A Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakán egy fiatal helybeli vállalkozó, Antal Csaba, vagy ahogy a helyiek emlegetik, Szölek Csaba terrorizálja a közösséget. Többen a Krónika szerkesztőihez fordultak, segítsenek rajtuk. Antal Csaba dühének már többen is áldozatul estek, az elmúlt években több ártatlan embert is bántalmazott, többek között a helyi állatorvost, illetve az erdészt is. Ez utóbbi bántalmazásából törvényszéki ügy lett, s bár a faluban többen látták az esetet, senki nem merte vállalni a tanúskodást, féltek a bosszútól. Antal Csaba rendszerint ittasan, fejszével vagy villával jelenik meg az úton, és ok nélkül fenyegetőzik, provokálja a falubelieket. Antal a szomszédai életét is megkeseríti. Mentek már a rendőrségre is, de hiába. Petru Hangan helyi rendőrparancsnok elmondta, nem ajánlja, hogy az újságíró felkeresse Antal Csabát, ő is csak a kerítésen át beszélt vele. /G. Á.: Terrorhangulat uralkodik a gyimesi faluban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./
2006. június 7.
Rövid hír az egyik erdélyi napilapban, május 29-én: „Erdélyi táncház-muzsikusok találkozóját szervezték meg a hétvégén a Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakon. A rendezvényen a zenészek kerekasztal-beszélgetést tartottak, népdalokat oktattak, esténként táncház várta az érdeklődőket”. Csupán ennyit írtak a mi bolondulásig gyönyörűséges ünnepünkről, tette hozzá Panek Kati. Valóban népzenész-találkozó volt, előadást tartott dr. Pávai István és Könczei Csongor az erdélyi táncház kezdeteiről. Deák Gyula, a Néptánc Szövetség elnöke a népzenész szövetség létrehozásának szükségességéről és mikéntjéről beszélt. Közel 50 zenész muzsikált együtt. A zenészek népdalokat oktattak, ez túlzás. Ő például sms-t kapott: „Itt a helyed az erdélyi zenészek között Panek Kati, itt a helyed mellettünk-velünk. Igyál, mulass, ahogy csak te tudsz, ereszd ki erős bátor hangodat, hadd töltse be az egész tájat s mindannyiunk szívét...” Borospatakán szüntelen muzsikálnak, soha nem kevesebb zenész mint mondjuk 17. Pávai István a zenetudományok doktora, 6 gyerek édesapja, mégsem restellte elővenni a brácsáját. Ezen a találkozón beérni látszott a fiatalkori álmuk: az utánuk jövök is olyan megszállottan akarják – szeretik a népzenét. És folyt az erdélyi népzene frissen csobogva napokon át, nőttön nőtt a zenészek tábora, ahogy sorra érkeztek Bécsből, majd Budapestről, Nagyváradról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkból, Gyergyóból, Sepsiszentgyörgyről vagy Máréfalváról. /Panek Kati: Erdélyi táncház-zenészek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./
2008. augusztus 1.
Július 20–27-e között a gyimesi Borospatakon zajlott le a sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes első tábora, amelynek célja az volt, hogy a harminckilenc gyermek játszva tanuljon és tanulva játsszon – táncokat, népszokásokat, népdalokat. /Virág Endre programfelelős, Megyei Művelődési Központ: A Százlábú Gyimesben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./
2008. augusztus 2.
Egy álom beteljesülésének tartja a borospataki skanzen, értékmegőrző tábor létrejöttét Szász István és Marika. A házaspár úgy véli, hogy küldetés volt az, aminek hat évvel ezelőtt nekikezdtek. Borospatakon a gyimesbükki, felsőloki, középloki, lebontásra ítélt házakat vásároltak és építették fel egy helyen. A több mint két hektáros területet élő skanzennek, múzeumnak is lehetne nevezni, de hivatalos engedélyeztetések miatt panziónak kell elnevezni a létesítményt. Hat évvel ezelőtt a Szász házaspár egy hirdetést tett közzé, bontott csűröket keresve felvásárlás céljával. Jelenleg tizenkét ház áll. A bútorzat is régi bennük, akár csak a terítők, hiszen ezeket is úgy gyűjtötték össze. Itt múzeumban lakik a vendég. Ha valaki a Dunántúlról érkezik, az is felfedezhet olyan dolgokat, miket ott is megtalál. A Kárpát-medence régi építészete több évtizeden keresztül egységes volt. a házaspár szerint eltelik még tíz-húsz év, és az unokák nem fogják látni, milyen is egy parasztház, amelyik télen melegít, nyáron hűt, mert a faház ilyen. Nem fogják tudni milyen az, ha csikókályhában tüzelnek. /Daczó Dénes: Gyimes – Falu a faluban, otthon az otthonban Borospatakon. = Csíki Hírlap (Csíkszereda), aug. 2./
2009. március 24.
Hargita és Kovászna megye tanácsa összehangolja fejlesztési stratégiáit – többek között erről döntött a hét végén a két megye tanácselnöke Borospatakon. A március 21-22-ei találkozón részt vett Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke, Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, Lőrincz Zsigmond, Kovászna polgármestere, az egyeztetésekbe a Maros megyeieket is bevonják. Mindkét megyének van már elkészült fejlesztési stratégiája, ezeket kell összehangolni és közösen kidolgozni az ágazati stratégiákat – hangsúlyozta a két megyei tanácselnök. A fejlesztési stratégiák összehangolását a két megyemenedzser végzi el. Fel kell mérni Székelyföld épített örökségét – hangzott el Borospatakon. Megegyeztek abban, hogy „Székely kapu” programot indítanak. Évente 100 székely kapu rendbetételét és/vagy megfaragását támogatják. Hargita megyében ezt a programot már elkezdték. A „Barangolás Háromszéken” mintájára megjelentetnek egy „Barangolás Székelyföldön” című kiadványt, amely bemutatja a térség értékeit. Közös költségvállalással indítják el a „Székely termék” és a „Székelyföldi termék” minősítési folyamatát és a márka bevezetését. Felmerült, hogy a Hargita Háló nevet viselő teleházas programot Székelyföld Hálóvá alakítják, amelyhez Háromszék is csatlakozik. /Székely kapu program. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
