Székelykeresztúron - öt éve immár - nyaranként megszervezik a Kisvárosi Középiskolás Versmondók Műhelytáborát. Jól érezte magát a hatvan diák. A tábor megálmodója és szervezője, Illyés Izabella tanárnő támogatót talált. A fő segítő maga a helyi Orbán Balázs Gimnázium. A támogatás rendszeres megtagadói pedig: a Hargita Megyei Tanfelügyelőség, a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség, a Hargita Megyei Tanács. Illyés Izabella tanárnő több támogatót talál a határon túl, mint az itthoni közintézményeknél. Sajnos, ez megszokott jelenség. A színházak régen megszűntek volna a hazai támogatás esetén: költségeiknek csupán 10 százalékát fedezi a román állam. A többi pénz, ami a megmaradást, a túlélést lehetővé teszi, a határon túlról jön. Más állam adófizetőitől... De meddig? /Zsehránszky István: Valóságos csoda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./
2001. augusztus 28.
Vlad Hogea nagy-románia párti képviselő könyvét a román parlament nyomdájában nyomták, ahol a Hivatalos Közlöny is megjelenik. A sok kisebbséggyalázó írást, amit V. C. Tudor lapjaiban - a Romania Maréban és a Politicában - közölt, most kötetbe gyűjtötte. Hogeának igaza van, amikor nem érti, hogy miért ez a nagy felháborodás? Annak idején nem volt bűn, hogy ilyesmit írt és közölt. Romániában jó üzlet a fajgyűlölet, az idegengyűlölet, a nemzeti kisebbségek mocskolása, a fasiszta propaganda. Ügyészségi eljárást már akkor kellett volna indítani, amikor ezek a cikkek megjelentek, ugyanígy az ilyen írásoknak helyet adó kiadványok és kiadók ellen. Kezdeményezni kellene a szerző mentelmi jogának felfüggesztését. /Zsehránszky István: Elítélheti a fél világ... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./
2001. szeptember 11.
Szabó Tibor, a Figura Stúdió Színház /Gyergyószentmiklós/ igazgatója emlékeztetett: az első Kisebbségi Színházi Találkozót 1978-ban szervezték Sepsiszentgyörgyön. 1980-ban megismételték, aztán csak 1992-ben kerülhetett sor a mindmáig utolsó találkozóra. A színházi seregszemle újraélesztése Zsehránszky Istvánnak, az Etnikumközti Kapcsolatok Hivatala igazgatójának az ötlete volt. Most Szabó Tibor igazgató szervezi a színházi találkozót. /Bajna György: Kisebbségi Színházak Találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./
2001. szeptember 21.
Befejeződött Gyergyószentmiklóson a Kisebbségi Színházak Kollokviuma. Az öt nap alatt mintegy 3000 ember fordult meg az előadásokon, amelyek jó közepes minősítést kaptak a zsűri, jót a közönség részéről. Zsehránszky István kritikus, a zsűri elnöke szerint e kollokviumnak teszt jellege volt. Fel lehet-e kelteni az érdeklődést egy ilyen rendezvénysorozattal? Igen, lehet. Szeretnék, hogy az írók, a képzőművészek, zenészek is eljönnének. Vitát kellene indítani a romániai magyar drámáról és annak színpadi értékesítéséről. Sándor L. István budapesti színikritikusnak az a véleménye, hogy ez a fesztivál izgalmasabb volt, mint a kisvárdai. Ungváry Zrínyi Ildikó egyetemi tanár úgy látja, hogy ezt a fesztivált érdemes tovább szervezni. Örömmel látta, hogy beérett egy új rendezőgeneráció: Barabás Olga, Bocsárdi László, Kövesdy István, s melléjük újak, köztük Béres László sorakoztak fel. Kötő József színháztörténész leszögezte: miközben jelen volt a hagyományos színjátszás, jelen volt az a kísérleti szellem is. Harag György, majd Tompa Gábor után egy új raj jelentkezett, amely megpróbál másképp beszélni és mást is mondani. Szabó Tibor, a Figura Stúdió Színház igazgatója kiemelte, hogy a közönség 90%-ban a Figura által nevelt fiatal közönség volt. /Bajna György: Kisebbségi Színházak Kollokviuma, Gyergyószentmiklós. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./
2001. november 6.
Jancsó Miklós szellemesen papírra vetette keservét, megfogalmazta a "Felesleges kolozsvári-erdélyi Magyar Színészek Moszkva téri Színházának" alapító levelét. Jól tette. Jancsó megjegyezte: hogy nem a román nacionalista pártok építették le a romániai magyar színészeket, hanem ezt saját erőnkből értük el. Zsehránszky István szerint ez a magyar színház mostani igazgatója elleni alattomos támadás. Tompa Gábor is fabrikált egy közleményt, amelyik semmivel sem türelmetlenebb hangvételű, mint az őt támadóké. Fasisztáknak nevezte a támadóit, és tehetségtelen színészeknek. Zsehránszky hangsúlyosan Tompa mellé állt. Szerinte a közönséget minősíti, hogy nem tódul Tompa "legmagasabb hazai és nemzetközi szakmai elismerést kivívó előadásaira". /Zsehránszky István: Megszólaltak a mozsárágyúk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2001. november 30.
Színházi vita. Jancsó Miklós színész reagált Zsehránszky István írására /Megszólaltak a mozsárágyúk, Romániai Magyar Szó, nov.6./, aki a kolozsvári magyar színház mostani igazgatója elleni alattomos támadásnak minősítette írását. Jancsó emlékeztetett: 1991-ben már elmondta: a színházi repertoárt be kell tartani, nem csak meghirdetni; olyan darabokat kell játszani, amelyeket egy kisebbségben létező színház helyzete megkövetel: fel kell vállalni vers-műsor bemutatásától kabaréig, népszínműtől klasszikusig stb. minden olyan műfajt, amilyenre igénye van a közönségnek. Ekkor kellett távoznia "művészi okokból" Lőrincz Ágnesnek, László Zsuzsának a társulattól. Mostani cikke megjelenésekor Tompa Jancsót első mérgében lefasisztázta, vádolt, rágalmazott. Közben a kolozsvári Állami Magyar Színház, ha kedve úgy tartja, hetekig semmit sem játszik, majd ha bírálni kezdik: nekilódul, előveszi előző évi darabjait, melyben a társulat egynegyede szerepel. Mi lenne, ha a Kolozsvári Magyar Színház nagyteremnek játszana, mint 89 előtt és utána még egy darabig? Megmondom: az előadások kétszer, vagy háromszor mennének. És kész. Stúdióban még lehet erőltetni az ízlésterrort. De nagy nézőtér előtt? Megbukna a teátrum úgy, ahogy van. - Ha megépül a Stúdió hátul a színház udvarán, mi lesz a Színházzal? A kolozsvári Magyar Színházzal, ahol hétfő este nagytermi előadások voltak (89 előtt), kedden kiszállás, szerdán nagyteremben előadás, csütörtökön Opera. Pénteken nagytermi. Szombaton és vasárnap szintén. Telt, vagy majdnem telt házzal. Ha valaki rákérdez az üres házra - fasiszta. Tompa Gábor a nézők után színészeket üldöz el. Ha "egy színházigazgató megalapozatlanul fasisztázik, letehetségtelenít színészeket, feljelent embereket egyfolytában, antiszemitának bélyegez-rágalmaz írásokat nyilvánosság előtt, amelyekben nyoma sincs antiszemitizmusnak, azt már nem lehet elintézni kézlegyintéssel. Az közügy. A szakmáé is. Vagy a bíróságé. De egy biztos: fasisztázással nem lehet pótolni a színházszervező munkát." /Jancsó Miklós: Dörögnek a mozsárágyúk (tűnődés Zsehránszky István "Megszólaltak a mozsárágyúk" írása kapcsán is, Romániai Magyar Szó, 2001. nov.6.). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2002. március 8.
Pataki Júlia, az RMDSZ bukaresti képviselője a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy a parlamentben az egészségügyi szakbizottság tagja, valamint az európai integrációs szakbizottságé. Az integrációs szakbizottságon belül újraalakult az esélyegyenlőség albizottság, amelynek ebben az évben ő a vezetője. Az albizottság az esélyegyenlőséget érintő törvénytervezetek véleményezésével foglalkozik. A diszkriminációellenes törvény alapján tilos úgy meghirdetni az állást, hogy bizonyos korúak ki vannak zárva. Ugyanakkor a parlament a diszkriminációellenes törvénybe nem vitte be azt, hogy alkalmazáskor az életkor meghatározó, döntő lehet-e vagy sem; tehát e jogszabály a kor szerinti diszkriminációt nem bünteti. Az esélyegyenlőség albizottság hivatalos bemutatását márc. 6-án tartják egy országos konferencia keretén belül. /Zsehránszky István: A nőknek sikerülhet? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2002. december 7.
A Maros partján egyik magyar kultúrnyik agyában megszületett az a mély gondolat, hogy minek annyi színház nekünk? Minek kell önálló színház Csíkszeredában is és Udvarhelyen is? Legyen csak két erős társulat Erdélyben: egy Vásárhelyen és egy Kolozsváron. A többit pedig szélnek kell ereszteni. Immár tíz magyar színház van Romániában. Aradon is indul egy magyar társulat, ismét lesz színházi élet ebben, a hajdani erős magyar színházi központban. Éppen jól jön egy kis ellenszél. A székelyudvarhelyi csonka városi tanács tagjai /az RMDSZ-tanácsosok/ is hangoztatják: minek Udvarhelynek színház. /Zsehránszky István: Színházi Heródes. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./ Ki ez a kultúrnyik?
2003. február 21.
A Csíki Játékszín előadása /Az éj tánca/ András Lóránt rendezői, koreográfusi és díszlettervezői produkciója Edgar Allan Poe huszonkét novellájából ihletett mozgásszínházi etűdök sorozata. Az előadás elmegyógyintézetről szól, ahol az ápoltak az urak, ők lakomáznak, szórakoznak, miközben az ápolók cellában tengődnek. /Zsehránszky István: Éjünk Tánca - kamaraelőadásban. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 21./
2003. június 21.
Megnyílt a XV. Kisvárdai Fesztivál. A fesztiválnyitó ünnepség szónokai, Oláh Albert polgármester és Hiller István művelődési miniszter arról beszéltek, hogy Kisvárda és a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja a politika előtt járt - és teljesített! A maga területén lebontotta a magyarságot szétszabdaló határokat. Az Újvidéki Színház, a fesztivál tavalyi fődíjasa idén kevésbé volt sikeres. Az újságíró szerint a másik vajdasági társulat, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Siratófal című előadása sem remekelt. /(Zsehránszky István): Kisvárdai Fesztivál XV. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./
2003. július 30.
Megjelent egy fontos bibliográfia, melyet díjtalanul forgalmaznak: "Bibliografia cartilor nationale din Romania in perioada 1990-2001. Vol. I". Tehát napvilágot látott a romániai nemzeti kisebbségek nyelvén és a nemzeti kisebbségekről megjelent könyvek bibliográfiájának első kötete. Az előszóban Zsehránszky István felvázolta a kiadvány születésének történetét: 2001-ben, az európai nyelvek nemzetközi évének megnyitása alkalmából a Brassóban rendezett tanácskozáson született egy bibliográfia kiadásának gondolata, amely felölelné a nemzeti kisebbségek nyelvén írott munkákat, nemkülönben a nemzeti kisebbségekről románul írott könyveket. A kiadást a (volt) Köztájékoztatási Minisztérium Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala finanszírozta és gondja volt rá, hogy összehívja a témában jártas szakbibliográfusokat, akiket a nemzeti kisebbségi szervezetek-szövetségek állítottak glédába. Megállapodtak, hogy a bibliográfiába bekerülő munkák a következő címleírási elemeket tartalmazzák: a mű szerzőjének neve, a mű címe az eredeti nyelvén, a cím román fordításban, a kötet szerkesztője, a fordító neve, a mű grafikusa, az illusztrációk szerzői, a könyvkiadó cég neve, a megjelenés helye, a megjelenés éve, oldalszám, illusztrációk száma, a könyv formátuma és nyilvántartási kódszáma (ISBN). A bibliográfia első kötetében a bánsági bolgárok, csehek, horvátok, zsidók, németek, olaszok, orosz lipovánok, szerbek, szlovákok, tatárok, ukránok könyvei, illetve a róluk írott munkák lelhetők fel (a román ábécé betűrendjében). A magyar szerzők művei, illetve az erdélyi (romániai) magyarságnak szentelt munkák alkotják a nemzetiségi bibliográfia készülő második kötetét. A harmadik kötetbe kerülnek a többi nemzetiség - albánok, örmények, lengyelek, cigányok, törökök, szláv macedónok és ruszinok - szellemi műhelyeiből kikerült könyvek és a többségi szerzők róluk írott munkái. /Balogh József: Nehezebb a toll a szekercénél. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./
2003. augusztus 27.
Hergyán Tibor, a bukaresti Magyar Kulturális Központ most leköszönő igazgatója hat évig állt a Központ élén. Egy tízéves intézet nagyon fiatal intézetnek számít, mondotta Hergyán Tibor. Más, Magyarországtól távolabb eső országokban évtizedek óta működnek magyar kulturális intézetek, itt pedig egy jó évtizede nyílt meg. Októberben ünnepelték a tizedik évfordulót. Rendezvényeikről soha nem jelent meg elmarasztaló kritika. A konferenciákon, dialógusokon, történész kerekasztal-találkozókon nagyfokú közeledést tapasztalt. /(Zsehránszky István): Búcsúzik a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./
2003. augusztus 30.
Gyergyószentmiklóson aug. 30-tól szept. 7-ig tart a Kisebbségi Színházak Kollokviuma, amelyen összesen tizenkét erdélyi társulat lép fel. A gyergyói rendezvény jogutódja a nyolcvanas években beszüntetett Sepsiszentgyörgyi Színházi Kollokviumnak, ezt élesztették újjá a szervezők 2001-ben. Szabó Tibor, a főszervező Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió művészeti vezetője elmondta, a fesztivál felélesztésének ötlete Zsehránszky Istvántól származik. /Köllő Katalin: Ma nyitja meg kapuit a Színházi Kollokvium. Kisebbségi színházak seregszemléje Gyergyóban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./
2003. szeptember 1.
Aug. 30-án kezdődött a Kisebbségi Színházak Kollokviuma Gyergyószentmiklóson. Szabó Tibor, a fesztivál igazgatója megnyitotta a rendezvényt, majd a nemrégiben elhunyt Bocsárdi Angi Gabriellára, a Figura Színház névadó és alapító tagjára emlékeztek. A 42 éves korában eltávozott színésznő az utóbbi években a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház tagja volt. Kolozsi Kilián, a Figura Színház új igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Zsehránszky Istvánnak, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala igazgatójának nagy része van abban, hogy újraélesztették a nyolcvanas évek elején beszüntetett kollokviumot. /Köllő Katalin: Együtt játszani mindig öröm. Színházi találkozó Gyergyószentmiklóson. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Elkezdődött a kisebbségi színházak gyergyói seregszemléje. A tárca a kilátásba helyezett összegnél 200 millióval kevesebbet folyósít a rendezvénynek. Zsehránszky megjegyezte: véget kellene érnie ama áldatlan állapotnak, hogy az anyagiak határozzák meg egy kulturális rendezvény hangulatát.A megnyitóünnepség után Dürrenmatt Egy magánbank története című fekete komédiáját jiddisül mutatta be a bukaresti Állami Zsidó Színház. /Gergely Edit: Fekete szombat, görög vasárnap. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1
2003. szeptember 2.
Kisvárda szűk volt színházainknak, és Gyergyó csak egy fokkal jobb: itt hazai pályán szorongunk - indítja írását Zsehránszky István zsűritag a Gyergyói Kisújság által Kollokvium címmel megjelentetett kiadványban. A kollokviumot támogató Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának igazgatója rámutat: a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja és a gyergyószentmiklósi seregszemle közötti hasonlat más tekintetben is érvényes. "Magyarország Kisvárdával két legyet akar ütni egy csapásra: csokorba gyűjti a kisebbségben működő magyar színházakat, és versenyt mímel a támogatás leosztásához. Másrészt e seregszemlével jelentős kulturális eseményt teremt egy Isten háta mögötti vidéken" - vélekedik Zsehránszky.A vitába szállók - rendezők, színészek, egykori színházigazgatók - leginkább azt fájlalták: a Kollokvium-szerű rendezvényeken - a 90-es évek elejétől már Kisvárdán is - alig egy napot töltenek a meghívott társulatok, s így az intézmények között nem jönnek létre kapcsolatok. /Gergely Edit: Gyergyószentmiklós Erdély Kisvárdája. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./
2003. szeptember 9.
Befejeződött Gyergyószentmiklóson a színházak találkozója. Bocsárdi László /Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy/ szerint szükséges a gyergyószentmiklósi színpad megfelelő felszerelésére, mert akkor nagyon alkalmas lenne a legigényesebb darabok eljátszására is. Úgy látja, Gyergyó igen alkalmas hely arra, hogy itt legyen a jövőben is a találkozó, a kollokvium. Kötő József, a zsűri tagja szerint természetes, hogy szükség van a kollokviumra. Egy egészséges színházi élet feltételezi annak a szellemi fórumnak, műhelynek a meglétét, ahol meg lehet beszélni a szakma gondjait. Szerinte ennek versenyjellegűnek kell lennie, mert a verseny mindig biztosít egy értékteremtő, értékrend-kialakító törekvést. Gyergyóban megteremthetők a feltéteke ahhoz, hogy a jövőben is itt legyen a találkozó. Parászka Miklós (Csíki Játékszín) szerint kapkodva és takaréklángon megvalósított fesztivált láttak, nem kollokviumot. Szükség van arra, hogy az erdélyi magyar színház vonjon össze szellemi energiákat, találja ki az arculatát, a lebonyolító hatóságát és azt a finanszírozási rendszert, ami időben megteremtené a szakmai rendezvény körülményeit. Ő a műhelymunkára, a találkozójellegre fektetné a fő hangsúlyt. Zsehránszky István, a zsűri tagja úgy érzi, a lehetőségek szerinti maximumot hozták ki ebből a rendezvényből. A jövőben nagyobb anyagi keretek kellenek. Eddig egy vasat nem kaptak a Művelődési Minisztériumtól, amely tulajdonképpen a gazdája kellene legyen a rendezvénynek. Gyergyószentmiklósnak rendbe kellene tenni a színházi termet. Sepsiszentgyörgyön minden előadás előtt megostromolták a színházat a nézők. Itt viszont a terem igazából 2-3 alkalommal telt meg a kollokvium ideje alatt. Szabó Tibor, a rendezvény igazgatója kiemelte, a rendezvényre költött 810 millió teljesen Gyergyón kívüli forrásokból jött össze. Gyergyószentmiklóson helye van e rendezvénynek. /Bajna György: Mi maradt a taps után? = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 9./
2003. szeptember 16.
Szept. 15-én sajtóértekezletet tartott Beke Mihály András, Magyarország bukaresti Kulturális Központjának új igazgatója. Mint mondotta, köszönet illeti elődjét, Hergyán Tibort, aki jól működő kulturális intézetet hagyott hátra. Terveiről beszélve az új igazgató leszögezte: a következő időszakban az öröklött programok és a már előkészített rendezvények lebonyolítása közben próbál hangsúlybeli és árnyalati változtatásokat bevezetni, saját elképzeléseinek pedig majd a szezon második felétől kezdődően fog érvényt szerezni. Az őszi időszak első nagy horderejű rendezvénye a Magyar Filmnapok, amelynek keretében szept. 22 és 26 között öt jelentős kortárs filmet mutatnak be. /(Zsehránszky István): Sajtóértekezletet tartott a Magyar Kulturális Központ új igazgatója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./
2004. március 8.
A Csíki Játékszín 600 millió lejes beruházással stúdióteremmé alakította át a régi kultúrház próbatermét, melyet Hunyadi László Kamarateremnek neveztek el. A Városi Tanács adta hozzá a pénzt. A Csíki Játékszín négy év alatt 7000 bérletest szerzett – ebben az évadban már ennyi állandó partnere van a társulatnak. Az évi nézőszám elérte a 30 ezret. A stúdióterem létrejöttével megkétszereződhet a színház teljesítménye. A nagyteremben havonta 8-10 előadást játszanak, s minimum ennyire van lehetőség a kamarateremben is. Csíkszeredában lesz a legintenzívebb színházi élet, országos viszonylatban. /Zsehránszky István: Csíkban új, más színház születik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2004. május 19.
Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke felvázolta a magyar anyanyelvű oktatás helyzetét. Amikor 1990-ben elkezdték a munkát, az egyetem előtti oktatásban jóformán nem volt önálló magyar tanintézmény. Most viszont 138 líceumi szintű intézményben oktatnak magyar anyanyelven, amiből 58 önálló magyar nyelven oktató intézmény. Az utóbbi időszak gyümölcse az aradi Csiky Gergely Gimnázium, a máramarosszigeti Löwei Klára Gimnázium és újra önálló lett Brassóban az Áprily Lajos Gimnázium. Kötő bízik abban, hogy a közeljövőben Szilágysomlyón is, és Bánffyhunyadon is önálló magyar középiskola lesz. Problémát jelent, hogy az önálló magyar iskolahálózat eddig eléggé beszűkült profilban működhetett. Az anyanyelvű szakoktatást megszüntették. A tanügyi törvény módosított változata lehetővé teszi a szakoktatás anyanyelvi gyakorlatát, anyanyelven működő szaklíceumok és szakemberképzésre szolgáló inasiskolák illetve tanonciskolák, mesterképzők létesítését. Nulláról kell indulni. Hiányzott a tankönyv, a szakszemélyzet, tantervek sem voltak. Most már kibontakozóban van a szakiskolai hálózat is. Szaklíceumok indultak, több közgazdaságtani osztály indult középszinten, a Székelyföldön tovább bővült a szaklíceumi hálózat. A posztlíceális és vállalkozói alapon létrehozott anyanyelvű képzési formák elterjedtek Erdélyben, közvetlenül tudnak reagálni a munkaerőpiaci kívánalmakra, és jelentős számú posztlíceális, magánkézben levő, vállalkozói alapon működő képzési forma indult be. Önálló magyar oktatást kell megszervezni a felsőoktatásban is. Ezt még nem sikerült véghezvinni. Ahhoz képest, hogy 1990-ben a felsőoktatásban tanuló magyar diákok száma alig haladta meg a háromszázat, jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetemen 58 szakon lehet magyar nyelven tanulni. Közel 5000 hallgató tanulja a szaktantárgyakat anyanyelvén, a magyar nyelvű szakokon, és 8000 fölött van, csak a Babes-Bolyain, a magyar anyanyelvű diákoknak a száma. A jogon egy-két tantárgyat hallgathatnak magyarul is. A jogon 1998 óta 40 hely van elkülönítve magyar diákok számára. 1996-ban országos viszonylatban mindössze 9 magyar diák volt a jogon. Amikor a tanítóképzői főiskolai képzés beindult, akkor hat városban: Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden, Marosvásárhelyen, Kolozsvárt, Nagyváradon és Kézdivásárhelyen létesült magyar anyanyelvű, főiskolai szintű tanítóképzés. /Zsehránszky István: Önállóan – minden szinten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12., folyt.: máj. 19./
2004. május 27.
Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az Oktatási és Egyházügyi Főosztály vezetője kiemelte: lényeges, hogy beindult a magánoktatás, a Sapientia. Az elv az, hogy azt oktatnak, amit nem oktatnak anyanyelven az állami egyetemen. A marosvásárhelyi műszaki karon olyan szakok létesültek, mint az automatizálás, informatika, számítástechnika, mechatronika. Azonban a Sapientián olykor megduplázták a meglévő szakokat. A végső cél az önálló magyar egyetem létrehozása. Ehhez lett volna átmeneti szakasz a két önálló magyar kar létrehozása a Kolozsvári Egyetemen /bölcsészkar és a természettudományi kar/. Elkészültek a hatástanulmányok, amelyek felmérték e a két kar létrehozásának és működésének feltételrendszerét. Közben mások kerültek az egyetem vezetőségébe, akik új emberek lévén az oktatásban, időt kértek arra, hogy a hatástanulmányokat újból elvégezzék. A Babes-Bolyai magyar oktatási vonalának vezetői megígérték, hogy júniusig kidolgozzák azokat az elképzeléseket, amelyek a magyar oktatási vonal önállóságát biztosítják. Az elképzelésbe be kell építeni a Bolognai Egyezménybe foglalt követelményeket, hogy Európa-szerte használható képzést és okleveleket nyújthasson majd a magyar oktatási vonal. /Zsehránszky István: Önállóan – minden szinten (3.) Beszélgetés Kötő Józseffel, az RMDSZ ügyvezető alelnökével, az Oktatási és Egyházügyi Főosztály vezetőjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
2004. augusztus 6.
A Hargita Megyei Kulturális Központ és az „Anyám fekete rózsa” Közhasznú Alapítvány immár negyedik éve szervezte meg az egész Kárpát-medencére kiterjedő vers- és prózamondó találkozót, nem hivatásos versmondók számára. A versenyen négy korosztály (gyermek, ifjúsági, felnőtt és szépkor) indult. Az idén a romániai elődöntőre 193-an jelentkeztek, és közülük 18-an jutottak el a döntőbe Veresegyházára – Magyarországra. A négy év tapasztalata azt bizonyítja, hogy szakszerűen foglalkozni kell a versmondók felkészítésével, ezért a Hargita Megyei Kulturális Központ júliusban szavalótábort szervezett Szentegyházán. Az oktatók magyarországi meghívottak voltak, hozzájuk csatlakozott Budaházi Attila, a Csíki Játékszín dramaturgja. Budaházi Attila vállalta, hogy szeptembertől, havi egy alkalommal műhelymunkán foglalkozik a versmondókkal. /Zsehránszky István: Nem levágni, hanem növelni! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./
2004. szeptember 2.
1994-ben Bocsárdi László, a Figura alapítója és hat színész Gyergyószentmiklósról átszerződött Sepsiszentgyörgyre, s ott nemzetközi hírű és világszínházi mércével mérhető nagy színházat teremtettek. Gyergyószentmiklóson a város vezetése nem szereti a városban ma is működő Figura produkcióit. A Figurának Gyergyóditróba kellett mennie bemutatót tartani, mert a székhelyén, Gyergyószentmiklóson nincs számára fűthető színházi terem. 1984 és 1989 között a romániai magyar színjátszás reménysége volt a műkedvelőkből álló Figura társulata. Mintegy nyolc éve alakulgat egy másik, az Új Figura. Ez nem kísérleti színház, hanem „a jó minőségű színházi nyelv” teremtése, művelése, írta működésükről Zsehránszky István. /Zsehránszky István: Húsz év. Figura, Figurácska, Új Figura… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./
2004. szeptember 6.
Rendhagyó módon, egyetlen szónoki felszólalás nélkül zajlott a Figura Stúdió Színház alapításának 20. évét ünneplő rendezvénysorozat Gyergyószentmiklóson. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Romeo és Júliája családivá avatta az ünnepet. Bocsárdi László Figura-alapító rendezte a darabot. Szabó Tibor igazgató a Romeo és Júlia jubileumi előadását a társulat a Figura-színház névadójának és társalapítójának, a tavaly elhunyt Bocsárdi Angi Gabriella emlékének ajánlotta. A rendezvénysorozat színházi miniévadnak is teret adott. A fórumon felmerült a helyi közművelődési intézmények és a színház összevonásától való félelem. Parászka Miklós, a Csíki Játékszín gyergyói származású igazgatója, Kötő József színháztörténész, Zsehránszky István színikritikus, és Dézsi Zoltán Hargita megyei alprefektus a Figura önállóságának megőrzése mellett foglalt állást. A világhírű Bozsik Yvette Társulat is fellépett Gyergyószentmiklóson. /Gergely Edit: Huszadik születésnap sorsforduló előtt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./
2004. október 29.
Nagyon sok kilencedikes és tizedikes magyar nyelvű tankönyv hiányzik. Az általános oktatás utolsó két osztályában tizenöt tantárgyat tanulnak, és mindössze öthöz van tankönyv. Murvai László tanügyminisztériumi vezérigazgató leszögezte, a törvény szerint a minisztériumnak kell biztosítania az általános oktatáshoz szükséges tankönyveket a kisebbségek számára, azok anyanyelvén. 2003-tól kezdődően az általános oktatás kiterjed a IX-X. osztályra is. Országos viszonylatban július közepén kerültek az új tankönyvek a pedagógusok elé, akkor választották ki a felajánlott könyvek közül azokat, amelyekből a legszívesebben tanítanának. A román iskolák számára biztosították a tankönyveket, a kisebbségek számára viszont ezután kezdődött a könyvek szerződése, lefordítása, nyomdába küldése, szétosztása stb. A román iskolában a gyermekek IX-X. osztályban ingyen kapják a könyveket, a szülő elvárja, hogy a magyar iskolákban is ingyenes legyen a tankönyv. Ezt azonban nem biztosították. A minisztérium vezetői ígérték, hogy jövőre idejében elkészülnek a tankönyvek. Egy pozitívum: 1990 óta először a technológiai tankönyveket, a technológiai ágazat kicsi példányszámban megjelenő könyveinek nagy részét is le fogják fordítani. /Zsehránszky István: Tanári szoba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2004. december 6.
Dec. 4-én tartották az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) évzáró gyűlését, valamint az ezt követő, az erdélyi magyar Oscarnak is becézett kitüntetések, az EMKE-díjak átadását. Kötő József EMKE-elnök elmondta: újjáalakuló közgyűlésnek is beillik az idei, mert alapvető átstrukturálódások mentek végbe mind a társadalomépítésben, mind a kultúraművelésben. Kifejtette: a társadalomépítésben elkövetkezik az autonómiák korszaka. Az EMKÉ-nek pedig a kulturális autonómiához szükséges feltételeket kellett megteremtenie. Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke felvetette: romániai magyar viszonylatban szükség lenne egy központi könyvtárra, ennek megalakítására pedig két országos egyesület a leghivatottabb, az EMKE és az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Zsehránszky István hozzászólásában kifogásolta: még mindig nem oldódott meg a kolozsvári bábszínház problémája. Kötő József elmondta: tizenkettedik alkalommal osztják ki a díjakat, a minőséget teremtő embereket jutalmazni kell. A Mikó Imre-díj azon magyar vállalkozók elismerése, akik anyagilag hozzájárulnak az erdélyi művelődési értékek megőrzéséhez, és amelyet idén Mezei Jánosnak adtak át. Oklevéllel tüntették ki a Szabadság szerkesztőjét, Ördög I. Bélát a vállalkozókat bemutató és népszerűsítő írásaiért, riportjaiért. /Köllő Katalin: Az autonómia követelményeihez igazodik az EMKE. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./
2005. január 14.
Darvay Nagy Adrienne Címszerepben Ács Alajos című könyve újabb példája annak, hogy mindent be kell gyűjtenünk, írta Zsehránszky István, a lap munkatársa. Az utóbbi időben négy nagy mentőakció folyt: Kötő József Senkálszky Endre élő színháztörténeti kincsestárát rögzítette, Máthé Éva Lohinszky Loránd rendkívüli színészi tapasztalatát mentette könyvbe, Köllő Katalin Orosz Lujza színészi egyéniségét vázolta fel, és most Szatmár magyar színházi életéből is megmentődött egy darab. /Zsehránszky István: Színházi könyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2005. február 25.
Kötő József tanügyi államtitkár kifejtette, a legégetőbb kérdés a decentralizáció, ami alapvetően átrajzolhatja a romániai magyar oktatási hálózat térképét. Ez sok csapdahelyzetet is tartogat. Egyfelől jó, hogy megszűnik a központi irányítás. Lesz egy fejkvóta, ebből fedezik a tanárok, a tanítók fizetését, a tankönyveket stb. Az alkalmazási jog átmegy az iskolaszékek hatáskörébe. Az iskolaszék intézménye a leglényegesebb. Másfelől az új rendszer nagy kihívást jelent. A 200-as lélekszám alatti iskolák elvesztik jogi személyiségüket. Ez rendkívül sok oktatási intézményt érint a szórványvidéken. Annyit sikerült a törvény készítésébe bevinni, hogy az alapfinanszírozást tanítási nyelvek szerint más koefficienssel számítják, továbbá a vidék szerint, ahol az iskola, a tanintézet működik, és egyéb speciális adottságok szerint. Azonban nem történt gyakorlati lépés a koefficiens kiszámítása érdekében. Kötő jelezte, főosztálya most azon dolgozik, hogy kiszámítsák, mennyibe kerül, mivel kerül többe egy kisebbségi gyermek oktatása, továbbá azt, hogy milyen plusz koefficienseket kell alkalmazni zónák szerint. Megegyeztek abban, hogy a bizottság nem fog döntéseket hozni Kötő ellenjegyzése nélkül. Nagyon fontos minden kisebbségi iskolánál a helyi közösséggel való konzultáció. Kolozs megyében Kötőnek rossz tapasztalatai vannak: a Kolozs megyei magyar képviselet egyáltalán nem foglalkozott ezzel az üggyel, emiatt sorra veszélybe kerültek a magyar iskolák. Tordaszentlászlón például 200 fölött van a magyar gyerekek száma, és 200 fölött van a román gyermekek száma. Ennek ellenére összevonták a két iskolát, és ezt a magyar főtanfelügyelő-helyettes nem jelentette. Végül tanácsi határozatot kellett hozni ahhoz, hogy a község betartsa legalább a törvényt. Nem történt lépés a visai, a mérai, a györgyfalvi iskola ügyében sem. Ezért Kötő intézkedett, február 24-ig küldjenek jelentést a Kolozs megyei magyar iskolák helyzetéről. Szatmár megyében viszont megtalálták a megoldást. /Zsehránszky István: Neveket nem említek. Beszélgetés Kötő József tanügyi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./
2005. március 18.
Megszületett végre a 80 000 címszavas Magyar-román szótár. Feleekkorák már voltak, de ez hiányzott. Kelemen Béla román-magyar nagyszótárának a magyar-román megfelelője. A szótáríró, Reinhart Erzsébet bedolgozó diákok segítségével készítette a szótárt. A finanszírozó Koncz Géza, egy magánvállalkozás sikeresnek bizonyult. /Zsehránszky István: Megszületett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./
2005. május 20.
Május 20-án kezdődik a III. kisebbségi színháztalálkozó Gyergyószentmiklóson. Ez kétévenként ismétlődő esemény. A találkozó lapja a Kollokvium, melynek öt száma jelenik meg a – Gyergyói Kisújság munkatársainak segítségével – a 9 nap alatt. Zsehránszky István hírül adta, ameddig az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala lesz a főtámogató, addig a házigazda mindig a fesztivál újraélesztését vállaló Gyergyószentmiklós lesz. Versenydarabot 11-et láthat a közönség, ezenkívül a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, a kolozsvári Színművészeti Tanszék és a marosvásárhelyi Ariel Színház is bemutatkozik. Temesvárról és Nagyszebenből a német, Bukarestből a zsidó színház vesz részt versenydarabbal a romániai magyar színházak mellett, amelyek közül csak a szatmári magyar társulat és a nagyváradi Kis Színház nem utazik Gyergyószentmiklósra. /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Kisebbségi Színházak Kollokviuma. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 20./
2005. június 3.
Jó volt a Gyergyói Kollokvium, azonban csak az utolsó este volt teltház. A Gyergyószentmiklóson játszott 12 előadásból 7 országos szintű, megállná a helyét a legjobbak mezőnyében is. Marosvásárhelyről Kovács Levente tanszékvezetővel az élen érkezett a Színművészeti Egyetem nyolc hallgatója, ők írták a Kollokvium napjaiban megjelenő újságot, és ők tartották a vitaindítót. /Zsehránszky István: Mentsége, a színvonal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./
