Júl. 5-én és 6-án nemzetközi szemináriumot tartottak Iasi városában (Jászvásáron) A csángók eredete, nyelve és kutúrája címmel. Az elhangzott csaknem 40 előadásban és hozzászólásban a román és a magyar álláspont nem egyszer éles hangvételű konfrontációjára került sor. Első ízben történt meg, hogy Romániában tartott rangos nemzetközi tanácskozáson hallathatta szavát Duma András költő, a klézsei csángó-magyar szervezet elnöke, Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Társulat elnöke, hogy jelen lehetett Bartha András, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség elnöke, Bilibók Jenő és Istók Róbert. Eddig ők a romániai magyarellenes kampányban a támadás célpontjai voltak. A román előadók mindannyian a moldvai csángók román eredetéről és anyanyelvéről beszéltek. Tánczos Vilmos szavatos okfejtését a csángó-magyar nyelvről nagy idegességgel fogadták a román résztvevők, maga Petre Gherghel moldvai katolikus püspök is szokatlanul éles hangon akarta felelősségre vonni a csángó szakértő magyar docens előterjesztését. Különös felháborodás kísérte Sógor Csaba szenátor megjegyzéseit. Demény Lajos történész azért választotta a román történelmi forrásokban és szakirodalomban tükröződő csángó képet, mert a régebbi munkák szerzői távolról sem tagadták a moldvai csángók magyar származását, magyar anyanyelvét, hanem éppen ezt támasztották alá. Tytti Isohookana-Asunmaa asszonyt, az Európai Tanács csángó szakértőjét is néhányan a román felszólalók közül szokatlan hangvételű felelősségre-vonásban részesítették. A román külügyminisztériumi küldött, Anca Ilinoiu vádolta a finn szakértőt. Pozsony Ferenc körbeadta a román nyelven megjelent monográfiáját a moldvai csángókról. A román hozzászólók szerint a magyarok hatékony propagandát folytatnak. Az állítás nem fedi a valóságot. Jó példa erre, hogy a csángó-magyarság mindmáig klasszikus szakértőjének, Lükő Gábornak monográfiája csak nemrégen jelent meg Budapesten Pozsgai Péter és Heilig Balázs szakszerű gondozásában. A szerző kilencvenedik életéve ellenére sem érhette meg, hogy az ezelőtt több mint hatvan évvel első kiadásban nyomdafestéket látott A moldvai csángók című rendhagyó monográfiája eljusson az olvasók kezébe. Benda Kálmán kétkötetes forráskiadványa kiváló kezdeményezésnek bizonyult, és elismerést érdemel Tóth István György törekvése, hogy a Vatikáni Levéltár eddig kiadatlan forrásait közzé tegye és értékesítse. Halász Péter is több figyelemre méltó tanulmányt közölt. A résztvevőket kivitték Butea és Szabófalva községekbe. A szervezők kínosan vigyáztak arra, hogy a lakosoktól távol tartsák a megjelenteket. Rendőrségtől védve érkezhettek a templomokba és a hosszan tartó műsorra a művelődési házakba. A szabófalvi kultúrházban nagy betűkkel kitűzött "Noi suntem romani" (Mi románok vagyunk) jelszó elárulta a sanda szándékot. /Demény Lajos: Nemzetközi szeminárium a csángókról. Bukaresti magyar professzor a jászvásári eszmecseréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
