|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 120 találat | lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Vida Gyula 2001. szeptember 18.Kettős tanévnyitója volt az idén a Zilahon a Református Wesselényi Kollégiumnak. Szept. 15-én került sor az állami jellegű ünnepélyre, szept. 16-án pedig az egyházira. Igét hirdetett Tőkés László püspök. Tolnai István, az egyházkerület tanácsosa felsorolta mindazokat a lépéseket, amelyeket a kerület foganatosított a kollégiumi intézményt ért különböző sérelmek orvoslására, és rámutatott azokra az esetleges rendelkezésekre, amelyek véget vethetnének az áldatlan helyzetnek. Az istentisztelet után az egybegyűltek tiltakozó menetben indultak az egykori Wesselényi Kollégium épületéhez. /Sz.Cs.: Kettős tanévnyitó a Wesselényi Kollégiumban. Tiltakozó menet az iskola egyházi épülete előtt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./ Tanévnyitó istentiszteletet tartottak szept. 16-án Tőkés László püspök részvételével Zilahon. Megjelent Vida Gyula parlamenti képviselő, Fekete Károly alpolgármester, a két szilágysági ref. egyházmegye esperese, gondnokok, több ref. gyülekezet képviselői. Molnár Kálmán, a Zilahi Református Egyházmegye esperese ismertette a középiskola "áldatlan állapotát". Tőkés László püspök hangoztatta, hogy "aki eltéríti az egyházi iskolát, az terrorista" a "hatalommal szövetségben eltérítőket" felszólította "adják vissza az iskola kormányrúdját". Ismertette a történelmi egyházak vezetőinek Kolozsvárt aláírt állásfoglalását ingatlan-, státustörvény- és iskolaügyben, a négypontos dokumentumot Csüry István generális direktor olvasta fel, eszerint azt várják el, hogy az RMDSZ tegyen sürgős lépéseket az iskolaügy megoldásáért. Tőkés László szerint a Szilágy megyei RMDSZ a román hatóság oldalán sorakozott fel, a konfliktust dűlőre viszik, de reméli, Seres Magdolna igazgatónő magától távozik. Ismertette, hogy az etikai bizottságnál eljárást indított ellene Deák László, az RMDSZ Szilágy megyei ügyvezető elnöke, valamint Takács Csaba országos ügyvezető elnök, ám ezzel még az SZKT-nek kell foglalkoznia. - Idén három kilencedik osztály indult a ref. középiskolában, egy filológiai és két informatikai osztály. Az 50 végzett tanulóból eddig 31-et vettek fel egyetemre, főiskolára. /(Fejér László): Kettős tanévnyitó. Tőkés szerint, aki eltéríti az egyházi iskolát, az terrorista. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./2001. szeptember 24.Szept. 23-i kétéves adminisztrációs harc után került talapzatára Szilágysomlyón Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király szobra. Felavatását Tiberiu Marc prefektus jelenléte emelte kormányszintűvé. Az ünnepi misét Tempfli József nagyváradi megyés püspök celebrálta. Zieslaw Tanda, a lengyelországi reformált evangélikus egyház beszédében kimentette a lengyelországi választások miatt elmaradt hivatalos képviseletet, és tolmácsolta a nagykövetség és a Lengyel Világszövetség üdvözletét. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke beszédében az összefogást sürgette. Az ökumenikus mise után a katolikus templomkertben Lőrincz Lehel kolozsvári szobrász alkotása előtt tisztelegtek a meghívottak. Íjártó István, Magyarország bukaresti nagykövete köszöntőjében a magyar és a lengyel nép Közép-Európában páratlan kapcsolatát méltatta. A Surányi József somlyói származású budapesti jogász által adományozott szobor előtt romániai és magyarországi intézmények helyeztek el koszorút. Széman Péter, a Báthory Alapítvány elnöke elmondta: "A Báthory Napok kilencéves történetében először történt meg, hogy a kormány nevében a megye prefektusa, Tiberiu Marc és Szilágysomlyó polgármesteri hivatala is koszorúzott. Vida Gyula parlamenti képviselő kifejtette: "Egyre közelebb kerülünk a magyarság emlékparkjának kialakításához, amelyben a Báthoryak mellett Bem József tábornok is jelentős helyet kap majd. Az ünnepség mindenképpen áttörést jelent a helyi magyarság és az állami-közigazgatási intézmények kapcsolatában. Reméljük, hogy a fél éve a polgármesteri hivatal udvarában porosodó kétnyelvű helységnévtábláink is előbb-utóbb helyükre kerülnek." /Józsa László: Példaértékű európaiság. Szobrot állítottak Szilágysomlyón Báthory Istvánnak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./ Szilágysomlyón a helyi Báthory István Alapítvány szervezésében 1992 óta minden ősszel megrendezik a Báthory Napokat, amelynek keretében szakmai továbbképzésre, kulturális eseményekre valamint várostörténeti rendezvényekre egyaránt sor kerül. Az idei Báthory Napok jubileumi jelleget öltöttek: ebben az évben ünnepli a kisváros alapításának 750., a Báthory-családnak a régióban való településének 650. évfordulóját. A háromnapos rendezvény szept. 21-én pedagógustalálkozóval kezdődött: a Szilágy megyei RMPSZ fennállásának 10. évfordulóját szakmai értekezlettel ünnepelték meg a pedagógusok. Szept. 22-én orvostovábbképzőkre, illetve diákdolgozatok bemutatására került sor. Ezután történt a Szilágysági Magyarok díszoklevelének átadására. Az idei díjazottak: Fodor Levente festőművész, Horváth Endre ny. egyetemi tanár, Moldován Lajos tanár (p.m.), Balogh Károly ny. egyetemi tanár (p.m.). /Szabó Csaba: Megnyíltak a IX. Báthory Napok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./2001. október 12.Ökumenikus istentisztelettel kezdődtek okt. 6-án a Kraszna Napok, melyen Seres Dénes szenátor, megyei RMDSZ elnöke, mellett részt vett Vida Gyula képviselő, Dragon János, a magyar nagykövetség titkára és Marc Tiberiu prefektus. A Kraszna Napok hivatalos megnyitóját a polgármesteri hivatal udvarán tartották. Kétnyelvűség jellemezte az ünnepet Díszpolgári oklevelet kapott Bódizs Irén nyugalmazott tanár. Vida Gyula képviselő emlékezett az aradi vértanúkra. Eztán következett a meghívott együttesek felvonulása. Huszárok vezetésével egymás után vonultak fel a nagyváradi, székelyhídi, zilahi, szilágycsehi és természetesen a helybeli együttesek. Néptánc-seregszemlével, majd az esti diszkóval folytatódott a ünnepség. /J.L.: IV. Kraszna Napok. Megbékélés és leltár. = Szilágyság (Zilah), okt. 12./2001. október 12.A Sarmasági Napok alkalmából tartott fórumon vitát Seres Dénes szenátor, a Szilágy megyei RMDSZ elnöke ismertette a státustörvényt és a körülötte kialakult vitát. Vida Gyula képviselő áttörésként értékelte a törvényt. A két ország közötti egyeztetésekre a román fél felkészületlenül jelent meg. Fenntartásai jelezték, nincs tisztában a törvény jellegével, az emlékeztetőt sem írta alá a román küldöttség, továbbá a pozitív diszkrimináció ellen is tiltakoztak. Dragon János, a bukaresti magyar nagykövetség titkára pontosította a romániai sajtóban megjelent kommentárokat: minden híresztelés ellenére az Európai Unió egyetlen fóruma sem ítélte el a státustörvényt. Ehhez hasonló rendszer több éve működik Szlovákiában, Ukrajnában. Szlovéniában, Bulgáriában a kettős állampolgárság intézményét gyakorolják. Előírásainak megfelelő gyakorlatot folytat Románia is a moldáviai románságnak nyújtott kedvezményekkel. /Szilágyság (Zilah), okt. 12 Jó hangulatban zajlott a Sarmasági Napok /okt. 6-7./ rendezvénysorozata, melyen jelen voltak Nagyhalász és Soltvadkert testvérvárosok képviselői is. Okt. 6-án Keresztes Zoltán polgármester emlékezett az Aradnál kivégzett tizenhárom tábornokra. Volt sportvetélkedő, majd megnyitották a helybeli képzőművészek tárlatát. Vasárnap zsúfolásig megtelt a református templom. Felemelő volt a népviseletbe öltözött fiúk és lányok látványa, majd a lovas, zenés szüreti felvonulás. /Kiss Lehel: Találkozások - az élet kútjai. = Szilágyság (Zilah), okt. 12./2001. október 23.A 2002. évi költségvetés tervezet megvitatása céljából kétoldali tárgyalásokra került sor okt. 22-án és 23-án az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt képviselői között. A konzultáción részt vett Mihai Tanasescu pénzügyminiszter, Octav Cozmanca közigazgatási miniszter, Viorel Hrebenciuc a Szociáldemokrata Párt képviselőházi frakciójának vezetője, Gheorghe Gherghina és Gheorghe Oana a Pénzügyminisztérium államtitkárai, az RMDSZ részéről pedig jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, az Szövetség költségvetési szakcsoportjának tagjai: Birtalan Ákos, Winkler Gyula, Vida Gyula képviselők, Pete István, Seres Dénes szenátorok, valamint Borbély László képviselő, a kormánnyal való kapcsolattartásért felelős ügyvezető alelnök, Verestóy Attila, a szenátusi frakció elnöke, valamint Ráduly Róbert, a képviselőházi frakció alelnöke. Winkler Gyula képviselő elmondta, hogy az elmúlt héten a költségvetés tervezet átvétele után Birtalan Ákossal megfogalmaztak egy 26 pontot tartalmazó kérdéscsomagot a tervezettel kapcsolatban. A találkozó kezdetén Tanasescu írásban átadta az RMDSZ képviselői által összeállított kérdéscsomagra megfogalmazott válaszokat, elismerve a csomag kiemelkedő szakmai szintjét. A minisztertől kapott válaszok részben kielégítők, részben viszont nem lépnek túl az általánosság szintjén, különösen a költségvetési újraelosztás kritériumainak, valamint a bizonyos bevételek és költségek összegének megállapításának esetében. Az RMDSZ szakemberei felvetették a 2002. évi költségvetés tervezettel kapcsolatos legfontosabb észrevételeiket illetve módosító szándékaikat. Fontosnak tartják a jövedelemadóból a helyi költségvetések részére járó összegek, illetve százalékok megemelését. A személyi jövedelemadó alkalmazásakor az adófizető személy az adózási alap 3 százalékát egyházi, kulturális, tanügyi, közművelődési célokra, illetve a Romániában hivatalosan bejegyzett alapítványok és egyesületek támogatására ajánlhatná. A tárgyalásokon felvetődött az RMDSZ képviselettel rendelkező megyékben megkezdett illetve új infrastrukturális beruházások finanszírozási szintjének emelése. Az RMDSZ szakemberei kimutatták az erdélyi megyék költségvetési hozzájárulásának és a költségvetésből való részesedésüknek arányait. - Okt. 24-én újabb konzultációkra kerül sor, miután az RMDSZ módosító javaslatait a pénzügyminisztérium kiértékeli. /RMDSZ Tájékoztató, okt. 23., 2064. sz./2001. december 20.Dec. 21-én együttes ülésen tárgyalja a parlament az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt. - Nem hozott különösebb eredményeket a román gazdaságban a 2001-es esztendő, csupán felvillantotta a siker reményét - vélte Vida Gyula képviselő. Növekedett ugyan az export, de jóval nagyobb arányban növekedett az import, ami a kereskedelmi mérlegnek, illetve a folyó fizetési mérlegnek a deficitjét 2000-hez képest megkétszerezte. Ennek ellenére Vida szerint a kormány pozitív irányba mozdította ki a dolgokat. Kelemen Attila Maros megyei képviselő, frakcióvezető szerint a józan ész arra kötelezi az RMDSZ-t, hogy ne támogassa a bizalmatlansági indítványt. Kónya-Hamar Sándor képviselő, Kolozs megyei RMDSZ-elnök úgy látja: a kormány nem teljesítette a választási kampányban megfogalmazott ígéreteit, sem gazdasági, szociális téren, sem a korrupció, a bürokrácia elleni harcban. Ma már nyilvánvaló, hogy Romániát 2007-nél hamarabb nem veszik fel az EU-ba, és igencsak kérdéses a NATO-tagság is. Ilyen összefüggésben jogos az ellenzék bizalmatlansági indítványa. Az RMDSZ azonban olyan sajátos kisebbségi politizálásba kezdett. Amennyiben az RMDSZ nem csatlakozik az ellenzékhez, akkor annak meg kell kérni az árát. /Székely Kriszta: Nem időszerűek a "politikai iszapbirkózások" RMDSZ-képviselők a kormányfő év végi mérlegéről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./2002. március 4.A románok arculütésének minősítette a zilahi Magazinul Salajean február végi számában a helyi közigazgatási törvény azon előírásait, miszerint magyar nyelven is fel lehet tüntetni a helységneveket, anyanyelven is kérvényt lehet benyújtani a közigazgatáshoz. Az írás címe szerint ezzel közelebb kerültünk Budapesthez. Leontin Bordas, a Szilágy megyei tanács elnöke nyilatkozta nevezett lap cikkírójának, hogy a jogszabályt "nyomás alatt kezdeményezték" és nem kötelező a közigazgatásban több nyelvet használni. A megyei RMDSZ állásfoglalást készül elfogadni a megyei tanács elnöke véleménye kapcsán. Vida Gyula parlamenti képviselő elmondta: Leontin Bordas eddigi másfél évi tevékenysége arra irányult, hogy politikailag destabilizáljon és etnikai feszültséget provokáljon. Magyarellenes megnyilvánulásai nem újkeletűek, ismertük főtanfelügyelő korából: egyet mondott a szemtől szembeni beszélgetésben, a gyakorlatban minden eszközzel alkalmazta elfogultságát a magyar közösséggel szemben. 2000 nyarán Vida ellenezte, hogy az RMDSZ politikai támogatásával és frakciója szavazataival tanácselnöki mandátumhoz jusson. Vida Gyula leszögezte: mint parlamenti képviselőnek, a szilágysági magyarság képviselőjeként alapvető kötelessége kezdeményezni Leontin Bordas tanácselnök leváltását. /(Fejér László): A megyei tanácselnök leváltását kezdeményezik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./2002. június 13.Marc Tiberiu, Szilágy megye prefektusa az úgynevezett "etnikai botrányügyben" foglalt állást sajtótájékoztatóján, azokkal a sajtójelentésekkel kapcsolatban, melyek a szilágysomlyói önálló magyar általános iskola létesítésé létesítésének szándékáról számoltak be. Megjegyezte, hogy a kezdeményező csoportban részt vesz Vida Gyula parlamenti képviselő, aki szilágysomlyói lakos, tehát nem az RMDSZ indította el a két tagozat különválását, hanem a listát aláírók. Az ügyet felröppentő Magazin Salajean külön megszólaltatta a DP megyei elnökét (volt államvédelmi tiszt), illetve Szilágysomlyó polgármesterét (volt főtanfelügyelő, korábban PUNR-tag), akik szerint veszélyes, nem indokolt a szétválás, az ilyesmik az erdélyi autonómia malmára hajtják a vizet, nem indokolt az RMDSZ fellépése az önálló iskoláért. /(Fejér László): "Etnikai botrányügy" Szilágysomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./2002. június 13.A szilágysomlyói önálló magyar tannyelvű iskola újraindításával kapcsolatban a helyi román sajtó olyan iratok tartalmát közölte, amelyekről nem tudni, hogyan kerültek a sajtó birtokába. A Graiul Salajului napilap a beadvány fénymásolatát is közli a kezdeményező bizottság tagjainak saját kezű aláírásaival. Vida Gyula képviselő elmondta, hogy az említett iratot még egyetlen hivatalos szerv felé sem továbbították. Egyelőre nem tudják, hogyan jutott hozzá ehhez a román nyelven megjelenő zilahi napilap. /Kovács F. Lajos: Szilágysomlyó: Tovább gyűrűzik az iskolabotrány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./2002. június 18.Mihai Lupoi nagy-romániás szenátor jún. 15-i sajtótájékoztatóján /amelyre nem hívták meg a magyar sajtó képviselőit/ kirohant Vida Gyula képviselő ellen. Az ürügy a magyar iskola megindításának terve volt. A Magazinul Salajean napilap idézte Lupoi szavait: "Megpróbáljuk majd lecsendesíteni Vida Gyulát. (...) Lehetetlen, hogy a parlamenti mentelmi jog mögött egy képviselő saját kezdeményezésére Románia külpolitikájába történő beavatkozási jogot tulajdonítson magának. Ez, ha úgy akarják, Románia alkotmányának megsértése, és ezt büntetni fogjuk. Mi több, megígérem, hogy Vadim kezére fogom adni őt! Ebből értsenek, amit akarnak." Vida Gyula képviselő egyelőre nem kívánt reagálni az ügyre. Csak annyit mondott, hogy az RMDSZ Operatív Tanácsának ülése után sajtótájékoztatót fognak tartani. /Kovács F. Lajos: "Elintézik" Vida Gyula képviselőt? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./2002. június 21.Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének operatív tanácsa közleményben vette védelmébe Vida Gyula Szilágy megyei parlamenti képviselőt a szilágysomlyói iskolaügy kapcsán. Miután az RMDSZ-es képviselő korábban támogatta 700 szülőnek és tanulónak a kérését, hogy Szilágysomlyón az önálló magyar tannyelvű iskola újra megnyissa kapuit, támadás érte mind a Nagy-Románia Párt, mind a román sajtó részéről. Az operatív tanács a támadásokat alaptalannak nevezte, és elutasította a kormánypárttal kötött szövetség gyengítésére irányuló kísérletet. A testület reméli, a somlyói magyar iskola sorsa törvényes megoldást nyer. /Gáspár Attila: Az RMDSZ védelmébe veszi Vida Gyulát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./2002. június 25.RMDSZ-sajtótájékoztatót tartottak Zilahon, hogy a szilágysomlyói önálló magyar iskola kezdeményezése okán elindult sajtókampányban megismerhessék az RMDSZ álláspontját is. Vida Gyula számolt be a szilágysomlyói szülők kezdeményezéséről. A kérdések során a román újságírók szinte kizárólag a magyar nyelvű iskola szervezését kérdőjelezték meg, etnikai szeparatizmust emlegetve. Az RMDSZ Szilágy megyei szervezete a nacionalista felhangú támadásokkal szemben közleményében hangsúlyozta: az alkotmány és a vonatkozó tanügyi törvény, valamint az európai normák szerint kérik, hogy megoldódjon Szilágysomlyón is a 700 szülő és lakos támogatta kezdeményezés önálló magyar iskola létesítésére. /(Fejér László): Ritka alkalom Zilahon). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./2002. június 27.Jún. 25-én Vida Gyula RMDSZ-képviselő napirend előtti felszólalásában emlékeztetett: "Egy héttel ezelőtt Damian Brudasca nagy-románia párti képviselő támadta a kormányt, mondván, a magyaroknak olyan engedményeket ad, amelyek hazaárulástól bűzlenek. Politikai nyilatkozatában Brudasca képviselő sértő és gyűlöletteljes kirohanásokat intézett a magyar nemzetiségű román állampolgárok ellen, olyan kijelentéseket, amelyek teljes mértékben kimerítik a büntető törvénykönyv 317. szakaszában foglalt ,,soviniszta propaganda bűncselekményét." Vida reméli, hogy a román állam megfelelő erővel rendelkezik ahhoz, hogy már kezdeti stádiumában megelőzzék ezeket a demokráciaellenes merényleteket. Kilin Sándor újságíró nem ilyen optimista, nem tudom elhinni, hogy "jogállamban élünk." A jogállamban sem a parlamentben, sem a televízió csatornáin, sem a sajtóban nem hangozhatnának el olyan kijelentések, amelyek a büntetőtörvénykönyvbe ütköznek, azokat a jogállam intézményrendszere azonnal szankcionálná. Néhány napja az OTV magán-televízióban Daniela Buruiana, a Nagy-Románia párt képviselőnője több millió néző előtt jelentette ki: az RMDSZ terrorszervezet, a Nagy-Románia Párt hamarosan hatalomra kerül, s akkor ezt a nemzetbiztonság számára veszélyes testet azonnal kivonják a forgalomból. És Iliescu államfő? Hargita megyében a polgármesterek tevékenységében keresi nagyítóval a hibát a prefektus javaslatára, Maros megyében iskolabotrányt robbant ki, Aradon a Megbékélési parkot kérdőjelezi meg, s az újságírókat börtönbe akarja vetni, ha megsértik az állam vezetőit. /Kilin Sándor: Napirenden. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./2002. szeptember 11.Önkormányzati vezetők, az RMDSZ színeiben megválasztott polgármesterek, alpolgármesterek, tanácsosok részére tartottak képzését Sarmaságon szeptember első hétvégén. Seres Dénes szenátor ismertette a jogszabályokat és azok módosításait. Nagy Máté András, a Bihar megyei Határmenti Vállalkozásfejlesztési Információs Iroda (HVII) ügyvezető igazgatója az Új Kézfogás alapítványi támogatásait ismertette. Vida Gyula parlamenti képviselő figyelmeztette az önkormányzati vezetőket az októberrel kezdődő új gondjaikra, feladataikra: az egészségügyi intézmények felügyeletét, finanszírozását a helyi tanácsok hatáskörébe utalják. Péter Pál, Székelyudvarhely megyei jogú város alpolgármestere a pályázás módszertana és a vidékfejlesztés összekapcsolásáról értekezett. Ismertette a székelyföldi, pontosabban az udvarhely- és csíkszéki 15 kistérséget, azok kialakulásának történetét. A képzés idején bemutatták Vincze Mária Vidéki helyzetelemzés - kászoni esettanulmány /Hargita Kiadó, Csíkszereda/ című munkáját. /Fejér László: Pályázás és vidékfejlesztés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./2002. szeptember 30.Szept. 29-én Szilágysomlyón véget ért a X. Báthory Napok rendezvénysorozat, amelyet az idén először szerveztek meg az önkormányzati városnapok keretében. Szept. 28-án volt a Szilágysági Magyarok díjak átadása: az idei díjazottak között található Vida Gyula képviselő, Szabó Vilmos képzőművész, valamint a Kovács Kurucz János tanár. Szept. 29-én ökumenikus istentiszteletre került sor a római katolikus templomban, ahol Báthory István fejedelem és lengyel király fejét hajtották keresztvíz alá. Megkoszorúzták a Báthory István mellszobrot. /Szabó Csaba: Közösségi ünnep Szilágysomlyón. Véget értek a X. Báthory Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./2002. október 7.Ötödik alkalommal tartották meg a Krasznai Napokat. Az ökumenikus istentisztelettel kezdődött az aradi 13 vértanúra való emlékezés. Megkoszorúzták a krasznai református templom kertjében álló 1848-as emlékművet. Az ünnepségen három nyelven összegezték az elhangzottakat. Magyarul, románul és németül, így mindenki érthette, mi zajlik. A főutcán felvonultak a néptánccsoportok és a fogatok. Sólyom Gergely, a fogathajtóverseny fő szervezője elmondta, hogy a négy évvel ezelőtt kezdődött rendezvény. /Józsa László: Ötödik Krasznai Napok. Az időjárás nem kedvezett a rendezvénynek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./ Kraszna a legnagyobb községe Szilágy megyének, 6369 lakosából 4045 magyar /63,5 %/. Világbanki program keretében építi ki a település vízhálózatát, SAPARD programban tervezi a szennyvízlevezetést, a Carpathica Alapítvány révén modernizálja állatvásárterét. Vida Gyula a települést a szilágysági magyar közösség alappilléreként értékelte. A díszpolgár címet elnyertek között volt Takács Felícia ny. tanárnő, a helyi folklór gyűjtője, helyi lap kezdeményező munkatársa. Idén elhunyt díszpolgárok emlékének is adóztak, a nyáron elhunyt Pákai Ferenc tanár több emlékjel; köztük lármafa, az 1848-as emlékoszlop és Cserey Farkas emlékművének készítője volt. Több kiállítás volt, Bordás Szabolcs grafikákkal, Takács Felícia népművészeti, Szodorai Kinga Zsuzsánna fazekas- és agyagmunkákkal mutatkoztak be. /Fejér László: Krasznai Napok 2002. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./2002. december 20.A magyar iskola létrehozása ellen szavazott Szilágysomlyón az önkormányzat. Egyetlen román tanácsos sem szavazta meg Szilágysomlyón az RMDSZ-es városatyák által beterjesztett határozattervezetet, amellyel önálló magyar iskola létrehozását hagyták volna jóvá. Előzőleg 218 szülő, 33 tanár és 773 magánszemély kérvényezte a magyar tagozat különválasztását. A vegyes tanintézményben most négyszáz magyar diák tanul. A magyar iskola legelszántabb ellenzője Octavian Gutu, Szilágysomlyó kormánypárti polgármestere, egykori Szilágy megyei főtanfelügyelő, aki szeparatizmusnak minősítette a két nemzetiséghez tartozó diákok különválasztását. Erdei János RMDSZ-es tanácsos kijelentette: nem hagyják annyiban a dolgot, a strasbourgi Emberjogi Bíróság elé terjesztik az ügyet. A szilágysomlyói magyarság kezdeményezését Vida Gyula Szilágy megyei RMDSZ-es képviselő, valamint Seres Dénes szenátor is támogatta. Seres nem tartja célravezetőnek a tiltakozást, mivel a konfliktus kiélezése nem vezetne eredményre. Ioan Driha Szilágy megyei főtanfelügyelő szerint a jelenlegi állapotok egyeznek a tanügyi törvényben foglaltakkal. /Deák Zoltán, Salamon Márton László: Szeparatistának címkézik a magyarokat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./2003. április 12.Borbély Zsolt Attila örömmel nyugtázta, hogy Fey László reagált a cikkére, ezzel alkalmat adott bizonyos kérdések ismételt megvilágítására. Ténykérdés, az RMDSZ alapdokumentumaiban s a gyakorlati politizálás szintjén egyaránt jól érzékelhető a pártosodás tendenciája. Ebben a folyamatban Szatmárnémeti mérföldkő volt. (Ezt egyébként olyan balliberális publicisták is megállapították, mint Bányai Péter és Bíró Béla, bírálva a VII. kongresszus antidemokratikus határozatait.) Komolytalan Fey László azon állítása, amely összemossa az RMDSZ vezetősége által folytatott belső tisztogatást egyes megyék - például Kolozs - ellenzéki dominanciájával. Az a kitétel pedig, miszerint Kolozs megyében nincs esélye annak, aki nem a belső ellenzék híve, egyenesen megmosolyogtató. Hiszen Kolozs megye szenátoráról, Eckstein-Kovács Péterről aligha állítható, hogy nem támogatja a Markó féle kurzust. Arról mindketten elfeledkeznek, hogy az RMDSZ "erejét" a román kormánypárttól kölcsönzi arra az időre, amíg a magyar kisebbségi szervezet "demokratikus hitelesítő bélyegére" diplomáciai okokból szükség van az integrációs folyamatban. A Nagy Benedek ügyet az RMDSZ Operatív Tanácsa utalta az Etikai Bizottság elé, és nem Tőkés László (lásd az OT 1995. január 5-én hozott határozatának 5. pontját, RMDSZ Közlöny, 1995. 13. szám). Érdemes végigolvasni azon (ex)képviselők névsorát, akik aláírták a Nagy Benedek irományától elhatárolódó nyilatkozatot: András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Fekete Zsolt, Kerekes Károly, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Németh János, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila, Vida Gyula, Zsigmond László. A mai önfeladó, a román hatalomnak alájátszó kurzus legfőbb támogatói, a neptuni képviselő-kettős, Tokay György és Borbély László (Frunda György a szenátusi frakciónak volt tagja), továbbá Székely Ervin, Antal István, Márton Árpád nincs közöttük. Minő véletlen. /Borbély Zsolt Attila: Véletlenek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./2003. május 7.Dumitru Badea, a Nagy-Románia Párt szenátora politikai nyilatkozatban kérte Sógor Csaba mandátumának felfüggesztését a Székelyudvarhelyi Fórumon való részvétele miatt. Sógor Csaba szenátor megjegyezte, hogy Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke is elmarasztalta őt a Székelyudvarhelyi Fórumon való részvétele miatt. Tőkés László református püspök szerint az általa indított fórummozgalom nem az RMDSZ egysége ellen irányul, hanem az RMDSZ eredeti programját akarja maradéktalanul megvalósítani - a szövetséget is integrálva. Tőkés püspök azzal vádolta a szövetség vezetőit, hogy "eleve feladták és következetesen elszabotálták a romániai magyar nemzeti közösség autonómia-politikáját". - A szenátus 140 tagja közül 53-an jelentették a házbizottságnak, hogy összeférhetetlenségi helyzetben vannak a korrupcióellenes törvény alapján - közölte Nicolae Vacaroiu, a felsőház elnöke. Az RMDSZ-frakcióból Verestóy Attila, Szabó Károly, Frunda György, Pete István és Seres Dénes nyilatkozott úgy, hogy mandátumukkal összeférhetetlen tisztségeket is betöltenek - írja a Mediafax. Az RMDSZ képviselői közül Antal István, Borbély László, Pécsi Ferenc és Vida Gyula nyilatkozott összeférhetetlenségről. /Sógor Csaba szenátori mandátuma felfüggesztését kérték. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 7./2003. július 15.Sokan megkérdezik, hogy a magyar vezetők gyermekei itthon avagy külföldön tanulnak, továbbá hol telepedtek le, idegenben élnek-e vagy hazatértek-e szülőföldjükre. A romániai magyar nemzeti közösség lélekszáma fogyott, az apadás oka pedig nagyrészt a kivándorlás. Az emigrációt választók többsége értelmiségi, akik az erdélyi magyarság szellemi vezetői lehetnének. Eközben az itthon maradottak úgy érzik, hogy cserbenhagyták őket, sokan úgy vélik: helytállásuk többnyire értelmét veszti. Sokszor azon személyek gyermekei távoznak, akiknek itthon kellene példát mutatniuk. Az újságírók megkérdezték a magyar parlamenti képviselőket és szenátorokat, a történelmi magyar egyházak vezetőit és közéleti személyiségeket. A vezetők közül sokak gyermeke jelenleg itthon tartózkodik, esetenként fordul elő az, hogy ösztöndíjjal külföldön tanul, de azzal a szándékkal, hogy tanulmányai elvégzése után itthon szeretne gyökeret ereszteni. Szabó Árpád unitárius püspök fia Kolozsváron él, magánvállalkozóként dolgozik, unokái is itt végzik tanulmányaikat. Mózes Árpád evangélikus püspök fia Gyulán dolgozik fizikusként, két unokája szintén Gyulán él és tanul. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke három gyermek édesapja, mindannyian kiskorúak még, és Nagyváradon tanulnak. Pap Gézának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének öt gyermeke van, közülük egy Budapesten tanul holland szakon, tekintettel arra, hogy Romániában nem létezik ilyen szak, egyik a kolozsvári teológia hallgatója, három kisebb gyermeke pedig érettségi előtt áll, Kolozsváron járnak iskolába. Az RMDSZ parlamenti képviselői közül Antal István egyik fia a kolozsvári Zeneakadémián tanul, másik gyermeke Kolozsváron végzett, sikerült hároméves ösztöndíjat szereznie az Egyesült Államokban, de a továbbképzés után hazatér Erdélybe. Asztalos Ferenc mindkét fia egyetemet végzett, itthon próbálnak meg boldogulni. Böndi Gyöngyike Máramaros megyei képviselő két gyermek édesanyja, egyikük Nagybányán végezte a tanulmányait, ott is él, másik gyermeke Budapesten tanul, de szándékában áll hazatérni. Erdei István képviselő mindkét gyermeke Szatmárnémetiben tanult és a városban él. Kerekes Károly gyermeke tanárként Marosvásárhelyen dolgozik. Kovács Zoltán gyermekei Nagyváradon, illetve Érmihályfalván dolgoznak. Márton Árpád képviselő két gyermeke Kolozsváron tanul. Ráduly Róbert képviselőnek két kiskorú fia van, mindkettő a csíkszeredai magyar óvodába jár. Pécsi Ferenc egyetlen fia Bukarestben doktorandus. Tokay György mindkét fia az országban dolgozik. Vida Gyula képviselő két gyerekeitthon dolgozik. Varga Attila képviselő gyermekei magyar iskolába járnak. Winkler Gyula képviselő kisfia magyar nyelvű óvodába jár. Borbély László képviselő lánya a bukaresti Közgazdasági Tudományegyetem hallgatója. Vekov Károly Kolozs képviselőnek négy gyermeke van, mindegyikük az országban él. Toró T. Tibor Temes megyei képviselő két gyermek apja, akik itthon vannak. A szenátorok közül Markó Béla szövetségi elnöknek három gyereke van. Egyik tanársegéd a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, lánya gyakornok ügyvéd Bukarestben, legkisebb fia hároméves. Frunda György szenátornak két lánya van, itthon tanulnak. Verestóy Attila szenátor fia Bukarestben dolgozik. Sógor Csaba szenátor négy gyermeke itthon van. Az RMDSZ ügyvezető elnökének, Takács Csabának két gyermeke szintén. Mikó Lőrinc tanácsos négy gyermeke sem távozott külföldre, ugyanúgy Molnos Lajos tanács fia sem. /Borbély Tamás, Köllő Katalin, Ördög I. Béla, Papp Annamária: Hol élnek vezetőink gyermekei? Mindenki itt van, de mégis fogyunk... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15/2003. október 28.Selymesilosván a gyermekhiány miatt késélen táncol a helyi általános iskola. Több éven keresztül csak Seres Dénesnek és az RMDSZ képviseletének köszönhetően nem zárták be az iskolát. Mindezek tükrében felértékelődik az okt. 26-i ünnepség, amelynek keretében a tanintézmény felvette Ilosvai Selymes Péter nevét. A Sarmaság községhez tartozó, mintegy 780 lelket számláló színmagyar falu minden fogyás, elöregedés ellenére állta a sarat. Most ők is falunapot rendeztek. Az első Ilosvai Napokat a templomban kezdték. A templomban megáldották a teljesen felújított parókiát. Az iskola névadó ünnepségén nem csak a névtáblát leplezték le, hanem az Ilosvai Selymes Péter emléktáblát is. Ilosvai Selymes Péter munkásságát Faluvégi Zoltán főtanfelügyelő-helyettes ismertette. Seres Dénes szenátor és Vida Gyula képviselő köszöntője után Csóka Tibor alprefektus foglalta össze a faluban végbement változásokat. Az emberek takarítják a házak környékét, új községi kút van, renoválták az iskola 250 éves épületét, új parókia fogadja a híveket. Fehérvári Ernő református lelkipásztor több mint tíz éve harcol a községért. Felesége, Katalin az iskola igazgatója is egyben. Az egyik tanteremben a falu néprajzi emlékeiből állítottak össze bemutatót, a másik tanteremben a falu szülötte, Bánházi Gyöngyi, Kolozsváron élő képzőművész festményeiből gyűjtöttek össze kiállításra valót. /Józsa László: Selymesilosva. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./2004. január 24.Megegyezés született a pártok között arról, hogy a helyhatósági választásokon – a parlamenti választásokhoz hasonlóan – bevezetik az 5 százalékos bejutási küszöböt. Eszerint a pártok akkor szerezhetnek mandátumokat az önkormányzatokban, ha a megyei, illetve tanácsosi listájukra leadott szavazatok száma eléri az érvényes szavazatok 5 százalékát. Ez – a számítások szerint – azokban a megyékben, településeken okozhat gondot az RMDSZ-nek, ahol a tanácsok 20-nál több tagúak, a magyarok aránya pedig 5 százalék körül mozog. Kolozsváron az RMDSZ-t ez a veszély nem fenyegeti sem a megyei, sem a városi tanácsban. Kolozs megye lakosságának 17,4 százaléka magyar nemzetiségű. Ha ez az arány visszatükröződik a leadott érvényes szavazatokban, az RMDSZ megkaphatja a 9 mandátumot a 45 tagú megyei, illetve a 7 mandátumot a 31 tagú városi tanácsban. A Kolozsvárnál kisebb városokban, Désen (a magyar lakosság aránya 14,1 százalék), Tordán, (10,1 százalék), Bánffyhunyadon (33 százalék), Aranyosgyéresen (8,2 százalék), és Szamosújváron (17 százalék) a kötelező öt százalék szintén nem csorbítja a képviseletet. Vida Gyula képviselő szerint a bejutási küszöb bevezetése csak nagyon kis mértékben érinti a Szilágy megyei magyarságot is. Beszterce-Naszód megyében a 36 tagú megyei tanácsot a lakosság számának csökkenésével arányosan 31 tagúra faragták. Eddig 2 tanácsosa volt a megye 5,8 százalékos magyarságának. Szilágyi János RMDSZ elnök szerint, ha a magyarok körében a részvétel több mint 60 százalékos, akár 3 mandátumot is megkaphatnak. Ami Beszterce tanácsát illeti – a városban a magyarok 6,4 százalékban vannak jelen – a 2000-es helyhatósági választásokon egyetlen RMDSZ-es tanácsos sem nyert mandátumot. A megyei elnök csupán 2 községet, Komlódot és Orosfáját említette a bejutási küszöb biztos vesztesei között. Fehér megyében a magyar lakosság számaránya 5,4 százalék, 2000-ben 2 RMDSZ-es megyei tanácsos nyert mandátumot. Az 5 százalékos bejutási küszöb bevezetésével Fehér megye magyarsága mindenképpen búcsút vehet két megyei tanácsosi helyétől. Ami a városokat illeti: Gyulafehérváron és Tövisen már 2000-ben sem sikerült mandátumot szerezni a helyi tanácsban, Nagyenyeden, ahol a magyarok számaránya 16,5 százalék, a jelek szerint megmaradhat a 4 mandátum a helyi tanácsban. /Székely Kriszta: Buktató-e a bejutási küszöb? Csökkenhet a szórványmagyarság képviselete az önkormányzatokban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2004. március 16.A magyar forradalom és szabadságharc nagy alakjai másképp látták a nemzet jövőjét, de vitáik, nézetkülönbségeik dacára képesek voltak az összefogásra, az együttcselekvésre, mert tudták: a társadalmi reform, a szabadság csupán egységes fellépéssel érhető el – hangsúlyozta ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke márc. 14-én Krasznán, Petőfi Sándor készülő szobrának ünnepélyes alapkő-letételénél. Az eseményen jelen volt Seres Dénes szenátor, Vida Gyula képviselő, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövet is. Adrian Nastase kormányfő üzenetét Marc Tiberiu, Szilágy megye prefektusa tolmácsolta, Medgyessy Péter magyar miniszterelnök levelét Íjgyártó István olvasta fel. /Petőfi Sándor szobrának alapkő-letétele Krasznán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Petőfi arcképével fedőlapján ünnepi műsorfüzetet jelentetett meg Krasznán a helybeli Cserey Farkas Társaság a szabadságharc évfordulója alkalmából. A Cserey Farkas Társaság kérésére jóváhagyták a köztéri Petőfi-szoborállítást. Az alapkövet Markó Béla szövetségi elnök, Szabó Vilmos politikai államtitkár, Marc Tiberiu prefektus és Pop Imre polgármester helyezték el. /(Fejér László): Kraszna Petőfivel ünnepelt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./2004. szeptember 23.A 2004-es parlamenti választások alkalmával meghirdetett jelölési időszakban Szilágy megyében két szenátorjelölt – Fekete Szabó András Levente jelenlegi alprefektus és Széman Péter orvos, valamint egy képviselőjelölt, Seres Dénes RMDSZ-szenátor nyújtották be a jelölésükhöz szükséges dokumentációt. Az elmúlt négy évben a Szilágy megyei RMDSZ-nek egy képviselője és egy szenátora volt, Vida Gyula, illetve a most képviselőjelöltként induló Seres Dénes személyében. A visszavonuló Vida Gyula 72 éves korára hivatkozott. Az elmúlt négy évben tovább fogyott a magyarság, ezért egyre kisebb az esélye annak, hogy a szövetségnek lesz egy szenátora Szilágy megyében. Fehér megyében négy pályázat érkezett Köble Csaba, Komáromi Attila SZKT-tagok, Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök és Tóth Csaba a gyulafehérvári RMDSZ-szervezet vezetője részéről. A Fehér megyei RMDSZ-nek 1990–1992 között volt egy parlamenti képviselője Brendus Gyula személyében, 1992-től 1996-ig pedig egy szenátora, a marosújvári Incze Tibor. Az idei bejutási esélyek minimálisak. Beszterce-Naszód megyében egy szenátor (Koszorús Zoltán) és három képviselőjelölt (Szilágyi János megyei elnök, dr. Kocsis András megyei tanácsos, és Tók Katalin) jelentkezett, rangsorolásukra október 2-án kerül sor. Noha a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ az elmúlt 15 évben egyszer nyert képviselői mandátumot 1992–1996 között, az ügyvezető elnök optimista. /Sz. K.: Csökkenhet az RMDSZ képviselete? Lezárultak a jelölések. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./2004. december 6.Vida Gyula 1990 óta parlamenti képviselő, most parlamenti pályája lezárult. Az országos RMDSZ alapító tagja, a Szilágy megyei szervezetének első elnöke volt. A parlamentben az RMDSZ egyik gazdaságpolitikusaként részt vett az RMDSZ gazdaságpolitikájának kialakításában. Vida Gyula első két mandátum idején a képviselőház pénzügyi, költségvetési és bankügyekkel foglalkozó bizottságának tagja volt. Most úgy döntött, hogy visszavonul. /Béres Katalin: Az RMDSZ gazdaságpolitikusa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./2004. december 17.Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepli az RMDSZ dec. 18-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. E rendezvény során adják át – immár hagyományosan – az RMDSZ Ezüstfenyő Díjait is, amelyet azoknak a személyeknek adományoznak, akik kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul államosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszolgáltatásának, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében. Idén 27 személy részesül Ezüstfenyő Díjban: Baka Mátyás, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke, Kézdivásárhely; Bódi György állategészségügyi asszisztens, Ürmös; dr. Brendus Gyula sebész szakorvos, Nagyenyed; Csávossy György agrármérnök, Csombord; Domokos Géza író, Sepsiszentgyörgy; Fazakas Mihály kohómérnök, Medgyes; Ferencz Alajos bányalakatos, Csíkszentdomokos; Földes Béla kórházigazgató, Nagyvárad; Frunda György szenátor, Marosvásárhely; Horváth Levente közgazdász, Arad; id. Deák Ferenc RMDSZ-elnök, Kisbács; Ilyés Gyula polgármester, Szatmárnémeti; dr. Iszlai Árpád fogorvos, Szászrégen; Komáromi Attila jogtanácsos,Gyulafehérvár; Koszorús Zoltán bányamérnök, Beszterce; Kötő József, az EMKE elnöke, Kolozsvár; Ladányi Kinga szenátori irodavezető, Székelyudvarhely; Lokodi Anna alpolgármester, Uzon; Ludescher István alpolgármester, Nagybánya; Mikó Lorinc jogtanácsos, Kolozsvár; Nagy András polgármester, Szászrégen; Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Kolozsvár; Pop Imre polgármester, Kraszna; Sófalvi László, a területi RMDSZ ügyvezető elnöke, Székelyudvarhely; Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója, Marosvásárhely; Vida Gyula közgazdász, Szilágysomlyó; Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke, Vajdahunyad. /15 éves az RMDSZ. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./2009. április 24.Az RMDSZ eddig nyolc kongresszust tartott. I. kongresszus: 1990. április 21–22., Nagyvárad. Az Országos Elnökség tagjai: Domokos Géza, elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyimesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli István tagok. A váradi kongresszuson elfogadott program „a társadalmi csoportok és mindenféle kisebbségek kollektív jogainak és szabadságjogainak alkotmányba foglalását” rögzíti célként. A program ugyanakkor távlati célként „az önkormányzati rendszer csúcsszerveként működő kisebbségi parlament tervét” jelöli meg. II. kongresszus: 1991. május 24-26., Marosvásárhely. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök. Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A marosvásárhelyi kongresszuson elfogadott program alkotmányjogi terminusokat vezet be a romániai magyarság önmeghatározására és konkrét célul „a magyar kisebbség autonóm közművelődési intézményhálózatának kifejlesztését” tűzi. III. kongresszus: 1993. január 15–17., Brassó. Az RMDSZ elnökévé elsöprő többséggel Markó Bélát, tiszteletbeli elnökévé Tőkés Lászlót választják. Tőkés László több javaslatát megszavazzák, ezek között szerepel, hogy az RMDSZ elkötelezi magát az 1989-ben elindult rendszerváltozás mellett, a Demokratikus Konvencióval együtt követeli a temesvári nyilatkozat nyolcadik pontja érvényesülését, kezdeményezi egy gazdasági tanács létrehozását, a legnagyobb kedvezmény megadását. Az elfogadott program alaptétele a belső önrendelkezés, „a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonómia”; a Romániában élő magyarságot „őshonos közösségként”, „államalkotó tényezőként” határozza meg, mely magát „a román nemzet egyenjogú társának tekinti”. IV. kongresszus: 1995. május 26–28., Kolozsvár. Hosszú vita után a kongresszus elfogadja a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését. A nemzeti kisebbség helyett a nemzeti közösség elnevezést hagyja jóvá. A testület újraválasztja Markó Bélát a szövetségi elnöki tisztségbe, megerősíti Tőkés László tiszteletbeli elnöki tisztségét, valamint megválasztja a kongresszus után megújuló SZKT 21 tagját. Nyilatkozatot ad ki, melyben tiltakozik a tanügyi törvénytervezet kisebbségi oktatást szabályozó XII. fejezetének jogsértő rendelkezései miatt. V. kongresszus: 1997. október 3–4., Marosvásárhely. A testület elfogadja az alapszabályzat és a program módosítását, valamint az RMDSZ kormánykoalíciós cselekvési programját. A személyi elvű autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a területi autonómia – amely „a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre” – megfogalmazások lényegében változatlanul megmaradnak az ötödik kongresszus után is. VI. kongresszus: 1999. május 15–16., Csíkszereda. Újabb négyéves időszakra választják RMDSZ-elnökké Markó Bélát ellenjelöltjével, Kincses Előddel szemben. Állásfoglalást fogadnak el a romániai politikai helyzettel, illetve a Balkán stabilitásával kapcsolatban. A testület elfogadott határozataiban leszögezi, hogy hangsúlyt fektet az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósítására, illetve a csángó magyarság helyzetének rendezésére. VII. kongresszus: 2003. január 31. –február 2., Szatmárnémeti. A kongresszusi küldöttek törölték az alapszabályzatból a tiszteletbeli elnöki funkcióról rendelkező fejezetet. Szövetségi elnöknek Markó Bélát választották, egyetlen jelöltként. A tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület az RMDSZ-kongresszussal megegyező időpontban szervezett egyházkerületi közgyűlést szintén Szatmárnémetiben, a Láncos-templomban. VIII. kongresszus: 2007. március 2–3., Arad. A módosított RMDSZ-program megerősíti a kulturális és területi autonómia törvényes keretei létrehozásának és gyakorlati alkalmazásának a szükségességét. A kongresszus egyik legfontosabb döntése, hogy a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) helyét a Kulturális Autonómia Tanácsa veszi át. Takács Csaba lemond ügyvezető elnöki tisztségéről, Markó Bélát egyedüli jelöltként újraválasztják RMDSZ-elnökké. A testület eldönti, hogy ismét kétévenként tartanak kongresszust, de az elnöki mandátum továbbra is négy évre szól. /S. M. L. : Húsz év RMDSZ, kongresszusokban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./2010. január 9.Huszadik születésnapját ünnepli az RMDSZ1990 Április 21–22. – Az RMDSZ I. Kongresszusa az Egységben az erő jelszó jegyében Nagyváradon. Felhívással fordul az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz és Románia kormányához, tegye haladéktalanul vizsgálat tárgyává az országban a kisebbségi kérdés kezelésében kialakult állapotokat, és haladéktalanul foglaljon állást a kisebbségek kérdésének valóban demokratikus rendezése érdekében. Megválasztják az országos elnökség tagjait: Domokos Géza elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyímesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli Király István tagok. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László. Május 10. –Az RMDSZ közleményében kijelenti, nem kívánja elkötelezni tagságát egyik államelnökjelölt személye mellett sem. Arra kéri választóit, menjenek el szavazni, és szavazzanak a visszarendezés ellen. Május 15. – Szőcs Géza RMDSZ-főtitkár nyilatkozatban teszi közzé a választási adatok feldolgozásával kapcsolatos aggályait. Május 20. – Parlamenti és elnökválasztások. Ion Iliescu a szavazatok 85,07 százalékával elnök lesz. A képviselőházban az RMDSZ 991 601 szavazatot (7,23%, 29 mandátum), a szenátusban 1 004 353 szavazatot (7,20%, 9 mandátum) kap. Május 27. – Az RMDSZ országos elnöksége a közvélemény tudomására hozza: a kormánynak az 1990/1991-es tanév megszervezésére vonatkozó 521/1990.05.12 Határozata ellentétes az érvényben lévő tanügyi törvénnyel. Beadvánnyal fordul az állam vezetőihez. Rámutat: ez a határozat visszalépés a diktatúra időszakához képest. A rendelet a kisebbségi jogokat korlátozó intézkedéseket vezet be az oktatásban (leszögezi, hogy az oktatás minden szinten román nyelven történik; „a nemzeti kisebbségek számára feltételeket teremtenek az anyanyelv elsajátítására és esetenként anyanyelvű képzésre”; az egyetemi oktatás fejezetében szó sincs a magyar nyelvű egyetemi oktatásról stb.). Június 7. – Demény Lajos tanügyminiszter-helyettest, marosvásárhelyi útja során, a helyi Nemzeti Megmentési Front és a Vatra Românească képviselői megakadályozzák abban, hogy a tanfelügyelőségen eleget tegyen hivatali feladatának. Június 13–14. – Bukarestben a rendőrség eltávolítja az Egyetem térről a demokratikus reformok gyorsítását több hete követelő tüntetőket, többszáz személyt őrizetbe vesznek. Miron Cozma vezetésével, Zsil-völgyi bányászok érkeznek Bukarestbe, a rend helyreállításának ürügyével behatolnak és törnek-zúznak, ártatlan járókelőket és tüntető diákokat kegyetlenül bántalmaznak. Június 16. – Az RMDSZ vezetősége a június 13–15-i bukaresti eseményekkel kapcsolatban tiltakozik Szilágyi Zsolt és Zsigmond László RMDSZ-képviselők indokolatlan bántalmazása ellen. Június 20. – Beiktatják a Petre Roman által vezetett új kormányt. Június 27. – Adrian Moţiu államtitkár semmisnek nyilvánítja a Demény Lajos tanügyminiszter-helyettes által kiadott rendeleteket. Deményt július elején fölmentették tisztségéből, de szenátorként alelnöke lett a szenátus oktatásügyi bizottságának. Július 5. – A helyi közigazgatási törvénytervezet vitája során a képviselőházban heves ellenállásba ütközik az a szakasz, amely lehetővé tenné a határozatok kisebbségi nyelven történő megjelentetését. Július 9. – Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Aradon, Kolozsváron és Bukarestben a Vatra Românească szervezésében összejöveteleket tartanak a kisebbségek anyanyelvű oktatása ellen, a román tanulók „hátrányos helyzetbe” kerülése miatt. Július 20–21. – Az RMDSZ országos választmánya nyilatkozatban foglalkozik a marosvásárhelyi márciusi események résztvevőivel szemben indított egyoldalú büntetőjogi eljárás visszásságaival. Míg Sütő András támadói közül senkit sem azonosítanak, a büntetőeljárási szervek több magyar és cigány nemzetiségű személyt tartóztattak le és ítéltek szabadságvesztére. Július 30. – Domokos Géza nyílt levelet intéz Iliescu elnökhöz, amelyben ismételten kéri, hogy a prefektúrák felállításakor vegyék figyelembe a helyi magyar lakosság által beterjesztett javaslatokat Augusztus 13. – Marosvásárhelyen újabb magyarellenes tüntetést szervez a Vatra Românească, amelyen jelszavakat skandálnak késő éjjelig, megfélemlítve a lakosságot. Szeptember 11. – Az RMDSZ parlamenti csoportja interpellációban tiltakozik az oktatási miniszter azon telefonutasítása ellen, amely az érvényben lévő törvényben biztosítottak ellenére megfosztja a tanulókat az anyanyelven történő felvételizés jogától. Szeptember 15. – Az oktatási minisztérium magyar líceum megnyitását engedélyezte Aradon. Szept. 10-én Gheorghe Gîrbovan megyei prefektus kijelenti, hogy nem engedélyezi a líceum megnyitását. Tokay György képviselő tiltakozásul ülősztrájkba kezd. Sikerül elérnie, hogy szeptember 17-én mégis meginduljon a tanítás. Október 4. – A szenátus határozata értelmében a székelyföldi vonatokon rendőrségi és katonai járőrök tartanak ellenőrzést, azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy megvédjék a román utasokat a helybeli lakosok atrocitásaival szemben. Október 6. – Engedélyezik az aradi megemlékezést az 1848-1849-es magyar szabadságharc vértanú tábornokaira. Utólag a román kormány a Magyar Külügyminisztérium egy jegyzékére válaszolva úgy értékeli, hogy a rendezvény nemzeti uszításhoz, a román nép érzéseit sértő megnyilatkozásokhoz vezetett. Október 9. – Az RMDSZ képviselői tiltakozásul kivonulnak a parlamenti ülésről, mert a gazdasági társaságok törvénytervezete szerint ezek vezetője csak román lehet. Végül az RMDSZ által javasolt változatot fogadják el, amelyben a románt román állampolgárságúra cserélik. November 2. – Radu Ceontea és Adrian Moţiu (PUNR) szenátor javaslatára a szenátus napirendre tűzi egy bizottság felállítását, amely kihallgatná azokat a románokat, akik 1989. december 22. után távozásra kényszerültek Hargita és Kovászna megyéből. December 1. – A román nemzeti nap alkalmából Gyulafehérváron kerül sor a parlament szabadtéri, ünnepi ülésszakára. Szőcs Géza főtitkár közbekiabálással, fütyüléssel keltett hangzavarban próbálja elmondani a toleranciáról szóló beszédét. A román ellenzék sem jut szóhoz. A hangulatkeltésben részt vesz – a televíziós felvételen is láthatóan – Petre Roman miniszterelnök is. December 2. – Az RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a december 1-jei incidens ellen. Követeli, kormányfői minőségével összeegyeztethetetlen magatartásáért Petre Roman megbízatásának visszavonását. December 5. – A Nemzeti Megmentési Front (FSN ) frakcióvezetője, Vasile Văcaru szenátor államellenes tevékenység vádjával bűnvádi eljárást követel Sütő András és Tőkés László ellen. 1991. Február 4. – A közszolgálati televízió nemzetiségi nyelvű adásidejének csökkentése ellen nyilatkozatban tiltakozik az RMDSZ. Február 22. – Domokos Géza RMDSZ-elnök a parlamentben ismerteti a szövetség álláspontját az alkotmánytervezet első cikkelyével kapcsolatban. Kifogásolja azt a meghatározást, hogy Románia „egységes nemzeti állam”. Az RMDSZ és a többi nemzetiség parlamenti csoportja javaslatai az alkotmány tervezetéhez: a hatalom köteles biztosítani a nemzeti kisebbségek védelmét, a román állam alapja nem a román nép egysége, hanem a román nép és a nemzeti kisebbségek egysége. Több paragrafus átdolgozását kérik (pl. azt, hogy ne legyen büntetendő a nemzeti és etnikai szeparatizmusra való felhívás), és azt, hogy a kisebbségek használhassák anyanyelvüket a közigazgatási szervek előtt. Május 24–26. – Marosvásárhelyen megtartják az RMDSZ II. Kongresszusát. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök. Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T.Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A kongresszus felhívást tesz közzé, melyben a kommunista nómenklatúra és a Securitate érdekösszefonódására és a hatalmi struktúrák továbbélésére mutat rá. Egy másik felhívást a magyarországi pártokhoz intéznek, kérve a magyar kisebbségpolitika pártérdekeken felülemelkedő stratégiájának kidolgozását. Június 1. – A Maros megyei prefektus, egy 1968-as törvényre hivatkozva, elrendeli, hogy a megyében szereljék le a kétnyelvű helységnévtáblákat, és cseréljék ki azokat románra. Június 12. – A képviselőház tanügyi bizottságában ismertetik az 1991/521. sz. kormányhatározat 1991/92-es tanévre aktualizált szövegét. Eszerint vegyes lakosságú térségekben akkor is kötelező román osztályokat indítani, ha a tanulók létszáma kevesebb tíznél. Románia földrajzát, történelmét és a műszaki tárgyakat románul kell tanítani a kisebbségi iskolákban is. Június 25. – A Kolozs megyei tanfelügyelőség néhány nappal a középiskolai felvételi vizsgák előtt közzéteszi a következő évi beiskolázási tervet. Ezek szerint a Báthory István, Brassai Sámuel és Apáczai Csere János líceumokban, ahol 1990-ben visszaállították a magyar nyelvű oktatást, most újból román osztályok indítását tervezik. A kolozsvárihoz hasonló gondjaik vannak a nagyváradi magyaroknak is. Június 26. – Iliescu elnök fogadja az RMDSZ küldöttségét. Szóvá teszik az iskolaügyben kilátásba helyezett újabb korlátozásokat, a földrajz, illetve a történelem kötelezően román nyelven való oktatásának kérdését szélsőséges nacionalista erők aggasztó térnyerését, az állambiztonsági törvény tervezetében a szeparatizmus önkényes értelmezésének veszélyét, és azt, hogy a szükségesnél kevesebb magyar nyelvű osztályt terveznek indítani. Felvetik, hogy a nagyarányú tanárhiányt csak a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával lehetne pótolni. Július 6. –Kolozsváron alakuló ülését tartja az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa (KOT). Felhívást intéz az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet genfi Kisebbségi Konferenciájához, a kisebbségi kérdés egész Európára való érvényességét hangsúlyozva. Ugyancsak felhívással fordulnak a román kormányhoz és pártokhoz, egy interetnikus problémákat tárgyaló kerekasztal létrehozását szorgalmazva. (Részletek az RMDSZ, eseménynaptárából) Forrás: Szabadság (Kolozsvár) 2017. január 30.Engem Udvarhely elvarázsoltNagy idők tanúja Albert Dávid, aki majd két évtizedig volt a gimnázium igazgatója. Az életéről beszélgettünk. Egyszerű csíki családból származik, tudásvágya és ambíciója vitte előre. Filozófusnak jelentkezett, történész lett belőle. Ezt nem bánja, csak néha azt, hogy több időt szánhatott volna kutatásra. Évtizedekig dolgozott igazgatóként és főtanfelügyelőként, oktatástörténti kötetei is jelentek meg – sok mindent átélt és túlélt, a mai világ szerinte teljesen más, mint ami az ő ifjúkorában volt. • Csíkdánfalván és Csíkszeredában gyerekeskedett • Nagyon félt a padláson rejtegetett világháborús szurony miatt • Éltette a királyt egy dalban, de nagyon megszidták miatta az egyetemen • 1948-ról is markáns véleménye van • Székelyudvarhely nagyon megfogta 1956-ban • Akkor még élt a falu, amikor tanfelügyelő volt • 1985-ben váltották le az igazgatói állásából • „A gondolkodásban legyen önállósága az embernek" A 83 éves Albert Dáviddal Rózsa utcai otthonában sok mindenről – a karrierjéről, negyvennyolcról, Szabó Dezsőről, a megyésítésről, a gimnáziumról – beszélgettünk. - Gyerekkorából leginkább mire emlékszik? - A szülőfalumban nem sok évet töltöttem, mert hatéves koromban már beköltöztünk Csíkszeredába. Családunk, az Albert nemzetség Dánfalva felső részén, Felszegben lakott, az egyik legrégebbi nemzetség. A nemzetségen belül is volt rétegződés, mi a tehenes gazdák közé számítottunk. Ez kisbirtokkal járt, ezért édesapám más, kisegítő munkákat is elvállalt. Az első elemit már megkezdtem Dánfalván, arra nagyon emlékszem, hogy új, a román világban épült iskolába jártunk, palatáblám volt. Megszokott falusi életmódunk volt. Az 1940-es bécsi döntésig a faluban nagyon nyomott, fásult volt a hangulat, de néhányan el tudtak menni, hogy dolgozzanak a Regátba. A kicsi magyar világban viszont valósággal kinyílt a világ és sok ember megindult, elsősorban Budapest, Magyarország felé. Az én szüleim hatéves koromban úgy döntöttek, hogy Szeredába költözünk, ez 1940-ben volt. A városban édesapám altiszt volt a városházán és mi mellette, egy bérlakásban laktunk – ez a mostani főtéren volt körülbelül a megyeházától a Petőfi utca felé. Csíkszereda tulajdonképpen egy T-alakú urbanisztikai képződmény volt akkor, az egyik főutca Udvarhely felől jött, erre pedig merőleges volt az Alcsíkot Felcsíkkal összekötő út. Ezeket az épületeket lebontották az újramegyésítés után. - A háborút hogyan vészelték át? - 1944 nyarán édesapám szerzett egy lovat és egy szekeret, s hazamentünk Dánfalvára, onnan pedig felmentünk az erdőbe. A legtöbb családnak volt ilyen erdei boronaháza, mert a kaszálás egy-két hétig tartott. Ott keresztülvonultak az oroszok, de minket nem bántottak. Egész nap figyeltem őket, néztem, ahogy vonultak. Néha egy-egy tinót vagy disznót „elejtettek", megebédeltek és mentek tovább, de nem durváskodtak. Csíkszeredában az iskola hadikórház volt, s időbe telt, amíg az oktatás újraindult, az iskolát februárban kezdtük el – akkor még az volt a neve, hogy Segítő Mária Római Katolikus Főgimnázium. A tankönyveink is a Révai-kiadású, katolikus iskoláknak szóló könyvek voltak, a bentlakásban apácák főztek, nekünk pap tanárunk volt, Márton Áronpüspök is látogatta az iskolát, amíg lehetett. - Személyes élménye is van róla? - 1948-ban a csíksomlyói búcsún az iskola diákjaiként kötelet fogtunk a papság és Márton Áron püspök körül, hogy ne tóduljanak oda a civilek. Az alsó tagozatot egyházi iskolában jártam, kisérettségit tettem, és utána mentem a középiskolába. Ugyanakkor az iskola végzősei közül választották ki azt a három erős fiatalembert, aki a labóriumot vitte. Ez egy nagyon súlyos tárgy, jó kötésű legénynek kellett lennie, aki vitte – annak nagy neve és tekintélye volt az iskolában. Az iskolának volt egy kápolnája, minden vasárnap misére mentünk, ahol állni kellett, a tanároknak székek voltak hátul. Mindig rettegtem, hogy el fogok ájulni, néha el is dőlt egy-egy diák. Átéltem az államosítást is. Visszagondolva erre, úgy emlékszem, hogy ezt jól megtervezve hajtották végre. Gyergyó vidéke egyfajta vörös sarka volt ennek a vidéknek, tudniillik a Maros völgyében volt igazi munkásmozgalom a két világháború között, ott sztrájkok is voltak. Gyergyószentmiklóson is volt úgynevezett munkáshagyomány, mozgalom, így onnan hoztak igazgatót az iskolába, az örmény származású Karácsony Zakariást. Történelem szakos, vastag hangú ember volt, mesélt a történelemórákon. Én nagyon élveztem ezeket a meséket – akkor jöttem rá, hogy egy történelemtanárnak mesélnie kell, ezért nagyon sokat kell olvasnia, hogy legyen mit mondania. Ma sajnos kevés figyelmet szentelnek arra, hogy a gyermekeket megtanítsák beszélni, pedig a régi iskolákban ezt még külön tantárgyként is tanították. Visszatérve, Gyergyóból diákokat is hoztak, akik sportoltak – a katolikus iskolában ez nem volt hagyomány. Kiirtották egy részen a fákat, röplabda-pályát alakítottak ki, egyszerre mindenki megkedvelte. A kápolnában a keresztet letakarták, az oltárt felszámolták, az egészből lett egy kiváló parkettájú terem és néhány hét múlva már hétvégi táncmulatságot rendeztek itt. Én is odahaza egy seprűvel tanultam táncolni, mert bennünket arra senki sem tanított, annyi dolga volt a szüleinknek. Akkor már öten voltunk testvérek, mert Csíkszeredában még született egy húgom. Az iskola vegyes lett, a lányokkal táncolni kellett, azon a parketten kiválóan lehetett sirülni. - Ideológiailag mennyire próbálták önöket befolyásolni? - Hetente voltak előadások és úgy közelítették meg a dolgot, hogy a kommunizmus és az őskereszténység között nincs nagy különbség. Jézus azt akarta, hogy az emberek szeretetben és egyenlőségben éljenek. Azt gondoltuk, hogy amit terveznek, az nem is olyan rossz. Emellett nagyon nyomták a szövegben a nemzetiségek egyenlőségét, és erre nagyon fogékonyak voltunk, mert volt fogalmam arról, hogy mit is jelent a román nacionalizmus. Az iskolában az előadók nagyon gyakran hangsúlyozták, hogy most jön az igazi, jó világ. Mert Jézus nem azt akarta, amit aztán a papság, a pápaság eltérített. Jézus szegénységben jött a világra és minden emberért feláldozta az életét. Azóta is elgondolom, hogy egy eszme hogy el tud torzulni, gondoljunk csak a kereszténységre és az inkvizícióra vagy arra, hogy a romániai kommunizmus hogy eltorzult Ceaușescu alatt. Ártatlan, fogékony, kisebbségi gyermekek előtt a kommunizmus eszméje is ilyen volt, tömegesen iratkoztunk be a diákszövetségbe. Sok mindent szerveztünk, kirándulást, versenyeket. - A Maniu-gárdák miatt? - Amint említettem, a menekülést Dánfalván éltük át. 1944 őszén egy nap óriási rémület volt, hogy a szomszédos falvakban mik történtek. A férfiak igyekeztek elmenni, édesapám is gyorsan megrakott egy szekeret ganéval, a teheneket befogta és elment az erdőre, amíg ezek elvonultak. Csodáltam édesanyám lélekjelenlétét. Amikor a front elvonult, ottmaradt sok zubbony, katonanadrág, amiből szedett össze néhányat, hogy abból varr nekünk valamit. Nagy volt a szegénység akkor. Ekkor már hírlett, hogy fegyver vagy lőszer miatt lőttek agyon valakiket. Disznót tartottunk, nagy üstben főtt a pityóka nekik, édesanyám gyorsan kiborította, a katonanadrágokat bele az üstbe, rá a pityókát és a vizet. Nehogy baj legyen. Egyszer jött is egy nyegle román legény félig katonaöltözetben, de tudott valamennyire magyarul. Mondta nagyapámnak, hogy „Na, tata, nézzük meg, hogy mit vitt fel a padlásra?" Megijedtem, mert a padláson a kacatok között hányódott egy első világháborús, rozsdás szurony. Szerencsére nem találta meg. Megrémültem, hogy ezek után milyen világ vár ránk. - Érettségi után miért döntött a történelem mellett? Hogyan választott pályát? - Éltanuló voltam, mindenből jól tanultam, de engem a filozófia nagyon feldobott, úgy gondoltam, hogy ahhoz mindennek van köze. Széles volt az érdeklődési köröm, ezért mentem filozófiára. Nagyon szerettem az irodalmat is. Az érettségi alatt például Mereskovszkijt olvastam – a városházára összegyűjtöttek egy csomó könyvet, ami az elmenekülteké, kilakoltatottaké lehetett, onnan halásztam ki. Nehéz körülmények között zajlott az élet. Nekem pénzt kellett keresni, hogy elmehessek az egyetemre, minden nyáron, ahogy az iskola befejeződött, mentem dolgozni, kőművesként, kétkezi munkára. Vettem egy rend ruhát, két-három inget, egy pár cipőt, egy kis kofferral mentem Kolozsvárra. Jelentkeztem a filozófiára, 1952 nyarán. Fel is vettek. A szüleim kérdezték, hogy mi leszek, mire mondtam, hogy bármi lehetek, újságíró, író. Nem tartották ezeket komoly szakmáknak, de nem tudtak beleszólni. A családban nagy szabadság volt a pályaválasztást illetően, s engem eleve értelmiségi pályára szántak. A filozófiát megkezdtük, de már tavasszal közölték, hogy megszűnik – választhattunk, hogy átmegyünk-e mind történelemre vagy elvesz az év. A történelmet választottuk, s én végül megszerettem azt a szakot. Nagyon. Annyira, hogy még udvarolni sem jártam. Annyit csináltunk, hogy szombatonként kicsíptük magunkat és lementünk a bőrgyár tánctermébe táncolni a munkáslányokkal. Engem nem vitt rá a lélek, hogy kísérgessem az egyetemista kolléganőket, mert nagyon sok időbe tellett. Sorba kellett állni a menzán délben, hazakísérni, délután megint elhívni, elkísérni, hazakísérni – akkora időveszteséggel járt volna, hogy nem akartam. - Ehelyett inkább könyvtárba járt? - Igen. Első évtől utolsó évig csak kitűnő minősítéseket kaptam, másodévtől pedig úgynevezett köztársasági ösztöndíjam volt készpénzben, ami akkora volt, mint az édesapám fizetése. Az étkezde és a bentlakás is ingyen volt – az ösztöndíjból vettem kalapot, cipőt, nagykabátot, sőt édesapám névnapjára kis csomagot állítottam össze. Minden hónapban szertartásszerűen megebédeltem egy nagyon jó vendéglőben. Én, az egyszerű székely diák rendeltem a pulykasültet egyszer egy hónapban. A váradi diáktársainkkal, akik sokkal dörzsöltebbek voltak, néha elmentünk egy kis kocsmába, ahol valami hitvány bor mellett énekelgettünk operett- és opera betétdalokat. A Bánk bánból énekeltük, hogy „meghalt a cselszövő, éljen a király!". „Fülek" akkor is voltak, két nap múlva hívattak a rektori hivatalba, a rektornak volt ilyen munkás-helyettese, hatalmas öklökkel. Szemben ült velünk, nézett, csapta az asztalt: „Magukat a munkásosztály és a parasztság azért küldte az egyetemre, hogy az új rendszernek legyenek a harcosai! S akkor maguk éltetik a királyt?!!" Valósággal sokkolt, hogy énekelni sem lehet. Első év után megválasztottak a diákotthon elnökének, majd beválasztottak az egyetemi KISZ-bizottságba, ahol Szabó Gyula ült mellettem. Titkárhelyettes lettem a bizottságban, de gyakorlatilag az egész KISZ-munkát én irányítottam. 1956 tavaszán már érződött a magyarországi forradalomnak az „előszele". Mint a történelem kar éltanulóját, engem jelölt ki a rektor, hogy megtartsam a március 15-i ünnepi beszédet. Tömve volt az egyetem aulája. Balogh Edgár 1954-ben szabadult a börtönből, ő volt akkor már a rektor – a beszéd nagyon jól sikerült, a közönség is ünnepelt, Balogh felugrott, odajött és azt mondta, hogy „Köszönöm neked, fiam!" - Mi volt abban a beszédben? - Mindig szilárd meggyőződésem volt az, hogy az 1848-as forradalom nagyon hősies vállalkozása volt a magyar nemzetnek, együtt a lengyellel, olasszal és másokkal, de ezt valahogy ki kellett volna egészíteni azzal, hogy az események alatt más nemzetiségekkel ki kellett volna egyezni. Ennek hangot is adtam, ezt is érintettem és a mai napig tartom magam hozzá. 1848-49-ben a szabadságharc alatt a megegyezés elmaradt és nemcsak a bécsi udvar ármánykodása miatt, hanem a vezető magyar politikusok egy részének szűklátókörűsége miatt. Később az emigrációban is akadtak olyanok, mint Teleki László vagy Klapka György, akik az események alatt előjöttek ezzel a témával, de Kossuth mindig elzárkózott, mondván, hogy nem lesz részese a magyar Szent Korona-birodalom feldarabolásának – mert akkor területi engedményeket kellett volna tenniük. A kiegyezés, amit a nagy liberális nemzedék hozott létre, tulajdonképpen egy kényszermegoldás volt. Sajnos a magyar szabadságról, függetlenségről le kellett mondani. Ma a történettudomány úgy tekinti, lehetett látni azt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának rossz vége lesz, de gazdaságilag nagyon sokat épült, polgárosodott Magyarország. Ha úgy maradhatott volna a monarchia, akkor folytatódhatott volna is ez, de azt ki gondolhatta komolyan, hogy a tót, a román, a szerb magyarrá változzon? Senki. Széchenyi is úgy vélekedett Kossuthtal vitatkozva, hogy nem tudja elképzelni, hogy a tót vagy a román csak úgy örömmel magyarrá változzon. Az előadásra visszatérve, a magyar szabadságharc méltóságát hangsúlyoztam, Balogh Edgárral pedig sokáig leveleztem. Én Szabó Dezső nagy rajongója voltam már egyetemista koromban. Azonban nem voltam biztos benne, hogy jól cselekedtem-e, hogy meghívtam a lányát az iskolába beszélgetni, s ezt megírtam Balogh Edgárnak. Válaszolt nekem, hogy nem lehet fasizmussal vádolni Szabó Dezsőt, és nem lehet úgy kidobni, ahogy a kommunista rendszerben azt akkor tették. El kell olvasni a műveit. Nemrég dúlt a vita arról, hogy Magyarországon betették a nemzeti kerettantervbe. Eddig is be kellett volna tenni a tantervbe és a tanárnak tudnia kell, hogy a Szabó Dezső segítségével tanítson igazi magyarságféltést, mert semmi köze nincs a fasizmushoz, sovinizmushoz. El kell olvasni az Életeimet. Amikor idekerültem Udvarhelyre, 1957 tavaszán hallottam, hogy Szabó Dezső lánya itt van Székelyföldön – mindjárt felvettem vele a kapcsolatot, meghívtam a gimnáziumba egy beszélgetésre, mert akkor már aligazgató voltam. Néztek a tanárok, hogy most ez a fickó kitöri a nyakát, mert még Auschwitzet is túlélt zsidó kolléganőnk is volt,Salamon Ella. Nem bántam meg, mert nagyon érdekes dolgokat mondott Szabó Dezsőről mint emberről, az utolsó napjairól Budapest ostroma alatt. A kilencvenes években mondta nekem Bodor András kolozsvári történészprofesszor, hogy az ötvenes években Albert Dávidot nagyon szerették volna „megtartani az egyetemnek", de ő mégis Udvarhelyt választotta. Miért? Már harmadéves koromban Jakó Zsigmond hatása alá kerültem, külön is foglalkozott velem. Én elhatároztam, hogy tanár nem leszek, hanem a kutatómunkával fogok foglalkozni, levéltáros leszek vagy hasonló. Jakó ki is nézte nekem a nagybányai levéltárat, ahol üresedés volt, nagyon szerette volna, ha elkezdem a nagybányai kisnemesség anyagainak a feldolgozását. Én letettem az államvizsgát, piros diplomával végeztem, bárhová jöhettem volna a Székelyföldre, de senki elől nem foglaltam el a helyet. Nem akartam a tanári pályán kezdeni. A levéltárak a belügyminisztérium szigorú felügyelete alatt álltak, hosszú időbe telt, amíg megkaphatta valaki az állást. Csíkszeredában laktam a szüleimnél, eltelt 1956 júliusa, augusztusa – a szüleim már kérdezték, hogy mi lesz veled, ha már ennyit tanultál. Felültem a buszra, bementem Vásárhelyre, a Magyar Autonóm Tartomány tanügyi káderosztályára, bemutattam az irataimat, hogy szeretnék valami ideiglenes tanári állást találni. Így kerültem egyből aligazgatónak Székelyudvarhelyre a gimnáziumba, hangsúlyozva azt, hogy ha megjön a jóváhagyásom, akkor mehetek a nagybányai levéltárba. Akkor Mészáros Imre volt az igazgató, de az egész tanári karban két párttag volt, Baczó László földrajztanár és Spanyár Teréz. Én akkor már párttag-jelölt voltam és így jöttem ide. Mészáros nagyon szeretett, valósággal családtagnak számítottam náluk. Jött egy megszorítás, hogy az iskola vezetője csak párttag lehetett – Imre bácsi pedig nem lehetett az, mert őt a római katolikus egyház taníttatta, nem is akart. Akkor a rajoni főtanfelügyelő és Imre bácsi közösenrábeszéltek arra, hogy vállaljam el az igazgatói állást. Közben megjött a nagybányai levél, hogy jóváhagyták, de akkor már maradtam. Engem Udvarhely úgy elvarázsolt, hogy nem akartam innen elmenni. Azok az őszi színek! Ezt csak az tudja megérteni, aki Csíkban született, vagy ott élt – a csíki tájnak a hangulata, a színei egészen másak, s ez a lelkiállapotra is rányomja a bélyegét. A gyönyörű táj fogott meg, nagyon szerettem gyalogolni – azt mondtam, hogy én már innen nem megyek el. Ugyanakkor lenyűgözött a református kollégium könyvtára is – csíki katolikusként azt addig nem tudhattam. Egy évig voltam igazgató a gimiben, amikor jöttek, hogy vegyem át az Udvarhely-rajoni tanfelügyelőség vezetését – akkor a tanügy és a művelődés egyben volt. Töprengtem egy kicsit, de elvállaltam.Kozseni Andrásnak, a munkásból lett rajoni néptanács-elnöknek bemutattak – végig mért, a végén azt mondta, hogy szerezzen magának valami rendes öltözetet. Aztán Bertalan Sándor, a titkár mondta, hogy terepre kell járni, csizma kell, nadrág. - Mi volt a feladata akkor? - A kultúra odatartozott, s nagyon jó munkatársaim voltak, mint például Nagy Jenő vagy Mester Sándor. Az akkori falu egészen más volt, a falvak tele voltak iskolákkal, Fenyőkúton vagy Pálpatakán nagy iskolák működtek, Lövétén tízszer ennyi diák volt. Akkora kultúrversenyek voltak, hogy Korondon például három napig tartott az egyik. Sófalván az egész falu zenész vagy táncos volt. Nekem életre szóló élmények voltak azok. Hiába mondják, hogy minden rossz volt, akkor még élt a falu! Nem bánom, hogy ezt az időszakot abban a beosztásban töltöttem. - A hatvanas években érzett-e Bukarestből jövő szigort? - A román kommunista rezsim az elején ügyelt arra, hogy a tanügy élére nagyon markáns értelmiségit nevezzen ki. Annál nagyobb megalázás nincs, amikor a tanügy vagy a kultúra élére egy iskolázatlan pártembert neveznek ki. A román kommunizmus amilyen volt, olyan volt, de akkor olyan akadémikus volt a tanügyminiszter, aki a Sorbonne-on végzett. Akkoriban, a hatvanas évek végén volt egy enyhülés a rendszerben – maga a rendszer a történelem szemétládájába, süllyesztőjébe került, ott is van a helye. De a rendszeren belül emberek élnek és azoknak a teljesítménye különböző lehet. 1968-ban, amikor volt a változás, kialakultak az új megyék. Eleinte úgy volt, hogy itt lesz a megyeközpont. Fazakas János jött ide más aktivistákkal, nekem akkor is beszédet kellett mondanom. A beszédet teljesen Benedek Elek Halljátok, emberek? című kötetének politikai publicisztikái alapján írtam. - Pozitívan értelmezte akkor, hogy Udvarhely megyeközpont lesz? - Igen, mert úgy láttuk, hogy rengeteg közjogi, adminisztratív, gazdasági pozitívummal fog járni és a Székelyföld felemelkedését fogja szolgálni, erről határozottan meg voltam győződve. Aztán kitört Csíkban a ribillió, napokig tüntettek, a csíki csoport meggyőzte Ceaușescut, hogy Csíkszereda legyen az új megye központja. Megtörtént, és nemsokára jöttek, hogy vállaljam el a megyei tanfelügyelőség vezetését. Innen még mentünk páran, Gotthárd Béla is akkor lett rajoni főügyészből megyei főügyész, de mások is voltak még. Gondoltam, segítek összeverbuválni, aztán hazajövök. Ott laktam Csíkban hétköznap, a feleségem, Judit idehaza tanított tovább, én csak hétvégenként jártam haza. Rengeteg munka a nyakamba szakadt, nagyon sokat kellett járnom terepre, de aztán néhány év múlva már nem akartam maradni, beleuntam, haza akartam jönni. Szerencsém volt, mert a tudományos munkát nem hagytam abba. Volt egy olyan tudományos anyagom arról, hogy az első világháború után mi történt a megyében. De kutattam a harmincas évek Munkás-Paraszt Blokkjának a történetét is – ez a baloldali magyar szervezet részt vett a választásokon is, négy képviselője is bejutott a parlamentbe. Írogattam a Korunkba, A Hétbe, a Hargita Kalendárium majd minden számába egy-egy történelmi témát. Tulajdonképpen ennek köszönhettem, hogy néhány hónapi főtanfelügyelői működés után, 1968 nyarán „hazaengedtek" Csíkból. A gimibe viszont nem tudtam, és nem akartam menni, mert ott két nagyon kedves kollégám, Dobos Ferenc és Vida Gyula tanították a történelmet – így az 1-es általános iskolába, a mai Tompa Lászlóba kerültem történelemtanárnak. Nagyon megszerettem a tanítást. - A gimnáziumba hogy került vissza? - 1972-ben a Malom utcában laktunk a családdal egy államosított házban, amikor Ilyés László – utódom a tanfelügyelőségnél – mondta, hogy szeptembertől el kell vállalnom az gimnáziumot. Az addigi igazgató, Papp András az új, ipari iskola (a mai Kós Károly Iskolaközpont) vezetője lett. Én 72-től egészen nyugdíjazásomig a gimnáziumban maradtam. - A hetvenes években már jött a szigor fentről, a magyar oktatást már kezdték elsorvasztani... - Igen. Kemény harcokat kellet vívni azért, hogy a matematika osztályok megmaradjanak. Amikor szorítottak, mindig súgtam meg a matricásoknak vagy a tehnósoknak, s a mérnökök, részlegvezetők aztán a pártgyűléseken akkora hisztit csaptak, hogy nem mertek hozzányúlni az osztályokhoz. A mérnöki elitnek a gyerekei a gimibe jártak, azokkal nem mertek ujjat húzni a megyénél sem, főleg a Tehnoutilajban volt ilyen szempontból nagy összetartás és szellem. A textilosztályok létesítését Szabó Álmossal, a készruhagyár igazgatójával megoldottuk, felszereltük az osztályokat. Amikor ipari líceum lettünk, a műhelygyakorlatot úgy oldottuk meg Petres Gyulával, aki a Tehno igazgatója volt, hogy az ipari gyakorlatot ott végezték a diákok a gyárban – de közben matekeztek! A Matricagyárban is ugyanígy csináltuk, s én azért reszkettem, nehogy baleset legyen, hogy kiderüljön a turpisság. Aztán 1985-ben a magyar igazgatók nagy részét leváltották az országban, engem is. Utána is ottmaradtam történelemtanárnak, s aztán a rendszerváltás utáni időszakot szerettem a legjobban. Akkor már lehetett beszélni mindenről, a diákok is szerették, az nagyon jó időszak volt. - Hogy élte meg a rendszerváltást? - Nem volt konfliktusom, nem fenyegettek, tanítottam tovább. Közben tanultam angolul, németül és nagyon élveztem a tanítást. Megismerkedtem a Békehadtest itteni tagjaival, ők jártak hozzánk, az egy nagyon jó időszak volt. Ami a kutatásokat illeti, akkor nagyon komolyan tudtam foglalkozni a tudományos dolgokkal, 1993-ban az iskola 400 éves évfordulójára megjelent a gimnázium története, de azon kívül is foglalkoztam az oktatástörténettel. A Lakiteleki Alapítvány pályázatán hatvan pályázóból első díjat nyertem a gimnázium történetével, a budapesti Gellért Szállóban volt a díjátadó. - Ahogy visszatekint az életére, van-e valami, amit megbánt? Van-e olyan dolog, amit másképp csinált volna? - Én az életem nagyrészét leéltem és azt hiszem, hogy nem csináltam volna másképp semmit. Az ember tetteit és sorsát befolyásolja az, hogy milyen géneket örökölt, milyen családi környezetből jött, milyen iskolái voltak – ettől én meredeken soha nem kanyarodtam el. Esetleg többet kellett volna foglalkoznom a tudományos munkával. De a világ megfordult és ma sokkal érdekesebb, ha a kutyákról írnak egy könyvet vagy a konyhaművészetről. - Megfordult abból a szempontból a világ, hogy a hatvanas-hetvenes években egy fiatalnak mennyi lehetősége volt székelyföldi magyarként. Hogyan látja ezt? - Hálás vagyok a sorsnak. Én egy olyan faluban voltam gyerek, ahol csak egy rádió volt, orvos nem, csak bábaasszony. El lehet képzelni, hogy a kommunikáció milyen volt. Ma viszont használom a számítógépet, önállóan gondolkodom, híreket nézek, nem vagyok rabja ideológiáknak. Ez egy óriási dolog, nem is lehet összehasonlítani azzal, amit mi átéltünk annakidején. Az egyik unokám Birminghamben tanul, a másik Budapesten dolgozik, a harmadik Münchenben jár egyetemre. A világ ma más. Vannak árnyoldalai is a mai világnak, például az interneten, a Facebook-on való névtelen mocskolódás, de ez vele jár. - Mit tart élete legnagyobb tanulságának? - Amikor az ember így az élete vége felé jár, akkor hajlik arra, hogy ilyen egységes választ adjon, hogy például jobban vigyázzon az egészségére. Sokat foglalkozunk azzal, hogy életben, mozgásban tartsuk ezt a rozoga testet. Ma ez a válasz nem egészen kielégítő, mert túlteng benne, hogy vigyázz az egészségedre, de azért van benne annyi igazságmag, amit a fiatalok is megszívlelhetnek. Amikor az ember fiatal, akkor könnyelműen bánik magával. Pedig az öregkort megérni szép dolog éssok szépség van az öregkorban. A másik üzenet pedig az, hogy a gondolkodásban legyen önállósága az embernek. Lehet akármilyen rezsim, ideológia, azt azért mindjárt nem szabad lenyelni. Annak vannak olyan torzulásai, amik nagyon csúnyán végződnek. Bizonyos szellemi szabadságot, függetlenséget az utolsó pillanatig meg kell őrizni, nem szabad sohasem feladni. Sok alkalom van arra, hogy az embert elkapja a gépszíj. Szerintem a falusi környezetemből jött ez az óvatosságom. Bár néha a környezetemben kellett mutatnom, hogy én milyen „vonalas" vagyok, kettős életet éltem: az egyik volt az igazgató-tanfelügyelő, ami kötelezett bizonyos dolgokra, de emellett volt a másik életem, ami szent volt. Természetemnél fogva mindig szerettem a csendes, magányos meditálást, gondolkodást, tanulást. Szerettem idézni Goethe Faustjából Faust monológját: „Ha visszatérek szűk szobámba s a lámpa meghitt fénye int, / Oszolni kezd keblem homálya, s a szív magára lel megint." KATONA ZOLTÁN Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely) 2017. február 21.25 éve történt – platformosodás és „egységnyilatkozat”Az RMDSZ, bár eredeti célja az volt, hogy integráljon lehetőleg minden erdélyi magyar szervezetet, alapszabályzatát tekintve pártként kezdte működését az első kongresszus után, piramis-elv mentén építkezve. A kongresszus választotta a nagyválasztmányt, majd az választotta meg az elnökséget. E szigorú építkezési elv oldódott valamelyest a második kongresszuson, de a strukturális és eszmei sokszínűség valamiféle demokratikusnak mondható reprezentálására a két kongresszus közötti kulcsszervben (amit neveztek Választmánynak, Küldöttek Országos Tanácsának, majd Szövetségi Képviselők Tanácsának) várni kellett még a brassói kongresszusig. Brassóban 1993 januárjának közepén nyert megfogalmazást az a program és az az önszerveződési elv, melyhez, ha hűek maradnak a választott vezetők, akkor ma, bizton mondhatom, másként állnánk. A brassói határozatok egyik előkészítő mozzanata volt az 1992 elején, negyed évszázada beindult platformosodás. Két platform alakult meg ebben az időszakban. A nemzeti konzervatív Erdélyi Magyar Kezdeményezés (mely az agyagfalvi autonómia-kezdeményezésről elhíresült Székelyföldi Politikai Csoportnak volt az utódszervezete), valamint a liberális ideológiára alapozó Szabadelvű Kör. A harmadik meghatározó, autonomista platform közel két esztendővel később, 1993 decemberében bontott zászlót, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének politikai képviseleteként, Reform Tömörülés néven. A Domokos Géza vezette fősodor gyanakvással és ellenségességgel fogadta a belső eszmei erjedést. Hogy pontosan mitől féltek és miért, azt elég nehéz követni, felfogni, átérezni. Annak ugyanis nem volt realitása, hogy ezek az értelmiségi klubként, ideológiai értékek mentén megalakult eszmei csoportosulások szétfeszítsék az RMDSZ kereteit. Tény, hogy Domokosék megelőző csapást kívántak mérni a meg sem alakult platformokra az „egységnyilatkozatukkal”, melynek tetszetős csomagolása, hangzatos jelszavai alkalmas voltak arra, hogy a jóhiszemű képviselőket megtévesszék, így aztán igen sokan írták alá a fantomellenséggel küzdő dokumentumot. Semmi túlzás nincs ebben: az 1992. március 10.-én megfogalmazott egységnyilatkozat egy nappal később jelent meg a Romániai Magyar Szóban, míg az Erdélyi Magyar Kezdeményezés négy nappal később lépett a nyilvánosság elé, a Szabadelvű Kör pedig 1992. március 20.-án alakult meg. Érdemes idézni a dokumentumból, hogy ízelítőt kapjunk abból, miképpen próbálta a magyar célokat a vélt román tűrőképességhez igazító, magát előszeretettel mérsékeltnek nevező kollaboráns vezetés preventív hitelteleníteni a platformokat: „Aki egy jogegyenlőséget, még el nem nyert közösséget az egységes fellépés lehetőségétől meg akar fosztani, éppen akkora bűnt követ el, mint az, aki az egység jelszavával a romániai magyarságtól meg akarná vonni az ideológiai véleményszabadságot, akár liberális, akár kereszténydemokrata, akár szociáldemokrata meggyőződésről van szó. A nemzeti eszmét és a demokrácia eszméjét egymással szemben kijátszani nem szabad, hiszen a nemzeti hovatartozás végső soron olyan nyelvi, kulturális, történelmi és vallási meghatározottságot jelent, melyek nélkül nemcsak a közösség, hanem az egyén is elveszítené önazonosságát.” „Egy tömegszervezetben felülről elindított platformosodási folyamatot – amit ebben a pillanatban semmilyen külső körülmény nem indokol – kockázatosnak, vagy legalábbis kétséges kimenetelűnek ítélünk. Ez az elképzelés végső soron éppen olyan mesterkélt, mint amennyire erőltetett lenne egy vele szembehelyezett monolit egység. Szabad utat kívánunk adni a különböző ideológiáknak, de nem tartjuk megengedhetőnek a szövetség eddigi egységéből erőt merítő tagság megosztását.” Mondanom sem kell, senki nem akarta megfosztani az RMDSZ-t az egységes fellépés lehetőségétől, a meg sem alakult platformok főként nem. Senki nem akarta kijátszani a nemzeti eszmét és a demokrácia eszméjét egymás ellen (ha valakire, akkor épp az „egységfelhívás” aláíróira illik ez inkább, akik a nemzeti eszme jegyében léptek fel a Szövetség sokszínűsödése, demokratizálódása ellen.). A „felülről indított platformosodás” is alaptalan vád, hiszen nem az elnökség indította útjára a folyamatot pár nap elteltével, hanem zömmel a csúcsvezetésen kívüli RMDSZ tagok és a középgárda egyes képviselői. És hadd álljon itt az „egységnyilatkozatot” aláírók névsora (a sorrend az eredeti dokumentum szerinti): Tokay György képviselő, Markó Béla szenátor, Madaras Lázár képviselő, Borbély László képviselő, Zonda Attila képviselő, Nagy Béla képviselő, Csiha Tamás szenátor, Verestóy Attila szenátor, Frunda György képviselő, Vida Gyula képviselő, Kerekes Károly képviselő, Kozsokár Gábor szenátor, Pécsi Ferenc képviselő, Hajdú Gábor szenátor, Fazakas Miklós szenátor, Demény Lajos szenátor, Tóth József szenátor, Szilágyi Zoltán képviselő, Bárányi Ferenc képviselő, Nagy Benedek képviselő, Podhrádszky László képviselő, Bajcsi Ákos képviselő, Szabó Károly szenátor, Hosszú Zoltán szenátor, Brendus Gyula képviselő. A platformok egységtisztelő szerveződései voltak a továbbiakban az RMDSZ-nek. A Szociáldemokrata Tömörülésről nem szóltam, mert az nem sok vizet zavart, a Markó-Neptun egységfronthoz mindig is hű csoportosulás maradt. A Szabadelvű Körben autonomista nemzeti liberális valamint a bukaresti paktumpolitizálást támogató tagok egyaránt voltak, ellentétben a teljes mértékben nemzeti-autonomista platformokkal, a Reform Tömörüléssel és az Erdélyi Magyar Kezdeményezéssel, melyek fő célja az volt, hogy rászorítsák az RMDSZ vezetését saját programjának betartására, az autonómia-elvű belső építkezésre, az autonómia stratégiai céljának képviseletére. A Reform Tömörülés 2003 márciusában oszlatta fel magát, miután a 2003 elején Szatmárnémetiben megtartott RMDSZ kongresszus pártelvűsítette az alapszabályzatot, az általános belső választásokat részleges tisztújítással váltotta ki, a platformoknak pedig semmi érdemi funkciót nem biztosított a választási folyamatban. Az EMK története 2013-ban ért véget. A Szabadelvű Kör formálisan ma is szerepel az RMDSZ honlapján, mint a szövetség keretén belül működő platform. Borbély Zsolt Attila https://itthon.ma//szerintunk (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
