|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1030 találat | lapozás: 1-30 ... 901-930 | 931-960 | 961-990 ... 1021-1030 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Farkas Réka 2016. január 11.Kitüntették a Háromszéket (A Kós Károly-díjak átadása Nagyváradon)Szombaton Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) átadta a Kós Károly-díjakat, amelyekkel– meghatározásuk szerint – „azokat a közéleti személyiségeket tüntetik ki, akik az elmúlt években kiemelkedően hozzájárultak az erdélyi magyarság autonómiaharcához”. A 2005-ben létrehozott, de eddig egyetlenegyszer kiosztott kitüntetést 2013-ban négyen vehették át: Király Károly volt szenátor, Juhos Gábor maratonfutó, Bakk Miklós politológus, és post mortem értékelték néhai Birtalan Ákos parlamenti képviselő tevékenységét. Ezúttal két szerkesztőség munkáját jutalmazta az EMNT: a Kossuth rádió Határok nélkül műsora alkotóiét és a Háromszék szerkesztőségéét. A díj átadására Nagyváradon Tőkés László parlamenti képviselő újévi fogadásán került sor. Az elmúlt esztendő értékelésének és az elkövetkező év kihívásai számbavételének jegyében zajlott az az ünnepség, amelynek a Partiumi Keresztény Egyetem adott otthont, és amelyet előbb püspökként, majd EP-képviselőként Tőkés László hívott életre és rendez meg minden január második szombatján. Megfogalmazása szerint célja összefogni a váradi egyházi, művelődési és közéletet, együtt köszönteni az új évet. Az idei rendezvény több volt jókívánságok tolmácsolásánál, feladatok meghatározásánál, az EMNT díjakkal, kitüntetésekkel értékelte az általa arra érdemesnek tartottak munkáját. Sándor Lajos református lelkész rövid köszöntőjét János evangéliumának 34–35. versére építette, az „eljövendő aratás”, munkálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet, arra, hogy mindenkinek megvan a szerepe, feladata, és csak az együttműködés, a közös tevékenység hozhat igazi eredményt. Tőkés László ünnepi beszédében számba vette az elmúlt esztendő legfontosabb momentumait, mindazt, ami szűkebb és tágabb világunkban történt. Válaszként a jelképeink ellen indított hadjáratra közös zászlóbontást kezdeményezett, annak továbbvitelét, akár a lángot, hiszen mint fogalmazott, a zászló a szabadságot, az igazságot, a jogosságot, a demokráciát, a teljes értékű emberi életet jelképezi, ezért fontos megvédeni. „A szabadságért, igazságért való küzdelem megtermi gyümölcsét, meghozza eredményét. Ha valamiért, ezért érdemes dolgozni és harcolni. Meg kell védenünk európai és keresztény értékeinket a migránsok inváziójával szemben, erdélyi jogainkat, szabadságunkat a túlerővel szemben. Ki kell vívnunk autonómiánkat. Erdély megérdemli, hogy rendületlenül folytassuk érte a küzdelmet” – fogalmazott Tőkés László. Sokak szívébe visszaköltözött a félelem, de nem szabad apátiába esnünk, folytatni kell a szabadságunkért vívott harcot, hogy a ’89-ben jobbra fordult és azóta rosszra jutott helyzetünkön újból fordítsunk, mert ha nem ezt tesszük, sem a jó Istenen nem kérhetjük számon, sem mások rovására nem írhatjuk azt, ami velünk történik – hangsúlyozta Tőkés László. A kitüntetések sorát A közjó szolgálatában díj átadása nyitotta, a nagyváradi Szent László Egyesület képviselői vették át, elsősorban a váradi magyarságért kifejtett tevékenységükért, a nagy sikerű Szent László Napok megszervezéséért. ós Károly-díjat kapott a megszűnéssel fenyegetett közkedvelt rádióműsor, a Határok nélkül. Borbély Zsolt Attila méltatásában kiemelte: „Elévülhetetlen érdeme a kitüntetett rádióműsornak, hogy a legtermészetesebb módon tudósít az egyes nemzetrészek életéről, úgy, mintha még mindig egy határon belül élne minden Kárpát-medencei magyar. A hiteles és pártatlan tájékoztatással az egyes magyar szervezetek autonómiaküzdelmének valósághű bemutatásával kivívta magának a közönség szeretetét és a szakmai tekintélyt.” Mint fogalmazott, az EMNT minden magyar felelős minden magyarért Szabó Dezső-i elv mentén szerkesztett minőségi műsorainak elismeréseként tünteti ki a Határok nélkül munkaközösséget. A díjat Moszkovics János, a maroknyi szerkesztőség vezetője vette át, de jelen voltak többen erdélyi tudósítóik és budapesti munkatársaik közül is. A Háromszék szerkesztőség munkásságát Toró T. Tibor méltatta: „Mai átpolitizált világunkban, amikor a politikai szekértáborok kibékíthetetlennek látszó szembenállása határozza meg a közbeszédet, amikor idegen érdekeket szolgáló, jelképeinket harsányan védő, de közben a házat, hazát könnyen áruba bocsátó népvezérek mindent meg akarnak vásárolni vagy ellenőrzésük alá hajtani, akkor kiveszőben lévő és éppen ezért védendő állatfajtához hasonlatos egy szabad és elvhű kisközösség. A Háromszék szerkesztősége ilyen, szakmailag igényes, bátor, következetes, elvei értékei mellett szükségben is kitartó, konok emberek csoportja” – fogalmazott. Kitért arra is „mitől lett más a Háromszék, mint a többi, a kommunista pártsajtó romjain felépült médiatermék”. Meglátása szerint ebben szerepe volt elődjének is, a Megyei Tükörnek, mely „az ahogy lehet és a lehet, mert kell korlátai között Erdély egyik legbátrabb szellemi műhelye volt”, és melynek kisugárzása messze túljutott a régión, Erdély minden pontján ismerték, olvasták, de a ’89 utáni alapító szerkesztőknek is, akik „elsőként ismerték fel, hogy az igazi sajtó nem lehet a politika cselédje, és az újjászerveződő, majd folyamatosan megújuló csapat ehhez az elvhez következetesen ragaszkodott. Nem engedte sem megvásárolni, sem politikailag, gazdaságilag eltiporni magát, és így lett a Háromszékből az elmúlt negyedszázad alatt a meg nem alkuvás, az okos értékelvű elkötelezettség, a bátor szókimondás, a konstruktív kritika, egyszóval a sajtószabadság szimbóluma.” Külön kitért a korábbi főszerkesztő, Farkas Árpád és a meghatározó publicisták munkásságára (Farcádi Botond főszerkesztő köszönőbeszédében Simó Erzsébet és Sylvester Lajos emlékére ajánlotta fel a díjat), „az ő érdemük az is, hogy látó szemmel és értő lélekkel maguk köré gyűjtöttek iskolateremtő módon újabb és újabb újságíró nemzedékeket”. „A Háromszék szerkesztősége a székelyföldi autonómiatörekvések igazi szócsöve és egyben hátországa is. Pártok, politikai szekértáborok felett, elkötelezetten, önzetlenül teszik a dolgukat. Talpalatnyi szilárd terület képlékeny világunkban, amire építeni lehet. Tükröt tartanak a politikusok, közéleti emberek elé, hogy lássák, ha letértek az autonómia és a szabadság felé vezető útról, és akik segítenek konstruktív kritikáikkal visszatérni rá. Akikre számítani lehet a jó ügyekben. Akikre büszkék lehetünk, akikre büszkék is vagyunk. Azt gondolom, hogy a Kós Károly-díj nem kerülhetett volna méltóbb kezekbe, mint a Háromszékébe” – zárta méltatását Toró T. Tibor. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. január 15.Kirúgták Bálint Józsefet (Magyar Polgári Párt)Szűkszavú közleményben tudatta tegnap a Magyar Polgári Párt (MPP) országos elnöksége, hogy január 14-ei hatállyal felmenti sepsiszentgyörgyi elnöki tisztségéből Bálint Józsefet. Indoklás nem szerepel, csupán annyi, hogy a tisztújítással a megyei szervezetet bízzák meg. Bálint József nem lepődött meg a döntésen, őt személyesen ugyan nem értesítették, újságíróktól kapta a hírt, de amint a Háromszéknek elmondta: aki kicsit is jó emberismerő, felkészülhetett erre a lépésre. Kifejtette, jó érzés volt az MPP sepsiszentgyörgyi elnökének lenni, az emberek bizalma juttatta ebbe a tisztségbe akkor is, amikor kilenc tagjuk volt a helyi tanácsban és akkor is, amikor egyedüli bejutóként csak ő képviselhette a pártot a testületben. Mint fogalmazott, ez a jó érzés az utóbbi időben megkopott, főleg, amióta „olyan súlyos politikusok irányítják a pártot, mint Biró Zsolt”, aki őt bírálja, de Marosvásárhelyen nem sikerült egyetlen embert sem bejuttatniuk sem a helyi, sem a megyei tanácsba. Bálint József hangsúlyozta, az élet nem áll meg, érték korábban is durva támadások, megbirkózott azzal is, amikor 1989 előtt a Duna-csatornához küldték és azzal is, amikor 2009-ben az RMDSZ román segédlettel le akarta váltani az alpolgármesteri tisztségből, sikerül túltenni majd magát Biró Zsolt lépésén is. Vannak tervei, elképzelései politikai jövőjével kapcsolatban, ám ezekről még korainak tartotta beszélni, következik egy tisztújítás a helyi szervezetben, azután meglátja, mit lép – mondotta. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. január 18.Egyenruhások árnyékábanBő huszonöt évvel a rendszerváltás után nap mint nap azzal szembesülünk, hogy jóformán semmi nem működik rendesen Romániában. A tudás, az elképzelés hiánya miatt, vagy a személyes érdekeket kiszolgálandó negyedszázada késnek a valós reformok, csak toldozzák-foldozzák a torz, alig működő ágazati rendszereket. Hosszan sorolható, hogy mi minden nincs rendben, vegyük talán a legfontosabbakat. Az oktatás színvonala mind mélyebbre és mélyebbre süllyed, de egyetlen kormány, miniszter sem meri alapjaiban megreformálni a rendszert. Korszerű, mai igényeknek megfelelő, a mai gyermekeknek szóló tantervek összeállítása évről évre késik. A legfrissebben közvitára került javaslatok a már említett tákolás jegyében születtek, kivesznek egy-két órát, átkeresztelnek másokat, a lényeg azonban változatlan: túlterhelt gyermekek, fölöslegesen bebiflázott könyvek sora. Több tárcavezető megfogalmazta már, hogy az iskola szerepe a képességek, készségek felébresztése, fejlesztése lenne, ám gyakorlatban semmi nem történt ez irányban, és a jelek szerint továbbra is ugyanabban a posványban topogunk. Nem jobb a helyzet az egészségügyben sem. A sorozatos reformkísérletek csak a gondot, bajt tetőzik. Lásd legutóbb a gyógyszerellátásban bevezetett változásokat, melyek felborították a krónikus betegek életét, sokan csak drágán vagy egyáltalán nem jutnak hozzá jól bevált tablettáikhoz, hiányoznak az oltások – van, amely létfontosságú lenne, mint a tetanusz, de országosan nem fellelhető, mert a gyártóval alkudoznak az áráról –, akadozik, sokszor órákra lebénul a kártyarendszer és sorolhatnánk hosszasan. Az elmúlt huszonöt évben sikerült tönkreverni a nagyipart, ellehetetleníteni a mezőgazdaságot, állattenyésztést, az Európa éléskamrájának nevezett Románia külföldről hozza az élelmiszerek jelentős hányadát. Majdani szavazatok reményében szétaprózták a költségvetési pénzeket, így autópályákra nem futotta, a jelenlegi kormány már nem is ígér, legfennebb terveket. Egyetlen területen tapasztalható tudatos, folyamatos építkezés, fejlődés: az erőszakszervezeteknél és titkosszolgálatoknál. Ott nem hiányzott a pénz soha – Sepsiszentgyörgyön egész negyednyivé nőtte ki magát a csendőrlaktanya, a rendőrség, éjjel-nappal őrzik a Mihai Viteazul-szobrot és egy-egy kisebb megmozduláson annyi a feketeruhás, hogy alig látni az egybegyűlteket tőlük. Ott vannak mindenütt, figyelnek, fülelnek, őket nem érintik a megvonások, egyre korszerűbb a felszerelésük, és sokasodnak évről évre. Itt, Székelyföldön mindenképpen. E téren mindig volt tudatosság és jól kidolgozott stratégia. Egyenruhások árnyékában élünk, akik nem minket óvnak, tőlünk akarják megvédeni az országot, az államot. Nem létező veszéllyel riogatnak, és míg mi Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. január 23.Kultúrák ütközéseMegdöbbenést és felháborodást váltott ki Románia-szerte az úgynevezett Bodnariu-ügy, az, hogy néhány atyai pofon miatt egy Norvégiában élő román családnak elvették öt gyermekét. Az elmúlt napokban sokan sokféle módon elemezték az esetet, megszólalt az államelnök, kormányfő, véleményt mondott minden jelentősebb politikus, a parlament pedig egyenesen küldöttséget menesztett az észak-európai országba, hogy kioktassák az ottani hatóságokat arról, mi jó és mi nem a kiskorúaknak. Innen, Közép-Kelet-Európából szemlélve valóban túlzónak tűnik a norvég gyermekjogvédelmi rendszer, nehéz elképzelnünk, hogy nemhogy kezünket, de még hangunkat sem emelhetjük fel csemeténk nevelésekor, s ha rájön a kamaszos dac, akár börtönbe is juttathatja őseit. S hogy mennyire érthetetlen mindez Romániában, jól tükrözik az elmúlt időszak vitái. Az a nép, amelynek egyik alapmondása szentesíti a gyermek testi fenyítését, nehezen tudja elfogadni az ezzel ellentétes mentalitást. Bizonyára tágabb pátriánkban is sokan élnek, kik nem hisznek az erőszakkal nevelésben, de túl sokan vannak még olyanok, kik ebben látják a fegyelmezés eszközét. Döbbenetes, hogy tavaly az első fél évben több mint 6700 gyermekbántalmazási esetet jegyeztek országszerte. S ha figyelembe vesszük, hogy mindez csak töredéke a valóban megtörtént kiskorú-veréseknek – hisz hányan említésre sem méltatják, nemhogy bejelentenék, ha ilyet tapasztalnak –, elkeserítő a kép. Hányszor láttunk képsorokat a verés miatt kórházba került, éheztetett, kutyaéletre kényszerített apróságokról, kikötött sérült gyermekről, megerőszakolt kislányokról, kisfiúkról. A legszélsőségesebb esetek kerülnek nyilvánosságra és minden bizonnyal bejelentésre is. Így még riasztóbb a helyzet. Háromszék ugyan az előkelő utolsó helyen áll – alig nyolc esetet jegyeztek –, de elgondolkodhatunk azon, ennyire gyermekszeretőek vagyunk, vagy a védelmi rendszer nem végzi rendesen a dolgát? Különböző kultúrák különféle módon viszonyulnak a gyermekekhez, nevelésükhöz, országonként változnak a jogszabályok, a végletes szigortól a teljes nemtörődömségig. Mi egy dolgot tartunk jónak, mások szerint egészen más szolgálja a kiskorúak érdekeit. Nálunk szinte elképzelhetetlen, hogy egy puszi és simogatás már szexuális zaklatásnak minősülhet, ám kicsit északnyugatabbra mindezt egészen másképp látják. És ha valaki új hazát választ, igazodnia kell annak szokásaihoz, törvényeihez. Ez most, hogy a migránsáradat ellepte Európát, különösen időszerű. Nem fogadhatjuk el, hogy a betelepülők ránk kényszerítenék szokásaikat, hitüket, megváltoztatnák kétezer éves keresztyén kultúránkat, de akkor mi sem követelhetjük, hogy Norvégia módosítson az általa jónak és beváltnak vélt gyermekvédelmi eljárásán. Ha valami nem tetszik, elfogadhatatlannak tűnik, annak ne akarjunk részévé válni. Lehet csomagolni és hazatérni. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. január 23.Zászlók mögé bújvaNehéz lehet azoknak, kiknek fő foglalatosságuk bármi áron megmutatni, bebizonyítani a hathatós román jelenlétet Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön. Nehéz lehet, mert mindegyre ki kellene találniuk valami újat, ütőset, ám honnan annyi ötlet, fantázia? S ha már új gondolat nem születik, továbbfejlesztik, növelik a régieket. December elsején hatalmas piros-sárga-kék zászló jelent meg a kormánybiztosi hivatal által elfoglalt Fogolyán-ház homlokzatán, hirdetvén: az egykori neves orvos otthona ma már a román állam helytartóinak birtoka. Sokakat meghökkentett a hatalmas zászló, ám román nemzeti ünnep lévén, napirendre tértünk fölötte. Az ünnep elmúlt, a zászló maradt egészen tegnapig, amikor a Cuza-féle kis egyesülés előestéjén még nagyobbra cserélték, mely immár beborítja majdnem az egész épületet. Agresszív gesztus, mely eltünteti a város egyik meghatározó, szép épületét csak azért, hogy hirdethesse a román állam székelyföldi jelenlétét, a prefektúra mindenekfelettiségét. Provokatív lépés, amely ugyanakkor jól tükrözi, kitalálóinak mennyire fontos ez a város, mennyire tisztelik, szeretik értékeit. Prefektusunkat zavarhatta az általa megtorpedózott sárkánydomb helyét foglaló kő- és földkupac, így zászló mögé bújva őrködik a rend és biztonság fölött. Látni sem akarja a várost, a népet, melynek ura és parancsolója lenne. Javasoljuk, legközelebb teljesen vonják be az épületet, hogy ki-bejárni se lehessen, szerepe más úgy sincs, csak a zavarkeltés és gáncsoskodás. Piros-sárga-kékbe burkolhatják Sepsiszentgyörgy, Székelyföld összes épületét, úgysem lesz románabb, az ilyesfajta gesztusok csak az ellenérzést, a dacot növelik az itt élőkben. Tekintélyt parancsolnának, félelmet ébresztenének, ám inkább nevetségessé teszik magukat és szimbólumaikat. A túlméretezett dolgok értéke többnyire nagyságuk növekedésével egyenes arányban fogy, minél nagyobbra méretezik zászlójukat, annál inkább törpülnek ők maguk. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. január 25.Vendégnek nem a markát nézzükBajban levőnek minden segítség jól jöhet, ám érdemes fontolóra vennie, kitől remélhet valóban támogatást, és ki az, akinek udvarias mosolya üres gesztus csupán. Az amerikai nagykövet háromszéki látogatása – az időpont és helyszínválasztás egyaránt – jól jelzi, az Amerikai Egyesült Államok egyelőre nem kíván állást foglalni az erdélyi magyarság ügyében. Háromszékre jött ugyan, de kizárólag többségében román romák által lakott falvakat keresett fel, s bár ide hívták, a magyar kultúra ünnepére, Sepsiszentgyörgyön meg sem állt, Árapatakon „fogadta” a magyar elöljárókat. A diplomáciában soha semmi nem véletlen. A nagykövet már Tamás Sándor tanácselnök szűk tízperces tájékoztatója előtt is pontosan ismerhette helyzetünket, hisz hetente, kéthetente hivatalába is eljutnak a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat sérelmeinket sorjázó levelei. Ennek dacára vagy éppen ezért mégis úgy döntött, kizárólag a roma kisebbség ügyeivel foglalkozik, melyek szintén sokkal inkább köthetőek az ország központosított kisebbségpolitkájához, mint a lokálishoz. Talán még fricskának is szánta: sírtok ti, de lám, a nálatok szerencsétlenebbekkel mit sem törődtök. Nehéz bármilyen pozitív üzenetet kihámozni Hans Klemm háromszéki villámlátogatásából, délibábkergetés lenne azt hinnünk, szereztünk egy amerikai barátot, támogatót. Mindezek után közvetítői segítségét kérni kissé fura, annál is inkább, mert nem volt sok köszönetünk a korábbi hasonló támogatásokból sem. A Project on Ethnic Relations kilencvenes évekbeli ügyködése több kárt hozott, mint hasznot, egyik főguruja, a román titkosszolgálatokkal is összefonódott Larry Watts nemrég megjelent visszaemlékezései jól tükrözik, sem 1989 előtt, sem azután nem vették komolyan a magyar jogsérelmeket, sokkal inkább elaltatni próbálták az elégedetlenkedőket, befogni a szájukat minél kevesebbel, és a román állam érdekeit képviselni. A három évvel ezelőtt Brassó-Pojánán újrakezdett hasonló tárgyalássorozat is megfeneklett, amikor börtönbe került az amerikai „barátok” legfontosabb összekötő embere, Viorel Hrebenciuc. Hogy hová vezetett volna? Találgatni lehet, de érdemes? Áltathatjuk magunkat, hogy változtak az idők, cserélődtek az emberek, ám a nagykövet mostani látogatása jól jelzi, eszük ágában sincs komolyan venni az erdélyi magyarság bajait. Nem tartanak tényezőnek, veszélyforrásnak sem, így figyelmükre sem vagyunk méltóak. Mindettől függetlenül minden lehető alkalommal újra és újra a világ elé kell tárnunk jogvesztő sérelmeinket, sorjáztatnunk a minket ért igazságtalanságokat. A megváltást nem sült galambként kell várni, magunknak kell érte még többet tennünk, sokkal okosabban, következetesebben, kitartóbban. Akkor talán kiérdemeljük többek közt az óceánon túli nagyhatalom figyelmét is. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 4.Mossa kezeit a prefektusNem érti Sebastian Cucu prefektus, miért állítja azt Antal Árpád polgármester, hogy ő ellenezné Sepsiszentgyörgy kulturális stratégiájának elfogadását. Szó sincs ilyesmiről, csak azt találta indokolatlannak, hogy sürgősségi eljárással kívánták elfogadni a dokumentumot – hangsúlyozta. Sőt, kiemelte, hogy egy ilyen jellegű tervezetet nem szabad összecsapni, alapos munkára, sokrétű dokumentálódásra van szükség, és mivel rendkívül fontos a téma, a közmeghallgatás sem megkerülhető – sorolta érveit. Sepsiszentgyörgynek egyébként is van már egy stratégiája a 2008–2018-as időszakra, ezt iktatták az Európa kulturális fővárosa pályázaton is október 22-én, amikor még nem is lépett érvénybe a frissen megszavazott stratégia. Nagyon is szükség van egy ilyen kulturális elképzelésre, de be kell tartani a szabályokat – fejtette ki Sebastian Cucu, aki több mint egyéves prefektusi regnálása alatt tegnap megtartotta harmadik sajtótájékoztatóját, alig egy héttel a második után. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 5.Nehéz számba venni a gondokat (Készül a megyei romastratégia)Tavaly elkészült Románia következő hét évre szóló romastratégiája, ám alkalmazása egyelőre késlekedik, és mint Sebastian Cucu prefektus tájékoztatójából kiderült, megyei kivetülése is várat még magára. Tulajdonképpen településenként, ágazatonként kellene számba venni a tennivalókat, de eddig alig hat polgármesteri hivatal összesítette ezek lajstromát, mint kiderült, a legnagyobb gond, hogy kevés cigány közösségnek van hiteles képviselője, így nincs, ki továbbítsa bajaikat. A prefektus kiemelte, szeretnék, ha ez a stratégia valóban előrelépést hozna a cigányok integrációjában, helyzetük, körülményeik javításában, ha nem maradna csupán tervek szintjén. Több vetülete van, foglalkozik az oktatás, egészségügy, kultúra ügyeivel, a munkaerő-piaci lehetőségekkel, fejlesztésekkel, várják a visszajelzéseket, hogy összesíthessék, hol, milyen irányú segítségre van szükség. Több program már korábban beindult, például az egészségügyi mediátorok képzése, kilenc van a megyében, de gyakorlatilag csak hat dolgozik, többre lenne szükség. Fontos volna a romák oktatásának fejlesztése is, jelen pillanatban tragikus a kép, iskolánként egy-két cigány diák tanul tovább kilencedik után, márpedig a felzárkóztatás egyik kulcsa éppen ez lenne – véli a kormánybiztos. Annak dacára, hogy Háromszéken már a valós gondok számbavétele is akadozik, Sebastian Cucu prefektus azt reméli, hogy február végéig sikerül befejezniük az összesítést, és elkezdhetik a stratégia életbeültetését. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 20.Székelyföld lefejezéseRégóta kereshettek, kutathattak a korrupcióellenes hatóságok, hogy végre Háromszéken is felmutassanak valamit, és megyénket is felhelyezzék az ország egyre pirosodóbb térképére. Hogy mit találtak? Egyelőre úgy tűnik, üres lufit, csak mondvacsinált ügyet sikerült összetákolniuk, jelzi ezt az is, hogy többórás kihallgatás után polgármesterünk többé-kevésbé szabadon távozhatott. Ritka ez manapság, mikor oly nagy előszeretettel tartanak fogva legalább 48 óráig minden gyanúsítottat... A hét közepén történtek azonban túlmutatnak a vehemens korrupcióellenes harcon, és üzenetük is több ennél. Székelyföldet, nehezen, de végre fejlődésnek indult városait igyekeznek lefejezni, eltávolítani azokat, akik mozdítani, tenni mertek valamit, akik kinyitották a szájukat. Egy évvel ezelőtt Hargita megyében hasonlóan jártak el Csíkszereda és Gyergyószentmiklós polgármesterével. Ügyük azóta is függőben, bár az első vádak szépen, lassan semmivé silányulnak az igazságszolgáltatás lassan őrlő malmaiban, talán évek múlva majd kimondják, hogy tévedés volt meghurcolásuk. Addig azonban lebénult a két város, leálltak a fejlesztések, senki nem mer semmit mozdítani. Felmentés hiányában pedig a választásokon sem indulhatnak a meghurcoltak. Jól irányzottan emeli ki a titkosszolgálatokkal és a háttérből irányító sötét erőkkel összefonódott korrupcióellenes hatóság a székelyföldi magyar közösség legelismertebb szószólóit. Azokat, akik nemcsak városgazdaként igyekeztek tenni valamit, de az autonómiaharcban is élen jártak, megfogalmazták, kimondták, mire lenne szükségünk, hogy megmaradhassunk, azokat, akik saját szervezetük vezetőivel is szembementek, ha úgy látták, nem a magyarság érdekeit szolgálják. Az üzenet egyértelmű: így jár, aki pofázni mer – aki hallgat és meghúzza magát, annak nem esik bántódása. Régóta nem titok, vannak, kiknek érdekük, hogy Székelyföld ne fejlődjék, ne mozgolódjon. Maradjon szegény, sötét vidék, kiszolgáltatott és minden szempontból alárendelt. Ne nőhessenek ki azok a vezetők, kik kiemelhetik, hitet, reményt adhatnak az itt élőknek. Erőre kaptak, kik már nem is csak a kilencvenes évek magyarellenes hangulatát, de a nyolcvanas évek félelemmel teli légkörét költöztetnék vissza lelkeinkbe, fejeinkbe. Minden szempontból vízválasztóhoz érkeztünk, most derül ki, a ránk nehezedő, egyre erőteljesebb nyomás összeroppant, vagy megerősíti megmaradni, élni akarásunkat. Beletörődünk a sorsba, melyet egyesek nekünk szántak, vagy képesek vagyunk kiállni egymásért, magunkért, gyermekeink jövőjéért. Ha félünk, akkor legyőznek bennünket! Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 24.Áll a bál az MPP-ben (Sepsiszentgyörgy)Visszavonta Bálint József leváltása elleni fellebbezését, és péntekre a Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi elnöksége összehívta a rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést. A megyei elnökség szerint ez szabálytalan, az országos vezetőség döntése értelmében csak Kulcsár-Terza József határozhat a helyi tisztújítás időpontjáról. Bálint József hétfőn továbbította levelét az MPP országos elnökségének, melyben arra hivatkozik, hogy a választások közeledtével nem tűrnek halasztást a helyi és megyei tisztújítások, ezért visszalép, nem kéri a leváltásáról szóló döntés felülvizsgálatát, amelynek késlekedése akadályozta a továbblépést. A sepsiszentgyörgyi elnökség hétfő délután arról is döntött, hogy február 26-ra összehívják a rendkívüli tisztújító küldöttgyűlést – jelentette be a szervezet alelnöke, Fekete Attila. Ők semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak arról, hogy ezt csak a megyei elnök teheti meg, az alapszabályzat szerint joguk van ehhez – magyarázta. A Bálint leváltásáról kiközölt dokumentumban az sem szerepel, hogy két évre eltiltották volna a párton belüli tisztségektől – állítják. Bálint József még nem döntött arról, hogy a pénteki megmérettetésen indul-e, többen kérték tőle ezt, a helyszínen derül majd ki, hogyan határoz. A sepsiszentgyörgyi szervezet elnöksége azt is szeretné, ha a helyi tisztújítás után rövidesen megtartanák a megyei választást is, Kulcsár-Terza József mandátuma ugyanis két éve lejárt – fejtette ki Fekete Attila. Az országos elnökség tegnap délelőtt még nem kapta meg a Bálint fellebbezésének visszavonására vonatkozó kérést – tájékoztatott Kulcsár-Terza József, aki azt is leszögezte, hiába hívták össze péntekre a tisztújítást, az szabálytalan, és a megyei elnökség nem érvényesíti az ott hozott döntéseket. „Ahogy megérkezik a fellebbezés visszavonása, én is összehívom a küldöttgyűlést, amelyre eljön Bíró Zsolt országos elnök is, hogy kifejtse álláspontját. Akkor választanak majd új városi elnököt” – mondotta. Hozzáfűzte még, hogy az önkormányzati választások előtt sort kerítenek a megyei tisztújításra is. „Bálint József és néhány embere csak növeli a feszültséget, nem akarnak betartani semmilyen szabályt. Mindaz, amit tesznek, csak tovább ront a párt helyzetén” – fogalmazott a megyei elnök, aki szerint közösen kellene folytatniuk az építkezést, együtt kellene működniük a továbbiakban is, még akkor is, ha léteznek, „politikai nézetkülönbségek”. Bálint Józsefet január közepén váltotta le sepsiszentgyörgyi pártelnöki tisztségéből a párt országos elnöksége. Eltávolítása oka, hogy míg az MPP vezetői az RMDSZ-szel kötöttek szövetséget, Bálint a tagság akaratára hivatkozva az Erdélyi Magyar Néppárttal kívánt összefogni. Február elején bejelentette, megfellebbezte az elnökségi döntést, ezt az óvást vonta most vissza. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 4.Irányváltás kelleneÉrdekes jelenségre világított rá a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) minap, rámutatva, milyen visszásságokhoz vezet az RMDSZ kint is vagyok, bent is vagyok politikája, no meg hogy a nemzeti közösség érdekeinek védelmében inkább akadály volt, mint segítség a kormányzati szerepvállalás. Nem véletlen, hogy csak jó néhány hónappal az ellenzékbe szorulás után hallani először arról: az RMDSZ árnyékjelentéssel próbálja kiigazítani azokat a valótlanságokat, melyeket az Európa Tanácsnak elküldött, a kisebbségi jogok biztosításáról szóló országos dokumentum tartalmaz. Csakhogy, mint kiderült, a jelentést az az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala készítette, amelynek vezetője októberig az RMDSZ embere volt – a jelentést decemberben továbbították az ET-nek –, és Laczikó Enikő azóta is ott van, igaz, „csak” helyettes vezetőként. Fura az is, hogy az RMDSZ mostanáig soha nem emelt kifogást a hasonló jelentések kapcsán, pedig ez immár a negyedik, és ismervén helyzetünket, nehéz elképzelni, hogy a korábbiak a mostaninál valósabb képet festettek volna. A szövetség kormányon lévén vagy épp oda készülődvén, „mindhárom alkalommal maximálisan támogatta az országjelentések nem túlzottan magyarbarát és irreális statisztikáit, amelyek a magyar közösséget érintően a »minden rendben« képet festették” – fogalmazott a CEMO. Magyarán, hitelesítették a román kormányok sorozatos hazugságait. Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter felháborodott a CEMO felvetésén, hogy független civil szervezetek lennének illetékesek árnyékjelentések készítésében – az ET kritériumai között is ez szerepel –, nem hajlandó sem megérteni, sem elfogadni, miért találják úgy egyesek, hogy az előzmények után a szövetség nem hiteles forrás. Mintha Csipkerózsika-álomból ébrednének, hirtelen kiderült: „az RMDSZ-nek minden joga és kötelezettsége is megvan árnyékjelentést készíteni”. Szaporodnak a magyarellenes támadások, az RMDSZ-es tisztségviselők feje fölött is ott köröz a korrupcióellenes ügyészség, összeomlani látszik a torony, amelynek tégláit 25 éve rakosgatják egymásra nagyon lassan Bukarestben. Előtűnik, hogy megszerzett jogok is visszavehetőek, a kormányba simulásnak, a kis lépések politikájának eredményei egyik napról a másikra szertefoszolhatnak. Semmivé válhat mindaz, aminek kiharcolására oly büszke az RMDSZ. Újabb és újabb bizonyítékok kerülnek elő, melyek megmutatják, mennyire téves úton bolyongunk bő negyedszázada. Milyen keveset adott és mily sok lehetőséget vett el a megalkuvó, kompromisszumokra alapozott Bukarest-központú politizálás. Változás kellene, melyhez a tavaly meghirdetett megújulás nagyon kevés, ideje lenne az irányváltásnak, a határozottabb, következetesebb kiállásnak és nemcsak választások előtt, a szavazatszerzés bűvöletében. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 10.Székelyföld esélyeNagyon nem tetszik a marosvásárhelyi román hatóságoknak, hogy magyar tömeg vonulna fel a székely főváros utcáin. Az utcákat ellepő tízezres sokaság több évtizedes állhatatos törekvésük eredményeit kérdőjelezheti meg, azt, hogy sikerült végleg és visszavonhatatlanul elrománosítaniuk Székelyföld központját. Megtapasztalhattuk három évvel ezelőtt és két esztendeje is, mikor a tiltás ugyan járdára kényszerítette a tömeget, hiányzott a korábbi lelkes, majdnem euforikus hangulat, több volt az elkeseredés, a düh, de mégis erőt, hitet tudott sugározni. A Székelyföld különböző szegleteiből érkezettek százaival kiegészült helybeliek – hisz a tömeget ők adták, buszokkal nem lehet tízezreket, legfennebb egy-kétezer embert odaszállítani – megmutatták: Vásárhely él és legalább annyira magyar, mint amennyire románnak szeretnék hinni egyesek. Nagyon nem tetszik a román hatóságoknak, hogy idén nem sikerült gátat vetniük a tiltakozó megmozdulásnak. A kedvező bírósági döntés dacára próbálják megakadályozni a szabad véleménynyilvánítást, burkolt fenyegetésekkel eltántorítani a felvonulásra készülőket. Annál is inkább, mert tartanak attól, hogy a választások közeledtével a megmozdulás megerősítheti a magyarságot abban, hogy Marosvásárhely visszaszerezhető, tartalommal töltheti fel a politikusok ímmel-ámmal összetákolt együttműködési megállapodását. Érzik, tudják, egy magyar polgármester megválasztása leginkább azon múlik, elhiszi-e az itt élő magyarság, hogy képes erre. Ahogy számunkra stratégiailag fontos Vásárhely, számukra is az, jó iramban haladó elrománosító törekvéseik lendülete törhet meg egy magyar városvezető megválasztásával. Az utóbbi időben egyre sűrűsödő magyarellenes megnyilvánulások jelzik, a demokrácia nem számolta fel a megsemmisítésünkre törekvő nacionálkommunista erőket, a „kisebbségi kérdés” rendezését továbbra is lassú, de biztos eltüntetésünkben látják. Megfélemlítésünkre játszanak most Marosvásárhelyen is, és minden bizonnyal az eszközökben sem válogatnak, hogy hiteltelenítsék jogköveteléseinket. Nem véletlen a szervező SZNT elnökének figyelmeztetése: „emlékezzünk és tiltakozzunk székely méltósággal”, és „ne adjunk helyet semmilyen esetleges provokációnak”. Ma van a székely szabadság napja. Marosvásárhely, Marosszék megmutathatja, hogy létezik, magyar akar maradni. Támogathatjuk jelenlétünkkel, vagy lélekben, megmutathatjuk a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen, hogy velük vagyunk. Velük kell lennünk, mert ha eltűnik a magyar Vásárhely, idő kérdése csak, mikor szorulunk ki Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről. Ha nem állunk ki jogainkért, a megmaradásunkat szavatoló autonómiáért, akkor valóra válik azok akarata, akik beolvasztásunkra, elüldözésünkre alapozva tennék valóban egynemzetiségűvé az egységes román nemzetállamot. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 10.MPP-listán indulnak Bedőék (Önkormányzati választások)A Magyar Polgári Párt (MPP) listáin indulnak a Bedő Zoltán vezette Magyarság Megmaradásáért Mozgalom jelöltei a júniusi önkormányzati választásokon – jelentették be a két szervezet vezetői tegnap délelőtti sajtótájékoztatójukon. Összefogásra van szükség nemzeti ügyekben, ezt kívánják erősíteni a közös indulással – hangsúlyozták. Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke a hétvégi felvidéki választások eredményével példázta, hová vezet a széthúzás – a Magyar Közösség Pártjának most sem sikerült elérnie az ötszázalékos bejutási küszöböt, így nem lesz képviselője a szlovák parlamentben –, és rámutatott, tanulnunk kell esetükből, az együttműködés nem megkerülhető. Meglátása szerint a nemzeti ügyek elsőbbséget élveznek, felülírják a pártérdekeket, éppen ezért alakítottak ki együttműködést Bedőékkel. Bedő Zoltán – akit az Erdélyi Magyar Néppárt kizárt soraiból és többen követték egykori párttársai közül, megalakítva a Magyarság Megmaradásáért Mozgalmat – kiemelte, soha nem volt és nem is kíván pártkatona lenni, ám rájött, hogy csak úgy tud bármit tenni a nemzetért, ha önkormányzati szerepet vállal, a partvonalról kiabálás nem mozdítja előre a közös ügyeket. Ezért fogadták el az MPP ajánlatát, kimondottan szakembereket kívánnak a helyi tanácsokba küldeni, nem politikusokat – hangsúlyozta. Pethő István, az MPP megyei alelnöke szintén a szlovákiai példára utalva beszélt a vegyes pártok hordozta veszélyekről. Kulcsár-Terza József pedig kérdésre válaszolva megerősítette, az MPP tartja magát jelszavához, az önkormányzati választásokon biztosítja a választás szabadságát, a parlamenti megmérettetésre pedig támogatja a közös lista kialakítását, a „nemzeti válogatott” indítását. Kulcsár-Terza azt is elmondta, április elsejéig bemutatják polgármesterjelölteiket, és addig az is tisztázódik, hol tudnak listát állítani. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 11.Bíznunk kell a cselekvés erejében (Sepsiszentgyörgy)„A székely vértanúk áldozatvállalása figyelmeztet arra, hogy nem lehetünk pusztán elszenvedői a történelmi viharoknak. S csakis akkor leszünk méltók a főhajtásra, ha veszteségeink számbavételével együtt lehetőségeinket is számba vesszük, és közös cselekvéssé formáljuk” – hangzott el tegnap Sepsiszentgyörgyön a Turul téren a székely szabadság napján szervezett megemlékezésen. Mintegy félezren gyűltek össze tegnap délelőtt a Turul-szobornál a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívó szavára. Hagyományőrző huszárok álltak díszőrséget, a Kónya Ádám Művelődési Ház magyar férfidalárdája pedig a Szózat eléneklésével indította a megemlékezést. „Szükségünk van mindnyájunk cselekvésére. A közömbösség, fásultság, legyintés soha nem fog nekünk székely szabadságot teremteni. Ha hagyjuk, hogy a diktatórikus hatalom a fejünkre nőjön, és eltűrjük azt, csak bátorítjuk még szörnyűbb megaláztatásunkat” – mondta felvezetőjében Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, majd Szabó Fruzsina tizedikes diák előadásában csendültek fel népdalok. Zsigmond Zoltán történész a székely vértanúk történetét idézte föl, beszélt a szabadságért összeesküvést szervezőkről, a háromszéki mártír hősökről. Előadásából kiderült, miért lett március 10-e a székely vértanúk napja, és bátor önfeláldozásukból miként meríthetünk erőt, hitet a jelenlegi székely küzdelmekhez. Az ünnepség díszszónoka, Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke szintén a 162 évvel ezelőtt halálra ítélt székely mártírok alakjának, tetteinek felidézésével kezdte beszédét: március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten három vértanút, április 19-én pedig itt, az Őrkő alatt két székely hőst végeztek ki az osztrák önkény képviselői, mindannyian az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját akarták újra fellobbantani. Szólt arról is, az SZNT négy évvel ezelőtt döntött arról, hogy a székely vértanúk emléknapját a székely szabadság napjává nyilvánítja, úgy gondolták, hogy Jókai Mór szavaival élve: ez a nap a „törvényes, szabad és független nemzeti állás” jelképe lehet. Ferencz Csaba kitért arra is, hogy nehéz időket élünk, „ha nem is a bitófa árnyéka, de a megfélemlítés, a jogos követeléseink semmibevétele, az ismét visszaszerzett és felemelt szimbólumaink üldözése, az önrendelkezés hiánya itt van közöttünk”, pedig nem igénylünk többet, mint szerencsésebb közösségek szerte Európában és az egész világon: az országon belüli önrendelkezés törvényes formáját, az autonómiát. Nem lehetünk pusztán szemlélői, elszenvedői mások döntéseinek, számba kell vennünk lehetőségeinket, és felelősséget kell vállalnunk. „Kinek kisebb, kinek nagyobb téglát kell raknia abba az építménybe, amelyet közjogi megközelítésben autonómiának, eszmei megközelítésben pedig szabadságnak hívunk. Csakis így állhat össze a közösségi cselekvés nagy építménye. Tartozunk ezzel az előttünk járóknak, de az utánunk jövő nemzedékeknek is” – hangsúlyozta a szónok. Kiemelte, a félelem az önfeladás útja, bíznunk kell a cselekvés erejében. A szabadság az igazságból fakad, közösséget teremt és tettekre késztet – fogalmazott a megemlékezést záró imájában Dávid György római katolikus plébános. „Tiszta szív, őszinte elköteleződés, bátor kiállás, tettrekészség kell, hogy szabad lehessen az ember. Nem kisajátítani kell, hanem élni, meríteni, táplálkozni vele” – mondotta. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 18.Jogtiprások idejénHa nem sikerült tiltással megakadályozni a székely szabadság napján szervezett felvonulást, büntetésekkel próbálja megfélemlíteni a hatalom azokat, akik az utcán összegyűlve kiáltják világgá elégedetlenségüket, követeléseiket. A kisebbségi kérdést „példaértékűen” rendező Romániában 84 személyre róttak ki több mint 70 ezer lejes bírságot, mert éltek demokratikus állampolgári jogukkal, és szót emeltek az erdélyi magyarság majd száz éve megígért, de soha valóra nem váltott autonómiájáért. A hivatalos dokumentum szerint a csendőrség szorgoskodott, filmezett, fotózott, rögzítette a történteket, megállapította a kihágást, és most bünteti a kezdeményezőket, amiért „be nem jelentett, be nem iktatott vagy tiltott tömegrendezvényt szerveztek” – áll a közleményben, mely egyértelműen a polgármester, prefektus korábbi nyilatkozatait igyekszik megtámogatni. Hiába kötelezte a bíróság Dorin Florea városvezetőt a rendezvény tudomásulvételére, és hiába nyilatkozta maga is, hogy lehet felvonulni, rendbontás nélkül, a március 10-ei esemény előtt pár nappal a kormánybiztos kezdte kongatni a vészharangot, miszerint nem engedélyezett az utcai vonulás. Izsák Balázs SZNT-elnök érvei leperegtek, fölöslegesen magyarázta, hogy a törvény által kért minden előírást betartottak, a hatalomnak mindig igaza van. Ha pedig nincs, akkor bírságokkal nyomatékosítja álláspontját. A rendfenntartásra kirendelt sok száz rendőrnek, csendőrnek és a nekik segítséget nyújtó titkosszolgálatoknak – ez esetben nyugodtan tevékenykedtek, hisz úgymond Románia egységét veszélyeztető, nemzetbiztonsági szempontból jelentős eseményt figyeltek – legfontosabb feladatuk volt bizonyítékokat kreálni. Felvonulókról, akik énekelnek, követeléseiket kiabálják – így megzavarják a közrendet és csendet –, veszélyes fegyvernek minősíthető zászlókat, táblákat lóbálnak. Nagy munkában lehettek a fiúk, míg a felvételek alapján azonosították a 84 bűnbakot. S lám, idén sem sikerült tökéletesen, ismét jutott bírság olyannak is, aki ott sem volt Marosvásárhelyen. Ahhoz képest, hogy múlt kedden a hatóságok arról számoltak be: az esemény rendbontás nélkül fejeződött be, jelentős a büntetések mértéke és mennyisége. A csendőrség szóvivője is elismeri, hogy Marosvásárhelyen még soha semmilyen rendezvény kapcsán nem róttak ki ennyi bírságot. Az Európai Unió-tag Romániában 2016-ban nem vonulhat utcára a magyarság jogait követelni. Engedélyt nem adnak, annak hiányában pedig büntetnek a hatóságok. Bármennyire igyekeznek elfogadható köntösbe csomagolni, ez nem egyéb, mint a véleményszabadság és gyülekezési jog súlyos megsértése. Így fogynak-apadnak szinte napról napra jogaink, lehetőségeink. Van, ki megszólaljon értünk, ellenük, vagy megriadtak a büntetéstől a magyarság, a demokrácia, az emberi jogok nagy védelmezői? Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 24.Változatlan csapat a megyeszékhelyen (Kampányban az RMDSZ)Sepsiszentgyörgy hét pontján gyűjti az Antal Árpád polgármester-jelöltségéhez szükséges aláírásokat az RMDSZ – jelentették be tegnap a Szent György-szobor mellett felállított sátornál a szövetség helyi és megyei vezetői. Megbíznak Antal Árpádban, értékelik eddigi munkáját, és remélik, semmilyen akadálya nem lesz, hogy folytathassa tevékenységét – jelentették ki mindannyian. Antal Árpád a közösségi oldalon köszönte meg az RMDSZ aláírásgyűjtését. „Amennyiben a polgármesteri teendőktől való eltiltásomat feloldják, akkor boldogan folytatom a megkezdett munkát” – írta bejegyzésében. Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke hangsúlyozta, keddtől nyílt meg a törvényes lehetőség az aláírások gyűjtésére, Sepsiszentgyörgyön 550 támogató szignó szükséges, de ők 10 ezret gyűjtenének, így akarják bizonyítani a hatóságoknak, hogy az emberek értékelik Antal Árpád eddigi munkáját, és támogatják őt a folytatásban is. Változott a jogszabály, minden jelentkezőnek – nemcsak a polgármesternek, de a megyei és helyi tanácsokba jelentkezőknek is – aláírásokkal kell alátámasztatniuk indulásukat, a szavazópolgárok legalább egy százalékának a támogatását kell felmutatniuk – világított rá Tamás. „Egyértelmű számunkra, hogy Antal Árpádot egy mondvacsinált ügybe rángatták bele, és meg vagyunk győződve, hamarosan kiderül, tisztességgel végezte munkáját” – mondotta, és hozzáfűzte: ha ők nem védik meg barátaikat, harcostársaikat, más nem áll ki mellettük és „ha nem mi alakítjuk sorsunkat, egészen biztos, mások teszik meg helyettünk”. „Sepsiszentgyörgy polgármestere most is Antal Árpád, és az RMDSZ jelöltje az elkövetkező időszakban is Antal Árpád” – hangsúlyozta. Kiemelte, Antal munkája eddig is kétirányú volt – a városért és Székelyföldért tevékenykedett –, és remélik, ezután is hasonlóan folytathatja. A polgármesteri tisztség gyakorlásától eltiltott Antal Árpád bírósági felügyelete április 17-én jár le, ennek meg nem hosszabbításától tette függővé újabb indulását. „Számunkra a polgármesteri munka egyenértékű Székelyföld modernizációjával, hiszen elsősorban az önkormányzatokban tudjuk megmutatni igazán azt, hogy mit tudunk elérni, ha engednek bennünket dolgozni a szülőföldünkért. Az elmúlt időszak megerősítette bennem és csapatomban a hitet, hogy dolgozni kell, egészen addig, ameddig lehet” – írta tegnap Facebook-bejegyzésében. Mint fogalmaz, számára a polgármesteri szék nem cél, hanem eszköz, hogy a közösség hosszú távú céljaiért dolgozzon. „Bárhogyan alakuljanak is a dolgok, én mindenképpen a közösség szolgálatában maradok” – fogalmaz. Az aláírásgyűjtés indításán jelen voltak a sepsiszentgyörgyi tanács RMDSZ-es képviselői, frakcióvezetőjük, Miklós Zoltán fogalmazta meg közös álláspontjukat: egy emberként sorakoznak fel Antal Árpád mellett, határozott szándékuk vele közösen folytatni a munkát. Úgy döntöttek, kivétel nélkül minden képviselő leteszi az iratkozáshoz szükséges iratcsomót, így is jelezni kívánják, hogy összetartó, erős csapat, amely elbizonytalanodás nélkül kész továbbvinni mindazt, amit néhány éve elkezdtek. Tóth-Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi ügyvezető elnöke elmondta, a város hét forgalmas pontján állítanak fel aláírásgyűjtő standokat, de önkénteseik házról házra is járnak majd, igyekeznek minél több polgárt személyesen felkeresni. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 4.Leírni vagy gitározni a Sugás előtt?A háromszéki szabad sajtóról értekeztek az újságírók A Pál Utcai Fiúk Egyesülete rendszeres havi összejövetelein a fiatalságot érintő témákat boncolgat. Csütörtökön a Tein kisszínpadán Farkas Réka, a Háromszék főszerkesztő helyettese, Tinca Teddy, lapunk újságírója, Grubisics Levente, a Sepsi Rádió tulajdonos-igazgatója, Szabó Attila, a Szociális Háló rádióműsor szerkesztője és a szervezők részéről Gyergyai Beáta moderátor a sajtószabadságról beszélgettek. A nyitó kérdés az volt, vajon mennyire számít a sajtó elleni merényletnek az Antena3 tévéstúdió kiköltöztetése addigi székhelyéről, amelyet a tulajdonosa által az államnak okozott kár fejében foglaltak le. Minden meghívott egyetértett abban, hogy a nagy nézettségét kihasználó tévétársaság visszaélt a sajtó hatalmával, mikor egy gazdasági kérdést átfestettek politikai meghurcoltatássá. Abból ugyanis senki nem csinált botrányt, hogy a kézdivásárhelyi Siculus Rádió működését is ellehetetlenítette a jogdíjakból felhalmozódó adósság, nem is sajnálták őket, vetette fel Grubisics Levente. Mi lenne a helyzet Háromszéken, beszélhetünk-e sajtószabadságról, tette fel a kérdést Gyergyai Beáta. Farkas Réka kifejtette, az újságokat elsősorban gazdasági eszközökkel, reklámok megvonásával igyekeznek sarokba szorítani, de jogilag is nagyon kell vigyázniuk. A tényfeltáró riportokkal a – legutóbb Mircea Diacon fogyasztóvédelmi igazgatóról jelent meg hasonló írás – legfőbb gondjuk, hogy dokumentált legyen minden leírt mondat. Tinca Teddy elmondta, amennyiben nem sikerülne kimaradni a politikából, és súlyosbodna a helyzet, még van egy mentsvára, gitározhat a Sugás áruház előtt. Grubisics így vázolta a politikummal való viszonyát: „vannak RMDSZ-es barátaim, de soha nem számíthattam rájuk”, a Korzó című közéleti műsorban pedig gyakorlatilag „felmossuk a földet a politikusokkal, mert tükröt tartunk nekik”. Végül Grubisics vetette fel az időhiány miatt egy következő alkalomra maradó est témáját, nevezetesen hogy a Facebook mennyire tiszteli vagy él vissza a felhasználók személyiségi jogaival, adataival. Bodor Tünde Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. április 12.Tíz új jelölt az önkormányzatok éléreVéglegesítette polgármesterjelöltjei listáját az RMDSZ Háromszéken, függőben már csak Sepsiszentgyörgy helyzete marad, itt még nem dőlt el, hogy Antal Árpád indul vagy sem a júniusi választásokon. Tíz nap alatt tízezren támogatták aláírásukkal jelentkezését egy újabb mandátumra – jelentették be a szövetség tegnapi sajtótájékoztatóján. A megye 45 közigazgatási egységéből negyvenben élnek magyarok, ezekben lesznek magyar jelöltek – jelentette be Tamás Sándor megyei elnök. Az RMDSZ 36 helyen saját jelöltet állít, három községben – Zabolán, Málnáson és Gelencén – az MPP jelöltjét támogatja, Vargyason a négy évvel ezelőtt EMNP színeiben alpolgármesternek megválasztott, de most függetlenként induló Imets Lajos mellett kampányolnak, saját jelöltet nem állítanak. A negyvenes listán tíz új név szerepel, tartják az ígért 25 százalékos arányt – hangsúlyozta Tamás. Kovásznán Gyerő József, Barátoson Tánczos Szabolcs, Esztelneken Domokos Ferenc, Hidvégen Horváth Miklós, Maksán Deszke János, Mikóújfaluban Demeter Ferenc, Rétyen Dombora Lehel az RMDSZ jelöltje. Nagyborosnyón a vasárnapi előválasztáson Kanyó Antal győzött, így őt támogatják, de új megméretkező a három MPP-s és a független jelölt is. Tamás Sándor ismét kiemelte a helyi két-, avagy hárompárti együttműködés jelentőségét, „akikkel országos vagy megyei szinten nem tudtunk összefogni, megtettük helyi szinten” – mondotta. Sepsiszentgyörgyön tíz nap alatt 10 123-an írták alá az Antal Árpád polgármesteri indulását támogató íveket, mindez „hihetetlen közösségi összefogás és szolidaritás eredménye” – nyilatkozta Tamás. Elmondta, lefénymásolják az íveket, és egy példányt eljuttatnak belőle Antal Árpádnak, egy másikat pedig a hatóságokhoz, hogy lássák, minden ötödik sepsiszentgyörgyi mögötte áll. Szabadtéri standoknál, házról házra járva egyaránt gyűjtik a kézjegyeket, s nem állnak le, a következő napokban még alá lehet írni az íveket. Antal Árpád bírósági felügyelete április 17-én jár le, ennek meg nem hosszabbításától tette függővé újabb indulását. Tamás Sándor tegnap megerősítette, a történések függvényében döntenek, lesz tíz napjuk, hiszen a jelentkezések határideje április 27., addig kell majd határozniuk. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 15.FigyelmeztetésHa egy ország oly „példásan” megoldotta a kisebbségek helyzetét, mint Románia, nem csoda, hogy rá sem hederít a bírálatokra, még akkor sem, ha azok éppen az oly tisztelt nagy testvértől, az Amerikai Egyesült Államoktól érkeznek. Az amerikai külügy évről évre megfogalmazza jelentését egy-egy országra vonatkozóan, részletesen elemzi az emberi jogok helyzetét, felsorolja a tapasztalt rendellenességeket. Románia esetében minden alkalommal belekerül néhány passzus a magyar közösséget ért sérelmekről, és a felsoroltak ismétlődése bizonyítja: mit sem ért a figyelmeztetés. Mi több, újabb és újabb kifogásokkal gyarapodik a lista. A napokban publikált, 2015-re vonatkozó jelentés is visszatér a régóta akut gondokra: a magyar nyelv hivatalos használatának tiltására, a kétnyelvű helységnévtáblák hiányára, az önálló, állami finanszírozású magyar egyetem elutasítására, a székely zászló és a székelyföldi szimbólumok miatti büntetésekre, a csángóföldi magyarórák akadályozására és nem utolsósorban az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedésére. Ugyanakkor megemlít néhány „újabb” jogsértést, például a székely szabadság napi felvonulás betiltását Marosvásárhelyen, és tételesen szerepel a dokumentumban a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása is. Kitetszik: nyomon követik, figyelik, mi történik velünk, és tájékozottságukban minden bizonnyal jelentős szerepe van a Mikó Imre Jogvédőszolgálat hírleveleinek. Csakhogy sovány vigasz tudnunk, hogy az Egyesült Államok jegyzi bajainkat, ha jobbulást nem tud elérni, kicsikarni. Márpedig a NATO- és EU-csatlakozás megvalósulása óta semmilyen kényszerítő erő nem nehezedik Romániára, és az elmúlt évtized igazolta, a jó szándékára nem alapozhatunk. A Ponta-kormány alatt visszahonosított állami szintű nacionalizmus gyűrűzik, erősödik, a szakértői kormány pedig vagy nem akarja, vagy nem tudja tompítani azt, mint annyi más kényes kérdésbe, kényelmesebbnek találja nem szólni bele. A román politikai erők pedig ideológiai hovatartozástól függetlenül igyekeznek túllicitálni egymást magyarellenességben. Az idei választási év nagy eséllyel újabb jogfosztásokkal szaporítja majd a jövő esztendei jelentést. Örülhetünk annak, hogy vannak még külföldiek, kik figyelnek ránk, a nagyhatalmak ingerküszöbét is eléri mindaz, amit ellenünk tesz a román hatalom. Ebbe kapaszkodnunk, ettől megoldást remélnünk azonban fölösleges. Bebizonyosodott már, hogy legfennebb apró vállrándításra készteti a hazai döntéshozókat, eszük ágában sincs komolyan venni, orvosolni a kifogásolt gondokat. Kis önbizalmat adhat – de ne áltassuk magunkat, bajainkat nem külföldről fogják megoldani. Ha nem vagyunk képesek mi magunk kiállni, harcolni jogainkért, akkor láthatjuk majd, miként csorbul, tűnik el az is, amit nagy nehezen kicsikartunk. Leginkább erre figyelmeztet az amerikai jelentés. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 16.Szent György Napok huszonötödszörHuszonötödik kiadásához érkezett a Szent György Napok, és a negyed század alatt a Kárpát-medence egyik legjelesebb magyar fesztiváljává nőtte ki magát városünnepünk. A szerény indulást már alig tudja felidézni valaki – talán csak a szervezők, főszereplők –, az egyre gazdagabb, sokrétűbb kínálat elnyomja a korábbi évek emlékeit. Szerelmek, barátságok, futkározó, időközben felnőtté cseperedett apróságok, kik már magukban éltetik tovább a saját élményeikre alapozott Szent György Napokat, tovaillanó életünk egy-egy darabkája kötődik e tavaszi ünnephez. Mindenkinek másképpen, más formában, de beleivódott életünkbe. Van, akinek az első tavaszi városközponti sétát, a vásárban való bámészkodást, az első szabadban elfogyasztott miccset, sört jelenti, másnak az esti bulikat, koncerteket, és nem keveseknek alkalom a kulturális feltöltődésre. Ma elkezdődik a Szent György Napok huszonötödik kiadása. Előbb csak finomabban hangolva, zenei, irodalmi, képzőművészeti, színházi csemegékkel. Hat napig fokozódó kínálattal, igazi tavaszi zsongás mindenféle érdeklődésűeknek. Ráhangolódás az utolsó három nap pezsgő, bulis, vásáros forgatagára. Ez mind a Szent György Napok – értékekkel, szórakozással, kikapcsolódással, eszem-iszommal. Mitől válhatott ilyenné? Egykor valakik – a város vezetői, munkatársaik – mertek nagyot álmodni. Nem elégedtek meg a mindenhol megrendezett városünnepek sablonosságával, többet, jobbat, bővebbet akartak. Előbb csak a hétvége kínálatát gazdagították, majd hozzátoldották a kulturális hetet, a kezdetekben napi egy-két programmal, mely mára hatvannál is többre növekedett. Mertek változtatni, felrúgni jól bevált recepteket, teret adni az új ötleteknek, elképzeléseknek, így válhatott mára színes kavalkáddá a Szent György Napok, sok helyszínnel, többféle ízlés, korosztály kiszolgálójává. Mindenki ünnepévé. Sok szempontból szerencsés, jó példa városunk ünnepe, tanulságait átörökíthetnénk hétköznapjainkba is. Megmutatta, ha teret adunk a fantáziának, a jó ötletek magvalósításának, ha nem félünk váltani, ha nem feledjük az értékeket, de a szórakozást sem becsüljük alá, lehet vidám, mindenkihez szóló fesztivált ötvözni tartalmas rendezvényekkel. És felnőttek mindehhez a város lakói is, már nem tapossák ki a frissen kinőtt füvet, vigyáznak a park színpompás virágaira. Hisz miénk, mindannyiunké, akárcsak Sepsiszentgyörgy, akárcsak ünnepe. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 16.Azok a sötét nyolcvanas évek 3. (A magyartalanítás módszertana)1988 áprilisában Nicolae Ceauşescu bejelenti, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az ún. település-szisztematizálási tervet, amelynek során mintegy hét-nyolcezer falut felszámolnak. Az erdélyi városok jó részének ősi városmagjait már következetes munkával eltüntették (többek között a szisztematizálás áldozata lett Arad, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Segesvár, Szatmárnémeti, Zilah régi városmagja), s nem a tervet tették félre, nem a szándék változott, most is az idő lett kevés ahhoz, hogy ez a folyamat minden magyar várost érinthessen: egyáltalán, hogy a diktátor általános, végső megoldása, „Endlösung-terve” megvalósulhasson. Júniusban Bukarest egyoldalú döntéssel bezáratja a kolozsvári magyar főkonzulátust. A személyzetnek 48 órán belül el kell hagynia az épületet és Románia területét. (Az ok: az előző napi „románellenes”, „nacionalista és soviniszta” budapesti demonstráció.) Ezen a napon és a rá következőkön a román határőrök indoklás nélkül visszafordítják a magyar turisták döntő többségét a magyar–román határról. Júliusban a bukaresti külügyminisztérium közli, hogy 48 órán belül ki kell üríteni és át kell adni a Magyar Kultúra Házát. Törvény születik, hogy Hargita megyéből 1100 X. osztályt végzett diákot kell átirányítani a Regátba, míg onnan 940 diákot fogadni. További törvény, hogy a szaklíceumokat pártoló vállalatoknál – duális képzés – kötelező öt évet dolgozniuk a végzetteknek. A tanügyminisztérium továbbá Maros megyéből 1451, Kolozs megyéből 1730, Hargita megyéből pedig mintegy 1400 magyar diákot kíván zömében Kárpátokon túli és teljes egészében román középiskolákba kényszeríteni. A többi megyét illetően hasonló a helyzet. Azok a magyar diákok, akik nem jutottak be a szakiskolák XI. osztályába, csak román és zömében Kárpátokon túli iskolákban folytathatják tanulmányaikat. Amennyiben ezt valaki nem vállalja, nem tanulhat tovább (azaz nem tanulhat estin, és nem jelentkezhet újra a következő évben), tehát nem tudja megszerezni a középiskolai végzettséget. Augusztusban a magyarországi Nagylétánál átszökik Magyarországra egy 72 fős csoport. A határőrizeti hatóságok bezárják őket a helyi moziba, majd másnap 32 személyt megbilincselve visszaadnak Romániának. A visszaadott szökevényeket megverik a román határőrök, majd szabadon engedésük után kötelesek jelentkezni a Securitatén. Augusztus 28-án Aradon tárgyal Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a minisztertanács elnöke és Nicolae Ceauşescu, az RKP főtitkára, államelnök. A találkozót a magyar pártvezetés számos tagja ellenzi, Grósz mégis elmegy tárgyalni, a helyszínt is a román fél jelöli ki. A tárgyaláson Ceauşescu minden magyar felvetést, javaslatot visszautasít. A magyar főtitkár mindenben visszakozik, és a közös közlemény is a román javaslat alapján készül el. A találkozó valójában román diplomáciai siker. Szeptemberben hatvanhét pedagógust helyeznek Hargita megyébe, ebből csak egy magyar nemzetiségű. Az év folyamán közel tízezer magyar nemzetiségű román állampolgár marad útlevéllel Magyarországon vagy szökik át oda a zöldhatáron. A nyolcvanas évek végére drámai magyar közoktatási és persze felsőoktatási helyzet alakult ki, emigráló értelmiséggel és külhoni, főleg anyaországi magyar egyetemekre pályázó, haza többet aligha térő diákokkal. A cenzúra „fölszámolása” után megerősödik az öncenzúra. Sütő András naplói, kivált a Szemet szóért (1993), a kisebbségi intézmények, jogok letarolása elleni értelmiségi-közösségi vagy épp saját személyes tiltakozásainak, beadványainak, a diktátornak, pártvezetőknek írt levelek tucatjainak tárhelyei: a szövegekben kódolt eredménytelenséggel. Mert ahogy az Imamalom című jegyzetben olvassuk például: „1990-ig a sajtóban cenzori engedély nélkül egyetlen szó sem jelenhetett meg. Annyi sem, hogy bükk vagy makk! Annyi sem, hogy Jucikánk meghalt, szombaton temetjük. Ha pedig az államelnök születésnapja netán szombatra esett, azon a napon gyászhír a sajtóban nem jelenhetett meg. De megjelenhetett pénteken vagy hétfőn, ami mégis szerencsés állapot a nemzetiséginek nevezett panaszok közlési lehetőségéhez képest. Azokat ugyanis a sajtóban egyáltalán nem lehetett szóvá tenni.” E naplók, a Heródes napjai is, megrendítő látleletei ennek az évtizednek, „erdélyi magyarok sorsából kiszakadt sírás, panasz, fájdalom az exodus kezdetén, majd annak felerősödött sodrában. Emberi, közösségi sérelmek jegyzőkönyvelése.” Az életük a kivándorlás és helyben maradás fájdalmas konfliktusának színterévé válik – mondja az író. Az 1989. decemberi forradalomig – Sütő András csak diktatúradöntésnek hívja – hátralévő hónapokban újabb ezrek hagyják el az országot. A megrendülés alapvető élménye nélkül (Bertha Zoltán) erről az időszakról, a nyolcvanas évekről beszélni nem lehet. Az irodalom szinte egyetemes „szenvedéshangulatot” tükröz, „a fájdalom, a nyomorúság, a kiszolgáltatottság érzületeit szuggeráló hanghordozás, a szorongást, a félelmet, a rettegést, a kínt sugárzó rezignáció, az erőszak, a megalázás, a kegyetlenség emberi-lélektani viszonyrendszereit leképező” elemeit. Számos író Magyarországra emigrál, például Köntös Szabó Zoltán, Kocsis István, Köteles Pál, Tamás Gáspár Miklós, Hervay Gizella, Láng Gusztáv, Bodor Ádám és mások; sokuk csak Magyarországon jelentetheti meg műveit, például Kányádi Sándor, Sütő András, Beke György, s Farkas Árpád versei, a kevés, amit ír, zömmel magyarországi lapokban látnak, láthatnak napvilágot. A hajdani Megyei Tükör „szabadcsapatának” több tagja, Csiki László, Vári Attila, Tömöry Péter és Czegő Zoltán is emigrál (az 1988-ban kitelepült költő-író 22 év után visszatér Sepsiszentgyörgyre). „Badar álmaink közt, magunkra hagyatva”, írja Bogdán László (Utazás a Koronán) egy kései, Farkas Árpád hatvanadik születésnapját köszöntő versében. Farkas Árpád ezekben az esztendőkben költőként alig-alig szólal meg, inkább fordít, több szerzőtől is: a közlési jogtól időszakosan épp megfosztott, így az évben csak magyarul megjelenő Ana Blandianától (1985), Marin Sorescutól (1987), Adrian Popescutól (1990). 1998-ban – talán a lélek enyhültéért – gyermekverskötetet ad ki. 1985-ben a Magvető megjelenteti A befalazott szószék című, válogatott verseket tartalmazó kötetét, a Magyarországra visszatért Püski Sándor 1991-ben A szivárgásban címmel egy újabbat: egy fejezetnyi (Szárnyas kövek) új verssel, majd a 2002-es Erdélyi asszonyokban s a Válogatott versek (2012) lapjain is találkozni néhány új költeménnyel. 1993-tól Farkas Árpád elvállalja a Háromszék főszerkesztését, s 2011-ig, tizennyolc éven át irányítja a lapot. A lap – melynek nem kinevezett, hanem megválasztott főszerkesztője – „rendre elnyerte a Bethlen Gábor Alapítvány és a Magyar Művészetért Alapítvány díjait és a Bocskai-emlékérmet, Árpád fejedelem- és legutóbb a Bethlen Gábor-díjat a Kárpát-medence talán máig egyetlen, minden hatalmi szférától független, az erdélyi magyar sajtópaletta legnagyobb példányszámú napilapjaként. Kiváló munkatársakkal együttműködve, persze, a számos egyéni teljesítményért járó sajtódíjjal kitüntetett, csak nemrég elhunyt Sylvester Lajossal, Áros Károllyal, Simó Erzsébettel, valamint Bogdán Lászlóval, Kisgyörgy Zoltánnal, hosszan sorolhatnám a legfiatalabbak, Farcádi Botond főszerkesztőutód, Farkas Réka, Mózes László, Szekeres Attila, Váry. O. Péter és társaik nevét, s megnyugtat, hogy stafétaátadáshoz jó és erős szellemiségű, az autonómiaküzdelmet is bátran fölvállaló lapcsináló utánpótlást hagyhatunk örökül” – jegyzi meg utólag Farkas, szomorúan téve hozzá, hogy a Háromszék az egyetlen igényes, nagy példányszámú napilap Erdélyben, mely az RMDSZ magyar adófizetők pénzéből is e célra létesített Communitas Alapítványától évek óta fityingnyi támogatást nem kap. (Történeti-társadalmi háttérrajzok a Farkas Árpád-monográfiában) CS. NAGY IBOLYA Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 22.Lehetőség harcolniEgy hideg, egy meleg – így követik egymást a magyar közösséget érintő különböző rendű-rangú döntések. Egy ellenünk szóló, ártalmas bírósági határozat, parlamenti jogszabály, hatósági lépés után következik egy kedvezőbb, amely felvillantja a reményt, mégis győzedelmeskedhet az igazság. A Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának ügyében még korai derűlátónak lennünk. A református egyház tulajdonjogát megkérdőjelező bírósági döntés után bő évvel csak annyit sikerült elérni, hogy a bukaresti restitúciós bizottság hajlandó újra megvizsgálni a kérdést. Az a testület, amely egyszer már megállapította a jogosultságot, s emiatt tagjai néhányát börtönbüntetésre ítélték, s amelyik éppen a szentgyörgyi iskola visszaállamosítása melletti bírósági érvekre hivatkozva majdnem teljesen lebénította a visszaszolgáltatást. Minden bizonnyal jelentős szerepe van a külföldi, főleg az Egyesült Államokból érkező rosszallásnak is abban, hogy most ismét napirendre tűzik a kérdést. A román közvéleményt lehet hatásosan riogatni azzal, hogy a magyarok mily jelentős vagyonra akarják rátenni a kezüket, de a külföldi megfigyelőknek nehéz elmagyarázni az egymásnak ellentmondó bírósági ítéleteket, azt, hogy saját törvényeit sem tartja be az állam, hirdeti ugyan, hogy mindenki visszakapja, amit a kommunisták elvettek tőle, ám a magyar vagyon esetében ezt mégsem akaródzik teljesíteni. A református egyház jogászának, Veress Emődnek az érvei támadhatatlannak tűnnek, logikusan, dokumentáltan magyarázza a félreértések okát, szinte érthetetlen, hogy mindezektől eltekintettek az eddigi ítélethozók. Egyértelmű, céljuk nem az igazság szolgáltatása volt, sokkal inkább felsőbb hatalmaknak engedelmeskedtek, és így akadályozták, hogy jelentős értékű ingatlanok visszakerüljenek a magyar egyházakhoz. A Mikó csak egy a sorból, az adatok döbbenetesek. A magyar történelmi egyházak a visszaigényelt 2147 kommunisták által államosított ingatlanból 26 év alatt alig 920-at kaptak vissza, 194 ingatlan esetében kártérítést ítéltek meg számukra, 54 kérést visszautasítottak, és majdnem ezer továbbra is megoldatlan. Bizonyára hiú ábránd abban bízni, hogy most egyből rendeződik a Mikó ügye, a bukaresti bizottság igazságot szolgáltat – ám legalább a patthelyzetből sikerült kilépni. Elutasítás esetén pereskedhet a református egyház, nemzetközi fórumok elé viheti az őt ért jogtalanságot. Bár lehetőséget kap, hogy harcoljon. Az elmúlt időszak történéseinek tükrében 2016 Romániájában ez sem kevés. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 23.Felmérés Székelyföld állapotárólVaskos dokumentumot, Székelyföld jelenlegi állapotáról szóló tanulmánykötetet mutattak be csütörtökön délután Sepsiszentgyörgyön. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet megrendelésére különböző szakterületek fiatal kutatói, elsősorban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanárai vállalták a munkát, féléves kutatás, majd még féléves „összerázás” után látott napvilágot a térségünk jelenlegi helyzetét bemutató munka, mely alapul szolgálhat egy fejlesztési stratégia kidolgozásához. Megtisztelőnek nevezte Tamás Sándor megyeitanács-elnök, hogy elsőként Háromszéken ismertetik a hiánypótló anyagot. Felhívta a figyelmet, hogy ez csak az első állomás, amelyet Kovászna és Hargita megye által egyaránt elfogadható fejlesztési stratégiának kell követnie, majd ütemtervnek konkrét napirendekkel, melyeket belső jogrendjévé tehet a két önkormányzat. Háromszék stratégiája elkészült, Potsa-terv a neve, az is felhasználható, hogy e jelenlegi dokumentum kivitelezési tervvé csúcsosodjék – mondotta. A kutatók nevében Lázár Ede, a Sapientia dékánhelyettese kiemelte, a fiatalok számára kell jó megélhetést biztosító Székelyföldet teremteni, hogy ne kényszerüljenek máshol kamatoztatni itthon megszerzett tudásukat. A 18 fős csapat munkájának értékét az adja majd, ha felhasználják a döntésekben is – fogalmazott. A tanulmányt kezdeményező Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Szász Jenő elmondta, azért időzítették mostanra és ide a dokumentum bemutatását, „mert Szent György Napokon Sepsiszentgyörgyre figyel a világ”. Kiemelte, a rendszerváltás után nem készült ilyen látlelete Székelyföldnek, nem volt egyszerű munka, hisz nem alapozhattak csak a hivatalos statisztikai adatokra, ugyanakkor dilemmát okozott Maros megye kezelése is, nehéz volt leválasztani székelyföldi részét, az ottani jobb gazdasági adatok pedig torzították volna a teljes képet. A tanulmány végül összeállt, abban a három megye külön-külön is értékelhető, és székelyföldi egységes áttekintést is nyújt. „Született egy nagyszerű dokumentum, egy kilométerkő, amely megmutatja, hogyan állunk, honnan indulunk” – hangsúlyozta. Nyomatékosította, a közös munkát folytatni akarják, ennek akkor van értelme, ha bekapcsolódnak az önkormányzatok, a vállalkozói szféra, a különböző társadalmi szervezetek. Közös gondolkodásra, cselekvésre hívnak mindenkit, hogy felépítsék Székelyföld mozdonyszerepét – mondotta. Szászt követően munkatársa, Molnár György a Nemzetegyesítési Fejlesztési Program megvalósításának Székelyföldi vonatkozásairól beszélt. Nagy Benedek, a Sapientia tanára, a kutatás koordinátora munkájukat mutatta be, eredményeiket összegezte röviden. A székelyföldi megyék gazdasági állapotának felmérését tűzték ki célul, stratégiai irányokat, javaslatokat nem tartalmaz a kötet. Nagy hangsúlyt kapott a gazdasági rész – ez képezi a kötet gerincét –, és tanulmányozták a gazdaságra ható tényezőket is: a minőségi és mennyiségi szempontból is elégtelen humán erőforrásokat, a természeti nyersanyag erőforrásokat, a gazdaság szerkezetét, teljesítményét, a külső erőforrásokat. Sikerült néhány tévhitet megcáfolniuk, többek között azt, hogy Kovászna és Hargita megye eltartott lenne – mondotta. Bemutatta a tanulmány szerkezetét: az első két fejezetben a természeti erőforrásokat és az infrastruktúra állapotát elemzik, a középső rész a közpénzügyekről szól ipari és vállalkozási szinten, a közszolgáltatások területén, eddig nem ismert módon sikerült feltérképezniük a mezőgazdaságot, a turizmusról sokan sok mindent megírtak már, így igyekeztek kicsit továbbgondolni a statisztikai számokat, és újabb adatokat felsorakoztatni, mély elemzés készült a pénzintézetek és a külföldi befektetések helyzetéről, és felmérték az EU-s támogatások lehívásának állapotát is. Elmondta, végig törekedtek arra, hogy ne csak a székelyföldi megyék állapotát ismertessék, viszonyítási alapként a romániai átlagadatokat is feltüntették. Számba vették a regionális önállóság és fenntarthatóság szempontjából stratégiai kérdéseket, az oktatást, illetve a migrációt és kivándorlást is. A már említett okokból, hasonló szerkezetben, de külön jelenítik meg Maros megyét. Nagy Benedek beszélt munkamódszerükről, forrásaikról, adatigénylési nehézségeikről. Céljuk volt előkészíteni a terepet egy későbbi stratégia, egy gazdasági autonóm modell megalapozásához, legyen egy anyag, mely alapul szolgál, hogy egyáltalán létrehozható-e, életképes-e az autonóm Székelyföld. Az általános bemutatást követően a jelen levő kutatók külön-külön ismertették az általuk felmért területek érdekesebb következtetéseit, majd egy kávészünet után a jelen levő háromszéki szakemberekkel vizsgálták a továbblépési lehetőségeket. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. május 24.Veszélyben a nyugdíjrendszerHa nem jut mindenkinek elegendő, legalább a kiváltságosak kapjanak jó sokat – ez lehet a különleges nyugdíjakat javaslók, megszavazók fejében. És kiváltságosak bizony szép számmal vannak Romániában. Az elmúlt hat évben hét kategória – köztük önmaguk – számára szavazták meg a különnyugdíjat, és még jelenlegi mandátumuk alatt tovább szaporítanák a kegyeltek sorát, kiegészítést adnának a helyi választottaknak, saját tanácsadóiknak, a mentősöknek, sőt, a tanároknak is. Csakhogy ez a sok speciális járandóság felborítja a nyugdíjrendszert, a nagy kosárból osztogatás miatt nem emelhető az egyszerű halandók juttatása, és előfordulhat, hogy 2050-re összeomlik az egész tákolmány – ezt már a munkaügyi miniszter nyilatkozta, aki szerint mihamarabb vissza kellene térni az egységes nyugdíjrendszerre, azaz ki-ki annyit kapjon a munkából való visszavonulás után, amennyit befizetett dolgozó évei alatt. Dragoş Pîslaru tárcavezető szerint a román társadalomban nagy gond van a szolidaritással, ezt jelzi a különleges nyugdíjak egyre jobban terpeszkedő rendszere. Bizonyos szakmai, politikai csoportosulások úgy érzik, több jár nekik, mint az átlagnak, és miután kikanyarítják megérdemeltnek vélt jussukat, cseppet sem törődnek azzal, hogy így a tömegeknek kevesebb marad. „Pedig az a pénz, amit pluszba kapnak, a nagy közösből van, azt a többiektől veszik el” – figyelmeztet a miniszter, és nem is biztat az átlagnyugdíjak emelésével, „majd akkor, ha lesz erre mód és fedezet”. Addig marad az infláció arányában történő kiigazítás. Bajban a román nyugdíjrendszer, ezt tudjuk már egy ideje, sokan kongatták a vészharangot, hogy a mai 30–40 évesek hiába törlesztik becsülettel hozzájárulásukat, alig kapnak majd időskori járandóságot. Hozzájárul ehhez a társadalom elöregedése, a nagyarányú elvándorlás, de lám, fosztja, bomlasztja a rendszert a különleges nyugdíjak gyakorlata is. Dragoş Pîslaru azt is leszögezi, bár tisztában vannak, hogy két-három évtized, és a rendszer csődöt mondhat, a jelenlegi kormány nem vállalhatja fel az egységes nyugdíjrendszerre való visszatérést. A különleges nyugdíjakért és szavazatokért hadakozó honatyák azonnal megbuktatnák a szakértői kabinetet. Úgy tűnik, a másik utat választották: az „áldozatok” támogatását próbálják megnyerni, hátha így gátat vethetnek a kiváltságosok további pénzosztogatásának. Talán arra is számítanak vészharangkongatásukkal, hogy a következő, politikai kormány megpróbálja majd megmenteni a különleges nyugdíjak által is sorvasztott rendszert, s hajlandó lesz lépni majd, hogy ne csak a keveseknek jusson sok, de a tömegek is kaphassanak kicsit többet. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. május 30.Ki a legfőbb ellenség?A román hatalom jobban fél tőlünk, magyaroktól, mint a lakosságát tizedelő kórházi fertőzésektől. Autonómiaköveteléseink nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, gőzerővel lehallgatnak minden „gyanús elemet”, vádiratokat fogalmaznak meg baráti beszélgetések alapján, akár bujkáló hátsó gondolatokért is, de nem tartják fontosnak azok megfigyelését, akik pénzéhségből hígított fertőtlenítőszereikkel polgárok tíz-, akár százezreinek életét veszélyeztetik. A román hatalom európai szinten is legnépesebb titkosszolgálatai, jelentősen felduzzasztott bűnüldöző szervei ismét csődöt mondtak. Pontosabban: újra megmutatták igazi arcukat. Az elmúlt hét sok mindent megvilágított. A Román Hírszerző Szolgálatnak sikerült alaposan belekeverednie a fertőtlenítőszer-botrányba. Míg néhány hete még bőszen állította, hogy sok száz jelentésben figyelmeztette a hatóságokat a bűnténnyel kapcsolatos kórházi állapotokra, a Hexi Pharma által gyártott szerek veszedelmes minőségére, ám ama országos közegészségügyi veszélyhelyzetre utaló figyelmeztetések sehonnan sem kerülnek elő, néhány napja pedig már tagadni kénytelenek, hogy egyáltalán figyelemmel kísérték volna a különös körülmények között halálba karambolozott gyanúsítottat, mint fogalmaznak, nem jelentett nemzetbiztonsági kockázatot. Ami egy-két hete még elrugaszkodott összeesküvés-elméletnek tűnt, mára egyre nyilvánvalóbb, a titkosszolgálatok nyakig benne vannak az ügyben, a kérdés már csak az, igazi tulajdonosként vagy csupán fővédnök haszonélvezőként. S miközben a fél ország ezt találgatta, hollywoodi filmeket meghazudtoló forgatókönyv látott nyilvánosságot: a „valós” nemzetbiztonsági ügy, a kézdivásárhelyi „terroristák” elleni vádirat. Ugyanazon hatóságok, melyek bagatellizálni igyekeznek a sokak életét veszélyeztető egészségügyi botrányt, fantáziadús, hajuknál fogva előrángatott bűnügyi analógiákkal, sovén szemléletű történelemleckékkel, erőltetett párhuzamokkal felturbózott vádiratot hoztak nyilvánosságra, melyben tárgyi bizonyíték félévi konok kutakodás után sincs, csak lehallgatott beszélgetésekre alapozott, kész tényként tálalt találgatás. Egyértelmű konkrétumok híján a bírák és a közvélemény nacionalista, magyarellenes érzelmeire kívánnak hatni, a „magyar terrorizmus” hiteles bemutatása érdekében attól sem riadnak vissza, hogy idekeverjék Marosvásárhely fekete márciusát vagy az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás ügyét, pedig ha valakinek, nekik igazán tudniuk kell, kik álltak mindezek hátterében, ki volt az igazi elkövető. A hatásosan felépített vádirat, bár egyelőre csak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom betiltását kéri, gondoskodik arról, hogy megalapozza az autonómiatörekvések bűncselekménnyé, sőt, terrorakcióvá nyilvánítását. Egyértelmű, a két kézdivásárhelyi fiatal letartóztatása ehhez eléggé elfuseráltan barkácsolt eszköz csupán. És amíg első számú közellenségnek kéznél vagyunk mi, magyarok, nem számít, mennyire korruptak, milyen piszkos ügyekbe keverednek az ország egységének fő védelmezői. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 1.„Nélkülünk még itt sem tartanánk” (Kampányban az MPP)Volt értelme a nyolc évvel ezelőtt létrehozott Magyar Polgári Párt (MPP) tevékenységének, ha ők nem követelik, az RMDSZ nem állt volna ki számos magyarságot érintő kérdésben – fejtette ki tegnap Kulcsár-Terza József háromszéki elnök. Elsőként a megyei tanács 2008-as alakuló ülését idézte fel, amikor az MPP színeiben önkormányzati képviselőnek megválasztott Gazda József kifogásolta, hogy a dokumentumokat nem kapták meg magyarul. „Akkor még ferde szemmel néztek ránk, és az MPP-frakció többször ki is vonult emiatt a teremből, de meglett az eredménye, ma már magyarul is, románul is megkapjuk a gyűlés anyagát” – idézte fel Kulcsár-Terza. Hasonló rosszallással fogadta az RMDSZ a székely zászló kitűzésére vonatkozó javaslatukat, és lám, ma már mások is azzal kampányolnak – mondotta. Az MPP megyei elnöke úgy véli, az ő érdemük is, hogy eredmények vannak, ha nem követelik, az RMDSZ rég levett volna napirendjéről jó néhány kérdést. Meglátása szerint hasonlóan kellene eljárniuk a szövetség színeiben megválasztott képviselőknek Bukarestben, „jó lenne, ha nem csak itthon lennének nagy magyarok”. Kiemelte, június 5. után ugyanezt kívánják folytatni. Kitért arra is, hogy nemzeti ügyekben szükség van a magyar pártok közötti összefogásra, két év múlva lesz a gyulafehérvári nyilatkozat elfogadásának századik évfordulója, és erre készülni kell civil szervezetekkel, egyházakkal közösen. Az MPP néhány éve minden december elseje előtt emlékezteti a kormányt az 1918-as ígéretekre, de eddig még egyetlen kabinet sem méltatta válaszra, „eljött a közös fellépés ideje, és az MPP mindent megtesz ennek érdekében” – hangsúlyozta. „A nemzetemet szeretném minél jobban szolgálni” – indokolta politikai szerepvállalását az MPP sepsiszentgyörgyi listájának első helyén szereplő Bedő Zoltán. Meggyőződése, hogy csak Székelyföld területi autonómiája oldhatja meg megnyugtatóan a magyarság gazdasági, nemzetiségi gondjait, közéleti tevékenységét ennek megvalósításának rendeli alá – hangsúlyozta. Tizennégy pontban fogalmazta meg, mit kíván tenni ennek érdekében bejutása esetén: szorgalmazza a magyar pártok összefogását nemzeti ügyekben; fontosnak tartja mindenki számára érthetővé tenni, mit jelent pontosan az autonómia, milyen hozadéka lenne egyénenként; kezdeményezi jelképeink használatát, a magyar nyelv meghonosítását a közigazgatásban kétnyelvű űrlapokkal; fontosnak tartja a polgárokkal való kapcsolattartást, bizalmuk visszaszerzését, az egyházakkal és a fiatalokkal való együttműködést; növelné a Tamási Áron Színház nemzeti jellegét; fellépést, tömegtüntetések, megmozdulások szervezését ígéri jogtiprások esetén; szorgalmazza a magyar címkék feltüntetését az árukon, a párbeszédet a román közösséggel, de a roma kérdés kezelését is. Kitért a Beke-ügyre is, komolyan kell vennünk, mert a székelység kollektív bűnösségét akarják bebizonyítani a hatóságok, a székely szabadság napi felvonulást is terrorcselekményként próbálják tálalni, hogy a nemzetközi közvéleményt is ellenünk fordítsák. Erőteljes, közös fellépésre van szükség, hogy mindezt megakadályozzuk – hangsúlyozta. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 3.Feljelenti a feljelentőt a sepsiszentgyörgyi MPPAz Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult Bedő Zoltán, az MPP sepsiszentgyörgyi tanácstagjelöltje, válaszul Mircea Diacon megyei főfogyasztóvédő feljelentésére. Azt kérte, vizsgálják ki Diacon esetében is azokat a vádakat, melyeket ellene felhozott, azaz hogy megnyilvánulásai soviniszták, nacionalisták, szélsőségesek. Bedő azt is megjegyezte, ’89 előtt ugyanezekkel a vádakkal illette őt a Securitate. Bedő elmondta, Diacon egy tavaly októberi cikke miatt fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben magyarellenes cselekedetei miatt kérte leváltását. A bukaresti hatóság május 12-én postázta az idézést, de Bedő csak 25-én délután kapta kézhez, így másnap nem tudott megjelenni a fővárosban a testület meghallgatásán. Levelet írt, melyben tételesen felsorolja, milyen kivetnivalókat talált a főfogyasztóvédő munkájában – megemlíti a székely íz felirat miatti büntetést, a taxisok vegzálását a SIC-matricák miatt, az unitárius gyermektáborban rendőri felvezetéssel tartott ellenőrzést, és Diacon ittas verekedős cirkuszát is –, felidézte, hogy a fogyasztók védelme helyett a fogyasztókkal kötekedik, viselkedése nem közhivatalnokhoz méltó, és megjelölte, a sajtó több mint ötven cikkben foglalkozott az elmúlt másfél évben Diacon túlkapásaival. Bedő elmondta, hogy a megyei tanácsban politikusként tett nyilatkozatáért a brassói fogyasztóvédelmi vezető, Diacon főnöke küldött neki fenyegető felhangú levelet, újságíróként írt jegyzetéért pedig maga az érintett jelentette fel, mindkét eset a szólás- és sajtószabadság korlátozását jelenti. Ismételten felszólította Diacont, hogy mondjon le, ha nem teszi, feletteseit, hogy menesszék. Azt kérte az Országos Diszkriminációellenes Tanácstól, vizsgálja ki, tartalmaznak-e magyarellenes, nacionalista, szélsőséges elemeket Diacon cselekedetei. A jelenlegi kampány utolsó sajtótájékoztatóján Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke értékelte az elmúlt heteket, mint fogalmazott, betartották ígéretüket, tiszta kampányt folytattak, jelöltjeik tudják a dolgukat, jó szakemberek. „Szeretnénk, ha hétfőtől a tanácsokban közösen tudnánk dolgozni a többi magyar párt képviselőivel az illető település, a térség, Székelyföld fejlődéséért. Nagyon nehéz idők elé nézünk, kötelességünk összetartani” – mondotta. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 6.Fölényes tulipános győzelemHáromszéken viszonylag alacsony, 43,6 százalékos részvétel mellett fölényesen megnyerte az önkormányzati választásokat az RMDSZ. A városokban mindenütt győztek, összesen 34 polgármesterük lesz a megyében. A többségében magyarok lakta régióban három RMDSZ által támogatott MPP-s polgármester nyert, egy független és két román Nagyborosnyón, illetve Hidvégen. Langyos hangulatban várták az eredményeket az RMDSZ Kolcza vendéglőbe költöztetett központjában. Este kilenc után kezdtek érkezni a jelöltek, vezető politikusok, kampányt segítő önkéntesek, három nagy kivetítőn követhették a listákat, ám a számok nagyon lassan és későn mozdultak el a nulláról. Az érkező részeredmények jó darabig amúgy sem tükrözték a valóságot, telefonon gyorsabban pörögtek a hírek, elsőként az illyefalvi RMDSZ-es jelölt, Fodor Imre neve szerepelt a győztesek listáján, 11 óra után pedig kiderült, Nagyborosnyó „elveszett”, győzött a Tăriceanu-féle párt színeiben induló román jelölt. Aztán szép lassan körvonalazódott, hogy máshol majdnem mindenhol tarolt a szövetség. Tizennégy településen eleve nem volt polgármester-ellenjelölt, ott legfennebb a tanács összetételének alakulása tarthatott számot kisebb érdeklődésre. A nyolc vagy négy évvel ezelőtti izgalom ezúttal elmaradt, legtöbben szinte unottan, kötelességből tébláboltak a teremben, ettek egy kicsit, ittak egy-két pohárral, majd beszélgettek vagy távoztak. Nagyobb érdeklődéssel várták a marosvásárhelyi eredményeket, mint a helyieket. Rövid ideig 11 óra körül egy zenekar is színpadra állt, de aztán eltanácsolták őket, az ünnepi buli helyett még jó darabig maradt a halk zsongás. Végül a Bagossy Brothers Company koncertje éjjel kettőkor kezdődött el. Éjfél körül körvonalazódott, nem az általuk támogatott független győzött Vargyason, hanem az EMNP és MPP által támogatott Sütő Levente Lehel, de visszanyerték az EMNP-től Maksát, Deszke János lesz a községvezető. Fölényesen tarolt jelöltjük Kőröspatakon, Gidófalván, mindkét községben marad az eddigi vezető, de nyert Gelencén is az MPP színeiben induló, de RMDSZ által is támogatott jelenlegi polgármester, Cseh József, hasonló felállásban győzött Málnáson Szotyori Angéla és Zabolán Fejér Levente. Továbbra is magyar polgármestere marad a többségében románok lakta Előpatak községnek, ez alkalommal sem sikerült azonban célba juttatni az RMDSZ-es jelöltet Hidvégen. A városok mindenikében nyert az RMDSZ indulója, Kézdivásárhelyen 98 százalékos feldolgozottságnál Bokor Tibor 54 százalékon állt, legfőbb ellenfele, a néppárti Johann Taierling 30 százalékot ért el. A tanácsban 56 százalék az RMDSZ-é, 27 százalék az EMNP-é, az MPP-t 7,1 százalék támogatta, és 1996 óta először lesz román tanácstagja a testületnek, a 8 százalék szavazat alapján kettő is. Baróton éjjel egy óráig a szavazatok 71 százalékát összesítették, az eddigi polgármestert 60 százalék támogatta, 18 százalékot kapott a függetlenként induló Nagy István és majdnem 17-et a szintén függetlenként induló Zsombori Csaba. A tanácsban az RMDSZ-é 70 százalék, a Néppárté 11,6 százalék, az MPP nem jut be, de ott lesz függetlenként a 13 százalékot elérő Nagy István. Kovásznán lassan haladt az összesítés, 79 százalékos feldolgozottságnál nyerésre állt az RMDSZ-es Gyerő József 59 százalékkal, 19,4 százalékot ért el az MPP-s Fülöp Csaba, a tanácsban az RMDSZ 59 százalékot kapott, az EMNP 7,27-et, az MPP 13-at, de bejutott a független Horia Tozloveanu 8,53 százalékkal és a román szövetség 10,6 százalékkal. Sepsiszentgyörgyön fölényesen győzött Antal Árpád, 73 százalékot ért el, Bálint József 8,54 százalékot kapott, Mădălin Guruianu 8,6, míg Rodica Pârvan 7,11 százalékot. A városi tanácsba a jelek szerint 15 tulipános és két néppártos képviselő jutott be és két-két tanácstagja lesz a liberálisoknak, illetve a szociáldemokratáknak. Az RMDSZ csapata által összesített megyei tanácsi lista csak iránymutató, mert hiányoztak a román vidékek voksai, így a szövetség 67 százalékon állt, a Néppárt majdnem 10-en, és minden jel szerint az 5 százalékos küszöb alá csúszik, azaz nem jut be az MPP. Harmadik mandátumát kezdheti meg Antal Árpád Sepsiszentgyörgy városvezetőjeként, a párhuzamos számlálás eredményeinek végleges összesítése után elsősorban a bizalmat köszönte meg: „Hétfőn a munkát ott folytatjuk, ahol pénteken abbahagytuk, biztos vagyok benne, hogy a következő négy évben még eredményesebben tudunk dolgozni. Látszott a választási részvételen, hogy kevesebben mentek el szavazni a város azon részein, ahol nem sikerült befejeznünk a munkálatokat. Ez érthető reakció, de ezeket az utcákat is befejezzük és egy-másfél év múlva Sepsiszentgyörgy olyan lesz, amilyent most szerettem volna, ha a romániai procedúrák nem akadályoznak. Ahogy a kampányban is ígértem, a következő négy évben nagyobb hangsúlyt fektetünk az oktatásra, a gazdaság élénkítésére. Nincs különösebben ünnepi hangulatom, a felelősséget érzem, és azt, hogy folytatni kell.” Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 16.Kinek árt a prefektus?Prefektusunknak hideglelése van, ha bármilyen magyar vonatkozású határozattal szembesül, és görcsös aggodalom lesz úrrá rajta, ha székely zászlóval, Székelyfölddel kapcsolatos döntés kerül asztalára. Rögtön támad, lesöpörne, érvénytelenítene mindent, ami itthonlétünket hivatott igazolni e tájon. Kétség nem fér hozzá, ez a fő foglalatossága, a törvényesség tiszteletben tartásának örve alatt ő is, munkatársai is azzal töltik hivatali idejük legnagyobb részét, hogy lehetőség szerint eltüntessék a magyar feliratokat, a székely zászlókat, s ha mód lenne rá, a magyar szót is száműznék. A Kovászna megyei kormánybiztost más nem is nagyon érdekli. Ritkán, ímmel-ámmal tartott sajtótájékoztatóin kiderül, felszínes adatai sincsenek fontos dolgokról, nem tudja, hogy áll a föld-visszaszolgáltatás, mekkora kárt tesznek a vadak a megyében, és sorolta ugyan szám szerint, hány kihágás történt a választások alatt, de érdemi részleteket már nem tudott mondani.Világgá kürtöli, hogy skarlátjárvány miatt óvodát zárnak be, hogy délutánra kiderüljön, alig pár gyermek beteg, legfennebb egy-két csoportban szünetel majd a foglalkozás. Ám az ilyen prózai, hétköznapi dolgok nem foglalkoztatják, sokkal nagyobb az ő feladata meg kell akadályoznia például Sepsiszentgyörgy új főterének befejezését, a sárkánydomb elkészülését, akár a nevetségessé válás árán is. Ha már nem elég hatásos a titkosszolgálatokkal, honvédelmi minisztériummal való riogatás, perel az autós bejáratért. Neki ehhez joga van, neki ez jár... Nem kis munka éberen ügyelni, nehogy ismét feltűnjön valahol egy székely zászló, előbukkanjon egy Községháza felirat, figyelni kell minden elfogadott határozatra, ki tudja, mit rejtettek el benne a buzgó önkormányzati képviselők. Veszély leselkedik minden papíron, meg kell hát védenie Romániát s egységét. Sebastian Cucu pedig, akit az intézmény jogászaként e feladatra képeztek ki hosszú évek során, hősiesen helytáll. Időt, energiát nem kímélve hadakozik az „úgynevezett” Székelyföld ellen, harcol lakóival, választottaikkal, de esze ágában sincs számonkérni a visszaéléseiről, túlkapásairól elhíresült főfogyasztóvédőt, hisz egyik lebuzgóbb társa e nagy csatározásban. Miközben mind több idő és jobbra hasznosítható energia megy el e végeérhetetlen hadakozásra, marad a kérdés: mi értelme? Milyen veszélyt hordoz néhány lobogó, magyar felirat, kinek árt, ha felcsendül a magyar vagy székely himnusz? Kevesebb lesz mindezek által Románia? Csökken a kormány hatalma? A történelem során már számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a sorozatos jogtiprások csak az ellenállást növelik, a prefektusunkhoz hasonló, fülledt nacionalizmust hirdető bohócok pedig nekünk rossz közérzetet okozhatnak, de elsősorban saját hazájuknak, nemzetüknek ártanak. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 20.Szőnyeg alá söpört autonómiaNem vitáznak az autonómiáról az erdélyi magyar pártok az őszi választási kampányban – erről írtak alá megállapodást pénteken Kolozsváron. A hivatalos propaganda szerint nem silányítják kampánytémává az önrendelkezést, valójában azonban kiszorul a téma a napirendről, „nem időszerű”. A többnyire alelnökök által jegyzett dokumentum szerint „az autonómia iránti egységes szándéknak a kinyilvánításán túl nem folytatnak vitát egymással a megvalósítás részleteiről”. Pedig bizony kellene beszélni, sőt, végre cselekedni is az autonómiáért. Szükség lenne belső vitákra, nemcsak megvalósításának módjáról, hanem tartalmi kérdésekről is, hisz jelen pillanatban még egy mindenki által elfogadott, felvállalt statútumunk sincs, zavaros a kép a majdani autonóm Székelyföld határairól, nincs megállapodás intézményeiről, azok jogköréről. És ha minderről nincsenek egyeztetések, egységes álláspont sem alakulhat ki. Anélkül pedig nincs, amit közvetíteni, megértetni a román többséggel, elfogadtatni a mindenkori román hatalommal. És miről szól így majd a kampány? Arról, hogy fogjunk össze, kell az erős képviselet, mert jogainkat csorbítják, üldözik szimbólumainkat, korlátozzák anyanyelvünk használatát? Mindezek megakadályozására nem néhány képviselőre, szenátorra, hanem éppen autonómiára van szükség. Tömbben területire, szórványban kulturálisra. Ez szavatolhatná, hogy a Bukarestben kialkudott törvények ne legyenek visszavonhatóak, hogy a nyakunkra ültetett helyi kiskirályok ne packázhassanak velünk kényük-kedvük szerint, hogy ne mindennapi apró csatározások emésszék fel az építő energiákat. A józan ész szerint az autonómiaharcban nem lehetne, nem szabadna kampányszüneteket tartani. Igaz, ehhez valóban érett politikai osztályra volna szükség, amely nem silányítja alkalmi csatározások szintjére a témát, ilyen pedig nincsen. Kényelmesebb jegelni, szőnyeg alá söpörni a kérdést, mint érdemi tárgyalásokra, egységes álláspont kialakítására törekedni. Kampányban nem időszerű a téma, kampányon kívül pedig nem fontos, lehet halogatni, telhetnek újabb évek, évtizedek, az autonómia pedig maradhat egy távoli álom, örök cél, amelyért lehet szónokolni, „egységes szándékkal”. Mennyivel jobban hangzott volna, ha pénteken arról írnak alá megállapodást az erdélyi magyar szervezetek képviselői, hogy őszig végleges álláspontot alakítanak ki a különböző autonómiákról, elkészítik azokat a mindenki által vállalható tervezeteket, amelyeket aztán közösen képviselnek, kidolgozzák a következő lépéseket, elosztják a feladatokat. Ez lett volna a jövőbe mutató, ez lett volna az észszerű. És politikai osztályunk is visszanyerhetett volna valamennyit hiteléből, ha a kampány nem fegyverletételre, hanem cselekvésre ösztönzi. Nemcsak az öt százalékuk nem lenne veszélyben, de az erdélyi magyarság jövőjének is esélyt teremtenének. Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
