A második világháború óta nem volt magyar nyelvű amatőr színtársulat Gyulafehérváron. A város 70 000 lakójából ma alig 2000-en vallják a magyart anyanyelvüknek. Néhány lelkes fiatal, több hónapos készülődés után, máj. 27-én a Diákművelődési Házban előadta Tamási Áron Vitéz lélek című háromfelvonásos népi játékát. Az előadás telt házat vonzott, remek közönség előtt debütálhatott a kis csapat. A szereplők nagy része Gyulafehérváron tanuló székelyföldi egyetemista, a diáktársaságot néhány katolikus intézménybeli alkalmazott egészítette ki. /(lj): Vitéz lelkek Fél évszázad után feltámadt az amatőr színjátszás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./
2001. június 11.
Taroltak a sepsiszentgyörgyiek a háromszéki megyeközpontban megrendezett Atelier Alternatív Színházi Fesztiválon. A zsűri által odaítélt öt díjból hármat a házigazda Andrei Muresanu Színház, kettőt pedig a Tamási Áron Színház egy-egy produkciója kapott meg. A színvonal minden eddigi Atelierénél magasabb volt. A legjobb díszletért járó kitüntetést Bartha Józsefnek ítélték Ödön von Horváth: Kazimir és Karoline című darabjának színpadképéért. A legjobb rendezőnek járó elismerést Bocsárdi László érdemelte ki. Az Atelier Alternatív Színházi Fesztivál kilencedik kiadása szombaton hajnalban ért véget. /Alternatív Színházi Fesztivál. Véget ért a sepsiszentgyörgyi Atelier. = Krónika (Kolozsvár), 2001. jún. 11./
2001. június 12.
12 különdíj, 2 életműdíj, 9 társulati díj. Ez a Határon Túli Magyar Színházak XIII. fesztiváljának /Kisvárdán/ idei mérlege. Kolozsvári sikerek: Kisvárda város díját Molière Mizantróp című előadása nyerte el. A darab színpadra állítója, Tompa Gábor a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza rendezői különdíját vehette át. A címszerepet alakító Bogdán Zsolt is különdíjat kapott. Egyéni díjban részesült Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Színház színművésze a Gyermekszemmel című monodrámában nyújtott alakításáért. Különdíjas lett András Lóránt, a Vérkötelék című koreográfiai munkájáért, amelyet a csíki Játékszín valósított meg. A nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának Zárt ajtók mögött című előadásában szereplő Csíky Ibolya és Dobos Imre ugyancsak különdíjban részesült. Mende Gaby színművésznőt, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagját a Színésznők című "színház a színházban" jellegű bemutatkozásáért díjazták két különdíjjal - ugyanaz az előadás elnyerte a város közönségdíját is. Életműdíjat Németh Ica, a komáromi Jókai Színház színművésznője és a 62 éves Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron társulat színészigazgatója kapott. A társulatnak a Kazimir és Karoline című előadását, a közönség másodszor láthatta Kisvárdán. Ez a produkció a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházzal megosztva az Illyés Közalapítvány díját nyerte el. /S. Muzsnay Magda: Erdélyi díjazottak Kisvárdán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./ Balázs Attila, a Temesvári Csiky Gergely Színház művésze a Gyermekszemmel című monodrámában nyújtott alakításáért kapott egyéni díjat, A mizantróp-beli szerepéért pedig Bogdán Zsolt a legjobb férfi alakításért járó elismerést kapta. Az MVSZ által alapított Páskándi-díjat a szabadkai népszínház kapta a Holdbéli csónakos című Weöres-mű színpadra viteléért. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulatát Teplánszky-díjban részesítették a Macbeth kísérleti előadás létrehozásáért. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nagydíja a komáromi Jókai Színházé lett Peeter Shaffer Amadeus című, Czajlik József által rendezett előadásáért. /Kisvárdán is tarolt A mizantróp. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./
2001. június 19.
Júliusban lesz a 75. évfordulója annak, hogy báró Kemény János 28 erdélyi írónak, költőnek elküldte meghívó levelét, akik aztán nyaranta néhány napon át a marosvécsi Kemény-kastély vendégei voltak. Ez alkalomból jún. 16-án Marosvécsen emlékeztek a Helikon megalakulására, majd megkoszorúzták Kemény János sírját. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mindenekelőtt a Kemény-család szerepét emelte ki az irodalmi társaság létrehívásában. Kemény Jánosét, aki birtokai egy részét az irodalomnak szentelte, több nyáron át Marosvécsre hívta össze az "erdélyi szellemi lovagrendet". Az irodalmat művelők közösségi szolidaritása fogja meghatározni az erdélyi magyar irodalom sorsát, mondotta az elnök. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke főleg Kemény Jánosné, Auguszta asszony érdemeit emelte ki, aki bár idegen földről származott, szívvel, lélekkel támogatta a találkozók ügyét. A jelenlevők a Magyar Írószövetség, a Helikon - Kemény János Alapítvány valamint a Látó folyóirat és az Aranka György Alapítvány nevében helyezték el a koszorúkat. Jún. 16-án délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban folytatódott a megemlékezés. Gálfalvi Zsolt méltatta a marosvécsi találkozókon kialakult szabad írói munkaközösséget, a 15 találkozót, ahol egymás mellé kerültek az erdélyi avantgardisták, konzervatívok, radikálisok, emigráns mágnások vagy éppenséggel püspökök. A helikoni munkaközösségnek nem volt működési szabályzata, nem volt sehova bejegyezve, valószínűleg ezért maradhatott fenn 1944-ig. Pomogáts kiemelte, hogy most is szükség lenne ilyen laza, baráti irodalmi társaságokra. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője A szomszédvárak lebontása címmel főként két folyóirat, két írói tábor csatározásáról, torzsalkodásáról értekezett. A Korunk és az 1928 májusától 1944 szeptemberéig megjelenő Erdélyi Helikon köré csoportosuló írókról tartott előadást. - A helikoni mozgalom névsorában ott található Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Kacsó Sándor, Kós Károly, Makkai Sándor, Kuncz Aladár, Molter Károly, Nyírő József, Sípos Domokos, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Szabédi László... és sokan mások. /Máthé Éva: Hetvenöt éve történt... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2001. június 23.
A kolozsvári Állami Magyar Színház 2000-2001-es évadja már májusban véget ér, ezután következett egy olyan turné, amely a színház egyik leghosszabb kiszállása volt. Minderről Tompa Gábor, a kolozsvári magyar színház igazgató-főrendezője számolt be. A vajdasági és a szlovákiai turné 18 napig tartott, majd jött a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja és a pécsi Országos Színházi Találkozó. Közel egy hónapig voltak úton. Más jelentősége volt ennek a turnénak, mint a hosszúságában ehhez hasonlítható több mint öthetes nagy-britanniai kiszállásnak, amely a színháznak a legnagyobb nemzetközi elismerést hozta meg. A 200 éves erdélyi színjátszás történetében először indulhatott egy társulat ilyen jelentős nyugati turnéra. Sok meghívást kaptak, s így jutottak el Franciaországba, Finnországba, Spanyolországba, Németországba, Lengyelországba és más országokba. - Visszatérve a mostani alkalomra: olyan magyarlakta határon túli területeket jártak be (Délvidéket és Felvidéket), ahova eddig még nem jutott el erdélyi társulat ilyen turnéval. Mindezt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatása tette lehetővé. Tompa szerint köszönetet kell mondani Elekes Botondnak, a Határon Túli Magyarok Hivatala főosztályvezetőjének, illetve Rockenbauer Zoltán miniszternek, ők szorgalmazták, hogy társulatuk induljon erre a turnéra. Vajdaságban útjuk állomásai Nagybecskerek, Kikinda, Zenta és Újvidék voltak. Szabadka, sajnos, kimaradt. A felvidéki előadások színhelyei: Kassa, Rimaszombat, Dunaszerdahely és Komárom. Újvidéken már járt 1990-1991-ben a kolozsvári magyar társulat. A nagybecskereki színház szerb társulat, de mellette működik egy magyar nyelvű Madách-kör, melynek lelkes vezetője, Izelle Károly fogadta a kolozsváriakat. - Tompa Gábor 1995 óta nem járt a kisvárdai fesztiválon, most viszont részt vett a társulat is. - Végül Tompa Gábor arról is tájékoztatott, hogy jelenleg a kolozsváriak egy része Sepsiszentgyörgyön vendégszerepel. - Ez része annak a bérletcsere-egyezménynek, amely most már évek óta tart a kolozsvári magyar és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház között. /Nánó Csaba: A kolozsvári Állami Magyar Színház rendkívüli turnéja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
2001. június 30.
Az erdélyi művelődéstörténet újabb harminchat személyisége nyert bebocsáttatást az Erdélyi Panteonba, amely a kezdetektől majdhogynem napjainkig leltározza föl nagyjainkat. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Jánosházy György szerkesztésében megjelent sorozat első két darabja után a huszadik század művelődési életében jelentős szerepet játszott, zömében írókról, költőkről írott tanulmányokkal 2001-ben napvilágot látott a harmadik kötet is. Az Erdélyi Panteonba legfrissebben bejutottak között van Szentgyörgyi István, Bánffy/Kisbán Miklós, Tompa László, Kós Károly, Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Berde Mária, Reményik Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Báró Kemény János, Szemlér Ferenc, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Dsida Jenő, Szabédi László, Wass Albert, Jékely Zoltán, Bözödi György, Bajor Andor és Szilágyi Domokos. /Németh Júlia: Belépő az Erdélyi Panteonba. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./ Az Erdélyi Panteonba helytelen volt beemelni Gaál Gábort.
2001. augusztus 4.
A nyolcvanéves Izsák Józsefet köszöntötte a Népújság irodalmi melléklete, a Múzsák. Bölöni Farkas Sándor, a történetíró. Asztalos István, Tamási Áron, Bartalis János, Kacsó Sándor, Kiss Jenő, Molter Károly, Szabédi László. Erdélyi írók. Nemzethalál-félelem a régi magyar költészetben. Magyar irodalom a XX. században. Illyés Gyula költői világképe. Modernség és magyarság. Magyarságunk korszerűsége. Ezek foglalkoztatták pályáján Izsák József irodalomtörténészt. /B. D. "Az nem lehet..." = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./
2001. augusztus 18.
Az RMDSZ Brassó megyei szervezete és az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület a Szent István-nap megünneplése és a millenniumi év befejezése alkalmából aug. 19-én ünnepi műsort szervez a brassó-belvárosi római katolikus templomban. A szentmisét követően László Károly, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze Sík Sándor Szt. István király című színművéből ad elő részleteket a Brassói Magyar Dalárda közreműködésével, majd az Áprily Lajos Gimnázium udvarán levő Széchenyi-emléktábla megkoszorúzására kerül sor. /(Tóásó Áron Zoltán): Szent István megünneplése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./
2001. augusztus 21.
Erdélyi viszonylatban is hiánypótló vállalkozásba kezdett a Balla Zoltán által vezetett Humán Reform Alapítvány, amikor két éve beindította bábosképző tanfolyamát. A kirulyfürdői és a homoródfürdői találkozók után idén Lókodban találkoztak a résztvevők. A résztvevők a baróti Cimbora Napköziből, a székelyudvarhelyi Napsugár Napköziből, a csíkszeredai Tanulók Klubjából, Lövétéről, a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna Közművelődési Egyesület Habakuk bábcsoportjától, a szászrégeni Művelődési Ház Csim-Bumm bábcsoportjától, valamint Sepsiszentgyörgyről és Homoródszentpéterről érkeztek. A tanfolyamon bábcsoportvezetői-képzés, darabelemzés, előadás-előkészítés, bábtervezés, díszlet- és kelléktervezés, illetve -készítés, koncepcióalakítás, előadás megszervezése és tervezése, zene alkalmazása szerepelt a programban. A tanfolyam vezetője, Nagy Kopeczky Kálmán, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bábtagozatának vezetője-rendezője, a Romániai Bábos Céh alelnöke szerint nagy szükség van erre a tanulási formára, mert a profi bábszínjátszás jelenleg mélyponton áll, színészképzés pedig nem is létezik. A Humán Reform Alapítvány által indított kurzus az egyetlen rendszeres képzés, ezenkívül még Kolozsváron oktatnak időszakonként. Létezik ugyan Székelyföldi Bábos Egyesület, az alapítvánnyal közösen bábszíndarab-írói pályázatot is hirdetett, ám a beérkezett művek nem feleltek meg az elvárásoknak. /Forrai Tibor: Bábosok tanfolyama Lókodban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 21./
2001. szeptember 3.
Szept. 1-2-án tartották Farkaslakán a Szenesnapokat. A Kalonda-tetőn a megnyitó után a farkaslakiak ősi mestersége, a szénégetés élő bemutatására került sor. Aztán vetélkedők következtek. Vasárnap a farkaslaki római katolikus templomban szentmisét tartottak, ahol millenniumi zászlóátadásra is sor került, melyet a farkaslakiaknak testvértelepülésük, Lengyeltóti ajándékozott. Farkaslaka címeres zászlóját Kovács Sándor római katolikus esperes szentelte fel. - A zászlón a címer fehér mezőben van elhelyezve. Szélén kék-vörös színekben kifelé mutató farkasfogak utalnak a falu névalakjára. A kék szín a székelyeket, a vörös a magyarokat jelképezi - mondta Pécsi Dániel, a címer megálmodója, majd kifejtette: ezzel azt akartam kifejezni, hogy a székelyek a magyar nemzet részét, megbonthatatlan egységét képezik. Amíg székelyek lesznek, addig magyar nemzet is lesz. A templomból Tamási Áron sírjához vonultak az ünneplők. Farkaslaka történetében először adományoztak díszpolgári címeket azoknak, akik a falu közösségéért, hírnevének öregbítéséért dolgoztak. /Bágyi Bencze Jakab: Méltó megemlékezés. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 3./
2001. szeptember 4.
Aug. 22-én volt az évadnyitó gyűlés a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban. Nemes Levente igazgató szerint az intézmény továbbra is csak súlyos kompromisszumok árán maradhat működő- és életképes. Több színész ugyanis elhagyta a társulatot, illetve a szabadfoglalkozású művész-engedély kiváltása mellett döntött. Megkezdődnek Madách Imre: Az ember tragédiája próbái. Szept. 11-én a bábtagozat Urbán Gyula Minden egér szereti a sajtot (rendező Nagy Kopeczky Kálmán) című előadásával részt vesz Nyíregyházán a Határon Túli Magyar Anyanyelvű Bábszínházak Fesztiválján. A színház Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabjával (rendezője Bocsárdi László) szept. 15-én a gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházak Fesztiválján, majd 22-én a budapesti Stúdiószínházak Fesztiválján szerepel. A sort a Vérnász zárja a nagyváradi Rövidszínházi Előadások Hetén és a budapesti Millennáris Központban. /Bálint Ildikó: Szétszéled az összeforrt társulat? Nagy engedmények árán marad működőképes a szentgyörgyi színház. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./
2001. szeptember 10.
A Horváth István Alapítvány által szervezett magyarózdi találkozón zárónyilatkozatot fogadtak el. Útkeresés volt a tanácskozás célja. Erősen lefokozódott az irodalom és általában a szellem jelentősége, 1989 után folytatódott a lefokozás, a hagyományos, az évszázadok által megmért esztétikai és erkölcsi értékrendek megbontása. Felemelték szavukat azért, hogy a magyarság léte által érintett országok rendszerváltoztató folyamatai a kultúra, az irodalom időket összefogó igényei szerint is alakulhassanak. A demokrácia némely országban látszatokra épülő gyakorlata a magyarság számára a kis- és nagyközösségi autonómiák kiharcolásában nem hozott eddig eredményt. A pártpolitika mellett az össznemzeti érdekeket és értékeket képviselő kultúra távlatosságára kellene áttenni a nyomatékot. Visszaadni a valóságos értékek becsületét. A közösségteremtés, a sorsvállalás pátoszát. Csak az "újra öntudatra ébredt közösség tudhatja elfogadni azt a nemzetegységesítő gondolatot, melyet végre bátor kiállással képviselnek legjobb államférfiaink. Nincs olyan demokrácia, amely a kultúra értékeit ismerő közösség nélkül is működőképes." "A magyar nemzet huszadik századi megmaradása nem képzelhető el Kodály és Bartók, Illyés és Németh László, Benedek Elek, Kós Károly és Tamási Áron életművének hatása nélkül." Az aláírók: Czirják Árpád, Vári Fábián László, Fülöp G. Dénes, Pálfy G. István, Horváth Arany, Sütő András, Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Pomogáts Béla, Nagy Pál, Fodor Sándor, Cseke Péter, Kötő József. /Nemzeti sors és irodalom. A Magyarózdi Találkozó zárónyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
2001. szeptember 13.
Szept. 12-én kezdődött Gyergyószentmiklóson a kisebbségi színházi kollokvium. A 16-ig tartó rendezvénysorozaton 15 társulat vesz részt. Szabó Tibor, a helyi Figura Színház igazgatója beszámolt arról, hogy meghívták az összes romániai magyar hivatásos társulatot, és két magántársulatot. Eljön a nagyszebeni és a temesvári német színház, egy székelyföldi román társulat, valamint a bukaresti állami zsidó színház. Egy helyi üzletember, Bencze Attila, és cége jóvoltából kioszthatják a legjobb előadásért, a legjobb rendezésért, a legjobb férfi és női alakításért járó díjakat, valamint a közönségdíjat. Romániában nyolc magyar színház működik önálló intézményként, vagy tagozatként: a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, a temesvári Csiky Gergely Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a kolozsvári Állami Magyar Színház, valamint a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Fellép a két romániai magyar magántársulat, a nagyváradi Kiss Stúdió Színház, valamint a marosvásárhelyi Arteast Alapítvány Underground Társulata. Önálló műsorral jelentkezik a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes is. A kollokvium megrendezéséhez szükséges anyagi alapokat a román tájékoztatási minisztérium etnikumközi kapcsolatok hivatal pályázatán nyerték, további támogató a Kárpátok Eurorégió Fejlesztéséért Alap és a Hargita megyei önkormányzat alárendeltségébe tartozó Megyei Kulturális Közpon, Gyergyószentmiklós önkormányzata, valamint a Ben-Com-Mixt cég. /Kisebbségi színházi kollokvium Gyergyószentmiklóson. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./
2001. szeptember 15.
Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2001. szeptember 17.
Gyergyószentmiklóson szept. 16-án véget ért az újjászületett nemzetiségi színházi fesztivál. A vendéglátó és főszervező Figura Stúdió színház ereje teljéből mindent megtett, hogy a kisváros méltó keretet nyújtson a tháliás seregszemlének. A találkozótól távol maradt a Tompa Miklós Társulat /Marosvásárhely/. /n. m. k.: Véget ért a Kisebbségi Színházak Kollokviuma. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./ A gyergyószentmiklósi Kisebbségi Színházak Kollokviuma tizennégy romániai nemzeti kisebbségi színház találkozását tette lehetővé. A helyi Figura Stúdió Színház produkciója mellett jelen voltak: Kiss Stúdió Színház /Nagyvárad/, Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, Csíky Gergely Színház /Temesvár/, Tomcsa Sándor Színház /Székelyudvarhely/, a Radu Stanca Színház /Nagyszeben/ német tagozata, a Bukaresti Állami Zsidó Színház, a marosvásárhelyi Arteast Alapítvány Underground Társulata, a Háromszék Táncegyüttes /Sepsiszentgyörgy/, Állami Magyar Színház /Kolozsvár/, Tamási Áron Színház /Sepsiszentgyörgy/ és az Andrei Muresanu Színház/ Sepsiszentgyörgy/ produkciói. A szakmai kiértékelők mellett a kollokviumi sajtókiadványból, a Fesztivál Függönyből is tájékozódni lehetett a megtekintett előadásokról. Az A4-es formátumú, nyolcoldalas lapot Bodó A. Ottó színikritikus - a kolozsvári BBTE bölcsészkara teatrológia-dramaturgia szakának tanára - vezetésével, Valádi István és Zsigmond Andrea közölte a látottak azonnali "feldolgozását". /Gergely Edit: Összművészeti jelleget kíván. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./
2001. szeptember 18.
A Kisebbségi Színházak Kollokviumán, Gyergyószentmiklóson kiosztották a díjakat. A legjobb előadásért járó díjat a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznak ítélték oda Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című románcának Bocsárdi László rendezte változatáért. A legjobb rendezésért Bocsárdi Lászlót díjazták. A legjobb férfi szereplőnek felajánlott díjat Váta Lorándnak (Sepsiszentgyörgy-Marosvásárhely) ítélték, a női alakításért Ioana Gajdó (sepsiszentgyörgyi Andrei Muresanu Színház) kapott díjat. Különdíjat adtak a kolozsvári Nemzeti Színháznak és a Csíki Játékszínnek. A kritikusok különdíját a temesvári Csiky Gergely Színháznak ítélték. A közönségdíjat a Figura Stúdió Színház kapta a Petőfi Sándor A helység kalapácsa című vígeposz előadásáért. /Bajna György: Kiosztották a díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./
2001. szeptember 19.
A Homo Ludens Alapítvány szept. 21-23-a között szervezi meg Kolozsváron a III. Romániai Magyar Bábostalálkozót, melyen romániai és magyarországi, illetve egy svájci bábtársulat vesz részt. Vincze László, az alapítvány elnöke kifejtette, hogy Erdélyben megszaporodtak a bábostársulatok, viszont nem nyílt alkalmuk megismerni egymást. Az idén négy magyarországi bábszínház jelzett vissza pozitívan a meghívásra. A romániai bábszínházak közül a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, valamint a Tamacisza Társulat, a temesvári Csiky Gergely Színház bábtagozata, a kolozsvári Puck Bábszínház magyar és román tagozata, a nagyszebeni Gong Színház német tagozata vesz részt a találkozón. Sepsiszentgyörgyről a Tamási Áron Színház bábtagozata érkezik, Nagyváradról pedig a Matyi Műhely Magánbábszínház és az Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház Ludas Matyi Társulata. A kolozsvári magyar bábosok Nyíregyházán részt vettek a Határon Túli Magyar Bábszínházak Fesztiválján, ahol a Csillagszemű juhász bábjátékkal megnyerték a legjobb előadás-díjat. /T. Bense Erika: Öt külföldi társulat is részt vesz. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./
2001. szeptember 24.
Harmadik alkalommal szervezte meg szept. 21-23-án a Homo Ludens Alapítvány a Romániai Magyar Bábostalálkozót. Három helyszínen tizenkét bábtársulat előadását tekinthette meg a kolozsvári közönség. A hazai bábszínházak mellett öt külföldi társulat is részt vett a találkozón. A marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház magyar tagozata, a temesvári Csiky Gergely Színház bábtagozata, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bábtagozata, a nagyváradi Matyi Műhely Bábszínház, valamint az ugyancsak váradi Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház Ludas Matyi Társulata mellett - bizonyos értelemben "házigazdaként" - felléptek a kolozsvári Puck Bábszínház magyar és román tagozatai is. A bábostalálkozót a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, az Illyés Közalapítvány, a Communitas Alapítvány és az RMDSZ ügyvezető elnöksége támogatta. /Salamon Márton László: Regionális tudatélesztgetés a művészetben. Véget ért Kolozsváron a III. Romániai Magyar Bábostalálkozó. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./
2001. szeptember 27.
Nagyváradon szept. 25-én megnyitották a XIII. Rövid Dráma Fesztivált. Fellép a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházis. /Rövid Dráma Fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./
2001. november 3.
Izsák József Tamási Áron-monográfiája 1969-ben jelent meg. A szerző többször is említette: a könyv nem teljes, a cenzúra miatt, ezért a könyv megjelenése után főiskolai előadásain, szemináriumain, "pótolgatta", ami kényszerűen kimaradt. Végre napvilágot látott két éve a teljes, sőt kiegészített szövegű értekezés, de csak az óceánon túl, a Sigma Kiadónál Torontóban. Ez az új kiadás nem fog eljutni hazai olvasóihoz, a szerző is nehezen jutott hozzá egy példányhoz. /Nagy Miklós Kund: Egy feltámadt könyv a novella költőjéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./
2001. november 6.
Dicsőszentmártonban, a Magyar Házban Nagy Miklós Kund, a Népújság helyettes főszerkesztője nyitotta meg a környék két szülötte, Hunyadi László szobrász és Kántor Zita textilművész kiállítását. A szobrász ezúttal nagy magyarokat megjelenítő plaketteket, rézdomborításokat mutatott be /Bethlen Gábor, Rákóczi, Bolyai János, Márton Áron püspök, Sipos Domokos, Horváth István, Makkai Sándor, Tamási Áron és Balázs Ferenc/. Nagy Miklós Kund elmondta, hogy Hunyadi Lászlóval közösen megörökítettek a helikoni írók közül ötvenötből ez ideig huszonnégyet. A megnyitón Kóródy István klarinétművész a város szülötte, Csíky Boldizsár Claro solitario című új művéből adott ízelítőt, melynek két hét múlva lesz a bemutatója Budapesten, majd Orbán György Balladáját játszotta. /b.d.[Bölöni Domokos]: Tárlatnyitó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./
2001. november 7.
A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma huszonegyedszer adományozta oda a Bethlen Gábor és a Tamási Áron Díjat, illetve a Márton Áron Emlékérmet nov. 5-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében. A kuratórium döntése alapján 2001-ben Bethlen Gábor Díjban részesült Kanyar József történész, Lezsák Sándor költő és a kárpátaljai Vári Fábián László költő. Márton Áron Emlékérmet kapott Horváth Arany kolozsvári író, a Melbourne-i Magyar Központ és a Budapesti Vármegye Galéria. Tamási Áron Díjban részesült Nagy Pál erdélyi irodalomtörténész. - A Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi és szellemi támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép-európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság hazai megismertetésében. Az ünnepségen jelen voltak a magyarországi és a szomszédos magyarlakta országok jeles értelmiségei és művészei. /A Bethlen Gábor Alapítvány díjainak átadása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2001. november 9.
A 44 éves Szabó Tibor, a Figura Stúdió Színház igazgatója emlékezett: 11 éve színész, 33 éves korában került a szintén 11 évvel ezelőtt induló Figura Stúdió Színházhoz. 1988-ban egy fiatal mérnök, András Imre újraélesztette a nagykárolyi színjátszást, ott volt Szabó Tibor is. 1990-ben a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház versenyvizsgát hirdet színészi állások betöltésére, felső korhatár 33 év. Szabó Tibor jelentkezett, felvették. 1994-ben társaival átszerződött a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz. Majd visszatért Gyergyóba, és 1996-ban megpályázta a Figura igazgatói székét. Kinevezték. Jelenleg újra a sepsiszentgyörgyi színház színművésze is. Közben a Figuránál elkezdődött a társulatépítés. Idén a Figura társulata két friss diplomással gyarapodott, jövőre pedig egy egész csapat jön. Szabó Tibor szeretne megfelelő teret biztosítani az elmélyült, alkotó műhelymunkához. /Gergely Edit: "Feladatom teret biztosítani az újjászülető társulatnak" Beszélgetés Szabó Tiborral, a Figura Stúdió Színház igazgatójával. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./
2001. november 16.
Nov. 16-17-én rendezi az Udvarhelyi Fiatal Fórum Székelyudvarhelyen a második Udvarhelyszéki Amatőr Színjátszó Fesztivált az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala és Villy Kft. támogatásával. A szentegyházi Amatőr Színjátszó Csoport előadásával kezdődik a fesztivál, majd a homoródszentpáliak következnek meseparódiájukkal. Fellépnek még a Lövétei Ifjak Egyesülete, az UFF Fabula csoportja, a székelykeresztúriak, az udvarhelyi Tamási Áron Gimnázium és Kápolnásfalu színjátszói. /Bágyi Bencze Jakab: Amatőr színjátszók Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 16./
2001. december 18.
A kolozsvári magyar színházbarátok dec. 8-án vitafórumot rendeztek a színház áldatlan helyzetének ügyében. Meghívásuk ellenére, az intézmény vezetősége nem jelent meg. A vitafórum állásfoglalást adott ki. Eszerint a kolozsvári Állami Magyar Színház nem magántulajdonban lévő intézmény; műsorpolitikája nem lehetnek egyetlen személy ízlése szerinti. Ez a színház a magyar nyelv temploma, a magyar és egyetemes színiirodalom anyanyelvű tolmácsolója kell hogy legyen ismét. Nem fogadható el, hogy a színháznak sincs semmi köze a közönség elvárásaihoz, az sem, hogy kizárólag Tompa Gábor főrendező művészi felfogása érvényesüljön minden másfajta művészi koncepció ellenében. Tiltakoznak az önkényes, diktatórikus vezetői "stílus" ellen. Ez az önteltség sajnos, együtt jár az előző korszakok művészi (színészi, rendezői) teljesítményei többségének a becsmérlésével, lefitymálásával. Így válik - a jelenlegi vezetés unosuntalan hangoztatott, terjesztett megítélésében - Jókai Mór, Csíky Gergely, Madách Imre, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Herczegh Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Zilahy Lajos, Máray Sándor, Sütő András, Páskándi Géza stb., stb. híg magyarkodóvá, vitézkötéses-pitykés bokacsattogtatóvá, s így válnak (utólag!) a Pirandello-, Beckett-, a Thornton Wilder-, Anouilh-, Max Frisch-, Arthur Miller-, Pavel Kohut-, Dürenmatt-, Brecht-előadások ósdi, elavult, vásári csepűrágássá - hacsak nem az egyetlen boldogítóvá, korszerűvé kanonizáló Tompa Gábor-féle felfogás, kísérletezés, rendezői koncepció árnyékában kerülnek színre. Kolozsvár egyetlen magyar színháza nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra. A fórum részvevői azt kérik az RMDSZ-től, hogy segítsenek az áldatalan kolozsvári állapotok felszámolásában. Az első lépés: Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. Az aláírók között van dr. Csetri Elek történész, akadémikus, Csomafáy Ferenc, újságíró, Dr. Józsa Nagy Mária egyetemi docens, Koós Ferenc egyetemi tanár, dr. Kozma Dezső egyetemi tanár, Máté Árpád tanár, Zenelíceum aligazgatója, Molnos Lajos író, városi tanácsos, Pillich László újságíró, városi tanácsos, Simon Gábor igazgató, Állami Magyar Opera; Solymosi Zsolt lelkész, Szőcs István író, színikritikus; Szőcs Judit RMPSZ-alelnök, dr. Vekov Károly történész, parlamenti képviselő. Az állásfoglaláshoz csatlakozott többek között Dáné Tibor Kálmán, Csép Sándor újságíró, Ferenczy Miklós lelkész, Bálint Tibor író; Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, dr. Kása Zoltán, egyetemi tanár, a BBTE rektor-helyettese, Fodor Sándor, író, Wolf Rudolf igazgató, Apáczai Cs. J. Líceum; Szilágyi T. Júlia igazgató, Római Katolikus Líceum; Tőkés Elek igazgató, Báthory István Líceum; Kósa Mária igazgató, Brassai S. Líceum; Popa Márta igazgató, Unitárius Kollégium; Bálint Kelemen Attila tanár; Mózes Árpád evangélikus püspök; Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök; Dr. Wanek Ferenc docens; Dr. Horák József egyetemi tanár. /Állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2002. január 4.
A december elején Sepsiszentgyörgyön megtartott Concordia amatőr színjátszó fesztivál mellett a Jádzó Társaság bábos tanfolyamot is szervezett Jártó Kocsis Edit vezetésével. A lelkes babavarró művész kifejtette, hogy egyre kevesebb az amatőr bábjátszás, holott régebben a legkisebb faluban is volt egy bábos társulás. A román színészképzés keretén belül bábszínész-képzés nincs. A mostani tanfolyamon az egyik előadó a Tamási Áron Színház /Sepsiszentgyörgy/ bábos tagozatának rendezője-vezetője, Nagy Kopeczky Kálmán volt. Érdeklődés volt, tehát a folytatásra szükség van. /Éltes Enikő: Felnőttek tanultak bábozni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./
2002. január 9.
December 4-én Székelyudvarhelyen bemutatták Bán Péter műfordító A mézeskalács házikó című gyermekkötetét. A Székelymuzsnán élő szerzőnek négy újabb könyve kerül piacra hamarosan. Bán Péter elmondta, hogy legalább 300 oldalnyi mesét fordított: karél, kirgiz, vogul, grúz, török népmeséket oroszból, Budapesten szeretné a Nap leánya címmel megjelentetni. Legszívesebben a litván nyelvből fordít. Kis nép nyelvéről van szó, amely azonban nagy múltra és fejlett irodalomra tekint vissza. Megható az a ragaszkodás, amelyben a litvánok részesítik irodalmuk népszerűsítőit. Vagy tízszer járt Litvániában, a Litván Írószövetség vendégeként. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál van kb. 200 oldalnyi litván novellaválogatása Halál Lisszabonban címmel. Nyomdakész állapotban vannak Eduardas Miezelaitis Daina naplója, Sóvárosi levelek c. könyvei is. Most adott le Pesten a Central European Time-nak Miezelaitis Lírai etűdök c. önéletrajzi regényéből 40 oldalt. Bán Péter kedvence Jeszenyin, felkereste szülőfaluját is, levelezett Jeszenyin húgával, Surával. 1981-ben az Európa Könyvkiadónál 260 oldalnyi visszaemlékezést adott ki Jeszenyinről, most jelenik meg a Pallas–Akadémia Könyvkiadónál 22 nem közölt visszaemlékezés-fordítása Találkozásaim a költővel címmel. – Bán Péter tavaly júl. 14-én lett 55 éves. A Pallas–Akadémia Kiadónál elindította a Nagyapó Mesefája új sorozatát, a napokban várható a hetedik kötet megjelenése, finnugor népmesefordításai, Pera vitéz alcímmel. Bán Péter nagyon szereti Tamási Áront, 338 oldalnyi visszaemlékezést adottam ki róla a Pallas–Akadémiánál. /P. Buzogány Árpád: Én a mesében fogok élni. Beszélgetés Bán Péter műfordítóval. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 9./
2002. január 11.
Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.
2002. január 22.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház jan. 23-án megnyitja előcsarnokát, hogy jelképes ravatalánál a közönség búcsút vehessen a december végén elhunyt Zsoldos Árpádtól, az erdélyi magyar színjátszás nagy alakjától. Az elhunytat végakarata szerint elhamvasztották, hamvait minden szertartás nélkül az Oltba szórták. A közkedvelt színész 1933-ban született Kolozsváron, Marosvásárhelyen diplomázott 1954-ben, a sepsiszentgyörgyi mellett dolgozott a kolozsvári és szatmárnémeti társulatoknál is, 1995-ös nyugdíjazása után is aktív volt, emlékezetes színpadi alakításait jó néhány film- és tévészerep egészítette ki és tette maradandóvá. /Búcsú. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 22./
2002. január 26.
Budapesten a Bethlen Gábor Alapítvány Tamási Áron-díjban részesítette tavaly nov. 5-én Nagy Pál irodalomtörténészt. A laudációt Sütő András mondta, most olvashatjuk a szövegét. Nagy Pál egyetemi hallgatóként 1946-ban Gálfy Zoltán teológussal együtt feltámasztotta az 1944-ben megszűnt Ifjú Erdély című folyóiratot. Sütő Andrástól is kértek lapjukba írást. A jórészt betiltott, üldözött magyar szellemóriások mellé szegődött Nagy Pál is. A népi- nemzeti vonulat nagyjaitól semmilyen marxista kurzus el nem tántoríthatta. Illyés Gyula, Veres Péter, Kodolányi vonzáskörében írta cikkeit, tanulmányait. Nagy Pálnak az lett egyik bűne, hogy György Lajos tanárának emberi becsületét, szakmai kiválóságát vette védelmébe. Az Úr a Lenin-fiúknak szabad rablást engedélyezett Erdélyben. Elrabolták és börtönbe zárták Márton Áron püspököt, becsület- és szellemirtást végeztek a magyar egyetemen. Nagy Pált a eltávolították az egyetemről, a magyar tanszékről. Később magyartanár lett, szerkesztői munkát vállalt Marosvásárhelyt, bukaresti folyóiratnál s végül, nyugdíjaztatásáig Sütő lapjánál. Nagy Pál irodalmi tanulmánykötetei értékesek. Tamási Áronnak az a két posztumusz esszégyűjteményét szerkesztett és ellátt a jegyzetekkel. /Sütő András: Örök szolgálatban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./
