Alig százfős, a román hazafias rendezvényekről jól ismert hallgatóság volt kíváncsi arra a vitaestre, amelyet március 19-én a Vatra Romaneasca Maros megyei szervezete rendezett Marosvásárhelyen. A Megfontolás, tárgyilagosság, kiegyensúlyozottság című fórum az 1990-es marosvásárhelyi fekete március eseményeit volt hivatott tisztázni. A felszólalók az események kirobbantásáért felelős bűnösöket a magyarokban, főként az RMDSZ vezetőiben látták. Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőr a könnyeivel küszködve, fel is tette a kérdést: „Uram, honnan ennyi gyűlölet?!”. Ezek után évszázadokra visszamenőleg felsorolta a magyarok gaztetteit. Szerinte Gheorghe Gheorghiu-Dejtől Traian Basescuig az ország minden államfője tévedett, amikor „nem óvta meg a román nemzetet a magyar gonosztevőktől. ” A 17 éve történt eseményekről szólva Suciu néhány újdonsággal is szolgált: elmondta, „vizsgálatai” során kiderítette, hogy a márciusi eseményeket követően az RMDSZ egyik „irredenta, sovén és pogány vezetője áprilisban leszúrt egy román nemzetiségű polgárt, mert az az utcán rázendített az ország himnuszára”. Szintén Suciu szerint egy másik RMDSZ-vezér a városháza lépcsőin hátba szúrt egy katonatisztet. Ioan Scrieciu, a megyét 1990 elején irányító egységtanács elnöke polgárháború kirobbantásával vádolta a magyar felet, mondván, hogy ami Vásárhelyen történt, „az egy fejezete az erdélyi román föld megvédéséért vívott évszázados harcoknak”. Florin Oproiescu, a Vatra Romaneasca szervezet alelnöke tagadta az általa képviselt szervezet szerepét a fekete március eseményeinek szervezésében. Oproiescu a történtekért felelősnek az ország egykori vezetőit jelölte meg, név szerint Ion Iliescu államfőt, annak helyettesét, Király Károlyt, Petre Roman volt miniszterelnököt, valamint az újraszerveződő titkosszolgálatokat irányító Virgil Magureanut és Ioan Talpest sorolta fel. „Nagyon jól tudták, hogy a városban baj van, miért nem utaztak azonnal ide? – tette fel a költői kérdést, majd válaszolt is rá: – Azért, mert szükségük volt a véres eseményekre. Oproiescu felajánlotta a Bernády Művelődési Egyesületnek, hogy – a hitelesség kedvéért – közösen készítsék el a véres eseményekről szóló filmet. – Kincses Előd ügyvéd megdöbbentőnek tartja, és elítéli Markó Béla Marosvásárhely fekete márciusa kapcsán tett legutóbbi nyilatkozatát. A boszniai mintájú etnikai konfliktus értelmi szerzőinek kiderítésére tett felhívásában az RMDSZ elnöke nem zárta ki a külföldi beavatkozást. „Mi, akik 1990. március 19–20-át Marosvásárhelyen töltöttük, a küzdőtéren, és nem Budapesten, mint a szövetségi elnök, pontosan tudjuk, hogy a fekete márciushoz külföldnek semmi köze nem volt, azt Bukarestből szervezte a Belügyminisztérium 0215-ös egysége azért, mert lejárt a szekuritátésok háromhavi fizetett szabadsága, és hivatalosan újra munkába kellett állítani őket” – fejtette ki Kincses. /Szucher Ervin: Egyoldalú bűnbakelméletek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./
2007. március 22.
Az 1989-es rendszerváltás után a romániai polgári titkosszolgálat folyamatosan követte az erdélyi magyar közösség megnyilvánulásait. Jelentéseiben visszatérő motívum a helyi radikális csoportok külföldről történő támogatása és irányítása. Ezen a héten mutatják be a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székelyföldi jelentését a bukaresti törvényhozásban, Nicolae Popa konzervatív párti (PC) honatya kezdeményezésére. Tavaly december második felében kezdte meg az autonómiaigénylést felmérni szándékozó belső népszavazását a Székely Nemzeti Tanács. Hasonló alkalmat adott a SRI elszámoltatására idén március elején az ezúttal az RMDSZ nevéhez kötődő Szövetség Székelyföldért Egyesület megalakulása Gheorghe Funar Nagy-Románia párti (PRM) főtitkárnak. Az SRI közvetlenül az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi véres események után alakult meg hivatalosan. Addig nyílt titok volt, hogy nem hivatalosan ugyan, de már három hónapja működik a belföldi polgári hírszerzés a bukaresti Turisztikai Minisztérium egyik irodájában. Erről írt Radu Portocala, Franciaországban élő román származású újságíró Egy palotaforradalom anatómiája című könyvében a kilencvenes évek elején. Nicolae Ceausescu államfő és kommunista pártfőtitkár menekülése után négy nappal a Belügyminisztérium keretében működő Állambiztonsági Főosztályt (DSS) megszüntették, majd állományát és infrastruktúráját rendelettel átvette a Honvédelmi Minisztérium. Hivatalosan az állam és kormány vezetőit 1989. december 26-tól 1990. március 20-ig a belföldi katonai hírszerzés tájékoztatta az országban zajló eseményekről. A rendszerváltás utáni években a polgári titkosszolgálat arról számolt be a törvényhozásban ismertetett jelentéseiben, hogy idegen országok ügyködnek Románia területén. „A külföldi kémszolgálatok akcióinak célja volt a nemzeti kisebbségek körébe történő beszivárgás mesterséges feszültségek keltése céljából a kisebbségek és a többségi lakosság között” – olvasható az 1990. novemberi SRI-jelentésben. Egy évvel később, amikor a Katona Ádám nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform székely népgyűlést hívott össze az autonómia kikiáltására a Hargita megyei Agyagfalvára, a honvédelmi tárca hadgyakorlatot tartott az októberre meghirdetett népgyűlés előtti hónapokban Székelyföld több településén. Stefan Gusa tábornok katonai vezérkari főnök 1991. július 18-án azt nyilatkozta a berepülések kapcsán a közszolgálati televízió Pro Patria című katonai műsorában, hogy a könnyen elzárható hágókat és szorosokat ismertették a parancsnokokkal. Egy nappal később a genfi nemzeti kisebbségi konferencia a záródokumentumában kiállt a nemzeti kisebbségek védelméért. Október 17-én a bukaresti parlament elfogadta a SRI működését szabályozó törvénytervezetet. 1993-as jelentésében a SRI az EMK-ról azt állította, hogy 1992-ben külföldről kapott anyagi támogatást és egyben „külföldi intézmények tisztségviselői koordinálják a romániai szélsőséges irányzatokat”. Iliescu elnök elsősorban az általa horthysta-nosztalgikus és újfasiszta köröknek nevezett nyugati magyar emigrációt bírálta a velük rokonszenvező erdélyi körök támogatásával. „Az egyik Romániában akkreditált külföldi képviselő az általa megfelelőnek talált személlyel igyekezett helyettesíteni a kisebbségi közösség vezetőjét” – olvasható továbbá a jelentésben. Nem változott a helyzet a kilencvenes évek derekán sem. Továbbra is külföldi ügynököket azonosított a SRI a „magyar autonomista-szeparatista és revizionista akciók” támogatásában. 1995 februárjában és márciusában ismét harci helikopterek és harci repülőgépek jelentek meg több székelyföldi település légterében. Az SRI részére készült katonai felderítési jelentés szerint „a magyar többségű településeken feszült hangulatot keltenek az RMDSZ-vezetők provokatív és agresszív nyilatkozataikkal”. Ion Iliescu államfő 1995. március 4-én elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Kedvező konjunktúra esetén nyíltan veszélybe kerülne Románia területi épsége, ha a magyar és ukrán nemzeti kisebbségek szervezeteitől származó egyes akciók ellenőrizhetetlenné válnának – fogalmazott Ovidiu Soare, a SRI alkotmányvédelmi osztályának vezetője. Két hónappal korábban Constantin Degeratu dandártábornok, a védelmi miniszter első helyettese azután látogatott Székelyudvarhelyre, hogy véget ért a Kárpát-medencei térség magyar polgármestereinek konferenciája, illetve az előtt a polgári fórum előtt, melyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt alelnök jelenlétében mutatta be a Temesvár szelleme című kötetét Tőkés László nagyváradi református püspök. 1997. szeptemberében ismertette Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor Erdély militarizálási tervét, mellyel megelőzhető lenne a koszovóihoz hasonló helyzet megismétlődése. 1998 nyarán a román védelmi minisztérium fővezérkarának pszichológiai műveleti osztálya gyakorlatot tartott Kovászna és Hargita megye határában, Havasi Gyopár 98 elnevezéssel. A SRI 1999. évi jelentése megemlíti, hogy szélsőséges szervezetek és külföldi titkosszolgálatok arra tesznek kísérleteket, hogy alapítványok és egyesületek álcája alatt szélsőséges csoportokat alakítsanak, de nem nevesíti ezeket. A 2000. és 2001. évi összefoglalókban csak általánosságokban fogalmazza meg helyzetképét a SRI, a 2002. évi jelentésében már olyan régiós autonomista vagy föderalista műveletekről számol be, melyek a romániai gyakorlattól eltérő földrajzi, történelmi és felekezeti hagyományú modelleket vesznek alapul. Az SRI szerint külföldi támogatást élvező belföldi körök a Románia külföldi arculatát hátrányosan érintő megnyilvánulásokat próbáltak kezdeményezni. Autonomista-szeparatista műveletek megerősödéséről adott hírt a SRI 2003. évi beszámolója: „A romániai magyar radikális körök a szervezési, gyakorlatibb akciókra tették a hangsúlyt az etnikai alapú területi autonómia megszerzési folyamatában”. Az SRI szerint törvénytervezetek előterjesztésével igyekeznek legitimálni szeparatista és alkotmánysértő autonóm kormányzati szerkezeteket. Az etnikai alapú autonomista-szeparatista terveket támogató radikális csoportok agresszivitásáról számolt be 2004. évi jelentésében a SRI: „Propagandatevékenységükkel párhuzamosan az ügyben érdekelt, külföldi támogatást élvező radikális magyar körök biztosították a Székelyföld régió széles körű autonómiáját célzó szervezési formulák kikristályosodását és konszolidációját, és folytatták törvényhozási kezdeményezéseiket a kitűzött célok jogi feltételeinek elérésére. ” A 2005-ös és 2006-os évi jelentések még nem hozzáférhetők. Szinte minden évi dokumentumban az áll, hogy a csoportok nem élveznek tömegtámogatást, „ennek ellenére az autonómiaelvek radikális színezetű, következetes hangoztatása kockázatot jelent a társadalmi stabilitás rovására. ”A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 1992-ben elfogadott törvénye szerint /7. cikkely/: „A SRI célja a Románia területén kezdeményezett, szervezett vagy létrejött, nemzetbiztonsági vonzatú adatgyűjtési struktúráknak, illetve az ezekhez történő csatlakozásnak, valamint a távközlések törvénytelen vételét lehetővé tevő eszközök gyártásának, birtoklásának vagy használatának felderítése és elhárítása. ” /Domokos Péter: A román hírszerzés jelenléte a Székelyföldön 1990 után. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 22./
2007. április 13.
Elárulta cselekvési tervét Traian Basescu államfő, aki heteken keresztül hallgatásba burkolózott. Basescu lemondását fontolgatja abban az esetben, ha a parlament jövő héten megszavazza felfüggesztését. Basescu lemondásával hatástalanítaná a Szociáldemokrata Párt (PSD) által kezdeményezett parlamenti eljárást, amelynek az elnök leváltásáról szóló népszavazással kellene véget érnie. Ülésezett az ellenzéki PSD vezető testülete, amely felhatalmazta a párt elnökét és Viorel Hrebenciucot, hogy egyeztessen a PNL-vel és a Nagy-Románia Párttal a Basescu felfüggesztési eljárásának parlamenti támogatásáról. A párton belüli források szerint azonban egyre nagyobb a tétovázás az eljárás folytatásának hasznosságát illetően. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke is bagatellizálni próbálta a kezdeményezést. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint a szövetség nem tartja a legjobb megoldásnak a felfüggesztési eljárást, de a szervezeten belül megoszlanak a vélemények. /(borbély): Lemondással fenyegetőzik Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./
2007. április 18.
A szenátus plénuma megvitatta a Nagy-Románia Párt törvénytervezetét, amely kitiltotta volna a közéletből az RMDSZ-politikusokat, mivel ,,1990 után etnikai szeparatizmust akartak megvalósítani Romániában”. A tervezet nemcsak a politikusokat, de majdnem minden magyar értelmiségit sújtott volna, tanárokat, újságírókat, intézményvezetőket. A Törvényhozási Tanács alkotmányellenesnek és alapvető emberi jogokat durván sértőnek ítélte a tervezetet, amely ellentétben áll a Románia által aláírt valamennyi nemzetközi egyezménnyel. Ennek ellenére a javaslatot 25-en megszavazták – 15 SZDP-s szenátor, köztük Ion Iliescu volt államfő és 8 nagy-romániás -, 18-an tartózkodtak. A tervezet ellen voksoltak a liberálisok és az RMDSZ szenátorai. /Megbukott az RMDSZ-ellenes tervezet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./
2007. április 23.
Nicolae Vacaroiu, Románia ideiglenes államfője a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagja, Ion Iliescu exállamfő egyik bizalmasának számít, 1992 és 1996 között Románia miniszterelnöke volt. Akkori eredményessége vitatott: többször érte az a vád, hogy elodázta a reformintézkedések meghozatalát, s ezzel elmélyítette az akkor még ingatag piacgazdaság válságos helyzetét. Ráadásul korrupciógyanús ügyekbe is keveredett. Emellett Vacaroiu ellen vizsgálat indult a csődbe juttatott Befektetési és Fejlesztési Bank (BID) ügyében, amelynek igazgatója volt. Mentelmi joga azonban mindkét esetben védelmet biztosított a politikusnak. A román szenátus elnöki tisztségét az Adrian Nastase-kabinet idején szerezte meg, közel hét éve tölti be ezt a funkciót. /Farcádi Botond: Pünkösdi királyság. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./
2007. május 5.
A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót mutatott be romániai magyar közösség vallási életéről, ezt angol és román nyelven is közölte. Romániában a román többség zömmel görögkeleti vallású. Ez a felekezet évtizedeken keresztül – egyfajta államvallásként – kiváltságos helyzetben volt. A románok között jelentős volt a görög rítusú katolikusok száma, ezt a felekezetet a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, templomaikat elkobozták, és a görögkeleti felekezetnek adták. A hívek egy része beolvadt a „nemzeti” egyházba, de sokan római katolikus hitre tértek. A románság keretében jelentős teret hódítottak az újprotestáns felekezetek is. A magyar lakosság zömmel a négy történelmi egyház híve, lélekszám szerinti sorrendben: református, római katolikus, unitárius ás evangélikus-lutheránus. Az újprotestáns felekezetek közül a magyarság körében a baptisták, illetve a hetedik napot ünneplő adventisták közössége számottevő. Az újság bemutatta a magyar lakosság hitéletét, felvázolva az egyes történelmi egyházak múltját. A Római Katolikus Egyházat illetően a kommunizmus idején az egyházi vagyont elvették, számos papot, püspököt bebörtönöztek, többen ott haltak meg. Megkísérelték létrehozni a Rómától független állami egyházat, de ez nem sikerült. Az ellenállás vezéralakja Márton Áron püspök megjárja a kommunista börtönöket, majd évekig házi őrizetben volt. Ő már a második világháború idején felemelte szavát az antiszemita rendelkezések ellen. A rendszerváltozás után lassan, nehezen megindul az ingatlanvagyon visszaszolgáltatása, az egyházi élet fejlődése. Az újság csak az Erdélyi Református Egyházkerületet mutatta be, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületetről nem adott számot. A kommunisták az egyházak iskoláit, intézményeit államosították. Az 1989-es változást követően lassan halad az államosított javak visszaadása. Ennek ellenére előbb Kolozsváron sikerült újraindítani a református kollégiumot, majd Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az Evangélikus Lutheránus Egyház jelenleg mintegy 32 500 tagot számlál. Az istentiszteletek látogatottsága megnőtt, megszervezték a vallásoktatást, a diakóniai munkát és a kulturális tevékenységet. Az unitárius vallás az egyedüli magyar, erdélyi alapítású keresztény felekezet. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a fejlődésre, testvérkapcsolatok jöttek létre az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. /A romániai magyar közösség vallási élete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ 6/ A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót adott az állami magyar felsősoktatásról Kolozsváron hat állami finanszírozású felsőfokú oktatási intézmény működik, magyar nyelvű képzést csak Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosít. Az intézmény az egykori magyar Bolyai Egyetem, illetve a román Victor Babes Egyetem összeolvasztásából jött létre, és az elmúlt évtizedek során a magyar struktúrák mérete és helyzete sokszor változott. Az egyetem részben politikai nyomásra 1995 óta vállalta fel azt a programot, amit képviselői multikulturálisnak tartanak. A BBTE 21 karából jelenleg 17 biztosít román és magyar, 11 pedig román és német nyelvű képzést. Két karon (a Református-, illetve a Római Katolikus Hittudományi Karon) az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik. Az egyetemi szintű képzés 157 szakot kínál (89-et román, 51-et magyar, 14-et német és 3-at angol nyelven). /Állami magyar felsőoktatás Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Az impériumváltás után, 1918-1919 volt a Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar volt. A második világháború után Bolyai Tudományegyetem néven Kolozsváron magyar tannyelvű egyetem létesült négy karral. 1958-ban a kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a magyar és román egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. A folyamatot Nicolae Ceausescu későbbi államfő és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezette. Az így keletkezett Babes–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. Az 1989-ben lezajlott változások után követelték az önálló anyanyelvű oktatást, de az egyetem kérdésében nem születtek döntések. Az továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint 600 ezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott, erre vonatkozó törvénytervezetet utasított el a román parlament. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor, köztük 11 Nobel-, Fields- és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. Megalakult a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely kül- és belföldön látványos akciókkal próbálja tárgyalásra kényszeríteni az egyetem vezetőségét – mindmáig sikertelenül. Tavaly novemberben a szervezet egyik alelnöke, Hantz Péter az egyetemi vezetés és az adminisztratív személyzet ellenállása dacára magyar nyelvű feliratokat helyezett el három épületben. Ezeket leverték, összetörték és megtaposták, Hantzot pedig társával, Kovács Lehellel együtt, az általános hazai és külföldi tiltakozás ellenére azonnal elbocsátották. /Ercsey Ravasz Ferenc: Kollégiumtól a Babes–Bolyai Tudományegyetemig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2007. május 8.
Traian Basescu azt állítja, hogy felfüggesztésében szerepe volt az „orosz szürke eminenciásnak”, Alekszandr Kongyakovnak. Kongyakov tagja a Politikai Tanácsosok Európai Egyesületének, továbbá az orosz államfői hivatal és a kormány tanácsadó cége, a Novocom vezetőségi tanácsának. Több orosz tartomány kormányzóját segítette győzelemre, így nagy befolyása van országában; az orosz államfő, Vlagyimir Putyin ajtaja is nyitva áll előtte, de a moldovai államfő tanácsosi tisztségét is betölti. Szabadkőművesi tevékenysége is ismert, az orosz nagypáholy főtitkáraként már 2003-ban találkozott Romániában a román szabadkőművesség vezetőjével, Eugen Ovidiu Chirovici-csal. Camelia Spataru kormányszóvivő nem tagadta, hogy Kongyakov Basescu felfüggesztése előtt Bukarestben találkozott Calin Popescu-Tariceanu kormányfővel, de hozzátette, hogy a megbeszélésen nem esett szó romániai belpolitikai kérdésekről. A megbeszélésen részt vett Radu Stroe, a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke is. Stroe szerint arról a lobbiajánlatról esett szó, amelyet Kongyakov cége tett a liberálisoknak, a következő választásokra. Az orosz politikus két román személy kíséretében érkezett a kormányhoz, egyikük Gheorghe Florea volt, aki ellentmondásos üzletember hírében áll. Kongyakov Bukarestben találkozott a Nemzeti Kezdeményezés Pártja elnökével, a nyíltan oroszbarát Cozmin Gusaval, akivel, Gusa szerint, az oroszországi hangulatról politikáról tárgyalt, és Ion Iliescuval is megbeszélést folytatott. /Bogdán Tibor: A „Kongyakov-rejtély” = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./
2007. május 10.
Kemény hangvételű beszédet mondott május 9-én Kolozsváron Traian Basescu felfüggesztett államfő. Előtte Theodor Stolojan, Monica Macovei, és Emil Boc szólt a jelenlévőkhöz. Mindannyian az államfő tisztségből való felfüggesztésére szavazó 322 képviselőt és szenátort kárhoztatták. Basescu megnevezte azokat, akik szerinte ma ténylegesen uralják az országot: Dinu Patriciu, Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök, Verestóy Attila szenátor és Ion Iliescu volt államfő. Az utóbbiról úgy vélte: elnöki mandátuma idején kiegyezett az érdekszférákkal, és megerősítette azokat. Utána egy „sokkal becsületesebb elnök”, Emil Constantinescu következett, aki megpróbált alkuba bocsátkozni az oligarchiával. Ez oda vezetett, hogy három év múlva be kellett ismernie: legyőzték. Basescu kijelentette: nem alkudozik, mert a románok jövője nem alku tárgya. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Traian Basescu: Nem alkuszom a románok jövőjére! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./
2007. május 10.
17 évvel ezelőtt az RMDSZ az erdélyi magyar közösség érdekvédelmi szervezeteként, a demokrácia és a rendszerváltás elkötelezett híveként lépett a politikai porondra. Az első megdöbbenés akkor történt, amikor az RMDSZ Ion Iliescu államelnökségének támogatására szólította fel tagságát. Annak a posztkommunista vezetőnek, aki „szeparatistának” bélyegezte a magyarságot, elindítva ezzel azt az erőteljes nacionalista, magyarellenes hullámot, amely a marosvásárhelyi „fekete márciusi” eseményekben csúcsosodott ki. Gyenge politikai érv, hogy kényszerhelyzetben volt az RMDSZ, mert az ellenjelölt a nagy-romániás Vadim Tudor volt. 2004-ben a téves politikai helyzetértékelés következtében az RMDSZ-vezetés Nastase mellett kampányolt. Hargita megye szenátorai a televízió képernyőjén azzal riogatták Székelyföld lakosságát, hogy ha a PD és Basescu győz, a nacionalista Pruteanu lesz a tanügyminiszter, és akkor jaj a magyar iskoláknak. Az RMDSZ-ben (még mindig) bízó magyar lakosság szót fogadott, és Románia legelmaradottabb vidékeivel együtt szavazott Nastasera. Az eredmény ismeretes. Csúfos bukás. A mindenkori román kormányoknak az EU-s csatlakozás előtt szükségük volt az RMDSZ-re, ezért elnézték az RMDSZ gyors pálfordulását. Markó Béla most Basescu ellen kampányol. Papp Kincses Emese hibás politikai döntésnek tartja, hogy az erdélyi magyarságot újból belekényszerítik egy előreláthatóan vesztes politikai harcba. /Papp Kincses Emese: Különvélemény. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./
2007. május 15.
A nyolcvanegy éves korában elhunyt Octavian Paler múltjáról írt a lap munkatársa. Már Gheorghiu-Dej kommunista pártvezető nagyra tartotta Palert, 1956-ban, a svájci román nagykövetség ellen elkövetett merénylet tetteseinek perére őt küldte ki Bernbe, hogy riportokban leplezze le az angol-amerikai imperializmus bérenceit. Később, a Ceausescu-korszakban egy ideig Paler volt a Scanteia római tudósítója. Később Palert Olaszországból kiutasították, mert együttműködött a Szekuritátéval. Hazatérte után rendre a Rádió-Televízió, majd az Újságíró Szövetség elnöke, a párt központi bizottságának póttagja, nagy-nemzetgyűlési képviselő, a Romania Libera, végül a Romania Literara főszerkesztője lett. Ez utóbbi tisztségben érte meg az 1989. decemberi fordulatot, amikor a szerkesztőség egyhangú szavazattal menesztette. Ettől kezdve, haláláig, közíróként működött. Ilyen minőségében szerette függetlennek hirdetni magát, de a 2003-ban Ion Iliescu elnöktől kapott lovagi cím sokat mondott nézeteiről. Octavian Paler például Megbékélés, de kivel? című vezércikkében /Cotidianul 2004. ápr. 27,/ ellenségesen fogadta, hogy két nappal előbb Aradon visszaállították a Szabadság-emlékművet, így írt: „a 40 ezer románt – többségében gyermekeket, asszonyokat, öregeket – lemészároló, 300 román falut megsemmisítő 13 magyar tábornoknak emlékműve legyen román földön, és történik ez a román kormány, Arad városi tanácsának engedélyével!” „A 13 bűnöző tábornok népirtást végzett Erdély románsága körében, mégis emlékművet kapott Aradon. El tudja képzelni valaki, hogy Eichmannak szobra legyen izraeli parkban? És akkor Markó Béla hogyan merészeli nacionalistáknak bélyegezni azokat a románokat, akik nem értenek egyet holmi gyilkosok magasztalásával?!” /Barabás István: A másik Paler. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
2007. május 16.
Traian Basescu ismét élesen bírálta a tisztségéből való felfüggesztését megszavazó 322 honatyát, ugyanakkor Ion Iliescu egykori államfőt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tiszteletbeli elnökét is támadta. „A jelek szerint Iliescu ellen hamarosan népirtás miatt emelnek vádat az 1989-es események kapcsán” – mondta. Calin Popescu-Tariceanu pártelnök-miniszterelnök Európa-ellenességel vádolta Basescut, mivel szerinte populista és demagóg beszédeket tart, valamelyik volt szovjet állam vezetőjéhez hasonlít. Az erdélyi liberális honatyák felszólították a demokratákat, hogy hozzák nyilvánosságra a Magyar Polgári Szövetséggel (MPSZ) kötött politikai egyezséget. Az MPSZ Traian Basescu hivatalba való visszakerülését támogatja, és a leváltás elleni voksra szólította fel híveit. /Farcádi Botond: Politikusi acsarkodás. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./
2007. május 16.
A népirtás vádja körvonalazódik Ion Iliescu volt államfő ellen az 1989-es romániai forradalom kapcsán – jelentette ki Traian Basescu felfüggesztett államelnök. Basescu azzal is megvádolta Iliescut, hogy 1990-ben az akkori kormányt a bányászok segítségével váltotta le úgy, hogy írásos megállapodást kötött vezetőikkel. Ennek értelmében a vájárok Bukarestbe utaztak, megverték a fővárosiakat, majd mindezt Iliescu megköszönte nekik – mondta Basescu. – Iliescu „hazug koholmánynak” nevezte Basescu vádjait. Jelenleg a román katonai ügyészség vizsgálja a forradalom és az 1990-es bányászjárás ügyét. A nyomozást irányító Dan Voinea tábornok szerint mindkét dossziét várhatóan még az idén lezárják, és vádat emelnek a gyanúsítottak ellen. /Népirtással vádolják Iliescut? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./
2007. május 17.
A közvélemény-kutatás Traian Basescu felfüggesztett államfő lehengerlő győzelmét vetíti előre, 70 illetve közel 80 százalékot jósolva. Ion Iliescu, az ellenzéki PSD tiszteletbeli elnöke intézett éles támadást Basescu ellen, akit diktátornak nevezett. Calin Popescu Tariceanu liberális pártelnök, kormányfő is élesen bírálta Basescut. Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselő arra kérte a magyar választókat, hogy ne szavazzanak Basescura. /Basescu lehengerlő győzelme körvonalazódik. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./
2007. május 28.
Az elnöki hivatal tájékoztatása szerint Basescu államfő aláírta a Corneliu Vadim Tudor szenátornak adományozott Románia Csillaga érdemrend visszavonásáról szóló rendeletet. Az elismerést még Ion Iliescu elnök adományozta 2004-ben a Nagy-Románia Párt vezetőjének. /Az elnök visszavonta Vadim Tudor kitüntetését. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./
2007. június 11.
Bukarest és Varsó cáfolta az Európa Tanács (ET) raportőrének újabb jelentését, miszerint a CIA 2002 és 2005 között titkos fogdákat tartott fenn Lengyelország és Románia területén. Dick Marty jelentése szerint a titkos fogdákról tudott Lengyelország akkori elnöke, Aleksander Kwasniewski, valamint Románia volt és jelenlegi elnöke, Ion Iliescu és Traian Basescu. A román külügyminisztérium cáfolatot tett közzé. Az Európai Bizottság sürgette az érintett EU-tagállamokat, mihamarabb indítsanak független vizsgálatot az ügyben. /Kitaláció a Marty-vád? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./ Marty szerint Ion Iliescu exelnök megállapodást írt alá 2001 októberében az Egyesült Államokkal arról, hogy az amerikai fél kiterjessze tevékenységét Románia területére. Ion Iliescu exállamfő „hülyeségnek”, „aberrációnak” nevezte a jelentést, amely szerinte „felelőtlen kitalációkat” tartalmaz. Marty állításait Ioan Mircea Pascu egykori védelmi miniszter is elutasította. /Fall Sándor: CIA-börtönök Romániában? = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./
2007. június 14.
Tizenhét év telt el az 1990. évi bukaresti bányászjárás óta, és ugyanannyi esztendeje járnak szabadon a vétkesek. Nevük ismert, számos olyan dokumentum került elő, amely bizonyítja többek között Ion Iliescu, Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, Virgil Magureanu szerepét a Zsil-völgyi bányászok bukaresti dúlásában. Az események kapcsán nagy nehezen beindult ügyészségi eljárás egy helyben topog. Az évforduló kapcsán június 13-án rendezett menetelésen nemcsak az áldozatokra emlékeztek, de a bűnösök felelősségre vonását is követelték. Az akciót a December 21 Egyesület és az Új Csavargók civil szervezet rendezte – utóbbi neve az 1990. évi Egyetem téri tüntetőkre aggatott iliescui jelzőt idézi. Az 1990. évi bányászjárás nyomán két és fél év alatt közel 200 ezren távoztak az országból. A tüntetők egy csoportja Ion Iliescu házához vonult. „Iliescu, soká élj, hogy megbűnhődj a vétkedért” – skandálták. /Bogdán Tibor: Tizenhét év az első bányászjárás óta. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./
2007. június 15.
1990. június 13–15-e között volt az emlékezetes bányászjárás Bukarestben, melynek során hatan meghaltak, több mint ötszázan pedig megsebesültek. Jelentős kárt szenvedtek: a rendőr-főkapitányság, a Belügyminisztérium, valamint más fontos állami intézmény épületei, továbbá egyes politikai pártok székhelyei. A Zsil-völgyéből a fővárosba sereglett bányászok valóságos vérfürdőt rendeztek a közrend helyreállításának nevében. A konfliktus június 13-án robbant ki, amikor a karhatalmi erők brutálisan bántak az Egyetem téri éhségsztrájkolókkal. A bányászokat Ion Iliescu akkori államfő az Egyetem-térre irányította „takarítani”. „Vissza kell állítanunk a demokráciát. A hadseregnek stabilizáló szerepet kell betöltenie, az állami intézetek lerohanásakor pedig ez nem maradhat közömbös”, nyilatkozta akkor Ion Iliescu., aki megköszönte a bányászoknak a segítséget. Dan Voinea katonai főügyész azt ígérte, hogy a bányászjárás ügyirata a nyár végére a bírák asztalán lesz. /Emlékezés az első bányászjárásra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./
2007. június 18.
Románia ,,posztforradalmi” korszakának két eseménysorozata határozta meg valós balkáni arculatát: az első az 1990 márciusi magyarellenes pogrom volt, a másik az a sorozatos bányászjárás, mely teljesen lejáratta az ország presztízsét. A nagy 1990. júniusi ,,mineriáda” maradt a legemlékezetesebb, amikor Bukarestre több mint tízezer Zsil-völgyi vájárt szabadítottak rá, akik kedvükre garázdálkodhattak, gyilkolhattak, törhettek-zúzhattak. Vezetőik nem csak az ország akkori két vezetőjével, Ion Iliescu elnökkel és Petre Roman miniszterelnökkel cimboráltak, hanem a frissiben újraalakított Szekuritátéval és a rendőrséggel is. Bizonyítékok vannak arra, hogy a vájárok csákányos-fejszés-dorongos csapatait bányászruhába öltözött belügyesek vezették. A forgatókönyvet pedig Ion Iliescu és Petre Roman írta. Az 1989-es változások (államcsíny?) után maga Iliescu szervezett posztkommunista ellenforradalmat, hogy elejét vegye a valódi demokratikus átalakulásoknak, letörje az éppen megerősödni látszó ellenzéket, a történelmi pártok újjászületését és térnyerését. Székházaik ezért váltak a randalírozók prédájává. Iliescu azt állította, hogy legionárius lázadás készül a fővárosban, s azt le kell törnie ,,a munkásosztály legforradalmibb élcsapatának”, a bányászseregnek. A júniusi ,,mineriádának” hivatalosan négy halálos áldozata volt, de elfogulatlan kutatók ma ötvenről beszélnek. S nincs számonkérés, nincs felelősségre vonás. /Magyari Lajos: Sötét évfordulók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./
2007. június 20.
A katonai ügyészségre fogják behívni meghallgatásra Ion Iliescu volt államfőt, akit az 1990. június 13–15. közötti bányászjáráskor meghalt négy ember ügyében gyanúsítanak. Gyanúsítottként kezelik Mihai Chitac tartalékos tábornokot, volt belügyminisztert, Gheorghe Andrita szintén tartalékos tábornokot, a volt belügyminiszter helyettesét, továbbá Calin Traian Stefan, Costea Dumitru és Constantin Vasile tartalékos rendőrezredeseket. 1990. június 13-a és 15-e között Bukarestben hat személyt megöltek, több tízet megsebesítettek, megrongáltak több pártszékházat, intézmények, valamint a rendőrség épületét. Az ügyészek megállapították, hogy a halálesetekért a belügyminisztérium akkori vezetői felelősek, a bűncselekmények pedig magukba foglalják az államhatalom és nemzetgazdaság aláaknázását, a szabadságtól való jogtalan megfosztást és emberiség ellen elkövetett bűntettet. Ion Iliescu szerint mindeddig egyetlen cselekményt sem közöltek vele, amelyek valamilyen formában vád alá helyeznék. Meggyőződése, hogy annak idején helyesen cselekedett. /Kihallgatják Iliescut a bányászjárás ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2007. június 21.
Az Alkotmánybíróság legújabb döntése nyomán Ion Iliescu államfő fellélegezhet: egyelőre nem vizsgálják ki a bányászjárás ügyében. Az alkotmánybírók úgy döntöttek, hogy alkotmányellenes a törvénykönyv azon szakasza, amely a katonai ügyészek illetékességére vonatkozik olyan ügyekben, amelyekbe tisztek mellett civileket is vizsgálnak. /Iliescu fellélegezhet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21/
2007. június 21.
Gyurcsány Ferenc kormányfő Brüsszelben Magyarország és a közép-európai térség helyzetét elemezve elmondta: közös illúzió volt, hogy a kommunista múltból a demokratikus jelenbe vezető átmeneti időszak könnyebb és rövidebb lehet. Gyurcsány brüsszeli előadásával egy időben kiderült, hogy a kormányfő: a Magyar Köztársaság egyik legrangosabb kitüntetésére javasolta elődjét, az 1956-ban a magyar forradalom vérbe fojtásában segédkező karhatalmista, pufajkás Horn Gyulát. „Na és?” – lehetne mondani Horn szállóigévé vált, pufajkás múltját firtató kérdésre adott válaszát. „Na és?” – tenné fel a kérdést Horn elvbarátja, Ion Iliescu is, aki szintén a törvényes rend védelmére hivatkozva hívta be 17 évvel ezelőtt Bukarestbe a bányászokat. Gyurcsány Ferenc sohasem fogja megérteni, hogy a Horn és Iliescu okozta traumákat – többek között a bábáskodásuk alatt 1996-ban megszületett román–magyar alapszerződést – a két ország társadalmának jelentős része nem képes megemészteni, írta a Krónika. /Rostás Szabolcs: Illúziórombolók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./
2007. június 27.
Nem jelent meg június 26-án a katonai bíróság kihallgatásán Ion Iliescu ex-államfő, szociáldemokrata szenátor, akinek ügyében az 1990-es bányászjárások miatt vizsgálódnak. A szenátor azzal magyarázta hiányzását, hogy az SZDP által parlamenti vitára bocsátott egyszerű indítvány vitáján vett részt. Iliescut a katonai ügyészek négy ember haláláért vádolják, akiket 1990. június 13-án a Belügyminisztérium előtt lőttek agyon Bukarestben, a bányászjárásokkor. Az ügyészek már másodszor napolták el a kihallgatást. /Iliescu a törvényen felül? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./
2007. július 10.
Sólyom László köztársasági elnök nem volt hajlandó kitüntetni Horn Gyulát abból az alkalomból, hogy az elérte 75. születésnapját, mert Horn, aki pufajkás, karhatalmista volt ötvenhatban, köztörvényes bűnözőknek nevezte az 1956-os forradalomban részt vevőket. Horn születésnapi ünnepségére eljött Gorbacsov is, és kijelentette, hogy szovjet csapatok bejövetele szükségszerű volt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sietett a színpadra, elterelni onnan Hornt, amikor az Sólyom László nénikéjét kezdte emlegetni. Ugyanígy védik a szociáldemokraták /a PSD/ a másik politikai vén rókát, Ion Iliescut, akinek kétes a szerepe az 1989-es forradalommal kapcsolatban. Tehát ötvenhat, bányászjárások ide vagy oda, a politika kölykei megvédik az öreg ravaszt. Egyebet nemigen tehetnek, mert ez a két ember a saját országában rengeteget tud a háttérügyekről, a privatizáció szelében milliárdosokká vált személyekről. /Fodor István: Iliescu és Horn esete, avagy a vén róka védett állat. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 10./
2007. július 26.
Visszataszító volt, ahogyan az ország volt és jelenlegi elnöke legutóbbi nyilatkozataikban egymásnak estek – Traian Basescu egy francia lapban adott interjújában Ion Iliescunak, Ion Iliescu nyílt levelében Traian Basescunak, majd ismét Traian Basescu – az elnöki hivatal szóvivőjének replikája révén – Ion Iliescunak. Ha nem két államfőről lenne szó, akkor szórakoztató lenne, mert találóan jellemezték egymást. Traian Basescu valóban kiköpött fanarióta, aki számára a törvényszegés értelemszerű. Egy olyan modern politikai Bizáncnak a vezéregyénisége, amelyben aki élelmes, legyűri a kevésbé élelmest. Ugyanakkor Traian Basescu találóan nevezte szovjet típusú propagandistának elődjét. /Salamon Márton László: Fanarióták harca. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./
2007. július 26.
Véglegesítették az 1990-es bányászjárás ügyében a vádiratot a katonai ügyészség nyomozói, akik Mihai Chitac tábornok, volt belügyminiszterrel ismertették annak tartalmát. Chitac akkori helyettesét, Gheorghe Andrita tartalékos tábornokot és három rendőrezredest azzal vádolnak, hogy az ő parancsaik miatt vesztették életüket hatan az akkori politikai hatalom ellen az utcán tüntető civilek közül. 1990 júniusában Chitac belügyminiszter adott parancsot a tüntetés helyszíneként szolgáló Egyetem tér kiürítésére, 262 személyt tartóztattak le. Emiatt a felháborodott tömeg körbevette a Belügyminisztérium épületét, s a letartóztatottak szabadon bocsátását követelte. Ekkor figyelmeztető lövéseket adtak le, ennek nyomán hatan vesztették életüket. A bányászjárás miatt mintegy húsz civil gyanúsított között Ion Iliescu volt államfő is szerepel. /B. T. : Vádat emelnek Chitac tábornok ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./
2007. július 27.
A civil szervezetek képviselői felkérték a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságot, (CNSAS) derítse ki, hogy rendelkezett-e katonai ranggal Ion Iliescu ex-államfő. „Mivel az 1989 decembere és 1990 júniusa közötti zavaros időszakban több katonai egység teljesítette Iliescu parancsait, ki kell deríteni, milyen alapon rendelkezett a volt államfő Románia katonaságával?”, tették fel a kérdést a beadvány aláírói. /Volt-e katona Iliescu? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2007. július 27.
Lehet-e a baloldal és a jobboldal mai szembenállását a racionalitásra, illetve az irracionalitásra való hajlam küzdelmének tekinteni? Elég Ion Iliescu és Traian Basescu legújabb „levélváltására”, a volt és a jelenlegi államelnök érvelésére gondolni, látható, hogy két teljesen eltérő gondolkodásmód csap össze, két politikai nyelvezet is. Ez a jelenség Kaczinskyék Lengyelországában és Orbán Viktor Magyarországán is egyre lázasabb formát ölt, írta Buda Péter és Gábor György Metafora és küldetéstudat címen a budapesti Élet és Irodalom legutóbbi számában. A szerzők szerint a jobboldali politikai nyelv metaforizálódik, amivel mintegy támadhatatlanná válik, hiszen a „képes politika” ellen nem lehet észérvekkel küzdeni. Ugyanakkor a baloldali értékként számon tartott racionális kritikát hisztériásan elutasítja. Ágoston Hugó idézett a terjedelmes tanulmányból. A diktatórikus attitűd szívesen hivatkozik a valláserkölcs szellemiségére. A vezér /Orbán Viktor/ a „felborult erkölcsi rend” helyreállításán fáradozik, minthogy ez „isteni küldetése”. Az ÉS cikkírói szerint aki tőle eltérő álláspontra helyezkedik, az Sátánnal válhat egylényegűvé. A cikkírók szerint szakrális háború ez, a fennálló fenyegetettség szándékos eltúlzása. /Ágoston Hugó: A jobboldal esete a lélekkel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./
2007. augusztus 2.
A bukaresti napilapok nyilvánosságra hozták, hogy még Iliescu elnöksége idején, 2002 nyarán, a Nemzetvédelmi Tanács egyik ülésén döntés született arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálat az egyetlen titkosszolgálat Romániában, amely hivatalosan hallgathatja le az állampolgárok telefonbeszélgetéseit. Arról, hogy a lehallgatásokat kell-e engedélyeznie a Legfelsőbb Ügyészségnek, nem szólnak a hírek. Ion Iliescu elnök 2003-ban megtoldotta a szigorúan titkos döntéshez, hogy a hírszerző szolgálatnak az esetleges s az ország biztonságát veszélyeztető információkat meg kell osztania a ,,testvér”-szervezetekkel, a rendőrség bűnügyi osztályával, a kémelhárítással, a katonai hírszerzéssel stb. Ez a döntés titokban maradt, 2006-ban, Traian Basescu, az új államfő, az emberi jogok élharcosa sem hozta nyilvánosságra a döntést, sőt, ha a híreknek hinni lehet, megerősítette a tárgyban a Román Hírszerző Szolgálat privilégiumait: a lehallgatások tehát folynak tovább. 1989 előtt a telefon- és lakáslehallgatások a Szekuritáté privilégiumai voltak. Sok minden változott Romániában az elmúlt tizenhét esztendőben, de a titkosszolgálati szakemberek gyanakvása nem. /Bogdán László: Szigorúan titkos lehallgatások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./
2007. augusztus 4.
A világ minden sarkából összegyűlt ortodox egyházi elöljárók mellett Walter Kasper bíboros vezetésével vatikáni küldöttség is részt vett az elhunyt Teoctist ortodox pátriárka augusztus 3-i temetésén. Teoctist pátriárkát a bukaresti patriarkátus katedrálisában felravatalozták, lerótta kegyeletét szinte az egész politikai osztály, többek között Traian Basescu jelenlegi államfő, valamint Ion Iliescu és Emil Constantinescu volt államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A kormány nemzeti gyásznapot rendelt el. /B. T. : Örök nyugalomra helyezték Teoctist pátriárkát. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./
2007. augusztus 4.
Toader Arapasu, szerzetesi nevén: Teoctist, 1935-ben tette le a szerzetesi esküt. 1962-ben aradi, 1963-ban észak-amerikai és kanadai püspök, 1973-ban Olténia érseke, 1977-ben pedig Moldva és Bukovina metropolitája lett. Elődje, Iustinian halálát követően, 1986 novemberében „Bukarest érsekévé, Magyar–Oláhország metropolitájává és a Román Ortodox Egyház pátriárkájává” választották. Teoctist a kommunizmus idején több régi ortodox templom és kolostor lebontásába egyezett bele, ezért 1990-ben lemondatták. Három hónap múlva azonban Ion Iliescu támogatásával visszakerült a pátriárkai székbe. Bírálói elsősorban a Szekuritatéval, a kommunista hatóságokkal és a diktátorral való együttműködést vetették a szemére, de azt is, hogy teológusként, az 1941-es legionárius lázadás idején részt vett a bukaresti Antim utcai zsinagóga szétverésében. Legionárius és szekuritátés múltját soha nem tisztázta. Elmarasztalják ma azért is, mert nem modernizálta az ortodox egyházat, ellenezte a papok titkosszolgálati és az egyház pénzügyi átvilágítását. Az ortodox egyház mindmáig kiszolgálja a politikát, és nem szolgáltatta vissza a görög katolikusok eltulajdonított templomait és javait. Hívei ezzel szemben úgy látják, nehéz időkben őrizte meg egyháza egységét, amelyet 400 új kolostorral és 2000 új templommal tett gazdagabbá. Legfőbb érdemének tekintik, hogy nyitottságot mutatott az ökumenizmus irányába, így az első ortodox pátriárka volt, aki ortodox többségű országba hívta meg II. János Pál pápát. Az 1999. évi pápalátogatást Teoctist 2002-ben viszonozta, amikor a Vatikánban együtt imádkozott a pápával a két testvéregyház közeledéséért. /Teoctist (1915–2007). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./
