Balázs Katalin, a Nyugati Jelen nyugdíjas munkatársa 45 évvel ezelőtt, éppen november 8-án a Nyugati Jelen lapelődjénél kezdte munkáját, s azóta is megszakítás nélkül újságíró. Puskel Péter tudós hely- és sajtótörténész szerint a romániai magyar sajtóban nincs még egy hölgy, aki négy és fél évtizedet dolgozott volna újságíróként napilapnál. /45 év napilapnál! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 9./
2005. november 10.
A két évvel ezelőtt megtalált, honfoglalás kori magyar temető feltárását végzik az Arad megyei Nagylakon. Ezen a területen X. század végi temető lehetett, nyilatkozta Peter Hügel régész, az Arad Megyei Múzeum igazgatója. Eddig kilenc épségben maradt emberi csontvázat, fegyvermaradványokat és számos dísztárgyat találtak. „A temetkezési szokások, a sírokból felszínre kerülő csontdíszek egyértelműen arról vallanak, hogy magyar temető nyomait tárták fel” – erősítette meg Kopecznyi Zsuzsa régész. /Puskel Péter: Ősi magyar leletek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./
2005. november 17.
Emléktáblát helyeztek el Tabakovits Milan és neves családja aradi lakóházára. Arad mai arculatának kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tabakovits Milan építész (1860–1946), akit pár évvel fiatalabb kollégájával, Szántay Lajossal az aradi szecesszió atyjának tekinthetünk. Tabakovits Milan – illetve Emil, ahogy a maga korában nevezték – Aradon született. Budapesten okleveles építészmérnöki képesítést szerzett. Külföldi tanulmányút után hazajött, Aradon sikerrel megpályázta a római katolikus minorita templom építését, abbahagyta a tanítást, és a továbbiakban csak építészi munkájának élt. Az 1906-ban felszentelt minorita templom és a rendház tekinthető aradi pályája csúcsának. Egymás után kapta a megrendeléseket. A gyermekkórház főépületét és több szecessziós épületet tervezett. Tekintélyes életművét alig tíz éve alatt hozta létre. Trianon után a Délvidékre telepedett, ott is tervezett épületeket, Újvidéken halt meg 1946-ban. /Puskel Péter: Tabakovits és az aradi szecesszió. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./
2005. december 16.
„A kölcsönös bizalom és a nyitottság szellemében folytattunk megbeszéléseket, hogy konkrétan válaszoljunk a két ország állampolgárai általa megfogalmazott igényekre. Minden kérdésben megállapodtunk, semmit se hagytunk nyitottan. Sajnos, a repülő nem vár, s ezért a jegyzőkönyvet nem írtuk alá, de januárban örömmel fogok visszatérni, hogy kézjegyemmel lássam el az egyezményt” – nyilatkozta Battonyán Lucian Leustean külügyminisztériumi államtitkár a magyar-román kormányközi vegyes bizottság keretében működő kisebbségi együttműködési szakbizottság társelnöke. Hasonló szellemben nyilatkozott a magyar küldöttség vezetője, Szabó Vilmos politikai államtitkár. A rövidre szabott sajtótájékoztatón annyit elmondtak a társelnökök, hogy a kultúra, az oktatás, az ifjúság, az egyházak számos problémája terítékre került és minden témában megegyeztek. /Puskel Péter, Battonya: Kisebbségi kérdésekről Battonyán. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./
2006. január 23.
„Az aradi magyar oktatás történetének új szakasza kezdődött azzal, hogy a megye egyetlen magyar középiskolája, az egykori katolikus főgimnázium visszakerült az egyház tulajdonába” – állapította meg Szakács Ferenc, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója. A restituciós törvény értelmében az egyház köteles lesz az épületet öt évre bérbe adni a városnak. A bérleti díjból viszont az esperesség aligha tudja majd finanszírozni az intézet beruházási terveit. A város eddig évente több mint 100 ezer lejjel járult hozzá az iskola fejlesztéséhez, de a jövőben nem folyósíthatja ezt az összeget, mert az épület már nincs a tulajdonában. Bognár Levente alpolgármester a célravezető megoldást abban látja, hogy az egyház hosszú távra adja használatba a Csiky épületét a városnak. Így továbbra is alkalmazhatnák a korábbi finanszírozási módszert. A temesvári püspökség erre már korábban precedenst szolgáltatott a Csiky kollégiumának 99 évre szóló bérbeadásával. /Puskel Péter: Finanszírozási gondok a Csikyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./
2006. február 6.
Az országból való kilépéshez szükséges iratok hiányára hivatkozva, Magyarországra tartó kiskorúakat szállítottak le a kürtösi határállomáson. A bukaresti Ady Endre Líceum diákcsoportját félnapos várakozás és magyarázkodás után engedték tovább a határőrök, mert a kísérő tanárnak nem volt erkölcsi bizonyítványa. Az okmány felmutatásának kötelezettsége nem szerepel a január végén érvénybe lépett, a határátkelésre vonatkozó új törvényt ismertető szórólapokon. Nem tudtak arról, hogy erkölcsi bizonyítvány kell, mondta el Bejan Ibolya tanárnő, az Ady Líceum igazgatója. A napokban többször is szállítottak le a vonatról Magyarországra igyekvő kiskorúakat a kürtösi határállomáson. A román határrendőrség indoklása minden esetben azonos volt: a fiatalok kísérői nem rendelkeztek a kilépéshez szükséges hivatalos iratokkal. /Puskel Péter: Papírkorlát a határon – diákkálvária Kürtösön. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2006. március 6.
Aradon a Szövétnek folyóirat elérkezett az 50. számához. 1997 decembere óta folyamatosan megjelenik a túlnyomó többségében nem hivatásos tollforgatók által írott és szerkesztett kulturális szemle. A Szövétnek mögött a hazai olvasókon kívül felsorakoztak az Alma Mater kölni és a budapesti tagjai, támogatói, a külföldön élő egykori aradiak. A Szövétnek külső munkatársait nem illeti meg honorárium. Munkájuk egyfajta szolgálat. /Puskel Péter: A Szövétnek 50. száma. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2006. május 9.
Aradon egy magyar tannyelvű osztályokkal is rendelkező iskolában valóságos hisztériát váltott ki az a hír, hogy a korábbi igazgató mandátumának lejártával egy magyar pedagógus – mellesleg városi tanácsos az RMDSZ színeiben – is jelentkezett az intézmény vezetői tisztségébe, aki aligazgatóként tevékenykedett jó pár éve. Az ellentábor mindent megmozdított, a tanulókat, a szülőket is igyekezett befolyásolni. A versenyvizsga semmit sem oldott meg. A korábbi igazgató nem érte el a szükséges pontszámot, az ellenjelölt pedig nem jelent meg a vizsgán, hogy ezzel elejét vegye a további konfliktusoknak. /Puskel Péter: Igazgatóválság... etnikai színezettel. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
2006. május 9.
Történelmi családokról sok tanulmány, könyv jelent meg az utóbbi években. Aradon a vártnál többen jöttek el a Tulipán könyvesboltba, hogy találkozzanak a Maderspach ükunokákkal. Egy jelenleg Szegeden és Budapesten élő, ám erőteljes aradi és bánsági gyökerű polgárcsaládról van szó, amelynek felmenői sokat tettek a hazai iparfejlődés érdekében. A szabadságharc iránti közismert elkötelezettségük 1849-ben tragédiába torkollott: Maderspachné Buchwald Franciskát Ruszkabánya határában Haynau nyilvánosan megvesszőztette, férje, Károly, kora egyik legjelesebb hídmérnöke és a ruszkabányai (Krassó-Szörény megye) vasgyár létrehozója pedig a nejét ért megaláztatás miatt öngyilkos lett. A családtörténet mai kutatói szerint ez az önfeláldozás mentette meg a pusztulástól a vasművet. Az esemény emlékére két évvel ezelőtt emléktáblát helyeztek el a ruszkabányai házon. Más kiválóságai is voltak a házasság révén összekapcsolódó Buchwaldoknak, Maderspachoknak, Edelspachereknek. Elég az aradi Felső temetőben nyugvó koleragyógyító Buchwald József doktort említeni, vagy fiát, Gyulát, aki a hideg priznic néven ismert lázcsillapító borogatás első alkalmazója volt a Kárpát-medencében. Az Edelspacherek pedig Gyorok, Simánd, Mácsa és több környékbeli település felemelkedéséért fáradoztak eredményesen. Mindezekről szó esett a könyvbemutatón, amelyre eljött a Buchwald család néhány tagja, akik elhozták a család történetéről írt könyveiket: Maderspach Franciska németből lefordított visszaemlékezését (Maderspach Kinga Emlékirat töredék, illetve Maderspach Livius Maderspach Károlyné tragédiája és adatok Ruszkabánya történetéhez címmel. Maderspach Kinga a Csikyben rendhagyó történelemórát tartott. Levetítették az általa rendezett családtörténeti dokumentumfilmet. /Puskel Péter: Egy rendhagyó könyvbemutató kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./
2006. május 16.
Több ezer résztvevős Menyházai Napokat rendeztek Arad megye legfestőibb fürdőhelyén. Menyháza már a 19. század utolsó évtizedében gyógyfürdő rangot kapott, s hanyatlása csak az 1980-as években kezdődött. A vidék jeles személyisége az Arad megyei Seprősön született Czárán Kristóf Gyula (1847. augusztus 23.-1906. január 5.), akit a természetjárás erdélyi apostolaként emlegetnek. Czárán jó pár évig lakott Menyházán, saját költségén számos turistautat jelölt meg a vidéken, a helyi temetőben van a síremléke. A Czárán-emlékműre a múlt század elején elhelyezett márványtáblát az 1920-as években eltávolították. Az aradi turistaegylet és Stefanov Titus Czárán-kutató az utóbbi évtizedben ezt a helyi polgármesteri hivatal eddig megakadályozta. Most megtörtént a táblaavatást, a koszorúzást tudományos szimpózium és a menyházai iskolában bemutatott, egyelőre ideiglenes Czárán-emlékkiállítás előzte meg. – Beke György ottjártakor (1985) megdöbbenéssel szemlélte a temetőben a Czárán-kápolna eltűntetését egyetlen éjszaka alatt. Az akkor készült felvételeket titokban csempészte ki az országból. /Puskel Péter: Czárán Gyula-centenárium. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./
2006. május 23.
Aradon a magyar emlékművek valóságos reneszánszát éljük – olvasható a polgármesteri hivatalhoz benyújtott tavalyi nagy-romániás tiltakozásban. A tiltakozás nem volt eredményes, a 40 éve a minorita templomban őrzött Szentháromság-szobor visszaállítását megszavazta a városi tanács. Most Menyházán mondta az egyik román, hogy a magyaroknak sikerült kiharcolniuk a jeles természetjáró, Czárán Gyula márványtáblájának a visszaállítását. Az itt élő románság a sajátjának tartja és Iuliu Taranunak is nevezte a románul is jól beszélő, egyébként örmény származású természetbúvárt, érvelt Puskel Péter, aki szerint egyre több a beidegződésein felülkerekedő ember, aki belátja: a múlt ismerete nélkül nincsen jövő. Egy város, egy tájegység történelmének évszázadain nem lehet egyszerűen keresztülugrani, s ami volt letagadni, eltüntetni. Ezt példázza a nemrég elhelyezett Damjanich-emléktábla is. /Puskel Péter: Emléktáblák, relikviák. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./
2006. június 28.
Hat hetes szünet után ismét elindult a magyar műsorkészítés az aradi INFO TV-ben. A felfüggesztés oka az volt, hogy a napi 12 órában működő helyi kereskedelmi tévé főrészvényese egy adott pillanatban bevételnövelő lehetőséget látott abban, ha anyagi feltételekhez köti a heti egyórás magyar nyelvű adás sugárzását. Lazar Faur főszerkesztő a magyar adás folytatását sürgető lobbi hatására ígéretet tett, hogy a magyar adás az üzemeltetők számára kedvező megoldás reményében folytatódhat. Szponzorok szükségesek. /Puskel Péter: Megmentőre várva. Veszélyben az aradi kisebbségi tévéműsorok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. szeptember 4.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság a hét végén Szilágycsehben megtartott konferenciáján a helytörténeti munkában, a honismereti nevelésben elért kimagasló eredményeiért a Fényes Elek-díjat és a vele járó díszoklevelet adományozta Puskel Péternek, a lap munkatársának. /Fényes Elek-díj Puskel Péternek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./
2006. szeptember 5.
Szeptember 1–3-a között tartották a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (PBMEB) idei, XII. honismereti konferenciáját Szilágycsehen, a fél évezredet meghaladó korú református templomban. A bizottság által évente adományozott Fényes Elek-díjat minden évben három PBMEB-tag kaphatja csak meg, valamint egy olyan külső személyiség, aki kimagasló tevékenységével a bizottság alapszabályába foglaltak terén azt kiérdemli. Idén a PBMEB tagjai közül Puskel Péter Aradról, Borbély Gábor Nagyváradról és Kiss Kálmán Túrterebesről kapták meg az oklevelet, valamint a Fényes Elek-bronzplakettet. Az idei külső személyiség Vasas János volt Révről, akit kitüntetettek. Vasas János a révi EKE osztály elnöke, a 2004-ben elhunyt Juhász Viktor áldásos munkájának folytatója. A konferencián értékes előadások hangzottak el a 20. század öröksége: 1956 emlékezete, a jubileumi Rákóczi évek, Bocskai István halálának 400. évfordulója, partiumi és bánsági műemlékek és védelmük témakörökben. Kaphatók voltak az évente 8–10 új kötettel gyarapodó Partiumi Füzetek utolsó számai. Figyelemre méltó, a sorozat 40. számát viselő, Dukrét Géza: A bihari turizmus története című kötete. A konferencia harmadik napjának programja szakmai kirándulás volt. A résztvevők Jakab Rita, a szilágycsehi református templom restaurálási munkálatainak vezetője szakszerű vezetésével, nagybányai műemlékeket látogattak meg. A közgyűlést a szilágycsehi millecentenáriumi kopjafa és az 1848-as szabadságharcos, volt szilágycsehi lelkész, Fábián Dániel emléktáblájának koszorúzása követte. Az évi közgyűlés zárónyilatkozataként egy ajánlás fogalmaztak meg, mely hangsúlyt fektet az iskolában és a szószékről elhangzottak fontosságára, a pusztuló kulturális örökség védelmére. /Tóthpál Tamás: XII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./
2006. november 2.
November 1-jén nyílt meg Aradon, a Jelen Ház kávézójában a nemzetközi hírű fiatal képzőművész, Részegh Botond tizenkilenc színes grafikájából álló 13. önálló kiállítása. Az esemény beharangozója, Böszörményi Zoltán A szerelem illata című szonettkoszorújának illusztrációiként jelzi az alkotásokat, s amint a jelen lévő költő elmondta: az ő felkérésére készültek a grafikák. Puskel Péter összefoglalta a 2001-ben Bukarestben végzett csíkszeredai születésű doktorandus művész életútját, jelezve hazai és külföldi egyéni és közös kiállításait, hangsúlyozva a műveiből sugárzó pozitív életérzést. /(Kiss): Önálló életre kelt képek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./
2007. augusztus 28.
Arad újkori történelme, fejlődésének legeredményesebb időszaka nem az 1920 utáni évekkel, a román adminisztráció bevezetésével kezdődött, hanem jóval előbb. A város múltjával foglalkozó tudományos ülésszak nem is volt erre rá kíváncsi. A gyulai vendégeknek nem tették lehetővé a román nyelvű előadások szövegének megértését. Az aradi napok szervezői újból elfeledkeztek arról, hogy ebben a városban akadnak magyar kutatók is, akik, ellentétben egyik-másik előadóval, már letettek az asztalra egy-két ilyen jellegű tanulmányt. A legfájóbb az, hogy az ilyen “apróságok” jelentőségére mindig alapos fáziskéséssel döbbenünk rá, amikor már aligha lehet korrigálni a mulasztást. Meggyőző példa erre dr. Kovách Géza post mortem kiválósági díja. Amíg élt és alkotott, elkerülte az elismerés. A város részéről teljes közöny övezte utolsó éveit. Pedig az utóbbi fél évszázadban aligha volt Aradnak fajsúlyban hozzá mérhető történésze. Kedvező viszont, hogy kifüggesztették Arad polgármesterinek névsorát. /Puskel Péter: Egykori városatyák panteonja. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./
2007. szeptember 3.
Az 1993-ban alakult Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság ma már talán az ország legszámottevőbb olyan magyar civil szervezete, amelynek célja az épített örökség megőrzése és a cselekvő honismeret erősítése. A társaságnak Partium néven saját időszakos kiadványa van, a népszerű Partiumi Füzetek-sorozatban pedig közel félszáz tanulmány látott napvilágot. A Kárpát-medencében szinte nincsen olyan rangos kulturális esemény, évforduló, szobor- vagy emléktábla-avatás, ahol a társaság ne képviseltetné magát. Az évente más helyen megrendezett szakmai konferenciákon pedig rendszerint jelen vannak az anyaországi honismereti és örökségvédelmi társaságok és más civilszervezetek, szakkiadványok képviselői. Az idén Szatmárnémetiben, a Szent Alajos Konviktusban megtartott 13. konferencia újdonsága az volt, hogy a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságból jogi bejegyzéssel tavasszal Társasággá átalakult civilszervezet decemberben megkapta a Kós Károly-díjat. Ugyanakkor évente a társaság által alapított Fényes Elek-díjjal honorálják az örökségvédelemben kimagasló teljesítményt nyújtó tagok munkáját. Tavaly óta a díjátadást kiterjesztették az önkormányzatokban felelős tisztséget betöltő személyekre is. A konferencia idei négy díjazottja között volt még Dánielisz Endre nagyszalontai kutató, aki pályája elején több évig tanított Aradon és ma is erős érzelmi szálak fűzik e városhoz. Az idei konferencia előadói négy témakörrel foglalkoztak: II. Rákóczi Ferenc Erdélyben, Pusztuló műemlékeink, Településeink arculata, illetve A 20. század öröksége. A háromnapos konferencia több mint félszáz résztvevője szeptember 2-án, vasárnap szakmai kiránduláson kereste fel Szatmár megye műemlékeit. /Puskel Péter: Honismereti konferencia Szatmárban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./
2007. október 9.
A vasúti közlekedés történetének, a Temesvár–Nagykikinda–Szeged nyomvonal átadása 150. évfordulójának szentelték a szerkesztők a Szórvány Alapítvány kiadásában Temesváron megjelenő Régi(j)óvilág regionális honismereti szemle idei második számát. A vasút megjelenéséről, az indóházak és állomások építéséről, a régió vasúti hídjairól, a bánsági helyi érdekű járatokról Jancsó Árpád és Kiss Ferenc, az aradi állomás, valamint az arad-hegyaljai motorvonat történetét Ujj János, illetve Puskel Péter írta meg. /“Száz vasútat, ezeret!” = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./
2007. október 16.
Az uniós csatlakozással egyidejűleg varázsszóként használjuk a multikulturalitás fogalmát. Arad etnikai sokszínűségének hangoztatása már régebben elfogadott evidencia. A múzeum idei nemzetközi szimpóziumának témája az identitások Európája. A napokban Puskel Pétert is meghívták a kisebbség több más képviselőjével együtt, hogy elmondja gondolatait a város jövőjéről. Az etnikai konzultáció egyik kulcsmondatát a németség képviselője fogalmazta meg: addig kérjék ki a véleményünket, amíg még vagyunk és hogy meg kell ismertetni a mai nemzedékkel azokat az embereket, akik sokat tettek a város felemelkedéséért. Ebben a megközelítésben gyakorlati szinten még mindig nagyon kevés történt Aradon. A többség még mindig édeskeveset tud a kisebbségről. A szerbek például évek óta a várban szeretnének emléket állítani az első világháborúban ezrével elpusztult fogolytábor áldozatainak. A város egykor tízezret meghaladó ma maroknyira fogyatkozott zsidósága szintén megérdemelne egy köztéri emlékművet. Az aradi magyarokat csak úgy ismerik, hogy iskolát, szobrokat kérnek és állítanak vissza, néhány utcanevet is kiharcoltak. Időszerű felvetni, hogy mi lesz a legsötétebb időkben a múzeum raktárába száműzött és mindmáig ott hányódó 1848-as ereklyegyűjtemény sorsa. /Puskel Péter: Szó és tett. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./
2007. október 27.
Október 26-án Aradon ünnepség keretében hivatalosan is felvette az arad-gáji 10-es számú Általános Iskola a “Neuman Fivérek” nevet. Puskel Péter helytörténész tartott rövid előadást a Neuman-dinasztiáról, majd az iskola tanulóinak kétnyelvű műsora után leleplezték az új névtáblát. /(Kiss): Neuman Fivérek Általános Iskola. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./
2007. november 14.
Aradon a Szentháromság-szobor újrafelállítása kapcsán sikerült korrigálni egy korábbi helytörténeti tévedést. Nem 1902-ben, nem is 1905-ben helyezték el a színház előtti téren, ahogy az eddigi monográfiákban szerepelt, hanem 1901. június 2-án. 1901. szeptemberében felavatták Erzsébet királyné mellszobrát /Zala György alkotását/ Aradon a megyeháza kertjében, majd Darányi János büsztjét a Baross (ma Eminescu) parkban. Darányi doktor a város s híres tiszti főorvosa, első magánkórházának megalapítója volt a 19. században. Az aradi Erzsébet királyné szobrot 1919-ben bontották le. A szobor átkerült Makóra és a mai napig a városi múzeum udvarát díszíti. /Puskel Péter: Hol vannak, mi lett a sorsuk? Aradi köztéri szobrok a múlt századelőn. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./
2007. november 23.
November 22-én Aradon, a Jelen Galériában megnyílt Brittich Erzsébet aradi képzőművész, író ex libris kisgrafikáinak kiállítása. Puskel Péter publicista-helytörténész a kiállított munkákat a grafikai gyöngyszemeinek nevezte. A simonyifalvi születésű Brittich Erzsébet alkotásai a hazai egyéni tárlatokon kívül helyet találtak magyar-, lengyel- és németországi, valamint kínai közös tárlatokon, és eljutottak a világ szinte minden tájára magángyűjteményekbe, intézményekbe és képtárakba. /(Kiss): Brittich Erzsébet ex librisei a Jelen Galériában! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./
2008. február 4.
Aradon a Jelen Galériának otthont adó Jelen kávézóban megnyílt Siska-Szabó Zoltán fotókiállítása. Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen főszerkesztő-helyettesének magyar és román nyelvű köszöntője után előbb Puskel Péter helytörténész-publicista magyarul, majd Dan Lazarescu műkritikus románul méltatta a kiállított természetfotókat. /Kiss Károly: Siska-Szabó Zoltán természetfotói a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 4./
2008. február 12.
Arad polgármesteri hivatalának internetes portálján a Moise Nicoara főgimnáziumról (nem a minoriták gimnáziumáról) az olvasható, hogy 1745-ben alapították, mint a város első gimnáziumát, ami a 19. században líceummá alakult. Ezek szerint Eötvös József kultuszminisztersége idején Aradon egy román gimnázium alapjait fektette le 1869-ban, nem a Magyar Királyi Főgimnáziumét. Az M. N. közvetlen elődje a minoriták gimnáziuma (?) lett volna és abban, nyilván, román nyelven tanítottak. És akkor a Csikynek, azaz az egykori római katolikus főgimnáziumnak mi volt a jogelődje? Puskel Péter reménykedik, hogy egyszer majd az igazat is megírják. /Puskel Péter: Vélt és valós dilemmák. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./
2008. április 15.
Idén a magyar nyelv napjait Aradon rendezték meg, a helybéli Csiky Gergely Iskolacsoport szervezésében. A szórványvidék és város számára megtiszteltetés volt a rendezés joga. A versenyen több mint 200 meghívott, diákok, felkészítők, egyetemi tanárok vettek részt. Az előző héten a szervezés miatt igencsak akadozott az oktatás iskolában. Lehoczky Attila tanárnak csalódást jelentett a Régiók találkozása nyelvben és kultúrában című szakmai konferencia. Dr. Péntek János egyetemi tanár, a BBTE magyar nyelvészeti tanszékének vezetője volt az egyetlen, aki a témáról tudományosan beszélt. Dr. Brauch Magda nyelvész a magyar nyelv romlásának anyaországi és itteni állapotáról beszélt, de előadása szétszórt volt, dr. Vekov Károly előadása Aradról szólt és inkább beillett egy irodalmi alkotásnak, semmint tudományos előadásnak, Puskel Péter nyugalmazott újságíró pedig Arad sajtótörténeti múltjáról beszélt, de előadása hemzsegett a pontatlan adatoktól. Az utóbbi kettőnek semmi köze nem volt a témához. /Lehoczky Attila: Megjegyzések a magyar nyelv napjaihoz. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./
2008. május 14.
Lassacskán helyreáll a dolgok természetes rendje. Egy magyar tudós, kora felvilágosult elméje tiszteletére emléknapot rendeznek és táblával jelölik meg házát abban Aradon, a városban, amelyben munkássága kiteljesedett. Rozsnyay Mátyás aradi gyógyszerész /1833-1895/ életművét május 15-én átfogó eseménysorozaton elevenítik fel. Köztéren magyar vonatkozású névtáblát időtlen idők óta nem helyeztek el Aradon. Újdonság az is, hogy két magyar civilszervezet – a Szabadság-szobor Egyesület és az Alma Mater Alapítvány – mellett a polgármesteri hivatal is részt vállal az eseményben. Rozsnyay Mátyás kora egyik legsokoldalúbb értelmiségijeként megérdemli, hogy nevét megismerjék. Emlékezni kell a sakk-könyvíró Rozsnyayra is, akinek a sakk szakkifejezéseinek magyarításában is vannak érdemei, nem szólva a fotográfia terén elért eredményeiről. Munkásságáról Réhon József és Csanádi János könyvet jelentetett meg. /Puskel Péter: A Rozsnyay-precedens. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./ Réhon József – Csanádi János: Ahol a patika áll /Irodalmi Jelen, Arad/ – Három jeles vegyész (Kerekes Ferenc vegyész, kémikus, Rozsnyay Mátyás és Winkler Lajos gyógyszerész, vegyész) életútja.
2008. május 15.
Eddig még egyetlen aradi képzőművésznek sem jutott eszébe, hogy Románia szegedi főkonzulátusán népszerűsítse munkásságát. Most megtört a jég: Eisele Szűcs Zoé 18 festményét állította ki a főkonzulátus várótermében. A szegedi főkonzul, dr. Constantin Iuliu Aron bemutatta az aradi művészt. /Puskel Péter: Kiállítás a szegedi román főkonzulátuson. Eisele Szűcs Zoé ábrándvilága. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./
2008. június 4.
Számbelileg Arad megye magyarsága egyre vékonyodik, azonban erősödik benne a bizonyítás vágya. Mennyi szépirodalmi, helytörténeti, társadalomtudományi vagy más jellegű könyv bemutatója volt az utóbbi időben helyi magyar szerzők tollából. Mindezek ellenére az aradi magyar szerzők elszigetelten dolgoznak, publikálnak. Az Írószövetség temesvári fiókjának van magyar tagozata, de ők sem vetik „vigyázó szemüket” Aradra. A Román Írószövetség aradi csoportja alig tud valamit a magyar pályatársakról. Akkor mutatnak érdeklődést, ha műveik magyar tolmácsolásáról van szó. Pár évvel ezelőtt biztatóan indult meg a kapcsolatfelvétel. A közös irodalmi antológia, a Ponton, amelyben Békés megyei magyar és román, illetve az aradi román és magyar tollforgatók is publikáltak, egyetlen megjelenés után kifulladt. /Puskel Péter: A napfénytaksától az elszigeteltségig. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./
2008. június 9.
Budapesten az ünnepi könyvhéten az aradi Irodalmi Jelen Könyvek IJK-sorozat kötetei is az érdeklődők rendelkezésére álltak, ugyanúgy a csikszeredai Corvina és Pallas Akadémia, a pozsonyi Madách-Posonium kiadványai. A Kriterion és a Koinónia Kiadókkal közös standon állította ki az Irodalmi Jelen a 2006-ban lezárult regénypályázatán díjazott szerzők munkáit, a folyóirat friss számát és az idén napvilágot látott könyveket: Sigmond István, Bárányi Ferenc regényeit, illetve Puskel Péter a nyomdából éppen csak kikerült anekdotakötetét. Az utóbbi két szerző június 6-án a könyvsátor előtt dedikálta könyveit. Bárányi Ferenc doktort a nagyvilágba szétszóródott orvoskollégák közül is sokan felkeresték, hogy szót váltsanak és megvásárolják Boldogság délibábja című kötetét. Eljött a könyvhétre az 1990-es évek végén Temesvárról áttelepedett Mandics György író is. A nyitó napon Kántor Lajos dedikálta Szilágyi Domokosról írt új könyvét. Az IJK-kötetek évről évre jelen vannak a rangos hazai és határon túli könyvheteken -vásárokon. Híre ment, hogy elsősorban a szórványban és a nyugati emigrációban élő kortárs alkotók, illetve a fiatal szerzők munkáinak biztosít megjelenési lehetőséget. Két évvel ezelőtt a szegedi könyvkiállításon Puskel Péter Emléklapok a régi Aradról albumát a vásáron jelenlévő legjobb külföldi könyv díjával jutalmazták. A legtöbben nem a Magvető, a Kossuth, a Kalligram, az Osiris sátrait keresték fel, ahol Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Závada Pál stb. köteteit árusították, dedikáltak vagy léptek mikrofon elé a szerzők, hanem ott voltak a legtöbben, ahol a humorista Nagy Bandó András és Maksa Zoltán várta az olvasókat. /P. P. : Könyvhét Budapesten IJK-kötetekkel. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./
2008. június 18.
Június 17-én Aradon Jelen Ház nagytermében bemutatták Puskel Péter Nyakig a pácban /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című anekdotagyűjteményét. Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője az utóbbi évek aradi könyvkiadási fellendülését említve, gratulált a szerző újabb könyvéhez. /Kiss Károly: Puskel Péter anekdotagyűjteménye. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 18./
