoru állapotában fetreng, s majd mindent magok csinálnak, mire szükségök van; mind a mellett istenfélők, s épen nem erkölcstelenek. Sovány és terméketlen földeiket nem elég szorgalommal müvelik; termesztenek tavaszi buzát, tengerit, zabot, burgonyát, és babot. Van sok gyümölcse, különösen sok szilvája, almája, diója, mogyorója. Terjedelmes erdeikben holmi apró barmot is nevelnek. Nevezetesebb hegye a Magura, melly óriási nagyságával felülmulja Körös völgyének minden hegyeit. 1790-ben gyomrában nem megvetendő mennyiségben leltek arany, ezüst, vas, ólom ásványokat; de az iparhiány, s más gátló körülmények elfojták további létüket. Kősziklás hegyeit többnyire bükk, tölgy és cserfákból álló erdőség fedezi, mellyben egy hamuzsir-huta a lakosoknak jó foglalatosságot ad. Vadon terem az erdőkben málna, ribiszke és fekete áfonya. (…) Általában levegője tiszta, vize jó, s vidékének tündér szépsége az erdélybevivő derék országuton járó utazót vidámitja.”
A Példabeszédek Háza
A sűrűn szálazó, majd havas esőbe váltó csapadék nem igazán „vidámít” bennünket, a kátyúkat is kerülgetni kell, így túlfutunk célunkon. Azt is csak akkor vesszük észre, amikor elérjük a Báródbeznye végét, illetve a vele összenőtt Barátka kezdetét jelző helynévtáblákat. Ennyicske terepszemle elegendő ahhoz, hogy megállapítsuk: Fényes Elek bő másfél évszázada nyomdafestéket látott leírásához képest miben változott a falu? „A vidék tündér szépsége” megmaradt, Beznyén viszont csak itt, a felvégen találunk széjjelszórva házakat, már nem fából épültek, nem annyira szegényesek, jó néhány tekintélyes porta jelzi a helybéliek prosperálását. Végül némi maroktelefonos egyeztetés után megpillantjuk a máramarosi faragott kapu alatt reánk várakozó férfiút.
Martin Teodor gépészmérnök Beznye szülötte, akkor telepedett véglegesen haza feleségével és két lányával, amikor visszakapták felmenőik tizenvalahány hektárnyi földjét, erdejét. Előbb gazdálkodni kezdett, állatokat is tartott, majd kisebb vállalkozásba fogott. Beindított egy tejüzemet, sajtot, túrót szállítanak a piacokra. Férjezett lányai családostul Németországba költöztek, évente háromszor-négyszer látogatnak haza, így az erősödő konkurencia, a fokozódó import miatt három alkalmazottnyira zsugorodott tejgyár elegendő hátteret biztosít a megélhetésükhöz. Viszont mielőtt a lányok felcseperedtek volna, egy újabb „vállalkozásba” kezdett, a maga, a gyermekei és mindenki gyönyörűségére, amelyik azóta nemhogy hozná, csak viszi a pénzt. „1991-ben családostul meglátogattuk Kiskohon a Medve-barlangot, akkor fedeztük fel magunk számára Aurel Flutur példátlanul gazdag néprajzi gyűjteményét – idézi nem kis lelkesedéssel a történteket –. Már hazafelé jövet mocorogni kezdett bennem a gondolat: de hiszen a mi csűrünkben, padlásunkon, falusfeleim portáján is még megvan jó néhány berendezési tárgy, szerszám, viselet, egyéb, mi lenne, ha a kiskohi példán felbuzdulva Báródbeznyén is összehoznánk egy hasonló kincsestárat?”
Éppen akkoriban kapták vissza ősi jussukat, a házukkal szemben, az országút túloldalán fekvő terjedelmes telket, lakóházzal, istállóval, csűrrel egyetemben. Teodor – akár megannyi falubelije – ezermester lévén, néhány barátjával nekilátott az épületek felújításának, a jókora terület erdőalji részét meghagyta legelőnek, a dombalji részét pedig lészakerítéssel választotta le, és feleségével, lányaival együtt hozzáfogott a tárgyak gyűjtéséhez. A ház és tartozékai megteltek a tíz év alatt összehordott darabokkal. Teodor a műhelyében restaurálta, konzerválta a paraszti mívesnapok megannyi kellékét, eszközét, a cséphadarótól a kézimalomig, a faesztergától a kisgépekig, a kemencétől a szövőszékig. Az asszonynép a nők, férfiak, gyermekek népi viseletének darabjait, az ágyneműt, a bútorokat újította fel, s így alakult ki egy „módos” meg egy „szegény” ember portája, minden hozzávalóval egyetemben. Teodor elmondása szerint nem igényelt, nem is kapott tanácsot néprajzos szakemberektől. Mindent ő maga tervezett, kivitelezett, működtet. A vendégkönyv bejegyzései szerint nem csak a megyéből, nem csak Romániából, hanem számos országból érkező turisták látogatják a Példabeszédek Házát. Hamarosan kiderül, vendéglátónk „bibliás ember”, nem véletlenül nevezte el így az általa megálmodott gyűjteményt. Ugyanis a helyiségek egy-egy erény: „a szorgalom”, „a szeretet”, „a türelem” stb. nevét viselik; a kiállítás berendezései között, de még a bútorok fiókjaiba rejtett cédulákon is, a Példabeszédek könyve, Bölcs Salamon egy-egy mondása olvasható: „Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára.” (3:3) „Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát.” (10:19) Avagy: „Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel.” (15:17)
Nem, nem áruljuk el házigazdánknak, hogy tiszteletre méltóan gazdag, tájidegen tárgyakat is prezentáló gyűjteménye eléggé eklektikusnak látszik, azt sem, hogy az udvartérben felállított, gyermekeknek szánt kunyhók, egyéb parkbútorok némileg giccsesnek tűnnek… Nem tartok attól, hogy ez a nem túl hízelgő megállapításunk visszajut a fülébe, hiszen bevallja: egy kukkot nem ért magyarul. Viszont ha majd a beznyei beszámolóm megjelenik – mondja – szívesen lapozgatná az Erdélyi Riportot, nézegetné legalább a fotókat benne. Médiaügyekben tájékozatlan barátunkkal nehezen tudom megértetni: sajnos, a mi lapunk már nem olyan „újság”, amelyik nyomdában készül, csupán az interneten lehet rátalálni…
Mihály és Gábor arkangyal temploma
A sikátorban, egy szemlátomást lakatlan, roskatag parasztház mögötti temetőkertben áll Bihar megye legnagyobb és talán legrégibb ortodox fatemploma. Míg odaérünk, a lábbelink átcsatakosodik, a silányan kövezett csapáson felgyűlt tócsákat kerülgetve gázolunk a bokáig érő, nedves fűben. Amíg a kulcsos asszonyra várakozunk, megszemléljük a magas sátorfedelű, zsindellyel fedett tetőt, a karcsú, nyolcszögű toronysisakot. A templomtornácra húzódva gyönyörködünk a kapubéllet négysoros kötéldíszében, a vésett kötéldísz az egész épületet átfonja, a külső falak felületét számos motívum ékesíti. Egy nehezen kisilabizálható felirat bizonyítja, hogy mikor emelték a templomot: + Văleatu 1723 scrisam eu Toader Diac s...eata ţ... din mila lui D[u]mnezău şi cu darul Duh[u]lui Sf[â]ntu + Întăe chitor Caba Gaboru cel bătrănu.
A lóti-futi fehérnép amikor faggatózni kezdenék, sietve kisirül, mondja, hogy olvassuk csak el a templomra vonatkozó tudnivalókat a bejárat mellett kiragasztott román és francia nyelvű papírról, a kulcsot hagyjuk az ajtóban, mert nemsokára egy külföldi turistacsoport érkezik. (Annyit még visszaszól, hogy az általam kérdezett tábornok, Pop de Popa doktor a nagybátyja, valóban az első világháború idején harcolt a magyarok ellen a román hadseregben…) Az ikonosztázion és az oltár kivételével – ahol a keresztre feszítés jelenete látható –, a templom belterében, a mennyezeten csak nyomokban maradtak meg a régi bibliai jelenetek és szentábrázolások. A falakat néhány fatáblára festett ikon mellett kéziszőttes vászonkendők borítják, nem annyira, hogy ne hagyják érvényesülni a népi architektúra szépségeit. A boltozatot tartó koszorú-gerendák kimunkálása, a nagy felületen sorjázó kötélfaragványok, rozetták, geometrikus, növényi motívumok olyan mester törekvéséről árulkodnak, aki nemcsak ismerte-értette a paraszti építő-díszítő művészetet, de szintetizáló képességgel is rendelkezett. A hajdani faragómolnárok a templom minden egyes darabját fejszével faragták, vésővel vésték, a falakat, a fedélszéket, a vastag gerendákat mind-mind faszegek tartják össze. Az egésznek a legnagyobb építészeti erényét talán az arányai képezik!
A temetőkert sírkövein leggyakoribbak a Caba, a Cacuci, a Venter családnevek, azoknak a famíliáknak a nevei, akiknek elei a maguk helyén és rendjén valóban történelmi szerepet játszottak. Az utódok – erről több ízben megbizonyosodtam – mit sem tudnak erről. A Fényes Elek által legnépesebbként számom tartott „Venter törzsök” leszármazottjai közül egyetlen eggyel futottam össze, aki hallott rebesgetni valamit a nagyapjától arról, hogy ők Mátyás király óta magyar nemesek volnának. Valóban, fennmaradt egy 1465-ben kelt, a Venterek báródsági birtokára adott királyi adománylevél, mely: „pro parte fidelium nostrorum nobilium Valachorum”, az uralkodó hűséges oláh nemeseinek biztosítja a jussát. Ha rajtam állna, szívesen megosztanám a derék, de saját históriájukban járatlan báródbeznyeie Venterekkel azt is, hogy – amint azt Fényes Elek közölte – „Venter Mihály, a báródsági katonaság hadnagya, számos válogatott legénynyel 1657-ben II. Rákóczy György fejedelmet Lengyelországba követte, hol katonáinak nagyobb részét elvesztvén, maga is elesett.” Mindezt avégett villantom fel, hogy jelezzem: a beznyeiek valóban vérbeli katonák lehettek, nem is akármilyenek – mint ahogy riportom hőse is az lett, közel két évszázad múltán.
Az effendi, az őrnagy, a tábornok
Most volna szükségem arra az ambíciózus történészre, aki utána járna a török levéltárakban annak, hogy Pavel Pop de Popa – Bem tábornok példáját követve – több száz tiszttársával és honvéd bajtársával együtt hogyan vált „renegáttá”, miként tért át muzulmán hitre, hogyan érdemelte ki az effendi titulust, hogyan törekedtek arra, hogy az oroszok elleni krími háborúban jeleskedjenek, annak a reményében, hogy az egyik ellenséget legyőzve, azok 49-es szövetségese, az osztrákok ellen fordulva küzdhessenek Magyarország szabadságáért és függetlenségéért. Ez a dolog nem jött össze, a törökországi magyar emigráció egy része szétszóródott a nagyvilágban, másik része a közkegyelem ígéretével hazatért, a harmadik pedig meg sem állt Itáliáig.
Ifjú történészünknek az olasz hadtörténeti levéltárakat kellene búvárolnia ahhoz, hogy kiderítse: Pavel Pop de Popa hogyan vett részt a Garibaldi seregéhez csatlakozó Magyar Légió küzdelmeiben. Riporterségem kevés, olykor némileg egymást nem fedő adat birtokában annyit árulhat el hősünkről, hogy az olasz függetlenségi háborúban az őrnagyságig vitte, immár ezredesi rangban részt vett Róma felszabadításában is. Hogy azt követően sem tért haza, hanem az egyesült Itáliát szolgálta, arra nézvést a legfőbb „bizonyíték”, hogy valamikor, nyugállományba vonulása után, megkapta az olasz hadsereg tábornoki rangját. Ezt egy 1898. július 9-én, a piacenzai IV. hadtest parancsnoksága által kibocsátott – immár írógéppel kitöltött! –, „per favore del Maggiore Generale nella Riserva Papp Paolo” azaz Papp Paolo tartalékos vezérőrnagy számára kitöltött tanúsítvány is igazolja. Az érintett lakcíme: Chiavari, Corso Vittorio Emanuele 71. Ez a kisváros a Ligúr tengerparton témánk szempontjából azért is érdekes, mert egyrészt az olasz szabadságharc és az egységes olasz állam létrejöttének három hőse: Nino Bixio, Giuseppe Mazzini és Giuseppe Garibaldi egyaránt chiavari gyökerű családban született, gyakran időztek ott, tehát a mi Pop – vagy ahogy olasz iratokban szerepel: Pap tábornokunk sem került tartalékosként véletlenül éppen Chiavari városába. Az ügynek volt egy romantikusabb szála is: itt vezette oltár elé 1872-ben a szépséges Paolina Mazzucchelli hercegnőt, egy előkelő genovai család sarját. Élete végéig Chiavariban élt, és ott helyezték örök nyugalomra, 1908 decemberében, 81 esztendős korában
A Nagyvárad levelezője
Pavel Pop/Pap de Popa élete végéig nem feledkezett meg szülőföldjéről. Egyrészt a kiegyezés után többször hazalátogatott, Kossuth Lajost gyakran felkereste turini (torinói) száműzetésében, be is számolt erről. Másrészt előfizetője volt és alkalmanként levelezője a Nagyvárad napilapnak. Az újság hasábjain 1892 őszén kipattant, úgynevezett Vulturul-sajtóvitával kapcsolatosan mondta el a véleményét. Történt ugyanis, hogy egy Iustin Ardelean nevű egyetemista, a nagyváradi Jogakadémia hallgatója „egy minden sorában magyarellenes, uszító jellegű élclapot indított”, ami nagy felháborodást keltett a váradi magyarság, de főleg a joghallgatók körében. Az akadémia tanári kara figyelmeztette, megintette, de Ardelean tovább folytatta magyarellenes hadjáratát a Vulturul hasábjain. Tiltakozásul magyar kollégái, „a nagyváradi jogász ifjúság számkivetette kebeléből Ardelean Jusztin joghallgatót, a Vulturul czímű ismeretes román élczlap szerkesztőjét (…), akiről kisült, hogy a Tribuna modorában és nyelvén gyalázza és piszkolja a magyarságot. (…) Kizáratik az önképzőkörből, a magyar jogász ifjúság kiveti őt kebeléből, és vele minden egyleti és magán érintkezést megszakít, stb. stb.” Nos, hősünk ehhez a sajtóvitához szólt hozzá, Chiavariban, november 20-án kelt levelében. Íme, néhány részlete:
„Igen tisztelt Szerkesztő Úr!
Mint Magyarország egykor állampolgára és egy letűnt, nagy kor szemtanúja, örömest emlékezem a múltakra, s mondhatom, hogy később sok szomorú körülmények között azok voltak egyedüli vigasztalásaim. Miután múltam emlékei Magyarországhoz kötnek, minden érdekel, ami e haza határai között történik. Mivel a Nagyvárad f. évi 292. számának hasábjain azt a kirekesztő resultatumot olvastam, (…) eszembe jutott, hogy egykor én is szívtam a nagyváradi jogi intézet levegőjét.” A levél folyatásában feleleveníti 1848 tavaszának forró napjait – a riportom első részében már idézett történéseket, amikor sok román társával csatlakozott a magyar forradalomhoz, majd a magyar szabadságharchoz., és Bem tábornok vezérlete alatt az 55. zászlóalj önkénteseként harcolt. „Remélem – írja a továbbiakban –, hogyha Magyarországra ismét elkövetkezik a hon megvédésének más irányban való nehéz munkája, az eredmény szerencsésebb lesz, mint 1849-ben. Azonban ki kell mondanom, hogy erre a jövendőbeli védelemre a népet nevelni kell, nevelni igazságos és méltányos bánásmóddal, és nem hatalmaskodással, üldözéssel, mert ez a zsarnokság fegyvere. Mint igaz magyarbarát, aki jelenleg egy valóban demokrata társadalomban él, egy olyan államban, amely igazán szabad intézményekkel ajándékozta meg polgárait, innen a távolból, részrehajlatlanul és a valódi szabadság álláspontjáról ítélve meg az otthon történteket, kimondom, hogy a nagyváradi jogász ifjak határozata többet árthat a békés népszellemnek, mint száz Vulturul-féle lap szatirizáló verse. Az olyan üldözések, mint amilyenre a bosszúérzet által elragadtatott nagyváradi ifjak példát nyújtottak, martyrokat csinálnak, akikre pedig nincs szükség, és elkeseredéseket keltenek, ami pedig a haza belső békéjére nézve állandó veszedelem.
Ez az én meggyőződésem.
Papp de Popa Pál,
Ezredes az olasz hadseregben, 1848-49-i honvéd.” https://erdelyiriport.ro/

2016. március 17.

Széttépni a társadalmi szerződéseket
A román társadalom néhány éve ébredezik és eljutott arra a gondolatra, hogy szét kell tépnie azt az íratlan társadalmi szerződést, melynek értelmében a többséget valamiféle adózó igásállatnak tekintik, akiket néhány kiválasztottnak kell féken és félelemben tartania. A közpénzt elköltő „elit” között ott találjuk a politikusokat, az egyenruhásokat, a csuhásokat vagy éppen az igazságszolgáltatás legmagasabb tisztségviselőit, akik úgy gondolják, hogy mindannyian a törvény fölött lebegnek.
Nem új keletű történet ez Romániában, így működik ez már néhány évszázada. Ezt legjobban Pimen, Szucsáva ortodox érseke fogalmazta meg tömören 2002-ben, amikor a bíróság előtt egy restituciós tárgyalás keretében azt mondta, őt nem érdekli, hogy ki milyen jogállamiságot játszadozik. Ő igényt tart arra a 166 ezer hektárnyi erdőre, amit egyháza állítólag III. István (Ştefan cel Mare) idejében szerzett 1503-ban. Nem vicc: az érsek ügyvédje bizonyítékul felolvasta a középkori román vajda kancelláriája által kiállított okmányt, kiemelve, hogy az írás egy átkot is tartalmaz, miszerint az Isten megveri azokat, akik ezt az adományt megkérdőjelezik.
A történet jól mutatja a román ortodox egyház vezetőinek a mentalitását, hogy nekik semmit nem kell bizonyítani, ők alanyi jogon állnak a törvények fölött. De nemcsak ők, hanem a romániai politikai elit is ugyanezt gondolja magáról.
Az emlegetett társadalmi szerződést a többségi román társadalom akkor tépte szét, amikor végre elkezdett működni a mára elhíresült korrupcióellenes ügyészség, a DNA. Ma már nevetségesnek tűnik, hogy kik bábáskodtak elődje, a PNA létrehozásánál: Adrian Năstase volt miniszterelnök, Viorel Hrebenciuc, Dan Ioan Popescu és Miron Mitrea. Az újdonsült intézménnyel történő kapcsolattartást a Baksis Miki néven elhíresült Şerban Mihăilescu biztosította, aki a kormányfőtitkárság vezetőjeként igyekezett figyelemmel követni az új intézmény mozgását. Cozmin Guşă, a PSD 32 éves főtitkára még úgy emlékezett a ma rettegett intézmény megalakítására, mint egy karneválra: elvtársak, mindent meg kell tennünk, hogy integrálódjunk az Európai Unióba, vagyis játsszuk el azt, hogy itt jogállam van! Persze, hogy mímelték a jogállamot, hiszen öt évvel korábban Adrian Năstase, Dan Ioan Popescu és Miron Mitrea, a PDSR akkori vezetői testületileg kivonultak a főügyészség elé tiltakozni Gabriel Bivolaru megvádolása ellen, aki csekély 50 millió lej közpénzt lopott el. De ekkor már késő volt, a korrupciót vadászó intézmény önjáró lett, és maga alá temette az őt létrehozó politikusokat is, akik változatlanul úgy gondolják, hogy ha bizonyos szintre eljutottál, nem kell elszámolnod senkinek, az ellopott közpénzekhez pedig az adófizetőknek semmi közük.
Az elúszott költségvetési pénzek pedig számtalan lyukat, hiányt hagynak maguk mögött. Olyan sokat, hogy nehéz felsorolni azokat a teljesség igényével. Európai kuriózum, hogy adólejeinkből ma már senkinek nem jár ingyenes fogászati kezelés. De nem csak fogaink fogynak rohamosan, hanem hasonló ütemben fogyatkozik, roskadozik a teljes egészségügyi ellátás külföldre távozó orvosainkkal és egészségügyi középkádereinkkel egyaránt. A módszeresen szétvert oktatás szintén egy jelenség e sorban, amelyik a hiányzó költségvetési pénzek miatt került padlóra. Vagy mondhatjuk annak a 3–4 millió hatvan év feletti, a létminimum határán tengődő földművesnek a sorsát is, akik számára a kormány új szerepkört, az adófizetői státust találta ki. Az adófizető szeme láttára megy tönkre az egészségügy, az oktatás és a falu egyaránt.
Való igaz: aki dolgozni akar, az még Romániában is talál munkát, ehhez azonban leggyakrabban költözni kell, ami a magyarság felmorzsolódását gyorsítja, és múló emlékké teszi ittlétünket. Falvaink rohamos pusztulása ma már egyértelmű jelenség, a szegénységből és kilátástalanságból menekülő magyarjaink azonban városon éppen úgy járnak, mint az évtizedekkel korábban oda betelepített moldvaiak és havasalföldiek: a közösségéből kiszakított embernek nincs hová hazamennie.
Ez lenne az a néhány érv, amiért nekünk, magyaroknak is szét kell tépnünk minden korábbi társadalmi szerződést, és el kell felejtenünk a hallgatólagos megállapodásokat. Kérjünk új ajánlatot a készülődő magyar érdekképviselettől. Persze, ha van nekik ilyen.
Willman Walter. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2016. május 25.

Négy volt miniszter ellen indulhat nyomozás
égy volt miniszter ellen kérte bűnvádi eljárás megindítását a szervezett bűnözés elleni ügyészség (DIICOT), amely szerint a volt kormánytagok döntéseikkel a Petromidia olajfinomítónak privatizációja nyomán több mint félmilliárd dollárral károsították meg az államot.
A DIICOT a legfőbb ügyészségtől kérte kedden, hogy forduljon Klaus Johannis elnökhöz, és igényelje tőle a bűnvádi eljárás megindításának engedélyezését. Mihai Tănăsescu, Sebastian Vlădescu és Gheorghe Pogea volt pénzügyminiszterekről és Dan Ioan Popescu volt gazdasági tárcavezetőről van szó.
Az ügyészség bűnszövetkezet létrehozásával, hivatali visszaéléssel és sikkasztásban való bűnrészességgel gyanúsítja a négy minisztert. Eszerint Tănăsescu és Popescu 2003-ban rosszhiszeműen látták el hivatali kötelességeiket azáltal, hogy sürgősségi kormányrendeletben kezdeményezték a Petromidia olajfinomítónak az állammal szembeni 603 millió dolláros adósságának kötvényekké való átalakítását. Az ügyészek szerint ezt a rendeletet törvénytelenül fogadta el a kormány.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. június 1.

Négy volt miniszter gyanú alatt
Jóváhagyta Klaus Johannis államfő a szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség kérését, így a Rompetrol-ügyben eljárás indulhat Mihai Tănăsescu, Dan Ioan Popescu, Teodor Vlădescu, Gheorghe Pogea volt pénzügyi és gazdasági miniszterek ellen. Azzal vádolják őket, hogy 2000-től 2010-ig szervezett bűnözői csoportot hoztak létre, a Dinu Patriciu néhai üzletember és liberális politikus birtokában levő Rompetrol kőolaj-társaság adósságait sürgősségi kormányrendelettel pénzügyminisztériumi kötvényekké alakították át, később pedig megakadályozták a részvények eladását az értéktőzsdén, így az állam maradt a kárral.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. június 4.

Megújult az Árpád-kori templom
Újra régi fényében ragyog a Bihar megyei Fugyi református temploma, a Kárpát-medencei örökségvédelmi program keretében felújított istenházát múlt vasárnap adták át.
A Partium egyik legjelentősebb műemlékeként számon tartott templom felújítását a magyar kormány közel nyolcmillió forinttal (mintegy 25 ezer euró) támogatta.
A vasárnapi ünnepi istentiszteleten – amelyen a templom fennállásának 780. évfordulóját is ünnepelték – Mikló Ferenc esperes hirdette az igét, a hálaadás fontosságát hangsúlyozva. Mint rámutatott, a fugyi református gyülekezetnek van, amiért hálát adnia. Szilágyi Péter, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának helyettes államtitkára az épített örökség ápolásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett, hogy a Fidesz-kormányok által indított műemlékvédelmi program keretében több száz templom menekült meg a pusztulástól szerte a Kárpát-medencében.
Diószegi László, a felújítás szakmai felügyeletét ellátó Teleki László Alapítvány igazgatója a magyar épített örökség restaurálását és ápolását lehetővé tevő Rómer Flóris Tervet ismertette. Rámutatott, hogy az ennek keretében felújított fugyi református istenháza megújulása elsősorban a helyi közösség érdeme, amely ragaszkodik az istenházához, igényelte rendbetételét. A meghívottakat Zsigmond Attila helyi lelkipásztor köszöntötte, majd Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő és Ioan Pop, Fugyivásárhely polgármestere mondott beszédet, utóbbi román és magyar nyelven egyaránt. Az istentiszteletet követően a templomkertben emlékoszlopot állítottak a templom 780 éves fennállása alkalmából, amelyen a Villa Fudy 1236–2016 felirat olvasható.
A fugyi református templom Bihar megye és egyben a Sebes-Körös völgyének egyik legjelentősebb középkori temploma. A 13. században épült istenháza hajóját támpillérek nélkül, négyszögű faragott kövekből húzták fel, déli oldalán alig egy méter magasan, rézsűs bélletű résablakok találhatók. A 15. században a hajót nyugat felé bővítették és új szentélyt építettek. Az istenházáról az 1990-es évek első felében végzett tatarozás során derült ki, hogy hajója román kori, poligonális záródású szentélye pedig gótikus.
A középkori falmaradványokat a 2007-ben végzett falkutatás során tárták fel. Az északi falon több freskótöredék és két, 18. századi templomjavítási felirat bukkant elő, a déli szentélyfalban feltárták a befalazott csúcsíves szentségtartót és egy szegmensíves ülőfülkét, ezekkel átellenben a szentély északi oldalához csatlakozó, időközben lebontott sekrestye szegmensíves ajtónyílását. Ugyanakkor bontották ki a szentélyablakok eredeti, félköríves záródását is. A belső falakat 2009-ben restaurálták, ekkor lecserélték a nyílászárókat is, és a korábbi síkmennyezet helyére új, kazettás mennyezet készült.A külső homlokzatokat, a torony és a szentély külső falait részlegesen 2014-ben állították helyre, és új fedélszéket kapott az épület. 2015-ben elkészült a hajó homlokzatának és a kváderkő falazatoknak a helyreállítása, kiegészítése és a kőrestaurátori munkálatok is befejeződtek.
A Teleki László Alapítvány által felügyelt, a nagyváradi Restitutor Pro tervezőműhely által készített műemlék-helyreállítási terv alapján végzett munkálatokat a Frudalma Kft. kivitelezte Emődi Tamás építészmérnök irányítása alatt. A fugyi templom felújítását a magyar kormány összesen 7.750.000 forinttal támogatta.
Krónika (Kolozsvár)

2016. június 9.

Marad az ingyenes magyar helyek száma a BBTE-n az idei felvételin
Alapképzésen és maszteri képzésen is a tavalyihoz hasonló tandíjmentes hely várja a jelentkezőket a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, utóbbin idén huszonnégy helyet tölthetnek be a roma kisebbség tagjai – hangzott el csütörtökön, Kolozsváron. A magyar helyek száma sem változott.
Nincsenek alapvető változások, sem csökkenés, sem növekedés, fogalmazott Ioan Aurel Pop, a BBTE rektora csütörtökön, az idei egyetemi felvételi tudnivalóit ismertető sajtótájékoztatóján. Az intézményvezető az alapképzésen a romák számára elkülönített hatvan helyet emelte ki hozzátéve, ezek korábban is léteztek, de szerinte nem kapnak elég hangsúlyt, az információ nem jut el az érintettekhez.
Demográfiai szempontból stagnál a romániai lakosság, így a hallgatók száma sem változik, ugyanakkor a külföldi jelentkezők számát szeretnék megnövelni – mondta a rektor. Kifejtette, bár az egyetemnek alkalmazkodnia kell a munkaerőpiaci elvárásokhoz, ezt rugalmasan kell megtennie, hiszen hosszú távban gondolkodnak.
Idén négy új szak indul az egyetemen, a Matematika és Informatika Karon angol nyelvű informatikai matematikai szak, tájbiológia szak román nyelven a Biológia és Geológia Karon, nemzetközi gazdaságtan és üzletek szak angol nyelven a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karon, valamint digitális média szak román nyelven a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karon.
A BBTE külföldi diákjai 25 országból érkeznek. Ioan Pop rektor elmondta, a nyugat-afrikai országokból, ott, ahol konfliktusok vannak, sajnálatos módon nincs kit fogadni jelenleg. Elhangzott, a cél az, hogy növeljék a külföldi hallgatók számát, ezt többek között idegen nyelvű oktatással, az európai elvárásokra hangolódással igyekeznek elérni.
A nyári felvételi 2016. július 12. és július 31. között zajlik, bővebb információkat itt és itt lehet találni.
A magyar számok maradtak
Soós Anna, a magyar tagozat vezetője elmondta, az elmúlt években a helyek és érdeklődők számát tekintve stabilizálódott az egyetem helyzete. Idén 4915 tandíjmentes helyet hirdettek az alapképzésen, több mint kilencezer tandíjas helyet és több mint 2700 távoktatási és csökkentett látogatású helyet. Magiszteri képzésen 3500 tandíjmentes, több mint hatezer tandíjas, közel ezer csökkentett látogatású helyet tartanak fenn idén – 24 tandíjmentes hellyel a romák számára.
A magyar tagozat megőrizte korábbi számait: közel 1100 alapképzéses, közel 500 mesterképzéses ingyenes helyet hirdetnek meg – mondta el Soós Anna. Ioan Pop kiemelte, az állam pozitívan diszkriminálja a német és magyar nyelvű oktatást, miután a nagyon kis csoportokat is fenntartják annak ellenére, hogy ez költséges az egyetem számára.
Partnerségi szerződést ír alá az egyetem a Protestáns Teológiai Intézettel csütörtökön. Az együttműködés fontos lépés lehet a kölcsönös források kihasználásában és a tehetséggondozásban, lehetőség nyílik a tanár- és diák-cserére, a konferenciákon való közös megjelenésre, a tudományos kutatás területén közös projektek megvalósítására – tájékoztatott Soós Anna.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

2016. június 10.

A holokauszt kolozsvári áldozataira emlékeztek
Hazkara megemlékezést tartott tegnap délután a Kolozsvári Zsidó Hitközség a Caragiale parkban található Holokauszt-emlékműnél az 1944-ben a kincses városból lágerekbe elhurcoltak emlékére.
Megnyitóbeszédében Schwartz Róbert hitközségi elnök mementónak és a figyelmeztetés jelképének nevezte az emlékművet, amely minden embertársunkhoz szól. A gyászszertartást Rónai Mihály végezte, majd koszorúzott rendre: Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa (Csulák Péter konzul), Kolozsvári Helyi Tanács (Horváth Anna alpolgármester, Csoma Botond és Ioan Pop tanácsosok), Kolozs Megyei Prefektúra, Kolozs Megyei Tanács (Vákár István alelnök), Szent Mihály plébánia (Fodor György piarista konfráter), Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület (Sebesi Karen Attila), a Német Demokrata Fórum, a Francia Kulturális Központ, László Attila szenátor. Az emlékünnepség a Kolozsvári Deportáltak Emléktemplomában folytatódott.
Ö. I. B.)
Szabadság (Kolozsvár)

2016. június 25.

Többnyelvű táblák: politikai akarat van, határidő nincs
Korábbi tisztségében marad Horváth Anna és Vákár István
Az RMDSZ Kolozs Megyei szervezetének a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) kötött megállapodása értelmében Horváth Anna marad Kolozsvár alpolgármestere, és Vákár István viseli a Kolozs Megyei Tanács alelnöki tisztségét: tegnap, a Kolozsvári Helyi Tanács illetve a Kolozs Megyei Tanács alakuló ülésén mind Horváth Annát, mind Vákár Istvánt meg is választották e tisztségekbe. Közben az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetősége ismertette a sajtónak a négy évre szóló egyezményt, amely elsősorban elvek köré épül, így rendelkezik a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséről is azokon a településeken, ahol a két politikai szervezet alkot többséget. Csoma Botond és Horváth Anna alpolgármester azt nyilatkozta: úgy látják, létezik politikai akarat a román pártok részéről a többnyelvű városjelzők kihelyezésére, ám a határidőt azért nem szabták meg, mivel ezzel megkérdőjeleződött volna a román félbe vetett bizalom.
Két órás ceremónián iktatták be tegnap délelőtt a Kolozsvári Helyi Tanács 27 tanácsosát, köztük Horváth Anna újraválasztott alpolgármestert, Csoma Botondot, a szövetség Kolozs megyei szervezetének elnökét, Oláh Emesét, Rácz Leventét és a magyar egyházak javaslatára az RMDSZ-listán mandátumot szerző Gergely Balázst.
Az önkormányzat másik alpolgármestere a liberális Dan Tarcea lett; ő 21 szavazatot kapott, míg Horváth Anna 23-at. A Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltjére, Horea Nasra tanácsosra csak párttársai szavaztak, így meg kellett elégednie öt szavazattal.
Az ülés elejét a korelnök Ioan Pop (PNL) tanácsos vezette a két legfiatalabb tanácsossal, Rácz Leventével és Bachar Mohamad Molhemmel együtt. Pop meg is jegyezte, hogy a háromtagú ülésvezetés mennyire multietnikus és multikulturális, hiszen egy román, egy magyar és egy szír tanácsosból áll. Az is eldőlt: az ülésvezetői tisztséget az elkövetkező három hónapban dr. Florin Stamatian PNL-s városi tanácsos (volt prefektus) látja el.
A kolozsvári tanács 27 tagja közül egyébként ketten szíriai származásúak, és van egy olasz tanácsos is. A 24 éves Bachar Molhem (PNL) most kezdi első mandátumát; ő a szíriai Aleppó városában született, és hatévesen költözött szüleivel Kolozsvárra. Elvégezte a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) jogi karát, jelenleg a I. Haţieganu Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem ötödéves fogorvosi hallgatója, aki román–szír kettős állampolgár. A 31 éves Horea Nasra szintén Szíriában született, szír nemzetiségű román állampolgár; ő nyolcéves kora óta él Kolozsváron és történelem szakon végzett; édesapja szír, édesanyja román, mindketten Bukarestben laknak.
Giacomo Dreoni olasz üzletember második tanácsosi mandátumát kezdte el a liberális párt színeiben; mivel a tegnapi alakuló ülésről hiányzott, ezért majd a következő alkalommal teszi le az esküt. 1999 óta él Romániában.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. augusztus 18.

Erdélyt szétlopkodják – állítják a Székelyföldi románok szószólói
Az előadók által törvénytelennek ítélt visszaszolgáltatásokkal a románságot kiszorítják Erdély nagyvárosainak történelmi központjából, a két legjelentősebb román párt pedig sportot űz abból, hogy melyik borul jobban térdre az RMDSZ előtt, és ilyen kontextusban nem meglepő, hogy Erdélyt szétlopkodják – ilyen és hasonló kijelentések hangzottak el csütörtökön a 16. Marosfői Nyári Egyetemen, a Székelyföldi románság hagyományossá vált Hargita megyei táborában.
„Ellopott Erdély”. Nem magyar rendezvényen találkozhattunk ezzel a felütéssel, hanem a Marosfői Nyári Egyetem csütörtök délutáni előadásán, amelyet „törvénytelen” restitúciók témájában tartottak. A téma kivesézését Ioan Pop Sabău egyetemi tanár vitaindítójával kezdték, aki először az Ellopott Erdély-projektet ismertette: Marcel Bărbătei újságíróval 2013-ban, Gyulafehérvárról indították el a mozgalmat, mert szerintük rengeteg épületet, területet – köztük erdőt – törvénytelenül szolgáltattak vissza többek között „fantom-közbirtokosságoknak” vagy „úgynevezett magyar hagyományokkal rendelkező egyházaknak”.
„Az illegális restitúció ellen tiltakozunk, amely a román érzelem ellen történik. Erdély városközpontjaiból kiszorítják a románságot, ebbe az RMDSZ is besegít, a román állam pedig túlzott jóindulattal viszonyul a kérdéshez. A Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt sportot űz abból, hogy melyik borul jobban térdre az RMDSZ előtt” – fogalmazott Pop Sabău.
Az egyetemi tanár elmondta, alapvetően pesszimista, de azért a mozgalmuknak már vannak megvalósításaik. „Ma már beszél a média erről a kérdésről, amely korábban tabunak számított. Az úgynevezett magyar hagyományokkal rendelkező egyházak nagy mennyiségű épületet és területet igényeltek vissza és egyre többet kapnak meg az államtól. Ugyanakkor 46 ezer hektár törvénytelenül visszaszolgáltatott erdőt már visszajuttattunk a román államnak” – részletezte.
Mircea Bărbătei megjegyezte: a román állam a visszaszolgáltatások szempontjából nem államként viselkedik. Az állam helyett egyének döntenek, és mások mellett Mircea Duşa korábbi védelmi minisztert is megnevezte, mint aki felelős Erdély „ellopásáért”. Az újságíró főként az erdőlopásokról beszélt, amelynek művelőiként a politikusok mellett a közbirtokosságokat is megemlítette.
Az előadás közben a Marosvásárhelyi Unirea Elméleti Líceum épületének a visszaszolgáltatásáról rövidfilmet mutattak be, majd további felszólalások után a hallgatóságot is bevonták az eszmefuttatásba.
Kovács Boglárka
maszol.ro

2016. szeptember 21.

Összeállt Johannis országprojekt-bizottsága
Nevesítette az új országprojekt kidolgozásával megbízott elnöki bizottság tagjait kedden a Bukaresti elnöki hivatal: a 23 tagú testületben az RMDSZ által jelölt Korodi Attila parlamenti képviselő és Winkler Gyula EP-képviselő is helyet kapott.
Az MTI emlékeztet, Klaus Johannis államfő beiktatása óta többször említette, hogy Romániának új országprojektre lenne szükség, de az első konkrét lépésekre a brit népszavazás után, a parlamenti pártok bevonásával tartott válságtanácskozáson szánta el magát. „A románok egyik legfontosabb nemzeti célkitűzése volt az európai uniós integráció, a csatlakozás után azonban már nem volt olyan eszme, amely egységbe kovácsolta volna a nemzetet" – magyarázta Johannis, aki szerint ilyen értelemben „a Brexitnek nevezett válság" lehetőségeket is tartogathat Románia számára.
Mădălina Dobrovolschi, az elnöki hivatal frissen kinevezett szóvivője kedden közzétette az országprojekt kidolgozására felkért bizottság névsorát. Magyarázata szerint a parlamenti pártok – politikai súlyuktól függetlenül – két-két tagot delegálhattak, a kormány egy képviselőt nevesített, másik tíz személyiséget pedig szakmai tekintélyük alapján, és nem valamely intézmény képviseletében jelöltek a testületbe, amelynek a munkáját két elnöki tanácsadó, Leonard Orban és Cosmin Marinescu fogja vezetni.
A „saját jogon" nevesített személyiségek között jegybanki szakemberek, elismert szociológusok és politológusok, egyetemi oktatók, külpolitikai szakértők kerültek a bizottságba. Tagja a testületnek többek között Dan Dungaciu szociológus, geopolitikai szakértő, Ioan Aurel Pop, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora, Vasile Puşcaş történész, a BBTE tanára, Románia egykori EU-s főtárgyalója, Lucian Croitoru, a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzójának tanácsadója és Cristian Pîrvulescu politológus.
Az elnöki hivatal szóvivője tisztázta, hogy amennyiben a decemberi parlamenti választásokon új pártok jutnak képviselethez, az ő jelöltjeikkel is kiegészítik a testület, mivel fontos, hogy a kidolgozandó országprojekt valamennyi politikai erő támogatását élvezze. A testület havonta fog ülésezni, és az államfő reményei szerint nyárig elkészül egy olyan jelentéssel, amelyet közvitára lehet bocsátani.
A Cotroceni-palota szóvivőjének tájékoztatása szerint az új országprojekt nem egy újabb stratégia, hanem egy közép és hosszú távú fejlesztési célokat meghatározó politikai dokumentum lesz, egy közös elképzelés Románia jövőjéről, az Európai Unióban elfoglalt helyéről, és szerepéről, integrációjának mértékéről.
Krónika (Kolozsvár)

2016. október 6.

Kijelölték a Batthány Ignác püspök végrendeletének fordítóit
Ioan Aurel Pop, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora és Buzogány Dezső egyháztörténész fogja lefordítani latinból románra Batthyány Ignác püspök végrendeletét, amely vita tárgyát képezi abban a perben, amelyet a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye indított a román állam ellen a Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatása ügyében.
Az országos restitúciós bizottság tavaly szeptemberben elutasította az értékes gyűjtemény restitúciójára vonatkozó egyházi kérelmet, ezt a határozatot támadta meg a bíróságon a katolikus egyház. A feleknek közösen kellett kiválasztaniuk azt a két szakembert, akiknek le kell fordítaniuk a végrendeletet, hogy ne merüljön fel kétség a fordítás hitelességét és szakmaiságát illetően. A Gyulafehérvári Ítélőtábla a keddi tárgyaláson helyt adott a felek kérésének, így a BBTE két tanára fogja átültetni románra a 18. század végi dokumentumot. Szabadság (Kolozsvár)

2017. február 8.

Egy új Erdély története – román szemmel
Történészként az ember sok könyvbemutatón megfordul. Legtöbbször az ilyen eseményeken a bemutatandó kötet szerzője, családja, barátai, kollégái és egy szűkebb, a sajtóból értesülő értelmiségi csoport vesz részt. Néhány tucat ember általában, akik az adott téma iránt különös érdeklődést tanúsítanak. Ellenben január végén a Néprajzi Múzeum impozáns nagytermében mintegy négyszáz résztvevő gyűlt össze egyetlen kötet miatt: Ioan Aurel Pop történész, akadémikus és Ioan Bolovan rektorhelyettes a Scoala Ardeleana (Erdélyi Iskola) kiadónál megjelent Erdély története című legújabb, bővített és javított kiadását mutatták be. Nemcsak a kötet, de az esemény maga is eléggé érdekes volt ahhoz, hogy ezzel egy kicsit részletesebben foglalkozzunk.
Erdély története – a kötet címe értelemszerűen nagyon fülbemászó és a téma monumentalitásához illően nagy tömegekhez szól. Az elsősorban történelmi könyvek kiadására szakosodott román kiadó honlapján talán pont ezért jelenik meg ez a kötet úgy, mint „bestseller”. A sikere borítékolható. Ez nemcsak azért szükséges, mert a Román Tudományos Akadémia és a Banca Transilvania által támogatott kötet költségei az egeket verik (színes fotók, krétalap, keményfedeles kötés), de a két szerző neve már eleve biztosíték a sikerhez. Ioan Aurel Pop az elmúlt években a román sajtóban egyre gyakrabban a Lucian Boia-féle kritikai történetírás és nemzetmítoszokat romboló historiográfia legnagyobb élharcosaként jelenik meg. Nemcsak kiváló rétori tehetsége, de címei és akadémiai státusza is legitimálja őt arra, hogy egy újfajta román történetírást vezessen be. Ez a történetírás a 19. századi buzgó romantikus nacionalizmus és a Lucian Boia-féle nehezen megfogható, negatív és nemegyszer olcsó mítoszromboló historiográfia közzé helyezhető. Az új Erdély története előtt már Pop tavaly kiadta az Erdély, öntudati állapotunk (Transilvania, starea noastra de veghe), enyhén patetikusra sikeredett című kötetét, amelyben megelőlegezte a jelenlegi kötet ideológiai hátterét. Ugyancsak érzékelhető a Ioan Aurel Pop-féle történetírás szelleme a Lucian Boiának írt válaszkötetében, ahol élesen bírálja a bukaresti történészt és a nemzetromboló gondolatok  helyett a nemzeti identitás megerősítését, az „egészséges” románságtudatot népszerűsíti.
Ez a jelenség volt érzékelhető a hétvégi könyvbemutatón is. Volt ott román pópa, polgármester, egy sor akadémikus is és olyan óriási tömeg, amelyhez hasonlót magyar nyelvű könyv bemutatóján jómagam még nem láttam. A jászvásári egyetem rektorhelyettese által tartott könyvbemutatón is kiderült, hogy a Nagy Egyesülés közeledte új fordulatot fog hozni a hivatalos román történetírásban. Óriási hangsúlyt fog kapni a román nemzeti öntudat, nemzeti büszkeség fiatalos lendületű megerősítése és egy új nemzetprojekt kidolgozása, melynek legfőbb célja az, hogy a románok ne szégyenkezve éljék meg kulturális és nemzeti identitásukat itthon és különösen külföldön, hanem büszkeséggel és öntudattal. Ez a jelenség jól illeszkedik az Európában és a tengerentúlon is jelentkező újfajta nacionalizmus hullámához is, ahol az értékvesztett, dekadens, ultraliberálisnak mondott, önön vesztébe rohanó Nyugat-Európa morálja kerül kissé megerőszakolt kontrasztba a tradicionális, régi elveire büszke és saját identitását, nemzeti múltját újrafelfedező társadalmakkal.
Ioan Aurel Pop rövid, de szép beszédében kiemelte, hogy ő nem képes másképp, csakis románként megírni Erdély történetét. A kötetben a románság szemszögéből láttatja azt az európai régiót, amelyet ma egy mini-Európának is tekinthetünk. Hangsúlyozta, hogy bár a két szerző igyekezett „objektív történetírásra”, ez egy ilyen téma esetén aligha érhető el. Ellensúlyként ajánlotta a néhány éve megjelent háromkötetes, 1600 oldalas Erdély történetét, amelyet német és magyar szerzőkkel együtt szerkesztettek és írtak, és amelyik sokkal részletesebb, árnyaltabb, az objektív történetíráshoz közelebb álló művet ad az olvasók kezébe.
Az, hogy egy történész elismeri, nem tud objektív történetírást írni még nem is túl nagy baj. Persze, akkor kérdés, hogy miért kell olyan hevesen bírálni az ugyancsak elfogultságáról ismert Lucian Boiát. Az már kevésbé örömteli azonban, hogy az eseményen egyetlen magyar történész sem vett részt, és ahogy ez lenni szokott, a párhuzamos történetírás úgy tűnik, továbbra is létezik Erdélyben.  A kötet tehát a Nagy Egyesülés centenáriumának egyik előszavaként jelent meg és egy újfajta román történetírás mintapéldányaként, amelyre érdemes lesz majd az elkövetkezőben jobban figyelni. Az esemény pozitív jellegéről talán annyi emelendő ki, hogy az internetes médiák és a jó marketing valóban képes ma is több száz embert vasárnap délben is egy könyvbemutatóra vonzani. A kötetben a magyarok, szászok és zsidók története is viszonylag objektív arányban jelenik meg. A gazdagon illusztrált kötetben ott találjuk a magyar királyok és erdélyi fejedelmek portréi mellett az erdélyi magyar kultúra nagy alakjait is, Brassaitól, Szilágyi Sándor történészen át egészen Bartók Béláig, aki legfeljebb gyűjtései és koncertjei révén kötődik a történelmi Erdélyhez.
Csak reménykedni tudunk abban, hogy az 1986-os monumentális, három kötetes Erdély története és az annak rövidebb, egykötetes 1989-es és 1993-as Erdély rövid története után megjelenik majd magyarul is egy új szintézis Erdélyről, lehetőleg román és magyar történészek közreműködésével. A nemrég megjelent monumentális Székelyföld története ugyan visszhangra talált a magyar értelmiség körében, az továbbra is kérdés, milyen fogadtatása lesz a román történészek és érdeklődő nagyközönség körében. Az a magyar történetírás szerepe is lenne, hogy a román kollegákkal összefogva az „új nemzet-projekt” fogalmába és az új történetírás ideológiájába megfelelő helyett biztosítsanak az erdélyi magyarság, szászság, zsidóság vagy örménység történetének és múltjának is.
T. Szabó Csaba
Szabadság (Kolozsvár)

2017. február 10.

Akadémikusok, mint fossziliák
Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy híres egyetemi professzor leszek, aki az ókori történelmet fogja oktatni az egyik egyetemen. Azt is elképzeltem, hogy a sok titulus között, ami az öreg professzoroknak ugyebár jár, ott lesz az akadémikus is. Azóta a naivitás felhőiből a tudományos élet csínytevései felébresztettek, kicsit felnőttem, elkezdtem enyhén őszülni és rájöttem, hogy elég nagy az esélyem, hogy soha nem leszek akadémikus – és most már nem is akarok az lenni. Olyanokkal kellene ugyanis egy bársonyszéken osztozni, akik jelenleg Romániában a legsötétebb idők nacionalizmusának retorikáját és konzervativizmusát ontják elénk az ország felébredésének és naiv vágyálmainak legélesebb pillanatában.
Felháborodásomnak oka – amelyhez megnyugtatóan mondhatom, hogy több tucatnyi értelmiségi és kutató-társam is társult a szociális hálón kifejtett véleményük révén – a Román Tudományos Akadémia azon nyilatkozata, amelyet 84 neves akadémikus aláírásával a napokban közöltek. A kiáltvány az „Identitás, szuverenitás és nemzeti egység” címet viseli. A „nemzet egységét” másfél évszázada szolgáló legfőbb tudományos fórumként öndefiniált akadémia feladatának érzi, hogy egy olyan nyilatkozatot adjon ki, amelyben hangot ad azon aggodalmának, amelyet a kortárs nemzetközi és hazai helyzet teremtett. Úgy vélik, hogy a globalista tendenciák, a politikai korrektségből fakadó tevékenységek, a történelmi mítoszrombolás, az ország természeti erőforrásainak kisajátítása, a korrupció, az alkotmányellenes autonómia-törekvések és a nemzeti identitást és szimbólumokat sértő jelenségek sem gazdaságilag, sem kulturálisan nem hasznosak a régiónak. A Victor Voicu gyógyszerész, Ioan Aurel Pop történész és Gheorghe Păun matematikus által kezdeményezett kiáltványt 81 további akadémikus írta alá. Az aláírók között számos, konzervativizmusáról ismert akadémikus, így Kolozsvár díszpolgára, Emil Burzo fizikus vagy Dan Berindei történész is ott van, de sajnos több meglepetésként ható név, így az akadémia volt elnöke, Ionel Haiduc kémikus vagy Alexandru Zub történész is ott szerepel a szégyenletes listán. Az egésznek a legfurcsább abszurduma már csak az, hogy a Román Tudományos Akadémia kevés magyar származású tagjainak egyike, Vékás László Miklós fizikus, az akadémia levelező tagja is aláírta a kiáltványt. Talán ez is egy lépés a teljes tagság felé – bólogathatnánk sztoikusan.
A kiáltvány – bár felháborító és elfogadhatatlan, amellyel szemben az erdélyi magyar és a liberális, európai elveket való román értelmiségieknek vehemensen állást kellene foglalnia – nem jött váratlan villámcsapásként. Közeledik a Nagy Egyesülés centenáriuma, így érthető, hogy az ehhez hasonló böszmeségek elharapóznak majd értelmiségi körökben is. A kiáltvány több pontjának patetikus szólamai mögött jól kivehető jelenségek szerepelnek: Lucian Boia és társainak mítoszromboló történetírása, a székelyek autonómia-törekvése, a hagyományos családot egyesek szerint fenyegető gender és LGBT mozgalom romániai térnyerése, a romániai erdőirtások és Verespatak ügye. A Román Tudományos Akadémia mindegyik ügyben állást foglalt már az elmúlt időszakban, így érthető, hogy most ismét egy egységes fórumként léptek föl. Fontos azért megjegyezni, hogy a 168 levelező és rendes tagnak csak a fele írta alá a kiáltványt.
Az akadémiák mindig is a konzervativizmus, időtlen tudományosság legszentebb, már – már szakrális fórumai voltak. Raffaello híres festménye a platóni akadémiáról is egy idealizált, a görög tudományosság legjavát tömörítő tudományos fórumot jelenít meg az európai kereszténység egyik központjában, a Vatikánban.  Az egyik legrégebbi modellje a mai európai akadémiáknak, a Francia Akadémia „hallhatatlannak” nevezett tagjai immár évszázadok óta az egyetemes francia kultúra és nyelv szakrális, méregzöldbe öltözött őrzői. Őket Jean Sévillia az értelmiség terrorizmusával is vádolta már, hisz évtizedek óta – különösen az igen forrongó 1960-as években – monopolizálták tudományos narratíváikkal és közéleti szereplésükkel a francia politikát és gazdaságot is. Mindehhez legitimitást akadémiai pozíciójuk adott. Érdekes konfliktust láthatott a magyar értelmiség, amikor Szilágyi János Györgyöt, a magyar ókortudomány és klasszika-filológia nemrég elhunyt doyenjét a Magyar Tudományos Akadémia két alkalommal is elutasította tagfelvételét. Azt a tudóst nem kívánták maguk közzé emelni, akinek már 1947-ben Devecseri Gábor nem kevesebbet, mint a világirodalom egyik legnagyobb gyöngyszemét, az Odüsszeiának a magyar fordítását ajánlotta fel. Ez is jól jelezte, hogy a magyar akadémia is furcsa és sokszor túlságosan szubjektív, a tudományosság szenvtelenségétől és személyességtől független állapotától távol lévő attitűddel működik. Ezt tapasztaljuk most a Román Tudományos Akadémia kiáltványában is, amely sajnos 2017-ben, a XXI. század második évtizedének küszöbén elavultnak, régiesnek és tragikomikusnak hat. Csak bízni tudunk abban, hogy néhány évtized múlva olyan idős tudósokat látunk majd a parnasszusi tudomány magaslatain, akik nemcsak szakmai eredményeikkel, de ideológiai elveikkel is a kitárt szárnyú sas szabadságát vagy Minerva emberi gyarlóságok feletti szentségét, szűziességét tudja képviselni – ahogy a román, vagy magyar akadémiák szimbólumai sugallnák.
T. Szabó Csaba
 
Szabadság (Kolozsvár)

2017. március 3.

Ref500: Könyvritkaságok az Akadémiai Könyvtárban
Többszázados bibliákat és teológiai tárgyú könyveket tekinthetünk meg március 31-ig az Akadémiai Könyvtár előcsarnokában, hétköznap reggel 8 és délután 4 óra között. A könyvtár legféltettebb kincseit tette közszemlére azon a kiállításon, amelyet a Reformáció 500 éves évfordulója kapcsán tegnap nyitottak meg. Sorin Crisan egyetemi tanár, a könyvtár igazgatója kifejtette: Luther reformációja nemcsak az egyházat reformálta meg, hanem az ember és az egyház közötti kapcsolatot is, és ezáltal újfajta attitűdöt honosított meg. Ioan Aurel Pop, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora elmondta: a reformáció által új vallás született, amely hatással volt a romániai ortodoxiára is.
– Kolozsvárnak kötelessége foglalkozni a reformációval, és megemlékezni róla, hiszen több vallású és több kultúrájú Európában élünk – magyarázta a rektor.
Bogdan Ivanov ortodox egyházi tanácsos hangúlyozta: itt már több évszázada öt keresztény egyház él békében, az ökuménia szellemében.
A kiállított bibliák és vallásos könyvek kapcsán Daniel Avram görögkatolikus lelkész a könyvek fontosságát ecsetelte. – Vajon milyen hatással vannak ma ránk a könyvek? – vetette fel a kérdést. – Biztos vagyok abban, hogy a most kiállított könyvek soha nem tűnnek el, hanem a mi életünket és gondolkodásmódunkat is nagyban befolyásolják – magyarázta a pap.
Kovács Sándor római katolikus főesperes a bibliának a római katolikus egyházban betöltött szerepére összpontosította mondanivalóját. Majd Ferenc pápát idézte, aki Lutherhez hasonlóan úgy vélekedett, hogy Isten nélkül semmit sem tehetünk. – Mindig Isten a kezdeményező, és megelőz bármiféle emberi választ. Több mint negyvenéves papi pályám alatt többször éreztem a keresztényeknek az egységre vonatkozó óhaját. Ezt Márton Áron püspökünk már 1939-ben is megfogalmazta, amikor azt mondta, a krisztusi evangélium az együttműködést, a testvériséget segíti elő – összegzett a főesperes.
Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a reformáció áldásaként említette a biblia több nyelvre való lefordítását, ami az emberek szellemi fejlődését eredményezte. – A keresztények számára a biblia a kiteljesedés felé vezető út, amely által megismerjük a teremtőt és a világot. A mi feladatunk, hogy megőrizzük ezt a gazdagságot, éljük meg szabadon a hitünket, és legyünk nyitottak a párbeszédre – fogalmazott az unitárius püspök, majd arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy jövőre az unitárius egyház ünnepli fennállásának 450. évfordulóját.
Ioan Chirilă egyetemi professzor, a BBTE szenátusának elnöke nemcsak a kiállítást ajánlotta a figyelmünkbe, hanem arról is tájékoztatott, hogy márciusban csütörtökönként vallásos tárgyú előadásokra kerül sor: március 9-én az ortodox, 16-án a római katolikus, 23-án a görögkatolikus, míg 31-én a református teológiai kar oktatói tartanak előadást a reformációval kapcsolatosan. Megkeresésünkre Sorin Crişan könyvtárigazgató elmondta: az eseményre meghívták a református és az evangélikus-lutheránus egyház vezetőit is, de azok elfoglaltságukra és korábban leszögezett eseményeken való részvételük miatt nem lehettek jelen a rendezvényen.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

2017. március 8.

Fordításkritikát kér a bíró a Batthyáneum-perben
A gyulafehérvári táblabíróság arra kérte a Batthyáneum könyvtár tulajdonjogát tisztázó latin végrendelet román fordításainak a készítőit, hogy fűzzenek kritikai megjegyzéseket egymás fordításaihoz. A Batthyáneum restitúciós perének szerdai tárgyalásáról az Agerpres hírügynökség számolt be. A táblabíróságnak az ügyészség jelezte, hogy súlyos ellentmondások vannak a két szakértő történész: a román állam képviselői által felkért Ioan Aurel Pop, és a római katolikus egyház által felkért Buzogány Dezső fordítása között.
Batthyányi Ignác gyulafehérvári püspök 1798-as keltezésű latin nyelvű kézírásos végrendeletének a pontos fordítása azért fontos, mert a román állam erre hivatkozva nem akarja visszaszolgáltatni a római katolikus egyháznak Románia legértékesebb könyvtárát, amelyet az 1948-as államosításkor a római katolikus egyháztól vettek el. Az állam képviselői ugyanis úgy értelmezik, hogy a püspök végrendeletében a katolikus egyház mellett Erdély provinciára is hagyta a gyűjteményt, és Erdély jogutódjaként a román állam is jogosult a gyűjtemény tulajdonjogára. A szerdai tárgyaláson az egyház jogi képviselője egy tudományos dolgozatot is iktatott a latin „provinciae” szó jelentésének a tisztázására.
Amint korábban Buzogány Dezső a Krónikának adott interjúban elmondta: hibás latin átiratból készültek mindazok a fordítások, amelyek alapján korábban próbálták tisztázni a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár tulajdonjogát. Az egyház szakértője a kézírásos végrendelet latin átiratának az elkészítésével kezdte a munkát, és ez után fordította románra a latin szöveget. A szakértő nyomatékosította: értelmezése szerint „az egyetemes római katolikus egyház erdélyi provinciája kapta az adományt”. Elismerte azonban, hogy a provincia szó használata lehetőséget ad más értelmezésre is: vannak, akik ezen Erdélyt mint politikai egységet értik.
A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszaigényeltek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A kódexek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2012 szeptemberében 25 ezer euró kifizetésére kötelezte a román államot, amiért 14 év pereskedés után sem értesítette a római katolikus egyházat arról, hogy milyen döntést hozott a Batthyáneum visszaszolgáltatása ügyében. A jelenleg folyamatban levő elsőfokú peres eljárás 2015 novemberében indult.
MTI
Erdély.ma

2017. április 10.

Kolozsvár és a latin tábla a határon
Emil Boc polgármester hosszas hezitálás és éveken át tartó jogi hercehurcát követően végre betört, és elfogadta a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését Kolozsvár határára. A román névváltozat mellett megjelent végre a sokat várt magyar és német felirat is, ám mindenki meglepetésére, a hármas felirattal azonos méretű, latin szöveg is felkerült a kihelyezendő táblára. A Ioan Aurel Pop, Mihai Bărbulescu és Radu Ardevan történészek által aláírt nyilatkozat szerint a latin felirat Kolozsvár Hadrianus császár által alapított római municípiumi múltjára emlékeztet és annak európai örökségére akarja felhívni a városba érkezők figyelmét. A latin feliratnak azonban nem mindenki örült. Jogosan?
Kolozsvár köztudottan római városi múlttal is rendelkezik. Ezt már Szamosközy István idején is tudták, közel fél évezreddel előttünk. A mai kolozsváriak számára ez akkor vált „egyértelművé” és a hétköznapok részévé, amikor 1974-ben a „Kárpátok Géniusza” úgy döntött, hogy a román Cluj neve mellé a kétes származású, dák településnevet, Napocát is odailleszti. Bodor András és számos más történész igyekezett ezt követően elmagyarázni, hogy bár a Napoca név valószínűleg az egykori római város előtt létező, ma még azonosítatlan dák település vagy régió neve lehetett, a Római Birodalom egykori városaként létező municípium csak Hadrianus idején kapja meg a városi rangot és a municipium Aelium Hadrianum Napocensium nevet. Mivel a római település már Traianus császár idején is létezett, tehát Kr.u. 106 és 117 között már éltek itt rómaiak és volt egy falusias jellegű, kisvárosi település (vicus, pagus?), a majdani hadrianusi municipiumot tehát nem alapítják, hanem csupán új rangra, új jogi státuszba emelik Kr.u. 117-et követően. Az utazó császár által odaítélt új cím révén, a mai Kolozsvár alatt elterülő római település egyike lett a Római Birodalom mintegy kétezer városának, tehát egy olyan európai családba került, amelynek nyomai és öröksége valóban, összeköti Angliát Szíriával, Marokkót Németországgal és Erdéllyel. A román akadémikusok által említett európai örökség tehát jogos és megkérdőjelezhetetlen. Az Emil Boc féle felirattal van azonban néhány gond. Az egyik az, hogy a felirat a Municipium Aelium Napocense nevet említi. Bár nyelvtanilag ez helyes, a helyi latin feliratokon és más, Hadrianus által alapított városok analógiája alapján sokkal inkább ajánlatosabb lett volna a Municipium Aelium Napoca vagy Municipium Aelium Hadrianum Napocensium névváltozat. Ugyancsak problémás a felirat végén szereplő condere, conditum ige, amely a köztársaság-kori római városalapítások és a liviusi ab urbe condita, azaz a város alapítására vonatkozó művéből inspirálódott. A rómaiak valóban alapítottak városokat (colonia deducta), ám ez a divat Traianus korát követően igen ritkaságnak számított. Erdélyben például csak Várhely (Ulpia Traiana Sarmizegetusa) volt ilyen új, alapított város. A többi civil település, így a római Kolozsvár is falusias településből lett később várossá, municípiummá. Hadrianus tehát nem „alapította” a római Napocát, hanem „rangra emelte” (fecit).
Az apró történelmi hibát leszámítva – ami persze megengedhetetlen lenne egy több ezer lejes fizetésből élő akadémikusnak – a római városra emlékeztető latin felirat kissé túlzásnak tűnik, hisz a Napoca név már negyven éve ott szerepel a város hivatalos nevében is. Bár számos római múlttal rendelkező város teszi ki manapság az egykori római város nevét (elég itt csak a nagy római múlttal rendelkező osztrák vagy német városokra gondolnunk), ott a római múlt nem okozott olyan súlyos ideológiai, politikai konfliktust, mint mifelénk. Kétségtelen, hogy ideje lenne a római múlttal megbékélni, és nem mint a románság tulajdonát és etnikai kontinuitásának, elsőbbségének a zálogát tisztelni, hanem egy európai örökségként, mindenki római városaként tekinteni a Kolozsvár alatt nyugvó romokra. Ehhez az lenne szükséges, hogy a magyar lakosság elfelejtse a 70-es évek és a 90-es funari korszak nacionalista történetírását és politikai régészetét, és megismerve a város római emlékeit, egy etnikai és nacionalista felhangok nélküli római múltat lásson Kolozsvár hadrianusi címében. Ugyancsak szükséges azonban, hogy a román lakosság és a román városvezetés ne azért helyezzen ki egy ilyen hosszú, latin nyelvű táblát, hogy frusztrációjában egyensúlyozza a magyar és német feliratot, hanem elismerje, hogy a római múlt nemcsak a románoké, hanem mindenkié aki ebben a városban él vagy ide látogat.
Róma itt volt nálunk mindenestől, másfél évszázadon át. Hogy merészkedhet bárki is 1900 évvel Hadrianus trónra lépését követően ezt a birodalmi örökséget és civilizációt kisajátítani? Jobb, ha nem teszi, és hagyja európai örökségként, mindenki kicsi Rómájaként szeretni a kolozsvári múltat.
T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

2017. április 28.

Akadémiai szintű ostobaság
A Román Akadémia a tőle már megszokott, kérlelhetetlen precizitással ismét megtalálta, mi a legfontosabb probléma Románia számára, amelynek az orvoslása nélkül elképzelhetetlen az ország és a polgárok boldogulása.
A tudós társaság szerdán olyan kutatócsoportot hozott létre, amelynek feladata a Romániában és Európában terjesztett orosz és magyar propaganda felkutatása és leleplezése. A többek között nemzetbiztonsági szakértőket is felvonultató, Dan Dungaciu vezette csoport létrehozásának szerdai bejelentésekor Ioan Aurel Pop, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektora, az akadémia tagja is felszólalt, értékes hozzászólásában mindvégig Magyarországot pocskondiázva.
A történész végzettségű rektor arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy Magyarország kommunikációs és információs hadviselést folytat Románia ellen, amely jövőre ünnepli a gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulóját. Pop szerint ezen információs hadviselés részeként Budapesten olyan állami hivatalt hoztak létre, amelynek célja a trianoni diktátum századik évfordulója alkalmából megtartandó rendezvények megszervezése. Pop szerint ezen hivatal feladata többek között az önálló erdélyi identitás hangsúlyozása, az autonómia támogatása, a román történelemszemlélet cáfolata, illetve annak nemzetközi szinten történő hirdetése, hogy az erdélyiek 1918-ban valójában nem is akarták az egyesülést Romániával.
Nos mi utánanéztünk, de nem találtuk nyomát ilyen állami hivatalnak. Sőt a magyar kormányoldal azt a javaslatot sem támogatta, hogy 2020-at nyilvánítsák Trianon-emlékévvé. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában viszont Lendület Trianon 100 névvel valóban létrehoztak egy történészekből álló kutatócsoportot, amelynek feladata a trianoni diktátum körülményeinek vizsgálata, a még fel nem tárt tények, meg nem vizsgált események feltérképezése és megismertetése – magyar nyelvterületen és külföldön, idegen nyelveken egyaránt. Mindazonáltal ezen kutatócsoportot a románellenes „információs hadviselés” letéteményeseként beállítani már csak azért is problémás, mivel vezetője, a fiatal történész, Ablonczy Balázs Trianon-legendák című könyvében épp hogy arra tett kísérletet, hogy eloszlassa a diktátum kapcsán meglevő mítoszokat és tévhiteket. És ugyanez a kutatócsoport célja is.
Persze nincs miért csodálkozni a BBTE rektorának Magyarországgal kapcsolatos fixációján, hiszen februárban többek között ő kezdeményezett durván nacionalista hangvételű nyílt levelet, amelyet számos akadémikus aláírt. Ebben az akkor zajló tüntetések kapcsán a román nemzeti identitás és az ország szuverenitásának védelmére hivatkozva többek között a területi autonómia ellen próbáltak hangulatot kelteni, és az erre irányuló törekvések elleni fellépésre szólították fel az állami hatóságokat.
Ahogy a nyílt levél, úgy az akadémia mostani kezdeményezése kapcsán is elmondható: az nem több pótcselekvésnél. Ahelyett, hogy igazi tudósokhoz méltóan megpróbálnák azonosítani Románia valódi társadalmi és gazdasági problémáit, és megkísérelnének megoldási javaslatokat találni, a kezdeményezők nem képesek egyébre, mint hogy különböző – például a magyarokkal szembeni – frusztrációkat azzal próbálják kompenzálni, hogy a ceauşescui fasiszta kommunizmus retorikájának legszebb hagyományait idéző, bombasztikus hangvételű, hagymázas kezdeményezéseket indítsanak útjukra, ezzel próbálva igazolni a saját fontosságukat.
Pedig – ha már a történelemről, hamis hírekről és propagandáról van szó – talán nem ártana a saját portájuk előtt kezdeni a söprögetést. Hiszen a romániai diákoknak még mindig a dákoromán kontinuitással tömik a fejét, meg azzal, hogy a románok mindig is Erdélyben voltak, annak ellenére, hogy ezt sem történelmi dokumentumok, sem régészeti leletek nem igazolják minden kétséget kizáróan, miközben a magyarokat hazug módon az „őslakosok” barbár elnyomóiként állítják be. Márpedig ez nagyjából olyan, mintha a magyar történelemkönyvekben az állna, hogy a magyar nép eredete Hunor és Magor, valamint az őket kísérő száz vitéz vadászkiruccanására, illetve egy csodaszarvassal való találkozásukra vezethető vissza.
A Román Akadémiát tehát most ismét lejáratta néhány túlbuzgó tagja. Az új kezdeményezés bemutatóján elhangzott nyilatkozatok pedig nem csupán a romániai felsőoktatás és tudományos kutatás helyzetéről adnak szomorú képet, hanem általában véve a román társadalom mentális állapotáról is.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)



lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-140




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998