|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 1039 találat | lapozás: 1-30 ... 931-960 | 961-990 | 991-1020 | 1021-1039 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Boc, Emil 2016. június 7.Erősebb magyar képviselet KolozsváronVÁLASZTÁSI ÖSSZEFOGLALÓ – A korábbiaknál jobban szerepelt az RMDSZ a vasárnapi helyhatósági választásokon Kolozsváron, ahol a részeredmények szerint megőrizheti az alpolgármesteri tisztséget, és növelheti önkormányzati képviselői számát a helyi tanácsban. Kolozs megyében a végleges adatok szerint a szavazati joggal rendelkező lakosok 44,88 százaléka vonult urnák elé, a megyeszékhelyen ennél kisebb volt a részvétel. Emil Bocot hatalmas szavazatfölénnyel választották ismét elöljárójukká a kolozsváriak, az eddigi polgármester a voksok 69,1 százalékát kapta. Őt meglepő módon Horváth Anna követi, az RMDSZ-es alpolgármester a voksok 10,8 százalékát szerezte meg, mintegy két százalékkal többet, mint 2012-ben Eckstein-Kovács Péter. A helyi tanácsosi lista is nagyobb arányú támogatottságot szerzett, ennek köszönhetően az RMDSZ a jelenlegi négy helyett öt tanácsost juttathat be a döntéshozó testületbe, és jobb alkupozícióból tárgyalhat az eddigi koalíció esetleges fenntartásáról a győztes Nemzeti Liberális Párttal (PNL). Így nagy az esély arra, hogy Horváth Anna személyében a következő négy évben is magyar alpolgármestere lesz a kincses városnak. Az RMDSZ kolozsvári sikeréhez az is hozzájárulhatott, hogy a szövetség a nagyobb mozgósítás érdekében a történelmi magyar egyházak által javasolt Gergely Balázst, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjét állította listája második helyére, aki négy éve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) polgármesterjelöltje volt. A néppárt mostani jelöltje, Fancsali Ernő 574 szavazatot szerzett. Ami a megyei tanácsosi listákra leadott szavazatokat illeti, a hétfő délutáni részeredmények szerint Kolozs megyében a legtöbben a PNL-nek szavaztak bizalmat (42,11%), a PSD a voksok 24,22%-át, az RMDSZ 15,71%-át kapta. A szövetségnek nyolc településen van polgármestere, Buza, Bálványosváralja, Kalotaszentkirály, Körösfő, Magyarszovát, Tordaszentlászló, Tordaszentmihály és Várfalva élén áll RMDSZ-es elöljáró. A szövetségnek egyébként a szórványban is sikerült polgármesteri székeket szerezni, Beszterce-Naszód megyében Árpástón, Fehér megyében Torockón és Székelykocsárdon, míg Brassó megyében Apácán, Alsórákoson és Ürmösön van magyar elöljáró. Krónika (Kolozsvár) 2016. június 9.RMDSZ-párti maradt az erdélyi magyarságA négy évvel ezelőtti helyhatósági választásokhoz képest kisebb százalékban, a szavazóképes romániai választópolgárok 48,44 százaléka adta le voksát vasárnap a polgármesterekre és a helyi és megyei önkormányzatok képviselői listájára. A polgármester-választásokat országszerte a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte 37,62 százalékkal és 1638 mandátummal, a második helyre szorult Nemzeti Liberális Párt (PNL) részesedése 32,80 százalék 1065 polgármesteri mandátummal. A negyedik helyen az RMDSZ végzett 4,35 százalékkal és 195 polgármesterrel. A helyi és a megyei önkormányzatok listáján szerzett szavazatok alapján az RMDSZ mindkét esetben átlépte az országos öt százalékos küszöbértéket. A Központi Választási Iroda keddi, 97,99 százalékos feldolgozottság mellett közzétett adatai szerint az RMDSZ 93, az EMNP és az MPP 6-6 mandátumot szerzett a megyei önkormányzati listáin. A helyi tanácsokban az RMDSZ mérlege 2281 tanácsos, az Erdélyi Magyar Néppárt 207, a Magyar Polgári Párt pedig 158 tanácsosi mandátum birtokosa. Az RMDSZ a magyar politikai alakulatokra leadott szavazatok 88,17 százalékát gyűjtötte be, az EMNP a 8,21 százalékát, míg az MPP a 3,62 százalékát. Az RMDSZ megyei listáira 410 213 szavazat érkezett. Az EMNP és az MPP megyei listáira 38 215, illetve 16 824-an szavaztak. Az RMDSZ 16, az EMNP 7 megyében, az MPP csak Kovászna ésHargita megyében állított megyei listát. RMDSZ-párti Székelyföld Hargita megyében Székelyudvarhely kivételével a legtöbb városban papírforma szerinti eredmények születtek. Az RMDSZ-es Ráduly Róbert Kálmán 72 százalékos támogatottsággal úgy tudott újabb mandátumot szerezni Csíkszeredában, hogy még csak meg sem próbált kampányolni. Az sem meglepő, hogy a megyeszékhely tanácsában megőrizte a többségét az RMDSZ: a szövetség 14 önkormányzati képviselőt állíthat, míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) listájáról 3 tanácsos jutott be, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) két, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig egy képviselőt delegálhat. A csíkszéki településeken Balánbánya kivételével minden községnek magyar polgármestere van. A legnagyobb meglepetést a megyében kétségkívül a harmadik esélyesként induló, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az EMNP által is támogatott Gálfi Árpád győzelme okozta Székelyudvarhelyen. Gálfi maga mögé utasította a korábbi polgármestert, Bunta Leventét és az RMDSZ jelöltjét, Arros Orsolyát is. A tizenkilenc tagú önkormányzati testületben a végleges eredmények szerint az EMNP–MPP választási koalíciónak tizenegy képviselője foglalhat helyet, míg az RMDSZ nyolc tanácsosi mandátumot szerzett. Szentegyházán az EMNP–MPP koalíció jelöltje, Molnár Tibor győzött. Gyergyószentmiklóson a Magyar Polgári Párt megőrizte a városvezetői tisztséget: a legtöbb szavazatot a várost korábban ideiglenesen irányító Nagy Zoltán kapta. A helyhatósági választások egyértelmű győztese Kovászna megyében is az RMDSZ volt. A szövetség a megyében 34 polgármesteri mandátumot szerzett, és három további településen – Gelencén, Málnáson és Zabolán – az RMDSZ által is támogatott MPP-s jelölt győzött. Mind a négy magyar többségű város élén RMDSZ-es polgármester áll, és önkormányzati többséget is szereztek. Az Erdélyi Magyar Néppárt egyetlen polgármesteri mandátumot sem szerzett: elveszítette Maksát, ahol az RMDSZ nyert, és Nagyborosnyót, ahol a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) jelöltje győzött. A kampányban rendkívül diszkrét Antal Árpád (RMDSZ) ezúttal is simán, a szavazatok 73 százalékát megszerezve újrázott Sepsiszentgyörgyön, legfontosabb kihívója, a néppártos Bálint József csupán 9 százalékot kapott. Szatmárnémeti siker, váradi vereség Szatmár megyében a végleges adatok szerint a szavazásra jogosultak 47,82 százaléka vonult urnák elé. A legádázabb küzdelem a megyeszékhelyen, Szatmárnémetiben zajlott, ahol a szövetség négyévi szünet után magyar polgármester állítását tűzte ki célul Kereskényi Gábor parlamenti képviselő személyében. A végleges adatok szerint Kereskényi a leadott voksok 42 százalékával lett a partiumi város polgármestere, ahol a magyar közösség a lakosság 36 százalékát teszi ki. Az RMDSZ tíz tanácsost juttat be a szatmárnémeti döntéshozó testületbe, és így a tanács legnagyobb frakciója lesz, a Szociáldemokrata Párt (PSD) 7, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) pedig 3–3 tanácsosi mandátumot szerzett. Elsöprő győzelmet aratott a szövetség Nagykárolyban is, ahol Kovács Jenő eddigi polgármester a leadott voksok 67,77 százalékát szerezte meg. Emellett Avasújváros, Börvely, Mezőpetri, Érendréd, Hadad, Halmi, Kolcs, Kökényesd, Lázári, Mezőfény, Pusztadaróc, Szatmárhegy, Sárközújlak élén áll RMDSZ-es polgármester, de Egriben, Szatmárpálfalván és Ákoson elvesztette a községvezetői széket. Az MPP Egriben, Kaplonyban, Csomaközön és Mezőteremben szerzett polgármesteri széket. Az elmúlt két évtized legnagyobb vereségét szenvedte el az RMDSZ Nagyváradon, ennek eredményeként az eddiginél jóval kisebb súllyal bír majd a helyi tanácsban, ahol két magyar tanácsossal lesz kevesebb. Ilie Bolojan eddigi polgármester hatalmas fölénnyel nyerte a versenyt, a PNL-es politikus a voksok 70,95 százalékát szerezte meg, az őt követő Huszár István csupán a szavazatok 13,03 százalékát kapta. Nagyváraddal ellentétben a megyében az RMDSZ-nek nagyjából sikerült megőriznie erejét, az eddigi 24 polgármesterből 23-at sikerült megtartani. Szilágy megyében Debren, Haraklány, Ipp, Kárásztelek, Kraszna, Krémer, Oláhbaksa, Sarmaság, Szilágybagos, Szilágycseh, Szilágyperecsen, Szilágysámson, Szilágyszeg, Varsolc élén áll majd RMDSZ-es polgármester, míg Szilágynagyfaluban MPP-s támogatással független jelölt nyert. Szintén MPP-s támogatással nyert a szövetség jelöltje a Máramaros megyei Hosszúmezőn. Nagybányán a magyarok jó szereplésének köszönhetően két RMDSZ-es önkormányzati képviselő is lesz a tanácsban. Jobb eredmény Kolozsváron Kolozs megyében a végleges adatok szerint a szavazati joggal rendelkező lakosok 44,88 százaléka vonult urnák elé, a megyeszékhelyen ennél kisebb volt a részvétel. Emil Bocot hatalmas szavazatfölénnyel választották ismét elöljárójukká a kolozsváriak, az eddigi polgármester a voksok 69,1 százalékát kapta. Őt Horváth Anna követi. A helyi tanácsosi lista is nagyobb arányú támogatottságot szerzett, ennek köszönhetően az RMDSZ a jelenlegi négy helyett öt tanácsost juttathat be a döntéshozó testületbe, és jobb alkupozícióból tárgyalhat az eddigi koalíció esetleges fenntartásáról a győztes Nemzeti Liberális Párttal (PNL). A szövetségnek egyébként a szórványban is sikerült polgármesteri székeket szerezni, Beszterce-Naszód megyében Árpástón, Fehér megyében Torockón és Székelykocsárdon, míg Brassó megyében Apácán, Alsórákoson és Ürmösön van magyar elöljáró. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. június 24.Horváth Anna ismét alpolgármestere lett KolozsvárnakIsmét Horváth Annát választották meg Kolozsvár egyik alpolgármesterének pénteken. A tanácsülésen beiktatták hivatalába Emil Boc polgármestert, és igazolták a tanácsosok mandátumát. A következő négy évben öt magyar tanácsos vesz részt a 26 fős önkormányzati testületben: Horváth Anna, Gergely Balázs, Csoma Botond, Rácz Levente-Zsolt és Oláh Emese. Az RMDSZ-es frakciót Csoma Botond vezeti majd. Az RMDSZ- frakció tagjai két nyelven tették le a hivatali esküt. A testületbe bekerült egy másik kisebbségi szereplő is, a PNL-s listán induló, szír származású Mohammad Bashar Molhem. Horváth Annát 23 igennel, a másik alpolgármestert, a nemzeti liberális Dan Tarceát 21 igen vokssal választották meg a pénteki alakuló ülésen. Kustán Magyari Attila maszol.ro 2016. augusztus 2.Fesztiválvárossá válik KolozsvárKétszer több rendőr és csendőr vigyáz idén a Kolozsváriakra és az Untold fesztivál közönségére – jelentették be a csütörtökön kezdődő rendezvény szervezői. Az illetékes hatóságok arról biztosították a város lakóit, hogy ellenőrzés alatt tartják az eseményeket. Ennek ellenére a fesztivál idejére sok Kolozsvári elutazik, mások több száz eurós áron adják ki lakásaikat a több tízezres tömegeket vonzó rendezvényre érkezőknek. Szigorítottak a biztonsági előírásokon, így idén kétszer több rendőr és csendőr vigyáz a Kolozsváriakra és az Untold fesztivál közönségére – jelentették be a csütörtökön kezdődő rendezvénysorozat szervezői. A legfontosabb új biztonsági előírás, hogy senki nem vihet magával hátizsákot, táskát vagy nagyobb csomagot a fesztivál területére. Emil Boc, Kolozsvár polgármestere a hétfői sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a rendezvénysorozat ideje alatt a villamost is leállítják, helyette buszok fognak közlekedni a 101-es és a 102-es vonalon. Hozzáfűzte, hogy a fesztivál időtartama alatt öt vonalon folyamatosan közlekednek majd az éjszakai járatok, a helyi rendőrök közül pedig senki sem kap a hétvégére szabadságot. Gheorhe Vuşcan Kolozs megyei prefektus arról biztosította a kincses város lakóit, hogy mindenki a helyén lesz, a rendvédelmi szervek ellenőrzés alatt tartják az eseményeket. Ezt alátámasztandó Tudor Grindean főfelügyelő, a Kolozs megyei rendőrkapitányság vezetője arról számolt be, hogy Fehér, Bihar, Beszterce- Naszód, Maros és Szilágy megyéből is kaptak erősítést, így összesen 400 rendőr lesz szolgálatban a fesztivál ideje alatt. A rendőrök munkáját ugyanennyi csendőr segíti majd, mondta Liviu Uzrău ezredes, a csendőrség vezetője. Ion Moldovan, a Kolozs megyei sürgősségi esetek felügyelőségének vezetője arról tájékoztatott, hogy két mobilkórház áll rendelkezésükre, amiből egyet fognak üzemeltetni a fesztivál ideje alatt, ugyanakkor számos elsősegélynyújtó pont is lesz a rendezvény területén. Bekerítették a Sétateret Bogdan Buta, a fesztivál igazgatója arról számolt be, hogy az Untoldnak helyt adó Sétateret csak egy irányból, a Kolozsvári Magyar Színház felől lehet majd megközelíteni. Idén több lesz a beléptető kapu, a fesztivál területét pedig mindenütt biztonsági kamerákkal felügyelik, ígérte. „Azt javaslom ugyanakkor a hölgyeknek, hogy lehetőleg ne magassarkú vagy tűsarkú cipőben érkezzenek” – fűzte hozzá Buta. Ígérete szerint idén a műsor sokkal látványosabb lesz a tavalyinál, ugyanis a színpad magasabb és hosszabb is, ráadásul a műszaki felszerelés mennyisége is duplája a 2015-ös első kiadás alkalmával használtnak. Adrian Chereji, a fesztivál kommunikációs és marketingigazgatója újdonságként elmondta, hogy idén kártyával és karkötővel lehet fizetni a fesztivál területén, mindkettőből 20 ezer áll rendelkezésre. Az italok áráról elmondta, hogy az üdítők 6 lejbe, a csapolt és dobozos sör egyaránt 7 lejbe kerül majd, egy kupica rövid italért pedig 18 lejt kell fizetni. Az ételkínálatot több mint 60 vendéglő biztosítja, így az árak között nagyobb különbség lehet, tette hozzá. Szállások nullától ezer euróig Ami a szálláshelyeket illeti, Bogdan Buta fesztiváligazgató beszámolója szerint a diákszállásokon még 200 kiadó hely van azok számára, akik csak most kapnak észbe. A szervezők szerint a „fogadj örökbe egy untoldost” programjuk sikeres volt, sokan voltak hajlandók vendégül látni fesztiválozókat. Ezzel együtt bőven akadnak olyan Kolozsváriak, akik elsősorban az üzleti lehetőséget látják a fesztiválra érkező külföldi és hazai fiatalok elszállásolásában. Az Olx.ro portálon olvasható apróhirdetések szerint a négy napra 17 és 1010 euró között is kínálnak szállásokat. A Monostor lakónegyedben, a Kálvária templomhoz közel, egy kétszobás lakásban fejenként 75 lejt kell fizetni egy éjszakáért, a lakást pároknak, sőt, kisebb csoportnak is hajlandó ennyi pénzért kiadni a tulajdonos. A lakás bútorozott, mindennel felszerelt. A Bükk környékén egy négyszobás plusz nappalival és két fürdőszobával ellátott házat 4500 lejért lehet kivenni a fesztivál teljes idejére. A belvároshoz közeli Năsăud utcában egy háromszobás lakást már 700 euróért kínál a tulajdonos. Természetesen panziók és hotelek is hirdetnek, az egyik Kolozsvári panzió napi 100–150 lejért kínál két-, illetve háromágyas szobát. Akinek egy négycsillagos szálloda is belefér a költségvetésébe, az 380 euróért talál szobát, az olcsóbb hotelekben azonban a fesztivál idejére már elkeltek a szálláshelyek. Van, aki elköltözik a városból Bár már második alkalommal szervezik meg, a Kolozsváriak egy részét felháborítja, hogy gyakorlatilag a városközpontban rendezik meg a több tízezres tömeget vonzó rendezvényt. A legtöbben a közkedvelt Sétatér bekerítése, illetve a környező utcák lezárása miatt neheztelnek, de a környéken lakók a világhírű zenekarok fellépésével együttjáró hatalmas zaj miatt is aggódnak. „Mivel kutyám van, erre a pár napra a Monostorra költözöm egy barátomhoz. Nem tudná elviselni a hangzavart, ráadásul a szokásos sétánkat sem tudnánk megejteni a Sétatéren és a Szamos-parton” – mondta lapunknak egy, a sportcsarnok közelében lakó fiatal. Egy másik környékbeli arról számolt be, hogy direkt a fesztivál idejére időzítette nyári szabadságát, és ha már amúgy sem lesz Kolozsváron, kiadja a lakását és megpróbál hasznot húzni a nem kívánt rendezvényből. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2016. augusztus 11.Kolozsvár szégyenszobraKolozsváros olyan város, a kapuja kilenczáros – szól a mindenki által ismert népszerű dalocska. A történelmi emlékek, a régvolt elődök által épített bástyák, épületek, szobrok és megannyi más mellett van azonban egy viszonylag új köztéri alkotás, amely fügét mutat a jóérzésnek és esztétikailag súlyosan szennyezi a környezetet. Ez nem más, mint a magyarirtó Avram Iancu szobra, amely egyebek mellett Gheorghe Funar egykori polgármester ízlésficamának állít emléket. A förmedvényt úgy helyezték el, hogy déli irányból, a városba jövet, már messziről szúrja az ember szemét. Magának a térnek a felújítása – szoborral, szökőkúttal megtűzdelve – egyetlen célt szolgált: áthelyezni a hagyományos Főteret – a Mátyás-szoborcsoport és környéke – egy olyan térre, amely nem emlékezetet lépten-nyomon a város magyar múltjára. Persze nem sikerült. A hamarosan 700 éves kincses városban aligha lehet elhajítani úgy követ, hogy az ne egy magyar történelmi emléket találjon el. Ha bármelyik Kolozsvári lakost arról kérdezzük, hol a Főtér, senkinek nem jut eszébe az Avram Iancu szobra által uralt tér. A szoborállítással más „eredményt” is elért a 90-es évek eleji városvezetés: gyakorlatilag meggyalázták a magyarok egyik szimbolikus kulturális központját, amely a Bocskai és a Hunyadi tereket foglalja magába, ahol Janovics Jenőék 1906-ban felavatták a Nemzeti Színházat és ahol az egykori Bánffy György-telken az impozáns Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) palotája is helyet kapott. Ma már a színház sem, a tér sem, a palota sem, és – legyünk őszinték – a város sem a miénk. Ide épült a múlt század 30-as éveiben az ortodox katedrális. A teret, amely a 19. században Trencsin tér néven volt ismert, az 1899-es rendezése után az itt álló palota nyomán EMKE térnek kereszteltek, majd 1907-ben Bocskai névre neveztek át. A trianoni békeszerződést követően a románok Alexandru Ioan Cuza nevét adták neki. A második világháború idején neve Hitler térre változott. A háború után Malinovszkij marsall nevét vette fel, majd 1964-ben Győzelem tér lett. 1993. december 1-jétől a kincses város sok névváltoztatáson átesett közterét a románok által nemzeti hősként ünnepelt, a magyarok szemében egy gyilkos figura szobra uralja. „Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere eldöntötte, Kolozsváron fel kell állítani Avram Iancu szobrát, amely méreteivel, monumentalitásával túlszárnyalja Mátyás király szobrát. Pályázatot írt ki. A bírálóbizottság elnöke, Raoul Şorban művészettörténész, a Szocialista Munkáspárt tagja nem az esztétikát vette figyelembe, hanem a politikumot. Ilie Beinde nyert, aki primitív elképzelések rabja. Pályaműve 20 méter magas, bazaltkövekből rakott oszlop, a tetején áll majd Avram Iancu 5 m-es bronzszobra. Hiába tiltakoztak a művészek, a román értelmiségiek, Funar nem hallgatott rájuk, idén december 1-jén szeretnék fölavatni a szobrot” – írta 1993-ban a szoborról a Népszava. (A cikkben elírás történt, a szobrász neve helyesen Ilie Berindei). A szoborállítás ötlete még csak nem is új keletű, Funarnak voltak hasonszőrű elődei. 1930-ban, amikor még Trianon után frissiben dúlt a románkodás Kolozsvárott, megszületett egy terv Iancu szoborba öntéséről. A románoknak mindig fájt, hogy Európa egyik legszebb köztéri szobra egy magyar művész, Fadrusz János alkotása Kolozsváron, és egy magyar királyt, Mátyást ábrázolja az akkor még majdnem teljesen magyar város közepén. Nem beszélve az 1902-ben felavatott Mátyás-szobor nagyságáról, művészi értékéről, amely messze földről érkezett látogatókat is ámulatba ejtett és ejt a mai napig. Azt még a román nemzetiségű építészek és szobrászok is elismerik, hogy ennyire csúf „műalkotás” nincs széles e hazában. Alkotójáról, a Svájcban élő Ilie Berindeiről keveset tudni, jött, látott, és… megáldotta a várost egy szörnyszülöttel. Évekkel ezelőtt, 2007-ben a Clujeanul hetilap és a MindBomb akciócsoport már kérte az akkori polgármestert, hogy a nemkívánatos funari örökségtől szabaduljon meg, ám a válasz az volt, hogy a polgármesteri hivatalban a szobor kérdésével nem foglalkoznak, a téren azonban tervezik egy zenélő és színpompás szökőkút építését. Később is hiába kérte több román és magyar szobrász, építész, művészettörténész, de a Művészeti Akadémia tagjai és más értelmiségiek is a polgármesteri hivatalhoz intézett nyílt levelében, hogy a szobrot valamilyen formában tüntessék el, Emil Boc jelenlegi polgármester már 2014-ben határozottan kijelentette, amíg ő lesz a város élén, egy ujjal sem nyúlnak hozzá. Kolozsvár 2021-re megpályázta az Európa Kulturális Főváros címet. Esélye van rá, hogy elnyerje, de kérdés, hogy egy ilyen szoborral vajon a városvezetés méltó-e arra, hogy megkapja a kitüntető címet. És ezt nem kizárólag a Kolozsvári magyarok állítják, hanem például a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem több román nemzetiségű oktatója. A város főépítésze is azt nyilatkozta: új Iancu-szoborra van szükség, ám mivel ehhez erős lobbi kell, etnikai okok miatt „ezt nem fogja felvállalni senki”. Avram Iancu megítélése – annak függvényében, hogy román vagy magyar történészek nyilatkoznak róla – homlokegyenest eltérő. Történelmi tény, hogy az 1849-ben fellázadt császárhű románok – Avram Iancu vezetésével – magyarellenes pogromjuk alatt összességében 7500–8500 embert mészároltak le, megváltoztatva ezzel Dél-Erdély etnikai összetételét. Azóta Gyulafehérvár és környéke a magyarság szempontjából szórványnak számít, de az Avram Iancut ábrázoló – szakértők szerint is Európa egyik legrondább – köztéri szobor mégis ott virít Kolozsvár szívében. Mintegy emlékeztetve minket, magyarokat, hogy ne ugráljunk, mert megjárhatjuk… Nánó Csaba | Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. augusztus 13.A fel nem adható városGergely Balázs Kolozsvár ötvenezer magyarjáról, a románok Napocájáról és az örök városnévtábla-probléma lehetséges megoldásáról Vasárnap kezdődik és egy hétig tart a Kolozsvári magyar napok rendezvénysorozata. Gergely Balázs történésszel, az ötszáz programból álló kulturális esemény fő szervezőjével arról beszélgettünk, hogyan zajlik a magyar temetőkben a többségi nemzet honfoglalása, illetve hogyan sikerült – ha csak egy hétre is – a történelmi belvárost visszafoglalniuk a magyaroknak. – Ha jól láttam a közösségi oldalon, akkor gratulálnom kell: eggyel nőtt a Kolozsvári magyarok száma. – Pontos az információ, köszönjük a jókívánságot! Két nappal ezelőtt a feleségemmel, Emőkével az idei Kolozsvári magyar napok (KMN) első felvezető rendezvényéről, a Puskás Ferenc-kiállítás és a magyar olimpiai udvar megnyitójáról száguldottunk be a szülészetre, és pár órával később megszületett harmadik gyermekünk, Anna Rózsa. Egy kicsit aggódtunk, hogy a két nagyobb fiú, Mátyás és István hogy fogadja az új jövevényt, de mára már megnyugodtunk: nyoma sincs féltékenységnek, nagy az öröm! Természetesen számunkra szülőként is rendkívüli boldogságot jelent a család gyarapodása, nagyon vártuk már ezt a pillanatot. – Hány magyar él most Erdély fővárosában? Ők mennyire mozgósíthatók egy-egy közösségi eseményre? – A Kolozsvári magyarság létszáma a rendszerváltozás óta folyamatosan és drasztikusan csökken. Nem kell túl messzire visszatekinteni ennek szemléltetésére: gyermekkoromban még közel kilencvenezer magyar élt a városban, mára ez a szám negyvenkilencezerre csökkent. 1977-ben a magyarság aránya 33 százalék volt, ma alig 16. Beszédes számok. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy kesergéssel és önsajnálattal nem sokra megyünk, csupán a bajt tetézzük. A jelenlegi adatok alapján ez a majd ötvenezer Kolozsvári magyar, kiegészülve az évente itt tanuló mintegy tízezer magyar egyetemistával, Erdély legnagyobb magyar közössége, illetve azzá válhatna, ha megsokasodnának az embert emberrel összekapcsoló kötések, és megerősödnének a közösségi reflexek. Mozgósítani kell. Számos egyéb mellett ezt a célt tűztük magunk elé a Kolozsvári magyar napok elindításával is: évente legalább egyszer megteremteni a lehetőséget arra, hogy a meghatározó mértékben nagyvárosi szórványban élő és ennek következtében atomizálódott magyarság egybegyűljön egy ünnepi rendezvénysorozat keretében. Olyan kulturális seregszemlét képzeltünk el, amely igazi közösségi élményt nyújt, mindenkivel érezteti az összetartozás örömét, és pozitív hatása egész évben kitart. – Kicsit várjunk a magyar napokkal, előbb beszélgessünk a régész-történész Gergely Balázzsal! Több tanulmányt írt – egyedül vagy társszerzővel – a város múltjáról és temetőiről is. Mennyi idő alatt történik meg a nemzetiségváltás egy temetőben? – Több éven át kutattuk és próbáltuk rekonstruálni – a honfoglalás és a kora Árpád-kori régészeti emlékek, elsősorban a temetők nagyon gazdag leletanyaga alapján – Kolozsvár és környéke korai történetét Gáll Erwin munkatársammal és barátommal. A témát a Kolozsvár születése – Régészeti adatok a város 10–13. századi történetéhez című könyvünkben dolgoztuk fel. Az általunk kutatott évszázadok vonatkozásában a kérdés nemigen értelmezhető, a korabeli temetőkben elsősorban a temetkezési szokások változása, az éppen aktuális divatok utalhatnak egyes társadalmi változásokra. A közelmúlt viszonylatában azonban sajnos releváns a kérdés. A Kolozsvári Házsongárdi temető változása pontosan követi s egyben mutatja is a városban végbemenő etnikai, nemzetiségi átalakulást. A meghatározó módon magyar temető az utóbbi évtizedekben egyre inkább elrománosodik, és ez a térhódítás a Kárpát-medence legrégebbi, máig működő köztemetőjének arculatát is radikálisan átalakítja. A Ceausescu-diktatúra alatt tömegesen betelepített románok előbb a várost, most pedig már lassan a temetőt is birtokba veszik. Elsősorban a Házsongárd Alapítvány és a Kelemen Lajos Társaság erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a kiszorulás jelenleg már valamelyest lassult, és mára legalább a műemlék jellegű sírok és kripták viszonylagos, a törvény által szavatolt védelmet élveznek. – Most ünneplik a várossá nyilvánítás hétszázadik évfordulóját. De mikor született Kolozsvár? – Kolozsvárt Károly Róbert magyar király emelte városi rangra 1316. augusztus 19-én. Természetesen maga a település jóval korábban, az 1213-ból származó első írásos említését évszázadokkal megelőzve alakult ki, valamikor a honfoglalás korának végén, az Árpád-kor hajnalán. A város Erdély kora középkori történetében betöltött kiemelkedő státusát jelzi, hogy az Anjou-dinasztiából származó uralkodó a városi rangra emeléssel egy időben visszaadta a település korábbi kiváltságait. – A románoknak is fontos ez a hétszáz éves évforduló? – Úgy tűnik, hogy a Kolozsvári román értelmiség egy kisebb részét leszámítva a város románságának nemigen éri el az ingerküszöbét a jubileumi évforduló. Nehéz lenne egyetlen pontos magyarázatot találni arra, hogy miért. A passzív viszonyulásuknak egyik valószínű oka az lehet, hogy nekik – a magyarokéhoz képest – kevésbé markáns a Kolozsvári identitástudatuk. Számukra a Házsongárdtól a főtérig mindennek inkább funkcionális, mint szimbolikus értéke van. Másrészt valószínűnek tartom, hogy a román elit a középkorban kialakult, meghatározóan magyar és szász múltú Kolozsvár helyett – a módszeresen belesulykolt dákoromán kontinuitásmítosz alapján – sokkal inkább a város alatt rejlő Napocát érezné magáénak, gyökereit a hajdani római városból eredezteti. – Gheorghe Funar 2004-ig tartó, tizenkét éves polgármesteri mandátuma idején a város a magyarellenesség erdélyi fellegvára volt. Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy valaha is jól érezheti magát egy magyar Kolozsváron. Mikor kezdett enyhülni a légkör? – Mindamellett, hogy a funari korszak teljesen ellehetetlenítette Kolozsvár fejlődését, képletesen szólva azt is mondhatjuk, hogy mintegy másfél évtizeddel meghosszabbította a negyvenéves kommunista diktatúrát. Meggyőződésem szerint pusztán azért, hogy befejezhesse mindazt a rombolást – elsősorban etnikai vonatkozásban, a magyar közösséggel szemben –, amelyet a korábbi rendszer tűzött ki célul maga elé. Sötét idők voltak. PAradox módon pontosan neki volt köszönhető, hogy a Kolozsvári magyarság önvédelmi reflexei kiélesedtek. A folyamatos veszélyérzetnek köszönhetően akkoriban a közösségünk spontán politikai mozgása is sokkal jelentősebb volt, mint manapság. Részben ennek, illetve az egyre inkább felvilágosult, ezért mindinkább elégedetlen többségi románságnak volt köszönhető a megkésett változás. Így is pár év kellett ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk az új helyzet nyújtotta lehetőségekhez, és felfogjuk, hogy a fejlődési pályára visszaállt Kolozsvárban mekkora lehetőségek rejlenek. Magunk részéről ez a felismerés a Kincses Kolozsvár Egyesület megalapításában – erre 2010 tavaszán került sor – és a Kolozsvári magyar napok életre hívásában öltött formát. – Most ott tartunk, hogy akár román oldalról is lehet beszélni arról: az ortodox katedrális előtt, az új főtérnek szánt részen 1993-ban felállított, monumentális Avram Iancu-szobor csúnya, méltatlan a városhoz. Van rá esély, hogy lebontják vagy elköltöztetik a húsz-egynéhány méter magas oszlopot? – A román képzőművész-társadalom fogadatlan prókátoraként mondom, hogy a szakma már a kezdetektől vehemensen tiltakozott a szóban forgó szobor felállítása ellen, és nyíltan kimondta, hogy egy újabb grandomán giccset nyomnak le a Kolozsváriak torkán. Sajnos ez sem volt elég, hogy az illetékes elvtársak jobb belátásra térjenek, ennek következtében még jó ideig kénytelenek leszünk elviselni ezt a vizuális aberrációt a város központjában. – Egy ideje Kolozsvár tűnik a legélhetőbb erdélyi városnak: vibráló kulturális élet, nagyszerű közösségi terek, jó kocsmák, rengeteg fiatal. Mi történt az utóbbi években, mivel magyarázható ez a változás? – Az elmúlt években Kolozsvár fokozatosan visszanyerte Erdélyben a nem hivatalos főváros szerepét, így újra megalapozott a történelmi jelmondat: Transilvaniae civitas primaria, azaz első az erdélyi városok között. Bízom benne, hogy ez a pozitív folyamat tovább fokozható, de ennek az egyik előfeltétele az, hogy a hivatalosságok – a gyakorta minden alapot nélkülöző szlogenek helyett – nagy erőfeszítéseket tegyenek Kolozsvár történelmi jó hírnevének továbbvitelére. Itt élek ebben a városban, és nap mint nap erősebben érzem, hogy ebben a folyamatban a város többségi lakossága is egyre inkább partner. A hatvanas-hetvenes években betelepített többség lassan elöregszik, s az őket követő második-harmadik generáció már máshogy viszonyul a városhoz. Egyre inkább elkopnak a frusztrációk, helyüket a természetes otthonérzet veszi át, és ez nekünk, magyaroknak is jó. Kolozsvár ipari városból szolgáltatóvárossá vált, az alapjait mára egyre inkább a tanügyi, kutatási, pénzügyi, szoftveripari és más jellegű, diplomás szolgáltatókat alkalmazó ágazatok jelentik. Ezek a Kolozsváriak a korábbiakhoz képest más kulturális tapasztalattal és világlátással közelednek a város – de facto is létező és megnyilvánuló – multikulturalitásához. – Háromévnyi civil munka után döntött úgy, hogy visszatér a politikai életbe, és idén indult az önkormányzati választásokon. Miért? – Döntésemmel a magyar történelmi egyházak vezetőinek megtisztelő felkérésére mondtam igent. Ambivalens érzésekkel vágtam bele, hiszen köztudomású, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt egyik alapítójaként nehéz volt elfogadnom az RMDSZ listáján való indulás lehetőségét. Két fontos tényező kellett ahhoz, hogy meghozzam ezt a döntést. Egyrészt a néppárt országos vezetőségének hozzájárulása az indulásomhoz, másrészt nem döntöttem volna így, ha Kolozsvár újraválasztott alpolgármestere, Horváth Anna személye nem jelentene garanciát a számomra. Nem mellékesen számomra Kolozsvár – Kántor Lajos szavait idézve – a fel nem adható város, ezért kötelességemnek is éreztem igent mondani. Jó érzés tudni, hogy a választási eredmények visszaigazolták a döntés helyességét, hiszen Kolozsváron a rendszerváltás óta először sikerült megfordítani a folyamatosan csökkenő tendenciát, az előző ciklushoz képest több magyar önkormányzati mandátumot szerezve. A munka dandárja nyilván ezután következik, de mindent megteszek azért, hogy a vállalás konkrét eredmények révén értelmet nyerjen. – Valahol olvastam egy érdekes gondolatát, amelyben azt állította, a magyar nyelvű táblák mi magunk vagyunk. Kifejtené ezt? – Kolozsváron magyar szempontból talán a legjelentősebb, mindmáig megoldatlan szimbolikus kérdés az úgynevezett táblaügy. Miközben Erdély számos kisebb-nagyobb településén, függetlenül a törvény szabta előírásoktól, kihelyezik a magyar helységnévtáblákat, az ötvenezer magyar által lakott Kolozsváron ezt mindmáig szabotálja a városvezetés. Teszi ezt dacára annak, hogy egy több mint tíz éve meghozott, ma is érvényes önkormányzati döntés kötelezi a tábla kihelyezésére. Funar máig kísértő szellemével egyetértésben farhámba ült Emil Boc volt kormányfő, az amúgy magyar szempontból is sokkal inkább pozitív, mint negatív megítélésű Kolozsvári polgármester. Bár ez a manapság sokat hangoztatott európai értékek alapján anakronisztikus és nevetséges, nem engednek sem az elementáris jóérzés, sem a józan ész szavának. A romániai kisebbségügy állapotát pontosan jelzi, hogy sem politikai, sem jogi, sem emberbaráti eszközökkel nem lehet jobb belátásra bírni az illetékeseket. Ők dacolnak, mi pedig egyre frusztráltabbá válunk attól, hogy még ezt az apró és elementáris gesztust sem képesek megtenni irányunkba. Ebből az áldatlan status quóból kellene valamilyen módon kitörni. A sok kudarcos próbálkozás után bennem egyetlen megoldás körvonalazódik: egyre többször és többen gyűljünk össze magyar közösségként, és tegyünk látható, proaktív módon a városért, mely a miénk is. A folyamatos láthatóságunk az egyetlen módja annak, hogy okafogyottá tegyük az ellenállást táblaügyekben. Ők ugyanis arra számítanak, hogy az állandó kudarcérzet következtében visszafordíthatatlanul a múltba zárkózunk, egyre csalódottabbá és reményvesztettebbé válunk. Ezzel szemben nekünk egyetlen életképes és – megkockáztatom – győztes túlélési stratégiánk lehet: ha nem kerül ki a Kolozsvár felirat, mi magunk válunk azzá. Egy ötvenezer magyarból álló öntudatos, életképes, ugyanakkor konstruktív és mosolygós közösség maga lesz a Kolozsvár tábla, ha tetszik, ha nem az éppen aktuális városvezetésnek. – Félt hét éve, az első magyar napok idején? Volt magyarellenességből vagy nacionalizmusból eredő negatív élménye? – Nem volt, inkább ellenkezőleg: a rendezvény minden várokozásunkat felülmúlva kimondottan pozitív hatást gyakorolt a Kolozsvári magyar–román viszony normalizálására. – Elképesztő élmény volt számomra is részt venni tavaly az egyhetes augusztusi eseményen, amely Erdély egyik legnépszerűbb rendezvénysorozatává nőtte ki magát pár év alatt. Ilyenkor egyfajta szimbolikus visszafoglalása történik a belvárosnak, hiszen mindenhol magyar szót hallani, magyar árusok árulják a portékáikat, magyarok lépnek fel a színpadokon. Mi várható idén? – A Kolozsvári magyar napok alaphangulatát valóban az adja, hogy több tízezer magyar ember együtt mozog a szimbolikus tereken. Ezért az élményért járnak haza a város elszármazott magyarjai, ez a legfontosabb felhajtóerő. A román közönség is érzi a jelenség különleges voltát. Természetesen kellenek a minőségi programok is ahhoz, hogy a képlékeny népsokaság ne céltalanul bolyongjon. Vannak már bejáratott programtömbök, amelyek nélkül elképzelhetetlen Kolozsvári magyar napokat szervezni, ilyen például a Farkas utcai kézműves vásár, a borudvar, a könyvvásár, a középkori falu vagy a romkertben zajló gyermekprogramok. Rengeteg intézmény önálló eseménnyel tölti meg a fesztiválutcát, zajlik az élet. A bejáratott programok mellett viszont szükség van újdonságokra is ahhoz, hogy képesek legyünk a megújulásra. Idén a hétszáz éves évforduló apropóján került be sok új program, ugyanakkor az éppen zajló olimpia mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ötszáz rendezvénnyel a tarsolyunkban nem túlzás azt remélni, hogy mindenki talál kedvére valót. A hetedik KMN minden bizonnyal arról is emlékezetes mArad sokak számára, hogy 55 éves pályafutása alatt először koncertezik Kolozsváron az Omega együttes – a közönség már nagyon várta ezt a pillanatot. Szintén először lép fel a Kolozsváriak előtt Ákos, aki rendkívül igényesen összeállított, magas színvonalú koncerttel készül. Különlegesnek ígérkezik Erkel Ferenc Hunyadi László című operája a Kolozsvári Magyar Opera előadásában, majd az azt követő háromdimenziós épületvetítés-premier a Szent Mihály-templomra a világhírű Bordos László Zsolt rendezésében. Ilyet még garantáltan nem látott Kolozsvár és Erdély közönsége. Summa summarum, igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy méltó módon ünnepeljük Kolozsvár városi rangra emelésének hétszázadik évfordulóját. Lukács Csaba Magyar Nemzet 2016. augusztus 22.Idén is látványosan mutatta meg értékeit Erdély fővárosaBefejeződött a 7. Kolozsvári Magyar Napok A 7. Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén, augusztus 21-én, Varga Mihály magyar nemzetgazdasági miniszter elmondta: Erdély fővárosa idén is látványosan mutatta meg értékeit. Emil Boc polgármester magyarul kívánt jó estét a több tízezres tömegnek, majd kifejtette: közösen elértük, hogy az egymás mellett élés művészetének példájává váltunk az országban. Gergely Balázs, a KMN főszervezője megjegyezte: először történt meg, hogy a sajtó egy része megpróbálta lejáratni a rendezvénysorozatot. A magyar napok során megszervezett gyűjtés eredménye huszonháromezer lej, ez pedig lehetővé teszi, hogy az Életfa Családsegítő Egyesület megvásárolhassa Kolozsvár első, mozgássérülteknek való hintáját. Deme Ilona, az egyesület elnöke szerint a hintát köztéren kellene felállítani. Horváth Anna alpolgármester elmondta: bízik abban, hogy az első hintát több is követi. A rendezvényt az Omega együttes koncertje zárta. Szabadság (Kolozsvár) 2016. augusztus 22.Varga Mihály Kolozsváron: közös felelősségünk a magyar nemzet jövőjének az alakításaVarga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint a legutóbbi magyarországi választások óta, amelyen a külhoni magyar állampolgárok is részt vehettek, immár magyarországiaknak és erdélyi magyaroknak közös felelősségük a magyar nemzet jövőjének az alakítása. A miniszter a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén köszöntötte a több tízezres közönséget a város főterén. Kijelentette: októberben is közösen kell dönteni, hogy “kikkel akarunk együtt élni, veszélynek tesszük-e ki kultúránkat, polgárainkat, törvényeinket”. “Olyan jövőt kell építeni, amelyben mindenki a saját országában élhet teljes életet, ahol büszke lehet nemzeti kultúrájára, ahol tanulhat, élhet és boldogulhat” – fogalmazott a miniszter. Biztosította a hallgatóságát, hogy a magyar kormány ezen az úton halad: “nemcsak szavakban hirdetjük az összetartozást, hanem akarunk és tudunk is segíteni a külhonban élőknek. Mindent megteszünk azért is, hogy a kormány folytassa a munkát a kétoldalú kapcsolatok javításáért” – jelentette ki. Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek azért, hogy olyan magyar napokat szerveztek, amelyek a városnapokkal együtt Kolozsvár erős márkái, büszkeségei. A polgármester úgy vélte: Kolozsvár magyar és román közösségének közösen sikerült az együttélés modelljévé tenni a várost az egész ország és Európa számára. “A történelmet nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb tanulhatunk belőle, de a jelent és a jövőt jobbá tudjuk tenni a kölcsönös tisztelettel, elfogadván, hogy mindannyian otthon vagyunk itt, Kolozsváron” – fogalmazott Boc, aki reményét fejezte ki, hogy közösen sikerül azt is elérni, hogy Kolozsvár legyen 2021-ben Európa kulturális fővárosa. Gergely Balázs, a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke záróbeszédében azt is szóvá tette, hogy a román médiában példátlan támadás érte a rendezvényt. Arra utalt, hogy a román közszolgálati televízió híradása alapján a rendőrség is vizsgálja, hogy a Beatrice koncertjén kivetített Hitler és Sztálin képek a háborús bűnösök dicsőítésének minősülnek-e. “Ne higgyetek abban, amit a média próbál sulykolni. Higgyetek a szemeteknek, a saját tapasztalatotoknak!” – szólította fel a hallgatóságot. A záró gálán jelentették be: hogy a Kolozsvári Magyar Napok közönsége 23 ezer lejt adakozott az Életfa Egyesület Én is szeretnék játszani programjára. A pénzből vásárolják meg az első olyan hintát, amelyet mozgássérültek is használhatnak. A Kolozsvári Magyar Napokat az Omega együttes koncertje zárta. (MTI) erdon.ro 2016. augusztus 26.Nyílt levélben kérik a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését KolozsváronNyílt levélben fordult pénteken a Musai - Muszáj akciócsoport Emil Boc Kolozsvári polgármesterhez, s arra kérik: „ne sodorja veszélybe” az Európa kulturális fővárosa cím elnyerését azzal, hogy továbbra is megtagadja a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését a város határánál. A Kolozsvári többnyelvű táblákért küzdő akciócsoport arra figyelmezteti a polgármestert, hogy az Európa kulturális fővárosa cím elnyeréséért versenyben mAradt négy romániai város közül Temesváron már évekkel ezelőtt kitették a többnyelvű helységnévtáblákat, Nagybánya pedig egy hónapja döntött erről, noha a legnagyobb kisebbségi csoportjuk is eltörpül a Kolozsvári magyarság létszámához képest. Kolozsvár pályázata a kultúrák közötti párbeszédet, a nemzetiségi sokszínűséget, a toleranciát és diszkriminációellenességet alapvető értékként sorolja fel, de eközben a mindezeket jelképező többnyelvű helységnévtáblák hiányát még problémaként sem veti fel – áll a nyílt levélben. Ön, Kolozsvár polgármestere, az európai értékekkel szembemenő állapotot tart fenn Kolozsváron, akár törvénysértés árán is. (...) Rendkívüli módon sajnálnánk, ha hat év munkája után a város az Ön gőgje és merevsége miatt esne el ettől a vissza nem térő lehetőségtől – fogalmazott nyílt levelében a Musai - Muszáj akciócsoport. A csoport arra figyelmeztetett, hogy szeptember elején, amikor Kolozsvárra látogat a kulturális fővárosi címet odaítélő nemzetközi zsűri, éppen tárgyalás lesz abban a perben, amelyet a Minority Rights egyesület indított a város ellen a többnyelvű helységnévtáblák hiánya miatt. Arra kérjük, vállalja fel a táblák ügyét, rendelje el kihelyezésüket még a zsűri látogatása előtt, egyszer és mindenkorra lezárva a Kolozsváriak számára ezt a problémát – zárta nyílt levelét a Kolozsvári többnyelvűségért küzdő Musai - Muszáj akciócsoport. A nemzetközi zsűri szeptember közepén dönt arról, hogy a versenyben mAradt négy romániai város: Bukarest, Kolozsvár, Nagybánya és Temesvár közül melyik város legyen 2021-ben Európa kulturális fővárosa. A cím elnyerése révén a győztes város jelentős forrásokhoz jut pályázata megvalósításához. MTI Székelyhon.ro 2016. szeptember 8.Nem rendelt többnyelvű táblákat a Kolozsvári városházaCáfolta lapunknak a Kolozsvári polgármesteri hivatal a Musai-Muszáj akciócsoport értesülését, miszerint a városháza legyártotta a többnyelvű helységnévtáblákat. Az önkormányzat álláspontja szerint továbbra sem teljesülnek a törvényi feltételek a táblák kihelyezéséhez. A többnyelvűségért síkra szálló Musai-Muszáj Facebook-oldalán közölt bejegyzése szerint „belső információkból" arról értesültek, hogy az Európa Kulturális Fővárosa pályázat zsűrijének látogatása kapcsán polgármesteri hivatal legyártotta a bejárathoz kerülő, Cluj-Napoca/Kolozsvár/Klausenburg feliratú táblákat. „Hisszük, ha látjuk, de történelmi pillanat elé nézhetünk!" – állapította meg a civil kezdeményező csoport, amelynek szervezésében tavaly több százan kérvényezték a Kolozsvári városházán a többnyelvű helységnévtáblákat. Oana Buzatu, a Kolozsvári polgármesteri hivatal szóvivője csütörtökön cáfolta a Krónikának, hogy megrendelték vagy legyártatták volna a többnyelvű helységnévtáblákat. „A polgármesteri hivatalnak és a helyi tanácsnak nem változott az álláspontja, és továbbra is fenntartják, hogy Kolozsvár magyar nemzetiségű lakosságának számaránya nem teszi lehetővé a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését a helyi közigazgatási törvény alapján" – jelentette ki lapunknak a városházi illetékes. Oana Buzatu emlékeztetett, hogy az önkormányzat „a város multikulturális jellegének kihangsúlyozása" érdekében városkapukat készül állítani Kolozsvár bejáratainál, ezeken pedig a román mellett magyarul és németül is felírják a város nevét. A szóvivő azonban nem rendelkezett érdemi információval arról, hogy jelenleg milyen szakaszban van ennek a projektnek a megvalósítása. Noha a hivatal által 2014-ben a városkapuk látványtervére kiírt pályázat keretében már 2015 márciusában győztes hirdettek – Alexandru Nicolae Fleşeriu építészeti irodáját –, a létesítmények annak ellenére nem kerültek ki a helyükre, hogy Emil Boc polgármester korábban megígérte, ez 2015 végéig megtörténik. A Musai - Muszáj nemrég nyílt levélben fordult Emil Bochoz, arra kérve az elöljárót, ne sodorja veszélybe az Európa kulturális fővárosa cím elnyerését azzal, hogy továbbra is megtagadja a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését Kolozsvár határánál. Az akciócsoport felhívta a polgármester figyelmét, hogy a kulturális fővárosi cím elnyeréséért versenyben mAradt négy romániai város közül Temesváron már évekkel ezelőtt kitették a többnyelvű helységnévtáblákat, Nagybánya pedig egy hónapja döntött erről, noha a legnagyobb kisebbségi csoportjuk is eltörpül a Kolozsvári magyarság létszámához képest. A Musai-Muszáj arra kérte Bocot, vállalja fel a táblák ügyét, rendelje el kihelyezésüket még a zsűri hamarosan esedékes látogatása előtt, egyszer és mindenkorra lezárva a Kolozsváriak számára ezt a problémát. Mint a városházi szóvivő lapunknak adott nyilatkozatából is kitűnik, az Emil Boc vezette önkormányzat folyamatosan arra hivatkozva utasítja el a kétnyelvű táblák kihelyezését, hogy a kincses város magyarságának számaránya nem éri el a 2001/215-ös számú közigazgatási törvényben rögzített húsz százalékos küszöböt (a magyarok létszáma 16 százalékos). Mások – köztük a Musai-Muszáj, valamint a városházával pereskedő Minority Rights Egyesület – viszont azzal érvelnek, hogy a közigazgatási törvény értelmében a jogszabály hatályba lépésekor érvényes népszámlálási adatok alapján kell megvizsgálni, hogy egy kisebbség helyi aránya meghaladja-e az anyanyelvhasználatra feljogosító fontos húszszázalékos küszöbértéket. Márpedig az 1992-es cenzus idején a Kolozsvári magyarság aránya 23 százalékos volt, tehát meghaladta a küszöböt. Ugyanakkor a közigazgatási törvény egyik utólagos módosítása kimondja azt is, hogy abban az esetben is ki kell helyezni a kétnyelvű táblákat, ha a kisebbség számaránya a jogszabály hatályba lépését követően húsz százalék alá csökkent. Arról nem beszélve, hogy ugyanez a törvény semmilyen esetben nem tiltja, hogy egy nemzeti kisebbségi nyelvén is kiírják a település nevét, függetlenül az adott kisebbség lélekszámától. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 12.Csoma Botond a táblaügyről: a kulturális főváros cím felgyorsítaná a folyamatotOstobaság azzal érvelni, hogy Kolozsvár magyar nemzetiségű lakosságának számaránya nem teszi lehetővé a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését a helyi közigazgatási törvény alapján – jelentette ki a Krónikának Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke. A politikus azt követően nyilatkozott lapunknak, hogy Oana Buzatu, a városháza sajtóreferense lapunk érdeklődésére azt nyilatkozta, az önkormányzat álláspontja szerint továbbra sem teljesülnek a törvényi feltételek a táblák kihelyezéséhez. Az RMDSZ önkormányzati frakcióját vezető Csoma Botond emlékeztetett: a Nemzeti Liberális Párt ( PNL) és az RMDSZ közti helyi és megyei szintű koalíciós szerződésben is rögzítették a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. „Először is létezik a 2002-es tanácshatározat, amely előírja a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését, s amelyet azóta sem ültettek gyakorlatba. Másrészt a közigazgatási törvény semmilyen esetben nem tiltja azt, hogy egy nemzeti kisebbség nyelvén kiírják a település nevét, függetlenül az adott etnikum létszámától. Mégis akkor hogyan tudtuk volna ezt belefoglalni a liberálisokkal megkötött szerződésbe? Törvénytelenség mellett köteleztük volna el magunkat?” – fogalmazott Csoma Botond. A szövetség Kolozsvári politikusa szerint a kincses város komoly hátránnyal indul a többi erdélyi városhoz képest az interetnikus viszony tekintetében. „Ötven-hatvan év kommunizmus után nekünk még jutott 12 év a magyarellenes Gheorghe Funarból, aki polgármestersége alatt gyakorlatilag megmérgezte az etnikumok közti kapcsolatokat. Sokkal több helyrehoznivalónk, megoldandó feladatunk van, mint bármely más erdélyi vagy bánsági városnak” – mondta Csoma Botond. A politikus szerint az elmúlt években – különösen az elmúlt önkormányzati ciklusban – sikerült sok mindent megoldani e tekintetben, a többnyelvű helységnévtáblák ügye azonban még várat magára. „Úgy érzem, ha Kolozsvár megnyerné az Európai Kulturális Fővárosa címet, az felgyorsítaná ezt a folyamatot is, és gyorsabban megoldódna a kérdés” – vélte az RMDSZ-es önkormányzati frakció vezetője. Amint arról hétvégi lapszámunkban beszámoltunk, a városháza sajtószóvivője először cáfolta lapunknak a többnyelvűségért síkra szálló Musai–Muszáj akciócsoport azon értesülését, hogy a városháza legyártotta a többnyelvű helységnévtáblákat, ám utána a sajtóosztály pontosította az állásfoglalást. A lapunkhoz eljuttatott közleményben már úgy fogalmaznak, nincsenek információ többnyelvű, a város nevét tartalmazó helységnévtáblák elkészítéséről. „Ugyanakkor mivel bírósági per van folyamatban az ügyben, az ítélet kihirdetéséig az intézmény nem kíván további pontosítással élni ezzel kapcsolatban” – áll a pontosításban. A Musai–Muszáj egyébként nyílt levélben fordult Emil Bochoz, Kolozsvár polgármesteréhez, arra kérve az elöljárót, ne sodorja veszélybe az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerését azzal, hogy továbbra is megtagadja a többnyelvű táblák kihelyezését. Rámutattak, hogy a versenyben mAradt négy romániai város közül Temesváron évekkel ezelőtt kitették a többnyelvű táblákat a város bejáratainál, Nagybányán pedig épp a múlt csütörtökön kerültek ki a háromnyelvű táblák, pedig a magyarság számaránya alig éri el a 10 százalékot. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2016. szeptember 21.„Temesvár sokkal jobban el tudta hitetni, hogy multikulturális város” – véli Toró Tibor politológus, a Sapientia tanáraTemesvár sokkal jobban el tudta hitetni, hogy multikulturális város, ellentétben Kolozsvárral, ahol Emil Boc polgármester makacssága miatt sem a magyar, sem a roma kérdésben nem történik előrelépés – osztotta meg lapunkkal véleményét a Temesvári születésű, de immár tíz éve Kolozsváron élő Toró Tibor politológus, akit arról kérdeztünk, hogyan fogadta a kulturális fővárosi cím odaítélésére vonatkozó döntést „Temesvári Kolozsváriként”. – Nem ismerem behatóan a pályázatokat, ezért csak személyes véleményemet tudom elmondani. Ha megnézzük, milyen városoknak ítélték oda az elmúlt években a kulturális főváros címet, kitűnik, hogy nem feltétlenül a jelenbeli teljesítmények, a kulturális szempontok azok, amelyek döntőek. (2008-ban például a nem kimondottan kulturális teljesítményéről híres Liverpool is megkapta ezt a kitüntetést…) Inkább az lehetett a döntő, hogy milyen típusú lehetőségek állnak az illető település előtt. Sz. K. Szabadság (Kolozsvár) 2016. október 10.Horváth Anna és az RMDSZ a DNA célkeresztjébenHázkutatást folytattak október 10-én, hétfőn reggel a kolozsvári polgármesteri hivatalnál az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) munkatársai. A vádhatóság Horváth Anna alpolgármester kampányfinanszírozása ügyében nyomoz. Az ügyészek az RMDSZ könyvelőjének telefonját és számítógépének merevlemezét is lefoglalták. nyomozó hatóság szűkszavú közleménye szerint kilenc helyszínen zajlik házkutatás hétfőn a kincses városban, ezek közül kettő egy közintézmény székhelyén. Az ügyészek 2014 és 2016 között elkövetett feltételezett korrupciós ügyletekkel kapcsolatosan vizsgálódnak bírósági jóváhagyás alapján. A Ziardecluj portál értesülései szerint az ügyészek Horváth Anna irodájában is jártak, és állítólag a városrendezési osztály tevékenységével, befolyással üzérkedés gyanújával folyik nyomozás. A DNA közleménye szerint a másik hét házkutatás magánszemélyek lakásán, illetve kereskedelmi társaságok székhelyén zajlik. Oana Buzatu, a kolozsvári városháza szóvivője a Mediafax hírügynökségnek elmondta, a korrupcióellenes ügyészek reggel jelentek meg a hivatalban, és később még vissza fognak térni általuk igényelt dokumentumokért. Emil Boc polgármester jelenleg nem tartózkodik a városban, népes városházi küldöttség élén ugyanis Dél-Koreában tartózkodik. Időközben bebizonyosodott, hogy Horváth Anna alpolgármester került a DNA célkeresztjébe. A házkutatások közben az RMDSZ-es politikus nyilatkozatot adott a nagy számban összesereglett újságíróknak. Elmondta, a helyhatósági választások kampányának finanszírozása kapcsán folyik bűnvádi eljárás, és az ügyészség esetleges összefüggéseket keres a kampányfinanszírozás, valamint az elöljáró közigazgatási tevékenysége között. Mint ismert, Horváth Anna idén júniusban az RMDSZ polgármesterjelöltje volt Kolozsváron. A politikus közölte, egyelőre nem ismertették vele, hogy milyen minősége van az eljárás során. Horváth Anna elmondta, a törvényes előírások miatt nem adhat tájékoztatást arról, milyen dokumentumokat kértek tőle a DNA munkatársai. Hozzátette, az irodáján kívül otthonában is házkutatást folytattak az ügyészek, akik személyes határidőnaplókat és egy számítógépet vittek el a lakásáról. Arra a kérdésre, hogy ártatlannak tartja-e magát, az alpolgármester közölte: négy éve dolgozik a kolozsvári városházán, azelőtt pedig tizenöt évet a közigazgatásban, ez idő alatt pedig mindig arra törekedett, hogy szigorúan tiszteletben tartsa a hatályos jogszabályokat. „Ha a nyomozás szabálytalanságokra utaló indítékokat talál, akkor állok a nyomozó hatóság rendelkezésére" – jelentette ki az RMDSZ-s politikus. Horváth Anna leszögezte azt is, hogy kampánya finanszírozása törvényes keretek között történt. „Minden támogatást lejelentettünk Bukarestnek, a törvény tiszteletben tartásával, a magánszemélyektől kapott felajánlások listája az Állandó Választási Hatóságnál (AEP) van. Ezek nyilvános dokumentumok" – mondta az alpolgármester. A politikus később közösségi oldalán is beszámolt a történtekről, magyar és román nyelven egyaránt. „Ma reggel a Korrupcióellenes Ügyészség házkutatást végzett a polgármesteri hivatalban és többek között két tanácsosom magánlakásán is. A 2014-2016 közötti időszakban feltételezetten elkövetett rendellenességek után nyomoznak. 2012 óta vagyok Kolozsvár magyar alpolgármestere. Ez idő alatt törvényesen jártam el minden egyes ügyben, tisztességesen végeztem a munkám. Azt várom, hogy az ügyészség ugyanilyen tisztességgel tegye az övét. Jelenleg a teljes alpolgármesteri iroda a rendelkezésükre áll. Amint újabb információim lesznek, haladéktalanul tájékoztatom a sajtót és a kolozsvári embereket" – olvasható Horváth Anna Facebook-oldalán. Lefoglalták az RMDSZ könyvelőjének telefonját és számítógépének merevlemezét A korrupcióellenes ügyészek házkutatást folytatnak az RMDSZ Kolozs megyei székházában is. Az akció összefügg a városházán eszközölt „kiszállással" és a Horváth Anna ellen kezdeményezett eljárással. Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, kolozsvári helyi tanácsos a Krónika érdeklődésére elmondta, az ügyészek a helyhatósági választásokat megelőző kampány finanszírozásával kapcsolatos dokumentumokat – támogatási szerződéseket, számlákat – vittek el. Emellett Konnert Ágnes könyvelő telefonját és számítógépének merevlemezét is magukkal vitték. „A vizsgálat pontos céljáról nem tájékoztattak bennünket. A lefoglalt dokumentumok egyébként amúgy is nyilvánosak, ezeket az Állandó Választási Bizottsághoz (AEP) már korábban benyújtottuk. Annyit tudok még, hogy a könyvelőnkkel közölték, behívják a vizsgálat során, mivel a merevlemezt csak az ő jelenlétében nyithatják meg" – közölte Csoma Botond. Horváth Anna jogász-közgazdász 1973. július 17-én született Csíkszeredában. Szülővárosában érettségizett, majd a bukaresti Közgazdasági Akadémián szerzett diplomát, később a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem jogi karán is oklevelet szerzett. Az RMDSZ-nek 1991-től tagja, politikai pályafutását 1996-ban Frunda György államelnökjelölt kampánystábjának munkatársaként kezdte. Dolgozott a bukaresti Kisebbségvédelmi Hivatalban, az RMDSZ kisebbségi ügyekért felelős miniszterének, Tokay Györgynek a tanácsosaként, majd 1999 és 2006 között a hivatal kolozsvári regionális irodáját vezette; később betöltötte az Európai Integrációs Minisztérium, majd a Fejlesztési, Középítkezési és Lakásügyi Minisztérium államtitkári tisztségét. 2012-ben szerzett először tanácsosi mandátumot a kolozsvári képviselő-testületben, azóta betölti az alpolgármesteri posztot is. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetében gazdasági ügyekért felelős alelnök volt, de tevékenykedett önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettesként is. kronika.ro 2016. október 12.Hatvan napig Horváth Anna nem Kolozsvár alpolgármestereValósággal megbénult a kolozsvári városháza tevékenysége A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tegnapi sajtóközleménye szerint a kolozsvári alpolgármestert, Horváth Annát hatvan napos ügyészségi felügyelet alá helyezték, ami azzal jár, hogy két hónapig nem töltheti be alpolgármesteri tisztségét. Állásfoglalásban az RMDSZ leszögezi: bízik és kiáll Horváth Anna mellett, hiszen egy olyan politikusról van szó, aki hosszú éveken keresztül a közösség érdekében törvényesen és tisztességesen végezte munkáját. A Facebook közösségi oldalon Horváth Anna által még hétfőn délelőtt írt, a helyzetet ismertető bejegyzéshez kedd délig körülbelül százan szóltak hozzá, szinte valamennyien támogatásukról biztosították a tisztségviselőt, értetlenségüket és megdöbbenésüket fejezve ki a kialakult helyzettel kapcsolatban. Lévén, hogy Emil Boc polgármester és másik helyettese, Dan Tarcea csak ma tér vissza dél-koreai útjukról, hétfőtől szerdáig a városháza működése szinte teljesen megbénult. KISS OLIVÉR Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 21.Magyarul is ki kell írni a Kolozsvár nevét – fellebbez a polgármesteri hivatalElső fokon pert nyert a Minority Rights Egyesület: a bíróság mai döntése kötelezi Emil Boc polgármestert, hogy magyarul is tüntesse fel Kolozsvár nevét a helységnévtáblákon. A polgármester hivatal szóvivője, Oana Buzatu a Mediafaxnak közölte: a városi önkormányzat fellebbezni fog, ehhez 15 nap áll rendelkezésükre. Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 23.A többnyelvű helységnévtáblák ügye mellé állt Kolozsváron a PSDFelszólította Emil Bocot, Kolozsvár jobboldali polgármesterét a Szociáldemokrata Párt (PSD) – helyi szinten ellenzékben működő – szervezete, hogy ne akadályozza a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését – közölte csütörtöki számában a kolozsvári Szabadság napilap. Horia Nasra képviselő, a PSD Kolozs megyei szervezetének elnöke közleményében úgy vélekedett, hogy Emil Boc és a liberális többségű helyi közigazgatás hamis politikai témát táplál, ha ellenzi a többnyelvű városnévtáblákat, miután tavaly júniusban az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) helyi szervezetei között megkötött egyezmény magában foglalta a háromnyelvű – román, magyar, német – táblák kihelyezését azokon a településeken, ahol ők többségben vannak a helyi önkormányzatokban. „Sajnálatos, hogy Emil Boc napirenden tartja ezt a kérdést, miközben Temesvár, Brassó, Nagyszeben vagy Szászmedgyes már túllépte a kulturális súrlódások ezen szakaszát. Meg kell érteniük, hogy a populista témák már nem jelentenek prioritást, és szükséges a város bejáratainak korszerűsítése, amelyek több mint 50 éve változatlanok. Cluj-Napoca, Klausenburg, Kolozsvár, Claudiopolis ugyanazt a várost, ugyanazt a közösséget jelentik" – összegzett Horia Nasra, a PSD Kolozs megyei szervezetének elnöke. A Kolozs megyei törvényszék kedden kimondott elsőfokú ítéletében arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy helyezzen ki kétnyelvű román-magyar helységnévtáblákat Kolozsvár bejárataihoz. A városháza szóvivője azt mondta, hogy mindenképpen fellebbeznek a döntés ellen. Az RMDSZ Kolozsváron és Kolozs megyében a jobboldali PNL-t, országos szinten viszont a baloldali PSD-t támogatja. MTI Erdély.ma 2017. február 25.Okos Károly az MKT új elnökeOkos Károly, Gyalu község alpolgármestere lett a Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsának (MKT) új elnöke, a tisztség Hegedűs Lajos lemondásával üresedett meg. Az MKT Állandó Bizottságába bekerült Antal Géza, a megyei szervezet ügyvezető alelnöke is. A tanácskozás Csoma Botond képviselő, megyei RMDSZ-elnök és László Attila szenátor aktuálpolitikai kérdésekről szóló beszámolójával indult. Elmondták: az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti egyezség a parlamentben elfogadásra kerülő törvénytervezetekre, és nem a kormány által kibocsátott sürgősségi rendeletekre vonatkozott, ezért egyelőre nem indokolt a két párt közötti egyezség felbontása. Ha viszont a PSD nem fogja támogatni azokat a törvénytervezeteket, amelyeket az RMDSZ elő fog terjeszteni, akkor az egyezmény valóban megkérdőjelezhetővé válik. – Mindannyian láttuk, mi történt az elmúlt hetekben a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítása kapcsán – mondta felszólalásában az RMDSZ ügyvezető elnökségét képviselő Hegedüs Csilla kulturális alelnök. – Megfogalmazódott bennem, vajon a magyar ügyek mögé miért nem tudunk ilyen nagyszámú résztvevőt felsorakoztatni? Mindenkinek igaza van, aki kiment tüntetni, mert az megengedhetetlen, hogy az éjszaka leple alatt, a törvényhozókkal való konzultálás nélkül a kormány módosítsa a Btk.-t. Az RMDSZ álláspontja szerint a Btk.-t az általunk megválasztott parlamenti képviselőknek kell módosítani, úgy, hogy az vállalható legyen a teljes erdélyi magyar közösség előtt is – vélekedett. Hegedüs Csilla biztosította a jelenlevőket: az RMDSZ országos vezetősége továbbra is egyemberként áll ki Horváth Anna mellett, akit mondvacsinált vádakkal próbálnak ellehetetleníteni, majd kifejezte abbéli reményét, hogy Emil Boc nem támadja meg a kétnyelvű táblák ügyében hozott bírósági döntést. Kifejtette: az RMDSZ továbbra is támogatja a jó közösségépítő projekteket, ezért március második felétől kezdődően minden megyei szervezettel tanácskoznak ebben a témában. Megemlítette az RMDSZ és a magyar kormány által támogatott Szent László örökség-utat, ami a Kárpát-medencei magyar emberek, települések kapcsolatát, turisztikai fejlesztését, munkahelyteremtést segíti. Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 14.Kokárdát tűz a romániai magyarságErdély és a Partium valamennyi magyarlakta városában kulturális műsorok és megemlékezések keretében ünneplik az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörését kedden és szerdán. Kolozsváron a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj civil csoport a Facebookon közzétett bejegyzésben arra kéri Emil Boc polgármestert, hogy ha a városháza fellebbezni kíván a többnyelvű várostáblák kihelyezését elrendelő bírósági döntés ellen, akkor ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen „csak azért, hogy magát fölöslegesen tapsoltassa”. „Úgy gondoljuk, a város kulturális örökségének szellemében a Cluj-Napoca és Kolozsvár mellett a Klausenburg feliratnak is szerepelnie kell a városnévtáblákon. A Musai–Muszáj mozgalom ennek a bejelentését várja Öntől” olvasható a háromnyelvű – magyar, román és német – bejegyzésben. A kincses városban a hagyomány szerint szerdán 12 órától ünnepi felvonulás kezdődik a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomhoz, ahol 13 órától ökumenikus istentiszteleten vehetnek részt az ünneplők. Ezt követően a Biasini szállóhoz vonulnak az ünneplők a 14 órakor kezdődő koszorúzási ünnepségre. Ezt követően megkoszorúzzák a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját, és a szamosfalvi 1848-as emlékművet is. Nagyváradon – mint minden évben – az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az RMDSZ külön ünnepséget szervez március 15-én. Az eddigiektől eltérően a néppárt rendezvénye a Szent László téren kezdődik, hagyományőrző néptánccsoportok fellépésével, ezt követően, 17 órakor Szacsvay Imre mártír jegyző ezredévi emléktéri szobránál tartanak ünnepséget. Az RMDSZ szervezésében kedden 19 órától kerül sor a Márciusi Ifjak Díjak átadására a Szigligeti Színház nagytermében, ahol a Szigligeti Társulat bemutatja Honnan és hová – Arany János költészete című előadását. Mácius 15-én 12 órától megemlékezést tartanak a várad-rogériuszi református templomban, majd 14 órától Rulikowski Kázmér síremlékét, ezt követően pedig Nicolae Bălcescu szobrát koszorúzzák meg. 17 órára ökumenikus imát terveznek a várad-olaszi református templomban, majd 18.15-től Szacsvay Imre szobránál folytatják a megemlékezést, ahonnan a résztvevők huszárok vezetésével vonulnak a Petőfi-szoborhoz. Nagyszalontán szerdán 16.30-kor ünnepi istentiszteletet tartanak a református templomban, 18 órakor pedig a Kossuth-szobor előtt az Arany János Elméleti Líceum diákjainak ünnepi műsorát követően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke mond beszédet. A rendezvény 19 órakor fáklyás felvonulással folytatódik, majd 20 órától a Zilahy Lajos Művelődési Házban a Kolozsvári Magyar Opera művészei lépnek fel az ünnepi gálaműsor keretében. Marosvásárhelyen az 1848/49-es szabadságharc és forradalom emlékére szervezett ünnepség szerdán 16 órakor a Postaréten, a székely vértanúk emlékművénél kezdődik. A kulturális műsor és ünnepi beszédek után, 18 órakor a Könyv és gyertya ünnepi gálával folytatódik a rendezvénysorozat a Kultúrpalota nagytermében. Ez alkalommal átadják a Könyv és gyertya díjat, fellép a Tiberius Quartet és Ritziu Ilka Krisztina színművész. A gálát a neves magyarországi előadó, Herczku Ágnes és a banda koncertje zárja. A magyar forradalom és szabadságharc emlékének tiszteletére a helyi önkormányzat kétnapos ünnepségsorozatot szervez Csíkszeredában. A rendezvénysorozat kedden a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykarának ünnepi előadásával kezdődik, amelynek helyszíne a Szent Kereszt barokk templom, 17 órától. Szintén kedden 19 órától a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes mutatja be a Táncoljatok! – táncosok a táncról című műsorát a csíki moziban. A forradalom emléknapján délelőtt 11 órakor a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán lévő Petőfi-szobornál emlékeznek meg a szabadságharc eseményeiről. A köztéri ünnepség 16 órakor kezdődik a Gál Sándor-szobornál, ahonnan a himnuszok eléneklése, az ünnepi beszédek elhangzása és a koszorúk elhelyezése után a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar és a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület lovas huszárai vezetésével a résztvevők átvonulnak a Vár térre. A rendezvénysorozat központi eseménye, a Vár téri megemlékezés 17 órától kezdődik a város zászlajának ünnepélyes felvonásával a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület közreműködésével. Székelyudvarhelyen a központi ünnepség a Márton Áron téren lesz szerdán 12 órától. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően beszédet mond Gálfi Árpád polgármester, Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott követe tolmácsolja. 17 órakor a Haáz Rezső Múzeumban megnyitják az Erdélyi Panoráma – Egy elfeledett körkép című kiállítást, amelynek érdekessége, hogy a Bem–Petőfi-körkép féltve őrzött darabjait most láthatja először az erdélyi közönség. 19 órától a városháza Szent István termében a Székelyföldi Filharmónia ünnepi hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők. Kézdivásárhelyen 11 órától kezdődik a felvonulók gyülekezője a Gábor Áron téren, 12 órától megemlékező ünnepséget tartanak a főtéri Gábor Áron-szobornál, majd 19 órától gálaműsorra várják az érdeklődőket a Vigadó Művelődési Házban. Sepsiszentgyörgyön kedden 17 órakor a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja szervezésében megnyílik a Hátrahagyottak emlékezete című kültéri kiállítás a Szabadság téren, amelynek keretében Zákonyi Botond, Magyarország romániai nagykövete mond beszédet. Szerdán 15.15-kor leleplezik Berde Mózes 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő szobrát az Erzsébet parkban. Az ünnepi lovas felvonulás a főtérre 14.30-kor indul a Váradi–Bartalis kőtömbös kopjafától, illetve az eprestetői csata emlékművétől, a központi ünnepi műsor pedig 16 órakor kezdődik. Gyergyai Csaba Krónika (Kolozsvár) 2017. március 15.Ha fellebbez, üljön otthonHa a kolozsvári városházának szándékában áll, hogy fellebbezzen a többnyelvű helységnévtáblákra vonatkozó törvényszéki ítélet ellen, a Musai–Muszáj akciócsoport felkéri Emil Boc polgármestert, hogy ne vegyen részt a március 15-én rendezett ünnepélyen „csak azért, hogy magát fölöslegesen tapsoltassa”. Hétfőn közzétett felhívásában a többnyelvűséget szorgalmazó mozgalom emlékeztet arra, hogy a város kulturális örökségének szellemében a Cluj-Napoca és Kolozsvár mellett a Klausenburg feliratnak is szerepelnie kell a városnévtáblákon. A Musai–Muszáj mozgalom ennek a bejelentését várja a polgármestertől, és számítanak a jelenlétére március 15-én – írják. Kolozsvár polgármestere még nem döntötte el, hogy fellebbez-e a Kolozs megyei törvényszék alapfokú ítélete ellen, amely szerint magyarul is ki kell írni a város nevét a helységnévtáblákra. (Maszol) VÍZÁGYÚKKAL TISZTOGATNÁ EL A TÜNTETŐKET Cătălin Rădulescu Argeş megyei SZDP-szenátor a bukaresti Győzelem térről. Szerinte el kell venni a kedvüket a tiltakozástól azoknak, akik „minden este maflán ülnek” kint, mert a manipuláló multinacionális cégek kivitték őket. Azt is kijelentette: megvan az a géppuskája, amelyet az 1989-es forradalomban kapott, és meg is tartja, sőt „mindjárt, mindjárt” használni is kész, ha „valaki át akarja alakítani azt az országot, amiért mi harcoltunk”. Rădulescu természetesen diplomás forradalmár, és fel is veszi havi járandóságát, mert ez jár neki, noha csak „nyomorúságos” összeg, mit sem ér. Ugyanez a véleménye ötezer lejes szenátori alapbéréről is, szerinte ezért a semmi pénzért épp eleget dolgozik. A politikust a legfelsőbb bíróság tavaly decemberben másfél évi felfüggesztett börtönre ítélte megvesztegetés miatt, most pedig többen is feljelentették a tüntetők elleni fellépésre vonatkozó nyilatkozatai miatt. (Digi24) BORZASZTÓ FELFEDEZÉS. Három csecsemő holttestét találták meg egy beszterceborgói tömbház padlásán a múlt héten. Az egyik lakó, egy nő bukkant rájuk ruhateregetés közben, de minden jel szerint évek óta ott voltak, és legalább egyiküket megfojtották. A tetemek boncolását tegnap fejezték be, az első adatok szerint kettő több mint hét éve, a harmadik pedig legalább három éve halott. Azt már tudni, hogy különböző években születtek, és rögtön születésük után ölték meg őket, de azt még nem, hogy testvérekről van-e szó; egyelőre a nemüket sem sikerült megállapítani, a DNS-vizsgálattól várnak pontosabb eredményeket. A rendőrök a helyszínen vizsgálódtak, kihallgattak minden szomszédot, akik egybehangzóan azt nyilatkozták, hogy évek óta nem lakott terhes asszony az épületben, a faluban azonban élt egy asszony, akinek több férjétől több gyermeke volt, és most Németországban dolgozik. A hatóságok szerint legalább egy cinkosa kellett hogy legyen a gyilkosnak, mert a felső emeleten négy lakás van, és a padlásra falétra vezet, nehezen hihető, hogy egy vajúdó kismama vagy egy zsákot cipelő nő egyedül, észrevétlenül fel tud jutni rajta. (ProTv) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. március 16.A szabadságharc nem ért végetMéltóságteljesen ünnepelt az erdélyi és partiumi magyarság tegnap, a forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Kolozsváron a csendőrség Erdély-zászló miatt bírságolt, Emil Boc polgármester pedig nem vett részt az ünnepségen. Kolozsváron több százan vettek részt szerdán az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére szervezett rendezvénysorozaton, a korábbi években rendszeresen jelen lévő Emil Boc polgármester azonban ezúttal távol maradt. Nem tudni, hogy az elöljáró a többnyelvűségért harcoló Musai–Muszáj mozgalom hétfői felszólítása miatt mondta-e le a részvételt. A civilek ugyanis nyílt levélben arra kérték az elöljárót, hogy ne vegyen részt a március 15-ei ünnepségen, amennyiben meg akarja fellebbezni a kétnyelvű táblák kihelyezéséről szóló ítéletet, az viszont sokatmondó, a polgármesteri hivatal részéről még csak nem is koszorúztak a hagyományos ünnepi helyszínnek számító Biasini-szállónál. Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács elnöke viszont jelen volt és koszorúzott is az általa vezetett intézmény nevében. Ismét zavart az Erdély-zászló Az ünnepség egyébként a hagyományos menetrend szerint felvonulással kezdődött a protestáns teológia épületétől a Szent Mihály-templomig. A 13 órakor kezdődő ökumenikus istentisztelet előtt megkoszorúzták a Bem József Deák Ferenc (Eroilor) utcai emléktábláját is, majd az istentisztelet követően a Biasini szálloda előtti koszorúzási ünnepségre vonult a tömeg. A felvonulás közben egyébként a csendőrség – akárcsak a tavaly – kiemelte a tömegből Fancsali Ernőt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári elnökét és egy másik kolozsvári polgárt a tömegből –, utóbbit azonban, mivel feltekerte a zászlót, elengedték. A csendőrség véleménye szerint törvénytelenséget követtek el, amikor Erdély zászlajával vonultak fel. Az államhatalmi szerv a szervezőkre – az RMDSZ kolozsvári szervezetére – hivatkozva kezdett intézkedni, utóbbiak pedig a csendőrségre hivatkoznak – derült ki az EMNP közleményéből. Fancsali Ernő elmondta: valószínűsíti, hogy a csendőrség bírságot szab ki, az ügyet azonban – jogorvoslat reményében – bíróságra viszi. Később az EMNP kolozsvári elnöke Facebook-bejegyzésben közölte: 500 lejre büntették, mert „nem vonta be” az Erdély-zászlót. Csoma Botond parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke nem hagyta szó nélkül az incidenst, és az ünnepi felszólalása alkalmával, a Biasini Szálló előtt leszögezte: semmilyen törvénytelenséget nem lát az Erdély-zászlóban, hiszen annak szimbólumai megtalálhatóak Románia címerében is. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszédében utalt a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében tapasztalt visszásságokra, és felelősségvállalásra biztatta a közösséget. „Mernünk kell világosan és bátran arról beszélni, ami körülöttünk zajlik. Arról, hogy nem működik a jogállam, hogy túl sok a rossz a törvény, és azt a kevés jót sem tartják be. Arról, hogy az állam lehallgat ahelyett, hogy meghallgatna” – fejtette ki Porcsalmi Bálint. „Az erő a fiatalok kezében van" Több ezren gyűltek össze szerdán délben Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren, ahol hármas kopjafa őrzi a helybéli forradalmi hősök emlékét, ezúttal pedig magyar, román, német zászló, az EU és Székelyudvarhely lobogója, valamint rengeteg kokárda emelte az ünnep fényét. A huszárok felvonulását és tiszteletadását követően Dakó Tibor, a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred kapitánya adott ünnepi jelentést a város polgármesterének, Gáfi Árpádnak, majd a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. „Ünnepeljük a nemzet születésnapját, a magyarok szabadságvágyát, azt, hogy a függetlenség sorsunk saját kezébe vételének vágya, azóta is ott van minden magyar szívében, és ezt tudja az egész világ rólunk” – fogalmazott Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédében. Soltész Miklós, Magyarország egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára emlékeztetett: nemcsak Pesten és Budán, hanem Székelyudvarhelyen is csatlakoztak a forradalmi követelésekhez. Soltész egyébként Holló Lászlóval, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnökével szerdán 50 millió forint vissza nem térítendő támogatásról szóló szerződést írt alá, melyből környékbeli tanintézeteket finanszíroznak. Marosvásárhelyen több helyszínen is megemlékeztek az 1848–49-es szabadságharc kitöréséről, a jó időnek köszönhetően pedig Postaréten, a vértanúk emlékművénél szervezett ünnepségen különösen nagy tömeg gyűlt össze, becslések szerint akár háromezren is lehettek a helyszínen. Péter Ferenc megyei tanácselnök, az RMDSZ Maros megyei elnöke úgy fogalmazott: „a mostani ünneplés próbatétele annak, hogy ki tudunk-e állni magunkért, vagy hagyjuk, hogy eltapossanak”. A szónoklatokat követően verssel, énekkel köszöntötték a tavaszi ünnepet, majd koszorúkat helyeztek el az emlékmű körül, és a Rügyesző nevű furulyazenekar kisgyerekeinek megható előadására is sor került. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete által a Petőfi-szobornál szervezett március 15-ei ünnepi megemlékezést a fiatalos lendület jellemezte. Ferencz Katalin, a Sapientia hallgatói önkormányzatának elnöke arról beszélt: a „szabadságharc képviselői értünk, az utódaikért is harcoltak, az elvek pedig azóta se sokat változtak: az erő a fiatalok kezében van”. A Magyar Polgári Párt (MPP) kedden tartott gálaestet a Maros Művészegyüttes előadótermében, ahol Biró Zsolt pártelnök, parlamenti képviselő arról beszélt: „ma Marosvásárhelyen nem érezhetjük magunkat szabadoknak, miközben huszonhét év után sem ismerjük a fekete március eseményeinek kiprovokálóit”. A sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban felavatták szerdán Berde Mózsa 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő egészalakos szobrát, amelyet a székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Harmath István alkotott. A megemlékezésen felszólaló Antal Árpád polgármester úgy fogalmazott: „Székelyföldet nem ajándékba kaptuk, nem szerencsejátékon nyertük, nem azért vagyunk itt, mert ezért 20 százalékos fizetéspótlékot kapunk, mint a román belügy alkalmazottai. Székelyföld a miénk, a legjobb helyen a székelyek kezében van”. A nagyváradi magyarság először ünnepelhetett március 15. alkalmából a város megújult főterén. A partiumi városban tartott megemlékezés keretében, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) rendezvényén néptáncos toborzóra hívták a helyi magyarságot. Krónika (Kolozsvár) 2017. március 16.Szabadságharcaink egykor és ma: minden nap küzdenünk kellSzabad lesz a magyar ember, ha nem fél, ha tisztelik és védik jogait A hagyományos forgatókönyv alapján zászlós ünnepi felvonulással kezdődött tegnap a kolozsvári ’48-as megemlékezés, és a hagyományok „jegyében” ezúttal sem maradt el a zászlós incidens: a csendőrség Erdély-zászlót vivő ünneplőket emelt ki a felvonulók közül, kettejüket – így Fancsali Ernőt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szervezetének elnökét – 500 lejes bírsággal is sújtotta. Az ünnepség ezt követően ökumenikus istentisztelettel folytatódott a Szent Mihály-templomban, majd az ünneplő tömeg az egykori Biasini szálló elé vonult. A felszólalók kiemelték: az lenne a normális, ha idővel nem csupán a zsarnokság elleni harcra emlékeznénk, hanem tényleg a szabadságot ünnepelnénk, azt a szabadságot, amelyért most még nap mint nap meg kell küzdenünk. Ehhez kapcsolódóan az RMDSZ honlapján tette közzé tegnap a márciusi 12 pont „mintájára” az erdélyi magyarság 12 legfontosabb időszerű követelésének listáját. Emil Boc polgármester hosszú évek óta először nem vett részt az ünnepségen, vélhetően a helységnévtábla-ügy miatt. „Ma kéz kezet fog emberek, ma másra nincs idő” – zengett a dal a tegnap délben március 15-ei felvonuláson, amelyet hagyományosan a Protestáns Teológiai Intézet népviseletbe öltözött fiataljai vezettek. A ragyogó napsütést visszatükröző gyöngyök, a mellekre tűzött kokárdák, az ajkakról felcsendülő 1848-as dalok mind fokozták a magyarságukat büszkén megélő felvonulók ünnepi hangulatát. Az idei felvonulás több pontban is eltért az eddig megszokottól: változott az útvonala a Főtéren zajló munkálatok miatt, és a Deák Ferenc utcai Bem József-emléktábla megkoszorúzása sem képezte eddig a márciusi ünnepségek programpontját. A papírcsákós és -huszáros nemzeti ünnep apró zászlóit lobogtató kisiskolásainak sorfala sem maradhatott el, ahogyan a márciusi ifjak előtti tisztelgés sem felnőtt társaik részéről. Tisztelve, megbecsülve, itthon A Szent Mihály-templomban megtartott ökumentikus istentisztelet után az ünneplő sereg a Petőfi/Avram Iancu utcai műemlék épület, a korabeli Biasini szálló elé vonult, ahol a díszünnepség felszólalásokkal, koszorúzással folytatódott – utóbbiból az idén keveset láthattunk, hiszen az RMDSZ felhívását megszívlelve koszorúvásárlás helyett sokan inkább a leégett kommandói iskola újjáépítésére adakoztak. A közel ezer fő előtt elsőként Porcsalmi Bálint, az RMDSZ nemrég megválasztott új ügyvezető elnöke szólalt fel. – A mi, mostani szabadságharcunknak őszinte tükörbe nézéssel kell kezdődnie. És egyenes beszéddel. Mernünk kell világosan és bátran arról beszélni, ami körülöttünk zajlik. Arról, hogy nem működik a jogállam, hogy túl sok a rossz törvény, és azt a kevés jót sem tartják be. Arról, hogy az állam lehallgat, ahelyett, hogy meghallgatna. Arról, hogy emberek félnek dönteni, és rettegnek erről beszélni. Arról, hogy ma a zsarnok újra itt jár közöttünk – mosolygós, nem büdös a lehelete, tanult és több nyelven beszél – de attól még zsarnok. A mai szabadságharcunkban nem világosak a frontvonalak, nem mindig ismerjük fel az ellenséget, és az eszközeink sem mindig adottak a harchoz – de tévedés ne essék: ez szabadságharc. És a miénk” – hangsúlyozta Porcsalmi. – Zsarnokság van ott, ahol a szülőket kihallgatják, a diákoknak megtiltják, hogy iskolába iratkozzanak, ahol a tanárok félnek, ahol a közösségi vezetőket félreállítják, ahol megtiltják a nemzeti szimbólumaink és anyanyelvünk használatát. De zsarnokság lakozik ott is, ahol a férfi veri a nőt, ahol nem fogadják el a másként gondolkodót. Ezek ellen nem elég csupán ilyen alkalmakkor felszólalni. A zsarnokság ellen minden nap küzdenünk kell, mindannyiunknak. Csak úgy lesz szabadság. És úgy lesz szabad a gyermek, ha anyanyelvén tanulhat, és ott, ahol akar. Szabad lesz a fiatal pár, ha szabadon szerethet, és szabad lesz a család, ha szabadon dönthet. És szabad lesz a magyar ember, ha nem fél, ha tisztelik és védik jogait. Akkor leszünk szabadok, mikor nem törődünk bele abba: hogy nekünk nem szabad, és nekünk nem lehet – folytatta beszédét az ügyvezető elnök. Mint mondta, az volna a normális, ha idővel nem csupán a zsarnokság elleni harcra emlékeznénk, hanem a szabadságot ünnepelnénk, és az is rendjén való volna, hogy nemzeti ünnepünket itthon, Romániában is elismerjék és tiszteljék. Emlékeztetett: ma reggel az RMDSZ azt kezdeményezte a parlamentben benyújtott törvénytervezetében, hogy március 15. legyen hivatalosan is a magyar közösség ünnepe országunkban. – Jól tudjuk, hogy ettől még közösségünk legnagyobb gondjai nem oldódnak meg egy csapásra, de sokat segíthet abban, hogy mi, magyarok, saját hazánkban jobban érezzük magunkat – tisztelve, megbecsülve, itthon – összegzett Porcsalmi. Nem egymás ellen, hanem egymás mellett kell harcolni Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, parlamenti képviselő Széchenyi-idézettel kezdte ünnepi beszédét: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, munkálkodhass a jövőn”, majd kijelentette, örömmel tölti el, hogy ilyen sok, különböző zászlót lát a tömegben, magyar-, székely-, román- és Erdély-zászlókat is, majd hozzátette: nem érti, miért volt problémája a román hatóságnak az Erdély-zászlóval. – Nem értem miért, kinek lenne sértő, hisz az Erdély-zászló szimbólumai megtalálhatóak Románia címerében. Magyarázatot szeretnék kérni, miért kell minden évben valami mondvacsinált dologra hivatkozva azt sugallni: itt nincs minden rendben. Ebben az országban ki kell állnunk az érdekeinkért – folytatta –, amikor Klaus Johannis Strassbourgban ki meri jelenti, hogy Romániában jó a viszony a kisebbségek és a románok között, jó a kisebbségi élet – hisz ő németként, szászként ennek az országnak az elnöke lehet. Csoma szerint ez egy felületes és felelőtlen kijelentés volt, amely szőnyeg alá söpri a valódi problémákat. Ám kiemelte, úgy érzi, mindennek ellenére van remény, felemlegetve az Egyesült Államokban megjelent jelentést, amelyben taglalják, milyen diszkrimináció éri a magyar közösséget Romániában. – Nem szabad elfelednünk, hogy Kolozsvár sem késlekedett az európai forradalmi eszmék valóra váltásával. Március 20-án a kolozsvári szabadelvű politikusok nyilatkozatot fogadtak el, amelyben egyebek mellett sürgették az erdélyi országgyűlés mielőbbi összehívását, hogy törvénybe iktassák a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, az úrbéri viszonyok végleges megszüntetését, valamint a székelység sérelmeinek orvoslását, továbbá, hogy egyesítsenek minden erőt, pártszínezet nélkül, hogy „a testvérhon példájára” Erdélyben is fennmaradjon a csend és rend, mert csak így remélhető a békés átalakulás, amely „mindnyájunknak szívén fekszik” – elevenítette fel a kolozsvári ’48-as történéseket Egyed Ákos és Kőváry László írásai alapján. Beszéde végén Csoma Botond kiemelte, a magyarországi negyvennyolcas hősökön kívül az erdélyi szabadságharcosokat is szívünkbe zártuk, és helyük van a történelem legszebb lapjain. Enyedi Tamás RMDSZ-es megyei tanácsos az ifjúság üzenetét tolmácsolta: – Hiszünk olyan országban, ahol a törvények mindenkire érvényesek, nem lehet kérdéses az anyanyelv használatához való jogunk. Hiszünk abban, hogy a jelen fontos részei vagyunk. Nem egymás ellen, hanem egymás mellett kell harcolni. A fegyvert nem, de a hangunkat felemeljük. Hiszünk szavunk és tetteink erejében. Hiszünk abban, hogy a béke nem csak egyéni, hanem közösségi boldogulásunk feltétele, az egyenlőség nem üres jelszó, hanem megélt valóság – tolmácsolta a magyar ifjúsági szervezetek üzenetét Enyedi Tamás RMDSZ-es megyei tanácsos. Az ünnepségen közreműködött Elena Ivanca, Farkas Loránd és Marosán Csaba színművész; Gheorghe Vuşcan prefektus Sorin Grindeanu kormányfő, Mile Lajos kolozsvári főkonzul pedig Orbán Viktor miniszterelnök határon túli magyarokhoz szóló üzenetét tolmácsolta. Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 16.Ma is küzdenünk kell jogainkértA romániai magyarok által lakott településeken mindenütt megünnepelték március 15-ét. A rendezvények békésen zajlottak, csak Kolozsváron ismétlődött meg a tavalyi incidens: a csendőrség az Erdély-zászlóval felvonulókat kiemelte a tömegből. A kincses város polgármestere, Emil Boc ezúttal nem vett részt az ünnepségen, és nem is üzent, de a tisztségéből felfüggesztett Horváth Anna alpolgármester sem volt ott. A román politikusok közül csak Sorin Grindeanu kormányfő szólt a magyarokhoz, Klaus Iohannis államfő idén is megfeledkezett rólunk, ahogy tavaly is. Az RMDSZ kiáltványban fogalmazta meg az erdélyi magyarság 12 legfontosabb aktuális követelésének listáját. Az autonómia tételesen nem jelenik meg köztük, csak néhány utalásban. A követeléslista végén az RMDSZ közölte: „A szabadságharc üzenete örök értékű. A 12 pontban megfogalmazott célok évről évre alkalmazkodnak a jelenhez. Hiszen ma is küzdenünk kell jogainkért, szabadságunkért. A végső cél nem változik, az akadályok és eszközök igen.” Az RMDSZ 12 pontja Mit kíván az erdélyi magyarság? Legyen béke, szabadság és egyetértés! 1. Új alkotmányt, amely államalkotó tényezőként ismeri el a romániai, az erdélyi magyar közösséget. 2. Jogállamot: a hatalmi ágak szétválasztását, a törvények betartását. 3. Etnikumközi szerződést, amely tartósan biztosítja a békés román–magyar együttélést. 4. Az alkotmány mondja ki: Románia többnyelvű, többkultúrájú ország. 5. A személyi és közösségi jogok intézményének széles körű biztosítását. 6. Legyen a magyar a második hivatalos nyelv Erdélyben. Szabadon használhassuk közösségi szimbólumainkat, jelképeinket. 7. Több tiszteletet a helyi közösségeknek. Nagyobb hatáskört az önkormányzatoknak. 8. Az elkobzott javak visszaszolgáltatásának gyorsítását és befejezését. 9. Anyanyelvű minőségi oktatást minden magyar gyermek számára bölcsődétől egyetemig. 10. Az erdélyi autópályák befejezését, az utak és vasúti sínek korszerűsítését. 11. Jóléti államot, tisztes megélhetést minden korosztálynak. 12. Legyen március 15. hivatalos ünnep Romániában. Egyenlőség, szabadság, testvériség! Grindeanu üzenete Valósággá válhatnak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszméi, a béke, a szabadság és az egyetértés, ha a románokat és a magyarokat a jobb élet iránti vágy egyesíti, tisztelik egymást, és nem akarnak semmit ráerőltetni egymásra – olvasható Sorin Grindeanu kormányfő magyarokhoz intézett március 15-i üzenetében. Grindeanu az „egység a sokszínűségben” európai gondolatra alapozva meggyőződését fejezte ki, hogy a különbségek nem választják el egymástól a románokat és a magyarokat, nem teszik őket egymás ellenfeleivé, ellenkezőleg. A kormányfő szerint a románokat és a magyarokat a jobb élet iránti vágy és a kölcsönös tisztelet köti össze; egyúttal emlékeztetett arra, hogy a kormány programjában fontos vállalások vannak a romániai kisebbségek iránt, amelyek között a magyar különleges helyet foglal el. Grindeanu arra buzdította a magyarokat, hogy saját meggyőződéseik alapján tekintsenek a világra, és ne fogadják el a másokét, illetve a sztereotípiákat; végül tiszteletét fejezte ki a magyarok történelme, kulturális és szellemi hagyatéka iránt. Zavar az Erdély-zászló Erdély-zászlót vivő ünneplőket emelt ki a csendőrség a kolozsvári felvonulás tömegéből – közölte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). A csendőrség Fancsali Ernőnél, az EMNP kolozsvári szervezetének elnökénél és négy másik felvonulónál kifogásolta az Erdély-címeres kék-piros-sárga lobogót. Fancsali közlése szerint arra hivatkoztak: a rendezvényt szervező RMDSZ nem tette lehetővé, hogy a magyar és a székely zászlón kívül más zászlókkal is vonuljanak az ünneplők. Hozzátette: azt kérték tőle, hogy vonja be a zászlót, vagy távozzon a felvonulók közül. Mivel a felkérésnek nem tett eleget, őt és egy másik Erdély-zászlót vivő felvonulót 500 lejes bírsággal sújtották. Az EMNP helyi vezetője elmondta: azt írták a jegyzőkönyvbe, hogy nem vetette alá magát a szervezők kérésének. Megjegyezte, a csendőrök nem kifogásolták a zászló használatát, így továbbra is lobogtathatta Erdély zászlaját Kolozsvár főterén, de csakis az ünneplő tömegtől távol. Hozzátette: már tavaly is kifogásolta a csendőrség az Erdély-zászlókat, de akkor – az ünnepi rendezvény egyik szónoka lévén – engedelmeskedett a felszólításnak, és bevonta a lobogót. Most a bírságolási jegyzőkönyv érvénytelenítését fogja kérni a bíróságon. A szabadság egy kert Az autoriter politika gyomját, élősködőit el kell távolítani a szabadság kertjéből – jelentette ki Kelemen Hunor Nagyszalontán mondott beszédében. Az RMDSZ elnöke úgy véli: a szabadság Romániában nem sziklaszilárd építmény, hanem inkább folyamatos gondozást igénylő kert. „Nem egyszer kell megépíteni, hanem évről évre újra és újra. Vannak göcsörtös, öreg fái, azokat metszeni kell. És újakat telepíteni is szükséges.” Kijelentette: „Romániában ma kemény harcot vív a látható állam a láthatatlan állammal, a választott politikusok az erőszakszervezetek titkos koalíciójával, és míg a látható hatalmat, a politikusokat le lehet váltani, az erőszakszervek titkos koalíciója nem váltható le parlamenti választásokon.” A magyarokat nem lehet beolvasztani A magyarokat beolvasztani sem Brüsszelnek, sem másnak nem sikerül, és nem is fog sikerülni, azonban az együttműködésre mindenkor készen állnak – jelentette ki Soltész Miklós magyar államtitkár az ünnep előestéjén a Magyar Polgári Párt (MPP) által Marosvásárhelyen szervezett gálán. A Bécsből elüldözött Metternich osztrák politikust idézte, aki 1850-ben megállapította: a magyar bajoknak csak a magyarok közreműködésével lehet véget vetni, és a magyarokkal másról, mint kölcsönös együttműködésről, nem lehet tárgyalni. Soltész Miklós szerint a márciusi ifjak 12 pontja közül van néhány, amely ma is aktuális – vagy azért, mert nem valósult meg, vagy azért, mert másképpen alakult, mint ahogyan azt Petőfiék szerették volna. Kijelentette: mindezekért csak összefogással lehet küzdeni. A közelgő fekete március évfordulóján kérni fogja Románia főügyészét, hogy indítsák újra a marosvásárhelyi események kivizsgálását – jelentette ki Biró Zsolt, aki szerint a brutális bukaresti bányászjárások és a marosvásárhelyi véres események azonos tőről fakadnak. Az MPP elnöke úgy látja: a magyarok ma is másodrangú állampolgárok Romániában, de „az MPP szeretné lezárni a posztkommunizmus korszakát, hogy a ’89 előtti rendőrállamból és a jelenlegi ügyészállamból végre jogállammá váljon Románia”. A gálaműsoron adták át az MPP Vasakarat-díját a létében fenyegetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium képviselőjének. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. március 20.Vasgárdista propagandistát neveznek ki a kolozsvári városháza kulturális osztályának élére?A Főtér értesülései szerint Ionuţ Ţenét, a kolozsvári polgármesteri hivatal oktatási, kulturális, egyházi és sportügyekkel foglalkozó szakosztályának felügyelőjét tervezi kinevezni osztályvezetővé Emil Boc polgármester. Az osztályvezetői poszt a jelenlegi vezető, Ioan Filipaş nyugdíjba vonulása miatt üresedik meg. A szakosztálynak nagy szerepe van a kolozsvári oktatás, kultúra, egyházi és sporttevékenység fenntartásában, ugyanis ez az osztály bonyolítja le (a városi tanács szakbizottsági döntései nyomán) azoknak a pályázatoknak az adminisztrációját, amely révén ezek a területek – kulturális rendezvények, fesztiválok (többek között a Kolozsvári Magyar Napok), sportesemények – finanszírozáshoz jutnak a helyi költségvetésből. Ionuţ Ţene még az 1992-től tizenkét éven át Kolozsvár polgármestereként elhíresült Gheorghe Funar idejében került a kolozsvári városházára, egy ideig Funar kabinetfőnökeként dolgozott. Noha Funar 13 éve eltűnt a süllyesztőben, Ţene azóta is a polgármesteri hivatal alkalmazottja. A Vâlcea megyei születésű, 45 éves, történész végzettségű Ţene 2008-ban hozta létre a nyíltan nacionalista, vasgárdista, ortodox fundamentalista eszméket terjesztő Napocanews.ro hírportált, amelynek jelenleg is vezető publicistája. Írásaiban rendszeresen támadja főleg a nemzeti és szexuális kisebbségeket, a nem ortodox vallási közösségeket, a „sorosista” civil szervezeteket, ellenzi a menekültek befogadását és nyíltan támogatja a szélsőjobboldali megnyilvánulásokat, főleg a neo-vasgárdista Új Jobboldalt. A trafic.ro adatai szerint a Napocanews-nek naponta 1500-2000 egyedi látogatója van. [Főtér] https://itthon.ma/erdelyorszag 2017. március 22.Elfogadta Horváth Anna lemondását a városi tanácsEgyetlen párt sem jelölt új alpolgármestert „Kihívásokkal teli szép időszakot hagyok magam mögött. Szerettem az alpolgármesteri munkát, a közösségért való tevékenykedést. Az elkövetkező időszakban az RMDSZ-es városi tanácsosoknak az lesz a céljuk, hogy a kolozsvári magyarok ne éljék meg visszalépésként ezt az időszakot. Meg kell találnunk azokat az eszközöket és megoldásokat, hogy a kolozsvári magyarok érdekei ne sérüljenek” – jelentette ki Horváth Anna, Kolozsvár volt alpolgármestere a tegnapi tanácsülés után, amelyen a tanács elfogadta lemondását. Sem a liberális, sem a szociáldemokrata párt nem állított új jelöltet Horváth Anna helyére, ezért a leendő alpolgármester megválasztását elhalasztották egy következő tanácsülésre. Gergely Balázs magyarul is megköszönte Horváth Annának eddigi munkáját, a tanácsosok pedig megtapsolták a leköszönő alpolgármestert. Horváth Anna ellen korrupciós vádakkal indított vizsgálatot az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, akit öt hónapja eltiltottak tisztségének gyakorlásától, március 9-én jelentette be, hogy visszalép, városi tanácsosi mandátumát azonban megőrzi. Az RMDSZ Kolozs megyei és kolozsvári szevezete még nem döntött arról, kit jelöl helyébe, értesüléseink szerint Oláh Emesének jó esélye van arra, hogy átvegye a megbízatást. Úgy tűnik, a szövetség kivár, abban az esetben ugyanis, ha Emil Boc kolozsvári polgármester fellebbez a kétnyelvű táblák ügyében, az RMDSZ-liberális helyi koalíciónak nincs, nem igazán lehet tovább értelme. Román források szerint Boc-éknak nincs szándékában elorozni az RMDSZ által kialkudott alpolgármesteri tisztséget és nem állítanak ellenjelöltet, amennyiben az RMDSZ úgy dönt, hogy megtartja a tisztséget. Azt viszont szinte biztosra vehetjük, hogy a városi tanács szociáldemokrata frakciója pályázik az alpolgármesteri mandátumra, kérdés, hogy sikerül-e megszerezni a liberális tanácsosok támogatását. Horváth Annát befolyással való üzérkedéssel vádolja a DNA, és 2016. október elejétől hatósági felügyelet alá helyezték az alpolgármestert, aki fizetés nélküli szabadságot vett ki eltiltása idejére. A vádirat szerint Horváth Anna hatvan fesztiválbérletet fogadott el a júniusi választási kampányban tevékenykedő önkéntesei számára egy ingatlanfejlesztőtől, cserében pedig megsürgette számára a városházán egy építési engedély kiadásához szükséges jóváhagyások kibocsátását. Szintén nem világos, hogy a képviselői mandátumot nyert Csoma Botond helyébe ki lép a „várólistáról”. A következő a sorrendben a fiatal Nisztor Dániel építészmérnök, őt Kinizsi Zoltán, a Kolozsvár Arena aligazgatója követi. Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 24.Helységnévtábla-per: megindokolták az ítéletetA Minority Rights Egyesület az alapfokon újratárgyalt per kedvező ítéletét követően tegnap közölte: a Kolozs Megyei Törvényszék megindokolta döntését. Eszerint a bíró megállapítja, hogy az alperes, nevezetesen a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem tartotta be a 2001-ben elfogadott 215-ös számú törvény és a 2002-ben elfogadott 99-es számú tanácsi határozat előírásait, azaz nem helyezte ki a kétnyelvű helységnévtáblákat. Ugyanakkor, ami még fontosabb, kiemeli: a 2001-ben elfogadott 215-ös törvény 131-es cikkelye, amelyet a 2006-ban elfogadott 286-os törvény is magába foglal, megállapítja: a kétnyelvű helységnévtáblákat akkor is ki kell helyezni, ha különböző okokból, a kisebbségi lakosság aránya idő közben 20 százalék alá csökkent. Az indoklás szerint alapvető fontosságú megállapítani, melyik népszámlálás adatai a mérvadók, a 2001-ben lefogadott 215-ös számú törvény előírásai ugyanis egyértelműek: amennyiben valamely nemzeti kisebbség aránya magasabb, mint 20 százalék, a kétnyelvű helységnévtáblákat kötelező kihelyezni – ugyanakkor ott, ahol az arány alacsonyabb, a helyhatóságnak kell mérlegelnie, kihelyezésük mennyire alkalmas, illetve célszerű. Az ítélet indoklásának legfontosabb megállapítása a következő: a 2001-es és 2002-es intézkedések (helyhatósági törvény elfogadása, illetve a Kolozsvári Városi Tanács határozatának meghozatala) csakis az 1992-es népszámlálás adatait vehették figyelembe, a 2002-ben végzett népszámlálás végleges és hivatalos adatai ugyanis még nem voltak elérhetők. Megállapítják: még a 2002-es népszámlálás kezdete, illetve adatainak begyűjtése, feldolgozása és törvénybe foglalása előtt a kolozsvári helyhatóságnak érvényt kellett volna szereznie azoknak az imént említett normatíváknak, amelyek a 1992-es cenzus alapján kötelezővé tették a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. Ilyen összefüggésben a bíró megalapozatlannak találja Emil Boc polgármesternek a városháza ügyvédjein keresztül közvetített érvelését, miszerint a 2002-es normatívák életbe léptetésekor a városházának az ebben az évben lebonyolított népszámlálás adatait kellett volna figyelembe vennie. Érdemes megjegyezni azt is: a bíróság értetlenségének ad hangot annak kapcsán, hogy a városháza kérésére 2014. október 15-én az Országos Statisztikai Hivatal kolozsvári fiókja hivatalos átiratban azt közölte: 2001-ben, a közigazgatási törvény életbe lépésének esztendejében Kolozsváron a magyarság aránya csupán 18,96 százalék volt. Megjegyzik: Romániában 1992-ben és 2002-ben végeztek hivatalos népszámlálást, más adat tehát nem mérvadó. Az ügy szempontjából jogilag irrelevánsnak tekintik azt is, hogy 2015-ben a helyhatóság ötnyelvű üdvözlőtáblák elhelyezését tervezte. A bíróság következtetése: a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak az 1992-es népszámlálás adatait kell figyelembe vennie, és a 2001-ben elfogadott 1026-os számú kormányhatározat értelmében a kétnyelvű helységnévtáblákat a normatíva megjelenésének pillanatától számított maximum 90 napon belül ki kellett volna helyeznie, mert akkor a forradalom után két évvel végezett cenzus volt az egyetlen hivatalos és érvényes adat a magyarság számarányára nézve. Megállapítja ugyanakkor, hogy a Minority Rights Egyesület kérése csak részben teljesíthető, a német anyanyelvű lakosság számaránya 1992-ben ugyanis csupán 0,34 százalék volt. A polgármester az indoklás közlésétől számított 15 napon belül fellebbezhet. Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 24.Hazudni próbált a kolozsvári városházaKözzétette a Minority Rights Egyesület és a Musai-Muszáj civil csoport azon alapfokú ítélet indoklását, amelyben a Kolozs Megyei Törvényszék elrendelte a kolozsvári kétnyelvű városnévtáblák kihelyezését – közölte a Főtér.ro portál. Mint ismert, a civilek azért perelték be a kolozsvári polgármesteri hivatalt, mert a városháza nem alkalmazza a 2001-es közigazgatási törvénynek azt az előírását, amely szerint egy településen kötelező a többnyelvű táblák kihelyezése, ha a nemzeti kisebbség számaránya legalább 20 százalék. A törvényszék indoklása szerint a városháza azzal próbált érvelni, hogy Kolozsváron a magyar lakosság számaránya 20 százalék alatt volt a határozat elfogadása idején. A bírák rámutattak: a városháza 2001-re vonatkozó népességi adatokra hivatkozott, miközben 2001-ben nem volt népszámlálás, így hivatalos demográfiai adat sincs a népesség összetételéről. Csak a népszámlálási adatok tekinthetők hivatalosnak, ilyent pedig 1992-ben, majd tíz évvel később, 2002-ben rendeztek. És mivel a közigazgatási törvény a 2002-es népszámlálás előtt lépett életbe, alkalmazásakor a legutóbbi, tehát az 1992-es adatokat kell figyelembe venni. Azok alapján pedig a kolozsvári magyarok számaránya 22,77 százalék, tehát a törvény erre vonatkozó rendelkezésének értelmében a városvezetés számára kötelező a többnyelvű táblák kihelyezése. Azt is leszögezik: a per nem a táblák kihelyezési költségeiről szól, hanem arról, hogy a törvényes előírások ellenére a városvezetés nem hajlandó kiírni a város nevét a kisebbség nyelvén. A februári ítélethirdetés után Emil Boc polgármester azt mondta: az ítélet indoklását követően dönti el, hogy fellebbeznek-e. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. március 25.Goțiu: Ionuț Țene „szabadidejében” folytatott gyalázkodásai Boc-ra és a tanácsra is rossz fényt vetnekÚjabb nyílt levél Kolozsvár polgármesteréhez Emil Boc polgármesterhez intézett nyílt levelet tett közzé ma Mihai Goțiu, a Menstük meg Romániát (USR) Kolozs megye szenátora is, amelyben felszólítja a városvezetőt: álljon el attól a szándékától, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottját, a szélsőségesen nacionalista nézeteiről ismert Ionuț Goțiu t a hivatal művelődési, vallási, sport és társadalmi kérdésekkel foglalkozó igazgatóságának élére nevezze ki. Hétfőn Kolozsváron aláírásgyűjtés indult ebben az ügyben, a kezdeményező Szakáts István, az AltART alapítvány elnöke. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy polgármesterünk egy hírhedt vasgárda-szimpatizánst akar a nemsokára megüresedő vezető tisztségébe helyezni, akinek gyűlöletkeltő, az etnikai, vallási és nemi kisebbségek irányába tanúsított sértő magatartása összeegyeztethetetlen közalkalmazotti státusával. Értesülések szerint a petíciót aláírók száma máris több száz. Mihai Goțiu levelében kifejti: a történelem során, de az elmúlt évtizedekben is nagyon sok feszültség terhelte a helyi nemzeti és vallási közösségek viszonyát, amelyet a várost vezető elitek rendszerint mesterségesen gerjesztettek és tartottak fenn. „Úgy tűnt, hogy az utóbbi időszak a békét és nyugalmat hozta el városunkba, önnek megadatott az a történelmi lehetőség, hogy irányítása alatt létrejöjjön a különböző helyi közösségek közti megbékélés” – fogalmaz a szenátus alelnöke, aki szerint ez aligha valósulhat meg, ha olyan személyek kerülnek vezető pozícióba, Țene, aki mind Boc-ra, mind a városi tanácsra rossz fényt vet, még akkor is, ha úgymond magánemberként, szabadidejében fejti ki ilyen irányú tevékenységét. Goțiu emlékeztet: Țene cikkeiben kifejtett véleményét több civil szervezet, köztük az APADOR-CH is elítélte, amikor az Országos Diszkriminációellenes tanácsi tagságot megpályázta. Kedden a Főtér arról tájékoztatott, hogy Hans Hedrich civil aktivista, a Neuer Weg Egyesület alelnöke panaszokat nyújtott be az egyesület nevében több intézménynél Ionuţ Ţene, a kolozsvári városháza oktatási, kulturális, egyházi és sportügyekkel foglalkozó szakosztályának felügyelője, valamint Emil Boc polgármester ellen. A Főtér által megszerzett öt panasztevés kiindulópontja az, ahogy az ultranacionalista napocanews.ro portál – amelynek Ţene alapító kiadója és vezető publicistája – egyértelműen gyűlöletkeltő és magyarellenes szándékkal tájékoztatott a 2016-os Kolozsvári Magyar Napok Beatrice-koncertjéről. A portál jóval az után is – szeptemberben – ferdítve írt a koncertről, hogy kiderült: a közszolgálati televízió (TVR) augusztusi manipulatív riportja előre eltervezett manipuláció – idézi a dokumentumot a kolozsvári hírportál. Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 27.Johannisszal, Grindeanuval és Orbánnal is tárgyalt már Kelemen a katolikus líceumrólA politika belülről friss kiadásában a román-magyar kapcsolatokról, az anyanyelvhasználatról, az Erdély-zászlóról és Horváth Annáról beszélgettünk az RMDSZ elnökével. A marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyének nemzetközi közvélemény elé terjesztése volt az Orbán Viktorral folytatott találkozó fő témája – tudtuk meg Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől, akivel Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője beszélgetett A politika belülről legfrissebb kiadásában. A műsor vasárnap volt látható az Erdély TV-n, kedden ismétlik. Átirata alább olvasható. - Csütörtökön találkozott Budapesten Orbán Viktorral. Miről beszéltek? – Az elmúlt években rendszeresen találkozunk, hogy egyeztessünk a közös dolgainkról, ez is ebbe a találkozósorozatba illeszthető be. Beszéltünk egyrészt arról, ami a romániai magyar kisebbséget foglalkoztatja, a kihívásokról, amelyekkel szembesülünk. Természetesen a legfontosabbról, a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyéről is. Annak a lehetőségét kerestük, hogy hogyan tudjuk a kérdést a nemzetközi közvélemény elé terjeszteni, úgy, hogy abból az áldatlan állapotból, amelyben most vagyunk, kizökkenjünk. Hogy legyen megfelelő figyelmeztetés Románia irányába, hogy az, ami történik, most már túlnőtt minden elviselhető határt. Ugyanis ez már nem politika, ez sokkal több: egy olyan közösségi ügy, amelyre megoldást a román államnak kell adnia. Én egyébként a román államfővel, két miniszterelnökkel, két tanügyminiszterrel beszéltem az elmúlt hónapokban, már nem is tudom, kihez kell fordulni ebben az országban, hogy egy ügyész által okozott problémából tudjunk kimászni. Ez a kérdés, ugyanis nincsen azzal semmi baj, hogy egy ügyész eljárást indít, ezt önmagában nem tudjuk politikailag megkérdőjelezni. De elfogadhatatlan, hogy egy ügyészi eljárás során egy iskolának a létét a megszűnés határáig eltolják azzal, hogy megfélemlítik a közösséget, megfélemlítik az önkormányzati vezetőket, megfélemlítik a tanfelügyelőség vezetőjét, és senki semmit nem mer aláírni, és – ami a legsúlyosabb – megelőlegeznek egy bírósági döntést, és azt a látszatot keltik, hogy törvénytelenül működik egy iskola, hogy korrupció történt – holott semmiféle korrupció nem történt. Négyszáz gyereknek a sorsa még mindig bizonytalan, kérdéses, hogy hol kezdik a következő tanévet, kérdéses, hogy a cikluskezdő osztályokba be lehet-e iratkozni. Már kipróbáltuk az összes lehetséges változatot, és a következő időszakban is kipróbáljuk, ami az adminisztrációban kipróbálható. A pápai nuncius (a bukaresti vatikáni nagykövet) is találkozott már a román külügyminiszterrel, és hasonló találkozókra még bizonyára sor fog kerülni a következő időszakban, mert ez, amit tesznek, amit okoztak, elfogadhatatlan. Orbán Viktorral beszéltünk egyéb kérdésekről is, a romániai politikai helyzetről, a román-magyar államközi kapcsolatokról, és természetesen az előttünk álló kongresszusról, az Európai Néppárt jövő heti máltai kongresszusáról, hisz mind a Fidesz, mind az RMDSZ a Néppárt tagja. Azokról a programokról is beszéltünk, amelyeket a magyar kormány támogat Erdélyben, és amelyeket el fog indítani 2017-ben és 2018-ban, beleértve azt a gazdaságélénkítő programot is, amelyet már a Vajdaságban és Kárpátalján kipróbáltak és kiválóan működik. Erdélyben is be fog indulni 2017 folyamán, előbb egy kisebb területen, aztán 2018-tól Székelyföldtől a Partiumig. - Említette, hogy a román államfővel, illetve a miniszterelnökkel is beszélt a római katolikus iskola ügyéről. Mi az ő álláspontjuk, és mire lehet következtetni abból, ahogy viszonyulnak a kérdéshez? – Különböző árnyalatok lelhetőek fel az álláspontokban. Egyrészt mindenki szeretne megoldást találni, másrészt mindenki ódzkodik, hogy egy ügyészségi eljárásban valamilyen módon véleményt nyilvánítson, mondván azt, hogy ez egy adminisztratív kérdés – ez az államelnök álláspontja. Én ezt teljes egészében el tudom fogadni, de akkor egy adminisztratív megoldást kell erre találni. És valóban, ha volt valahol egy adminisztratív hiba, akkor azt ki kell igazítani, és a dolgok mehetnek tovább, abból nem kell bűnügyet csinálni, és különösen nem kell korrupciós ügyet csinálni. A miniszterelnök és a tanügyminiszter megpróbáltak a tőlük telhető minden egyes lépésben segítséget nyújtani, el egészen odáig, hogy azt a szöveget is egyeztettük a tanügyminisztériummal, ami az önkormányzat elé került, és amely az iskolahálózatot szabályozná, amelyben benne lenne a római katolikus iskola is, mert én azt mondom, hogy amíg nincs egy bírósági döntés – és ez nem az én véleményem, ez egy jogelv – addig a jog szerinti mostani állapotot fent kell tartani. Tehát ha egy bíró kimondja, hogy az iskolát be kell zárni, akkor nincs mit tennünk, az iskolát be kell zárni és újra kell alapítani. De addig, amíg nincs egy végleges bírósági ítélet, addig az ügyész vizsgálatától függetlenül az az intézmény jogilag létezik, működik, és helye van az iskolahálózatban. Ezt az intézkedést próbáltuk végigvinni a közigazgatáson, beleértve a prefektúrát, az önkormányzatot, a tanfelügyelőséget, de azt ma már senki nem titkolja, hogy minden egyes hivatalnok fél. A jóhiszemű, jóindulatú emberek is félnek. Ha ennyiért, ami ott történt, elvihették az iskolaigazgatót, a volt tanfelügyelőt, főtanfelügyelőt, és vád alá helyezhettek több embert, kihallgatták tanúként a szülőket... Hát mi köze a szülőnek az iskola alapításához? Ő az iskola alapítása után került kapcsolatba az intézménnyel, nem közben. Ezek után mindenki azt mondja: döntést hozok, aláírok, holnap jön a DNA, és elvisz. Egy iskoláról beszélek, könyörgöm. - A román-magyar kapcsolatok is szóba kerültek az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésen. Milyen jelenleg ez a viszony? - – 2012-től kezdődően ez rohamosan a mélypont fele haladt. A Melescanu idei budapesti látogatása után, bár radikális változás nem állt be, de mégiscsak kimozdultak a holtpontról a román-magyar kapcsolatok. A jövőt illetően úgy látom, ebből a mostani helyzetből csak úgy lehet előrelépni, ha először azokon a területeken, ahol nincs vita a két fél között, megpróbálnak együttműködni, és ez a gazdaság, energetika, mezőgazdaság, kereskedelem, beruházások. A romániai magyar közösség kérdéseit illetően pedig minden egyes kérdésről őszintén, és, ha szükséges, a vegyes bizottságban, ahol ott vannak a romániai magyarok képviselői és a magyarországi románok képviselői is, őszintén beszélünk, és semmit nem seprünk be a szőnyeg alá. És akkor előbb-utóbb előre lehet lépni. A kormány- és államközi kapcsolatokat erősíteni kell, ez elsősorban a mi érdekünk, az erdélyi magyarok érdeke, de nem lesz ez könnyű, nem szabad azt gondolni, hogy egyik napról a másikra fog menni. Ami minket, a Szövetség politikusait meg engem személyesen illet, mi azon leszünk, hogy a tudásunkhoz, tapasztalatunkhoz és a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk ezt a kapcsolatot segíteni, normalizálni. De ma úgy érzem, hogy a román fél területén van a labda. Magyarország ebben a kérdésben nyitott, rendezni akarja ezeket a viszonyokat, nemhiába hívták meg Melescanu külügyminisztert Budapestre, nemhiába volt ez a külügyminisztériumi látogatás magas szintre helyezve, hisz a magyar külképviselet előtt még soha nem beszélt román külügyminiszter, és a tavaszi külképviseleti értekezlet előtt előadást tartott Melescanu. Minden bizonnyal ősszel Szijjártó Péter hasonló módon Bukarestben fog előadást tartani, de erről majd nyilván az illetékesek időben tájékoztatják a közvéleményt. A holtpontról kimozdultunk, de hosszú menetelés lesz. - Mi a helyzet a román-magyar viszonnyal a romániai politikában? Mennyire működik jól például az RMDSZ és a kormány viszonya? - Még mindig azt tudom mondani, hogy a puding próbája az evés, és eddig azt tapasztaltuk, hogy volt nyitottság, bár a heti egyeztetések során kibuknak a kényes kérdések – és nemcsak az etnikai értelemben vett kényes kérdések. Nem minden egyes ügyben értünk egyet. A 215-ös, a helyi közigazgatásról szóló törvénynél, amely szabályozza a közigazgatásban a nyelvhasználatot, egy nagyon konzisztens törvénymódosító javaslatot készítettünk el, ezt az utolsó egyeztetésen a jövő héten a kollégákkal még végigbeszéljük, és utána következne az egyeztetés a kormánykoalícióval. Ez lesz a kulcskérdés, és ez lesz a próba, hogy ebben tudunk-e olyan megoldást találni, amely számunkra elfogadható, és a románok is el tudják fogadni. Mi figyelembe vettük azt, hogy milyen ajánlások voltak különböző európai intézmények részéről, beleértve a nyelvhasználati küszöb csökkentését 20 százalékról, és figyelembe vettük azt, hogy milyen bírósági döntések születtek az anyanyelvhasználat korlátozását illetően az elmúlt esztendőkben. Ezeket a tapasztalatokat is beépítettük a törvénytervezetbe, mert ez a 215-ös törvény 2001-ben született, és a kormányhatározat is, amely részletezi a törvény alkalmazását, és azóta eltelt 15-16 év. Ez azért elég sok, és sok gyötrelmes tapasztalatunk van erről a törvényről, és ezt próbáljuk kiigazítani. Az ellenzékkel való viszonyunk – mert amikor a román politikáról beszélünk, soha nem szabad leragadni a kormánypártoknál – ebben a pillanatban gyakorlatilag megfoghatatlan. Nem azért, mint hogyha nem lenne részünkről szándék, vagy esetleg az ő részükről. De a liberális párt éppen kongresszus előtt áll, és a belső problémáival, a belső harcaival van elfoglalva, de nagyon. Egyszerűen nem tudod, hogy kivel tárgyalj a liberálisoktól. Az USR-ben nagyon nyitott emberek is vannak, és egyébként ez egy-egy szavazásnál egészen nyilvánvalóan érezhető, de vannak olyanok is, akikkel azért nem indulnék el a sötét erdőben úgy, hogy ne biztosítsák valakik a kollégák közül a hátamat. Basescu pártja pedig olyan, mint Basescu, egyik nap ilyen, másik nap olyan. Gyakorlatilag ma nincsen egy olyan ellenzék, nincsenek olyan ellenzéki vezetők, akikkel meg lehetne rövid távon valamiben állapodni. - Az anyanyelvhasználat kapcsán két fontos dolog van: az egyik a törvényi keret, a másik az alkalmazás, az, hogy mennyire léptetik életbe ezeket a jogokat abban az esetben, ha ezek adottak. Nagyon gyakran hallani azt, hogy problémás az alkalmazás is, és ennek sokszor pénzügyi okai is szoktak lenni, például egy kisebb önkormányzat nehezen tudja azt megoldani, hogy fordítóberendezést szerezzen be, és megfizessen egy fordítót a tanácsülésekre. Létezik erre megoldás, van terve az RMDSZ-nek ennek a problémának a kezelésére? - Ezt a különböző intézményeknél az állami költségvetésből kell biztosítani. Nyilván egy olyan önkormányzat, mint a kolozsvári, megengedheti, hogy egy fordítóberendezést vegyen, és egy alkalmazottat, egy fordítót megfizessen, míg egy kisebb település, ahol kisebbek a bevételek, nem engedheti ezt meg. Ezért mi azt gondoljuk, hogy az alapeszközöket és az alapszemélyzeti ellátást az állami költségvetésből kell az önkormányzatok számára megteremteni, ez egyszerű, és nem olyan nagy költség, ami megterhelné az állami költségvetést, ne vicceljünk. Az igazságszolgáltatásnál hasonlóképpen. Az igazságszolgáltatásnál van még egy dolog, ami nagyon fontos: úgy, ahogy a bíróságokon vannak olyan szakértők, akik ingatlanszakértők egy-egy perben, vagy a földperekben megmondják, hogy mi a valós helyzet, vannak bűnügyi szakértők, akik különböző szakvéleményeket tesznek az ügyész vagy a bíró asztalára, azt gondoljuk, hogy meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a bíróságok olyan szakértőkhöz fordulhassanak nyelvi ügyekben, akik meg tudják mondani például, hogy a városháza vagy a községháza és a polgármesteri hivatal szinonima-e, vagy nem. Mert nagyon sokszor azzal utasította el a bíróság a feliratokat, illetve kötelezte az önkormányzatokat, hogy levegyék, hogy a román fordításnak nem felel meg. Ők tükörfordítást keresnek, ami hülyeség. Ha felütik a közigazgatási szótárt – már azt is mutattunk be, régieket és újakat is – ott egyértelmű, hogy ezek szinonimák, ott nincsen semmi probléma, és nem szabad ahhoz ragaszkodni, hogy tükörfordítással használjunk egy-egy intézménymegnevezést, mert abból aztán hatalmas butaságok, vicces helyzetek alakulhatnak ki. Kötelezni kell a bíróságokat, hogy nyelvi, fordítói szakértőket is vegyenek igénybe egy-egy ilyen perben, amikor egy agyament ember bepereli sorban az összes önkormányzatot, hogy milyen feliratot használ az épületeken. Ilyen jellegű megoldásokra gondoltunk, illetve ehhez költségvetési keretet az állami költségvetésből kell biztosítani, mert az állam az, aki garanciát vállal a nemzeti kisebbségeknek nyelvi joga érvényesülésére, illetve az identitásuk megőrzéséhez szükséges feltételek kereteinek megteremtésére. Ha már pénzügyi háttér: a kormány döntése és egy alkotmánybírósági döntés nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat, mind a megyeieket, mind a helyieket. A béremelésről, illetve arról a döntésről van szó, hogy azonos munkáért azonos bérezés jár. - Megnőttek a kiadások, viszont a béralap nem nőtt, így Hargita és Kovászna megyében elbocsátások történnek, de más megyékben, és helyi önkormányzatoknál is gondok vannak. Mi erre az RMDSZ megoldási javaslata? - Kétféle megoldás lehetséges, az egyik az, hogy az állami költségvetésből, a visszaosztásból kell a hiányt megoldani, mert vannak önkormányzatok, nagyobb megyék, nagyobb települések, ahol meg tudják ezt oldani, máshol a teljes költségvetés rámenne ezeknek az alkotmánybírósági döntéseknek az életbe léptetésére, és én azt gondolom, hogy ez nem a jó megoldás. Ha az alkotmánybíróság döntéseit kötelezőnek vesszük, és kötelezőnek kell vennünk, akkor ismét csak a költségvetés az, ahol a forrásokat keresni kell. Nem az önkormányzatok rontották el a problémát a kezdet kezdetétől, hanem az volt a gond, hogy nem volt egy egységes bérezési rács. És ez a kormánynak, parlamentnek, a központi kormányzatnak a problémája elsősorban, nem az önkormányzatoké. Ilyen szempontból Románia már számtalanszor bebizonyította, hogy nem képes egy-egy területet úgy leszabályozni, hogy méltányos legyen, de egységes is legyen ugyanakkor, hogy a bérezésben például a teljesítményt is lehessen külön honorálni, és ne úgy tűnjön, hogy egy-egy közalkalmazott ösztöndíjasa az államnak, és a nyugdíjig mindegy, hogy dolgozik vagy sem, a munkahelye biztosan garantálva van. Rengeteg olyan kérdés van, amit tisztázni kell, tisztázni lehet. Az egységes bérezési rács lenne az egyik megoldás, de ugyanakkor az önkormányzatoknál mi azt javasoltuk, régebben és most is, hogy a polgármester, az önkormányzat dönthesse el, hogy a fizetési kereten belül hogyan mozog. Legyen egy alsó és egy felső határ, azért, hogy annak, aki jobban dolgozik, aki teljesít, a teljesítményét tudják megfizetni. Ne legyen beszorítva egy nagyon fix, nagyon merev rendszerbe. Ez a minisztériumokban is jó lenne. Egyébként ez nem csak az önkormányzatoknak a problémája, hiszen ugyanazt a munkakört ellátó hivatalnok, aki a kulturális vagy az oktatási minisztériumban sokkal kevesebbet kap, ha nem tévedek, akkor szinte 50%-kal kevesebbet, mint egy olyan alkalmazott, aki az igazságügyi minisztériumban, a belügyminisztériumban vagy a pénzügyminisztériumban dolgozik. Én nem mondom, hogy nem kellene egy kis különbségnek lennie, a pénzügyminisztériumban még inkább elfogadható, hiszen náluk összpontosul minden, viszont az igazságügynél és a belügynél egyáltalán nem tartom indokoltnak. Elfogadhatatlan, hogy ekkora különbség legyen. Az egységes bérrács hiánya az az egész rendszert feszíti tulajdonképpen, és akkor még van egy olyan probléma, hogy a polgármesterek bérezése nagyon alacsony. Elmaradt rettenetesen, mert ebben az országban soha nem lehetett úgy bért emelni, hogy az méltányosan, a felelősségnek, a munkának megfelelően történjen. Mert a polgármestereknek nincsen szakszervezetük, nem tudnak nyomást gyakorolni a kormányra, míg a közhivatalnokoknak van szakszervezetük. A polgármester nem engedheti meg magának azt, hogy ne menjen be dolgozni, és sztrájkot hirdessen, mert akkor rögtön beperelik, hogy visszaél a hatalmával, és nem végzi a feladatát, és rögtön jön a DNA, és elviszi. És akkor abban a helyzetben vagyunk, hogy vannak olyan köztisztviselők, akik kétszer annyit keresnek, mint egy polgármester, és közben a felelősségük szinte semennyi, mert a polgármester ír alá, és ha baj van, a felelősséget a polgármesterre vetítik vissza. Tehát ilyen értelemben ezt az egész rendszert újra kellene gondolni az alkotmánybíróság döntésén innen vagy túl, és egy olyan bérezési rendszert kellene kitalálni, ahol a méltányosság a teljesítményorientáltsággal találkozik, és van benne egy annyi rugalmasság, amennyit egy vezető a magánszférában is saját magának megteremt, hogy azt, aki többet dolgozik, jobban teljesít, tudja megfelelőképpen megfizetni. - Miután Horváth Annát már 5 hónapja felfüggesztették az alpolgármesteri tisztségből, hivatalosan is bejelentette a lemondását, és ezzel párhuzamosan az RMDSZ bejelentette, hogy az önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke lesz a szervezetnek. Mit vár az RMDSZ Horváth Annától ebben a pozícióban? - Egyrészt az önkormányzati munkát jól ismeri, és tekintélye van az önkormányzati világban. Ő volt még egyébként önkormányzatokért felelős alelnök, mielőtt alpolgármester lett volna Kolozsváron, sok évvel ezelőtt, amikor én voltam az ügyvezető elnök. Úgy gondoljuk, hogy ezt a területet ő a legjobban el fogja tudni látni, össze fogja tudni hangolni azokat a kezdeményezéseket, azt a munkát, amelyet ezen a területen végzünk. Sok olyan törvénynek a módosítására sor kerül, amely az önkormányzati szférát érinti, és itt neki kell a konzultációkat lefolytatnia, koordinálnia kell ezt a munkát a mi önkormányzatainkkal. Meg kell jelenítenie az önkormányzatok érdekeit a mi belső politikai döntéseinkben. És Horváth Anna erre kiválóan alkalmas. Nyilván én azt mondom, hogy jobb lett volna, ha alpolgármester marad, de mi nagyon sokat beszélgettünk, mielőtt ezt a döntését meghozta. Minden oldalról végiggondoltuk, elemeztük. Még a polgármesterrel is leültünk, és vele is beszéltünk erről az év elején. Végül is Horváth Annának az a döntése, hogy ilyen körülmények között nem kell neki ehhez a székhez ragaszkodnia, ha nem engedik dolgozni, azt gondolom, hogy egy elfogadható döntés, egy jó döntés. Persze az egy másik kérdés, hogy itt megint egy ügyészi túlkapással állunk szemben. Miért nem engedik Horváth Annát dolgozni? Itt olyan károkozásról nem beszélünk, maga az ügyész sem beszél, ami az alpolgármesteri munkáját meg kellene, hogy akadályozza, vagy lehetetlenné tenné. Hadd ne mondjak olyan példákat, ahol a polgármestereknek több millió eurós vagy több százmillió lejes károkozás van a dossziéjában, és eljárás van ellenük, de köszönik szépen, végzik a munkájukat, szintén nagyvárosokban. Ez megint egy aránytalan és egy teljesen elfogadhatatlan eljárás az ügyész részéről. Arról nem is beszélve, hogy ennek a bűnügyi dossziénak a hátterében az a fajta nemzetbiztonsági mandátum alatt szerzett információ van, amire nem lehetne ma bűnügyi dossziét építeni az alkotmánybíróság múlt évi döntését követően. Tehát itt van egy alkotmányossági probléma is, de ezt az ügyvédnek kell majd a bíróságon fenntartania. Egyértelmű, hogy arra hajtottak rá valakik, valahonnan, és innen Kolozsvárról, gondolom, hogy Horváth Annát az önkormányzattól eltávolítsák. Látszott, ahogy az ANI-kivizsgálás során eljártak. Amikor ő januárban beszélt az összeférhetetlenségi ügynökség inspektorával, aki az ő ügyét vizsgálta, és mondta, hogy elküldte a papírokat, és, hogy nincsen összeférhetetlenség, hiszen ő jóval azelőtt közjegyzőnél regisztráltan lemondott a Claudiopolis Egyesület elnöki tisztségéről, akkor pökhendien, arrogánsan azt mondta a nő, hogy ez a maga problémája, ezt majd a bíróságon kell bebizonyítania, mi oda fogjuk küldeni a dossziét. Tehát teljesen mindegy, hogy te milyen tényállást mutatsz be nekik, ők eleve eldöntötték, valahol, valakik, valamiért, hogy majd a bíróságon az igazadat bebizonyíthatod. És ezzel azt a látszatot keltik, ebben az esetben is, de sok más esetet is fel tudnék sorolni, hogy az illető személy hibát követett el, bűnt követett el, törvényt sértett. - Horváth Anna helyére nem jelölt más személyt egyelőre az RMDSZ-frakció a helyi tanácsban. Tud ön arról, hogy miért nem született még döntés arról, hogy ki lesz Horváth Anna utódja alpolgármesterként? - – Ez a városi szervezetnek a problémája, én velük nem egyeztettem erről, ők sem velem. Nem is létezik ilyen jellegű kötelezettség. Mondhatnám azt is, hogy helyi ügy. Nyilván, ez azért több, mint egy helyi ügy. Nem azért, mert az alpolgármestert országos szinten kellene kijelölni, hanem azért, mert a Horváth Annával szembeni eljárás nem egy helyi, hanem egy ennél sokkal komplexebb ügy. És az ő helyére kell alpolgármestert jelölni. Azt gondolom, hogy amit elmondtak a kollégák, az teljesen észszerű volt, meg akarják várni Emil Bocnak a döntését a kétnyelvű feliratok ügyében, és azt követően döntenek arról, hogy jelölnek, vagy nem jelölnek, illetve, hogy kit jelölnek. De ez a kérdés, gondolom, hogy néhány napon, egy-két héten belül megoldódik. - Elképzelhető az is akár, hogy nem jelöl senkit az RMDSZ? - Voltak olyan vélemények is a szervezeten belül, hogy amennyiben Emil Boc megtámadja a bírósági végzést, akkor a rosszhiszeműségét bizonyítja a kétnyelvű feliratokkal kapcsolatban. Már megjelent a bírósági indoklás is, ismeri mindenki, és lehet lépni, hogyha szükséges. Mi azt mondtuk Emil Bocnak, hogy ne támadja meg, mert politikailag a történet tiszta sínen van: kiált a kétnyelvű feliratok mellett a bírósági döntést követően Kolozsváron elsőként a PSD, és utána az USR. Tehát Emil Bocot politikailag ezért nem fogják támadni. Ha ő politikusként attól félne, hogy gesztust tesz a magyaroknak, és akkor majd az ő ellenzéke támadni fogja, nem. Hiszen mind a PSD, mind az USR kiálltak a kétnyelvű feliratok mellett azonnal, ahogy a bírósági döntés nyilvánosságra került. Másrészt nem egy patrimoniális kérdésről van szó. A patrimoniális kérdések, a vagyoni kérdések esetében a polgármesterek és a miniszterek, az intézményvezetők a bíróságon a fellebbezési lehetőségeket mindig kihasználják, hogy később se a Számvevőszék, se a DNA ne tudja őket azzal vádolni, hogy nem védték a közvagyont. Itt nincsen szó vagyoni kérdésről, tehát ilyen problémája sincs Emil Bocnak, és ezt elmondtuk neki. Tulajdonképpen kizárólag az ő személyes opciója, hogy megtámadja, vagy nem támadja meg ezt a bírósági ítéletet. Az én véleményem szerint nem kellene megtámadnia, hanem nagyon gyorsan ki kellene tennie a kétnyelvű helységnévtáblákat, úgy, ahogy azt egyébként kértük és kérjük évek óta. - Kolozsváron egy másik húzós ügy a március 15-ei incidens, a csendőrség részéről az Erdély-zászló kapcsán történt egy közbelépés. És azóta is tart ez a huzavona, hogy ki volt a hibás, miért történt ez az egész. Ön szerint mi van a háttérben, miért zavar valakit az, ha Erdély-zászlókkal vonulnak Kolozsváron? - Ezt a csendőrségnek kellene megmondania, mert bennünket nem zavar. Sőt, mi a regionális indentitások megerősítésének vagyunk az elkötelezett hívei évek óta. Én többször elmondtam, nem csak Erdéllyel, hanem az egész országgal kapcsolatban, hogy ez az ország különböző régiók identitásaira kellene, hogy épüljön, és akkor lenne versenyképes. Mert olyan régiókból állt össze 100 évvel ezelőtt, amelyeknek erős identitása volt. És ezt nem eltörölni kellene, hanem megerősíteni. Nekünk, erdélyieknek az Erdély-zászló, az erdélyi identitás és szimbólumok, mind hozzátartoznak a történelmünkhöz, jelenünkhöz és jövőnkhöz, az identitásunkhoz. Bennünket ez nem zavar. Azt hiszem, hogy az erdélyi román embereket sem zavarja, hiszen ők is használják nagyon sokan. Hogy a csendőröket ez miért zavarja, nem tudom. Mi következetesen azt mondjuk, hogy a helyi, regionális identitásokat erősíteni kell. Mindegy, hogy az egy kisebb régióé, vagy, ahogy ebben az esetben, egy erdélyi identitás. Elfogadhatatlan az, amit a rendőrök tesznek, tavaly is, idén is. És azt is egyértelműen látni kell, hogy megpróbálják a magyar közösséget összeugrasztani. Az RMDSZ-ben nem volt és nincs olyan politikai vezető, aki ezt a kérdést másképpen közelítené meg, és azt mondaná, amit a csendőrök állítanak. Ilyet nem fogadunk el, nem fogadnék el én magam sem. Tehát a diverziónak, az egymásnak ugrasztás ideájának azért ott van a csírája, onnan kell keresni, és vehemensen vissza kell utasítani. Ezt a kollégák meg is tették, itt helyben közös nyilatkozatot is adtak ki az RMDSZ helyi vezetői a Néppárt helyi vezetőivel. - A parlamentben létrejött egy olyan albizottság, ami kifejezetten a magyarság ügyeivel is foglalkozik. Várható az, hogy ez az albizottság valamilyen szinten befolyásolni tudja a parlamentet abban, hogy kicsit másként viszonyuljon a politikai elit a jelképek használatához? - A kisebbségjogi és vallásügyi bizottságban jött létre egy ilyen albizottság, és azt gondolom, hogy hosszú távon befolyásolni tudja. Vitákat kell kezdeményezni, érveket kell felhozni, észszerűen kell tudni viszonyulni ezekhez a kérdésekhez, és a higgadtságunkat megőrizve kell érvelni. Azt láttam, hogy például most az egészségügyi és szociális intézményekben a nyelvhasználati kérdésnél (ugyan nem jutottunk még a történet végére a szakbizottságban sem), hogyha külön leülsz mindenkivel, és elmagyarázod, hogy miért van szükség arra, hogy egy öregotthonban legyen, aki magyarul tud, miért van szükség arra, hogy egy kórházban legyen olyan orvos, olyan ápoló, aki tud magyarul, és a beteggel szóba tud állni az anyanyelvén, akkor mindenki megérti ezt. Amikor nagyobb tömegben vagyunk, és főleg ha a román média is figyelemmel követi, akkor rögtön érezhető, ahogy a román politikusok jelentős része elkezd másképp viselkedni, igazodni a vélt elvárásokhoz. Nem biztos, hogy ezek az elvárások a társadalom részéről valós elvárások, de ők úgy gondolják, hogy létezik ez, és akkor rögtön másképpen viselkednek. De amikor külön-külön beszélgetünk velük, akkor mindenki megérti: ha egy idős ember bekerül egy öregotthonba, szociális gondozásban részesül, és mondjuk nem tud románul, mert nem tud, akkor mégis valakinek szóba kell állnia vele, és a problémáira válaszolni egy intézményben, és ez az egészségügyben is hasonló módon kell történjen. Azt hiszem, nem marad más hátra, mint érvelni, meggyőzni azokat a román politikusokat, azokat a kollégákat, akik szavaznak, akik döntést hoznak, hogy ez nem az ördögtől való, ebben nincs semmi rossz, nem akarsz elvenni senkitől semmit, nem fosztod meg a románokat semmitől azáltal, hogy a nyelvi kompetenciákat kiterjeszted egy-egy olyan intézményre, ahol magyarok is vannak, és mások is odakerülhetnek. Transindex.ro 2017. április 5.Oláh Emese: mi elmondtuk érveinket, Emil Bocé a döntés a helységnévtáblák ügyébenFeladatairól, a tisztség vállalásának kockázatairól, a kolozsvári kétnyelvű helységnévtábla ügyéről kérdeztük Oláh Emesét. A Horváth Anna helyére lépő kolozsvári alpolgármester arról beszélt, Emil Boc polgármester a közvélemény megosztottsága miatt hezitál a fellebbezés benyújtásával. Elsöprő többséggel választották meg alpolgármesternek. A szociáldemokrata ellenzéktől kapott támogatást mivel magyarázza? Véleményem szerint részben azzal, hogy az előző tanácsülésen sem nevesítettek alpolgármesterjelöltet, mert tudták: nem volna esélyük a megválasztására. Másfelől az szeretném hinni, hogy a támogatásuk összefüggésben áll az eddigi tanácsosi tevékenységemmel. A Horváth Annáéval történtek után nem érezte úgy, hogy kockázatos feladatot vállal? Minden közszereplőre érvényes, hogy kockázatos feladatott vállal. Nehéz attribútumokkal kell szembesülnöm, de remélem, hogy eleget teszek a feladatnak, és legjobb tudásom szerint végzem a dolgom majd. Milyen szakterületekért felel majd a városházán? Egy informális beszélgetésem volt erről a polgármester úrral, eszerint át fogom venni azokat a szakterületeket, amelyekkel Horváth Anna foglalkozott, de még nem történt meg a feladatok újraosztása. Melyek azok a projektek, amelyeket a legfontosabbnak tart? Természetesen szeretném továbbvinni a Horváth Anna által elindított projekteket. Fontos Kolozsvár főterének és épületeinek a felújítása, a forgalom átirányítása abban az esetben, ha a szükséges infrastruktúrát felépítettük. Ezzel párhuzamosan továbbra is támogatni szeretném az autópark felújítását, hogy egy olyan közszállítási szolgáltatást biztosítsunk, amely minden igénynek eleget tesz. A bicikliutak koherens kiépítése is terv, ez szintén a forgalom enyhítését szolgálná. Emellett természetesen továbbra is prioritásként kezelem a magyar közösség ügyeit. Számít-e Horváth Anna tanácsaira olyan projektekben, amelyeket a korábbi alpolgármestertől „örökölt”? Természetesen, és erről biztosított is. Segíteni fog a tevékenységemben. Bírósági határozat született a kétnyelvű várostáblák kihelyezéséről. Mennyi ideje van még Emil Boc polgármesternek eldönteni, hogy a városháza megfellebbezi-e az ítéletet? Tudomásom szerint jövő hét keddje az utolsó nap, amikor fellebbezhet a polgármester. Még a szociáldemokrata ellenzék is arra kérte a polgármestert, hogy szerezzen érvényt a bírósági döntésnek. Mit gondol, miért dilemma ez Emil Boc számára? Volt alkalma beszélni vele erről? Volt erről egy informális beszélgetésünk. Természetesen a közvélemény megosztottsága miatt gondolkodik azon, hogy mi volna a legjobb megoldás. A döntés sajnos őt illeti, mi csak befolyásolni tudjuk azáltal, hogy elmondjuk az érveinket, elmagyarázzuk, hogy miért helytálló a törvényszék döntése, és miért nem kellene megfellebbezni. Az az ő döntése már, hogy meghallgatja az érveinket vagy sem. Mit léphet az RMDSZ, ha a polgármester a fellebbezés mellett dönt? Milyen forgatókönyveik vannak? A RMDSZ-választmányban nem született erről döntés, de voltak olyan hangok, hogy ebben az esetben az alpolgármester visszahívása is felmerülhet. Mikor fejeződnek be a főtéri munkálatok és mikor készül el az Árpád (Traian) úti híd? A főtéri munkálatok befejezését május végére, június elejére tervezik. A hidat szeptemberben adnák át, reméljük, hogy betartják a határidőt. Mikor vannak a fogadóórái, amikor a kolozsváriak megkereshetik ? Szerdán egy órától tartom a fogadóórákat továbbra is, reméljük, hogy a telefonos panaszlehetőségekkel is lehet élni majd. Kustán Magyari Attila / maszol.ro 2017. április 5.Táblaügy: észérvek és/vagy érzelmek?A kérdést – hogyan tovább a kolozsvári helységnévtábla perében – valószínűleg (és remélhetőleg) a polgármester is felteszi magában, talán egyre sűrűbben, arra való tekintettel, hogy a napokban letelik a törvényszék határozata elleni fellebbezés tizenötnapos határideje. Ennyi állt a polgármester rendelkezésére ahhoz, hogy eldöntse: nem fellebbez, hanem elfogadja és tiszteletben tartja a bírónő döntését, és intézkedik, hogy magyarul is kiírják a helységnévtáblákra Kolozsvárt. Vagy fellebbez és megtámadja a döntést, közben pedig nem intézkedik Kolozsvár nevét magyarul is feliratni a helységnévtáblákra, ezáltal tovább húzva-halogatva egy olyan ügyet, amely már rég túlmutat valamely politikai kényszercselekvésen, de még a presztízskérdésen is. Tizenöt nap alatt kellett (volna) most már jól átgondolni egy tizenöt éves történetet, amelynek ezúttal a peres folytatásáról lassan lekopott, lehullott minden észérv, jogi máz, sőt, mára megfakult rajta a politikai köpönyeg is. Emil Boc eddig már többször is azok kedvére cselekedett, akik (pártján belül vagy azon kívül) elvárták tőle a vehemens tiltakozást és következetes ellenkezést a helységnévtáblák – meg egyéb feliratok – többnyelvűsége tekintetében, kielégíthette azon választók óhaját is, akiknek az volt fontos, hogy ne lássanak magyar városfeliratot – hiszen ismételten újraválasztották Kolozsvár polgármesterévé. Lejárt egyelőre tehát mindenféle kampány, ahol esetleg népszerűségnövelő lehetne a többnyelvűség megtagadása. A városi tanácsban sem szenvedne hátrányt, ha úgymond feladná a „harcot” a magyar városfelirattal szemben, a következő helyhatósági választások pedig még olyannyira távol vannak, hogy senki nem foglalkozik egyelőre a politikusok népszerűségét firtató lakossági felméréssel, amely adott esetben a polgármesterre nézve visszaesést mutasson. Marad tehát a kérdés, hogy hogyan tovább a kolozsvári táblaperben? Ez pedig egyik-másik helyi román napilapot is foglalkoztatja. Érdekes azonban megfigyelni, hogy mennyire másképp, tulajdonképpen megfordítva teszik fel a kérdést és válaszolják meg, érvelnek az ügyben a többségi román lakosság lapjában. A törvényesség, törvénytisztelet számukra azt jelenti, hogy ne tegyenek ki magyar (többnyelvű) feliratokat a város bejárataihoz; azt tekintik törvényesnek és kötelezőnek a polgármesterre nézve, hogy fellebbezzen a törvényszék szerintük érthetetlenül engedékeny határozata ellen, mivel ellenkező esetben a polgármester hivatali visszaélés miatt vonható büntetőjogi felelősség alá. Szerintük az RMDSZ zsarolja a polgármestert a választási koalíció felbontásával, ha netalán fellebbezne, úgy látják, hogy a fellebbviteli bíróságon „még helyrehozható az ügy”, és ezt az egész táblafeliratozást azért tartják rendkívül veszélyesnek, mert tulajdonképpen az első lépés: az „elmagyarosítás” felé, a „magyar nyelvhasználatnak a térnyerésében egész Erdélyben”, ami majd oda vezethet, hogy az RMDSZ (természetesen budapesti segédlettel) a magyart hivatalos regionális nyelvként ismerteti el. Tehát egyesek szerint (mert általánosítani mégsem kell: nem az törvényes és jogszerű, nem az szolgálja a gazdasági és turisztikai érdekeket, nem az áll közelebb a jobb együttéléséhez, ha magyarul, sőtt még több nyelven kiírnak, illetve feliratoznak a városban vagy a település bejáratainál; egyeseknek nem az észszerű, hogy betartsanak egy helyi határozatot, egy bírói döntést, egy pártközi megállapodást; egyeseknek hiába volt a tíz évvel ezelőtti európai uniós csatlakozás, ha a hivatalosan is soknyelvű Európában továbbra is zavaró számukra elsősorban a magyar szó, továbbá meg általában a többnyelvűség. Ami meg a politikai hozzáállást illeti, figyelemreméltó a helyi szociáldemokraták felhívása a polgármesterhez, miszerint hagyjon már fel ezzel az oktalan hadakozással a helységnévtábla ügyében, és teljesítse a bírói elvárást. Érdekes lenne azonban megtudni, hogy a helyi ellenzéki párt akkor is így vélekedne, ha nekik kellene intézkedni a magyar feliratozásért, vagy ez csak kárörvendő fricska Emil Bocnak és pártjának. Újvári Ildikó / Szabadság (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
